Főoldal » Cikkek » Robert Adams

Robert Adams: Boldogság - 68. átirat

Boldogság

68. átirat

1991. június 9.

      Robert: Jó veletek lenni megint. Ma éppen a megfelelő számú ember van itt. Így szeretem. És ismerek mindenkit, úgyhogy nem kell óvatoskodnom, mit mondok. Inzultálhatlak benneteket, és csinálhatok, amit akarok.

      Hadd kérdezzek tőletek valamit! Igazán boldogok vagytok? Úgy értem, igazán, igazán boldogok?

      Tanítvány: Nem.

      Robert: Egyenes válasz. Miért? Nehogy válaszolj! Ha nem igazán boldog valaki, az a miatt van, hogy valójában még nem tudja, hogy ő kicsoda. Ez az egyedüli ok. Ha tudatában volnál annak, ki vagy valójában, mi a valódi természeted, akkor tested minden pórusából boldogság áradna. Ez csodálatos. Ez boldogság. Valójában senkinek semmi oka a boldogtalanságra.

      A boldogtalan emberek veszik a világot túl komolyan. Ők veszik magukat túl komolyan. Ők veszik az életet túl komolyan. Ők hiszik a dolgokat valóságosaknak, és tartósaknak. Nem számít, milyen pozícióban vagy éppen most. Nem számít, mi zajlik az életedben. Nem számít, hol vagy, ki vagy. Az egyetlen dolog, amit tenned kell, az önmagad megértése. Amikor érted önmagad, hogy lehetnél boldogtalan? Az Éned az univerzum Énje. Az Éned a tudatosság. A tudatosság nem más, mint a boldogságod, a maradéktalan boldogságod tudata. Amikor maradéktalanul tudatos vagy, akkor boldog kell, hogy legyél. Miért? Mivel amit boldogságnak nevezünk, az a létezésnek a lényege. A mögöttes oka mindennek.

      Ne ítélkezz látszat alapján! Ne nézz a dolgokra, és hidd, hogy azok azon a módon vannak, ahogy! Élj a pillanatban! Tudsz boldogtalan lenni a pillanatban? Az egyetlen oka, megint, a boldogtalanságodnak az, ha valami olyan körülményre vagy szituációra gondolsz, amelyet nem szívlelsz. Igaz? Egy múltbéli dologra gondolsz, vagy valamilyen jövőbeli történés miatt aggódsz. Szomorúságodnak és boldogtalanságodnak ez az egyetlen oka. De ha megtanulsz a pillanatban élni, ha megtanulsz tudatossá válni most, hogy tudnál boldogtalan lenni? Mivelhogy most boldogság van.

      Csupán ne gondolkodj! Tapasztald a mostot! Ha valóban nem gondolkodsz, és a mostot tapasztalod, akkor boldog vagy. A most valóság. A most végső egység. A most megszabadulás. De amint megengeded elmédnek, hogy azt mondja neked, "Ó, ez semmi más, csak egy rakás b.s." miért gondolod így? Egy körülményre gondolsz, életednek egy olyan szituációjára gondolsz, amelyet nem szeretsz. Valami olyanra gondolsz, ami rossz helyen van, valahol. És azt hiszed, örökké fog tartani. Mi nem körülményeken változtatunk. Mi önmagunkon változtatunk. Ahogyan tudod, életed legnagyobb részében körülményeken változtattál, és amikor új szituációba kerülsz, minden rózsaszínűnek látszik. De akkor rövid idő múltán teljesen vissza, a régi útjaidra fordulsz. Az újdonság elkopott, és megint boldogtalan vagy. Ezért a boldoggá válásodhoz dolgokat kell tenned. Sokat kell tévézned, vagy moziba menned, vagy újságokat, vagy könyveket olvasnod, vagy valamilyen szituációba kerülnöd, hogy ne gondolkodj. Egyetlen ok miatt vonódsz bele mindenféle testi, anyagi szituációba, hogy ne kelljen gondolkodnod. Túlságosan elfoglalttá válsz, hogy gondolkodj. De mikor egyedül vagy, mikor egymagad vagy, mikor senki nincs körülötted, meddig tudsz ülni magadban, mielőtt dühössé válsz magadra, vagy dühössé válsz valami miatt, és bekapcsolod a tévét, vagy iszol egy üveg sört, vagy bowlingozni mész, vagy csinálsz valamit?

     Még akik a természetbe mennek, hogy hegyeket másszanak, élvezzék a virágokat és a fákat, azok is így tesznek, mert igazából azt hiszik, hogy az odakint látott öröm, szeretet, és tapasztalat, külső a számukra. Tehát, még az úgynevezett világnak is hamis a szépsége. Menekülsz valami elől. Magadon kívül keresel szépséget. Meg kell tanulnod, hogy te vagy a szépség. Te vagy az öröm. Te vagy a virág, amit annyira élvezel. Te vagy a fák, és az óceán, és az ég, és a hegyek. Ezek mind belőled jönnek.

      Ha valóban felismernéd, hogy az vagy, futnál, hogy keresd mindezeket? Minden, amit akarsz, rajtad belül van. Te vagy az. De még a kapcsolatok is. Azért keresed a kapcsolatot valakivel, hogy boldoggá tudjon tenni téged, hogy élvezni tudd a társaságát, hogy szeretni tudd őt, hogy vele tudj lenni. De biztosíthatlak, magadon belül nagyobb szeretet, nagyobb öröm, nagyobb béke van, mint amit bárhol máshol találni tudnál. Ez az igazság. Kaptad az egészet. Nem létezik semmi, semmi nem létezik, amire szükséged volna kívülről. És soha semmi nem történhet veled, mert senki nem létezik, hogy megtegye, kivéve önmagad.

      Amikor tévesen gondolkodni kezdesz, azt képzeled, hogy mindenféle dolog fog történni veled. Azt képzeled, hogy el fogod veszíteni a munkádat, csődbe fogsz menni, meg fogsz betegedni, bele fogsz halni a betegségbe. Mindenfélékét képzelsz. Ez az egyetlen, ami boldogtalanná tesz téged. Ha meg tudnál tanulni csupán befelé nézni, ha meg tudnál tanulni csupán mélyen önmagadba merülni, és azonosulni az Énnel, összeolvadni az Énnel, el se tudom kezdeni annak az örömnek az elmondását, amit éreznél. Sehová nem kell menned. Senki nem létezik, akivel valójában találkoznod kellene. Semmi nem létezik, amit cselekedned kellene. Egyszerűen önmagadnak kell lenned. Te vagy az öröme a világnak.

      Felmerül a kérdés, szükség van-e gurura? Szükség van-e tanítóra? Gondold át a kérdést! A guru, definíció szerint, sötétségből világosságba. "Gu" jelentése sötétség, és "Ru" jelentése világosság. Ezért, amikor hallod, hogy a gyerekek gugu, gugu-t mondanak, akkor sötétségben vannak. Tapasztalják a világot, úgyhogy gugu-t mondanak, mert tudat alatt már felismerték, hogy a világ sötétség. De amikor "Ru"-t mondasz, az a világosság. Ezért hát a gurunak mindig egy olyan Bölcsnek kell lennie, aki a sötétségből a világosságba vezet téged. Hogyan vezet téged a Bölcs a sötétségből a világosságba? Olyan dolgokat tesz, amelyekkel arra a felismerésre késztet téged, hogy az egy vagy. Nem azzal, hogy azt mondja, hogy "én a guru vagyok, te pedig a tanítványom vagy." Hanem annak belátására késztet téged, hogy te az egy vagy, ami soha nem született, ami soha nem tud meghalni, ami elpusztíthatatlan, ami az abszolút szat-csit-ánanda. Az vagy. És épp úgy vagy az, ahogy most vagy.

      Mit értek ez alatt? Épp úgy, ahogy most vagy. Ha most azt gondolod, hogy a test vagy, illetve a cselekvő vagy, illetve, hogy problémáid vannak, illetve, hogy rossz valami, az nem te vagy. De ha az előbb említett mostban, az örök mostban élsz, akkor az egy vagy, épp úgy, ahogy most vagy, épp most, a másodpercnek ebben a tört részében. Ha gondolkodsz, elrontod, mivel a gondolatok mindig a múltról, vagy a jövőről szólnak. Még akkor is, ha az az elmúlt perc, vagy az elkövetkező perc, elrontod, mert nem a mostba összpontosulsz. Tehát, Brahman vagy, épp úgy, ahogy most vagy. A guru el kell, hogy tudja mondani ezt neked, és meg kell, hogy tudja értetni, láttatni és éreztetni veled.

      Nem mindenkinek van szüksége gurura. A guru lehet egy fa, egy hegy, egy tó, egy virág. Erről már hallottál korábban, de hadd magyarázzam el. Amikor egy fa a guruddá válik, akkor az már nem egy közönséges fa. Akkor az te vagy. Azonosulsz a fának a lényegével, ami tudatosság. Nem faként látod a fát. A fa, vagy a hegy, vagy a tó, vagy a bármi szépsége az, hogy először vonzást gyakorol rád. De ha a fát fának látod csupán, csalódott leszel, mivel a levelei lehullnak, a bogarak megtámadják, az emberek kivágják. De ha a fával intelligens, spontán módon azonosulsz, akkor a fa te-vé válik, és a szépség lényege a te szépséged lényege. Ebből a szempontból a fa a gurud. Ennélfogva, az emberi alakban lévő guru egy olyan lény, akinek a szavait a csöndben, a szíved mélyén érzed. És akárcsak a fa, a guru lényege is a te lényeged. Egyetlen egy létezik.

      Ezért, amikor a tanítvány a komolyan vett spirituális gyakorlatát előre, minden más elé helyezi, amikor szakadatlanul önmagán dolgozik, a benne lévő guru, a benne lévő lényeg automatikusan, mágnesként fogja húzni, és egy külső guruhoz fogja vonzani, amely valójában ő maga, az a magasabbra emelkedését, és a megszabadulttá válását okozhatja. Abba kell hagynod emberi lényként látnod magad! El kell magad kapnod! Amikor azt gondolod, hogy valami rossz, valaki megsebzett téged, valaki a hibás módon felkavart téged, amikor nem jól mennek a dolgok a munkádban, vagy az otthonodban, ne légy a közönséges személyhez hasonló, és ne reagálj rá! És ne hidd, hogy ha nem reagálsz, akkor a dolgok rosszabbá válnak!

      Nem tudom elégszer elmondani, hogy minden szituáció, amelyen keresztülmentek, szükségszerű a növekedésetekhez. Nincsenek hibák. Akármin mentetek keresztül, akármin mentek keresztül, abszolút szükséges a lelki fejlődésetekhez. Ha ez nem tűnik kósernek számodra, ismerd fel, hogy az elméd reagál! Az egód reagál. És ennek a kezelési módja az, hogy csupán figyelj! Ne vonódj bele vitába, küzdelembe, dolgok megváltoztatására való törekvésbe! Csupán figyelj! Ha tudsz izgalom nélkül figyelni, akkor a vizsgán megfeleltél, és nem kell ismételned. De ha feldühíted magad, idegessé válsz, egyenlíteni akarsz, állandóan ezen gondolkodsz, és utálat és gyűlölet van benned, még ha a szituációtól eltávolodsz is, újra, meg újra, meg újra szembesülni fogsz vele, amíg meg nem tanulod, hogy ne reagálj rá.

      A világegyetem a lelkek művelését szolgáló egyetem. A följebblépés lehetőségét, és a fölébredést ilyen kisebb megvalósításaink kell, hogy megelőzzék, amelyek során érezni kezdjük, hogy semmi nem rossz. Abszolúte semmi nem rossz. Az univerzum minden java a tiéd. Abszolúte semmi nem rossz, semmi. Ha tudsz csupán a pillanatban élni, és érezni tudod, amiről beszélek, ebben a világban minden, ebben az univerzumban minden te-vé válik. Ezért mondhatták a Jézushoz hasonló emberek, hogy "Ami az enyém, az mind a tiétek", ami azt jelenti, hogy a tudatosság boldogság, és a boldogság a világként, az univerzumként, önmagadként fejezi ki magát. Élj abban a boldogságban! Utasítsd el minden másnak az elfogadását!

      Látszat szerint, ha nem fogadsz el valamit, akkor az életedben romlani fog valami. De te nem arra készültél, hogy romoljon valami az életedben. Sehol, semmi, abszolúte nem rossz, hogy tudna hát romolni bármi az életedben? Még a köztetek lévő Istenhívők is futtatják a showt, Isten nem lehet és rossz, vagy a világegyetem, amelyben élünk, szeszélyes volna. A hold a napba zuhanna, egyazon magból egyszer búza, másszor rózsa nevelkedne, ha egy szeszélyes univerzumban élnénk.

      Nincs két hatalom. Egyetlen hatalom létezik, amit nevezhetsz Istennek. Ami mindent átható. Ha mindent átható, és nincs hely, ahol ne lenne, hogy létezhetne probléma? Mert, probléma létezéséhez léteznie kell Istennek, és valami másnak. De mindössze annyi a teendőd, hogy meditálsz egy keveset, és látni fogod, hogy egyedül Isten létezik mindenként, és nincs hely Isten, és valami más számára.

      Úgyhogy, kérdezd meg, "Honnét jön a betegség? Honnét jön a hiány és a korlátozás? Honnét jön az embernek az emberrel szembeni embertelensége?" Föl kell tennem neked a kérdést, ki látja ezt? Ki látja ezt? A világ népségének a többsége. A világ többsége hiányt lát, korlátozást lát, betegséget lát, emberrel szembeni embertelenséget lát, és ezek a dolgok ezért állandósítják magukat, és tűnnek úgy, hogy mindenütt az univerzumban egyetemlegesen jelen vannak.

      De akkor vannak köztünk néhányan, akik kilépnek a parádéból. És egy másik dobos dobolását hallják. Ez az, ahogyan kezdődik. Ők nem fogadják el többé a gonoszságot valóságként. Lehet az tény, de ki számára tény? Az álomvilágban élők számára. És megint, minden tény változásnak alávetett. Ennélfogva, soha, semmilyen tény nem lehet valóság. A valóság feltételezi, hogy örökkön-örökké változás nélkül ugyanaz. A harmónia az valóság. A szeretet az valóság. Az öröm az valóság. A boldogság az valóság. Te valóság vagy, éppen úgy, ahogyan vagy, nem akkor, amikor gondolkodsz.

      Mikor gondolkodni kezdesz, vitatkozhatsz velem, és mondhatod, "Hogy tudnék valóság lenni, amikor tapasztalom ezt, és tapasztalom azt?" Gondolkodsz, emiatt mondod ezt. De ha csupán maradsz, ahogy vagy, a pillanatban, akkor a valóság vagy. Ahogy ezeken a dolgokon kezdesz gondolkodni, egyre magasabbra, és magasabbra, és magasabbra emeled magad, mert személyes tudatosságodat minden múltbéli karmától, és szamszkárától megtisztítod, a belső Én, a belső guru a külső guruhoz fog téged vezetni, és amikor szatszangon ülsz, hallani fogod mindezeket a csöndben elhangzó igazságokat, és valami történni fog. Elkezded érezni, hogy nincs születés, hogy ennek a világegyetemnek nincs oka. Ez csak úgy érkezni fog hozzád. A szituációk nem azok, amiknek lenni tűnnek. Az univerzum egy álom csupán. Ez teljesen magától fog érkezni hozzád.

      Például, a régmúlt Rishijeiknek nem álltak rendelkezésére tollak és ceruzák, hogy feljegyzéseket írjanak, vagy magnetofon készülékek, hogy szalagokra felvételeket rögzítsenek, vagy újságok, illetve könyvek, hogy olvassanak. Mégis, az Upanishádokat, a Védákat olvasva úgy fogod találni, hogy ezek a Rishik, ezek a Bölcsek, jóllehet nem ismerték egymást, mind ugyanarra a következtetésre jutottak a valóságról. Mert képesek voltak mélyen önmagukba merülni, és képesek voltak látni, hogy ez a világ nem létezik, a test nem létezik, az elme nem valóságos. Képesek voltak test-elméjüket a saját természetükbe olvasztani, ami tudatosság, abszolút valóság.

      Ők akkor az abszolút valósággá, a tiszta tudatossággá váltak. És terjeszteni akarták a szót a világban, de nem tudták, mert felismerték, hogy a világ nem létezik, úgyhogy valójában senki nem létezik, aki terjesztene bármit. De önmagukra gondolva mindenki mást beleértenek. Ennélfogva, úgy jelenik meg, mintha léteznének többiek. És a többiek között vannak egyesek, akik készen állnak a megszabadulásra. És ezek az emberek a Rishik lábai elé ültek, és Bölcsekké váltak. És ez az, ahogyan a szó terjedt. Majd kialakult az írás, és kéziratok születtek, és sok embernek nyílt lehetősége megismerni az igazságot olvasás révén, és a Bölcs hallgatása révén.

      De most be kell vallanom nektek az igazat, hogy ezek egyike sem létezik. Minden, amiről beszéltem nektek, óvodai tanulóknak van. Miért kéne bármit tenned a felébredésért, mikor Isteni természeted már felébredett? Miért kéne küzdened, vagy körülményeket legyőznöd, vagy az életedet elrendezned? Az álomban, amit álmodsz, jelentőséget tulajdonítasz emberi minőségednek. Az egyetlen probléma, amivel igazából bírsz az, hogy emberi minőségednek jelentőséget tulajdonítasz. És amikor ezt teszed, minden más hazugság is belép a tapasztalatba. Az, hogy sikerült a körülményeket elrendezned, hogy meg kellett tenned ezt, és meg kellett tenned azt, de ez mind hazugság. A tudatosságnak nem kell tennie semmit. Az abszolút valóság az épp úgy abszolút valóság, ahogy van. Nem kell gyakorolnia semmiféle szádhanákat, nem kell kántálnia semmilyen mantrákat, és nem kell tennie semmit. Miért nem ébredsz fel most? Mire vársz? Dönts úgy, hogy fel fogsz ébredni most, és engedd, hogy elméd a szíveddé váljon, ami tiszta tudatosság! Csináld!

      Néhányan még mindig megkérditek, hogyan tegyétek. Csönd által, a pillanat, a most, a valóság tapasztalása által. Semmi nem történik most. Senki nem szenved. A most az egyetlen pillanat, amihez hozzáférsz. Időzz a mostban! Minden tökéletes a mostban. Érezd! Ne gondolkodj róla! Érezd! Nincsenek tegnapok, nincsenek holnapok. Összes úgynevezett bűneid meghaladásra kerültek. Nincs múlt, és nincs jövő. Teljesen a mostban élsz. Ebben a pillanatban. Élvezd!

      (csönd)

      Tartsd észben, hogy ahogy gondolkodni kezd, kapd el elmédet a megfigyelésével, és térj vissza a mostba! Akármikor gondolatokba merülsz, jusson eszedbe elkapni magad!

      (csönd)

      Sokan engeditek elkalandozni elméteket. Maradjatok a pillanatban! Semmi nem történik a pillanatban. A pillanat örökkévalóság.

      (rövid csönd)

      Ennek helyes végzése esetén egy belülről előtörő örömet kell kezdeni éreznetek. Egy azelőtt soha nem érzett örömöt, boldogságot, békét. Érezzétek! Ennek a békének, szeretetnek, tudatosságnak a kivételével semmi más nem létezik. Nevezd, ahogy tetszik! Nem számít. Az vagy.

      (csönd)

      Kikívánkozik belőled valami?

      SL: Ez egy szép nap, az egy szép dal. (R: Jó. Ez egy kedves észrevétel.)

      R: Most kevesen vagyunk, úgyhogy olyan kérdést is feltehetsz, amelyet magadba fojtottál eddig, és senki se fog tudni róla.

      SB: Robert, arra gondolok, hogy ez egy rovarvilág.

      R: Rovarvilág? Mit értesz ez alatt? (SB: Nos, csak az embereket megfigyelve, magamat is beleértve, többnyire rovarokként cselekszenek. Futkároznak mindenfelé, egymás hegyén-hátán...) Milyen rovar szeretnél lenni? (SB: Nem, nem szeretnék rovar lenni, én csupán megfigyeltem...) Szöcske? (SB: Tetszenek a mindenhol ott nyüzsgölődő hangyák...) Ez az, ahogyan látod. (SB: Ez az, ahogyan cselekszenek. Ha lehajolnál valaha, hogy megnézd, észrevennéd.)

      R: De akkor fel kell tenned magadnak a kérdést, "Ki látja ezt? Kihez jön ez? Ki az, aki mindenkit rovarnak gondol?" És "Miért gondolom ezt?" Mert az embernek az emberrel szembeni embertelenségével azonosulsz. Nem látod Istent, nem látod a valóságot, nem tapasztalod a tudatosságot, az ellentétét tapasztalod. Ezért érzel mindenkit egymás hegyén-hátán mászó rovarnak.

      Olyan, mintha álmodnál, és az álmot valóságosnak hinnéd. De mikor felébredsz, felismered, hogy nincs úgy. Tehát ez van veled. Azért látod ezeket a rovarokat, mert azt gondolod, hogy ez egy durva világ, az emberek ilyenek, és olyanok. De ki látja ezt? Általában azt látjuk, amik vagyunk. Neked tehát vezető rovarnak kell lenned. (nevetés) Amikor más rovarokat látsz nyüzsögni mindenütt. De fedezd fel az igazságot önmagadról, és tudni fogod az igazságot mindenki másról!

      (rövid csönd)

      SK: Robert, csak azt akartam mondani, hogy a 17 éves cicánk haldoklik, úgyhogy szeretnék kérni mindenkit, tudna-e mondani érte egy rövid imát, most. És az imáidban, amikor imádkozol ... mert gyorsan hanyatlik lefelé, és biztos vagyok benne, minden kis darabka segítene.

      (rövid csönd)

      R: Kerema, azt tudom neked mondani, a teljesből, hogy a cicátok jó kezekben van, és nem kell aggódni miatta. Vannak közleményeink?

      SM: Felolvashatjuk ezt? (R: Igen.) A címe, "Don't Quit."

When things go wrong as they sometimes will.
When the roads you're trudging seems all uphill.
When the funds are low and the debts are high.
When you want to smile but you have to sigh.
When care is pressing you down a bit.
Rest you must but don't you quit.
Life is queer with it's twists and turns.
As everyone of us sometimes learns.
And many a fella turns about when he might've won if he stuck it out.
Don't give up thou the pace seems slow.
You may succeed with another blow.
Often the goal is nearer than it seems to a faint and ... man
Often the struggler has given up.
When he might have captured the victors cup.
And he learned too late when the night came down.
How close he was to the golden crown.
Success is failure turned inside out.
The silver tint of the clouds of doubt.
And you never can tell how close you are.
It maybe near when it seems afar.
So stick to the fight when you're hardest hit
It's when things seem worse that you mustn't quit.

      SM: És egy másik versike végül, a címe "How to Count."

Count your blessings and save your crosses.
Count your gains instead of your losses.
Count your joys instead of your woes.
Count your friends instead of your foes.
Count your smiles instead of your tears.
Count your courage instead of your fears.
Count your full years instead of your name.
Count your kind deeds instead of your mean.
Count your health instead of your wealth.
Count on God instead of yourself.

      SM: Azt hiszem, ez szép, Robert, köszönöm neked. És van egy másik bejelentésem is. Mindazoknak, akik kedveli David zenéjét, én igen, és van néhány magnószalagom, benne a szalagok szövegével. És árulni szeretnénk őket, darabját tíz dollárért. Ha érdekel bárkit, kérem, lépjen velem kapcsolatba! Szépek, én kedvelem őket.

      R: Akarsz mondani valamit egy másik leckéről? (SK: Nem.) Kerema és Ed összeállítanak egy másik leckét. Tényleg jó, úgyhogy, ha másolatokat akartok készíteni belőle, tudassátok velem, és fogok adni egyet. Ha mindegyikünk készít tíz másolatot, a jövő héten vissza tudjuk hozni őket, és mindenki kaphat egyet. Tehát, ha négyen, vagy öten esetleg, készíteni tudnának tíz másolatot. Átjöhetsz, ha akarsz, és kaphatsz egyet, Mary?

      Nem mindenki jön fel. Kettő megmaradt. Ezt add oda Lee-nek!

      SH: Az egy expresszlevél Lee-nek.

      SB: Meg tudod adni Josephine telefonszámát?

      R: Ó, igen Josephine jönni akar, de fuvarozni kellene őt. Úgyhogy, aki fel szeretné venni őt, tudassa velünk! Hol lakik? (SB: Fent a ... Laurel kanyon, vagyis kilátó közelében lakik, fent a hegynek a tetején.) Aki azon az úton jön, itt a telefonszáma, és fel tudja őt venni. (SB: Hívd fel, és meg fogja adni az útvonalat. Még ha egy hónapban egyszer fel tudnád venni őt, vagy ... nem muszáj minden éjszaka.)

      R: Ezek saját, személyes használatra szánt másolatok egyébként, és odaadhatjátok a barátaitoknak is. De ahogy azt tudjátok, nincsenek ambícióim, illetve céljaim, úgyhogy kérlek benneteket, ne küldjétek el őket rádióknak, vagy tévéknek! Kaptam néhány hívást, az a helyzet, a Ramana áshramból, Indiából hívtak tegnap. Kaptak egy ilyen leckét valakitől, és most azt akarják, hogy a fussak el a Krisna központ felé, és hogy mindenféle, elég különös dolgokat csináljak. Amiben inkább nem vennék részt. (SB: A Ramana áshram azt várja tőled, hogy fuss el a Krisna központ felé?) Igen. Egy Reddy nevű fickó hívott. Azt mondta, emlékszik rám 35 évvel ezelőttről, amikor ott voltam. És a címemet is elkérte. Így, mikor átjönnek egy csoporttal, meg tudnak szállni a házamban. (nevetés) Nem vagyunk felkészülve ilyen dolgokra. Kérlek, hogy ne küldjétek el ezeket fura embereknek!

      SE: A spiritualitásban mindenki fura.

      R: Tudom. Igazad van. Tehát, ne küldjétek el ezeket senkinek. (nevetés) Nem vagyunk ilyesmire felkészülve. Egy áshram működtetésére. És, természetesen, semmilyen tévéműsorba, és semmilyen rádió-beszélgetésre nem akarok elmenni, illetve semmi ilyesmit nem akarok csinálni.

      Miről beszélgessünk még?

      SE: Beszélgessünk a halálról!

      R: Halál nem létezik, egyedül élet létezik. Úgyhogy, igazából nincs miről beszélgetni. A halál egy hazugság, ki hal meg? Csupán az ego.

      SB: Van egója a macskának?

      R: Persze, a macska saját egóval bír. (SB: Meg tud egy állat valósulni?) Persze. Minden meg tud valósulni, mert minden már meg van valósulva. (SB: Mi gátolja az állatot akkor?) Semmi. (SB: Meg vannak valósulva?) A valóságban minden meg van valósulva. A levél, a csótány, minden megvan valósulva. (SB: Egyedül az emberi lény van bajban, mi?) Az emberi lény részét képezi a mindennek. Az emberi lény nincs bajban. Elkülöníted magad. Egyedül tudatosság létezik, és a világ tudatosságként létezik. Ennélfogva, ami létezik, az tudatosság. (SB: Tehát, még az elme sem különít el bennünket?) Semmi nem különít el bennünket. Elkülönülés nem létezik. Ez az egész hamis hiedelem. Az egész elkülönülés hamis hiedelem. Mikor egységről beszélek, az mindenre kiterjed. Állatokra, rovarokra, fákra, óceánokra. Minden az Isten, úgyhogy minden meg van valósulva. Nincs kivétel, csupán egy létezik, és te vagy az.

      SM: Tehát, Robert, ahelyett, hogy szomorúak lennénk, mikor haláleset történik, és ez állatokra és emberekre is vonatkozik, nekünk valahogy - nem hogy örülni, de boldognak kell lenni, hogy a léleknek, vagy bárminek a megvalósulása bekövetkezett?

      R: Nem, nem kell boldognak lennünk, és nem kell szomorúnak lennünk. Csupán lennünk kell. Annak, hogy egyéb gondolataink, és egyéb érzelmeink vannak, hogy boldogok és szomorúak vagyunk, az egyetlen oka az, hogy el vagyunk különülve. Ők itt vannak, mi pedig itt vagyunk. Ha az egység látására képesek volnánk, akkor realizálnánk, hogy minden mi vagyunk, és halál nem létezik, örök élet létezik. A halál egy elnevezési hiba, semmi nem hal meg.

      SH: A dolgok változnak, a változás folytonos?

      R: Ki számára? (SH: Bárki számára, aki látni akar.) A személy az, aki változást lát, a személy az, aki testnek hiszi magát. Amikor a test nem jelenik meg többé, semmi nincs, ami változhatna. Ahogy magadat látod, úgy látod a világot. Tehát, látod magadat változni, öregebbé válni, vagy okosabbá válni. Aztán látsz mindenki mást is változni. De amikor ráébredsz, hogy változhatatlan vagy, mindig ugyanaz voltál, és ugyanaz vagy, olyan vagy, mint az iskolatábla. Akkor minden képed a táblára van oktrojálva. (SH: És semmi nem jelenik meg, illetve tűnik el a táblán?) A tábla, a dolgok megjelennek, a dolgok eltűnnek, és te megjelenni tűnsz. (SH: Megjelenni tűnnek, de nem valóságosan?) Nem valóságosan jelennek meg, csak megjelenni tűnnek. Majd eltűnni tűnnek. Úgyhogy, van a táblán egy képed babaként, és aztán letörlődik, eltűnik. Aztán tizenéves vagy, aztán az letörlődik. Aztán felnövekszel, aztán letörlődik. Aztán olyan vagy, mint most, aztán letörlődik. De a tábla soha nem változik. Tehát, a tábla, vagy a változás vagy? (SH: Az egész tál viasz vagyok.) Így van, igaz, és minden jól van. (SH: Azt hiszem, ott a pont.) Pontok a fejemen. (nevetés)

      SY: Szeretnék megosztani valamit. (R: Persze.) A hét éves lányom szóba hozza időnként a halál kérdését. És rendszerint este, elalváskor jutnak eszébe ezek a gondolatok. Azt mondta, "Azt hiszem, talán megkönnyebbülés lehet, mikor meghalsz, kibújni ezekből a vaskos izmokból, és ebből a szoros bőrből." És aztán azt mondta, "Van egy dolog, amitől soha nem tudsz megszabadulni." "Mi az?" - kérdeztem. "A szíved." - felelte.

      R: Hmm. Okos. Honnét tanulja?

      SY: Ezzel jön. Múlt este arról beszélt, hogy milyen ostobaságnak gondolja, hogy születésnapokat ünneplünk. Nem látja értelmét a születésünk napja megünneplésének. És aztán beszélt, és beszélt erről egy keveset, majd azt mondta, "Nos, úgy vélem, jó dolog a boldogságunk megünneplése."

      R: Jó gyereknek tűnik. Mi a helyzet a többi gyerekeddel? (SY: Mind egyformák.) Mi a helyzet a férjeddel? (SY: Ő is jó. Azt hiszem, van valamilyen problémája.) Jó, úgy véled, kapaszkodni fogsz bele egy ideig?

      SN: Amikor Ramana születésnapját akartad ünnepelni az áshramban. Ramana ugyanezt mondta a születésnapokról. Azt mondja, ironikus, hogy a születés napját ünnepeljük, mert az olyasmi voltaképp, mint a halál napja. A születés napja az, hogy elkülönültnek gondoljuk magunkat, ami olyan, mint az öngyilkosság. Az ego számára születés, de az Én számára halál. Úgyhogy, miért akarná ünnepelni bárki? Ez az, amit Ramana mondott. (R: Igaz.)

      SL: Mert ajándékokat kapsz. (SY: Ki akar ajándékokat?) (nevetés) És mindenki összegyűlik, és jókat kívánnak neked.

      SH: És mondjuk, egy nappal se nézel ki öregebbnek, mint tíz éve. (nevetés)

      R: Amíg a testnek hiszed magad, ünnepelhetsz születésnapokat. Mivel, ha testnek hiszed magad, és nem ünnepled a születésnapodat, szomorú leszel. (SH: Valóban?) Igen. Te nem? (SH: De igen.) Más szavakkal, mondhatod magadnak, hogy "Nem fogom ünnepelni a születésnapomat." De ha még nem érted el a megvalósításodat, akkor úgyis a születésnapodra fogsz gondolni. Azt fogod gondolni, öregebb lettél egy évvel, és ha ünnepelnéd a születésnapodat, kapnál ajándékokat. Úgyhogy rosszkedvűnek fogod magadat érezni. Ramana mondhatta ezt, mert ő más kategóriába tartozott. Ez az, amit gondolok, amikor azt mondom, időnként, hogy "Nem kéne becsapni magunkat." Ne okozz szenvedést magadnak! Például, amikor azt mondom neked, hogy a természet, a fák, a hegyek, az óceánok rajtad belül vannak, és nem kell menned sehová. Ez akkor igaz, ha tapasztalni tudod, de ha nem tudod tapasztalni, még ne zárkózz be a szobádba, és utasítsd el a látását semminek, vagy elfogadva valamit, azt mondd állandóan, hogy "Én az Én vagyok." Bele fogsz őrülni. Tedd, ami természetesen adódik! Élvezz mindent, amíg el nem érkezik az idő, amikor önmagadat tudod élvezni!

      SE: Úgy gondolom, nyitnod kellene egy áshramot Indiában. (SH: Ed áshramba fog vinni téged, vagy így, vagy úgy. (nevetés) Megtettünk téged egy áshram fejének, Robert. Biztosan szükséged van rá.) Vegyél egyet a hegyekben, vagy 8-10 ezer láb magasan, ahol kellemes, és hűs. Húsz hold, tíz ház.

      R: Aminek történnie kell, már megtörtént, és nekünk csak hátra kell dőlni, és nézni, ahogy kibontakozik. További hozzászólások?

      SB: Robert, azt mondtad, egyetlen szabadságunk a körülményekre való nem reagálásban áll, és elgondolkodtam ezen, és arra jutottam, hogy az egyetlen szabadságunk a nem énnek levés.

      R: Így van, az én reagál körülményekre. Úgyhogy, amikor nem vagyok én, senki nem marad, hogy reagáljon. Ezért, az első dolog az énnek az eltávolítása. (SB: Tehát, az egyedüli szabadságunk az elmével való nem azonosulás.) Az én megsemmisítése által. Az én megölésekor az elme is távozik. (SB: Tehát, mindenki rosszul csinálja? Az egész világ?) Nem tudom, feledkezz el világról! (SB: Az egész világ az ellenkezőjét csinálja.) Ne azzal foglalkozz, hogy mit csinál a világ, hanem mit csinálsz te? (SB: Én az ellenkezőjét csinálom.) Nos, csináld!

      Ne felejtsd el imádni önmagad, szeretni önmagad, imádkozni önmagadhoz, mert Isten lakik benned te-ként. Szeretlek benneteket, béke. Minden jól van.

      (felvétel vége) [TOC]

Kategória: Robert Adams | Hozzáadta:: nisargadattin (2017 Január 23)
Megtekintések száma: 68 | Hozzászólások: 1 | Helyezés: 5.0/1
Összes hozzászólás: 1
0
1  
koszonom

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]