Főoldal » Cikkek » Robert Adams

Robert Adams: Advaita védánta - 87. átirat

Advaita védánta

 

87. átirat

1991. augusztus 18.

 

      Robert: Jó napot kívánok! Mókás dolog újra veletek lenni.

      Roppant mókásak vagytok számomra, mert a testnek hiszitek magatokat, mert az elmének hiszitek magatokat, mert a tapasztalataitoknak hiszitek magatokat. Mindegy, hányszor mondom el nektek, hogy semmik vagytok, nem hisztek nekem. Valamik akartok lenni. Miért nem akartok semmi lenni? Mókás dolog semminek lenni. Amikor semmi vagy, nem létezik világ, nem létezik Isten, akihez imádkozni kell, nem léteznek mások, akik tenni tudnak valamit veled, nem létezik halál, nem létezik újraszületés. Csupán a semmi létezik. Csakhogy, a semmi az minden. Légy semmi! Szeretni fogod a semmiséget.

      Nem hisztek nekem, ugye? Azt gondoljátok, hogy valaminek kell lennetek. Micsoda egy csoport! Személynek, egónak gondoljátok magatokat. Mindig az én, én, én, én, amibe burkolóztok. Igaz? Mindig magatokra gondoltok. Énnekem szükségem van erre. Én akarom azt. Ez rossz. Ez helyes. Mindig valami van.

      Semmi nem úgy van, ahogyan megjelenik. Sem-mi nem úgy létezik, ahogy megjelenik. Akár a világ, akár az univerzum, akár másik ember, másik szituáció, körülmény, semmi nem úgy van, ahogy megjelenik. És amíg azonosulsz a dolgokkal, amik megjelennek, és nem valóságosak, a szerint szenvedsz. Bármi, amit gondolsz, bármi, amit érzékeid valóságosnak mondanak neked, megjelenés csupán. Ha csupán megjelenés, akkor abszolúte semmi nem rossz. Ha valóságos entitás volna, ha a világ valóságos volna, ha az univerzum valóságos volna, volna valami, miért aggódnod kellene, mert minden a változás törvényének alávetett. Minden állandóan változik. Frusztrálttá válsz, zavarttá válsz, zavarodottá válsz, amikor hiszel a világban, mert a világ mindig változik. Egyik nap valamit mond neked, másik nap másvalamit mond.

      Még a tudomány is egyetért ezzel. A tudomány azt mondja nekünk, hogy minden atomokból, és energiából áll. És amikor az atomok meghatározott sebességgel pörögnek, az meghatározza az objektum mibenlétét. A tudomány azt mondja nekünk, hogy szemeink a fény visszaverődését látják, és a fény visszaverődése okozza számunkra a kép faként, személyként, hegyként, óceánként, a holdként való megjelenését. Más szóval, a tudomány látni kezdi, hogy a dolgok nem azon a módon léteznek, ahogy létezni tűnnek. Csak azért léteznek, mert te létezel. Ha te nem volnál ott, hogy lásd, létezés sem volna. Az csak azért van, mert te ott vagy, és ébren vagy, úgymond felébreszted az egót, azok a dolgok megjelennek, ahogyan számodra megjelennek. Mégsem úgy jelenik meg semmi, aminek kinéz.

      Azt mondják, a nap több millió évvel ezelőtti felrobbanása miatt olyanok bolygóink, mint ma, és minden fejlődik. A big bang elmélet. Az mind szép, és jó. De honnét jön a nap? Azt mondják, létezik egy központi nap. Az összes galaxis az univerzumban egy központi nap körül kering, és 24000 évbe kerül, hogy egy galaxis a központi napot megkerülje. Minél közelebb kerül a galaxis a naphoz, annál fejlettebbé válik a bolygó. Minél távolabb van a galaxis a napról, annál hosszabbak a sötét időszakok azon a bolygón. Azt mondják, megközelítőleg 12000 évig tart a közeledés a központi naphoz, és 12000 évig tart a tőle való távolodás. Más szóval a bolygó 12000 évig a sötét korszakokban van, jőve belőle kifelé, és 12000 évig az aranykorban, menve a sötét korszakokba visszafelé. Ez az, amit mondanak.

      Honnét jött a központi nap? Ki révén született? Az idő kezdete óta léteztek individuumok, akik töprengtek ezen a kérdésen. Honnét jött ez az egész? Honnét jött a teremtés? Miből alakult ki? Nagy Rishik Indiában, nagy látók Japánban, Egyiptomban több ezer évvel ezelőtt ültek a fák alatt, ezeken a kérdéseken töprengve. Ha isten teremtett mindent, az Isten honnét jött? Ki teremtette az Istent? Mindig egy valami, vagy valaki, ami felelősnek tűnik ezért a teremtésért.

      Tehát, ezekben a régi napokban Rishik, látók töprengtek ezeken a kérdéseken, és valami nagyon érdekes dolog történt. Ahogy külsőleg töprengtek a teremtés okán, egyszer csak befelé fordulva találták magukat. Kezdtek önmagukon belülre nézni. Kezdték megvalósítani az „én vagyok”-ot, és anélkül, hogy figyeltek volna, feltették a kérdést, „Ki vagyok én? Ki vagyok én?”, anélkül, hogy tudták volna, mit tesznek. Ezt még csak nem is szóbelileg mondták. Csupán érezték, hogy „Ki vagyok én?”

      És ahogy ezt csinálták, őszintén, vallásosan, napról-napra, hétről-hétre, hónapról-hónapra, évről-évre, valami történt. És eljött hozzájuk az „én az vagyok”. Csodálkoztak. Emlékezz, ezek a nagy gondolkodók a múltból nem ismerték egymást! Egymástól függetlenül csinálták Egyiptomban, Afrikában, Indiában Japánban. Mindannyian ugyanarra az „én az vagyok” válaszra jutottak.

      Más szóval, nem létezik külső világ. Sem-mi nem létezik, csupán elme. És minthogy elme létezik, létezik univerzum. Ennélfogva az én vagyok a teremtője az univerzumnak. Minden azért létezik, mert az elme létezik. És azt hitték, hogy ők az elme. Hosszú utat tettek meg, mivel most felismerték, hogy minden az elmének a kiáradása. Revelációjukat követően nem álltak meg ennél. Azon töprengtek, hogy „Mi az elme? Honnét jött az elme? Ha az elmém az oka a teremtésnek, „tűnődtek”, akkor honnét jött az elme?”

      Megint, töprengtek ezen napokon, heteken, hónapokon, éveken át, mígnem valami megint történt. Ez alkalommal rájöttek, hogy az elme az oka a viszonylagos világnak, és a viszonylagos világ hamis. Úgyhogy az elme, amit fontosnak gondolok, szintén hamis kell, hogy legyen. Más szóval, nem létezik elme. Ha nem létezik elme, akkor ki vagyok én? Hosszú időt vett igénybe, hogy felfedezzék, hogy ők elmék, és hogy minden az elméből származik. Most felismerték, hogy ők nem elme. Megkérdezték, „Akkor ki vagyok én? Ki vagyok én?”, és önmagukban időztek. Énükké váltak.

      Nyomát vesztették a testnek, az univerzumnak, az elmének. Nem voltak szamádhi állapotban, mivel ébren voltak. Felébredett állapotuk alatt váltak semmivé. Nem volt elme. Nem volt univerzum. Nem volt Isten. Nem volt test. Nem voltak mások. Csupán abszolút semmiség volt. És felismerték, hogy ez az Én. Nem én magam, hanem az Én. És belemélyedtek a csöndbe.

      Attól a pillanattól fogva a világ továbbra is megjelent számukra, de képesek voltak helyesen keresztül látni rajta. Eltűnt minden fájdalom, aggódás, félelem, vágy. Az összes eltűnt. Transzmutálódott. Most ezek az ősi Rishik képtelenek voltak megosztani ezt a rajongókkal, vagy tanítványokkal, mert ez egy személyes tapasztalat. Minthogy szavakon túli, elmén túli, és gondolatokon túli, voltaképp hogy tudná megosztani ezt az ember? Ezért ezek az ősi Rishik csöndessé váltak. Soha nem beszéltek. De áradt belőlük egy erő, és ha az igaz rajongók hozzájuk jöttek, és csak ültek velük, nem téve semmit, nem mondva semmit, nem akarva semmit, nem vágyakozva semmire, ők is elérték ugyanazokat az eredményeket. Ez bámulatos volt. Ez a technika korszakokon keresztül átadásra került. Ezt nevezték közkeletűen advaita védántának, vagy dnyánának, és mégis ez a legfelső igazság.

      Most beszéljünk rólatok! Amíg meg akarsz világosodni, komoly hibát követsz el, mivel nem létezik senki, hogy megvilágosodottá váljon. Amíg véget akarsz vetni a problémáidnak, és problémáidat rosszról jóra akarod változtatni, komoly hibát követsz el, mivel nem léteznek problémák. Amíg azt gondolod, hogy valami helytelen, vagy valami helyes, vagy a jó győzedelmeskedik a rossz felett, és meg kell próbálnunk javítani a körülményen, vagy szituáción, komoly hibát követsz el. Értsd meg, bárminek kell történnie, már megtörtént!

      Nem létezik semmi, amit tenned kell, a tested mégis cselekedni fog. A testednek a spiritualitáshoz abszolút semmi köze. Másképpen fogalmazva, a viszonylagos világ, az anyagi világ, amibe vonódva vagy, jó vagy rossz, gazdag vagy szegény, egészséges vagy beteg, boldog vagy szomorú, annak a világnak a spiritualitáshoz abszolút semmi köze. Az anyagi világ ráadásul nem is létezik. Egyedül tudatosság létezik. Habár egész idő alatt mondom nektek, hogy ne aggódjatok az ügyeitek miatt, mert a helyes akciók fognak zajlani mindig. Helyes akciókon a dharmát értem, amely történni feltételezett.

      Néhányatok továbbra is etetni fogja a hajléktalanokat. Lesz továbbra is állásotok. Tenni fogod továbbra is, amit teszel, de az nem te leszel. Tudatában leszel, hogy nem az vagy. Te tudatosság vagy. Abszolút valóság vagy. Mégis, a jóga gyakorlásától eltérően, neked magadnak kell tapasztalattal bírnod. És amikor te magad bírsz a tapasztalattal, nem tudsz bizonyítani, vagy mutatni senkinek semmit.

      Például, azt mondja valaki, hogy hatha jógát fog gyakorolni. A hatha jóga eredménye valójában az, hogy pereccé hajlítják magukat, és mindenféle pránájáma légző gyakorlatokat végeznek, visszatartják a lélegzetüket egy órán keresztül, négy napra élve eltemetik őket, és életben maradnak. Mindezek a sziddhik, és mindezek az erők kifejleszthetők, amikor hatha jógát, és rádzsa jógát, és kundalini jógát gyakorolsz. De ennek semmi köze az Énhez. Ennek semmi köze a tudatossághoz. Aki mindezekben a jógákban mesterré válik, annak továbbra is problémái vannak. Továbbra is keresztülmennek mentális gyötrelmeken. Szeretnek, és utálnak. Rossz hangulataik vannak. Félelmeik vannak. Továbbra is emberiek, habár kifejlesztették ezeket a sziddhiket, erőket, és rendkívüli dolgokat tudnak cselekedni.

      Mindezen dolgoknak önmegvalósításhoz, móksához, megszabaduláshoz abszolút semmi közük. Ez az, amiért individuumként döntened kell, hogy mit akarsz az élettől. Mindegyikőtök különféle találkozókon vettetek részt az életetek során. Különböző tanítókat látogattok. Sok könyvet olvastatok. Mit akartok? Akartok szabaddá válni végül, vagy különböző tulajdonságokat, erőket akartok kifejleszteni? Nevet, és hírnevet akartok? Meg tudjátok valósítani ezeket a dolgokat, de ez nem fog benneteket megszabadítani.

      Most miért akarsz szabaddá válni? A totális megszabadulás azt jelenti, hogy nem vagy részese többé a születés és halál ciklusának. Nincs többé tested, hanem tudatosság vagy. Nincs többé örökké gondolkodó elméd. Totálisan szabad, és ragyogóan boldog vagy. Mindig a megfelelő helyen találod magadat, akárhol vagy. Nincs hely, amely egy másiknál jobb lenne számodra. Szabad vagy. Megszabadult vagy. Örök boldogság, öröm részese vagy. Nem érint többé, amit a tested tesz, mivel tudatában vagy, hogy nincs tested. Jóllehet magadat is látod, és más testeket is látsz, a kétség árnyéka nélkül biztos vagy abban, hogy nem léteznek testek.

      Nehéz megmagyarázni, és nehéz megérteni, hogy-hogy nem lehetsz a test, mikor látod a testet. De pontosan ez az, ami történik. Transzcendáltad, és transzmutáltad a létezést. Ami azon túl van, véges elmével nem érthető. Nincsenek szavak a leírására. Tehát azt mondjuk, hogy az a boldogság állapota. A legtöbbünk mégsem érti, mi a boldogság állapota, mivel nem tapasztaltuk.

      Ez ahhoz hasonló, mint megpróbálni leírni a fagylalt ízét valakinek, aki soha nem ízlelte azt. Mindegy, mit mondasz, nem jön ki jól, amíg maga a személy meg nem ízleli a fagylaltot. Tehát, neked magadnak kell megtapasztalnod. És megtapasztalható.

      Az első dolog, amit fel kell ismerni, hogy csak akkor tapasztalható meg, mikor elméd csöndessé vált. Elméd csöndessé válása azt jelenti, hogy az elméd megsemmisült, mivel az elme egy köteg gondolat csupán. Mikor nincs elme, üresség van. Az az üresség csönd, és az a csönd tudatosság. Hogyan tehetem elmémet csöndessé? Hogyan csöndesíthetem el az elmémet? A „Ki vagyok én?”, vagy a „Honnét jött az elme? Hogyan jelent meg az elme eredetileg?” kérdezésével. Más szóval, kutatnod kell magad.

      Abszolúte semmi nem létezik, amit külsőleg tenni tudnál. Ez az oka, hogy ez nem való mindenkinek. A legtöbb jóga, az összes jóga, az összes spirituális tanítás külső az advaita védánta mellett. Azok valamilyen külső cselekvések számodra. De ebben a tanításban mélyen magadba merülsz, hogy felfedezd az Ént. Nem valaminek a fejlesztésére törekszel. Nem arra törekszel, hogy hozzáadj magadhoz valamit. Az ellentétét teszed. Mentálisan mindent eltávolítasz az életedből, amit valaha tudtál. Mindent, amiben hiszel, összes előre kialakított ideádat, összes dogmádat, mindent, amiben hiszel, el kell utasítani. Alig valaki áll készen arra, hogy ezt tegye.

      Gondolj bele, az összes dolgot az életedben fel kell adnod! Nem arra gondolok, hogy azokat testileg kell feladnod. Mentálisan kell feladnod. El kell engedned. Mindennek mennie kell. Mindent meg kell fordítani, amit születésed óta a fejedbe agymostak. Ez az egyetlen út, amelyen eljuthatsz oda. Nincs más út. Meg kell fordítanod magad, és nem személlyel, hellyel vagy dologgal azonosulnod, hanem az Énnel. És megint, ezt kérdezéssel lehet csinálni. Amikor egy objektum belép az elmédbe, kérdezned kell, „Kihez jön ez?” Mindent meg kell kérdőjelezned! Többé ne fogadj el semmit névértéken! És ahogy ezt csinálod, az életed fog sokat változni, mivel a tested folytatni fogja a működését. Ahogy érteni, és érezni, és tapasztalni kezded, hogy nem vagy a tested, a tested folytatni fogja a munkát, amit elvégezni idejött. De te ne gondolj erre többé! Inkább kérdezd magadat, hogy „Ki a gondolkodó?”, és természetesen mindig oda érkezel vissza, hogy „Én vagyok. Én gondolkodom ezekről a dolgokról.”

      Lassan, de biztosan kezded felismerni, hogy nem az én vagy, nem a gondolkodó én vagy. „Ha nem vagyok a gondolkodó én, akkor ki vagyok én?”, és a csöndben végzed. Nincs válasz. Ne mondd magadnak, hogy tudatosság vagyok”, vagy, hogy „Abszolút valóság vagyok”, mivel ha valóban az vagy, nem kell ezt a kijelentést tenned! Amikor én kijelentem ezeket nektek, csupán kifejezem, tehát hallani tudod azt, ami van. Arra a pontra kell elérned, ahol azzá válsz, nem ahol kifejezed azt. És megint, a legkönnyebb módja, hogy ezt megtedd az, hogy minden mást tagadsz. Bármi jön be az elmédbe, egyszerűen kérdezz! Ne fogadd el azt névértéken!

      Mondjuk, például, te egy mérges ember vagy, hamar kimegy nálad a biztosíték, és dühítenek az emberek, dühítenek a körülmények. Most a helyett, hogy azonnal reagálnál a körülményre, ahogy szoktál, kérdezd magadat, „Kihez jön ez a harag?”, és várakozz! Ne mondd, hogy „énhozzám jön”, amíg magától meg nem történik! Más szóval, ennek a procedúrának nincs szüksége a segítségedre. Érkezni fog, hogy „A harag énhozzám jön. Én érzem magam dühösnek.”, de csupán gépiesen ne mondd! Várj, amíg megérkezik! Kérdezd, „Kihez jön a harag?”, és válj csöndessé! Néha, ha elég fejlett vagy, semmi más nem fog jönni, hosszú időn keresztül. A csöndben, és a boldogságban fogsz maradni. De néha azonnal fog jönni válasz, „A harag énhozzám jön.” Akkor kérdezd meg, „Ki vagyok én?”, és maradj csöndben megint!

      Látod, hogyan kell csinálni? Nem gépiesen. Tedd lehetővé az Énnek, hogy gondját viselje mindennek! Figyelj! Válj annyira nyugodttá, amennyire csak tudsz! Ne vonódj bele többé túlságosan a világba! Figyelj, tanúvá válás által, de ne reagálj!

      (vége) [TOC]

Kategória: Robert Adams | Hozzáadta:: nisargadattin (2017 Június 28)
Megtekintések száma: 57 | Hozzászólások: 1 | Helyezés: 5.0/1
Összes hozzászólás: 1
0
1  
koszonom

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]