Robert Adams: Az isteni pillanat most van! 74. átirat - Robert Adams - Cikkek katalógusa - nem2 - a nem-kettősség érintése
Főoldal » Cikkek » Robert Adams

Robert Adams: Az isteni pillanat most van! 74. átirat

Az isteni pillanat most van!

 

74. átirat

1991. június 30.

 

      Robert: Jó estét kívánok! Üdvözöllek benneteket teljes szívemből!

      Emlékezz, ez az otthonod! Most arra gondolsz, hogy van egy otthonod, van egy címed és telefonszámod, van egy családod, férj, feleség, gyerekek, szülők. Meddig tartanak ezek? Rendre elmennek. Hová tartozol igazából? Istenhez tartozol, az Énhez tartozol.

      Amikor kezded alaposan megérteni, hogy otthonod Isten házában van, kezdeni fogod tudni, hogy "Én és az Atya egyek vagyunk." A forrás és teközötted nincs elkülönülés. De amíg apádat, anyádat, feleségedet, férjedet és gyerekeidet, munkaadóidat öröknek, első számúnak hiszed az életedben, addig isteni természeted soha nem válik érthetővé számodra.

      Nem azt mondom, hogy fel kell adnod a családod, vagy fel kell adnod a munkád, ez az egész mentális. Elméd a hely, ahol azonosulsz. Miért azonosulnál valamivel, ami mulandó? Ami ma itt van, holnap pedig elmegy.

      Amikor azt mondom, hogy ez az otthonod, akkor nem Henry házára utalok. Az Énre utalok. Az Én az otthonod. Mindig is az volt. Soha nem volt idő, hogy ne lett volna az. Mit gondolsz, kihez tartozol? A fákhoz, a hegyekhez, az óceánhoz, valamely személyhez tartozol? Ez hamis azonosulás. Az Énhez tartozol, mivelhogy az Én vagy. Éppen úgy, ahogy vagy. Tudatosság vagy, éppen úgy, ahogy vagy. Abszolút valóság vagy, éppen úgy, ahogy vagy.

      Tudom, néhányan azt mondjátok, "De ez a test törékeny. Mindenféle problémám van. Hogy lehetnék az Én, éppen úgy, ahogy vagyok?"

      Ha az erről való gondolkodást nem hagyod abba, gyarló leszel, és a világgal fogsz azonosulni. De ha megtanítod magad nem gondolkodni, hanem a pillanatban tartózkodni, a pillanatban isteni vagy, végső azonosság vagy. A pillanat szat-csit-ánanda, nirvána. Egyedül a pillanat létezik, idő és tér nem létezik. Az idő és a tér a pillanatban sűrűsödik. A pillanatban a maradéktalan szabadság vagy.

      De amikor gondolkodni próbálsz rajta, elrontod. Amikor gondolat merül fel, a pillanat feledésre kerül. Következésképpen tenned kell valamit, és minden, amit tanulni tudsz, a pillanatban való pihenés. A pillanat épp itt, épp most van. E pillanatban se probléma, se baj, se betegség, se hiány, se gonoszság nem létezik. Nemde? Egyedül, mikor gondolkodni kezdesz. Amint gondolkodni kezdesz, azon kezdesz gondolkodni, hogy mire van szükséged, hogyan tedd jobbá az életedet, hogyan távolíts el az életedből bizonyos dolgokat, hogy sikeresebb, és boldogabb légy. Az egész ostobaság. Soha nem tudod ezt tenni. Mikor fogod megtanulni?

      Amikor az úgymond visszatartó dolgokat eltávolítod az életedből, új dolgok fognak előbukkanni. Ez soha nem ér véget. Éppenséggel nincs is vége. Azt a pillanatot kell pontosan eltalálnod, ahol most vagy. Az isteni pillanat nem öt perc múlva, vagy egy másodperc múlva lesz. Az isteni pillanat most van. Csupán van, és te vagy az. Nincs mit keresni, nincs mit látni, nincsenek speciális mantrák, amelyeket memorizálnod kellene. Még az ön-kutatás is eszköz csupán, hogy a pillanatba húzzon téged.

      A "Ki vagyok én? Kihez jönnek ezek a gondolatok?" kérdés. Nem a dolog maga. Eszköz. Eszköz, amely nem létezik. Ugyanott létezik, ahol a világ létezik, az elmédben. Tehát, amikor magadtól nem tudsz csöndben maradni, az ön-kutatás mutatkozik a fölébredés leggyorsabb eszközének. Viszont eszköz, gyakorlat. Soha nem fog hazahozni. Egyszerűen egy sejtéssel fog szolgálni számodra arról, ami várható.

      Az egyetlen idő, amit akárhol, akármilyen általad használt módszerrel elérhetsz. Elérted, hogy az elme teljesen nyugodttá, csöndessé, nyugalmassá váljon. Amikor nincs elme, nem történik semmi. Amikor nem történik semmi, nem szenvedsz többé. Nincsenek többé aggodalmaid, nem hiszel többé valamit valahol hibásnak, nem ítélkezel többé, boldog tudatossággá váltál. Abban a pillanatban fog megtörténni, nem holnap.

      Sok ember kérdezgeti folyton, "Hogyan tudok ön-kutatást gyakorolni? Jól csinálom? Jól hajtom végre?" De én azt mondom neked, hogy elveszel a módszerben. Ne aggodalmaskodj, hogy jól végzed-e, vagy sem! Tartsd elmédet a forráson, az Énen, az én az én vagyok vagyokon. Az az otthonod. Az az, ahová tartozol, minden más időleges.

      Megint, ne gondold, hogy azt mondom, ne legyenek kapcsolataid emberekkel, vagy ne házasodj, vagy ne szeresd a családod, éppen ellenkezőleg! E tanításban nem kell feladnod semmit. Egyszerűen meg kell ismerned az ezekkel a dolgokkal kapcsolatos igazságot. Ennek ismerete az igazság, amely szabaddá tesz. És az egyetlen hely, amit ismerned kell, az elmédben van. Ezért használod elmédet az igazság megismerésére, és az igazság csönd. Az a legfőbb igazság. Tegyél meg minden lehetséges módon minden tőled telhetőt, hogy csöndessé tedd önmagad!

      Ne ügyeid miatt aggodalmaskodj! Aggódnak azok a gyönyörű fák odakint az ügyeik miatt? Aggódik a hegy az ügyei miatt? Aggódik az óceán az ügyei miatt?

      Minden úgy történik, ahogyan feltételezett. A virágok virágoznak, a fák nőnek, a hegyek tündöklő nagyságukat mutatják, és mindenütt minden jól van. Ennélfogva, ha megtanultál a pillanatban, a csöndben tartózkodni, rólad is gondoskodni fog az utat ismerő erő, és a legfőbb jóhoz fog vezetni.

      A csönd a kulcs.

      Mindegy, hogy borzalmasnak gondolod a dolgokat, vagy csodálatosnak gondolod a dolgokat, mindkettő csalás. Nem próbáltok pozitívra változtatni negatív körülményeket. Nem próbálunk rosszat jóra változtatni. Ezek ugyanazon érme két oldala. Meg akarjuk haladni mindkettőt. Létezik egy hely, túl jón és rosszon, helyesen és helytelenen, boldogságon és szomorúságon. Az a hely az, ahol most vagy. Ébredj rá!

      Érdekes telefonhívást kaptam ma reggel egy fickótól, San Diego-ból. Hihetőleg éppen börtönből szabadult. Miután tíz évet ült fegyveres rablásért. (Hogy kerül ezekhez az emberekhez a telefonszámom, nem tudom. (a tanítványok nevetnek) De akárhogy is van, egy igazán érdekes történetet mesélt nekem. Elmondta, hogy a börtönévek alatt a börtönkönyvtárban könyvtároskodott. Életében nem olvasott könyveket. Tizenkét éves korától folyton csak problémái és gondjai voltak. De valami oknál fogva advaita védánta könyveket fedezett fel. (Hogy kerülnek ilyenek a börtönökbe?)

      És olvasni kezdte ezeket a könyveket. Azt mondta, nem tudja miért, de nagy hatással voltak rá. Gyakorolni kezdte a csöndben ülést. Volt rá elég ideje. Nem kellett mennie sehová. És évekig csinálta. Ön-kutatásról semmit nem tudott. De azt olvasta, hogy a "Ki vagyok én?"-t kell gyakorolnia. Olvasott valamit Shankarától. És gyakorolta a "Ki vagyok én?"-t.

      Az út, amiről beszámolt, csodálatos volt. Mert, ahogy mondta, igazából nem keresett semmit. Nem próbált természetfölötti erőket fejleszteni, vagy akármit csinálni magából. "Csak úgy éreztem, hogy csinálnom kell" - ezeket a szavak használta. És néhány év múlva, hogy ezt csinálta, békére lelt. Olyan békére, amilyenben soha nem volt része azelőtt. Nem tudta, mi ez, de úgy érezte, mintha az őrök volnának a rabok, és ő volna szabad.

      Elmondása szerint olyan volt, mintha monostorba ment volna, ahol önként egy cellába költözött volna, hogy magában, egyedül legyen. Áldás volt számára a börtön, mondta. De nem emiatt keresett meg, hanem kérdése volt. Az előzményt tisztázta, mielőtt a kérdést feltette volna.

      "Robert, életem legnagyobb részében gazságokat követtem el." - mondta. "Sokuk után nem kaptak el. Bankrablás címén kerültem börtönbe, de sok egyéb rablást is elkövettem, és nem találtak rám. Most, miután megtaláltam önmagam, és egy teljesen különböző személy vagyok, el kell szenvednem karmám következményeit mindazokért a bűnökért, amelyeket tudatlanságomban követtem el?"

      Ez egy nagyon mélyreható kérdés. Hadd kalandozzak el pár pillanatig, és beszéljek rólatok!

      Mi, emberi lények, nagyon tökéletlenek vagyunk. Sokan követtetek el gazságokat, amiről senki nem tud. Érdekes megjegyezni, hogy a viszonylagos világban, még ha csak gondolsz valami gonoszra, az olyan, mintha tettleg el is követnéd. Ez abszurd, de a viszonylagos világban, amely nem létezik, valójában igaz. Csakhogy, ha a - nem létező - viszonylagos világban mentálisan azt gondolod, hogy elkövettél egy bűntettet, a tudatalatti nem tesz különbséget a gondolat és tett között. A gondolatok dolgok - a viszonylagos világban, amely nem létezik.

      Képzeld el, hogy szenvedélyesen gyűlölsz valakit, és meg akarod ölni! De tudod, hogy börtönbe kerülsz, vagy egy gázkamra látogatója leszel. Ez az egyetlen, ami a cselekvéstől visszatart. De elmédben mindennap látod magad, ahogy megölöd őt. Mondom, - a viszonylagos világban, amely nem létezik - elméd nem tud különbséget tenni tett és gondolat között. Azonosak a számára. Tehát, mindegyikünknek voltak időszakai, mikor mentálisan gyűlöltünk valakit, vagy mentálisan rosszat kívántunk valakinek. Néhányunk követett el gonosz cselekedeteket, amelyekre soha senki nem jönne rá. És most, hogy advaita védántát tanulunk, és dolgozunk magunkon, eltávozott a karma?

      Visszakanyarodva a történetre, ez éppen az a kérdés, mint amit ez az ember föltett. (Ed mindig azt mondja, hogy elkanyarodok a történettől, és soha nem térek vissza, ez alkalommal rászedtelek. Általában ezt csinálom, elkalandozok, és nem térek vissza a kérdéshez.) Szóval, visszatérve a fickóhoz, aki tudni akarja - ahogy mi is tudni akarjuk -, hogy keresztül kell-e mennie a karmikus tapasztalatokon.

      Először is, ha megvalósult volnál, ezt a kérdést soha nem tetted volna fel. Mert lennie kell egy énnek, hogy ezt a kérdést feltegye. Ez az, amit válaszoltam neki. Az én a világ, az ego. A személyes én az egy gondolat, egy idea, ami valójában nem létezik. De a nekem föltett kérdésre válaszolandó, mégis a személyes énből indulsz ki. Ha meghaladtad volna az ént, és megszabadulttá váltál volna, senki nem maradt volna, hogy karmát tapasztaljon. Senkinek nem kellene keresztülmennie semmilyen tapasztalaton, ami az egót, az ént érinti, az elme halott volna. Az ego, az én és az elme rokon értelműek, mellesleg.

      Ezek mennek keresztül látszólag ezen a karmának nevezett zűrzavaron, az egymást követő születések tapasztalatain. Ok és okozat. Az én az, amely csinálja mindezt. Ha az énből jössz, természetesen keresztül kell menned a tapasztalatodon. Tapasztalnod kell az általad mozgásba hozott ok következményét - a viszonylagos világban, ami nem létezik. Csak mikor fel tudsz ébredni, válsz szabaddá a karmától.

      Most, ez nem jelenti, hogy mehetsz, és kirabolhatsz egy másik bankot, vagy az embereket illetően, nem azt jelenti, hogy mehettek, és gondolhattok gonoszságokat, vagy árthattok embereknek, mivel ha megvilágosodott volnál, e dolgok megtételéről soha semmilyen ideád nem volna. Amíg olyan ideával bírsz, hogy ártani akar neked valaki, hogy nem szeret téged valaki, hogy te nem szeretsz valakit, hogy ártani akarsz valakinek, amíg ilyen ideáid vannak, addig az én-gondolatodból dolgozol, és a karmának vissza kell térnie hozzád. Mi hát a teendő?

      Elfordulni a múlttól, vagy a jelentől, ha nem tetszik a jelen. Ha túlságosan kötődsz valakihez, ha azt gondolod, hogy problémáid vannak az egészségeddel, ha azt gondolod, hogy problémáid vannak a pénzügyeiddel, ha azt gondolod, hogy problémáid vannak bármivel, fordulj el mentálisan attól a körülménytől! Nem azt mondom, hogy ezt fizikailag kell tenned, a test gondját fogja viselni önmagának. Hanem a forrásod felé kell fordulnod.

      A forrásodból jöttél, és a forrásba térsz vissza. Ha rátalálsz a forrásra, mielőtt testedet levetnéd, megszabadulttá fogsz válni. Ez ilyen egyszerű. Amikor megszabadult vagy, kinek van karmája? Kitől származnak a problémák? Kinek van problémája? Kinek van szomorúsága? Ki számára létezik bármi? Minden, ami zavar téged, minden, ami rossznak látszik az életedben, azért van, mert azonosulsz az én-gondolattal.

      Néhányatok még mindig fél, hogy ha megszabadulttá válik, ki fog ábrándulni valakiből, nem fog törődni a munkájával, vagy azt hiszi, nem fog törődni semmivel, cinikussá fog válni, de ez nem igaz. Szeretőbb, együtt érzőbb, örömtelibb személlyé fogtok válni. Szabadon fogod szeretni a társadat. Semmit nem várva el cserébe. Szereteted ezerszeres lesz. Mert szabad vagy. Minden szükség nélkül, feltételekhez nem kötötten tudsz szeretni, és nem kell rajta gondolkodnod.

      Tehát, fordulj befelé - zártam le a beszélgetést a telefonon az úriemberrel. A múltad halott, mindketten tudjuk, te új személlyé váltál, mondhatni, de az én még él benned. Ha az én még él benned, akkor szamszkáráid még aktívak. Megint bankrablásra késztethetnek. Fogalmad sincs, mi fog történni holnap, mikor a személyes ént létezni engeded. Ezért, kezdd megérteni, hogy ez az én, ez az ego, ez az elme csupán egy gondolat, egy idea! Nem bír valósággal.

      Kutatnod kell önmagadban, "Kihez jön az elme? Kihez jön az én? Kihez jön az ego?" Amikor gondolatok merülnek fel a múltadról. Amikor a börtönben töltött tíz évedre gondolsz. Amikor az elkövetett gonosztettekre gondolsz. Haladéktalanul tegyél valamit, amivel meg tudod állítani azokat a gondolatokat! Kérdezheted, hogy "Kihez jönnek ezek e gondolatok?" Vagy maradhatsz tökéletesen csöndben csupán, és válhatsz a gondolatok nem reagáló tanújává. Nem próbálva leállítani azokat egyáltalán. Ha nem reagálsz a gondolataidra, fel fogják önmagukat emészteni. Amikor reagálsz rájuk, csak erősebbé válnak.

      Például, ha harcolni próbálsz egy betegséggel, ha reagálsz a betegségedre, azt képzelve és híve elmédben, hogy az nem létezik, hogy rettenetes időt élsz. Miért történt ez velem? Nem tudom elviselni tovább. Ez az, ami visszatart téged, nem a betegség. De ahogy a betegség folytatódik rajtad, ha egyszerűen gondolkodás nélkül figyelnéd, a tanújává válva, anélkül, hogy mást próbálnál csinálni, vagy kérdeznéd, hogy "Kihez jön ez?" Más szóval, tedd, amit kell, hogy a gondolkodási folyamatot leállítsd! Használd ugyanazt a módszert minden más probléma, vagy bármilyen más jóság esetében, ami hozzád jön!

      Emlékezz, hogy minden emberi jóság is illúzió! Vagyis, ha jó életed van, az időleges csupán. Ha nem fedezed fel önmagad, vissza kell térned e Földre újra, és újra, és újra, és más tapasztalatokat kell szerezned. Lehet, hogy olyan korban térsz vissza megint, amikor a Föld a sötét korszakaiban van, és a spanyol inkvizíció dühöng, és kinyomják a szemeidet, miközben a hüvelykujjaidnál fogva lógatnak. És aztán lehet, hogy egy másik életben fogsz visszatérni, amelyben multimilliomos leszel, és kastélyban fogsz élni, és több ezer embert fogsz irányítani.

      Ezek egyazon érme két oldala. Tehát, ébredj fel! Ne próbáld a rosszat jóra változtatni! Ne gondold, hogy ha multimilliomossá válnál, boldog lennél, vagy ha a betegségeidtől megszabadulnál, boldogabb lennél, vagy ha nagyobb otthonban élnél, boldogabb lennél, vagy ha új társad lenne, boldogabb lennél, vagy ha nem volna társad, boldogabb lennél, vagy ha ezed volna, boldogabb lennél! Mindez illúzió.

      A boldogság az igazi természeted. A boldogság az, ami vagy. Az vagy most, ha a pillanatban élsz. Abban a pillanatban abszolút valóság vagy. Abban a pillanatban tiszta tudatosság vagy. Abban a pillanatban Brahman vagy. Szat-csit-ánanda, végső egység, üresség. Az az igaz természeted. Azonosulj azzal! Koncentrálj arra! Válj azzá, és örökre szabaddá válsz!

      (csönd)

      Most kérdezzetek!

      SC: Szeretnék feltenni néhány kérdést. (R: Csupán néhányat?) Igen. Alap kérdések, és tudom, hogy mindannyian sokszor keresztülmentünk rajtuk. Létezik lélek?

      R: Létezik-e lélek? Létezik test? Létezik Isten? Amíg testnek hiszed magad, addig létezik lélek. (SC: Ez az, amit tanultunk?) Mit akarsz, mit tegyek? (nevetés)

      SC: Tüntesd el! Oké, egy másik, zavaró volt a mondásod számomra, hogy ne tegyünk semmit. Felemelem a karom, felemelkedésre kényszerítem a karomat, és hagyom, hogy leessen. Nem én csinálom ezt?

      R: Persze, te csinálod. (SC: Hol jön be akkor a megkülönböztetés? A cselekvés és a nem cselekvés közé?) A testnek hiszed magad. Amíg a test vagy, addig minden más valóságos számodra. (SC: És ez az, amiről beszélek, Robert, hogy...) De valójában nem vagy a test. (SC: De ez valóságos mozgás, még, ha nem vagyok is a test...) Ahogy Nate előtt már elmagyaráztam egyszer, ha álmodsz, és az álomban ugyanazt a dolgot mondod nekem, amit most mondasz. És felemeled a karod, és felemeled a lábad, és felemeled a fejed, és mindenféle dolgot csinálsz, és azt mondod, "Nézd, ezt teszem, és azt teszem", és belém csípsz, és azt mondod, "Látod, ezt is érzed." Ez azonban egy álomcsípés, ez egy álomtest, ez mind az álomnak a része. Amikor felébredsz, ez az egész eltűnik.

      És ez van ezzel a világgal. Nagyon valóságosnak tűnik, mivel a halálos álmot éled. Néhányan közülünk jobban kötődnek, mint mások. Néhányan annyira kötődnek e világhoz, hogy soha semmi nem tudja megértetni velük, hogy ők nem a világ. Ez a többsége a világnak. Hogy léteznek olyan osztályok, mint ez, és léteznek olyan emberek, akik kezdik megérteni, hogy ők nem a test, ők nem az elme jelenség, és az univerzum egésze azért létezik csupán, mert az elme létezik. Minden az elme kiáradása. Amikor az elme dezintegrálódása elkezdődik, a világ kezd kevésbé vadnak tűnni, és a félelem elhagy téged, míg végül felébredsz.

      Úgyhogy, amiket mondasz nekem, Nate, az addig igazság, amíg a testnek hiszed magad. Változtasd meg az azonosulásodat! Mindenki másnál keményebben kell gyakorolnod, és kérdezned kell magad, hogy "Kihez jön ez a kép? Ki hiszi magáról, hogy ő a test? Mi ez a bennem keletkező erős "én vagyok a cselekvő" érzés? Kérdezd magad, kérdezd magad, és valamit adni fog, adnia kell. De persze, ha semmi ilyesmit nem teszel, és azonosult maradsz a világgal, mert napról-napra nagyon erősen reagálsz rá, ki okolható?

      El tudlak vezetni az aranybányához, de az ásást neked kell végezned. Az a te dolgod. Ezért mondom mindig, hogy "Egy szavamat se hidd! Fedezd fel te magad!" Ez épp olyan, mintha kézen fognálak, és elvinnélek egy aranybányába, és azt mondanám, "Ez az aranybánya, áss!" Te pedig azt mondanád, "Robert, én nem látok aranyat. (nevetés) Piszkot, meg köveket látok csupán. Miért ássak?" Ha akarod az aranyat, ásnod kell, Nate. Ásni kezdesz, de amint elmegyek, abbahagyod az ásást, és szünet nélkül panaszkodsz, hogy "nincs arany, nincs arany", (a tanítványok nevetnek), és mindenkinek elmondod, hogy "Robert nem tudja, mit beszél, nincs arany." (nevetés)

      Sosem tettél kellő erőfeszítést. Sosem tértél le utadról, hogy megtedd. Azt akartad, hogy adják oda neked. Azt akarod, hogy vigyelek az aranybányához, és találjak valaki mást, aki ás helyetted. Ha mások ásnak, maguknak tartják meg az aranyat. A spirituális élettel ugyanez a helyzet. Ne hidd el, amit mondok neked! Gyakorold, amit mondok, és lásd, mi történik!

      SG: A börtönviselt fiúra visszatérve, Robert, elragadó történet. Ő a saját aranybányájában volt ilyesformán, és egy úgy tűnik, egy aranyröggel jött elő. De a kérdésem ez, feltett neked egy mélyreható kérdést a lebukását megelőző bűneiről. Gondolod, arra utalt esetleg, amit nem tudott kipróbálni e más bűnök okán, mert újra megkísérelhet más bűnöket időnként, volt a kérdése speciálisan a karmáról, vagy a félelemről, hogy tudna-e...

      R: Nos, a karma magában foglalja mindezeket a dolgokat. (SG: Igen.) Attól félt, hogy a múlt karmája utolérheti, és tudni akarta, hogy így van-e. (SG: Hogy érezte azt fenyegetésnek magára nézve a börtönben?) Nem érezte fenyegetésnek, spirituális személlyé vált. És ez egy újraszületési tapasztalathoz volt hasonló. (SG: A következő életbe, vagy ilyesmi?) Ebben az életben akarta tudni, hogy elkaphatják-e. (SG: Mit is válaszoltál, megismételnéd, én...) Azt feleltem, hogy amíg a testnek hiszi magát, addig ő az én, aki a kérdést feltette, igen. (SG: Ó, értelek most már, igen.) De az én teljes kiküszöbölésekor senki nem marad, hogy akármilyen tapasztalattal bírjon. És karma sem létezik.

      SR: Robert, meglehet, hogy ez teljesen akadémikus megint, de azon töprengek folyton, hogy mi a forrása az illúziónak, honnét merül fel az illúzió, amiből fel kellene ismernünk valamikor, hogy illúzió nem létezik. Tudom, hogy nem számít, de...

      R: Számít. (Henry tudja, mit fogok mondani.) Az soha nem történt meg. Nem létezik forrás, valójában, ami számára akármi jönne. A tudatosság oly távol esik tőlünk, emberektől, hogy sejtelmünk sincs, hogy valójában mi az. A véges soha nem értheti meg a végtelent. A "Mi a forrás?" kérdésedre adott válasszal soha nem fogod megtudni. És, hogy "A forrás miért teszi ezt, és miért teszi azt?" Így nem. Megint, nyomozásként hangozhat, de nem az. Nem létezik forrás. Tiszta tudatosság vagy, és a tiszta tudatosság meghaladja a leírást, nincsenek rá szavaink, tudod...

      (kihagyás a szalagon, majd a felvétel egy tanítványi kérdés közepén indul újra)

      SR: ...volt ez az állapot?

      R: Nem, mert a tükröző személy megsemmisült. Senki nem létezik, hogy tükrözzön. Nem létezik személyes én, nem létezik elme, és nem létezik ego. Tehát senki nem létezik, hogy cselekedje ezeket a dolgokat. (SR: Ez olyan, mint a tudatos elme elvetése, és ez immateriális?) Olyan, mint az óceánba dobott jégdarab, amely az óceánná válik. De nincs mondanivalója. Azonosságát elveszítette, de most az egész óceánnal azonosul. Nem elkülönült jégdarab többé. Éppen így válsz te is mindent áthatóvá, mindenütt jelenlévővé, amikor felébredsz. Nem korlátozódsz többé egy testre. Egyetlen test létezik, az egyetemes test. Nem létezik többé én testem, és te tested, és maradéktalanul szabaddá válsz. (SR: Én alvás közben csinálom.) Nos, az jó, mert én nem. (nevetés) (SR: Most már érthetőbb.) Vedd észre, hogy emberi szavakat használok!

      SR: Nem, világos, hogy pontosan erről van szó, amikor az történik, utána ez a kérdés felmerült csupán, aztán eltűnik.

      R: Ha világos, akkor van egy problémád. (SR: Igen, a lényeg az, hogy az a kérdés nem lesz, vagy az az állapot nem fog felmerülni...) A bekövetkezésekor az egy annyira felfoghatatlan állapot, hogy totális félelem fog eluralni, majd a totális félelem meg fog szűnni, és leszel csupán. Nem ez leszel, és nem az leszel. Csupán leszel. És semmi nem társul a leszelhez. Ha olyan valamire gondolsz, ami a leszelhez kapcsolódik, akkor az nem az. És most az vagy, de elutasítod, hogy elismerd.

      SH: Miért utasítjuk el az elismerését?

      R: Mert azt akarjátok, hogy jöjjek, és dolgokat tanítsak nektek. (SH: Nos, akkor megkérlek, ne gyere!) (nevetés) Keresztül akartok menni ezen az összes tapasztalaton. (SH: Ki akar keresztülmenni?) Az, aminek gondolod magad. Az, amit Henry-nek gondolsz. (SH: Ühüm.) De Henry nem létezik, úgyhogy senki nem akarja. (SH: Ez meglehetősen tétlenség.)

      SR: Robert honnét jön ez a filozófia, ez a Kelet Indiai filozófia, amely azt mondta, hogy a tudatosság unalmassá vált, és ezért felosztotta önmagát egyfajta... (R: Hm.) ..."rejtsd el, és keresd meg játékká"? Csupán a szórakoztatásunk miatt. Amit el tudunk érni az, hogy amíg mi...

      R: Igen, az Upanisádokból. Igen, ez halandóknak íródott, úgyhogy látni tudod, hogy létezik valami, ami történt, és valami, ami szüntelen történik, vagyis fenntartja a történést. Ha nem írna róla, nem volna Upanisádok. Üres oldalak volna. Teljesen olyan, mint Ádám és Éva története. Amikor a létezés kezdetére kérdezel, papok, rabbik és tiszteletesek Ádámról és Éváról mesélnek neked. Jó magyarázatnak hangzik. De persze soha nem történt meg. (SR: Úgy vélem, ez egy jó történet.) Történet, tündérmese. (SR: Melyik a legjobb történet, amit el tudsz mondani nekünk, amely nem igaz, amit talán képesek lehetünk elgondolni valahogy?) Dah. (a tanítványok nevetnek)

      SB: Ez mélyen szántott, Robert. (A tanítványok nevetnek) Maya baba azt mondta a könyveiben, hogy Isten a teremtésben a legkorlátozottabb formára akarta korlátozni önmagát. Azért, hogy teremtésének összes formáján keresztül, és ahogy a formák a kőtől a növényekig, a madarakig, a halakig, az állatokig, az emberig haladtak, önmagát keresse. Ahogy a forma egyre kevésbé korlátozottá vált, tudod, a kő nem tudott önállóan mozogni, a tudatosság alvás-, vagy mélyalvásszerű volt, és aztán ez a rovarok és állatok esetében továbbment, a mozgás egyre kevésbé volt korlátozott, és egyre inkább ki tudta fejezni a tudatosságát, és intuíciót és intellektust kapott, és így Isten a végtelen, végtelen szeretetre, végtelen lehetségességre, végtelen boldogságra korlátozza önmagát, ahogy ráébredt, ki ő. Ezt jelenti, amit Maya Baba mondott...

      R: Nos, ha Isten mindezeket csinálni akarja, nagyobb hatalomra van szüksége. (nevetés) (SB: Ez olyan, mint amikor Isten szereti önmagát, végtelen boldogságként, vagy végtelen szeretetként fedezi fel önmagát.) Jó Istennek. (nevetés) (SB: Isten tudatosság. Oly módon látszódik. (nevetés) Úgy véltem, ez igazán költői és romantikus.) Igen az, szép. Persze. (SB: Amíg a kő fel nem ismerte, hogy ő egy ember, és azután az ember fel nem ismerte, hogy ő nem ember, hanem mindvégig Isten volt, és ezen a ponton végtelenül boldog.) Szép történet, de én szupermen lennék inkább. (nevetés) (SB: Azt gondoltam, szupermen vagy.) Nem. (SB: Azt gondoltam, egy hatalmas egér vagy.) Hatalmas egér, ez jó.

      SC: Robert, hogy ismerjük fel a fölébredett álom és az alvás alatti álom közötti különbséget?

      R: Amikor alszol. Alszol, és minden csöndes, semmi zaj, semmi mozgás. Amikor felkelsz, tudod, hogy pihentél, és most ébren vagy. Amikor álmodsz, tudod, hogy álmodtál. Az én tehát tudatában van a három állapotnak. Az én tudatában van az álmodásnak, alvásnak és ébrenlétnek. Most meg kell magadat kérdezned, "Honnét jött az én?" "Mi a forrása az énnek, ami tudja, hogy aludtam, tudja, hogy álmodtam, és tudja, hogy most ébren vagyok? Honnét jön ez az én?" Amikor felfedezed, hogy az én honnét jött, akkor az ébrenléti, alvási és álmodási állapotot meg fogod haladni, és szabad leszel.

      SK: Nem sorsa mindannyiunknak a felébredés, mindegy, miért, vagy a létezés néhány kisebb előfordulása kudarcán keresztül jövünk valamiképp?

      R: Én azt a kifejezést szeretem használni, hogy "mennyországba tartó pokol vagyunk mindannyian". Ez az élet hamis azonosság, természetesen. Vagyis, fel kell ébredned valamikor. De a szatszangon való ittléteddel meghoztad a döntést, hogy most kell felébredned. Ez az egyetlen szabadságod. Befelé fordulni, és semmiféle körülményre nem reagálni. A szatszangon tartózkodással ezt az igazságot erősíted. Úgyhogy a szatszang azoknak az embereknek való általában, akik az ebben az életben való felébredésre készen állnak. De végül mindenki fel fog ébredni.

      SY: Beszélnél a valami megértése és a megértés közötti különbségről? Niszargadatta mindig azt mondta, ha azt mondod, érted, akkor nem érted.

      R: Így van. A valami megértése azt jelenti, hogy amikor én beszélek, vagy egy könyvet olvasol, és az sok megértéssel jár számodra intellektuálisan. De ha meg is értetted intellektuálisan, nem tapasztaltad. Ha nem tapasztaltad, nem számít, mennyi könyvet olvastál, mennyit vitatkoztál az igazságról, mennyi osztályt végeztél, mennyi tanítód volt. Tenned kell tudni valamit önmagaddal, hogy tapasztalattal rendelkezz a valóság terén. Tehát, el fog jönni az idő az életünkben, amikor abbahagyjuk a könyvek olvasását. Abbahagyjuk az egyik tanítótól a másikhoz való futkosást. Abbahagyjuk, hogy megyünk, és helyekkel azonosulunk a világban, és mindenfelé futkározunk a világban. Csöndessé válunk, sok időt töltünk önmagunkban. Sok időt fordítunk önmagunkra. Kérdezzük magunkat, figyeljük magunkat, nézünk önmagunkra, és azután a belső Guru el fogja mondani, hogy mit kell tennünk, hogyan kell tennünk, és hová kell mennünk, és minden jól lesz velünk.

      (Robert éneke hallatszik a felvételen, majd Kerema énekli az egyik dalát)

      Kerema: A címe "Isteni lényeg."

      (Kerema a dalát énekli)

      R: Gyönyörű. Tegyétek bele a Dnyána Márga énekeskönyvbe!

      Kerema: Oké. (nevet)

      SB: Szeretnénk, ha most Sam játszaná nekünk a kórust. Szükségünk volna ehhez a kórusra, ez gyönyörű.

      SE: És nem megy ön felvétel, hogy Mary és Kerema felvételével kijöjjön, van egy közleményem, bejelentési idő van?

      R: Persze.

      SE: Négy Dnyánínk van...

      (felvétel vége) [TOC]

Kategória: Robert Adams | Hozzáadta:: nisargadattin (2017 Március 19)
Megtekintések száma: 47 | Hozzászólások: 1 | Helyezés: 5.0/1
Összes hozzászólás: 1
0
1  
koszonom

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]