Főoldal » Cikkek » Robert Adams

Robert Adams: Adj fel mindent mentálisan! - 73. átirat

Adj fel mindent mentálisan!

 

73. átirat

1991. június 27.

 

      Robert: Jó veletek lenni megint.

      Sokan hiszik, hogy a megszabaduláshoz valamifajta cselekvésre van szükség. Ennél messzebb semmi nem állhat az igazságtól. Valójában már megszabadult vagy, és igaz természeted megtalálásához annyit kell csupán tenned, hogy fel kell hagynod minden tevékenységgel. Nem aktívnak lenned. De feladásod mentális kell, hogy legyen. Amikor mindenről lemondasz, az egész létezésnek a lényege marad. Ami az abszolút valóság, a tiszta tudatosság, az igazi Én.

      Amikor feladásról beszélek, nem arra gondolok, hogy a családodat elhagyva menj, és ücsörögj egy barlangban, vagy egy hegy tetején. Mentális feladást értek alatta. Semmi közöd ne legyen a testedhez! A tested vigyázni fog magára. Mentálisan azonban se pozitív, se negatív érzéseid ne legyenek semmivel kapcsolatban. Válj semlegessé!

      Minél kevesebb figyelmet fordítasz a világra, megvalósulásod annál nagyobb lesz. Minél több figyelmet fordítasz a világra, annál több illúzióban lesz részed.

      Van egy ősi történet egy kis csoport Rishiről, akik az erdőben éltek. Mindenféle rituálékat, okkult praktikákat gyakoroltak, hogy természetfölötti erőket fejlesszenek ki, és megszabadulttá váljanak. Most, Síva és Visnu történetesen az erdőben sétáltak, és észrevették ezt. "Menjünk le, és mondjuk el a Rishiknek a hibát, amit elkövetnek!" - mondta Visnu Sívának. "Nem, ezeknek a Rishiknek a szemlélete túlságosan dogmatikus. Semmit nem tudsz mondani nekik, hiszik, hogy tudják, mit csinálnak, de van egy tervem." - válaszolta Síva.

      Síva jóképű, 24 év körüli, jó alakú, szemrevaló legénnyé, Visnu pedig gyönyörű, vidám, kihívó szépségű hajadonná változott. Majd lesétáltak a Rishik táborába. A szépséges hajadon láttán a Rishik azonnal belészerettek, okkult praktikáik művelését abbahagyva. A Rishik feleségei a jóképű fiatalember képében megjelenő Sívát meglátva, szintén azonnal belészerettek. Teljes lett a zűrzavar, a káosz.

      És a Rishik közül azt mondta kettő, "Nézzétek, mit tettek velünk ezek ketten! Hozzuk helyre!" És egy elefántot és egy tigrist varázsoltak, hogy támadják meg őket. De Síva, nagyobb ereje lévén, az elefántot kötéllé változtatta, majd a dereka köré kötötte, a tigrist pedig tigrisbőrré változtatta, és leült rá. A Rishik és feleségeik, a kilétükre azonnal ráébredvén, tiszteletteljesen köszöntötték őket, és instrukciókra várva leültek. "Soha nem tudtok okkult praktikák révén megvalósítást elérni. Soha nem tudtok tevékenység által megvalósulni. Csak akkor, ha lemondotok mindenről, majd ráébredtek igazi Énetekre." - mondta Síva.

      Beszéljünk most rólatok! Sokan azért gyakoroltok jógát, meditációkat, kántálást, pránajámát és különféle technikákat, hogy felébredjetek. Én pedig azt mondom nektek, hogy ennek eredményeképpen soha nem fogtok felébredni. Jó érzéseket fog kelteni bennetek, a béke látszatában fog részesíteni benneteket, de jóga gyakorlásával soha nem fogtok felébredni, hacsak a jóga nem vezet ön-kutatáshoz, vagy teljes ego feladáshoz. Ha bármi mást gyakoroltok, az egót növelitek.

      Vegyünk például egy személyt, aki hatha jógát gyakorol! Egyre jobbá, és jobbá válik benne, és egója felfúvódik. És azt fogja mondani, "Nézd, mit tudok! Pereccé tudom magam hajtogatni. A lábam a nyakamba tudom tenni, és három éven keresztül így tudok maradni." De milyen haszonnal jár ez számodra, a felébredésedet illetően? Semmilyennel. Ez az egész, amit csinálsz, igazából a test életét hosszabbítja meg néhány évvel. És mivel minden előre elrendezett, igazából ez nem számít.

      Nem tested, illetve elméd erősítésére, illetve intelligenciád javítására kellene új módokat kiagyalnod. Ezekről a dolgokról lemondanod kéne inkább, és felismerni, hogy nem vagy a test-elme jelenség, és lemondani mindenről, ami azt mondja neked, hogy az vagy. Nem okkult praktikák után kutatni, ami a legrosszabb, amit valaha tehetnél. Mivel több ezer megtestesülésre az okkultba fogsz rekedni miatta. Szabadulj meg az egésztől!

      Tartsd észben, hogy amikor lemondásról beszélek, akkor mentálisan értem, testileg legfőképpen nem. Mert most ott vagy, ahová testileg tartozol. Minden előre elrendelt. A számodra megfelelő helyen vagy. Ha nem tetszik a holléted, az egyetlen mód, ahogy kikerülhetsz belőle az, hogy befelé fordulással mentálisan lemondasz róla, a mellkasod jobb oldalán a szívedbe merülsz, és megszabadulttá válsz. Minden más energia pocsékolás.

      Vess egy pillantást az életedre, mit teszel az életeddel, önmagaddal! Hogyan töltöd a napjaidat? Bármit teszel, meghatározza, mi történik veled onnantól kezdve. Gyakorolnod kellene, hogy leállítsd a gondolkodásodat, leállítsd a gondolkodás folyamatát, abbahagyd a gondolkodást, most! Érzed, milyen jó? Gondolataid leállásakor nem létezik tegnap, és nem létezik holnap. Csak ez a pillanat létezik, és ha gondolataidat csöndesen tartod, ez a pillanat fog a holnappá válni. Szabadulj meg minden véleménytől, ítélettől!

      Sőt, ahogy itt ültök ma este, és én beszélek, a legtöbben még most is véleményeket fogalmaztok közben. Ez az, ami a fölébredéseteket akadályozza. Milyen különbséget okoz ez! Lásd az igazságot önmagadban! Tudd, ki vagy! Nem az a törékeny test vagy, amely minden évvel öregebbé válik, és annyi éve él ezen a földön. Az nem te vagy, ne gondolj rá! Gondolataidat fordítsd inkább önmagadon belülre! Fordítsd magadat visszájára!

      Figyeld az elmédet! Figyeld, ahogy mondja neked, hogy a dolgok léte hogyan feltételezett! Figyeld a gondolataidat, figyeld! Vedd észre, hogy nem vagy ura elmédnek, mivel a gondolataid mondják el neked, hogy a dolgok hogyan vannak, és te hallgatsz. Ennélfogva, kell lennie módjának, hogy leállítsd ezt. És a mód az, hogy felteszed magadnak a kérdést, hogy "Kihez jönnek ezek a gondolatok? Ki gondolja ezeket a gondolatokat?" Azt fogod mondani, persze, hogy "Én. Ki vagyok én? Mi az én forrása?" Miközben ezt teszed, ha további gondolatok jönnek hozzád, csináld ugyanezt a procedúrát, "Kihez jönnek ezek a gondolatok? Énhozzám jönnek, én gondolom őket. Ki vagyok én? Mi az én?" Az énre koncentrálva. És ahogy tovább mondod magadnak, hogy "én-én", észre fogod venni, hogy az én egyenesen a szívbe megy. A mellkasod jobb oldalán. Amikor ez történik, minden gondolatod le fog állni.

      Csöndessé fogsz válni. Az elme nyugodttá, csöndessé fog válni, akár egy mozdulatlan tó. Micsoda jó érzéssel tölt el ez. Jó megszabadulni a dühtől, a gyűlölettől, az ellenségeskedéstől, a kételkedéstől, a gyanakvástól. Mindez távozni fog, mikor az ént követed a szívbe. Fel kell tenned magadnak a kérdést, "Ki követi az ént? Ki az, aki követi az ént? Én, én követem az ént. Ki vagyok én?" Soha ne válaszold meg! Egyszerűen tedd fel a kérdést újra, meg újra, "Kihez jön az én?" Ha megint gondolatok jelennének meg, kérdezd, hogy "Kihez jönnek ezek a gondolatok?" Ismételd az egész procedúrát újra, meg újra!

      Ki vagyok én? (szünet) Ki vagyok én? (szünet) Ki vagyok én? (szünet) Ki vagyok én? (szünet) Ki vagyok én? (szünet) Ki vagyok én? (szünet) Ki vagyok én? (szünet) Ki vagyok én? (szünet) Ki vagyok én? (szünet) Ki vagyok én? (szünet) Ki vagyok én? (hosszú szünet) Ezek énhozzám jönnek. Én gondolom őket. Akkor ki ez az én? Hol van a forrása? (szünet) Ki vagyok én? (szünet) Ki vagyok én? (szünet) Ki vagyok én? (szünet) Ki vagyok én? (szünet) Ki vagyok én? (szünet) Ki vagyok én? (szünet) Ki vagyok én? (szünet) Ki vagyok én? (szünet) Ki vagyok én? (szünet) Ki vagyok én? (szünet) Ki vagyok én? (szünet) Ki vagyok én? (szünet) Ki vagyok én? (szünet) Ki vagyok én? (szünet) Ki vagyok én? (szünet) Ki vagyok én? (szünet) Ki vagyok én? (szünet) Ki vagyok én? (szünet) Ki vagyok én? (szünet) Ki vagyok én? (szünet) Ki vagyok én? (szünet) Ki vagyok én? (szünet) Ki vagyok én? (szünet) Ki vagyok én? (hosszú csönd, szünet)"

      Szeretné megosztani valaki a tapasztalatait?

      SF: Igen, én, Robert. Akkor merült fel bennem, amikor megkérdeztem magamtól, hogy "Ki vagyok én?" Az, hogy ha az a válaszom a kérdésre, hogy "Én egy fehér amerikai férfi vagyok, aki egy szobában ül Los Angeles-ben", azzal elvágom magam minden más lénytől, az érzőktől is, és a többitől is. Jóllehet, a realitása ennek a szituációnak az, hogy nincs elkülönülés egyének, illetve élettelen objektumok között, mert az egyetemes tudatosság egyenrangú részei vagyunk. Más szóval, mondhatni egy csepp vagyok a tudatosság óceánjában. Vagyis a tudatosság az egyetlen valóság. Ez egy elég pontos...

      R: Túl szónokias. (SF: Oké, ezt legutóbb is mondtad nekem.) Mindennek nagyon egyszerűek kell lennie. (SF: Oké.) A procedúrát helyesen végezve elméd csöndessé, nyugodttá válik. Nincsenek szavak. Mikor az abszolút valóságot tapasztalod, senki nem marad, hogy tapasztaljon, és nincs mit mondani. Mármost, az egész, amit elmondtál, szép és jó. De az elmédből jönnek. (SF: És nem a szívemből?) A szíved nem ezt mondaná neked. (SF: Távol a szív legszélétől, nem ebben az állapotban vagyunk?) Mikor a szívedből jössz, csöndessé válsz. (SF: Csöndessé?) Csöndessé. (SF: Uram?) Csöndessé. Nyugodttá. (SF: Ühüm.) Amikor a fejedből jössz, mindenféle történetek jönnek. Egyik jó, másik rossz, és egód az, amely trükközik veled. Ezért, amikor gondolni kezded a gondolatokat, legyenek azok mégoly erényesek, fel kell tenned magadnak a kérdést, "Kihez jönnek ezek?" És kezdd az egészet elölről! (SF: Köszönöm.)

      R: George?

      SG: Robert, ez vicces volt. Mintha állandóan falhoz érkeznénk, és nem egészen megyünk keresztül. Felmerül egy probléma, és a rajta való elgondolkodás helyett azt kell mondanom, hogy "Kihez jön ez a gondolat?" És így folyton visszatérünk az énbe, és az úgynevezett problémával soha nem nézünk szembe. Soha nem történik döntés. A kérdésem hozzád az, Robert, hogy a mai naptól kezdve valahányszor felmerül a probléma, amivel kapcsolatban döntenem kell, mondhatom, hogy "Kihez jön ez a gondolat?" És folyton visszatérek az énbe, és soha nem gondolkodom róla, és amikor mégis eljön az idő, hogy foglalkozni kell vele, megint mondjam azt, hogy "Kihez jön ez a gondolat?" És maradjak az énben, majd a döntés automatikusan, gondolkodás nélkül megtörténik?

      R: Pontosan. (SG: Fiú, ehhez bátorság kell, de kipróbáljuk, de én autózom is, nem veszélyes ez vezetés közben?) Légy óvatos! (nevetés) (SG: Vicces!) Létezik egy erő, amely animálja a testedet. A tested nem létezik. De amíg létezőnek hiszed, addig a segítséged nélkül is gondja lesz viselve.

      SG: Amíg válaszolok valakinek, aki azt mondja nekem, hogy csináljak valamit, vagy kér engem, ahelyett, hogy válaszolni próbálnék neki, egyszerűen maradhatok az én-a gondolattal, és a helyes szavak csak úgy meg fognak jelenni?

      R: Ha az én-gondolattal tudsz maradni, minden gondját fogja viselni önmagának. Az énben tartózkodáson, az énben időzésen kívül valójában semmi mást nem kell tenned. (SG: Ez a legfantasztikusabb kihívás, amivel valaha szembenéztem.) Még kihívásnak sem kellene lennie, csupán tapasztalatnak. Senki nem versenyez senkivel. Nem létezik semmiféle kihívás. Egyszerűen tedd fel a kérdést, kövesd az én-gondolatot a forrásba, és ébredj fel!

      (csönd)

      SG: Lassabb, mint gondolkodással?

      R: Minden lelassul. Lelassul az idő, lelassul a tér. (SG: Egy rendszerint fél óráig tartó munka 3 órát venne igénybe?) Ennek semmi köze a testedhez. A tested menni fog tovább, és tenni fogja, ami feltételezett, és mindent jobban fog tenni. Elméd viszont le fog állni, te pedig mindent átható, mindenütt jelenlevő leszel. (SG: Ugyanannyi idő fog eltelni?) A testedet illetően.

      R: Látom, az elme nélküli funkcionálást néhányan nehezen tudjátok elképzelni. De nézzétek a fákat, nézzétek a napot, nézzétek a csillagokat, a földet! Minden a megfelelő módon, az élet fenntartása, és védelme érdekében történik. Ki gondolkodik? Nincsenek gondolatok. Ez csupán történés. Minden csupán van. Ugyanezen a módon része a te úgynevezett fizikai tested is a májának, az illúziónak. Gondolkodás nélkül lesz hordozva, fenntartva és támogatva.

      Amint gondolkodni kezdesz, elrontod. Végül is, mi az elme? Egyszerűen a múlt és a jövő gondolatai.

      Soha ne a problémáiddal azonosulj! Mindig a tiszta tudattal, valódi természeteddel azonosulj! Tudatosság, üresség.

      (csönd)

      Csinálni akarsz valamit. Azt szeretnéd, ha valami mélységeset mondanék, de én azt mondom neked, hogy semmilyen mélységes nincs a nap alatt, amit mondani kellene. Minden egyszerűség, nem kell tenni semmit. Nem létezik hely, ahová menni kellene. Nem létezik dolog, amivé válni kellene. Te vagy az, éppen úgy, ahogy vagy. Ébredj rá valódi Énedre, ami az, ami éppen most vagy!

      Más szóval, nincs belőled kettő. Nem az van, hogy létezik a tested és Brahman, vagy tudatosság. Egyedül a tudatosság létezik, és az vagy, éppen úgy, ahogy most vagy. Valójában nem kell tenned semmit, ébredj fel! Valójában semmilyen gyakorlásban nem kell részt venned. Ébredj fel!

      (csönd)

      Tudom, ellentmondásosan hangzik olykor, mikor azt mondom, hogy semmiféle gyakorlásban nem kell részt venned, és másik levegővétellel azt mondom, gyakorolj ön-kutatást. De valójában nincs ellentmondás. Mivel amíg nem hiszed, hogy az Én vagy, addig gyakorolnod kell valamit, míg Én mivoltod tudatára nem ébredsz. Ha semmit nem adnék gyakorlásképpen, mit tennél magaddal? Aggodalmaskodnál, bosszankodnál, mindenféle negatív dolgokra gondolnál.

      Úgyhogy, amikor gyakorolsz, "Kihez jönnek ezek a gondolatok? Ki vagyok én?" Ez egyhegyűvé tesz téged. Tökéletesíti a koncentrációdat. Amikor ki tudod végül nyitni a szemeidet, és azt tudod mondani, hogy "Szabad vagyok, éppen úgy, ahogy vagyok. Mindig szabad voltam. Soha nem volt idő, amikor ne lettem voltam, és soha nem lesz idő, amikor ne lennék."

      Mary, nálad van a Dnyání fogadalom?

      SM: Igen, Robert. Ez a "The Jnani". (Lásd a jelen könyv 9. oldalát)

      (Mary a The Jnani-t olvassa)

      R: Szóval, mi újat tudnék mondani?

      SG: Robert, amikor ő azt olvassa, hogy nem gondolkodsz a szavakon, illetve a jelentéseken, mi a tapasztalatod?

      R: Nincs tapasztalat. (SG: Hallod a szavakat, és azonnal tudod a jelentést, vagy nem hordoznak jelentést?) Nem hordoznak jelentést. (SG: Akkor mi a különbség e szavak, és, a "Johnny egy kisfiú, és leesett a lépcsőről, és betörött az orra" között?) Úgy érted, hogy az én számomra? (SG: Igen.) Nincs különbség.

      SH: Állati jó.

      SG: Az életed csak úgy zajlik magától, és minden oké?

      R: Ha te mondod. (nevetés) (SG: És nem reagálnál másképp az ő szavaira, mint arra, ha bejönne, besétálna valaki egy fegyverrel és azt mondaná, "Háromig számolok, és megöllek!") Nincs különbség. (SG: Nincs különbség.)

      SM: Elnézést, közbeszólhatok? Nem hallottátok a szavakat, mikor azt mondja, hogy a Dnyání a saját szat-csit-ánanda szvarúpájában pihen? Ez a helyes kifejezés. Tehát, mindegy, ki mit mond.

      SG: Mi a szvarúpa? (R: A természeted, a valódi természeted.) SH: Jó szó. (R: Jól hangzik.) Ühüm, jól hangzik.

      SG: Ebben a szobában a különböző emberek különböző kérdéseket tesznek fel neked, és te különböző válaszokat adsz. Úgyhogy, azon gondolkodtam, hogy te csak a szádat mozgatod, vagyis mozog a száj, és a különböző szavak kijönnek. Gondolkodás nélkül. Így van?

      R: Mit tehetnék? Nem tudok segíteni rajta. (nevetés) (SG: Rendben, én csak próbálok...)

      SH: Reménytelen eset vagy. (nevetés) (R: Teljesen kész vagyok.) Mindenkiben felment a pumpa.

      SG: Egy benned lévő valaminek kell hallania a különböző kérdésekben lévő különbségeket, mivelhogy különböző szavak jönnek ki. (R: Persze, hallja.) De feledékeny vagy arra a különbséget halló, és különböző választ adni tudó valamire nézve — különböző válasz szavaira, aminek kell kijönnie?

      R: Vegyük a táblának, és a világ táblára rajzolt képeinek a példáját! De a táblára a képek önmagán belülről kerülnek. Minden más. Ennélfogva, amikor a táblára egy bizonyos kép kerül, a válasz különböző, a tény miatt, hogy a kép a tábla, és a tábla a kép. Tehát, amikor hozzám fordulsz, és kérdezel tőlem valamit, a tábla a te számodra szükséges választ adja neked, mert te már a táblán vagy. Egyetlen tudó van, és amikor Henry kérdez tőlem valamit, Henry szintén a táblán van, de változatlanul egy létezik csupán. De a megjelenő válasz az egy konkrétan neked szóló válasz, mivel emberi formát vesz fel. Amikor megjelenik, képpé válik. Tehát, minden megjelenő szó egy kép. Tehát, a válasz kifejezetten a te számodra, a te általad feltett kérdésre születik meg. Tehát, ha öt ember teszi föl nekem ugyanazt a kérdést, öt különböző választ fogok adni, hollétüktől függően. (SG: Csodálatos.) Nem tudom, csodálatos-e, de így működik. (SG: Nos, tudom, hogy testre van szabva. (nevetés) Ez az, ami csodálatos.) Ez a te véleményed.

      SF: Amikor a pozitív támogatást adod, nem gondolkodsz rajta, mi a megfelelő, a helyes válasz csak úgy megjelenik? (R: Így van.) Köszönöm.

      R: Ha gondolkodnom kellene, léteznie kellene egy gondolkodónak. Ami azt jelenti, hogy az elmének aktívnak kéne lennie. Ezért mondhatod, hogy a tudatosság válaszol, nem az elme. De megint, ez egy paradoxon, mivel a tudatosságnak nincs mit mondania. De ami téged illet, a válasz a tudatosságból jön. Valójában azonban egyedül tudatosság létezik, és semmi más. Tehát a kérdés és a válasz egy.

      SK: Remélem, ez kérdezek butaságot, de ha elmész a boltba. Szoktál vásárolni? (R: Persze.) Oké, ha elmész a boltba, és három különböző kávét találsz — egy 12 unciásat, és egy 13 unciásat, és egy 14 unciásat, és egy 109, és egy 29, és egy — számolsz?

      R: Nem, csak leveszem a megfelelőt. (nevetés) (SK: Ez így működik? Elképzelhető, hogy számolsz, és azt mondod, nézd csak, 6 dollár van a zsebemben - meg kell vásárolnom itt bizonyos dolgokat, úgyhogy, talán a kisebb kávét kéne megvennem. Keresztülmész...) Nem, az egész gondoskodik önmagáról. Akármit leveszek, ami tetszik, és valahogy mindig működik. (SK: Mindig jól sül el? Mentél már ki valahonnan úgy, ahol vajat, és hat másik dolgot akartál vásárolni, hogy a vajat nem tudtad megvenni?) Nem. (SK: Tényleg?) Ühüm. (SK: Nahát, velem állandóan ez történik.) (a tanítványok nevetnek) Mert túl sokat számolsz.

      SJ: A másik kérdés, szoktál mosogatni?

      R: Nem. Ezért maradok ott, ahol vagyok, mert így nem kell mosogatnom. (nevetés)

      SK: Lehet valaki megvilágosodott, és továbbra is matematikus, vagy fizikus?

      R: Határozottan. (SK: Nos, az elmédet eszközként kellene használnod, és ha ezt vesszük...) Nem, egyáltalán nem használnád az elmédet, mivel nem létezik elme, hogy használni lehessen. A dolgok viszont automatikusan elvégzésre kerülnének annak rendje és módja szerint, mivel a világbeli tested a karma törvénye alatt áll, és a karma mindennek a gondját viseli. Úgyhogy, ha fizikussá kellene válnod, a tested átkozott jó fizikussá válna, de neked semmi közöd nem lenne hozzá.

      SH: De tanúja volnál a dolognak? (R: Igen.)

      SG: De amikor a fizikus könyvet olvas, a tudást gondolkodás nélkül dolgozná fel?

      R: Úgy olvasná a könyvet, mint bárki más. De a könyvet a tudatosság olvassa, és a tudás a tudatosságban van. Tehát, bármit kell tennie, tenni fogja. (SG: Gondolkodás nélkül?) Se elme, se gondolatok.

      SK: Az nem igaz, hogy egy fizikus akár megvilágosodott, akár nem, az elméje nélkül végzi azt?

      R: Nem, mert a fizikusnak gondolkodnia kell a projekten, amelyiken dolgozik. De a megvilágosodott fizikus elvégezné a munkát, viszont ugyanazok a gondolatok nem jelennének meg. A munka csupán elvégzésre kerülne a mostban. (SK: De nem ugyanez a helyzet a megvilágosulatlan fizikussal is? Amikor nem gondolkodnak önmagukról, akkor csak úgy megkapják a koncepciókat, tudásként?) Ezen a módon jelenik meg, de egy megvilágosulatlan fizikusnak emlékeznie kell bizonyos dolgokra, és tennie kell bizonyos dolgokat, mialatt dolgozik, és elméje mindig aktív. Ellenben a megvilágosodott fizikus elméje egyáltalán nem aktív, viszont továbbra is ugyanazon a módon tesznek bizonyos dolgokat, de ez teljesen más. Végső soron senki nem csinál semmit. Úgy tűnik, mintha megcsinálásra kerülnének dolgok, de senki nem cselekszik semmit.

      SK: De fizikusként mintha háromféle szint látszana, ha nem történne semmi, az egész egy álom. Akkor a fizikus dolga éppen olyan, mint a megvilágosodotté, és azután a megvilágosulatlan látszólag plusz dogot csinál az elméjével?

      R: A megvilágosulatlan mindig csinálni látszik valamit az elméjével, és megzavarható, és megállítható. A megvilágosodott fizikust viszont semmi nem fogja zavarni. Hanem folytatni fogja a projektet, egészen a végéig, és még gondolkodni sem fog rajta. Tudom, nehéz megérteni, hogy ez hogyan lehetséges, hogyan tudsz egy projektet gondolkodás nélkül végigcsinálni. Ezért mondom, hogy nehéz róla gondolkodni. Ha nem gondolkodsz rajta, könnyebben be fog következni.

      SK: Úgy látszik, számomra egy projekt elnyerése, és az azon való gondolkodás gondolható el nehezen. Úgy látszik, mintha mindent gondolkodás nélkül csinálódna, és aztán utólag gondolod, hogy te csináltad.

      R: Így van. Végezni fogod a munkádat, ami el fog készülni, és a megvilágosodott személy még csak nem is gondol arra, hogy ki csinálta meg. (SK: De ez a nem-megvilágosulthoz hasonlónak látszik, ugyanolyan a dolog, csak ő azt gondolja, hogy ő csinálta.) Igen.

      ST: Az miért van, hogy a test az Éned, és a világ az Éned, és az asztal, és minden, ami körülötted van, az Éned, miért ne kellene a gondolatoknak is az Énednek lenniük? Miért ne kellene a gondolkodásnak valami olyannak lennie, amire törekedni kell. Miért nem csupán a gondolatra vonatkozik, hogy semmiben nem különbözik attól, ami vagy?

      R: A tény miatt, hogy a gondolatok csak az elmédből jönnek. Amikor nincs elme, nincsenek gondolatok. De amíg rendelkezel elmével, az egész világ megjelenik, úgy, ahogyan van. És azt hiszed, hogy te egy test vagy, azt hiszed, hogy létezik egy világ, létezik egy univerzum, azt hiszed, hogy létezik egy Isten és minden, amit látsz. Az egész az elmédből árad ki. Az elme leállásakor mindez eltűnik, és nincsenek gondolatok. Tested viszont folytatja munkáját, úgyhogy megjelenik.

      SJ: Robert, egy vagy két hete ugyanebben az időben azt mondtad a gondolatokról, hogy változatlanul bekövetkeznek, de nem kötődsz hozzájuk, hogy a valósággal azonosulsz, nem dőlsz be nekik.

      R: Nos, hallom az embereket beszélni, és olvasom az újságokat, és tévét is nézek időnként, de nincsenek gondolatok, amelyek időznének. Akármit figyelek, akármit nézek, akármit hallgatok, egyik fülemen be, a másikon ki. Spontán az egész. Ennélfogva, soha semmi nem időzik, semmi nem megy tovább. Teljes szabadság van. Minden csak történés. (SJ: Folyamatosan merülnek fel gondolatok, aztán csak elengeded őket?) Egyáltalán nem merülnek fel gondolatok. (SJ: Mi a nem kell időzni jelentése?) Amit látok, amit hallok, nézlek téged, de a gondolatod nem időzik. Mintha önmagamra néznék. (SJ: A gondolat nem időzik, de létezik a gondolat valami módon?) Jay gondolata nem időzik. Megint, ez olyan, mint a táblán lévő kép. A tábla a tudatosság. A tábla tudja, hogy kép van a táblán. De a tábla nem gondolkodik a képről. Csak feledékeny a képre, de tudja, hogy ott van. Tehát, látlak téged, ahogy minden mást is, de mégis, feledékeny vagyok mindenre. De továbbra is történik minden. De semmi nem létezik, hogy tovább menjen. Nem léteznek gondolatok, hogy megfejtsenek bármit, hogy elemezzenek bármit, hogy reagáljanak bármire.

      SH: A feledékeny a megfelelő szó? (R: Persze.) Mivelhogy észlelsz, létezik észlelés? R: Létezik észlelés, bizonyos mértékig, de felejtés is létezik. Felejtésen ürességet értek. Minden az űr. Minden üresség. De mégis látok minden képet jönni és menni, és minden megjelenik, és eltűnik. (SH: De nem vagy feledékeny a képre, történésének a pillanatában? Nem időzik, de amikor történik, nincs feledékenység...) Így van. (SH: ...vagy nem kellene...) Abban a pillanatban nincs feledékenység, így van. (SH: Ez az, amiért a feledékeny szóra kérdezem.) A feledékenység közvetlenül utána jön. (SH: Ühüm.)

      SJ: Mint a megvilágosulatlan fizikus, annyira belemerül a munkájába, hogy megvilágosodott a munka elkészülte utáni pillanatig, és aztán tükröződik...

      R: Ő még mindig a cselekvőnek hiszi magát. (SJ: De a munka folyamán, ha egy személy annyira bele van vonódva, még el is felejti azt időlegesen?) Mert cselekvőnek hiszi magát, úgyhogy valójában nem felejti el. Azt mondja, "Én csináltam ezt a projektet." (SJ: Utána?) "Én vittem ezt véghez, én csináltam azt, nagy vagyok!" (SJ: Tehát mindig tudatlanként időzik...) Tudatlanságban van, az ego, ez az egész része az egónak.

      SV: A táblából, a valóságból - szintén létezik, a mentális testek, érzelmi testek, fizikai testek is léteznek, amelyek a táblából jönnek? (R: Nem léteznek.) Csak a fizikai test jön a táblából?

      R: Csak a fizikai. (SV: Mit gondolsz az "Amit gondolsz, azzá válsz. Az az, ahol leszel." mondásról? Ez szintén azt jelenti, hogy a gondolatok energiák? És a test valójában energia maga. Amikor az eszenciájára lebontod. Akkor ez az egész Ísvarának a gondolata?) Ez az egész az elméből jön. Az elme hozza létre Ísvarát. Az elme hozza létre mindezeket a dolgokat. Mármost, amikor nincs elme, hogy maradhatna bármi? (SV: Rendben, akkor ez azt jelenti, hogy a mentális és a fizikai ugyanaz, semmi, egy. Utána mindkettő eltűnik?) Mindkettő eltűnik, nem léteznek. (SV: Az univerzumhoz hasonlóan Ísvara is eltűnik?) Ísvara eltűnt. Ísvara mindenekelőtt sohasem létezett. (nevetés) De ha akarsz egy Ísvarát, a tiéd lehet. (nevetés)

      SK: Robert, felejtetted el valaha a lakáskulcsaidat? (nevetés)

      R: Nem, nem igazán, viszont nem is gondolkodom róluk. (SK: Hogy viszonyul ez a bizonyossághoz, vagy bizonytalansághoz? Úgy tűnik, mintha a gondolkodásnak szerepe volna, hogy foglalkozzon a bizonytalansággal. Minél nagyobb a bizonytalanság, annál erősebb a gondolkodás.) Ezt hogy érted?

      SK: Nos, úgy tűnik mintha az ok, amire gondolunk, létezne, mivel fontos valami, amiben bizonytalanok vagyunk, vagy pedig ismeretlen. Vagyis, úgy tűnik, ha leállítanád a gondolkodást, akkor egy bizonyosság érzésnek is kellene lennie, vagy nem merül fel többé a bizonytalanságnak a kérdése?

      R: Amiről beszélsz, az mentális. Az elme koncepciója. De amikor nem létezik elme, a bizonyosság, illetve bizonytalanság kérdése sem létezik. Ezek a fogalmak nem léteznek. Az elmének vannak fogalmai. Az elme akarja, hogy biztos, vagy bizonytalan legyen valamiben. De amikor nem létezik elme, senki nem létezik, aki rendelkezne azokkal a tapasztalatokkal. Minden tapasztalat az elméé.

      SV: Valahányszor kategorizálni kezdünk, és meghatározni kezdjük magunkat, az mind elme.

      R: Az mind elme. (SV: A végessel definiál?) Mind elme.

      SH: Az elme és az én mindig együtt járnak. Ha az elme eltűnik, az énnek is el kell tűnnie. (R: Igen, igen. Elme és én...) Ego elme.

      R: A tiéd, és az enyém, ezek mind elmennek. Minden eltűnik.

      Vannak közleményeink? A leckékről?

      (A tanítványok az átiratokról beszélgetnek, és, hogy visszahozzák, és segítséget kérnek, hogy átiratokat másoljanak a többieknek. Majd Robert összefoglalja a szatszangot.)

      Emlékezzetek, szeressétek magatokat, imádjátok magatokat, térdeljetek le önmagatok előtt, mert Isten lakik bennetek te-ként! Isten áldjon benneteket, szeretlek titeket, béke. A viszontlátásig. Arrivederci. (nevetés)

      (felvétel vége) [TOC]

Kategória: Robert Adams | Hozzáadta:: nisargadattin (2017 Március 03)
Megtekintések száma: 152 | Hozzászólások: 1 | Helyezés: 5.0/1
Összes hozzászólás: 1
0
1  
koszonom

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]