Főoldal » Cikkek » Robert Adams

Robert Adams: A tiszta intelligencia csönd - 56. átirat

A tiszta intelligencia csönd

56. átirat

1991. április 25.

     Robert: Jó veletek lenni megint. Mi volna, ha azt mondanám, hogy abszolút valóság vagy? Hinnél nekem?

     Tanítvány: Igen.

     R: Tényleg? Miért? (S: Mert ez az igazság.) Kinek az igazsága?) (S: Az igazság.)

     Robert folytatja: Ez egy szó. Abszolút valóság. De tudsz vele azonosulni? Tud az az igazságod lenni? Sajnos, a legtöbben azt hisszük, hogy tapasztalatokon kell keresztül mennünk. Szádhanát kell végeznünk. Spirituális diszciplínákat kell gyakorolnunk. Mindenféle rejtelmes dolgokat kell csinálnunk. És aztán, amennyiben Isten szeret bennünket, önmegvalósítottakká fogunk válni. Ez az egész egy hazugság. Hipnotizálásra kerültetek, hogy mindent elhiggyetek, amit hisztek, mindent. Például, ha azt gondolod, hogy elfogadod az igazságot, és az segít neked, akkor tévedsz.

     Például, ha azt kérdezném, hogy a világ valóságos-e, akkor a legtöbben nemmel válaszolnátok. De ez nevetséges, mert a viszonylagos intelligencia, ami ezeket a szavakat kimondta, ugyanaz a viszonylagos intelligencia, ami a világot összetartja. Értsd meg, mindkettő ugyanarról a helyről származik! Követsz engem? A világ viszonylagos intelligencia. Amikor azt mondod, hogy a világ nem valóságos, akkor viszonylagos intelligenciából beszélsz. Ha ismernéd a választ, akkor belátnád, hogy az csönd. A válasz csönd, tiszta intelligencia.

     A valóság tiszta intelligencia. A világnak semmi köze hozzá. A szádnak, illetve a testednek, illetve az elmédnek se. A tiszta intelligencia az csönd, szat-csit-ánanda, Parabrahman, tiszta tudat! Te az vagy. Amíg kifejezed, és gondolkodsz róla, nem vagy az. De amikor elengeded, és gondolatok nélküli csönddé válsz, akkor tiszta létezéssé válsz, és abszolúte semmi közöd a világhoz. Tehát világ olyan mértékben valóságos, amilyen mértékben a testedet valóságosnak hiszed. Az nem lehetséges, hogy testedben és elmédben hiszel, a világot pedig hamisnak hiszed. Csak egódat meghaladva válsz tiszta intelligenciává, ami mindig is voltál. Különben ez olyan, mint a Nap, amikor beutazza az univerzumot a fényt keresve, és megkérdezi a Holdat, „Meg tudod mutatni nekem, hogy merre van a fény?” És ez jelenik meg a Hold számára, ami a Nap fényét tükrözi vissza. Úgyhogy a hold azt hiszi, hogy bölcsességgel bír. Nem ismeri fel, hogy a Nap fényét tükrözi vissza. Azt hiszi, saját fénye van.

     Tehát, ez van velünk. Azt hisszük, halandó lényekként élünk. Azt hisszük, anyagból állunk, és elménk azt mondja nekünk, hogy mindenféle tapasztalatokon kell keresztülmennünk, hogy tanuljunk, hogy szuper lénnyé kell válnunk, szupermenné kell válnunk, hogy keresztül kell törnünk a csakrák pajzsán, és a többi. Tehát, egész életünkben azon dolgozunk, hogy ezt megpróbáljuk véghezvinni. A végén holtan esünk össze. És tovább folytatjuk. Gondolkodunk, ítélkezünk, manipulálunk, keresünk, keresünk, keresztülmegyünk rajta újra, meg újra, meg újra, amíg el nem jön az idő, amikor az egésztől megundorodunk. És ez, barátaim, a legjobb dolog, amit valaha tenni tudsz. Az egész tanítástól való megundorodás. Akkor elengeded. Abbahagyod a küzdelmet. Abbahagyod, hogy megpróbálj véghezvinni bármit. Abbahagyod, hogy megpróbálj intelligensnek lenni. Csak pihensz. És istenséged önmagától ragyog. Semmire nincs szükségetek. Ahogy ezt a kijelentést és a következő kijelentéseket teszem, elméd gondolkodni kezd. Amikor azt mondtam, hogy semmire nincs szükségetek, néhányan azokra a dolgokra kezdetek gondolni, amikre szükségetek van. Semmi nincs, amivé válnotok kellene. Senki nincs, akit keresnetek kellene, hogy segítsen nektek.

     El tudjátok fogadni, hogy minden magától történik? Nos, igen. Tudom, furcsán hangzik, mert arra tanítottak benneteket, hogy azt higgyétek, hogy ha nem teszitek megtörténtté, akkor nem fog megtörténni. De programozva vagytok. Programozva vagytok a születésetek óta. És programozva vagytok a többi életetek által. Úgyhogy, az egész, ami most vagytok, egy program csomag. Ez az egész, ami vagytok. Egy program csomag.

     Kiszámíthatók vagytok. Hogy hogyan fogsz cselekedni, amikor bizonyos esetek eléd kerülnek. Hogy hogyan fogsz reagálni, amikor bizonyos dolgokat látsz az életedben. Most azt gondolhatod, hogy mindent kézben tartasz, de ha otthonodba érkezésedkor az várna rád, hogy feleséged vagy férjed megszökött a tejesemberrel, nem volnál túl boldog, ugye?

     A dolgok még mindig irányítanak. A szituációk még mindig reakcióra késztetnek. Mindennek mennie kell. A szabaddá váláshoz üresnek, előítélet-mentesnek, koncepcióktól mentesnek, ítélkezéstől mentesnek, emberi tudástól mentesnek kell lenned. Teljesen üresnek kell lenned. Amikor üres vagy, űrhöz hasonló vagy. Az űr semmiként jelenik meg. Mégis energiával teli. Olvastam nemrég egy cikket, ami azt írja, hogy tudósok ételt fognak termeszteni az űrben. Az űrből fognak ételt termeszteni. Hallottál a víz alatt termő ételről. Nos, azt jövendölik, hogy az elkövetkező években az összes víz és az összes föld ki fog merülni, és az ételt majd az űrben fog kelleni termesztenünk. Nem úgy értem, hogy fent az űrben valahol. Úgy értem, hogy itt, ebben a térben. A semmiből.

     Amit térnek nevezel, az tudatosság. A test/elme jelenséged miatt az semmiként jelenik meg számodra. Ha valóban képes lettél volna megérteni és látni, hogy mibe vagy belemerülve, a tested nem tudta volna felvenni azt. Körülötted most mindenütt különböző dimenziókban mindenféle részecskék, sugárzások, elektromágnesesség, és mindenféle dolgok vannak. De ezek nem hatnak rád, mert a test-elméd felépítése olyan. Mégsem a tested illetve az elméd vagy. Tiszta tudatosság vagy. Tér vagy. Üresség vagy, nirvána vagy. Szóval, mihez fogsz kezdeni ezzel? Sírni fogsz? Rosszkedvűvé válsz? Érintetté válsz emberek szavai vagy tettei által?

     Úgy tűnik, két különböző megvalósítás létezik. Az egyik, amikor transzcendálsz, és továbbra is tudatában vagy önmagadnak. Különálló vagy az univerzumtól, de transzcendáltál. A másik, amikor annyira teljesen meghaladtad a testet, hogy mindent áthatóvá, mindenütt jelenlévővé váltál. Az univerzum lettél. Nincs többé én és enyém. Már nem hiszed, hogy ezt én birtokolom, te pedig nem. Ez az enyém. Az univerzum lettél, és olyan gondolatok, mint enyém, és tiéd már nem lépnek be az elmédbe. De az az előtti egyén még mindig tudatában van önmagadnak, mint tudatosságnak, de nem egyetemes tudatosság, személyes tudatosság.

     El tudod mondani, ha odaérsz, mellesleg, hogy látsz dolgokat. Ha érezni kezded, hogy olyan vagy, mint egy filmvászon, és minden, minden, amit látsz, beleértve a testedet is, egy ráfilmeződés a filmvásznon, továbbá minden ok nélkül ragyogóan boldognak érzed magad, tudd, hogy nagy utat tettél meg! De amikor a filmvásznon lévő képek egyikéhez hasonlónak érzed magad, és nem emlékszel rá, hogy te vagy a filmvászon, akkor még mindig a világ része vagy.

     Furcsán hangozhat, de minden, a fák, az ég, a Hold, a Nap, az emberek, a rokonaid, és a tested, az elméd, minden ráfilmeződés önmagadon. Csupán az erről való értesülés boldoggá kellene, hogy tegyen téged. Az elpusztíthatatlan Én vagy. Soha nem volt idő, amikor születtél, és soha nem lesz idő, amikor elenyészel. Te az vagy. A mások nélküli Én vagy. Ébredj fel! Tudd magad annak, ami valóban vagy! Vess véget a hitnek, hogy férfi illetve nő vagy, és hogy meghatározott tapasztalatokon mész keresztül! Vess véget a hitnek, hogy meg kell oldanod a karmádat, és hogy minden, ami történik veled, az karmikus! Ez emberi gondolás. Vess véget a hitnek, hogy Isten büntet és jutalmaz! Ilyen Isten nem létezik. Ébredj fel! A halálhozó álmot éled, és abban hiszel. Soha semmi nem tud veled történni. Senki nem létezik, akit te-nek neveznek. A te nem létezik. Bármi, amit el tudsz képzelni, az nem létezik. Megvalósulás nem létezik. Megszabadulás nem létezik. Nem létezik, mivel gondolnod kell rá. És persze akármit gondolsz, az mind hamis elképzelés. Csak megerősíteni tudod ezt az igazságot a csöndben.

     Megértem, hogy legtöbbeteket kb. négy órát látom csak egy héten, és hogy az idő túlnyomó részében a világé vagytok. A májá nagyon erős. Ne csapd be magad! Nem létezik, de nagyon erősnek tűnik. Vedd szemügyre ennek a hétnek a tetteit, és látni fogod, mire gondolok! Mindenhol májá van. Bűvész gyanánt játékot űz veled. Elhiteti veled, hogy ami hamis az valóságos, és ami valóságos, az hamis. És te elfogadod. Hagyj fel ezzel! Válj szabaddá! Mindössze annyit kell tenned, hogy feladod a gondolataidat. Vess véget az elemzés próbálkozásának! Válj teljesen csöndessé! Senki nincs, akit keresni kellene. Nem létezik hely, ahová menni kellene. Abszolúte nem létezik semmi, amit tenni kellene.

     Ez túl egyszerű, ez az, amiért nem fogod ezt tenni. Érintett akarsz lenni, nemde? Mindenféle tanításokba akarsz keveredni.

Tudást akarsz a fejedbe zsúfolni. Nem tudod megérteni, hogy ez az, ami visszatart téged? Könyveket olvasol, tanítókhoz jársz, tudást halmozol fel. És egyre okosabbá, és okosabbá, és okosabbá válsz, és a májá csapdájába ragadsz. Miért gondolod, hogy meg kell tanulnod egy olyan idegen nyelvet, mint a szanszkrit? Miért gondolod, hogy meg kell tanulnod a kabbalát? Miért gondolod, hogy meg kell tanulnod ezeket a különböző tanításokat, a zent, a buddhizmust, a taót? Mit kapsz mindettől? Emberi tudást. Megtanulsz mindenki mást túlbeszélni, mély ismereteid révén. De amikor egymagadban vagy, olyanná válsz, mint egy kisbaba. Ismerd fel, hogy mérgelődsz, és szükséget látsz! Hogy vágyaid vannak. Hogy komplikált emberi lénnyé válsz.

     Ez az ok, amiért a régi időkben gyorsabban váltak önmegvalósítottá. Mivelhogy nem volt papírjuk, hogy könyveket állítsanak elő. Se ceruzáik, se tollaik, amivel írjanak. Nem volt olyan közlekedésük, mint amilyennel ma rendelkezünk, amivel az egy gurutól a másikig szaladhatsz. Ott kellett maradniuk, ahol voltak, és saját maguktól kellett felfogniuk azt. Az összes válasz, amit keresel, magadon belül van. Sehová nem kell menned. Minden, amit akarsz, már a birtokodban van. Csak nem látod, mert annyira be vagy vonódva az egóba.

     Létezik egy szubsztrátuma a létezésnek, amit tudatosságnak neveznek. A másik neve ennek a tudatosságnak a boldogság. Ami mindent átható. Ahogy elkezdesz összeolvadni vele, te-vé válik. Az az igazi természeted. Önmagát tartalmazó. A világ, az univerzum, nem abból származik. Ismételgetni fogom ezt. Vannak olyan tanítások, amelyek azt mondják neked, hogy a világ a tudatosság módosulása, és vissza kell térnünk a tudatossághoz. Semmi nincs, amihez vissza kellene térni.

     A tudatosság az tiszta tudat. Abszolút valóságként van tudatában önmagának. A világ olyan, mint visszatükröződés a tükörben. Honnét jött a visszatükröződés? Sehonnét, mivel valójában nem létezik. Hiába próbálod a képet megragadni a tükörben, mert a tükröt ragadod meg. Amikor felébredsz, megérted, hogy te vagy a tükör, és a világ visszatükröződése olyan, mint a víz a délibábban, mint a kígyó a kötélben, mint az ég kékje. Miért történik ez? Nem történik. Úgy tűnik, hogy történik. Miért tűnik úgy, hogy történik? Nem tűnik úgy. A megjelenés tűnik úgy, hogy történik. A megjelenés miért tűnik úgy, hogy történik? Nem tűnik úgy. Úgy tűnik, hogy úgy tűnik, hogy úgy tűnik, hogy történik. És ezt így folytathatjuk egész este.

     Az emberi elmének nehéz megértenie, hogy nem az vagy, aminek lenni tűnsz, mégis pontosan ez az, amit tennünk kell. Amíg azt hiszed, hogy emberi vagy, és hogy a belőle kivezető utadat ki kell küzdened bizonyos jóga technikák megtanulása által, vagy meditáció által, vagy bármilyen más módszer által, addig még hosszú utat kell megtenned. Már az vagy. Az vagy, amit keresel. Semmi más nem létezik. Technikák valójában nem léteznek. Ramana Maharsi, Niszargadatta és a többiek azért adtak technikákat, mert a törekvő tanítvány elvárt valamit.

     Például, ha az én ásramomban lennétek, és jönnétek, és feltennétek nekem ezeket az ostoba kérdéseket, csak néznék rátok, és nem válaszolnék. És meglenne a válaszod. De mivel mindig vannak új emberek, és vannak bizonyos kérdéseitek, továbbá hetente csak négy órát látlak benneteket, az összes választ megadom. Amelyek totálisan értelem nélküliek. Ti viszont azt gondoljátok, hogy választ kaptatok a kérdéseitekre. De nem vagytok a kérdező, és nem kell menni sehová a válaszért. Tiszta intelligencia vagy. És tiszta intelligenciaként nincs kérdés, és nincs válasz.

     Tehát, mi az, amit keresel? Mi az, amit akarsz? Elmédnek üressé kell válnia, amikor ezt kérdezem tőled. Ha azt gondolod, hogy akarsz valamit, vagy szükséged van valamire, hibát követsz el. Én csupán a tükörképed vagyok. Önmagadként látsz engem. Ezért, akármit gondolsz önmagadról, azt bennem látod. De amikor téged látlak, Énemet látom, nagy É-vel. Számomra nem léteznek mások. Minden az egy Én. Amikor önmagamra utalok, az abszolút valóságra utalok, és azok, akik készen állnak közületek, mert én azt mondom, hogy az Én mindenütt jelenvalóság, azok azok, akik készen állnak rá közületek, hogy beleolvadjanak az Énbe, és azzá is váljanak.

     De elkülönültség nem létezik. Én és te nem létezik. Az én egyedül te-ként létezik. Az én jelentése Én. A te jelentése Én. Egyedül az Én létezik, és mi az vagyunk. Tehát, ébredj fel! Vess véget az Énné válás módjairól és eszközeiről való gondolkodásnak, és válj önmegvalósítottá! Válj szabaddá! Minden jól van. Minden rendkívül jól van. Minden mindig jól volt. Aum, sánti, sánti, sánti, Aum, sánti, Béke.

     S1: Létezik bármiféle különbség látomások és álmok között?

     R: Ó, nem. Az álom olyan, mint ez. Az egyetlen különbség, hogy ez hosszabb. Úgy tűnik, tovább tart. Másrészről viszont, ez egy halálhozó álom. Amikor álmodsz, az a világod mostanra. Az ébrenléti világnak, alvásodon keresztül, nem vagy tudatában. Viszont az álmot ébrenléti világnak hiszed. Amikor felébredsz, ez megváltozik, és ez válik ébrenléti világgá. De igazi különbség nincs. Mind a kettő ugyanaz. (S: És a látomások részei az álomnak?) A látomások mind a képzelet részét képezik. Az álom részét képezik. Álomnál egy kicsit magasabbak. De az álom kategóriába tartoznak, mert végül is, kié a látomás? A valóságos Énnek nincs szüksége semmilyen látomásokra. Tehát a látomás az elme révén nyilvánul meg. De amíg a testedben vagy, néha álmaid és látomásaid lesznek. De amikor valóban felébredett vagy, tanúja leszel a látomásaidnak, az álmaidnak, valamint ennek a világnak.

     S2: Robert, tudnál mondani valamit arról, amikor egy személy, aki a testével és az elméjével való azonosulását időlegesen elveszíti, és azon órák folyamán annak a személy létezésérzéssel, csupán létezésérzéssel bír? Létezik bármi, amit csinálni lehet azon órák folyamán, ami segít megakadályozni, hogy a tudat, vagy a fókusz visszacsússzon a test-elmébe?

     R: Ami történni fog, saját akaratából fog történni. Amikor vannak nirvikalpa szamádhi időszakaid, az jó. Mindössze annyi a teendőd, hogy folytasd, amit csinálsz, és az teljesen magától fel fog erősödni, amikor készen állsz. A rajtad belül létező valami tudja, hogy az pontosan mikor fog megtörténni. Minden előre el van rendelve. De a feladatod az Énbe való mélyebbre merülésként jelenik meg számodra. Amikor úgy érzed, hogy jössz belőle kifelé, tedd fel a kérdést, hogy „Ki jön ki belőle? Ki ment bele?” A személy, aki belement, nem létezik többé. Meghaladásra került. Tehát, ki jön ki belőle, és milyen formában? Tedd fel magadnak a kérdést, és úgy fogod találni, hogy egyre tovább és tovább maradsz benne. De minden rendben van. Hibák nem léteznek. Úgyhogy, amikor kijössz belőle, ne hidd, hogy hibádzik valami, vagy hosszabban kellett volna benne maradnod! Végül is az ego az, ami azt mondja. Hanem egyszerűen figyeld magadat! Figyelj, nézz, és minden gondját fogja viselni önmagának!

     A legrosszabb, amit tehetsz, az elemzés. Ne elemezd a történteket! Csak nézz, figyelj! Az ego a nagy elemző. Mindent elemezni akar. Tudni akar. Amikor senki nem maradt, hogy tudjon, akkor állandóan az leszel. Végül is ki tud? Az árnyék tud. Emlékszel az árnyékra? (S: Igen, Lamont Cranston.) Így van. (S: Milyen gonoszság leselkedik az ember szívében.) Így van. (S: Mind ugyanazon nemzedékből valók vagyunk.)

     S: A hipnózis használható volna eszközként egy hipnózis megtörésére?

     R: Nem, mivel a hipnózis egyszerűen a tudatalattival van kapcsolatban. Az egódat erősíti. Már hipnotikus állapotban vagy. Tehát, ne akard a hipnózisodat megkettőzni! Mert akkor a hipnotikus transztól ugyanúgy meg kell szabadulnod, ahogy az ébrenléti transztól. (S: Ez az, ahogy ennek meg kellene jelennie.) Ahogy ennek meg kellene jelennie? Hogyan? (S: Az tényleg megtöri a transzot. A hipnózis nem tudja megtörni a transzot.) Egyedül te tudod. Annak elfogadásával és felismerésével, hogy soha nem volt transz. Hogy már most szabad és megszabadult vagy.

     S: Robert, tudósok, pszichológusok és mások állandóan az agyi korlátok felszabadításával próbálkoznak. Mondjuk a 10%-át használjuk az agynak. Ha elérjük valahogy, hogy 100%-át használjuk az agyunknak, az jobban elmerülten tartana bennünket..?

     R: Jobban az egóba merülten. (S: Igen. Szerencse, hogy csak 10%-ot használunk...) Igazad van, mert mi az agy, végül is? Egy kiterjesztése a testnek. És minél többet használod az agyat, annál inkább elveszel a májában. Úgyhogy az agyat ne kiterjeszteni akard! Az agyat meghaladni akard!

     S: Robert. Vesz fel egy kutya fizikai testet újra, meg újra? Annyira szabadnak látszanak.

     R: Mondd ezt megint! (A kutyák vesznek fel fizikai testet újra meg újra? Annyira szabadnak látszanak.) Úgy érted, reinkarnálódnak-e? Az állatok esetében az a helyzet, hogy nekik kollektív tudatosságuk van. És egyszerűen visszamennek a kollektív tudatosságba. És megint visszajönnek belőle. Míg ellenben az emberek individuális tudatossággal bírnak, és ugyanazzal a lélekkel reinkarnálódnak, ez az illúzió. De az állatok a kollektív poolba kerülnek, és abból bukkannak elő megint, mivel ez az, ami érték. (S: Ezt honnét tudod?) Ki tudja? (S: Feltételezed.) Nem tudom. Csak úgy jött hozzám, ahogy beszéltem. (S: Szép elmélet, de igaz is?) Az egyetlen dolog, ami igaz, hogy te abszolút valóság vagy. (S: Meg van szavazva.) Ez az. (S: A többi mind...) Halandzsa. (S: Köszönöm. Ez olyan, mint egy végszó.) (S2: Ez egy jó kérdés,..) Persze. Mindig látjuk, hogy hol jártunk.

     S: Mi az úgynevezett kék gyöngy, vagy szezám mag, feltételezhetően? A lélek?

     R: Arra gondolsz, amit Szvámí Muktananda említ? (S: Igen. Hallottam erre vonatkozó utalást vagy ilyesmit más Szvámíktól is.) A kék gyöngy a tudatosság pontja. Ramana Maharsi a jobb oldali szívet használja, a mellkas jobb oldalában, ahol a szív, vagyis a tudatosság lakozik. Tehát a kék gyöngy ugyanaz a dolog. Kék gyöngy, fehér gyöngy, szürke gyöngy, jobb szív, bal szív, ezek mind ugyanazok. Csupán egy referencia pont. Nincs igazi jelentősége. Egy hely, ahová a kezdő összpontosíthat. Egy kezdő tanítványnak koncentrálnia kell a test valamely pontjára, hogy egyhegyűvé váljon, hogy a gondolkodást abbahagyja. Úgyhogy, a képzeletbeli kék gyöngyre, vagy a mellkas jobb oldalán lévő szívre, vagy a szemöldökök közé, vagy a köldökre koncentrálnak. És ez csupán egyhegyűvé tesz téged. Amikor egyhegyű vagy, fel tudod adni mindezt, és le tudod állítani a gondolkodást teljesen. Akkor maradéktalanul szabaddá válsz.

     Kapd el magadat! Mire gondolsz éppen? Pontosan ezek a gondolatok tartanak vissza a fölébredéstől. Mindig kapd rajta magad, ahogy gondolkodsz! És tedd föl magadnak a kérdést, „Kihez jönnek ezek a gondolatok?”, még akkor is, ha azok jó gondolatok. Ez nem jelent különbséget. Létezik rajtad belül valami, ami tudja, hogy mi a teendő. Létezik egy hatalom, amely nagyobb nálad, amely tudja, hogy kell a gondodat viselni, a segítséged nélkül. Mindössze annyit kell tenned, hogy add át magadat neki! Add át a gondolataidat, az elmédet, az egódat az áramnak, amely ismeri az utat! Gondoskodni fog rólad. Jobban fog gondoskodni rólad, ahogy azt valaha képzelni tudtad. A legtöbb embert az a téves benyomás uralja, tévesen, hogy ha a gondolataik leállnak, akkor zöldségként fognak vegetálni. Éppen ellenkezőleg, spontánná fogsz válni. Éppen annyit fogsz gondolkodni, amennyi szükséges, hogy gondját viseld a pillanatnak, és mindenről gondoskodtatni fog számodra. Próbáld ki! Mindig azt hisszük, hogy nagyon fontosak vagyunk, és hogy muszáj gondolkodnunk. Csak emlékezz a közhelyre, „gondolkodom, tehát vagyok”! Úgy kellene hangoznia, hogy „vagyok, tehát nem kell gondolkodnom”. Egész éjjel így szeretnél ülni? (S: Meg tudnám csinálni.)

     S: Ez vicces. Ma este sokkal energikusabbnak érzem magam. ...Ez az egész, tényleg, valahogy azt juttatja eszembe, hogy ezért nevezik megszabadulásnak. (R: Jó.) (S: Én is jól érzem magam.)

     S: (az ülésre utalva) Meg tudom csinálni. De nem tudom, a test mit szólna hozzá.

     R: Nos, nem muszáj ülnöd. Lefekhetsz a padlóra, és kinyújtózhatsz. De néhányan még mindig arra fogtok gondolni, hogy elszalasztjátok a kedvenc tévé show műsorotokat.

     S: Robert, beszéltem szatszangolókkal, egyesek azt mondják, hogy „nem tudom sokáig végezni az önkutatást", illetve, néhányuk azt is mondja, hogy „nem sokat foglalkozom az önkutatással”, illetve, „én csak annyit akarok, hogy megyek, és Roberttel ülök.” Kommentálnád ezt?

     R: Nos, mit tudok mondani? Voltaképpen a szatszangon való együttlétünk az egész tanítás. A szavak csupán mutatók, hogy képesek legyünk együtt ülni a csendben, és megtaláljuk a békét. Tehát, amit mondasz, Jorje, az igaz. A trükk éppen az együttlét. (S: Mi a trükk?) Az a trükk, hogy föl kell ébredni. Trükknek nevezem, mert a legtöbben nem ismerik fel, hogy mindössze annyi a teendőjük, hogy mélységes csöndben maradnak, és aztán föl fognak ébredni. Úgyhogy beszéd tartásával csapom be őket, ahelyett, hogy azt mondanám, hogy csak üljetek velem, és minden fel fog tárulni. Az emberek azt hiszik, hogy a szavak hallgatása közben rájönnek valamire. De a szavaknak arra kell késztetniük benneteket, hogy csöndben üljetek, és viselkedjetek magatokként.

     S: Robert. Azt mondod, hogy a csendből áradó kegyelem az, ami átalakít bennünket?

     R: Ó, igen, így van. A kegyelem mindig jelen van. Egyszerűen elég csöndesnek kell lenned, hogy felvedd. Amikor elméd zajos, a világ rezgését veszed fel. Egy tó vizéhez hasonlóan. Amikor még a víz csöndes, visszatükrözi a holdat és a csillagokat, de amikor a víz zajos, nem tud így tenni egyáltalán. Nem tükröz vissza semmit. Tehát, amikor elméd zajos, káoszt, zavart tükröz vissza. Amikor az elméd csöndes és nyugodt, istenségedet tükrözi vissza.

     S: Robert, javasolnál valamilyen beállítottságot, mielőtt a találkozókra eljövünk?

     R: Ez egy jó kérdés. Jó ötlet, hogy mielőtt idejössz, egy órán keresztül ülj önmagaddal, és tükröződj önmagadon. Csöndesítsd el az elmédet! Válj békéssé! Vagy olvashatsz egy spirituális könyvet, ha van kedved, kb. egy órával az előtt, hogy a találkozóra jönnél. Ez segíteni fog. (S: Csupán békéssé kell tenni az elmét?) Nos, minden úgy bontakozik ki, ahogyan kell. Legyél magadhoz őszinte, és a megfelelő cselekedet fog bekövetkezni az életedben! Köszönöm, hogy eljöttetek! Szeretlek benneteket.

     Legyen gondod rá, hogy imádd önmagad, imádkozz magadhoz, letérdelj önmagad előtt, mert Isten benned él, te-ként! Béke.

            (vége) [TOC]

Kategória: Robert Adams | Hozzáadta:: nisargadattin (2016 Július 21)
Megtekintések száma: 119 | Hozzászólások: 1 | Helyezés: 5.0/1
Összes hozzászólás: 1
0
1  
koszonom

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]