Főoldal » Cikkek » Robert Adams

Robert Adams: Az ok okozat törvénye - 23. átirat 2. rész

Az ok okozat törvénye


23. átirat 2. rész
1990. november 11.

    Ed: Tudod, azokat az éveket a zen monostorban töltöttem. Reggelenként a Daya Sutra Prashna-Parameetát recitáltuk, és tizenkét uszkve tizennégy éven át nem értettem, és egy idő után nem is próbálkoztam, hogy megértsem. Szeretném, ha kommentálnád, miután felolvastam. (R: Oké.) Nagyon rövid. Ed olvas: „Abuk-logitashwara a Prashna-Parameeta mély gyakorlásába merült, és világosan érzékelte, hogy mind az öt stunda üres és túlért minden szenvedésen és szomorúságon. Az Oshariya-putra forma nem különbözik az ürességtől. Az üresség nem különbözik a formától. A forma üresség, és az üresség forma. És így van az érzékeléssel, gondolkodással, az impulzussal és a tudatossággal, amelyek szintén ahhoz hasonlóak. Mindezen dolgoknak határozottan üresség karakterük van. Nem születnek, nem halnak, nem szennyeződnek, nem tűnnek fel, nem növekednek, és nem is fogynak. Így az ürességben nincs se forma, se érzet, se gondolkodás, se impulzus, se tudatosság. Se szem, se orr, se fül, se nyelv, se test, se elme, se forma, se hang, se szag, se íz, se érintés, se elmének tárgya. Az én egyetlen eleme sincs, se semmilyen más elem, az elme tudatosságát is beleértve. Se tudatlanság se a tudatlanság hiánya, se a többi, beleértve a kort és halált. Se szenvedés, se létrehozás, se leállás, se út, se bölcsesség és megvalósítás se.

    A Bhodhisatva, miután nem nyer semmit a Prashna-Parameeta által, megszabadítja szívét az összes akadálytól. És a szív akadályai nélkül nincs félelem. Minden torz álom gondolattól távol elérte a végső nirvadát, a Nirvánát. A Prashna-Parameeta által a három világ összes Buddhái a legmagasabb fokú igazság, és a tökéletes megvilágosodás részesei. Tudd akkor, hogy a Prashna-Parameeta a nagyszerű spirituális mantra, a nagyszerű ragyogó mantra, a legfelső mantra. A tisztító ima, amely eltávolít minden szenvedést, az igazi, a tévedhetetlen. A Prashna-Parameeta mantráját tanítják, és ekként tanítják:

    Gatei, gatei, para-gatei, parasam-gatei, bodhi-swaha.

    Eljött, eljött, végigjött, túl-jött, köszöntessék a megvilágosulás!

    R: Nagyon jó. Ha a buddhizmus felé irányul a hajlamod, azt az utat kövesd, amelyet éppen leírtál. Attól függ, merre irányulnak az érzéseid. A hajlamaid a karmád által meghatározottak. Mi pont ugyanezeket a dolgokat mondjuk, csak más szavakkal. Úgyhogy mindennel tudok haladni, ez nagy igazság. Másfélék a hajlamaink. Néhányan közülünk a buddhizmus iránt vonzódunk, mások a dnyána felé éreznek késztetést, megint mások az új autók iránt. Mindenkié más, de mindez jó.

    Tedd egyszerűvé! A buddhizmus hajlamos a dolgokat kicsit keménnyé tenni. Mert sok mindenféle dologra emlékezned kell. Az egyedüli dolog, amit tudnod kell az, hogy létezel. Létezel, amíg alszol, létezel, amíg álmodsz, és létezel ebben a pillanatban. Kérdezz meg önmagadtól: „Ki létezik? Mi az, ami létezik?” Kérdezd meg önmagadtól! És amikor megtudod, szabad leszel. Megpróbáljuk nagyon tisztává és nagyon egyszerűvé tenni. Minél egyszerűbb annál jobb.

    (rövid szünet)

    Azt is mindig tanítjuk, hogy kezdésre a reggeli időszak a legjobb. Amikor először ébredsz. Egyszerűen kérdezd meg magadat: „Ki ébredt fel?” Én ébredtem fel. „Ki álmodott?” Én álmodtam. „Ki aludt?” Én aludtam. Én voltam jelen a tudatosság mindhárom állapotában. „Akkor ki ez az én?” Kövesd az ént! Ragadd meg az ént! Összpontosíts az én forrására és szabaddá fogsz válni. És ez egész nap veled fog maradni, és a napjaid egyre boldogabbá fognak válni. Csupán az által, hogy ezt csinálod.

    SL: Mi van, ha követem az ént, és az éppen akkor leáll, amikor éppen azt mondod, hogy: „Ki vagyok én?” (R: Az jó.) És csak állandóan ismételgessem, hogy „Ki vagyok én?”

    R: Ne, koncentrálj a leállásra! Oda, ahol leállt. Teljes figyelmedet irányítsd oda, ahol leállt! (SL: És ismételgessem a „Ki vagyok én?”-t?) Csak akkor ismételd a „Ki vagyok én?”-t, amikor gondolatok jönnek. (SL: Szóval csak törekedjek üresen a „Ki vagyok én?”-ben lenni?) Az elméd üressé válik, de te még létezel. Úgyhogy valójában a mélyére hatolsz az üres elmének. (SL: Hogyan van ez, nem egészen értem?) Egyszerűen kérdezd önmagadat: „Kinek üres az elméje? Kihez jön az?” Annak mennie kell. Mindennek mennie kell. Amíg azt hiszed, hogy „[én]nekem üres elmém van”, addig még csapdában vagy, mert az én még ott van. Úgyhogy ez nem az üres elmével bírás. Ez túlmegy az üres elmén, az elme totális megsemmisülésébe. Ahol totális szabadság és üdvösség van. Ne félj attól, hogy visszatérj oda! Sokan félnek, mert azt hiszik, hogy el fognak tűnni. Nem tűnsz el. Boldoggá válsz, minden feltételek között boldoggá.

    SG: Robert, úgy tűnik, amikor ezt csinálom a csukott szemeimmel, hogy a tér nyújtottabbá válik. Úgy kell ezt csinálni, mint egy formális meditációs gyakorlatot?

    R: Nem igazán. Amikor a tér meghosszabbodik számodra, az gondolkodás eredménye. Az elme az, ami ezt okozza. Túl kell menned ezen. Merülj mélyebbre! Merülj mélyebbre és mélyebbre, azt kérdezve magadtól: „Kihez jön ez a tapasztalat? Ki érzi ezt? Ki megy át ezen a tapasztalaton?” Nem számít, mit tapasztalsz, tedd fel a kérdést! Amíg az összes tapasztalat meg nem szűnik, és mélységes csend nem lesz. Abban a mélységes csendben van a valóság. Magától jön.

    SD: Az a benyomásom, hogy amikor Gayle feltette a kérdést, akkor a mély csendről beszélt, ugye?

    SL: Arról, amikor üres volt az elmém. (R: Nos, az üres elme kifejezés nem túl jó.) Mi az üres elme? (R: Nem túl jó kifejezés.)

    SD: Nem jó kifejezés, de a tapasztalat az, amiről te beszéltél, Robert? (R: El akarod veszíteni az én minden érzését, és bele akarsz olvadni a tudatosságba a csendben, a nyugalomban.) De akkor a Goram Pramesh-re gondolok, ami azt mondja, mi jön a mély csend után, vagy hogy? (R: Ez az. De amíg el tudod magyarázni, nem az.)

    SL: Épp csak megízleled a húzását.

    R: Így van. Éppen hogy nem bírsz csendes elmével. Meg tudod mondani nekem, hogy miért? Mert azt hiszed, hogy csendes elméd van. (SL: Uh.) Túl kell menned az elme hitén. Ott nincs semmi. Ott senki sem marad, hogy azt mondja. Senki sem marad, hogy az igazságról bármit is kijelentsen. Minden meghaladásra kerül. Ott nincs fény, és nincs sötétség. Nincs boldogság, és nincs boldogtalanság, ahogyan azt mi ismerjük. Totális üdvösség tudatosság van, amely nem érthető meg, illetve nem magyarázható el. Emlékezz, a véges sosem ismerheti meg a végtelent. Tehát nem tudod azt elmagyarázni.

    SF: Csak utána tudod realizálni, hogy semmi nincs? (R: Utána senki nem marad, hogy realizáljon.) Úgy értem, hogy amikor nem állandó.

    R: Amikor senki nem marad, amikor az nem állandó, akkor fogok realizálni mindent. Ha az nem állandó, akkor gondolatok fognak jönni, és te éppen az leszel, ami azelőtt voltál. Az csak ideiglenes. De ha állandó, akkor nincsenek gondolatok. Nincs én. Nincs magyarázat. Nem marad senki. (SD: Tehát nincs senki, hogy visszatérjen.) Nincs senki, hogy bárhová menjen, vagy, hogy visszatérjen. Nincs otthon senki.

    SX: Szóval, ki vigyáz a boltra? (nevetés) (R: Senki.) Dennis senki. (nevetés)

    R: Ki van az elsőn? (nevetés)

    SD: Nem meglepő, ha azt gondolom, hogy az ego fél, mert szembenéz a létezés álarcával. (R: Persze. Az az utolsó dolog, amit akar.) Azért van ez, mert érezzük a földi korlátot, vagy úgy érezzük, mintha az egónk nem létezne – akkor nem létezünk?

    R: A karmikus húzás részét képezi azt hinni, hogy testtel, elmével, egóval bíró létező vagy. És amikor ez kezd eltűnni. Ijesztő lesz számodra. Mivel, ahogy mondtad, azt hiszed, hogy semmivé válsz, és félsz ezt tenni. De nyomulnod kell előre, amíg minden el nem tűnik. Akkor igazán otthon leszel, és ez egy másféle labdajáték. (SD: Tehát a dolgok, amik feljöhetnek, a pusztulástól való félelem meg ilyenek, ugye?) Igen, és egy csomó dolog feljön az elmúlt életekből. Meg kell szabadulnod mindentől, mielőtt realizálttá válsz. De amikor megszabadulsz az éntől, a múlt tapasztalatok összes szunnyadó magva az énhez kapcsolódik. Amikor az én eltávozik, minden más is távozik. Ezért ez a leggyorsabb út.

    SH: Miféle labdajáték következik azután? (R: Az meghaladja a magyarázatot. Senki nincs ott, hogy elmondja. Senki nincs, hogy elmagyarázza. Éneddé válsz.)

    SL: Vagyis törlődnek az érzékek, törlődik mindaz, ami téged egy elkülönült személlyé vagy elkülönült emberré tesz? (R: Igen. Mindenütt jelenvalóvá válsz. Ragyogó üdvösséggé válsz, és azt mondhatod: „Mindez az Én, és én az vagyok!”)

    SK: És sosem voltam más? (R: Sosem.)

    SD: Bocs, mi volt a kérdése?

    R: Nem volt kérdése. Azt mondta: „Sosem voltam más. Énekeljünk még egy-két dalt. (nevetés)

    (szalag szünet, ahogy Robert folytatja)

    R: ...úgy érti, hogy nem kötődik dolgokhoz. Semmi baj a kapcsolatokkal, vagy a tulajdonlásokkal. De az elmédben ne kötődj hozzá! Ez az, ahogyan szabaddá válsz. A mentális nem-kötődés révén. (SU: Hogyan csinálod ezt?) Egyszerűen az önmagadról szóló igazság tudásával. (SU: Mert azelőtt korábban azt mondtad: „A szívedből érezni?”) A szívedből érzel kezdetben, ami aztán egy magasabb tudatossághoz vezet. Ahol Énedként látsz mindenkit. Minden félelem megszűnik. És amikor az összes félelem megszűnik, teljesen becsületes tudsz lenni az emberekkel, birtokolhatsz dolgokat, házasodhatsz, vagy nem házasodsz, lakhatsz házban vagy sátorban, nem jelent semmilyen különbséget, és ha elvesz tőled valaki valamit, nem számít.

    Példa: Ramana Maharshi történetében, amikor az Iskanda Ashram-ban élt, fenn a hegyen, az Arunácsalán. Egyik éjjel három körül tolvajok támadtak rá. Vele volt úgy hat rajongója. És a tolvajok az ablakból kiabáltak, „adj ide mindent, amit kaptál, különben megölünk!” A rajongók szembe akartak szállni a tolvajokkal. És ő mondta: „Ne, adjátok oda nekik, amit akarnak. Vigyétek oda nekik!” És felkérte a tolvajokat, hogy vegyenek el bármit, amit szeretnének. Rajongóinak elmagyarázta: „Az ő dharmájuk az, hogy lopjanak, a mi dharmánk az, hogy ne fejtsünk ki ellenállást, mert mi szádhuk vagyunk. Adjátok oda nekik, amit akarnak!” Másnap elfogta őket a rendőrség, és Ramana mindent visszakapott. De a hozzáállás az, ami számít. Amikor realizálod, hogy te vagy az univerzum. Akkor az univerzum „te”-vé válik, és te birtokolod az egész univerzumot. Úgyhogy nincs benned semmiféle kapzsiság, hogy birtokolnod kelljen valamit.

    Egy másik történet szerint Ramana a hegy körül sétált. Figyelmetlenségből egy lódarázs fészekbe lépett. És ahelyett, hogy kihúzta volna a lábát és elfutott volna, beszélni kezdett a lódarazsakhoz, és azt mondta: „Szúrjatok, ahogy csak bírtok, hibáztam, beleléptem a fészketekbe. Rajta szúrjatok, megérdemlem, és körülbelül tíz percen át ott tartotta a lábát. Amikor kihúzta a lábát, természetesen harapásokkal volt tele. Az átlagember kórházba ment volna. De ő csak visszasétált az ashramba, és pár nap alatt minden eltűnt. Ilyen a nem-kötődés.

    SF: Robert, ha egy lány nemi erőszakkal néz szembe, harcolnia kell, nem tud...?

    R: Úgy vélem, harcolnia kell. De tudok erről valamit. Amikor Hawaiiban volt néhány találkozóm, eljárt egy lány, aki azt mondta, hogy hétszer becstelenítették meg őt. És minden alkalommal megengedte a nemi erőszakot elkövetőnek, hogy tegyen vele, amit akar. És nem érdekelte vele, és továbbra is boldog volt, mint egy pacsirta. Ez az ő hozzáállása, így hát ki tudja? De ha nem állsz ellen, gyorsabban fogsz szabadulni helyzetekből, mintha ellenállsz. Van ebben valami igazság. Ha nőnek ismered magad, és valaki megpróbál erőszakolni téged, benne van az izgalom a sráccal való ellenállásban, amikor a nyomulásának ellenállsz. De ha elé állsz, és azt mondod: „Oké, szeretem, amit teszel. Szeretném, ha megtennéd.” Meg fog rémülni, és valószínűleg ott fog hagyni téged, és el fog menni, mert erre nem számított. Ha együttműködsz, a nemi erőszaktevő azt nem szereti. Ők szeretik, amikor ellenállsz, mert akkor hatalmuk van feletted. Az olyan valami, amin gondolkodnia kell. A nem ellenállás mindig működik. De amíg azt hiszed, hogy a test vagy, soha nem tudsz nem ellenállást gyakorolni. Egód mindig közbe fog avatkozni, és harcra, vagy a jogaid megvédésére fog kényszeríteni. Az csak abban az időszakban van, amikor gyakorolod a szádhanádat, a „Ki vagyok én?” önkutatást, ami egyre erősebbé és erősebbé tesz, és képessé válsz arra, hogy nem ellenállást gyakorolj. Ezért ne valami pozitív dologra próbálj szert tenni, inkább szabadulj meg az éntől, és minden jönni fog magától. Más szóval, ne próbálj pozitív jellemvonásokat szerezni, mert az hosszú évekbe telik. Fedezd fel, kihez jönnek azok. Fedez fel, kinek van problémája, és találd meg a forrást, akkor minden gondot fog viselni magára.

    Vizsgáld ezt a spirituális családodat! Tégy fel személyes kérdéseket! Dolgokról, amelyek már nagyon hosszú ideje zaklatnak téged. Ne félj, engedd meg, hogy az összes itt lakjon.

    SD: Nos, azzal a feltételezéssel, hogy az a célunk, hogy ebben az életben realizálttá váljunk, ha halállal vagy valamivel szembesülnél, és még nem realizálódtál, előnyös lenne számodra, ha ellenállást fejtenél ki, így ölnél, és tovább tudnál gyakorolni, ugye?

    R: Ez attól függ. A karmádtól függ. Sok tényezőtől függ. De ha megölnek, miközben gyakorolsz. Nyilván egy spirituális családba fogsz visszatérni, és megint gyakorolni fogsz tudni, amikor fiatal vagy. De ez sok dologtól függ.

    SD: De tudod, olyan sok ember beszélt Maharshinak a múltban, arról beszéltek, hogy húsz éve próbálkoznak, és nem járnak sikerrel. Látszik ennek a szükségessége, ahogy Niszargadatta mondta: „Egyetlen oka van a testben lenni, az önmegvalósítás.” Tehát az ember függőségben van valamilyen szinten. (R: Az önmegvalósítottá válástól.) Igen, annak az elérésétől.

    R: Igen pontosan. De ha nem történik meg, ne aggódj emiatt. Erőfeszítéseid sosem vesznek kárba. Minden, amit csinálsz, minden gyakorlat, amit végzel. (SD: Vagyis a következő fokozaton fogsz újra születni, vagy ilyesmi?) Ilyesmi. Talán egy szebb bolygón. (nevetés)

    SF: Robert, mi van a szádhana menedékével, vannak ezek az időszakok, amikor az ember, aki a szádhanát csinálja kiszáradtnak, kicsit lehangoltnak, kicsit csalódottnak érezheti magát, mint aki sehová sem halad. Mit mondanál neki? Vannak ilyen időszakok a szádhana folyamán. Mit mondanál neki, hogy támogasd?

    R: Akkor figyelj! Válj a tanújává azoknak az érzéseknek! És figyeld azokat az érzéseket! Aztán kérdezd meg magadat: „Kihez jönnek? Kinek vannak ezek az érzései? Kihez jönnek?” „Énhozzám.
Én érzem ezt.” „Ki vagyok én? Ki az én, aki lehangoltnak érzi magát?” és maradj csendben, de ragaszkodj az énhez! Ragaszkodj az énhez teljes erővel! Mint ahogy egy kötélbe kapaszkodsz, és aztán elengeded, és amikor elengeded, csend van. Akkor érezni fogod, hogy azok az érzések eltűnnek, és nem térnek vissza többé. De vissza kell menned újra és újra, amíg nem ez történik. Ez olyan, mint orvosnak tanulni. Menned kell osztályról osztályra, osztályról osztályra, osztályról osztályra. Tanulás, tanulás, tanulás. Időnként azt gondolod, meg fogsz bukni, úgyhogy megint próbálkozol, keményebben tanulsz, míg végül meg nem csinálod. Ez ugyanaz a dolog. De egyetlen gyakorlat sem vész kárba, mindegyik beszámít. Ha pedig belehalsz a próbálkozásba, magaddal viszed azokat, és van másik esélyed. Előbbre haladsz a játékban. Ne aggódj semmi miatt, legyél boldog, legyél szabad! Szeresd az Énedet, ne az egódat, hanem az Énedet!

    SG: Robert. Azt mondtad, hogy nincs szabad akarat, de van egy választás, hogy befelé fordulsz, vagy sem, de hát nem ez is a kettősségnek egy funkciója, miért ez a kivétel?

    R: Ez az egyetlen szabadság, amit valóban kaptunk. Nem reagálni a kondícióra, hanem befelé fordulni. Az egyetlen választás. Nem kell azt tennünk, és megengedjünk a karmának, hogy előre lendítsen bennünket, vagy meg tudjuk tenni, és szabaddá válunk. A választás a miénk. Ez az egyetlen választás, amit kaptunk. Minden más előre meghatározott.

    SG: Nem csak illúzió a választás, hogy megértéssel bírnak, hogy az agy nem képes gondolatot alkotni, vagy akármit is kezdeményezni, és nem lehet eredeti gondolata. Csupán egy vevő készülék, és impulzusokat kap az önmagán kívüli tiszta tudatosságból. (R: Ez igaz.) Mindig arra reagál, nem így van?

    R: Ez így van, de az agynak semmi köze az elméhez. Az elme az, ami miatt az agy ezt csinálja. Ezért nem dolgozunk azon, hogy gyógyítsuk az agyat. Azon dolgozunk, hogy megsemmisítsük az elmét. Amikor az elme eltűnik, az agy vigyázni fog magára, és pihenni fog a szívben, és helyesen fog cselekedni. Tehát ne az aggyal foglalkozz! Azzal foglalkozz, hogy megszabadulj az elmétől, és minden vigyázni fog önmagára.

    SE: Kinek kell azzal foglalkoznia, hogy megszabaduljon az elmétől?

    R: Az egónak. Ami nem létezik.

    SG: Vagyis minden más már meghatározott. A sors minden pillanata előre elrendezett, vagyis predeterminált, minden, ami valaha lesz, már most is ismert? (R: Mindez előre meghatározott.) Mindez előre meghatározott, így minden, ami elő-végzet lesz, vagy már létezett, így van?

    R: És mindez illúzió, vagyis kérdezd meg önmagadtól: „Kinek a végzete ez?” És fel fogod fedezni, hogy a végzet soha nem létezett. (SD: Tehát a legmagasabb szinten, elő-végzet sincs, így van?) Pontosan. A legfelső szinten nincs megvalósulás. Nincs semmilyen megvalósítanivaló.

    SG: Az elme elfogadja az elgondolást, amit mondasz, de mi ezen túlra érünk.

    R: Akkor meg kell kérdezned magadat: „Kihez jön az elme? Kié az elme? Kinek kell átmennie mindezeken az elgondolásokon? Kinek kell aggódnia ezek miatt a dolgok miatt?” (SG: Robert, ez az ego akarja tudni.) Az ego akarja tudni? (SG: Igen.) Akkor „Kinek van egója?” (S: Éppen ennek az illúziónak van egója, ennek a hamis azonosulásnak. Ha van sors, akkor nincs választásom, van-e felébredés ez esetben, vagy nincs?) A választásod az, hogy befelé fordulsz, és nem nyugtalankodsz emiatt.

    SD: Tehát amondó vagy, hogy valami módon befelé fordulással el tudod törölni a predesztinációt? (R: Pontosan).

    SH: Ki fordul befelé, nem az ego? (R: Az elme.) Az az utolsó dolog, amit az ego akar.

    R: Az elmét kell használnod, hogy megszabadulj az elmétől.

    SG: Az elme az ego, ugye? (Igen.)

    SD: Vagyis önmagára fordítás, ez az, amit csinálni próbálunk.

    R: Önmagára fordítás, pontosan. Ahogy önmagára fordítod, egyre gyengébbé és gyengébbé válik, mígnem teljesen megsemmisül.

    SE: És a folyamat szabad választásodnak tűnik, amíg az én véget nem ér, és aztán nincs választás, vagy nincs befelé fordult elme, első helyben. (R: Pontosan). A viszonylagos szinten választás van, látszólag. (R: Igen.) De valójában nincs semmiféle választás? (R: Mert már szabad vagy.)

    SD: Arra rendeltettél, hogy felébredj egy bizonyos életben, vagyis arra rendeltettél, hogy realizálttá válj.

    R: Azon a szinten igazad van, te vagy. De az nem létezik, így te nem vagy. Nézd, amíg fogalmakkal játszunk, egyre tovább és tovább leszünk benne ragadva. Felejtsd el a predesztinációt! (nevetés) Fókuszálj az énre, és hagyd abba a játékot!

    SK: Van egy kérdésem a témához, viszonylagos szinten lévén. Látod, hogy a barátod összetörte az autódat, és most a következő dolgot akarja csinálni. (R: Téged beperelni. (nevetés)) Azok, akiknek az autóját összetörték, egy ponton túl nem fejeznének ki részvétet a barátjuk iránt, és valahogy nem mondanák, hogy tudatossá teszi őket, bár nem okozna nekik fájdalmat, de karmikusan megsebezhetné őket, hogy ezeket a dolgokat csinálják, és ezért nem tartják azt, hogy az emberi dolgok rossz karmát hoznak létre.

    R: Lehet, hogy az a személy nem áll még készen a hallgatásra?

    SK: Nos, valamilyen módon, annak a személynek nem a részvétet kellene választania, és nem a barátjával kellene törődnie, valamit csinálnia, valamit mondania? (R: Mondd megint azt!) Nos, megette valaki az összes kajámat, aztán kölcsönkérte az autómat és összetörte. És most kölcsön akar kérni ezer dollárt. Akárhogyis, ez az egész egyetlen pontba mutat számomra. Törődnék vele, és talán szánalmat is éreznék iránta, és őszintén el is mondanám annak a személynek ezeket a dolgokat, tudod, nem vállalok rossz karmát miattad, miközben te ezeket a dolgokat csinálod, ellenkezőleg, de te magad... (R: Ó, értem, hogyan érted.) ...nagyon jól tudnál rossz karmát vállalni, és mondanék valamit, hogy szemügyre vehesse, és választási lehetősége legyen.

    R: Ez attól függ, hogy a tudatosság melyik állapotában vannak. (SK: Bármelyik fél?) Igen. Vagy nem csinálsz semmit, vagy csupán figyeled, ami történik, természetesen, ha nem kötődsz, és realizált vagy, amit valójában birtokolsz, az semmi. (SK: Igen, de egy viszonylagos szinten látsz valakit, aki érintett, ha éppen úgy látod?) De nem úgy látod. A realizált személy nem látja. (SK: Rendben, egy nem realizált személy látná.) Akkor most dolgoznod kell ezzel. (SK: Igen.) Tehát tenned kell, amit tenned kell. (SK: Igen, fiú, ha realizálttá válok, emlékezni akarok egy nem realizált lény nézőpontjára. És az úgy látszik, mint valaki másnak a reménye.) De te valójában nem így látod, mert a nem realizált lényt realizáltnak látod. (SK: Vagyis az egész mindenképpen egy álom.) Nézd, amikor megvalósított vagy, az egész világot énedként látod. Semmi mást nem látsz. Többé nincs kettősség a számodra. Hogy látnám hát a dolgokat, amelyekről beszélsz? Azok az adnyání számára vannak. (SK: Vagyis az egy jó jel, azt mondani, hogy hol van az ember?) Igen. Ha ez zavar téged.

    SV: Nem mondhatod, hogy nem fogsz rá gondolni, így vagy úgy, csupán spontán fogsz cselekedni. Nem fogsz azon gondolkodni, hogy kellene segítened, vagy nem kellene segítened. Csak tenni fogod a helyes dolgot. (SK: Emberként?) Emberként.

    R: Attól függ, hogy melyik állapotában vagy a tudatosságnak. Dnyáníként nem fogsz csinálni semmit. (SV: De a semmi nem lehet valami.) Lehet, de valószínűleg te nem fogsz csinálni semmit. Csak figyelni fogsz, mert az nem számít.

    SK: Ez esetben, úgy látszik, a barátom inkább adnyání, mint dnyání. (a tanítványok nevetnek)

    SW: Jól beszéltél. (nevetés)

    SE: Van egy nagyon híres zen koan, úgy ismerik, hogy hamut a Buddhára. Ami pontosan ezt aposztrofálja. Egy ember állítólag eléri az ürességet, és semmi nem számít neki, tehát bejön és rápöcköli a cigarettahamut a Buddhára, és a kérdés a következő: „hogyan tanítod meg őt, hogy mindennek van ideje és helye, és ez a rossz idő és hely.” És a történet a másik része, hogy: „ez az ember nagyon nagy, és nem hallgat senkire. Tehát hogyan tanítod meg őt?” Ennyi a koan, sosem adtam rá választ.

    R: A válasz a következő. Senki nincs, akit tanítani kellene, és senki nem szórt hamut.

    SK: Mert a Buddha sohasem létezett? (nevetés) Mindig azt gondoltam, hogy az az összefüggés, hogy ha a Buddha rajtad kívül van, soha ne foglalkozz semmivel.

    SE: Ki tudod ismét fejteni, kérlek?

    R: Értsd meg, hogy ki látja a hamut. Ki látja a szituációt. A nem realizált lények. Vagyis nekik van a problémájuk. De a valóságban a Buddhát sosem zavarták, és semmilyen hamut nem szórtak, és nincs reakció. Vagy felteheted a kérdést: „Kinek a számára van reakció?” A nem realizált személy számára. Nekik kell ezzel foglalkozniuk! Tegyük személyesebbé!

    Ha át akarsz jönni, és ötvenszer meg akarsz szúrni, és le akarod vágni az ujjaimat és a lábaimat. Érezd jól magad, engem nem érdekel. Nem számít. Mert a test az, amivel csinálod, amiről azt gondolod, hogy valódi, amit bántasz. De nekem nincs testem. Tehát mi a különbség? Miért kellene védenem valamit, ami nem létezik? Ez a válasz.

    SH: Miért táplálod?

    R: Azért táplálom, mert ez cselekedet az, amit a testem végez. Ez karmikus, a hátralévő karma. (SH: Igen, de senki nem táplálja?) Te látod így. A te nézőpontod az, hogy táplálom és minden más. (SH: Nem, senki nem táplálja, csak táplálkozik.) Táplálkozik. (nevetés) (SH: Senki nem táplálja a testedet.) Nem, pontosan, pontosan. Elkaptad. (SH: Fiú, kiverted az elmémből.)

    (nevetés és szalag vége) [TOC]
Kategória: Robert Adams | Hozzáadta:: nisargadattin (2014 Január 01)
Megtekintések száma: 281 | Hozzászólások: 1 | Helyezés: 5.0/4
Összes hozzászólás: 1
0
1  
koszonom

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]