Főoldal » Cikkek » Robert Adams

A szív csöndje - részlet

Ki vagyok én?

Érezd a valóságodat
a csöndben,
a nyugalomban,
amikor nincs elme,
nincsenek gondolatok, nincsenek szavak!

Ki vagy akkor?
Csupán vagy.

ÉN VAGYOK. ÉN VAGYOK.
Én nem vagyok ez.
Én nem vagyok az.
ÉN VAGYOK.
Én Az vagyok, ami mindig volt.
Én Az vagyok, ami mindig lesz.
ÉN VAGYOK AZ ÉN VAGYOK.

 

Az “Én” Isten

       Amikor a reggeli fölébredéskor magadra nézel, és hű képet alkotsz magadról, és valahogy tanújává válsz minden cselekedetednek, észre fogod venni, hogy három szót forgatsz a fejedben: “én”, “engem” és “enyém”. Anyagi életedben általában egy olyan pillanat sincs, amikor ne ezeket a szavakat használnád. Ha az “én” kimondásakor minden alkalommal tudatában volnál annak, amit az én valójában jelent, akkor teljesen más volna a történet. De sajnálatos módon, nem ilyen módon használjuk az ént. Amikor az énre utalunk, a testről beszélünk. Azt mondjuk, hogy “Én csodásan érzem magam, én betegnek érzem magam, én boldognak érzem magam, én szomorúnak érzem magam, én ezt érzem, én azt érzem”. Azt is mondjuk, hogy “Ez az enyém, ez hozzám tartozik, senki másé nem lehet. Egyedül az enyém.” Engem, engem, enyém, enyém, én, én. Mindig e három szóba vagyunk bonyolódva, ugye?

       És ez az, ami emberként tart vissza bennünket. Ez az, ami visszatart bennünket a megvalósulástól. Ez a három szó. E szavak nélkül nehéz lenne beszélni. Mert az “én jól érzem magam” helyett azt kellene mondanod, hogy “jól érezni”. Az “én betegnek érzem magam” helyett azt kellene mondanod, hogy “betegnek érezni”. Az “én lehangoltnak érzem magam” helyett azt kellene mondanod, hogy “lehangoltnak érezni”. Az “ez az enyém” helyett azt kellene mondanod, hogy “ez az”. Az “én mérges vagyok” helyett azt kellene mondanod, hogy “mérges”.

       Ez lehetetlenül hangozna. De ugyanakkor megértetné veled, hogy nem vagy az “én”. Nem vagy az “enyém”. Nem vagy az “engem”.

       Azonnal el fogod magadat kapni, és fel fogod ismerni, hogy amikor “én”-t mondasz, nagyon vigyáznod kell, hogy mit mondasz utána. Mert az “én” soha nem tud beteg lenni. Az “én” soha nem tud tudomással bírni semmilyen boldogtalanságról vagy boldogságról, jóról vagy rosszról, gazdagságról vagy szegénységről. Az “én” meghaladja mindezeket.

       Az én tudatosság. Az én Isten. Az én tiszta tudat. Képzeld el, mi lenne, ha valahányszor “én”-t mondasz, valóban felismernéd, hogy ez az én mit jelent számodra. Soha többé nem beszélnél a kis énről, a testi énről, a nem létező énről. Istenről beszélsz. Valahányszor “én”-t mondasz, Istenről beszélsz.

       Emiatt, ha azt mondanád, hogy “én beteg vagyok”, az blaszfémia. Isten hogy lehetne beteg? Ha azt mondod, hogy “én boldogtalan vagyok”, ugyanaz. Isten hogy lehetne boldogtalan? De még ha azt mondanád, hogy “én boldog vagyok”, hogy lehetne Isten boldog, az ember mércéje szerint?

       Ahogy elkezded felismerni, hogy ez az én mit jelent, automatikusan a tudatosságnak egy magasabb állapotába emelkedsz. Csupán annak a folyamatos átlátásával, amit az én valójában jelent. Mégis ezt teszed minden nap. El kell kapnod magadat minden pillanatban!

       Gondolj bele, hányszor használtad ma az “én” kifejezést! És, hogy mit mondtál utána. Gondolj bele, hányszor használtad ma az “én” és az “enyém” szavakat, mintha individuum volnál! Mintha bármi is személyesen “tehozzád” tartozna. Mintha valóban birtokolnál bármit, amit meg kellene védened, aminek gondját kellene viselned, mintha a tiéd volna.

“Én” a tulajdonaim vagyok?

       Minden Istenhez tartozik. Minden Isten. Igaz, hogy látszólag te használod. De soha egy másodpercre se hidd, hogy tehozzád tartozik!

       Ezért van az, hogy amikor az emberek felismerik ezt az igazságot, oly könnyű számukra a megosztás. De amikor a testnek hiszi magát az ember, akkor halmoznia kell, és kapaszkodnia kell valamibe, és küzdenie kell a létezéséért, és ki kell állnia a jogaiért.

       Csoda, hogy nem ébredsz fel? Hogy tudnál felébredni, amikor emberi testként harcolsz a jogaidért? Amikor védeni próbálod a dolgokat, amelyeket a sajátodnak gondolsz? Ez májá, abszolúte májá. A hit, hogy birtokolsz valamit. Hogy valami vagy. Mindez illúzió. Egyedül Isten van, egyedül tudatosság van. Minden más megjelenés.

       Élvezd a világot, ha tudod! De ne hagyd, hogy a világ legyen a mestered! Ne hagyd, hogy a világ mondja meg neked, hogyan vannak a dolgok! Ne hagyd, hogy a hírek, az újságok összekeverjenek, és összezavarjanak téged! Vagy, hogy szomorúvá vagy mérgessé tegyenek, vagy, hogy kihozzanak a sodrodból. Nézed a filmet, és mindenféle gonosz dolgot látsz. De akkor kapd el magadat, és mondd, hogy “Ez csak egy film. Nem a valóság”! És így van ez az élettel. Megfigyelsz mindent, ami az életben zajlik, figyelsz, nézel, látsz. Mégsem reagálsz sosem. Sosem vagy érte, vagy ellen. Megértesz, és ez szabaddá tesz.

Honnét jött az “én”?

       Mit gondolsz, mi a különbség a jelen tanítás, a dnánya márga, és a többi jóga, ima, vallás vagy bármi között? Mi az alapvető különbség? Az advaita védántán kívül minden tanításban jelen van a személyes én. Gondolkodj el ezen! Vegyük a hatha jógát! Az “én” pozitúrákat tanul, és az ego kiterjed, mert azt mondod, hogy “én a fejemen tudok állni, és ki tudom a lábaimat csavarni”, és adsz neki egy szanszkrit nevet. De még azt is mondhatod, hogy “Én meg tudom ezt csinálni.” Így az én felfúvódik. Vegyük a rádzsa jógát, a nyolcrétű utat! Most ezek jó dolgok. Semmi baj velük. Nem nyomom le őket. De kell lennie egy “valaki”-nek, aki megtanulja a jámákat, és a nijámákat, az erényeket. Létezik valaki, aki megtanulja ezeket a dolgokat. Az énnek kell erényességet tanulnia. Vegyük a kundalíni jógát! Én fókuszálok a csakrákra, mindegyik csakrára. Az én és az én és az én mindig jelen van. Vegyük az imát! Én imádkozom Istenhez. Megint semmi baj ezekkel a dolgokkal. De azért nevezzük ezt a közvetlen útnak, mert ez az egyetlen tanítás, amely az ént kutatja. Nem érdeklődünk a hatások iránt. Bármi lehet a hatás, felismerjük, hogy az én mögötte van. Felismerjük, hogy ha rátalálunk az énre, akkor, ha követjük azt a forrásába, minden más meg fog szűnni, mi pedig szabaddá válunk. Ezért nevezik ezt a közvetlen útnak.

       Nemkülönben, mi a különbség a meditáció és a dnyána márga között? Mert a legtöbben felismeritek, hogy ezen az úton valójában nincs szükség meditációra. Tehát mi a fő különbség a meditáció és ezen út között? És az én megint valami másra koncentrál, ahol mindent kizársz, a meditációd mantra szavait kivéve, legyen az Isten, vagy bármi. Ebben a tanításban egyszerűen az én forrását kutatod. “Ki vagyok én? Honnét jött az én?” Amikor a honnét jött az ént mondom nektek, még akkor is többen a testre gondoltok, ugye? A honnét jött az én kapcsán a testre gondoltok. De mi nem arra gondolunk. Azt akarod tudni, hogy az én honnét jött, nem azt, hogy te honnét jöttél. Ha megtalálod, hogy honnét jött az én, rá fogsz ébredni, hogy te nem létezel. Soha nem léteztél és soha nem fogsz létezni. Az a kérdés – honnét jött az “én”?

       És miután ehhez a gondolkodásmódhoz hozzászoksz, akármikor az “én” szót használod, soha nem fogsz ismét a testre utalni. Ha megfázol például, általában azt mondod, hogy “Megfáztam.” Csakhogy, most el fogod magadat kapni, és nevetni fogsz, mert azt fogod mondani, hogy “Az én megfázott.” Angolul ez rosszul hangzik. Az én megfázott, és annak semmi köze hozzám. Tehát honnét jött az én, amely megfázott? És ahogy követed az ént, az el fog vezetni a forráshoz, ahol nincs én, ahol nincs hideg. Ezt a metódust mindenre alkalmazhatod. “Éhes vagyok.” Nos, kapd el magadat, és ismerd fel, hogy az “én” éhes! Az én nem a valódi Énem. Az én éhes. De a valódi Énem soha nem lehet éhes. Fáradt vagyok, lehangolt vagyok, boldog vagyok, gyönyörűnek érzem magam, csodálatosnak érzem magam. Ez mind ugyanaz. Amíg a testedre utalsz, addig nagy hibát követsz el. Különítsd el magadat az éntől!

A csönd megértés
Nem létezik elme, aminek el kell csöndesednie

       Csak egy én van voltaképpen. Az én a tudatosság. Amikor a forrásba követed a személyes én az univerzális énné válik, ami a tudatosság. Kezdd elkapni magadat! Kezdd felismerni isteni természetedet! Ezt csöndben maradással teszed. A leggyorsabb út a megvalósuláshoz a csöndben maradás. De tudnod kell, hogy miért maradsz csöndben! Ezért nem mondhatod el azt egy átlagembernek. Ha valakinek sejtelme sincs az advaita védántáról, nem mondhatod neki, hogy “Maradj csöndben!” Mert akkor az csupán annyit jelent, hogy csöndben kell maradni. Nem ismeri fel azt, amit az mélyen, mélyen, mélyen odabenn azon a helyen jelent, ahol az abszolút valóság él, és az a csönd.

       Az emberi test voltaképpen nem tud csöndben maradni. Van valami más, amely belép a csöndbe. Annak az emberségedhez semmi köze. Aztán hirtelen évek múltán, talán meditáció és előző életek következtében, elég éretté fogsz tudni válni ahhoz, hogy valóban megtudd, hogy ez az út miről szól. Amikor ezt gyakorlatot adom, az nem emberi lényként szól neked. Úgy tűnik, hogy képes vagy rá, hogy emberi lényként keresztülmenj ezen, de biztosíthatlak, hogy az emberségednek semmi köze hozzá. Amikor belépsz a csöndbe, egy mély békén, boldogságon, tiszta tudaton mentél keresztül. Ez az a csönd. Ez nem csöndben lét. Meghaladja azt. Nem csupán elméd elcsöndesítése. Ahogy azt egész idő alatt mondom, a megértés az, hogy nincs elme, amit csöndessé kell tenni. Amikor ráébredsz, hogy nincs elme, automatikusan elnémulsz. Amikor még azt hiszed, hogy van elméd, minden erőfeszítésedet arra fordítod, hogy az elme elcsöndesedjen, és sikertelenül. Hányan hiszitek azt, hogy el tudjátok csöndesíteni az elmét erőfeszítés révén? Nem tudjátok megcsinálni. Nem az erőfeszítés az, amely az elmédet elcsöndesíti. Hanem az intelligens megértés, hogy nincs elméd, először is, aztán csak maradj csöndben, és minden vigyázni fog magára.

       Ha meditálnod kell, akkor mindenképpen meditálj! Ez az út soha nem ellenez semmilyen más módszert, azon tény következtében, hogy azok mind a fölébredéshez vezetnek végül. Tenned kell, amit tenned kell. De akik megértik, hogy miről beszélek, és felismerik, hogy nem elmével, nem testtel, nem világgal, nem univerzummal, nem Istennel kell foglalkozni, azoknál a fölébredés azonnal bekövetkezik, mivel senki nincs, aki alszik. Követed ezt? Ha úgy véled, hogy le kell küzdened valamit, ha úgy véled, hogy dolgoznod kell önmagadon, bizonyos erőfeszítéseket kell kifejtened, nehéz lesz. Mindazonáltal, ki fejti ki az erőfeszítést? Az ego. Ki mondja neked, hogy mindezeket le kell küzdened? Az elme. Azt hiszed, hogy le kell küzdened a rossz szokásaidat, úrrá kell lenned a múlt karmáján, úrrá kell lenned a szamszkárákon. Mindez hazugság.

       Belátom, beszélek ilyen dolgokról időnként. Ellentmondásként hangzik, de veletek a legmagasabb igazságokat osztom meg. Nem léteznek szamszkárák, amelyeken úrrá kell lenni, mivel soha nem is léteztek. Nem létezik karma, amelyen úrrá kell lenni, mivel soha nem is létezett. De az éretlen tanítványok számára létezik. Nekik dolgozniuk kell valamin. Úgyhogy nekik azt magyarázom, hogy létezik karma, léteznek szamszkárák, léteznek szunnyadó hajlamok, amelyek megragadtak téged, és amelyeket meg kell haladnod. De hazudok nekik. Mert nekik valójában az evolúciójukról kell hallaniuk abban az időszakban, máskülönben nem tudnak semmi máson sem dolgozni.

Az “én”-nek semmit nem kell legyőznie

       De az igazság az, hogy semmit nem kell legyőzni. Gondolkodj ezen! Ha le kellene valamit győznöd, soha nem győznéd le. Mert az elme természete, hogy játékokat játsszon veled. Amint legyőzöl valamit, más bukkan elő, és azt kell legyőznöd. Amikor azt is legyőzted, másvalami bukkan elő. Mondjuk, van egy ivási szokásod, és azt mondod, hogy “Le kell ezt győznöm!” Legyőzheted. Ez rosszkedvhez vezet. Hazudozáshoz vezet. Akkor a hazudozást kell legyőznöd. Ez soha nem ér véget, amíg el nem kezded felismerni, hogy semmit nem kell legyőznöm. Akkor kezdesz el dolgozni az énen. Akkor végül felismered, hogy ez a személyes én okozza neked ezt a gondot. Ez egy haladó állapot, de szintén hazugság, azon tény következtében, hogy a személyes én soha nem létezett. De te ezt nem tudod. Mivel a személyes ént létezőnek gondolod, az önkutatást kell alkalmaznod, hogy elvezessen arra a helyre, ahol felismered, hogy a személyes én nem létezik. Soha nem létezett, és soha nem fog létezni. De nem lenne csodálatos, ha csak úgy le tudnál ülni, és egy szempillantás alatt felismernéd mindezt, és szabaddá válnál?

       Nos, nem engedjük meg magunknak, hogy így tegyünk, bizonyos oknál fogva. A legyőzés játékát akarjuk játszani. Úgyhogy azt mondjuk, hogy “Dolgoznom kell magamon! Gyakorolnom kell! Meditálnom kell! Egyedül kell lennem! Meg kell tennem ezt, és meg kell tennem azt!” De én azt mondom neked, hogy semmit sem kell tenned. Csak rá kell ébredned arra, mit mondok, és fölébredsz. És az ez. Ismét, kinek kell fölébrednie? Ez mind hazugság, de szavakat használok. Hogy tudna az Én fölébredni? Az Én soha nem alszik. Nem ébredsz rá, hogy ki vagy most? Nem halandó ember vagy. Nincsenek szavak annak a kifejezésére, ami vagy. Fel kell fedezned! Ezért gyakorolsz. De amíg a szádhanádat gyakorolod, tartsd vissza valahol az elmédben, hogy igazából senki nincs, aki gyakorol. Végül is ki gyakorol? A tested és az elméd. Bárcsak vissza tudnál emlékezni, hogy se test se elme nem létezik, akkor senkinek nem kellene gyakorolnia! Tehát gyakorolás közben emlékezz erre!

       Tudom, hogy ma este elmész, és azt fogod kérdezni, “Nos, mit is kell most tennem?” Nézd így! Amíg a test tudatosságot érzel, és amíg elméd még rendelkezik a hatalommal, úgymond, hogy ilyen-olyan módon éreztesse veled ezt, addig gyakorolnod kell valamit. Különben a test/elméd fog irányítani. A legmagasabb gyakorlat az átma vicsára, az önkutatás. Azért beszélek veled így, mert érzem, hogy mindannyian sokféle úton mentetek keresztül, és nem vagytok újoncok, vagyis készen álltok erre. Már készen állsz arra, hogy meghalld, hogy nincs gyakorlat, nincs Isten, nincs megvilágosodás, nincsenek múlt életek, nem létezik te, és szabad vagy.

A véges képtelen megérteni a végtelent

       Az emberek még mindig azt akarják tudni, hogy amikor minden eltűnik, akkor mi marad. Hogy mi a szubsztrátum. Az ok. A minden létezés mögötti ok. Kell, hogy legyen valami, ami azt együtt tartja. Ki mondta? Semmi nincs, amit együtt kellene tartani. Arra is emlékezz, hogy a véges képtelen megérteni a végtelent! Úgyhogy amikor azt mondom, hogy semmi nincs, ami bármit együtt tart, azon azt értem, hogy semmi nincs, amit szavakkal le lehet írni. Amikor olyan szavakat használok, mint boldogság, vagy tiszta tudat, tudatosság, szat-csit-ánanda, parabrahman, (és a parabrahman nagyon erőteljes, mert azon Brahmanon túlit értek), mi lehet Brahmanon túl? Csönd. Nem létezik olyan dolog, hogy parabrahman azon tény miatt, hogy amikor rá gondolsz, az egy objektumot jelent számodra. Egy helyet például, ahol lennie kell. Egy hely, amelynek a csöndben kell lennie, az parabrahman. Tévedsz. Nem létezik hely. Nem létezik csönd. Nem létezik parabrahman. Akkor mi az, ami létezik? Fedezd fel! Csak te magad tudhatod meg. Mivel a leírására nincsenek szavak.

       Kompromisszumra kell jutnod az életeddel! Ez teljes becsületességet követel. Nem folytathatod önmagad becsapását. Lásd, ahogy Ponciustól Pilátusig futsz! Ide mész, oda mész. Mindig keresel. Mindig küszködsz. Miért? Néhányan azt gondoljátok, hogy kerestek egy tanítót, valahol fent az égben, és addig fogtok a tanító után menni, amíg meg nem találjátok. Nem létezik ilyen tanító. Amikor megnyugszol végre, és kezdesz egyre gyakrabban a csöndbe merülni, a tanítód meg fog jelenni számodra, és úgy fogod találni, hogy az nem más, mint te magad. Akkor megkérdezheted, hogy “Mi közöm ezekhez az emberekhez itt?” Én te magad vagyok. Én ezt nagyon tisztán látom. Nincs különbség közted és köztem. Amikor lehangolt vagy, amikor mérges vagy, amikor rosszul érzed magad, az ént érzed. Amikor boldognak érzed magad, amikor megvilágosodottnak érzed magad, amikor gyönyörűnek érzed magad, akkor szintén az ént érzed. Mindez az Én, és én Az vagyok. Néhányan még mindig azt gondoljátok, hogy Robertről beszélek. Robertnek semmi köze ehhez. A mindenütt jelenvalóságról beszélek. A semmiről beszélek. És úgy gondolom, hogy a további beszéd haszontalan időtöltés.

Kategória: Robert Adams | Hozzáadta:: nisargadattin (2014 December 12)
Megtekintések száma: 342 | Hozzászólások: 1 | Helyezés: 5.0/2
Összes hozzászólás: 1
0
1  
koszonom

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]