Főoldal » Cikkek » Nisargadatta Maharaj

Nisarga Yoga

Sri Nisargadatta Maharaj - Én Az vagyok

1. függelék: Nisarga Yoga


     Aki belép Sri Nisargadatta Maharaj szerény hajlékába, nem tudná megállapítani, az elektromos világítás, és az utcai forgalom zaja ellenére, hogy az emberiség történetének melyik szakában tartózkodik. A kicsiny szobát az időtlenség atmoszférája lengi körül; a vitatott témák időtlenek – minden időben érvényesek; a mód, amelyen mindez kifejtésre, és megmagyarázásra kerül, szintén időtlen; az évszázadok, évezredek és yugák elmúlnak, és amivel az ember kapcsolatba kerül, azok mérhetetlenül ősi, és örökké új dolgok.

    A beszélgetések és tanítások ugyanígy zajlottak tízezer évvel ezelőtt is, és ugyanilyenek lesznek tízezer évvel ezután is. Mindig lesznek tudatos lények, akik rácsodálkoznak tudatos létükre, és kutatják annak okát, és célját. Honnan jöttem? Ki vagyok? Hová tartok? Az ilyen kérdéseknek se vége, se hossza. És a válaszok megismerése létfontosságú, mert mind idő-, mind időtlenségbeli teljes megértés nélkül az élet olyan álom csupán, amelyet ismeretlen hatalmak küldtek ránk, olyan célokkal, amelyeket nem vagyunk képesek megérteni.

    Maharaj nem tanult ember. Nincs tudományos képzettség az ő egyszerű maráthi nyelve mögött; tekintélyeket nem idéz, szent könyveket ritkán említ; India bámulatosan gazdag spirituális örökségével inkább implicite rendelkezik, mint explicite. Gazdag Ashram sohasem épült köré, és legtöbb követője egyszerű munkásember, aki nagy becsben tartja, hogy lehetősége van időnként eltölteni egy órácskát a társaságában.

    Életének és tanításának az alapelvei egyszerűség, és alázatosság; fizikailag, és belsőleg sem ül soha magasabb széken; a lét lényegét, amiről beszél, ugyanolyan tisztán látja másokban, mint önmagában. Bevallása szerint, ő tudatában van ennek, míg mások még nem, de az a különbség csak időleges, és kevés fontosságot tulajdonít neki, az elmétől, és annak örökké változó tartalmától eltérően. Amikor Yogájáról kérdezik, nem ad semmilyen tanácsot, nem javasol semmilyen rendszert, sem hittudományt, kozmológiát, pszichológiát, vagy filozófiát. Ő a valódi természetet ismeri – az övét, és a hallgatókét – és rámutat erre. A hallgató nem láthatja azt, mivel ő nem látja a nyilvánvalót, egyszerűt, és közvetlent. Mindent, amit tud, azt elméjével tudja, amelyet az érzékszervek stimulálnak. Azt, hogy az elme is érzékszerv önmagában, még csak nem is gyanítja.

    A Nisarga Yoga, Maharaj ’természetes’ Yogája, meghökkentően egyszerű – az elmének, amely mindenné váló, fel kell ismernie, és meg kell értenie önmaga létét, nem úgy, mint ekkénti vagy akkénti, itteni vagy ottani, akkori vagy mostani létet, hanem csak úgy, mint időtlen létet.

    Ez az időtlen lét a forrása mind az életnek, mind a tudatosságnak. Idő, tér és okság terminusai szerint ez mindenható, lévén oktalan ok, minden betöltő, örökkévaló, a lét értelmében kezdetnélküli, vég nélküli, és mindig jelenlévő. Oktalan, tehát szabad; minden betöltő, tehát mindent ismer; osztatlan, vagyis boldog. Él, szeret, és végtelen szórakozása az univerzum formálása, és újraformálása. Minden ember rendelkezik vele, minden ember az, de nem mindegyik ismeri magát annak, ami, ezért azonosítják magukat a testük, és tudatosságuk tartalmának nevével és formájával.

    Az ember egyetlen módon hozhatja helyre a valósággal kapcsolatos félreértését, ha teljesen megérti az elme állapotát, és azt az önfelfedezés eszközévé teszi. Az elme eredetileg a biológiai túlélés egyik eszköze volt. Meg kellett tanulni a Természet törvényeit, és útjait, hogy a vele való együttműködésben magasabb szintre tudja emelni az életet. De a folyamat során az elme elsajátította a szimbolikus gondolkodást és kommunikációt, a nyelv művészetét és képességét. A szavak váltak fontossá. Ideák és absztrakciók váltak szükségessé a valóság megjelenítéséhez, a fogalmi helyébe lépett a valódinak, aminek az eredménye, hogy az ember most egy verbális világban él, szavak által szorongatva, szavak által uraltan.

    Nyilvánvaló, hogy dolgokkal és emberekkel való bánáshoz a szavak rendkívül hasznosak. De miattuk vált a világ totálisan szimbolikussá, és ezért irreálissá. A szavak e börtönéből a valóságba való kitöréshez az embernek képesnek kell lennie áthelyezni fókuszát a szavakról arra, amire azok hivatkoznak, a dologra magára.

    Leggyakrabban használt, érzelmekben és ideákban leggazdagabb szavunk az ’én’. Az elme hajlamos belevonni bármibe és mindenbe, a testbe ugyanúgy, mint az Abszolútba. Valójában ez egy helyettesítő mutatója a tapasztalatnak, amely közvetlen, azonnali, és mérhetetlenül kifejezésteljes. Lenni, és tudni, hogy az ember van, a legfontosabb. És, hogy érdeklődést váltson ki, a dolognak kapcsolatban kell lennie az ember tudatos létével, amely minden vágy és félelem gyújtópontja. Mert minden vágy végső célja a létezés ezen érzésének a fokozása, és elmélyítése, míg minden félelem, lényegében az önmagunk megsemmisülésétől való félelem.

    Az ’én’ érzésébe – amely annyira valódi és eleven – való mélyre hatolás, azért, hogy forrását elérjük, ez a Nisarga Yoga lényege. Nem lévén folytonos, az ’én’ érzése kell, hogy rendelkezzen egy forrással, amelyből ered, és amelybe visszatér. Ez a tudatos létnek az időtlen forrása az, amit Maharaj ön-természetnek, ön-létnek, swarupának nevez.

    Mint az ember ön-létével való végső azonosulásának megvalósítási metódusa, Maharaj személy szerint semmi nem kötelező. Azt mondja, hogy mindennek megvan a saját, valóság felé vezető útja, és hogy nincsenek általános szabályok. De akármilyen úton érkezünk el hozzá, a valóság kapuja mindegyik esetben az ’én vagyok’ érzése. Az ember az ’én vagyok’ teljes jelentősége megértésén keresztül, és mélyére hatolva annak forrásáig, realizálhatja a legmagasabb állapotot, amely az elsőrendű, és a végső. A kezdet és vég közötti különbség az elmében van csak. Amikor az elme sötét vagy lármás, a forrás nem észlelhető. Amikor tiszta és világos, akkor hű tükrévé válik a forrásnak. A forrás mindig ugyanaz – túl van sötétségen és világosságon, túl van életen és halálon, túl van a tudatoson és a tudatlanon.

    Ez az ’én vagyok’ érzésben való tartózkodás, az egyszerű, könnyű, és természetes Yoga, a Nisarga Yoga. Nem tartalmaz sem titkot, sem függőséget; nem igényel sem előkészületet, sem beavatást. Bárki, akinek fejtörést okoz az ő valódi létezése, mint tudatos lét, és komolyan meg akarja találni saját forrását, meg tudja ragadni az ’én vagyok’ mindig jelenlevő érzését, és benne tud tartózkodni kitartóan, és türelmesen, míg az elmét elhomályosító felhők szerte nem foszlanak, és a lét szíve láthatóvá nem válik, teljes dicsőségében.

    A Nisarga Yoga, amikor rendületlen kitartás révén meghozza gyümölcsét, az ember tudatossá válását eredményezi, aktivizálva az emberben azt, ami mindig is benne volt, öntudatlanul, és passzívan. A különbség nem minőségi – csupán módszerbeli – a különbség az aranyrög és a pazar ékszer között a megmunkálásukban van. Az élet tovább folytatódik, de spontán és szabadon, értelmesen és boldogan.

    Maharaj a lehető legvilágosabb leírását adja ennek a természetes, spontán állapotnak, de mint ahogy a vaknak született ember sem lát fényt és színeket, úgy a megvilágosulatlan elme sem képes jelentést tulajdonítani az ilyen leírásoknak. Az olyan kifejezések, mint szenvtelen boldogság, szerető elfogulatlanság, a dolgok és a lét időtlensége, és oktalansága – mind idegenül hangzanak, és nem váltanak ki semmilyen hatást. Érezzük intuitíve, hogy mély értelemmel bírnak, és egy furcsa vágyódást is létrehoznak bennünk a kimondhatatlan felé, mint az eljövendő dolgok előhírnökét, de ez minden. Ahogy Maharaj összefoglalja: a szavak pointerek, mutatják az irányt, de nem fognak velünk tartani. Az igazság a komoly cselekvésnek a gyümölcse, a szavak csupán rámutatnak az útra.

 

Maurice Frydman

Kategória: Nisargadatta Maharaj | Hozzáadta:: nisargadattin (2013 Augusztus 18)
Megtekintések száma: 297 | Hozzászólások: 1 | Helyezés: 5.0/2
Összes hozzászólás: 1
0
1  
koszonom

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]