Főoldal » Cikkek » Robert Adams

Robert Adams: A Dnyáník földje - 62. átirat

A Dnyáník földje

62. átirat

1991. május 19.

      Robert: Béke, sánti, sánti, Óm, Béke.

      Köszöntés és üdvözlet a Dnyáník földjéről. A Dnyáník földje az, ahol éltek. Mindannyian Dnyáník vagytok, de néhányan testnek hiszitek magatokat. És amíg testnek hiszitek magatokat, elválasztjátok magatokat a Dnyáník földjétől. A Földhöz tartozónak hiszitek magatokat, és a Földhöz kötődve a Föld okozta összes problémát magatokra kell vennetek, a szenvedéseket, a boldogságokat, az örömöket. Választanotok kell, kit fogtok követni, az isteni késztetést, mely szerint az abszolút tudatosság vagytok, vagy a mammon hívását, ami a világ. Döntenetek kell.

      A döntés, amit meghozol, meghatározza, hogy mi történik veled onnantól kezdve. Ez nagyon egyszerű. Vagy felismered, hogy nem ez a világ vagy, hanem az abszolút valóság vagy, isteni természeted tiszta tudatosság, és abban pihensz, vagy pedig aggódsz, és félsz, és megpróbálod történésre bírni a dolgokat, és mindig mesterkedsz, és tervezel, és riadtan tekintesz a jövőbe, gyötrődsz a múlt miatt. A választás valójában a tiéd.

      És még ha mondjátok is néhányan, hogy "Abszolút valóság vagyok", továbbra is a testre utaltok, mert "Én vagyok"-ot mondtok, és az én vagyokot nem tudatosságként ismeritek. "Én abszolút valóság vagyok"-ot mondtok, azt értve alatta, hogy a testetek, az egótok az abszolút valóság, és ez nagy hiba. Amikor "Én az abszolút valóság vagyok"-ot mondotok, úgy kell értenetek, hogy az én vagyok és a valóság szinonimak. A legmagasabb igazságot jelentitek ki. Ezen a módon mondhatjátok, mondhatjátok, hogy "Az abszolút valóság vagyok ", mert ha az "Az abszolút valóság vagyok"-ot akkor mondod, amikor problémáid vannak, amikor valamit hibásnak gondolsz, akkor valójában azt mondod, hogy a problémáim, és a negatív gondolkodásom az abszolút valóság. Az az, amit én vagyoknak gondolsz.

      Tehát emlékezz, mit jelent valójában az én vagyok! Az én vagyok Isten. Az én vagyok nirvána, üresség. Az én vagyok tudatosság, és az a valóságod. Tehát te és én közöttem nincs valódi különbség. Az abszolút valóság, a tudatosság mindent átható. Ha mindent átható, hogy lehetnél valami más? Látod a gondolkodásod oktalanságát? Egyetlen abszolút tudatosság létezik. Egyedül a valóság létezik. Ami mindent átható. Semmi más nem létezik.

      Ahogy ennek tudatára ébredsz, a gondolataid leállnak. Semmi nincs, amire gondolni kellene. Semmi nincs, amit tenned kellene. Nincsenek mantrák, amelyeket kántálnod kellene. Nincsenek formulák, amelyek adnyánívá változtatnának. Nincsenek jóga gyakorlatok, amelyeket gyakorolnod kellene. Egyszerűen tudatában kell lenned, hogy az abszolút valóság mindenütt jelenlévő, mindent átható, és nincs hely semmi másra.

      Az én vagyok Brahman. Ez tovább is megy, mint ez. Az én vagyok a Parabrahman, ami Brahmanon túl van. Ezt nem lehet elmondani, nem lehet megfejteni. Az vagy. A tudatosság vagy, és abszolúte semmire nem kell gondolni. Semmi nincs, amitől meg kellene szabadulnod. Nincs különleges olvasata. Senki nincs, akit valóban látnod kellene. Egyszerűen tudatában kell lenned a tények, hogy egyedül az abszolút létezik. Gondolatnak, kérdésnek, válasznak még csak helye sincs. Nincs hely, mivel az abszolút valóság minden helyet betölt.

      Semmi nincs, amire kíváncsinak kellene lenned. Nem kell méltónak lenned. Nem kell kiérdemelned. Haszontalan a múltadra gondolni, mert múltad soha nem létezett, és soha nem fog létezni. A múlt és a jövő álmok csupán. Ébredj fel az álomból, felismerve, hogy az abszolút valóság az egyetlen hatalom! Amely mindenhol van. Nem létezik világ és abszolút valóság, hogy aztán a valóságod felfedezéséhez legyőzd a világot. Meghaladni szükséges világ nem létezik. Imádni szükséges Isten nem létezik. Brahman te magad vagy. Síva a te tudatosságod. Te vagy az.

      Mi egyéb létezik, amit megismerni kellene? Nem kell Upanishádok tudóssá válnod. Nem kell különféle szövegeket memorizálnod. A kisgyermekhez kell hasonlóvá válnod, és a jelenben kell összpontosulnod. Senki nem létezik, téged kivéve. Te vagy az egyetlen létező. Nincs másik létező.

    Ha fognád ezt a szobát, és minden benne lévőt, a magnókat, a bútorokat, a virágokat, a szőnyeget, és elkezdenéd a legkisebb részecskékig lebontani, tiszta energiát kapnál mindenből. Minden egyazon forrásból jön. Amely forrás az abszolút valóság. Minden létezés alapja. És az a forrás te vagy. Te az vagy. Semmi más nem vagy. Minden más hazugság. Keresel, és törekszel, és ezt keresed, és azt keresed. Hagyj fel ezzel a gondolattal! Maradj nyugton! Ne engedd, elmédet az orrodnál tovább gondolni! Kapd el elmédet! Figyeld, ahogy gondolkodik, és nevess!

      Honnét jönnek az általad gondolt gondolatok? Megszokásból jönnek létre. Évek óta használod elmédet gondolkodásra, és azt hiszed, hogy egyetlen módon tudsz életben maradni, gondolkodás révén. De most kezded megérteni, hogy amit elmédnek nevezel, az valójában nem a barátod. Valami optikai illúzió, ami földhöz-kötötten tart, és az ügyeid miatti aggodalmaskodásra, és a világ dolgaival való törődésre késztet.

      De mi volna, ha megértenéd, hogy a világ nem létezik? A világ olyan, mint a víz a délibábban. Létezni tűnik, csakúgy, ahogy a tested is létezni tűnik, de amikor megvizsgálod, kitör belőled a nevetés, mivel egyáltalán semmi nem létezik. Ha elmédre kívánsz hallgatni, nehéz idők következnek számodra ezen a földön, mivel úgy fogod találni, hogy egyik nap jól mennek a dolgok, és a következő nap elromlani látszanak. És aztán, amikor a dolgok a kedvedre történnek, boldog vagy, amikor másképpen, boldogtalanná válsz.

      Így működik a világ. Játékokat játszik veled. Fel kell ébredned! Fel kell adnod összes játékodat, összes mentális viszonyulásodat, minden múltat és jövőt, minden hitedet és egész konceptuális gondolkodásodat! Mindezeknek menniük kell, minden objektumnak és minden szubjektumnak, az egész úgynevezett emberi intelligenciádnak, mindennek, amit megtanultál! Meg kell azt haladnod, és aztán szabad leszel!

      De amíg kapaszkodsz valamibe, akár a legjelentéktelenebb dologba — lehet az a szereteted egy rózsa iránt. Ha a rózsára nézel, és hiszel a rózsában, ez földhöz-kötötten fog tartani téged. Te vagy a rózsa. A rózsa azért létezik, mert te létezel, ahogy a világ is azért létezik, mert te létezel. Amikor megszűnsz létezni, a világ is megszűnik létezni. Amikor megszűnsz létezni, akkor egyedül a valóság létezik, és teljesen szabaddá válsz.

      (Zenés intermezzó.)

      Sok ember nem érti, hogy emberek, akik én-megvalósítottá váltak, miért látszanak szenvedni fizikai vagy más módon. Egy hét sem telik el úgy, hogy fel ne tenné valaki ezt a kérdést számomra, "Hogyan tud egy én-megvalósítottságot mutató személy, mint Ramana Maharsi, és Rámakrisna, és sokan mások, olyan szörnyű halált halni? Érdemes keresni az ilyen szabadságot? Érdemes megszabadulttá válni, mikor szörnyű halált fogsz halni rák, vagy valami más következtében?"

      Az ilyen kérdés teljességgel nevetséges számomra. Nevetséges, mert ki tette föl a kérdést, a Dnyání, vagy az adnyání? Ki szenved? Nem látod mostanra, hogy amit látsz, az csak egy meghatározott dimenzióban van? Ahol a legtöbben vagytok e pillanatban, születést és halált, betegséget és egészséget, szegénységet és gazdagságot láttok. Kettősséget láttok. Úgyhogy a tested arra született, természetesen, hogy meghaljon, ha az az, amit látsz, és az az, ahonnét jössz, és a szenvedés bekövetkezni tűnik. De a Dnyání nézőpontjából nem létezik senki, aki valaha született volna, és senki nem szenved.

      Rámakrisna lesoványodni látszott, és néhányan közületek azt mondják, "Hogy mondhatsz ilyet? Nézd meg, mi történt vele! Mi tanúi voltunk. Láttuk. Olvastunk róla." Ki ez a mi? Kik vagytok egyébként is? Ha emberi lénynek tartjátok magatokat, természetesen szenvedésnek lesztek a tanúi. De Rámakrisna elismerte, hogy szenved? Ramana Maharsi elismerte, hogy szenved? Egészen a pokolig nevettek. Soha senki nem szenvedett, és soha senki nem fog szenvedni. Ez az, ahogyan te látod a dolgokat. Fel kell magadat emelned, és egy másik nézőpontból kell nézned a dolgokat! Nem jöttél erre a földre. Soha nem születtél. A tested még csak fenn sem áll, és fenn sem marad. A világ sem. Egyedül az abszolút valóság létezik.

      A Bölcsek közül elég sokan állítják, hogy a közönséget jobb kedvre derítsék, hogy ezekkel az emberekkel az történt, hogy a rajongóik karmáját magukra vették, de ez hazugság. Hazugság, mivelhogy karma nem létezik. Semmi nem létezik, amit magadra kell venni. Az adnyání számára jelenik meg így, aki a szemeivel látja, hogy valaki szenved.

      Most nem várom el, hogy menj, és nevess a kórházban haldokló embereken, vagy menj oda egy haldoklóhoz, és azzal traktáld, hogy "Nem szenvedsz. Csupán hiszed, hogy szenvedsz." Ez esztelenség volna, ostobaság volna. Amikor felismered, hogy a személy szenvedőnek hiszi magát, soha nem szabad azt mondanod neki, hogy nem az, mert az életnek azon stádiumában nem tudja, miről beszélsz. Tehát a te kötelességed a segítség. A te kötelességed az, hogy amíg emberinek hiszed magad, és a testnek hiszed magad, és tapasztalatokon mész keresztül, mindenkinek igyekezz a bajban segíteni. Mindenki más így tesz, akit látsz. De amikor elérkezel a Bölcs életéhez, az egy teljesen más labdajáték. A Bölcs nem ugyanazt látja, mint amit te látsz.

      Egy jó példázat erre az iskolatábla. Képzeld azt, hogy a Bölcs az iskolatábla, és egy emberi lény szenvedésének a képét rajzolod rá, aki rákban hal meg, csontig soványodva! Aki csak a táblára néz, mindenki a rárajzolt emberről fog beszámolni. Nem a tábláról fognak beszámolni. A képről fognak beszámolni, különösen, ha a kép valóságosnak tűnik, és a tábla legnagyobb részét befedi. De történik valami a táblával? Megsérült a tábla? Született a tábla? Megöregedett a tábla, és rák okozta a halálát? Most a képet letörölheted, és a tábla teljesen ugyanaz, mint előtte. Nincs változás.

      Ennélfogva haldokló individuumként látod magad, aki megöregszik, és tele van problémákkal, és betegségeket kaphat el? Vagy az alapként, a tudatosságként, a tiszta tudatosságként, és az úgynevezett probléma egy az Énre való rávetítés csupán? Hogyan látod? Gondolkodj el ezen!

      Hogyan látod mindezeket a szituációkat a világban? Gondolj, ha tetszik, egy gigantikus iskolatáblára, és most rárajzolja valaki a táblára a világ képeit, az egész univerzumot, a galaxisokat, a bolygókat, az embereket, a helyeket, a dolgokat. Az egész táblát képek borítják. Érzi ezt a tábla? Érzi a tábla a jó képeket, és örömét leli azokban, míg ellenben a rossz képek miatt sírva fakad? A tábla ugyanaz marad örökké. Az új képek jönnek, a régi képek mennek.

      És így van ez a legtöbbünkkel. Az életed a táblára festett kép, és amikor levetni tűnsz a testedet, úgy tűnik, valaki újat rajzol a táblára, és ezt nevezik reinkarnációnak. És az új tested táblára rajzolt képe a karmának megfelelően fog keresztülmenni a maga tapasztalatain. Ez a nagy illúzió része. De a táblával soha semmi nem történik.

      A Bölcs olyan, mint a tábla. A teste talán hanyatlani látszik, lesoványodni látszik, egy vagy más ok miatt, de a Bölcs nem azonosul vele. Mások számára talán oly módon jelenik meg, de a Bölcs az abszolút valóság, ami mindent-átható. Semmi más nem létezik, a Bölcset kivéve. Nincsen tér semmi más számára. Nincsen hely semmi más számára. A Bölcs az Én. A Bölcs minden, ami van.

      Következésképpen, fel kell ébredned. Amikor ezeket a szavakat hallod, rágd meg azokat, emészd meg azokat! Engedd, hogy spirituális szívközpontodba hatoljanak! Értsd meg, hogy ez mit jelent! Szabad vagy. Mindig szabad voltál. Nem kötődsz semmihez. Ne hidd el, amit a szemeid mutatnak! Amikor a kórházat látogatok, amikor hajléktalanokat segítek, nem jelenti azt, hogy egyetértek ezzel, vagy, hogy elfogadom. Ez csak történik. Megint, nem válok önitté. Nem válok cinikussá. Amikor hajléktalan személyt látok, nem mondom, hogy ő valójában nem szenved. Természetesen szenved, mivel ők a képek a táblán.

      Ez a májá. Ez az illúzió. Ez az álom, és ők ebbe az álomba vannak ragadva. Ez az egész előre elrendezett, előre elrendelt. Ez az a tapasztalat, amelyen ők most keresztülmennek. De amikor felébrednek, akkor nem létezik ilyen, hogy bármi előre elrendezett, vagy előre elrendelt volna. Ez az egész, minden mással együtt, megy ki az ablakon, a szemétbe. Akkor egyedül a tiszta tudatosság, a végső egység létezik, és semmi más nem létezik.

      Ez az, amin dolgoznod kell, hogy a történik valami ideádtól megtisztulj. És ennek a legkönnyebb módja az, nem számít, mit látsz, vagy mit hiszel, vagy milyen érzések jönnek hozzád, egyszerűen a "Kihez jönnek ezek?" kérdés feltétele. Fedezd fel! Kihez jönnek ezek a képek, ezek a táblára rajzolt képek? "Ki látja azokat? Ki azonosul azokkal? Ki válik dühössé azok miatt? Ki lát betegséget, szegénységet, nélkülözést, korlátozást, emberrel szembeni embertelenséget? Valóság ez?" És aztán fel fogod ismerni, hogy ezek mind képek a táblán, mindegyik az, és képes leszel letörölni azokat.

      Kezded megérteni, hogy mindezek a képek a személyes énhez tartoznak. Képzelj el egy fonalat, és köss a fonálra mindent, ami a világban van, és mindent, ami az univerzumban van! Ez az egész a fonálon függ. A fonáltól megszabadulva ezek a dolgok nem lesz min függjenek, és el kell, hogy tűnjenek. A fonál az, amiből a hatalmuk származik. A fonál a te személyes éned.

      Reggelre ébredve a személyes én kijön a szívközpontodból, és felszalad az agyadba. Akkor azonosulsz a testtel, és amikor azonosulsz a testtel, az én kiterjed és te a világgá válsz, és azt mondod, "Látom az eget, látom a holdat, látom az ember emberrel szembeni embertelenségét, látom a szeretetet," és látod mindezeket az emberi dolgokat, amelyeket te hoztál létre.

      Nem látod most, hogy ezek mind belőled jöttek ki? Az elmédből jöttek ki. Ez az, amit a nem-elme tanítás jelent. Amikor nincs elme, akkor nincs létezés. Úgyhogy az idea az, hogy vissza kell őket küldeni oda, ahonnét jöttek, és ezt az én-gondolat követése által teszed. Ez csupán egy gondolat. Kövesd vissza az elmét a forrásáig! Amíg érintett vagy, addig a forrás a spirituális szív, ami a mellkas jobb oldalán van. A csakrákhoz semmi köze. Az az abszolút valóság. Az a nirvána, a spirituális szíved. Az én és az egész világ visszamegy a szívbe. Azután egyetlen önmagát tartalmazó abszolút valóság létezik, és semmi más.

      Ne komplikáld! Ne elemezd! Egyszerűen ismerd fel, hogy a problémáid forrása az én vagyok! Az én a szívközponthoz tartozik, nem a fejemhez. Amíg az én a fejemben van, az én a világhoz viszonyul. Amikor az én az énben időzik, abba kapaszkodik, és ezt a "Kihez jön az én?" illetve "Ki vagyok én?" kérdéssel teszed, az én el fog végül tűnni, és egyedül a forrás, vagyis Brahman fog maradni. Az az, ami vagy. Az az igazi természeted. Abban időzz, azt szeresd, az legyél, és legyél boldog!

      Úgy vélem, amit ma elmondtam, az a legnagyobb fontossággal bír. Ezért, ha úgy érzed, hogy az elmondottakat nem teljesen érted, vagy bármilyen kapcsolódó kérdésed van, nyugodtan kérdezz! Mert amiről ma beszéltünk, az valójában az egész tanítás, az ez. Egyszerű, lényegre törő, nem kell tudósnak lenned, nem kell Indiába menned, bármiféle gurut keresni. Egyszerűen ismerd fel, hogy minden rajtad belül történik! Minden, amit hiszel az programozott, és ami vagy, az karmikus. Fölébredéskor ez az egész eltűnik, és te mindent áthatóvá válsz. Tartsd egyszerűen! Feledkezz el a formulákról, az eljárásokról, legyél csupán a tábla!

      Bármilyen kérdés?

      SU: Te, te vagy a tábla?

      R: Én vagyok a tábla? Mindenki a tábla. (SU: Úgy értem, nem létezik tábla akkor az énen kívül?) Természetesen nem, azonban a példában a táblához vagyunk hasonlók. (SU: Törlöd az ént? Mit csinálsz vele?) Az én visszamegy a szívközpontodba, és az Énné válik. Az én mindig az Én volt. (SU: De mi a mindent átható nélküli Én, ami magában foglalná a táblát?) Az Én, a tábla, és a mindent átható szinonimak. Ezek mind egy, és te vagy az. Te vagy az. (SU: Vagyis nem kell...) Mit nem kell? (SU: Nem kell törölnöd a táblát?) Azért törlöd a táblát, mert a tábla a tűzpiszkáló bothoz hasonló, és a tűzbe dobva mindent elégetsz. Az összes gondolatod, az érzelmeid, a múltad, a karmád, minden elég. Tehát az utolsóként maradó bot, amivel szítottad a tüzet, a tábla. (SU: Úgy érted, egyszerűen elfordulsz tőle?) Aztán bedobod, és megszabadulsz tőle. (SU: Úgy értem, nem tudsz elfordulni a nélkül, hogy a megsemmisítésével próbálkoznál?) Nem, mert kell lennie valakinek, aki elfordul. Nincs elfordulás. Az igazságot látva az egész eltűnik. Éppen úgy, mint álmodáskor. Álmodban keresztülmész mindezeken, a tanításokon, tanítókhoz mész, táblákról tanulsz, de amikor felébredsz, mi marad? Az egész eltűnik. Te vagy az egyetlen létező. A táblák eltűnnek, az osztályok eltűnnek, a tanítás eltűnik, Isten eltűnik, az univerzum eltűnik, ébren vagy. Ez ugyanaz a dolog. Tehát ezeket a dolgokat példákként használd, míg alszol. De fölébredéskor nincs szükséged rájuk, mert szabad vagy, az Én vagy.

      SB: A mellkasod jobb oldalán lévő spirituális szívközpontba való süllyedéshez meg kell szűnnie a mentális figyelemnek, és ekkor süllyedsz bele?

      R: Az énben kell tartózkodnod. Amikor fölteszed a "Honnét jön az én?" kérdést. Az egy mentális figyelem, a figyelmedet az énre irányítod. De minél többször kérdezel, annál gyengébbé válik a figyelem, és annál gyengébbé válik az én. Végül a figyelem és az én egyaránt a szívbe süllyed, amit abszolút tudatosság követ. (SB: Vagyis, ez olyan végül, mint a figyelem egész szerkezetének, a koncentrációnak az elolvadása?) Mondatod ezt, de emlékezz, ha valami elolvadásának gondolod, az olyan, mint amikor egy darab jégre gondolsz, aminek el kell olvadnia. Ami évszázadokat vehet igénybe. Jobb felismerni, hogy semmit nem kell elolvasztanod. Soha semmi nem létezett, mindenekelőtt. Te az elpusztíthatatlan Én vagy. Soha nem születtél, soha nem tudsz meghalni, az vagy. Időzz abban! Ez az, amit az előbb mondottakon értek, mielőtt túlságosan elemezni kezdenéd. Túl sok procedúra alkalmazása, formulák keresése, dobd el mindezeket, csak legyél az Éned, és ébredj fel! Legyél, ami vagy! És úgy fogod találni, hogy minden gondját viseli önmagának. Az Én gondját viseli önmagának, mert az egyetlen Én az, ami mindent áthat. Tehát, amikor egész elme cuccodat, és formuláidat, és gondolkodásodat eldobod, az Én automatikusan gondját viseli önmagának, és te az vagy. Ez nagyon egyszerű.

      Ne komplikáld! Még a rágondolással is komplikálod, mert a róla való gondolkodás egy gondolkodó létezését feltételezi. Létezik egy alany és egy tárgy, és ez bonyodalmat okoz. Tehát, ne engedd, hogy elméd bevonódjon az alanyoknak és tárgyaknak ebbe az egész játékába, dolgokat feloldva, valamivé válni próbálva! Add fel mindezt, és csak legyél, aki vagy!

      SF: Robert, mit jelent az önmagát tartalmazó? Amikor azt mondod, hogy az Én önmagát tartalmazó?

      R: Azt jelenti, hogy mindent átható. Az Én az Énben van, minden az Énen belül van, az önmagát tartalmazza. Egyedül az Én létezik, és semmi más nem létezik. Nem létezik Én és valami. Az Én kivételével nincs helye másnak, és te az vagy.

      SU: A mindent áthatóságon felül az Én lehetőségek összessége is? (R: Megugrasztottad Bobot. Megijesztetted őt. (nevetés) Mi volt a kérdés?) Azt mondtad, hogy az Én a lehetőségek összessége is?

      R: Az Én nem lehetőségek összessége, az Én egyedül az Én. Abszolút tudatosság. De nem tartalmaz lehetőséget. Mire való lehetőséget? (SU: Bármire, ami megtörténhet?) Nincs hely a számára, hogy megtörténjen. Képzelj el egy olyan valamit, ami ennek a szobának az egész terét elfoglalja! Hogy történhetne ott bármi, ha nincs tér? Hol történhetne? Térre lenne szüksége. Tehát, az Én az egész teret elfoglalja, és semmi más számára nincs hely. (SU: Tehát soha semmi nem történik?) Soha semmi nem történt. Semmi nem történik. Soha semmi nem fog történni.

      SG: A madarak nem valóságosak? (R: A madarak?) Igen.

      R: Nos, ha a madarak valóságosak volnának, akkor a háború, és az ember emberrel szembeni embertelensége is az volna. És a fák, és a mókusok, és a levelek is. Ezek addig valóságosak, amíg a testnek hiszed magad. Amíg valóságosnak hiszed magad, addig minden, amit a szemeiddel látsz, úgyszintén valóságos. Tehát, ne tagadd a világot, csupán dolgozz önmagadon, a képességeid szerinti legjobban, hogy eltávolítsd az ént, ami az észlelő! Amikor az észlelő elpusztításra került, a világ is.

      SM: Mi volt a szó? (R: Pusztítás.) Ki a pusztító?

      R: Amíg a személyes énnek hiszed magad, addig a madarak, és minden más is valóságos. A madarak, valamint minden más a világban, emlékezz, általad rajzolt képek a táblán. De ez a táblára jottányi hatással sincs. Törölni tudod a madarakat, és rajzolni tudsz mókusokat. A tábla számára nem jelent különbséget.

      SU: Mi történik a szeretettel?

      R: Semmi. Mit akarsz, mi történjen vele? (SU: Nos, ha szeretet nincs, akkor semmi nincs?) Bocsánat? (SU: Ha nincsenek madarak, nincs semmi, hogy lehetne szeretet?) Madarak nélkül hogyan lehetne szeretet? (nevetés) (SU: Nos...?) Ami valójában vagy, Josephine, oly isteni, és oly felhőtlenül boldog, hogy a madarakat a csótányokhoz hasonlónak látja. (a tanítványok nevetnek) (SU: Azokat nem szeretem.) Valódi természeted soha nem mehet oda a madarakhoz. A madarak mentális kifejezés csupán. Természetesen szépek, élvezd őket! De aztán a madaraknak meg kell halniuk, és akkor sírni fogsz. (SU: Egyszerűen szeretheted őket.) Szereted őket, azután meghalnak, és akkor sírsz, azután néhány más szót szeretsz. (SU: Te meg tudod kapni a szeretetet sírás nélkül, én nem tudom, én nem tudom megkapni, de te meg tudod kapni?) Nos, amikor azt mondod, "én nem tudom," kire utalsz? (SU: Gondolom arra az állapotra, amelyben most vagyok, nem értem el az állapotot, amelyben csak szeretni tudok.) Akkor lépj ki a jelenlegi állapotodból, és válj szabaddá! (SU: Csupán szeretet?) Csupán szeretet, persze. Az Én az szeretet. A legtöbb dolgot, amelyet most szeretsz, valamilyen ok miatt szereted. Szereted a madarakat, de ha a fejedre ülne egy, és csipkedni kezdené a fejedet, már nem szeretnéd a madarat. Csak akkor szereted a madarat, amikor azt teszi, amit te akarsz, énekel. (nevetés) De amikor a fejeden megy a fürdőszobába (nevetés), és egyéb dolgokat csinál, akkor hová tűnik a madár iránti szeretet? (még nagyobb nevetés) Az emberi szeretet ilyen ingatag.

      SB: És aztán hálaadáskor megesszük a madarat. (nevetés) Így fejezzük ki köszönetünket Istennek, hogy megesszük a madarakat. (R: Megesszük a madarat, igen. Nos, kannibálok vagyunk.)

      SU: A kutya iránti szereteted nem múlik el azért, mert csinál valamit.

      R: Nem, de amikor olyat tesz, amit nem szeretsz, akkor meglegyinted. (SU: Mi nem, mert nem ő a felelős.) Te sem vagy felelős. Minden az elméd kiáradása. Állítsd le az elmét, és a világ meg fog állni! (SU: Te sem próbálod az elmét leállítani.) Nem, nem próbálom. Szemantikát alkalmazok. (SU: Tudom, mi az, amit mondasz.) Tartsd az elmét csöndesen, csöndes nyugalomban! (SU: Le fog csillapodni saját magától?) Ha nem zavarod, akkor igen. Emlékszel a példára, amit emlegetni szoktam, ha van egy barátod, és nem figyelsz rá, a barátod fog maradni? El fog hagyni. És így van az elmével, is, ha nem figyelsz rá, le fog csillapodni. De amikor folyton az elmédre gondolsz, és azonosulsz a gondolataiddal, az elme erősebbé, és erősebbé, és erősebbé válik. Tehát, ne figyelj az elmédre! Ennek a módja a "Kihez jönnek ezek a gondolatok?" kérdés feltétele. És egyre kevésbé, és kevésbé, és kevésbé, és kevésbé, és kevésbé fognak jönni, mígnem az elme teljesen elcsendesül. Aztán a benned lévő Én megragadja az elmét, és behúzza a szívbe. Te pedig szabad leszel.

      SM: Amikor problémáid vannak, Robert, és felteszed a "Kihez jönnek a problémák?" kérdést, azok csupán szertefoszlanak.

      R: Igazad van, ha kitartóan gyakorolsz, és fölteszed a "Kihez jönnek a problémák?" kérdést. Valami történik. Kezded a dolgokat más nézőpontból látni, és kezdesz a régi sebeken felülemelkedni. Ugyanazokon a dolgokon, amelyek látszólag megsebeztek korábban, felülemelkedtél.

      SB: Robert, egyedül az elme tűnik ellenállni a mi van csöndjének?

      R: Szokatlan szavakat használsz. (SB: Nos, csak arra gondolok, hogy ez akárminek tűnik, egészébe véve. Ez az egész valójában a csöndben megadásnak való ellenállás csupán, az a helyzet.) Ez az, aminek látszik. (SB: Igen.) De emlékezz a valóságodra, hogy nem létezik elme, hogy ellenálljon! Nézd, ne kapaszkodj abba, hogy rendelkezel valamivel, ami fölött uralkodni kell, ellenkező esetben mindig rendelkezni fosz valamivel, ami fölött uralkodnod kell. Amikor ellenállni tűnik, ne adj neki több energiát a gondolattal, hogy ellenáll. Az egyedül akadály. Hanem egyszerűen tedd föl a "Kinek áll ellen?" kérdést! És ne gondolkodj rajta, csupán kérdezz! És látni fogod, hogy nem létezik elme, hogy ellenálljon. (SB: Vagyis a kérdezés megtöri az azonosulást?) Igen. Emlékezz, ne hidd, hogy van bármi, amit le kell győznöd! Mert az örökkévalóságig fogsz küzdeni. Nincs semmi, amit le kellene győznöd.

      SG: Robert, minden, amit elmondtál, annyira elvont... (R: Hmm.) ...és amikor az emberek azt mondták korábban, hogy a madarak szépek, nem kéne őket szeretned, mert meg fognak halni.

      R: Nem, ezt soha nem mondtam. Nem mondtam, hogy nem kéne őket szeretned, mert meg fognak halni. Azt mondtam, hogy akik csak emberi módon szeretnek, azok emberi módon is sírnak. Mert a szeretett dolgok meghalnak végül. Tehát, hogy lehetne valóságos? Ami meghal, az lehet valóságos? Lehet örökkévaló? Lehet abszolút? (SG: Nem, de nem fontos értékelni a szépségét az abszolút valóságnak, ami formákon keresztül fejeződik ki, akár meghalnak, akár nem?) Amíg a testnek érzed magad, élvezned kell mindent, természetesen. Nem kellene magadba fojtanod. Nem emberi lényként próbálom elmondani neked, hogy mondd azt, hogy a madarak nem léteznek, vagy a világ nem létezik. Az abszolút valóság szemszögéből beszélek, amikor ezt mondom. Viszont amit mondok az, hogy a szerint tedd, amit tenned kell, ahonnét jössz. Amíg a testtel való azonosságot érzel, addig a világod nagyon-nagyon valóságos számodra, és ennek megfelelően kell cselekedned. Tehát, ahelyett, hogy a madarak nem-látásával próbálkoznál, etesd a madarakat, etesd a hajléktalanokat, tedd, amit tenned kell, de lásd az igazságot belül, és abban a mértékben fog kezdeni minden változni kívül! (SG: De nem azért válnak a madarak is széppé, mert látjuk a valóságot, mert azt látjuk bennük, ami belül van, és az egység részének érzed magad?) Sok oldalunk van. Tehát az egyik oldalnak látnia kell a világ szépségét. De az nem az abszolút valóság. Csupán egy oldala a tudatosságnak. Ahogy magasabbra mész, látni kezded, hogy a madarak az elmédből jöttek. Saját elmédnek, saját gondolataidnak a kiáradásai. És az én visszavezetésekor a madarak, a férgek, a holttestek, az emberi lények, minden visszamegy a központba az énnel együtt, és azután, amit a madarakról éreztél, milliószor erősebbé válik benned, és boldogságnak nevezik.

      Magyarázatot meghaladó, hogyan fogsz érezni, önmagadba hátralépve. Hitelt adtál minden létezőnek. Ami isteni természetedből származott. Mikor hátralépsz, a madarak helyett az isteni természet válik Éneddé. És megint, ez billiószor erősebb, a szépség, és az öröm és a harmónia. A boldogság szót természetesnek vesszük. De a boldogság egy szó, amely nem elmagyarázható, csupán tapasztalható. És amikor érzed a saját boldogságodat a saját éned eszköz, az Én boldogság, amely mindenütt jelenlevő, mindent átható. Akkor a madár iránti érzések milliószor erősebbé válnak benned, és te magad az univerzum Énje vagy. Semmi más nem létezik. De az általad feltett kérdés emberi értékekből, emberi minőségből származik. Tehát megint, amíg azonosulsz az emberi minőségeddel, addig természetes módon azonosulsz a madarakkal, és a fákkal, és a virágokkal, és a rózsákkal, és minden egyébbel.

      SU: De hogyan tudod visszavonni magadba a madarakat, és nem visszavonni a halottakat?

      R: Te csinálod. (SU: Igen de mi történik vele, az is erősebb?) Teljesen a boldogságba olvad. (SU: Miért?) Mert a boldogság az egyetlen valóság. (SU: Úgy érted, hogy a fájdalom boldogsága létezik?) Nem létezik fájdalom. Ki lát fájdalmat, ki érez fájdalmat? Fájdalom csupán emberi minőséged által érezhető. Ha emberi minőséged távozik, nincs fájdalom. Ez az, amiről egész délután, egész este beszéltünk. A Bölcs érez fájdalmat, ily módon látják mások a Bölcset, de a Bölcs maga nem érez semmit. Még akkor sem, ha szenvedni látszik. A többiek látják a szenvedést, de a Bölcs nem.

      SB: Nem mondta Ramana, hogy létezik fájdalom?

      R: Nem. (SB: Nem? Niszargadatta azt mondta, hogy nem létezik fájdalom...halálakor megkérdezték, vannak-e fájdalmai, és ő azt mondta, vannak jelen fájdalmak, nem azt mondta, hogy fájdalmaim vannak, hanem azt mondta, hogy vannak jelen fájdalmak.) Nos nem tudom, mire utalt, úgyhogy őróla nem tudok beszélni. De a fájdalom az emberi tapasztalatnak a része.

      SQ: Azt mondod, korlátainkkal azonosulva a világgal járó érzelmekkel, és a világ korlátaival, és a világ körülményeivel azonosulunk? Hogy azért tapasztaljuk, amit tapasztalunk, mert...?

      R: Persze, de nem kell azonosulnod vele. Az a személyes énnel való azonosulásod miatt van, aztán mindezek a dolgok maguktól jönnek. (SQ: És amikor azt mondtad, azonosulj a korlátlan...) Ehelyett lásd az ént beleolvadni a szívedbe! Hozd azt vissza a szívközpontba, a forrásba, és kibírhatatlan szeretetté válsz. Ez az, amit a "Legyél ami vagy!" alatt értek.

      SU: Ez egy kiáradáshoz hasonló? (R: Mihez hasonló?) Kiáradáshoz.

      R: Kiáradás... (SU: Úgy értem, ha az visszamegy az Énbe, és kijön...) Nem jön ki. Nem megy be, és nem jön ki. Amikor az én bemegy a szívbe, akkor az Én úgy jelenik meg, ahogy van. Többé nincs jövés, többé nincs menés. (SU: És nincs kiáradás?) Nincs kiáradás. Mert a kiáradáshoz forrással kellene rendelkezned. Visszamész a forrásba, amely valóságos. Nincs kiáradás, nem marad semmi. (SU: Le tudja állítani a forrás a kiáradást?) Nem, nem áraszt ki semmit. A kiáradáshoz léteznie kellene valaminek, ami kiáraszt. (SU: Ő maga árad.) Csupán van. (SU: De ha a természete...) Nincsenek minőségei. Emberi minőségeken túli. Emberi jellemzőkön túli. Azon túli. (SU: De ez az egész abban tartózkodik?) Az az. Az egész cucc, amiről beszélsz, elég benne. Akárcsak a tűz. Vesd tűzre félelmeidet és érzelmeid, haragod, fogalmi gondolkodásod és előítéleteid, ez az egész tűzre kerül, és elég! Utána vesd tűzre az előbb említett ideát is! És következik a felismerés, hogy nem volt tűz. Semmi nem volt, aminek el kellett volna égnie, soha nem is létezett.

      SH: Amit csinálsz az, hogy egy nagyot nevetsz? (R: Ha szeretsz nevetni?) Kozmikus nevetés tör ki. (R: Persze, igazad van, nevess!)

      SB: Ha te nem létezel, Robert, akkor ki nevet?

      R: A nevetés nevet, csupán a nevetés. Senki nem nevet, csupán a nevetés.

      SF: Robert, annyira kikristályosodott a test-elménk. Akármikor idejövünk, hogy beszélgetéseket hallgassunk, és téged halljunk. Ez nagyon kemény, úgy tűnik, állandóan ismételsz, és ismételsz, újra, meg újra... (R: Addig ismétlem, amíg jónak látom.) ...mi pedig folyton ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel neked, újra, meg újra. Én katolikus nevelést kaptam, és emlékszem, gyerekként odaadták nekem a katekizmust... (R: Hmm.) ...ez egy kis könyvecske kis tanításokkal, amiket be kellett biflázni. (R: Hm-hm.) És elmentem egy Zen központba egyszer, ahol kántálni szokás, minden ülés előtt a szív szútrát kántálják. Amely a fő tanításokat, vagyis a tanítás velejét foglalta magába. (R: Hmm.) Az egész csoport kántált, mondhatni teljes erővel és meggyőződéssel. Ami úgy vélem, jelet hagy a kántálást végző embereken, valószínűleg. Azt kérdezném tőled, Robert, ha diktálni tudnál nekünk esetleg egy összefoglalót, ami szútraként, kántáló szútraként szolgálhatna számunkra, amit kántálhatnánk egy kicsit, mielőtt ezek a találkozók elkezdődnek. Ez egy ötlet.

      R: Nos, vannak énekeink, mielőtt kezdünk. (SF: Nem, valamiféle összefoglalása a tanítás lényegének, Robert.) Ó, értem mire gondolsz.

      SE: A Robert szútra.

      (általános beszélgetés)

      R: Jól hangzik, de ez nem nagyobb bonyodalom? (SB: Ez az elme számára több muníció, hogy harcoljon.) És aztán hinni kezdünk a szútrában.

      SF: Nem, egy erős koncepció, egy nagyon erős koncepció vonatkozik a test-elmére. (R: Tudom, mit értesz ez alatt.) Ezt ellensúlyozandó, lehetne valami, amivel telezsúfolódik a fejed, a fő pontjai a tanításnak, Robert.

      R: Bizonyos tekintetben igazatok van, és ha mindenképpen akarjátok, elkezdhetjük csinálni. De ne tegyétek Istenetekké! (SF: Nem, természetesen nem.) Azért igyekszem tartózkodni attól, hogy könyvet írjak, illetve szalagokat készítsek, vagy hasonló dolgokat, mert az emberek ezektől válnak függővé az önmaguktól való függés helyett. (SF: Természetesen, ha a helyes perspektívában nézzük, úgy vélem, hogy az egy kántáló anyag csupán, ami szolgálhatná a célját.) Ha akarjátok, csinálhatjuk. Nem bánom. (nevetés)

      SU: Én is voltam egy Zen központban kántálni, semmilyen különbséget nem okozott. (R: Igen.) Nem értem, nem kifogásolom, de nem okozott. Mindennek magától kell történnie.

      SG: Nem oldotta meg a katolicizmus problémáit.

      SE: Csináljuk szanszkrit nyelven, hogy senki se értse!

      R: És aztán csak az elit fog ide járni, aki érti.

      SG: Azután fogadunk egy papot, és megfizetjük, hogy értelmezze számunkra. (nevetés)

      SM: A katolikusok azt mondják, ha kapnak egy 7 évesnél fiatalabb gyermeket, és katolicizmusra oktatják, akkor egy életre az övék. (R: Nem a kommunizmusról mondtak ilyet?) Igen, igen. (nevetés)

      SY: Mi volna, ha nem kritizálnánk, mi szükség kritikára? (SM: Helyes.) Mi szükség kritikára? (SM: Nos, ez nem kritika, csupán egy ténynek a kijelentése. Nem az volt a szándékuk.) (R: Minden jól van.)

      R: Igen. Csinálhatjuk, Horat. (SF: Robert, ez csupán egy ötlet, gondolom tudod?)

      SD: Szerintem ez valami nagy dolog.

      R: Nem csak az, de azt is tudom, hogy ő mire gondol. Mint ahogy Ramana Maharsinak volt az a harminc versszaka, amit minden reggel a templomban kántáltak.

      SU: Azt hiszem, a fő dolog az, hogy a forma üresség, és az üresség forma. Az volt a név, én csináltam azt. (Egy kántálást említ)

      R: Igen. Akkor megengedjük, hogy Ed testvér összeállítsa. (nevetés) Lehetne ő a szútra felelős. (nevetés)

      (szalag vége) [TOC]

Kategória: Robert Adams | Hozzáadta:: nisargadattin (2016 December 02)
Megtekintések száma: 113 | Hozzászólások: 1 | Helyezés: 5.0/1
Összes hozzászólás: 1
0
1  
koszonom

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]