Főoldal » Cikkek » Robert Adams

Robert Adams: Ami van, az Isten - 65. átirat

Ami van, az Isten

65. átirat

1991. május 30.

      Robert: Jó estét kívánok! Jó veletek lenni megint.

      SH: Mindig ezt mondod. (a tanítványok nevetnek)

      R: Ez igaz. (nevetés)

      Ramana Maharsi egyik, vagy huszonöt éve a környezetében élő rajongóját lesújtotta a fia halála miatti gyász. Úgyhogy, meghallgatást kért Ramanától. Most Ramana pihenője tizenkettőtől kettőig tartott. Beleegyezését adta a találkozóra rajongójával. A rajongó terembe való belépésekor Ramana a kanapéra dőlve, csukott szemekkel pihent, ő pedig sírva kezdte panaszolni a baját, és hogy mennyire szerette a fiát. Majd megkérdezte Ramanát, "Mi az Isten?" Ramana nem válaszolt. Majd tizenöt percen át csöndben maradt. Végül kinyitotta a szemét, és nagyon halkan azt mondta, "Ami van, az Isten." Ma este erről fogunk beszélgetni.

      Ami van, az Isten. Ez olyan, mint amikor felteszi valaki a kérdést, hogy “Valóságos-e a világ?” Ahogy előrehaladunk, úgy találjuk, hogy soha nem létezett Isten, úgyhogy soha nem létezett világ. De a beszélgetés kedvéért, mivel Isten van, van az univerzum is. A legegyszerűbb mikrobától a legteljesebb galaxisig, minden Istennek a kifejeződése. Minden Isten. Minden levél, minden darab rög, minden csillag, minden planéta alap nélkül való az önmagától való létezését tekintve. Mivel Isten van, minden más is van.

      Erre gondolt Ramana, amikor az “Ami van, az Isten” választ adta. Azt próbálta elmagyarázni a rajongónak, hogy az, hogy a fiad meghal, az Isten. "Az, hogy a fiad él, az Isten. Valójában nincs különbség. Egyedül az elmédben."

      Egyedül az elmében teszünk különbséget. Ha az elme némaságból, csöndből állna, halál és élet között nem volna különbség. Azért teszünk különbséget, mert gondolkodunk. Ha meghal valaki, az rossz, de ha él valaki, az jó, ez egy mentális koncepció. Nincs ilyen különbség. Egyedül Isten van, és minden, ami létezik, az mind Isten. Istenen kívül semmi nem létezhet. Istent leszámítva semmi nem tud lenni. De akkor azt mondom, hogy Isten nem létezik, csupán az elmédben. Ez az oka, hogy valójában semmi nem létezik. Tudsz követni?

      Amíg gondolkodsz, addig létezés, személy, hely és dolog is lesz, de a gondolkodás leállításával a létezés számára nincsen hely, mivel a csönd és létezés nem lehetséges. Minden, ami létezőnek mutatkozik, ellenkezik a csönddel. A csönd tudatosság, abszolút valóság, szat-csit-ánanda.

      Az Én önmagaként létezik, mégis, amikor módosítani kezded, azt mondod, hogy "Isten létezik". Isten az első módosulata a tudatosságnak, és Isten feladata megteremteni a világot, és aztán megsemmisíteni a világot, és aztán megteremteni a világot. Ki adta a feladatot Istennek? Henry? Nem Henry volt. Ki adta? Miért akarna Isten világokat, univerzumokat teremteni, hogy aztán megsemmisítse őket, és egy idő után visszahozza őket a létezésbe?

      Mégis ez olvasható minden szentírásban. Ez az információ az adnyání, a tudatlansággal teli ember számára van. El kell, hogy magyarázd ennek az embernek, hogyan keletkezett a világ, különben elégedetlen lesz. Emiatt mindenféle módosulatokba mész bele. Létezik az Én, és az Én az tudatosság. A tudatosság módosítja önmagát, és van Istened. Isten módosítja önmagát, és van létezésed.

      Ramana felismerte, hogy ha ezt adná elő a rajongónak, a rajongó nem értené. Ha azt mondta volna a rajongónak, hogy csak az Én létezik, és a fiad nem halt meg, mert soha nem született, az meghaladta volna a rajongó megértését. Ezért, e helyett azt mondta, hogy "Isten van. Ami van, az Isten." Ettől a rajongó jobban érezte magát, mivel felismerte, hogy fia Isten kezében van, és minden jól van.

      De még, ha kérdező elménk is van, azt kérdezzük, hogy “Honnét jött Isten, és miért jelenik meg Isten mindezen dolgokként? Mi az Ő szándéka?” A legtöbben tudjuk, hogy nem létezik szándék. Egyetlen dolog sem létezik úgy, ahogyan megjelenik. Valódi természeted a tiszta tudat. A tiszta tudat az univerzum. Nincs hely semmi más számára. Más szóval, nem lehet létezésed, ahogyan az megjelenik, és tiszta tudat. Máskülönben változatos lennél, ahogy a megjelenés mutat téged. Ott egy szép fa, ott az ég, ott vannak a virágok, ott vannak az állatok, ott vannak a rovarok. Ha a tiszta tudat, vagyis az Én önmagától való, hogy létezhetne bármi más? Hol volna a hely, ahonnét jön?

      Ez éppen olyan, mint a tér. Amikor a szobád bútorokkal van tele, mi történik az általuk elfoglalt térrel? És aztán a bútorokat kiviszed a szobából. Megváltozott a tér? Semmi nem történt a térrel. A tér ugyanaz, akár bútorokkal teli a szoba, akár nem. És ugyanez van a valósággal. A valóság létezik. Az Én Énként létezik. De úgy jelenik meg, mintha dolgok lennének az univerzumban, mintha létezne univerzum. Léteznek emberek, léteznek állatok, léteznek bolygók. Létezik a növényvilág, az ásványvilág. Mindez valóságosként jelenik meg. Fel kell tenned ennélfogva a kérdést, hogy “Kinek jelenik ez meg? Ki látja ezt?” Mostanra már tudod, hogy az “én”. Az “én” a tettes. Ha ez nem állna fenn az “én”-re nézve, akkor univerzum se volna, Isten se volna, teremtés se volna.

      Tehát Ramana nem mondhatta ezt a rajongónak, mert a rajongó nem értette volna. Ezért mondta azt, hogy “Ami van, az Isten”. A világ létezőnek tűnik. A világ önmagától soha nem tud létezni. Vagyis a következő lépésben azt kell mondani, hogy Isten létezik a világként.

      De én azt mondom neked, hogy nem létezik Isten, és nem létezik világ, és semmi nem az, ahogyan megjelenik. A megjelenést hamis képzeletnek nevezik. És kinek a hibája ez? Az éné, az ént okold! Valahányszor hibát követsz el, mondd, hogy a hiba az éné, mivel nem léteznek hibák. Viccesnek hangzik, mivel igaz. Ha nem azonosultál az énnel, egy dolog sem létezik. Egyedül azért léteznek dolgok, mert éneddel azonosulsz.

      Most, a nagy titok az, hogy vissza kell követni az ént annak forrásáig. Ha valóban visszaköveted az ént a forrásáig, ott nincs Isten. Honnét jönne Isten? Ráadásul, ahogy az Isten szót kiejtem, néhányan még mindig egy égi alakra, egy antropomorf istenségre gondoltok. Ki hozta őt létre? Ez ugyanez a régi kérdés: Ha Isten hozta létre az univerzumot, ki hozta létre Istent? Nincs szavakba önthető válasz, mivel ez meghaladja a gondolkodást. Az igazságot erről akkor fogod tudni, mikor elmédet elcsöndesíted. Mikor az elme már nem létezik, a válasz fel fogja fedni önmagát, mivel te vagy a válasz. Máskülönben nincs válasz. De biztosíthatlak, hogy olyan, mint Isten nem létezik, és olyan mint teremtés nem létezik, és dolog, mint univerzum nem létezik. Tehát olyan, mint világ nem létezik. És olyan, mint te nem létezik. Olyan, mint te nem létezik. Mi marad? Csönd!

      (hosszú csönd)

      Robert folytatja: Tudom, hogy sokan vannak közületek, akik bhakták, és hogy megfosztalak benneteket az örömötöktől. Elveszem tőletek imádott Isteneteket, legyen az Buddha, Krisna, Jézus, Mózes vagy bárkinek a formájában, akit imádsz. De én sok szinten beszélek. Ami a dnyánít illeti, egy tőled elkülönült Isten létezése voltaképpen lehetetlen. De még olyan emberek is, mint Niszargadatta Mahárádzs, Bhagaván Ramana Maharsi, és sok más Dnyání is bhakti volt. Ramana az Arunácsala által megtestesített Sívához imádkozott. Niszargadatta ugyancsak imádkozott Sívához. Tehát, a kérdés az, hogy miért tettek így? És a válasz az, hogy a többiek kedvéért.

      Azt az állapotot elérni, ahol Isten nem létezik többé a számodra, az egy nagyon magas transzcendentális állapot. Nem várom el tőletek, bhaktáktól, hogy a rajongásotokat feladjátok. Ahogy az ismert számotokra, vasárnap púdzsát és kántálást tartunk. Kihez kántálunk? Harihoz, Rámához, Krisnához.

      Megint azt kell mondanom nektek, hogy amíg a cselekvőnek, illetve a testnek és az elmének hiszitek magatokat, addig ne bolondítsátok magatokat az ellenkezőjével, mivel, ha nem hinnétek, nem reagálnátok a szituációkra úgy, ahogy reagáltok. Vagyis, amíg a dolgokat valóságosaknak hiszitek, addig imádkoznotok kell Istenhez, mert Isten létezik számotokra. Nevezheted Istent a karma urának. Karma valójában nem létezik. Mégis, hánynak ez a valósága közülünk? Ezért, a legjobb, amit tehetsz, hogy végzed a Dnyána gyakorlatokat, de továbbra is végzed a púdzsádat. Ne hagyd abba! Ha dzsapázol, vagy más gyakorlatot végzel, továbbra is végezd!

      De gyakorold az önkutatást, és ahogy az önkutatást gyakorlod, észre fogod venni, hogy valami nagyon érdekes történik veled. Észre fogod venni, hogy az imádással felhagysz apránként, lassan de biztosan, amíg el nem jön a nap, hogy te válsz tárgyává az imádatodnak. Ha Krisnát imádod, önmagadat fogod látni Krisnaként, és így tovább. Ha idő előtt próbálsz Dnyáníhoz hasonlóan viselkedni, sok problémád lesz, mivel egy “kit érdekel?” hozzáállást fogsz kifejleszteni, és mi nem erről beszélünk.

      Elmesélek egy esetet, hogyan cselekszik egy Dnyání. Volt egyszer egy Dnyání, aki magányosan, egy kis hegyi kunyhóban élt. Sugárzóan boldog volt. Sétájából visszatérve látta, hogy tolvajok törtek be otthonába. Az ablakhoz lopakodott, hogy megnézze, mit akarnak elvinni, és természetesen semmi tulajdona nem volt. Csupán egy rongyos takaró volt ott a padlón. Úgyhogy a tolvajok szitkozódni kezdtek, és azt mondta az egyik a másiknak, “Ennek a fickónak itt semmije nincs. Csak fogjuk a takarót és tűnjünk el!” Így hát elvitték a takarót.

      Másnap intuitív észlelése volt, hogy a két rablót elkapta a rendőrség, lesietett hát az őrszobára, hogy megnézze, mi történik. Amikor az őrmester meglátta őt, azt mondta, “Jöjjön be! Ezek az emberek lopták meg önt?” “Igen” - válaszolta. Akkor a rendőr megkérdezte tőle, “Mit vittek el?”, és ő azt válaszolta, hogy “Elvitték a kalapomat, az ingemet, a nadrágomat és a cipőmet.” És a két tolvaj kiabálni kezdett, “Micsoda hazug ez az ember. Nem volt semmije. Csupán egy rongyos takarója.” “Igaz ez?” - kérdezte az őrmester. A Dnyání a következő választ adta: “A fejemre téve a takarót, kalapommá válik. A vállaimra téve, ingemmé válik. A derekamra kötve, nadrágommá válik. És amikor rajta járok, cipőmmé válik.” Az őrmester persze nevetett, és azt kérdezte, “Kivasaljam belőlük a költségeket?” “Ne.” - mondta a Dnyání. A két tolvaj a tanítványa lett.

      A történet üzenete az, hogy ha Dnyání vagy, az nem jelenti azt, hogy hiányzik belőled a részvét. Egy igazi Dnyáníban több szeretet és részvét van, mint bárki másban, de nem kötődik semmihez, és ő lesz az első, aki rohan, hogy segítségére legyen valakinek, hogy segítsen valakin. Ez ellentmondásként hangzik, de nem az. Mert amíg a Dnyání testet visel, a test a Dnyání fennhatósága alatt áll, és a jó eszközévé válik ebben a világban. Emiatt egy Dnyánít soha nem ítélhetsz meg, mivel sejtelmed sincs a Dnyání mibenlétéről. Láthatod, ahogy a Dnyání buzgó bhaktiként imádkozik Istenhez. A Dnyání persze tudja, hogy nincs Isten, de mások kedvéért teszi.

      Úgyhogy, amikor azt mondom neked, hogy nem létezik Isten, és nem létezik univerzum, és nem létezik világ, és nem léteznek emberek, csak az abszolút valóság létezik, ne vedd túl komolyan! Lásd, honnét jössz! Legyél magadhoz becsületes! Ne bolondítsd magadat! Bármi vagy, bármin mész keresztül, ha a csöndben ülsz, és gyakorolod az önkutatást, a dolgok fognak kezdeni mozogni benned. Dolgok fognak kezdeni történni veled. Úgy fogod találni, hogy az érzéseid megváltoznak, a reakcióid megváltoznak, kevésbé önzővé válsz, szeretetet fejlesztesz ki, megérted, hogy ez az univerzum miről szól. És békében vagy.

      (hosszú csönd)

      Érzem, hogy amit idáig lefedtünk, igen fontos, úgyhogy beszélgessünk erről! Vannak megjegyzések illetve kérdések?

      SD: Robert, úgy gondolod, hogy az Isten imádás, vagy az Istenben való hit hátráltatja a megvalósulást?

      R: Éppen ellenkezőleg, Isten imádása tisztává tesz téged. Elég tisztává tesz téged ahhoz, hogy követni tudjad az ént vissza a forrásig, míg ellenben, ha nem imádnád Istent, minden tudásod intellektuális volna csupán, és szíved kemény volna. Az Isten imádás meglágyít, éretté és kedvessé tesz téged, segítségével egyhegyűvé válsz, és magasabbra emelkedsz. Úgyhogy, Istennek az imádása természetesen jó. De milyen Istent fogsz imádni? Istent egy szatguru formájában, vagy Buddha, vagy Krisztus, vagy bármi más formájában imádni, még jobb. (SD: Miért?) Mert ha Isten imádásod forma nélküli, akkor az energia nem annyira erős. Mert milyen Istent imádsz? Egy láthatatlan Istent, aminek nincs alakja, nincs formája. Ennélfogva kétségeid vannak. Nem vagy túlságosan bizonyos, és az általad kibocsátott energia nem annyira erős. De amikor formaként imádod Istent, minden energiádat arra az Istenre tudod irányítani, illetve teljesen át tudod adni magad annak az istenségnek. Az imádásnak ez a célja. Hogy végül teljesen átadd az egódat, a büszkeségedet, a testedet, az ügyeidet, az életedet annak az istenségnek. Aztán magává azzá az istenséggé válsz.

      SG: Jobb egy formára összpontosítani, Robert?

      R: Igen, természetesen, mivel egyhegyűvé válsz. Elméd egyhegyűvé válását okozza. És akkor elméd a szolgáddá válik, és végül az elme eltűnik. Ahogy a Nap is. Amikor a Nap a sugarait mindenfelé szórja, nincs akkora ereje, mintha egy sugárban sugározna egy meghatározott helyre. Akkor tűz keletkezne. Annyira erős. De amikor a nap szétszórja a sugarait, azok nem olyan erősek. Ugyanígy, amikor sok istenséget imádsz, az energiádat szétszórod, és az imádás nem olyan erős.

      SY: Még akkor sem, ha többé-kevésbé ugyanazzal a tudatossággal gondolsz rájuk?

      R: Ezt nehéz megtenni. Nem tudod Buddhát, Krisztust, Mohamedet és Krisnát is ugyanabban az időben imádni. (SY: Azt gondoltam, hogy te tudnál mindegyikük értelmében Krisztus tudatosság lenni.) Hogyan imádnád őket? Hogyan csinálnád ezt? (SY: Egységként.) Hogy tudnád ezt megcsinálni? Mi az, amire gondolnál? (SY: A mindegyikük által képviselt mögöttes tudatosságra.) Ha ezt meg tudod csinálni, az jó, az csodálatos. De én mégis azt gondolom, hogy mindegyikükre fogsz gondolni, és ez szétszórja az energiádat. Míg, ha egyre, azok össze fognak olvadni végül az egységgel. Más szóval, ha Krisnát imádod, ha helyesen imádod Krisnát, végül Buddha, Krisztus, Síva, mindenki Krisnává fog válni. Tehát, jobb, ha egyet imádsz kezdetben. Azután az egész világ azzá az eggyé fog válni.

      SD: Elmesélnéd nekünk megint, emlékszem, régen, amikor az óráidat kezdtem látogatni, beszéltél egy gyakori látomásodról, amelyben ezekkel az entitásokkal találkoztál?

      R: Ó, igen. Már hosszú ideje nincsenek látomásaim. Volt egy látomásom, amely során a levegőben repültem, és az Arunácsalához, a hegyhez mentem. Átmentem a hegyen, ami belül üres volt. És amikor leszálltam a hegy közepén, Buddha, Krisna, Ramana, Niszargadatta voltak ott, és még sokan mások, akiket nem ismertem. Mindnyájan egy kört formáltunk. Egymásra mosolyogtunk, és egymás felé sétáltunk, mígnem egyetlen izzó fénnyé váltunk. És a fény egy lingammá változott. És aztán kinyitottam a szemem. De tudatában voltam, hogy látomásom volt. És az ez. (SD: És az sokszor eljött hozzád, igaz?) Régebben eljött. Mostanára abbamaradt.

      SJ: Végeztél vele ön-kutatást?

      R: Nem. Soha nem végeztem ön-kutatást. (a tanítványok nevetnek)

      SH: Miért ajánlod akkor? (nevetés) (R: Mert ez az út, amin menni kell.) Te egy kártyalap vagy. (nevetés) (R: Az egész csomag kártya én vagyok.)

      SP: Miért mondod, hogy soha nem ön-kutattál?

      R: Miért kellene ön-kutatnom? (SP: Nos, ha ezekkel a keleti emberekkel tanultál, ahogy én értem, ez az, amit ők tanítanak.) Nem tanításért mentem. (SP: Miért mentél?) A tapasztalataim hitelesítés céljából mentem hozzájuk. (SP: De azt mondtad, elmentél Paramahanszá-hoz.) Persze, mert gyerek voltam. A tapasztalataim akkor jelenkeztek, amikor tizennégy éves voltam, és nem értettem, mi folyik, úgyhogy Paramahansza Jogananda megmagyarázta azokat nekem, és Indiába küldött, hogy látogassam meg Ramanát, aki tovább magyarázta azokat.

      SH: Ramana nem javasolta, hogy végezz ön-kutatást?

      R: Nem. (SH: Vagy “Ki vagyok én?”-t?) Soha nem tette. (SH: Nem volt rá szükséged. Te már...) Akármi. (SH: És akármi. (nevet) Ramana hogyan erősítette meg az egység tapasztalatodat?) Mosolygással. (SH: Mosolygással?) Ühüm, és legtöbbször világi dolgokról beszélgettünk. (SH: Csak úgy tudta, hogy tudod, és mosolygott?) Fogalmam sincs róla, mit tudott. (SH: Hogyan fogadtad a mosolyát?) (nevetés) Vissza mosolyogtam rá. (SH: Vissza mosolyogtál, és ennyi?) Aztán az idő további részében a szükségleteim felől érdeklődött. (SH: Igen.) És arra kért, meséljek neki New York-ról. (SH: Tényleg? Mit mondtál neki New Yorkról?) Azt mondtam, hogy “New York, New York, egy csodálatos város.” (nevetés) (SH: Elégedett volt vele?) Persze.

      SJ: Robert, bepillantás csupán, ha megérted, hogy az ön-kutatás milyen közvetlen és erőteljes? Bölcsesség csupán... (R: Viccelődhetek vele, de működik.) Igen, vagyis, valamifajta belső bölcsesség révén tudod? (R: Határozottan.)

      SL: Akkor még egyszer, az önkutatás az... beszívod a levegőt, azt mondva, hogy “Ki vagyok én?” kifújod a levegőt, azt mondva...

      R: Nem, nem ez az önkutatás. Az önkutatás az, amikor azt kérded, “Ki vagyok én?” (SL: És az egészen addig visz...) ... A létezés forrásához. Az én forrásához. (SL: Múlt csütörtökön adtál nekünk egy gyakorlatot, amit végeznünk kell rendszeresen...) Igen. (SL: Belégzés, "Ki vagyok én?"-t mondva.) Lélegezz be, azt mondva, hogy “én”, és lélegezz ki, azt mondva, hogy “vagyok”!

      SD: Én emlékszem arra, amiről ő beszél. Azt is tanítottad nekünk, hogy mondjuk azt, hogy “Ki vagyok én?”, amikor belégzünk, és... (R: Ó, igen.) ..."én Isten vagyok", vagy "én az vagyok." Azt mondtad, ennek segítenie kell jobban összpontosítottá válni.

      R: Ó, igen. Belégzéskor, mondd, hogy “Ki vagyok én?”, kilégzés előtt mondd, hogy “tudatosság vagyok”, és kilégzéskor mondd, hogy “nem a test vagyok”!

      SH: Azt hittem, nem kell megválaszolni a kérdést. Csak csöndesnek és nyitottnak kell maradni.

      R: Az a másik meditáció. (SJ: Ez csupán egy gyakorlat.) Csupán egy gyakorlat, igen.

      SH: A tudatosság vagyok mondása egy koncepció csupán. (R: Ez egy gyakorlat csupán, hogy egy-hegyűvé válj. El fog vinni téged a helyre, ahol nem kell többé gyakorolnod.)

      SD: De amiről beszélsz, az speciel nem ön-kutatás. (R: Nem.) Csak az elme megnyugtatására való? (R: Igen, az egy koncepció. Egy-hegyűvé tesz.) De a belégzéses "én vagyok" az ön-kutatás, vagy ez ugyanúgy működik? (R: Ugyanaz a dolog. Minden meditáció egy koncepció.)

      SY: Tehát, amikor belélegzel, azt mondod, "én", amikor kilélegezel, azt mondod, "én vagyok"?

      R: Nem, amikor belélegezel, azt mondod, "én", amikor kilélegezel, azt mondod, "vagyok". (SY: Belégzés "én", és kilélegzés "vagyok".) Ühüm. (SY: Oké. A másik az, amikor azt mondod, hogy "én", közötte azt mondod, hogy tudatosság,") Nem, a másik az, amikor belélegzéskor azt mondod, "Ki vagyok én?" Mielőtt kilélegeznél, azt mondod, "tudatosság vagyok". És kilégzéskor azt mondod, "nem a test vagyok ".

      SD: És szintén csak "Ki vagyok én?", illetve "Kihez jön az én?" Ugyanaz dolog, mi?

      R: Az magasabb. (SD: Tehát a hölgy kérdésére a válasz, a "Ki vagyok én?" az ön-kutatás igaz?) Igen. (SD: És a többi az gyakorlat.) Igen. Ezek a gyakorlatok mind egy-hegyűvé tesznek téged. És működnek szépen, ha szükséged van rájuk.

      SG: Robert, azt mondod, azért mentél el Ramanához, hogy a tapasztalataid megerősítést nyerjenek? (R: Igen.) Az a tapasztalat, Isten tudja, milyen volt, de mintha konceptuálisan ön-hitelesítőnek látszana?

      R: Ön-hitelesítő volt, amikor gyermek voltam, éreztem mindezeket a dolgokat, és azt gondolkodtam, hogy megőrültem. Úgyhogy elmentem, hogy felkutassam, hogy mi ez.

      SJ: De még ha nem is vagy gyerek, akit meg akarsz érteni, te...

      R: Nos, amikor már felnőttél, el tudod olvasni a könyveket... (SJ: Igen, értem.) ...És más dolgokat is tudsz csinálni. (SJ: Más tanítókat is felkeresni?) De az én időmben Joel Goldsmith-t és Paramahansza Joganandá-t kivéve nem voltak tanítók... (SJ: Igen.) ...És az emberek szeretik azt.

      SG: Az Én boldogsága része volt a tapasztalatnak, jóllehet azt gondoltad, hogy talán megőrültél?

      R: Ó igen, persze. Megőrülés alatt azt értem, hogy nem alkalmazkodtam többé a környezetemhez. Nem érdekelt az iskola, nem érdekeltek a szüleim, ragyogóan boldog lény voltam, csupán önmagamtól. A bizonyos barátokkal való barátkozást abbahagytam.

      SH: Miért volt szükséged a megerősítésre? Az önmagában is megálló.

      R: Önmagában is megálló, de nem tudtam, mi az. (SH: Miért kell tudnod? Szükséges róla valamilyen idea?) Mert még mindig benne voltam a test-tudatosságban. És a testnek tudnia kell. A kutató elméknek tudniuk kell.

      SP: De, tudod, Robert, Ramana Maharsi akkor valósult meg, amikor 16 éves volt. Ő senkitől nem kérdezősködött róla. Ő csak kiment, tudta, hogy mi lett vele. A templomba ment... (R: Nem.) Elment és leült a templomban, gyerekként, lent a barlangokban, és nem mozgott, és körülbelül hat hónapon keresztül ott maradt.

      R: Az olyan, mint, azt megelőzően... (SP: És a patkányok megrágták a testét, és mindent, és ő eltűnt...) Értem, értem. (SP: Nincs otthon senki.) Azt megelőzően templomba járt, és a Tamil Szentekhez imádkozott a városban, ahol élt.

      SJ: Ő abban az egész szituációban nagyon járatos volt. (SG: Aha, volt egy könyve is...)

      R: Volt egy könyve. (SD: Úgyhogy, amit kerestél, az egy referenciakeret, vagy ilyesmi?) Igen, mert senki nem volt a közelben, akivel beszélni tudtam volna. (SD: Kíváncsi vagyok, hogy az milyen volt?) És ha azt tettem volna, amit Ramana, pszichiátriai kórterembe dugtak volna.

      SG: Vagyis, a meglepő dolog az, hogy nem kerültél intézménybe.

      R: Ez az, amire gondolok.

      SJ: Talán segítene, ha el tudnák képzelni, hogy mit csináltak ők tizennégy éves korukban. Elképzelnék, hogy valami ilyesmi történik. Mi a következő?

      (A tanítványok Ramana tapasztalatairól beszélgetnek)

      R: Mindenki tapasztalata más.

      SD: Igen, csak az amerikai kultúrára gondolva, milyen bonyolult és érdekes lett volna, ha elnök lettem volna. (nevetés)

      SH: Jogananda küldött téged közvetlenül Ramanához?

      R: Ő javasolta, hogy menjek. (SH: Őhozzá?) Őhozzá. (SH: Hallott róla előtte.) Igen. Ön-megvalósító szerzetes akartam lenni. Jogananda elvette a kedvem.

      SD: Emlékszem még valamire, meséltél egy tapasztalatodról a könyvtárban, amikor megláttad Ramanát. (R: Az az előtt történt, hogy elmentem. Amikor tizenöt voltam.) Akkor ez Jogananda után volt? (R: Nem, ez Jogananda előtt volt. Tizenöt éves voltam.)

      SP: Jogananda miért vette el a kedvedet a szerzetességtől?

      R: Azt mondta, hogy az nem az én utam. (SP: Robert, van odaát a Lake szentélyben egy szerzetes, a neve Triananda. Ment, és felkereste Ramana Maharsit. Ment, és felkereste Ram Dasst, emlékszel Ram Dassra?) Papa Ram Dass. (SP: És amikor meglátta őt, szamádhiba került, és másfél hétig eksztázisban volt, és amikor kijött belőle, azt mondta Ram Dass-nak, hogy te vagy a gurum, és Ram Dass azt válaszolta, hogy " a te gurud Jogananda ". Erre ő azt felelte, "hogy lehetne, Jogananda meghalt". Mire ő azt mondta, "Jogananda a gurud". És ő azt mondta, hogy az az, ahol ő élt, a furcsa koalíció állapotában, ami valamiféle kereszt koalíció.)

      R: Sok ehhez hasonló furcsa dolog történik. (SP: Tehát, mit gondolsz Joganandá-ról?) Nagyszerű ember. (SP: Megvalósított volt, ahogy Ramana?) Mit mondhatnék? (SP: Igent vagy nemet.) Erre nem tudok válaszolni.

      SG: Robert, Jogananda korábbi szent helyén öt vagy hat különböző szobrot imádnak, Jézusét, és hat másik fickóét. Miért terjesztette azt így ki?

      R: Mert ők mindannyian a Krija jóga útján jártak. Ők mindannyian Krija Mesterek voltak.

      SJ: Ez a reni tanító, például... (SG: Jézus szintén tudó volt?) Ugyanaz igen.

      R: Nézd, a helyzet az, hogy amikor Joganandá-t imádják, akkor guruk vonalát imádják. Ők mind egyformák. (SJ: Jogananda tanítója, az ő tanítója, és így tovább.) Igen.

      SK: Egészen addig lejövök ide a Földre, amíg valami szeretet hív. Úgy látszik mintha nem tudnék igaz szeretetet tapasztalni. Minden, amit tapasztalni tudok, az az önző vágyak, és biztonság és mindezek. Egy szeretet módban kell realizálnom az igaz Ént, bármi is az, semmi nincs jelen?

      R: Először is, mit értesz igaz szeretet alatt? (SK: Nos, feltétel nélküli, értem ez alatt, teljes önzetlenséget. Egy nyitott szív, falak nélkül, az eredmények miatti aggódás nélkül.) Akkor fel kell tenned magadnak a kérdést, "Kinek kell tapasztalnia ezt a szeretetet? Kinek van rá szüksége?" És rá fogsz ébredni, hogy az én gondolja, hogy ez nem lehet szeretet. Amikor követed az ént a forrásba, a szeretet jönni fog magától, mert minden teremtésnek szeretet a forrása. Akkor az énnek van a problémája, és az én hiszi, hogy az nem lehet szeretet. Tehát kérdezd, "Ki vagyok én?" És amikor követed az ént a szívközpontba, a szeretet jönni fog magától.

      Érdekes, valahányszor a tapasztalataimról beszélek, az emberek azt akarják, hogy kígyók egyenek engem. (nevetés) Pókok harapdáljanak engem. Azt akarják, hogy csontig soványodjak, majd azután fogják azt gondolni, hogy én egy nagy lélek vagyok. (SH: Nos, csupán nem szenvedtél eleget.) (nevetés) Ez az.

      SH: Le kellett fektetned a vonalat. Az igaz, hogy az emberek valóban azt gondolják, hogy neked...

      R: Mert elolvassák a könyveit bizonyos Szenteknek, és azt gondolják, hogy ha bizonyos Szentek bizonyos tapasztalatokon mentek keresztül, akkor mindenkinek azokon a tapasztalatokon kell keresztülmennie.

      SK: Nézd, járj a vízen, vagy valami?

      R: Ezért nem beszélek magamról túl sokat. Az igazság az, persze, hogy ha valóban ismerni akarod ezt a testet, és a bennem levő Ént, ismerd meg Énedet! Fedezd fel először, ki vagy te, utána mindent tudni fogsz rólam. Máskülönben úgy fogsz látni engem, ahogy magadat látod. Érted, amit mondok?

      Ha találkozol egy svindlerrel, a svindler rád fog nézni, és téged is svindlernek hisz. A svindler mindenkit svindlernek vélelmez. Ha találkozol egy személlyel, szeretettel teli, az téged is szeretetként fog látni. Úgyhogy, ezért mondom, akármi vagy, tükör vagyok számodra, és te mindig önmagadat látod.

      SH: Ez mindenkire fennáll, nem csupán terád? (R: Természetesen mindenkire.)

      SK: Vagyis, azt mondod, hogy te teremted a saját valóságodat.

      R: Ahol éppen most vagy, a világ, amit látsz, az az általad teremtett világ.

      SD: A ház, amiben lakni fog valaki, előre el van rendelve?

      R: Minden előre el van rendelve. (SD: Előre el van rendelve, hogy olyannak teremtsd meg a valóságodat, amilyen?) Ez az, ahogyan működik. (SD: Paradoxikusnak tűnik.) Természetesen az. (SD: nevet) Nem volna igazságtanítás, ha nem volna önmagának ellentmondó. Minden előre elrendezett, mégis mész, hogy önmagadon dolgozz, hogy fölemeld magad, és szabaddá válj.

      SH: Semmit nem tudsz tenni érte, és mégis meg kell próbálnod, hogy tegyél érte valamit.

      R: Pontosan. (SD: Nem értem, Robert.) Ezt a játékot.

      SH: Ez a májá. (R: Pontosan, és ne próbáld kiszámítani, mert nem fogod tudni, úgyhogy ne próbáld!)

      SM: És ez azt jelenti, hogy amikor valaki megvalósulttá válik, és minden előre el van rendelve, az nem létezik többé, igaz?

      R: Igaz. Amikor az ember megvalósulttá válik, az egész játék véget ér. Senki nem létezik, hogy megvalósulttá váljon. Senki nem létezik, aki nincs megvalósulva. Nem létezik univerzum, nem létezik Isten. Nem léteznek mások, minden jól van. (nevetés)

      SK: Ez nem egy fokozatos megvalósulás? (nevetés) (SG: Vagy nincs megvalósulva semmi.) (nevetés)

      R: Találó.

      SG: Robert, úgy tűnik, hogy ez egy fokozatos megvalósulás.

      R: Van, akinek fokozatosnak tűnik, de amikor fölébredsz, soha semmilyen fokozatosság nem volt. Időnként annak tűnik. Amikor fölébredsz, tudni fogod, hogy mindig ébren voltál. Soha nem volt idő, hogy aludtál volna.

      SR: Robert, a tapasztalatod szerint százak kell, hogy legyenek, akik a tapasztalatukat felfedték, és akiket kórházba utaltak, vagy vettek fel. (R: Ez igaz.) Elképesztő, hogy van valami benned, ha értelek téged, ami azt mondja neked, hogy jobb, ha nem beszélsz erről? (R: Igazad van.) Van valami benned, ami tudta, hogy a többi ember nincs tudatában, aminek te a tudatában voltál. Nem értem, hogy egy tizenéves fiatal hogyan tudta, aminek más emberek nem voltak tudatában, amiről te tudomást szereztél? Meg tudod magyarázni egyáltalán, hogy voltál képes megállni, hogy beszélj róla úgy, hogy el voltál kötelezve? (a tanítványok nevetnek) Honnét tudtad, hogy ez helytelen lenne, vagy visszatartott valaki, vagy...?

      R: Nem, csupán megérzés. Kezdetben kérdeztem erről a tanáraimat. És a tanár az igazgatóhoz küldött. (nevetés) És az igazgató hívta anyámat, anyám pedig orvoshoz vitt. És az első orvos azt mondta, hogy szénanáthám van. (nevetés) Aztán beszéltem róla néhány barátomnak, és rájöttem, jobb, ha hallgatok. (SR: Tehát keresztül mentél egy procedúrán, amikor ez veszélyessé vált.) Ó igen, valóban, persze. (SR: Túlságosan sok hitelt adtam neked. Azt gondoltam, csupán tudtad, anélkül, hogy még azt is mondanám, hogy ezt nem tudom elhinni.) Nem. (SR: Nos, köszönöm Istennek, hogy megtanultad befogni a szád.) (nevetés)

      SY: Tehát, hogyan tudtad???

      R: Fejlődött. A családom még most is őrültnek hisz. Meséltem nektek korábban, karácsonykor beszéltem a tizenhat éve nem látott bátyámmal, aki megkérdezte tőlem, “Még mindig semmirekellő vagy?” “Igen, te jó vagy valamire?” - kérdeztem vissza. De aztán rákérdezem, hogy boldog-e, ő pedig hallgatott.

      SR: Képes voltál megmaradni egy állásban? (R: Nem igazán.)

      SH: Voltál valaha hasznot hajtó alkalmazott? (nevetés) (R: Nem.) Jó neked.

      R: Nincsenek látható megélhetési eszközeim.

      SG: Hogyan húztad le ezeket? Ezek... Hitelkártyák. (a tanítványok nevetnek) (R: Mit mondott?) Hitelkártyák. (R: Ó, hitelkártyák.) (nevetés)

      SH: Hitelkártyáról hitelkártyára ugrottál. El fognak kapni egy nap. (R: Az elején örököltem, de azt hamar elköltöttem Indiában.) Gyorsan túladtál rajta?) Ühüm.

      SD: Ez az, ahogyan odáig jutottál, igazam van? (R: Ühüm.)

      SG: Nem lettél tanult pszichológus? (R: Elvégeztem ezt a pszichológia tanfolyamot.)

      SD: A stresszhelyzetek kezelését, ugye? (R: Ühüm. Az nem sokáig tartott.) Hmm? (R: Nem tartott sokáig.) Csak kérdés.

      R: Amikor visszajöttem Indiából. Először Denver-be mentem, Colorado-ba. Szóval azon gondolkodtam, hogy mit kezdjek az életemmel. Abban az időben az emberek stresszoldással próbáltak segíteni magukon. Úgyhogy nyitottam egy stressz klinikának nevezet klinikát, és hirdetést tettem fel az újságban. Úgyhogy, volt egy csomó ügyfelem, amíg be nem zárt minden, mert soha nem jegyeztettem be az üzletet. Soha nem fizettem adót. (nevetés) (SD: Ön-kutatást tanítottál az embereknek stressz alatt.) Igen. Ez minden, amit tettem. (SD: És sikerült egy szatszangot indítanod?) Így indítottam el egy csoportot Denver-ben.

      SH: Stresszmentesítetted őket? (R: Ki tudja?) Neked kellene tudnod, te dolgoztál velük. (R: Én csupán csináltam, és az eredmény soha nem érdekelt.)

      SK: Hány évig voltál Indiában?

      R: Első alkalommal 5 évig. A második alkalommal 3 évig, és a harmadik alkalommal 2 évig. (SH: Miért mentél vissza az utolsó két alkalommal?) Ismerősöket látogatni, és néhány új templomot megnézni. (SH: Ramana meghalt akkorra?) Igen Ramana már meghalt. Elmentél megnézni, hogy ki maradt a Ramana áshramban. (SH: S. S. Korn ott volt akkortájt?) Igen, ott volt akkoriban. Sok angol rajongó élt ott. Arthur Osborne is ott volt.

      SG: Emlékszem egy felolvasásra, Robert, abból a könyvből, "No Mind", az Arthur Osborne ... a női szent, és egy ausztrál fickó anekdotájára, és ő lajában volt csupán. Mozdulatlan volt, a ruháiba ürített, és a külseje alapján úgy nézett ki, mintha szamádhiban lett volna, de elhurcolták őt, és kitört belőle végül, és visszaküldték őt Ausztráliába. Tehát, honnét tudod, mi a különbség, hogy a transzállapotban a laja állapotában, vagy a tényleges szamádhi állapotában vagy-e?

      R: Ha Dnyání vagy, meg tudod mondani, hogy van-e ott valaki. Egy Dnyání a másik Dnyánít mindig felismeri, és azt is, ha egy személy nem Dnyání. (SG: Az ő elméje szerint, az ausztrálok, ő a boldogság állapotában volt.) Ő azt gondolta, hogy abban volt. (SG: Nem tudott összpontosítani a testre, csupán ült ott.) Valamilyen testi problémája volt.

      SM: Robert nincs egy védelem, egy áramlat, vagy valami, ami megvédi ezeket az embereket, hogy ne zárják őket intézetbe?

      R: Ó igen. Mary arról az áramlatról beszél, ami ismeri az utat. Az erő, az abszolút az, ami gondját viseli mindennek. Tehát, ha egy személy esetében az feltételezett, hogy intézetbe zárják, akkor az fog vele történni. Ha nem, akkor nem. Hibák nincsenek, minden jól van. Minden előre el van rendezve, és minden úgy történik, ahogyan feltételezett. Ha ezt ki próbálod számítani, meg fogsz tébolyodni.

      SF: Robert, nem tudom, helyesen idézem-e, de, amit Ramana Maharsiról a "Day by Day with Bhagvan"-ban olvastam, az alapján úgy tűnik, hogy ez a világ nem valótlan, hogy hiba az Éntől eltérőnek, vagy különállónak gondolni. (R: Ühüm, ez igaz.) Az a végső Dnyánikus látása a világnak?

      R: Nem. A végső látás az, hogy egyáltalán nem létezik világ, és nem létezik Én. Ez csak egy általunk használt kifejezés, hogy beszélgetni tudjunk róla. De valójában nem létezik semmi olyasmi. (SF: Tehát, valószínűleg ő egy konkrét választ adott egy konkrét kérdésre.) Pontosan. A világ önmagában nem valóságos, hanem Brahman, mint a világ a valóságos. De a végső valóságban nem létezik Brahman, úgyhogy világ se létezik.

      SJ: Érdekes, ahogy egy buddhista koncentrál a teljes jelenlétre. Még több jelen van, mint itt most. És úgy tűnik, mintha az ugyanaz az állapot lenne. Ez akkor van, amikor teljesen jelen vagy, nem létezik világ, ami tőled független, és nem létezik idő, nem létezik múlt, és nem létezik jövő, mindazok a dolgok.

      R: Nos, ennek a bódhiszattvákhoz van köze. Akik nem fognak eltűnni, amíg mindenki más meg nem világosodott. (SJ: Igen, én csupán a jelenlétről beszélek, ez minden.) Ők addig lesznek jelen, amíg mindenki más meg nem világosodott. (SJ: Nem, úgy értem, hogy a jelen pillanatban lenni.) Jelen lenni a pillanatban. Előadnád megint? (SJ: Teljesen jelen lenni a pillanatban. Ez ugyanaz, mint amikor te teljesen jelen vagy a pillanatban, és nem létezik világ.) Ó, értem, mire gondolsz. (SJ: És abban a fajta állapotban ez csodálatos.) Ha a töredékében élsz ennek a pillanatnak, akkor semmi nem létezik. De ez csak akkor van, amikor gondolkodni kezdesz, ami után a létezés működésbe lép. (SJ: Vagy válsz valakivé?) Igen, de ez annyira gyorsan történik, hogy nehéz elkapni.

      SL: Mondtál valamit a múlt héten, hogy csak hagyd, hogy a tested tegye, amit tennie kell, mert valaki, aki feltette a kérdést, hogy ha dolgoztál, tudsz-e még meditálni vagy összpontosítani, és te azt mondtad, hogy igen, tudsz. Hagyd, hogy a test tegye, amit tennie kell. (R: Igen.) És azt mondtad, hogy amikor gondolkodni kezdesz az, amikor hagyod, hogy az én, vagy az ego átvegye fölötted a hatalmat, nem tudod azt hatékonyan tenni. (R: Ez így van.)

      SK: Nos ennek tisztáznia kell a kérdést, helyes-e azt mondani, hogy a Zen mesterek által példázott tapasztalatok ugyanazok, mint amiről te és Ramana beszéltek?

      R: Csupán a kifejezésmódok mások. De a buddhisták szintén megvilágosodottakká válnak. (SK: Soha nem értettem ezt. Egy fajta dolog különböző fajta megvilágosodás helyett.) Nem létezik különböző fajta megvilágosodás. A megvilágosodás az megvilágosodás. (SK: Akkor, ha másvalaki megvilágosodásról mondott szavai különbözőképpen hangoznak, az csupán egy kifejezésmód.) Igen. Mert a karma és a szamszkárák meghatározott út felé hajtanak bennünket. Ami lehet a buddhizmus, lehet a misztikus kereszténység, lehet az advaita védánta. Az elmúlt életek hajtanak bennünket egy út irányába.

      SD: Egy keresztény például, Teréz anya például, lehet ön-megvalósított? (R: Szenvedhet-e?) Lehet ön-megvalósított, vagy lehet-e valamilyen típusú megvalósítási állapotban? (R: Ó, ön-megvalósított. Sosem szeretek más emberekről beszélni, de Teréz anya nem ön-megvalósított.) Nem? (R: Nem.)

      SJ: Talán, ha megismeri a malit, az segíteni fog. (nevetés) (R: Mit ismer meg?) Ha megismeri legalább a niyamalit (nyelv), az segíteni fog? (a tanítványok nevetnek) (R: Ó igen. Ő egy nagy szent.)

      SD: Tehát egy szent az nem ugyanaz, mint ami te vagy, Robert?

      R: Így van. Ugyanaz mint Mahatma Ghandi, aki nagy lélek volt. De a válasz mindig ez, fedezd fel, ki vagy, és minden más tisztává fog válni számodra!

      Egy másik jó, a légzésetekkel együtt végezhető gyakorlat az "én - én" meditáció. Amikor belélegzel, mondd, hogy " én", és amikor kilélegezel, mondd, hogy "I". Próbáljátok...

      (szalag vége) [TOC]

Kategória: Robert Adams | Hozzáadta:: nisargadattin (2016 December 26)
Megtekintések száma: 108 | Hozzászólások: 1 | Helyezés: 5.0/1
Összes hozzászólás: 1
0
1  
koszonom

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]