Főoldal » Cikkek » Robert Adams

Robert Adams: A három guna - 91. átirat

A három guna

 

91. átirat

1991. szeptember 5.

 

      Robert: Óm, shánti, shánti, shánti, óm. Jó estét! (Tanítványok: Jó estét, Robert!) Szívem egészével üdvözöllek benneteket! Jó veletek lenni megint. Korábban sötétedik.

      Vannak bizonyos dolgok, amelyekre mindig emlékeznetek kellene, és az a helyes azonosulás. Mindig tudatában kellene lennetek, hogy igazi természetetek tudatosság! Tiszta, hamisítatlan tudatosság vagytok. Ne tekintsétek magatokat testnek! Meglehet, sok oka van, hogy testnek érzed magad. Lehetnek benned fájdalmak, stressz, érzelmi konfliktusok, bármi, de meg kell tanulnod eldobni azt a faja gondolkodást, mindegy mi látszik zajlani az életedben, és felismerni, hogy tudatosság vagy, abszolút valóság vagy.

      Más szóval, azonosulnod kell a forrásoddal! Ha azonosulsz a forrásoddal, végül a forrássá válsz. És nem almaszószról beszélek. (nevetés) Ha állandóan a testeden, vagy a problémáidon időzöl, és ami valóságosnak tűnik, de nem az, az egyszerűen azt eredményezi, hogy azok a szituációk méretüket tekintve növekszenek, és a téveszme valósággá válik számodra. Ezért, ami kollektíve, vagy egyénileg megjelenni tűnik, tartsd észben, hogy nem vagy a test elme jelenség!

      Minden tudatosság. Egyetlen tudatosság létezik. Hogy a tudatosság tudatában legyen önmagának, léteznie kell egy formának, vagyis egy testnek, hogy a tudatosság kifejezhesse önmagát. Ezért létrejön egy egyetemes test, amit „én-vagyok”-nak neveznek. Ezen az univerzális testen belül van az egész teremtés. Mert amikor az „én-vagyok” megvalósításra kerül, teremtés következik be.

      Ezért tud egy Dnyání felkiáltani, hogy „Mindez az Én, és én az vagyok!” Az egész univerzum a Bölcs testén belül van. Amikor az „én vagyok” meg szeretné ismerni önmagát, megint egy individuális test jön elő, amit a személyes Énnek, vagy az én-gondolatnak neveznek. Majd isteni eredetéről, mindenütt jelenvalóságáról elfelejtkezve az „én-vagyok” személyes énnek hiszi magát. Majd elkezdődik a halálos álom. Az egész univerzum externalizálttá válik, és mindenütt jelenlevőséged helyett individuumnak hiszed magad, és hogy a világ rajtad kívül van. Ezt nevezik a halálos álomnak. Akkor elkezdesz felkiáltani, hogy „Én boldog vagyok, szomorú vagyok, gazdag vagyok, szegény vagyok, ez vagyok, az vagyok!” És minden ehhez hasonló téveszméket hozol létre. Ez tart téged rabságban.

      Ahogy egyik megtestesülésen mész keresztül látszólag a másik után, elérkezik az idő, mikor fontolóra kezded venni a kontemplálást, a töprengést, kíváncsivá kezdesz válni, honnét jöttél. És a bölcs személy ráébred, hogy a válasz belül van. A bölcs személy kezdi érteni, hogy a világ, ami megjelenik, az állandó változás világa. Ezért nem tud az ember valóságot találni a külső világban.

      Tehát, meditációval, isteni emlékezéssel kezd visszafelé haladni, kezdi az egész szituációt megfordítani. Ezt az által teszi, hogy tagadni kezdi az egész univerzumot. Meg kell, hogy szabadulj az illúziótól, és ezt tagadás révén teszed. Tagadod az eget, a holdat, a csillagokat, a fákat, a földet, tagadod Istent, tagadsz mindent. Azután tagadod a tested, és az elméd.        

      Miután gyakorlod ezt, sok megtestesülés során talán, transzcendálod a testet és az elmét, és megint „én vagyok”-ká válsz. Az egyetemes testté válsz. Az egész teremtés vagyunk, minden, minden az elmédből jön ki, minden önmagadon belül van, és megérted, hogy olyan vagy, akár egy kamera, egy mozgásban lévő képrögzítő kamera. A képek, melyek teremtésként kivetülnek, nem többek, mint elméd kiáradásai. Minden, amit megértesz, egy önmagadra való rávetülés. A testedet is beleértve, az elmédet is beleértve, az Énedre való rávetülés. Amikor ehhez a ponthoz érsz, akkor vagy nevezhető Dnyánínak, vagy Bölcsnek.

      Tehát, hogyan érjük el ezt a pontot?

      Három embertípus létezik, mely készen áll az advaita védánta, vagy átma-vicsára, vagy ön-megvalósítás gyakorlására. A háromféle ember a kereső, a tanítvány és a rajongó. Korábban már foglalkoztunk ezzel, de ez most egy kicsit más. A háromféle ember a három Gunával egyenértékű. Tamasz, radzsasz és szattva.

      A tamasz tompaságot, tehetetlenséget jelent, és ez jellemzi a keresőt.

      A Raja radzsasz tevékenység, és ez jellemzi a keresőt.

      A szattva tisztaságot jelent, és ez jellemzi a keresőt.

      Most, mikor azt mondom, hogy egy kereső tompa, és az a tamasz minőség, ezt az advaita védánta szempontját tükrözi. De a kereső az egy nagyon fejlett lélek, az emberek milliárdjaihoz hasonlítva, akik teljes téveszmében bolyonganak ezen a földön, és még nem váltak keresőkké. Tehát a kereső voltaképpen egy fejlett állapot. De a keresőnek óriási az egója. Egyik tanítótól a másikhoz futnak, könyvek tonnáit olvassák, mindig maguk számára keresve valamit. Az érdeklődésük csupán az én, a nekem, és az enyém. Megvilágosodottá akarok válni, mit tudok kapni ezen az előadáson, mit nyújt ez nekem?

      Figyelmük a személyes énre irányul. Járnak egy tanítóhoz, hallanak egy másik tanítóról, ahhoz a tanítóhoz mennek, valaki másról hallanak, odamennek, de legalább keresnek. Valójában nem mennek sehová. Megtestesülések ezrein mehetnek keresztül. Ezerszer ezer megtestesülésen, keresőként, mindig önmagukat keresve. Csak önmagukkal foglalkozva. Nem tudnak az elméjükről leválni. Akadékoskodnak. Mindig találnak valami rosszat az előadásban. Egyik előadást a következőhöz hasonlítják. Egyik tanítótól a következőhöz, az összes információt kihúzni próbálva, amihez hozzájuthatnak a tanítótól, és a legkevésbé sem tudnak törődni semmi egyébbel. De ha a kereső őszintévé válik, arra a pontra fejlődnek, ahol tanítvánnyá válnak.

      A tanítvány kezd megállapodni, és ez a radzsasz, a cselekvés minőség. Cselekedni kezdik, amit látnak. Egy tanítóhoz ragaszkodnak végtelenül, és őhozzá többet mennek, mint bárki máshoz. A szerint cselekszenek, amit a tanító mond, de még mindig külsődlegesek. A tanítók iránya szerinti könyveket olvasnak, de még nem hűségesek a tanítóhoz, még mindig önmaguk iránt érdekeltek, de jobbára egy tanítónál maradnak. Aztán, ha jön egy valóban jó, és hírét veszik, mennek, hogy meghallgassák a másikat, de mindig visszatérnek ahhoz az egy tanítóhoz.

      Még mindig önmaguk iránt érdekeltek. Néha bajkeverőkké is válnak, sokat pletykálnak, áhítják az izgalmat. Úgyhogy, mikor simán mennek a dolgok az osztályban, pletykálkodás révén előidéznek egy kis problémát, de igazából jót akarnak. Ha őszinték maradnak, rajongóvá fognak fejlődni.

      Most a rajongó nagy utat tett meg. A rajongók nem gondolnak többé önmagukra, elfeledkeztek önmagukról. Még csak nem is törődnek vele, hogy önmegvalósítottá váljanak. Nem vágyakoznak megszabadítottá válásra. Egyáltalán nincsenek vágyaik. Spontán cselekszenek, és egy napot vesznek egyszerre. Teljesen átadják magukat a Bölcsnek. Nincs saját életük. Éjjel-nappal a Bölcsre gondolnak. Nincs helye elméjükben semmiféle negatívumnak.

      A rajongó sosem ítélkezik. A rajongó érti, hogy a Bölcs tudatossága eltér az övétől. Vagyis, lehet, hogy nem túlságosan érti, mit tesz a Bölcs, de nem érdekli. A rajongók a Bölcset támogató, és fenntartó emberek. Önmagukként néznek a Bölcsre. Amit önmagukért tesznek, a Bölcsért teszik. A rajongók a Bölcs életre szóló vérei, és ezek azok a rajongók, akik megszabadulttá válnak.

      Minden mozgásában a magas természetnek. Ramana Maharsi, Ráma Krisna, Sankara, és sok más, túl sokan az említéshez, ez csak a rajongók, akik megszabadulttá válnak, mivel nem törődnek vele. Személyes énjük eltűnt. Személyes énjüket átadták a Bölcsnek. Nem maradt senki, hogy veszekedjen. Nem maradt senki, hogy hibásnak gondoljon valamit. Nem maradt senki, hogy ítélkezzen.

      Miért osztom meg ezt veletek? Mert ideje, hogy a legtöbbetek megértse ezt az igazságot, és emlékezzetek rá. Miért vagytok itt valójában? Azért vagytok itt, hogy ráébredjetek, hogy nem vagytok a test, illetve az elme. Az abszolút valóság vagytok, a tiszta tudatosság vagytok.

      Hogy tudnál ráébredni erre, ha más dolgok vannak az elmédben? Ha a világra, és a világi körülményekre gondolsz. A világ mindig itt volt, és a dolgokon, amiken a világ keresztülmegy, az előző korokban újra, meg újra, meg újra keresztülment.

      Mindenki azon izgul, hogy Oroszország kapitalista társadalommá váljon, mintha ez hosszú távon számítana valójában. Ehhez hasonló dolgok több ezer évvel ezelőtt is történtek. Több milliárd évvel ezelőtt éltek civilizációk ezen a földön, melyek felülmúlták azt, ahol mi most tartunk. Mind megszűntek.

      A személy egy bolond, aki bele van bonyolódva a világba.

      Gondold át ezeket a dolgokat, mit akarsz valójában? Mit keresel valójában? Mi a valódi indítékod?

      Ti is, én is sok olyan keresőt és tanítványt ismerünk, akik egyszerűen azért jöttek ide, hogy az emberségükön javítsanak. Mikor emberségük javult, ez minden, amivel törődnek, és eltűnnek. De ez egy misztikus tanítás. Ez az abszolút boldogság és harmónia tanítása. A boldogság és harmónia az igazi természeted. Te nem fenomenális elme vagy, amely folyton gondolkodik ezekről a dolgokról. A róla való gondolkodás, nem fog megvilágosodottá tenni. De a róla gondolkodó elme feladása megvilágosodottá fog tenni.

      Teljesen át kell adni az egódat, az elmédet, a testedet, és az életedet. Át kell adni Énednek, a valódi Énednek. Az Én mindent átható, és mindenütt jelenlévő. Csupán egy Én létezik, és te vagy az. Ezért, amikor arról beszélek, hogy megadom magam az Énnek, vagy a Bölcsre koncentrálok, a rajongók útját járom, nem személyként beszélek a Bölcsről. A tanítványok és keresők többsége mindig azt gondolja, hogy egy személyről beszélek.

      A Bölcs nem egy személyiség. A Bölcs mindenütt jelenlévő, abszolút valóság. A Bölcs az igazi természeted. Az igazi Én a Bölcs. Csupán egy Bölcs létezik, nincs olyan, hogy ez a Bölcs, és az a Bölcs. Ezért, mikor a keresők és tanítványok többsége különböző Bölcsekről beszélnek, nem szólok, csak mosolygok. Különböző Bölcsekről beszélnek, mintha azok individuumok volnának, de a Bölcs szó azt jelenti, hogy transzcendens, mindent átható, ezért csupán egy Bölcs létezik.

      Ha a Bölcset még mindig emberi lénynek látod, problémáid lesznek, mert az emberi lényt saját mércéd szerint fogod megítélni. Létre fogod hozni az emberi lényt a saját képedre. És ha az emberi lény Bölcs nem teljesíti az elvárásaidat, nagyon csalódott leszel, és még nyugtalan is. Míg ha megadod magad, és hagyod elmenni, és leállsz a veszekedéssel, és a hibák felfedezésével, és valaminek a rossznak hívésével, rajongó leszel, és minden jól fog alakulni veled.

      A testnek abszolúte semmi köze a Bölcshöz. A megjelenéseknek abszolúte semmi közük a Bölcshöz. Mikor a Bölcs nevet használom ismételten, rólad magadról beszélek. Más szóval az én-gondolatnak, a személyes énednek abszolúte semmi köze a valóságodhoz. Személyes én nem létezik a valóságban. Cselekvő nem létezik a valóságban. Senki nem létezik, hogy ítélkezzen bármi felett a valóságban. A valóság csöndet jelent. Nincsenek gondolatok, se kiértékelés, se megértéssel való próbálkozás, csak totális feladás van.

      Nincs se gondolkodás, se aggódás a test vonatkozásában. Hogyan kellene működnie. Hol kellene élnie. Hogyan kellene fenntartania magát, és előteremtenie a szükségleteit. Ez mind ki van találva számodra. Amikor először képzelted magad a testnek, még a test képzete is, az elképzelés, hogy a test vagy, teljesen prekoncepcionált volt. Más szóval még a képzelődés is az oldaladon áll.

      Amit elmondani próbálok neked az, hogy abszolúte semmi miatt nem kell aggódni. Semmivel nem kell törődni. Semmire nem kell reagálni. Semmin nem kell változtatni próbálni. Maradj nyugodt! Úgy fogod találni, hogy a tested tenni fog mindent, amit megtenni idejött. Tudja, hogy mit kell tennie. A te feladatod az, hogy tartsd észben, hogy nem vagy a test. Nem vagy az elme, aki gondolkodik, gondolkodik és gondolkodik. Kezdd megfigyelni elméd gondolkodását! Kezdj a tanújává válni gondolataidnak! Válj a tanújává külső ügyeidnek, mert emlékszel, hogy külső ügyeid mindegyike gondolat csupán, amelyeket az elméd vetített ki. Amikor a reagálást abbahagyod, és a kivetítés leáll, és visszatérsz a boldog állapotodhoz. Meg kell tanulnod békén hagyni a világot!

      Ma egy hetven éves emberrel beszélgettem a parkban, és elmondta nekem, mennyire nyugtalanítják a világ dolgai. Aggódik a miatt, ami Oroszországban zajlik. Aggódik az ország miatt. Megkérdeztem tőle, „Ön szerint hány éve van még ezen a földön? Mihez kezd az idejével?” „Próbálok javítani a világon” – mondta ő. És elmagyaráztam neki, hogy először azt kell megértenie, ki ő, és utána meglátja, hogy akarja-e javítani a világot, nem tudta, miről beszélek. Úgyhogy tovább sétált, azt gondolva rólam, hogy nagyon furcsa vagyok. Persze igaza volt. (a tanítványok nevetnek)

      Az átlagember, tudjátok, nem akar tenni semmit az énnel. Úgy tűnik, mindig a rossz dolgot mondom az átlagembernek.

      Szilárdan el kell döntened, mit fogsz tenni a hátralévő, megmaradt években. Ha történetesen holnap elhagyod a tested, egyszerűen ott fogod folytatni, ahol abbahagytad. Úgyhogy, ha egy reklamátor, egy bajkeverő, egy hibákat találó voltál, akkor olyan pozícióban fogod találni magad, ahol ugyanezeket a dolgokat fogod művelni, és ez soha nem fog véget érni. Ezért mondom neked, „Felejts el mindent!” Kezdj visszafelé menni a forrásodba! Tagadj mindent! Ne engedd, hogy bármilyen körülmény arra az érzésre késztessen, hogy valami hibás valahol!

      Most kinek kell cselekednie ezeket a dolgokat? A személynek, aki a testnek hiszi magát. Ha csak rá tudnál ébredni a tényre, hogy nem létezik test, nem létezik univerzum, nem létezik Isten, nem létezik te, nem létezik megszabadulás, és nem létezik illúzió, szabaddá válnál. De te folytatni akarod a játékot. Miért akarsz így tenni?

      Amit tudatosságról és teremtésről mondtam nektek, az mind hazugság. Csupán egy történet, a megnyugtatásod érdekében. Az emberek mindig a teremtésről kérdeznek. Hogyan lett? Miért van itt? Tehát tudatosságról beszélgetünk, és arról, hogy ez hogyan hozott létre mindent önmagából. De mi a tudatosság? Honnét jött? Sehonnét nem jött, mert soha nem is létezett. Hogy volna lehetséges megértened a tudatosságot a véges gondolkodásoddal?

      A rajongók ezért nem próbálják felfogni ezeket a dolgokat. Ők csak feladják azt. Hagyják távozni. Nem léteznek meditációs játékok, amiket játszanunk kell. Nem léteznek procedúrák, és processzek, amiken keresztül kell mennünk. Nem létezik inkarnáció, nem létezik karma. Nem létezik semmi.

      (szalaghiba)

      Nem létezik Fred, hogy megfordítsa a szalagot. (a tanítványok nevetnek)

      Nem létezik. Mi gondoljuk, hogy mindezek a dolgok léteznek, és a rabszolgájukká válunk.

      Gondoljátok el, milyen szabadnak éreznétek magatokat, ha nem lennétek magnetofonokkal, ceruzákkal, tollakkal, papírral zaklatva, az arról való gondolkodással zaklatva, amit mondok, csak gondoljátok el, milyen szabadok volnátok! Ébredjetek fel! Ébredjetek fel most! Ez minden, amit tennetek kell.

      Amikor alszol éjszaka, és amikor mélyen alszol, amikor rémálmot látsz, vagy szépet álmodsz, még mindig dolgok történnek a szép álomban, ahogy a rémálomban is. Az egyetlen orvosság az, hogy fel kell ébredni. Az egyetlen orvosság az álmodásra, akár jó, akár rossz, hogy fel kell ébredni.

      Ha álmodban találkozol egy jógival, és a jógi azt mondja neked, „Megtanítalak egy új meditációs módszerre, és gyakorolni kezded a meditációs módszert, és telnek az évek, majd találkozol egy tibeti Lámával, aki a tibeti buddhizmusra fog tanítani téged, és gyakorolni kezded, és telnek az évek, azután találkozol egy Zen tanítóval, aki Zen koncepciókra tanít téged, ad neked egy koant, és órákig ülsz, bámulva a csupasz falat, az évek elmúlnak.

      Valóban szükségesek voltak azok a dolgok? Mindössze annyit kellett volna tenned, hogy fel kellett volna ébredned, és nem kellett volna keresztülmenned a meditációs technikáknak azokon az óráin, és eónjain, a különféle procedúrákon, mindössze fel kellett volna ébredned. Egyszerűen fel kellett volna ébredned, ez minden, amit tenned kellett volna. De azok a tanítók ezt soha nem mondták neked. Ők az eljárásaikról beszéltek neked, és arról, hogyan kell visszatartani a lélegzetedet húsz percen keresztül, és a sziddhák gyakorlásáról, úgyhogy el tudsz érni erőket, vagy három hétre el tudod magadat temetni élve, és továbbra is életben fogsz maradni utána.

      Csapdába esel. Mindezeket a dolgokat gyakorlod, mikor mindössze annyit kellett volna tenned, hogy felébredsz. Mindenféle dolgokról álmodsz. Álmodban reinkarnálódtál, és lett egy jó családod, azután jön egy hurrikán, és megöl téged, és a családodat, majd megint reinkarnálódsz, és ekkor tibeti szerzetes vagy, és idős korban halsz meg, és utcai házalóként reinkarnálódsz, és mindenféle tapasztalatokon mész keresztül. Ez mind álom.

      Úgyhogy, egy napon találkozol egy Bölccsel, és megkérdezed a Bölcset, „Uram, mi az, ami leggyorsabban vezet ön-megvalósításhoz?” „Ébredj fel! Ennyi!” - mondja a Bölcs. Úgyhogy felébredsz az álmodból, és ebben az álomban találod magad. Ez ugyanaz a dolog. Ez egy álom. És azt mondom neked, hogy ébredj fel! Akik értik, azok most fel fognak ébredni.

      (hosszú csönd)

      SF: (a hangfelvétel hirtelen indul, a tanítványok kérdésének a végével) ...volt néhány megfigyelésem spirituális dolgokat illetően, és az egyik ezek közül azt mondja, hogy a Védákon, és a Szútrákon keresztül ők egy olyan ponthoz érnek, ahol ez az élet egy élő álom. De akkor továbbmegy, mondván, miért gondolom, hogy én az álmodó vagyok, és nem az álmodott? Kommentálnád ezt a kijelentést? (R: Igazából...) Uram?

      R: Igazából se az álmodó, se az álmodott nem vagy, egyik se vagy. (SF: Igen.) Az álmodón túl, és az álmon túl vagy.

      SF: És elhoztam Krishnamurti egy szalagját, amelyen azt mondja, „Ne fogadd el, amit a beszélő mond! A beszélő nem szaktekintély. Nem tanító, nem guru. Mivel, ha ő tanító, te a követő vagy, és ha te a követő vagy, megsemmisíted önmagad, és megsemmisíted a tanítót.”

      R: Ez nagyon igaz, egyetértek vele. Ezért mondom, hogy „A Bölcs nem személy.” (SF: Köszönöm.) A rajongó valójában a Bölcsnek egy kiterjesztése. A saját előnyöd érdekében mindig idézed, Fred, ezeket a szép dolgokat, és ezek szépek, de mi van veled magaddal? Mit tudsz önmagadról? Milyen messzire jutottál az úton?

      SF: Gondolkodtam a szentírásokról, magával a szentírásokkal semmi probléma, ez az út, ez van interpretálva, még ha az elme interpretálja is, és az elme maga egy mítosz.

      R: Ez igaz, de mi van Fred-del? Honnét jön Fred? Érted, mire gondolok? (SF: Igen, uram.) El fog jönni az idő, mikor meztelenül kell Isten elé állnod. Ami azt jelenti, hogy az összes szép szentírást, amiket memorizáltál, a szép kliséket, az összes könyvet, az emlékeket, amiket felolvastál, fel kell adni, és teljesen üressé kell válnod. Csak, ha kiürítetted magadat teljesen, kerül az igazi természeted felfedésre. De amíg szép klisékkel, szentírások mondásaival, könyv szakaszok memorizálásával vagy tele, és azok nagyon jók, de velük csak eddig tudsz menni. Azok az elméből származnak, és az elme az, ami távol tart téged attól, hogy teljesen szabaddá válj. Tehát, az elmének teljesen üresnek kell lennie. Semmivé válnod. Akkor valamivé válsz. (SF: Srí Bhagván mondta, „Vessétek alám magatokat, és meg fogom világosítani az elmét.”) Ez igaz, de ezt Srí Bhagván mondta, de mi az, amit te mondasz? (nevetés)

      SF: Oké. (SH: Feladod?) Visszadobott engem oda, ahol kezdtem. (nevetés)

      R: Ezek az emberek szépeket mondanak, és szép emberek voltak, de ami bennünket illet, mind lehettek hazugok. Nem tudjuk. Lehet, Jézus volt a valaha élt legnagyobb szélhámos. Lehet, hogy Buddha hazug volt. Tudd meg te magad! Nézd meg, el tudsz-e jutni ugyanarra a következtetésre, mint ők, valódi Éneddé válva! (SF: A saját autoritásommá válva.) Éneddé válva. Nem úgy válva saját autoritásoddá, mint személy, hanem transzcendálva a személyes ént, és az Énné válva, csak saját Énedre ráébredve. Vagy különben mostantól fogva ötvenezerszer foglak látni, ahogy megtestesülsz. (nevetés) És továbbra is a szentírásokba leszel akadva. (SF: Azt mondtam, el fogom felejteni őket, de nem voltam rá képes.) (nevetés) Tudom, Fred, milyen érzés felhagyni az összes dologgal, amiken mindezen évek során függtél. Mert sok éven keresztül a szentírásnak ezek a szakaszai a biztonsági takaród voltak, és tudom, milyen nehéz feladni őket, mert mid lesz akkor? Úgy fogsz megjelenni, mint akinek csak a semmije van, de a semmi az tudatosság. A semmi az igazi Éned. Ne félj feladni valamit! Bele fogsz jönni... (SF: Ez az elmében van. Más szóval, a tudattalanság, mielőtt az tudatossá válik megint. De ezt is az elme gondolja.) Ez az egész elme gondolat. (SF: Minden pszichés.) Mert könnyű mondani, hogy a tudatosság az ez, mielőtt tudatossá válik, de mit tudunk valójában a tudatosságról? Miért válik a tudatosság valamivé? Létezik valójában a tudatosság? Fogalmunk sincs. Tudd meg!

      SH: Semmilyen fogalom nem lenne érvényes, ha rendelkeznél vele?

      R: Így van. (SH: Minek vesződni?) Ne vesződj! (SH: Nem fogok.) Jó. (a tanítványok nevetnek) Henry, reménytelen vagy. (nevet) (SH: tudom.) Semmirekellő vagy. (SH: Ez az én igazi szépségem.) Igen, így van. (SH: Boldog vagyok, hogy felismered.) Te egy valódi semmirekellő vagy. (SH: Így van. A leggyönyörűbb dolog, amit valaha mondtál. (nevetés) Világosan látsz engem.) Igen, Henry, tudom, hogy semmirekellő vagy. (SH: Igazad van.)

      R: Nyugodtan kérdezzetek, amit szeretnétek!

      (hosszú csönd)

      R: Óm, shánti, shánti, shánti, óm, béke.

      Vannak bejelentéseink?

      SM: Van néhány átirat az asztalon, egy kicsit több érkezik be vasárnap. R: Van néhány átirat számotokra az asztalon.

      (felvétel vége) [TOC]

Kategória: Robert Adams | Hozzáadta:: nisargadattin (2017 Augusztus 16)
Megtekintések száma: 35 | Hozzászólások: 1 | Helyezés: 5.0/1
Összes hozzászólás: 1
0
1  
koszonom

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]