Főoldal » Cikkek » Eckhart Tolle

Ráébredni életed céljára

Interjú Eckhart Tolléval:

Ráébredni életed céljára


Eckhart Tolle a nyugati világ neves most-guruja immár hazánkban is rendkívül népszerű, könyvei magyarul is hozzáférhetőek az Agykontroll kiadónak hála. Tanítása végtelenül egyszerű, épp csak a kivitelezésbe törik bele rendre az „elmebajos” halandó bicskája. Gyakorlásképpen is ajánlom a most következő interjút, amely az amerikai Science of Mind magazinban jelent meg 2006 októberében. Eckhart mester szavai segítenek elmélyülni saját lényünk jelenlétében.

Eckhart Tolle első bestsellere, A most hatalma, lebilincselte az olvasókat megvilágosult meglátásaival. A jelen pillanatban maradás a módja annak - mondja a könyvben -, hogy megszüntessük a szenvedést, amit az elmével való azonosulás teremtett. Legújabb könyvében, az Új Földben, Tolle folytatja a jelen pillanati tudatosság témáját, kidolgozva azt páratlan tisztaságával és mélységével, és felfedi azt is, hogy a felébredt tudatosság hogyan hoz egyenesbe bennünket életünk céljával. Tolle szerint van egy belső és egy külső célunk is. A külső célunk változik a körülményekkel, és szükségszerűen bevonja az időt, míg a belső célunk mindig ugyanaz marad: abszolút jelen lenni bármiben, amit teszünk, s hagyni, hogy a cselekvéseinket a tudatosság, a felébredt tudat vezesse, s hatalmazza fel, mintsem, hogy az egoista elme irányítsa. Beteljesítjük sorsunkat és megvalósítjuk célunkat, ha ráébredünk arra, akik vagyunk: a tudatos Jelenlétre.

Tolle megragadta a nagy tanítók, mint Jézus és Buddha spirituális bölcsességének lényegét, és ezt a bölcsességet a ma embere számára érthetően juttatta kifejezésre, csak úgy, mint Ernest Holmes tette a Lélek és Szellem Tudományának formába öntésével. Amikor Holmes az elme spirituális kezeléséről beszél, amely „megtisztítja a gondolatot a tagadástól, a kétségtől és a félelemtől, és előidézi Isten örök-jelenlétének észlelését”, ugyanazt a bölcsességet tallózza az ősi tanításokból, amelyet Tolle is tesz a könyvében. Most, az Új Földdel, a megvilágosodás e kulcsát - teljesen tudatosnak lenni ebben a szent pillanatban - valóvá és élővé teszi számunkra a ma szavaival, a ma világának. Könyvének címe egy bibliai passzusra utal a Jelenésekben, amely új eget és új földet ígér. Ez metaforája a végtelen létezésre (ég) való tudatosság állapotának, amely folyamatosan új módon és új formában (föld) mutatkozik meg. Mivel a jelentése túlmutat az intellektuális megértésen, Tolle gondolatai kontemplációt igényelnek. Sokkal inkább megnyitásra, mintsem megtanulásra várnak. „A szavak csak mutatópálcák” - mondja. „Amiről beszélünk, az a szavakon túl van, de arra használhatjuk őket, hogy legalább a jelentésük irányába haladjunk, és ez hasznos.”


Science of Mind: Az új földről alkotott víziójában az élet célja magában foglalja azt, amit felébredt cselekvésnek nevez. Mit ért ez alatt?

Eckhart Tolle: A legtöbb ember a jelen pillanatot úgy kezeli, mintha az egy akadály volna, amin túl kell jutnia. Mivel a jelen pillanat az Élet maga, ez egy őrült módja az életnek. A felébredt cselekvésben egy teljes belső ráhangolódás van a jelen pillanatra, és mindarra, amit éppen most csinálsz. A cselekvés ekkor elsődlegesen nem egy végeredmény eszköze, hanem megnyílás a tudat számára, hogy a világba jöjjön. Ráhangolni magadat a Mostra annyi, mint ráhangolni magadat az univerzális szándékra, a teljesség szándékára. Mi a teljesség szándéka? A tudat születése és virágzása. Ekkor a teljesség vezet téged bármiben, amit gondolsz, vagy teszel.

Ahogy az Új Földben magyarázom, a felébredt cselekvésnek három modalitása van, a körülményektől és a tevékenység természetétől függően. Ezek az elfogadás, az élvezet és a lelkesedés. Ha nincs sem elfogadás, sem élvezet, sem pedig lelkesedés abban, amit csinálsz, akkor nem vagy ráhangolódva az univerzális szándékra. Boldogtalanságot teremtesz, azaz szenvedést ilyen vagy olyan formában. Az ego meghatározásának egyik módja egyszerűen ez: egy diszfunkcionális kapcsolat a jelen pillanattal. Az, amire én az „új földként” célzok – a felébredt cselekvés által teremtett külső formák – úgy emelkedik elő, ahogy egyre többen rádöbbennek, hogy a céljuk hagyni a tudatosságot felbukkanni mindenben, amit csak tesznek.


SOM: Hisz benne, hogy az emberiség kész erre az átalakulásra?


ET: Igen. Látom a jeleket, hogy ez már történik. Első alkalommal egy nagy l
éptékű ébredés zajlik a bolygónkon. Miért most? Mert ha most nem történik változás az emberi tudatosságban, elpusztítjuk magunkat és talán a bolygót is. A kollektív egós elme őrültsége, megerősítve a tudománnyal és a technológiával, rohamosan viszi fajunkat a katasztrófa szélére. Fejlődni vagy meghalni: ez most az egyetlen választásunk. A keleti világtól eltekintve az a becslésem, hogy ez idő szerint az emberek mintegy tíz százaléka Észak-Amerikában már ébredezik. Ez önmagában kitesz harmincmillió amerikait, ehhez hozzájönnek más észak-amerikai országok népei, és a nyugat-európai országok népességének is körülbelül tíz százaléka szintén ébredezik. Ez valószínűleg elég, mint kritikus tömeg, hogy létrehozza az új földet. A tudatosság átalakulása tehát igazából zajlik, még ha nem is szerepel a ma esti híradóban. Hogy elég gyorsan történik-e? Bizakodó vagyok az emberiség jövőjét illetően, most már sokkal inkább, mint mikor A most hatalmát írtam. Valójában ezért írtam ezt a könyvet. Tényleg nem voltam biztos benne, hogy az emberiség túléli. Most másképp érzek. Számos okot látok, hogy reménykedjek.

SOM: Azt mondja az új könyvében, hogy az emberiségnek ehhez az átalakuláshoz el kell mozdulnia a tárgytudatosságtól a tértudatosság felé. El tudná ezt magyarázni bővebben?

ET: Igen. Azt mondom, hogy a tértudatosság felbukkanását az emberiség fejlődésének következő lépcsőfokaként látom. Tértudatosság alatt azt értem, hogy amellett, hogy a lényünk teljesen tudatában van a dolgoknak - vagyis az érzet észlelésnek, gondolatoknak, érzelmeknek és bárminek, ami az életünkben történik -, ezzel egyidejűleg van egy rejtett áramlása a bennünk működő tudatosságnak vagy Jelenlétnek. A tudatosságba az is beleértendő, hogy nem csak a dolgoknak, úgymint a körülöttünk lévő tárgyaknak és embereknek vagyunk tudatában, de egyidejűleg tudatában vagyunk annak is, hogy tudatosak vagyunk. Tudatában az időtlen ÉN VAGYOK-nak, amely nélkül nem lenne világ. Egy belső, éber csendet érzékelünk a háttérben, miközben a dolgok történnek az előtérben. Ez a kondicionálatlan. Ez az igazi intelligencia. Ha csak tárgytudatosság van az életünkben, akkor a kondicionált csapdájában maradunk, a forma csapdájában, amely az elkülönülés látszatát teremti. Mindig a formát próbáljuk majd megváltoztatni, vagy ellenállunk neki valamilyen módon. A forma világára tekintünk az üdvösségért. De ha tudatában vagyunk a tértudatosságnak, ha tudatában vagyunk annak, hogy tudatosak vagyunk, akkor megszabadulunk a formával való azonosulástól, ami az ego, és előemelkedik bennünk a teljességgel és a Forrásunkkal való egység érzése.

SOM: Így a ragaszkodás és a küzdelem elengedhető.

ET: Így van, mert a tértudatosságban nincs jövő és nincs múlt. Csak a jelen van, és az mindig szabad. Ez az, amit a buddhisták „ürességnek”, Jézus pedig „az élet teljességének” nevez. Ez ugyanaz a valami, jobban mondva semmi. Mivel ez egy megnyílás a függőleges dimenzió felé, ami korlát nélküli, a jelen sosem zárja be a problémákat és nincs telve velük. A problémáknak idő kell, azaz múlt és jövő, hogy életben maradjanak. Másfelől, ha hagyjuk a figyelmünket visszasodródni a múltba, vagy előre a jövőbe, akkor a vízszintes dimenzióban működünk, és ez a formák fokozott megkülönböztetését eredményezi, amely az egós szerkezetekből ered. A függőleges dimenzióba való belépés magasabb fokú Jelenlétet követel. A Most kell, hogy legyen a fő fókusza figyelmünknek. Természetesen az idő fogalmára szükségünk van, hogy működjünk, például, hogy beütemezzük ezt az interjút. De a lényeg, hogy ne korlátozódjunk egyedül erre a dimenzióra. A tértudatosság megjelenése - a vízszintes helyett inkább a függőleges tudatosság felé való mozdulás - a következő lépcsőfok az emberiség fejlődésében, s ez egyre többször megtörténik, ahogy a tudatunk a most pillanatában marad.

SOM: Tud javasolni valamilyen módszert, amivel fókuszban tarthatjuk a mostot?


ET: Az egyik dolog, amit tehetünk, hogy odafigyelünk a kis dolgokra magunk körül, figyelmet szentelve a részleteknek, mint például a fákon lévő madarakra és a kertben vagy a parkban lévő virágokra – csak vedd észre a szépséget mindenhol, még a legkisebb dolgokat is. Észrevenni látszólag jelentéktelen dolgokat éberséget igényel. Ez az éberség a kulcs. Ez a kondicionálatlan. Ez a tudatosság maga. Egy másik hasznos gyakorlat figyelni a lélegzetet, és tudatosan lélegezni. Ha figyelmet szentelünk a lélegzetünknek, akkor nem tudunk máson gondolkodni egyidejűleg. Figyelmünk a most pillanatában van, és nem a tegnappal kapcsolatos aggodalmainkon vagy a terveinken, hogy mit fogunk csinálni a jövő héten. Csak lélegzünk, és nem gondolkodunk. Mivel a lélegzet meditáció kiemel bennünket a gondolat aktivitásából, hatásos módja az ébredésnek. Valójában a lélegzetet, mivel formája, mint olyan nincsen, a hagyomány egyenlővé tette a szellemmel, a forma nélküli Egy Élettel. A német nyelvben a légzést jelentő atmen szó az atmanból származik, amely szanszkrit nyelven, az ősi India nyelvén az univerzális önvaló legbelső lényegére utal.

SOM: Miért olyan kívánatos, hogy megszabadítsuk az elmét a gondolkodástól?


ET: A gondolkodás, egész pontosan a gondolkodással való azonosulás, felemeli és fenntartja az egót, amely, a nyugati társadalmunkban kiváltképpen, nincs az ellenőrzésünk alatt. Azt hiszi, hogy valóságos, és keményen próbálkozik, hogy fenntartsa a fennhatóságát. A negatív elmeállapotok, mint a düh, sértődöttség, félelem, irigység és féltékenység az ego termékei. Amikor az ego nyeregben van, ezek az elmeállapotok indokoltnak és valami külső tényező által okozottnak tűnnek számunkra. Általában egy másik személyt okolunk ezekért az érzésekért. Az igazi okuk azonban nem az életed tartalmában, hanem pontosan az egós elme struktúrájában keresendő. Ellenségre van szüksége, mert önazonosságát az elkülönülésen keresztül határozza meg, s így mások más-ságát hangsúlyozza. Ezért az ego kezébe adni a gyeplőt végül erőszakhoz, harchoz és háborúhoz vezet. Ez elmebaj, de az ego nem látja annak.
Az Egy csodálatos elme című film nagyon jól lefesti, hogy az elme hogyan tud becsapni minket, ha nem vagyunk tudatában annak, hogy irányít bennünket. Igaz története egy embernek, aki zseni, de őrült is egyben. A néző nem tudja, hogy őrült, amíg ő maga rá nem jön a történet kibontakozása során. A film rávilágít, hogy amikor tudatába kerülsz az őrültségednek, már nem vagy őrült többé. Tehát ha tudatába kerülsz az elmédnek, már nem azonosulsz az elméddel többé. A tudatosság egy új dimenziója lép be. Az elmebajt a tudatosság nélküli gondolkodás okozza, és a tudatossság nélküli gondolkodás az, amivel az ego a markában tart minket.

SOM: Azt javasolja, hogy csupán változtassuk meg a gondolataink tartalmát, eltávolodva a negativitástól, vagy inkább szüntessük meg a gondolkodás tevékenységét?


ET: A pozitív gondolkodás feltétlenül kívánatosabb a negatív gondolkodásnál. De a most pillanatának tudatosságában lenni, és az isteni Jelenlét tudatosságát gyakorolni az, amire Jézus gondol a hegyi beszédében, amikor így szól: „Ne aggódjatok az életetekért.” Ebből a Létállapotból nagy kreativitás fakad. A „változtasd meg gondolkodásodat” valóban érthető úgy, hogy szüntessük meg az elme állandóan fontoskodó aktivitását, mely ismétlődő, haszontalan és gyakran negatív. Ahelyett, hogy állandóan gondolkodnánk, nyugodttá és csendessé válunk, és tudatosak leszünk arra, hogy tudatosak vagyunk. Ez az ÉN VAGYOK megvalósítása, a létezés megvalósítása, a lényegi identitásunk. Amikor meggyökerezünk ebben, a gondolkodás a tudatosság szolgájává válik, ön(ego)kiszolgáló tevékenysége helyett. Kreatív lesz és felhatalmazott.

SOM: Beszél a könyvében a fájdalomtestről, úgy a személyesről, mint a kollektívről. Mit ért a fájdalomtest alatt?


ET: A fájdalomtest az én kifejezésem a régi érzelmi fájdalmak felhalmozódására, amelyet szinte minden ember hordoz az energiamezőjében. Én egy félig önálló pszichikai létezőnek látom. Negatív érzelmekből áll, amikkel nem szembesültünk, amiket nem fogadtunk el, és nem hagytunk elmenni a felbukkanásuk pillanatában. Ezek a negatív érzelmek hátrahagyták az emocionális fájdalom maradványát, amely a test sejtjeiben tárolódik. Van egy kollektív emberi fájdalomtest is, tartalmazva mindazt a fájdalmat, amit a számtalan emberi lény szenvedett el a történelem során. A fájdalomtestnek van egy szunnyadó és egy aktív állapota. Időszakosan aktiválódik, és ilyenkor további szenvedést keres táplálékul. Ha nem vagy tökéletesen jelen, akkor átveszi az elméd felett az uralmat, és negatív gondolatokkal, valamint negatív élményekkel táplálkozik, amilyen például a dráma a kapcsolatokban. Így állandósítja magát az egész emberi történelemben. Egy másik módja a fájdalomtest leírásának ez: a boldogtalanság iránti függőség.


SOM: Tud javasolni egy módszert a fájdalomtest megszüntetésére?


ET: Igen. Úgy engedjük el, hogy elvágjuk a kapcsolatot a fájdalomtest és a gondolkodási folyamataink között, hogy ne tápláljuk többé a fájdalomtestet gondolkodásunkkal. Minden negatív gondolatnak van egy a fájdalomtestéhez hasonló frekvenciája, s így táplálja azt. Nem tud pozitív gondolatokkal táplálkozni. Amikor a fájdalomtest már nem futtatja többé a kényszeres gondolkodásunk belső párbeszédét, közvetlenül a tudatára ébredünk. Érezzük az érzelmet a testünkben, s ezzel tudatosságot viszünk bele, a tudatosság fényét. A régi érzelem ekkor ugyanúgy fog tudatossággá alakulni, ahogy a tűz formál át mindent önmagába. Tehát az érzelemmel való nem-azonosulás és a most pillanatában való puszta levés a módja annak, hogy megállítsuk a folyton újrateremtődő fájdalmas tapasztalatok körforgását.

SOM: Úgy tűnik, a félelem bújik meg a negatív érzelmek legtöbbje mögött. Hogyan engedhető el? A nem-azonosulás folyamatáról beszél. Hogyan működik ez?

ET: A félelem a formával való azonosulás révén születik, legyen az az anyagi birtoklás, a fizikai test, egy szociális szerep, egy önkép, egy gondolat vagy egy érzelem. Azáltal születik, hogy nem vagyunk tudatában a tudatosság vagy a szellem forma nélküli dimenziójának, amely a lényege annak, aki vagy. A tárgytudatosság csapdájában vagy, tudatán kívül a belső tér dimenziójának, amely az egyedüli igaz szabadság.
Minden félelemteli gondolat a jövőről szól, olyan valamiről, ami lehet, hogy megtörténik. A legtöbb embernek ismerős az a „mentális mozi”, amely stresszt és aggodalmat okoz, és nem hagy éjjel aludni, miközben tested egy meleg és kényelmes ágyban hever. Abban a pillanatban, hogy felismered egy félelemteli gondolat mibenlétét, vagyis a haszontalan és önpusztító elmetevékenységet, elkezdesz nem azonosulni vele. Ekkor a tudatosság vagy a Jelenlét felváltja a gondolkodást. Nem mondom, hogy nem gondolkodsz többé, csak már nem kevered össze vele azt, aki vagy. A gondolkodás gyökeret ver a tudatosságban, ahelyett, hogy önálló és önkiszolgáló lenne, vagyis az ego.
Minden fájdalomtest jó sok félelmet tartalmaz, mivel a félelem a legalapvetőbb negatív érzelem. Hogyan foglalkozzunk vele? Ismétlem, felismered az okát: a fájdalomtestet, régi érzelmeidnek a felhalmozódását. Ha egyszer felismered, nem tud uralkodni az elméden, táplálkozni a negatív gondolataidból, nem tudja irányítani a belső párbeszédedet, sem azt, amit mondasz és teszel. Ha egyszer a fájdalomtest előjött, ne harcolj vagy állj ellen neki. Ez része a jelen pillanat „vanságának”, amellyel mindig belső összhangban kell lenned. Tehát megengeded neki, hogy ott legyen. Ha nem táplálod többé, elveszíti energiatöltését, és a negatív érzelem átalakuláson megy át.

SOM: Beszél a könyvében az ego szüntelen többet akarásáról és kielégíthetetlen többlet igényéről. Nem tekinthetünk bizonyos dolgokat, amiket akarunk, mégis érdemesnek, például a jobb emberré válás szándékát?

ET: A jobb emberré válás vágya általában arról szól, hogy javítani akarok azon, ahogy magammal kapcsolatban érzek, ahogy magamat látom, vagy ahogy mások látnak engem. Ez a mentális imázsépítésről szól, vagyis az egóról. Ebbe persze beleértendő a megvilágosodás vagy a spirituálisabbá válás akarása is. A felébredés vagy a spirituális megvalósulás annak felfedezése, hogy nem kell hozzátenned önmagadhoz semmit, hogy teljesen önmagad lehess. Nem kell megpróbálnod jóvá válni, csak engedd meg a benned lévő, a Létezésben rejlő és a tőled elválaszthatatlan jóságnak, hogy felbukkanjon.

SOM: Azt mondja, hogy amint az emberek ráébrednek az igazi valójukra és életük céljára, egy új föld teremtődik. Milyen ez az új föld?

ET: Nem akarok spekulálni az új föld jellemzőiről, de bármi is az, egy külső megnyilvánulása lesz az új égnek (mennynek), a tudatosság belső birodalmának. A felébredt tudatból fog megszületni, és szabad lesz az ego illúzióitól. Utalások, hogy az új föld milyen lesz, a Bibliában is találhatók, ahol azt mondja például, hogy „akkor majd a farkas a báránnyal lakik…” Ennek az egyik értelmezése az, hogy amit mi külső valóságként érzékelünk, az egy a kollektív emberi tudattal, és tükörképe annak, így a tudatban bekövetkező változás nem csak a világot változtatja meg, amit teremtünk, hanem a valóságérzékelésünk teljes módját is.

Ahogy az emberi lények felébrednek a formával való azonosulás álmából, a tudatosság elkezdhet formát teremteni anélkül, hogy elveszítené benne önmagát. Az igazi esszenciája annak, akik mindannyian vagyunk, megvalósul. Az új ég és az új föld eljövetele, amit az Ó- és az Újtestamentumban is megjövendöltek, találó metaforája ennek a tudati változásnak. Ez a változás azonban nem egy jövőbeni állapot, ami kivívandó vagy amiben hinni kell. Az új ég és az új föld belőlünk emelkedik elő ebben a pillanatban. Így hát ráébredni az életed céljára nem az, hogy a jövőre tekintesz és várod a majdani beteljesülést, hanem hogy a pillanatban maradsz, megengedve az egónak, hogy feloldódjon. Életed belső célja az elsődleges, és a belső célod az, hogy felébredj, hogy tudatos légy. Bármiben, amit teszel, a tudatosságod állapota az elsődleges tényező.

Kathy Juline
 

fordítás: - bp -




Forrás: http://www.eckharttolle.com
Kategória: Eckhart Tolle | Hozzáadta:: nisargadattin (2013 Augusztus 18)
Megtekintések száma: 236 | Hozzászólások: 1 | Helyezés: 5.0/1
Összes hozzászólás: 1
0
1  
koszonom

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]