Főoldal » Cikkek » Robert Adams

Robert Adams: Az úton - 86. átirat

Az úton (Megszabadulás a negatív szokásoktól)

 

86. átirat

1991. augusztus 11.

 

      Robert: Jó napot kívánok! Isten hozott! Tudom, van néhány Dnyání aspiráns köztetek, aki nem élvezi túlságosan a kántálást. (nevetés) Nagy hibát követtek el. A kántálást magában foglalja a világ minden hagyománya. A katolikus, a zsidó, a protestáns, a baptista, a hindu, az iszlám.

      Miért? Ha nem volna jelentőségteljes, miért kántálnának? Nos, mikor ide jössz, a világ egy hétig veled volt, befolyásolván a viselkedésedet. A kántálás valami módon mélyen hat az alanyra, megnyugtatva, valami magasabbra készítve fel őt. Még tudatosságod megváltozása is felemel téged. A kántálás nagyon jó. A Ramana ásramban mindig volt két órájuk, hogy minden mást megelőzően kántáljanak, reggel és este. A Rámakrisna ásramban ugyanígy. Mindenhol.

      Szóval, a Dnyání aspiránsok egyedül a szóban hisznek. A szó lényegtelen. Sokan csupán azért jöttök, hogy halljatok engem beszélni. Honnét tudjátok, hogy tudom, mit beszélek? A szavak azok szavak. A kántálás több ezer éves, és megvan a maga értéke.

      A nyugati, és keleti gondolkodás közötti legfőbb különbség ebben áll. A nyugati gondolkodás minden külvilágban láthatót jóként, és rosszként tekint. A keleti gondolkodás átlátja bizonyos mértékig, hogy minden belülről jön, nem fogad el mindent, amit lát, vagy amit közvetítenek számára az érzékek. Kötődéstől, és reakciótól mentesen szemlél mindent. Ez a keleti gondolkodás több ezer év óta fennáll. Az Egyesült Államok csupán 200 éves. Ezt figyelembe kellene vennetek.

      Nyugaton a legtöbb ember arra törekszik, hogy valami önmagához képest külsővé váljon. A külső világ befolyásolja őket. Elhiszik, amit látnak. A külső világ magába foglalja a testüket, és a gondolataikat. Természetesen testnek, és gondolatnak hiszik magukat. Azt is hiszik, hogy amit a világ mutat nekik, az helyes. Ez nem igaz. Minden a világban belsőd valamilyen eredménye. Az egész univerzum gondolataid manifesztációja.

      Sem-mi nem létezik a hozzájárulásod nélkül. Tudom, ez furcsán hangzik néhányatoknak, de ez az igazság. Ennek a világnak az utált dolgai, és a szeretett dolgai a saját kivetítéseid, a saját Éned. Amikor egy lény elkezdi felismerni, hogy ő a világ, ő az univerzum, akkor nagyon óvatossá válik a gondolatait illetően, a dolgok észlelését illetően.

      E világ minden dolga a változás törvényének alávetett. Sem-mi nem marad örökké ugyanaz. Következésképpen, ha tudatlanság miatt személyhez, helyhez, vagy dologhoz kötöd magad, szenvedni fogsz, mivel annak változnia kell. Amikor valamitől, vagy valami hozzád képest külsőtől idegenkedsz, igazából magadtól idegenkedsz. Mivel Éned mindenütt jelenlévő. Te vagy az Énje mindennek, amit észlelsz. Hogy tudsz idegenkedni valamitől? Mindenhez közöd van.

      Minden az Éned, nem csupán néhány dolog. Ha rossz hangulatban vagy, ha tudatlan vagy, ha utálkozol, önmagaddal teszed. Ennélfogva, illendő szeretned mindent. Mondd magadnak, hogy „Nem értem, hogy ez az egész miről szól.” Legyél becsületes önmagaddal! Hiszen, ha azt a kinti fát utálod, magadat utálod. Miért? Mikor mélyen alszol, létezik számodra a világ? Nem mondhatod, hogy létezik, mert mélyen alszol. Olyan jól vagy, mint meghalva. Az egyetlen dolog az általad halálnak nevezettről, és a mély alvásról az, hogy mély alvásban megint ebbe a világba ébredsz fel. A halálban egy másik világba ébredsz. Ez az egyetlen különbség a mély alvás, és halál között. Ami téged illet, amikor mélyen alszol, abszolút semmi közöd ehhez a világhoz. Amikor a tested lehull, megint abszolút semmi közöd ehhez a világhoz, és valahol máshol folytatod.

      Fedezd fel, mi vagy tulajdonképpen! Semmi nem az, aminek tűnik.

      Ezért mondják nekem sokan, hogy az ön-kutatást valahogy nehéz gyakorolni. Nem tudják fenntartani. Nem tudják végezni. Ezért mondja az összes nagy Bölcs, hogy az önkutatás csak érett lelkeknek való. Mire gondolnak? Azokra a lényekre gondolnak, akik rossz természetüket, tudatlanságukat, visszataszító módozataikat, hitrendszerüket transzcendálták bizonyos fokig. Ahhoz, hogy ezt megtedd, előző létezésedben különféle szádhanákat, spirituális diszciplínákat kellett gyakorolnod. Ha mindezeket csináltad, az ön-kutatás könnyűvé válik. Szereted. Részeddé válik. De mikor régi szokásaid közül még mindig megvan néhány, azok azonnal utadat állják, mikor gyakorolni kezded az ön-kutatást. Az egód, az elméd, az én-gondolat nagyon nagy. Körülzár téged, és nem tudsz átma-vicsárát végezni. Elunod azt. Azt mondod, nem működik. Azt mondod, túl nehéz. Ez azért van, mert tele vagy önmagaddal. Egód mindent kisajátít.

      Gondolkodj egy pillanatra, a ma reggeli ébredésed óta mennyit gondoltál magadra! Nem terád, az énre vonatkozik minden? „Én felkelek, én éhes vagyok, én olvasni akarom az újságot, én sétálni akarok, én izzadok, én fázom, én ezt érzem, én azt érzem, én szükségelem ezt, én szükségelem azt. Mindig én, én, én. Mindig én, én, amit az én akar. Ezért, amikor megpróbálod feltárni magadról az igazságot, a külvilághoz fordulsz. A külvilághoz fordulsz tanítóért, tanításért, könyvért, magnószalagért, valamiért, ami tehet érted valamit, valamiért, ami bekapcsol téged. Amikor aztán az nem működik, drogokhoz, fűhöz, heroinhoz, kokainhoz, akármihez fordulsz. Az emberek önmagukon kívüli valamit keresnek, hogy boldoggá tegye őket.

      Ezt nagyon viccesnek találom, mivel a természeted boldogság. Igaz természeted boldogság. Mindig az volt, soha nem volt más. A béke az igazi természeted. Ezért mulatságos számomra, hogy az emberek ezt a világot egy békés világgá akarják tenni. Boldogságra akarnak lelni egy békés világban. Ilyen világ nem létezik, és soha nem is fog. De azt nem tudod tagadni, hogy létezel. És mivel létezel, bármit keresel, rajtad belül van. Meg kell tanulnod mélyen magadba merülni, és megtalálni az igazságot! De hogy tudnál, mikor a világgal, és személyes éneddel, és magaddal törődsz? Hogy tudnál, ha mindig arra gondolsz, hogy mit tesznek veled mások, hogy mit teszel magaddal te, hogy mire van szükséged, hogy mit kell elérned. Hogy tudnál megszerezni valami mást? Nem tudsz. Túl sok van belőled. A te-t meg kell semmisíteni. Az elmét, a személyes ént, az egót meg kell semmisíteni. Csak amikor ez megtörtént, fogsz elkezdeni érezni valami mást.

      Tehát, mi a teendő? „Soha nem fogok felébredni, soha nem fogok ön-megvalósítottá válni” - mondhatod magadnak, ha nem tudsz ön-kutatást gyakorolni. És aztán ez megint vicces számomra, mert az igazság az, hogy már az vagy. Annyira egyszerű! Mindössze annyit kell tenned, hogy meg kell magadtól szabadulnod. Tagadnod kell mindent, amit fontosnak, jónak, és rossznak gondolsz. Az önmagad miatti aggódást be kell fejezned. Mi történhet veled? Mi a legrosszabb, ami történhet veled? Meghalhatsz? Az rossz? Mi élet? Élet születés, tapasztalatok halmozása, majd haldoklás. A tested lehullása a móka kezdete.

      El kell kezdened másképp nézni az életedre. Ki létezik? Ki éli ezt az életet? Amikor feltárom neked a végső igazságot, nem hiszel nekem, és én nem is várom el, mert a végső igazság szerint senki nem éli ezt az életet. Amit látsz, szagolsz, ízlelsz, érzel és hallasz, az nem létezik. De mielőtt ilyen konklúzióra juthatnál, az elején kell kezdened. Szádhanát, spirituális diszciplínákat kell gyakorolnod. És a gyakorlás nem azzal kezdődik, hogy megpróbálsz más embereket megváltoztatni, hogy azt tegyék, amit te akarsz. A gyakorlás azzal kezdődik, hogy önmagadra nézel, és meglátod azokat a rossz szokásokat, amik rajtad belül vannak.

      Ha rossz a természeted, nem tudsz az életen ezen a módon keresztülmenni. Be kell először azt vallanod magadnak, utána fel kell tenned magadnak a kérdést, „Hogyan tudok ettől megszabadulni?” Ha e kérdést őszintén teszed fel magadnak, érkezni fog a válasz. És ez az összes negatív szokásodra is igaz. Csak önmagadon belül tudsz ettől megszabadulni. Ne környezetet próbálj változtatni, mivel rossz természeted veled fog maradni! Amikor azt gondolod, hogy nem tudsz kijönni emberekkel, mert senki nem tűr el téged, és rossz természetedből fakadó akaratodat nem engedi keresztülvinni, és mindig okoskodsz, és rossznak látod a dolgokat mindenütt, abban a hiszemben, hogy Tucson-ba fogsz költözni, ahol békében leszel, ez egy hazugság, mivel mindenhová magaddal fogod vinni önmagadat.

      Amikor Tucson-ba mész, először minden frissnek, és újnak fog tűnni. Találkozni fogsz új emberekkel, el fogsz menni egy új szatszangra, találni fogsz új tanítót, találni fogsz egy új állást, kapni fogsz egy új lakást, és azt fogod mondani, hogy „Hé, ez nagyszerű!” Meddig fog ez tartani, mielőtt visszatérsz oda, ahol azelőtt voltál? Nincs menekvés. Az egyetlen menekvés ott maradni, ahol vagy, annak látni magad, ami valójában vagy, és dolgozni magadon, hogy mindazokat a rossz szokásokat transzcendáld, és transzmutáld.

      Hogyan csinálod ezt? Amikor valaki ilyen fajta tanácsot kér tőlem, nem pszichiáter vagyok. Én a spirituális életben vagyok érdekelt. De az „Azonosulj a forrásoddal! Gyakorolj ön-kutatást, és rossz természetedet el fogod távolítani!” személyhez intézett mondás oktalanságát én is átlátom. Ez szép, és jó. Lehet csinálni ezen a módon, de a legtöbb ember számára ez nem egyszerű. Létezik egy út a rossz szokásaidtól, rossz hangulatoktól, érzelmektől, akármitől, depressziótól, és mindezektől a dolgoktól való megszabadulásra, és ez az út nem nehéz. Azt csináld, hogy válj tanújává rossz természetednek, ellenszenves módozataidnak, kapzsiságodnak, önzésednek, kéjvágyadnak, és bármidnek! Figyeld magad, ahogy keresztülmész ezen! Belátom, kezdetben kicsit nehéz lesz, mert mikor a rossz természeted felmerülésekor erőszakossá válsz, abban az időben nehéz lesz figyelned magadat. De ahogy figyelni kezded magad, mikor kissé dühössé válsz, azután a figyelés a rossz természetednél sokkal nagyobbá válik, és itt van, ahogy ez működik.

      Nézd magad, ahogy haragra gerjedsz! Figyeld magad, ahogy haragra gerjedsz! Azonosulj a haraggal, ami támad benned! Teljesen azonosulj a haragoddal! Tudom, azt mondod, „De hát Robert, ha azonosulok a haragommal, az még inkább megnövekszik.” Épp ellenkezőleg, amikor teljesen azonosulsz a haragoddal, látni fogod, hogy a harag az én-gondolathoz tartozik. Úgy fogod találni, hogy átlátod, hogy az én vagyok dühös. Az én és a harag azonosak. De az én nem én vagyok. Az én teljesen el van tőlem különülve. És ettől nevetni fogsz kezdeni, mivel átlátod, hogy nem te vagy egy a rossz hangulattal. Az én van. Hibáztasd teljesen az ént, és figyeld, ahogy az én támad, az a harag támadás! Ahogy figyeled az ént, az én szintén a rossz természeted, apadni fog kezdeni. Egyre gyengébbé, és gyengébbé fog válni.

      Ezt elismétlem újra. Bármilyen minőségtől akarsz megszabadulni, figyeld meg, és azonosulj vele! Amikor képes vagy ránézni, elkezd oszlani. Nem szereti, ha nézik.

      Mondok példát. Mondjuk, barátoddal mindig vitatkoztok. Barátod rossz természetű. Barátod erőszakossá válásakor többnyire te is erőszakossá válsz, természeted beindul, és nagy szóváltás kerekedik, a következő alkalomig dühösek vagytok egymásra. Senki nem győzött. Aztán, amit elmondtam nektek, kezded érteni. Annyira, hogy mikor barátod visszatértekor egy másik erőszakos érved van, ez alkalommal nem válaszolsz. Bámulsz a barátodra, az azonosul az énnel, te pedig nem válaszolsz.

      Mit gondolsz, mi fog történni? A barátod ki fog merülni, és ráébredve, hogy nem válaszolsz, egyre gyengébbé, és gyengébbé fog válni. Aztán, ha legközelebb meglátogat téged, kétszer meg fogja gondolni, mielőtt dühössé, és vitatkozóvá válna, mivel tudja, hogy nem fogsz válaszolni. A tanúvá váltál. Két dolog egyike fog történni. Barátod látja, hogy nem válaszolsz többé. Tehát nem tud veled vitatkozni, és távozik, és nem látod többé. Keres valaki mást, akivel harcolhat. Vagy bocsánatot kér, és a barátod akar maradni, és változtat a viselkedésén.

      Tedd ugyanezt önmagaddal! Mondjuk, egész életedben önző voltál. Te, és én tudjuk, hogy sok ember tart dollár ezreket a bankban. De mikor etetni kellene a hajléktalanokat, segíteni kellene a szegényeken, valakiért tenni kellene valamit, szegénynek mondják magukat.

      Nem akarnak a bankban lévő pénzükre gondolni. Úgy viselkednek, mintha magukkal akarnák vinni. És van néhány téves hiedelmük, „Nos, ezt én a gyerekeimre, illetve a rokonaimra fogom hagyni.” Nyomorultul élik életüket, mert nem mernek a pénzükhöz hozzányúlni, és jól élni, és másokon segíteni. És mikor meghalnak végül, mit gondoltok, mi történik? A rokonok megtámadják a végakaratot, hogy a pénzből részt kapjanak. Nem érdekli őket a halálod. Gyerekeid három hét alatt elköltik az egészet, és ugyanott vannak, ahol kezdték, és te elmentél.

      Vedd észre, hogy rosszul nézed a dolgokat! Mit csinálsz? Légy tanúja önzőségednek! Légy tanúja kapzsiságodnak! Próbáld megérteni! Próbáld átlátni, miért vagy ilyen! Azért vagy ilyen, mert rossz útra tévedtél. Rossz hiedelmeket oktrojáltak rád, mindenről. A dolgok többsége, amit a legtöbben ma itt ülve hiszünk, hibás. Amit életről, dolgokról, emberekről hiszel, annak 99 százaléka hibás. De dolgozz ezzel ugyanúgy! Azonosulj a kapzsiságoddal, az önzéseddel, a természeteddel, azokkal az érzelmekkel! Figyeld azokat! Nézd azokat! Ahogy nézed őket, egyre gyengébbé, és gyengébbé, és gyengébbé fognak válni, te pedig növekedni fogsz.

      Ahogy így folytatod a munkát magadon, el fog jönni a nap, ebben, vagy a következő életben, mikor egy advaita védánta tanításhoz, egy nem kettős tanításhoz fogsz vonzódni. Azután, mikor azt mondják neked, hogy gyakorolj ön-kutatást, az éppen az a dolog lesz, amit keresel. Örömödre fog szolgálni. Immár keresztülmentél a kundalini utazásokon, az ashtanga jóga utazásokon, az elme kontroll utazásokon, az okkult erők utazásokon, immár mindezeken túl vagy. Abban az időben szükséges volt ezt tanulnod, de most elkezded megérteni, hogy mindez az elméből jön.

      Minden az elmében van, minden tanítás, minden. A spirituális diszciplínád miatt, ebben az életben, és a múlt életekben, belátásra jutottál, hogy „Nincs szükségem tanításra. Amit tennem kell, az az elmémtől való megszabadulás.” Az elme távozásakor az én vagyok fog uralkodni. Az én vagyok fog uralkodni. Akkor az én vagyokká fogsz válni. És az én vagyok nem a tested, vagy valami veled kapcsolatos speciális dolog. Az én vagyok egy másik szó a mindenütt jelenvalóságra. Az mindent átható. Az az Én, a valódi Én. Egy terjeszkedést fogsz érezni magadon belül. Az egész univerzummá te-vé válik.

      Természetesen, jelenlegi állapotodban, a tény miatt, hogy emberi lényként gondolsz magadra, csodálkozol ezen, „Hogy is lehetnék az univerzum?” Entitásként, egóként gondolsz magadra. Tested börtönébe vagy zárva, és az a határ. De most gyakorlásod miatt, és a diszciplína miatt érezni kezded, hogy az univerzum vagy. És tudod, hogy elméd az, ami az univerzum.

      Tehát, akarj megszabadulni az elmédtől! És hogyan kezdd? Megint, lásd, hogy elméd igazából egy köteg gondolat! Gondolatok a múltról, és aggodalmak a jövőről. Ennyi az elméd valójában. Semmi egyéb. Ezért kezdd el kérdezni, hogy „Kihez jön ez az elme?” Mikor azt mondod, hogy „Kihez jön ez az elme?”, azt értsd úgy is, hogy „Kihez jön ez az univerzum?” Úgy értsd, valójában, hogy honnét jött ez az univerzum. Honnét jött Isten, a világ, a testem, az ügyeim, a hitrendszerem? Ez az, amire gondolj, mikor azt kérdezed, „Kihez jön a világ, kihez jön ez az univerzum?” És a válasz persze az lesz, hogy „Miért, az hozzám jön. Én észlelem ezt. Én érzem azt. Én látom azt.” Előzetes gyakorlásod miatt egyszerű lesz érzékelned, „Látod, mit mondtam? Azt mondtam, „Én látom azt.” Más szóval, az nem vagyok én. Ez nem az igazi énem. Az én, amely észleli az univerzumot, az észlel egy Istent. Ki ez az én? Mi a forrása az énnek? Honnét jött ez az univerzumként megjelenő én? Ki által született? Hogyan jött létre?” Ahogy szüntelenül gyakorolsz, a válasz érkezni fog, „Senki által nem született, és soha nem jött létre.” Majd csönd lesz, nyugalom lesz, és boldognak fogod érezni magadat. Olyan boldogságot fogsz éretni, amelynek a létezéséről soha nem álmodtál. Annyira nagy lesz, hogy azonnal transzcendálni fogod a tested, illetve úgy kellene mondanom, hogy testedet, világodat, és ügyeidet boldogsággá transzmutálod.

      Mások szemében ugyanolyannak fogsz tűnni, mint most, de tudni fogsz. Nem fogsz adni magadnak egy nevet, és nem fogod azt mondani, hogy „Most megvilágosodott vagyok”, vagy Dnyání vagyok”, vagy „Most ez vagyok”, vagy „Most az vagyok”. Azokat a neveket azok az emberek adták, akik nem az, azoknak az embereknek, akik az. A fölébredett személynek nincs neve, mivel ő szat-csit-ánanda. Aki Brahman, üresség, mindent átható, soha nem született, mindig létezett, mindenkor létező. Azok a szavak nem fognak érkezni hozzád, de a létezés érzése érkezni fog hozzád. A tiszta létezésé. Nem az ekként, vagy akként való létezésé, hanem az abszolút valóságként, tiszta tudatként létezésé. Az a végső eredmény.

      Tehát, beszéljünk rólatok! Mihez fogtok kezdeni mindezzel? Hallgatjátok a szavakat. Amelyek ideget találnak néhány emberben, és páran el fogják kezdeni az önmagukon belüli gyakorlásukat. Mások más tanítóhoz mennek jövő csütörtökön, és megnézik, hogy az a másik tanító mit ajánl. Mások elolvasnak egy újabb könyvet, és hozzáadják a gyűjteményükhöz. Mások azt fogják mondani, hogy „Ez és ez a tanító Hawaii-n lesz a jövő héten. Odarepülök, hogy megnézzem őt.” És ez fog folytatódni megtestesülésről megtestesülésre.

      Minden, amit akarsz, önmagadon belül van. Igazi tanítód az Én. És hol máshol lehetne az Én, mint önmagadon belül? Te vagy az. Hagyd abba a keresést! Kezdd el csinálni, és válj azzá!

      Ha van valamilyen kérdésetek, kérdezzetek bátran!

      SK: Robert, azt mondtad, minden előre meghatározott. A megkülönböztetés, amit Isten ad nekünk, milyen mozgási terünk van azzal a megkülönböztetéssel? Milyen messze tudunk elmenni vele? Mint amikor döntést hoztam, hogy életem hátralévő részében szigorúan a szívcsakrámra hallgatok, és semmi másra. Nem kell vitázni többé az intellektusommal, nem kell hallgatni az intellektusra, csupán a szívre. Úgy érzem, vannak bizonyos erőim, amiket Isten adott nekem, ami felruház engem a joggal, hogy ezt az utat, vagy azt az utat válasszam, bizonyos körön belül. Nehéz időket élek, hogy megértsem, hogy minden előre elrendezett.

      R: Amíg világi életet élsz, amíg a világ hat rád, és te hatsz a világra, minden előre meg van határozva, minden. De amint alázatossá válsz, és alázatosságot szerzel, gondolkodás helyett befelé kezdesz fordulni, a helyett, hogy azt gondolnád, hogy „Nagy vagyok”, és „meg tudom tenni ezt”, és „meg tudom tenni azt”, inkább azt kellene érezned, hogy semmi vagy, és mindent átadsz Istennek, befelé fordulással, és Istennek való ajánlással. Ez az idő az, mikor a predetermináció gyengévé válik. De amíg ebben a világban élsz, világi személyként gondolkodsz, én az vagyok, és ez ez, és ez ennek ez a módja, és annak az a módja, minden, még az ujj felemelése is előre meghatározott. Csak mikor mélyen önmagadba merülsz, és egódat, ambícióidat, érzületeidet, érzelmeidet, a jóról és rosszról alkotott ideádat, Istenedet feladod, és üressé válsz, csak akkor fogsz szabaddá válni.

      De amíg reagálsz a feltételekre, és a világra, addig soha nem tudsz szabaddá válni, addig ez az egész előre meghatározott. És addig mész át az egyik életen a másik után, amíg fel nem adod. Az ego nagyon erősnek tűnik. Azt fogja mondani neked, hogy ez vagy, illetve az vagy, és jó személy vagy, és ezzé kellene válnod, és azzá kellene válnod, ez az egód, mikor dolgozik. Mosolyognod kellene, és azt mondani, „Nem, add át az egészet Istennek, válj üressé!” Mikor a hajó üres, ki tudsz hajózni az óceánra, és ...

      (szünet a szalagon)

... teljesen piszkos, mocskos víz, nem tudsz hozzáadni semmit. Ugyanaz marad. Ugyanezen a módon vagyunk teljesen átitatva megtévesztéssel, a nagyszerűség ideáival, a mindenféle szívbéli hiedelmekkel, hogy fontosak vagyunk, és hogy küldetésünk van. („Isten küldetést adott nekem”, mint a blues brothers, „Istentől kapott küldetésen vagyok”.) Mindannyian ezt hisszük, mindennek mennie kell. Ki kell fejlesztenünk egy óriási alázatosságot. Úgy kell tekintenünk az utcán élő csövesre, mint Istenre. Úgy kell tekintenünk a valaha elképzelhető legrosszabb helyzetre, hogy az Isten, és teljes alázatosságban válj nyugodttá, és csöndessé, megadva magad teljesen, minden téren! Akkor szabaddá válsz, és nem vagy többé a karma hatáskörében, addig azonban kötnek a törvényei a karmának.

      SE: Hogy tényleg biztosak legyünk afelől, amiről beszélsz, mi a kapcsolat az észlelt világ, és a testünk, az elménk és így tovább, az én-vagyok, és a tudatosság között?

      R: Az általunk észlelt világ az egóból jön. A tudatosság, és az én-vagyok jelentése azonos. A tudatosság, és az én-vagyok akkor van, amikor az ego teljesen transzmutálásra, és transzcendálásra kerül. Ami marad, az én-vagyok tudatosság. Ez a kettő ugyanaz. Az én-vagyok tudatosság azt jelenti, hogy üresség vagy. Nirvána vagy. Az univerzumban minden belőled jött ki. Nem vagy többé a világ, nem vagy többé az ego, kiterjedtél, és igaz természeted szavak nélküli tudatossággá válik. Igazából nem gondolsz az én-vagyok tudatosságra, vagy az én-vagyokra. Azzá váltál, és nem léteznek szavak a leírására. Mások használni fogják azokat a szavakat, a leírásodra, de a te számodra nem léteznek szavak. Te teljesen szabad vagy.

      SE: Mire gondolsz, mikor azt mondod, hogy a világ teljesen illuzórikus, még az illúzió sem létezik? Úgy érted, hogy igaz természetedhez képest illuzórikus?

      R: A világ önmagadhoz, igaz természetedhez képest illuzórikus. A világ azért létezik csupán, mert elméd létezik, de mikor tudatosság vagy, nem létezik világ. Ez olyan, mint egy álom. Az álomban minden éppen így zajlik, de te tisztában vagy, hogy nem vagy az álom. Valóság vagy, tudatosság vagy.

      SR: Robert, ki a... tudom, hogy ez egy állandóan felmerülő kérdésre való visszatérés, és valószínűleg tudom, hogy mi lesz a válaszod, de megint megkérdezem. Ki a szerzője/teremtője az egónak, amely cselekedte mindezt? Úgy vélem, ha nyugtázod, hogy létezik egy ego én, és mi ebben a szobában mindannyian osztozni tűnünk rajta valamelyest, lehet, hogy a kérdés akadémikus, de honnét jött, és miért? Azt gondolom, sokan kérdezik... (R: Tudom.) Miért? Miért kell annak elkezdődnie?

      R: Igen. Csak azt nyugtázom, hogy létezik egy ego a használatodra. Ego soha nem létezett. Nem létezik most, és csak egyetlen szót tudok alkalmazni, hogy megértessem veled, ez a víz a délibábban. Amikor vizet látsz a délibábban, azt mondod, hogy az víz, de mikor közelebb mész, és megvizsgálod, nem létezik víz, az egy délibáb. Ugyanezen a módon tűnik az ego, és a világ valóságosnak. Valóságosnak tűnik, mert annyira az illúzióba vagyunk kötve. De senki nem hozta létre. Soha nem lett létrehozva. Belátom, hogy a véges elme ezt soha nem tudja megérteni.

      Hogy lehet, hogy semmi nem került létrehozásra, mikor látok mindent a szemeimmel? Ez olyan, mint a hipnózis, olyat láttatnak veled, ami nem létezik. Miért? Nincs miért, mert semmi nem létezik. Ha valóban létezne, akkor volna miért. De mivel nem létezik, senki nem létezik, hogy miértet mondjon.

      Hogy ezt jobban megértsd, mélyen magadba kell merülnöd, és fel fogod fedezni, hogy soha nem léteztél, és most sem létezel. Ne próbáld elemezni, nem fogsz jutni sehová, bele fogsz őrülni. Tapasztaltam. De persze ne higgy nekem, miért kellene hinned! Hanem gyakorolj! Addig kell magadon dolgoznod, amíg a kérdés megválaszolásra nem kerül.

      SE: Hogyan tud gyakorolni, ami soha nem létezett?

      R: Ami soha nem létezett, az nem gyakorol. De ami létezőnek hiszi magát, az gyakorol. Úgyhogy, amíg azt hiszed, hogy létezik valami, gyakorolnod kell, amíg fel nem fedezed, hogy semmi nem létezik, és akkor nem fogsz gyakorolni.

      SR: Robert, amint az illúziónak a tükrén keresztüllépsz, világos képet kapok, akkor ez világossá válik, mert látom, hogy ott nem tennéd fel a kérdést, mivel most egészen új nézőpontból látod, de mi különböző perspektívából látjuk. Tehát, nem tennéd fel többé a kérdést, de azok ott a másik oldalon ki próbálják szabadítani valahogy magukat a délibábból, vagy a délibáb ideájából, úgy vélem, ők továbbra is, újra, meg újra fel fogják tenni neked a kérdést, és ha megértik egyszer, akkor feltehetően nem jönnek többé ezekre a szatszangokra, vagy továbbmennek?

      R: Hová mennek tovább? (nevetés) (SR: Ó, hát van más tanító, aki beszél a következő lépésről, és oda kell menned.)

      (a tanítványok nevetnek, és megjegyzéseket tesznek)

      SB: Robert, Májá Bábá, régebben olvastam Májá Bábát, és ő azt mondta, hogy eredetileg Isten nem volt tudatában Istenségének, és azért hozta létre az egész teremtést, hogy elkülönítse önmagát, és aztán végigmenjen az állatvilágon, a növény, ásvány, féreg, emberi lény világon, aztán realizálja magát az okkult anyagként, mint fények, és hangok, és magasabb síkok, aztán, hogy csak realizálja, hogy ő a szeretett, hogy ő a keresett, és aztán tudatában van, hogy ő Isten.

      R: Azok gyerekeknek való történetek. (nevetés) (SB: De van értelme.) Persze, van értelme. Ki számára van értelme? (SB: Az elme számára.) Persze. (SB: Az az értelme, hogy oka van mindezen értelmetlenségnek, tudod?) Mint ahogy „Ádám és Évának” is van értelme sok baptista számára. (SB: Hmm.) Kell egy történet. Ha nem volna történet, mindenki paff lenne. Az emberek öngyilkosságot követnének el. Ha rájönnének, hogy soha nem léteztek, hogy nem volt kezdet, és nincsen vég. (nevetés)

      SR: Robert, valamikor, csupán a móka kedvért, kitalálnád a történetét a válasznak, hogy miért?

      R: Sok történet létezik. (SR: Igen tudom.) Olvasd az Upanisádokat, olvasd az Ószövetséget, az úton-útfélen történeteket! Kötetek születtek a történetekből. Az Upanisádok kb. ilyen vastag (mutatja a kezeivel) teli van mindenféle történetekkel. Amikor mindegyikőtöknek azt kell mondanotok, hogy „én vagyok az”. Ki fogja olvasni?

      SM: Robert, csupán egyetlen dolgot tudok mondani, hogy az idea az, hogy „Mit érdekel?” az csak az elmémből jön, „Mit érdekel?” (R: Igaz.) Az csupán az intellektus. (R: Persze, persze.) Igazából nem számít. (R: Nem.) Eléggé egyszerű. Az csak van, szabadon megadja magát. Kutass, majd add meg magad!

      R: Így van. Amíg ezek a dolgok számítanak, merülj magadba egyre mélyebbre, és mélyebbre, amíg a választ meg nem találod!

      ST: Miért volna az öngyilkosság rossz, ha nem létezik?

      R: Ki mondta, hogy az öngyilkosság rossz? (ST: Azt mondtad, ez az, amiért velünk kapcsolatos történetek vannak.) Ó, arra gondolok, hogy előbbre lehetnénk a játékban. Nem számít, ha öngyilkosságot követsz el. Az egész dolog egy vicc amúgy is. Mert igazából nem létezik senki, hogy öngyilkosságot kövessen el. Ha nem létezel, hogy tudnál öngyilkosságot elkövetni? De ha játszod a játékot, tudsz öngyilkos lenni, tudod követni hairy carey-t, tudsz a bombázójává válni a pentagonnak. (nevetés)

      SB: De ha öngyilkos leszel, elvágod magad a lehetőségétől istenséged megvalósításának? (R: Nem szükségképpen.) Akkor teljesen elölről kell kezdened, és féreggé válhatsz, és keresztül kell menned az összes birodalmán a természetnek... (SE: ...vagy buszsofőr?) Valószínűleg az voltam utolsó életemben, és itt kell lennem, és el kell viselnem mindannyiótok személyiségét. (nevetés) A tanítások, amiket olvastam azt mondják, hogy az öngyilkosság nagyon nagy bűn.

      (a tanítványok viccelődnek, és nevetnek)

      SB: Ez teljesen olyan, mint a gyilkosság. Meggyilkolod a testet, ami ráadásul nem te vagy, ez olyan, mint meggyilkolni valaki más testét.

      R: Nos, ez nem olyan, mint a gyilkosság, mivel önmagaddal teszed. (SB: Igen, de nem te teremtetted magad, úgyhogy ez olyan, mintha meggyilkolnád magad...) Akkor ki teremtett téged? (SB: Nos, aki örökké volt. Miért mondja minden spirituális mester, hogy az öngyilkosság szörnyű bűn?) Kérdezz egy spirituális mestert! (nevetés) (SB: Azok valóban azt mondják, Robert, spirituális emberek, megvalósított Mesterek...) Az emberek mindenféle dolgokat mondanak. Olyan sok dolgot mondanak, hogy az emberek elmebetegekké válnak. Beszélj kevesebbet! Gondolj kevesebbet! Légy önmagad, és válj szabaddá!

      SE: Hogy emelkedik fel az elme a világhoz? Mi a folyamat?

      R: A létezni tűnő elme önmagáról gondolkodik. Miközben önmagáról gondolkodik, kialakul a test. Amikor a test kialakul, a világgá, az univerzummá, Istenné, és minden mássá tágul. Tehát az elme elkezdett mindenfélét teremteni, amit látsz. Ha a helyzeten változtatni akarsz, nem fakivágásnak, és e világ élhetőbbé tételének állsz neki, hanem megszabadulsz elmédtől, amely létrehozta mindezt.

      Amikor elméd távozik, mellesleg az elme egy másik név az egóra, mikor az elme távozik, minden más vele együtt távozik, mert az elme a személyes én is, és minden a személyes énhez kapcsolódik. Az elme, és az én, és az ego távoznak, utána csak az Én van jelen. Tehát az elme a tettese a létezésnek.

      SE: Hogyan került az elme létrehozásra, és kerül fenntartásra?

      R: Sehogy. Semmi nem hozta létre, úgyhogy semmi nem tartja fenn. (SE: Ki figyeli?) Senki. (SE: Mi akkor a kapcsolat a tudatosság és az elme között?) Nincs kapcsolat. (nevetés) Amit tudatosságnak nevezünk, az önmagát tartalmazza, ami mindenütt jelenlévőt jelent. Ez az egyetlen dolog, ami létezik. Emiatt a tiszta tudatosságban nem lehet másvalami. Nem lehet elme, vagy ego, vagy én, mert nincs hely számára, nincs férőhely. (SE: Akkor az sem a tudatosságon belül, sem azon kívül nincs?) Így van. (SE: Semmilyen létezése, illetve érvényessége, illetve fennállása nincs?) Nincs hely számára, hogy bírjon ilyennel. Ez az, amiért az űrnek nevezed. Üresség. Nirvána. Nem létezik semmi más. Tehát az elme, az én-gondolat, a tudatosság, a személyes tudatosság mind illúzió.

      ST: Úgy tűnik, ez egy állandó kérdés, de elme hiányában meg tudom őrizni a csekk-füzetem egyenlegét? (R: Persze.) Melyik részem teszi azt? (R: Az Én.)

      ST: Akkor nincs szükségünk az elménkre, az a részünk keresztülvezet bennünket a világon?

      R: Elméd gondolatok halmaza, ennyiből áll az elméd. Tehát csekk-füzeted egyenlegének a megőrzése egy emlék az elmédben. Ezért tudod, hogyan kell azt csinálni. De tested meghatározott célból jött e földre, az a történet, és a tested tenni fogja, amit megtenni ide jött, de annak abszolúte semmi köze hozzád. Más szóval, csekk-füzeted egyenlege rendben lesz tartva, akár van elméd, akár nincs, mert valami benned el fogja érni, hogy úgy történjen.

      De elméddel azonosulva csekk-füzeted egyenlege hatással lesz rád, és akkor leszel boldog, mikor egyenleged pozitív, és ha nincs semmid, boldogtalan leszel. De mikor elméden kívül működsz, akkor a megfigyelővé válsz, nem reagálsz, szabaddá válsz.

      SR: Robert, mit gondolsz arról, amit a tanítók arról másik lókáról mondanak, lehet, hogy ezek gyermekmesék megint, hogy ebből az állapotból egy másik lókába kerülsz, és újra, meg újra...

      R: Az része a létezés történetének. Az olyan lókák, mint a kundalini, a csakrák, mind az elmédben vannak. Mind az elmédből jön. Nincs saját érvényességük. Gondolnod kell rájuk, nem? Ez mutatja, hogy az elmédben vannak. Ha szabad vagy, nincs véleményed ezekről a dolgokról. De amíg azt hiszed, hogy személyként létezel, majd halálod után el tudsz költözni ebbe a lókába, el tudsz költözni a Krisna lókába, a Síva lókába, mindenféle lókákba, és a lókázást ezer éveken át fennt tudod tartani.

      SH: Ezer éveken át lókázni. (nevetés) (R: Stikkessé válni.) (nevetés)

      SE: Hogy mondhatod, hogy ez a világ nem valóságos, hogy Ben odaát nem valóságos, hogy Henry nem valóságos, vagy, hogy az agy nem valóságos, vagy Ed nem valóságos, vagy a padló nem valóságos, hogy mondhatod ezt? (R: Könnyen.) Csak úgy mondod, tudom én. (a tanítványok nevetnek)

      SL: Könnyen mondod. (nevetés)

      R: Nincsenek érvek. Az érvek összezavarnak téged. Megint, merülj magadba! Fedezd fel, ki vagy te, utána tudni fogod, hogy mi valóságos, és mi nem!

      SR: Robert, úgy tűnik, hogy az elektromosság az építőköve ennek az illúziónak?

      R: Akkor húzd ki a csatlakozót! (a tanítványok nevetnek) (SH: Igen, bravó!) (nevetés)

      SB: Tehát az az elme. (R: Persze.) Kihúzni az elmét olyan, mint kihúzni a csatlakozót. (R: Persze.) Használhatunk TNT-t? (R: Amit akarsz.)

      SU: Robert, nem tudom, hogyan csináljam, de szorgalmasan próbálkoztam, mióta csak ide jöttem, hogy gyakoroljam, amit mondtál nekünk, és azután kaptam mindent, ami összekeveredett a kutatással, és javasoltad a megadást, és azt is próbáltam, és minden, amit el tudok mondani neked az, hogy rosszabbul érzem magam, mint egész életemben valaha... (R: Az jó!) ...és úgy érzem, haldoklom. Nem tudok fellélegezni, csak nem tudok fellélegezni, a testem mindenütt viszket. Reggel 4-kor kelek, nem tudom, mi ébreszt, és próbálok gyakorolni, de meghaladja a képességeimet. Igen, és teljesen úgy érzem, mintha haldokolnék?

      R: Valami mozgolódik, és ez csodálatos. A szamszkáráid, a karmád egésze. (SU: Remek!) Az egész cucc, amit oly sok éven át elfojtottál, a felszínre tör, és egyszerre meg tudsz szabadulni tőle. (SU: Azt mondod, egyszerre megszabadulsz tőle?) A legtöbb ember esetében ez több ezer megtestesülésre terül szét. (SU: Ó, értem.) Amikor egy ilyen útra lépsz, mint ez, minden a felszínre tör, és kérdezni tudod, hogy „Kihez jön ez?” és az lehullik, és megszabadulsz tőle. Ezért, minél több karmát halmoztál, annál több a szamszkárád, amitől rosszul fogod érezni magad, és ez jó jel. Ezért mondták emberek, mint Jézus, hogy nem békét hozni jöttem, hanem hogy szembeállítsam az apát az anyával, a fiút a férjjel, vagy feleséggel, vagy bármivel. (nevetés) Nem a béke a megoldás. Szabadulj meg önmagadtól, és békés leszel!

      Ne törődj halállal, élettel! Az önmagadtól való megszabadulással törődj! Legyél a tanú, nézz! Nézd magad, ahogy mindazon tapasztalatokon keresztülmész. (SU: Ez az, amit próbáltam csinálni.) Ne próbáld a rosszat jóra változtatni! Akármi jön, nézd azt, ahogy elmegy! Nézd, ahogy a felszínre jön! Mosolyogj, figyeld magad, miközben érzed! Ne törődj vele, csupán nézd!

      SU: Nézem azt, de olyan félelemmel, amilyet életemben nem ismertem, néztem azt, nézem azt, és igazat mondasz, de azt mondom „Ki érzi ezt a félelmet?”, és azt mondom, „én”. Van egy mentesülés. Van egy tőle való megkönnyebbülés.

      R: Persze mert minden alkalommal, hogy azt mondod, további dolgok távoznak, és hamarosan üres leszel. Lehet, hogy nem ebben az életben, de ez nem számít. (SU: (nevet) Ó?) Mi a különbség? (SU: Az, hogy valamit előre látni is kell.) Persze, mert előrébb leszel a játékban. Az életnek nincs vége a haláloddal, a processzus folytatódik. Ami a te esetedben azt jelenti, hogy olyan szülőkhöz fogsz születni, akik már ezen az úton vannak, és nagyon korán fogod elkezdeni. Előrébb leszel a játékban. Nincs se veszteség, se nyereség. De ne figyelj túl sokat önmagadra! (SU: Igen, de ez a dolog arra késztet, hogy figyelj önmagadra.) Persze, de kapd el magad! Tartsd észben, hogy emlékezned kell rá, hogy ne fordíts rá figyelmet!

      SH: Visszafelé is tudsz menni, ugyanúgy, mint előre?

      R: Igazából nem tudsz visszafelé menni most. (SH: Nem?) Vehetsz egy rövid pihenőt, ami nézhet ki úgy, mint a visszafelé menés, de amint olyan útra kerülsz, mint ez, azon maradsz. Mondhatod másképp, ha akarod, hogy három lépést teszel előre, egyet pedig vissza, ez az, ahogy ez néhány ember számára megjelenik. De akkor tégy hét lépést előre, és kettőt vissza! (SH: De akik semmilyen úton nem járnak, ők biztos, mehetnek visszafelé?) Ők mehetnek visszafelé. (SH: Hevesen?) Ó, igen. (SH: Más szóval mi mindannyian üdvözültek vagyunk, mi?) Mi mindannyian mennyhez kötött pokol vagyunk. (nevetés)

      (további megjegyzések, és nevetés)

      R: Ne hagyd, hogy ettől cinikussá válj! (SU: Rendben.) Amikor az emberek először lépnek valami ilyesmibe, azt kérdik „Kit érdekel bárki? Kit érdekel bármi? Semmi nem létezik.” Ha ez igaz volna, nem éreznéd azt. A szeretet, a részvét, az öröm uralkodását éreznéd, azonban „teszek rá” hozzáállás esetén a rossz pályán vagy.

      SH: Ami az illuzórikus, elkülönült énnel csak erősödik? (R: Igen.) Valóságosként tünteti fel. (R: Persze.)

      SE: Robert viccelt, mikor néhány hete azt mondtuk, hogy kéne nekünk egy olyan szórólap, ami azt mondja, hogy „A jó életbe belefáradva, csatlakozz a Dnyána Márga közösséghez.” (a tanítványok nevetnek)

      SU: Köszönöm, Robert, hogy jobb érzéseket keltesz bennem, vagy nem kellene, hogy jobban érezzem magam? (nevetés)

      R: Csak légy önmagad!

      SH: A legrosszabb még ezután jön. (SL: A legrosszabb a jobb.) Igen, a legrosszabb a jobb. (nevet)

      SB: Robert, létezik útrövidítés, ha nem akarsz újraszületni? Mondjuk, megöregszel, és nem akarsz újraszületni, tudsz tenni valamit, ami keresztül fog vágni az egész kavalkádon?

      R: Ugorj le a hídról! Csak fel tudsz ébredni, ha akarsz, bármikor készen vagy. Voltaképpen minden, amit valójában tenned kell az, hogy csak felébredsz. (SB: Ébredjek rá a tudatosságra?) Ébredj rá Énedre, a tudatosságra. (SB: Szóval, ez annak a kérdésnek a gyakorlását jelenti minden pillanatban...) Önmagadba tudsz mélyülni, és lehet egy nagy felébredésed. (SB: Szélnek eresztve mindent?) Ami csak jól esik. (a tanítványok nagyot nevetnek)

      R: Azok számára, akik szeretnek meditálni, semmi nem erőteljesebb, mint az „én vagyok” meditáció. És a legtöbbeteknek gyakorolnia kellene ezt. Most csinálni fogjuk, úgyhogy helyezd magad kényelembe! (Robert szól valakihez) Maradhatsz fekve. Nem kell felkelned.

      Csukd be a szemed, az akadályok kizárására! Az első, amit tegyél, hogy lazíts el minden izmot a testedben! Kezdheted a lábujjaiddal, mondd, hogy lazuljanak el a lábujjaid, lazuljanak el a lábfejeid, lazuljanak el a bokáid, lazuljanak el a lábszáraid, lazuljanak el a térdeid, lazuljanak el a combjaid, lazuljanak el a csípőid, lazuljon el az altested, lazuljon el a hátad, lazuljanak el a kezeid, lazuljanak el az alkarok, lazuljanak el a felkarok, lazuljanak el a vállak, a nyak, lazuljon el a tarkóm, a fejtetőm, a homlokom, az arcom, a szemeim, a szám, lazuljon el a az orrom. Mondj magadnak valami ilyesmit! Az egész testem most ellazult, és nyugodt. Semmi nem zavar, semmi nem idegesít.

      Most válj a légzésednek, a lélegzetednek a tanújává! Gyakorolj afféle vipasszaná meditációt! Irányítsd figyelmed az érzéseidre, a lélegzetre! Ne reagálj, ne próbálj változtatni! Egyszerűen figyelj! Tanú legyél, és érezd, ahogy egyre mélyebben, és mélyebben relaxálsz! Ha elméd kalandozni kezd, hozd vissza békésen, mikor elkapod magad!

      Tedd fel magadnak a kérdést, „Ki a tanú? Ki a megfigyelője lélegzetemnek, érzéseimnek?” És érkezik a válasz, hogy „Én vagyok”, ez része a meditációnak. A lélegzéseddel, lélegezz be, mondd magadban, hogy „én”, lélegezz ki, mondd, hogy „vagyok”, lélegezz természetesen, és a megszokott módon! Belégzéskor mondd, hogy „én”, kilégzéskor mondd, hogy „vagyok”! Ez nagyon erőteljes.

      (hosszú szünet, a felvétel végéig) [TOC]

Kategória: Robert Adams | Hozzáadta:: nisargadattin (2017 Június 27)
Megtekintések száma: 75 | Hozzászólások: 1 | Helyezés: 5.0/1
Összes hozzászólás: 1
0
1  
koszonom

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]