Főoldal » Cikkek » Robert Adams

Robert Adams: Bhaktinak kell lenned - 57. átirat

Bhaktinak kell lenned

57. átirat

1991. április 28.

     Robert: Szívem egészével üdvözöllek benneteket! Jó megint veletek lenni. Távolítsd el az útból az előzményeket! Kérdezd meg magadtól, „Miért jöttem ma ide?” Miért jöttél ma szatszangra? Mert nem akadt jobb dolgod? Vagy, mivel tevékeny ember vagy, és valahová menned kell vasárnap? Mehettél volna strandra. Mehettél volna golfozni. Mehettél volna egy helyi bárba, és leihattad volna magad. Csinálhattál volna sok mindent, de te úgy döntöttél, hogy idejössz.

     Illetve, te voltál? Mindegyikünkön belül létezik valami, ami mozgat bennünket. A test olyan, mint kozmikus erők által manipulált bábu, és az, hogy hová mész, teljesen előre meghatározott. Más szóval, nem véletlen, hogy itt vagy. Lehetséges, hogy verbálisan azt mondtad, „Ez az, ahová megyek”, és azt hiszed, hogy te döntöttél, de a döntés már rég megszületett, mielőtt a testbe beléptél volna. Ez minden tettedre igaz. Életed minden cselekedetére igaz. Ha valóban érted, amit mondok, minek aggódni? Minek bosszankodni? Minek nyugtalankodni bármi miatt? Bármi készül történni, meg fog történni. Egyszerűen figyelj! Ne reagálj! És ismerd fel, hogy ez az egész a jó érdekében van. Nem az vagy, aminek lenni látszol. Azt gondolod, hogy ma döntéseket hoztál, hogy mit kellene viselned, hová kellene menned, mit kellene enned. Minden el van készítve számodra. Amit elmondani próbálok neked az, hogy nem kell cipelned a terhet.

     Ez olyan, mint amikor bőrönddel a kezedben vonatra szállsz. A bőrönddel a fejeden ülsz le, és cipeled a terhet? Vagy a bőröndöt a vonat csomagtartójába teszed? Változatlanul el fogod érni a célodat. Ugyanez van az élettel. A célod felé haladsz. A célod a fölébredés, a megszabadulás. Nem kell cipelned a terhet. A teher a vágy. Nagyon akarod, és minél jobban akarod, annál távolabb taszítod, mert az erős akarás az erős vágy, erős ego. Ne a vágyat akard fejleszteni, hanem a szeretetet, együttérzést, megértést! Hagyd, hogy minden történjen, ahogyan az lehetséges! Amikor a füst eloszlik, még mindig az leszel, aki vagy, és maradéktalanul szabad leszel.

     Abszolúte semmi nincs ebben a világban, vagy bárhol másutt, amiért aggódni kellene. Nem számít, milyen dolgok jelenhetnek meg az életedben, minden jól van. Te az istenség vagy maga, éppen úgy, ahogy vagy. Most, amikor gondolkodni kezdesz róla, ahogy éppen vagy, elrontod, mivel azt gondolod magadban, „Hogy lehetnék istenség? Én ez és az vagyok.” Ki mondta neked, hogy gondolkodni kell? A gondolataid ezt fogják csinálni veled állandóan. Egyszerűen maradj a pillanatban! A pillanatban minden jól van. A pillanatban szabad vagy. A pillanatban tele vagy örömmel. Amint gondolkodni kezdesz rajta, elrontod.

     A titok tehát az, hogy a pillanatban kell maradni. Soha ne hagyd el a pillanatot! Válj spontánná! Soha ne időzz a múlton, és soha ne foglalkozz a jövővel! Ha valóban a pillanatban vagy, a pillanat holnapoddá, és következő heteddé, és következő éveddé válik.

     Szalagra vettem egy új éneket, ami egy gyönyörű vers a guru Gitából. Eredetileg szanszkrit nyelvű. Azt fordították angolra. A bhakták itt szeretni fogják. Amikor a Dnyání aspiránsok a szat guru kifejezést hallják, tudatosságra, illetve abszolút valóságra cserélhetik. Azt gondolom, hogy ez kellene, hogy legyen a vezérmotívumunk. Nézd meg, hogy egyetértesz-e velem! Említésre kerül néhányszor Szvámi Muktananda neve. Ha tetszik, akkor Muktananda igazi jelentésére, a megszabadulás boldogságára cserélheted. De hallgasd meg, és tudasd velem, hogy mit gondolsz!

     (Robert kindle-vel lejátssza a my hearts flame with thine-t.)

     Mit gondoltok?

     Tanítvány: Csodálatos, csodálatos.

     S: Én csupán az energiát éreztem. Még csak nem is hallottam, hogy mit mond. (R: Az jó.) Mert igazán nem is kell. Csak érezni tudod az energiát, amíg hallgatom!

     R: Bármilyen más megjegyzés?

     S: Én azt gondolom, hogy minden szatszang előtt kellene kántálnunk fél órát.

     S: És a többi, kérlek!

     R: Használjuk ezt vezérmotívumként?

     S: Robert, valakinek le kellene írnia számunkra a szavakat.

     S: Hadd hozzak egy szanszkrit másolatot! Ez szanszkritul igazán szép.

     R: Azt szeretném, ha mindenki hallaná a szavakat, hogy tudja, miről beszélgetnek.

     Oké, ne kövessünk el hibát ezzel kapcsolatban! Ha Dnyánát akartok, bhaktivá kell válnotok, más szóval, a szíveteknek nyitottnak kell lennie. Amikor a szívetek nyitottá válik, az Én automatikusan megjelenik.

     De hogyan nyílik meg a szív?

     Szeretet révén, rajongás révén. Az Én iránti rajongás révén. Ezt sokan nem értik. Amikor a Dnyána megérinti az embereket, nagyon beszédessé válnak, és vitatkoznak róla, és beszélgetnek róla, és memorizálják, és könyveket olvasnak róla. Évek múltával két lábon járó lexikon lesz belőled, de előrehaladást aligha mutatsz. Az előrehaladáshoz rajongásra van szükség. Szeretned kell magadat, nem azt, aminek megjelenni látszol, hanem Énedet, Istent. Amikor igazán bhaktává kezdesz válni, és szeretni kezded Énedet, a szeretett Én mindenütt jelenvalósággá, mindent áthatóvá válik. Tehát természetesen, automatikusan szeretsz ezen a világon mindenkit, rovarokat, állatokat, érzéketlen és érző lényeket, mindent. Amikor szívedet megnyitod és Énedet szereted, csak ezt tudod tenni. A személy önmegvalósítottá válik.

     Soha nem ismertem olyan személyt, aki hideg szívű, ugyanakkor önmegvalósított lett volna. Lehet, hogy ő annak mondja magát, de ez nem lehetséges. Nyitottnak kell lenned az univerzumra. Nagy együttérzésnek, szeretetnek kell lennie benned, és ez az, amikor minden történik magától. De oly sok, silány ember létezik úgymond, nem itt, hanem a világban. És tudomást szereznek az önmegvalósításról, az advaita védántáról. Olvasni kezdenek, egyik könyvet a másik után olvassák, megtoldva azokkal az önhittségüket. Amikor az ilyenekkel beszélgetni próbálsz, általuk olvasott könyvekből vett idézeteket fognak rád zúdítani. Szeretetnek kell lennie benned!

     Ma reggel kaptam egy érdekes telefonhívást egy tanítványtól, aki ebbe az osztályba jár, és más alkalmakkor sokan mások is tettek fel nekem hasonló kérdéseket. Ez alkalommal erről az egyről beszélek. Megkérdeztem tőle, „Megoszthatom-e ezt a kérdést az osztállyal ma, és akkor válaszolok neked. Azt mondta, „Rendben, de névtelen szeretnék maradni.” Megegyeztünk. És íme, a kérdés:

     „Robert, miért nem reklámozod, hogy közvetlen tanítványa vagy Ramana Maharsinak? Miért nem készítesz körleveleket? Miért nem teszed bele az újságba, amivel emberek ezreit tudnád vonzani, és akkor országszerte mindenhol áshramjaid lehetnének, és intenzívek, és sok pénzt kereshetnél, és utazhatnál a világban. Ismertté válnál, és sok pénzed lenne, és azt tehetnél, amit szeretsz?”

     Nos, először csöndben maradtam. Mert, amikor az emberek ehhez hasonló értelmetlen kérdéseket tesznek fel nekem, általában megpróbálom előadni ezt. Először is, Bhagaván Ramana Maharsinak soha semmilyen közvetlen tanítványai nem voltak. Ő nem volt guru. Az igaz, hogy sok rajongó állítja, hogy ő a guruja. Amikor kérdezték, ő mindig csöndben maradt. Nem ismert el rajongókat vagy tanítványokat. Mégis több ezren állítják, hogy tanítványai és rajongói.

     Amikor sok évvel ezelőtt ellátogattam hozzá, azért mentem oda, mert a saját tapasztalatomat akartam megerősíteni. Először Joganandához látogattam, és szerzetessé akartam válni, mert nem illeszkedtem többé a világmintákhoz. De néhány heti beszélgetés és megfigyelés után azt mondta nekem, utazzak Indiába, és látogassam meg Ramana Maharsit. Természetesen előtte is láttam már őt, még bölcsőben fekvő kisbaba koromban. Ebbe most nem fogunk belemenni. Amikor Indiába érkezve Ramana Maharsihoz mentem, kb. este 5 óra volt. Ő a sétájára készült. Egy kísérő volt vele, és én hátizsákommal a hátamon felmásztam a dombra. Megfordult, rám nézett, és megajándékozott a gyönyörű nagy mosolyai egyikével. Visszamosolyogtam rá, ő pedig folytatta a sétáját.

     A három év alatt, amíg ott voltam, sok beszélgetésünk volt. A legtöbbjük személyes. De az első személyes találkozónk alkalmával azt mondta nekem, hogy együtt voltunk azelőtt, egy korábbi életben. Soha nem gondoltam, hogy én a tanítványa, vagy a rajongója lennék, vagy bármi más. Amíg a teremben ültem, ez alatt az emberekkel való beszélgetés alatt, voltak, akik erősködtek, hogy ő a gurujuk, ő pedig csendben maradt. És nyomást gyakoroltak rá. Megerősítést akartak. És időnként azt mondta, „Ha hiszel az én vagyokban, az elegendő.” De egész élete során soha nem állította, hogy guru lenne, vagy tanítványai lennének. Ez az első pont.

     Második pont, derítsd ki, hogy az adnyání valójában micsoda! Olvasd el Sankarának a munkáit, az Upanishádokot, a Bhagavád Gitát! Egy másik szó a Dnyáníra az Avadhuta. Ami szó szerint azt jelenti, hogy őrült, adeptus, nem hagyományos. Ennek a testnek nincsenek vágyai. Ez a test menekül hírnév és név elől. Nem létezik semmi, amit ez a test akarna. Ha úgy tűnik, hogy valamilyen szükségem jelenik meg, akkor az rendszerint másokért van.

     Az egyetlen ok, amiért átirataink vannak a beszélgetésekről az, hogy olyan sokan akarják azokat közületek. És ha akarod az átiratokat, helyesen kellene használnod őket. És ezt most főként a rajongóknak mondom. Az átiratok helyes használata. Javasolnám, hogy körülbelül hat hónapon keresztül semmilyen más anyagot ne olvass! Nem azért, mintha azt akarnám, hogy ne lásd, mi egyebek zajlanak, hanem mert, ha az átiratokat olvasod, és utána más könyveket olvasol, az össze fog zavarni. Időnként van sok olyan átirat, amely nemcsak zavaros, hanem ellentmondó is.

     Csak heti négy vagy öt óráig látsz engem, körülbelül. Ez egy másik indok, hogy miért vannak átirataink. Ha mindennap együtt lennénk, darabokra tépném, és eldobnám őket. De miután csak négy vagy öt óráig láttok engem egy héten, az idő többi részében, amit tudnod kell, az mind az átiratokban van. Tehát a helyénvaló mód, ahogy olvasd. Menj végig rajta egyszer teljesen! Az elalvás előtti a legjobb időszak. Majd olvasd át még egyszer, bekezdésről bekezdésre! Olvass el egy bekezdést, és töprengj el azon a konkrét bekezdésen, amíg az egészen keresztül nem mész. Csináld ezt egy hétig körülbelül, mindegyik átirattal! Ha így teszel, és eljársz a szatszangra, biztosíthatlak, hogy gyors előrehaladást fogsz tanúsítani.

     Bármilyen kérdés ezzel kapcsolatban?

     Ahogy mindig elmondom nektek, lenne inkább öt olyan rajongóm, akik igazán benne vannak ebben, minthogy van ezer kereső és tanítvány, akik jönnek és mennek, és feljegyzéseket hasonlítgatnak, valamint engem más előadókhoz, és más városbéli emberekhez hasonlítgatnak. Minden gondját viseli önmagának.

     Gondolj a célodra! Mit akarsz valójában? Üres járműnek kell lenned! Amikor összes előítéletedet, összes magadból, összes vágyadat koncepciódat kiüríted, amikor teljesen kiüríted magad, akkor a valóság megmutatja magát. De az itt tanultakat nem tudod hozzáadni kis ’é’ betűvel létező énedhez. Emlékezz, szamszkárákat kaptál, amiket le kell dolgoznod! Megkaptad az agymosást, amelyben kisbaba kortól részesülsz, amitől meg kell szabadulnod. Teli vagy képtelen ideákkal, és annak mindnek mennie kell. Ittléted fokális pont az önmegvalósításoddal való továbblépésed tekintetében. Amit én mondok, az nem számít. Fagylaltról vagy táblás csokiról is beszélhetnék. Semmilyen különbséget nem jelentene. Csupán azzal, hogy itt vagy, egy finom energia van jelen, ami áthat téged, és hajt téged előre.

     Sokan hívnak fel telefonon azért, hogy beszéljek erről, vagy változtassak néhány dolgon, amit csinálok, vagy, hogy ezt tegyem, illetve azt tegyem. Ha miniszter vagy filozófus volnék, és betanultam volna a programot, és egy előre megírt szövegem volna, akkor lehetnének változtatások. De én az vagyok, ami vagyok, és ami vagyok, az Popeye a tengerész. Nem tervezek meg semmit. Nincsenek olvasópróbáim. Ez a test csupán teszi, amit tesz. Amit látsz, azt kapod, se többet, se kevesebbet. Bármilyen kérdés erről?

     S: Mi ez az energia, hogyan jön létre? Mindig megtörténik, amikor itt vagyok?

     R: Mindig megtörténik, amikor itt vagy? (S: Amikor idejövök, az mindig megtörténik, anélkül, hogy bármit csinálnék.) A szék, amin ülsz, fel van töltődve. Van itt egy kis gombom, amikor a székre ülsz. (S: Nem tudtam megérteni, hogy miért, ez csak úgy létre jön, természetes módon, anélkül, hogy bármit tennék.) Erre nincs igazi magyarázat. Minden magyarázat hiábavaló volna. Fogadd el! (S: Elképesztő.) Tudod, hogy mi érdekeljen. Ez egy jó pont. Azok az emberek, akik nem próbálják elemezni ezeket a dolgokat, azok produkálnak előrehaladást. Mit számít, honnét jön, amíg részesülsz benne? (S: Akkor miért kell ezért idejönnöm? Miért ne elemezzem? Ez itt következetesen megtörténik. Azonnal, minden erőlködés nélkül.) Bele kell, hogy férjen a kapcsolatunkba.

     S: Tudod, te azt mondod, nem vagy a cselekvő. Én pedig ezt gondolom, a gondolkodó sem vagy. Tehát ha nem vagy a cselekvő, és nem vagy a gondolkodó, akkor az egészet elengedheted.

     R: Pontosan. Semmibe nem kell kapaszkodni. (S: Semmi nem létezik egyáltalán.) És amikor elengeded, megérzed azt a finom energiát, amiről beszélsz. Csak légy önmagad! Minden, amit itt teszünk, az fontos. Minden dal, amit játszunk, minden kántálás, amit végzünk, minden szó, minden csönd, minden fontos. Tudom, vannak néhányan, akik szeretnének egész idő alatt csöndben lenni. Azt szeretnék, hogy ha befognám a szám, és nem mondanék egy szót se, és csupán ülnék csöndben. Ennek is van ideje. De emlékezz, ha akarsz, hogy a szavak, amik előjönnek, a csönd szavai! Bár úgy tűnhet, hogy én beszélgetek veletek, ültök a csöndben. Gondoljatok erre!

     Amit megpróbálok elmondani az, hogy ne keress hibákat! Ne gondold magadban, hogy „Nos, én inkább ezt tenném,” vagy „Miért nem adsz nekünk többet ebből, és kevesebbet abból.” Emlékezz, te vagy, aki ezt mondja! Ez az egódból jön. Engedj mindent lenni!

     Erre gondoltam, amikor az előbb azt mondtam, hogy bhaktává kell válnod először. Ami azt jelenti, hogy csupán szeretetet, együttérzést, örömöt, jóságot sugárzol. Élő megtestesülésévé válsz annak. Azután a Dnyána elkezd rajtad belül fejlődni. De ha mindig hibát találsz másokban, mindig megpróbálsz kijavítani valamit. Mindig azt nézed, amit másvalaki csinál. Amikor az elméd tele van kétségekkel, félelmekkel és gyanakvással, mindez a negatív energia árat követel a tudatosságodban, és visszafelé fejlődsz. Csodálkozol, hogy miért nem jutottál túlságosan előre az évek múlásával. Add át magad! Nyílj meg! Szeress! Azután lásd, ami történik!

     A kántálás, amit végzünk, nagyon pozitív hatást gyakorol az idegrendszerre. Tisztítja a csakrákat. Egyhegyűvé tesz, így eredeti Éneddé tudsz alakulni. A végső célja mindennek, amit csinálunk az, hogy téged egyhegyűvé tegyünk, hogy azon tudj meditálni, hogy „Ki vagyok én?” Az elme csöndessé válik, és minden úgy bontakozik ki, ahogyan kell. Tehát, kántáljunk egy keveset!

     (Kántálás)

     Egyedül egy probléma létezik, amely hatással van mindenkire. És ez az, hogy gondolkodsz. A gondolataid azok, amik bajba kevernek téged. Véleményed van majdnem mindenről. Ha csupán irányítani tudnád a gondolataidat, teljesen szabaddá válnál. Még most, ahogy veled beszélgetek is, sok olyan gondolat van, amely másvalamire irányul. Úgy tűnik, elméd teljes ellenőrzést gyakorol fölötted. Most, ha elméd valóságos volna, a te érdekedet kellene szolgálnia. De, mivel elméd még csak nem is létezik, csupán azért kell látnod az elmét, mivelhogy ami valóságos, az az Én. Elme nem létezik. Gondolatok nem léteznek. Egyedül az Én létezik. A világ szentírásai mind ezt próbálták elmagyarázni. Legyél csöndben, és tudd, hogy az én vagyok Isten! Elmédet összpontosítsd Istenre, és minden rendben lesz veled! Ezek ugyanazt a dolgot fejezik ki.

     Ne engedd, hogy elméd a fejedbe kerülő mindenféle gondolatokkal győzködjön téged! Elméd nem a barátod. Úgy tűnik, életben akar maradni, ezért mindent meg fog tenni, ami az életben maradását eredményezi. Mindenféle történeteket mesél neked. Mindent felhoz a múltból. Kétségeket, aggodalmakat, gyanúkat, haragot, kapzsiságot hoz a felszínre. Elhiteti veled, hogy amit teszel, jogosan teszed, és amit érzel, jogosan érzed. A nagy Rishik, Bölcsek időtlen idők óta tudják, hogy egyetlen probléma van, amivel foglalkoznod kell, és az az elméd. Ha csupán meg tudod akadályozni, hogy elméd gondolkodjon, az önmegvalósítás önmagától be fog következni.

     Hogyan teszed ezt? Önkutatással, mindegy, milyen gondolatok jönnek hozzád. A gondolatok milyensége nem jelent különbséget. Nem negatív kontra pozitív gondolatokról beszélünk. Az összes gondolatról beszélünk, mindegy, hogy azok mennyire tűnnek igaznak. Még akkor is, ha szemeid azt mutatják neked, még akkor is, ha testvéred átjön a házadba, és amíg te alszol, ő 50 dollárt kivesz a zsebedből, amit a szemeid valami rossznak mutatnak neked. Ez nem azt jelenti, hogy engedd meg neki, hogy 50 dollárral távozzon. Konfrontálódj vele, de ne reagálj! Egyszerűen vedd vissza az 50 dollárodat, és feledkezz el róla! Ezzel vége. Ez még csak azt sem jelenti, hogy testvéredet továbbra is a házadba kell hívnod. De semmi nem történik rosszakarattal. A titok abban áll, hogy a lehető leggyorsabban el kell felejtened, és meg kell bocsátanod. Emlékezz, testvéred a saját karmáján megy keresztül, és ez az, amit ő a részéről megtenni feltételezett, így hogyan gyűlölhetnéd őt? Van egy különféle nevekből álló szótárad. Kész vagy őt tolvajnak, gazembernek, nem jónak stb. nevezni. Mindezt el kell felejteni. Emlékezz megint, nem válsz a lábtörlőjévé! Csupán cselekedd a helyes cselekedetet, majd felejtsd el! És ezzel vége.

     A tested tudja, mit kell tenni önmagával. Elméd az, amely mindezeket a dolgokat kikerekíti, irigykedik, neheztel napról napra, hétről hétre, az sebez szavakkal. Hagyj fel az egésszel!

     Még a munkád is. Nem kell gondolkodnod a munkádon. A tested tudni fogja, mi a teendő. De ha elmédet irányítani engeded, utálni fogod a munkádat. Azon fogsz töprengeni, hogy miért kell végezned ezt a fajta munkát. Másokhoz fogod hasonlítani magad, és mindenféle problémákat fogsz okozni magadnak.

     Emlékezz, ahol jelen pillanatban vagy, az a legjobb hely számodra! Nincsenek hibák. Ne próbáld elemezni! Csak legyél! Ha pedig Istennel, az Énnel, az abszolút valósággal, a tudatossággal azonosulsz, az még munkának sem fog látszani. Mindig öröm, boldogság fog eltölteni, mert elméd Isten körül jár, tested pedig végzi a munkát.

     Most, hogyan összpontosítod a figyelmedet Istenre? A „Ki vagyok én?” kérdés feltételével. A „Ki vagyok én? Ki végzi a munkát? Kinek vannak a problémái? Énnekem. Ki ez az én? Honnét jött?” kutatással. Más szóval, „Hogyan keletkezett az én?”, és kövesd az ént visszafelé! Kövesd nyomon az ént vissza az eredetéhez, ami a mellkasod jobb oldalán lévő spirituális szíved. Ahogy az énben időzöl, visszafelé követve azt, ez az, ahogyan Istenre gondolsz. Az én csak egy másik neve Istennek.

     Akkor végezni fogod a munkádat, anélkül, hogy a munkádról gondolkodnál, bármit is kell elvégezned.

     Tehát látod, elméd az, ami a problémáidat okozza. Elméd csupán egy másik neve az énnek. Ha nem létezne én, elme se létezne. Akármi bukkan fel, kérdezd meg magadtól, „Kihez jön ez? Honnét jött? Mi hozta létre?” Emlékezz, ezt nem csupán a nem szeretem dolgokkal, hanem az összes jó természetű dologgal is tenned kell! Materializmus, jó és rossz, mindkét oldala ugyanannak az érmének. Menniük kell!

     S: Robert, szeretnék feltenni neked egy kérdést. Meg lehet megvalósítani az Ént egy test nélküli Dnyání által? (R: Igen.) Tényleg?

     R: Igen. Mivel a Dnyání mindent átható. És ha figyelmedet a jelenlétére összpontosítod, kellő őszinteség esetén kapcsolatot fogsz létrehozni. (S: Tehát, még távolból is, például a képedre összpontosítva csupán.) Ez semmilyen különbséget nem jelent. Az egyetlen különbség az elméd. Az elméd mindenféle történeteket mesél neked. De ha az elmédre nem figyelsz, akkor a Dnyání mindenütt ott van. Vannak emberek, akik még mindig kapnak gyógyítást Ramana Maharsitól. És azt állítják, hogy az életükbe lép, és megoldja a problémáikat. A Dnyání számára se idő, se tér nem létezik. Eltörlődött. Egyedül az Én létezik, mint mindenütt jelenvaló, úgyhogy ő mindenütt ott van. Természetesen rajtad múlik, hogy a helyes energiát válaszd ki önmagadból, így teremtve kapcsolatot. Ez éppen olyan, mint a kegyelem. Isten kegyelme mindenütt jelen van, de rajtad áll, hogy kapcsolatot teremts vele. És persze a legkönnyebb út az odaadáson, a szereteten keresztül vezet.

     S: Amikor az embernek kétségei vannak, segítségére van az önkutatás, hogy megszabadítsa magát a kétségektől?

     R: Persze. Az én gondolkodási módszerem a legkönnyebb út, mert csupán azt kérdezed meg magadtól, hogy „Kihez jönnek ezek a kétségek? Kinek vannak ezek a kétségei?” Valahányszor feljönnek, tedd föl ugyanazt a kérdést, és a kétségek abba fognak végül maradni.

     S: Nem értem ezt szeretet dolgot, mert nekem úgy tűnik, hogy a kegyelemnek semmihez nincs köze. Az csupán van.

     R: A kegyelem csupán van, és a szeretet is. (S: Igen, de te nem szükségszerűen...) Ha a szívedet átadod a kegyelemnek, add át a szívedet a kegyelemnek, és érezni fogod azt. Szeretet, kegyelem, Én, ezek mind ugyanazok.

     S: Robert, olvastam a minap, hogy egy fickó Indiában azt mondta, hogy az emberi testet nagyon értékesnek érzi. Hogy az nagyon nehezen volt megszerezhető. És azt mondta, hogy számos lény, amely korábban emberként élt körülötte, állatként reinkarnálódott, hogy megszabadulását azon a módon keresse.

     R: Ez a jóga részét képezi. Mindez lehetséges egy alacsonyabb szinten. Attól függ, hol vagy önmagadban. A test nagyon értékes, úgyhogy önmegvalósítottá válni testtel rendelkezve fogsz. De minthogy te már önmegvalósított vagy, kié a test? Mindenféle pszichikai, fizikai, kauzális síkok léteznek, amelyekkel játszani tudsz, és amely síkokban el tudsz veszni. Lépj túl mindezen! Mindig igyekezz emlékezni, hogy minden a saját elméd kiáradása! Kauzális síkok, asztrális síkok, más testek, démonok, szellemek, nemek, ezek mind saját elmédből jönnek. Amikor az elme irányított, már nem látod ezeket a dolgokat, és semmi közöd hozzájuk. Ezek az alacsonyabb síkokon léteznek.

     S: Robert. A test elengedése ügyévl kapcsolatban, szellemi munkád szerint...

     R: Mi van, ha soha nem dolgozol? (S: Az egy dolog. De mi van, ha szellemi munkát végzel?) Szellemi munkát? (S: Igen.) Úgy érted, hogy az elméddel dolgozol? (S: Igen.) Valójában úgy tűnik, hogy az elméddel dolgozol. De ha könyvelő vagy, még akkor is kell számokat írnod, számolnod kell, és azokat a dolgokat a testednek kell cselekednie. Tehát a tested használni fogja egy részét az elmének, amit ahhoz kell használnia, hogy azokat a dolgokat elvégezze. A test és az elme valójában szinonimak. Az elme távozásakor a test is távozik. De a világban való megjelenés kedvéért a test fennmaradni tűnik. Ezért, a test fennmaradása érdekében használnia kell a mentális energiát, ami azért elérhető számára, hogy fennmaradjon. Ilyenformán, fenn fogja tartani önmagát, és a munka a nélkül fog elvégezésre kerülni, hogy te azonosulnál vele.

     S: Vagy átkerül a gyakorlatba. Úgy látszik, létezik egy procedúra, amikor fizikai munkát végzel. Könnyen látható, hogyan tudsz önkutatást végezni. Vagy, ha számokkal próbálsz számolni, például, az úgy tűnik, hogy közbeavatkozik, másnak tűnik.

     R: Értem, hogy mit mondasz. Ez akkor jelenik meg, amikor használod az elmédet, és összpontosítanod kell arra, amit csinálsz, ez nehezebb. Az nem igaz. Ha reggeli felkeléskor jól felkészíted magad, és önkutatást gyakorolsz abban az időszakban, akkor munkába menet magától folytatódni fog, és az elméd a számokra fog koncentrálni. És ugyanabban az időben az önkutatás is folytatódni fog.

     Valószínűleg dúdoltál már dalt azelőtt, és a dal benne maradt az elmédben. És miközben a dolgodat végzed, a dalt mentálisan dúdolod. Mégis tovább számolsz, teszed tovább, amit mentális tenned kell. Az egész szellemi munkát elvégzed, de a dal motívuma nem hagy el téged. A dal szintén benne van az elmében. És ez az önkutatással is így van. Amikor elkezdesz gyakorolni, amint kinyitod szemed, az át fog téged segíteni a napon. Mindegy, hogy szellemi vagy fizikai munkát végzel, az önkutatás folytatódni fog tovább.

     S: Robert, van valamilyen oka, hogy vegetáriánus vagy? Van ennek gyakorlati haszna gyakorlatodban?

     R: Ez sokféleképpen magyarázható. Nagyjából tizenhárom éves koromig ettem húst. Aztán egy napon a mamám adott egy szelet húst, és csak úgy kicsúszott a számon, hogy „én nem eszem halott húst”. És attól kezdve nem ettem.

     Most, ha a testben vagy, és a testnek hiszed magad, akkor morális okokra kell tekintettel lenned. Milyen jogon ölünk meg teheneket, és disznókat, és csirkéket ezerszám, hogy halott hússal tömjük tele az arcunkat? Gondolkodj el ezen! Ebben a pillanatban is ott állnak sorban a tehenek, arra várva, hogy megöljék őket. Egyedül a McDonalds egy millió tehenet dolgoz fel egy év alatt. Ezek a tehenek felnevelkedve hizlalótelepre kerülnek, ahol mindenféle antibiotikumokkal kínozzák, majd lemészárolják őket, hogy meg tudjuk őket enni. Morálisan nem tűnik helyesnek. Bizonyították, hogy a sertés okosabb, mint a kutya. Jobb háziállatként. Szeretnéd látni, hogy kutyádat vagy macskádat lemészárolják, és emberek eszik meg őket? Előítéletes vagy. Minden állat egyenlő. A világ lesüllyedésének oka valamely szinten abban rejlik, amit az állatokkal és a földgolyóval művelünk. De ez egy szinten igaz. Úgyhogy értékén kell tekintened.

     S: Tudod, látjuk az állatkertben, látjuk, ahogy az egyik állatot a másik állattal etetik, és te is adsz húst a kutyának. És azt mondod, nos, ha a kutyám ehet húst, a férjem miért nem?

     R: No comment.

     S: Az ő férje nem ugat.

     S: Szóval, ha le tudnád állítani az összes állatot...?

     R: Nos, egyik dolog másikhoz vezet. Az állatok ökológiai okok miatt tudják, hogyan gondoskodjanak magukról, és esznek meg bizonyos másféle állatokat, hogy minden egyensúlyban maradjon. De az emberi lények könyörtelenül, szórakozásból gyilkolnak állatokat. Azt gondoljuk, hogy mi kell, hogy együnk állatokat, minket viszont nem ehetnek meg. Az emberek húsevő mivolta nem feltételezett. Akarjátok, hogy bizonyítsam? Nézzétek meg a fogaitokat! Most nézzétek meg a növényevő állatokat, amelyek nem esznek húst, és nézzétek meg a fogaikat! Például a lovak, tehenek, elefántok fogazatát. Nekik éppen olyan fogaik vannak, mint nekünk, gorilláknak. De ha a húsevő állataidat megnézed, azok tépőfogakkal rendelkeznek, hogy a húst szét tudják szaggatni. Ez mutatja számunkra, hogy feltételezés szerint mi növényevők vagyunk. A növényevő állatok családjából származunk. Tudod, hogy az ember mikor kezdett el húst enni? A régi időkben, az áradások idején, több ezer évvel ezelőtt. Azt megelőzően az ember növényevő volt. De az áradások tönkretették a földet. Lehetetlenség volt veteményezni, és az ember degenerálódott, és elkezdett húst enni. Azóta is folytatjuk.

     Ez egy személyes dolog. Magadra kell nézned, és látnod kell, mit csinálsz, és meg kell kérdezned magadat, hogy „Miért?” Tudom, lehet valaki okos tojás, és kérdezheti, hogy „Nos, különben sem létezik semmi, akkor mi a különbség?” Ha nem létezne semmi, húst sem tudtál volna enni azelőtt, és egyébként sem ennél. Ha felismered, hogy nem vagy a test, nem ennél állati testeket. Nagyon keveset ennél, és javarészt magvakat, zöldségeket és gyümölcsöket. De a következtetésre neked magadnak kell eljutnod.

            (vége) [TOC]

Kategória: Robert Adams | Hozzáadta:: nisargadattin (2016 Július 25)
Megtekintések száma: 133 | Hozzászólások: 1 | Helyezés: 5.0/1
Összes hozzászólás: 1
0
1  
koszonom

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]