Főoldal » Cikkek » Robert Adams

Robert Adams: Az ön-kutatás gyakorlás - 89. átirat

Az ön-kutatás gyakorlás

 

89. átirat

1991. augusztus 29.

 

      Robert: Ó, gyönyörű ez a csütörtök este, akármi a dátum. A legtöbben ismeritek Danát. Most kórházban van. Kedves volna, ha felhívnák őt az ismerősei. Küldhetnétek neki virágot.

      Amikor azt mondom, hogy „Minden jól van, és minden úgy bontakozik ki, ahogy kell”, a legtöbben a személyes problémáitokra, a világ kollektív problémáira kezdtek gondolni. Pont, hogy nem kellene ezt tennetek. Az élet viszontagságain keresztülmenve úgy találjuk, hogy sok súrlódáson megyünk keresztül. Ez normális. Abszolúte semmi nem rossz. A legtöbben abban a hitben nőttünk fel, hogy bizonyos dolgok rosszak. Ez igaznak tűnhet a viszonylagos világban, de ami a spirituális világot illeti, minden jól van, és minden úgy bontakozik ki, ahogy kell.

      Akármit hiszel rossznak az életedre, vagy valaki más életére nézve, az nem létezik, egy kibontakozás csupán a tudatosságban, és szükséges a fejlődésedhez. Ha ezt érted, nem fogsz reagálni, akármi történik. Egyszerűen mosolyogni fogsz, figyelni fogsz, és a tanú leszel minden szituációban, ami az életedbe jön, ahogyan kibontakozol. Semmi nem létezik az univerzumban, ami ártani tudna neked. A lényege ennek az univerzumnak isteni szeretet. Ami tiszta tudatosság. Nem ismeri a jelentését az ártásnak, vagy a gonoszságnak, vagy a bűnnek. Ezek az emberi lények által kitalált csupán.

      Amikor azonosulni kezdesz valódi természeteddel, ami szeretet, akkor az élet minden úgynevezett csapásán keresztül sétahajózol. De ha azonosulsz a megjelenések világával, és mint tudod, sok-sok megjelenés van, szenvedni tűnsz. Dühössé válsz, nyugtalanná válsz, kiábrándulttá válsz, csak mert a világ nem a tetszésednek megfelelően forog. Csak mert a világ nem úgy forog, ahogy szerinted forogni kellene, a fogalmaidnak megfelelően, az előre kialakított ideáidak megfelelően. Megismétlem, semmi nem rossz. Minden éppen úgy jó, ahogy van. Ahogy érteni kezded ezt, békére lelsz.

      Mit akarsz valójában az élettől? Ahogy a legtöbben tudjátok, mikor a céljaitokat eléritek, az nem úgy sikerül, ahogyan reméltetek. Amíg keresel, addig mindig csalódott leszel. Amikor bölcsebbé kezdesz válni, abbahagyod a keresést. Abbahagyod szükségelést, abbahagyod az óhajtást. Békén hagyod. Spontán a pillanatban élsz. És azután minden úgy bontakozik ki, ahogyan feltételezett.

      Van egy történet, amely egy nagy ország főminiszteréről szól, aki elment az erdőbe a tanítóhoz, és a tanító annyit mondott neki mindössze, hogy „Minden jól van, és minden úgy bontakozik ki, ahogy kell.” Ez volt az egész tanítás. Utána csönd volt. Az ország főminisztere öt éven keresztül járt ehhez a tanítóhoz. Nem értette, mi folyik, de hitt a tanítóban, Istenben, és önmagában. Úgyhogy továbbra is ismételgette, hogy „Minden jól van, és minden úgy bontakozik ki, ahogy kell.”

      Egy nap teljesen elmerült a tudatosságban. Elveszítette a test-elme ideát, transzcendálta az én-gondolatot, és teljesen szabaddá vált, ragyogóan boldoggá, belső örömmé, belső boldogsággá vált. Egy nap a palota főszakácsa szerelmeskedésen kapta a feleségét az egyik szakáccsal a konyhában, és dühös lett, feldúlttá vált. Meg akarta volna ölni, de mielőtt bármit is tett volna, a főminiszterhez ment, és a következőt mondta neki: „Főminiszter, mit tud tenni, hogy segítsen rajtam? A feleségemet rajtakaptam egy másik emberrel. Meg akarom őt ölni. Mit kéne tennem?” És a főminiszter azt mondta: „Ne aggódj! Minden jól van, és minden úgy bontakozik ki, ahogy kell.” És a séf ideges lett. Dühösen távozott, azt mondva magában: „Hogy mondhatta ezt nekem? Arra kértem, hogy segítsen, és azt mondta nekem mindössze, hogy Minden jól van.”

      Most a történet szerint a palotaőrség vezetőjének esedékessé vált az előléptetése. És valaki mást emeltek a helyébe. Ő azonban nyugtalanná vált. És úgy döntött, hogy a főminiszterhez fordul, hogy a tanácsát kérje. Elmondta a főminiszternek, hogy mi történt, és a főminiszter csak mosolygott, és azt mondta, „Ne aggódj! Minden jól van, és úgy bontakozik ki, ahogy kell. És az őrség vezetője azt mondta: „Micsoda?” És magában motyogva, dühösen távozott. Úgy történt, hogy összefutott a séffel, akihez hűtlen volt a felesége. És elmesélték egymásnak a történeteiket. Erre ő azt mondta: „A főminiszter nekem is ugyanezt mondta. Leckéztessük meg! Készítsünk ellene tervet! Mi az, amit tenni tudunk?”

      A királyi borbélyüzlet előtt haladtak, ahol a király éppen királyi borotválkozást vett. A borbély borotvája megcsúszott, és a király királyi nyakát megvágta. Mindenütt folyt a vér. Ekkor beszaladtak, hogy segítsenek a királyi nyakat bekötözni. Miután távoztak, előálltak egy tervvel. És szaladtak a főminiszterhez, és mondták: „Főminiszter, királyunk megvágta magát borotválás közben, és igen nagy fájdalmai vannak. Mi erről a véleményed?” És a főminiszter azt mondta: „Minden jól van, és minden úgy bontakozik ki, ahogy kell.” Ez volt, amit hallani akartak.

      Szaladtak a királyhoz, és mondták neki: „Felséged, elmeséltük a te rettenetes balesetedet a főminiszternek, és őt még csak nem is érdekelte. Mindössze annyit mondott nevetve, hogy „Minden jól van”, és, hogy „minden úgy bontakozik ki, ahogy kell.” „Micsoda!” mondta a király. „Hozzátok őt elém!” És a palotaőrök a király elé hozták. És a király a főminisztere szemébe nézve azt mondta: „Nézd a nyakamat, be van kötözve, és pokolian fáj. Mit gondolsz róla?” „Felséged, minden jól van, és minden úgy bontakozik ki, ahogy kell.” - mondta főminiszter. És a király dühbe gurult, és „Vessétek őt a tömlöcbe!” - mondta. Így tehát, tömlöcbe vetette a főminisztert.

      Na most, szerda délután volt, és a király szerda délutánonként ki szokott lovagolni a főminiszterrel. De persze a főminiszter a tömlöcben volt, ezért egyedül ment lovagolni. Az erdő teli volt Káli imádókkal. És az évnek ebben az időszakában a régi szokásnak megfelelően mindig elfognak valakit, hogy az istennőnek, Kálinak áldozzák. Úgyhogy, a Kano főnöke kiadta: „Menjetek, hozzatok nekem egy tiszta személyt az áldozathoz!”

      Kerestek, és kerestek, de senkit nem találtak. Majd meglátták a közeledő királyt. Megragadták. Nem törődtek vele, hogy kicsoda, vitték őt a Káli őröknek. És a Káli főnök ránézett, és azt mondta, „Vegyétek le a ruháit!” Levették. Akkor meglátta a nyakán a bekötözött vágást. „Hogy merészeltek egy ilyen személyt elém hozni? Nem látjátok, hogy tisztátalan? Egy nagy vágás van a nyakán. Mi csak tiszta személyt áldozunk. Szabaduljatok meg tőle!” - mondta az őreinek.

      Vitték őt vissza az erdőbe, és szabadon engedték. A király futott vissza a palotába, és elgondolkodott. És felismerte, hogy ha nem vágta volna meg magát, akkor feláldozták volna. És küldött a főminiszterért, és elmesélte neki a történetet. „Igazad volt.” mondta. „Ha ez a vágás a nyakamon nem lett volna, feláldoztak volna a Káli isteneknek.” „Mi több, Felségeddel szoktam lovagolni. Mindkettőnket elfogtak volna, és fel lettem volna áldozva, ha nem vetettél volna börtönbe. Úgyhogy, köszönöm!” - válaszolt a főminiszter.

      Látjátok a tanulságát a történetnek? Nem számít, hogy néznek ki a dolgok, nem számít, hogy jelennek meg a dolgok, e világ minden szituációjának kezdete, közepe és vége van, de minden jól van, és minden úgy bontakozik ki, ahogy kell.

      Vess egy pillantást az életedre, egész idő alatt akadályoztak a körülmények, mivel nem hitted a körülményt helyesnek! És problémákat okoztál a magad számára, és minden érintett számára. Mindig minden jól fog alakulni. Nem léteznek hibák. Érezned kell ezt! Hinned kell magadban, és az erők létezésében! Amíg ebben a világban működsz, ne reagálj dolgokra! Mert csupán egy részleges történetet látsz.

      Olyan ez, mint a kulcslyuk példája, amit most elmondok nektek. Valaki keresztülnéz egy kulcslyukon, és látja egy részét a képnek. Látja, ahogy valaki leszúr valakit egy késsel, és ez nagyon borzalmas, nagyon rossz. De képzeljétek el, ahogy kinyitja az ajtót, és látja a teljes képet! Valószínűleg látni fogja egy előző életben, hogy a leszúrt ember leszúrta az őt leszúró személyt. És most ebben az életben ugyanaz történik ővele. És amikor tovább nézi, látni fogja, hogy a leszúrt, és az, aki leszúrta, mindketten nevetnek. Mert egyáltalán semmi nem történt velük valójában. Tehát, ahogy látjátok, mindig egy részleges képet kapunk. Soha nem kapjuk meg az egész igazságot. Ezért mondják nekünk, hogy ne reagáljunk. Ezért mondják, valahányszor egy szituációval szembesülünk, hogy cselekedjünk a bölcsesség álláspontjából nem reagálással. Mégis, a tested fog tenni valamit. Amikor azt mondom, ne reagálj, mentálisan értem.

      Először is, ha nem reagálsz mentálisan, és békében vagy önmagaddal, tested a helyes cselekvést fogja végezni, a szituáción való túlhaladás érdekében, és nem fog kelleni keresztülmenned rajta megint. De ha reagálsz, mondjuk, és a neked tetsző módon kezeled, és győzelmeskedsz, akármi a szituáció. Ez egyszerűen annyit jelent, hogy karmádat felfüggesztetted egy darabig. Az eredmények nem találtak meg téged mégsem. Leállítottad őket, egy időre. De a karma törvénye szerint valamikor keresztül kell majd menned ezen. Ha mentálisan nem reagálsz, isteni helyes akció fog végbemenni, és transzcendálni fogod, és nem kell keresztülmenned azon a tapasztalaton. Ezen a módon kell élni a világban!

      A kérdés az, hogy a világ az igazi otthonod? Mit kell tenned ezzel a világgal? Ahogy fejlődsz, ahogy bontakozol kifelé, kezded belátni, hogy szellem vagy. Nem vagy test. Nem vagy elme. És nem vagy a cselekvő. Szellem által! jelentése az, hogy igaz természeted tudatosság, abszolút valóság, tiszta tudat. Valójában nem vagy ezé a világé. De ez a felismerés csak akkor jön, mikor végzed a munkát. A munka végzésén azt értem, hogy részvétet, együttérzést fejlesztesz ki. Érzéseid nem sérülnek többé. Nem számít, hol élsz, hol vagy, mi zajlik az életedben épp most. Felismered, hogy csupán időleges. És ez is el fog menni. Tehát nem reagálsz.

      És transzcendáltad a kéjvágyat, és a mohóságot. Amikor ezt véghezvitted bizonyos mértékben, úgy találod, hogy óriási boldogságot, óriási békét kezdesz érezni. Ekkor jött el az idő, hogy ön-kutatást tudj kezdeni gyakorolni. Amit elmondtam neked, az mind az ön-kutatás, az átma vicsára gyakorlásához vezetett. Ha nem jutottál eddig, ahogy most elmagyaráztam, nem fogod szeretni az ön-kutatást. Értelmetlen lesz, unalmas lesz a számodra. Próbálkozni fogsz néhány hétig, egy ideig, néhány hónapig, aztán azt fogod mondani nekem: „Robert, ez nem működik.” Én pedig mosolyogni fogok, és realizálom, hogy nem végezted el az előzetes munkát. Még mindig tele vagy haraggal, kétkedéssel, aggódással, gyanakvással. A világ dolgai még mindig bosszantanak. Időnként hevesen reagálsz dolgokra. Ezért nem tudsz ön-kutatást gyakorolni. Nem fogod szeretni azt, nem fogod élvezni azt.

      Viszont meg tudod magadat adni, ha kész vagy megtenni. Meg tudod magad adni az Énnek, Istennek. Meg tudod engedni, hogy Isten, az Én elvegye a haragod, elvegye a gyanakvásod, a depresszióidat, az aggódásodat, a kapzsiságodat, a vágyadat. Át tudod adni az egészet Istennek. De ennek a megtétele sem a legkönnyebb. Mivel azt jelenti, hogy arra a következtetésre jutsz, hogy nem vagy a cselekvő.

      Karma által manipulált bábu vagy inkább. Így átadsz mindent Istennek. Feladod karmádat, bűneidet, múltbéli hibáidat, mindent. Elengeded ezeket. Akkor úgy találod, hogy békésebbé válsz, és keresni kezded a személyes „én”-t. Érezni kezded, hogy „Nem vagyok a test. Nem vagyok az elme. Nem vagyok a tapasztalataim. Ki vagyok akkor? Ki vagyok én? Ki ez az „én”-nek nevezett személy? Én vagyok? Amikor a lábamról, a mellkasomról, a kezemről beszélek, ki az „én”, akiről beszélek? Kire utalok?”

      Kezdd kérdezni magad! Emlékezz, ez csak akkor végezhető, mikor békében vagy önmagaddal! „Mi a forrása az énnek?” Kezdj önmagadba nézni! Töltsd a pillanatokat a csöndben! Kezdetben, amikor a „Ki vagyok én?” kérdés feltevését mély csönd követi. Ami csak néhány másodpercig fog tartani. De ahogy tovább kérdezel, minden „Ki vagyok én?” közti tér egyre nagyobbá, és nagyobbá válik, és egyre tovább, és tovább maradsz a csöndben.

      Ez a csönd az igazi természeted. A csönd tudatosság. Az „én” szertefoszlásakor szat-csit-ánandává, Brahmanná, nirvánává, Ürességgé válsz. És boldoggá válsz. Az idő haladtával bármit érzel, bármit látsz, bármit mondanak érzékeid, kérdezd, hogy „Kihez jön ez?” Mindig kérdezz!

      Ahogy említettem vasárnap, az ön-kutatás nem meditáció. Ülhetsz bizonyos ideig, az idő során, ön-kutatást gyakorolva, ha kívánod. Nem meditálsz. Kérdezel.

      Követed az én-gondolatot a forrásba. Ne keress eredményeket! Ha úgy találod, hogy nem tudod folytatni, gyakorold a megfigyelőséget!

      Figyelj meg mindent, amin a nap folyamán keresztülmész! Válj a tanúvá! Vigyázz! És ne reagálj!

      Aztán az ön-kutatás jönni fog magától. Valami fel fog benned nyílni, és fel fogod tenni a kérdést, „Ki a megfigyelő? Ki a tanú? És valami azt fogja mondani, hogy „én-vagyok”. És az „én-vagyok” Isten utóneve.

      Úgyhogy, cserélni fogod a meditációt, és a légzéseddel kísért „én-vagyok” meditációt fogod végezni. Belégzéskor azt mondod, „én”, kilégzéskor azt mondod, „vagyok”! Az ön-kutatás az én-vagyok meditáció keverése mindaddig rendjén van, amíg csinálsz valamit. Ez a lényeg. Mindig csinálj valamit! Ne az úgynevezett problémáidra fókuszálj! Ha valami spirituális dolgot teszel, problémáid mindig gondot fognak viselni önmagukra. Fognak. Mindig meg fogják magukat oldani. Ami téged illet, énedet tartsd spirituálisan! Mindig kezdd el, mikor fölébredsz! Ha túl sokat vársz, meg fogsz róla feledkezni, és a napi ügyleteidbe fogsz kezdeni.

      De ha az első ébredéskor valami spirituálist csinálsz, csinálni fogod azt egész idő alatt, és elalvás előtt. Tarts magad folyton spirituálisan! Amikor felébredsz, azonnal kérdezheted magad, „Ki vagyok én? Honnét jön az ’én’? ’Én’, az ’én’ álmodott, és most az ’én’ van ébren. Ki ez az ’én’?” Az „én” aludt mélyen, az álmodott, és most az „én” van ébren. Érdekes. És kérdezd, „Akkor ki vagyok én?” Ami valójában azt jelenti, hogy „Mi a forrása ennek az énnek?” Mindig tarts szünetet, és ne feledd, soha ne adj választ a kérdésre! Amikor „Mi a forrása az ’én’-nek?” kérdezése után pihensz a csöndben, gondolatok kezdenek érkezni hozzád. Úgyhogy kérdezd, „Kihez jönnek ezek a gondolatok?”

      Ha úgy találod, hogy elkésel a munkából, és kelned kell, és öltöznöd kell, vagy bármi egyebet kell tenned, ne kényszerítsd magad maradásra, és ön-kutatás gyakorlására, hanem öltözz! Ahogy felöltöztél, kérdezd magad, „Ki öltözött fel? Én. Ki vagyok én?” És folytasd ezt, ahogy a reggelit eszed, „Ki eszik? Én. Nos, ki ez az én?” És tartsd ezt fenn! Tartsd fenn! Tartsd fenn! Tartsd fenn! El fogod felejteni az elején. De ahogy tartod a lendületet, emlékezni fogsz. És egyre inkább emlékezni fogsz. Egész idő alatt tartsd fenn az ön-kutatást! Add át magad! Csinálhatod a kettőt egyidejűleg. Amikor valamilyen nemszeretem dologgal szembesülsz, kérdezd, „Kihez jön ez?”, és mondhatod azt is, hogy „Vedd el ezt tőlem, Isten! Ez egyáltalán nem tartozik hozzám. Vedd el! Vedd át ezt a terhet!”

      Aztán kérdezheted, „Kinek kellett átadnia Istennek a terhet? Énnekem. Ki vagyok én!?” Ez mindig ugyanahhoz a dologhoz tér vissza. Ez a procedúra. Ezeket a dolgokat kell tenned, ha szabaddá akarsz válni. Miért pazarolod az életedet? A dolgok, amiket magadénak gondolsz, el fognak tűnni. Nem tudod, mennyi időd maradt a testedben. És ha nem váltál nem-elmévé, valójában fogalmad sincs, hová fogsz menni, mikor leveted a tested, vagy mi vár rád.

      Ha ön-kutatást gyakorolsz, ha megadást gyakorolsz, ha figyelmedet a forrásra összpontosítod, biztonságban leszel. És a legrosszabb, ami a tested levetésekor történhet veled, hogy igazi spirituális szülőkhöz reinkarnálódsz, olyan szülőkhöz, akik már hosszú ideje az úton vannak, megadva neked a lehetőséget, hogy korán kezdj a szabaddá, és megszabadulttá válást. Tehát, mit akarsz az életeddel? Anyagi dolgok után akarsz menni, amik ma itt vannak, és holnap eltűnnek? Vagy szabaddá akarsz válni? A választás a tiéd.

      Ha valamilyen kérdésetek van, kérdezzetek bátran!

      SM: Néhány napja nagyon érdekeset álmodtam, Robert, mikor a gyermekemet lefektettem, a belei spriccelni kezdtek, és én pánikba estem. Láttam, ahogy a babám meghal. Csak sírtam, és zokogtam, a fogaim csikorgattam. Teljesen hirtelen azt mondta egy hang, „Lazíts, ez csupán álom!” És a beleket visszatömködtem a testébe, és felébredtem.”

      R: Tehát, mi a kérdés? (SM: Ez az egész egy álom, lazíts!) Jó! Minden, ami megjelenik, az valójában nem létezik. Ha képes vagy rá, hogy csupán fölébredj, a nélkül, hogy ezeken a procedúrákon, és az egész magadon végzett munkán keresztülmennél. És az ok, amiért nem tudsz felébredni az, hogy a világhoz kötődsz. Személyhez, helyhez és dologhoz kötődsz. Ez az egyetlen oka, hogy nem fogsz fölébredni. Más szóval, élvezed a világot. És amíg örömöd leled a világban, soha nem fogsz fölébredni. Nem azt mondom, hogy le kell állítanod az örömet, és fájdalmat kell szerezned. A kettő ugyanazon érem két oldala. Élvezd az örömödet, de ne reagálj rá! Ébredj rá, hogy mi az - májá, illúzió! Ma itt van, holnap elmegy. Tehát, amikor mentálisan nem kötődsz többé, szabaddá válsz.

      S: Eve-nek ugyanaz a tapasztalata volt felébredésről, és azt mondja, „Ez egy álom, valahányszor sok ön-kutatást végeztem a hét folyamán. Utána nagyobb valószínűséggel van álmom, egyfajta lucid álom.” Kíváncsi vagyok, van-e valaki másnak ilyen tapasztalata.

      R: Igen, azok az álmok, mikor sok ön-kutatást gyakorolsz, tényleg jönnek, hogy megmutassák neked a dolgok természetét. Álmodni fogsz, és mindenféle dolog fog történni, aztán az álomban realizálni fogod, hogy az egy álom. Ez mutatja, hogy haladsz. Azok valóban jó álmok. Nincs egy ilyen dal, hogy „Az élet egy álom csupán”? Tudom, hogy hallottam valahol.

      S: Olyan dal is van, hogy „Bővében vagyok a semminek.”

      S: Robert, azt mondtad néhány hete, egy élő guru szükségességéről beszéltél, és a te különös esetedre gondoltam, hány évig voltál a tanítóddal?

      R: Sose voltam egy tanítóval hosszú ideig. Mikor a saját személyes tapasztalatom megvolt, sok tanítóhoz elmentem, hogy figyeljek, és megerősítsem, amin keresztülmentem. (S: Akkor, a tapasztalatodat saját magad hívtad életre?) Mondhatod ezt, igen. De annyira fiatal voltam abban az időben, azt hittem, megőrültem. De mindig bemutatott engem valaki egy olyan tanítónak, aki tudatta velem, hogy ez az egész mi, és hogy valóságos történés volt. (S: Miért hitted, hogy megőrültél?) Mert mássá váltam, mint a barátaim. (S: Az mind nagyon ésszerű.) Nem, amikor össze vagy keveredve a világgal. Mert a világ mást mutatott engem. És mélyen belül éreztem, hogy az egy hazugság. Az egész világot egy hazugságnak éreztem. És amikor elmondani próbáltam a tanáraimnak, és a családom tagjainak, azt mondták, őrült vagyok.

      S: Rosszul tetted, hogy hittél nekik. (R: Pontosan!) A helyes pályán voltál. Ők voltak illúzióban. Néha nehéz egyedül.

      R: Nem vagyok őrült, te vagy az. Az egész világ őrültebb, mint én.

      S: Épp, hogy épelméjű lettél, és azt hitted, megőrültél. Ez paradox.

      S: Ramana volt a tanító, aki alatt a teljes megvalósításodat elérted aztán?

      R: Nem egészen. Ő volt, aki felnyitotta a szemem, hogy ki vagyok, és segített megértenem, honnét jöttem. De már megvalósított voltam, mielőtt megérkeztem hozzá. (S: Akkor hogy nyitotta fel a szemed, ha már megvalósított voltál?) Azt hittem, elromlott valami, mivel úgy éreztem, hogy mindentudó vagyok, mindenütt jelenlévő vagyok, és próbáltam szabadulni attól az érzéstől. Utána mentem Ramanához. Ő megmagyarázta ezt nekem, és mesélt az ifjúkori tapasztalatáról. Amikor ifjú volt, akkor csinálta mindezt a tapaszt. Éveken át magában meditált, csöndben volt, és mindenféle dolgok, különféle módosulások történtek a testével. Aztán azt mondta, nekem, nyugatinak, nem kell csinálnom azt, a módosulás maga a nyugati gondolkodás volt. Tehát nekem semmi máson nem kellett keresztülmennem.

      S: Robert, nappal az ön-ítélkezés egyfajta aggodalmát érzem, és átadom azt az elmémben neked. Mit fogsz tenni vele?

      R: Ne törődj vele, mit teszek vele! Csupán add át! És gondoskodtatni fog róla. Hogy jobb magyarázatot adjak - valójában egyedül az Én létezik. Amikor átadod magad, önmagad egészét, el fog párologni, mert először is, soha nem létezett. Tehát én egyáltalán semmit nem teszek vele, mert az senki. Nincs ereje, nincs kezdete, nincs vége, semmi.

      De te azt hiszed, hogy valami. Amikor átadod, akkor a kegyelem szabadabban áramlik hozzád, mert éned egészét átadtad az Énnek, és az Én veszi éned helyét. Minél mélyebb az átadás, annál mélyebb az Én tapasztalata.

      S: Jó cserének tűnik. Win-win csere, nincsenek vesztesek.

      R: Nincsenek vesztesek. Nem tudsz veszíteni az anyaggal, amit használok!

      S: Múlt héten említetted, hogy az én-megvalósítás leggyorsabb módja mindegyikünk számára a te szolgálatod volna. És a hét folyamán gondolkodtam ezen, és mivel ez volt első alkalom, hogy valami speciálisat adtál nekünk. És szeretném tőled megkérdezni, hogyan tudunk a szolgálatodra lenni.

      R: Soha nem a „te” szót használtam, ha emlékszel. Éned szolgálatáról beszéltem. A te Éned, és az én Énem ugyanaz az Én. Nincs különbség. Mivel bizonyos oknál fogva én ezt világosabban látom, hogy amikor feladod az egódat, átadod az elmédet nekem, az Énnek, nagyobb szabadságot kapsz. Kezdesz nagy örömet, nagy békét tapasztalni. Tehát, amikor szolgáló leszel, akkor valójában Éned szolgálója leszel. Tudsz követni?

      S: Igen

      S: Utálom megint felhozni a szentírást, de Jézus azt mondta, „Bármit, amit a testvéreim közül a legkisebbel tettél, velem tetted.”

      R: Ez nagyon igaz. Ki tudod fejteni? (S: Nos, nem kéne semmilyen különbséget tenni semelyik testvérem között sem, a testvér minden személyt jelent, akármi a körülménye, akár Teréz anya, akár Charles Manson.) Ez nagyon igaz. Egyetlen Én van, és mind az vagyunk. Tehát, bármit teszel mással, önmagaddal teszed. Még tovább menve ebben, ha emberi lényként látsz engem, ha testként látsz engem, nagy hibát követsz el. Én az Énként látlak téged. Egyetlen tudatosság létezik. Amikor a tudatosságban időzöl, szabaddá válsz.

      Tehát, amikor a tudatosság szolgálója vagy, nagyobb mennyiségű kegyelem áramlik. Ez kinyitja a szívedet. Felfelé húz téged. Az elmét a szívközpontba húzza, amikor teljesen szabaddá, megszabadulttá válsz. Néhányan össze vagytok kicsit zavarodva. Amikor hoz nekem valaki egy almát, igazából önmagának adja az almát. Mivel az Én szembetűnőbb ezen a testen keresztül, akkor a mérték, amivel adod az almát, tízszeresen visszatér hozzád. Érthető mindenkinek?

      S: Nem teljesen. (Oké. Mi nem világos?)

      S: Ez a tízszeres dolog az almával. Azt mondod, lényegében a belső hozzáállásuktól függ, hogy mi a teljes tapasztalatuk?

      R: Ez a gyémántkutatáshoz hasonló. Minél mélyebbre ásol, annál több gyémántot van esélyed találni. Amikor a Bölcset szolgálod, az olyan, mint a gyémántkutatás. Részévé válsz a bölcs rezgéseinek, amit kegyelemnek neveznek. Ezért szükségeidre találsz, és vágyaid maguktól teljesülnek. Bármilyen feltételezett történés, mely isteniséged felé irányít téged, felgyorsul.

      S: Tehát, amikor vágyakról beszélsz, azok spirituális vágyak.

      R: Igen, spirituális vágyak. Ezért esik meg sokszor, hogy mikor bizonyos emberek sokat vannak a közvetlen közelemben, úgy tűnik, hogy a dolgok viszonylag rosszabbá válnak számukra, mert ez az egész cucc, az egész karma, amit évszázadokon át halmoztak, gyorsulva tör a felszínre, és egyszerre sújt rád. És ahogy vársz, anélkül, hogy reagálnál, mindegyik kiég. Aztán teljesen hirtelen üressé válsz. És békét, és megszabadulást találsz.

      S: Robert, ez a nem-reagálás, amiről beszélsz - a dolog, amit említesz Danával kapcsolatban, hogy kórházba került, beteg lett, a természetes reakció az, hogy akarni kell egészségessé válni. Igazából én azt olvasom, amit maga Ramana is mondott, hogy az egészség a létezőség természetes állapota, először is. Úgyhogy, úgy tűnik, hogy ez egy természetes reakció, ami a betegségre akar reagálni a vággyal, hogy egészséges legyen. Tudsz erre magyarázatot?

      R: Igen. Az egészség iránti vágy feltételezi, hogy létezik valaki, akinek egészségesnek kell lennie. De valójában soha senki nem vált beteggé. Úgyhogy, senkit nem kell egészségessé tenni. Ha a betegség valóság volna, akkor azzal töltenéd az idődet, hogy valakit, vagy magadat egészségessé próbálj tenni. Minthogy a betegség maga illúzió, gyógyítani próbálni valakit ugyancsak illúzió. És az egyetlen igazi út, ahogy segíteni tudsz neki, az Énedként való létezés. Az igazság által való látás. És az igazság az, hogy minden jól van, és minden úgy bontakozik ki, ahogy kell.

      Dana tudja ezt. Keresztülmegy néhány borzasztó tapasztalaton. De beszéltem ma vele telefonon, és nevetett, és boldogabbnak hallottam, mint hosszú ideje. Azt mondta nekem, hogy mindez amúgy sem létezik, tehát kit érdekel? Igazán jó a hozzáállása. Ami igazinak tűnik, az hamis. Ne ítélj megjelenések alapján! Nem azért vagyunk itt, hogy beteg embereket egészségessé tegyünk. Fel kell ismernünk, hogy soha senki nem volt beteg, és senkinek nem kell egészségesnek lennie! Mindkettő szélhámos. Felül kell kerekednünk ezen a gondolkodáson! És a legkönnyebb módszer ennek a megtételére az, természetesen, hogy kérdezni kell, „Kihez jön ez?” Akkor látni kezded, hogy az én-gondolat hiszi, hogy valaki beteg, és egészségessé kell tenni. Úgyhogy megszabadulsz az én-gondolattól. Az egész univerzum az én-gondolathoz kapcsolódik. Mikor az én-a gondolat transzmutálódik, úgy tűnik, az egész univerzum abbahagyja a működését. Nincs többé univerzum. Betegséghez, és egészséghez hasonló dolgok nem léteznek többé. Ezenközben a legjobbat teszed, amit tudsz.

      S: A reakció rész tudja mindezt, legalábbis intellektuális szinten, mégis megtennéd továbbra is a lépéseket, hogy elérd, ami az egészség állapotának tűnik, nem?

      R: Automatikusan gondját fogod viselni önmagadnak. A tested mindig gondját fogja viselni önmagának. Ami a testednek tűnik, tudja, mit kell tenni, hogy gondját viselje önmagának. De neked nem kellene azzal töltened az idődet, hogy a testedre gondolsz, és azon gondolkodsz, hogy az beteg, vagy egészséges, és megpróbálod egészségesebbé tenni, egész idő alatt arra vágyakozva. Legyél spontán! Csinálj akármit, aminek klónnak kell lennie, és felejtsd el!

      Példaként, hogy miről beszélek, az emberek mindenféle füveket, vitaminokat, zöld cuccot, lila cuccot, és egyebeket adnak nekem. Úgyhogy, reggel minden gondolkodás nélkül az egészet a turmixgépbe dobom egy kevés alma lével. Összekeverem, és megiszom, és elfelejtkezek róla teljesen. Nem gondolom, hogy „ez beteggé fog engem tenni, vagy egészségessé. Ez csupán valami, amit tenni kell.

      S: Robert, mi van az „én vagyok” tudatosság előtt?

      R: Az én-vagyok tudatosságnak egyszerűen azt kell okoznia, hogy megértsd, hogy minden, ami létezik Isten, és semmi más nem létezik. Az én-vagyok annak a folyamata, vagy procedúrája, ahogy erre a következtetésre eljutsz. De a valóság az Semmi. Egyáltalán semmi nem létezik. Amikor az Én vagy, semmi vagy. Az én-vagyok tudatosság tévhitből származik. És te csinálod, hogy az én-vagyok tudatosság visszatér az igazi Énedbe, abba, ami mindig is voltál. A valóságban nem létezik én-vagyok tudatosság. Soha nem is létezett. Mint ahogy Én, abszolút tudatosság, megvalósítás se létezik. Ezek csupán szavak, hogy visszatérj a semmihez. (S: A ’semmi’ se létezik akkor?) Semmi se létezik akkor, az csak egy szó. Amit abszolút valóságnak nevezünk, az valami, ami soha, soha nem volt elbeszélve, vagy leírva. Leírhatatlan. Az igazi valóságra nincsenek szavak. Úgyhogy, az üzenet átadása érdekében azt mondjuk, hogy az igazi valóság tudatosság, szat-csit-ánanda, Nirvána. De ezek mind szavak. És a végső elemzésben az összes szónak mennie kell, és az összes gondolatnak mennie kell. Tehát a válasz semmi.

      S: Srí Bhagván mondta, „a szavak az Igazság dédunokái.”

      R: Ó, igen. Ez egy jó analógia. A szavak az Igazság dédunokái.

      S: Robert, Mama és Papa igazat mondtak akkor, mikor azt mondták, „semmi se lesz belőled”. (R: Mindig erről beszélgetünk. ’semmire se jóvá’ váltam.) De mégsem vagy az. (R: Mi vagyok én? Az a válasz. Csönd. Henry az egyetlen, aki a helyes választ adta. A csönd a válasz.)

      S: A macskám sokáig próbálta azt elmondani nekem.

      R: Hogyan mondta el neked a macska? (S: Csak az által, hogy nem válaszol. Állandóan arra kérem őt, hogy mondja el nekem a titkait. A válasz semmi.) Még annyit se mond, hogy „miau”? Valószínűleg sokat tanulhatsz a macskádtól.

      S: A ’ Workers comp lawyer’-ek se beszélnek.

      S: A ’minden’ szót nem cserélheted a ’semmi’-re?

      R: Valójában nem, mert amikor azt mondod, hogy minden, az dolgokra utal. Valamilyen dologra utal. Nem létezik minden, amikor semmi vagy. Amikor semmi vagy, nem vagy dolog. De amikor azt mondod, hogy minden, a világra kezdesz gondolni. (S: Ez visszahelyez a májába.) Igen. Tehát azt akard, hogy semmi legyél!

      S: Azt mondtad, nem léteznek mások?

      R: Nem, nem léteznek mások. Ha léteznének mások, létezne valami.

      S: Mondhatjuk, és gondolhatjuk, csupán a szavakat tekintve, a semmi helyett, hogy nincs másik?

      R: Ha ez segít neked, akkor mindenképpen mondd! Mondhatsz bármit, amit szeretnél.

      S: Ez egy semmi, aminek semmi köze semmihez.

      R: Igen. Amint gondolkodni kezdesz, elrontasz mindent. Ne próbáld megérteni! Nem tudod. Ez olyan, mint megpróbálni kitalálni, mi volt először, a mag, vagy a fa. Az egyetlen út, ahogy haladni tudsz, az ön-kutatás, önátadás, az Én szolgálata, és a csönd.

      S: Mi az Én szolgálata?

      R: Egód feladása, elméd feladása, az egésznek az átadása a Bölcsnek.

      Van prashadunk? Emlékezzetek, az egész tanítás a prashadban van!

      (felvétel vége) [TOC]

Kategória: Robert Adams | Hozzáadta:: nisargadattin (2017 Július 15)
Megtekintések száma: 68 | Hozzászólások: 1 | Helyezés: 5.0/1
Összes hozzászólás: 1
0
1  
koszonom

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]