Főoldal » Cikkek » Robert Adams

Robert Adams: Isteni tudatlanság - 17. átirat 1. rész

Isteni tudatlanság

1. rész
17. átirat
1990. október 21.

    Robert: (a hangfelvétel hirtelen kezdődik) ...aki egy ilyen találkozóra eljön, vissza fog térni, és tanítvánnyá fog válni. Öt tanítványból egy, aki idejön, rajongó válik. Az ilyenfajta rendezvény nem való mindenki számára, mert keményen orrba veri az egódat. Érzékelteti veled, hogy haragod, kételyeid, gyanúid, frusztrációid, féltékenységeid, kicsinyességed nem léteznek. Ezek évek óta kísértenek, és csak rajtad múlik, hogy megszabadulj tőlük. Ráébreszt, hogy a javaid, tulajdonaid, az önmagadról való gondoskodás gondolata, isteneszméd, az univerzum világának eszméje, a munkád, a szeretteid teljes képtelenség.

    A legtöbb ember nem szívesen hall ilyesmiről. Legszívesebben a szokásos dolgaikról hallanak. Arról szeretsz hallani, mit fogsz elérni az életben. Sikeres könyvelő vagy nővér válik belőled. Sok pénzt fogsz keresni. Lesz egy csodálatos családod. De a világ nem így működik. Hamis elképzeléseket táplálunk a világról, amelyben élünk.

    Értsd meg, hogy milyen különbséggel jár, mi történik veled, ha nem ismered fel, hogy ki vagy. És nem csak a száraz tudásról beszélek. A legtöbben közületek minden könyvet elolvastatok, amit valaha megírtak. De mindez száraz tudás. Az egész idea abból áll, hogy megcsináld a tudatosságnak ezt az élő megtestesülését. És a legtöbben erre nem hajlandók energiát pazarolni. Itt nyugaton ahhoz vannak szokva, hogy megvesznek valamit, kifizetik készpénzben, és viszik az árujukat. Itt nem így működik.

    A spirituális ébredés első lépéseként isteni tudatlanságodat kell felismerned, és ezt ne vedd sértésnek. Voltak, akik kimentek, amikor ezt mondtam. Ezért mondom, hogy „isteni módon tudatlan”. Mindenekelőtt ezt kell teljes alázattal megvalósítanod. Hogy isteni módon tudatlan legyél. Ami azt jelenti, hogy valójában nem értesz semmit. Konceptuális ideáid összessége. Minden előre kialakított ideád. Minden, amit kisfiúként vagy kislányként megtanultál. Az összes idea és érzés és érzelem, amelyekkel felnőttél, alapvetően téves. Mind téves, és túl kell lépned rajtuk. Az egyetlen lehetőség ennek a túllépésnek az elkezdésére, hogy beismered, „isteni módon tudatlan vagyok, és valójában semmiről nem tudom, hogy micsoda. Valójában nem tudok semmit. Semmiről sem tudom, hogy micsoda.”

    Például: Nem tudjuk, hogy az emberi lény micsoda. Fogalmunk sincs, hogy micsoda. Születéskor csak megjelenik, és készpénznek vesszük. Nem tudjuk, hogy a kutya micsoda. Hogy honnan érkezett. Azt tudjuk, hogy négy lába van, és hogy egy kutya, így adunk neki egy nevet, azt, hogy kutya. Mint ahogy neked a Mark, Ed vagy Mary nevet adták. De mik ezek a dolgok valójában? Nem tudjuk, hogy a fa micsoda. A fa nevet adtuk neki, de valójában mi az? Levelei vannak. Bizonyos fák narancsot teremnek, mások grapefruitot. Miért? Mi ennek a célja? Honnan jöttek eredetileg? És mi jött előbb, a fa vagy a mag? Nem tudjuk, sejtelmünk sincs. Nem tudjuk, mi a nap, vagy a hold, vagy a csillagok. Ó, ki tudjuk számítani, hogy mit csinálnak, a nap melegen tart bennünket. De sejtelmünk sincs, hogy micsoda valójában, miért létezik? Miért létezik bármi? Miért létezünk mi magunk? Sejtelmünk sincs. Csak bekerültünk a hatásoknak a világába, és már zsenge korban reagálni kezdtünk a világ hatásaira. Már zsenge korban kifejlesztjük a féltékenység, a harag, a gyanakvás, az irigység, a rettegés, mindenféle érzések jellemvonásait. És nem tudjuk, miért. Ennek megfelelően cselekszünk, problémákat okozva magunknak. Megkíséreljük megoldani őket, és egész életünket problémák megoldásával töltjük. Mielőtt megtudnád, fordulunk, nyolcvan, kilencvenévesek vagyunk, ideje elmenni, hol vagyunk? Sejtelmünk sincs.

    És akik gondolkodnak közülünk, valamilyen materialisztikus képzettségűek. Azt gondoljuk, hogy jól cselekszünk. Sikeressé váltunk az üzleti életben, a világi dolgokban és politikában. Mégis mindent magunk mögött kell hagynunk, amiért oly keményen megdolgoztunk. Semmi nem marad. Amikor eljön a test elhagyásának az ideje, minden elmegy, mi pedig egyedül vagyunk. Emiatt nincs értelme az élet válaszait keresni. Miről szól az élet? Nincs értelme utána járni, mivel ha megtaláljuk, szabadok leszünk. De ha belebonyolódunk az ügyeinkbe, a nyereségbe, a veszteségbe, a boldogságba, a szomorúságba, a betegségbe, az egészségbe és így tovább, csak a drága időnket pazaroljuk.

    Az a helyzet, hogy mindaddig, amíg a testnek hiszed magad, új életre fogsz ébredni újra meg újra meg újra. És újra fogsz születni a szülőkhöz, akiket otthagytál. Más szóval, mielőtt meghalsz, ha létezik ilyen, ha tele vagy kétellyel és haraggal és ellenségeskedéssel és kapzsisággal és féltékenységgel vagy bármi ilyennel, azokkal a minőségekkel fogsz újra születni a szüleidhez. És megint ugyanazokkal a minőségekkel. Rendbe kell hoznod azokat.

    De a végső igazság az, hogy semmi, amiről beszélek, nem valóságos. Egyedül azon megtévesztett emberek számára az, akik a testnek hiszik magukat. Reinkarnáció nem létezik. Újraszületés nem létezik. Halál nem létezik. Az összes negatív minőség, amiről beszéltem, nem létezik. De amíg a testednek hiszed magad, ezek a minőségek fognak jönni hozzád, és mindenkihez, aki a testnek hiszi magát.

    Arra van tehát szükség, hogy abbahagyd a megannyi könyv olvasását. Hogy abbahagyd a tanítókhoz, és a sok-sok találkozóra való szaladgálást. Nem azt próbálom sugallani, hogy folyton idejöjj. Amit mondani próbálok a következő: keress egy tanítást, ami a te fejlettségi fokodnak megfelelő. Lehet az a főbb vallások egyike, vagy a buddhizmus, vagy bármi. Aztán ha megtaláltad, gyakorolj, gyakorolj, gyakorolj, és válj a tanítás élő megtestesülésévé. De ha egyik tanítótól a másikig mész, egyik találkozóról a másikra jársz, és nem gyakorolsz, nem fogsz jutni sehová. Gondolkodj el ezen!

    A saját tapasztalataim valószínűleg az utolsó életben jöttek hozzám, vagy valamikor azt megelőzően, hogy ezt a nem létező testet felöltöttem, intenzív szádhanát kellett, hogy gyakoroljak. Különben miért születtem volna meg, és miért láttam volna Ramana Maharshi alakját, amikor kisbaba voltam? Miért utaztam volna Indiába? És miért lettek volna saját tapasztalataim, amikor individualitásomat elvesztettem, és összeolvadtam a végtelen tudatossággal? Nem kértem ezeket a tapasztalatokat. Nem kértem, hogy ma itt üljek. Minden csak úgy megtörténik.

    Akármi történik a tapasztalataidban, ne küzdj vele. Lehet, hogy azt mondod: „De hát Robert, az én tapasztalataim borzalmasak.” Nem számít, ne küzdj a tapasztalataiddal. Pusztán figyeld őket, figyeld őket, ne reagálj. Ne csinál semmit! Ó, a te tested tenni fogja, amit tennie kell. De ne reagálj a haragodra! Ne reagálj a kételyedre! Változtasd meg az elmédet olyan gyorsan, milyen gyorsan csak lehet! Amikor kétely jön hozzád, amikor harag jön hozzád, amikor rettegés jön hozzád, ne tápláld. Hanem kezdjél el mantrázni! Énekelj spirituális éneket! Végezz dzsapát! Csinálj bármit, amit csinálnod kell, hogy megszabadulj a pillanatnyi szituációtól, aztán merülj mélyebbre a spirituális gyakorlataidba. De ne tápláld a félelmet, a kétséget, a haragot!

    A legjobb út persze, ha megkérdezed önmagadtól, hogy „Kihez jön ez? Ki haragos?” És valami jönni fog, és valami mondani fogja, „én!” vagyok haragos. Maradj abban az énben! Ne ereszd el! Találd meg a forrását! Hol merült fel? Ki által született? Ha valóban követed a forrásáig, úgy fogod találni, hogy a harag sohasem létezett. Hogy rendben van, hogy semmi probléma. Senki nem okozhat neked fájdalmat, csak, ha te sebezhető vagy. Nem számít, mit mondanak mások, vagy mit csinálnak mások, vagy mit vélsz látni, hogy csinálnak, nem az a probléma. A probléma a te reakciód. Az érzés, hogy valami nincs rendben. Mi lehet rossz? Ha tudnád, hogy ki vagy, nevetnél. Az egész világ nevetségessé válna.

    Tehát mindössze annyit tehetek érted, hogy tanúságot teszek a tapasztalataimról. És amikor az én névmást használom. A tudatosságra, a mindenütt jelenvalóra utalok. Minden az Énné válik, amikor azt, mondom: „én”. Az mindenkit magában foglal itt. Tehát tanúságot teszek számotokra, hogy nem vagyok a test vagy az elme. Nem vagyok semmiféle tapasztalat. Nem vagyok a világ. Semmi olyan nem vagyok, amit látsz, érintesz, ízlelsz, szagolsz vagy érezel. Abszolút valóság vagyok. Tudatosság vagyok. Végtelen értelem vagyok. Szat csit ánanda vagyok. Nirvána vagyok, üresség vagyok. Szeretet, színtiszta tudatosság, öröm, üdvösség vagyok. Vagyok, Aki Vagyok. Ez az igazság az énről, rólad, rólam, és semmi más nem létezik.

    Legyél örömteli, örülj! Legyél kiegyensúlyozott! A tegnap sosem létezett. A holnap sosem fog eljönni. Az egyetlen pillanat, amivel rendelkezel, ez a mostani pillanat. A most önmagadról gondolt gondolatod határozza meg, hogy mi történik veled holnap. Miért játszod hát a játékokat? Amint azt már mondtam, hagyd abba a könyvek olvasását! Hagyd abba, hogy annyi találkozóra járj! Fordítsd az idődet önmagadra! Amikor szatszangon vagy, fedezd fel Énedet! Tudd, ki vagy, és te leszel a legboldogabb ember a földön.

    Minden tudatosság, minden. Minden tudatosság. Az ok, amiért ezt néhányan nem érezzük az, hogy bele vagyunk önmagunkba csomagolva. Ez alatt nem a valódi Énedet, az egós énjeinket értem. Annyira be vagyunk csomagolva az ügyeinkbe, és annyira be vagyunk csomagolva megvilágosodni próbálásba, hogy sohasem fogunk. Ez nem megvilágosodni próbálás kérdése. Tudd, ilyen szó valójában nem létezik. Mi a megvilágosodott? Mi az önmegvalósítás? Koncepciók, szavak. Nincs ilyen szó. Tehát olyasvalamivé próbálunk válni, ami nem létezik. Hogy válhatunk valaha is azzá? Ami létezik, az már vagy. Ami nem létezik, azzá sosem válhatsz. Mit gondolsz, ki vagy? A gondolkodási mintáid alapján mondhatod. Mire gondolsz a nap legnagyobb részében?

    Például: Mire gondoltál ma reggel, amikor kinyitottad szemed? A reggelire gondoltál? A miatt aggódtál, hogy túl kövér, vagy túl sovány leszel? A hajadra gondoltál, vagy egy másik emberre? A szomszédodra gondoltál, aki fájdalmat próbált okozni neked? Vagy, hogy rászedett valaki? Vagy, hogy tíz éve elloptak tőled valamit, és tíz éve nem tudod kiverni a fejedből? Mire gondolsz egész nap? Ez az, ami visszatart téged.

    Meg kell tanulnod elkapni önmagad! Amikor csak kondíciók merülnek fel, kapd el önmagad, kérdezd meg önmagadtól: „Kihez jön?” Még ha ezerszer is kell ezt csinálnod egy nap. Rendben van. Jobb, mint az általad gondolt gondolatokat gondolni, ezerszer egy nap. Ugye? Kapd el önmagad: „Kihez jön?” Hozzám? Maradj az énnel: „Mi az én? Ki az én?” Tedd fel a kérdést önmagadnak. Kövesd az ént a forrásig. Kérdezd meg önmagadtól, hogyan jelent meg az én. Honnan jött, mindenekelőtt? Aztán elméd el fog csendesülni, talán csak pár másodpercre, aztán egy másik gondolat jön. Végezd ugyanezt a gyakorlatot: „Kihez jött ez?”

    És más dolgokat is csinálhatsz. Megkérdezheted önmagadtól: „Mi különbséget jelent ez, mi történik velem? Valójában örökkévaló vagyok, halhatatlan vagyok. Valójában sohasem születtem, sohasem tudok meghalni. Tehát milyen különbséget jelent a megjelenés e pillanatban? Úgy tűnik, bármin megyek keresztül, karmikusan feltételezett, hogy keresztülmenjek rajta. Miért küzdjek vele?” Amikor abbahagyod a küzdelmet, megnyerted a csatát. Mert amikor leállításod a küzdelmet, elméd ismét csendessé válik. És amikor elméd csendessé válik, te automatikusan valódi Éneddé válsz. Majd elfeledkezel arról, hogy ön-megvalósítottá próbálj válni, hogy megvilágosodni próbálj. Elfelejted e kifejezéseket. Egyszerűen Énedben időzöl. Mindössze ezt kell csinálnod. És Éned jelentése az, hogy csendes elme, ez az Éned definíciója. Egy nyugodt, csendes elme. Amikor elméd csendes, üdvösséggel bírsz, szeretettel bírsz, részvéttel bírsz, dnyánával bírsz, bölcsességgel bírsz. Amikor elméd zajos, kétségekkel, gyanakvással, haraggal, kapzsisággal, féltékenységgel bírsz. Rajtad múlik.

    Nem számít, milyen mélyek azok a szamszkárák, azok a tendenciák. Gyomláld ki őket rendre, feltéve a kérdést önmagadnak: „Kihez jönnek?” és követve az én fonalát annak csúcspontjába, és szabaddá fogsz válni.

    A tegnapi postával kaptam egy érdekes ajándékot New York-ból, ezt a futócipőt. És nem tudom, ki küldték, nem emlékszem a nevére. De egy levelet is kaptam, és erre a fickóra emlékszem. Régebben járt a találkozókra, mielőtt idejöttünk volna, amikor még Jeff-nél voltunk. Vagy hat találkozón volt jelen. Mindig a háttérben ült, alig mondott valamit. Bámulatos, hogy mit tesz a szatszang egy emberrel. És az egyik legmélyebb levelek egyikét írta nekem, amit valaha írtam, láttam olvastam, pedig sokat olvastam. És meg akarom osztani ezt veletek, mert fontosnak gondolom. Nem tudom, miért mondta, hogy osszam meg. A neve Andy Kincart, ő Richards egyik barátja. Santa Cruz-ból való, de New York-ban lakik, Mahopac-ban. Itt kezdődik, és itt folytatódik, Mary, felolvasnád? Lassan olvasd. Próbáld valóban érteni, amit mond.

    Mary olvas: „Kedves Robert, amikor megláttam ezt a képeslapot, te jutottál az eszembe, de mielőtt megvettem, sejtelmem sem volt a belül lévő születésnapi szövegről. Tekintsd metaforikus paradoxonnak. Sohasem születettként minden pillanatban születek. Jó ideje nem találkoztam veled. Ezért, csupán hogy tudassam, ki írta ezt, beszéltem veled néhányszor telefonon az elmúlt hat hónapban, azt követően, hogy az áprilisban Jeffery lakásán tartott találkozókon részt vettem.

    Nem vagyok benne biztos, miért írok most neked, semmi különös mondandóm nincs. Mintha a feltárulásnak egy nagy szédülését érezném, és valójában mégsem változott egyáltalán semmi. Az alapvető lényege az, hogy az Én, abszolút elkerülhetetlenként, folytonos feltárulásban van. Ez az egész jelenségvilág semmi más, mint az Én kifejeződése. Rabság vagy szabadság, szenvedés vagy üdvösség, semmi különbség az igazság fényében. Úgy értem, akár fennáll az azonosulás ezzel a test-elmével, akár nem, az továbbra is tudatosság és semmi más. Minden, ami létezik, tudatosság. A forma, amit ebben a felettébb sokszínű világban magára vesz, lényegtelen. Mit jelent pontosan a megvalósulás? Amikor minden már az Én. Az Én valósítja meg önmagát a létezés összes formájában.

    Valóban azt kell mondanom, hogy nem érdekel, hogy Andy Kincart folyton horogra akad a megjelenés e konceptuális világában. Tudom, ha elfelejtettem is, hogy egy vagyok Istennel, és hogy minden, ami történik, az Ő akarata, nem lehet másképpen. Minden Isten.

    Megpróbálom szavakkal a lehető legtömörebben kifejezni, hogy ez megértés problémája, hogy semmi nem független létező. A valódi szubsztanciája mindennek az üresség. De még ez is szánalmasan korlátozónak hangzik. A megértés szabadsága az összes identifikációnak a hiánya. Még azt sem tudom mondani, hogy „Neti neti”. Ki mondja?

    Nem tudom, Robert, hogy csak úgy érezni, mintha jelen lenne egy megértés, ami kieszközli a megvilágosodást, ami valójában nem változtat a dolgon. Kivéve talán, hogy nem létezik többé semmi, aminek ellen kellene állni. Senki nincs, aki akármit is szerezzen, vagy elveszítsen. Minden egy. A koncepciók oly unalmasak.

    Eléggé ironikus, hogy dacára az érzésnek, hogy mostanában nincs mit mondani vagy hallani az igazságról, önkéntelenül írtam le, amit megfigyeléseknek nevezhetünk. Ez az, ami mostanában előbukkant. Leírok e levélben néhányat a szórakoztatásodra. Ha úgy gondolod, tekints rájuk. Máskülönben csak meg akarom osztani a csendes hála érzését. Nem konkrétan valamiért, vagy valamihez, csupán békés köszönet, Andy.

    U.i.: November 1 körül még New York-ban leszek. Az idő tájt tervezem a Tajvanba indulásomat, habár ez késedelmet szenvedhet. Küldeni fogok neked egy lapot, írhatsz majd erre a címre, és továbbítani fogják, ha nem lennék itt.”

    És a New York-i cím.

    Robert: Nos, mit gondoltok róla?

    SM: Nagyon szép.

    R: Azért osztom meg veletek, mert szeretném, ha felismernétek, hogy ez a szívből jön. Nem könyvből tanultakból jön, elmondhatom. Akármelyik cikkről meg tudom nektek mondani, honnan jön. Az embereknek a szívéből, a tudatosságából, vagy pedig könyvből. Ez egyenesen a szívből jön. Bármilyen hozzászólás?

    SK: Érdekes, kijelentéssel és elbeszéléssel kezdte, és egy idő után mintha fecsegésre váltotta volna a szavakat kicsit, aztán visszatért a kijelentéshez.

    SM: Azt mondhatni, hogy egyenesen a szívből jött. Érezheted, még amikor olvasom is érzem, hogy mit mondott. (SK: Nem csak a szívből, túl van töltekezve energiával).

    R: PhD-je van angolból, és angolt tanítani megy a tengerentúlra.

    SA: Nem tudom, egy csökkenő szavazatot kell dobnom. (R: Rendben.) Csak, hogy szokott szerepem szerint keverjem a lapokat. (R: Jó.) Mindenekelőtt úgy találom, hogy egy nagyon erős tendenciája van jelen a tanítványságnak vagy hűségnek, vagy a tanítványok szövegelési hajlamának, hogy a tanító tanításait ismételjék. (R: Igen.) Egy nagyon erős tendenciája van jelen az ilyennek, különösen, ha ismered az embereket, és elkezdesz hallani ezekről a dolgokról, amit a tanítótól hallottál. És nekem az efféle, és amint hallottam, nekem az isteni áradat intellektualizációjához hasonlónak tűnik.

    Azt mondhatod, hogy amit mondok, materializmusba merítem. De nekem úgy látszott, hogy ezek is csak szavak, materiális szavak, ideák. Mi lenne, ha csupán ennyit mondott volna: „Ó, nagyon melegen sütött a nap ma reggel. Borzasztóan éhes voltam. Húst ettem, ízletes volt. Fel akartam mászni a hegynek a csúcsára stb. stb.” Nekem úgy tűnik, ez jobban kifejezte volna az egység érzését, az egy iránti vágy érzését, mint ezek az intellektualizációk.

    R: Nos, ez a véleményed, és én értékelem. De emlékezz Arnoldra, elmondhatom, hogy ő saját tapasztalatból beszél. Amit te mondasz, szintén jó. A személytől függ, azon múlik, hogy kik ők, és azon is múlik, hogyan tapasztalják. De ez a te észrevételed, és ez jó. Mi mást mondhatnék. (SA: Megpróbálhatom érvekkel jobban alátámasztani, ha ez az, amit megpróbálhatok.) Nem fogok vitázni veled. (SA: Nem.)

    SM: Talán ezen a módon olvastam. De ha itt lenne, és a saját szavaival, szívből mondta volna el, akkor sokkal empatikusabb, együtt érzőbb lenne, én csak valaki más szavait olvastam.

    SA: Nem hiszem, hogy az olvasás módján múlik. Nem gondolom, nagyon jól olvasol.

    R: Nos, úgy emlékszem, hogy Kincart nagyon őszinte ember. (SA: Nos, én sem mondom, hogy nem az. Őszintének gondolom, csak az a benyomásom, hogy a mentális elem jobban dominál, mint a spirituális.) Nos, ez egy tanúságtétel. Így érzi. Számomra éppen, hogy szépen hangzik. De ez egy érdekes hozzászólás volt. Valamilyen más hozzászólás?

    SR: Csak azt akarom mondani, nem a témához tartozóan, hogy én azt gondolom, hogy Mary nagyon jól megoldotta, amikor ezt előadta, nagyon is tiszta és érthető volt. (R: Igen.) (SM: Köszönöm.)

    SB: Ami engem illet, nekem tetszett, amikor arról beszélt, hogy az egyedüli különbség, hogy nincs ellenállás, és ez tűnik az egész lényegének. Azelőtt én volt, saját akarattal, önmaga próbálva megvilágosodni vagy akarni, és most nem tud semmit, és nincs ellenállás – azt mondta, mindenféle identifikáció hiányzik, mint például a tudatlanságba való beleveszés, és semmiféle ellenállás nem maradt. (R: Ez ugyancsak jó megfigyelés, igen.) Az ego mindig az isteni tudatlanságnak való ellenállás.

    SR: Én még azt is gondolom, hogy önzetlen volt, távozóban nem tett fel kérdést neked, így visszaadnál valamit. (R: Igen.) Teljesen önzetlen volt, úgy gondolom. (R: Igen, ez is igaz.) (SM: Teljes szívéből.)

    Rendben, miután szóltam, valahogy Japán jutott az eszembe, és a teaház útjára gondoltam. Az útra, ahogyan a teát felszolgálják, persze sok példa létezik. A tea szertartás dolog, emlékszem a kerítésekre, ahogy a kis sikátorokon sétáltam. (R: Mm.) A gondoskodás, amit, mint tudjuk, mindenbe beleadnak anélkül, hogy mondanák. Eltölthetsz egy napot egy Zen monostorban, vagy egy Sheng templomban. Nem kell semmit mondanod, mert teljesen ott van. Kifejeződik minden gesztusban, minden mozdulatban, ahogy a tea szertartással, és így kifejezhetetlen. Meghaladja a szavakat. (R: Igen.) És az egy nagyon szívfacsaró tapasztalat, ha azon a módon közelítesz hozzá.

    R: Azt sugallod, hogy egy üres lapot kellett volna küldenie? (SA: Hogy mit kellett volna?) Üres lapot. (SA: Lehetett volna több eredeti gondolata. Mondhatnám, igen.) Azt mondja, boldog születésnapot. (nevet) Ez megint a te véleményed, és én tisztelem a véleményedet. De ő máshonnan jön. Az érzései, az érzelmei, az énje fejeződik ki.

    SK: A levél olyannak tűnik, mint egy tükör, és mindenkinek önmagát tükrözi. (R: Persze, ezért kérdeztem.) Értem, izgatottnak érzem magam az egész elgondolástól.

    R: Nézd, akármit mondasz, a saját tapasztalatodból a saját tudatosságodból jön. Így önmagadról beszélsz, akármit mondasz. Nem kellene ezt mondanom, mert nem fogsz mondani semmit. (nevetés) Rendben, most miről szeretnéd, hogy beszéljek?

    SB: Robert, ha tudatosság minden, ami létezik, akkori a tudatosságnak meg kellene előznie az ébrenléti állapotunkat, így annak még a mély álom állapothoz is hasonlónak kellene lennie.

    R: Igen, az a különbség tudatosság és a mély álom közötti, hogy mély álomban nem vagy tudatos. A tudatosságban tudatában vagy annak, ami végbemegy. De mély álomban a természetes állapotban vagy, viszont nem vagy tudatos. (SB: De ha tudatosság minden, ami van, miért veszítjük el a tudatosságot mély álomban, miért van ez?) Nem veszíted el a tudatosságot. Csak nem vagy tudatos, mivel mély álomban vagy. Az egy másik állapota a tudatlanságnak. (SB: Vagyis a megvilágosodás bekövetkezésekor még mély álomban sem fogjuk elveszíteni a tudatosságot?) Amikor a megvilágosodás bekövetkezik, nem leszel mély álomban. (SB: Szóval azért vagyunk mély álomban, mert mi…) Mert nem vagytok tudatosak. De az áll a legközelebb a megvalósuláshoz. (SB: Ez azért van, mert az elme élő valamelyest és funkcionál?) Azért van, mert halott vagy a világra nézve, és halott vagy mindenre nézve. És az elme mély álomként funkcionál. (SB: Miként funkcionál az elme…) Mély álomként. (SB: És amikor minden megértésre, és az elme transzcendálásra kerül, akkor...) Akkor a színtiszta tudat van... (SB: Akkor nincs mély álom.) Nem, csak színtiszta tudat van.

    SK: Mély álomban gondolatok sincsenek, az agy funkcionál, de nincsenek gondolatok. (R: Igen, így van.)

    SR: Robert, csak meg akartam osztani veled egy érzést, ami elfogott, amikor az első beszélgetésedre eljöttem. Azt gondoltam, hogy amit mondtál nekem, az abszolút igazság. De mikor hazatértem, és másnap reggel felébredtem, hatalmas haragot éreztem, és megosztottam azt Ed-del. Egy frusztráció az, tényleg ismét felélesztette az ambíciómat, hogy befejezzem a dolgokat, mert úgy éreztem – találgatom, hogy mi volt a bajom, az igaz, de szerepet játszunk, látszólag játszanunk kell egy játékot, és elfogadom a tényt, hogy amikor játékot játszol, akkor játszanod kell azt. Nem kell az összes szabályt valóságosnak hinned, de játszanod kell. És nem akarok korhadásnak indulni, és van egy nihilista beállítottságom az élet irányában, mivel élvezetet nyerek bizonyos dolgokból.

    Az örömöt okozó kis dolgok megszerzése, mint az olvasás és tanulás, ezek csupán elme dolgok, vagy írás, vagy alkotás. Megvalósítani valójában éppen olyan élvezetes, ha nem élvezetesebb, mint csendesen ülni, és meditálni, és a csendbe merülni. Tudom, hogy helyes, amit mondasz, menjek le mélyre, tudom, hogy az az igazság. De amíg ebben a kicsi játékban benne vagyunk, ebben a nyolcvan éves játékban, amit hetven-nyolcvan évig játszunk, úgy érzem, nem látom előnyét azoknak az érzéseknek, azoknak a dolgoknak, amelyek megrekedtek a testemben, amelyek kicsi örömökben részesítenek engem. És lehetséges, hogy félreértem, amit mondtál. Nekem hiányzik a természet, az élet, az emberek, a zene, mindezek öröme és szeretete és ölelése.

    R: Ez egy jó kérdés, nézzük az első pontodat: mérges voltál. Elméd pontosan azt akarja tőled, hogy mérges legyél. Amikor valaki első ízben hall igazságot, vagy meghallja a magasabb igazságot, az elme el fog kezdeni harcolni. Nem akar megsemmisülni. Lépten-nyomon szembe fog veled szállni. És a dolgok romolhatnak eleinte, mentálisan. Most, hogy érted, hogy mi megy végbe, egyszerűen figyeld azt az állapotot. És az ego, ami szembeszáll veled, az első, akit hallottam most, itt a második részben. Senki nem mondta, hogy amikor megvalósulttá válsz, abba fogsz hagyni minden cselekvést. Ha festő vagy, jobb festővé fogsz válni. Ha szobrász vagy, jobb szobrász leszel. Örömöt és üdvösséget fogsz érezni. De észben kell tartanod, hogy nem vagy a cselekvő. És akármit kell megtennie a testednek ebben a megtestesülésben, meg fogja tenni. Neked semmi közöd hozzá. Nem fogsz tehát veszíteni semmit. Ha örömödet leled a természetben, ahogy mondtad. Ezerszer nagyobb örömödet fogod lelni benne. Mert jobban fogod érteni, honnan jön, belőled jön. Az az Én, és nagyobb üdvösséget fogsz érezni. Szóval semmit nem veszítesz, és mindent elnyersz. Ez nem átadás kérdése, ez elnyerés kérdése. A test önmagában nagyon korlátozott. Amikor felismered, ki vagy valójában, mindenütt jelenlévővé válsz. És milliószor nagyobb örömödet leled a dolgokban. Minden sokkal intenzívebbé, sokkal valóságosabbá válik. De érted, honnan jön. Érted a valóságot. És el tudod mondani, hogy „Mindez az Én, és én Az vagyok!” És ez nagyon tiszta lesz számodra.

2. rész ->
Kategória: Robert Adams | Hozzáadta:: nisargadattin (2013 Október 28)
Megtekintések száma: 283 | Hozzászólások: 1 | Címkék (kulcsszavak): Robert Adams | Helyezés: 5.0/5
Összes hozzászólás: 1
0
1  
koszonom

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]