Főoldal » Cikkek » Robert Adams

Robert Adams: A májá világán túl - 67. átirat

A májá világán túl

67. átirat

1991. június 6.

      Robert: Jó estét kívánok! Jó veletek lenni megint, ebben a kellemes szobában, Henryvel, a házában, és a kutyával, és a szemembe sütő nappal. Isten hozott benneteket! Látok néhány új arcot itt. Emlékeztetnélek benneteket, hogy nem tartok beszédeket. Nem tartok előadásokat. Nem vagyok filozófus. Nem tartok szentbeszédeket. Nem tartok semmit. Nem vagyok semmi. Ha mélyenszántó előadást jöttél volna hallgatni, felejtsd el!

      Tényleg nincs mit mondanom. A szavak fölöslegesek. Egyetlen ok miatt használok szavakat, hogy fel tudd fedezni a szavakban a csöndet. A csönd igazság. Az igazság nem magyarázható el szavakkal. A szavak semmitmondókká, szükségtelenné válnak. Az igazság saját szabad akaratából jön el hozzád, amikor önmagadnak való mély megadáson keresztül előkészíted magad, feladva minden kötődést, átadva testedet, elmédet, és minden számodra fontosat az Énnek. Amíg kapaszkodsz valamibe, a valóság kerülni fog téged. A valóság egyedül akkor jön, mikor feladod magad, mikor feladod egódat, mikor feladod szükségeidet, az akarásaidat, hogy elérni próbáld, hogy történjen valami, a vágyaidat, amikor feladod, hogy ön-megvalósítottá válásra irányuló törekvést, amikor egyszerűen feladod. Azután valami csodálatos történik. Tágulni kezdesz. Nem a tested, hanem a tudatosság, ami vagy. Mindent áthatóvá, abszolút valósággá válsz. Ami önmagától történik.

      Minden, amit érzel, hallasz, érintesz, szagolsz és ízlelsz, az májá. Minden a májá, a nagy illúzió. A legtöbbünk nem érti valójában, hogy a májá igazából micsoda. Az én máját magyarázó próbálkozásom is májá. Minden, amit a szemeiddel megpillantasz, amit annyira fontosnak hiszel, az májá. Minden, amit hallasz, minden, amit olvasol, minden, amit jobbá próbálsz tenni önmagadnak, az mind májá. Erről egy történet jut az eszembe.

      Egyik beszélgetésük során első tanítványa, Nerada, azt kérdezte a Buddhától, "Mester, ez a te májád, micsoda? Mindent májának tekintesz. Hogy magyarázod ezt egyszerű szavakkal? Mi a májá?" "Sétáljunk egyet!" - felelte a Buddha. "Elmagyarázom neked." Végigsétáltak egy földúton. A Buddha egy szót sem szólt. "Mester, el fogod magyarázni nekem a máját?" - kérdezte Nerada. "Ó, igen," - felelte a Buddha, "De szomjas lettem. Hoznál egy pohár vizet?" Nerada készségesen elindult. Lesétált az úton. Meglátott egy házat. Az ajtón bekopogva egy hölgy nyitott ajtót. "Kérhetek egy pohár vizet?" - kérdezte Nerada. "Igen, gyere be" - mondta a hölgy. A hölgy intett a lányának. "Menj, hozz egy pohár vizet az úrnak!" Nerada a lányra nézett. Érzéki szépség volt. Életében nem látott ilyen szépséget. És az öreg hölgy megkérdezte, "Szeretnéd feleségül venni a lányomat?" "Miért is ne?" - válaszolt Nerada.

      Úgyhogy, összeházasodtak. Nerada a mezőkön dolgozott. Két fia és egy lánya volt. Múltak az évek. Egy napon hurrikán támadt, és a földet árvíz borította el. A víz a házba is kezdett befolyni. Nerada egy helyre halmozta a bútorokat, és az egész család a bútor tetejére mászott. De a víz még mindig jött, kezdett egyre mélyebbé, és egyre magasabbá válni. Végül a tetőre kellett menekülniük. A tetőn egy rúd volt, egy ruhatartó rúd, és ők mindannyian azon a rúdon lógtak, hogy mentsék az életüket. A szél 150 mérföld per órával fújt. A víz egyre magasabbra, és magasabbra emelkedett. Végül a kislánya elsodródott, és megfulladt. Nerada tébolyult lett, de mit tehetett? Aztán az idősebb fia sodródott el, nem tudván kapaszkodni tovább, és megfulladt. Ekkor Nerada teljesen feldúlt lett. Nem értette, mi történik. Aztán a másik fiú is elsodródott. Aztán az anyósa sodródott el, és Nerada azt mondta, "Nos, ő már amúgy is öreg volt." Akkor a felesége sodródott el, és Nerada valóban feldúlt lett. És amikor ő is épp kezdett elsodródni, nem tudván kapaszkodni tovább, ott találta magát Buddha mellett állva, egy pohár vízzel. "Mi bajod?" - kérdezte Buddha. "Kérem a vizemet!" "Most már tudom, hogy a májád micsoda." - mondta Nerada.

      Ez van mivelünk is. Annyira a világba vagyunk vonódva, annyira komolyan veszünk mindent. Első elkövetett hibánk az, hogy fontosnak gondoljuk magunkat, fontosnak gondoljuk a testet. Kiművelni próbáljuk a testet. Azt akarjuk elérni, hogy a test jól érezze magát. Mindenféle dolgot csinálunk a testtel, mintha ez számítana. Világi dolgokba keveredünk. Nem értjük, hogy minden predesztinált. Önmagunk megtalálása helyett, a "Ki vagyok én?" kérdezése helyett világi szituációkba keveredünk. Szép dolgokba vonódunk bele a világban, mert tartósnak, és valóságosnak hisszük. Kellemetlen dolgokba vonódunk bele a világban, és meg akarunk ezektől a kellemetlen dolgoktól szabadulni, és szép dolgokká akarjuk őket változtatni. Annyira bele vagyunk vonódva a világba, hogy nincs időnk a valóságra gondolni.

      Sajnos, csupán katasztrófa - halál, például, vagy betegség, vagy családtól való elválás valamilyen oknál fogva, vagy más - kezdjük el kérdezni, hogy "Miről szól az élet? Születtem, meghalok, és a kettő között küzdök, boldogságot próbálok megvalósítani. És amikor elérem, az nem az, amire gondoltam. Mi valóság? Mi az élet?"

      Ahogy az általad ismert kérdést felteszed, történik valami. Rátalálsz egy könyvre. Találsz egy barátot, aki talán néhány lépéssel jár előbbre nálad. Elkezdesz kérdéseket feltenni. Elkezdesz olvasni. Aztán elkezded megérteni, hogy létezik valami más a megszületés, az iskolába járás, a munkába járás, a család, az öregség, a visszavonulás, és a meghalás mellett. Az élet sokkal jelentősebb. De mégis azt mondod, "Nem ízleltem meg ezt. Csupán emberi minőségemet ismerem." Ha továbbra is őszinte vagy, el fogsz vezettetni egy tanítóhoz, vagy talán egy folyóhoz, talán egy fához, valamihez, amire összpontosítani tudsz, és el fogsz kezdeni mélyen önmagadba menni. Nem szívesen használom a meditáció kifejezést, mert eléggé visszaéltek vele. Elkezdesz mélyen önmagadba merülni. Olyan érzéseket kezdesz tapasztalni, amelyeket soha azelőtt. Boldog pillanataid vannak, de eltávoznak, és te visszatérsz régi énedhez. Kezdesz többet gondolkodni az életről, amiről az szól.

      Aztán egy napon történik veled valami. Kezded felismerni, hogy a gondolkodásod az, ami okozta a problémáidat, mindenekelőtt az illúziót, a máját. A gondolataid a probléma. Gondolkodj el ezen! A belső guru felébredt. Az őszinteséged miatt, a miatt, hogy rá akarsz ébredni, hogy minden másnál több van a világban, a belső guru elvezet téged egy külső guruhoz, aki messzibbre jutott nálad. És a külső guru azt mondja neked, hogy a személyes én csupán egy gondolat, egy idea. Amit "én gondolat"-nak neveznek. Hogy követned kell az ént a forrásba, ami a mellkas jobb oldalán van. És ahogy az énben időzöl, az Éneddé fog válni, ami tudatosság, abszolút valóság. És akkor megszabadult leszel.

      Ez csupán a kezdet. Gyakorolni kezdesz, és gyakorlásod során sok tapasztalatot szerzel. Ismeretlen birodalmakba látogatsz. Gyönyörű zenéket hallgatsz. Geometriai alakzatokat látsz. Bölcsek látogatnak. És elszaladsz a guruhoz, és beszámolsz a tapasztalataidról. Ő elmagyarázza, "Az semmi, kisdedóvó. Túl kell haladnod rajta! Ez az egész az elmédből jön ki. Az elméd az oka minden létezésnek. Az elméd az, amely létrehozza az univerzumot, Istent, embereket, helyeket és dolgokat. Meg kell semmisítened az elmét! "Hogyan teszem ezt? Az által, hogy kérdezel, és megkérdezed, hogy "Kihez jön az elme? Kinek van elméje?" Megfigyelés által. Gondolataid intelligens megfigyelése által, gondolkodási folyamatod tanújává válása által.

      Elkezded ezt gyakorolni, de az élet közbelép. Dolgok történnek. A májá, a nagy illúzió újra, meg újra rászed. Komolyan veszel dolgokat. Azt hiszed, hogy a világ ígér valamit számodra, mert mindenféle jó dolgok kezdenek történni az életedben. És aztán, természetesen, megfordítja önmagát, és valaki megint meghal a családban, vagy elveszíted a pozíciódat, amit húsz éven keresztül bírtál. Csődbe mész. Így hát megint kutatni kezdesz. És visszaszaladsz a tanítóhoz. "Ne reagálj körülményekre!" - mondja neked a tanító. "Ne figyelj a dolgaira ennek a világnak! A tested el fogja végezni a munkát, aminek az elvégzésére idejött. Annak semmi köze hozzád. Akár csődbe mentél, akár milliomos vagy, akár egészséges vagy, akár beteg, akár kunyhóban élsz, akár kastélyban, ne vedd komolyan ezeket a dolgokat! Hanem fordulj e helyett állandóan befelé! Merülj mélyebbre! Merülj mélyebbre, mint ezelőtt valaha! Akármi történik veled ebben a világban, egyszerűen figyelj! Mert az igazság az, hogy minden létezés szubsztrátuma szeretet, harmónia. Semmi nincs az univerzumban, ami meg akarna semmisíteni téged, vagy meg akarna sebezni téged. Ez egyszerűen májá." Tedd fel a kérdést megint, "Mi a májá?", és a tanító elbeszéli az én történetét, amit az elején meséltem nektek, a tanítványait szintén annak megértésére késztetve, hogy a víz a délibábban májá, valami, ami valóságosnak tűnik, de ha megvizsgálod, úgy találod, hogy nem az. Az egész világ ilyen. Az egész világegyetem ilyen. Ne hagyd megint rászedni magad! Ne vegyél semmit komolyan! Fordulj befelé! Ne reagálj! És szenvedélyesen késztesd elmédet arra, hogy ez alkalommal menjen mélyebbre, és ne legyen behálózva a májá által!

      Úgyhogy kezdjél elszántan, feltétel nélkül, a nap minden pillanatában kérdezni! Amikor gondolat jön hozzád kérdezd meg, "Kihez jön ez?" Amikor a televízión, vagy a világban figyelsz valamit, ami felidegesíteni, vagy boldoggá tenni tűnik téged, ne felejtsd el megkérdezni, hogy "Kihez jön ez? Ki tapasztalja ezt?" Elfelejted időnként. De már gyakrabban emlékezel, mint ahogy felejtesz. Nem számít, mi a szituáció, jó vagy rossz, nem vonódsz bele a szituációba, hanem megkérdezed, "Kihez jön ez? Énhozzám jön. Én érzem ezt. Én érzem ezt a máját. Akkor ki vagyok én? Mi a forrása az énnek, aki érzi ezt a máját? Honnét jött az én? Kitől származik? Ki vagyok én?"

      Persze, soha nem válaszold meg a kérdést! Tedd fel a kérdést újra, meg újra! És észrevételezni fogod, hogy valami más történik. Nem bonyolódsz többé terjengős beszélgetésekbe. Azelőtt beszéltél, és beszéltél, és beszéltél, és beszéltél, a Föld minden dolgáról, időjárásról, emberekről, helyekről, dolgokról, szituációkról, a világról. Most ezek nem érdekelnek többé. Valami azt súgja neked, hogy ez energiapazarlás. Velősebbé válsz. Amikor feltesz neked valaki egy kérdést, igennel, vagy nemmel válaszolsz! Nem mész bele többé terjengős magyarázatokba. Az életed egyre egyszerűbbé, és egyszerűbbé válik. Egyre boldogabbá, és boldogabbá válsz. Ez magától történik.

      És úgy fogod találni, hogy mindig kérdezel, "Ki vagyok én? Kihez jön ez?" Kezdesz az énben tartózkodni, kezded nyomon követni ént a forrásba. Ahogy gondolatok jönnek, mindig megkérdezed, "Kihez jönnek ezek?" Nincsenek céljaid. Nincsenek ambícióid. A tested mégis végzi tovább a munkát, amiért idejött. És jobban végzi a munkát, mint ahogy azelőtt bármikor végezted. Meg vagy döbbenve. Nem elemzel többé dolgokat túlságosan. Nem próbálsz többé a helyes perspektívába tenni dolgokat. Nem állsz ki többé a jogaidért. Békére találtál. Mész, és megosztod ezt a tanítóddal. Elmondod neki, milyen messzire értél, és mi történik veled. És ő azt mondja neked, "Ó, ez semmi. Fel kell adnod mindezt! A gondolatot, hogy valami történik veled, hogy fejlődsz, hogy jobb az életed, hogy boldogabb vagy, hogy egyszerűvé tetted az életedet. Ezeknek is mind menniük kell.

      Megkérdezed, hogyan szabadulhatsz meg gyorsan azoktól a dolgoktól. És azt a választ kapod, hogy "Önfeladással." Nem csupán kérdezned kell, hanem fel is kell adnod mindent. Minden gondolatodat, minden szükségedet, minden vágyadat, a testedet, az elmédet. Ezt mind fel kell adni.

      "Kinek kell megadnom magam, Mester?"

      Önmagadnak. Az Én mindenütt jelenlévő, mindentudó, mindenható. Az Én mindent átható. Az Én a végső azonosság, a tiszta tudatosság, szat-csit-ánanda, paraBrahman. Add meg magad ennek az Énnek, mert igazából az vagy."

      És a hallottaktól megdöbbensz. Elkezded csak azt csinálni. Munka közben, mosogatás közben, tévét nézés közben, mindig eszedben van az önfeladás. És egy napon a belső guru az elmédet behúzza a forrásba, és felébredsz. Megszabadulttá válsz. Önmagaddá válsz. Szabad vagy.

      SF: Mikor lehet kérdezni?

      R: Bármikor.

      SF: Oké. Viaskodtam ezzel a szabad akarat kontra végzet dologgal. Azt mondták, "egy hajam szála se hullik, ha az én atyám nem akarja." Azután megfordultak, és azt mondták, engedelmeskednem kell a tízparancsolatnak, szeretnem kell Istent és szeretnem kell felebarátomat. Imádkoznom, és meditálnom, és erkölcsös életet élnem feltételezett. Most ez sok dologban enged számomra cselekvést látszólag, és a kérdésem ez: a dzsíva esetében, aki azt gondolja, hogy választhat, hogy szabad akarata van, de az atman esetében, ahol semmiféle mozgás nincs, a gondolatok és dolgok egyidejűleg, spontán merülnek fel, anélkül, hogy az elme szűrőjén keresztül mennének. Amikor felmerülnek, ők irreálisként ismerik fel, és hogy nem kell komolyan venniük, és mindezeken a beszélgetéseken, mindezen szavakon, és érveken túl, a szabad akarat kontra végzet kérdését, és a beszélgetés egészét beleértve, ez mind része a lílának. Szeretném tudni, mit gondolsz arról a forgatókönyvről?

      R: Mivelhogy tudod, hogy ez mind a lílá, miért teszed fel a kérdést? (SF: Próbálok megerősítést kapni valakitől az elképzeléseimre, és azok még mindig az elmében vannak.) A tanítás egy paradoxon. Az az igazság, hogy minden önmaga által történik. Mindent predesztinált. És nekünk mégis mindig választanunk kell. Csak a "Kinek kell választania?" kérdés feltételekor realizálod, hogy senki nem létezik, hogy válasszon, mivel az én soha nem létezett. Soha nem léteztél testként, illetve elmeként. Ennélfogva, senki nem létezik, akinek valójában tennie kellene bármit. De amíg a testnek, a cselekvőnek érzed magad, addig erkölcsi vezetést kell gyakorolnod. Ez az, amikor a tízparancsolatot gyakorlod, ahogyan mondtad. Ez csak a népség, a tömeg számára van, hogy megértesse velük, hogy létezik olyan dolog, mint erkölcsi vezetés. De ez szintén illúzió, ahogy az ég kék, ahogy a kígyó a kötélben. Mert igazság szerint a májá soha nem létezett, a test soha nem létezett, az elme soha nem létezett, a világ soha nem létezett, Isten soha nem létezett, az univerzum soha nem létezett. Valójában te para-Brahman vagy, szat-csit-ánanda vagy, és ha az általad feltett kérdésekkel foglalkozol, akkor az mélyebbre húz téged a májába. Kérdezd inkább magadtól, hogy "Ki vagyok én? Ki az én, aki tudni akarja ezeket a dolgokat? Ki az én, akinek ezen intellektuális bölcsességek megismerésére szüksége van?"

      Ez olyan, mint a mi volt először, a fa vagy a mag, a csirke vagy a tojás? Érvényes válasz nem létezik. Igazi természeted felfedésekor realizálod csupán, hogy a világ illúzió. Amely nem bír önálló létezéssel. Minden Brahman. A világ, az univerzum, filmvászon képeihez hasonló. A képek teszik látszólag, amit éppen tesznek, de a vászon nem változik soha. A képek változnak. Amikor fölébredsz, a vászonhoz válsz hasonlóvá, és minden, ami az univerzumban van, a tudatosságra van filmeződve. Megfigyelsz, de megértesz, és minden jól van! (SF: Köszönöm. Azt hiszem, már megkaptam a választ, mikor megkérdezted, hogy miért tettem fel a kérdést.) Jó.

      SR: Robert, a most tárgyalt májá témában szeretnék valamit elmondani, ami velem történt, és nem tudom, hogy semmi sem történt, vagy ez egy példa a májára. Épp, csak kimentem a szobából, mert történt valami vasárnap, és emlékszem, kivettem valamit az autómból, és nem emlékszem, hogy visszatettem volna. Meggyőződésem volt, hogy nem tettem vissza. Tudtam, hogy nem tettem vissza. Úgyhogy mentem, hogy megnézzem, és ott volt. És aztán erről eszembe jutott, hogy néhány héttel ezelőtt keresztül sétáltam egy-két utcán, és eltűntek hirtelen a kulcsaim, és nem tudtam, hol vannak. És két órán keresztül kerestem, és nem találtam őket. Aztán úgy találtam, hogy egy kulcs annak a munkának a részét képezi, amit végeznem kellett, és a kezemben volt, és arra készültem, hogy csináljak vele valamit, amikor eltűnt. Hé, mi folyik itt? El kell tűnnöm erről a helyről! A májá az, vagy az én vagyok az, aki csak leejt dolgokat, és nincs róla tudomása. Tehát azt mondtam, ezek a kulcsok talán egy másik dimenzióba mennek. Van valamilyen tapasztalatod ehhez hasonló őrültségekről?

      R: Nem kéne túl sok hitel adnunk az ehhez hasonló dolgoknak. Ez csak azokhoz a jógikhoz hasonlít, akik dematerializálni és materializálni tudnak dolgokat. A májának ebben a világában mindenféle dolgok történnek. Egyes dolgokat csodának nevezel. Egyes dolgokat rettenetesnek nevezel. Dolgokat veszítesz el, dolgokat találsz meg. De ne adj ennek túl sok hitelt! Ne fektess bele túl sok energiát! Figyelj, ügyelj, és kérdezz, "Kihez jön ez? Ki megy keresztül a kulcsok elvesztésének, vagy megtalálásának tapasztalatán? És meg fogod érteni, hogy az én-gondolat. Mindig az én-gondolat. Kövesd az ént! Kérdezd, "Kihez jön ez az én? Ki tapasztalja az ént?" Valami el fogja neked mondani, hogy az egész világ, és benne minden, benne a szituációdbeli kulcsaid, az énhez kapcsolódnak. Ennélfogva, nem kell azon nyugtalankodnod, hogy megpróbáld kisimítani a világot, vagy megtalálni a kulcsaidat, vagy elveszíteni a kulcsaidat, vagy ezeken a dolgokon gondolkodni. Csupán az ént kell megsemmisítened. Aztán minden vele fog menni.

      Az én az első névmás. A második névmás a vagyok. Amikor az én-vagyokot realizálod, szabaddá válsz. Ezt létezésnek nevezik. Nem ekként, vagy akként való létezésnek. Csupán egyszerű létezésnek. Én vagyok. Ez egy a testtel való azonosulástól teljesen különböző szituáció. A test továbbra is el fog veszíteni kulcsokat, meg fog találni kulcsokat, szerezni fog tapasztalatokat, de te nem fogsz. Te az egész viaszlabdától mentes leszel. De más embereknek, mások számára ez úgy fog megjelenni, hogy kulcsokat találsz meg, vagy kulcsokat veszítesz el, vagy bármiként, amit teszel. Számodra ez úgy jelenik meg, mintha a kulcsok megtalálása, és a kulcsok elveszítése valóság volna. De amikor a magaddal kapcsolatos igazságot felfedezed, és fölébredsz, már nem leszel kapcsolatban a testeddel. Mások számára ugyanakkor testként fogsz megjelenni, és látni fogják kulcsaiddal játszott a játékaidat. De te szabad leszel tőle. Mégis, a tested tovább fogja játszani a játékokat. Ez egy paradoxon. A tested meg fog jelenni, mint a víz a délibábban, mint a kígyó a kötélben. De mégis, amikor felébredsz, nem vagy a test többé. És nem létezik test. De mások számára a test valóságként jelenik meg.

      Ezért van az, hogy amikor egy Dnyání meghal, vagy szenvedni tűnik, a Dnyáníval valójában semmi nem történik. De az adnyání számára mindenféle dolgok történnek. Ők szenvedést látnak. Ők azonosulnak a bánattal, a halállal, és minden mással. Ennélfogva azt mondom neked, "Ne nyugtalanítsd magad ezek miatt a dolgok miatt! Kérdezd meg, "Kihez jönnek ezek?", és legyél szabad!

      (Csönd)

      R: Nyugodtan kérdezzetek, vagy mondjatok véleményt, amikor csak akartok!

      R: Amikor a valóságos én felé visszamész, ahogyan azt teszed, tágítod a tudatosságodat, vagyis másokká válsz. És azt mondod, hogy "Minden, az egész világegyetem az Én, és én vagyok az." Tehát a magnetizmus azért van csupán, mert a fákká, a Földdé, az éggé, az emberekké váltál. Ezek mind te vagy. Egyedül az egy létezik, és te vagy az. Az emberek vonzódni fognak hozzád, természetesen, mivel önmagukat érzik benned.

      Ó, arra kért valaki, mondanék valamit a másolatokról. A legtöbben közületek kb. négy vagy öt órát látnak engem hetente, és, hogy haladjanak az úton, állandóan olvasniuk kell a tőlünk kapott másolatokat. Ez olyan, mintha együtt lennénk. Ahogy azokat a másolatokat olvasod, emlékezni fogsz, hogy mit kell tenni. Az olvasásuk helyes módja az, hogy olvasd át őket egyszer, teljesen. Azután, elalvás előtt leginkább, olvasd bekezdésről bekezdésre, mindegyik bekezdésen elgondolkodva, álomba zuhanva kontempláld, amit olvastál, így a szavakat asszimilálhatod, és meg tudod emészteni. Akkor ez olyan lesz, mintha egész idő alatt együtt lennénk. Mindig lesznek itt másolatok számotokra. Nyugodtan vegyétek el őket! Ingyen vannak.

      SL: Van valakinek másolata arról az átiratról, amelyben Robert leírja az életét? Nekem nincs belőle. Vissza tudja adni nekem valaki?

      R: Azt hiszem, tudom, miről beszélsz. (SK: Igen, azt hiszem, a 14. számú lesz az, fogok készíteni belőle másolatokat.) Azt az egyet nem Alan készítette?

      SL: Másolok belőle, ha elhozod. Ha más is szeretne, ki szeretne még? (SJ: Gondolom, mindenki szeretne.)

      R: Nos, ki vett el onnan másolatokat? (SM: Mindenki.)

      SL: Hány embernek van akkor szüksége rájuk? (Kezeket a magasba) Akkor 10-et fogok másolni.

      R: Dana, hoztál valami felolvasnivalót? (SD: Sajnálom Robert, nem tudok segíteni, semmit nem hoztam felolvasni.) Oké. Ha találsz valami érdekeset, amit felolvasnál, nyugodtan oszd meg velünk!

      SL: Lee, hirdetni tudom a tényt, hogy a versed másolatai egy lapon vannak most, és sok ember, aki nem volt itt vasárnap, nem hallotta. Ez egy igazán kitűnő vers.

     SM: Kiadásra fog kerülni egy átiratban. Fred, elindítottad? Lee átiratban fogja kiadni, a vasárnapi átiratban, és negyven másolatot fog készíteni. Igaz, Lee? (SH: Hmm hmm.)

      R: Sok tehetséges ember van itt, költők, írók, misztikusok, zenészek, énekesek, mindenféle népek.

      SG: Robert, melyek a leggyakoribb csapdái, vagy trükkjei az elmének általában, amikor ön-kutatást végez valaki? Megjegyeztél néhányat, amiket a tanítványaid küldenek számodra?

      R: Nos, a legfontosabb az, hogy az elme valóságosnak fogja magát gondoltatni veled. Rövid idő múltán azt fogja mondani neked, hogy "Miért vesztegeted az idődet azzal, hogy ezt csinálod? Valami mással is el tudod foglalni magad, iszol például, moziba mész, tévét nézel, bowlingozni mész. Miért pazarolod az időd ön-kutatásra?" És aztán ezt is fogja mondani neked, "Nézd, mennyi idő eltelt! És még semmi nem történt veled. Add fel! Térj vissza a régi életedhez!"

      Az elméd nem a barátod. Mindenféle dolgot elő fog hozni. Azzal fogja kezdeni, hogy félelmeket hoz elő, a múlt félelmeit, még az elmúlt életek félelmeit is, és azon fogsz töprengeni, hogy mi folyik. Néha fekete űrt fogsz látni a meditációdban, és halálra fogsz rémülni. Mindenféle negatív körülményeket láttat veled, amelyek az elmédre telepszenek, és arra biztatnak téged, hogy hagyd abba a kérdezést egy időre. Mindig emlékezz, a legtöbb ember keresztülment ezen, és a sikerhez vezető út az, hogy állandóan kérdezni kell, "Kihez jön ez? Ki látja ezt? Ki megy keresztül ezen?" Mindig az én. Tartózkodj az énben, és szabaddá válsz!

      SD: Tehát, ha az ürességben találod magad, vagy a feketeségben, ahogy mondtad, azután megkérded, "Kihez jön ez az üresség?"

      R: Igen. És vedd figyelembe, hogy semmi nem létezik, ami megsebezhetne téged. Nem léteznek ördögök, se démonok, se Anti-Krisztus. Ez az egész mentális. És a "Kihez jön ez?" kérdezésével eltűnik.

      SK: Miért tűnik úgy, hogy az elme mindig a negatív felé hajlik?

      R: Mert az elme óvni próbálja magát a megsemmisüléstől. Nem akar megsemmisülni. Ezért meg fog téged félemlíteni. Mindenféle tervet fog kifőzni, hogy feledkezz el az önmegvalósításról. Végül is, ki akar megsemmisülni? Az elme folytatni akarja a haszontalanságát. Azért hoz fel mindenféle negatívumokat, hogy megfélemlítsen téged, úgyhogy add fel a gyakorlást, időnként. Időnként csodálatos dolgokat is mutathat neked. Azt fogja mondani neked, hogy "Nincs szükséged erre. Nézd, mit kaptál! Ezeket a szép embereket kaptad körülötted, és mindent megkaptál az élettől, amit csak akarsz. Ez a tanítás csak a negatív emberek számára van." (a tanítványok nevetnek) Az elméd meg fog tenni mindent. Mindenféle játékokat fog veled játszani. Tarts ki az ön-kutatásban!

      Sokan szerettek meditálni. Ezért osztottam meg veletek az én-vagyok meditációt, mert ha meditálnotok kell, a legjobb meditáció az én-vagyok. Most is meg tudjuk tenni. Kezdjétek azzal, hogy kényelembe helyezitek magatokat. És általában csukjátok be a szemeteket, hogy kizárjátok a zavaró tényezőket! Kezdd azzal, hogy tudatossá válsz a lélegzetedre! Gyakorold a vipasszaná meditáció egy formáját! Figyeld az érzéseidet! Figyeld a légzésedet! Ne próbálj megváltoztatni semmit! Egyszerűen válj a tanújává mindennek, ami folyik.

      (szünet)

      A relaxáció folyamán menj mélyebbre, egyre mélyebbre. Ahogy folytatod a figyelést, feledkezz el a testedről! Figyeld a gondolataidat! Majd végül tedd fel magadnak a kérdést, "Ki figyel? Ki a tanú? Ki a megfigyelő?" És érkezik hozzád, hogy "Én vagyok." A légzéseddel, lélegezz be, mondd, hogy "én", lélegezz ki, mondd, hogy "vagyok", újra, meg újra, a légzéseddel!

      (20 perc meditáció)

      R: Óm, sánti, sánti, sánti, óm, béke, béke.

      Vannak közleményeink?

      SL: Van ez a cikk, amit mondtál, mindenkinek venni kell belőle, vagy...?

      R: Vegyen mindenki. Itt minden ingyenes. Elveheted Henry székét, bútorát, bármit, amit szeretnél.

      SU: Igen, vidd az egészet, ha szeretnéd.

      R: Van egy kevés prashadunk. Nagyon fontos prashadot ennetek.

      (felvétel vége) [TOC]

Kategória: Robert Adams | Hozzáadta:: nisargadattin (2017 Január 10)
Megtekintések száma: 68 | Hozzászólások: 1 | Helyezés: 5.0/1
Összes hozzászólás: 1
0
1  
koszonom

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]