Főoldal » Cikkek » Robert Adams

Robert Adams: Abszolút semmi - 81. átirat

Abszolút semmi

 

81. átirat

1991. július 25.

 

     Robert: estét kívánok! Isten hozott az abszolút semmiben! Ezt a tanítást abszolút semminek nevezem, mivel nem törekszünk semminek a megtanulására. Hiba azt hinni, hogy meg kell tanulnotok valamit, vagy, hogy én át tudom adni nektek a tudást. Az igazság az, hogy el kell felejtenetek mindent, amit valaha tanultatok, és sem-mivé kell válnotok. Amikor sem-mi vagy, akkor minden vagy. Tehát ismételten, üdvözöllek az abszolút semmiben!

     A problémánk az, hogy a fejünk úgynevezett tudással van feltöltve. Születésünk óta materializmust tuszkolnak le a torkunkon. A templomban, az iskolában, a környezetben, és azt gondoljuk, hogy valami vagyunk. De abszolút semmi vagyunk.

     Ez erre a történetre emlékeztet engem. A nagy szent napok, a jom kippur, a zsidó ünnep ideje volt. És a rabbi a tóra, a szent tekercsek nézésével, és bűnbánattal készült. Mellkasát döngetve mondta, "Semmi vagyok, semmi vagyok, semmi vagyok." Történetesen a kántor is ott volt. A kántor, aki a zsinagógában az összes éneket énekli. Látva, hogy a rabbi mit művel, mellé állt, és ő is döngetni kezdte a mellét, mondva, hogy "Semmi vagyok, semmi vagyok, semmi vagyok." Aztán ott volt az ajtónálló is, aki látta az egészet. Így az ajtónálló a seprűjét eldobva átsétált, és a tórára nézve döngetni kezdte a mellét, "Semmi vagyok, semmi vagyok." A rabbi a kántorra nézett, és azt mondta "nézd már, ki gondolja magát semminek". (a tanítványok nevetnek)

     És velünk is így van. Semmiről hallunk, de mindennel vagyunk tele, és az egyedüli problémánk ez. Ha csak ki tudnánk üríteni az elménket, és aztán megszabadulnánk az elmétől teljesen, valóban lennénk valami.

     Különben is, a parkban sétáltam ma délelőtt, mint általában. Beszélgetésbe elegyedtem egy úriemberrel. Történetesen egy Muktananda rajongó volt. És ő arra kért, mondanám el neki, mi a különbség a dnyána márga és kundalini shakti között. Persze valójában egyik sem létezik. A bármelyikbe való kapaszkodás visszatart téged a megszabadulástól. Az idea szerint a fogalmakat, és a neveket, és a formákat el kell engedni. De vitatkoztunk, és úgy gondoltam, hogy erről fogunk beszélni, mivel nem tudom kitalálni, hogy mi másról beszélgessünk.

     Mi a kundalini shakti? Ezek szanszkrit szavak, jelentésük a kígyó erő. Azt mondják, mikor valaki intenzíven a shaktin meditál, vagy mikor tantrikus jógát gyakorol, a kundalini, a gerinc alján lévő kígyó erő elkezd felébredni. Már láthatod, mi ebben a tévedés, mikor valaminek fel kell ébrednie a gerincedben. A gerinced valójában nem létezik, és a tested sem. Hogy tudna hát felébredni benne valami? De mindazonáltal az összes kundalini könyvben ugyanazt mondják neked.

     Az úgynevezett kundalini, ami olyan, mint egy kígyó, elkezd felemelkedni a csatornán, ami a gerinc mellett fut. Ahogy a csakrákat megérinti, hét csakra van, az a rész megvilágosodottá válik. Amikor a fej tetején lévő korona csakrához felér, a teljes test megvilágosodik. Ezt nevezik kundalini shaktinak.

     Hogy válhatna az emberi test megvilágosodottá? A dnyána márga semmivel se jobb, vagy rosszabb, mint a kundalini shakti. Semmilyen tanítás leminősítésére nem törekszem. Az összes tanítás fontos. Az összes tanító fontos. Minden úgy bontakozik ki, ahogy kell. Minden a megfelelő helyen van. De hogy tudna a test erőket, természetfölötti erőket kifejleszteni, és aztán azt hinni, hogy az megvilágosodás? Amit a kundalini shakti csinál, amit állítólag csinál az, hogy amikor eléri a korona csakrát, természetfölötti erők keletkeznek.

     Én mégis azt tudom mondani nektek igazából, hogy amikor a Dnyání embereket látott természetfölötti erőkkel, nem nagyon örült. Egymás között perlekednek. Nem számít, mit tudsz teremteni a levegőből, nem számít, hogy fel tudsz támasztani embereket a halálból. Ennek abszolúte semmi köze a megvilágosodáshoz. A valósága annak az, hogy tudatosság vagy. Abszolút valóság vagy. Az erők kifejlesztésére való törekvés visszatart téged. A híressé válásra törekvés duzzasztja az egót. Bármi fejlesztésre való törekvés visszatart téged a valódi felébredéstől.

     Most beszéljünk rólatok. Mindenki sok tapasztalaton ment keresztül életében. Ezek a tapasztalatok jók, nem számít, számodra milyeneknek tűnnek esetleg. Nem számít, ha az a legborzalmasabb, legszörnyűbb tapasztalat is a földön. Semmilyen rossz nem létezik az univerzumban. Bármin mész keresztül, az szükségszerű a kibontakozásod következő lépéséhez. Ha azt hiszed, hogy az rossz, vagy, hogy létezik valami, ami rossz, akkor abban az állapotban folytatod, és soha nem nősz ki belőle.

     Azután úgy tűnik, mintha elhagynád a tested, mikor ideje elhagynod a tested, és átmész rajta újra, valahol máshol. Keresztülmész a tapasztalaton újra, meg újra, amíg a hozzá való kötődéseddel fel nem hagysz. Nem számít, milyen tapasztalatról van szó. Az egyetlen dolog, ami számít, ahogy a tapasztalatra reagálsz. A tapasztalat nagyon szükséges, különben nem mennél rajta keresztül. Amikor ezt megérted, csak boldog lehetsz.

     Ne hasonlítsd össze magad senkivel! Ne hidd, hogy a sors osztott neked rossz lapot, és ezért szenvedsz mentálisan, vagy fizikailag, vagy anyagilag, vagy másképpen, és mondod, hogy "Miért történik ez velem?" Nem kell kifogásolnod. Azonosulsz a világgal, a testtel, az elmével. Ez az egyedüli ok, ami miatt azt hiszed, hogy szenvedsz. Valójában senki nem szenved.

     Ha valóban értenéd, ki vagy, sosem hinnéd, hogy valami nincs rendben az életeddel. Azt hinni, hogy valami nincs rendben az életeddel, blaszfémia. Ez az egyedüli blaszfémia, ami létezik. Amikor azt hiszed, hogy nem a számodra megfelelő helyen vagy. Amikor változtatni akarsz. Amikor azt gondolod, hogy valaki csinál neked valamit. Amikor félelmeid vannak, az blaszfémia. Mert amit mondasz az, hogy ez a dolog, amit Istenek neveznek, nem létezik.

     Istent a tudatosság szinonimájaként használom. Azt gondolod, hogy Isten, tudatosság nem létezik, és hogy harcolnod kell önmagadért. Úrrá kell lenned terheken, és meg kell fizetned az árát. Még a hit is tévedés, hogy az karmikus. A legjobb, amit tehetsz, hogy nem reagálsz semmire, hanem a szívedből cselekszel, szeretettel, részvéttel, békével, és hagyod, hogy a szilánkok essenek, ahová eshetnek.

     Ahogy elkezdesz nem reagálni a körülményekre, úgy találod, hogy gondolataid egyre gyengébbekké válnak. Elméd, ami gondolatok puszta kötege, azt akarja, hogy reagálj. Minél nagyobb a reakció, annál erősebb az elme. És minél erősebb az elme, annál erősebb a májá. Belekeveredsz a játékba.

     Amikor abbahagyod a reagálást, az elme nem szereti azt. Ezért fog felhozni mindenféle dolgokat. Mutatni fog neked mindenféle képeket, éreztetni fog veled mindenféle negatív körülményeket, úgyhogy akarni fogsz reagálni. Ezért figyelned kell önmagadat, figyelmet kell fordítani önmagadra, figyelned kell, hogyan reagálsz körülményekre, figyeld elméd természetét!

     Elméd természete feltételezetten három elemből tevődik össze. Ezt a három elemet nevezik gunáknak. Van a szattvikus guna, ami romlatlanság. Azok az emberek azok, akik részvéttel teliek, békével teliek, de ez az egész része az emberségednek. Van a radzsasz guna, ami cselekvés. Azok az emberek azok, akik ügyvédek, orvosok, indián törzsfőnökök, munkások. Nekik naphosszat cselekedniük kell, dolgokat kell tenniük. És aztán van a tamasz minősége az elmének. A tamasz minőség tehetetlenség. Ez a sötét részed, kapzsiság, önzés, és így tovább. A legtöbb ember mindháromból áll.

     Az egész idea abban áll, hogy transzcendálnod kell elmédet, a kundalinit, a gunákat, mindent. Ne keveredj jóga gyakorlatokba! Abba keveredj, hogy törekedj megérteni, ki vagy! Törekedj felismerni, hogy az énnek kell tapasztalnia a gunákat, a kundalinit, a megvilágosodást! Hogy az én akarja tapasztalni ezeket a dolgokat! Összpontosíts az énre! Az én az, aki természetfölötti erőket akar. Az én az, akinek problémái vannak. Az én az, akinek nem látszhat jól menni. Az én az, aki azt hiszi, hogy valami rossz, és hogy valami rendben van. Összpontosíts az énre! Ki az én? Honnét jött az én? Amikor alszol éjszaka, az én nincs jelen, mivelhogy alszol, de valami mégis figyeli az alvásodat.

     A kundalini emberek azt mondják, hogy amikor a kundalini shakti a fejbe mozog, megvilágosodsz, de a Dnyání másképp látja. A kundalini a szívből, a mellkas jobb oldalából felemelkedve egy csatornán keresztül az agyba megy. De amikor eljut az agyhoz, az nem megvilágosodás. Ez az, amikor tudatossá válsz a világra. Tudatossá válsz a test, és az elme jelenségeire. Amikor a kundalini az agyból visszamegy a szívbe, a spirituális szív központba, akkor jön a megvilágosodás.

     Tehát, amikor alszol, amit kundalininek nevezel, a szívben van, ahol lennie feltételezett. A kundalini valójában az elme. Az csupán egy másik neve az elmének. Amikor mély álomban vagy, az a szívben pihen, ahol lennie feltételezett. De amint felébredsz reggel, ismerőjévé válsz az énnek. Azért, mert az elme, vagy a kundalini, vagy ahogy nevezni akarod, azonnal felrohan az agyba, és ez az, ahogyan tudatára ébredsz a világnak. Így a cél a néhányak által kundalininek nevezett elme rábírása, hogy menjen vissza a mellkas jobb oldalán lévő szív központba, és tartózkodjon ott. Ennek megtörténtekor éber vagy, és megszabadult.

     Ezért a legjobb időpontja önmagad elkapásának a reggel fölébredés. Reggel emlékezned kellene ezekre a dolgokra, amiket elmondok neked. Amint kinyitod szemed, abban a töredék másodpercben, mielőtt ismerőjévé válsz a világnak, a kundalini, az elme, és az én (és mellesleg ezek mind szinonimak, mind ugyanazon dolog) a szív közepén pihen. Ezért, abban a másodpercben, hogy kinyitod a szemed, megvilágosodott vagy, megszabadult vagy, problémamentes vagy, semmi nem rossz, minden jól van, csupán egy töredék másodpercre.

     Azután elrontod, mivel tudatossá válsz a világra, és önmagadra, és testedre. Azt mondod, "Ébren vagyok." Ami abban a töredék másodpercben történt az, hogy a néhányak által kundalininek nevezett én-gondolat az agyba emelkedett. Amint egyesül az aggyal, tudatában leszel, hogy test, és elme vagy. És azután tudatában leszel, hogy létezik világ, és univerzum, és Isten, és minden más. Vagyis, léted csupán azért marad fenn, mert megengedted, hogy az én az agyba menjen.

     Tehát az átma-vicsára, vagy ön-kutatás egyszerűen azt idézi elő, hogy az én-gondolat visszamenjen a szívbe. És amikor visszatér a szívbe, az Énné válsz megint, az Énné, aki mindig is voltál. Tudatossággá válsz. Tiszta tudattá válsz. Éneddé válsz. És abban az Énben totális üresség, nirvána van. Ott nincs elme, ott nincs test, ott csupán a tiszta, hamisítatlan Én van. Bárcsak abban az Énben tudnál maradni! Az egyedüli időszak, amikor az Énben vagy az, amikor alszol. Amikor álmodsz, az én álmodik. Amikor ébren vagy, az én van ébren. De amikor alszol, az én az Énné válik.

     Miért akarsz abba az állapotba kerülni, ahol az Én vagy? Mert abban az állapotban minden jól van. Az a totális boldogság, a totális üdvösség, a totális szeretet állapota. Az az igazi természeted. Ami valójában vagy.

     Tehát, újra emlékeztetek téged, a legjobb időpont a tudatossá válásra, és gyakorlásra a szemed kinyitásának a pillanata. Azonnal meg kell kérdezned magadtól, "Ki vagyok én?" Amint felébredsz. Amit mondasz, "Mi a forrása az énnek? Honnét jött az én, az én, amely azt mondja nekem, hogy felébredtem, a test vagyok, az elme vagyok, látom a világot, éhes vagyok, öltözködni kezdek, dolgozni készülök? Honnét jött az az én?" Kérdezd önmagadtól! És kövesd az ént! Képzeld el, ahogy visszatér a forrásba, ami a spirituális szíved. És egyszerűen kérdezd, "Ki vagyok én?" Ha fél órával korábban kell kelned, tedd azt!

     Ez nem meditáció. Az ön-kutatás nem meditáció. Aktívan kérdezed, hogy "Ki vagyok én?" Nem meditálsz, illetve nem koncentrálsz semmire. Sőt, amikor vissza követed az én-gondolatot a forrásába, nem összpontosítasz. Egyszerűen figyelsz. Tudatában leszel annak, amit csinálsz. Azt mondod "Ki vagyok én?", és vársz. Majd mondod újra, "Ki vagyok én?" Csöndben maradsz. Újra "Ki vagyok én?". És most gondolatok próbálhatnak uralni téged. A gondolatok erősödnek. Ne kicsinyelld le! Egyszerűen kérdezd magadat, "Kihez jönnek ezek a gondolatok?", és várj!

     Hamarosan látni fogod, hogy ezek a gondolatok az éné. Újra vissza az énhez. Kérdezd, "Ki vagyok én?", és várj a csöndben! Újra kérdezd, "Ki vagyok én?"! Várj! Ahogy gondolatok jönnek, kérdezd, "Kihez jönnek ezek a gondolatok?"! Nem számít, mik a gondolatok. A gyakorlat mindig ugyanaz.

     Ne korlátozd időben! Ne gondolod folyton, hogy el fogsz késni munkáról, és sietned kell! Az időnek, amit ön-kutatásra fordítasz, olyan időnek kell lennie, mint amikor tudod, hogy a telefon nem fog csörögni, van időd. Ne siess! Amikor ideje öltözni, akkor kelj fel, játszhatod tovább a játékot. Megkérdezheted magadtól, "Ki öltözik fel? Én? Ki vagyok én?"

     Emlékezz az ok, amiért ezt csinálod az, hogy valójában senki nem öltözik, nem létezik test, nem létezik én, nem létezik procedúra! Ezért kérdezel, hogy erre a következtetésre juthass. Amikor azt mondom neked, hogy nem létezik test, nem létezik elme, nem létezik világ, nem létezik univerzum, akkor ez a Dnyáník tapasztalata.

     Ha ezt ismételgeted, és mondogatod magadnak, csalódottá válsz időnként. Mivel, ekkor az élet viszontagságai az arcodba vágnak, és valahogy lehangolnak. Mivelhogy azt mondod, "Tudatosság vagyok. Nem vagyok a test. Tiszta tudatosság vagyok.", de mégis problémákon mész keresztül, látszólag. Ami arra késztethet, hogy felhagyj az egésszel. Ez nem egy végrehajtandó procedúra. A végrehajtandó procedúra az, hogy nem elfogadni semmit, amíg nem tapasztalod azt, hanem hátrálj vissza. A "Tudatosság vagyok" mondogatása helyett ismerd fel, hogy ha az én forrását megtalálom, akkor a tudatosság meg fogja magát jeleníteni. Tehát, dolgozz az én transzcendálásán!

     Csinálhatod ezt egész nap. Reggelizés közben kérdezd magadtól "Ki eszi a reggelit? Én. Nos, ki vagyok én?", és maradj csöndben! Valahányszor a "Ki vagyok én?"-t mondod, maradj mindig csöndben! Ahogy más gondolatok jönnek hozzád, kérdezz újra, "Kihez jönnek ezek a gondolatok? Énhozzám? Nos, ki vagyok én?" Most dolgozni készülsz, vagy ahová mész. Sőt, autóvezetés közben is gyakorolni tudod ezt. Nem kell aggódnod, hogy elkábulsz. Az nem meditáció. Ébren vagy, amikor ezt csinálod. Ezért megkérdezed magadtól, "Ki vezet autót? Én. Ki vagyok én?", és várj! "Ki vagyok én?", megint. Ahogy gondolatok jönnek, ugyanazt csinálod. "Kihez jönnek ezek a gondolatok?"

     Azután beérsz az irodába. Úgy fogod találni, hogy valami nagyon érdekes dolog történt. Ezeket a dolgokat egész úton gyakorolva úgy fogod találni, hogy boldoggá válsz, és a munkád hatékonyabbá válik. Könnyebben fogod tudni végezni a munkád, mint azelőtt. Bámulatos. Valahogy így történik.

     Amikor van időd, és nem a munkádra koncentrálsz, kérdezd meg magadtól újra, "Ki dolgozik? Én dolgozom. Ki vagyok én?"! Ezt egész nap csináld! Amikor hazamész, eszed a vacsorát, kérdezd meg magadtól, "Ki eszi a vacsorát? Én eszem? Ki vagyok én?" Ahogy aludni mész, kérdezd meg magadtól, "Ki fog aludni? Én? Ki vagyok én?"

     Mellesleg, ha álmatlanságban szenvedsz, ez a legjobb dolog, amit valaha tehetsz magaddal. Nyomban el fog altatni.

     Ahogy így gyakorolsz, valami nagyon érdekes dologgal fogsz szembesülni. A napok múlásával, a hetek múlásával észre fogod venni, hogy egyre kevesebbszer fogod a kérdést feltenni. Azt mondod, "Ki vagyok én?", és most eltelik öt perc, eltelik tíz perc, és nincsenek gondolatok. Az erőfeszítés-mentes nem-gondolat szakaszban totális boldogság van. Úgy találod, hogy minden ok nélkül boldog vagy. Lehet, hogy a legrosszabb sorscsapáson mész át testileg, de mégis olyan boldog vagy, amilyet soha nem éreztél azelőtt. És a munkád hatékonyabban elvégzésre kerül. Nem reagálsz többé személyre, helyre, vagy dologra. Csupán jól érzed magad.

     Mennyi idő, mire felébredetté, és megszabadulttá válsz?

     Ez a befektetett erőfeszítés által meghatározott. Ha csupán reggel kutatsz is messzire kell, hogy menj. Ha egész nap kutatsz, sosem tudhatod, mi fog történni, de biztosíthatlak, hogy életed gyökeresen meg fog változni. Muszáj neki. Tudod, miért? Mert nincs időd gondolni a problémáidra. Nincs időd gondolni a világra. Mikor elméd nem gondol a problémáidra, vagy a világra, egyre gyengébbé válik, és problémáid egyre kevésbé fontossá válnak. Boldog, gyönyörű emberré válsz.

     Csinálnod kell. El tudlak vezetni téged az aranybányához, de neked kell végezned az ásást. Meg tudom osztani veled ezeket a dolgokat, de hacsak nem végzed te magad, soha nem fogod tudni, hogy igazi állapotod a tudatosság. Elméd valójában tudatosság. Tiszta tudatosság vagy, abszolút valóság vagy. Szat-csit-ánanda vagy. Sosem születtél, sosem halhatsz meg. Örökké élni fogsz, éppen úgy, ahogy most vagy, az Énként.

     Bizonyosodj meg te magad! Fedezd fel te magad! Ne hidd el, amit mondok! Végezd a gyakorlatot, és lásd, mi történik!

     Kérdések?

     (csönd)

     SU: Amikor azt mondod, "Ki vagyok?", és azután csöndben maradsz, azután másik alkalommal azt mondod, "Kövesd az ént vissza a forrásba." Most, nem értem, mit jelent, hogy "Kövesd az ént vissza a forrásba".

     R: Valójában, akkor kövesd vissza az ént a forrásba, amikor elmédbe gondolatok nyomulnak, és kérdezd meg, "Kihez jönnek ezek a gondolatok?"! Énhozzám jönnek. Én érzem ezeket a gondolatokat. Majd kérdezd, hogy "Ki vagyok én?", majd kövesd az ént vissza a forrásba! Ezt az énre fókuszálva, az énben tartózkodva csináld! Egyszerűen figyeld az ént! A "Ki vagyok én?" kérdéssel az énben tartózkodsz, az önmagában tart. Csupán a "Ki vagyok én?" kérdezéssel észlelni fogod, hogy tudatában leszel az énnek, és az én forrásának a spirituális szív központnak, a mellkas jobb oldalán. Az én visszamegy a szívbe, ami valójában tudatosság. Tiszta tudatosság.

     A "Ki vagyok én?" kérdezéssel követed az ént. Az az, ahogy követed az ént. Ez magától történik. De aztán, ahogy a gondolatok érkeznek, és interferálnak a procedúrával, az az, amikor megkérdezed, "Kihez jönnek ezek a gondolatok? Hozzám jönnek." Majd menj vissza az "Akkor ki vagyok?"-hoz, és kövesd az ént! Ez magától történik. Megint az én ismerőjévé válsz, ahogy gyakorolsz, és érezni fogod az ént visszamenni a mellkasodba, ahol lennie feltételezett.

     Tartsd egyszerűen, komplikálatlanul! Ne próbáld elemezni! Mert amikor elemzed, elmédet használod, az elemzés az elmét erősíti. Elpusztítani törekszünk az elmét. Semmisítsd meg a gondolatokat!

A "Ki vagyok én?" kérdezéssel. A gondolatok a megfelelő időben meg fognak semmisülni. Világos ez? (SU: Igen, az, nagyon világos.)

     R: Az valójában egy jó kérdés. Sok ember, aki elkezdi ezt a gyakorlatot, mindig arra kíváncsi, "Hogyan követem az én?" A "Ki vagyok én? Ki vagyok én? Ki vagyok én? Én - én" kérdéssel. És úgy fogod találni, hogy valójában az ént követed. Időnként "én - én"-t is mondhatsz a "Ki vagyok én?" helyett. Ismételheted csak magadnak, hogy "én - én, én - én, én - én, én - én", ez ugyanabba a forrásba vezet téged. Ahogy a legtöbben tudatában vagytok, az ön-kutatás egy procedúra, amit azért használunk, mert elutasítod, hogy fölébredj. Ha egyszerűen fölébrednél, nem kellene csinálnod mindezeket a dolgokat. És akkor nevetnél magadon, hogy úgy gondoltad, hogy mindezeket a dolgokat kell csinálnod. De elutasítod, hogy fölébredj. Miért nem ébredsz föl?

     Bizonyos különös ok miatt jobb szeretsz azonosulni a világgal, és ennek a világnak mindezekkel a dolgaival. A testeddel, az ügyeiddel, ami persze visszatart téged a fölébredéstől. Csak engedd el, és ébredj fel, és biztonságban leszel!

     SH: Miért olyan erős ez a jobban szeretés, ez a makacs jobban szeretés?

     R: Ez az, amit májának, nagy illúziónak nevezünk. Az tűnik erősnek. Olyan, mint a víz a délibábban. Ahogy a víz valóságosnak tűnik, úgy tűnik a világ erősnek, és tűnnek a gondolataink erősnek. De a tűnik a hangsúlyos. (SH: Valójában nem azok, hanem egészen gyengék.) Még csak nem is léteznek. (SH: Nos, az teszi őket gyengévé). (nevet) Persze. De mi azt gondoljuk, hogy azok, így használnunk kell egy módszert, hogy megszabaduljunk tőlük. Egyszerűen légy önmagad! Végy egy mély lélegzetet, és mondd, "Én vagyok"! És feledkezz el az egészről! Nem csodás az az érzés? Lélegezz be mélyen, és mondd, "én", és lélegezz ki, és mondd, "vagyok"! Nemde jól érzed magad? Persze az egy másik gyakorlat, amit a légzéseddel gyakorolsz. "Én vagyok". Ha ezekkel a dolgokkal foglalod el magad, amiket megosztok veled, nem lesz időd a problémáidra gondolni, és akkor nem gondolsz a problémáidra, amik eltávoznak.

     (hosszú csönd)

     Óm, shánti, shánti, shánti, shánti, óm, béke.

     Szeretnéd felolvasni a Dnyánít, Mary?

     SM: Igen, Robert. (R: Látsz?) Csak nagyjából. (Mary a Dnyání tanúságtételét olvassa)

     R: (A felolvasás után) Köszönöm. (SM: Köszönöm, Robert.) Jay, mondani akartál valamit? Mondd el nekünk! Nem kell mennünk sehová.

     SH: Ki írta, amit Mary felolvasott? (R: Ez a test.) Te?

     R: Miért nem magyarázod el, mit csinálsz?

     SJ: Díszítést. A ma esti, illetve holnapi ceremóniára? (SL: Holnapira.) De este is el lehet kezdeni. Ezt a guru teliholdkor kell ünnepelni...júliusban. Így díszíteni fogunk.

     (szalag vége) [TOC]

Kategória: Robert Adams | Hozzáadta:: nisargadattin (2017 Május 25)
Megtekintések száma: 64 | Hozzászólások: 1 | Helyezés: 5.0/1
Összes hozzászólás: 1
0
1  
koszonom

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]