Főoldal » Cikkek » Robert Adams

Robert Adams: A problémákkal való foglalkozás - 26. átirat 1. rész

A problémákkal való foglalkozás

1. rész
26. átirat
1990. november 22.

    Robert: (a szalag hirtelen indul) ...csinálni, amit akarnak. Az igazi bölcsek soha nem ettek húst. Nem azért, mert válogatósak lennének, hanem mert szatvikus étrendet követnek. Úgy tűnik számomra, hogy minél emelkedettebb a tudatosságod, annál kevesebb ételt eszel. És az étel, amit megeszel elég tiszta. Nem egy különösebb ok miatt, hanem mert ez a módja. De mégis, amikor a pulykákra gondolsz... (nevetés) ...a lekaszabolt pulykák millióira, furcsának tűnik.

    Akárhogy is, teljes szívemből üdvözöllek benneteket. Vedd észre, mit mondtam! „’Én’, üdvözöllek benneteket.” Nem azt mondtam, hogy a testem üdvözöl benneteket. (nevetés) Azt mondtam, hogy „Én üdvözöllek benneteket”. Amikor az ’én’ névmást használom, mindig a tudatosságra utalok. Vagyis az én énem a ti énetekkel azonos. Csupán egyetlen én van. Csupán egyetlen személy van. Csupán egyetlen abszolút tudat van. Az én a tudatosság. Az én te vagy és én vagyok. Tehát, amikor azt mondom, hogy „[én] üdvözöllek benneteket”, az ’én’-nel valamennyiünkre utalok. Még a testnek sincs hozzá köze. Amíg a test-elme jelenségbe vagyunk ragadva, addig a téged üdvözlő „én”-en személyt értünk. De az „én”-nek, mint személynek, semmi köze hozzád. Csak az ’én’ a tudatosság. Az semmi más, mint az Éned. Amit végső egységnek neveznek.

    A múlt héten telefonáltak néhányan közületek a vasárnapi tanítással kapcsolatban. Ők még nem értik, hogyan kell megoldani a problémáitokat. És a telefonhívások általában erről szólnak. Úgy tűnik, mindenkinek van problémája. Vagy depresszió, vagy magány, vagy hiány, vagy korlátozás, vagy betegség. Mindig van valamilyen probléma.

    És tudni akarják, hogyan oldják meg a problémát. Csupán egyetlen módon oldható meg a probléma úgy, hogy soha ne térjen vissza, és ez nem a probléma szintjén van. A probléma szintjénél magasabbra kell menni, hogy ignoráld a problémát, és felismerd, ki az, akié a probléma.

    Gondolj egy problémádra! Mondd, hogy „Van egy problémám.” A hiba, amit elkövetsz az, hogy azonosítod az ént a testeddel és az elméddel. Ekkor ez az egyedüli problémád. Még mindig azt hiszed, hogy te vagy a probléma, vagy, hogy a test, vagy a cselekvő, vagy az elme vagy. Ez az egyedüli problémád, nincs semmilyen más probléma.

    Vagyis, ha az én problémája megoldódik, minden más probléma is megoldódik. És az emberek képtelenek ezt megérteni. De gondolkodj el ezen! Akármikor, amikor valamiféle problémád van, ami lehet bármi, mit mondasz, kinek van a problémája? Azt mondod, „Nekem van problémám.” A testedre utalsz, nem? De ha el tudod kapni magadat, és azt tudod mondani, hogy „Ki ez az én, amely azt gondolja, hogy problémája van?” Fel fogod ismerni, hogy az énnek sosem volt problémája. Úgy tűnik, hogy a testnek van problémája. Csakhogy te nem vagy a tested. Abszolúte semmi közöd a testedhez. Próbáld ezt állandóan észben tartani!

    A tested karmikus törvény alatt áll. Ha nincs karma, nincs test. De amíg azt hiszed, hogy problémád van, az azért van, mert azt hiszed, hogy a test vagy. Ennélfogva ezen a kérdésen kell dolgozni. És ébredj rá, hogy a testem az ő saját karmája törvényei és szabályai alatt áll, abszolúte semmi köze hozzám, én teljesen szabad vagyok. Amikor ily módon tekintesz erre, a tanújává válsz a testednek. A tanújává válsz a gondolataidnak. Ez magától történik. Ne mondd, hogy „Én a tanú vagyok.” Mondd azt, hogy „A tanú észleli a testemet. Léteznie kell egy „én”-nek, hogy észlelje, honnét jött ez az én? Mi a forrása az énnek?” Fedezd fel!

    De ha a másik módszert használod, a példa kedvéért mondjuk, hogy beperelt valaki a bíróságon. Így azt mondod, „Problémám lett, mert beperelt valaki.” Ha fizikailag reagálsz, elkezdesz aggódni és félni, és azt hinni, hogy valami nincs rendben, akkor is vagy megnyered a pert, vagy elveszíted. De akármit csinálsz, nem emelkedtél magasabbra a problémánál. Ami azt jelenti, hogy újra meg újra ismételned kell, amíg arra a pontra nem érsz, ahol nem reagálsz a helyzetre.

    Most, mit értek nem reagálás alatt? Figyelmen kívül hagyod a bírósági idézést? Nem, nem hagyod. (a tanítványok nevetnek) Teszed, amit tenned kell. Elmész a bíróságra, de realizálod, hogy „Ki az, aki a bíróságra megy?” A testem. A testem megy a bíróságra, de ki az én testem? Nincs test. Bíróság sincs. Ez az egész egy illúzió. Az, valóban.” (a tanítványok nevetnek) És aztán, ha így tekintesz rá, tényleg valami jó fog történni. (nagyobb nevetés) Furcsának tűnhet, de a nehéz helyzetet le fogod küzdeni és meg fogod haladni. De ha nem így jársz el, ha úgy reagálsz, mint mindenki más, aki fél és azt mondja, hogy „Ártatlan vagyok. Nem én tettem.” Akkor aztán problémád van. Újra és újra ismételned kell a kondíciót, mint már említettem, amíg képessé nem válsz felismerni, hogy soha semmi nem történhet az énnel. Az én szabad. Mindig is szabad volt.

    Most helyezd magad a másik pozícióba! Mondjuk, ellopnak tőled valamit, és te beperled őket a bíróságon. És ez alkalommal te vagy a felperes. Megint, ha lesüllyeszted magad ahhoz a pozícióhoz, lehet, hogy megnyered az ügyet, és kapsz egy ítéletet. De karmikus szempontból ez nem jelenti számodra a kondíció végét. Karmikus szempontból ez azt jelenti, hogy a tested újra meg újra meg újra keresztül fog rajta menni. Ha átnézed a bírósági jegyzőkönyveket, nagyon érdekes dolgot fogsz találni. Azt fogod találni, hogy az emberek, akik perelnek, és akiket perelnek, újra meg újra a bíróságra kerülnek. Mindig valamilyen bajban vannak, mindig perelnek, és mindig perlik őket. Mindig ugyanazok az emberek. (nevet) Ugyanazok az emberek azok, akik körbe és körbe és körbe mennek. Egy taposómalomban vannak, és sosem szállnak ki.

    Orvossal, fogorvossal ugyanez a helyzet. Ha megnézed az orvosi és fogorvosi naplókat, ugyanazok térnek vissza mindig. Időnként jön egy új páciens. De amint függőségbe kerülsz az orvosok és fogorvosok által, újra meg újra meg újra visszajársz. Biztosítják, hogy így tegyél. Voltál már úgy fogorvosnál valaha, hogy nem talált semmilyen problémát nálad? Mindig szükséged van egy tömésre. És ha nincs problémád, akkor csinálnak. (a tanítványok nevetnek) Mert ők így keresik a pénzüket.

    Azt igyekszem elmondani, hogy ne ragadj le azon a szinten! Emeld fel magad a tudatosságba! Önmagad megkérdezésével, hogy: „Ki megy ezen keresztül? Én. Ki az én? A testem vagyok? Az elmém vagyok?” Fedezd fel! Azt, aki valójában vagy. Amikor jön a megvalósítás, és a te vagy nem a tested, minden érintett számára baráti megoldás születik.

    Miért? A tény miatt, hogy a tudatosság harmónia és boldogság. Ha tudatossággá válsz, csak harmóniát és boldogságot tudsz tapasztalni. És az magában foglalja a testedet is, azon tény miatt, hogy nincs tested. Vagyis az, ami testként jelenik meg, harmonikussá és boldoggá válik számodra. A többi ember számára úgy tűnhet, hogy meghalsz. De ami téged illet, senki nincs, hogy meghaljon. Senki nincs, hogy problémája legyen. Ez valami gyakorlati, amit működtetni tudsz.

    A megvalósítás megint az, hogy minden az énhez kapcsolódik. Minden, a bíróság, a felperes, az alperes, az idézés, az orvosok és a fogorvosok. Ez mind az én része. Ennélfogva, ne próbáld az okozatokkal megváltoztatni a dolgokat. Menj az okhoz, és tedd fel a kérdést magadnak: „Miért megyek keresztül mindezen?” És a válasz ez lesz: „Mert egy majom vagy.” (a tanítványok nevetnek) „Nem akarod elfogadni az ént.” (nagyobb nevetés) Úgyhogy keresztül kell menned ezen újra meg újra meg újra, amíg meg nem csinálod. És ez az, ami történik. Egyik tapasztalatot szerzed a másik után, és az ént az állapottal azonosítod, vagy nem? És azt mondod, nemde, hogy „[Én] keresztülmegyek ezen az állapoton. [én] tapasztalom ezt.” De ez nem igaz, ez hamis azonosulás. Én a test jelenségtől független vagyok. A testem nem hallgat az énre.

    Emlékezz, hogy a testedre az ő saját törvényei vonatkoznak! A tested azt teszi, amit szeret. Kéri az engedélyedet, hogy tehessen valamit? Természetesen nem. Amikor ki kell menned a mosdóba, megkérdezi a test az „én”-t, hogy kimehet-e a mosdóba? Azt az érzést kelti benned, hogy ki kell menned a mosdóba. Amikor megfázol, kér a test engedélyt az „én”-től, hogy megfázhasson? Természetesen nem. Megfázik. De a hiba az volt, hogy azonosítottad az „én”-t a testtel. Most tudod, hogy az „én” nem a test, az én a tudatosság, az én a parabrahman, az én a végső egység, az én a szat-csit-ánanda, és az igazi természeted. Valamilyen kérdés ezzel kapcsolatban?

    SR: Nekem vannak kérdéseim, a problémára visszatérve, tudod, a beszélgetést ezzel a problémával indítottuk. Buddha első nemes igazsága szerint „Az élet szenvedés”, tudod? Úgy látszik, mindig van probléma, de ahogy Ramana mondta, az igazi trükk annak a felfedezése, hogy kié a probléma, így az ilyen dolgok megjelenése, mint idézés vagy helyszíni bírságolás vagy hasonlók, tudod, egy bizonyos értelemben probléma, és egy másik értelemben valójában kegyelem. Annak tűnik. (R: Kegyelem, ha megvalósítod az „én”-t.) Igen, azt gondolom, hogy ez csak befelé fordít téged előbb-utóbb, mert tudod, bele tudsz fáradni, hogy ezzel foglalkozol egy másik szinten, gondolom.

    R: Sajnos, az a helyzet, Richard, hogy a legtöbb ember sosem fárad el. (nevetés) Haladnak életről életre, életről életre, míg egyszer rá nem ébrednek az igazságra. (SR: Talán ez fog történni, de mi épp mások miatt akarunk ott lenni?) (nevet) De végül ez fog történni. De ha elkapnák az „én”-jüket, akkor nem kellene keresztülmenniük mindezeken. Tehát gondolkodj el a problémáidon! Van-e bármilyen problémád, gondolkodj! És ne mondd, hogy „[Én]nekem van problémám?” Most látod a hibádat? Az énnek soha semmilyen problémája nincs. Az én teljesen szabad. Tartózkodj az énben! Ragadd meg az ént! És a munka, amit megint végzel az, hogy megkérdezed: „Kihez jött ez? Énhozzám.” Az énhozzám ugyanaz, mint az én. Kapaszkodj az én érzésébe! Emlékezz, hogy ez az énnek csak egy érzése. Én nem létezik. És kövesd a forrásába! Hogyan követed a forrásába? Csöndön keresztül. Amikor azt kérdezed, hogy „Mi az én forrása?”  Maradj csöndben. És a válasz jönni fog magától. Emlékezz, soha ne válaszolj a kérdésre, mert az az egód válasza lenne! Bármilyen válasz jut eszedbe, az egódból jön.

    E procedúra során együtt próbáljuk az elmét és az egót megsemmisíteni. És az elme és az ego megsemmisítésének egyetlen útja a csöndön keresztül vezet. Amikor nincsenek gondolatok, elme sincs. Amikor megpróbálod a problémádat kiértékelni és megoldani, az elméd sok zajt termel. Ennélfogva sosem tudod valóban megoldani a problémádat. Le tudod állítani egy időre, de folytatódni fog újra és újra, és vissza fog jönni különféle utakon, hogy üldözzön téged.

    Például: Valakinek a nyakában daganat van. Ahelyett, hogy a daganat okát keresné, sebészhez fordul. És a sebész fog egy kicsi éles kést, és azt mondja: „Ki akarom vágni”, te pedig megengeded, természetesen, hogy a sebész kivágja. Mert végül is ő a sebész, ért hozzá, és éles kései vannak. De mi történik később? A daganat egy hónap múlva visszanő a nyakadra. Úgyhogy visszamész a sebészhez, aki közli veled, hogy fejátültetésre van szükséged. (nevetés) És kivágja a daganatot, így most már két nagy sebhelyed van. Egy hónappal később visszanő a karodra, és ez így megy folyton-folyvást. Azon tény következtében, hogy a sebész nem kereste meg az okot, pusztán az okozatot próbálta kiküszöbölni. És ugyanez a helyzet, amikor a problémáidat próbálod megoldani. Az okozattal dolgozol, nem az okkal. Az ok a tudatosság. És amikor azonosulsz az okkal, a probléma magától megszűnik, azon tény következtében, hogy igazából soha nem is létezett, te pedig szabaddá válsz.

    Tehát, ha gondod támad a csöndben ülve, amikor az ént követed. Amikor azt kérdezed, hogy „Honnét jön ez az én”, és az énben időzöl, és a csöndben időzöl, de gondot okoz a csöndben ülni, akkor kezdd el gyakorolni az „én – én” mantrát, és mondd magadnak újra és újra, hogy „én – én, én – én, én – én”. Ez meg fogja akadályozni az elmédet, hogy gondolkodjon. Segíteni fog, hogy elméd kiürüljön. Úgyhogy a csöndben tudsz ülni, gondolkodás nélkül. Csinálnod kell valamit!

    Megint, ne süllyedj a probléma szintjére! A probléma megoldásának nem az a módja, hogy a szintjére süllyedsz. Csupán pihenj az énben! Az én el fog vezetni téged a csöndbe, és a csöndben tudatosság van. Ott tiszta értelem és abszolút tudat, üresség, nirvána van. Tapasztalni fogod a tudatosság összes kifejeződési módját. Ha követed az ént a forrásába.

    Valamilyen kérdés ezzel kapcsolatban?

    SD: Nekem van kérdésem, de nem tudom, hogyan kifejezni. Azt tanítottad nekünk, hogy önkutatással, az én gondolat követésével, fel fogod fedezni végül, hogy nincs én. És feltételezve, hogy így van, egy mantrát is adtál nekünk, hogy lecsendesítsük az elmét, hogy belégzéskor mondjuk azt, hogy „Ki vagyok én?” aztán a szünet alatt „Tiszta tudatosság vagyok” és kilélegzéskor „Nem a test vagyok”. Nos, ki az ’én’, ki a tiszta tudatosság, ha nincs én? (R: Az Éned. Te magad.) Vagyis a probléma nyelvi szemantikai kérdésnek tűnik, mivel ahogy látom, hogy két különböző „én”-ről beszélsz?

    R: Van az ’én’, amely a személyes én, és van az „én”, amely tudatosság. (SD: Tehát az ’én’, amely a személyes én az, amely eltűnik.) Igen, és aztán az ’én’ marad, én vagyokként. (SD: De én azt gondoltam, hogy azt mondtad, hogy az ’én’ együtt tüntet el mindent?) A személyes „én” együtt tüntet el mindent. (SD: Vagyis nem a valódi „én”?) Ami azt illeti, van egy valódi „én”, ami elmegy. De kinek van szüksége valódi „én”-re? (nevetés) (SD: Nos, az én vagyok kifejezésbeli tiszta tudatosság, ki az „én”?) Isten. (SD: De még használjuk az én névmást?) Mivel nem tudsz jobbat tenni. (nevetés) (SD: Na, erre mondom, hogy többé-kevésbé szemantika.) Nevezheted szemantikának. Kövesd a személyes ént, ami én vagyokká válik! Az én vagyok tudatosság, és azután csönd van. Amit meg akarsz valósítani, az a csönd. Más szóval, nem akarod azt mondogatni, hogy „a valódi én vagyok, a valódi én vagyok”. Máskülönben ez olyan, mintha a fa azt mondaná, hogy „fa vagyok, fa vagyok”. (SD: Igen.) De saját javadra, és a saját gyakorlatoddá az a valódi én vagyokká válik, és a valódi én vagyok csönd, nyugalom. Nincsenek gondolatok.

    SH: Vagyis „az én tiszta tudatosság vagyok” kifejezésen túl csönd van?

    R: A tiszta tudatosság vagyok a csönddel rokon értelmű, ugyanaz a dolog. De amikor ki akarod fejezni a csöndet, tiszta tudatosságként fejezed ki. Érezd, hogy milyen boldog vagy, amikor egyáltalán nem gondolkodsz, amikor nagyon kevés a gondolatod. Minél kevesebb a gondolatod, annál boldogabbá válsz. A baj akkor kezdődik, amikor sokat gondolkodsz. Ezért mondom mindig, hogy „Ne gondolkodj tovább az orrodnál!” Amint meglátod, hogy elindulnak a gondolatok kifelé, azonnal állítsd le őket, megkérdezve magadtól: „Kihez jönnek? Hozzám”, időzz az énben, tartózkodj az énben! Kövesd azt a forrásába! Ami az én vagyok, vagyis a csönd, vagy békesség. Akkor teljes boldogság, töretlen boldogság, zavartalan boldogság van jelen. Teljes béke és boldogság és öröm, amely sosem múlik el. Mit gondolsz erről?

    SH: Jól hangzik. (Robert nevet)

    SV: Az „én” érzéséről beszélsz, amelyben tartózkodni kell? (R: Igen.) Ez a legtöbb, amit tenni tudok emberileg? (R: Nem, természetesen nem.) Ami a gyakorlatot illeti?

    R: Sok dolog van, amit meg tudsz tenni emberileg. Tudsz egy hideg zuhanyt venni. (SV: Nem, gyakorlati bölcsességre gondolok.) Ühüm, vehetsz egy hideg zuhanyt, a segítségedre van. Mert a hideg zuhany megváltoztatja az anyagcserédet, és éberebbé tesz. Próbáld ki! (SV: Nem szeretem a hideg zuhanyokat.) Ez a cél. (SV: Pardon?) Ez, épp ez. Ha veszel egyet, mondjuk, nem jól érzed magad, és levertnek érzed magad, ha veszel egy hideg zuhanyt, a depresszió el fog múlni. (SV: Nos, megfeledkezel róla.) Megfeledkezel róla? (SD: Megfeledkezel a depresszióról, mert annyira fázol.) (nevet) Az biztos, hogy sok változás következik be. De akkor ez időt biztosít számodra a gyakorolásra. Ellenben az előtt nem tudtál gyakorolni, mert túl lehangolt voltál. De most a depresszió csökken, mert vettél egy hideg zuhanyt, és képes vagy gyakorolni. Képes vagy befelé fordulni. Előtte gyakorlatilag lehetetlen volt megtenned. Bele voltál ragadva a problémába. Vagy tudsz a tanúvá válni, és csak a depressziódat figyelni. Figyeld a cselekvéseidet, csak figyelj, nézz intelligens módon, szisztematikusan! Figyeld a gondolataidat! Válj tudatossá a gondolataidra! Légy tudatában az érzéseidnek, és ne tégy semmit! Az szintén megnyugtatja az elmédet.

    Minden, amit teszel, egész szádhanádnak az elmét kell csillapítania. El kell, hogy csöndesítse az elmét. Ez az, amit valójában akarsz. Ezért, bármilyen módszert használsz, azért tedd, hogy az elme megnyugodjon. Nincs semmi igazán mély ezzel kapcsolatban, egyszerűen meg akarod nyugtatni az elmét. Amikor az elme csöndes. Igaz természeted önmagától bekövetkezik. Minden magától történik. De amikor az elméd zajos, akkor úgy tűnik, hogy ténykedned kell, szorgalmasan, tenned kell valamit a tudatosságod megváltoztatása érdekében. Míg valójában nagyon keveset kell tenned. Egyszerűen gyakorolj önkutatást vagy bhaktát. Válj bhaktává, ahol teljesen megadod magad Istennek. Amikor azt mondod, „Ne az enyém, hanem a tied!”, és teljesen megadod magad. Más szóval Istennek adod az életedet és az ügyeidet és a problémáidat. De emlékezz rá, hogy ne egy külső Istennek add! Külső Isten nem létezik. Önmagadon belül lévő Istennek adod, és aztán magává Istenné válsz. Mindkettő a szabadsághoz, a megszabaduláshoz vezet.

    Mindenféle választásokat kértél, és higgy nekem, ezt az egyetlen választást kaptad. A semmire nem reagálás választását, és a befelé fordulást, akármit választasz. Ez az egyetlen szabadság, amit kaptál. Minden más karmikus természetű. Jó.

    SG: Robert, ki választ?

    R: Az Én. Az Én ön-tartalmazó. Ő biztosít neked választást testként, hogy felfedezd, hogy nem vagy a test. Ezt az egészet önmagadtól csinálod. Az ego-énről beszélek. (SG: az ego-én nem létezik?) Persze, hogy nem, de azt hiszed, mert problémáid vannak. (SG: Ez így van.) Amíg problémákat tapasztalsz. Ne mondogasd azt, hogy az ego nem létezik! Ha az ego nem létezne, nem volna szükség a problémák megoldására. De amíg úgy érzed, hogy megoldásra váró problémáid vannak, addig tudhatod, hogy az ego még mindig létezik számodra. Ha mindnyájan a tudatában volnánk, hogy nincs ego, akkor ez az egész társalgás szükségtelen volna. A beszélgetésünknek az az oka, hogy néhányan közülünk azt hiszik, hogy van egónk. Bár mi azt mondjuk, hogy nincs.

    Ezért nem vall bölcsességre, ha azt mondogatod, hogy „Brahman vagyok, tudatosság vagyok, tiszta tudat vagyok” amíg sebzett vagy, és azt hiszed, hogy baj van az életeddel, vagy hibás valami, nem fogsz boldogulni az életeddel. Amíg úgy érzed és látod, hogy valami baj van az életeddel, nem számít, hogy micsoda, nem számít, hogy jogosnak gondolod-e, addig tudnod kell, hogy egód és tested van. Akkor dolgoznod kell a karma törvényeivel, hogy megszabadulj tőlük. És ez az, ahol szerető jóságot, boldogságot, tisztaságot gyakorolsz, miközben szatvikus étrend szerint étkezel, és teszed az összes jógában tanult dolgot. De az idő elérkezése, a megvalósulttá válás nem ad felhatalmazást, hogy idiótát csinálj magadból, és az valami más, amit meg kellene beszélnünk.

    Ma sokan hiszik magukat megvalósultnak, és mindenféle rémes dolgot művelnek. És azt mondják, hogy ez nem számít. Ezt azzal a hiedelemmel igazolják, hogy „megtehetek bármit, amit szeretek, mert semmi nem létezik”. De ha még ilyen gondolataid vannak, ez azt mutatja, hogy nem vagy megvilágosodott. Mert ha az volnál, akkor senki sem lenne, hogy azt gondolja. Érted? Az ilyen gondolatok még csak be sem lépnek az elmédbe. Hogy azt tehetek, amit akarok. (nevet) Önmagadnak mondasz ellent, amikor „én”-t mondasz. Az „én” még létezik számodra. Mivel azt mondod, hogy azt tehetek, amit akarok, mert nem létezem. Ha nem léteznél, nem tennéd fel a kérdést.

    SV: Mert a testre vonatkozik?

    R: Természetesen. Ily módon tesszük lóvá magunkat. De sokan hiszik azt, akiket más államokból és országokból ismerek, hogy valóban meg vannak világosodva. És az egyik börtönben kötött ki, a másik öngyilkos lett, mert azt gondolták, hogy felhatalmazásuk van azt tenni, amit akarnak. És higgy nekem, amikor eljön a megvalósulás, nagyon együtt érzővé válsz. Az alázat megtestesülésévé válsz. Örömére fogsz szolgálni másoknak, anélkül, hogy ezeket a dolgokat gondolnád. Ez magától történik. És nem lesz kérdés, hogy meg vagy-e világosodva, vagy sem. Nem gondolod azt, hogy meg vagy világosodva. A szavak eltűnnek. A gondolatok eltűnnek. Nincs olyan, hogy megvilágosodás. Csak az adnyánínak kell arra gondolnia, hogy megvilágosodott vagy nem megvilágosodott. De lényeges, hogy ne kövess el gonosztetteket!

    Tudok az osztályban valakiről. Ma nincs itt. De állandóan pornó filmeket néz, és ez se nem jó, sem rossz. De azt állítja, hogy ez nem számít, mert ki látja a filmet? (nevetés) Ez az, ahogyan igazolja ezt. Vagyis, ha valaki ilyenről mesél nekem, még arra sem veszem a fáradságot, hogy válaszoljak. Igazán gondosaknak kell lennünk! Óvatosnak kell lennünk, mert ez az út, a Jnana Marga útja nem ír elő korlátokat illetve szabályokat és szabályozásokat számodra. Csak azt mondja, hogy találd meg az ént. Ennyi. És minden gondját fogja viselni önmagának. De legyél igazán óvatos! Ha mindenféle testi érzésed és késztetésed van, és azt gondolod, hogy megvilágosodott vagy, felejtsd el!

    Az az igazság, hogy néhányan olvasták a könyvet, „Az isteni bolond ember”-t. Nem tudom, olvastátok-e, kölcsön szoktam adni. És ez hiba, mert az emberek szó szerint veszik. Azt gondolják, ha megvilágosodottak, akkor mehetnek, és a megvilágosodásuk érdekében mindenfélét tehetnek az emberekkel. Erre még csak ne is gondolj! Mert az a személy, akiről ebben a könyvben olvashatunk annyira fejlett, hogy még elképzelni sem tudjuk, hogyan gondolkodik. De sokan utánozni próbálják őt. Légy óvatos! Valamilyen kérdés ezzel kapcsolatban? Igen?

    SR: A testi késztetésekről szólva. (nevetés) Azt mondod, azt jelzik, hogy nem vagy megvilágosodott?

    R: Az emberek rendszerint megkérdik tőlem: „Mit érezel, amikor önmegvalósítottá válsz?” És én mindig azt felelem, hogy ”Emberibbé válsz.” Ami azt jelenti, hogy kiterjedsz, a szeretettel valahogy mindenütt jelenlévővé válsz. Szeretet érzésed megsokszorozódik. Alázatosság érzésed ezerszeresére növekszik. És úgy érzed, mintha az egész emberiség teste volnál. Az univerzum teste vagy. Vagyis a késztetések, amik hozzád érkeznek, a szeretet késztetései. Az alázat, a részvét, a szeretet késztetései. Minden más késztetés testi késztetés. A megvalósulásodkor azok eltávoznak. (S: (A tanítványok a testi késztetésekről kérdeznek.)) Megváltoztatja, módosítja azokat. Erről sok a vita. De továbbra is használni tudod a testedet, és még szexelni is tudsz, ha akarsz, de az érzések teljesen különbözőek. Ez túl van az emberiségen, és nem tudod leírni, kifejezhetetlen.

    SD: Ezért mondta Maharshi, gondolom, hogy lehetsz házas vagy nőtlen, gazdag vagy szegény, és lehetsz mégis megvalósult? (R: Pontosan, ennek semmi köze ahhoz.) Úgyhogy ha házas volnál feltételezhetően, mégis testi, emberszerű lennél... (R: Van, aki az lenne, van, aki nem. Attól függ.) De azt mondtad, hogy különböző, vagy felsőbbrendű lenne? (R: Teljesen más lenne.)

    SR: Robert, e vonalak mentén, a mai napon különösen számomra, azon a területen találkoztam valakivel, akit ismertem egy ideje, és emiatt volt nagyon érdekes, ami történt. Nagyon jó érzés volt egy szűk térre korlátozódni, tudod, mire gondolok? Egy másfajta energia, és aztán nagy hirtelen csak úgy erre az érzésre változott néhány órával ezelőtt, miközben teljesen otthon, és biztonságban van a világban. És hallgattam ezt a gyönyörű zenét, ami állandóan azt mondta, hogy „Gyermekként haladva át az életen, soha nem ismerve az okot, soha nem kóboroltam el az otthontól messze”, valami ilyesmi. Úgy tűnik, mintha mindenre az lett volna a válasz, hogy „Hol az otthon?” Mert azok az érzések messzire kellett, hogy vigyenek téged onnan, ahol valójában vagy. És amikor az így megtörtént, az volt a legbékésebb és legcsendesebb, amire az elmém valaha gondolt. (R: Az jó.) A sok elengedés miatt nevetek sokat. (R: Jól hangzik.) De ez olyan volt – korábban beszélgetettem erről Jimmel, hogy ez egy eléggé intenzív tapasztalat volt számomra, és van egy valóságos vágy, hogy emberi legyél bizonyos módon.

    R: Nos, igazán nem kellene megfosztanod magadat.

    SR: Igen, de még inkább, valahogy sokkal inkább abban a bizonyos értelemben, hogy elnéző akar lenni, de más módon, mint valaha azelőtt, tudod. Mint a tapasztalattal való a teljes egység, mondhatni, még ha csak az elmémben történnek is, tudod? (R: Hmm.) És ami megkönnyíteni látszik az olyan, mint nagy hirtelen, robbanásszerűen, igazán jól érezni magunkat, hogy abbahagyom az elítélését, vagy csupán hátul próbálom tartani. (R: Ez az, igen.) Igen tudod, ez olyan, akármi történt, még ha képzelet volt is, szintén valóság volt.

    R: Ez az. Azt próbáltam elmondani az előbb, amire nem gondolsz. (SR: Igen.) Semmilyen gondolat nem mondja, hogy kellene, vagy nem kellene. Csak tapasztalat van. Ez túl van szavakon vagy gondolatokon. Ezért mondom mindig, hogy amikor ahhoz a szakaszhoz elérkezel, az kimondhatatlan. Szavakkal nem leírható. Úgyhogy csendben maradunk, és nem mondunk semmit, és ez jobban leírja.

    Vagyis amikor azt mondom, hogy emberibbé válunk, akkor úgy értem, hogy kiterjedsz. Átfogod az egész világegyetemet, és felismered, hogy minden az Én, és én az vagyok. De az jelentőssé válik számodra. Nem használod a szavakat, amelyeket az imént említettem. Csak tudatában vagy. Megérted, hogy az az út. De szavak nem mennek keresztül az elméden. Nincsenek többé szavak, olyanok, mint kellene, vagy nem kellene, jól vagyok, vagy rosszul vagyok, ez jó, vagy ez rossz. Csupán léted által érték vagy az emberiség számára, a világ számára, minden számára. De a leírásához nincsenek szavak. Nincsenek követendő törvények, és nincsenek követendő szabályok. De mégis lehetetlen számodra gyakorlatilag, hogy abban az állapotban bárkit megsebezz. Túl vagy azon, hogy megsebződj, és túl vagy azon, hogy akárkit megsebezz. Ez a teljes alázat, a teljes részvét és a teljes szeretet állapota. (SR: Ez nem motivációként, vagy valamilyen szándék értelmezéseként hangzik, nem annak tűnik.) Igen, így van, mert senki nem létezik, hogy motiválni lehessen. (SR: Igaz. És meg lehet sebezni valakit, vagy támadni vele.) Az az ego, természetesen. Csak az ego támadható, sebezhető vagy motiválható. De amikor nincs ego, nincs senki, hogy gondolkodjon. És a cselekvő eltűnik. Úgyhogy akármit csinálsz, az automatikus, spontán. És az egy érték az emberiség számára, mint mondtam, és nem okoz sérülést senkinek. Tehát megint, ha még mindig gondolkodnod kell, hogy ez helyes vagy helytelen, vagy ha még mindig gondolkodnod kell, hogy megsebzel-e valakit, a helyes döntést hozod-e, akkor tudhatod, hogy egód még él, és köszöni, megvan.

    SK: De ugyanakkor, nem addig jó keresztülmenni azokon a folyamatokon, amíg az ego el nem tűnik?

    R: Nézni magadat, figyelni magadat, tanújának lenni annak, ami történik. És ez megint csöndhöz vezet. (SV: Különben elkapnak a játékban megint.) Természetesen, ne reagálj rá!

    SR: Robert, esetemben nagy szerepet játszott a sérülés okozásának a félelme – tudod, az emlékek miatt, amelyek még mindig eléggé befolyásolnak. És úgy tűnik, azt próbáltam tenni ez ellen, hogy meg kellett találni, hol lehetnék biztonságban, és ahogy ennek a reménytelenségét felismertem, az egész dolog látszólag teljesen másként tért vissza – egy teljesen megváltozott világhoz. Ez olyan, mint az attól való félelem, hogy megsebződök, vagy megsebzek valakit, egy emlék volt – majdnem olyan, mint egy múltbeli út élése.

    R: Nos, az a tapasztalat lehetővé teszi számodra, hogy tudd, hogy félig vagy megsülve. (nevetés) (SR: Mi?) Félig sült vagy.

    (Szalag kimaradás. A szalag egy tanítvány kérdésével folytatódik Robert tapasztalatáról.)

    SH: …hány éves voltál, Robert? (R: Tizennégy.)

    SD: De már előtte is voltak spirituális tapasztalataid?

    R: Igen voltak. És aztán életem további részében megerősödött, amit éreztem. Semmiféle nevet nem tudtam, amit most igen. (SH: Megfosztásra kerültél az egótól, miután elmúltál tizennégy?) Nevezd így, ha tetszik, mert, hogy itt üljek, és beszélgessek veletek, meg kellett tanulnom ezeknek a dolgoknak a neveit, úgymint ego, tudatosság, Énben való időzés. Éppen az voltam, mint azelőtt, csak név nem volt hozzá. Most neveket adtam neki.

    SD: Mint Maharshi, akinek vallási szempontból nem volt formális képzettsége, de a szentírásokkal kapcsolatban beszélni és válaszolni tudott.

    R: Így van, igen, nos, amit később csinált, az emberek mindenféle szentírást hoztak neki, amikor a barlangban volt. Mindenféle könyvet hoztak neki, ő pedig átnézte őket, és elolvasta őket, és keresztülment ezen. És ez megerősítette az érzéseit. (SD: Feltételezem, azért, mert realizált lévén már értette azokat.) Igen. Úgyhogy tudott beszélni róluk.

    SG: De szükség van a megerősítésre, vagy ez csupán a test-elmének a része?

    R: Nem volt rá szükség, de azt hittem, hogy bolond vagyok. Azt gondoltam, valami baj van velem, mert csak nem válaszoltam.

    SK: Akkor nem végeztél szándékosan szádhanát, hogy arra a helyre érkezz, mivel még csak a létezéséről sem tudtál? (R: Pontosan.) Megtörtént, és még csak nem is tudtál róla, hogy mi történt?

    R: Sejtelmem sem volt semmiről. (SV: Amikor azt mondod, hogy azt hitted, hogy biztosan elmebeteg vagy, természetesen nem voltál az, csupán...?) Nem, kivéve, hogy az embereket különböző színben láttam. És ők mind más dolgokra reagáltak, mint én. Így ki voltam rekesztve valamiképpen. Ezért ki akartam deríteni, hogy mi folyik.

    SN: De Robert, miért kell szádhanát végezniük egyeseknek, másoknak pedig nem?

    R: Ez a karmádtól függ, amely nem létezik, amely mindenkinél más. De az önmegvalósítás alapvetően mindenkihez ugyanúgy jön. De ha neked szádhanát kell végezned, akkor szádhanát kell végezned. Amíg azt hiszed, hogy az ego, vagy a test vagy az elme vagy, addig szádhanát kell végezned. És az segít csendessé és nyugodttá válnod. És amikor csendes és nyugodt vagy, akkor a megvalósulás magától bekövetkezik. (SN: Akiknek nem kell szádhanát végezniük, azok learatják a karmájuk gyümölcseit?) Mondhatod így.

    SH: A te esetedben nem kellett semmilyen szádhanát végezned. Olyan vagy, akár egy zen hagyománybeli pátriárka. (Robert nevet) Hallottad a daya szutra recitálást Kína utcasarkain, és megvolt. (R: Ráhibáztál.) Igen.

    (A tanítványok a zen tradíció ötödik pátriárkájáról beszélgetnek.)

    SN: Ha nincs egója valamely személynek, az tud róla?

    R: Nem, mert senki nem marad, hogy tudjon. Lennie kell egy tudónak, hogy tudja, hogy van-e egód, vagy nincs. De ha tudó nincs, ego sincs. Csupán üresség vagy. Csupán tiszta üresség van. (SN: Vagyis amíg azt gondolod, hogy nincs egód...) Addig van egód. (a tanítványok nevetnek)

    SR: Ez tehát valójában az önmagadról való nem tudás állapota? Még azt sem tudod, hogy létezel. (R: Így van.) Ahogy a dal mondja: „Az átutazó gyerek sosem ismeri az okot.” (R: Igen.)

    SV: Vagyis tudatosság van, de ego nincs abban az adott test-elmében?

    R: Még tudatosság sincs, mert ki maradt, hogy tudatos legyen? Semmi sincs. (SV: És mégis a tényt fejezed ki, hogy nincs ego?) Igen. (SV: Elmém elborzad.) Térjünk megint vissza az ég kékhez. (nevetés) Nincs ég, és nincs kék, ha megvizsgálod. Vagyis, ha megvizsgálod magad, végül fel fogod fedezni, hogy soha nem léteztél. (SV: Amíg ezt felfedezed...) Akkor végzed a szádhanát. (SV: Úgy teszel, mintha különböző szádhanákat végeznél?) Pontosan, mindezen technikák ezért vannak.

2. rész ->

Kategória: Robert Adams | Hozzáadta:: nisargadattin (2014 Április 24)
Megtekintések száma: 258 | Hozzászólások: 1 | Helyezés: 5.0/2
Összes hozzászólás: 1
0
1  
koszonom

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]