Főoldal » Cikkek » Navnath Sampradaya

A Navnath Sampradaya és Srí Nisargadatta Maharaj 2.

A Navnath Sampradaya és Srí Nisargadatta Maharaj

Cathy Boucher tanulmánya a Navnath Sampradaya-ról

Forrás: http://nisargadatta.net/lineage.html

Sri Bhausaheb Maharaj írásban közölte fiaival és tanítványaival a spirituális élet és gyakorlat különféle aspektusait. Levelei és tanításai a Nama-Yoga című könyvben kerültek összegyűjtésre. Amint azt korábban említettük, a Nama-Yoga kifejezést a könyv szerkesztői és fordítói találták ki, maga Sri Bhausaheb Maharaj Jnana Marga-nak nevezte. Habár a Nama Yoga a Srí Nimbargi Maharaj-tól származó instrukció egyik komponensének tűnik, mind Srí Nimbargi-nak, mind Srí Bhausaheb-nek az volt az erős szándéka, hogy ez váljon a Jnana, a bölcsesség, az igazság kutatásának a gyakorlatává. Sri Bhausaheb azt mondta:

A keresőnek ebben a világban úgy kell élnie, mint a lótusz-levélnek a tóban, érintetlenül maradva annak sarától. Meditációt kell végeznie, miközben világi ügyeivel van elfoglalva. Mindazonáltal nagyon óvatosnak kell lennie, és soha nem szabad áldozatul esnie a másokhoz tartozó nő és arany vonzerejének. Azzal kell megelégednie, amit Isten megadott neki, és szilárdan tovább kell folytatnia spirituális Sadhana-ját. Mi több, a lehető legnagyobb körültekintéssel és gondossággal kell végeznie világi feladatait. Nem szabad azokat semmittevő módon elkerülnie. Folyamatosan figyelnie és vizsgálnia kell minden lépését, és mindig megfontoltan kell viselkednie. A nyomorúságnak a forrása a meggondolatlanság. Mégis, minden megfontoltságunk ellenére, nem szabad elmulasztani a felismerést, hogy végső soron Isten akarata uralkodik egyedül. Ennélfogva örökké készen kell állnunk, hogy alávessük magunkat az Ő akaratának. Amikor erőt vesznek rajtunk a veszedelmek, nem szabad elmulasztanunk, hogy emlékezzünk Rá, és hogy tegyük a kötelességünket. (1978: 11-12. o.)

Sri Bhausaheb Maharaj az életének a hangsúlyát az Istenen való egy-hegyű meditációra helyezi, nem hiszi, hogy az embernek el kellene távolodnia az élettől, hanem az életet kell élnie, e meditáció céljának megfelelően:

Az embernek éppúgy kell imádnia Istent üzleti sikerei érdekében is. Ennek kell képeznie a Világi Vallást, ami világi életére nézve hasznos. De ez még nem minden. Ez önmagában nem idéz elő beteljesülést az életében. Másfelől, magáévá kell tennie a Spirituális Vallás útját, és valódi odaadás révén törekednie kell rá, hogy azonosítsa önmagát Istennel. Még olyan (kedvezőtlen) helyeken és (próbára tevő) körülmények között is meg kell tanulnia alkalmazkodnia, ahol a túlélés érdekében Isten akaratához akarna folyamodni, és soha nem szabad feladnia az Isteni Néven való meditációt, semmilyen áron… (18)

Habár mind Srí Nimbargi Maharaj, mind Srí Bhausaheb Maharaj moralizáló hangvétele nehezen rokonítható a huszonegyedik századhoz, a fenti tanácsok hasznosak lehetnek minden bármely modern meditáló férfi vagy nő számára.

Sri Bhausaheb túlvisz bennünket a spirituális és a világi kettősségén. Itt úgy beszél, mint leszármazottja, Sri Nisargadatta Maharaj:

Világi élet és Spirituális élet, Kettősség és Azonosság, Rosszallás és Dicséret olyan ellentétpárok, amelyek segítsége nélkül az egyik ember nem értheti a másikat. Az azonosságot nem lehet megérteni kettősség nélkül; rosszallás hiányában nem érthető meg a dicséret értéke. Hasonlóképpen, a világi élet segítsége nélkül a spirituális életet nem lehet megfelelően megvalósítani. A világi élet kétségtelenül elítélendő. De segítségére meglehetős szükség van a helyes spirituális élet megvalósításához. Mindezt helyesen kell értenünk, és a meditáció helyes gyakorlása révén el kell érnünk a spirituális élet szeretetét és boldogságát. (Nama-Yoga 183-184. o.) (29)

Felmerülhet a kérdés, hogy azért tartja Sri Bhausaheb a Világi életet elítélendőnek, mert olyan könnyen kelepcébe csalja mindenféle kötelékek és vágyak által, vagy, mert annyira elvonja az egyéntől az időt és a figyelmet? Nyomatékosítja azonban, hogy meglehetős szükség van rá a helyes spirituális élet megvalósításához. A világi élet biztosítja anyagi fennmaradásunkat, mi több, alkalmakat biztosít az elfogulatlansághoz, a részvéthez, az Abszolút természet meglátásához az összes látszólagos megnyilvánulásban. Még azt is megmutatja nekünk, hogy az illúzió, amelybe bele vagyunk gabalyodva, csak Isten Maya-ja:

Az ember azt kívánja, hogy az Úr ne dobja őt bele Maya hálójába, hogy belegabalyodjon. De hiábavaló dolog ilyen vágyat táplálni. Még ha maga az Úr testesül is meg a Maya-ban, folytatni fogja benne ezt a játékot. Hogyan szabadulhatunk meg akkor a Maya-tól? A Maya uralma alatt állva, ki kell fejlesztenünk az Úr iránti odaadást, amire nem tud hatni a Maya. A Maya ekkor nem fog tudni hatni ránk. Meg kell tanulnunk, hogyan vegyünk részt az Úr játékában, az Úr Maya-jában úgy, ahogy maga az Úr teszi azt. Soha nem szabad elfelejtenünk, hogy a Maya magához az Úrhoz tartozik. Akkor nem fog zavarni bennünket a Maya. (24. o.) (36)

Az Umadi szentjeként is ismert Sri Bhausaheb Maharaj tanítványai között Lingayatok, Muslimok, valamint Brahminok is voltak. Egyik tanítványa, Srí Shivalingavva, Jat szent költőnője. Volt Harijan (érinthetetlen), és volt Brahmin tanítványa is. Az egyik ilyen Brahmin tanítvány Sri Bagewadi Maharaj, aki spirituális tanítója volt Sri B.D. Jatti-nak – Karnataka korábbi miniszterelnökének, India alelnökének és köztársasági elnökének. Ez az utódvonal meglehetősen ökumenikus volt, mivel mindenféle tanítványok tértek be nyájába. (Sociology of Religion, Dabadde 60. o.)

A K.B. Dabade szerkesztette Sociology of Religion: A Case Study of Nimbargi Sampradaya szerint, „Sri Siddharameshwar Maharaj guru Patriban született, egy Solapur közeli faluban, Maharshtra-ban, 1888-ban. Habár kevés iskolája volt, Bijapurban, a híres Narayana Das nevű kereskedő hivatalnokaként szerzett nevet. Barátja révén kapcsolatba került az Umadi Szentjével, majd beavatást kapott. Sri Siddharameshwar Maharaj a Kunbi kasztba tartozott. A Kunbinak nevezett Jati általában a a földművesnél alacsonyabb rangú – a katonai Jatikat Maratha-nak nevezték (Mandelbaum 1972:19). Sri Siddharameshwar egy Indiaszerte sokfelé utazó ember volt, és tanítványai messzi helyekről származtak. Azt mondják, több ezer embert beavatott. Beszélte a marathi, hindi, gujarathi és a kannada nyelveket, és hatásos szónok volt. Azt mondják, hatalmas spirituális magasságokat ért el, és terjesztette az Umadi szent által ismertetett Vedanta-t, és a nyomorúságos földi életét Bombay hagyta el, 1936-ban” (Debadde 1998: 99. o.) A Sri Siddharameshwar’s Master Key to Self-Realisation előszava is megerősíti, hogy egy gyors felfogású fiatalember volt. ”Nem volt túlságosan magasan képzett, de nagyon intelligens, okos, és viselkedését tekintve talpraesett volt. Mindig nagyon egyenes ember volt, és beszéd közben mindig körültekintően alkalmazta a fogalmakat. Minden kérdésre teljes választ adott. 16 éves korában, habár korai volt még, hogy dolgozni kezdjen, könyvelőként (Munim) kezdett el dolgozni egy Marwadi cégnél Bijapurban. Munkáját nagy komolysággal, és teljes felelősséggel végezte. Így hát sikeres könyvelő (Munim) lett, és letelepedett Bijapurban. Itt ismerkedett meg Shri Bhausaheb Maharaj mesterrel, aki kolostort (Math) kezdett építeni az indiai Karnataka államban Inchgiri nevű kis falujában, 1885-ben.” (1994: v. o.)

Sri Nimbargi Maharaj 1914-ben meghalt, és 1918-ban Sri Siddharameshwar Maharaj, valamint Srí Bhausaheb másik négy tanítványa úgy döntött, hogy lemondanak a világról. Csatlakozott barátja tanítványaihoz, és körútra indultak, hogy a guru tanítását népszerűsítsék. (Dabade vi. o.) Ezt követően jutott arra a gondolatra, hogy „az embernek túl kell lépnie a meditáción, mert a meditáció a Végső Valóságnak egy kezdeti szakasza. Tanítvány barátai nem értettek egyet Shri Siddharameshwar Maharaj-dzsal mondván, hogy a mesterük Shri Bhausaheb Maharaj nem mondott nekik ilyet. Egyetértett velük, de továbbra is azt hajtogatta: „Rendben! Nem lehetséges, hogy az ember túllépjen rajta?” Elhatározta, tovább fog haladni a saját fáradságos útján, és otthagyva őket, visszatért Bijapur-beli otthonába. Bijapur-ban meditációba kezdett egy öreg ágyú fölötti, minaretszerű (upli buruj) emelvényen, és kilenc hónapig meditált, megszakítás nélkül. Mivel Mestere csupán meditációra tanította, nem volt választási lehetőség számára, hogy megtalálja a Végső Valóságot, a meditáción kívül. Erőfeszítéseit végül siker koronázta, és a Mester megáldotta őt. Ezt követően kifejtette, hogyan lehet elérni a Végső Valóságot a Vihangam Marg (a madár útja), vagyis a gondolkodás útján. (vi) Ez a gondolkodás csak a valódinak a nem valóditól való finom megkülönböztetése és elválasztása lehet, amely a komoly aspiránst el fogja vezetni az ő valódi Énjéhez. A Sampradaya újra kibontakozott.

Sri Siddharameshwar hitte, hogy az Igazságot egyszerű, egyértelmű nyelven kell közvetíteni. A mindennapi életből vette a példáit. Továbbment Gurujának tanításain, azért, hogy az még könnyebben elérhető legyen a közönséges ember számára. 1935 és 1936 között terjesztette módszerét a tanítványok között, majd 1936-ban halt meg Bombayban (vii. o.) Sri Siddharameshwar bátorított a belső lemondásra, és nem-kettős megközelítést alkalmazott:

Ez a világ olyan, mint egy álom, és ezért ebben az álomvilágban akármi jó vagy rossz, Dharma vagy Adharma, érdem vagy bűn, erkölcs – lényegtelenek az Énre való ráébredés szempontjából. Ezért hát a kedvezőről és a kedvezőtlenről, a jól és a rosszról való lemondás egyaránt szükséges az Én megismeréséhez. (Master Key, 9. o.)

Shri Bhausaheb tanításait Sri Siddharameshwar a Hangya Útjának, vagy a lassú útnak nevezett, amit ő a sokkal hasznosabb Madár Útjává alakít, elkezdi a formák kutatását alkalmazni, ami meglehetősen hasonlít Sri Ramana Maharshi Ön-kutatására. Sri Siddharameshwar Maharaj, a Master Key to Realization-nek az Investigation of the Four Bodies in Search of the "I” című II. fejezetében ezt mondja:

Mindenkinek el kell kezdenie ennek az „én”-nek a keresését saját központjában, ha lelkesedik ennek a kutatása iránt. Ezt az „én” soha nem magunkon kívül található. Minden emberi lényben benne van ez az „én”, vagy az „enyém”-nek ez az „egós” érzése, és ez a meggyőződés teljesen áthatja őt. Minden cselekedet, ami a világban történik, ezen „ego” ereje, és „enyém” érzése által kerül végrehajtásra. A tanítás minden emberi lény számára adott, de az összes tevékenység „ego” vagy ilyen az értelemben „enyémség” nélkül végbemehet... (18. o.)

Sri Siddharameshwar szándéka az, hogy megmutassa tanítványainak, hogyan tudják életüket folytatni, kötelességeiket végezni, hogy eközben az „én” és az „enyém” érzése nem jelentkezik, mondván:

... Mindamellett, amikor az aspiráns érti (intellektuálisan) az ént, ami könnyebb, mint tapasztalni azt, felmerül a kérdés: „Miután elérte az én ismeretét, és test és elme büszke birtokosát hátrahagyta, el tudja-e végezni a világi kötelességeket?” A Sadguru vigasztalásképpen ezt válaszolja, „Kedvesem, a test és lélek haszontalanságának a felismerését követően is tudsz családot alapítani és lehetnek gyerekeid, anélkül, hogy belekevernéd a test és az elme büszkeségét. Ezeknek mindnek nagyon jól gondját lehet viselni. Minden korábban is megvolt lényeges kötelességedet szorgosan el tudod végezni.” (25. o.)

Azután továbbmegy, és szemlélteti, hogyan fogja a nővér kedvesen, de szenvtelenül, ellátni a kötelezettségét, vagy a menedzser a tulajdonát, amiért felelős (25. o.). A családos élet akkor könyörtelenül éntelenné és elfogulatlanná válásnak az egyik lehetősége lesz.

A végén az ember nem tudja elkülöníteni magát az Abszolúttól. Sri Siddharameshwar azt mondja:

Bármi is legyen, amit a te durva testeddel meg kell tenned, bármilyen vágyat vagy álmot, ideák vagy kétségek vonulnak át elméden, mindezek ennek az Istennek a kedvéért történnek, és azért, hogy örömet szerezzenek Neki. Ha felismered ezt, akkor ezt a nagy munkát elvégezted. Mindent, amit csinálsz, testeden vagy elméden keresztül csinálod. Ha azt mondod: „Nem akarjuk megcsinálni”, akkor nem tudod abbahagyni annak csinálását; de bármit teszel, összes cselekedetednek cselekvője és élvezője Hari csupán. Ez a tényt önmagában fel kell ismerni, minden mozgásban. (54. o.)

Ez válik a gyakorlattá magává, az élettől való különválás nélkül, annak ellenőrzése nélkül, de amit azzal a megértéssel folytatsz, hogy minden álom, cselekvés az Abszolútban, és az Abszolút számára történik. Megnyílva erre a gyakorlatra, nem kell fizikailag lemondania az embernek az Abszolútban való tartózkodásról. Nincs olyan hely az elmében, vagy a testben, ahol az Abszolút ne uralkodna.

Amikor egy aspiráns minden kétsége szertefoszlik, és megvalósítja az Én ismeretét, szabaddá válik. Annak ellenére így van, hogy még nem tudja megtapasztalni a valódi megszabadulás dicsőségét. A gazdagság egy dolog, de a meggazdagodás utáni öröm állapota egy másik dolog. Ugyanígy, hacsak el nem tölti a Dnyanit [jnani] a mindennel való Egység érzése, tudása nem fejlődik, illetve növekszik, ahogy a zsugori gazdag ember gazdagsága, és nem tudja elérni a Megszabadulás boldogságát.

Még ha el is nyeri az Én ismeretét, hacsak meg nem tapasztalja a mindennel való azonosság érzését, félelemnélküliség nem jön az ő útján – míg a „Teljes boldogság” a „Félelemnélküliség” egyedül. Minőségét tekintve – a félelem együtt jár a Kettősséggel. A félelem nagyon nagy akadályt állít a megszabadulásból eredő boldogság útjába. Az Én Megismerése elérése után tehát, az aspiránsnak a Paratmant kell imádnia a fentebb magyarázott módon. Ily módon, a száraz tudás odaadás révén nedvessé válik. A ghee-ben kisütött jalebi (egy édesség fajta) lédússá és édessé válik, amikor kisütik, és cukros szirupba teszik. Hasonlóképpen válik a Dnyani az élet teljességévé annak révén, hogy a tudásnak szenteli magát.

Lehet, hogy emiatt folytatta Sri Nisargadatta vallásos gyakorlatait, benedvesítve Bölcsességét az édes áhítattal.

Habár a Sampradayán belül minden kasztot és jatit (foglalkozás) elfogadtak, ezt nem mindig tették meg azon kívül. Az a tény, hogy Srí Siddharmeshwar Kunbi volt (Tukaram is volt, és Shudra-ként is utalt önmagára), sok Lingayatot zavart. K.B. Dabader arról számol be, hogy „Siddharameshwar Maharaj tanítványa Shivappa, egy ízben meglátogatta Siddhagiri muth-t. Úgy ment el Siddhagiri-hez, hogy noha Lingayat volt, nem viselte a ’Linga’-t (fallikus jelkép). A főpap kérdőre vonta ezzel kapcsolatban Shivappa-t. Shivappa azt válaszolta, hogy spirituális tanítója Sukshama Linga-t adott neki, és hogy azt belsőleg kell neki viselnie. A válasz hallatán a főpap vizsgálatot indított Siddharameshwar Maharaj-dzsal szemben, és meglátogatta őt Inchagiri-ben. A Srí Siddharameshwar-ral folytatott vita illetve megbeszélés során minden kétség tisztázódott, és a főpap elfogadta a Lingayat Jangam-ot Siddharameshwartól – a Kunbi kasztba tartozó spirituális tanítótól. Egy alkalommal körmenetet tartottak, amelyet Srí Siddharameshwar Maharaj rendezett Palaki-ban. Egyes ortodox emberek erősen kifogásolták, hogy Siddhagiri Lingayat Jangam Mathadipati-ja elfogadja a Kumbi-t spirituális tanítóként, és a Palaki-i körmenetet is. A főpap egy ponton arra készült, hogy felmondja Kaneri muth-t és a Mathadhipati pozícióját. Később meg tudta győzni ellenfeleit, hogy a valódi spirituális világban nincs különbség nevet, kasztot, osztályt, nemet, életkort, stb. illetően” (1998: P100)

Siddharameshwar hitte, hogy az Igazságot egyszerű, egyértelmű nyelven kell közvetíteni. A mindennapi életből vette a példáit. Továbbment Gurujának tanításain, azért, hogy az még könnyebben elérhető legyen a közönséges ember számára. 1935-tól 1936-ig terjesztette módszerét a tanítványok között, majd 1936-ban meghalt, Bombayban (vii. o.) Siddharameshwar a belső lemondást bátorította, és nem-kettős megközelítést alkalmazott:

Ez a világ olyan, mint egy álom, és ezért ebben az álomvilágban akármi jó vagy rossz, Dharma vagy Adharma, érdem vagy bűn, erkölcs – lényegtelenek az Énre való ráébredés szempontjából. Ezért hát a kedvezőről és a kedvezőtlenről, a jól és a rosszról való lemondás egyaránt szükséges az Én megismeréséhez. (Master Key, 9. o.)

Shri Bhausaheb tanításait Siddharameshwar a Hangya Útjának, vagy a lassú útnak nevezett, amit ő a sokkal hasznosabb Madár Útjává alakít, elkezdi a formák kutatását alkalmazni, ami meglehetősen hasonlít Ramana Maharshi Ön-kutatására. Siddharameshwar Maharaj, a Master Key to Realization-nek az Investigation of the Four Bodies in Search of the "I” című II. fejezetében ezt mondja:

Mindenkinek el kell kezdenie ennek az „én”-nek a keresését saját központjában, ha lelkesedik ennek a kutatása iránt. Ez az „én” soha nem magunkon kívül található. Minden emberi lényben benne van ez az „én”, vagy az „enyém”-nek ez az „egós” érzése, és ez a meggyőződés teljesen áthatja őt. Minden cselekedet, ami a világban történik, ezen „ego” ereje, és „enyém” érzése által kerül végrehajtásra. A tanítás minden emberi lény számára adott, de az összes tevékenység „ego”, vagy ilyen az értelemben „enyémség” nélkül végbemehet... (18. o.)

Siddharameshwar szándéka az, hogy megmutassa tanítványainak, hogyan tudják életüket folytatni, kötelességeiket végezni, hogy eközben az „én” és az „enyém” érzése nem jelentkezik, mondván:

... Mindamellett, amikor az aspiráns érti (intellektuálisan) az ént, ami könnyebb, mint tapasztalni azt, felmerül a kérdés: „Miután elérte az én ismeretét, és test és elme büszke birtokosát hátrahagyta, el tudja-e végezni a világi kötelességeket?” A Sadguru vigasztalásképpen ezt válaszolja, „Kedves fiam, a test és lélek haszontalanságának a felismerését követően is tudsz családot alapítani és lehetnek gyerekeid, anélkül, hogy belekevernéd a test és az elme büszkeségét. Ezeknek mindnek nagyon jól gondját lehet viselni. Minden korábban is megvolt lényeges kötelességedet szorgalmasan el tudod végezni.” (25. o.)

Azután továbbmegy, és szemlélteti, hogyan fogja a nővér kedvesen, de szenvtelenül ellátni a kötelezettségét, vagy a menedzser a tulajdonát, amiért felelős (25. o.). A családos élet ezután könyörtelenül éntelenné és elfogulatlanná válásnak az egyik lehetősége lehet.

Végül az ember nem tudja elkülöníteni magát az Abszolúttól. Siddharameshwar azt mondja:

Bármi is legyen, amit a te durva testeddel meg kell tenned, bármilyen vágyak vagy álmok, ideák vagy kétségek vonulnak át elméden, mindezek ennek az Istennek a kedvéért történnek, és azért, hogy örömet szerezzenek Neki. Ha felismered ezt, akkor munkád nagy részét elvégezted. Mindent, amit csinálsz, tested vagy elméd révén csinálod. Ha azt mondod: „Nem akarjuk ezt csinálni”, akkor nem tudod abbahagyni a csinálását; de bármit teszel, összes cselekedeted cselekvője és élvezője Hari csupán. Ezt a tényt kell egyedül felismerni, minden mozgásban. (54. o.)

Ez válik a gyakorlattá magává, az élettől való különválás nélkül, annak ellenőrzése nélkül, de amit azzal a megértéssel folytatsz, hogy minden álom, cselekvés az Abszolútban, és az Abszolút számára történik. Megnyílva erre a gyakorlatra, nem kell fizikailag lemondania az embernek az Abszolútban való tartózkodásról. Nincs olyan hely az elmében, vagy a testben, ahol az Abszolút ne uralkodna.

Amikor egy aspiráns minden kétsége szertefoszlik, és megvalósítja az Én ismeretét, szabaddá válik. Annak ellenére így van, hogy még nem tudja megtapasztalni a valódi megszabadulás dicsőségét. A gazdagság egy dolog, de a meggazdagodás utáni öröm állapota egy másik dolog. Ugyanígy, hacsak el nem tölti a Dnyanit [jnani] a mindennel való Egység érzése, tudása nem fejlődik, illetve növekszik, miképpen a zsugori gazdag ember gazdagsága, és nem tudja elérni a Megszabadulás boldogságát.

Még ha el is éri az Én ismeretét, hacsak meg nem tapasztalja a mindennel való azonosság érzését, félelemnélküliséget nem éri el az útján – míg a „Teljes boldogság” egyedül „Félelemnélküliség”. Minőségét tekintve – a félelem a Kettősség velejárója. A félelem nagyon nagy akadályt állít a megszabadulásból eredő boldogság útjába. Az Én Megismerése elérése után tehát, az aspiránsnak a Paratmant kell imádnia a fentebb kifejtett módon. Így a száraz tudás odaadás révén nedvessé válik. A ghee-ben kisütött jalebi (édesség fajta) lédússá és édessé válik, mikor kisütik, és cukros szirupba teszik. Hasonlóképpen válik a Dnyani az élet teljességévé annak révén, hogy a tudásnak szenteli magát.

Talán emiatt folytatta Nisargadatta vallásos gyakorlatait, benedvesítve Bölcsességét az áhítat édességével.

Nisargadatta 1897 márciusában, Hanuman születésnapján született. Hanuman tiszteletére a Maruti nevet kapta. Apja szolgaként dolgozott, később egy kevés földet vásárolt, és egy kis ideig gazdálkodó volt. Édesapja 1915-ben meghalt, ezután Maruti legidősebb testvérét követve Bombayba ment. 1924-ben feleségül vette Sumatibait, három lányuk és egy fiuk született. Hivatali tisztviselőként kezdett dolgozni, de ez nem illett a temperamentumához, és nagyon hamar egy kis kereskedésbe fogott. Nyitott egy bidi boltot (olcsó, kézzel sodort cigarettákat árusító bolt), és cigarettát kezdett el árulni. Üzlete hamarosan felvirágzott. (I Am That, I. rész, xxvii. o.)

Barátja, aki a Yashwantrao Bagkar névre hallgatott, az igazság intelligens keresője volt. Beszélgetni is szoktak a témáról, és egy nap barátja elvitte őt Sadgurujához, Siddharameshwarhoz. Habár Srí Siddharameshwar hatással volt Marutira, ő úgy érezte, hogy a tanítás fölötte állt (xxvii. o.). Maruti a Navnath hagyománynak megfelelően mantra beavatást, és a meditáció végzésére vonatkozó utasításokat kapott. 1933 és 1936 között kezdett el ténylegesen gyakorolni (xxvii. o.).

Siddharameshwar 1936-ban meghalt, ami a lemondás erős érzéseként hatott rá. Családját, és bidi üzleteit hátrahagyva a Himalájába vándorolt. (xxviii. o.) Srikant Gogte és P.T. Phadol, az I Am That bevezetőjében így beszél erről: „Útban a Himalája felé, ahol élete hátralévő részét tölteni akarta, találkozott egy tanítvány-testvérrel, aki meggyőzte őt a totális világtól elzárkózó élet elégtelen voltáról, és arról, hogy spirituálisan sokkal gyümölcsözőbb a szenvedélymentes cselekvés” (xxviii. o.) Amikor visszatért, látta, hogy hat üzletéből csak egy maradt, de ez elegendő volt családja fenntartásához. Marutiból Nisargadatta Maharaj lett, aki minden szabadidejét annak szentelte, hogy guruja utasításainak megfelelően meditáljon. Hogyan kapta valójában a nevét a Tudatosságban és az Abszolútban, a Jean Dunn szerkesztette The final talks of Nisargadatta Maharaj-ban magyarázta el:

K: Hogyan kapta Maharaj a Nisargadatta nevet?

M: Egy időben verseket írtam. A versek csak úgy áradtak kifelé belőlem, és ebben az áramlásban én csak Nisargadattát adtam hozzájuk. Addig szórakoztam a versek írásával, amíg Gurum figyelmeztetett: „Túlságosan élvezed a versírást; hagyd abba!”

Mire célzott ezzel? Azt a célt tűzte ki számomra, hogy az Abszolúttal egyesüljek, ahelyett, hogy a létezőségemben szórakozzak.

Ez volt a tudásom megszerezésének az útja, és nem mentális manipuláció. Gurum azt mondta: „ez van”, és számomra ez befejezett tény volt! (7-8. o.)

Így hát, viszonylag rövid idő múltán, Ráébredt az igazságra. Az emberek sorban álltak a boltja előtt, hogy feltehessék spirituális kérdéseiket, majd később, amikor fia átvette az üzletet, elkezdett Satsangot (találkozás az igazsággal) tartani.

Az átalakulás Srí Siddharameshwarral kezdődött, aki a meditációt sokkal vonatkozóbb, moralista úttá, sokkal közvetlenebb és áthatóbb továbbadássá tette, és Srí Nisargadatta Maharaj-dzsal fejeződött be. Nisargadatta Maharaj továbbadása világszerte a nem-kettős megszabadulás jelzőtüzévé vált, és néhány évvel az I Am That megjelenése után nyugatiak tömege vett irányt a Ketwadi Lane-en lévő háza felé. Jóllehet a legtöbb tanult nyugati ember eljött hozzá, ő mindig az egyszerű, de fényesen világító Bölcs maradt.

A Nisargadattával való találkozásomig az én Ön-megvalósított bölcs fogalmam az a Bhagavan Ramana Maharshi volt, aki teljesen eltávolodott a világi élettől. A Nisargadatta Maharaj-dzsal a Bombay zajos utcáján történt találkozásom darabokra zúzta a megvalósított bölcsről alkotott fogalmaim többségét, illetve azzal kapcsolatos fogalmaimat, hogyan használhatom ki az életemet a megvilágosodás érdekében. Rendkívül szívesen fogadott, és beljebb invitált, tegyek fel kérdéseket, és beszélgessek vele. Észrevettem, hogy korántsem én voltam az egyetlen nő a jelenlévők között. Mind az indiai, mind a nyugati nők egyformán, több mint szívesen ültek a lábai elé. Volt ott néhány nagyon éles eszű hölgy is, és azt hiszem, hogy ez szintén összhangban van a Navnath hagyomány befogadóságával.

Nisargadatta nagy részvéttel nyújtotta kezét a sok zavarban lévő utazó felé, akik elérkeztek az ajtajához. Nagy türelmet és önuralmat tanúsított, miközben foglalkozott velük, de mondhatom azt is, hogy velünk. Elmagyarázta, mit jelent számára a világ, vagy még pontosabban azt, hogy senki sincs, aki tapasztalna egy nem létező világot. Ingyen adta át saját szabadságát:

Kérdés: Legalább arról adjon némi betekintést számunkra, hogy mi elméje tartalma, miközben mindennapi életedet éli. Enni, inni, beszélni, aludni – milyen érzések ezek az Ön számára?

Maharaj: Az élet közönséges dolgait éppen úgy tapasztalom, mint Ön. A különbség abban van, amit nem tapasztalok. Nem tapasztalok félelmet vagy kapzsiságot, gyűlöletet vagy haragot. Nem kérdezek semmit, nem utasítok el semmit, nem tartok meg semmit. Részemről e dolgokban nincs kompromisszum. Lehet, hogy ez a szembetűnő különbség köztünk. Én kompromisszum nélkül, hű vagyok magamhoz, míg Ön fél a valóságtól.

Ez nem azt jelenti, hogy a családos élet lenne a támogatott út, de Srí Nisargadatta Navnath Sampradaya kontextusában családosként élni nem akadály, inkább lehetőség a cselekvés közbeni lemondásra. Nisargadatta Maharaj nem volt beleszeretve családos mivoltába, nem illette magát semmiféle meghatározással. Másfelől, nem volt türelmes azokkal az emberekkel, akik spirituális köpönyeget húztak magukra, könyörtelenül tépett szét minden képet és ragaszkodást. Ha ilyen agyafúrt módon járt el a családosokkal, az azért volt, mert a családosság lehetőséget nyújt a kötődésre és az egó belegabalyodására, ami azután kelepcébe zárja őket. Véleménye szerint a családosok is teljes szenvtelenséggel és részvéttel tudják teljesíteni feladataikat:

Maharaj: Csak élet van. Nincs senki, aki éli az életet.

Kérdés: Értjük mi ezt, mégis állandóan a saját életünket próbáljuk élni, ahelyett, hogy élnénk csupán. A jövőre vonatkozó tervek készítése megrögzött szokásunknak látszik.

Maharaj: Akár készít tervet, akár nem, az élet zajlik tovább. Az életben magában azonban keletkezik az elmében egy apró örvény, amely a fantáziáját táplálja, és önmagát uralkodónak, és az életet ellenőrzése alatt tartónak képzeli.

Maga az élet vágy nélküli. De a hamis én folytatni akarja – kellemesen. Ezért örökké az ember folyamatossága mellett elkötelezett. Az élet félelem nélküli és szabad. Amíg Ön azt képzeli, hogy befolyásolja az eseményeket, addig nem Ön szabad: a cselekvőségnek, a létezés okának a fogalma valójában kötöttség.

Kérdés: Hogyan tudunk győzedelmeskedni a cselekvő és a cselekedet kettőssége felett?

Maharaj: Tekintse az életet végtelen, osztatlan, örökké jelen lévő, örökké aktív valaminek, míg fel nem ismeri, hogy Ön egy vele. Ráadásul ez nem is nagyon nehéz, mert csupán természetes állapotába fog visszatérni.

Amint felismeri, hogy minden belülről ered, hogy a világ, amelyben él, nem Önre kerül vetítésre, hanem Ön által, félelmei véget érnek. E felismerés hiányában a külsőségekkel azonosítja magát, olyanokkal, mint test, elme, társadalom, állam, emberiség, sőt Isten, vagy az Abszolút. De mindez nem más, mint a félelem előli menekülés. Csak, ha teljes felelősséget vállal azért a kis világért, amiben él, és megfigyeli annak teremtési, megtartási és pusztítási folyamatát, csak akkor fog megszabadulni képzeletbeli kötelékeitől. (43. o.)

Ez a párbeszéd azt illusztrálja, hogy Maharaj mennyire minden fogalom felett áll, még a spirituális fogalmak felett is, miközben éli az életet. A meditációk, mint például ez is, állnak a családos ember gyakorlásának a középpontjában.

Sok olyan nyugati érkezet Indiába, hogy Srí Nisargadattával találkozzon, akik bizonyára az indiai spirituális életet preferálták az Egyesült Államokbeli és az európaival szemben. Nisargadatta sokukat haza küldte, hogy nézzenek szembe ezekkel a kérdésekkel. Úgy vélte, az ember bármilyen körülmények között képes rá, hogy az Énként ismerje fel magát, és abban időzzön. Szorgalmazta, hogy a nyugati emberek nézzenek mélyen bele saját körülményeikbe:

Kérdés: Mi hoz engem vissza Indiába újra meg újra? Nem lehet, hogy csupán az itteni viszonylag olcsóbb élet? Vagy a színpompás és változatos impressziók? Kell lennie valamilyen fontosabb tényezőnek.

Maharaj: Spirituális szempont is van. A külső és a belső kevésbé válik szét Indiában . Itt könnyebb kifejezni a belsőt a külsőben. Könnyebb az egységesülés. A társadalom nem annyira leigázó.

Kérdés: Igen, Nyugaton minden tamas és rajas. Indiában több van sattvából, harmóniából és egyensúlyból.

Maharaj: Nem tud túllépni a gunákon? Miért választja a sattvát? Legyen ami, akárhol van, és ne aggódjon gunák miatt.

Kérdés: Nincs meg hozzá az erőm.

Maharaj: Ez csupán azt mutatja, hogy kevés hasznára volt India. Ami igazán az Öné, azt nem veszítheti el. Ha énje szilárd alapokon nyugodna, a helyváltoztatás nem hatna rá.

Kérdés: Indiában könnyen lehet spirituális életet élni. Nyugaton ez másképp van. Sokkal nagyobb mértékben kell alkalmazkodni a környezethez.

Maharaj: Miért nem teremt saját környezetet? A világnak csak annyi hatalma van Ön felett, amennyit ad neki. Lépjen túl a kettősségen, ne tegyen különbséget kelet és nyugat között. (II. rész: 104. o.)

Azt akarta, hogy megértsük, gyakorolni, és Megvalósulni otthon is tudunk. Hogy egyáltalán nem kell ezeket a kettősségeket folytatnunk. Ilyen bátorítással párosítva, Maharaj a szó szoros értelmében kitolta az embereket az ajtaján. Nem volt olyan vágya, hogy Ashramja legyen, egyetlen vágya az volt, hogy megmutassa az embereknek, hogyan kell annak lenni, amik ők valójában.

Az 1970-es és 1980-as években Nisargadattát elárasztották a nyugati keresők. Szeretettel fordult feléjük, ugyanakkor kritikával illette megközelítéseiket. Az alábbi párbeszédben arról olvashatunk, hogyan kritizálta hozzáállásunkat, és mutatta meg ezzel egy időben az utat, hogyan kezeljük a saját egyéni temperamentumunkat:

Kérdés: Megengedi, hogy rágyújtsak a jelenlétében? Tudom, nem szokás egy bölcs előtt dohányozni, és egy nőnek sokkal inkább nem.

Maharaj: Hogyne, gyújtson rá, senkit nem zavar. Megértjük.

Kérdés: Szükségem van rá, a megnyugvás érdekében.

Maharaj: Ez nagyon gyakori amerikaiak és európaiak esetében. Egy bizonyos idejű sadhana után fel vannak töltődve energiával, és kétségbeesetten keresik a levezetést. Közösségeket szerveznek, Jóga tanárok lesznek, házasodnak, könyvet írnak – mindent megtesznek, a csendben maradás, és energiáik befelé fordítása kivételével, hogy megtalálják a kimeríthetetlen erő forrását, és megtanulják annak művészetét, hogyan tartsák azt kontroll alatt.

Kérdés: Bevallom, most vissza akarok menni, és egy nagyon aktív életet akarok élni, mert úgy érzem, tele vagyok energiával.

Maharaj: Tehet, amit akar, amíg nem tartja önmagát a testnek, és az elmének. Nem annyira az a kérdés, hogy feladja a testet, és mindent, ami ezzel jár, mint annak világos megértése, hogy Ön nem a test. A tartózkodás az érzelmi be nem avatkozás érzése.

Kérdés: Tudom, hogyan érti. Mintegy négy évvel ezelőtt átestem a fizikai elutasításnak egy periódusán; nem akartam magamnak ruhákat venni, a legegyszerűbb ételeket akartam enni, csupasz deszkán akartam aludni. A nélkülözés elfogadása, ami számít valójában, nem a kényelmetlenség. Mostanára felismertem, hogy legjobb az életet úgy elfogadni, ahogy jön, és mindent szeretni, amit felkínál. Örvendező szívvel elfogadok bármit, ami jön, és beérem vele. Ha nem tudok semmi többet tenni, mint hogy néhány gyermeknek életet, és jó nevelést adok – már elég jó; noha majd meghal a szívem minden gyermekért, nem érhetem el mindet.

Maharaj: Ön csak akkor házas és anya, ha férfi-nő tudatossága van. Amikor nem tartja magát a testtel azonosnak, akkor a test családi élete, legyen az bármilyen intenzív és érdekes, csak az egyetlen valóság, a tudat fényének az elme képernyőjére vetülő játékának látszik. (II. rész: 233-234. o.)

Maharaj itt kritikát gyakorolt, és csalhatatlanul pontosan írta le, miként viselkednek a nyugat spirituális aspiránsok, egy adag intenzív lelki gyakorlat után. Folyton az identifikáció teljes kiküszöbölésére mutat rá. Azt akarja, hogy mélyebbre menjünk. Nem azt akarja, hogy identifikáció-mentesnek látsszunk, hanem azt, hogy csak Azt lássuk, és Az legyünk. Beszél a saját tapasztalatáról, hogyan kezelte azt a tényt, hogy ő egy üzletember, férj és négy gyermek apja.

Nisargadatta a vágyról és a félelemről is sokat beszél. Úgy tűnik, az emberek vágy és félelem között hányódnak, még az Abszolúttal kapcsolatban is. Arra bátorította az embereket, hogy közvetlenül nézzék meg, mi az Igazság, és ne nyugtalankodjanak feleslegesen. Voltaképpen ez Srí Bhausaheb és Srí Siddharameshwar tanításaiban is megtalálható. A hiábavaló szorongás és félelem elképesztő mennyiségű életenergiákat tud felemészteni:

Kérdés: Hogyan tanuljuk meg kiiktatni a nyugtalankodást?

Maharaj: Nem kell gondot csinálnia a nyugtalankodásból. Csak legyen. Ne törekedjen arra, hogy csendes legyen; ne tegye végrehajtandó feladattá a ’csendben levést’. Ne legyen nyugtalan a ’csendben levés’ miatt, szerencsétlen a ’boldogságban lét’ miatt. Csak legyen tudatában, hogy van, és maradjon tudatos – ne mondja: ’igen, én vagyok; mi következik?’. Nincs ’következik’ az ’én vagyok’-ban. Mert ez egy időtlen állapot. (II. rész, 280. o.)

Nisargadatta elegendő tapasztalattal rendelkezett ahhoz, hogy tudja, milyen könnyen bele tudunk esni a végtelen aggodalmaskodásokba, mind világi, mind spirituális vonatkozásban. Ő mindezeket lecsillapítja.

Nisargadatta Maharaj mindenkivel megosztotta közvetlen tapasztalatait, aki eljött hozzá. Életét állandóan az Ön-ismeret alapján élte. Nem volt beleszeretve az élet semmilyen aspektusába, úgy kezelte az életet, mint szükséges valamit, mindig a teljes Ön-ismeretben tartózkodva. Ez az élethez való spontán viszonyulás, teljes elfogulatlanságban és bölcsességben való élet, tökéletesnek bizonyult, hogy korokon át továbbadásra kerüljön. A Navnath Sampradaya minden guruja oly módon adta át az Igazságot, hogy a körülötte lévők képesek legyenek azt feldolgozni, így azok is, akik a kor társadalmi hatásai alatt álltak. Siddharameshwar sokkal közvetlenebb módon végezte az átadást, egyfajta Kutatás formájában, megkülönböztetés révén, nagyobb Nisargadatta betegen, halálaelőtt nem sokkalhangsúlyt fektetve a Vedantára. Ez az átadás fejtette ki hatását Nisargadatta Maharajra, Ranjit Maharajra és Srí Bhainath Maharajra, a három megilágosodott tanítványra, akik Bombayban éltek. Nisargadatta Maharajon látszott legnagyobb hatásúnak az átadás, mégis továbbvitt bizonyos hagyományokat, különösen az indiai tanítványaival kapcsolatban. Még mindig adott mantra beavatást, azon mögöttes gondolattal, hogy a mantra több mint hangzás, az Abszolút Maga, amely az életben, annak minden körülményei között visszhangozni tud. Nisargadatta Maharaj némiképp elhajlónak volt tekinthető a hagyományos Navnath Sampradayához képest, mivel számos európai és amerikai keresővel kapcsolatba került. Akárhogy is, a Navnath Sampradaya mindig különféle kasztokhoz, osztályokhoz, nemekhez és vallásokhoz tartozó embereket vonzott magához.

Maurice Frydman emelte Nisargadatta Maharajt a világ figyelmének a középpontjába. Habár Nisargadatta Maharaj más módszert alkalmazott nyugati tanítványaival szemben, a tanítás kérdés-felelet formában zajlott, de átadása azonos volt mindenki számára. Irónikus, hogy egy teljesen iskolázatlan ember a legszemléletesebb módon beszéljen a nem-kettősségről, ami nem volt elvesztegetett idő azok számára, akik eljöttek hozzá. Tökéletes tanítónak bizonyult azok számára, akik eljöttek hozzá, mivel sokféle módon hozzáférhető volt. Hozzáférhető volt a világ legzajosabb városának a közepén. Hozzáférhető volt abban, hogy ingyen adta önmagát, spiritualitását, miközben bidit árult, és ez az önmaga ingyen felkínálása változatlanul folytatódott a Ketwadi Lane-i otthonában. Elérhető volt, mert semmilyen módon nem színlelt, és szándéka szerint minden spirituális csalást leleplezett. Elérhető volt, mert elfogulatlanságának középpontjában, feltétel nélküli szeretet lakozott. 

Kategória: Navnath Sampradaya | Hozzáadta:: nisargadattin (2013 Augusztus 17)
Megtekintések száma: 631 | Hozzászólások: 1 | Helyezés: 5.0/1
Összes hozzászólás: 1
0
1  
koszonom

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]