Főoldal » Cikkek » Robert Adams

Robert Adams: Az ok okozat törvénye - 23. átirat 1. rész

Az ok okozat törvénye


23. átirat 1. rész
1990. november 11.

    Robert: Valaki, aki először van itt? Isten hozott! Remélem, nem ráz meg, amit mondok, mert különös dolgokat mondok. (nevet)

    Ma reggel érdekes látomásom volt. A látomásban egy gyönyörű smaragd szobában láttam magamat, és bejött a szobába Bush elnök (a tanítványok nevetnek) és Szaddám Husszein (nagyobb nevetés) és Shamir Izraelből, és néhány másik ember, akiket nem ismertem fel. Gorbacsov szintén ott volt. És mindannyian egy kerek asztal köré ültek, és csak bámulták egymást. Így odamentem a hifihez, és elindítottam valamilyen afrikai zenét. Először csak mosolyogtak, majd dobolni kezdtek az ujjaikkal az asztalon, és hamarosan ritmusra ringatóztak. Aztán felkeltek, és táncolni kezdtek. És megölelték egymást, és a békéről beszélgettek. És ráébredtek, hogy milyen bolondok, akik úgy utálják egymást, mint ők. Úgy döntöttek, hogy eltörlik a határokat, és létrehoznak egy világot, egy egyesült világot. Aztán kinyitottam a szememet. Bármit jelentsen is, érdekes volt.

    Valaki megkért, hogy beszéljek az „ok és okozat törvényéről”. Erről igazából sosem beszélgetünk, mert ez egy relatív mérce. Az abszolút valóságról beszélgetünk. A végső egységről. De mégis, ha abban a tudatban élünk, hogy tudatos test vagyunk, és tudatos elme vagyunk, akkor a karma törvénye, vagyis az ok és okozat törvénye alá esünk. Ezért röviden beszélni fogok ezekről, mert ez segít.

    Az ok és okozat az idő és a tér miatt létezik. Ha az idő és a tér nem lennének, ok és okozat sem lenne. Valójában nincs idő és tér, és ok és okozat sincs. De a viszonylagos világban van. Az ok és okozat egy másik neve a büntetés törvényének. Mert amint vetsz, úgy aratsz, vagyis ez a karma törvénye. És amíg ez alatt a törvény alatt vagy, foglalkoznod kell e törvénynek az Istenével. Ezt az Istent a hinduk körében Íshvarának, a héber vallásban Jehovának, Mohamed vallásában Allahnak nevezik, és még sok más néven is ismert.

    Ezek az Istenek addig léteznek, amíg a test-elme jelenségnek hiszed magad. És így az ok és okozat is működik addig. Mert minden cselekedetre van egy ellentétes, és ugyanakkora reakció. Ez a fizika törvénye. Ugyanaz, mint az ok és okozat törvénye. Minden, amit csinálsz, eredményben végződik, nincs menekülés előle. Hacsak nem fordulsz befelé, és nem reagálsz többé semmire. Akkor túlhaladod a törvényt, és szabaddá válsz. De amíg még tudatos test vagyunk, ez alatt a törvény alatt vagyunk.

    Ez a működése. Ha narancsot akarsz termeszteni, és semmit sem tudsz a magokról. Fognál egy citrommagot, elültetnéd a földbe, és várnád, hogy kinőjön a narancsfa (citromfát jelent). Az ok a citrommag elültetése. Az okozat a citromfa. A magot földbe ültetik. A föld az elméd, a magok pedig a gondolataid. És az okozat az eredmény, amit az elültetett magokból kapsz. Tehát ültetsz egy citrommagot, és egy citromfa nő. De ekkor sírni és kiáltozni kezdesz, „narancsot” akartam, mondod, „követelem a narancsokat”. És dührohamot kapsz, elájulsz. Senkit nem érdekel. Elültetted a magokat, és ezt kapod eredményül. Citromot. Természetesen limonádét bármikor csinálhatsz, de te narancsot akartál. Akkor miért ültettél citrom magot? Nem tudod. Talán egy előző életben ültettél citrom magot. Akkor állítottad fel az okot. Mert lehet, hogy az okozat sok élet múlva tér vissza hozzád, most narancsfaként, vagy citromfaként inkább. És még sikoltozol is, hogy: „Miért citrommagot ültettem, narancsot akartam volna inkább.” Úgyhogy ez van, amikor látunk dolgokat, amiket nem értünk. Például, amikor Mahatma Ghandi meghalt, őt lelőtték, miért lőnek le egy ilyen tisztességes embert? Az utolsó szó, amit a támadójának mondott: „Megbocsátok neked, és köszönöm, fiam.” Mivel felismerte, hogy valamelyik előző életében indította be az okot. És ez az okozat, amit visszakapott. Ezt nevezik „késleltetett karmának.”

    Most azonnali karma van. Mint amikor rálépsz egy gereblye szélére. Mi történik, ha rálépsz egy gereblyére? Megüti a fejedet. Ezt nevezik azonnali karmának. Ki gondoskodik erről a karmáról? A karma Istene, Íshvara, Allah, Jehova. Ő az, aki kiosztja, hogy milyen karmát fogsz megtapasztalni életeid során.

    Vegyünk egy másik példát! Henry meghív engem a házába. Belépek a házba, és a hűtőszekrényhez megyek. Azt mondom: „Mit lehet enni?” Kieszem őt a vagyonából. Majd azt mondom Henrynek, kölcsön vehetem az autódat? És Henry egy jó fej, és azt mondja: „persze.” Tehát kölcsön veszem az autóját, és összetöröm. Betöröm a fényszóróit, a szélvédőjét, és visszatérek, és leparkolok, mintha mi sem történt volna. És mivel Henry jó fej, nem mond semmit. Akkor azt mondom: „Henry kölcsön tudsz adni nekem ötszáz dollárt?” Mivel Henry jó fej, azt mondja: „persze”. És én soha nem gondolok arra, hogy visszafizessem, csak elveszem a pénzét. Most mi történik?

    Az által, hogy nem reagál, Henry közömbössé válik. Amikor közömbös vagy, nem halmozol fel újabb karmát. Életednek azzal a részével készen vagy. Amikor reagálsz, karmát halmozol fel. Mi történik velem? Tapasztalnom kell valamikor az okozatát valahogy annak, amit Henryvel csináltam. Valahogy elkezd visszatérni hozzám. Talán nem ebben az életben, de vissza fog térni, nincs menekvés. Ezért amikor látunk bizonyos dolgokat az életben, és nem értjük, soha nem kellene ítélkeznünk, mert minden úgy alakul, ahogy annak kell. Minden jól van, és minden úgy bontakozik ki, ahogy annak kell.

    Egy másik példa. Az emberek elmennek, és tanító, satguru után kutatnak. Mindenkihez odamennek, akit csak meg tudnak találni. És mit tesznek? Próbálnak mindent megtanulni, amit csak tudnak. Szárazra szopják a satgurut. Megpróbálják elvinni a tudása egészét. De neki adják a szívüket? Átadják neki önmagukat? Gondoskodnak róla? Tesznek érte valamit? A legtöbb nyugati nem. Csak kapni akarnak, de nem adják át önmagukat, vagy bármi mást. És amikor eleget hallottak valaki máshoz mennek, és ugyanazokat a dolgokat cselekszik. Eltelik húsz év, és csodálkoznak, hogy miért nem jutottak előbbre. Az élet egy kölcsönös dolog. Mindkét félnek adnia kell, és aztán egybe olvadnak. De ha az egyik fél ad, és a másik fél elvesz, az ok és okozat törvénye alá esnek. És pontosan azt kapják, ami adtak.

    Itt van egy másik példa. Eldöntöttem, hogy holnap ki fogom rabolni a Security Pacific Bankot. Tehát eljön a holnap, és írok egy papírt, és a papíron ez áll: „25 kézigránát, egy puskagránát és egy géppisztoly van a zsebemben, azonnal adjon ide ötszázezer dollárt, vagy felrobbantom a bankot.” A pénztáros persze megijedt. És átad nekem ötszázezer dollárt. És simán lelépek, senki sem kap el. Kanadába megyek. Eltelik tíz év. Sikeres üzletember leszek, de akkor valami történik, és adónyomozók vetik utánam magukat. Felgöngyölítik az üzletem minden ügyletét, és én ötszázezer dollárral tartozom nekik. Amit visszavesznek tőlem. Ez csődbe taszít, és oda kerültem vissza, ahol elkezdtem.

    Látod, hogy működik minden odakinn? Hibák nincsenek. A törvények tökéletesek. Az egyetlen mód, hogy megszabadulj a törvénytől, hogy nem reagálsz semmire, ami hozzád jön. Mert minden, ami történik veled, karmikus természetű. Ha reagálsz rá, még több karmát állítasz fel, még több karmát halmozol fel. Ha felismered, hogy nem vagy a test elme jelenség, teljesen szabaddá, feloldozottá és felszabadulttá válsz. És nincs több jövés és menés számodra. Teljesen szabaddá válsz.

    Alapvetően ez a működése. Valamilyen kérdés ezzel kapcsolatban?

    SD: Nekem van egy kérdésem, hogy van-e arra valamilyen tanácsod, hogyan kell nem reagálni, mert eléggé nehéznek látszik.

    R: Egyszerű, valahányszor kihívással vagy problémával találod szembe magad, cselekszel, de nem reagálsz. Mi a különbség? Amikor cselekszel, spontán vagy. Teszed, amit tenned kell, és vége. Amikor ténykedsz, szándékosan tervezed el, amit csinálni fogsz. A gondolatoknak oda kell hozzád jönniük, amikor reagálsz. És a gondolatokban félelem, düh, irigység, szenvedély, frusztráció van, bármi, és azután reagálsz. De amikor cselekszel, nincs gondolat. Csak teszed, és amikor befejeződött, folytatod az életedet. Ez az alapvető különbség. (SD: Akkor mi van az érzelmekkel. Arra gondolok, hogy reagálunk az érzelmekre?) Ugyanaz a dolog. Az elméd nem tud különbséget tenni a gondolat és a cselekedet között. Cselekszel. Úgyhogy amikor azt tervezed, hogy megölsz valakit, elméd azt hiszi, hogy már cselekedtél, és végeztél vele. Akkor is, ha sohasem viszed végbe. És ez több karmát halmoz fel. A gondolatok dolgok.

    Például, az elme nem ismeri a különbséget a rák és a nátha között. De úgy hiszed, hogy a rák halálos, és a náthán gyorsan át tudsz esni. Úgyhogy, ha benáthásodsz, a szervezeted arra fog késztetni, hogy gyorsan átess azon. De ha rákot kapsz, a szervezeted azt hiszi, hogy az halálos. Úgyhogy félelem jön be, aggódás jön be, és végül meghalsz. De a hited által indítottad be az okot, ez így működik. Tehát a gondolatok és a cselekedetek ugyanazok. Nincs különbség.

    Az idea abban áll, hogy az elmédet szabadítsd meg a gondolatoktól. Ne gondolkodj tovább az orrodnál! Kapd el magad, valahányszor gondolkodsz! És kérdezd meg magadat: „Kihez jönnek ezek a gondolatok? Ki gondolja ezeket a gondolatokat? Kihez jönnek?” És fel fogod ismerni, hogy énhozzám. Én gondolom ezeket a gondolatokat. Minden az énhez kapcsolódik. Minden gondolatod az énhez kapcsolódik. Szabadulj meg az éntől, és az összes problémád vele együtt fog távozni. Kövesd az ént a tetőpontjára! Koncentrálj az én forrására! És úgy fogod találni, hogy nem létezik én, és szabaddá fogsz válni. (SD: Azt mondtad, úgy fogod találni, hogy nem létezik én?) Nem létezik én. (SD: Nem létezik?) Nem. Az én semmiséghez, szabadsághoz, megszabaduláshoz vezet. Amíg én érzeted van, problémáid vannak. Mert azt mondod mindig, hogy: „Beteg vagyok, szegény vagyok, boldog vagyok, boldogtalan vagyok”, és így tovább. És a kettősség világában élsz. Úgyhogy amikor követed az ént, az összes koncepció eltűnik az énnel együtt, és senki sem marad, hogy gondolkodjon. Végül szabaddá válsz.

    Azt szintén meg kellene kérdezned magadtól: „Kinek van karmája? Kinek kell tapasztalnia a karmát? Kinek kell az okot és az okozatot tapasztalnia?” Hamarosan fel fogod ismerni, hogy csak egód számára létezik, nem a te számodra. Te szabad vagy, és semmi közöd hozzá. Amikor meghaladod az egót, a karma eltűnik. Te pedig teljesen szabaddá válsz. (SD: Kire utalsz, amikor azt mondod, te?) Te magadra. Az Énedre. (SD: És az, nem ugyanaz, mint az én?) Ugyanazok, igen. Én és én ugyanazok. Ha megkérdezed magadat: „Kihez jön a karma?” És aztán azt mondod: „Énhozzám.” Kapaszkodj az énbe, akár egy kötélbe, és menj el a kötél végéig! Amikor a kötél végére érsz, ott semmi sincs. Vagyis, amikor az én végére érsz, ott a valóság létezik. És a valóság ezt saját magától biztosítja. Úgyhogy nem kell menni a valóság után, nem kell keresnünk a valóságot, nem kell megtalálnunk a valóságot, egyszerűen az összes többi dolgot kell elhagyni próbálnunk. Amilyen mértékben a többi dolgot elhagyod. Olyan mértékben fog jönni a valóság saját magától. És te szabad leszel.

    Most a múlt héten, talán csütörtökön, láttam, itt volt Nate. Azt mondta, hogy húsz éven át meditált, és nem történt semmi. Harmincöt tanítója volt, vagy még több. És mégsem történt semmi. Azt mondtam, várjon még, és folytassa tovább, ami nem tetszett neki. Úgyhogy amikor hazamentem kinyitottam Ramana Maharshi egyik könyvét, és történetesen annál az oldalnál, amiről beszélgetünk. Mary, szeretnéd felolvasni?

    Mary: Persze.

    R: Itt kezdődik, ide menj! Ezt hagyd ki, ezt olvasd fel, aztán menj ide. Ezt a részt hagyd ki! Hallgassuk nagyon gondosan!

    Mary: Egy látogató azt kérdezte Bhagvantól, mit kell tennie az Atma nemesítése érdekében.

    Bhagvan azt kérdezte: „Mit értesz atma és nemesítés alatt?”

    Látogató: Nem tudjuk mindezt, ezért jövünk ide.

    Bhagvan: Az Én vagy Atma mindig az, ami. Nincs olyan dolog, hogy annak elérése. Mindössze az szükséges, hogy feladd, hogy a nem ént Énnek, és a valótlant valóságnak tekintsd. Amikor felhagyunk a testtel való azonosulással, egyedül az Én marad.

    Látogató: De hogyan kell feladni ezt az azonosulást? Ide jövünk, és segítséget kapunk kételyeink eltávolításához a folyamatban.

    Bhagvan: A kérdések mindig olyan dolgokra vonatkoznak, amiket nem ismersz, és végtelenek lesznek, hacsak fel nem ismered, hogy ki a kérdező. Jóllehet, a dolgok, amelyekről a kérdések elhangzanak ismeretlenek, ahhoz nem férhet kétség, hogy a kérdező, aki felteszi a kérdést, létezik. És ha megkérdezed: „Ki ő?” Az összes kétség le fog állni.

    Látogató: Mindössze azt szeretném megtudni, szükség van-e szatszangra? És segíteni fog-e nekem az, hogy ide jövök, vagy sem?

    Bhagvan: Először el kell döntened, hogy mi szatszang? A szattal, vagyis a valósággal való kapcsolatot jelenti. És aki tudatában van, vagy realizálta a szatot, azt szintén szatnak tekintik. Egy ilyen, a szattal vagy a szat tudatában lévő emberrel való kapcsolatra feltétlenül szükség van. Shankara azt mondta, (Bhagvan itt egy szanszkrit verset idéz) „A három világban nincs a szatszanghoz hasonló hajó, amely biztonságban átvinné az embert a születések és halálok óceánján.”

    Ma délelőtt egy S P Tahal nevű látogató tett fel kérdéseket.

    Mr. Tahal: Majdnem húsz éven keresztül végeztem szádhanát, és nem veszek észre semmiféle előrehaladást. Mit kellene tennem?

    Bhagvan azt mondta, fogok tudni mondani talán valamit, ha tudom, hogy miben áll a szádhana.”

    Mr. Tahal: Minden reggel nagyjából 5 órától arra a gondolatra koncentrálok, hogy egyedül az Én valóságos, és minden más valótlan. Bár körülbelül húsz éven keresztül tettem ezt, nem tudok két-három percnél tovább összpontosítani anélkül, hogy a gondolataim el ne kóborolnának.

    Bhagvan: Nincs semmilyen más mód a sikerre, mint hogy visszahúzod az elmét, valahányszor kifelé fordul, és az Énhez rögzíted. Nincs szükség meditációra vagy imára vagy dzsapára vagy dhjánára, vagy ilyesmire, mert ezek igaz természeteink. Mindössze arra van szükség, hogy felhagysz az éntől különböző objektumokra való gondolással. A meditáció nem az Énről való gondolkodás, hanem a nem-énre való gondolás feladása. Amikor felhagysz a kifelé tartó tárgyakra való gondolással, és megakadályozod, hogy elméd kifelé tartson vagy menjen, és befelé fordítod, és az Énhez ragasztod azt. Az Én fog maradni egyedül.

    Mr. Tahal: De mit kellene tennem, hogy legyőzzem e gondolatok és vágyak vonzását? Hogyan kellene szabályoznom az életemet, hogy megszerezzem a gondolataim feletti irányítást?

    Bhagvan: Minél inkább kötődsz az Énhez, a többi gondolat annál inkább le fog hullani magától. Az elme csak gondolatok kötege, és az én-gondolat mindegyikük gyökere. Amikor látod ezt az ént, és hogy honnan ered, az összes gondolat beleolvad az Énbe. Az élet szabályozása, úgymint meghatározott időben való felkelés, fürdőzés, mantrázás, dzsapázás stb., rituálék figyelése, mindez azoknak az embereknek való, akik nem vonzódnak az önkutatás iránt, vagy nincs hozzá tehetségük. De azok számára, akik gyakorolni tudják ezt a módszert, minden összes szabály és tanulmány fölösleges.

    Robert: Köszönöm Mary. Ezért mondom mindig, hogy nem tartok előadásokat, nem mondok beszédeket, inkább csendben ülnék, de aztán beszélnem kell. Mert a beszéd sehová sem vezet téged. Ismered magadat, ma este meghallgatsz, mire hazamész mindent elfelejtesz. Aztán valamelyik magazinban meglátsz egy új tanítót, és azt mondod, „Menjünk, hallgassuk meg őt!” És ez örökké így fog folytatódni. A kéznél lévő tárgyra kell térned! Döntésre kell jutnod, hogy nincs erre szükséged, eleged van az elme játékaiból, a tanításról tanításra, könyvről könyvre való ugrálásból, és ugyanazon régi élet éléséből, és meg kell fordítanod az egész procedúrát. Hagyd abba az olvasást, hagyd abba a tanítótól tanítóhoz való futkározást, és merülj bele az önkutatás végzésébe! Akkor gyorsan szabad válsz. Máskülönben egyik élet a másik után, keresel, keresel, keresel, és sohasem találsz. De ha elkezdesz önkutatást gyakorolni, hamarosan bizonyos érzések fognak kezdeni érkezni, hogy a világ, az emberek, a helyek és a dolgok, a világ, Isten a te saját elméd fogalmai. Istent a saját képedben hoztad létre. És addig fog létezni számodra, amíg azt hiszed, hogy a test elme jelenség vagy. Tehát láss munkához, és tégy jót önmagadnak! Valamilyen kérdés? Ne legyél olyan komoly! (A tanítványok nevetnek)

    SG: Ha ez a karma és ez a cucc átkerül a következő életbe, ki viszi át, ha nem létezik személy?

    R: Amíg azt hiszed, hogy a test vagy, minden alkalommal új testeket veszel fel. Eldobod a régit, és felveszel egy újat. (SG: Teljesen különböző, vagy átviszed egyikből a másikba?) Átviszed. Nem nézel ki ugyanúgy, de attitűdjeid, szamszkáráid, nézeteid minden visszatérnek hozzád, amíg teljesen meg nem haladod őket. Tehát, ne úgy haladd meg a szamszkárákat, hogy egyenként próbálsz megszabadulni tőlük, ezt sohasem tudod megtenni. Mert amikor megszabadulsz a haragtól, előbukkan a félelem, és így tovább. Inkább fedezd fel: „Kihez jöttek ez a szamszkárák? Ki tapasztalja ezeket a dolgokat?” és találd meg az én forrását! Akkor mind távozni fog, és sohasem fog visszatérni, és semmilyen problémád. nem lesz

    SD: Amondó vagy, Robert, hogy életről életre, feltételezve, hogy az ember tanul valamit az adott életben, van egy bizonyos haladás.

    R: Határozottan, átviszed. Például, ez van a legtöbben közületekkel, akik idejönnek. Ha bizonyos okból nem csinálod meg ebben a földi életben, az történik veled valószínűleg, hogy a dnyáník spirituális családjában fogsz megszületni. Azzá válsz messze a játék előtt. És folytatod, ahol abbahagytad. De ha utcai drogárus vagy, a kábítószerfüggők családjába fogsz születni, és onnan fogod folytatni. Minden rajtad áll. (SD: Vagyis az ilyenféle kötésekben az alapgondolat az, hogy minden fejlődik, még ha pontosan nem is az, amit látunk?) Amíg azt hiszed, hogy a test vagy, a lélek fejlődik. De valójában nincs lélek és nincs test. Amint ezt meg tudod ragadni, felébredsz, és szabaddá válsz.

    ST: Meg lehet ezt érteni teljesen, ha ott ülsz, ahol én ülök? (nevet) (R: Nem az emberi elméddel kell megértened.) Oké. (R: Csak lenned kell, és megnyitni a szívedet, és minden magától fog történni.)

    SF: Ezt hogy érted, hogy megnyitni a szívedet?

    R: Azt jelenti, hogy hagyni átragyogni a szeretetet, a könyörületet, a szeretetet, a jóságot. Nincsenek vélemények, nincsenek koncepciók. Nincsenek előítéletek. Csak legyél nyitott a szíved mélyén szeretettel, és minden jönni fog. Ez az, amiről a szatszang szól.

    Ne legyél olyan, mint az a fickó, aki egy ilyen történetet hallva úgy döntött, hogy zen buddhista szerzetesnek áll. Otthagyta az állását, és elment Japánba, Roshi, a szerzetesek vezetője közösségébe. És azt, mondta, zen buddhista szerzetes akarok lenni. És a Roshi azt mondta: „Oké”, és átadta neki a szabályokat és szabályozásokat. Majd azt mondta: „mellesleg elfelejtettem neked elmondani, hogy mi itt hallgatási fogadalmat teszünk, tíz évenként csak három szót szólunk, amire a fickó azt mondta: „oké”.

    Tíz év telt el, és a Roshi audienciáján a szerzetes azt mondta: „az étel pocsék!” (nevetés) És visszament a cellájába. További tíz év telt el. Audienciára ment a Roshihoz, és azt mondta: „az ágy kemény”, és visszament a cellájába. Másik tíz év elteltével a Roshi elé járult, és azt mondta, „Hé, én befejeztem”, és a Roshi azt mondta, nem hibáztatlak, panaszkodsz, mióta csak idejöttél.”  (nevetés) Ne legyél ilyen! Énekeljünk néhány dalt, ha kedvetek van a kántáláshoz, mindenképpen tedd azt.

    (szalag szünet, zene és kántálás után folytatódik.)

    Most alkalmatok van feltenni bármilyen spirituális kérdést, amiről csak szeretnétek, és meg fogjuk látni, mire megyünk.

    SL: A reinkarnációról, azt gondolom, hogy a lélek függ az egótól?

    R: A lélek addig függ az egótól és az elmétől, amíg azt hiszed, hogy a test vagy. De amint felhagysz a test hiedelmével, minden fölöslegessé válik. Ezek nem léteznek többé a számodra. Tehát mindezen dolgok addig léteznek, amíg azonosulsz a testeddel. (SL: Vagyis amíg ego van, reinkarnáció is addig van?) Igen. Addig van Isten, és van karma és van minden más. (SL: A megszabadulás után nincs lélek többé?) Nincs lélek, nincs Isten, nincs világ, nincs univerzum, nincs megszabadulás, nincs kettősség, nincs nem kettősség. (SL: Mi akkor a különbség a lélek és az ego között?) A lélek az a részed, ami folytatódik. Az ego a lélek mögötti erő. Az ego a cselekvő. Arra késztet, hogy azt hidd, hogy én vagyok a cselekvő. (SL: Vagyis csak az identifikáció létezik a test halála után, ami átkerül az úgynevezett következő életbe?) Igen.

    SD: Nem ugyanaz az ego kerül tovább? Úgy értem, hogy a lélek és az ego nem felcserélhetők valahogy ily módon?

    R: Az ego ugyanaz mindig. Az ego, a lélek, a koncepció és a princípium mindig ugyanaz. Testről testre, és testről testre mennek, átkerülnek. A teendő nem az, hogy arra koncentrálsz, hanem kérdezd meg magadat: „Kinek a számára van reinkarnáció? Kinek a számára van lélek? Ki megy keresztül mindezen? Én. Nos, ki vagyok én? Mi forrása az énnek?”

    SR: Robert, ezekről a dolgokról, tudod az egóról, a lélekről és a többiről úgy beszélünk, mintha szilárd entitások, vagy tárgyak volnának. És valahogy összezavarodok, mert úgy tűnik, emlékezve Bhagvan tanítására, hogy nincs ego, nézd meg, hogy mi az, ami valójában van, és egyszerűen ez a tanítás, és nem az, hogy meg kell tőle szabadulni. (R: Pontosan.) És néha zavarban vagyok, hogy lenne ott egy megsemmisítendő tárgy? (R: Nincs megsemmisítendő tárgy. Soha nem is volt.) Rendben.

    R: De amíg nehézségeid vannak az életedben, létezni látszanak. Ha pedig létezni látszanak, meg kell kérdeznünk, hogy miért? „Honnan jönnek? Kihez jönnek?” és el fognak tűnni. Azzal dolgozzunk, amit kaptunk. (SR: Vagyis lényegében a megjelenésekre kérdezünk?) Igen. (SR: Minek látszik?) A világra kérdezünk. Honnét jött a világ? Honnét jöttem én?

    SG: Ez olyan, amikor felteszed a kérdést: „Ki vagyok én?”, mint egyfajta üres pont, egy üres tér, mielőtt akármi feljönne, amit tudatosságnak mondasz?

    R: A tér tudatosság, helyes. A „Ki vagyok én?” közti tér a valódi Én. Abban tartózkodj! Ha folytatod a gyakorlást, egy idő után a tér egyre hosszabb és hosszabb és hosszabb lesz. Azt fogod mondani: „Ki vagyok én?”, és szünet, és gyorsabban bele fogsz merülni a tudatosságba. Majd ismét elkezdesz gondolkodni, és visszatérsz a „Ki vagyok én?”-hez, és ott lesz egy másik hosszú tér, amíg a „ki vagyok én?” le nem áll teljesen, és Éneddé nem válsz. Így ahogy folytatod a gyakorlást, a köztes tér egyre hosszabbá és hosszabbá válik.

    SF: Robert. Az Én a tiszta tér illetve űr, vagy észlelője a térnek illetve űrnek?

    R: A tér nem üres. Az nem egy észlelő. Semmi olyan, amit minősíteni tudsz. Semmi olyan, amit meg tudsz vitatni. Semmi olyan, amit tudni lehet. Mivel a tér ismert, kell lennie egy megismerőnek. És amíg van megismerő, addig az nem az. Így túl kell lépned azon. A csendhez. A tudatosság csend. A csend tudatosság. Ezek ugyanazok.

    SR: Robert, bizonyos értelemben a tér nem az, hanem én, és az a probléma, bizonyos értelemben, hogy akként látjuk, és nem énként?

    R: Létezel. Ott létezel, ahol tér van, és ott létezel, ahol én van. Tehát ki létezik térként? Ki létezik énként? Tedd fel a kérdést! Ki létezik? Tanakodj! Kövesd a létezés! Kövesd az ént! És a semmihez fogsz jutni. Magától a tudatossághoz fogsz eljutni. De ne hidd azt, hogy az űr. Sok ember tapasztalja az űrt, és azt gondolják, hogy az űr az. De te nem az űrben létezel?

    (szalag szünet, amikor Robert folytatja)

    R: ...nincs semmi, amit el lehetne magyarázni. Amíg el tudod magyarázni, az nem az. Akkor mi marad? Csend, nyugalom.

    SY: A zene vagy dal miért segíti a tudatosság vagy a megmagyarázhatatlan felismerését?

    R: A zene megnyugtatja az elmét. Egyre csendesebbé és csendesebbé teszi az elmét. Egyhegyűvé teszi az elmét. Úgyhogy meg tudsz tőle szabadulni, nyugodttá és csendessé tudsz válni.

    SU: Vagyis zenét használhatunk az elme megnyugtatására?

    R: Igen. Ha egy kimerítő nap után hazamész, és hallgatsz egy kis ehhez hasonló zenét, egyre csendesebbé és csendesebbé fogsz válni. Egyre ellazultabbá fogsz válni, és képes leszel mélyre magadba merülni. Mélyebbre és mélyebbre, mint előtte valaha. Ez az, ahogyan a zene segít.

    SM: Nem az érzelmeken való túllépéssel van kapcsolatban, Robert? (R: Mi az?) Érzelmi transzcendálás a zene hallgatásának hatására? (R: Ó megnyugtatja az érzelmeket.) Ó értem.

    R: Transzcendálja az érzelmeket. Transzcendálja a haragot és a félelmet. Jó neked. Jó a léleknek, amely nem létezik. (nevetés) Még mindig elég komolynak tűnsz, nem tudom miért? Nem olyan rossz ez, tudod. Mókás. (nevet) Tedd a jobb ujjadat ide, és a bal ujjadat ide, és húzzad. (Robert a sarkaiba akasztott ujjaival széthúzza a száját.) (nevetés) Mosolyogj! Ne vedd az életet komolyan!

    SF: Csak éppen volt egy érzésem, örülök, hogy itt lehetek.

    R: Boldog vagyok, hogy itt vagy. Az anyagi lét változások sorozata. Az életben egyetlen állandó dolog van a változás. Így amikor az életet vagyonért, dolgokért, emberekért hajszolod. Mindig csalódni fogsz. Találd meg előbb Énedet, és minden más működni fog. Rajta!

    SG: Ha nincs szabad akarat, akkor egyedül predesztináció van, ez minden?

    R: Minden előre meg van határozva. Az egyetlen szabad akarat, amit kaptunk, hogy ne reagálj kondíciókra, és fordulj befelé. Ez az egyetlen szabad akarat, amit kaptunk. Minden más sors, karma. Sőt amikor így felemelem a kezemet, az is előre meg van határozva.

    SD: Ki vagy mi által? (R: A karma ura által, Íshvara által.) Amiről azt mondtad, hogy nem létezik?

    R: Persze, nem. De amíg ezt nem tudod, mert azt hiszed, hogy a test vagy, addig óvatosnak kell lenned. (a tanítványok nevetnek) Máskülönben engedélyt adok számodra. Valóban elmehetsz, és holnap kirabolhatsz egy bankot, ez nem számít, mert azt gondolod, hogy nincs semmi. Ellenkezőleg.

    SE: Tövissel akarsz tövist eltávolítani. (R: Igen.)

    SD: Újra fog születni a dnyání? (R: Nem.) Mert kiszállt a karmikus kerékből, ugye? (R: Pontosan.) Így a dnyánívá válás – illetve a dnyáníként való létezés az utolsó alkalom, hogy ezen a földi síkon leszel, ugye?

    R: Egy dnyánínak semmi dolga a világgal vagy az univerzummal. (SD: De gondolom a dnyání teste, amely megjelenik, folytatja a létezést? Az utolsó testi létezést.) A dnyání teste az adnyání számára jelenik meg. Ez az, ahogyan az adnyání látja a dnyánít. De a dnyánínak valójában nincs teste. A dnyání számára nincs jövés, nincs menés. A test számára nincs születés, nincs halál. De az adnyání látja a testet.

    SD: De például, ha adnyánínak születnél, és elérnéd a megvilágosodást egy adott életben, azt mondod, hogy a test eltűnne, vagy épp a te perspektívádból soha nem is létezett. (R: A dnyání számára soha nem létezik.)
De azok körülötted még mindig látnának egy testet?

    R: Igen. Fel akarsz olvasni valamit?

2. rész ->
Kategória: Robert Adams | Hozzáadta:: nisargadattin (2014 Január 01)
Megtekintések száma: 334 | Hozzászólások: 1 | Helyezés: 5.0/3
Összes hozzászólás: 1
0
1  
koszonom

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]