Főoldal » Cikkek » Robert Adams

Robert Adams: Az ’én’ követése - 45. átirat

Az ’én’ követése

45. átirat

1991. február 17.

      Robert: Üdvözöllek benneteket teljes szívemből. Valaki először itt? Arra kérlek benneteket, ne higgyetek el semmit, amit mondok! Ne higgyétek el egy szavamat sem! Miért? Amikor azt mondom nektek, hogy szat-csit-ánanda, vagyis az abszolút valóság vagytok, miért kéne hinnetek nekem? Elvégre, abban hisztek, hogy problémáitok vannak, és abban hisztek, hogy egy emberi életet éltek, és hogy része vagytok a közösségnek, és hogy van egy munkátok, és van egy családotok. Ez a valóságotok. Miért kéne bármi mást hinnetek? De megkérlek benneteket, hogy legyetek nyíltszívűek, és töprengjetek el a dolgokon, amikről beszélgetünk. Nem vagyok filozófus. Nem vagyok prédikátor. Semmi vagyok. És a mi tanításunk a csönd tanítása. Még a szavak is, amiket úgy tűnik, kimondok, a csönd szavai. Ha hallgatod a csöndet, te is csönddé fogsz válni, és megtapasztalod a boldogságot, ami vagy.

      Mindenekelőtt, a kántálás nagyon eredményes. Olyasvalami, ami elmédet egyhegyűvé teszi, és lehetővé teszi, hogy a felvázolt valóságokat elfogadd. Tehát, kántálni fogunk egy kicsit először. Minden, amit csinálunk, a része kibontakozásnak. Minden jól van.

      (kántálás)

      Néhányatokat elnézve túlságosan komolynak látszotok, mintha az egész világot a vállatokon cipelnétek. Semmi nem olyan rossz, úgyhogy elérkezett szerintem az ideje a Robert féle két ujj technikának. Tegyétek a jobb mutató ujjatokat a szátoknak ebbe a sarkába, és tegyétek a bal mutató ujjatokat a szátoknak ebbe a sarkába, és húzzátok szét! (a tanítványok nevetnek) Most már jobb. Ez a világ egy kozmikus vicc. Ne vegyétek komolyan! Minden gondot fog viselni önmagára. Nem az vagytok, akinek gondoljátok magatokat.

      Ahogy legtöbben tudjátok, minden reggel a kutyámat sétáltatom a parkban, és az emberek szóba elegyednek velem, és jókat beszélgetünk. Körülbelül három hónapja egy bizonyos úriemberrel beszélgettem, és odaadtam neki az egyik leckét, amelyet most tettünk ki. És azt gondolom ezekről a leckékről mellesleg, amelyekről Kerema és Ed oly kegyesen átiratot készített, hogy nagyon fontos, hogy meglegyen nektek, és olvassátok, mert ez az egész tanítás, ha érdekel benneteket.

      És, hogy elkalandozzak egy pillanatra, ezeket a leckéket nem úgy kell olvasnod, mintha könyvet olvasnál, hanem amikor egy leckét a kezedbe veszel, először átmész az egészen, átolvasod, és aztán minden este, elalvás előtt veszel egy szakaszt, és azon a szakaszon töprengsz egész hónapban, amíg a következőt meg nem kapod, bekezdésről bekezdésre. Ne menj tovább a következőre, miután átolvastad! Asszimiláld és emészd meg! És ha nincs meg a leckék valamelyike, és szeretnéd megkapni, keresd Ed-et a találkozó után! A gondjaiba fog venni.

      A parkhoz visszatérve. Szóval, adtam ennek a személynek egy leckét, hogy olvassa el, és ma délelőtt találkoztam vele. És a következőt mondta nekem, „Tudja mi a baj magukkal, advaita védántistákkal? Csak önmagukra gondolnak. Csak a móksával, felébredéssel, megszabadulással, önmegvalósítással törődnek. De mi van a világgal? Mi van a háborúkkal, az ember emberrel szembeni embertelenségével? A new age filozófia témája mindig az én, én, én.”

      Természetesen a new age filozófiához semmi közünk, és a délelőtt hátralévő idejében valamiféle választ fogok adni a kérdésre, mert ez egy jogos kérdés, és ma sok ember elméjét foglalkoztatja. Háború van, emberrel szembeni embertelenségeknek vagyunk a tanúi, ami mindig is így volt. Mi zajlik? Mi történik?

      Nos, egy ehhez hasonló kérdésre általában úgy válaszolok, hogy megkérdem tőle, „Mit ért béke alatt, hogy békét akar a világon, és hogy azt szeretné, hogy imádkozzunk, és meditáljunk a békéért?” Mert ez volt a kérése. Azt kérte, mondta, hogy „Önök, advaita védántisták, miért nem imádkoznak és meditálnak a világ békéjéért, hogy véget érjen a háború?” Mit ért béke alatt? Mi a béke? A legtöbb ember számára a béke egyszerűen azt jelenti, hogy a világ forogjon az ő akaratának megfelelően. Hogy minden menjen a maga útján, más szóval, békében legyenek. Hogy mindenük meglegyen, amiről azt gondolják, hogy meg kell lennie, és akkor vannak békében.

      De van itt valami más. Csak azt adhatod a világnak, ami te magad vagy. Más szóval, nem lehetsz zavarodott, és mérges, és feldúlt, és nem járkálhatsz körbe a béke jelével, békéről kiabálva, és mindenkit fejbe verve a jeleddel, aki nem ért veled egyet. A béke valódi természeted. De évek óta el van takarva, ahogy a felhők takarják a napot. Nem mondod, hogy a nap nem süt soha többé. Tudod, hogy el fog érkezni az idő, amikor a felhők eloszlanak, és a napod teljes dicsőségében és tündöklésében fog ragyogni megint.

      Szóval, ez van az emberiséggel. Vannak olyanok, akik Isten kegyelme, a karma következtében képesek a világról, a valóságról szóló igazság megértésére, és ezek az emberek békéltetőkké, és ez által példaképekké válnak. Az ő jelenlétüket béke követi. Nem mennek ki, és nem próbálnak a béke mellett tüntetni, vagy a békéről beszélni. Példaképekké válnak. A rózsának nem kell nyilatkozatot tennie, hogy „Illatozom.” Az illat együtt jár a jelenlétével. Egy szívében békés lénynek nem szükséges kijelentenie, hogy „Békés vagyok és hadd teremtsek békét a világban!” A jelenléte által válnak az emberek békéssé.

      Egy másik szemlélet szerint ez a föld bolygó úgy bontakozik ki, ahogyan feltételezett. Azt mondhatjuk, hogy ez a bolygó egy harmadik osztályú bolygó, és ezen a bolygón minden úgy történik, ahogy az el van tervezve. Van egy felsőbb hatalom, ahogy mindig is képzelted, ami gondoskodik a bolygó jólétéről. Valójában nem dolgod belebonyolódni. Mi ez a hatalom? Nevezheted Istennek, vagy Ísvarának. Ahogy azt tudod, az egészet tagadni fogom a végén. De a beszélgetés kedvéért, valami gondját viseli ennek a bolygónak, és nem szorul a te segítségedre. Ha megfigyeled az állatok világát, látni fogod, hogy ott vannak az oroszlánok, akik bárányt esznek, de mégis sokkal több bárány van, mint oroszlán. Ez egy tisztulási folyamat. A földgolyó egy idő után megtisztítja magát, és mi azt kapjuk, amit háborúnak nevezzük.

      Na, most, tudom, néhány ember nem veszi olyan könnyen, amiről most beszélek. Minden szükségszerű. Nincsenek hibák. Soha egyetlen hiba nem került elkövetésre, se nem kerül elkövetésre, se nem fog elkövetésre kerülni. A te feladatod annak a felfedezése, hogy ki vagy te, és azt követően meg fogod érteni, hogy mi megy végbe a világban.

      Tegyük fel, a példa kedvéért, hogy molekula méretű vagy, és a földben vagy. Valaki elültet egy rózsa magot. Ahhoz, hogy rózsa legyen belőle, a magnak el kell pusztulnia. És ha te molekula méretűként a mag közelében lennél, nukleáris holokauszthoz, nukleáris robbanáshoz hasonlónak látszana, ahogy a mag a gyönyörű rózsa kifejlődése érdekében elpusztul. Ugyanezen a módon szükségszerű minden, ami ezen a bolygón történik.

      Ha nem érted, ne ítélkezz semmi illetve senki fölött, hanem dolgozz önmagadon! Ahogy fölébredsz, úgy fogod találni, hogy kezdesz tisztán látni. Kezdesz ráeszmélni, hogy te az univerzum Énje vagy. Ebben az univerzumban minden a te elméd kiáradása. Te hozol létre mindent, ami létezik. Érteni fogod ezt, és örvendezni fogsz. Mégis tenned kell, amit tenned kell. Saját dharmádnak és a földgolyó dharmájának úgy kell kibontakoznia, ahogy az kibontakozik. Minden helyes.

      Van egy példázat, amelyben egy utazó sétál a dűlőúton. Meglát egy szádhut, ahogy térdre roggyanva figyel valamit. Az utazónak fölébredt a kíváncsisága. Letérdelt a szádhu mellé. Valami nagyon különöset tapasztalt. Egy sáros vizű pocsolyában egy skorpió próbált átkelni az egyik oldalról a másikra. És valahányszor a skorpió a sáros pocsolya, a sáros víz közepére ért, fuldokolni kezdett. Úgyhogy a szádhu felvette a skorpiót, és a skorpió beledöfte a fullánkját a szádhuba, de ő letette a skorpiót a másik oldalon. És a skorpió megint úgy döntött, hogy átkel a pocsolyán, és elkezdett fuldoklani. Így a szádhu felvette a skorpiót, és a skorpió a fullánkját a szádhuba döfte. És ő letette a skorpiót a pocsolya másik oldalára. És ezt csinálta újra, meg újra, meg újra. Az utazó megkérdezte, „Bocsásson meg, uram, de megkérdezhetem öntől, mi az, amit csinál? Miért csinálja ezt? Valahányszor felveszi a skorpiót, a skorpió megszúrja önt.” A szádhu az utazóra nézett, elmosolyodott és azt mondta: „A skorpiók dharmája a szúrás, az én dharmám a mentés.” És így van ez velünk. Ahogy élet hányattatásain keresztülmegyünk, mindig találunk valami nekünk nem tetszőt, mintha mi lennénk a fontosak. Haszontalan próbálunk megváltoztatni embereket, helyeket és dolgokat. Békemozgalmak időtlen idők óta léteznek. Háborúk azóta léteznek, amióta az első ember erre a bolygóra megérkezett. Az ember emberrel szembeni embertelensége a világ kezdete óta létezik. Mit jelent mindez? Azt jelenti, hogy az állandó változás világában élsz. Mindig minden változik, a világ a kettősség világa. Mert minden elülsőre van egy hátsó. Mert minden felsőre van egy alsó. Mert minden előlre van egy hátul. Egy sugárhajtású repülőgép repülésekor súrlódásnak kell keletkeznie, hogy szemben álljon annak. Ez az egész kettősség.

      De ki vagy te? Ez a kérdés. Ne törődj a világgal! Kezdjed békén hagyni a világot! Hagyd abba az önsajnálatot! Nem számít, min mész keresztül. Nem számít, hol élsz, vagy mit csinálsz. Mindez előre elrendezett. Mindez karmikus. Ami számít az, hogyan reagálsz arra, ami végbemegy. Ami számít az, hogy mit látsz, hogy mit mondanak neked az érzékeid. Ez határozza meg, hogy mi fog veled történni, ettől függ.

      Első lépésként azt kell tenned, hogy eszmélj rá, hogy létezel! Soha nem tudod letagadni a létezésedet. Vagyis, mondhatod magadnak, hogy ebben a világban létezem. Utálom a munkámat. Utálom a családomat. Utálom a világot. Utálok mindent. De azért létezem. Azután tedd fel magadnak a kérdést, „Ki az, aki létezik? Ki létezik, és ki megy keresztül ezeken a számomra utálatos dolgokon, a munkámon, a környezetemen, a háborún, amit mindennap látok a televízióban? Ki megy át mindezen? Valóság ez? Hogy lehet ez valóság?”

      A gondolkodó személy töprengeni kezd ezeken a dolgokon. Kezdesz ráeszmélni, hogy ez egy rejtély. De ha eleget töprengsz ezeken a dolgokon, a mindegyikőtökben benne lévő belső guru fel fog ébredni, egyszerűen az élet kérdésein való töprengés következtében. És a belső guru tovább fog téged nyomni a megfelelő könyv, a megfelelő tanító, a megfelelő szituáció irányába, amely révén tisztázódni fog számodra, hogy az élet miről szól valójában. És néha nincs olyan külső tapasztalat, amire neked szükséged van.

      Töprengésed, és Isten számodra mindig elérhető kegyelme révén ráébredsz igaz természetedre. Bármennyire ez történik, az első lépésnek az élettel való elégedetlenségnek kell lennie. Nem arra gondolok, hogy érezz sajnálatot önmagad iránt. Hanem arra, hogy válj elégedetlenné az arra való ráeszmélés által, hogy minden véget fog érni. Mi haszna születésnek, és dolgozásnak, és robotolásnak, mikor a végén mindenképp meg fogok halni? Mi célja az életnek? És egy napon valami belül azt fogja mondani neked, hogy az élet nem bír általunk ismert céllal.

      De akkor mondd azt, hogy „én létezem”, és visszatérsz a te létezésedhez. Ahogy kellően sokáig töprengtél ezen, és újra meg újra átmentél ezen a fejedben, valami el fog téged kapni végül, és azt fogod mondani magadnak, „Mindezen évek illetve hónapok során azt mondtam, hogy én létezem, én. Ki ez, én? Ugyanannak az énnek tűnik, amely azt mondja, hogy én ébren vagyok, vagy én szenvedek, én mérgesnek érzem magam, én feldúltnak érzem magam, én álmodtam, én aludtam. Mindig ott van ez az én. Honnét jön? Ki adta születését?” És elkezdesz töprengeni az énen. Gondolkodsz az énen. Az énen gondolkodás révén követed azt. Csupán, hogy arra gondolsz, hogy én, én, én, követed az ént a szív központodba, anélkül, hogy tudnád, mi az, amit csinálsz.

      Nézd, ennek a működési konzekvenciáit nem kell megértened. Csupán csinálnod kell. Ne próbáld kitalálni, mi fog történni! Ne próbáld megkérdezni magadtól, „Kíváncsi vagyok, vajon meg fogok-e világosodni holnap?”, hanem pusztán nézz az énre, minden feltétel nélkül! Maguk a lépések, amiket teszel, fogják lehetővé tenni. Egyszerűen meg kell tenned az első lépést, kíváncsivá kell válnod, elégedetlenné kell válnod a világgal szemben ahhoz, hogy ráeszmélj, hogy létezel, és hogy azután ráeszmélj, hogy énként létezel.

      És maradj az énen egészen addig, amíg az tart! Ezt nevezik az én követésének. Egyre mélyebbre és mélyebbre fogsz menni, és a következő fölismerés, ami hozzád érkezik az lesz, hogy minden, ebben az univerzumban minden az énhez kapcsolódik. Az én munkám, az én vagyok, én kaptam ezt a munkát. Az én családom, énnekem van családom. Az én csalódásaim, énnekem van csalódásom, és így tovább, és így tovább, és így tovább. Az egész univerzum, az egész fizikai létezés, beleértve a testedet és az elmédet, az énhez kapcsolódik.

      A bölcsesség kezd a kezelésébe venni, és te nevetsz önmagadon. Azt mondod, „Várj egy percet! Soha többé nem kell a körülményeket megváltoztatni próbálnom. Soha többé nem kell egyenlővé válnom senkivel. Soha többé nem kell rosszul éreznem magam. Egyszerűen követnem kell az ént a forrásába. És amilyen mértékben követem az ént a forrásba, olyan mértékben fogom tapasztalni a saját valóságomat.” A bölcsesség is megérkezik hozzád, „A saját valóságom valójában nem az enyém. Egyszerűen valóságnak nevezik. Mindenütt jelenvalóság. Ami a következőt jelenti számomra: Amikor a saját valóságomat felfedezem, az univerzum valóságát is fel fogom fedezni. Mivel a mikrokozmosz vagyok a makrokozmoszban. Az univerzum egyszerűen az én kiterjesztése.” Emiatt kezded minden idődet az énben időzve tölteni. Ez válik legfőbbé az életedben. Minden egyéb másodlagossá válik, ha valóban föl akarsz ébredni. Minden cselekedetedre tudatossá válsz. Ahogy reagálsz, elkapod magad, és azt mondod, „reagáltam”. De el fogsz jutni a pontra, hogy amikor azt mondod, „reagáltam”, többé nem önmagadról beszélsz. Valami olyasmit mondasz, hogy „Az én reagált, az én mérgessé vált.”

      Látod, hogy az én elkülönültté kezd válni tőled most, ahogy előrehaladsz. „Az én csalódottnak érezte magát.” És állandóan nevetsz magadon, mert kezded megérteni, hogy az én az nem én. Kérdezd meg, „Honnét jött az én? Ki tette lehetővé, hogy megszülessen?” És egész idő alatt, emlékezz, követed az ént a forrásába. A forrásba vezető úton észreveszed, hogy úgy tűnik, hogy az életed fizikailag kellemesebbé válik. Boldogabbá válsz. A dolgok, amik bosszantottak téged, megszűntek. A haragod eltávozott. A hangulataid magasabb rendűvé válnak. Kiegyensúlyozottá válsz, egyhegyűvé válsz az énen.

      Egy napon, ahogy folytatod az én követését, úgy fogod találni, hogy elméd megszűnik működni. Nem úgy értem, hogy holtan esel össze. Úgy értem, hogy a gondolataid szertefoszlanak, és te megtalálod a csöndet. Most abbahagyod az énben való időzést, és a csöndben kezdesz időzni. Fölismered valamiképp, hogy végeztél az énnel. Most egy másik harcot kezdtél, úgymond. Egyre mélyebbre és mélyebbre merülsz a csöndben.

      Ez egy előrehaladott állapot. Most a második fennsíkra értél, ahol okkult dolgok történését kezded látni az életedben. Geometriai alakzatokat kezdesz vizionálni. Hallod az aum hangot. Képes vagy megérteni, hogy mit gondolnak az emberek, mielőtt elmondanák neked. Kiterjesztetted a tudatosságodat. De ez is egy kezdő fázis. Ne rekedj meg ebben a fázisban! Ezért van itt tanítóra szüksége az igazi advaita védánta aspiránsnak. Másképpen a hallott hangokat, a látott fényeket, a Szentek és Bölcsek megjelenő alakjait valóságosaknak hiheted, és ott rekedhetsz.

      Ez ahhoz a példához hasonló, amelyet mindenkor szeretek használni. Egy király invitál téged az ő királyságába, hogy teljesen megossza veled a királyságot. De 150 holdas birtoka van, és neked keresztül kell hajtanod a birtokon, mielőtt a királyhoz eljutnál. Az úton mindenféle szépséget, felhőket, hegyeket, füveket és csodás virágokat látsz. Ámulatba esel, leállítod az autódat és kiszállsz, elfeledkezve a királyról. Éveket töltesz a virágok és a birtok szépségének az élvezetével.

      Aztán egy nap eszedbe jut a király. Visszaszállsz hát a dzsipedbe, vagy a Roll Royce-odba, vagy a kerékpárodra, és folytatod utadat, hogy találkozz a királlyal. De aztán gyönyörű barlangokat veszel észre, mindenféle méretben és dimenzióban, ki- és bejáró bájos teremtésekkel. Úgyhogy megállsz, hogy megvizsgáld őket, és annyira rabul ejtenek, hogy a királyról teljesen elfeledkezel, és töltöd az éveket.

      Megint eszedbe jut a király, és vezetni kezdesz. Ugyanaz a dolog történik újra meg újra. Szállnak az évek, és te elszalasztottad a lehetőséget. Ha egyenesen keresztül vezettél volna, és mindent figyelmen kívül hagytál volna, osztozni tudtál volna a királlyal a királyságon. De e helyett a birtok szépségébe ragadtál.

      És így van ez a megvalósítással. A karmádnak megfelelően okkult birodalmakon mentél keresztül, talán dolgokat valósítasz meg, jövendőt mondasz, mindenféle okkult dolgokat, asztrológiát művelsz, és elfelejted, hogy mit keresel. Ezért mondja az Upanishadok, hogy akit az okkult birodalmak megfogtak, és azokba beleesett, újjászületések ezrein és ezrein kell keresztülmennie, mielőtt fel tudna hagyni vele. Úgyhogy, mi elvetjük az okkultat. Mi fölébredést keresünk. Mi megszabadulást keresünk. És az elmédben elkerülsz mindent. Mondd azt, hogy „Nem akarom látni a Szentek vízióit. Nem akarok bírni erőkkel, sziddhikkel. Nem vágyom semmi ilyesmire.”! És haladj tovább!

      A csönd sűrűbbé válik. Egyre mélyebbre és mélyebbre merülsz a csöndbe, és tudatosságod kitágul. Tudatosságod kitágul. Végül érteni kezded, hogy a tudatosság vagy, és hogy a tudatosság az tiszta tudatosság, és hogy a tudat az abszolút valóság, és mindez a boldogság. Szat-csit-ánanda lettél. Parabrahman lettél. Nirvána lettél. És akkor képes vagy azt mondani magadnak, hogy „Minden, amit megpillantok az Én, és én vagyok az.” Még a testben megszabadult lettél. Dzsivan-mukta, szabad lélek lettél.

      Ez nem jelenti, hogy megszűnsz funkcionálni. Még cselekszel, talán ugyanazokat a dolgokat, amiket azelőtt, csak ekkor már az egyetlen rezgés, amit árasztani tudsz, a szeretet. A béke megtestesülésévé, és örömé, és boldogsággá váltál, mégsem gondolsz azokra a szavakra, egyszerűen ráébredtél igazi Énedre.

      Most másképpen látod a világot. A világot Énedre való ráfilmezésként látod. Te az Én vagy, és a világ és az univerzum az megjelenés. Mások számára ez valóságos, mert ők a test-elme jelenségnek hiszik magukat, de te meghaladtad a test-elmét. Te még testben térré váltál. Szabaddá váltál. Bármerre nézel, önmagadat látod, és mivel a szeretet, béke és harmónia megtestesülése vagy, az minden, amit láthatsz. Nem tudod ezt elmagyarázni senkinek, mivel ennek a leírására nincsenek szavak. Az emberek az érzékszerveiken néznek keresztül. Háborút látnak, az ember emberrel szembeni embertelenségét látják, te viszont csöndben maradsz, mivelhogy nem értenének meg. Mert minden, amit látsz, az szeretet. Minden, amit látsz, az öröm. Szabad vagy.

      Ez mind veled kezdődik. Nem fogsz kezdeni még ma fölébredni? Megéri.

      Énekeljünk, ó, szépséges Isten!

      (Miután mindenki énekelt)

      Ez a ti találkozótok, úgyhogy lesznek kérdéseink. Nyugodtan kérdezzetek bármit, amit csak szeretnétek, vagy nyilvánítsatok bármilyen véleményt, tegyetek, amit akartok.

      SU: Robert, volt jópár masszív okkult tapasztalatom, amire úgy tekintek, hogy csupán keresztülmentem rajtuk, pontosan úgy, ahogy szükséges volt, a guru segítségével, de nem kell reagálni rá, és valótlannak látni azt, ugye?

      R: Persze, azt csináld az ehhez hasonló dolgokkal, hogy egyszerűen értsd meg, hogy mindezek a dolgok a saját elmédből jönnek, és tedd föl a kérdést önmagadnak, „Kihez jönnek ezek a dolgok?”, ráeszmélve, hogy az énből jönnek. És miután abszolút valóság vagyok, azok az okkult dolgok valójában nem léteznek. Soha nem léteztek, és soha nem fognak létezni. De te létezel, és az istenség megtestesülése vagy. Abszolút valóság vagy. Ahol abszolút valóság van, ott okkult vagy másvalami számára nincs hely. Más szóval, minél inkább a valóságodra összpontosítasz, az okkult annál gyengébbé válik. Azon tény következtében, hogy az okkult nem bír valóságos hatalommal, azon hatalmat kivéve, ami te magad adtál neki. Most visszafordítod összpontosított figyelmedet önmagadra, az abszolút tudatosságra. És az okkult nem tud szembeszállni azzal. Szét fog oszlani, és ki fog szállni az életedből. Összpontosítsd figyelmedet abszolút valóságodra, valódi Énedre, és szabaddá válsz tőle! Követed? (SU: M-hm.) Jó.

      SB: Robert, honnét tudjuk, hogy néha jó napunk van, és csak felkelünk, és minden ok nélkül örömöt érzünk hirtelen. Honnét tudjuk, hogy az öröm az Énből jön, vagy az ego-elméből?

      R: Amíg úgy érzed, hogy te vagy tele örömmel, addig az az ego-elméből jön. Mert a valódi Énnek nincs ehhez hasonló érzése. A valódi Én csupán létezőség. Nincsenek szavak ennek a leírására. (SB: Nos, a létezőség nem bír örömmel?) Nem, a létezőség nem bír örömmel. Az csupán létezőség. Egyedül az emberi entitás tud örömöt tapasztalni. Az üdvösség nem öröm. Az üdvösség abszolút tudatosság. A végső egység az üdvösség, és az magától jön. Az egy másik szó a létezőségre. De az átlagos emberi lény érez néha örömöt, amikor semmi nem történik. De amint az első dolog megtörténik, amit nem szeretnek, az örömük eltűnik, és aggódássá és félelemmé alakul. Egyszerűen figyeld meg az örömödet! Kérdezd magadat, „Ez valóban az enyém? Ki tapasztalja ezt az örömöt?” Ahogy fölteszed ezeket a kérdéseket, az igazi üdvösség be fog következni, és úgy fogod találni, hogy soha nem hagy el téged. Amikor alszol, valójában nem alszol, üdvösségben vagy. Amikor fölébredsz, üdvösségben vagy. Nincs többé senki, aki alszik, vagy aki ébren van. Az egész egy kontinuum, és te vagy az. Ennek semmi köze emberi érzésekhez. Ez elég világos? (SB: Ez az élet üdvössége? Ez az élet üdvössége maga? Az élet olyan, mint…) Az élet üdvössége maga semmi olyannal nem bír, ami leírható, az a csönd, az a tudomás, az az Én, az a létezőség, az te vagy. Az egész tested az üdvösségnek a teste.

      (Az egyik tanítványt megmozgatja a csönd, és megszólal) Ó, ó, ó, ó. (a tanítványok nevetnek)

      SH: Minden üdvösség. (nevetés) (R: Ő boldog odakint.) (nagyobb nevetés) (SG: Ő elfáradt.)

      SE: Robert, sok hasznos eszköz létezik, úgymint a tanító jelenléte, maguk a tanítások, ahogy azt néhány advaitin is hangsúlyozza, önkutatás gyakorlása, kántálás, sok-sok hasznos eszköz létezik, melyek a legerőteljesebbek?

      R: A szatszang, és a Szent Bölcs társaságában lenni, aztán jön az önkutatás, és aztán bármelyik. (SH: Végbemehet szatszang a nélkül, hogy Bölcs jelen lenne?) Igen, bizonyos emberek esetében. Bizonyos emberek érzik a jelenlétet Isten kegyelme révén. És nekik nincs szükségük tanítóra, nincs szükségük emberekre, nincs szükségük semmire. De ilyenek igen kevesen vannak, és elvétve fordulnak elő. Az ezeken a dolgokon való csodálkozás helyett merülj mélyen befelé, és a megfelelő cselekvés magától be fog következni! Más szóval, ne gondold magadnak az elején, hogy tanítóra van szükséged, hogy szatszangra van szükséged, hogy egy könyvre van szükséged, hogy akármire van szükséged, vagy, hogy csak itt tudsz ülni egymagadban, és minden történni fog! Csináld, bármi kínálkozik a számodra! A belső guru, ahogy említettem korábban, mozgatni fog téged, amennyiben eltöprengsz a saját létezéseden. És a következő lépés át lesz adva számodra. Tehát, semmit nem kell csinálnod, kivéve, hogy töprengjél el saját létezéseden! Minden más gondját fogja viselni önmagának.

      SV: Robert, a „Ki vagyok én?” kérdés föltételekor aktívan keresed a forrást, vagy csöndben maradsz, és követed azt?

      R: Csöndben maradsz. De a „Ki vagyok én?”-nel való gyakorlás során nem csupán egyszer mondod a „Ki vagyok én?”-t, aztán elfelejted. Azt mondod, „ki vagyok én?”, vársz néhány percet, majd megint azt mondod, „ki vagyok én?”, és vársz néhány percet, és ahogy mindennap kitartóan gyakorolsz, a „Ki vagyok én?”-ek közötti tér egyre nagyobbá válik. És abban a csöndben fel fogod fedezni, hogy ki vagy te.

      SF: Ez azt jelenti, hogy automatikusan, amikor ez nagyobbá és nagyobbá válik, a „Ki vagyok én?”-t keresed, percek vagy másodpercek tekintetében lesz hosszabb? Úgy értem, fölteszed a „Ki vagyok én?” kérdést, azután csöndben maradsz, később újra fölteszed, hosszabbodik a közbenső időszakasz? (R: Igen.) Magától? (R: Igen.) Tehát automatikusan csukva fogod tartani a szádat, amikor az jönni készül? (R: Igen.) Köszönöm.

      R: A szavaid nem fognak segíteni neked. A csönd a legjobb tanító.

      SV: Robert, Ramana javaslata mindig az volt, hogy aktívan keressük az ént, a forrását az énnek?

      R: Időzz az énben! Mindig időzz az énben, amíg az én át nem alakul az Énné! Kezdetben emlékezz, hogy az énben időzés az az egóban, az elmében való időzés. Ahogy folytatod az énben időzést, az én a valódi énné válik, ami az Én. Mert csupán egyetlen én létezik, nem kettő, és te vagy az. Tehát, az énben időzés az én fonál követése a forrásba, és a forrás az én-vagyok.

      SH: Az ego akkor az én-vagyoknak egy kiáradása?

      R: Igen, az ego először is soha nem létezett. (SH: De a megjelenés létezik?) A megjelenés létezni tűnik. (SK: Arra ráfilmeződve.) Igen. (SH: És az a megjelenés az én-vagyokból ered?) Nem. (SH: Mi okozza a megjelenését?)

      R: Az én-vagyok egy másik név az abszolút valóságra, vagy tudatosságra, vagy üdvösségre. Az én-vagyok, a tudatosság önmagában zárt, ahogy a korábbi találkozókon említettem. Egyedül önmagát ismeri. Nem létrehozója ennek a világnak. Nem létrehozója az egónak, vagy az elmének. Az ego, az elme, a világ, az univerzum, Isten, az Én számára nem léteznek. Amíg a test-elmének hiszed magad, a világ, az ego és minden más, valóságosnak tűnik számodra. És akkor azt is hiszed, hogy a tudatosság hozza létre ezeket a dolgokat. Miért hozná létre ezeket a tudatosság? Semmi oka erre. Emlékezz, ez a hipnotizáltságodhoz hasonló. Azért hiszed, hogy test vagy, és azért hiszed, hogy a sok testek világában élsz. (SH: Mi a hipnózis?) Semmi. (SH: Hogyan történik egyáltalán?) Nem történik. (SH: Hogyan nem történik?) Nem nem történik. Se nem történik, se nem nem történik. (SH: Mi történik?) Semmi? (nevetés)

      SJ: Szeretnénk tudni. (SK: Mi fő?) (nevetés)

      R: Semmi nem történik, és soha semmi nem történt. Mindez a terméke az elmédnek, ami nem létezik.

      SL: Az üdvösség szintén egy megjelenés? (R: Bocsánat?) Az üdvösség szintén egy megjelenés?

      R: Az üdvösség olyasvalami, ami nem magyarázható el emberi kifejezésekkel. Vagyis, amit üdvösségnek nevezel az valóság, és ezek a szavak nem bírnak fizikai vagy verbális jelentéssel. Az csak tapasztalható, létezésként. Nem léteznek szavak, amelyek leírnák azokat.

      SE: Szóval, minden, amit elmondtál nekünk, hazugság?

      R: Durva hazugság, égbekiáltó hazugság. Ez az, amiért mondom, hogy „Egy szót se higgyetek abból, amit mondok!” Az egy hazugság, ami a helyes útra terelhet téged. (nevetés)

      SV: Robert, van még egy kérdésem, a „Ki vagyok én?” mondásra vonatkozóan. Te nézel az egóra, a kérdés föltevésekor, vagy a tanúként teszed fel a kérdést, hogy „Ki vagyok én?” Ki teszi fel a kérdést?

      R: Mindkettő, mindkettő, először az ego teszi fel a kérdést, és egy idő után a tanú teszi fel a kérdést. És az után nem létezik tanú, és nem létezik ego, és nem létezik kérdés.

      Énekeljünk egy dalt először! Adj esélyt az embereknek a gondolkodásra! A nem-elméjükkel.

      (a szalag lejár, majd Robert válaszol tanítványok megjegyzéseire.)

      R: Jó. (a tanítványok nevetnek) Tudom, hogy néhányat elég nehéz megcselekedni ezek közül a dolgok közül. Szóval, ezért okoskodtam ki valahogy az „én-vagyok” meditációt, ami valóban segít nektek elindulni. És meg kellene próbálnotok ezt reggel és este végezni. Amikor egyedül vagytok, anélkül, hogy zavarnának. Gyakoroljuk ezt most.

      Ülj egy székre, csukd le a szemed, és lazulj el, és a figyelmedet összpontosítsd a légzésedre! Figyeld a légzésedet, legyél az őre! Legyél tudatában a testedben lévő érzéseknek! Ha más gondolatok érkeznek, egyszerűen figyeld meg azokat is, és szelíden térj vissza a lélegzeted hallgatásához, a lélegzeted figyeléséhez! Ne hangsúlyozd a légzésedet! Lélegezz normálisan, ahogy mindig lélegzel! Csupán figyeld azt! Ha kényelmetlenül érzed magad, figyeld, ahogy kényelmetlenül érzed magad! Bármilyen érzések, benyomások jönnek, egyszerűen figyeld őket, és hagyd őket elmenni! Ne válj dühössé magadra! Ne legyen semmilyen célod, semmilyen vágyad! Egyszerűen figyeld a légzésedet!

      (szünet)

      Miután ezt közel öt percen keresztül csinálod, kérdezd meg, „Ki a megfigyelő? Ki a tanú, aki a légzésemet figyeli? Ki a megfigyelő?” És érkezik a válasz, „Én vagyok.” A légzéseddel együtt, amikor belélegzel, mondd, hogy „Én”, amikor kilélegzel, mondd, hogy „vagyok”! Amikor meglehetősen sokáig csinálod ezt, azon fogod magadat kapni, hogy egész nap csinálod. Azon fogod magadat kapni, hogy az „én-vagyok”-ká válsz. Tehát a légzéseddel együtt, lélegezz be, és mondd magadnak, hogy „én”, lélegezz ki, és mondd, hogy „vagyok”! Ne fordíts figyelmet semmi másra!

      (hosszú szünet után a szalag véget ér) [TOC]

Kategória: Robert Adams | Hozzáadta:: nisargadattin (2016 Március 12)
Megtekintések száma: 122 | Hozzászólások: 1 | Helyezés: 5.0/2
Összes hozzászólás: 1
0
1  
koszonom

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]