Főoldal » Cikkek » Eckhart Tolle

Eckhart a munkanélküliségről

Eckhart a munkanélküliségről


Kérdés: A kérdésem a munkanélküliséggel kapcsolatos. A munkát kereső munkanélküliek hogyan maradjanak kapcsolatban a Forrással és saját isteniségük érzésével, miközben a munka keresés valóságával, drámájával és fájdalmával kell, hogy foglalkozzanak?


ET: Ez egy kihívás. A kihívás potenciálisan jó dolog – fel is ébreszthet, de még több reaktivitásba, még több öntudatlanságba és szenvedésbe is belehúzhat. Minden kihívás, amely életedben bekövetkezik, erre és arra is vihet. A kihívás, potenciálisan, nagyon hasznos. A kihívás ilyen vagy olyan formára való korlátozottságot jelent. Én, természetesen, hálás vagyok a kihívásokért, amelyek az életemben bekövetkeztek. Itt sem lehetnék, és közületek sokan felismerik, hogy életetek kihívásai nélkül, ti sem lennétek itt.

Ez olyasvalami, amiről van némi személyes tapasztalatom. De lehet, hogy egészen sok személyes tapasztalattal bírok – mivel felnőtt életem nagy részében valójában nem rendelkeztem olyannal, mint munkahely. Az életem nagy részét, még viszonylag nem régen, a harmincas éveim előtt is, jó néhány évig a szegénység küszöbe alatt éltem. Egy akkoriban olvasott újság írt egy egyedülálló személyről, akinek a jövedelem szintje a szegénység küszöb alattinak minősült, és én azt gondoltam, hogy „Én sokkal ez alatt vagyok!” De nem tudtam magamat „szegénynek”. Azt tudtam, hogy egyes dolgokat nem tudok megvenni. A paradicsom szószt meg tudtam venni, de a spagetti szószt már nem. A paradicsom szósz olcsóbb volt, sokkal olcsóbb. Évekig ebben éltem. Még nem régen, négy évvel ezelőtt is paradicsom szószt vettem a spagetti szósz helyett, mivel hogy olcsóbb.

Vannak praktikus dolgok, amelyeket újra kell szabályoznod, és újra foglalkoznod kell velük. Vannak cselekvések, amelyeket azért kell megtenned, hogy beszabályozd az új szituációt; mindezek a gyakorlat világába tartoznak. És van a mentális világ. A mentális világ, amelyben a szenvedés felmerülhet, nem része a gyakorlat világának. Egyáltalán nem jelent szenvedést, ha egy finom, különleges szósszal elkészített tészta helyett híg paradicsom szószos spagettit eszel – ez egy apró példa csupán, de sok minden másra is érvényes. De, ha beindul hirtelen a gondolkodásod, és azt gondolod, hogy „nekem csak ez jutott”, vagy, hogy „ezt a felhígított szószt kell ennem, ami a lehető legolcsóbb étel”, vagy „kudarcot vallottam”, vagy „nem valószínű, hogy másik állást fogok találni, mivel most emberek milliárdjai keresnek állást, és így semmi értelme”, vagy „ugyanezt kell ennem holnap is” – és [ezekből a gondolatokból] jön a szenvedés.

A szenvedés forrása szintén a beszűkült önértékelés, ami hol is található? A fejedben, természetesen. „Semmilyen hasznomat nem veszik”, vagy „túl öreg vagyok, és senki se fog alkalmazni többé”, vagy „jobb képzettséget kellene szereznem”, bármilyen hasonló gondolat – csökkent önértékelést teremt. Azért, mert önértékelésed az azelőtt a világban betöltött szerepedből származott – ami egy teljesen természetes dolog. De valójában nem a szerepedből származott, hanem abból, amit az elméd a világbeli szerepedről mondott neked. Önértékelésed a fejedben lévő bizonyos gondolatokból származott, és esetleg másoktól is kaptál visszajelzéseket, akik azt mondták, hasznos vagy – csupa olyan emberrel volt kapcsolatod, akiknek munkájuk volt akkor. Főnököd van, a főnök esetleg megdicsér, hogy jól végzed a munkádat, előléptet, az ügyfelek szeretnek, és így tovább – és önértékelésed a saját és mások gondolataiból épült fel.

A lehetőséged most, amikor csökkent önértékeléssel bírsz az, hogy egy mélyebb helyre mész, oda, ahol önértékelésednek nincs köze ahhoz, amit ebben a világban csinálsz. Nincs köze ahhoz, amit bárki mond neked rólad. Ez egy olyan önértékelés vagy érték, amelynek nincs köze a gondolkodás struktúrájához. Felhasználhatod ezt a kihívást arra, hogy megtalálj valamit – egy mélyebb helyet önmagadban –, ahol az önmagadról való gondolkodásból levezethető bármilyen dolognál sokkal nagyobb dolog van.

Lehet, hogy állásod elveszítésekor megsérül az énképed. És ez az, amiből a szenvedés keletkezik. Az énkép gondolatokból épült fel. A megsérült énkép esetleg még több szenvedéshez vezet, és ez így folytatódik egyre – és ez még mélyebbre húzhat. És meglehet, hogy még azt is mondják neked, hogy „igen, igazad van”. Vagy kilépsz a ki vagy te érzésed származtatásából, – végső soron – a gondolkodásból. Belépsz a Lét, a Jelenlét elevenségébe. És ráébredsz arra, hogy aki te valójában vagy, az sokkal elevenebben jelen van, mint bármi, amire gondolni tudsz.

A fejedben lévő ideák – a gondolatok, amelyek arról mondanak neked valamit, hogy ki vagy te, és mi az értéked – végső soron illúziók. Illúziók, akár jók a gondolatok, akár rosszak. Az illuzórikus természet sokkal felismerhetőbb, amikor a gondolatok negatívvá válnak, és szenvedést okoznak. A szenvedés ébresztő hatású lehet.

Használd ki a csökkent önértékelésben és énképben rejlő lehetőséget, és lépj túl. Aztán lehet, hogy munkát fogsz találni – de önértékelésed már nem függ attól, hogy ott mit teszel, vagy mit nem teszel, vagy, hogy elérsz-e valamit vagy sem. Találni fogsz valami magasabb rendűt, és ezt a magasabb rendűt behozhatod a következő munkádba. A mentális képekhez való ragaszkodás megszűnt. Meg fogsz lepődni, hogy milyen jól végzed a következő munkádat, a mentális képekhez való ragaszkodás megszűnése után.

A sikernek, amellyel nagy valószínűséggel a tudatosságnak abban az állapotában találkozol, nem a beteljesülés érzése lesz az oka, mivel a beteljesülést már megtaláltad közvetlenül – a jelen pillanatban, annak mélyén, aki te vagy. Soha többé nem keresel külső szituációkat, hogy beteljesülj általuk. Amikor soha többé nem keresel külső szituációkat, hogy beteljesítsenek, akkor bekövetkezik a csoda, hogy a külső helyzetek teljesen megfelelőkké válnak. Ez az, ahol a kihívást felébredésed részeként használhatod.

A gyakorlati dolgokban nincs szenvedés. Nekem egy ideig még otthonom se volt, és sodródtam csupán. Szerencsére már kiléptem a pénzzel való azonosulásból. Ha még mindig ebbe a mentális dobozba lennék ragadva, akkor időmet nagy szenvedés töltené ki, mivel elmém olyan dolgokat mondana nekem önmagamról, amiket teljességgel elhinnék. „Kudarcot vallottam”, „Minden kedvező alkalmat elvetettem, amit az élet adott számomra”, „Végzős hallgatója vagyok egy nagy egyetemnek”, „Nem vagyok képes nagy dolgokat véghezvinni.”, „Mindent elvesztettem.”, „Miért történt ez velem?”, „Alkalmatlan vagyok.”, „Senki se fog alkalmazni.” – ez a szenvedés.

Szerencsére immár kiléptem ebből, így nincs szenvedés, csak a jelen pillanat szituációja. Valójában szépség és elevenség van benne. Az önértékelésem megszűnt attól függeni, hogy mit csinálok ebben a világban.

Minden kihívás, akármilyen kihívás, legyen az fizikai, vagy bármilyen – tűzként használható, amely felégeti a tudatlanságot.


Inspiráló történet

Kedves Eckhart,

Éppen most olvasom a könyvedet, a „Most hatalmá”-t, és azon vagyok, hogy befejezzem az olvasást.

Vágyat éreztem, hogy szünetet tartsak az olvasásban, és elmondjam neked, mennyire élvezem a könyvet, és milyen csodálatos dolog, hogy rátaláltam a tanításokra.

Általában ceruzát tartok a kezemben, hogy aláhúzzam a fontos mondatokat. E könyv esetében nincs szükségem a ceruzára, mert minden mondatnak jelentősége van számomra. Minden fejezetet fontosnak éreztem, és mindegyiket magamba kellett építenem. Nagyon köszönöm, hogy megosztottad a világgal belső keresésed útját. Ahogyan te mutatod a dolgokat, az nagyon más, nagyon igaz, és nagyon megnyugtató. Könyved segítségével máshogyan kezdtem gondolkodni és élni. Felismertem, hogy mennyire fontos, hogy a pillanatban éljek. Hogy minden pillanatot élvezzek. Hogy ne ítélkezzem senki felett, ne várjak el semmit, csak legyek, elfogadva mindent, ahogyan szembe jön velem utamon.

Egy másik Krisztinára találtam, élvezem az önmagammal való együttlétet. Látni, hogy milyen könnyű „lenni”, de milyen nehézzé tesszük magunknak, hogy felismerjük ezt, nagyon szomorúvá tesz.

A legjobbakat,

Krisztina,
Isztambul/Törökország

 

Inspiráló kérdések

„Önmagad ismerete jóval mélyebb egy sor idea és hiedelem elfogadásánál. A spirituális ideák és hiedelmek a leghasznosabb pointerek lehetnek, de önmagukban ritkán áll hatalmukban, hogy kiszorítsák a szilárdan megállapodott koncepcióit annak, akinek gondolod magad, amely része az emberi elme kondicionálásának.”

„Nézz önmagadba. Milyen gondolatok jönnek létre a fejedben? Mit érzel? Figyelmedet irányítsd a testedbe. Van-e benne feszültség? Ha azt észleled, hogy van benne egy alacsony szintű nyugtalanság, egy állandó háttér előtt, vedd észre, milyen módon kerülöd, állsz ellen, vagy tagadod az életet – a Most tagadásával.”

„Amikor az egón keresztül élsz, a jelen pillanatot egy cél eszközévé redukálod. A jövőnek élsz, és amikor eléred a célokat, azok nem elégítenek kik téged, legalábbis nem maradandóan.”

Kategória: Eckhart Tolle | Hozzáadta:: nisargadattin (2013 Augusztus 18)
Megtekintések száma: 130 | Hozzászólások: 1 | Helyezés: 5.0/1
Összes hozzászólás: 1
0
1  
koszonom

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]