Főoldal » Cikkek » Robert Adams

Robert Adams: Dnyána márga - a tudás útja - 52. átirat

Dnyána márga – a tudás útja

52. átirat
1991. március 14.

    Robert: Aum, sánti, béke. Jó estét kívánok! Szívem egészével üdvözöllek benneteket! Jó megint látni benneteket. Nagyon dicséretes, hogy itt tudtok lenni ma este. Végül is, tévét is nézhettetek volna, szórakozni is mehettetek volna a barátnőtökkel vagy a barátotokkal, mehettetek volna egy jó moziba, mehettetek volna inni.
    Tanítvány: Akkor mit keresek én itt? (a tanítványok nevetnek)
    R: Nem tudom. Magadat kérdezd! Viszont úgy döntöttél, hogy idejössz, és ez jelent valamit, nem az én számomra, hanem a te magad számára. Azt jelenti, hogy megelégelted a világot, bizonyos mértékig. Azt jelenti, hogy átlátod, hogy ez a világ valójában milyen. Nem jó, nem rossz. Azt jelenti, hogy föl akarsz ébredni, tehát van valami odabenn, ami tol téged. A teendőd mindössze annyi, hogy zajos elmédet lecsöndesíted, és hagyod megtörténni, ez minden. Nem kell keresztülmenned rituálékon, beavatásokon, vagy bármi máson. Elmédet egyszerűen le kell csöndesítened, és minden gondját fogja viselni saját magának.
    Engedjetek meg egy kérdést! Mit gondoltok, mi a különbség a jelen tanítás, a dnyána márga, és a többi, jóga, imádkozás, vallás és akármi között? Mi az alapvető különbség? Ki tudja megmondani nekem?
    SJ: A dnyána márga semmilyen vonatkozásban nem foglalkozik a viszonylagos természettel, valójában még a lecsendesedő elmével sem. (R: Nos, bizonyos tekintetben ez igaz.)
    SG: Nincs cél? (R: Bizonyos tekintetben ez is igaz, de van egy racionálisabb magyarázat.)
    SF: Semmit nem kell megszerezni. Csupán felismerni kell.
    R: Nos, ez szintén igaz. Valójában a válasz, amit keresek, ez: Az advaita védántán kívül minden tanításban jelen van a személyes én. Gondolkodj el ezen! Vegyük a hatha jógát! Az én tanul pozitúrákat, és az ego válik kiterjedtté. Mivel azt tudod mondani, hogy „fejre tudok állni, és ki tudom csavarni a lábaimat”, és adsz neki egy szanszkrit nevet. (nevet) De még mindig azt mondod, hogy „ezt én tudom megcsinálni”, úgyhogy, az ego az, ami felduzzad.
    SJ: Vagyis, ez lehetséges, igaz? (R: Persze.) Lehetséges, a hajlam értékes egy kicsit.
    R: Vegyük a rádzsa jógát, a nyolcrétű utat, na, most ezek a dolgok jók. Semmi baj ezekkel a dologgal. Én nem becsülöm le ezeket. De lennie kell valakinek, hogy a jámákat, a nijámát, az erényeket megtanulja. Létezik valaki, aki mindezeket a dolgokat megtanulja. Az én tanul meg erényessé válni. Vegyük a kundalíni jógát! Én összpontosítok a csakrákra, az összes csakrára. Mindig ott van egy én, én, én. Vegyük az imádkozást. Én imádkozom Istenhez. Megint, semmi baj ezekkel a dologgal, de amiért ezt közvetlen útnak nevezzük az, hogy ez az egyedüli tanítás, ami az ént vizsgálja. Bennünket nem a következmények érdekelnek. Akármi lehet a következmény, felismerjük, hogy az én áll mögötte. Felismerjük, hogy ha keressük az egót, és követjük azt a forrásába, minden más kitörlésre fog kerülni, mi pedig szabadokká fogunk válni. Ez az, amiért ezt a közvetlen útnak nevezik.
    Valamint, mi a meditáció és dnyána márga közötti különbség, mert azt gondolom, a legtöbben felismeritek, hogy ezen az úton valójában szükségtelen meditálni? Úgyhogy, mi a fő különbség a meditáció és ezen út között?
    SJ: Kell léteznie valakinek, hogy meditáljon.
    R: Így van, de nem ezt a választ keresem. Meditációban mindig van egy tárgya a meditációdnak. És megint, az én egy bizonyos szóra, mantrára, vagy akármire koncentrál. Ennélfogva, nem fogsz megszabadulni az éntől. Valami másra koncentrálsz, ahol mindent kizársz, a mantrát, vagy a meditációd szavait kivéve, legyen az Isten, vagy bármi.
    Ebben a tanításban egyszerűen az én forrását kutatod. „Ki vagyok én? Honnét jöttem?” Sőt, amikor azt kérdezem tőled, hogy „Honnét jöttem?”, néhányatok a testetekre gondol, nem? Azt gondoljátok, hogy honnét jöttem én, mint test? De ennek nem ez a jelentése. Azt akarod megtudni, hogy az én honnét jött, nem azt, hogy te honnét jöttél. Ha megtalálod, hogy az én honnét jött, fel fogod ismerni, hogy te nem létezel. Soha nem léteztél, és soha nem fogsz létezni. Ez a kérdés. Honnét jött az én? És amint ezt a fajta gondolkodást elkapod, valahányszor az én szót használod, attól kezdve nem fogsz többé a testedre utalni megint.
    Például, megfázás esetén általában azt mondod, hogy „én megfáztam”. Csak most el fogod kapni magadat, és nevetni fogsz, mert azt fogod mondani, hogy „az én megfázott”.  Angolul ennek rossz hangzása van. „Az én megfázott. Annak semmi köze hozzám. Tehát, honnét jött az én, ami megfázott?” És ahogy követed az ént, az el fog vezetni téged a forráshoz, mert nem létezik én, és nem létezik megfázás.
    Ezt a módszert mindenre használhatod. „Én éhes vagyok.” Nos, kapd el magadat, és ismerd fel, hogy az én éhes! Az én nem a valódi Énem. Az én éhes, a valódi Én mégsem tud soha éhes lenni. Én fáradt vagyok, én lehangolt vagyok, én boldog vagyok, én gyönyörűnek érzem magam, én csodálatosan érzem magam. Ez mind ugyanaz a dolog. Ameddig a testedre hivatkozol, nagy hibát követsz el. Különítsd el magad az éntől!
    Egyetlenegy én létezik valójában, és az az én a tudatosság. Amikor követed az ént a személyes a forrásba, az az univerzális énné alakul, ami a tudatosság. Kezdd elkapni magad! Kezdd felismerni isteni természeted! És ezt csöndben maradással tedd! A megvalósításhoz vezető leggyorsabb út a csöndben maradás. Ámde, tudnod kell, miért maradsz csöndben! Ez az, amiért ezt nem mondhatod a hétköznapi embernek. Ha valakinek sejtelme sincs az advaita védántáról, nem mondhatod neki, hogy maradjon csöndben. Mivel ez az ő számára csupán annyit jelenti, hogy csöndben kell maradni. Nem ismeri fel, hogy mélyen, mélyen, mélyen befelé kell merülni, arra a helyre, ahol az abszolút valóság lakozik, és az a csönd.
    Az emberi test igazából nem képes csöndben maradni. Valami más lép be a csöndbe. Annak emberi mivoltodhoz semmi köze. Talán csak a korábbi életek sok éves meditációja után vagy eléggé érett, hogy valóban tudd, hogy ez az út miről szól. Amikor ezeket a gyakorlatokat átadom neked, nem az emberi lénynek adom. Emberi lényként képesnek látszol keresztülmenni rajta, de biztosíthatlak, hogy emberségednek ehhez semmi köze. Amikor a csöndbe lépsz, akkor egy mélységes békébe, boldogság tudatosságba, tiszta tudatba lépsz. Ezt jelenti a csönd. Nem csöndben maradást jelent. Az ezen túl van. Az nem csupán az elméd lecsöndesítése, ahogy azt egész idő alatt mondom. A megértés az, hogy nem létezik elme, hogy elcsöndesedjen. Amikor felismered, hogy nem létezik elme, automatikusan csöndessé válsz. Amikor még azt gondolod, hogy elmével bírsz, minden erőfeszítést megteszel, hogy az elmét lecsöndesítsd, és nem tudod.
    Milyen sokan hiszitek, hogy az elmét erőfeszítés révén le tudjátok csöndesíteni? Nem tudjátok. Nem az erőfeszítés teszi az elmédet csöndessé. Hanem az intelligens megértés, hogy nincs elméd, először is. Majd csupán csöndben maradsz, és minden gondját fogja viselni önmagának. Ha meditálnod kell, akkor természetes meditálj! Ez az út soha nem ellenez semmilyen más módszert, azon tény következtében, hogy végül minden a fölébredéshez vezet. Tenned kell, akármit is kell tenned. De azok esetében, akik meg tudják érteni, amiről beszélek, és felismerik, hogy nem foglalkozol se elmével, se testtel, se világgal, se Istennel, a fölébredéssel azonnal bekövetkezik, mert senki nem létezik, aki alszik. Követed ezt?
    Ha azt gondolod, hogy le kell küzdened valamit, ha azt hiszed, hogy dolgoznod kell önmagadon, hogy valamilyen erőfeszítést kell tenned, akkor nehéz dolgod lesz. Végül is, ki tesz erőfeszítést? Az ego, aki mindezekről a leküzdendő dolgokról mesél neked? Az elme, azt gondolod, hogy fel kell hagynod a rossz szokásaiddal, le kell küzdened a múlt karmáját, úrrá kell lenned a szamszkárákon. Ez mind hazugság.
    Belátom, beszélek ezekről a dolgokról időnként. Ellentmondásként hangzik, de a legmagasabb igazságot osztom meg veletek. Leküzdendő szamszkárák nem léteznek, mert soha nem is léteztek. Nem kell leküzdeni karmát, mivel az nem létezik. De az éretlen tanítványoknak dolgozniuk kell valamin, így azt a magyarázatot adjuk számukra, hogy létezik karma, léteznek szamszkárák, léteznek szunnyadó hajlamok, amelyek fogva tartanak téged, és amiket túl kell haladnod. Mégis hazugságot mondok nekik. De nekik ebben az időben valójában a fejlődésükről kell hallani, különben nem tudnának mással dolgozni.
    De az igazság az, hogy semmit nem kell leküzdened. Gondolkodj ezen! Ha lenne valami olyanod, amit le kellene küzdened, soha nem tudnád leküzdeni, mivel az elmének természete, hogy játssza veled a játékokat. Amint egy dolgon úrrá leszel, felbukkan egy másik, és azt kell leküzdened. Amikor azon úrrá leszel, valami más bukkan fel. Mondjuk, van egy italozási szokásod, és azt mondod, „elkezdtem úrrá lenni rajta”. Úrrá lehetsz rajta. Ami rosszkedvhez vezet. Akkor a rosszkedven kell úrrá lenned. Ami hazudozáshoz vezet. Akkor a hazudozáson kell úrrá lenned. Ennek soha nincs vége, amíg át nem kezded látni, hogy semmin nem kell úrrá lenned.
    Majd elkezdesz dolgozni az énen. Aztán végül fölismered, hogy a személyes én okozta a gondot. Az egy előrehaladott állapot, de szintén hazugság, azon tény következtében, hogy személyes soha nem létezett. De te ezt nem tudod. Mivel a személyes ént létezőnek gondolod, önkutatást kell alkalmaznod, hogy elvezessen téged a helyre, ahol felismered, hogy személyes én nem létezik. Soha nem létezett, és soha nem fog létezni.
    Nem volna mégis csodálatos, ha csupán leülnél, és mindezt egy pillanat alatt átlátnád, és szabaddá válnál? Valamilyen oknál fogva nem fogjuk magunknak megengedni, hogy így tegyünk. A leküzdés játékát akarjuk játszani. Úgyhogy, azt mondjuk, „Dolgozni kezdtem önmagamon. Gyakorolni kezdtem. Meditálni kezdtem. Elkezdtem egyedül lenni. Elkezdtem ezt csinálni, és elkezdtem azt csinálni.” De én azt mondom neked ma este, hogy semmit nem kell tenned. Csak meg értened kell, amit mondok, és fölébredni, és ennyi.
    Megint, kinek fel kell ébrednie? Egy árva szó sem igaz belőle, mégis szavakat használok. Hogy tud az Én fölébredni? Az Én soha nem aludt. Nem ismered fel, ki vagy most? Nem vagy halandó ember. Nincsenek szavak, hogy kifejezzék, mi vagy. Neked kell fölfedezned. Úgyhogy gyakorolj! De szádhanád gyakorlása közben valahol elméd hátsó részében tárold el, hogy valójában senki nem létezik, aki gyakorol. Elvégre ki végzi a gyakorlatot? A tested és az elméd. Ha csak emlékezni tudnál, hogy nem létezik test illetve elme, akkor senki nem létezik, hogy gyakoroljon. Úgyhogy, miközben gyakorolsz, emlékezz erre! (nevet)
    Tudom, el fogtok menni ma este, és azt fogjátok kérdezni, „Na, most mit csináljak?” (a tanítványok nevetnek)
    Nézz arra ily módon! Mindaddig, amíg test tudatosságnak érzed magad, és amíg úgynevezett elméd rendelkezik még a hatalommal, hogy ezt éreztesse, és azt éreztesse veled, addig végezned kell valamilyen gyakorlatot. Máskülönben test-elméd fog irányítani téged. A legmagasabb gyakorlat az átma vicsára, az önkutatás. Azért mondom el ezt ma este nektek, mert úgy érzem, hogy az itt lévők hosszú utat tettek meg, és nem vagytok újoncok, úgyhogy készen álltok erre. Készen álltok a hallására, hogy nem létezik gyakorlás, nem létezik Isten, nem létezik megvilágosodás, nem léteznek elmúlt életek, nem létezik te, és hogy szabadok vagytok.
    Az emberek még mindig meg akarják tudni, mikor ment végbe minden, mi megy el, mi a szubsztrátum, az ok, a mögöttes oka minden létezésnek. Létezik valami, ami azt egységben tartja. Ki mondta? Nem létezik semmi, amit egységben kellene tartani. Arra is emlékezz, hogy a véges nem képes megérteni a végtelent! Úgyhogy, amikor az mondom, hogy semmi nem létezik, ami bármiféle dolgot együtt tart, azt úgy értem, hogy semmi nem létezik, ami szavakkal leírható.
    Amikor olyan szavakat használok, mint boldogság, vagy tiszta tudat, tudatosság, szat-csit-ánanda, Parabrahman, és a Parabrahman nagyon erőteljes, mert jelentése Brahmanon túli. Mi lehet Brahmanon túl? Csönd. Olyan dolog, mint Parabrahman nem létezik, azon tény következtében, hogy amikor rá gondolsz, egy objektumot jelent számodra, például egy helyet, ahol lenni kell. A hely, ahol lenni kell a csöndben, az a Parabrahman. Tévedsz. Nem létezik hely, nem létezik csönd, és nem létezik Parabrahman. Akkor mi létezik? Fedezd fel! Csak te ismerheted meg önmagad. Mivel nem léteznek szavak, hogy leírják azt.
    Kompromisszumot kell kötnöd az életeddel. Ennek megtétele teljes őszinteséget követel. Nem bolondíthatod tovább önmagad. Nézd, hogy szaladsz Ponciustól Pilátusig! Ide mész, oda mész. Mindig keresel, mindig nézel, mindig sóvárogsz, mire? Néhányan azt gondoljátok, hogy keresni fogtok egy tanítót, fent az égben valahol, és addig fogtok menni a tanítót keresve, amíg meg nem találjátok őt. Ilyen tanító nem létezik. Amikor megállapodsz végül, és kezdesz egyre gyakrabban a csöndbe menni, tanítód meg fog jelenni számodra, és úgy fogod találni, hogy az nem más, mint te magad.
    Akkor megkérdezheted, hogy „Mit csinálok én itt veletek emberek?” Én a te Éned vagyok. Tisztán látom. Nincs különbség közöttünk. Amikor lehangoltnak érzed magad, amikor mérgesnek érzed magad, amikor rosszul érzed magad, akkor engem érzel. Amikor boldognak érzed magadat, amikor megvilágosodottnak érzed magad, amikor gyönyörűnek érzed magad, akkor szintén engem érezel. Mindez az Én, és én vagyok az.
    Néhányan még mindig azt gondoljátok, hogy Robertről beszélek. Robertnek ehhez semmi köze. A mindenütt jelenvalóságról beszélek. A semmiről beszélek. És azt gondolom, hogy tovább beszélni időpocsékolás.
    (csönd)
    Aum, Sánti, sánti, sánti.
    Csak így fogok itt ülni, és csinálhattok, amit akartok. Ha kérdezni szeretnétek, kérdezzetek! Ha mondani szeretnétek valamit, mondjátok! Ha ki szeretnétek dobni az ajtón, nyugodtan dobjatok ki! (nevetés)
    SS: Egy tisztán akadémikus kérdés... (R: Hmm.) Nem fontos, de... (R: Minden fontos.) Bocsánat? (R: Minden fontos a számodra.) Oké, advaita védánta, mi a kifejezésnek a fordítása, és honnét származik? Ki alkotta meg a kifejezést, és mikor?
    R: Az Upanishadok ősi rishijei, ők jutottak el a következtetésre, és a legtöbben soha nem ismerték egymást, hogy egyedül a végső egység létezik. Az advaita védánta jelentése „A Védánta Egysége”. Egyedül a végső egység létezik, és ez úgy négy-ötezer évvel ezelőtt volt. A tanítás szájról szájra, személyről személyre került továbbadásra. Megint, érdekesség a dologban, hogy azokban az időkben sok rishi volt, és ez túlélte őket, ők csupán fölébredtek és megvalósítottakká váltak, és az üzenet mindig ugyanaz volt. Ugyanaz az üzenet, amit itt bemutatunk. Tehát, ez egy nagyon divatjamúlt tanítás. (SS: Amikor leírásra került miben írták le?) Az Upanishadoknak nevezett szentkönyvekben.
    SJ: A Védák egy igen nagy munka, és az Untas, vagyis a Védák vége a Védánta, a munkájuk betetőzése.
    SG: Robert, amiről beszéltél, ahhoz nem volt szükség beavatásra, és olvastam Osbourne-tól és Ramana más rajongóitól, akik Ramana tekintet általi beavatásáról beszélnek. (R: Hmm.) Nézőpontjuk és elképzelésük szerint az beavatás volt. Még bírósági ügyük is volt... (Robert nevet) ...Ramanát elvitték a bíróságra, hogy mondja el, hogy beavatásban részesítette őket a Védántába.
    R: Nos, ez az ő saját nézőpontjukból való. Ők úgy érzik, hogy ez történt. Éppen úgy, ahogy sokan állították, voltak aki Ramana előtt, hogy ezt tette velük, gyógyította őket, megmentette az életüket, ezt tette, azt tette, ő pedig mindent tagadott. De mindegyikük azt állította, hogy mindezek a dolgok ő általa történtek. Egy Dnyání soha nincs a tudatában semmilyen cselekedetének, mert senki nem maradt, hogy akármit cselekedjen. Ez olyan, mint az égett kötél, semmire nem jó.
    ST: És Robert, azt nevezed abszolút tudatosságnak. (R: Mit nevezek?) Az égett kötél, amiről beszélsz, az abszolút tudatosság? (R: Mondhatod azt.) Oké, és semmi nem maradt, se tudás, se semmi. (R: Igen). Van olyan állapot, ahol létezik tudata a legparányibb részletnek?
    R: Van olyan állapot, ahol létezik tudata a legparányibb részletnek? Valójában egyáltalán nem létezik állapot. (ST: És hogyan lehet azt megteremteni?)
    (a hangfelvétel megszakad, majd hirtelen újra indul)
    SR: Robert, a gyakorlás végzése nézőpontjából. (R: Minek a végzése?) A gyakorlás végzése. (R: Uh-huh.) A „Ki vagyok én?”-hez hasonlóan a „Ki az én?” is alkalmas?
    R: Ha a javadat szolgálja, ha működik nálad, akkor jó. Akármi működik nálad? Ha „tábla csokoládé”-t mondanál, és éreznél valamit, és működne számodra, nagyszerű volna. (SR: Jó érzésen kívül mit jelent a számomra működő?) Azt jelenti, hogy számodra az valami megszenteltet jelent. Valami csodálatosat jelent, valami olyat jelent, amit el akartál elérni. Az a kezdet, és annak az egésze a csöndhöz vezet. Szavakon és gondolatokon túlra. Automatikusan oda vezet téged. Ezért mondtam az elején, hogy „Az összes módszer jó”.
    Például: Ha van egy mantrád, és hiszel a mantrában, és újra és újra ismételed. El fog jönni a nap, amikor a mantra egyre kevesebbé és kevesebbé, és a csend egyre többé és többé válik számodra, amíg teljesen el nem hagyod a mantrát. Egyedül a mantrának egyhegyűvé kell tennie téged. Tehát, hogy ki tudd zárni a többi gondolatot, de akkor a mantrának úgyszintén távoznia kell. Az orrod fújásával fölébredsz. (nevetés)
    SS: Mi a véleményed a „Ki az én?”-ről, amit ő kérdezett? Ha nem létezik kis én, és nagy én sem létezik... (R: Hmm.) Ebben az értelemben ez semmilyen különbséget nem jelent, de ha azt kérdezem, hogy „Ki az én?”, kis én - ennek a kérdésnek az érzése nagyon különbözik a „Ki vagyok én, a nagy én?” kérdésétől.
    R: Igen, azon tény következtében, hogy amikor mélyen kutatod, hogy „Ki az én?”, az én kezd eltűnni. A nagy énné alakul, ami tiszta tudat. Úgyhogy, használd a módszert, hogy felemeljen, és szabaddá tegyen!
    SN: Robert, mi van, ha azt kérdezed, hogy „Ki vagyok én?”, és zavarttá válsz, és attól fogva félni kezdesz?
    R: Akkor meg kell kérdezned magad, hogy „Kihez jön ez a zavar és ez a félelem?” És ismerd fel, hogy énhozzám jön, aztán tedd fel újra a kérdést, hogy „Ki vagyok én?”! „Ki ez az én, ami érzi a félelmet és a zavart?” És maradj csöndben! És a félelem és a zavar el fognak tűnni végül, mert, hogy soha nem is léteztek, azon kezdjük.
    ST: Robert, ez az illúzió hogyan kezdődött? (R: Soha nem kezdődött.) Miért van itt akkor?
    R: Nem létezik. (nevetés) Értsd meg, hogy az az észlelésed. (ST: Miért észlelem?) Mert azt hiszed, hogy észleled. (ST: Miért hiszem azt?) Ez az, amit akarsz. Ez olyan, mint amikor hipnózis állapotába kerülve olyan dolgokat látsz, amelyek nem léteznek.
    SL: De hogyan vagyunk mind arra hipnotizálva, hogy képesek legyünk pillangót és hópelyhet létrehozni?
    R: Soha nem tettük. Csak úgy tűnik. De soha semmi nem történt (SL: Az illúzió összhangja az, ami megtéveszt engem.) A micsoda? (SL: Az illúzió összhangja közöttünk...) R: (nevet) (...ez az ego, és az...) Megtéveszt téged? Akkor kérdezd meg magadtól, hogy „Ki van megtévesztve?” Tudom, hogy egynémely válaszom egy rendőréhez hasonlítanak. (nevetés) De higgy nekem, ez a legmagasabb igazság! (SL: Mi hiszünk neked.) (nevetés) Nézd, tudom, hogy néhányan valódi, mélyreható válaszokat akartok. (még nagyobb nevetés) Azt akarjátok, hogy fél órán keresztül beszéljek, és hogy belemenjünk mindenféle szakkifejezésekbe, miért?
    SR: Robert, az én nevem Richard. (R: Helló Richard!) Köszönöm, hogy beengedtél az otthonodba! (R: Szívesen!) Már sok évet töltöttem el spirituális kereséssel ebben az életben. És valami történik velem és történik nekem az elmúlt két-három hónapban egy bizonyos egyén részéről az élethelyzetemben. Habár nem régóta járok ide, használok, amennyire tudom, alkalmazom az általad elmondottakat, és ami szíven ütött, de tényleg, hogy még nem tudom, hogyan kell a fájdalmat és a stresszt kezelni, és a valóság sajnos az, hogy a testem beteg, és a fejem is fáj időnként, és émelygek időnként a kellemetlenségtől, ami... nos, amit életem karmikus valóságának nevezek. Tudom, hogy minden illúzió, de számomra nehézséget okoz elengedni, meghaladni, amin valójában keresztülmegyek. És ez az ahol vagyok ebben a pillanatban.
    R: Pontosan értem, miről beszélsz, és nagy részvétet érzek irántad. De nézz arra ezen a módon: Mi a legrosszabb, ami történhet veled? Létezik valójában valami, amitől félni kell? Mi a legrosszabb, ami történhet?
    SR: Tudod, nem az van, mintha annyira félnék a haláltól, csak nem akarom az életemet... tudod, januárban töltöttem az ötvenötöt, és hogy nagyon őszinte legyek, tizenkilenc hónapja és tizenegy napja nem használok semmiféle tudatmódosító anyagot, most a meglehetősen nagy mennyiségű koffeint is ideszámítva. De úgy érzem, újjászülettem, és nem fátyoloznak el olyan anyagok, amiket harmincöt éven keresztül használtam. És nem akarom, hogy az életem kárba vesszen, és a megvalósulást már régóta keresem. És idejövök ma este, és esküszöm, ez az első béke, amit hosszú idő óta éreztem.
    R: Minden jól fog alakulni számodra. (SR: Bocsánat?) Minden jól fog alakulni.
    SR: Állandóan ebben reménykedem. Tényleg reménykedem, és vannak villanásnyi pillanataim, hogy ez oké, tudod, és aztán történik valami, és lefelé spirálozok, és valóban féltem az életemet időnként, egyre gyakrabban féltem az ép elmémet, és állandóan észben kell tartanom, hogy Isten semennyivel nem ad nekem többet, mint amennyit kezelni tudok, és csak függőben maradok benne.
    R: Igyekezz észben tartani, hogy kit érint a tested! Az elméd mondja neked mindezeket a dolgokat. De milyen különbséget okoz ez valójában? Mi történhet veled valójában? Semmi. Nézz rám, én például semmire nem vagyok jó, láthatólag nincsenek eszközeim a megélhetéshez! Semmit nem érek, semmit nem vittem véghez ebben az életben. Úgyhogy, ez csodálatos. (a tanítványok nevetnek) Amit elmondani próbálok az, hogy valószínűleg te jobb módú vagy, mint a legtöbb ember. Minden jól van, oké leszel.
    ST: Robert. (R: Helló!) Említetted, hogy sok részvét van benned. Ha azt mondja valaki, hogy részvét van benne, az azt jelenti, hogy valamilyen ráhatással is kellene bírnia, vagy ez egy üres szó csupán? Vagyis a valódi részvétnek egy mély jelentéssel is kellene bírnia, hogy tehessen valami az élet dilemmáival kapcsolatban? (R: Tekintheted, ahogy szeretnéd.)
    SJ: Van itt valami érdekes, van egy fickó a háborúban, és meginterjúvolták, vagy mi. Az első zászlóaljba tartozik, amely a szárazföldi hadviselésbe fog kezdeni. És azt mondja, itt készül a csatára, és megcsinálja az általa kirobbantott Dél-Kaliforniai bandaháborúkat, egy iskolaudvari keveréshez hasonlóan, és aztán idézte,” Ha az öreg J.C. odafent az égben kihúzza a kártyámat, semmit sem tehetek ellene, igaz? (a tanítványok nevetnek) (SG: Ez az advaita?) (a tanítványok nevetnek)
    R: Az jó. Ha csak meg tudnám értetni veled, hogy semmilyen különbséget nem jelent, amin a test keresztülmegy. Ha Szaddam Husszein kínpadra vonna, és levágná az ujjaimat, és a lábam ujjait, és kiszúrná a szemeimet, mit tudnék tenni? Milyen különbséget jelentene ez? Én nem vagyok az. Az ego az, ami önmagunk és életsorsunk miatt önsajnálatra késztet bennünket. Mindig emlékezz, hogy mindig van valaki, akinek rosszabb, mint neked! Semmilyen rossz nem tart örökké, örvendezz!
    (szünet)
    Azok számára, akik nem tudják, hogy húsvét ünnepet fogunk tartani. A hónap utolsó vasárnapján, hat órakor. Falatozni fogunk, meg zenélni, és megint zenélni, meg mókázni. Szóval, nyugodtan gyertek el, de hozzatok valami ennivalót legalább harminc ember számára. (a tanítványok nevetnek)
    S: Az 21-edike?
    R: A hónap utolsó vasárnapja, bármi is az. (SM: Lesz szatszangunk 2 órakor először?) Nem, 6-kor lesz szatszangunk. Ez lehetőséget nyújt az embereknek, hogy a napot a családjaikkal töltsék. (SL: Akkor utána fogunk enni?) A szatszang után fogunk enni. És aztán zenélni fogunk, és disznó vicceket fogunk mesélni. (nevetés) Úgy veszem észre, már senki nem csekkoltatja Henryvel, amikor csinálni akarunk valamit a házában. (a tanítványok nevetnek)
    SK: Ki az a Henry? (SH: A fickó, aki benézett a múlt héten. (nevetés) Ő most egy öreg kalap.)
    R: Nagyon kedves Henrytől, hogy megengedi, hogy így tönkretegyük a házát.
    SL: Robert, amikor meditálunk, van mód a hipnotikus állapot elkerülésére, hogy helyette a tudatosságban legyek?
    R: Persze, a meditációs módszereddel egyszerűen vidd magad arra a helyre, ahol nem vagy hipnotikus állapotban. Miért gondolod, hogy hipnotikus állapotban vagy? (SL: Mert úgy tűnik, elveszítem az időt, elveszítem a tudatosságot, de nyugodt vagyok, és lehet, hogy elmém tovább működik, de én még csak nem is tudok róla.) Miért gondolod, hogy hipnotikus állapotban vagy? Valószínűleg mélyebbre merültél önmagadba. (SL: Igazából nem ismerem a hipnózist, csak felmerült bennem.) Jobb, ha nem ismered. (SL: De az az érzésem, mintha tényleg csak aludtam volna.) Az jó! Még ha alszol is, a munka tovább folyik, amíg alszol. És amikor fölébredsz, tovább fog folytatódni. Határozottan nem vagy hipnotikus állapotban, még csak ne is gondolj rá! Felteheted magadnak a kérdést, hogy „Ki hiszi, hogy hipnotikus állapotban van?” És el fogsz jutni a felismerésre, hogy ezt az egód gondoltatja veled. De a valóságban az nem történik meg. Valahányszor hipnotikus állapotban érzed magad, kérdezd meg magadtól, hogy „Ki van hipnotizálva?”, és fel fogod ismerni, hogy az csak az ego számára, és nem a te számodra van, és túl fogsz azon haladni.
    SG: Vannak más technikák, amelyek olyan állapotba fognak hozni téged, azt hiszem, lajának nevezik? (R: Igen.) Úgy tűnik, hogy az ott a béke helye, vagy, hogy meg kell tartani az összes tendenciát, amelytől még nem tisztultál meg? (R: Hmm.) Honnét lehet tudni a különbséget?
    R: Tudni fogod, mert olyan boldogságot fogsz érezni, olyan örömöt fogsz érezni, amilyet azelőtt soha nem éreztél. Tudni fogod. Meglehetősen nagy különbség van. Az olyan, mint aludni és tudatosnak lenni. Amikor a valódi Dnyána állapotba kerülsz, tudatosan fogsz aludni, tudatos leszel, de nem a világra, és tudni fogsz.
    SL: Ki fog tudni? (R: Hmm?) Ki fog tudni? (R: Te fogsz tudni.) Ki? (R: Te.) Phű. (a tanítványok nevetnek) Ki volnék én? (R: Akárki, aki lenni akarsz. Akárki, akinek gondolod magad.)
    SG: Robert, számít a lendület? (R: Mi számít?) A lendület. Úgy értem, fenntartása esetén hajlamos elérni egy kritikus tömeget? Olyan, mint az állapothoz kerülés érzése, felépíteni tűnik valamilyen lendületet, ahol a gondolat van, ha nem tettem volna, elveszítettem volna.
    R: Bizonyos szempontból ez igaz, bizonyos szempontból nem. (SG: Köszönöm.) A megvalósításról szólva, az olyan, mint amikor egy teljesen sötét szobában vagy, és elbotlasz a bútorokban, és nem látod, hol mész. Kitalálod végül, hogy hol vannak a bútorok, és kikerülsz néhányat. De időnként beléjük botlasz. De aztán egy nap a kezed véletlenül felkapcsolja a villanykapcsolót, és fény támad, és a sötétség szertefoszlik. És nem lesz többé megint sötét, ez az, ahogyan ez működik. Spirituálisan dolgokba ütközöl, adódik néhány kisebb fölébredésed, apróságok történnek, de amikor valóban megtörténik, az a villany felkapcsolásához hasonlatos. Egyszerre megtörténik, és te szabad vagy. (SG: Történhet napkeltéhez hasonlóan?) Bocsánat? (SG: Történhet napkeltéhez hasonlóan? Fokozatosan hajnalodik, majd végül nappal lesz?) A valódi felébredés akkor következik be, amikor a nap teljes dicsőségében ragyog. De vannak néha napkeltéhez hasonlító, erőtlennek bizonyuló felébredések. De az igazi ébredés egyszerre jön.
    SE: És te tudod, hogy az mikor történik meg? (R: Ó, igen, ne aggódj! (a tanítványok nevetnek)
    SL: Robert, azt mondtad, nem érzel fájdalmat, ez azt is jelenti, hogy egy forró zuhanyt sem élvezel?
    R: Nem mondtam, hogy nem érzek fájdalmat. Azt, mondtam, hogy nem számít. A forró zuhanyt is szeretem. A nem túlforrót.
    SJ: Ez egy tapasztalat, nem egy koncepció, amit lehet hinni, vagy nem hinni. Ez az, amiért megérteni nem, csupán megtapasztalni tudod.
    R: A forró zuhanyt? (SJ: És minden mást.) Ne készítsd a zuhanyt túlforróra!
    SL: Annyira forróra, hogy még éppen kibírd, ez a legjobb módszer, ezt mindannyian tudjuk. (nevet)
    R: Én sosem készítem annyira forróra, hogy még éppen kibírjam. (SG: Szereted a forró zuhanyt, ami egy Dnyánínak nem számít?) Nem, én nem veszek forró zuhanyt. (SG: Nem tusolsz forrón?) Közepesen tusolok, forró és hideg között. (SG: Szereted a közepes zuhanyt, de az nem számít, ez az, amire célzol?) Nedves leszek. (a tanítványok nevetnek) (SG: Nem értettem a szavaidat.) Még soha nem gondoltam rá, hogy szeretem-e vagy sem. (SG: Én igazából, mit kell tudni a fájdalomról. Ha a fájdalom nem számít. Vagy inkább szereted a fájdalmat?) Szeretem-e a fájdalmat? (SG: Ühüm.) Miért szeretném a fájdalmat? (SG: Lehetséges, hogy nem, csak tudni akartam. Mintha azt mondtad volna, hogy szeretsz zuhanyozni. Szereted a valamilyen zuhanyzást.) A közepeset. (nevetés) (SG: Vonzalmat érzel a közepes zuhanyzások iránt, érzel valamilyen vonzalmat vagy idegenkedést a fájdalom iránt?) A fájdalom ugyanaz a dolog, közepes. Nem érzem annyira, mint egy hétköznapi ember, de érzek valamennyit, ha ez az, amire gondolsz.
    ST: Szóval, Robert, te soha nem alszol, igaz?
    R: Soha nem alszom? Alszom, viszont tudatában vagyok, hogy alszom. (ST: Tudat?) Körülbelül három órát alszom éjszaka. (ST: De mégis tudatos vagy...) Mindig tudatos vagyok, igen. (ST: Akkor mit csinálsz abban a három órában?) Semmit, ugyanazt csinálom, amit most. Mit akarsz, mit tegyek? (a tanítványok nevetnek)
    SL: Szoktál álmodni?
    R: Nemigen. (SL: Tehát, amikor tudatos vagy, a tudatosság ugyanaz, mint amikor nem alszol?) Az mindig ugyanaz. (SL: Jókat álmodsz, ha álmodsz egyáltalán? Illetve, van bármiféle értékük?) Nos, utoljára valami olyat álmodtam, ami inkább látomásra hasonlított. De akkor kell lennie valakinek, hogy látomása legyen. De a levegőben repültem, és az Arunácsala hegyhez mentem, ami Tiruvannamalai-ban, a Ramana Ásramnál van. És belementem a hegybe, ami üres volt belül, és ott volt Síva, és Ramana, és Visnu, és Krisna, és Jézus, és több ember, akiket nem ismertem, és Mózes. Mindnyájan mosolyogtunk egymásra, és egymás irányába sétáltunk, és egyetlen fénynyalábbá váltunk, ami egy lingammá vált. És ennyi, és ez néhány évvel ezelőtt volt.
    SU: Nem hallottam, mivé alakult a fénynyaláb? (R: Lingammá.)
    ST: Van valamennyi igazság a lingam hatalmában? (R: Ha hiszel benne.)
    SH: Ez egy szép álom. (R: Lehetne rosszabb.) (a tanítványok nevetnek)
    SS: Amikor „felébredtél” reggel, tettél akkor, ...nem azért, mert tudtad, hogy álmodsz, amíg álmodtál? (R: Tudatában voltam az egésznek, igen.)
    SH: Vagyis a test akkor minden éjjel aludni tér, lefekszik az ágyba, és kikapcsol, de te soha nem alszol?
    R: A test valójában nem kapcsol ki. A test csupán pihen. (SH: Igen, és te figyeled a pihenést.) Figyelem a pihenést, igen.
    Néhányan, akik csak csütörtök esténként jöttök, nem tudjátok, hogy vannak itt átiratok néhány ilyen leckéről. És egytől ötig ingyenes óráink vannak. (SJ: Kivéve vasárnap.) (nevetés) Na, mostantól azok is ingyenesek lesznek. (nevet) A kollégánk, aki nyomtatja őket, nagy bajba került, fizetnie kellett értük, ezért szóltam neki, hogy ne tegye. Azt hiszem, azt a módszert kellene követnünk, hogy amikor megkapunk néhány ilyen leckét, mindegyikből öt vagy tíz másolatot kellene készítenünk, és kiosztani egymásnak. Ez lenne a legjobb módszer, így Ed-nek nem egyedül kell kétszáz másolatot készítenie.
    S: Igen, minden alkalommal.
    (csönd)
    SF: Robert, mi van, ha valaki szatszangra jön, és nem tud angolul?
    R: Ez igazából nem számít, ameddig itt van, addig mindössze az számít. A szatszang meghaladja a nyelvet.
    SG: Valószínűleg jobban járnak. (R: Igazad van (nevet) Gyakran el tudtam volna aludni, amikor beszélsz, jelentene valamilyen különbséget, ha egy templomban aludnék? Jelentene valamilyen különbséget?
    R: Nem, valójában semmilyen különbséget nem jelentene. A szatszangot egy nagyon finom rezgés jellemzi, ami behatol a szívedbe, akár alszol, akár csinálsz valamit. Ami azt illeti, ha jól emlékszem, mielőtt Henry házába értünk, volt egy fickó, aki eljött a szatszangra, lefeküdt a padlóra, kinyújtózott, és elaludt. És mindig azt mondta nekem, hogy jobban érezte magát, mint életében valaha. Úgy tűnt, hogy mindenki máshoz képest ő érte el a legnagyobb fejlődést. (a tanítványok nevetnek)
    (csönd)
    SG: A vasárnapi és a csütörtöki esték különbözőknek látszanak, mintha a csütörtök esték egy kicsit mélyebb látszanának, vagy csak én érzem így.
    R: Nos, ebben semmilyen szándékosság nincs. Talán mert csütörtök este nincsen zene?
    SJ: Talán az új emberek is kevesebben vannak. (R: Lehet.)
    SU: A kutya. (R: A mi?) A kutya. (R: Kutya.) (nevet)
    SS: Amikor azt mondod, hogy fontos itt lenni, és nem nyelv kérdése, mivel aludhatsz is, és nem érted a nyelvet. Ugyanennyire segítene, ha sétálnék veled az utcán, igaz? (R: Ha az az, amiben hiszel.) Mi volna, ha egy olyan szatszangon lennék, amit egy nem megvalósult személy tart? És mi volna, ha mindannyian csak ülnénk, és megpróbálnánk... mit okozna az... nyitottak vagyunk rá, vagy az a rezgés jön, amit kapunk, vagy mi teszi előnyössé, jóllehet nem értjük a nyelvet?
    R: Kézzelfoghatóan, amit a szentírások mondanak, egy megvalósult személy nagyon pozitív hatással van másokra. Ez egy villanykörtéhez hasonlítható. Egy átlagos villanykörte huszonöt voltos... vagyis wattos lehet, de amikor egy száz wattosat veszel, erősebb fényt kapsz. Tehát, a megvalósult személy több wattal rendelkezik. Úgyhogy, a körülötte lévő emberek érzik a besugárzást, és ők is megvilágosodottá válnak. Úgyhogy a szatszang egy ezer wattos villanykörtéről szól. És akik húsz wattosak, vagy harminc wattosak, vagy negyven wattosak közületek, azoknak a watt száma növekszik attól, hogy itt van.
    A watt számról szólva, Alan Watts van a rádióban, tudtátok? Minden hétfőn 2 órakor, a Pacifica-n.
    SS: Ismerted őt? (R: Nem.) Én jól ismerem őt, ide járt, összejöveteleket tartott. (R: Valóban?) Igen ez volt a helyszíne az egyik összejövetelének. (R: Úgy hallottam, hogy eléggé parti menő volt.) Ó, az volt. (nevet)
    SL: A barátnője a szobatársam volt. (SH: Igen? Add át nekünk a kimenetel mélypontját!) Átadom. (a tanítványok nevetnek)
    SH: Nem helyeselsz, Fred. (nevet) Nagyszerű házigazda volt. (R: Az volt.) És ez az, aminek önmagát tekintette, házigazdának. Nem voltak igényei egyáltalán. (R: Igen, tudom. Tudom, ez így van. Egészen lent a földön járt.) Soha nem állította, hogy megvilágosodott lett volna, soha.
    SL: Most ez egy fordított bókolás. (nevet)
    SF: Robert, mi legjobb módja a köszönetnek feléd, a Dnyání felé?
    R: A legjobb módja a köszönetnek a Dnyání felé? (SF: Igen.) Egódnak az elveszítése. (nevetés) Ez egy jó pont, Horat. Az egód áhítattal való átadása a Dnyání számára. Mintha Istenhez imádkoznál. Azt mondod, „Vedd el egómat, Istenem, nem akarom azt többé!”
    SS: De milyen értelemben gondoskodik a Dnyání egy, vagy másmilyen módon?
    R: A Dnyání eszköze csupán az egódtól való megszabadulásodnak. Itt valamiféle ellentmondás van, igazad van, mivel ott sok szeretet, és sok részvét van. Soha ne hidd, hogy nem gondoskodom! Egy Dnyání rendesen mindenki másnál gondoskodóbb a földön, de ez más. (SS: Úgy vélem, annyit beszélsz róla... úgy értem, ez csak egy képet ad arról az emberről, hogy hirtelen teli volnál örömmel, mintha az előző pillanatban nem lettél volna, és így az... úgy értem, a hangulataidnak, vagy az érzéseidnek vagy a teljességnek ezt az eltérését sugallja, ami nem... de természetesen te az vagy!) (a tanítványok nevetnek, mert ez értelmetlen volt)
    SH: Azt mondod, hogy egy Dnyání bárkinél gondoskodóbb a földön, de ez más. Miben más?
    R: Más, mivel ez egy univerzális gondoskodás. A Dnyání a végtelennek lát téged. Már megvalósultnak lát téged. Tehát, a Dnyání nagy együttérzéssel, nagy örömmel bír, mivel önmagaként lát téged. (SH: Uh-huh.)
    SJ: Vagyis hasonlónak tud téged? (R: Ugyanarról a dologról van szó, igen.)
    SG: A gyakorlás a személyes énnek a dolga? (R: Nem, a személy nem kerül bevonásra.) Az az Én? (R: Az Én). Gyakorlás egy emberi lényen keresztül? (R: Egyedül az egy Én létezik, emberi lény nem létezik. Egy Én létezik, és én vagyok Az. Amikor „én vagyok”-ot mondok, nem Robertről beszélek. Az én vagyok, a tudatosság az. Az egy Én).
    SH: De az egy Én a test-elmén keresztül látszik működni? (R: Ez az, ahogyan megjelenik, igen.) Abban a konkrét test-elmében, igaz? (R: Ha úgy mondod.) Mit mondasz te? (R: „Ki vagyok én?”) Nem tudom. (R: Én sem.) Oké, ez véget vet neki. (a tanítványok nevetnek) (R: Ha te nem tudod, akkor én biztosan nem tudom.)
    SG: A Dnyání nem tudna valamilyen módon valóban együttérzéssel, vagy valamilyen kapcsolattal bírni, mert a kapcsolat kettőt implikál, úgy értem, csak... (R: Van ott egy vékony vonal, amikor arról beszélsz, mivel a kapcsolat létezik, és mégsem létezik. Az egyik szinten létezik kapcsolat, a másik nem létezik. De ha létezik kapcsolat, azért létezik, mert szükséged van rá, úgyhogy létezik kapcsolat.) A legmagasabb szinten nem létezik kapcsolat. (R: Így van.)
    SJ: Ugyanolyan könnyen azt is mondhatnád, hogy minden, ami létezik, egy kapcsolatnak látszik, mivel az teljességgel elképzelhetetlen az elme számára. Túl van az elmén. (R: Mondhatod azt. Már ki is mondtad.) Én, nem én? (nevetés)
    (a hangfelvétel véget ér) [TOC]

Kategória: Robert Adams | Hozzáadta:: nisargadattin (2016 Július 01)
Megtekintések száma: 207 | Hozzászólások: 1 | Helyezés: 5.0/1
Összes hozzászólás: 1
0
1  
koszonom

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]