Robert Adams: Dnyána, sziddhik és spirituális gyógyítások - 70. átirat - Robert Adams - Cikkek katalógusa - nem2 - a nem-kettősség érintése
Főoldal » Cikkek » Robert Adams

Robert Adams: Dnyána, sziddhik és spirituális gyógyítások - 70. átirat

Dnyána, sziddhik és spirituális gyógyítások

70. átirat

1991. június 16.

      Robert: Jó estét kívánok! Boldog apák napját!

      SH: Köszi, apu. (nevet)

      R: Köszönöm. Gondolom, ez irtó vicces. Tommal beszélgettem, idefelé jövet. Az utolsó anyák napja után arról beszélgettünk egy keveset, hogy mi az első az életedben. Úgyhogy, ez alkalommal kaptam néhány mentegetőző hívást, hogy a papák napja miatt nem tudnak eljönni. Ne érezzétek soha úgy, minta kötelességetek volna idejönni! Szabad lélek vagytok. A szívetek mindig meg fogja mondani, mit kell tennetek. Nem rakok rátok karmikus terheket, mert nem jelentkeztek. Menjetek, ahová szeretnétek! Tegyétek, amit akartok! Legyetek boldogok!

      Azt gondolom, beszélgessünk kicsit Dnyánáról, Sziddhikről, és spirituális gyógyításról! Sokan kérdezik tőlem, "Robert, hogy van az, hogy a Dnyáník soha nem működnek közre se spirituális gyógyításban, se csodák bekövetkezésében? Miért nem használják erőiket Sai Babához hasonlóan verbuti, nyakláncok, gyűrűk teremtésére? Miért nem gyógyítanak embereket, mint Jézus?

      Most ez egy meglehetősen intelligens kérdés. Mindenekelőtt emlékeznetek kell az igazi Dnyání mibenlétére. A Dnyána és Dnyání szavakat nagyon lazán használták ebben a korban. A személy, aki bhaktit gyakorol, az bhakta, rajongás, és rajongó. Úgyhogy, tudatossági szintedtől függetlenül könnyű azt mondani, hogy "bhakta vagyok". De amikor a Dnyánához érkezel, az teljesen más. Nem mondhatod, hogy Dnyání vagyok, ha Dnyánát gyakorolsz. A Dnyání szakrális szó. Azt jelenti, hogy túlemelkedtél az univerzumon, többé nem a tested, vagy az elméd jelensége vagy. Teljesen megszabadult vagy. És persze, ha az volnál, nem mondanád, hogy Dnyání vagyok, mivel senki nem maradt volna, hogy azt mondja. Csöndben maradnál.

      Amikor spirituális gyógyításról, mint olyanról beszélünk, és a Dnyáníkat olyan emberekhez próbáljuk hasonlítani, mint Sai Baba, Jézus és mások, jobban tennénk, ha egyáltalán nem hasonlítgatnánk. Minden tanítónak megvan a maga helye, és minden tanító azt tette, amit tennie feltételezett volt. A közöttünk lévő Dnyání aspiránsoknak még csak gondolniuk sem kellene azokra a dolgokra. Nem kellene olyan fogalmainknak, vagy prekoncepcióinknak lenniük, hogy valaki minek feltételezett, hogy legyen, vagy ne legyen. Ön-kutatást kellene inkább gyakorolnunk, vagy a tanúvá kellene válnunk, ezzel kellene tölteni az időnket inkább, mintsem tanítók hasonlítgatásával, és annak megértésével, hogy a Dnyání miért, vagy miért nem azon a módon cselekszik.

      A válasz természetesen nagyon egyszerű. Senki nincs otthon. Senki nem maradt, hogy csodákat tegyen. Amikor csodákat teszel, az az elmének a kiáradása. A csodák az elmében vannak. Léteznie kell egy szubjektumnak, és egy objektumnak. Léteznie kell egy cselekvőnek, és valaminek, amit cselekedni kell. Rögtön látható, hogy ennek a Dnyánához semmi köze. A Dnyání teljességgel mentes ezektől a dolgoktól. Az viszont igaz, hogy amikor a rajongók a Dnyání formájára gondolnak, kegyelem kezd áradni. A kegyelem már árad, de a bhakta őszintesége, a rajongás, szeretet és szabadság iránti erős vágy, a Dnyání kegyelmét felerősíti, és ő szintén szabaddá válik.

      Ezért írják az ősi szentírások, az Upanisádok, a Védák, hogy a Dnyání szavai és csöndje erőteljesebb annál, amit Istennek tekintesz. Mert Isten a megnyilvánulatlan kegyelem. Síva, az Én, a megnyilvánulatlan kegyelem. De a Dnyání egy csatorna, amin keresztül a kegyelem árad. És még egyszer, azok a rajongók, akik a megvalósítást első helyre tették az életükben, minden másnál jobban akarják azt ebben a világban. Olyan nagyon akarják, hogy nem akarják. Annyira akarják, akár az ételt, vagy a vizet akarják. Azután csöndessé válnak, és a kegyelem magától áradni kezd. Mesélek egy történetet, amely elmagyarázza, amiről beszélek.

      Volt egyszer egy szádu, aki teljesen vagyontalan volt, nagyon-nagyon szegény volt. És a tetejébe rákja volt neki, és sorvadozott a ráktól. Éveken keresztül imádkozott Istenhez, "Ó, Istenem, ha ez a karmám, hogy ezek a dolgok tegyék tönkre az életemet, add meg nekem az erőt, hogy képes legyek elviselni! Nem kérem, hogy távolítsd el ezeket az életemről, de add meg nekem az erőt, hogy képes legyek elviselni!" Ez egy őszinte ima. Nektek is így kellene imádkozni. Nem azért kell imádkozni, hogy eltávolítson valamit az életedből, nem megvilágosodásért kell imádkozni, nem dolgokért kell imádkozni, hanem azért kell imádkozni, hogy legyen bátorságod és erőd bármilyen szituáción keresztülmenni, amin keresztül fogsz menni.

      Sok év elteltével Isten meghallgatta végül az imáját. Egyik éjjel víziója támadt. Isten odajött hozzá, és azt mondta neki, "Nagyon őszinte voltál. Igaz bhakta vagy, és teljesíteni fogom a kérésedet. Küldeni fogok valakit, aki meglátogat téged. Tegyél meg mindent, amit mond neked, és szabad leszel." A szádu kinyitotta a szemét, és nem tudta elhinni. És másnap reggel várta, hogy megjelenjen valaki. Végül, körülbelül délelőtt 9 órakor kopogtak. Ajtót nyitotta, és egy nagy Bölcs állt ott. Érezte, hogy ez egy valódi, magasan fejlett Bölcs. A Bölcs ránézett, és a következőt mondta, "Itt két banán. Az egyik banánnak a szegénységedet kell megszüntetnie, és a másiknak a rákodat kell meggyógyítania. De követned kell ezeket az utasításokat. Edd meg az első banánt 11 órakor, és edd meg a második banánt este 11 órakor!" És eltávozott.

      A szádu annyira boldog volt, annyira el volt ragadtatva. Alig várta a 11 órát. Pontosan 11 órakor megette az első banánt, és leült meditálni. 12 óra lett, majd 1 óra, 2 óra, 3 óra, 4 óra, semmi nem történt. Csalódottá vált, és bekapcsolta a rádiót. Volt neki egy kis rádiója. Egy nappal előtte vásárolt egy lottószelvényt, és bemondták a nyerő számot, amely az övé volt. Nyert 50 millió dollárt. Magánkívül volt. Most alig várta a 11 órát, az este 11 órát.

      És körülbelül 10 órakor kopogtak az ajtón. Ajtót nyitott, és egy bozontos, teljesen lesoványodott öregember állt ott. Úgy nézett ki, mint aki már egy hónapja nem evett. Annyira le volt rongyolódva, hogy majdnem holtan esett össze. Kinyújtotta a kezét, "Ételt, kérlek, ételt," és a szádu nem tudta, mi tévő legyen. Egyetlen étele volt, a banán. "Mit kéne tennem?" - gondolkodott magában. Az a feltételezés, hogy 11 órakor megegyem ezt a banánt, de itt egy másik emberi lény, aki meghal, ha nem kap enni. Biztos Isten is azt gondolná, hogy övé az elsőbbség. Úgyhogy, neki adta a banánt. És az öregember eltávozott.

      Éjszaka aludni tért, és Isten megjelent neki álmában. Egy másik vízióban. És Isten azt mondta, "Nos, követted a Bölcs tanácsát, akit hozzád küldtem?" A szádu elmagyarázta, mi történt, és Isten azt mondta, "Bolond vagy! Elszalasztottad az egyetlen esélyedet, hogy kigyógyulj a rákból. Az öregembernek, aki meglátogatott téged, ha hagytad volna meghalni, a karmája véget ért volna. Mivel ő nagy király volt egyszer, egy előző életben, és éhínség volt az országában. Minden ételt egybehordott a várába. Hagyta, hogy az egész nép meghaljon. Ételért könyörögtek hozzá, de nem adott nekik semennyit. Magának és a családjának hagyta. Eléggé takarékoskodnia kellett. Emiatt tért vissza koldusként ebbe az életbe. Egész életét azzal töltötte, hogy ételért koldult. Mindig éhes volt, mivel sosem kapott eleget. Kezdte felismerni az igazságot, hogy miért lett koldus, és befelé fordult. Levetni készült a földi nyomorúságot, és szabaddá készült válni. De te közbeavatkoztál, és megszakítottad a folyamatot. Most nagyon gazdag leszel, de rövidesen meg fogsz halni rákban, és megint keresztül kell menned majd az egészen. Egy beteges családban fogsz megszületni. Rákot fogsz kifejleszteni zsenge korban, és emlékezned kell majd az ezzel a történettel kapcsolatos igazságra, hogy szabaddá, és gyógyulttá válj megint."

      Most, a történet tanulsága egyszerűen ez. Ha találsz egy Bölcset, akiről a szíved azt súgja, hogy ő megvilágosodott lény, akkor nagyon gondosan hallgatnod kell az ő ékesszólására és csöndjére. Hallgatnod kell arra, amit csöndben mond. Ráadásul, amikor a Bölcs beszél, az a csöndből származik. A szavak valójában csönd.

      Egy igaz Dnyánínak nincs ideje járni az országot, hogy embereket gyógyítson. Ő az idejét az örökkévalóság, a mindent átható, a mindenütt jelenlévő boldogságában tölti. Ez azt jelenti, hogy Japánban egy a Bölcs rezgésére hangolódó személy testi problémája meggyógyulhat, és a Bölcs mégsem csinált vele semmit abszolúte. Ha a Bölcs elé járul, köszönetet mondani neki, és azt mondja, "Meggyógyítottál engem, Mester", a Bölcs ezt tagadni fogja, mert mentálisan, emberileg, abszolúte semmit se tett ennek érdekében, mivel ő elme- és testnélküli. Viszont a rajta keresztül áramló kegyelem az univerzumban bárhol felvehető.

      Most beszéljünk rólatok! Néhányan itt ültök ma, és azt hiszitek, hogy mentális, testi, vagy másmilyen problémáitok vannak. Ez az az első hiba, amit elkövettek. Mivel egy erő létezik csupán. Nevezheted Istennek. Nem két erő létezik, Isten és valami más. Csupán az egy létezik. A feladatod az, hogy azonosulj az eggyel. A feladatod annak a megértése, hogy nem létezik hely semmi más számára. Ha Isten mindent átható, mindenütt jelenlévő, hol létezne hely mentális szenvedés, vagy betegség, vagy hiány, vagy korlátozás, vagy bármi más számára? A fák nincsenek levelek híján. A virágok nem hibázzák el a virágzást.

      Nézz önmagadra, és lásd a vágyaidat, mit keresel valójában! Amikor elmédet emberi minőségedről elviszed, csak akkor történhet valami, ami kigyógyít téged az állapotból, hogy azt gondold, gyógyítás szükséges. Ekkor kezded el érteni, hogy "Valódi természetem az abszolút valóság. Az vagyok. Tiszta tudatosság vagyok. Habár testtel rendelkezőnek tűnök, és gondolkodónak tűnök, tudom, hogy ez olyan, mint egy délibáb, mint egy hipnózis, és a test nem létezik." Tehát a rendellenesség, a betegség nem létezik. A hiány nem létezik. A világnak a megjelenése nem létezik, és azonosulj egyszerűen igazi Éneddel!

      Természetesen, ezt a "Ki vagyok én? Mi a forrása az énnek?" kérdezésével tedd. Térről és időről feledkezz el, mivel a múlt és a jövő a mostban vannak. Ne tedd azt bonyolulttá, szószátyárrá, intellektuálissá! Válj magává az egyszerűséggé! Egyszerűen idézd fel mindennap, "Nem a test-elme jelenség vagyok. Semmi dolgom a világgal. Valójában tudatosság, üresség, nirvána, szat-csit-ánanda vagyok. Valójában Parabrahman vagyok. Az vagyok."

      Csupán emlékezni, nem elfelejteni, emlékezni, ez a lényeg. Amint kinyitod reggel a szemed, emlékeztetned kell magad. Ne gondolj a világ ügyeire! A világ vigyázni fog magára. A világ úgy bontakozik ki, ahogy kell. Ne gondolj az ügyeidre! Mindaddig, amíg tudsz, a karma törvénye alatt állsz, és a karma ura, Ísvara fogja gondját viselni mindennek.

      Tehát, még csak ne is gondolj azokra a dolgokra! Ne gondolkodj más szavaiban a világnak, hogy azok megnyilvánulások, és ne gondolkodj a testről, és hogy ez probléma, hanem inkább kérdezd, "Kihez jön ez a test? Kihez jön az elme, ami állandóan gondolkodik, és gondolkodik, és gondolkodik? Ki rendelkezik vele? Én? De a valódi énem az abszolút valóság. Ennélfogva, az én, amely testtel, és annak problémáival tűnik rendelkezni, az énnek, amely észlelni tűnik a világot, és a világegyetemet, hamis én kell, hogy legyen! Mégis, honnét származik? Mi által született?"

      Majd gondolhatsz az erő forrására, spirituális szívre, a mellkasod jobb oldalán. Ha óhajtod, láthatod az általad tisztelt istenség képét egy fénygömb közepében, a mellkasod jobb oldalán, legyen az a Buddha, Mózes, Jézus, vagy akárki. És figyelheted az ént, ahogy kijön abból a központból, és felmegy az agyadba. És aztán hirtelen azonosulsz a testtel, és a világ életre kel. És az elme tűnik fenntartani azt mind.

      Ez az, amikor kapd el magad! Fordítsd meg az eljárást! Figyeld, ahogy az én visszatér az agyból! Tartózkodj az énben! Kapaszkodj az énbe! Kövesd az én-fonalat! Kövesd nyomon az ént, ahogy visszatér a spirituális szív központba, és eltűnik! Aztán maradj csöndben! Aztán maradj teljes csöndben! Ha gondolatok jelennek meg, tedd fel a "Kihez jönnek?" kérdést, és maradj csöndben megint! Ahogy napról-napra, hétről-hétre, hónapról-hónapra, évről-évre mindennap gyakorlod ezt, valamit adni fog. Valamit adnia kell, és szabaddá fogsz válni. Szabad a csöndben.

      (csönd)

      Sánti, sánti, sánti, óm, béke, béke.

      Bármilyen kérdés, amit föl szeretnétek tenni?

      SB: Robert, a megvilágosodásod előtt milyen diszpozícióban voltál? Spontán meg voltál állapodva a csöndben, minden tanítás nélkül?

      R: Születésem, a születés megjelenése óta mindig másnak éreztem magam. Mindig éreztem, hogy nem illek a testembe. Soha nem realizáltam, ami történt, de idegenül éreztem magam. Mintha egy terhet cipeltem volna, és voltak időnként megvalósulásaim, amikor elveszítettem a tudatosságomat, és mikor kinyitottam a szememet, órák teltek el. Csupán 14 éves voltam, és megtapasztaltam az összeolvadást Énnel, és realizáltam, hogy egyedül az Én létezik, és semmi más. (SB: Gondolatmentes voltál, Éntől elhagyott voltál, üres, elhagytad az elmét általában?) Nem, valójában nem, még gondolatokkal voltam. Úgy funkcionáltam, mint mindenki más, de tudatában voltam, hogy az nem én vagyok. (SB: Vagyis tanúhoz voltál hasonló?) Ilyesmi. Nem tudtam, mi ez. Éreztem, hogy nem illek a testembe, de nem értettem, mi történik. (SB: Tehát, összpontosítottabb voltál a tudatosságban, aztán azonosult voltál a gondolatokkal, igaz?) Mindkettő. Voltak azok a gondolatok, hogy ki vagyok én? Azoknak a szavaknak a használata nélkül. És mindig azon gondolkodtam, hogy miért születtem? Mi a célja az életnek? Gyerek vagyok, idősebbé fogok válni, aztán meg fogok halni, amikor öreg leszek, lehetek ez én? És aztán elfeledkeztem erről egy időre, és olyan lettem, mint mindenki más. De aztán ez visszatért magától, és valamiképpen kísértett engem, hogy nem tartozom a világba, és itt vagyok.

      SL: Robert azok, akik állítólagosan kreatív életet élnek közülünk, és akik gyakorlottak, és jó képzelőtehetségért imádkoztak, nagyon nehéznek találják, hogy megakadályozzák a fantáziának a képeit és a szárnyalását, és a romantikus elképzeléseket ennek az elme kiáradásnak a tanításáról?

      R: Ne próbálj megakadályozni semmit! Egyszerűen tedd fel a kérdést, "Kihez jön ez?" Mindig térj vissza a kutatáshoz! (SL: Folyamatosan.) Folyamatosan. "Ki gondolja ezeket a gondolatokat? Mi a forrásuk? Kihez jönnek mindezek a gondolatok?" Soha ne hagyj egy napot se elmúlni úgy, hogy nem csinálod, és ha kitartó vagy, valami végül adni kezd. (SL: Ez egy furcsa érzés, vagy valami, ami történik?) Kinek furcsa? (SL: Ühüm.) Ezeket a dolgokat kell kérdezned. "Kinek vannak furcsa érzései? Ki érez így? Ki érez úgy? Kihez jön ez?" És ahogy kérdezel, a gondolatok egyre kevésbé, és kevésbé fognak jönni. És a gondolatok közötti tér mindennap egyre nagyobbra, és nagyobbra fog tágulni.

      SL: És aztán azok közülünk, akik gyakorlati természettel, tűnődnek is, mennyi a statisztikai százaléka, hogy ez biztosan megtörténik? Épp most olvastam valahol, hogy ezt alig néhány ember csinálja.

      R: Sose törődj vele, mit olvastál! Mindenféle történetet léteznek mindenféle dologról. Tartsd az elmédet önmagadon! Tartózkodj az énben! Egyedi vagy a te saját egyéni utadon. Nem hasonlítsd magad senkihez, légy önmagad! Elolvashatsz tíz különböző könyvet, és tíz különböző cselekvési móddal fognak szolgálni neked. Merülj mélyen önmagadba, menj mindennap egyre mélyebbre, és biztosíthatlak, valamit adni fog, és végül szabaddá fogsz válni!

      SB: Robert, létezik egy állapot, olvastam a bhaga-szamádhiról, létezik egy állapot, amelyben a tudatosságod annyira azonosul önmagával, hogy még a világ objektumai is felül vannak emelkedve, és eltűnnek a tudatosságban. Bhaga-szamádhinak nevezik.

      R: Igen. Amikor a világ objektumai teljesen eltűnnek, akkor test nélkül fogsz maradni. Nem lesz többé szükséged a testedre. (SL: Transzlációnak nevezik.) Akkor halott leszel. (SB: De még nyitott szemmel is, az objektumok feltehetően ... annyira azonosulnak a tudatossággal, hogy az objektumok csak úgy jelennek meg... úgy értem, nem léteznek objektumok, felül vannak emelkedve, és egyedül tudatosság létezik.) Mi a tudatosság? Ha tudatosság létezik egyedül, mi az? Ki tapasztalja? Ameddig van egy tested, ahogy az megjelenik, mindig észlelni fogod a fákat, az embereket, a virágokat, a világot. De nem leszel megkötött, illetve becsapott azok által a dolgok által. (SB: Nincs olyan pont, bármennyire belemerülsz a valóságba, hogy megváltozik a fizikája mindennek, ti pedig felülemelkedett képek vagytok?) Tudat vagy, amikor a tábla esetét tekinted. Vagyis, olyan vagy, mint a tábla, és a képek rá vannak filmeződve a táblára. És aztán törlődnek, és új képek rajzolódnak. Aztán törlődnek, és új képek rajzolódnak... (SB: Nem ragyogás ez, egyfajta fény, ragyogás?) Menj túl a fényen és a ragyogáson! A ragyogás és a fény az elméé.

      SB: Vagyis, mintha a felülemelkedés, mintha annyira elmerülnél a ragyogásban, amely még az objektumokat is csak a ragyogásba meríti, és azok felülemelkednek a tudatosság ragyogásában?

      R: Az egész az elméé. (SB: Tényleg?) Az egész az elméé. A tiszta tudatosságot soha nem lehet megérteni a véges elmével. Nem léteznek szavak a leírására. Nem létezik semmi, amit tenni tudsz, vagy mondani... (SB: Akkor az még fény sem?) Fényen túli. (SB: Akkor, ha a szemeid nyitva vannak abban az állapotban, az objektumok még mindig megjelennek?) Az objektumok, mint megjelenések jelennek meg, de továbbra is megjelennek, vagy elhagynád a testedet. (SB: Létezik olyan állapot, amelyben az objektumok feloldódnak a fényben, nyitott szemmel?) Amikor elhagyod a tested. De amíg testet tűnsz viselni, illetve az cselekedni tűnik, addig látni fogsz objektumokat. De tudni fogod, hogy nem objektumok. Olyanok, mint a víz a délibábban, valóságosnak tűnnek, de nem azok. És semmi nem tud becsapni téged ezen a világon. Ez az, amiért a Dnyání a félelem minden koncepcióját elveszíti. Semmi nem létezik, ami megijeszthetné őt. Senki nem létezik, aki tenni tudna ellene. Ő szabad, teljesen szabad. De lát objektumokat. (SB: De ami vicces a képpel kapcsolatban mindössze az, hogy aminek a valóságosságában biztosak vagyunk, az abszolút nem-valóságos.) Szerezd meg a tapasztalatot, és lásd te magad!

      SG: Vált valaki megvilágosodottá, aki a tanításodat hallgatta?

      R: Megismételnéd? (SG: Vált valaki megvilágosodottá, aki a tanításodat hallgatta, tudsz ilyenről?) Igen.

      SE: A múlt héten kérdeztem Robertet, hogy a pokolba tudod azt mondani egy fáról, hogy nem valóságos, hogy illúzió, és Robert válasza ez volt, "Ez olyan, mint egy álom, mikor felébredsz, mi történik a fával?" Ma reggel eléggé izgatott voltam, úgyhogy felhívtam Jean Dunn-t, Niszargadatta volt tanítványát Packerville-ben, fent északon. Azt kérdeztem tőle, "Jean, hogy érted, hogy a világ nem valóságos? "Nos, ez olyan, mint egy álom, amikor fölébredsz, mi történik az álomvilággal?" - válaszolt. "Ezt már hallottam azelőtt." - mondtam. "És mi valóságos akkor?" - kérdeztem. "Az abszolút a valóságos." - felelte. Hogyan ismered meg az abszolútot?" - kérdeztem. "Keresd a létezés értelmét, a létezés forrását önmagadon belül, az Ént, és csak időzz benne!  És tartózkodj benne folyamatosan!" - felelte. "Csináltam." - mondtam én. "Nos, nálam működött." - mondta ő. (nevetés)

      De ez olyan, mintha a Dnyáník összegyűlnének, és egybehangolnák a történeteiket. (nevetés)

      R: Igen. Én szóltam neki, hogy ő néhány perc múlva fel fog téged hívni. (nevetés)

      (általános beszélgetés és nevetés)

      SB: Azért lehet ez olyan nehéz, mert oly végtelenül egyszerű. Talán a legnehezebb dolog a világon, a végtelenül legegyszerűbb...

      R: Persze, mindössze annyi a teendőd, hogy ébredj fel a mostba! Ahol nem gondolsz egy perccel azelőttre, vagy egy perccel azutánra. Csupán ébredj fel! A múlt és a jövő a mostba van sűrűsödve.

      SE: Lenne valamilyen előnye, ha intenzíveket vennék, ahogy a Zenben van? Ahol egy hétig mást se csinálsz, mint gyakorolsz, hogy "Ki vagyok én?", illetve "Vagyok?"

      R: Mindezek a dolgok segítenek, de a te közötted és az önmagad közötti utolsó elemzésben. Ti is, én is sok embert ismerünk, akik Zen szerzetesek voltak, buddhisták voltak, minden voltak a nap alatt, sok-sok éven keresztül. És még mindig nem valósították meg az Ént. Ez azért van, mert ők leginkább külső procedúrákat követnek. Az Énbe való befelé fordulás helyett még mindig külső körülményekre reagálnak.

      Vegyük például azt a tavat, vagy egy fát, amely annyira szép, és olyanná akarsz válni, mint a fa, vagy a tó. Ahol valójában a fa, vagy a tó azért létezik csupán, mert az elme létezik. Formát adsz mindennek az univerzumban. Ezért, amikor befelé fordulsz, és elméd visszamegy a szívbe, a szépség, és az öröm, és a szeretet, amit éreztél a fa, vagy a hegy, vagy a tó irányában, az Én iránti szeretetté válik. Az vagy, és békében vagy. Mert soha nem kell kimenned megint, hogy szépséget keress, hogy boldogságot keress, hogy örömöt keress. Élő megtestesülésévé váltál az önmagadnak.

      SY: Robert, feltennék egy nagyon földhözragadt kérdést. Azt olvastam itt, hogy 18 voltál, mikor Indiába mentél? (R: Ühüm.) Igen? (R: 17, 18, igen.) Az analógia szerint, amit adtál, mindenki hallotta, hogy Teréz nővér segített a páriáknak, és a... (R: Teréz anya.) Mi? (R: Teréz anya.) Én mit mondtam? (SH: Nővér.)

      SY: Ó, bocsánat, nem vettem észre. (R: Rendben, Freudi elszólás.) Freudi elszólás, igen. Mindenki hallott már Teréz anyáról, ha Indiának ezek közül a szegény bennszülött páriái közül mind jönne, és mondaná, hogy "Ne zaklass, ma a saját ügyemmel foglalkozom, az önmegvalósításomat tökéletesítem." A kérdésem a következő, hogyan jön a legönzőbb, egoista, szörnyűséges valaki, aki volt a Zenben, vagy ilyesmi, és nem tudtak adni neked egy utazást, hogy kapj egy kevés ételt, ha ettől függene az életed. És ők annyira a saját dolgukkal vannak elfoglalva. Úgyhogy megértem, hogy azt mondod, hogy magadnak kell betakarítanod, de van egy különbség... (R: Igen.) ...túlhaladni a közös takarékosságot, és kisegíteni az embereket, és annyira önzőnek lenni, hogy egy foltot se kapsz senkitől.

      R: Pontosan erről beszéltem korábban. Az emberek többsége, akiket leírsz, hibásan következteti, hogy neki önmagán kell csupán dolgoznia, és a világ többi része nem létezik számára. De én azt mondom, hogy az történik, hogy ahogy magadon dolgozol, együttérzőbbé válsz, és automatikusan az emberiséget kell szolgálnod. Nem mész ki igazából az útra, hanem mindig az embereket, akik az aurádba, az életedbe lépnek, azokat szolgálod. Szeretőbbé, könyörületesebbé válsz. De azt is felismered, hogy te vagy az Énje mindennek. Mindenki, minden a te saját elmédnek a kiáradása.

      Úgyhogy, amikor megtalálod önmagad, és élővé, és felébredetté válsz, mindent, és mindenkit ehhez a világhoz fogsz számítani. És eszközzé válsz az emberiség számára. Amikor ülsz a csöndben, és nem teszel semmit. Mert az körülölel mindent, és mindenkit. Az emberek ellenben, mint például Teréz anya, bhakták. Ezek vallásos emberek, és karmájuknak megfelelően segítőként kell élni az életüket, akárcsak ő. Nem tudta volna abbahagyni azt, ha akarta volna se. Ez az, amiért erre a Földre jött. És mégis mindannyian különbözőek vagyunk, karmikusan szólva. Mindannyian meghatározott célból jöttünk erre a Földre.

      Teréz anya soha nem tudna így, egy ilyen osztályban ülni. Ő a beteg embereket nézné, segíteni próbálva, körben járva, mindenkinek a fejét cirógatva, az embereket kötözgetve, mercurcomot, vagy jódot téve mindenkire. Őneki ez a karmája, és ez jó. Egyáltalán semmi baj nincs ezzel. Ezért olyan fontos megérteni, hogy soha ne ítélkezz senki felett! Ne hasonlítsd magadat senkihez, és ne hasonlíts senkit senkihez! Hanem keresd a benned lévő igazságot! Imádkozz Istenhez, hogy fedje fel számodra az igazságot! Hová tartozol, mit feltételezett cselekedned, és merülj egyre mélyebbre, és mélyebbre az Énbe! És ha másokat segítened feltételezett ebben a világban, töltsd az életedet ezzel, meg fogod találni a módját! És ez teljesen önmagától fog történni.

      Tehát, hagyj békén mindenkit, ne ítélj el senkit, hanem dolgozz tovább önmagadon, amíg szabaddá nem válsz! És azután fel fogod ismerni az igazságot, az egész dologgal kapcsolatosan.

      SB: Robert ha kérdezés után gondolatok nélkül maradsz, automatikusan a mellkas jobb oldalán lévő szívközponthoz fogsz vonzódni, és érezni fogod ott az Ént?

      R: Előbb neked kell a szívközponthoz vonzódnod, mielőtt gondolatok nélkül maradnál. Ha nem vonzódsz oda, akkor lesznek gondolataid, mivel az én az agyban van. És adni fogja számodra a gondolatot, hogy a test vagy, az elme vagy, és a világ vagy. Ennélfogva az idea az, hogy késztesd az ént, hogy a szívközpontba menjen! Akkor gondolatok nélkül leszel. (SB: És végezned kell a...) Kutatást. (SB: A kutatást, és a figyelmedet mellkas jobb oldalába kell irányítanod?) Képzelheted azt, hogy a mellkas jobb oldala olyan, mint a nap. Millió napnak fénye, a számodra kedves istenséggel a központban. És képzelheted azt is, hogy az én lemegy az agyból a mellkasod jobb oldalába, az istenség szájába, mígnem feloldódik, és asszimilálódik, és azután maradj csöndben! És minden alkalommal, mikor új gondolatok jönnek, tedd fel a kérdést, "Kihez jönnek ezek?"

      (szalagot próbálnak felrakni.)

      R: Meg fogom javíttatni ezekben a napokban. (nevetés) (SM: Igen.) (nevet)

      R: Vannak bejelentéseink, gondolom?

      SG: Dana még kórházban van? (R: Nem, tegnap kijött.)

      SE: Vannak narancsszínű Dnyána pólóink, ha venni szeretne valaki. Arra gondoltam, különböző módokon adom ki őket, de ez csak bajjal járna. Úgyhogy, eldöntöttük, hogy egy árban adjuk őket. Hat dollár lesz darabja, ha érdekel benneteket.

      Ó, igen, és azt is jó ötletnek gondoltam, hogy elindítjuk azokat a közösségi találkozókat, amelyek már voltak néhány alkalommal, mikor problémák merültek fel, és ezek jó dolgok voltak. Kezdhetnénk talán havonta egyszer, szatszang után, csak hogy lásd, tudod - mik történik az életünkben, mi folytatódik a gyakorlattal, mi történik a szanghában, kezdés talán a jövő héten. Az érdeklődő emberek szatszang után?

      (egyeztetés néhány tanítvánnyal)

      SM: A múlt héten volt néhány szalagunk, és mindet eladtuk - azt is el akarom mondani, hogy befejeztük a legújabb átiratunkat, és tényleg ez a legszebb az eddigiek közül. Mindegyikről ezt mondom, de ez igaz. (nevetés) Azt mondja benne Robert, hogy "Ebben minden benne van." És ez így van, négy van belőle, ha kaphatok négy embernek. Ez valóban szép. Valóban az. (nevetés) Már tízszer elolvastam, és nem tudok vele betelni.

      SL: Robert a "Mi a Dnyání?"-t is le tudjuk másolni?

      R: Hol van? Ó, az, persze, természetesen. (SL: Csak egy másolatod van a számomra?) Mary tud készíteni néhány másolatot, és odaadja... (SB: Azt ki írta, Robert?) Én írtam.

      SM: Készítettem néhány másolatot, nem kérdeztem meg, hogy rendben van-e. (R: Ó persze.)

      SB: Benne van talán a másolatban, bele lett másolva.

      (általános beszélgetés)

      SM: Tetszeni fog Robertnek, ahogy elrendezem az asztalon. Az a vers, amit Lee írt, azt gondolom, azt hiszem, Dana olvasta fel egyszer, Jean olvasta fel egyszer. Az egy szép, egy szép vers.

      (általános beszélgetés a tanítványok között)

      R: Van egy kevés prashadunk. Szolgáld ki magad nyugodtan, vagy bármi!

      (a prashad alatt Robert egy éneket játszik le szalagról)

      (az ének elhangzása után)

      R: Általában nem árulunk itt dolgokat, de mindegyikőtök találkozott David-del, és küszködő zenészként hasznát tudja venni a pénznek.

      SB: Robert tudunk tanúsítani haladást, annak ellenére, hogy nem érezzük? (R: Igen.)

      SE: Téged kivéve, Bob. (a tanítványok nevetnek)

      SH: Te vagy az egyetlen kivétel. Neked csupán fel kell adnod mindent.

      (általánosabb beszélgetés, a tanítványok jól szórakoznak)

      R: Legyen rá gondod, hogy szeresd önmagad, hogy borulj le önmagad előtt, hogy imádkozz önmagadhoz, hogy imádd önmagad, mert Isten lakik benned te-ként, béke, szeretlek benneteket.

      Boldog anyák napját, apák napját, gyermekek napját...

      (felvétel vége) [TOC]

Kategória: Robert Adams | Hozzáadta:: nisargadattin (2017 Január 30)
Megtekintések száma: 74 | Hozzászólások: 1 | Helyezés: 5.0/1
Összes hozzászólás: 1
0
1  
koszonom

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]