Főoldal » Cikkek » Robert Adams

Robert Adams: Az Én totális csönd - 80. átirat

Az Én totális csönd

 

80. átirat

1991. július 21.

 

     Robert: (a felvétel hirtelen kezdődik) ...om. Jó veletek lenni megint. Teljes szívemből üdvözöllek benneteket! Úgy veszem észre, van néhány új arcunk itt ma. Az első dolog, amire kérlek benneteket, "Ne higgyétek egy szavamat se! Miért kéne elhinnetek, amit mondok? Ki vagyok én?"

     SH: Jó kérdés.

     SC: Ott voltatok. (nevetés)

     R: Ne vegyétek, amit mondok, szó szerint! Nyissátok ki a szíveteket!  Ne legyen véleményetek se pro, se kontra! Ne jussatok semmilyen következtetésre! Fogalmaitokat, és előre kialakított ideáitokat hagyjátok az ajtón kívül egy időre, és csupán legyetek! Legyetek Énetek!

     Éned már tudja, hogy ki vagy. Te a test-elmének hiszed magad, de Éned tudja, hogy nem vagy az. Éned tudja, hogy végső boldogság vagy, tiszta tudatosság vagy, nirvána vagy, abszolút valóság vagy. Éned már tudja ezt. Legyél Éned! Csupán legyél!

     Ne hallgass elmédre! Elméd mindenféle dolgokat fog mondani neked. Nem számít, igazak-e, vagy sem. Elméd nem a barátod. Legyél Éned! Legyél boldog! Éppen úgy, ahogy vagy. Sammy boldog. (nevetés) Slap boldog.

     SH: Szuper. (nevet) A másik oldala szalagnak azt fogja tenni. (nevet)

     R: Mary szeretné elénekelni egyik számunkra írt gyönyörű dalát.

     Mary: Robertnek ajánlva.

     (Megszólal a zene, és Mary énekel)

Om shanti, om shanti, peace, peace, peace.

Om shanti, om shanti, peace, peace, peace.

In my heart I pray to you Robert of a thousand eyes,

Omnipresent, always free, where no one lives or dies,

I see you everywhere, absolute supreme

With your grace, we awake, from this mortal dream,

Take my mind and send it through the ego lost in time

All I have I'll give to you what I thought was mine,

In my heart I sing to you Robert of a thousand eyes,

Your pervading silence to, beyond these mortal skies,

Time and place dissolve in space but you remain the same,

Eternal blissful consciousness one without a name.

Om shanti, om shanti, peace, peace, peace.

Om shanti, om shanti, peace, peace, peace.

     SM: Köszönöm! (R: Köszönöm, Mary!) Köszönöm, Robert.

     R: Fel akarod olvasni a Dnyánít?

     (Mary a Dnyání tanúságtételét olvassa. Lásd jelen könyv elején.)

     (a felvétel megszakad, és Roberttel indul újra)

     Robert: Üdvözlet, és tisztelet megint! Jó veletek lenni megint!

     A legtöbben 3-4 órát láttok engem egy héten. Ezért vannak az átirataink. Ahogy a többségetek tudja, én nem tartok szemináriumokat, vagy workshopokat, vagy intenzíveket. Nem utazom sehová előadást tartani. Nem hirdetek. Nem akarok ide embertömegeket. Az átiratokat egy ok miatt engedem, mert csupán 3-4 órát láttok engem egy héten, és az átiratok kiterjesztései Énemnek. Ezért magyarázom el nektek időnként, hogyan kell az átiratokat olvasni.

     Ne közönséges könyvként olvassátok őket. A könyvet végig olvassátok, és amint befejezitek, készen álltok a következőre, és azt a könyvet is végig olvassátok, és amint befejezitek, készen álltok a következőre, az elsőből pedig elfelejtetek mindent. Ez nem fej-tudás.

     Az átiratokat akkor olvassátok a helyes módon, ha elalvás előtt, és reggel, felkelés után olvassátok. Olvassátok végig egyszer! Majd térjetek vissza az elejére, és olvassátok bekezdésenként, fontolgatva, gondolkozva, meditálva, elmélkedve, azonosulva minden egyes bekezdéssel! Habár egy órát, vagy többet is fordíthatsz így egy bekezdésre, nem számít. Élő megtestesülésévé kell válnod annak, amit olvasol. Emésztened, és asszimilálnod kell a szavakat, ez segít.

     (rövid csönd)

     Sokan, amikor először kezdünk a spirituális életbe, azért tesszük, mert el akarunk távolítani valamilyen problémát az elménkből, vagy a tapasztalatunkból. Ez az a logika, amit alkalmazunk. Boldogabb emberré szeretnénk válni. El szeretnénk távolítani egy betegséget a testünkből. Szeretnénk eltávolítani egy hiányt, vagy korlátozást az életünkből. Azt hisszük, olyan problémával szembesültünk, amit nem tudunk kezelni, és szeretnénk eltávolítani.

     A kezdeti stádiumokban ez mind szép, és jó. Amikor olyan dologba vágunk, mint a Dnyána, advaita vicsára, ön-kutatás, nem-kettős munka, kezdjük megérteni, hogy amin testileg keresztülmegyünk, nem számít. Testi szükségleteink mérlegelését abbahagyjuk, ezekkel a szükségletekkel nem foglalkozunk többé. Elfeledkezünk a testünkről. Nem próbáljuk a rosszat jóra változtatni. Érezni kezdjük, hogy a világ illúzió. Hipnotizáltak vagyunk a hitre, hogy a világ, amit hallunk, szagolunk, tapintunk, érzünk, és amiről beszélünk, a valóságos világ. Ez egy álomvilághoz hasonló világ. Az ezeken a dolgokon való töprengéssel előbbre jutunk.

     Egy idő után. Miután benne vagytok ebben a tanításban egy ideje, az érzések alábbhagytak valahogy. Sokan hívtok engem, és mondjátok nekem, hogy "Robert, semmi nem történik." Ez nagyon vicces. Pont ez a lényeg. Semmiféle történés nem feltételezett. Mit akarsz, hogy történjen? Amikor semmi nem történik, akkor haladsz igazán előre.

     Sokan hiszitek, hogy változtatni kell az életmódotokon. El kell valahová mennetek. Történnie kell valaminek az életedben, hogy mutassa, hogy előrehaladsz. Fordítva kell felfognod! Az életedben mindennek sem-mivel kell válnia. A vágyaidnak kezdeniük kell egyre kevesebbé, és kevesebbé válni. Szükségeid, akarásaid, testi kényelmed. Ezeknek a dolgoknak ki kell oltódniuk az életedből. Más szóval, transzcendálod a világot, és a testedet, és az elmédet. Csupán ezeknek a dolgoknak transzcendálásakor kezdesz igazi boldogságot, és igazi örömet érezni.

     Az összes nagy Bölcs, nagy Szent ugyanazt a dolgot mondta nekünk. A nem-elme állapot kifejlesztése a feladatunk. Nem kell problémáinkra, a bajainkra gondolnunk, úgymond. Mert ha rájuk gondolsz, az egyszerűen növeli őket. Minden karmikus. Minden előre elrendezett, és minden, ami történik az életedben, történni feltételezett. De te nem az élet vagy, amivel ez történik. Nem az vagy. Mindössze annyit kell tenned, hogy felébredsz.

     Nem kell új technikákat tanulnod. Az emberek tanítótól tanítóhoz futnak, könyvet könyv után olvasnak. Azt hiszik, rá fognak találni egy különleges technikára, ami meg fogja őket világosítani. Ilyen technika nem létezik. Nem látod, hogy az idea az, hogy minden technikát fel kell adni? Mindent fel kell adni? Üressé kell válni? És csupán fel kell ébredni! De mert a többségetek annyira el van akadva a világban, a májában, amikor azt mondom nektek, hogy ébredjetek fel, nem tudtok felébredni. Technikákat használtok, a felébredésetek érdekében. Pedig igazából nincs szükség technikára, de ti elutasítjátok, hogy fölébredjetek.

     Megint, ezért mondják nekünk a nagy Bölcsek, emberemlékezet óta, hogy csupán érett lélek gyakorolhat Dnyánát, igazi Dnyánát, vagy igazi advaita védántát, vagy átma-vicsárát. A tény miatt, hogy ez annyira egyszerű. Annyira egyszerű, hogy már nehéz. Mert igazából annyit kell tenned mindössze, hogy fel kell ébredned. Ennyi!

     Az átlagember nem tudja megérteni ezt. Azt szeretnék, hogy üljek le, és meséljek nekik történeteket, és adjak nekik technikákat, és avassam be őket mindenféle jóga praktikákba, abban a hitben, hogy ezek használni fognak. De legtöbben próbáltátok mindezen dolgokat, és még mindig ott vagytok, ahol azelőtt voltatok.

     Elfelejtened kell a tanultakat. Nem gyarapítanod. Az elme már teli van előre gyártott ideákkal, mindazzal a szeméttel, amivel a környezeted etetett téged, tele vagy mindennel. És most új technikákat, új módszereket, új utakat keresgélsz, hogy megvilágosodottá válj. Szemetet adsz a szeméthez. Én tényleg úgy értem, hogy ki kell magad ürítened, tótágast kell állnod, és teljesen ki kell magad ürítened. Válj teljesen üressé!

     Amikor álmodsz, mindenféle dolgok történnek álmodban. Aztán felébredsz, az álom eltűnik, és visszatérsz ebbe a világba. Ez a világ egy másik álom csupán. Éppen úgy kell felébredned, mint egy közönséges álomból. Szabaddá kell válnod ettől a világtól, felébredés által.

     Amikor egy álomból fölébredsz, nem szórakoztat tovább az álomvilág. Mert fölébredtél ebbe a világba. Amikor ebbe a világba ébredsz föl, tudatára ébredsz, hogy az elpusztíthatatlan átman vagy. Hogy az abszolút valóság vagy, mindent átható vagy, mindenütt jelenlevő vagy. Soha nem születtél, és soha nem fogsz menni sehová. Tiszta létezés vagy. Abszolút létezés, ami mindenütt ott van, ami az Én, és te vagy az.

     Az a valódi világ. Te az a világ vagy. Nem vagy a szenvedés, és a fájdalom, és az illúzió világa. Mindez egy pillanat alatt történik. Nem szükséges hozzá idő. Amikor fölébredsz, azonnal fölébredsz. Éppen úgy, mint mikor álomból ébredsz. Amikor azt álmodod, hogy az én a szívben van, és az én-gondolat az agyban. Az én-gondolat, és az agy egyaránt álmodnak. Amikor felébredsz az álomból, és ez azonnal történik, az én-gondolat a szívbe ugrik, és az Énné válik, és az Én mindent-átható tudatosság.

     Ez az álomból ébredés, és a szemed kinyitása között történik. A szemed kinyitásakor az én-gondolat visszamegy az agyba, a világ tudójává téve téged. Amikor ebből a világból ébredsz fel, az én-gondolat el fogja hagyni az agyat, és a szívközpontba fog simulni. Ennélfogva az Énné válsz. Ez azonnal történik. Ez teljesen hirtelen történik. Teljesen szabaddá válsz, teljesen boldoggá válsz. (Valaki horkol a háttérben) Valaki most teljesen szabad. (nevetés)

     SH: Yay.

     (Kis nyugtalanság a szatszangon. A felvétel megszakad, majd hirtelen elindul)

     R: ...ő zen buddhista szerzetes akart lenni. Hallott erről a zendho-ról Japánban, és oda repült. Volt egy beszélgetése a roshi-val. És a roshi elmagyarázott neki minden szabályt, és rendtartást, és azt mondta neki, "Mellesleg, mielőtt a szállásodra mész, mi teszünk egy csöndesség fogadalmat itt. Csupán három szót ejtünk ki minden tíz évben." Úgyhogy a szerzetes azt mondta, "Oké", és a szállására ment.

     Tíz év elteltével sor került a következő beszélgetésre a roshi-val. "Van valami mondanivalód?" - kérdezte a roshi. "Az étel bűzlik" - mondta a szerzetes, és visszament a szállására. Még tíz év telt el. Jött a következő beszélgetés a roshi-val. "Van valami mondanivalód?" - kérdezte a roshi. "Az ágy kemény", és visszament a szállására. Még tíz év telt el, ment megint a roshi-hoz. "Van valami mondanivalód?" - kérdezte a roshi. "Kilépek." - mondta a szerzetes. Nem tartóztatlak, nyafogsz, mióta idejöttél." - mondta a roshi. (a tanítványok nevetnek)

     A dolgok soha nem olyan rosszak, mint látszanak. (a nyugtalanság a háttérben folytatódik) Nézz magadra, és lásd, hogyan reagálsz erre a szituációra! Mit érzel? Mit gondolsz? Ezek azok a gondolatok, amikkel foglalkozni kell. Ez nem jelenti, hogy nem törődsz azzal, ami történik. Érted az igazságot azzal kapcsolatban, ami történik. Az igazság, ami történik az, hogy egyedül tudatosság létezik. Ez az. Vagy ha jobban szereted, mondhatod, hogy egyedül Isten létezik. Semmi más nem létezik. Nem különülsz el a forrástól. Te vagy a forrás. Ha te vagy a forrás, és érted, hogy ki vagy, tudni fogod, hogy minden jól van. (szünet) Nate?

     SC: Van egy kérdésem. Ha én vagyok a forrás, ha mind a forrás, a tudatosság, a valóság vagyunk, miért tűnik úgy, hogy az elme és a gondolatok uralkodnak? Tudom, tudod, miről beszélek, vagy azok a valóságnál erősebbnek látszanak, ha a valóság mindent átható?

     R: Mert illúzióba vagy merülve. Azonosulsz a test-elmével. Ez az első probléma. Azonosulsz az én-gondolattal. Az én-gondolat mondja neked azt, amit az imént kérdeztél. Amit épp mondtál. (SC: Miért látszanak olyan erősnek, ez az, amit nem értek.) Kinek látszanak erősnek? Neked. Amikor álmodsz, az álom szintén nagyon erősnek tűnik. De mikor felébredsz abból az álomból, ráébredsz, hogy az álom sületlenség volt. És így van ez, a világ nagyon erősnek tűnik sok ember számára, mivel érzik azt. De feléd az a kérés, hogy menj túl az érzéseiden. Menj túl azon, ami történni látszik! Menj túl a gondolataidon! Menj túl a testen! Feléd az a kérés, hogy azonosulj a tudatossággal. A valósággal. Minden létezés szubsztrátumával. Ne a megjelenéssel. A megjelenés mindig lesz. Ne foglalkozz a megjelenéssel! Ne foglalkozz semmivel! Válj a tanújává a megjelenésnek! Figyeld, ahogy elméd játssza azokat a játékokat! Figyeld, ami végbemegy benned! Biztos vagyok benne, hogy képes vagy rá, pár pillanatig legalábbis.

     Akkor mondani tudod magadnak, és kérdezni tudod magad, hogy "Ki a megfigyelő? Ki figyeli az érzéseket, és az elmét, és a gondolatokat?" Az az, amikor igazán belépsz ebbe. És persze a válasz az, hogy "Én vagyok. Én vagyok a megfigyelő. Ki vagyok én?" Amikor ilyen messzire érsz, ott nyugalom lesz, ott nyugalom lesz. Ott nem lesz válasz.

     Amikor a "Ki vagyok én? Ki a megfigyelő?" kérdést felteszed magadnak. Ott nincs válasz. A válasz végtelenség. Fogalmakon túli. Tudáson túli. Test-elme jelenségeken túl. Valami, ami nem látható, elmével nem tudható. Tehát, valahányszor felteszed a kérdést, Nate. Mindig az elmédből jössz. Az egóból. De feléd az a kérés, hogy menj túl ezen. Engedd, hogy a megjelenés tegye, amit akar! Ne harcolj a megjelenéssel! Csupán válj csöndessé! Kérdezd, hogy "Ki vagyok én?", és válj csöndessé! Minden gondját fogja viselni önmagának.

     Látod, Nate, mindig azt hiszed, hogy a cselekvő vagy, és hacsak nem cselekszel valamit, nem fog történni semmi. Ezen a módon nevelkedtünk. Iskolánk, szüleink, a környezet azt mondta nekünk, hacsak nem teszel valamit, semmit se fogsz elérni. (nevet) És éppen az az, amit el akarsz érni. A semmit. Mindezen évek során elhittük, hogy valamit kell elérni. De mi a semmit akarjuk elérni. Amikor eléred a semmit, szabad leszel.

     Úgyhogy, valahányszor kérdést teszel fel, Nate, a cselekvőség nézőpontjából teszed. Én élek, Nate, én vagyok a cselekvő. Én tudok, én érzek, én tapasztalok. Mindig én, az a megoldás. Szabadulj meg az éntől! Ha én vagyok a cselekvő. Ha én vagyok a személy, aki így érzi, hogy ennek értelme van, akkor ha az én feloldódik, senki nem marad, hogy így érezzen, és a tudatosság új állapotában leszel. Nem abban van az értelem. Tehát, valahányszor felteszel egy kérdést, ismerd fel, hogy az az én, Nate teszi fel a kérdést! Tudni akarok, mert fájdalmat, gyötrelmet, és hasonlókat tapasztalok.

     Emiatt mondom nektek egész idő alatt. Kapd el az ént! Időzz az énben! Kövesd az ént vissza, a forrásába! Amikor az én-gondolat visszamegy a forrásába, ami a mellkas jobb oldalán lévő spirituális szív, akkor Nate, a megbabonázott eggyé válsz. Egy jellemzően új személlyé válsz. Már nem a régi én vagy. Tiszta intelligenciává válsz. Ami összességében különbözik Nate-től, ami most itt ül.

     Megint, nézhetsz rá ezen a módon. Álmodsz, és az álomban nincstelen vagy. Se ennivalód, se pénzed, se munkád. Házról házra jársz koldulni, koldulni. Senki nem ad neked semmit. Sovánnyá válsz, sorvadozol, és rákban haldokolsz. Most aztán tényleg sorvadozol.

     Akkor meglátsz engem, ahogy ballagok az út mentén, és azt mondod, "Robert, segíts rajtam, nézd, mi történik velem!", és én azt mondom neked, "Nate, nagy a részvétem irántad, de álmodsz. Ez az egész egy álom", te pedig rám nézel, és azt mondod, "Hogy mondhatsz ilyet, Robert, nézz rám, nézd az állapotomat! Húsz napja nem ettem. A testem rákos daganatokkal van tele." Majd úgy tűnik, mintha meghalnál, és fölébredsz. Ágyban találod magad. Nevetsz magadon, még mindig élsz. Szagolod a rózsákat, élvezed a fákat, az eget. Soha nem haltál meg.

     És így van ez az élettel. Azt hisszük, hogy ez a világ a valóság. Azt hisszük, hogy minden, amit birtoklunk, és adunk, és tapasztalunk, ebben a világban van. Azt tanultuk valahol, hogy ha jók vagyunk, a mennyországba kerülünk, mikor meghalunk. De soha senki nem bizonyította ezt. Nem számít, hová kerülsz, mikor meghalsz, az számít, mit csinálsz az életeddel most. Mert amit hiszel az életedről most, meghatározza, hogy mi történik veled, mikor meghalsz. Ha fölébredsz, nem lesz halál. Ha becsapott maradsz, és továbbra is a test-elmének hiszed magad, nos, mindenféle történetek léteznek, mi történik utána. Vissza kell térned újra, meg újra, különböző testekben, és keresztül kell menned a karma tapasztalatain, amíg fel nem ébredsz.

     Ezért mondtam, ahogy mondtam azelőtt, hogy ez a tanítás nem való mindenkinek. A legtöbb ember ezt az egészet egyszerűen nem tudja megérteni. "Élek." - mondják. "A világban vagyok. Gyakorolhatok pránajámát, végezhetek légző gyakorlatokat, jógagyakorlatokat. Megtanulhatok meditálni, hogy rátaláljak az elme békéjére", és ez az, ameddig el akarsz menni.

     De én azt mondom neked, szabadulj meg mindentől! Transzcendálnod kell testedet, a világot, és elmédet. Ez rajtad áll. Nem azért vagyok itt, hogy meggyőzni próbáljalak bármiről. Nem azért vagyok itt, hogy elmondani próbáljam neked, mi helyes, és mi helytelen. Egyszerűen az Én tapasztalása miatt vagyok itt. És ha abszolút valóságként tudod látni magad, a valaha élt legboldogabbá lénnyé fogsz válni.

     Olyan szavakat hallunk, mint üdvösség, isteni boldogság, végső boldogság. De én azt mondom neked, hogy ezeket a dolgokat nem tudod megtapasztalni testként. Ez lehetetlen. A test épp, hogy nem tudja megtapasztalni e dolgok egyikét sem. Amíg az én vagy, énként létezve azt mondod, "Én Joseph vagyok, én Henry vagyok, én Robert vagyok, én Mary vagyok, én Joan vagyok", amely én egy hazugság. Nem vagy az. Joseph voltál, vagy Mary voltál, mikor megszülettél? Ki voltál, mikor megszülettél? Nem volt neved. Csak úgy tűnt, hogy megszülettél. Kaptál egy nevet, és most azonosulsz a neveddel. Épp, ahogy egy kutyát is azonosít a neve. Hívj egy kutyát a nevével, válaszolni fog! Mi ugyanolyan állatok vagyunk, mikor a test vagyunk. Semmiben nem különbözünk egy állattól. Csupán egyben különbözünk, egy állat tudatos, mi pedig Én-tudatosak vagyunk.

     Mivelhogy Én-tudatosak vagyunk, ez adnia kellene neked egy vezérfonalat, és meg kellene értetnie veled, hogy te vagy az Én. Az Én nem a test, vagy az elme, vagy a világ, vagy az univerzum. Az Én tiszta létezőség. Az Én van. Az Én totális csend. Az Én leírására nincsenek szavak. Mégis az vagy.

     Csak akkor tudod megtalálni az Ént, ha csöndessé válsz. Ez az, amiért olyan procedúrákat tanulsz, mint átma-vicsára, ön-kutatás, ami mélyen a csöndbe visz téged. Egy olyan helyre visz téged, ahol totális csöndesség van. Totális béke. Amint azon a helyen vagy, az Én fel fogja fedni magát te-ként.

     Ez olyan, mint a Nap. A Napot felhők rejtik, és nem látja senki a Napot. Időnként előbújik egy pillanatra a Nap, de aztán a felhők oszlani kezdenek, és csak miután teljesen eloszlottak, látod az egész Napot. (hiba a felvételen) A testedben való hit olyan, mint a felhők. Az elméd olyan, mint a felhők. A testedet valódinak hiszed. Minden tapasztalatod, amin keresztülmész, amit igazinak hiszel, olyan, mint a felhők.

     De akkor egy napon kérdezéssel, "Kihez jönnek ezek a tapasztalatok? Énhozzám? Ki vagyok én?" Egy napon történik valami, és a felhők oszlani kezdenek. Tested, elméd kezd felbomlani, darabokra törni, és igazi Éned ragyog keresztül mindenen, ez az öröm, és a boldogság, és te szabad vagy. Ne nézd az időt! Ne gondold magadban, hogy "Nem történt semmi, pedig gyakorlok már egy egész hete, vagy egy egész hónapja, vagy egy egész éve, vagy akár egy egész életen át." Ez nem számít.

     Csak emlékezz, akármit hiszel, akármit teszel, akarj a csöndbe, arra a csöndes helyre vezettetni! Ahol totális a csönd, teljes a béke, és amikor arra a helyre érsz, örökre szabaddá válsz.

     Ha most úgy érzed, hogy szeretnél kérdezni, nyugodtan tedd meg! Feltehetsz két kérdést.

     SG: Nekem van kérdésem. Az ön-kutatás nehéz számomra időnként, úgyhogy az én-gondolatba kapaszkodok. Említettem egyszer Ramana könyvét, amiben Ramana azt mondta, hogy "én, én, én", és nem értem, miért teszem azt, egyáltalán. Ez különbözik az ön-kutatástól, illetve segítik egymást... csak tisztábban szeretném látni, némileg.

     R: Ha az én-gondolatba kapaszkodsz, akkor az énbe kapaszkodsz. Igazi Éned az én-vagyok. Az egyetlen én, ami létezik. Úgyhogy, az én-gondolatba kapaszkodással a szívbe fogsz végül vezettetni, és az énné fogsz válni. Az én-vagyokká. (SG: Nem egy hamis én, és egy igaz én van? Úgy vélem...) Annak látszik. A hamis én, amiről beszélsz, az én-gondolat. Kezdetben létezik az én-gondolat. Azt az ént használod mindennap. Én boldog vagyok, én beteg vagyok, én gazdag vagyok, én szegény vagyok, énnekem szükségem van erre, énnekem szükségem van arra, én keresztülmegyek ezen, én keresztülmegyek azon. Az az én-gondolat. Egy idea. Valójában nem létezik. Az jött ki a szívedből, és ment az agyadba, és ilyenformán azonosulsz az én a test vagyokkal. Én vagyok a világ. Ahogy folyton az "én-én"-en meditálsz. Az én-gondolat kezdi elhagyni az agyat, és visszamegy a szívbe.

     SG: Tehát a hamis énbe kapaszkodok, és az fel fog csak úgy oldódni végül?

     R: Vissza fog menni a valódi Énbe, a valódi énbe, és önmagad leszel. Az egy jó elgondolás, ha meg tudod csinálni. Látod az okot, hogy azért taszít néhányunkat kissé, mert túl egyszerű. Képzeld el, hogy annyi a teendőm mindössze, hogy itt ülök, és azt mondom, "Én - én. Én - én". Azt gondoljuk, valami szubsztanciát akarunk. Úgymint mantrákat, vagy dzsapát, vagy imákat. Azt gondoljuk, valami mélységeset kell tennünk, de én azt mondom neked, hogy semmilyen mélységeset nem kell tenned. Egyszerűvé kell válnod, mint egy kisgyermek. Nevess magadon! Ne vedd az életedet komolyan, és egyszerűen időzz az énben! Úgy időzöl az énben, hogy ezt csinálod, és te erősebbé, és erősebbé fogsz, éned pedig gyengébbé, és gyengébbé fog válni.

     SG: Van egy másik kérdésem, olvastam néhány halálról szóló munkát, és amikor meghal valaki, és az ember megszűnik a testbe kapaszkodni. Tudja folytatni az ember az ön-kutatást a folyamatban, amikor a finom tapasztalatok kezdenek felmerülni? (R: Amikor meghalsz, úgy érted?) Igen. Azon töprengtem, hogy milyen fajta advaita...

     R: Ha nem gyakoroltál előtte, a legnehezebb lesz az énbe kapaszkodni, mikor meghalsz. Mert mikor haldokolni kezd, az átlagemberen teljes félelem lesz úrrá, és még jobban az énbe mélyed, mint valaha. Ezért, az ősi szentírások szerint halálkor az én távozik a testből, és egy másik testet megragadva belekapaszkodik, és azután ugyanazon tapasztalatain mész keresztül az énnek.

     SG: De mit tud tenni az ember, amikor meghal, és talán az első három napban - arra nézve - ami történhet bármikor, tudod?

     R: Ahogy mondtam, nem tudod ezt tenni, amikor meghalsz. Nem lesz választási lehetőséged, mert a halál tapasztalat olyan ijesztő lesz számodra, olyan erőteljes lesz az elmédben, hogy nem fogsz tudni csinálni semmit. De, ha az én kiküszöbölését mindezen évek során gyakoroltad, ha nem is értél haza még, ha nem is ébredtél fel még, de haladó rajongó leszel, és nem fogsz az énbe kapaszkodni, egyszerűen mosolyogni fogsz, ahogy elhagyod a tested, és fel fogod ismerni, hogy az én-vagyok, a tudatosság vagy.

     SG: Mert a könyvben, amit olvastam, azt mondták, hogy megjelenik a mandala, és a középpontjában ott van a fehér fény, és ha az ember csak megadja magát annak a fénynek, akkor többre tudsz menni.

     R: Ebben a tanításban kérdezned kell magad, "Kihez jön a fehér fény? Kihez jön a mandala?" Az egóhoz, az énhez. Az én tapasztalja a mandala látványát. Az nem tesz téged szabaddá. Ezen a módon nem tudsz megszabadulni. Az egész énnek mennie kell. Más szavakkal, az objektum, és a megfigyelő egyaránt megsemmisül. Te vagy a megfigyelő, az én a megfigyelő, annak a megfigyelése a mandala. Ennek mindkettőnek mennie kell. Az egyetlen, amire gondolhatsz az, hogy a mandala látomás tapasztalása miatt a következő megtestesülésben buddhista szerzetessé válhatsz. És ülni fogsz a mandala előtt harminc-negyven éven át. Kontemplálva a mandalát. Ami annyira jó, mint amit kapni fogsz tőle. (nevetés)

     SG: Nos, ebben a tanításban a fény Énünkként feltételezett, tudod, akik valójában vagyunk. Tudod, és azt mondják, ha eltérítésre kerülsz más világok által, és az az, ahol végzed, akkor kétséges, hogy van-e lehetőség egy speciális alkalom...

     R: Megint, nem leszel képes cselekedni azokat a dolgokat, hacsak nem gyakoroltál meditációt előtte. (SG: Igaz.) Ezért mondja a tibeti halottas könyv, hogy évekig kell gyakorolnod, hogyan kell meghalni, mielőtt meghalsz. Meghalni helyesen. A legtöbb ember nem csinálja meg ezt. De mi a Dnyánában messzebbre megyünk. Túlmegyünk a fényen. Amikor atomot hasítasz, óriási fény keletkezik. Amikor önmagadba mélyedsz, fantasztikus fényt fogsz látni. Ez víziók látásához hasonló. Látod a létezésed forrását. De az igazi forrást nem látod. Ami semmi.

     Látod a forrását a létezésednek, a fényt. A kérdés az, "Honnét jött a fény?" Menj azon túl! Az az egyetlen út, amelyen szabaddá válsz. De a víziók, a mandalák színeinek látása, mind az okkult világban vannak. Nekünk azt mondják, menjünk az okkulton túlra. A víziókon túlra. A fényen túlra. Hogy totálisan megszabadítottá, totálisan szabad váljunk. Az embernek meg kell semmisítenie az ént, aki látja mindeme víziókat, mindeme fényeket, és ezt az által teszed, hogy megkérded, "Kihez jön az én?" vagy "Ki vagyok én?"

     SG: Az én esetemben szintén hasznos a rajongás. Ami segíti az ön-kutatásomat az, hogy valójában terád emlékszem, vagy elképzelem Ramanát, vagy valakit...

     R: A rajongás kiváló. A rajongás kiváló, mert megakadályozza, hogy önmagadra gondolj. Elveszi elmédet testedtől, elmédtől, ügyeidtől, és felismered, hogy a guru, Isten, és te egyek vagytok. Válj tehát rajongójává az Énnek! Ami semmi más, mint te, és ezen a módon szintén szabaddá válsz. A rajongás tehát nagyon jó.

     (hangos puffanás)

     R: Horat tönkreteszi a házadat. (SH: Ideje.)

     SR: Robert mennyire fontos a szolgálat Dnyána folyamata szempontjából, amiről beszélsz? (R: A Dányínak tett szolgálatra gondolsz?) A mások szolgálatára, ami ellentétben áll az egyedüllétben végzett ön-kutatással.

     R: Ki akar szolgálni? Fel kell tenned magadnak a kérdést, "Miért akarok segíteni másokon?" Ki kell terjesztenie az egómat? Azért van, hogy elmondhassam, hogy "Szolgálok"? Ha szorgalmasan gyakorlod az ön-kutatást, ha szolgálnod feltételezett, szolgálni fogsz. Semmi teendőd ezzel kapcsolatban. A tested tenni fog mindent, aminek elvégezéséért e Földre érkezett. Tehát, ha a hajléktalanokat feltételezett szolgálnod. Fogod. De mikor azt mondod, "Szolgáló leszek." Az hiba. Mert hízelgővé válsz ez által. Az ego válik erősebbé, mert hiszen szolgálok. Segítettem valakinek. Én tettem. És amikor vállon vereget valaki, és dicséri a munkádat, te feleszed. (nevetés) Szóval, az ego az, ami keresztülmegy ezeken a dolgokon. Jegyezd meg, én nem mondom, hogy szolgálnod kell, én egyszerűen azt mondom, mindkettő rossz. Ismerd meg Énedet, és azután látod, ki szolgál!

     SH: Nos, akkor valójában az Én tesz mindent, ami történik... (R: Igen.) És az azon illúzió hatása alatt állunk, hogy létezik egy elkülönült én, aki bele van keveredve?

     R: Pontosan. Az Én, és bármi megy végbe ebben a világban, az az Én, nem te. Mikor azt gondolod, hogy te magad, vagy az egód, a szenvedés akkor kezdődik. De ha békén hagyod önmagad, és kutatod, hogy az én honnét jött, akkor az Én gondoskodni fog minden szükségletedről, és rajtad keresztül a mások szükségleteiről.

     Jó példája ennek Teréz anya. Nem tudom, ismert-e számára a Dnyána márga, vagy sem, de mikor kérdezed, és elmondod neki, "Ön csodálatos munkát végzett." Csúnyán néz rád. (nevetés) Ő hiszi, hogy nem tett semmit. Minden rajta keresztül történt, de ő nem visel felelősséget semmilyen munkájáért. Vagyis a helyes módon szolgál. Más szóval, ő igazából sosem mondta, hogy "Indiába megyek, és az érinthetetleneket fogom szolgálni." Ez rajta keresztül történt. És a teste a jármű, ami jó gondját viseli mindennek. De ő soha nem hiszi, hogy szolgál, és soha nem hiszi, hogy nem szolgál. Ő csak van.

     Hogy van Pam?

     SJ: Ő jól van, sokkal jobban.

     R: Vannak bejelentéseink, Mary?

     SM: Bhandarát tartunk a jövő héten 1 órakor, és felhívott Sid, és azt mondta, mondjam el mindenkinek, "kérlek, hozzatok főfogásokat. És ne burgonyaszirmot, csak néhány főfogást", ezt mondta.

     R: Kell lennie valaminek a főfogásban? (nevetés)

     R: Zene is lesz, szóval legyetek itt 1 órakor a jövő héten. Bármi más, amit el kell mondani?

     SJ: Ünnepelhetünk csütörtök este?

     R: Persze, mindig ünnepelhetünk. Van prashadunk?

     (a felvétel a prashad kicsomagolásával ér véget)

     [TOC]

Kategória: Robert Adams | Hozzáadta:: nisargadattin (2017 Május 24)
Megtekintések száma: 42 | Hozzászólások: 1 | Helyezés: 5.0/1
Összes hozzászólás: 1
0
1  
koszonom

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]