Főoldal » Cikkek » Ramesh Balsekar

A VÉGSŐ MEGOLDÁS GURUJA

A VÉGSŐ MEGOLDÁS GURUJA

 

Suma Varughese írása

Úgy tűnik, a komoly keresők célja újabban Ramés Sz. Balszékar a hajdani bankár. J. Krishnamurti visszaemlékezése szerint elmondja nekik, hogy ők már ott vannak; csupán fel kell ismerniük ezt.

Meghökkentő indítás egy interjúhoz. "Nincs én", hangzik az állítás. Ki akkor ez a szikár, bő fehér tunikás, nadrágos kis ember, a finoman kidolgozott aszketikus arcából kiragyogó lágy csillogású szemeivel, aki itt ül a nyugat indiai Mumbai-beli házának lakályos kis szobájában, indiaiak és külföldiek kis csoportjával?

„Amit látsz, az egy Ramés Balszékarnak nevezett test-elme organizmus”, tette tisztába a kérdést szelíden.

Ez még rosszabbá válik.

„Minden, ami van, Tudatosság.”

„Az individuum nem bír szabad akarattal. Minden Isten akarata szerint történik.”

„A valóság képzelt valami.”

„Nincs születés, és nincs halál. A végső igazság az, hogy soha semmi nem történt, nincs teremtés. Nincs kereső, és nincs mit keresni. Álombeli kreatúrák vagyunk.”

Minden kijelentése lövedékként csapódik az elmébe, felhasítva és darabokra törve kondicionáltságodat, meggyőződéseidet, attitűdödet, lerombolva minden kényelmes támaszodat, identitásod minden attribútumát, nem hagyva neked semmit, még önmagadat sem. Nincs én, nincs akarat, nincs realitás, nincs születés, nincs halál, nincs teremtés… csak az upanisádi neti neti (nem ez, nem az). Az ilyen kíméletlen tagadás rémisztő, sőt még dezorientáló is lehet. Balszékar tanítványai mégsem tudnak betelni vele. Gabriela Jungblath, fiatal német nő, aki mielőtt Balszékarhoz jött, Rámana Maharsi ásramjában Tamil Naduban, dél-Indiában, és H.V.L. Púndzsánál Lucknowban, észak-Indiában is volt, kifejti, hogy miért: „A többiekkel együtt, nagyon súlyos szádhanám volt. Ramés itt azt mondja nekünk, nem kell tenni semmit, mivel nincs ’senki’ aki tehetné azt. Hatalmas terhet vett le a vállaimról!”

A legtöbb külföldi számára Balszékar a végső megoldás guruja, akihez akkor fordult, amikor élethosszig tartó spirituális keresése kudarcba fulladt, a cél elérése nélkül. Egy indiai tanítvány valóban úgy nevezte Balszékar csoportját, hogy „a diplomás osztály”. Az indiaiak úgy jellemzik őket, mint akik nem professzionális keresők, de akik mégis találnak értéket az ő szokatlan filozófiájában.

„Egyre jobban és jobban beleszeretek”, sóhajt fel Manjushri, a video-filmszerkesztő. Murthi, a hajdan egyetemi előadó, most bukméker a Mumbai Mahalaxmi Race Course-on, hozzáteszi: „Amikor először találkoztam vele, miszlikbe vágta minden koncepciómat. Egyet sem hagyott meg, amiről gondolkodhatnék. Nincs több tanulás, csak szeretet. A múlt héten túladtam 200 vallási tárgyú könyvemen.”

Kavita Mukhi, aki bioboltot vezet, erről számol be: „Az Isteni Akarat ideája megváltoztatta a szemléletmódomat, amivel bármire tekintek, beleértve a kapcsolatokat. Nincs többé ellenségeskedés, irigység, vagy harag, amikor felismered, hogy senki nem felelős a cselekedeteiért.”

Ülj be egy tanítására, és könnyen megértheted, Balszékar miért vált ki ilyen szeretetet, vagy miért kap ilyen kiemelt figyelmet. Amikor a tanítványt hallgatja, megszabadítja terhétől, mélységes figyelemmel van iránta. „Óh, látom”, válaszolja mélységes részvéttel, vagy „értem”, és te tudod, hogy tényleg így van. Megerősíti tanítványait, hitelesíti belső meglátásaikat, és elindítja őket spirituális útjukon.

Balszékar nem a tömegek guruja, de India és a külföld válogatott társaságaiban egyre növekvő népszerűségnek örvend, amelyet az USA-ban és Németországban 1987 és 1973 között vezetett szemináriumai, és a dél-Indiai Kovalam parti Keralában rendszeres évi kéthetes szemináriumai ébresztettek.

Sokan azonban könyvein keresztül ismerték meg őt. Kezdve a Pointers From Nisargadatta Maharaj-dzsal , amely guruja filozófiájának a kiterjesztése, folytatva az A Duet of One-nal, az Ashtavakra Gita elemzésével, az Experiencing the Teaching, The Final Truth, From Consciousness to Consciousness, Consciousness Speaks, Ripples, és a Consciousness Writes című műveivel. Az USA-ban publikált könyvei felkeltették azon nyugati emberek figyelmét, akik a tradicionális jnana (tudás) útját választották a megvilágosodáshoz.

Ramés Balszékar egy hihetetlen guru, egy kicsit J. Krishnamurti mintájára. Nem foglalta rendszerbe a tanításait, és nem állított fel szervezetet sem, azt népszerűsítendő. A hajdani Bank of India általános igazgatója és golfjátékos, Mumbai tehetős Warden Road-ján él. A tágas, ízlésesen berendezett lakás, a felső középosztály étosza, tökéletes angolsága és társalgójának hangulata nagyon megkülönbözteti a tradicionális okkerbe öltözött bozontos guruktól. Nem áll messze tőle, hogy alkalomadtán mocskos vicceket meséljen, bár minden kétséget kizáróan tisztára mossa az előadás tiszta öröme.

Balszékar ugyanígy a családapa szerepét is élvezi. Feleségével él, míg lánya és fia Mumbaitól távol laknak. Mindkét gyermeke, mondja, érdeklődést tanúsít a tanítása iránt. Büszkén csillan a szeme, mikor leány unokájról meséli, hogy elnyerte az iskola legnépszerűbb leánytanulója címet.

Balszékar öt szóban összegzi tanítását: „Legyen meg a Te akaratod”. Az Isteni Akarat kizárólagosságának ez az elfogadása az Advaita Vedanta nem-kettősségén alapszik. Amikor Balszékar azt mondja: „Minden, ami van, Tudatosság”, úgy érti, hogy az Univerzum, minket is beleértve, a Teremtő megnyilvánulása, és nem bír elkülönült létezéssel. Ennek intellektuális és tapasztalati úton való megértése feltárja az Univerzum és az én csalóka természetét, megadva a lehetőségét, hogy önmagunkat annak ismerjük, amik valójában vagyunk – attribútumok felettinek, elme-test, idő és tér felettinek. Mindegyikünk mindenütt jelenvaló, örökkévaló, a mindent tartalmazó semmi. Röviden, az Én az Isten.
Az Isteni Akaratnak való önmegadás eltávolítja minden érzését a személyes cselekvőségnek, a siker nyomán keletkező gőgnek, a hiba nyomán keletkező bűntudatnak vagy szégyennek, vagy a mások cselekedetei nyomán keletkező gyűlölködésnek. Aggodalmaskodástól vagy lelkifurdalástól mentesen, szabadságot élünk meg.

Ezen kívül, a világgal való szubjektum-objektum kapcsolatunk a tanúsággal való egységgé változik. „Dolgok történnek. Harag történik, együttérzés ébred” mondja Balszékar, ahelyett, hogy ’haragos vagyok’, vagy ’együttérző vagyok’. A tanúság végül az ’én vagyok’ állapotához vezet, ahol képesek vagyunk minden attribútum nélkülinek ismerni magunkat, azt az egyetlen igazságot hagyva meg, hogy létezünk.

Balszékar teljesen végig viszi az Isteni Akarat elsőbbségét, Teréz Anyát a pszichopata mellé helyezve. „Teréz Anya által jó dolgok történnek, és a pszichopata által rossz dolgok, ez az, ahogy az ő test-elme organizmusuk programozva van. Egyiknek sincs semmiféle választása.”

Nem a fatalizmus kelepcéje leselkedik itt? Nem, magyarázza Balszékar, mivel a benső energia nem fogja engedni, hogy semmit se tégy.” A legjobb cselekvési terv, javasolja, hogy folytatod, akármit csinálsz, abban a biztos tudatban, hogy amit csinálsz, Isten kívánja tőled, különben a gondolat be sem lépne be a fejedbe. Minden gondolat, érzés és vágy az agynak a külső stimulusra adott reakciója. Ennélfogva helytelen, ha ezek közül bármelyiket a magadénak tulajdonítod.

Ez az okfejtés kizárja az individuális lélek, vagy a személyes karma létezését. „Amikor meghalunk, visszatérünk a Tudatosság közös alapjába, amely további test-elme organizmusokat bocsát ki, az ok-okozati ciklus folytatása céljából. Milyen jutalomról és büntetésről beszélünk, ha nem létezik ’te’?” teszi fel a kíméletlen kérdést.

Saját élete rá a bizonyíték, hogy a spirituális keresés Isten kegyelméből való. Az ő keresése alig 12 évesen kezdődött, de egy jóslat beteljesüléseképpen guruját Niszargadatta Mahárádzsot csak egy évvel banki alkalmazásából való visszavonulása után találta meg.

Tanulatlan és szegény lévén, Niszargadatta beedi (indiai cigarettaféleség) árus volt csupán, amikor a megvilágosodás ráköszöntött. A jnana jógáról szóló tiszta és világos magyarázata bizonyítja, hogy a bölcsességnek kevés köze van a tanuláshoz. A beszélgetéseit magába foglaló, napjaink klasszikusának számító I Am That fordítását külországi tanítványa Maurice Friedman végezte el.

Niszargadatta egy kis padlásszobában lakott Mumbai sűrűn lakott negyedében, itt kereste fel őt Balszékar, hogy találkozzon vele. Maharaj egyedül volt. Meglátva Balszékart azt mondta: „Hát megjöttél végre. Mi tartott ilyen sokáig?” Nem sokkal ezután Balszékar elnyerte a ráébredést, ahogy azt Consciousness Speaks-ben elbeszéli.

Niszargadatta Mahárádzs, még mielőtt 1981-ben gégerákban meghalt volna, felhatalmazta, hogy a nevében beszéljen. Amikor elérkezett az ideje, Maharaj köpönyege a vállára hullott. Míg filozófiájuk megegyezett, Balszékar tálalása gyakran teljesen eltérő volt. Magasabb képzettségi szintje és tudása tisztasággal járult hozzá Niszargadatta kijelentéseihez. Sokféle kifejezést kitalált, hogy a különféle koncepciókat megkülönböztesse.

És miközben Maharaj még a személyt vette célba a Tudatosság helyett, Balszekar ezt már elutasította. Niszargadatta utakat írt elő a megvilágosodást elérendő, úgymint az ’én vagyok’-ban való tartózkodást, vagy a vágy- és félelemnélküliség gyakorlását. De Balszékar számára nem merül fel kérdésként az elérés, mivel már ott vagyunk. Mindössze arra van szükség, hogy tudjuk ezt. Semmilyen spirituális gyakorlat nem gyorsíthatja fel a folyamatot. „Ha meditációnak kell történnie, az fog történni” mondta.

Ilyen szigorú megközelítésnek, úgy tűnik, eredményre kell vezetnie. Egyik tanítványa szerint legalább öt vagy hat tanítványa valósította meg, bármi is volt, amit meg kellett valósítaniuk. Maga Balszékar mindemellett azt mondta, lehetetlen a személy viselkedéséből megállapítani, hogy megvalósult-e vagy sem. Ez azért van, mert a tapasztalat vagy okoz, vagy nem okoz változást a testben és az elmében.

Akkor hát mi a haszna a megvilágosodásnak? Semmi, mert senki nem marad, hogy élvezze azt, mutat rá.

Jellegzetes tagadása kiterjeszti saját tanítását. Egyszer elkezdett beszélni, mondván, nem tanít senkinek semmit, és aztán azonnal kijavította magát: „Valami olyat árulok, ami az Isteni Entitás megbízásából való semmi, amely valójában nem entitás, és emiatt semmi más sem. És a legnagyobb vicc, hogy ez a semmi, amit árulok, nektek szól, akik mindannyian semmik vagytok! Ez valóban vicc. De amíg a viccet viccként ismerjük fel, szörnyen tragikus vicc tud lenni.”

Life Positive, July 1996



Forrás: http://www.lifepositive.com/
Kategória: Ramesh Balsekar | Hozzáadta:: nisargadattin (2013 Augusztus 17)
Megtekintések száma: 797 | Hozzászólások: 1 | Helyezés: 5.0/3
Összes hozzászólás: 1
0
1  
koszonom

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]