Főoldal » Cikkek » Robert Adams

Robert Adams: Isteni tudatlanság - 17. átirat 2. rész

Isteni tudatlanság

2. rész
17. átirat
1990. október 21.

SR: De ha ez igaz, akkor mindez valamiféle illúzió, és akkor mi legyen az álláspontom ezzel kapcsolatban?

    R: A lényeg az, hogy egy játékot játszol, ahogy mondtad. Felismered, hogy illúzió, de még játszod a szerepedet. (SR: Rendben.) Ez olyasmi, mint amikor egyet hátra lépsz, és nézel. Mintha filmet néznél. De a filmben szintén benne vagy. Vagyis a filmen kívül is vagy, és a filmen belül is vagy, mind a kettő. Így teljesen szabad és független lehetsz, de továbbra is végzed a munkát. (SR: Azt hiszem, a szó, amit keresek az engedély, hogy játsszam a játékot. A játék játszása rendben van, még ha tudod is, hogy az egy játék.) De emlékezz, neked semmi közöd hozzá. (SR: Nos, az Én játszik velem játékot, és én bele vagyok bonyolódva.) Ha keresed az Ént, túl fogsz lépni a személyiségen. A személyiség teljesen meghaladottá válik, és beleolvad az Énbe, vagy a tudatosságba. És aztán más módon játszod a játékot, de játszod a játékot. Senki nem mondta, el fogsz menni egy barlangba, és életed hátralevő részében meditálni fogsz. Aktív leszel, és nem fogod abbahagyni játékot, de az már más lesz.

    SK: Úgy látszik, az ego személyes élvezetet talál bizonyos dolgokban, és azt gondolom, hogy miután túllépsz az egón és a személyes élvezeten, örömödet tudod lelni ugyanabban a dologban, de egy univerzális szinten, és az élvezet fokozódik, és nincs arról szó, hogy az ego harcot vív a személyes élvezetért. Énnek látszik. (R: Ez is igaz.) Második pont, időnként úgy látszik, hogy amikor átmész ezen a dolgon, úgy találhatod, vagy néhányan úgy találhatják, hogy közömbössé, vagy nem érintettekké váltak a dolgokkal kapcsolatban, amelyekbe átmenetileg bele voltak bonyolódva. És aztán amikor történik valami, valamilyen változás történik, és ők spontán visszamennek valamibe, akkor sokkal több élvezet és sokkal több szenvedélyesség van ott, és még mi nem.

    R: Igen, de a legfontosabb, amire emlékezned kell, a következő: a kezdeti szakaszokban az összes negativitásod rosszabbodhat. Lehet, hogy haragosabbá, kételkedőbbé, gyanakvóbbá, utálatosabbá válsz, és emlékezz rá, hogy miért. Egód lépten-nyomon harcol ellened, mondván: „Ne haladj e tanítás szerint!” (SK: Mert el fogsz veszíteni mindent.) Igen. Az ego nem akar megsemmisülni. Így kezdetben lépten-nyomon szembe fog szállni veled. De ne harcolj vele, azzal, hogy reagálsz. Egyszerűen figyelj, és nézz, és kérdezd meg önmagadtól: „Kivel történik ez?” és meg fogod tudni. Mindössze ezt kell csinálnod.

    SR: Azelőtt, mielőtt túlléptem, mérgelődtem az ilyen dolgok miatt. (derültség)

    R: Ez jó jel. Neve is van, kemizálásnak nevezik. Változások következnek be a bensődben, és minden a felszínre jön, hogy teljesen meghaladható legyen. Így hát ne fordíts figyelmet azokra az érzésekre. Hagyd figyelmen kívül őket, megkérdezve önmagadtól: „Kihez jönnek?” és el fognak távozni. Egyre gyengébbé fognak válni, mind ahányszor felteszed a kérdést. Egyre gyengébbé fognak válni, amíg el nem távoznak. Ez majdnem mindenkivel megtörténik.

    (a felvételen szünet, amint Robert folytatja)

    R: ...meghatározott szintekre látszik menni. (SM: Robert, azért megyünk át azokon a meghatározott szinteken, hogy elérjük a felébredés pontját?) Időnként úgy tűnik, hogy meghatározott szinteken mész keresztül. De valójában csupán felébredsz. A történet szerint a Buddha eldöntötte, hogy a bodhi fa alá ül harminc napra, vagy amíg el nem éri a megvilágosodást, nem harminc napon át fog a fa alatt ülni, hanem amíg be nem fog következni valami. Vagy meghal, vagy felébred. Így hát kb. harminc nap múlva a tanítványai köré ültek, és látták, amint kinyitja a szemét, és ragyog. És kérdezték: „Mester, mi történt veled? Istent láttad?” És ő azt mondta: „Nem.” „Megvilágosodtál?”, erre is azt mondta, hogy „nem”, és kérdéseket intéztek hozzá, és ő mindenre azt válaszolta, hogy „nem”. Úgyhogy végül egyhangúlag azt kérdezték: „Mi történt?”, és ő mosolyogva azt mondta: „Felébredtem!”

    Ugyanez a helyzet velünk is. Látszólag szakaszokon megyünk keresztül, aztán egyszer csak (pattint az ujjaival) felébredünk! Mintha évekig aludnánk. Gondolj vissza azokra az időkre, amikor hosszú álmot álmodtál, vagy a számtalanszor ismétlődő álmaidra. És az álom annyira valóságosnak tűnik, és álmodban megpróbálsz szembeszállni vele, és megpróbálsz átmenni az összes ilyen tapasztalaton, de nem tudsz felébredni. Így hát mindenféle spirituális gyakorlatot próbálsz ki, aztán felébredsz. Minden eltávozott. Csak egy álom volt. Éppen így fogunk egyszer felébredni ebből az álomból, ugyanaz a dolog. Értsétek meg, hogy a legtöbbetek az álmot valóságnak hiszi. Például: amikor ezt a cipőt kaptam, nem éreztem sem örömet sem szomorúságot, csak figyeltem a cipőt, és azt mondtam, hogy micsoda szép cipő, és aztán viseltem, és ennyi. Amikor előjövök az én saját üdvösségemben, a dolgok nem tesznek lelkessé vagy boldogabbá. A dolgok csak azért vannak, hogy élvezd, hogy megnézd, hogy lásd, hogy megfigyeld őket. De a te saját üdvösséged sosem hagy el téged. Mert a te igaz természeted üdvösség, az az emberi természet. Az összes többi se nem jó, se nem rossz, csak a gondolkodás teszi azzá. Így hát a számodra esetleg rossznak tűnő dolgok másvalaki számára jónak tűnhetnek.

    Például: Egy férfi számára egy feleség engedélyezett, és ez jó. De ha elmentek Arábiába, három feleséget engedélyeznek számotokra, és az is jó. Vagyis néhányunknak rossz lehet itt, de amott jó. Vegyünk egy másik példát: mondjuk az Északi-sarkra mész, és meglátogatod a barátodat, aki eszkimó. Az első dolog, amit mondani fog neked, hogy aludj a feleségével. Ez becsületbeli ügy. Ha nem teszed meg, sértést követsz el. Most hány olyan van köztetek, srácok, aki megengedi, hogy feleségével aludjak? Érted, mire gondolok. Semmi sem jó, vagy rossz, egyedül a gondolkodás teszi azzá. Tehát tekints így azokra a dolgokra, amelyek haragra gerjesztenek. Mindez értelmetlen, felejtsd el és légy boldog.

    SK: Lenne egy kérdésem. (R: Rendben.) Ha cipőket egy olyan csomagban egy kapnád, amely piszkos és mocskos, rossz szagú volna, és tényleg rossznak látszana. Akkor is azt gondolnád, hogy szépek a cipők, vagy, hogy érdekesek a cipők?

    R: Nem gondolnám, hogy jók vagy rosszak, szépek vagy nem szépek volnának, csupán figyelném őket. Nézném őket, ha úgy érezném, hogy viselni szeretném őket, viselném, ha nem, nem. (SK: Ezeket, amelyeket megfigyeltél szépek voltak, kíváncsi vagyok, vajon a másikra is azt mondanád, hogy „Ezek érdekesek”?) Nem azt figyeltem, hogy szépek, azt figyeltem, hogy cipők. (SK: Szépet mondtál, így azt gondolom...) Úgy értettem, úgy értettem, túlnéztem rajtuk, és gondosan megvizsgáltam őket, soha nem hallottam erről a márkáról azelőtt, és csak felvettem őket. És mindenki azt mondja nekem, hogy milyen szép cipők. (SK: Nekem tetszik. (derültség) Nekem is van ilyen.) Várj, amíg meglátod, amit azelőtt viseltem. A felsőrész kilyukadt, félig elnyűttem, a sarkai elkoptak. De minden úgy bontakozik ki, ahogyan kell. Nincsenek hibák, emlékezz erre. Minden, mindenhol jó. Épp úgy, ahogy van. És emlékezz, az egyedüli oka, hogy izgatottá válsz, vagy, hogy megbolondulsz, hogy a világod nem úgy fordul, ahogyan te akarod, ez minden. De ha elfelejtkezel a világodról, és összeolvadsz a tudatossággal, minden jóvá válik. Például azt mondod: „A bácsikám meghalt.” És azt gondolod, hogy ez rossz, de az ő számára jó, mert szabad, és folytathatja az időzését, bármit csinál. De számodra rossz. Örökölsz egy millió dollárt, számodra ez jó, a szomszédodnak rossz, mert féltékennyé válik, és lelő téged. (nevetés) (SK: A lányomnak jó, mert örököl.) (kacagás) Akárki örököl, annak jó. (kacagás)

    SB: De csak látszólag jó. Lehet, hogy a pénzéért elveszi valaki, boldogtalanná teszi, majd lelövi. És kiderül, hogy rossz.

    R: Természetesen, ez így megy folyton-folyvást. Soha nem áll meg.

    SL: Az ő számára jó, mert kap egy lövést. Megvilágosodik. (nevetés)

    SB: De aztán krokodilként születik újra. (a tanítványok nevetnek)

    R: De látjátok, miért nem kellene reagálnunk? (Tanítványok: Igen.) Mert nem tudjuk, hogy mi jó és rossz. (SB: Mert semmiről sem tudjuk, hogy micsoda.) Pontosan.

    Nerada nagyon csendben vagy ma.

    (szünet)

    SB: Szóval, Robert, te csak spontán a te isteni tudatlanságodban időzöl, minden tanítás nélkül, anélkül, hogy bármit olvastál volna a spirituális életről.

    R: Nem. Igen és nem. (SB: Ez egy egzakt válasz, igen és nem.) Kezdetben semmit nem olvastam, később igen. (Tehát, mielőtt olvastál volna, az isteni tudatlanságban időztél?) Igen. Elmesélték röviden a csütörtökön történteket.

    SR: Robert, gondolod, hogy amikor a jelen emberi evolúciós ciklus véget ér, ami lehet, hogy a végét jelenti, úgy értem, hogy a dolgok nagyon nagyon hosszú tervében akármi ez a kísérlet, vagy ez az akármi, ez a kurzusának a lefutása, és ez a bolygó el fog menni, és az emberi forma valószínűleg vele megy, hacsak át nem fújnak bennünket egy új földre vagy bolygóra vagy valami hasonlóra?

    R: Akkor megint visszajövünk, és minden megismétlődik, amíg nem felébredsz. (SR: Remélem, más helyek is vannak.) Az elmédben, csak az elmédben. Az elméd hozza létre a más helyeket. Ha meg akarod tudni, mi megy végbe a Vénuszon vagy a Jupiteren, mélyedj önmagadba. Merülj le mélyen önmagadba, és meg fogod tudni. Amit valójában meg fogsz tudni, ezek a bolygók csak azért léteznek, mert te létezel. Mi történik velük, amikor alszol? Mély álomban eltűnnek, a világ eltűnik. Semmi nem létezik.

    SK: Én ebben nem hiszek. Ez olyan, mint amikor egy fa kidől az erdőben, és senki nem hallja, hogy valóban kidőlt-e? Nem tudom, hogy kidőlt-e, de tudhatnánk?

    R: Fedezd fel! Értsd meg önmagad, és tudni fogod, mert ha mentálisan hozod létre, nincs zaj. Kivéve a becsapott embereket, akik hallják a zajt. (SK: Elnézést?) Azokat a becsapottakat kivéve, akik hallják a zajokat. Ahogy a legtöbb ember, a népesség többsége mindenféle zajokat hall, így az ő számukra valódi. (SK: És ha én nem hallom?) Akkor nem valódi. De megteremted az egészet, az elmédből jön. Amikor alszol, minden leáll. Nincs világ, nincs semmi. De amikor felébredsz, mintha... (SK: Igen, de meg tudok figyelni valakit mély álomban.) Nem tudsz. (SK: Nem tudok?) Amikor mély álomban vagy? (SK: Nem tudok megfigyelni valaki mást mély álomban?) Ez a válasz. (SK: Milyen válasz ez?) Ők az elméjükön keresztül figyelnek. (SK: De konkrét, viszonylagos világ.) Az, amit embernek látsz mély álomban. (SK: Igen, nincs rá mód, hogy megtudjam, tényleg nincs rá mód, hogy megtudjam.) Ki akarja tudni ugyan? (SK: Nem tudom, a te kijelentésed, hogy felismerem, hogy nem áll módomban megtudni, hogy valóságos-e, vagy sem.) Mert az egód látja, ezért mondom azt, hogy: „Merülj mélyen önmagadba, és tudni fogod!” Amíg külső szándékokból beszélsz, sohasem tudhatod meg. (SK: Mm-hmm, nagyon érdekes.)

    SM: Robert, az álmok is mentális teremtmények, ugye?

    R: Az álmok az elme teremtményei, persze. Mindegy, milyen álom. Gondolj egy álomra! Univerzummá externalizálod, és az egész önmagad belül, az elmédben van. Mégis látsz egy holdat, látod a csillagokat, látod a napot, látod az embereket, tapasztalataid vannak, és minden valóságosnak tűnik. Az elmédben történik. A világ ugyanúgy. Az elmédben történik, de te elutasítod ennek az elfogadását. Azt gondolod, hogy ezek a dolgok valóságosak, és eszerint szenvedsz. Ed?

    SE: Jay kérdésére válaszolva. A velem történt legnagyobb változás, hogy annak hite, hogy én egy belső tudatossággal bíró test vagyok, amely keresi az ént, átalakult a testet magába foglaló tudatossággá. (R: Igen). És amikor látod, hogy test nézőpontja nem valóságos többé, hogy az olyan, mint minden más odakint, része annak, és hogy ti mind tudatosság vagytok. Amikor az első szemlélettel bírsz, akkor a világ valóságos. Amikor tudatosság vagy, a tested nem valóságos. (R: Ez a lényeg.) Az csak egy objektum a tudatosságban.

    R: Minden tudatosság, és minden, ami formaként jelenik meg, a tudatosságban van. Mindez Brahman.

    SK: Mi van akkor, ha itt ülök, és a tudatosságom nem látszik különállónak más tudatosságtól, mégis van valahogy egy viszonyítási rendszerem.

    R: Kié ez a viszonyítási rendszer? (SK: nem tudom kié, csak...) Az ego csinálja. (SK: Rendben.) Ego dolgokról beszélsz. Amikor az egótól megszabadulsz, nem lesz semmiféle viszonyítási rendszer. (SK: Tehát ha teljesen az egótól megszabadulsz, nincs viszonyítási rendszer?) Nincs viszonyítási rendszer. (SK: Tehát semmit nem kell tenni ezzel a testtel, úgy értem, még tudatában sem kell lennem?) Mikor? (SK: Ha nincs ego.) Ha nincs ego, tudatos leszel, de más módon. (SK: Tudatában leszek az összes testnek?) Más módon, fel fogod ismerni, hogy az összes test az Én, és te az vagy.

    SK: Igen, de én még más... (SX: A te perspektívád). Tapasztalni tudom azt, de innen jövök.

    R: De az intellektuális. (SK: Igen.) A másik út viszont spirituális, másmilyen. Az Én pontjából jön. Felismerem, hogy az én az Én vagyok. De az én vagyok magában foglal téged. Te az én Énem vagy. (SK: Ott nincs veled itt vagy ott, egyáltalán semmi nincs veled?) Ezért amikor téged látlak, az Énemet látom, mint tudatosságot. Csak úgy láthatlak téged, ahogy Énemet látom. (SK: De ott látszik még az itt és ott?) Kinek? (SK: Neked.) Nem. (SK: Ott, nincs itt vagy ott.) Nincs itt, csak egy létezik. (SK: Csak egy?) És az te vagy! (SK: Az én vagyok?) (nevetés)

    R: Legyél csendes, és tudd, hogy az én vagyok Isten!

    SL: Robert, számomra nagyon ijesztő ez az egész perspektíva, vagy érzés vagy gondolat, hogy én vagyok Isten.

    R: Nem, az én vagyok az egód, amire hivatkozol. A személyes individuális én vagyokod nem Isten. Hanem az Én-Vagyok Isten. Érted a különbséget? (SL: Igen.) Nem oly módon vagy Isten, hogy annak látszol, hanem a valódi Éned Isten. Vagyis amikor azt mondod, hogy „én vagyok Isten”, önmagadra nem testként hivatkozol. A valódi önmagadhoz beszélsz, amit nem tudsz te-ként látni. Érted?

    SL: Olyan érzésem is van, hogy amikor csendesen önmagammal maradok egy ideig, úgy találom, hogy megriadok, megijedek tőle, és ki kell, hogy nyúljak, vagy vissza kell, hogy nyerjem érintéssel – illetve ki kell érnem magamból. (R: Igen.) Nem tudom, mitől rettegek ugyan?

    R: Nos, az a szamszkárák összessége. A múlt tendenciái rád telepednek. Azt kellene csinálnod, hogy megfigyeled őket, és meg kérdezed: „Honnét jönnek?” és „Kihez jönnek? Mi által születtek? Ki az apjuk és az anyjuk?” A semmiből jönnek, és a semmibe térnek vissza, amikor helyesen látod. De ha egyetértesz velük, ha érzed őket, ha bennük ragadsz, valósággá válnak számodra. Így amint elkezdesz rettegést érezni, azonnal kapd el önmagad, és kérdezd meg: „Kihez jön a rettegés?” és várj. És a válasz az lesz, hogy: „Hozzám jön”, amint a „hozzám érkezik” válasz megérkezik, azonnal honolj az énben. Kezdd érezni az ént, vagy elkezdheted magadba mondani, hogy „én – én, én – én”. Az Én Isten utóneve. Felhívod valódi természetedet, ami nagyobb, mint a rettegés. És a rettegés el fog oszlani, próbáld ki!

    SR: Robert, ha csak egyetlenegy Én létezik, akkor hogy lehet, hogy az egyik ember felébredett, a másik ember pedig tudatlanságban van?

    R: Mert valójában senki sem felébredett. Ez csak egy szó. Egyedül a megértés létezik, hogy mindez az Én. Minden, ami bárhol végbemegy, az Én kifejeződése. Én vagyok az Én! Akárcsak az álom, én vagyok az álom. Nem az vagyok? Mert én álmodok mindenkit. Álmodom az osztályt, álmodom a világot és az univerzumot. Így azt mondhatom, hogy én vagyok az álom. Téged, épp így látlak. Te az Énem vagy, és csak én van. De te kettőt vagy hármat, vagy négyet, vagy sokat látsz. Így a probléma a tiéd, nem az enyém. (nevetés) Mert határozottan azt állítod, hogy többet látsz. Lásd az Énedet, és engem az Énedként fogsz látni. Csak egyetlenegy Én van, érthető? (SR: Igen, érthető.)

    SE: Ez úgy hangzik, hogy azon múlik, felveszed-e Krisna vagy Ardzsuna pozícióját. Hogy felveszed-e az abszolút pozícióját, vagy felveszed-e a pozíciót, ami Ardzsuna volt, dzsíva mukta, dzsíva, individuális én. (R: Igen.) Na most, amikor egyedül tudat vagy, semmi sincs. De amikor nem vagy tudatos, sokféleség van. Amikor nem birtokolod az abszolútot, akkor sokféleség van.

    R: Így van, igen. Az abszolútról beszélünk. Az abszolút egy, különben sokféleség van. Csakugyan.

    SK: Amikor az egy megtestesült, és az Ént elnyerte, vagy megérti, és megvilágosodottá válik, akkor az egy a tudatosság, úgy hiszem, kijelölésre kerültünk, a tudatosság különböző tartályaiként. A testként, igaz? (R: A test, mint a tudatosság tartálya?) Nos, relatív értelemben? (R: Csak egyetlen tudatosság létezik, nincs tíz, vagy tizenkét tudatosság.)

    SK: Tehát egy tudatosság létezik. Vagyis a személy, aki eléri a végső állapotot – ami az ego? Individuális egónak látszik. Valaki beszél valamiről, vagy akármiről, ami különböző emberek beszédének tűnik?

    R: Ez az, ahogyan számodra látszik. (SK: Igen, annyira...) Honnan jössz? A dnyánítól vagy az adnyánítól? (SK: Legalább intellektuálisan próbálom megérteni, hogy mit lát a dnyání.) A dnyání az Ént egynek látja. Ahogy az előbb mondtam. (SK: Vagyis amikor beszélek, tudod, mit fogok mondani?) Nem, nem tudom, mit fogsz mondani. Csak azt tudom, hogy egy vagyok minden létezővel. (SK: Rendben, így különben nem tudod önmagadtól, mit gondol ez az ego viszonylagos szempontból.) Számomra nincs ego, az ego nem létezik. Énemként látlak téged, és nem gondolok semmit. Nem látom az ént te-ként. Nem látok magamat te-ként. (SK: Nem látod?) Nem veszem fel a gondolataidat, mert az én állapotomban nincsenek gondolatok, amiket felvegyek. Semmi nem létezik, egyedül az üresség. Tehát hogy tudnám felvenni, amit mondasz? Kellene otthon lennie valakinek, hogy felvegye. (SK: Látod ezt a testet itt?) Persze, látlak téged, mint Énemet. Akárcsak a mozivásznat a moziban, ahogy vásznon lévő összes alakot. Szóval én olyan vagyok, mint a vászon, és ti mindannyian vagytok a formák. Így részed vagyok, és független vagyok tőled.

    SK: Igen, ezért azt gondolom, lehet, hogy helyesebb azt kérdezni, hogy: „Van az Én?” (R: Nincs én.) Igen, mindegyik, mert az önvalóm csekély hajlammal bír irántam, az adnyání iránt, az egóhoz viszonyítva, vagy csak egy elemhez, ami nagyon csekély, érted, mire célzok? (R: Nem.) Te az önvalómat látod, amikor engem látsz, az önvalódként látsz engem? (R: Az Ént látom.) Az Ént látod. (R: Egyetlen egy Én létezik.) Igen. A tiéd?

    R: Csak az létezik. Ha az enyém lenne, lennie kellene valaki másnak. (SX: Mi?) Valaki másnak kellene lennem. Hogy azt tudjam mondani, hogy „az én énem”. Enyém nem létezik. Én vagy enyém nem létezik. Csak a mindenütt jelenlévő Én létezik. Csak az Én létezik. Nem az enyém, nem a tiéd. (SK: Tehát itt van a test, ami valójában csak „az Én”.) Nincs test sehol. (SK: Nos, látható onnan, hogy itt van egy test?) Énként látlak, nem testként. (SK: Igen, de néhány... Nem tudom, mintha levegő lenne közben, alighanem.) Kinek? (SK: Az én számomra nyilvánvalóan létezik, de a te számodra...) akkor kérdezd meg önmagadtól, „Ki vagyok én?” (SK: „Hol vagyok?”) „Ki vagyok?” Fedezd fel!

    SR: Nos, kell, hogy a káprázatnak legyen oka, ugye, mert oly sok ember a részese, tudod, öt milliárd van belőlük, akik nehéz időket élnek át, lévén tudományosak. Nagyon nehéz lenne bebizonyítani számukra, hogy ők egyek, még ha igaz is.

    R: Ezt nem tudod bizonyítani, saját tapasztalatodnak kell lennie. Van ötmilliárd ember, aki álmodik. Mondanak olyat, hogy az álmok valóságosak? Természetesen nem, felébrednek. De nem mindenki egyidejűleg ébred.

    SR: Kell, hogy valamilyen célt szolgáljon, úgy értem, ennek a kettősségnek szolgálnia kell valamilyen célt, különben micsoda hülye dolog lenne.

    R: Nincs célja, és nem létezik. (SR: Nos, amint mondtam, több milliárd illúzióban élő ember van, akik a maguk részéről valóságként tapasztalják azt.) Ki látja mindezt? Ez a te nézőpontod. (SR: Csak az én nézőpontom, de a világ megfigyeléséből származik, nem festettem ki.) Kié a megfigyelés? (SR: Azon egyéneké, akikkel naponta érintkezésbe lépek. Nem túl sok emberrel találkoztam, akik ne egyedi személyiséget fejeznének ki.) És ki a megfigyelő, aki beszél? (SR: Valójában mindez velem van.) Vagyis ki vagy te? (SR: Forrás.) Milyen nézőpontból beszélsz? (SR: Csak az én saját kicsi perspektívámból.) Akkor ki vagy te, aki beszél? (SR: Forrás?) A bölcsesség nézőpontjából beszélsz? (SR: Nem, csak egóból beszélek.) Egóból, pontosan, ez az, ahogyan az ego a világot látja, hamisan. Ezt nevezik hamis képzelődésnek. Ez az, ahogyan tapasztalod. (SR: De ezt nagyon nehéz lenne az összes embernek elmondani, akik tapasztalják ezt.) De ki akarja elmondani nekik? (SR: Én.) (nevetés) Az a dolgom, hogy az összes többi illúziót olyan boldogtalanná tegyem, mint amilyen én, a saját illúziómmal vagyok.) Önmagadért aggódj. (SR: És a többiek vigyázni fognak magukra?) Persze. (SR: Ők már vigyáznak magukra, amíg simítom, addig minden kisimul, így helyes?) Ha hiszel benne. (SR: Nos, igaz kell, hogy legyen.) Ha azt mondod. (SR: El fogom érni, hogy mind eltűnjenek.) Tedd azt, de először önmagadat tüntesd el. (nevetés)

    SA: Robert, volna egy kérdésem. Sokszor mondtad már, természetesen, hogy a karma elkerülhetetlenül bekövetkezik, kibontakozik. (R: Feltéve, hogy azt hiszed, hogy a test vagy). Amíg a teljes felébredés el nem jön. De mielőtt eljönne, a szamszkárákat fogod említeni, hogy nehéz dolog lehet, hogy az ember önként szaporítsa a szamszkárákat, ha az az eldobásukhoz vezető helyes út.

    R: A világra való reagálással szaporítod a szamszkárákat. Más szóval, ha bánat ér, és nem reagálsz rá, akkor mindörökre megszabadulsz tőle. Ha reagálsz rá, valószínűleg újra meg újra meg újra meg újra el fog érni a bánat, és szaporítod a szamszkárákat.

    SA: Nos, valami ehhez hasonlóról, tudod, én művész vagyok, és világokat teremtek, éppen most is egy könyv videó változatát csinálom, és valahogy megbabonáz, ahogy azelőtt is sokszor, mikor olyan érzésed van, hogy embereknek alkotsz, akiknek érzelmeik vannak, rendelkeznek ezzel, és az egész világ mintegy a szemeid előtt fejlődik ki. Szóval úgy érzem, meg kell fizetnem az árát ennek a teremtésnek. Egyre több illúziót kell létrehozni.

    R: Igen. Bármi a világon, amihez kötődsz, nagyobb karmát hoz létre. (SA: Tehát, azt mondod, ha megteremtem ezeket a világokat, és nem kötődöm hozzájuk, akkor folytathatom a teremtésüket.) Igen folytathatod. Amint nem kötődsz, csinálhatsz akármit, amit szeretsz. (SA: Rendben.) De egyeseknek nehéz dolog nem kötődni. Ne kövesd el a hibát és ne mondd, hogy: „Nos, nem számít, és elmész bankot rabolni, és mi a különbség, nem kötődök.” Kötődsz, mivel ha nem kötődnél, mindenekelőtt nem rabolnál bankot. Így nincs rá felhatalmazásod, hogy bármit megtégy, amit szeretnél. Nagyon kell vigyáznod. Gyakorolnod kell szeretetet, részvétet, békét, az önmagad és mindenki más iránti örömöt. (SA: Hát nem ugyancsak cél a nem cselekvés is?) Nem, a miatt, amit előzőleg említettem. Ha cselekedned kell e földi életben, cselekedni fogsz, és nincs választásod. Akármennyit próbálkozol, hogy ne cselekedj. Csatlakozhatsz egy monostorhoz, vagy egy ásramhoz, válhatsz szerzetessé, de nem fogod tudni betartani.

    SE: Dolgoztatni fognak. (nevetés)

    R: Igen. Cselekedned kell. Ha cselekedned kell, cselekedni fogsz.

    SE: Szerzetes lettem, hogy elmélkedjek, és ők állandóan kiküldenek, hogy dolgozzak, hogy az ásram fennmaradjon. (SK: Rossz helyre mentél.) Igen rossz ásramba. (nevetés)

    R: Miért nem pihenünk, és frissülünk fel egy kicsit?

    (Robert a felvétel befejeztekor zenélni kezd)
Kategória: Robert Adams | Hozzáadta:: nisargadattin (2013 Október 28)
Megtekintések száma: 267 | Hozzászólások: 1 | Címkék (kulcsszavak): Robert Adams | Helyezés: 5.0/6
Összes hozzászólás: 1
0
1  
koszonom

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]