Főoldal » Cikkek » Robert Adams

Robert Adams: A bhakta és a Dnyána - 58. átirat

A bhakta és a Dnyána

58. átirat

1991. május 2.

      Robert: Jó újra veletek lenni. Üdvözöllek benneteket teljes szívemből! Kedden temettük anyósomat. Úgyhogy, valaki megkérdezte, miért nem sírok. Ettől sírni kezdtem, és mindenki másnál hangosabban sírtam. Muszáj volt adniuk nekem egy törülközőt. Olyan sokat sírtam. És ez boldoggá tett mindenkit. (a tanítványok nevetnek) Körülbelül tíz percen keresztül sírtam. Nem tudom miért. (nevetés)

      SH: Ha csak rá gondolsz, megint sírni kezdesz.

      R: (nevet) Valahogy, amikor az emberek arra kérnek, hogy tegyek valamit, akkor megteszem. De az érzéseim soha nem változnak. És milyen érzések azok? Minden jól van. Ezek a szavak soha nem jönnek az elmémbe, de létezik valami, ami tudja, hogy minden jól van.

      Létezik egy titokzatos erő, amelyet folyamatosan érezni. Ez a hatalom természetesen az Én, a tudatosság. Túl van a tudatosságon, túl van az Énen. Amit egyszerűen képnek neveztem, erre az erőre van ráfilmeződve. Ennélfogva, tudok lenni a test és az erő is ugyanakkor. Úgyhogy, a test tud sírni, tud nevetni. Keresztül tud menni mindenféle tapasztalaton, de senki nem érintett.

      A tapasztalat olyan, akár egy égett kötél. Értéktelen. Egy égett kötéllel semmit nem tudsz tenni. Ha megpróbálsz hozzá érni, szétesik. Így az érzések, az érzelmek, és minden más, amit ez a test kifejez, égett kötélhez hasonló. Értéktelen. Nincsenek szavak ennek elmagyarázására. De biztosíthatlak, minden úgy bontakozik ki, ahogy kell. Nem számít, mi történik az életedben, vagy mi látszik történni az életedben, higgy nekem, mindez a végső javadat célozza.

      Semmi nincs ebben az univerzumban, ami valamikor is fájdalmat tudna okozni neked, mindegy, hogy a dolgok hogyan jelennek meg, és hogyan néznek ki. Először is, nem vagy a tested. Nem létezik semmi, ami megsebezhető. Nem vagy az elméd, tehát nem léteznek gondolatok, amelyek vonzani, vagy elpusztítani, vagy visszavetni tudnának téged. Azon túli, a fölött álló vagy.

      Hogy mi vagy valójában, azt te magad kell, hogy felfedezd. És ezt természetesen a testtel való azonosulás abbahagyásával, és a körülményekre való nem reagálással, vagyis önmagadként levéssel fogod tenni. Az nem szavaknak, vagy cikkelyeknek, vagy szólamoknak a tudása. Nem memorizálása a szentírásnak, se nem másoknak imponálással való próbálkozás. Az önmagadként való lét. az önmagadként való léthez csupán abba kell hagynod a gondolkodási folyamatot.

      Mindig tartsd észben, hogy a gondolataid azok, amelyek visszatartanak önmagadtól! Minden hozzád jövő gondolat ellenséged. Még a jó gondolatok is, mert a jó gondolatok csupán elcsábítanak téged. Elméd tréfát űz veled. A jó gondolatok arra próbálnak késztetni, hogy ezt a világot valóságosnak érezd, és hogy törekedj bizonyos dolgok után, hogy élvezd a világot, és elvedd, mert az az értékes. De akkor a változás törvénye alá kell, hogy kerülj, és csalódottá kell, hogy válj, mert életed dolgai nem ugyanazok többé, egy idő után.

      Azután vissza kell ugranod magadba, és menedéket kell venned Énedben. Amikor menedéket veszel Énedben, boldoggá válsz. Amikor menedéket veszel Énedben, békére lelsz. Amikor menedéket veszel Énedben, harmóniába kerülsz, öröm tölt el. Rejtély számomra, hogy az emberek miért a külső világban, személyben, helyben vagy dologban vesznek menedéket, amikor tudod, hogy a külső világ a változás törvényének alávetett, és soha nem ugyanaz folyamatosan. Így bármi, amiben menedéket veszel, csalódássá válik, legyen az személy, hely, vagy dolog.

      Volt egyszer egy fiatal leány, aki egy bordélyházban nőtt fel. Ez volt akkor a végzete. Nem menekülhetett belőle. De rendszeresen Ramana Maharsihoz imádkozott, „Ó, Uram, ha ezen az úton kell mennem, legyél velem! Nem azért imádkozom, hogy megváltozzon az életem, ha egyszer ez a végzetem. Hanem azért imádkozom, hogy erőd és szereteted mindig legyenek velem.”

      Most, az utca másik oldalán volt egy úgynevezett Dnyání, aki rendszeresen kiállt a piactérre, hirdetve mindenkinek, imádkozva és kiáltozva, hogy ők tudatosság és abszolút valóság. Ez így ment évekig.

      Végül elérkezett az idő, mikor mindketten meghaltak, és Isten színe elé járultak. És Isten azt mondta a lánynak, „Neked vissza kell menned a Földre, és Dnyánínak kell lenned!” Az úgynevezett Dnyání aspiránsnak pedig azt mondta, „Neked kígyóként kell a Földre visszatérned!” És a férfi azt kérdezte, „Hogy lehet ez Uram? Mindenkinek az erényeidet magasztaltam. Mindenkinek elmondtam, hogy ők tudatosság és abszolút valóság, és te kígyóként küldesz vissza engem. Mit tettem?” „Szívtelen vagy. A beszéd iskolából jössz. Egész életedben annyit tettél mindössze, hogy beszéltél, beszéltél, beszéltél, beszéltél, beszéltél. De ez a lány nekem adta a szívét. Átadta magát nekem. Nem siránkozott a sorsa miatt. Csupán azt akarta, hogy próbatételei és gyötrelmei során vele legyek. És erőt adtam neki, hogy elviselje, úgyhogy ő most szabad. De neked még tanulnod kell. Tehát neked kígyóként kell visszatérned.” - válaszolt Isten.

      Ez gondolkodóba ejt bennünket. Mit teszünk valójában az életünkkel? Elolvasunk egy csomó könyvet, felkeresünk egy csomó tanítót, felhalmozunk egy csomó fej tudást, de hányan adják át közülünk a szívüket Istennek? És Isten nincs messze. Isten valójában az Én. De az Énnel való kapcsolatba lépéshez sok alázatosságra van szükséged. Hogy Isten kegyelmét érezd, át kell adnod magad teljesen, sok alázatossággal kell, hogy bírj. A hozzáállásodnak annak kell lennie, hogy „Én nem tudok semmit, te vagy minden.” Ez a fajta hozzáállás fog téged szabaddá tenni.

      És mégis, hányunknak van ehhez hasonló hozzáállása? Hányan gondolják közülünk, hogy Dnyánívá válnak, hogy önmegvalósítottá válnak, önhitté válunk, és igazából egoistábbá válsz, mint voltál bármikor előtte. Egy őnála is szentebb hozzáállásunk van. Ez soha nem fog oda vezetni.

      A bhakta és a Dnyání között igazából nincs különbség. Az ember átadja magát Istennek, és nincs más élete. Felismeri, hogy akármit csinál, azt Isten csinálja. Ezért az jó. Soha nem panaszkodik. Soha nem gondol a problémáira. Másokra és azok problémáira gondol inkább, mint a sajátjára.

      És a másik, amit felismer, hogy az én a felelőse minden problémájának, és azok létezésének. Úgyhogy, követi az ént annak forrásába, a szívbe, és szabaddá válik. Abban a szakaszban bhakta és Dnyání egybeolvadnak. Tehát a bhakta az Dnyání, és a Dnyání az bhakta.

      Ezért, ha olyan tanítóval találkozol, aki mindenki másnál jobbnak gondolja magát, és egoistának tűnik, légy óvatos! A Dnyáník többsége soha nem vállal tanítási szerepet egyáltalán, és nagyon keveset beszél. Végül is, mi volna az, amiről beszélni kellene?

      Ez az, amit kifejteni próbáltam vasárnap. Elegendő csupán lenni, nem ekként, vagy akként lenni, csupán lenni, szatszangon lenni. És akár jégkrémről, akár kocsonyababokról beszélek, nem jelent különbséget. A szavak maguk bírnak értékkel, mert a szavak hangzása a kegyelem, amit érzel. De a szavak csupán elmédben kerülnek értelmezésre. Ezért van az, hogy akármit mondok, mind másképpen értitek, mert átszűrődik az elméden, és tudatosságod és létezőséged összekeveredik a szavakkal, és a szavak az utadnak megfelelően jelennek meg. De ha elme nélkül hallgatsz, akkor a valódi értelmet kapod. Más szóval, ne tulajdonítsd túl sok értéket mindannak, amit mondok, hanem nyisd ki a szíved, így annak kegyelem része beléphet, amit te felvehetsz, és tovább emelheted magadat fölfelé.

      Hogyan teszed ezt? Csupán csöndessé válással, a mentális tevékenység abbahagyásával. És a mentális tevékenységet bármilyen általad ismert módszerrel abbahagyhatod. Ha a pránajámát szereted, végezz azt! Ha a vipassana meditációt szereted, gyakorold azt! Ha a légzésedet szeretnéd figyelni, tedd azt! Ha önkutatást kívánsz gyakorolni, tedd azt! Más szóval, tedd azt, amit kell tenned ahhoz, hogy elméd gondolkodását megakadályozd! A vicsára, az önkutatás az egyetlen, amely elméd gondolkozását megakadályozza. Az összes jóga gyakorlat elvezet a helyhez, ahol a gondolkodást abbahagyod. Az összes magasabb vallásnak a gondolataidat kell egy-hegyűvé tennie. És amikor elméd leáll, Éneddé válsz. Szabad vagy.

      Nem léteznek rítusok, amelyeken keresztül kell menned igazából. Nem kell büntetned magad, és nem kell bűnös érzésektől, szamszkáráktól, vagy bármi mástól szabadulni próbálnod. Az üres elme a vele való azonosulással a munkát érted fogja végezni. De az üres elme nem megvalósulás. Az a megvalósulást megelőző lépés. A megvalósulás nem egy üres elme. A megvalósulást nem lehet elmagyarázni. Elegendő annyit mondani, hogy a megvalósulás minden képzeletet és minden elképzelhetőt felülmúl. De ha az üres elmét megvalósítod, akkor a megvalósuláshoz vezető úton vagy. Abban a szakaszban a benned lévő guru befelé fog húzni, és rá fogsz Énedre ébredni. Úgyhogy:

      1: Alázatosságot kell kifejlesztened! Ki kell nyitnod a szívedet a szeretet számára!

      2: El kell feledkezned önmagadról és problémáidról, mintha azok soha nem is léteztek volna, és segítened kell másoknak, át kell adnod magadat másoknak, mert csupán egyetlen egy Én létezik, és az én vagyok az!

      3: Abba kell hagynod a tanítókat idézgetését, és annak mondogatását magadnak, hogy Brahman vagyok, nem vagyok elme, tudatosság vagyok, mivel ez valójában felpumpálja az egódat. Abba kell hagynod, hogy bárkihez vagy bármihez hasonlítgasd magad!

      Más szóval, semmivé kell válnotok, és ez sérti néhányatokat, mivel azt mondjátok, „Hiszen ötven évet jártam iskolába, van egy hivatásom, ezt csinálom, és azt csinálom. És most azt mondod nekem, hogy semmivé kell válnom?” Nos, a tudatosság az semmi, az nem dolog. Amit Istennek nevezel, az semmi. Úgyhogy, ha a semmi elég jó Istennek, akkor számodra is elég jónak kell lennie.

      Nem látod mostanra, hogy amikor azt mondod magadnak, „Én soha nem leszek semmi, én valaki vagyok. Évekig tanultam, én egy fontos valaki vagyok.”, nem látod mostanra, hogy ez az, ami visszatart téged? Minden Bölcsnek el kell, hogy jusson a pontra, ahol eldobja a szentírásokat, eldobja a könyveket, eldobja testét, eldobja tudását, és eldobja kis „ö” betűs önmagát. Amikor mindezektől megszabadulsz, akkor válsz Éneddé.

      Látod mostanra, miért tart ez olyan hosszú ideig egyeseknek? Mert belekapaszkodnak valamibe. Azt mondják, „Ezt el tudom engedni, de azt soha nem tudom elengedni.”

      Nem arra gondolok, hogy juss el a pontra, ahol nem érdekel. Nem arra gondolok, hogy ott kéne hagynod az állásodat, vagy el kéne hagynod a családodat, illetve menned kéne bárhová. Mindezt mentálisan kell tenned. Mindezt az elmédben tegyed. Használd az elmédet arra, hogy mindezeket a dolgokat megtedd, és aztán az elme önmagába fordul, és eltűnik a szívben. Úgyhogy, tekints az életedre, és lásd, mi tart vissza! Mihez kötődsz? Mit gondolsz fontosnak ebben a világban?

      Nem lehetsz mindkettő. Nem lehetsz mentálisan kötött személyhez, helyhez és dologhoz, és fölébredett ugyanakkor. Ha megszabadulást akarsz, meg kell, hogy fizesd az árát, és az ár az elengedés, a mindennek a feladása, a lemondás, az abban való tökéletes hit, hogy minden jól van. Ne próbáld értelmezni, hogy mi a „minden jól van” jelentése! Csupán ébredj rá, hogy minden a megfelelő helyen van, éppen úgy, ahogy van! Ez az. Ne értelmezd! Nincsenek hibák. Ahogy ezen kezdesz időzni, ahogy ezeken a dolgokon kezdesz időzni, automatikusan el fogsz érkezni a helyre, ahol fel fogod ismerni, hogy az utolsó ellenség, aminek mennie kell, az én. Minden az énhez kapcsolódik. De látod, mennyi ideig tart odaérni? Minden egyebet kell tenned először.

      Ezért veszélyes sokak számára dnyána márgát magát tanítani csupán, mert az egoisták még egoistábbá válnak. Ez az egódat építi. Alázatosnak kell lenned először, és az előbb említettek mindegyikén keresztülmész. Ha valóban tenni akarod, akkor tenni fogod. Nem cselekvés által fogod tenni, hanem a csöndben ülés által, és elméd és tested Énednek való átadása által. Az én vagyok gondját fogja viselni önmagának. Értsd meg, hogy az én vagyok az igazi természeted! Ennélfogva nem kell azzal próbálkoznod, hogy előidézd. Minden, amit tenned kell annak a felismerése, hogy a téged visszatartó dolgot fel kell adnod. Mindennek mennie kell, hited egész rendszerének mennie kell.

      Mibe kapaszkodsz? Gondolkodj! Mi olyan erős az elmédben? Félelem? Munka? Ezek a dolgok mind értelmetlenek, amennyiben föl akarsz ébredni. Továbbra is rendelkezni fogsz munkahellyel. Továbbra is tenni fogsz mindent, amit megtenni idejöttél. Ezt muszáj hangsúlyoznom, mert mindig azt hisszük, és a kérdés, amit a legtöbbetektől kapok az, hogy „Hogyan fogok funkcionálni, ha azt teszem, amit mondasz?” Folyamatosan mondom nektek, ne féljetek, funkcionálni fogtok! Sokkal jobban fogtok funkcionálni, mint valaha képzeltétek. Nehéz e pillanatban, egótokkal működve elgondolni hogyan tudtok funkcionálni elme nélkül, de fogtok.

      Van itt valami, ami nem magyarázható el szavakkal. Amikor a végső állapothoz érkezel, emberivé válsz, mindenki máshoz hasonlóvá. Ezért tudható nehezen, hogy Bölcs-e valaki, mert az igazi Bölcs megjelenése nem más, mint a tiéd és az enyém. A végső állapot mindenki máshoz hasonlóan funkcionál, kivéve, hogy létezik valami odabent, létezik valami, ami megérteti veled, hogy olyan vagy, mint a tükör, és tested, ügyeid, és minden egyéb az univerzumban, visszatükröződés. Mindkettővé válsz. Emberi módon cselekvőnek tűnsz, de nem vagy emberi. És ez a legnehezebben elmagyarázható állapot, mivel szavakon túli. Gondolatokon túli. Érvelésen túli.

      Nem tudsz értelmesen megszabadulttá válni, az túl van minden emberi készségen. Ez az, amiért nem tudsz róla gondolkodni, és ez az, amiért hiába próbálod elmagyarázni, és még csak beszélni sem tudsz róla. Mindössze annyit tudsz tenni, ha muszáj tenned bármit, hogy meg kell szabadulnod az egésztől. Ez minden, és minden más gondját fogja viselni önmagának.

      Ez olyan egyszerű. A szavak miatt válik olyan bonyolulttá. Az igazság az, hogy soha nem születtél, soha nem tudsz meghalni, nem létezik erő, ami támogat téged, vagy fenntart téged. Nem létezel azon a módon, ahogyan megjelensz. Ugyanez igaz az univerzum egészére. Csupán egy visszatükröződés. Optikai csalódás, ahogy a tükröződés a vízben, vagy a víz a délibábban. Mindkettő ugyanaz. A víz a délibáb, és a délibáb a víz. Tehát, a megjelenés víz, de amikor megpróbálod, hogy megragadd, homokot ragadsz meg.

      Minden, amit ebben a világban megragadsz, olyan, mint homok. Annyira valóságosnak tűnik. Azután érzelmeid belekapaszkodván abba megnövelik az erejét, úgyhogy a májá egyre erősebbé, erősebbé és erősebbé válik, amíg egy olyan állapotba nem kerülsz, hogy sok megtestesülésedbe kerül a félelmektől, a frusztrációktól, a múlt gondolataitól, a szamszkáráktól való megszabadulás. Ezeket a dolgokat te tetted a magad számára valóságossá, de ezek nem léteznek. Ezen dolgok egyike sem valóságos, de te valóságossá tetted őket. Te tetted ezt önmagaddal.

      Ezért, amikor testedet elhagyod, úgy tűnik, egy asztrális síkra kerülsz, ahol pihenőt veszel. Találkozol régen elveszített rokonaiddal, akiket ki nem állhattál. Azután mész előre, és vissza fogsz kerülni egy testbe megint. És ily módon folytatod, és folytatod, és folytatod. De ez hazugság. Te teszed igazsággá. Azért igazság számodra, mert hiszel benne, és elengedését elutasítod.

      Ezért hát, a Dnyána érett aspiránsa mindig énjével dolgozik. Ez az, ahol ez kezdődik. Kinyomozza a forrását az énnek. Honnét jön az énem? Nézd! Figyeld! Figyeld meg, amikor reggel fölkelsz! Annyira békésnek érzed magad kezdetben, de amint az énen kezdesz gondolkodni, problémáid, világi bajaid összebeszélnek ellened. De ha elkezded elkapni magad, elkezdesz belekapaszkodni az énbe, „Honnét jött? Honnét bukkant elő? Egy pillanattal előbb nyugodt voltam. Egy pillanattal előbb minden rendben volt, de most gondterhelt vagyok, feldúlt vagyok, a munkámra, a jövőmre, a pénzügyeimre, az egészségemre gondolok. Honnét jött az én, ami ezekre a dolgokra gondol?” és kövesd az ént vissza a szívbe, ami a forrás.

      Az emberek azt kérdik tőlem, hogy mit feltételezett keresniük a szívben. Nos, emlékezz, a szív, amiről beszélünk, a mellkasod jobb oldalán, a középvonaltól két ujjnyira van, az a spirituális szíved, az a forrás. Az én onnét jön. Vagyis az ént ne külsőleg, hanem belsőleg kövesd. Látod a különbséget? Ne a világról gondolkodó én elkapására menj rá! Fordítsd meg a procedúrát! Az ént akard követni, visszafelé a forrásáig!

      Tehát, a forrást ragyogó fénynek, a napnál ezerszer ragyogóbb fénynek látod. Képzelheted azt, hogy az én visszamegy a fénybe, egybeolvad a fénnyel. Illetve, ha bhakti indíttatású vagy, ha vallásos vagy, gondolhatsz az általad szeretett szentre vagy Bölcsre, és szív központodat láthatod a Bölcsként, és hogy az én visszatér a Bölcsbe, vagyis a fénybe. A Bölcs magába olvasztja az ént. Biztosíthatlak, hogy csupán kevés gyakorlással meghökkentő eredményeket fogsz tapasztalni.

      De valamilyen oknál fogva a legtöbb embernek évekig spirituális úton kell haladnia a jóga valamely fajtáját gyakorolva, mielőtt abba a szakaszba érhetnének, ahol az ént követhetik visszafelé a forrásba. Mindamellett léteznek emberek, akiknek nem kell így tenniük. Léteznek emberek, akik nem rendelkeztek korábbi tapasztalattal. Csupán képesek megérteni, hogy énjük forrása az Én. És az ilyenek azonnal megszabadulttá válnak.

      A titok abban áll, hogy nem kell megengedned, hogy az én átvegye fölötted az uralmat. Hogyan veszi át az én fölötted az uralmat? Elkezded megengedni, hogy világi dolgokkal azonosuljon, és hogy azokra gondoljon. Vegyük most például, hogy reggel fölkeltél, és azon kezdesz gondolkodni, hogy vizet kell gyűjtened, lakbért kell fizetned, új ruhát kell venned, és egy millió más az énnel, az énnel, az énnel kapcsolatos dolgon. De ha folyton szem előtt tartod, hogy minden világi dolog az énhez kapcsolódik, befelé fordulsz, és az én visszatér a forrásba.

      Amikor az én visszatér a forrásba, akár néhány pillanatra először, örömteli boldogság fog elönteni. Nagy békében és harmóniában lesz részed. Ezt azonnal fogod érezni. Lehet, hogy eleinte nem lesz tartós, de legalább fenn fog állni néhány pillanatig, és bizonyítva fogod látni annak igazságát, amiről beszélek. És néhányan közületek azt mondták nekem, hogy el tudták ezt érni pár pillanatra, és olyan örömöt és üdvösséget és békét éreztek, amilyet soha azelőtt. Elkezditek érezni Éneteket, a valódi Éneteket.

      Ahogy ezt tovább csinálod mindennap, leginkább a reggeli ébredéskor, azok az időszakok egyre tovább és tovább fognak tartani. Hosszabbodni fognak, és képes leszel pihenni abban a térben, amit a tudatosság negyedik állapotának neveznek, abban az alvás és ébrenlét közötti hézagban. Képes leszel hosszabb időszakokra ott maradni, és érezni fogod azt, amiről beszélek.

      Mégis akadnak közöttetek néhányan, akik semmilyen gyakorlatot nem végeznek. Amennyiben bhakta vagy, akkor igazából nem is kell. Mindössze, amit tenned kell, az a megadás, a teljes megadás, ami ugyanahhoz a dologhoz vezet. De ha Dnyání aspiráns vagy, és át akarod venni a fölötte való uralmat, meg akarod ragadni énedet, kövesd azt a forrásba, és válj szabaddá, teljesen és maradéktalanul!

      Bármilyen kérdés?

      SL: Az én [I] forrásba való követésének a célja nem inkább az én [me] kiküszöbölése, mintsem az Én megtalálása? Ez szemantikai különbségnek tűnik.

      R: Szemantikai. Az Én valóság. Az én [I] az én [me]. Az én [I] és az én [me] szinonimak. Ennélfogva, az énnek [I] a forrásba való követésekor megszabadulsz az éntől [me]. (SL: Ami emlékek kollekciójának tűnik csupán?) Gondolatoknak, emlékeknek, szamszkáráknak, véleményeknek, koncepcióknak a kollekciója. Az én az énből készül. Úgyhogy, amikor követed az ént a forrásba. (SL: Követed az ént a szívbe.) A szívbe, ami a forrás. (SL: És akkor az én [I], az az én [me] eltűnik az Énben?) Az én [I] eltűnik, az én [me] eltűnik. Minden eltűnik, te is eltűnsz. (valami történik a tanítvánnyal, elkezd nevetni) Ez igazán szép tapasztalat, de tudom, néhányatok esetében nem számít, mennyit beszélek róla, nem fogtok ekként cselekedni, amikor fölébredtek, merthogy annyira gyorsan fölébredtek, és minden, amire gondolni tudtok, az egy csésze kávé. (nevetés) Elkaptalak benneteket, igaz?

      De meg kell tanulnotok lelassulni! Amint a szemeteket kinyitjátok, azonnal váljatok tudatossá, abban az időben, amikor éppen fölébredtek, és békések vagytok! Kérdezzétek meg magatoktól, „Honnét jött a béke?” És rá fogtok eszmélni, hogy azért jött, mert nem gondoltatok az énre. Amint az énre gondoltok, minden elromlott, és megint az egótokban vagytok.

      Tehát, még ha másodpercekre is, csupán annak lehetővé tételével, hogy az elme tudjon róla, hogy békében voltál, mivel az elme még nem működött, mindennap egy kicsit tovább leszel képes fenntartani a tapasztalatot. És el fog jönni az idő, amikor szabaddá válsz. Vannak, akik csinálják ezt közületek, és vannak, akik nem. Tudjátok, mi az, amit tennetek kell. Rajtatok áll.

      SN: Robert, mi van, ha béke érzése, vagy boldogság érzése helyett ürességet érzel csupán? A nem-tapasztalás tapasztalása több, mint a boldogság tapasztalása?

      R: A nem-tapasztalás tapasztalása szintén jó. De ez a tapasztalás nem az igazság, nem a valóság. Csupán a csönd megtapasztalása. (SN: Ühüm.) Ami jó, ha ezzel a tapasztalással azonosulni tudsz, túl fogod haladni. (SN: De még az üresség is, emlékszem, Ramana mondta, hogy az idea nem abban áll, hogy meg kell a gondolatokat semmisíteni, hogy meg kell az ént semmisíteni, hanem abban, hogy teljesen jelen kell lenni. Tudod, megvalósultnak lenni azt jelenti, hogy teljesen jelen lenni, nem eltávolodni az...) Hmm. (...itt és mosttól.) Hmm. (SN: És az üresség nem-létezéshez hasonló.) Az üresség nem-létezés, amennyiben a létrejöttét elméd okozza. (SN: Így van.) Amennyiben elmédből származik. De ha Énedből származik, még a nemlétben is örömöt és jókedvet fogsz érezni. A nemlétet maradéktalan boldogságnak fogod érezni. Nem leszel képes elmagyarázni, de maradéktalan boldogság lesz, és az a valódi üresség.

      SJ: A maradéktalan jelenlétben, mivel amire Ramana utalt, ő egy állapotot írt le, úgyszintén.

      R: Mint maradéktalan jelenlétként. (SJ: Így van, így van.) Igen. Ez az egész az ürességben van. Egy másik kifejezés az ürességre, maradéktalan jelenlét. Összeolvadtál a végtelennel, és maradéktalanul jelen vagy ott.

      SN: Ha üres állapotban vagy, az csupán egy másik állapota az elmének, és...

      R: Az egy állapota az elmének. (SN: Ilyenformán...) Az említett állapotok mindegyike még mindig állapota az elmének, még a boldogság is az. (SN: Vagyis, csupán pihensz benne?) Pihensz benne. (SN: És történik később bármi?) Folyamatos a belátásod, hogy az Én minden. Az teljesen magától jön, a felismerés. És az egyre mélyebbé és mélyebbé és mélyebbé válik, ahogy folyamatosan abban az állapotban pihensz, és egyre mélyebben és mélyebben haladsz túl rajta. Mivel még mindig tudatában vagy, hogy abban az állapotban vagy. Ameddig tudatában vagy, hogy abban az állapotban vagy, az az elme. Az elme távozni fog, és te nem leszel tudatos, csupán leszel, és az a végső állapotod. Amikor nem vagy tudatos.

      SN: Robert, ha az ürességnek ebben a mentális állapotában vagy, segítségedre volna a rajongás?

      R: Hát persze. (SN: Kikerülni ebből a mentális állapotból, mert az az elmének tűnik csupán, talán ha többet vinnél a megadásba, lehet...) Ez határozottan segíteni fog. (SN: Ühüm.) Át tudod adni magadnak az üres állapotot. Mondani tudod, hogy „Vedd el Én”, vagy tudsz gondolni az általad szeretett szentre vagy Bölcsre, és át tudod adni neki az üres állapotot. Add fel ezzel az egésszel! Az határozottan segít. De az üres állapot egy jó hely, úgyhogy mehetsz tovább. Mindenki eléri az üres állapotot, azután tudatossá válsz arra, hogy valaki elérte azt az állapotot. Úgyhogy kutasd, hogy „Ki az a valaki? Honnét jött az a valaki, aki elérte az üres állapotot?” Azután mélyebbre fogsz menni. Akármilyen állapotot érsz el, menj mélyebbre a „Ki vagyok én? Ki az én, aki elérte azt az állapotot?” kutatással! Soha ne állj meg, míg el nem tűnsz!

      SK: Robert mondtál valamit a szolgálatról. Átadja magát a szolgálatnak. Nem vagyok a szolgálat ellen, de nem ez a felvetés - amit a szó. Nem kényezteted el magad? A magamon kívüli dolgokban való menedék találással? És annak csinálásával, ami szintén nem a menedék? Gondolom, én tudok menedékkel szolgálni? Tudom használni azt...?

      R: Úgy érted, kötődhetsz-e hozzá? (SK: Igen.) Természetesen, kötődhetsz. (SK: Másik ego hibának gondoltam.) De természetesen szolgálattal valósítod meg, nem kötődsz hozzá. Személytelenül végzed. (SK: Nem tudom, meg tudom-e tenni. Úgy tűnik, valahányszor megteszem, az mindig kettős indítékkal bír. Ha tényleg megkérdőjelezem azt, hogy mindig ott van, akkor „kapni fogok tőle valamit, amiért csinálom.”) Nos, ha legközelebb egy hajléktalannal találkozol, adj neki öt dollárt, és lásd az elmédbe jövő gondolatokat! És tedd fel magadnak a kérdést, „Miért tettem így? Mi volt a célom?” Tedd fel magadnak azokat a kérdéseket, és lásd, ami történik! Viszont az önmagadnak való ajándékozás jó módszere a magasabb tudatosság elérésének. Mert törlöd magadat. Önmagad kitörlésének a folyamatában vagy. (SK: Ez az, aminek hat, igazán nehéz megtenni azt. Valójában nehéz dolog adni, úgy értem, csupán adni, valójában én semmilyen fajtáját nem ismerem, tudod?) Kérdezd magadtól, „Miért? Kinek nehéz ez?” Kérdezd meg magadtól! És természetesen érkezni fog a válasz, hogy „Ez énnekem nehéz”, és folytasd, és kérdezd meg magadtól, hogy „Honnét jön ez az énnekem, ami annyira nehézzé teszi ezt? Ki ez az énnekem? Mi a forrása?” Megint kövesd az énnekemet, vagyis az ént a forrásba! A „Ki vagyok én? Mi a forrása az énnek, ami ezzel a nehézséggel bír?” kutatással. És ahogy egybeolvadsz a forrással, a nehézség szerte fog foszlani. Ezért, dolgozz minden lehetséges problémáddal, és ismerd fel, hogy az én az, aminek a problémája van. Amikor az én egybeolvad a forrással, a problémák megoldódnak.

      (csönd)

      Robert folytatja: Shánti, Shánti, Shánti Aum, Shánti, Béke.

      Bármilyen megjegyzés, kérdés? Van valamilyen prashadunk?

      Gondolatok, megjegyzések, bejelentések?

      SL: Szeretnék köszönetet mondani neked. (R: Rendben.)

      SR: Nos, a jelenlétedben, vagy az emberek jelenlétében itt könnyű gyakorolni, amit javasolsz.

      R: Úgy érted, hogy amikor önmagadban vagy, nehéz? (SR: Nem olyan könnyű.) Miért nem képzeled el, hogy együtt vagyunk? (SR: Oké.) Amikor önmagadban vagy, mivel nincs hová menni, tehát mindig veled vagyunk.

      (magánbeszélgetés Robert és Mary között)

      SM: Akarsz említést tenni a púdzsa vasárnapról, Robert?

      R: Nos, nem fogjuk elkezdeni most vasárnap. Mit fogunk csinálni ezekkel az ének lapokkal? (SM: Ezekkel?) Haza viszitek, és vasárnap visszahozzátok? (SM: Rendben.) Illetve, hacsak el nem tudjátok rejteni valahol Henry házában. (SM: Bocsánat?) El rejthetitek Henry házában. Oda, ahol a kutya nem fog beléjük botlani. (SM: (nevet) Majd én hazaviszem őket. Akarsz fénymásolatot belőlük, vagy...) Nem, már van elég fénymásolatunk. (SM: Már fénymásolásra kerültek?) Igen. (SM: Oké.)

      (Szünet)

      R: Clyde, Hawaiiban voltál, megnézted Balszékart, ugye? Miért nem osztod meg velünk, milyen volt?

      SL: Egy olyan valaki jelenlétében voltunk, mint te. Egy szerető, kedves jelenlét. Hozzád hasonlóan szellemes, a társaság éppen olyan volt, mint mi vagyunk.

      R: Adott körbe mazsolát? (nevetés) (SL: Ott macskák voltak.) Mindenki kapott? (SL: Gyakrabban idézte Ramanát, mint a saját guruját, Niszargadattát, nagyon, nagyon gyakran. Sokat idézett a könyvből, amit sok ember magával hozott, mellesleg náluk volt Ramanának a könyve.) Hmm. (SL: És sokan voltak, természetesen sokan ismerték Henryt, mert Henry volt az első, aki Ramésht az országba behozta.) Henry nagyon népszerű. (SL: Mindenki ismeri Henryt, és mindenki sokat hallott róla. Mellesleg Nancy abbahagyta? Lehet, hogy túl sokat késik.) Meséltem Henrynek, hogy múlt héten Alan Wattsot hallgattam a rádióban. Hétfőnként van a Pacifica rádióban. (SL: Hétfő egykor, igaz?)

      R: Kettőkor. Bejátszottak egy szalagot 1957-ből, és Alan Watts azt mondta, „Henry Anderson házában ülök, és nézek kifelé az ablakon.” (nevetés)

      SH: Ez telik egy reménytelen keresőtől. Ez a legrosszabb betegség jelenleg.

      (általános beszélgetés)

      SL: Tényleg szép volt, jóllehet megterhelő volt, mert két beszélgetés is volt egy nap, és mindannyian együtt voltunk, és volt egy meditációs helyiség, sok szép helyre lehetett menni, vízesések és úszás, búvárkodás...

      SJ: (A tanítványok Hawaii látnivalóiról kérdezősködnek.)

      SL: Nem, az Mauiban volt. (általános beszélgetés) Minek nevezed, amikor itt díszvacsorát tartasz? Bhandarának? (R: Bhandarának.) Nos, tényleg jó volt, mert naponta háromszor kaptunk. (R: Tényleg.) Minden étel vegetáriánus volt. A helyszínen készültek.

      R: Jól hangzik. (SL: Olyan emberek készítették, akiknek éttermük van, és tényleg kiváló szakácsok voltak, nagyon kiváló volt.) Ez egész jó. (SL: Desszertből nem volt elég, de minden más tényleg jó volt.)

      SR: El fogunk hagyni téged, Robert. (SL: Nem, mindenki eltűnt most, ez a legjobb hely, ahol lehetünk.) (R: Nekünk nincs ennivalónk). (SN: De van mazsolánk.) (nevetés)

      R: Mikor van Ramana mahá szamádhija? Megfeledkeztem róla, úgy gondolom, ebben a hónapban volt. (SL: Április 2-án volt.) Április, áprilisban volt? Lesz valamink, hogy ünnepeljünk. (nevetés)

      (általános beszélgetés és nevetés)

      SL: A te születésnapod decemberben van?

      R: Az én születésnapom? (SL: Igen.) Hmm. (SL: Mikor van a születésnapod?) Ez titok. (SL: Emlékszel a napra, amikor megvilágosodtál?) Ez titok. (SL: Mi volt azon a napon?) Ez titok. (nevetés) (SL: Csak ráütöttél a homlokodra, és azt mondtad, ... mit tettél? Reggel felébredtél, és az volt...) Hmm. Valamelyik átiratban van. Egyedül azért nem akarok a születésnapokról és az egészről beszélni, mert az emberek hajlamosak ajándékokat hozni nekem.

      SH: Nem szereted az ajándékokat?

      R: Nem. (SH: Mi bajod velük?) Az őrületbe kergetnek. (SH: Mit vettél be ajándékok ellen?) Miért kellene ajándékokat kapnom? Miért nem ti kaptok ajándékokat? (SH: Ha jönnek, akkor jönnek.) Henrynek fogjuk adni őket. (SH: Tényleg, nagyszerű.) (nevetés)

      R: Adok nektek egy nyomot, aquarius. Január 21. (R: Honnét tudtad?) Az átiratban van. Olvastam őket. Január 21?

      SR: A szent helyettesítésének a javaslata, valahányszor énnek érezzük magunkat, igazán szépen működik ebben a szobában. (R: Tégy minden helyet ezzé a szobává! Az elméd az, ami könnyebbnek vagy nehezebbnek mond valamit.)

      Oké, legyen rá gondotok szeretni magatokat, imádkozni magatokhoz, leborulni magatok előtt, mert Isten bennetek lakik te-ként, szeretlek benneteket, béke. A következő találkozásig legyen jó az életetek!

      (a hangfelvétel véget ér) [TOC]

Kategória: Robert Adams | Hozzáadta:: nisargadattin (2016 Augusztus 16)
Megtekintések száma: 167 | Hozzászólások: 4 | Helyezés: 5.0/1
Összes hozzászólás: 4
0
2  
Szia nasargadattin! Szintén köszönöm az eddigi fordításaidat!
Ugye folytatod még, csak egy kis szünetet tartottál? smile
Örülnék nagyon további Robert Adams átiratoknak, - vagy bármi másnak a témában, - amit kedved van fordítani!

Köszönettel: Vendég

0
3  
"Ugye folytatod még, csak egy kis szünetet tartottál?"

Igen. wink

0
4  
Örülök, köszi! biggrin

0
1  
koszonom

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]