Főoldal » Cikkek » Robert Adams

Robert Adams: Egyedül a tudatosság létezik - 40. átirat

Egyedül a tudatosság létezik

40. átirat

1991. január 31.

 

      Robert: Jó újra veletek lenni!

      A héten szokatlan mennyiségű telefonhívást kaptam, többet, mint általában. Az emberek azt mondják, lehangoltnak, kedvetlennek érzik magukat. Megkérdeztem mindegyiküktől, „Mit csinálsz egész nap?” „A háborút nézem a tévében.” – mondták. Csoda, hogy lehangolttá válnak? Amikor még a testnek hiszed magad, akkor más testekben is hiszel. Tehát amikor egész nap háborút nézel a tévében, akkor érzed a megölt testeket, és ezért érzed magad lehangoltnak. Érted, mit mondok? Ha a test-elme jelenségnek hiszed magad, akkor az egész univerzum test-elméje vagy, mert csak egy test van, és az az egész világ. Más szóval mindenki teste vagy. Természetes, hogy hatással lesz rád a háborúban megölt testek látványa. Akkor jársz el okosan, ha nem azt nézed, hanem önmagadon dolgozol. Tudatosságodat emeld olyan magas állapotba, hogy a háború fölé és azon túl kerülj, és egy másik perspektívából fogod látni.

      Minden tudatosság, minden. Amikor azt kérded, „Mi a tudatosság?” nincs érvényes válasz, úgyhogy csendben maradok. Ezért mondhatod, hogy a tudatosság csönd. Amikor egy könyv írására vagy egy óra megtartására kér valaki, akkor kb. ötven különböző szóban kell elmagyaráznom a tudatosságot, és mindegyik szót másik ötven szó magyarázza, és azokhoz a szavakhoz is van másik ötven szó. Így egy terjedelmes, nyolcszáz oldalas könyv születik. Mit mond ez? „Minden tudatosság.” Írhattam volna egy oldalt, amelynek a közepén azt mondhatnám, hogy „Minden tudatosság.” A többi üresen maradna. Ezért nem írok könyveket, mert nincs mit mondani. Látod, hogy ez milyen megtévesztő? A hét folyamán megannyi könyvet olvasunk. Általában nem emlékszel, hogy mit olvasol, ha pedig igen, az értelmi. Ahol igazából a saját szavaidat kellene használnod, és saját tapasztalattal kellene rendelkezned, ott valaki másnak szavait használod.

      Nem tudom, hogy a tudatosság micsoda, de én az vagyok. Ha tudnám, hogy mi a tudatosság, nem lenne az, mert szóval fejezném ki, és a szó korlátozott volna, éppen a szó kimondása által. Úgyhogy a tudatosság sem-mi. Semmi olyan, amit le tudsz írni. Semmi olyan, amiről könyvet tudsz írni. A tudatosság csönd. Néha azt mondom, hogy „A tudatosság abszolút valóság”, és az több szó, és el kell magyaráznom az abszolút valóságot. A tudatosság végső egység, tiszta értelem.

      A tudatosság mindazok a dolgok. De mik azok a dolgok? Megint, azok csak szavak. Néha azt mondom, hogy a tudatosság szeretet, üdvösség, szat-csit-ánanda, tudomás, létezés. Ezek csak szavak, és a szavaktól jó érzésed lesz, de az érzés nem tart túl sokáig, mivel a szavakat nem emésztetted meg. Nem lettél a tudatosság élő megtestesülése. Az egyetlen módszer, amit alkalmazhatsz, hogy csöndben maradsz. Ha meg akarod oldani az élet egy problémáját, ne verbálisan próbáld megoldani. Válj csöndessé!

      Ismeretes tény, hogy amikor egyes embereknek, például Albert Einstein, Thomas Edison, és mások, egy matematikai egyenletet kellett megoldaniuk, órák hosszat ültek a hintaszékükben, a csöndben, és minden feltárult számukra. Einstein így fedezte fel a relativitáselméletét, ha olvastad az élettörténetét. Órákat töltött egymagában ülve a csöndben, és minden tudományosan feltárult számára.

      Tehát így van veled. Ha választ akarsz valamilyen problémára, ne pszichiáterhez, vagy ügyvédhez szaladj, de még orvoshoz se, hanem ülj egymagadban, és hallgass! Te magad vagy minden válasz. Miért? Mert, ahogy vasárnap megbeszéltük, az univerzum minden atomja rajtad belül van. Te vagy az. Te vagy az egész univerzum. Te vagy a mikrokozmosz a makrokozmoszban. Ezért az univerzum minden válasza benned is meg kell, hogy legyen. Minden megoldás, minden bölcsesség, minden boldogság és üdvösség, amit keresel, rajtad belül van. Erre gondolt Jézus, amikor azt mondta, hogy „Én és az én atyám egyek vagyunk” és, „Ha engem láttál, láttad az Atyát.” Nem egy Atyának nevezett személyről beszélt. A harmónia, a boldogság, az öröm egyetemes princípiumáról beszélt. A tudatosságról beszélt. Az rajtad belül van. Az te vagy. Te az vagy. Mindig az voltál. Az nem távol van. Éppen ott van, ahol te vagy. És ahogy ülsz a csöndben, és ezekre a dolgokra gondolsz, valami nagyon érdekeset fogsz kezdeni felismerni.

      Elkezded felismerni, és megérteni, hogy „Ha a testem tudatosság, akkor nem lehet test, mivel mindkettő lenni nem tud. Nem tud tudatosság is és a testem is lenni. Vagyis az kettősség.” Így amint elkezdesz a tudatosság szóról gondolkodni a csöndben, feltárul számodra, hogy nincs tested. Egyedül tudatosság létezik. És ez egyáltalán nem tűnik furcsának. Mert amikor kezded megérteni, és a mélyére hatolni, hogy a tudatosság valójában micsoda, fel fogod ismerni, hogy az önmagában álló. A tudatosság egyedül a tudatosságról tud. Nem tud a világról. Nem ismer testeket. Nem ismer problémákat. Nem ismer háborúkat. Nem ismeri az ember ember iránti embertelenségét. Nem ismer semmit, amit te ismersz. Csak önmagát a tiszta tudatosságot ismeri. És ahogy magadban ülsz a csöndben, ez tökéletesen tisztává válik. És teljesen hirtelen arra a felismerésre jutsz, hogy „Nincsenek problémáim.” Abszolúte semmi baj nincs a világgal. Semmi nem történik. Egyedül a tudatosság van.

      Tudom, hogy ez furcsának hangzik néhányatoknak, mert annyira azonosultok a test-elmétekkel, hogy azt kérditek, „Mi van az itt zajló tapasztalatokkal? Mi van ezzel? Mi van a jövő héten fizetendő lakbéremmel? És mi van a férjemmel, aki elhagyott engem? És mi van az állásommal, amelyből elbocsátottak, ez mind nagyon valóságos.” Persze, hogy valóságos, mert azonosulsz a testtel. Ezért az nagyon, nagyon valóságos. Nincs két világ. Nincs a test világa, és az univerzum világa, és a problémáid és ügyeid világa, és a tudatosság világa is. Egyedül tudatosság létezik, és te az vagy. Csupán ennek a hallgatása megszabadít téged. Megszabadít minden kételkedéstől és korlátozástól. Kezdesz halhatatlanságot érezni. Kezded megérteni, hogy soha nem születtél. Hogyan születhetne a tudatosság? Ha pedig soha nem születtél, hogyan tudsz meghalni? Mi hal meg? Nos, néhányan azt mondjátok, hogy „A test”, de én azt mondom nektek, hogy nincs test, aki meghal. Csak a senki van otthon. Soha nem volt test, nincs test, és soha nem lesz test.

      Ha még nem vagy képes látni, vagy nem vagy képes érezni ezt, ne aggódj! Mindössze annyit kérek, hogy ülj a csöndben! Minden fel fog tárulni számodra. Ezért mondom mindig az újonnan jötteknek, hogy „Ne higgy nekem! Egy szavamat se hidd el! Te magad fedezd fel!” Amit megosztok veled, mindent magam tapasztaltam, nem könyvben olvastam, vagy másvalaki mondta el nekem. Amikor 1947-ben látogatóba mentem Ramana Maharshihoz, a saját tapasztalataim megerősítése céljából mentem, és amikor felismertem kacagtam, hogy van ott valaki más, aki azt érzi, amit én érzek.

      Ez a tanítás némelyek számára elvontnak tűnik, de valójában nem elvont. Ez az igazság. Ez a valóság, a te valóságod. Valaki azt mondhatja, „Túl hangzatos ez a számomra. Valami gyakorlatit akarok. Az emberségemet akarom fejleszteni. Csak az életemet akarom élni, és milliomos akarok lenni, és egészséges akarok lenni, és egy házat akarok.” Más szóval, azt akarod birtokolni, amiről úgy gondolod, hogy birtokolnod kellene. Mindenki más ily módon tesz ebben a világban. De ők boldogok? Beteljesedettek? A statisztikák szerint több öngyilkos van a gazdagok, mint a szegények között. Tehát, ha annyira nagyszerű dolog multimilliomosnak lenni, miért van közöttük annyi öngyilkos? Egyszerűen azért, mert mindennek változnia kell. Egy olyan világban élünk, mint tudod, amely állandóan változik. És ha ezt nem fogadod el, akkor szenvedsz.

      Ahogy vasárnap elmagyaráztam, a tested, amit a testednek nevezel, az állandó áramlás állapotában van. Soha nem ugyanaz, akárcsak az univerzum. Nincs semmi, ami szilárd. Az univerzumban semmi nem változatlan. Minden a rezgés állandó állapotában van. Ami e testként jelenik meg, meghatározott sebességgel rezeg. Ami kutyaként jelenik meg, lassabban rezeg. Ami székként jelenik meg, lassabban rezeg. Minél durvább valami, annál lassabban rezeg, de minden rezeg. Minden atomokból és energiából áll, közöttük óriási térrel. Semmi nem szilárd.

      Amikor ráeszmélsz, hogy a tested nem szilárd, és nem az, aminek tűnik, hogy tudsz továbbra is azonosulni vele? Oktalanság. Azt mondhatod, hogy olyan mértékben azonosulsz testeddel, amilyen mértékben a szituációkra reagálsz. Ha egy szituáció még mindig dühössé, vagy feszültté, vagy lehangolttá tesz, akkor biztosan tudhatod, hogy azonosulsz a testtel. Másfelől, ne ess a másik végletbe, és ne mondd, hogy „Nem érdekel, és leszarok mindent.” Ha nem érdekelne, nem mondanád. Ez nem a leszarás esete. Minél fejlettebbé válsz, annál inkább együtt érzővé válsz, annál inkább mutatsz kedves jóindulatot minden felé, az ásványvilág, a növényvilág, az állatok világa, és az emberek világa felé. Egyszerűen megtestesült szeretetté válsz, mert mindenki te vagy. „Én a testvérem vagyok, és a testvérem én vagyok”, ahogyan Emerson mondta. Nincs különbség közted és Saddam vagy Bush vagy bárki más között. Így nem emberileg szereted ezeket az embereket, és nem emberileg utálod ezeket az embereket. Ez csak egy tapasztalat, amin a világ keresztülmegy. Jegyezd meg, hogy amikor hiszel a testedben, akkor a világ nagyon valóságossá válik a számodra!

      És ez a világ egy harmadik osztályos világ. Az iskolai harmadik osztályhoz hasonlóan. Más bolygók és más galaxisok negyedik osztályosak, és ötödik osztályosak, és hatodik osztályosak, és középiskolások és főiskolások, de ez az egész egy illúzió. Ha még a test-elme jelenséggel azonosulsz, bolygók egész sorozata van, ahogy testek egész sorozata is van. Ez mind ugyanaz. Nem látod? Amíg azt hiszed, hogy a test vagy, addig testek milliói és milliárdjai vannak, és a világ egy test, az univerzum egy test. Tehát világok milliói léteznek. Galaxisok trilliói léteznek. Univerzumok trilliói léteznek. És mindez azért történik, mert te azt hiszed, hogy a test vagy. Ez nem semmi, ugye?

      Tehát most nem látod, hogy ami ebben az univerzumban történik, minden a te hibád. Te vagy a teremtő. Minden az elméd kiáradása. Te vagy az, aki ezeket a ma a világban zajló dolgokat kitalálja. Ha le akarod állítani, ha nem tetszik, amit teremtettél, hagyd abba a vele való azonosulást! Helyette merülj mélyen, mélyen önmagadba, és azonosulj az Éneddel, amely tudatosság, abszolút tudatosság! Amint elkezdesz azonosulni az Éneddel, az egész az Éneddé válik, ahogy bent, úgy kint, ahogy fent, úgy lent. Látod most a képet? Amit ebben a világban látsz, az a te Éned. Ha nem tetszik, amit látsz, ne a személyt, a helyet, vagy a dolgot próbáld megváltoztatni. A szemléletmódodat változtasd meg. És képesnek kell lenned egész nap elkapni magadat.

      Ne ragadj a szituációba, ha rosszul érzed magad, és csalódottnak érzed magad, és lehangoltnak érzed magad, mert rád ripakodtak, vagy nem szeretem dolgot mondtak, vagy felkavartak, vagy bármi, azért tűnik többnyire annak, mert igazán magas állapotba fejlődött valaki, úgy tűnik néha, hogy a legrosszabb kondíciók történnek azzal a személlyel. És amikor a legrosszabb kondíciók állnak elő számodra, az álcázott áldás. Azt jelenti, hogy növekedsz, és mindezek a dolgok azért jönnek hozzád, hogy bizonyítsák és megmutassák neked, hogy te nem vagy az. És így befelé fordulsz, és látod az igazságot, azonosulsz az igazsággal.

      „Én az elpusztíthatatlan Én, az abszolút valóság, a tiszta értelem, az üresség, a nirvána, a végső egység vagyok. Én az vagyok.” Aztán amikor kinyitod a szemed, egy másik univerzumot fogsz látni. Szeretetet, harmóniát, örömöt, boldogságot fogsz látni. Az Énedet fogod látni.

      Ezért teszem fel neked a kérdést, hogy mit akarsz látni ebben a világban? Kondíciót, majd kondíciót, majd kondíciót, majd kondíciót? Még ha a karma miatt egy aránylag jó életet élsz is, az semmit nem jelent. Még ha viszonylag boldog életet élsz is, az egészséged tökéletes, a feleséged vagy a férjed tökéletes, az állásod tökéletes, a jövedelmed tökéletes, az otthonod tökéletes, a gyerekeid tökéletesek, ez abszolúte nem jelent semmit, mivel az univerzumban működő törvény szerint mindennek változnia kell. És amíg azonosulsz az univerzummal, keresztül kell menned azokon a változtatásokon.

      Lehet, hogy most nem sok változást találsz ebben az életben. De emlékezz, amit az örökkévalóságban életnek nevezel csak egy töredék másodperc, ennyi (ujjcsettintés), itt vagy, és eltűnsz. Az idő és tér miatt gondolod, hogy hetven, nyolcvan, akárhány évet kell élned. Nem, az életed csupán egy töredék másodperc az egész örökkévalóságban, aztán eltűnsz. Ha nem találtad meg valóságodat vagy Énedet, megint visszatérhetsz erre a bolygóra, vagy egy másik bolygóra, és a személynek, aki viszonylag jó életet itt, keresztül kell mennie a változáson. Születhetsz sötét korokba, amikor a világ visszafelé forgott, és elkaphat az inkvizíció, ahol, mint kémet vagy valamit elfognak és megkínoznak, és levágják a lábujjaidat, és levágják az ujjaidat, és kitépik a nyelvedet, és boldog tapasztalatokon is keresztülmész, azokhoz hasonlóan. Az az érmének a másik oldala.

      Ezért mondom azt, hogy ha egy viszonylag jó életet élsz, ne mondd magadnak, hogy „Nincs szükségem erre a tanításra, mindenem megvan, amit akarok.” Oly sok embertől hallottam már ezt. Azt mondják, „Robert, ez a tanítás, olyan embereknek való, akik szerencsétlenek, akik nincsenek beteljesedve.” Az ilyeneknek még csak nem is válaszolok. Azzal áltatják magukat, hogy mert jó dolgokat kaptak ebben az életben, az az. Kevesen tudnak a tapasztalatokról, amelyeken keresztül fognak menni, amikor eljön a változás, ebben az életben, vagy egy másik életben. Ezért akkor jársz el okosan, ha túlhaladod az összes emberi tapasztalatot, mert az emberi tapasztalat egy nagy hazugság. Valójában nincs emberi tapasztalat. Semmilyen tapasztalat nincs. A teremtésnek nincs alapja. Egyedül tudatosság létezik, és te az vagy. Valamilyen kérdés?

      SL: Nekem lenne egy kérdésem illetve hozzászólásom. (R: Jó). Azt gondolom, hogy több háborút néztem a tévén, és kevésbé érzem magam lehangoltnak. (R: Kevésbé érzed magad lehangoltnak?) A gyakorlatod miatt. És tudom, hogy nekem magamnak kell csinálnom, nem kaphatom azt meg egy külső hatóságtól. De tudom, hogy amikor elmentem innen vasárnap, a gyakorlatok ereje, a „ki vagyok én kérdések annyira lehúztak, hogy le tudtam ülni a háborút nézni, és nem lettem lehangolt általa. És vasárnap elmenőben azt mondtam magamnak, hogy vennem kellene – bár nem adtál nekünk gyakorlatot, tudtam adni magamnak, és ahogy mindig mondtad, ez az, amit minden pillanatban tennünk kell. De nem tettem azt, és hétfőn hirtelen ébredtem, és minden ok nélkül lehangolt voltam, valahogy mintha ezen az egész héten felemeltem volna magam, és talán valamik várakoztak, és mind feljöttek. Az még mindig egy magasabb alap lehet, mert világosabban látom a dolgokat. Ha emocionálisan szomorú valami, az egy külső erő, és jobban ismerem. De emocionálisan még mindig...

      R: Igen. Ez egy jó hozzászólás és kérdés. Azért nem adok nektek hetente gyakorlatokat, mert mankóvá válnak. És függeni kezdesz tőlük. Tekintsd az „én vagyok”-ot illetve a „ki vagyok én?”-t úgy, mintha egy önálló entitás volna, mintha a megmentőd volna! De én azt mondom, hogy még azon is túl kell lépned, és képesnek kell lenned a csöndben ülni. És merülj mélyen, mélyen önmagadba, ahol szavak nélküli én vagyokká válsz! Emiatt nagyon jó az ehhez hasonló kezdeti tanításokban, hogy nem nézel túl sokat tévét, nem nézel semmit, nem olvasol túl sok újságot. Még újságot se olvass! Viszont próbálj folyamatosan dolgozni magadon! Mivel ahogyan mondtad, egy időre felerősödhetsz, aztán venni tudod mindezeket a dolgokat, háborúkat, felfordulást, bármit, ami az utadba kerül. De a világ rövid idő múltán egy kicsit túl sokká válik számodra azon tény következtében, hogy nem léptél túl teljesen.

      Voltak, akik ugyancsak felhívtak, és azt mondták, hogy ezen a héten lehangoltnak és kedvetlennek érezték magukat, és ők nem néztek tévét. Mi történt?

      A következő történt: Ők még mindig azonosulnak a testtel, és felveszik az emberiség kollektív tudattalanját. Tehát napjaink világában van egy félelem a kollektív egészben. Az emberek aggódnak a háború miatt. Ez olyan, mint egy negatív rezgés, amely kimegy az atmoszférába. És sok ember, aki passzív, felveszi azt. Felébrednek reggel, rosszul érzik magukat, lehangoltnak érzik magukat, amire semmi okuk, ez az, ami történik velük.

      A következő módon kell kezelniük: meg kell figyelniük magukat, és látniuk kell, hogy mi történik velük, és aztán fel kell tenniük maguknak a kérdést, hogy „Kihez jön ez?” Persze a válasz jönni fog, „Énhozzám jön. Én érzem ezt.” Akkor kérdezd meg, hogy „Ki az én, aki érzi ezt? Honnét jön az én? Ki szülte azt? Ki vagyok én?” és ne válaszolj a kérdésre! Ha az érzés továbbra is fennmarad, végezd el az egészet még egyszer! Kérdezd meg, „Kihez jön ez? Énhozzám, én érzem azt.” Egy idő után kezded felismerni, hogy az egész lehangoltságod, az egész rossz kedved, minden, még a jó dolgok is, az énhez kapcsolódnak. Az én névmáshoz. Kezded megérteni, hogy a lehangoltságomat nem tudom boldogsággá változtatni, mert azok az éremnek a két oldala. Amit tenni akarok az, hogy túlhaladom az ént, és azzal minden el fog menni. És ezt az által a kérdés által teszed, hogy „Honnét jön az én? Ki az én?” illetve „Ki vagyok én?” amelyik tetszik, aztán vársz, és megint kérdezel, és vársz, és megint kérdezel.

      Ha most más gondolatok bombáznak, ismételd meg az eljárást megint! Kihez jön ez? És menj keresztül rajta megint! Türelmesnek kell lenned, és fel kell ismerned, hogy amit teszel, az nagyon fontos, és egy napon történni fog valami, és fel fogod ismerni, hogy ki az én valójában és mi az, és szabad leszel.

      ST: Elnézést, Robert, van a Védákban egy mondás, „kezdet nincs, de van egy vég.” (R: Hol mondja ezt?) Hát különböző tanítóktól hallottam.

      R: Nos, igazából ők a következő mondásra gondoltak: „Minden Brahman, és én az vagyok.” Ha ez az, amire utaltál. (ST: Nem. Ez egy sok tanítótól származó tiszta kijelentés, hogy kezdet nincsen, de van egy vég.) Hogy tudna lenni egy vég? (ST: Talán tudatlanságon keresztül?) Elnézést? (ST: Tudatlanságon keresztül, a tudatlanságnak van egy vége.) Ó értem, mire gondolsz. Van egy vég. (ST: Igen, de nincs kezdet. Nem értem, mit értenek nincs kezdeten.) Először is, nem volt kezdet. De amikor a máyába ragadtál, annak lesz egy vége. (ST: Rendben.) Ez az, amit jelent. (ST: Gondolom, igen.) Soha nem volt kezdet, és soha nem lesz kezdet. De valahogy azt kezdted hinni, hogy a test valóságos, az elme valóságos, a világ valóságos, és az univerzum valóságos. Annak a hitnek véget kell érnie. (ST: Igen. Az a végéhez fog érni.) Igen, előbb vagy utóbb. Ez az, amiről beszéltem. (ST: Amit nem értettem az, hogy miért mondják, hogy nem volt kezdet.) Mert nincs szubsztancia, nincs szubsztrátum. Semmi nincs, ami az univerzumot elkezdte. Hanem egy álomhoz hasonlóan kerültél ebbe a világba. De ennek nincs kezdete. Például, amikor álmodsz, az álomnak van egy kezdete. Nem álmodsz Ádám és Éváról. Az álom kezdődik valahol. Soha nem volt kezdete, de véget ér, ugye? Felébredsz. Így az álomnak nem volt kezdete, de volt egy vége.

      ST: Pompás. Értem, amit mondasz, de a szokásos tudatosságban én még mindig azt mondanám, hogy emlékszem, hogy az álom a kezdettől ilyen és ilyen volt.

      R: De az nem egy valódi kezdet volt. (ST: Valami történni kezdett. Úgy éreztem, hogy álmodom azt.) Nem érezted úgy, hogy álmodsz, csak álmodni kezdted. Hogy egy palotában vagy, hogy repülőgépet vezetsz, hogy házas vagy, és gyerekeid vannak. (ST: Igen.) De nem az elejétől kezdted, amikor a teremtés megszületett. Nincs kezdet. Az egy éppen folyó álom. (ST: Ha ez az, amit jelent, nem tudom, hogy azt...) Igen az az, ami folyik. (ST: ...kérdezem-e. És a másik dolog, amit kérdezek, mintha azt mondanád, hogy te túl vagy mindezen. Mindez a máya dolga, ugye? Ez az, amit mondasz?) Semmi közöm a máyához. (ST: Semmi közöd a máyához. Teli vagy kondicionálatlan boldogsággal és szeretettel? Ez az, amit mondasz?) Ez az, amit te mondasz. (ST: Nem, nem, én téged kérdezlek, hogy mi a te tapasztalatod. Mit tapasztalsz most?) Békét. (ST: Békét, de most nem vagy extázisban?) Az extázis egy emberi szó, hogy leírjon vele egy fizikai állapotot. (ST: Nem, úgy értem, hogy tapasztalsz-e extázist? Az nem extázis?) A semmiséget tapasztalom, ami totális öröm és boldogság. (ST: Oké, miért nem tükröződik a testen, amit annyira extatikusnak érzel, és mosolyogsz, és...) Tükröződne a testen, ha létezne test. De nem létezik test. (ST: Oké, tehát funkcionálsz ebben a világban?) Ez az, ahogyan te látsz engem. (ST: Igen ezzel a testtel.) A tapasztalatod alapján beszélsz. (ST: Teljes mértékben igaz, még ha nem is vagyok a közelben, ha egyedül vagy, még funkcionálsz a testen keresztül?) Honnan tudod, ha nem látsz engem? Csak addig funkcionálok, amíg érint téged, amikor látsz engem. (ST: Mi?) Te teremted a testemet. (ST: Nem. Ha én nem vagyok a közelben, és te teljesen egyedül vagy, még mindig körbe sétálással fejezed ki magad, igaz?) Honnan tudod? (ST: Nyilvánvaló számomra.) Nyilvánvaló a számodra? (ST: Igen.) Az a te véleményed. (ST: Nem, ez nem egy vélemény. Ez a tudatosságom.) (a tanítványok nevetnek) Ez a tudatosságod, és ez az, amit gondolsz. Tehát miért kellene azt tennem, amit te gondolsz? (ST: Nem, én nem azt mondom, hogy neked azt kell tenned, amit én gondolok.) Éppen ezt mondtad. Azt, amit látsz, és amit hiszel. (ST: Tagadod a testedet, de az igazság az, hogy te egy test vagy.) Az a te igazságod. Nem az én igazságom. (ST: Nem, a te igazságod is.) Mert ez az, amit látsz. (ST: Gyerünk, érintsd meg magad, érintsd meg magad!) Persze. (ST: Igen. Tehát mit érintesz meg?) Semmit. (ST: Ó, az a tagadás. Az tagadás.) Az a te véleményed. (ST: Abszolút tagadás.)

      SJ: Nem osztom a véleményedet. (ST: Hozzád sem szóltam.) (a tanítványok nevetnek)

      R: Nézd, mit teszel, azonosulsz a test-elmével, és engem az azonosulásodba helyezel. De másvalaki másképpen látna engem. Például, ha mindenkit megkérdeznék ebben a szobában, hogy mit lát, amikor rám néz? Húsz különböző választ kapnék. Valaki azt mondaná, „Egy csodálatos emberi lényt látok.” Valaki azt mondaná, „Egy beteg embert látok.” Valaki azt mondaná, „Egy egészséges embert látok.” Valaki azt mondaná, Istent látom.” Valaki azt mondaná, „Egy testet látok.” Vagyis te mondod meg, hogy mit látsz. Ez minden.

      ST: Igen, de van ott még valaki. Azt mondod, égnek a lámpák, de senki nincs otthon. Ez az, amit mondasz? (R: Nem, ez az, amit te mondasz.) Nem, de ez az, amit tapasztalsz?

      R: Én az Énemet tapasztalom. (ST: Vagyis, ha az Énedet tapasztalod, nem tudnál az Énnel együtt a test is lenni?) Nahát, miért kellene annak lennem, aminek te akarod, hogy legyek? (ST: Ez a világ nem egy illúzió, ez valóságos, de olyan valami, ami az egész tudatosságból árad ki, ami vagy.) Nos, ha nem vagyok ???, miért kellene azt mondanom? (ST: Mert nincs élet a világban, és a legfelső igazság, amint látod, egy. Ezt mondod, bizonyos értelemben.) Tegyük imígy! Képzeld azt, hogy álmodsz, és ehhez hasonlóan ülünk az álmodban. És egymással beszélgetünk oda-vissza. És én azt mondom, „Én nem vagyok a test, nekem nincs testem”, és te azt mondod, „igen, a te dolgod”. Aztán egymásra nézünk és felébredsz, mi történt az álommal. Az egész egy álom volt. Ugyanez történik most. Mindez csak egy álom. Valóságosnak tűnik. De amikor felébredsz, ráébredsz, hogy eltűnt.

      ST: Praktikusan te élsz egy életet, én élek egy életet. És még mindig itt vagy. Amíg a test ténylegesen fel nem adja, nem működik tovább, akkor eltűnsz.

      R: A test nem adja fel, mert soha nem volt test, hogy feladja. (ST: De én fogadok veled, Robert, hogy addig fogsz körbe menni, amíg a tested már nem működik.) Az az, amit látsz! Ha tudod, tisztázzuk csak azt! Most azt tapasztalod. Ha azt tapasztalnád, amit én, azt mondanád, amit én mondok. De a tapasztalatodról beszélsz, és azt akarod, hogy elfogadjam, amit hiszel.

      ST: Igen, semmit nem próbálok elfogadtatni veled. Azt próbálom elmondani individuális nézőpontból, ahogy vagyok, hogy nincs értelme azt mondani, hogy „nincs testem”. Még ha a legfelső állapotodban is vagy, nincs értelme azt mondani, hogy „nincs testem”, mert mindenki látja a testedet, nem csak én, mindenki lát téged.

      R: Ha nincs értelme a számodra, akkor ne mondd! (ST: Nem, de te azt mondod, hogy „nincs testem”. Csakhogy valójában van.) De nekem az a tapasztalatom. (ST: Nos, neked az a tapasztalatod. Én azt vitatom ezzel a tapasztalattal kapcsolatban, hogy mi értelme azt mondani, hogy „nem vagyok test”, ha valójában van tested?) De ez az, amit te látsz.

      SJ: Azt gondolom, hogy ő is egyetért veled. Az ő tapasztalata szerint neki nincs teste.

      ST: Miért nem tudsz végtelen örömöt kifejezni? (R: Az vagyok.) Miért nem nézel ki nagyon örömtelinek? (R: Megint azt akarod, hogy olyan legyek, amilyennek te képzelsz.)

      SH: Az a saját hamis képzeletednek a Robertre való kivetítése. Azt akarod, hogy olyan legyen, amilyennek egy olyasvalakit gondolsz, aki megvilágosodott, ami képtelenség. (ST: Nem, én nem ezt mondom.) De igen. Pontosan ez az, amit mondasz. (ST: Miért, ez nem a tudatosság, maga a legmagasabb tudatosság kivetítése, hanem valamilyen lény, amely után mindenki fut, tudod.)

      SD: De mi futunk. (a tanítványok nevetnek)

      SH: Nem látod, hogy ez a te őróla alkotott ideád. Kivetíted az ideádat, és ragaszkodsz hozzá, hogy érvényesnek kell lennie. Lehet, hogy egy csomó képtelenség. Ami az elmédben zajlik. (ST: Abszolúte, ez az elmémben zajlik.) Az a te képed, amit felakasztottál és Robertre vetíted azt, és ragaszkodsz hozzá, hogy neki olyannak kell lennie, ahogyan őt elképzeled.

      SM: Kezdesz dühös lenni.

      SH: Nem, nem kezdek, tisztázni próbálom ezt. Ez szükségtelen és ostoba. Körbe-körbe járunk, és sehová se jutunk. (SM: Onnan látod Robertet, ahonnét te jössz, attól van minden. Mindenkit onnan látsz, ahonnan jössz.) Előtte én sem értettem ezt, de most már értem. Onnan látom Robertet, ahonnan jövök. Onnan látlak téged is, ahonnan jövök, mindenkit. Te csak egy visszatükröződés vagy. Robert a te visszatükröződésed.

      ST: Megállj, én nem a csoportodat próbálom felidegesíteni. Nem próbálok érveket gyártani ellened. Feltettem Robertnek egy kérdést, amit a teljes boldogságról és tudatosságról érzek, és véleményem szerint én csak egy ember vagyok, nem vagyok guru vagy tanító, vagy ilyesmi, csak úgy látom, hogy a tudatosságnak olyan személynek kell lennie, amely boldog, és felemel mindenkit, amint azt felismered.

      SM: Azok szavak, azok szavak, de őt nem tudod látni.

      ST: Úgy értem, hogy a totális tudatosságnak szavakon túlinak kell lennie. (SM: Ez így van.) Teljesen megtapasztalod, anélkül, hogy keresned kellene.

      R: Akkor nem tudod látni azt. (ST: Mi?) Nem leszel képes látni, mert az a szavakon túl, a gondolatokon túl, és a téren túl van. (ST: Akkor érezni tudom?) Érezni tudod. Amikor azzá válsz, akkor érezni fogod. (ST: Igen, ha érzem, akkor nem kell feltennem kérdéseket, nem kell keresnem semmit, hanem az vagyok.) Azután végezned kell a gyakorlatokat, és gyakorolnod kell magadban, hogy képes legyél rá érezni, és azzá válni. (ST: Igen, de én azt mondom, ismerem, ez olyan, mint a kiterjedés, nem azonnal tudom azt megvalósítani. Van valami, amit tényleg szeretnék.) Úgy érted, át tudom-e azt adni neked? (ST: Igen, van valami, amit igazán szeretnék, aminek utána akarok járni, ez az, amit valójában akarok, amiért itt vagyok.) Akkor befogadónak kell lenned, és akkor vagy befogadó, amikor az elmédet kiüríted, nincsenek gondolatok. (ST: Azt gondolom, senki nem az, még te sem vagy befogadó. Ha te olyan vagy, mint egy veleszületett tárgy, vagy valami, ami még el fog kezdeni rezegni, és azt mondod, hogy „Ó, utána akarok járni ennek.”) A sziddhikről beszélsz. Az erőkről beszélsz. Te egy teljesen különböző tanításról beszélsz. Mi nem próbálunk itt erőt kiosztani. Vagy válj okkult varázslóvá, és legyél rá képes, hogy különös dolgokat cselekedj! Tudom, mit keresel. Bizonyságot keresel. Azt akarod, hogy olyan legyek, mint Sai Baba, és hamut materializáljak, vagy egy érmét materializáljak. (ST: Mi a különbség közted és Sai Baba között?) Nem tudom. Spirituálisan teljesen ugyanazok vagyunk. De ez Dnyána. Ez advaita védánta. Ez nem Kasmír... (ST: Igen.) Így ez egy kicsit különbözik attól, amihez szoktál. (ST: Mindkét oldalt tanultam. Bocsáss meg nekem, de én csak...) Rendben. (ST: Szerintem csak azt akartam hallani tőled, hogy miért nem mosolyogsz mindig, vagy miért nem vagy mindig elragadtatott, tudod? Ilyennek képzelem a szépséget.) Ki képzeli ezt? (ST: Én.) Ki vagy te? (ST: Gondolom, ahogy mondod, „Én vagyok minden”, igaz?) De az vagy? Látod, mit teszel, ismételed a szavaimat. Mit gondolsz, mi vagy valójában? (ST: Nem, tudom, mit beszélek, én csak egy személy vagyok. Az tudom.) Vagyis ha személy vagy, akkor ego vagy. (S: Valóban.) Vagyis ha ego vagy, része vagy a világnak. (S: Valóban.) És látod, amit mindenki lát a világban. (ST: Igen.) Akkor miért kellene azzá válnom, amit látni akarsz? (ST: Nem, én nem azt mondom, hogy azzá kell válnod, amit látni akarok.) De azt mondod, hogy ragyogást és mosolyt és boldogságot akarsz látni. (ST: Az nem az, ami a világ.) Tudom, de te mondtad, hogy ez az, amit látni akarsz. (ST: Nem, tudatosságot akarok látni totális szabadságban és szépségben.) Mit látsz most? (ST: Mit látok most? Egy itt ülő és velem beszélgető öregembert.) Oké, akkor változtasd meg véleményedet, merülj le magadba, és fedezd fel, ki vagy te! Azután önmagadként fogsz látni engem. (ST: Ha önmagamként látlak téged, akkor nincs többé test, huh?) Most önmagadról beszélsz. De ha dolgozol magadon, és mélyen magadba merülsz, és felemeled magadat egy kevéssé, akkor Énedként fogsz látni engem, mert csak egy Én létezik.

      ST: Nos, ez egy elméleti dolog a számomra. De addig működtetnem kell a testemet. Nekem nem kell tagadnom a testemet. Tudom, hogy tudom azt mondani, hogy túl vagyok a testen, de nekem is van testem.

      R: Ki beszélt a test tagadásáról? Én soha nem mondtam, hogy tagadnod kell a testedet. Azt mondom, hogy tedd a testeddel, amit kell. Amíg azt hiszed, hogy a test vagy, addig a gondját kell viselned, és vigyáznod kell, hogy mit csinálsz. (ST: Igen, ezt kell tennem.) Akkor tedd! És mindenki boldog. (ST: Nem gondolom, hogy várnom kellene rá.) Akkor tedd, amit tenned kell! De senki mást ne láss te-ként! Mindenki más. (ST: Valóban. Mindenkit másnak látok. Értem.) Tehát rám ruházod a sajátosságaidat. (S: Nem.) Természetesen minden az elmédből jön ki. Honnan jön minden, ami jön? Onnan jön, amit tudsz. (ST: Nem, amikor beszélgetünk, a te beszéded tebelőled jön, az én beszédem pedig énbelőlem jön.) Pontosan, tehát az egész osztályt a te nézőpontodból látod. (ST: Igen, persze.) Úgyhogy azt mondod, hogy a nézőpontod helyes, és mindaz, ami van, a te nézőpontod. (ST: Nem, látom, hogy neked is van nézőpontod, különben nem beszélgetnénk.) Azért beszélgetek veled, hogy megértsd, hogy csöndben kell maradnod, és mélyen magadba kell merülnöd. És minden gondját fogja viselni fog önmagának. (ST: Értem. Ezzel nem vitatkozom.) Azután minden gondját fogja viselni fog önmagának. De veled minden rendben van, folytasd tovább a jó munkát! (ST: Igen, köszönöm. Sajnálom, ez túl hosszú ideig tart.)

      SF: Nem, a saját szempontodból teljesen becsületes vagy. (ST: Igen.) A kulcsfontosságú dolgok közül az egyik, amit megtanultam, hogy fel kell tenni magamnak a kérdést, „Mi az, amit feltételezek?” Abból a szempontból, és azután megnézem a feltételezést. És azt találom, hogy az ebből a nézőpontból való feltételezés hamis, mert feltételezek, és persze nem úgy látom Robertet, ahogy a többi ember lát engem. (ST: Igen mindenféle nézőpont létezik.) És rájövök, hogy én egy nagyon szigorú nézőpontból indulok ki. Ebben a pillanatban nem tudom, hogy odakint van egy út. Most azt mondanád, hogy félórával ezelőtt hajtottam fel az autómmal az úton. De éppen ott, ahol ülök, azt gondolom, hogy van odakint egy út, de igazából azt nem abszolút értelemben tudom. Fel tudom tételezni, hogy az nem egy ésszerűtlen feltevés. De amikor megnéztem, a feltevéseim többsége ésszerűtlennek bizonyult. És lehet, hogy néhány olyan feltevésed is van, amely más emberekre vonatkozik, és ez az, ami zajlik. Igazából nem Robert túl sok mosolygására gondoltam, lehet, hogy szeretsz valamit csinálni, lehet, hogy nem. (ST: Nem azt mondtam, hogy érted...) Én csak azt mondom, tudod, ha nem túl sokat mosolyog...

      (szalag szünet)

      SJ: Robert épp, hogy a valóságon lovagol, és ha baj van, akkor lehet, hogy elő kell írnia valami olyat, ami a legjobb a csönded számára. Miután csöndet írsz elő, csak legyél csöndben, és oda fogsz érni. A leírásod alapján sok évre lehetsz a megvilágosodástól, és amikor megtörténik nálad, valószínűleg teljesen hirtelen fogod meglátni azt.

      ST: Óhajtom, óhajtom.

      SH: Veszélyes vállalás. (a tanítványok nevetnek)

      (általános beszélgetés és nevetés a tanítványok körében)

      SF: (Egy tanítvány zavarba ejtő rezgések tapasztalatát írja le a mellkas jobb oldalán (spirituális szív), valódinak gondolt gyomorrezgésekként.)

      R: Ez egyáltalán nem butaság, Fred, mert arra késztetett, hogy felismerd, hogy az nem a spirituális szív volt. (SF: Igen.) Nagyon hasznosnak hangzik. (SF: De én tudom, hogy a fizikai szívem nem a gyomornál van. Az az, ahová a rezgések mentek, és ezért a rezgésnek, amely visszament a gyomorba, talán semmit sem kell csinálnia spirituális szívvel.) De nem butaságból követünk el hibát, hanem mert az mutatja meg számunkra, hogy az hiba, és hogy ki kell nőnünk belőle. Az késztet bennünket haladásra.

      SF: Feltételeztem, hogy a spirituális szív a testi szív másik oldalán van. Ez volt a feltevésem. Ha hibás a feltevés, hibás a nézőpont. Mint ami itt történik. Történetesen tudtam, hogy e feltevés alapján működtem, mert ez általános törvény. Látnod kell, hogy min alapul a feltevés. Van még mit tanulnom, ezért látnom kell, hogy ebben a nézőpontban mi az, amit feltételezek. De tudom, hogy dolgokat tételezek fel, és amikor idejövök, dolgokat tételezek fel. De tudom, hogy azok az én feltételezéseim, és nem az övé. De azt várják, hogy táncoljak, ez oké! (R: Talán a jövő héten, huh, Fred.) (nevetés)

      SH: Ez oké, hogy hamis feltevések legyenek, amelyek egy idő után elvetésre kerülnek. Amikor látod, hogy hamisak, elvetésre kerülnek. Semmi baj ezzel. Nem kell leírnod magad e miatt.

      SF: Nem, nem írom le, csak éppen megtörtént.

      SG: Van egy fázis, amikor megnézed ezeket a tanításokat, akár megvilágosultként vizsgálod, akár nem, és akkor látszólag van egy pont, ahol még csak különbséget sem tesz, hogy mi léphet be az elmédbe.

      R: Nos, ez igaz. Azért jössz ide, hogy Éneddel legyél. Én csak az Éned vagyok. Nincs tanító, és nincs tanítvány. Csak az Én van. Végül látod azt. Nem létezik elkülönülés.

      SH: Az a zaklató csinált értelmet. (a tanítványok nevetnek) Igaza van. Bravó.

      SN: Robert gyakran mondta, hogy egy égő épületben nem állsz meg képeket csodálni, olyan gyorsan menekülsz kifelé, ahogyan csak tudsz. Ez olyan, mint a buddhista történet az emberről, akibe nyílvessző fúródott. Ahelyett, hogy kihúzta volna a nyílvesszőt, hogy mentse magát, azt akarta megtudni, ki lőtte ki a nyílvesszőt, és szidta az apját, stb. stb. stb., a nyílvessző kihúzása helyett, amivel megmenthette volna magát, ezekre a kérdésekre akart választ kapni. És a Buddhát meglátogató entellektüelek az univerzumra, a gondolatok létezésére vonatkozó mindenféle mitológiai és morfológiai kérdéseket tettek föl neki. És a Buddha csöndesen ült. Nem reagált a kérdésekre, mert tudta, hogy az ezekre a kérdésekre adható válasz nem fog megváltoztatni téged egyáltalán, mert felébredve semmi közöd nincs az ezekre a kérdésekre adható válaszok megismeréséhez.

      R: Ez egy jó pont, Jay.

      SN: Tudni szeretném, Robert, hogy kommentálod-e, amikor figyeled magad, és felmerülnek az érzések, az idea szerint leállítod az érzéseket, vagy csak nem kötődővé válsz? Ugyanígy, amikor gondolatok jönnek, amikor megfigyeled a gondolatokat, az idea szerint leállítod a gondolatokat, vagy nem kötődsz a gondolatokhoz?

      R: Két lehetőség van. Az egyik szerint megfigyeled őket, a tanújukká válsz, és csupán figyelsz, anélkül, hogy változtatni próbálnál a dolgokon. Azok, még ha ezt teszed is oszlani, és gyengülni fognak. A másik lehetőség, hogy megragadod őket, és megkérdezed, kihez jönnek. Kinek vannak ezek a gondolatok, és ismerd fel, hogy az egód, az én az, aminek a gondolatai vannak, és azután kérdezd meg magadtól, „honnét jött az én?” Használd azt a módszert, amely kényelmesebb a számodra a fejlődésed időszakában!

      SN: Ez azzal a kérdéssel van valamiképpen kapcsolatban, amit a múlt héten tettem fel a szamszkárákról. Azt mondtad, hogy a kikapcsolást követően a ventilátor még tovább forog. Látszólag mi is ugyanígy teszünk, de mi valójában nem ugyanaz vagyunk, a kérdés annyiban kapcsolódik ahhoz, hogy amennyiben a cselekvések folytatódnak, ha nincs azonosulás, akkor nem reagálunk.

      R: Amit mondasz, az igaz, és a ventilátor kikapcsolásának példáját a többiek kedvéért mondtam. De amíg érintett vagyok, nincs ventilátor, semmi nincs, ami folytatódjon, semmire nincs semmilyen reakció. De amikor egy olyan tanítót látsz, akiről beszélsz, és a tanító különös módon viselkedik, de az emberek mégis megvilágosodottnak tartják, az az, amit akkor látsz. Tehát a ventilátor példáját adod, amikor kihúzod a dugót. De a lapátok tovább forognak, a tanító a karmája kiegyensúlyozásán dolgozik. Az az, ahogyan mások számára van. De aki tapasztalja azt, annak számára nincs karma, nincs ventilátor, nem kell dolgozni semmin. Nincs létezés, egyedül tudatosság van. És a tudatosság csönd. Úgyhogy a válasz az lenne, hogy ha valami olyan jelenik meg a számodra, vagy valami ahhoz hasonlót látsz, nem próbálod kiókumlálni, csak ülsz a csöndben.

      SN: Nos, én nem annyira másvalaki megfigyelése pozitív hangulati időszakáról beszélek. Tapasztalatom szerint a reagálás és az azonosulás a különbség. Mondjuk, amikor meghal valaki például, gyászolással reagálsz, de nem azonosulsz azzal a gyászolással. (R: Mondhatod, igen.) Úgyhogy próbálok különbséget tenni a reagálás és az azonosulás között, miközben azt gondolhatják néhányan, hogy amikor az ember felébredett, nincs reakció. Amely pontra eljutni próbálok, az nem a reagálás kérdése, hanem az azonosulás kérdése.

      R: Igen, amikor láttam, hogy egy kutyát megöltek. Amikor egy autó halálra gázolt egy kutyát, kicsordultak a könnyeim, de aztán a következő pillanatban, amikor az egésznek vége volt, mintha soha nem történt volna meg, az eltűnt. Valamilyen bűntudat volt jelen vagy ilyesmi. De abban a pillanatban az történt, hogy a test könnyezett.

      SN: Úgyhogy nem kellene azt gondolnunk, hogy a személy, aki felébredt, csupán egy üres héja a reakció, hogy nincs azonosulás a reakcióval?

      R: Nincs azonosulás, de az az igazság, hogy igazából semmi olyasmi nem történik. (nevetés)

      SJ: Az azonosulás kérdése még csak fel sem merül, senki nem létezik, hogy azonosuljon.

      SN: A saját tapasztalatomról beszélek. Látom, amikor egy esemény történik, figyelem magamat. Abban a figyelésben látok egy reakciót, azután látom, hogy van-e azonosulás. Ha azonosulok azzal a reakcióval, akkor az sóvárog, ha nem azonosulok, a tér van ott.

      R: De túlságosan elnyújtod. Csak nézz, figyelj, és tudd, ki vagy te, ez minden, amit tenned kell! Az igazságot tudd meg önmagadról, és ne azon gondolkodj, hogy azonosulsz-e, vagy sem, és nem menj keresztül ezen az egészen! Csupán ébredj rá, hogy „Kihez jön ez? Én érzem ezt. Honnét jön az én?” És rá fogsz eszmélni, hogy az én nem létezik, és ha az én nem létezik, a kondíció sem létezik, mert a kondíció az énnek a része. Mindig az énen való túlemelkedés a megoldás. Ez egy jó könyvcím „Túlemelkedve az énen”. Könyvet kellene írnunk ezzel a címmel.

      SH: Egy csomó idegesítő mondást kaptam. A megoldás mindig az énen való túlemelkedés. Ez egy nagyon idegesítő mondás. (R: Tudom, mire gondolsz, Henry. Te oké vagy, Henry.) Én ugyanezt érzem veled kapcsolatban.

      SG: (Kérdések a testtel való azonosulást, és annak kiküszöbölését illetőleg)

      R: Amíg a testtel és az elmével azonosulsz, addig igaz, amit mondasz. Van karma, és vannak kondíciók, és a test a földre jött, hogy karmikus célját teljesítse. De amint túlemelkedsz az ideán, hogy test illetve elme vagy, és sem mivé válsz, akkor minden más fölöslegessé válik, és szabaddá válsz az egésztől.

      Shakespeare, William Blake, Edward Carpenter összes munkái, és mindezen emberek közül többeket misztikusnak találunk, de nekik közük kell, hogy legyen a testhez és az elméhez. Mindazt az énnel kell végezni. [Én] tapasztalt vagyok, [én] spirituális vagyok, [én] érzem Istent. Amíg jelen van egy én, hogy érezze Istent, illetve, hogy tapasztalt legyen, addig nincs valódi felébredés. Valódi felébredés esetén nincs én, hogy bármilyen tapasztalat legyen. Mivel az én túlhaladásra került. Más szóval nem létezik senki, hogy bármilyen tapasztalattal rendelkezzen. Teljesen szabad vagy, és amikor szabad vagy, nem érzed magadat individuális személyiségnek. Úgy érzed, mintha mindennek az Énje lennél. Érzed a mindenütt jelenvalóságodat. A személyiséged eltűnik. Így mindezen terjedelmes munkák, amelyeket megírtak, valójában az énnek szólnak. [Én] ezt tapasztaltam, és [én] azt tapasztaltam, és [én] beutaztam a világot, és [én] kerestem és kerestem, [én] ezt találtam, és [én] azt találtam. Mindig az én, én, én. Annyira egyszerű ez, szerintem, ha az én elmegy, minden más elmegy, és te szabad vagy.

      Ez nagyon vicces. Most a legtöbben elég sok könyvet olvasunk, de ha bepillantást nyertél volna, hogy ki vagy te valójában, még csak érdeklődés sem merülne fel benned más könyv elolvasása iránt.

      S: Csak sok könyvolvasás, és semmi szádhana, mi? (a tanítványok nevetnek)

      R: Ez egy jó pont. Csakhogy egyesek igazi könyvmollyá válnak, és a könyvek mankókká válnak sajnos. Egész könyvtáruk van, tele könyvekkel. És ha történik valami, fel kell egy könyvet lapozniuk, hogy megtalálják a megoldást. Vagy memorizálniuk kell bizonyos szavakat. Vagy el kell olvasniuk egy bizonyos fejezetet, hogy jól érezzék magukat. De ha az összes könyvet elégetnék, és meztelenek maradnának, minden mankó nélkül, vagy anélkül, hogy bárkitől függenének. Akkor az a könyveknél többet segítene rajtuk.

      SU: Amikor felébredtél, amikor tizennégy voltál, olvastál bármit azt követően?

      R: Belenéztem dolgokba, hogy megerősítsem az érzéseimet. Tehát néztem át könyveket, mert nem tudtam, hogy mi vagyok. Fogalmam sem volt arról, ami történik.

      SU: De a Ramana Ashram elhagyását követően?

      R: Még most is belekukkantok könyvekbe. De nem a véges tudásommal. (SU: Tehát kíváncsiságból csupán?) Megnézem, hogy ki írta, és miről írt. Nem próbálok semmit megtanulni, vagy új tudásra szert tenni, vagy bármire szert tenni. De csak az általuk használt szavak mennyiségét tekintve. Vesznek egy mondatot, és csinálnak egy nagyon nagy könyvet.

      SJ: Mi a véleményed az iskoláról?

      R: Amíg azt hiszed, hogy test-elme jelenség vagy, addig nagyon fontos. Mindezen dolgok fontosak, amíg része vagy a világnak. Ha nem tanulod meg az iskolában ezeket a dolgokat, akkor szenvedni fogsz. Nem fogsz tudni jó álláshoz jutni. Alacsony lesz a jövedelmed. Úgyhogy ha része kívánsz lenni a világnak, természetesen menj iskolába, és tanulj meg mindent, amit csak tudsz! Ezenközben dolgozz magadon, amíg túl nem lépsz, és szabaddá nem válsz!

      SU: Mi okozta a te felébredésedet? Tudod, hogy az mi?

      R: Semmit nem tudok róla. Nem érdekelt semmi, a futball és a boksz kivételével. (SB: Egy afféle normális tanuló voltál?) Az. Ismétlem, soha nem kerestem semmit.

      SH: Nem volt tanításod? (R: Semmi nem a világ része.) Nem olvastál semmilyen irodalmat? (R: Semmit sem olvastam.) Csak megtörtént? (R: Magától megtörtént.) SU: Mint egy ajándék?

      R: Ajándéknak tűnik, ha úgy nézed, de biztos vagyok benne, hogy volt olyan idő és hely, ahol az örökkévalóságért dolgoztam. Valahol, valahogy.

      SH: Miért gondolod ezt? (R: Mert ez az, amit mondanak.) De kit érdekel, hogy mit mondanak? (R: Mert ez volt a könyvekben.) (a tanítványok nevetnek)

      SL: Habár tudsz mindent? (R: Tudok mindent? Nem tudok semmit!) (a tanítványok nevetnek) Ó, gyerünk! (R: Tényleg, nem tudok semmit! )

      SF: Igen, azt gondolja, amit mond.

      R: Természetesen, mindössze annyit tudok, hogy nem tudok semmit!

      (a tanítványok beszélgetnek és nevetnek)

      SF: Úgy látszik, néhányan úgy érzik, hogy mindent tudnak. Ez egy érzés, de ez nem azt jelenti, hogy tudják, hogyan készül a cipőkrém. Jelen van egy érzés, hogy mindent meg kell tanulni.

      R: Nos, nem, amikor túllépsz, semmilyen érzés nincs. Ott semmi sincs. (SU: Szóval semmit sem érzel.) Ha volna érzés, akkor maradnia kellett volna valakinek, hogy érezzen.

      ST: Szabadságodban áll bennmaradni, vagy elmenni. (R. Hová mennék?) Úgy értem, túllépni, vagy elhagyni a testedet. (SH: Ahogy Ramana mondta, „Hová mehetnék?”)

      R: Ez így van. Ez az, amiért mondom mindig, hogy mindenütt jelenvaló vagy. Először is mindenhol vagy. Ez az egész az Én, és én az vagyok. Úgyhogy hová mehetnék? (ST: Ha a tested meghalna, nem volnál itt nekünk.) Ez a te nézőpontod. (a tanítványok nevetnek)

      SF: Robert, arra gondoltam, hogy ha a tested elmenne, te még velem lennél. (R: Igazad van!) Hetekkel ezelőtt volt egy felismerésem, hogy ha a tested Kínába menne, te még velem lennél.

      R: Sokszor van olyan látomásom, hogy Ramanával vagyok. Társalgunk, teszünk egy sétát a Gangesz partján, és beszélgetünk. Soha semmi nem hal meg. (SU: Miről beszélgettek?) Dolgokról. (SU: Tényleg?) Például az időjárásról. De tényleg. (SB: Az időjárásról beszélgetsz, és...?) Mindenféléről.

      SH: Mindenféléről. (SD: Nem létező dolgokról?) (a tanítványok nevetnek)

      ST: Választhatod azt, hogy örökké így maradj, ahogy most vagy?

      R: Amilyen módon most vagyok, örökké itt leszek, mert a létnek nincs helye, és örökké nem létezik. Mindig jelen vagyok. Nincs hová menni, és nincs honnan jönni. De amit látsz, ez a test, így nem lesz itt a számodra. Amíg a tudatosság jelenlegi állapotában vagy, látni fogod a testet meghalni, és hogy elégetik, vagy eltemetik, vagy ilyesmi. Be tudod azt dobni a szemétvödörbe. De az az, amit látni fogsz. De az nem történik meg. Mivel nincs test, aki valamikor meg fog halni. Ami nem létezik, azt nem tudják elégetni, vagy eltemetni. Úgyhogy meg kellene kérdezned magadat, „Ki látja a testi halált? Milyen test hal meg?” Kérdezd meg magadat, és fedezd fel!

      (szünet)

      Tehát merülj bele most a csendbe, és gyakorolj valamilyen procedúrát, ami megfelel számodra! Amikor együtt csináljuk, magasabb rezgés van jelen.

      (szalag vége) [TOC]

Kategória: Robert Adams | Hozzáadta:: nisargadattin (2014 Szeptember 23)
Megtekintések száma: 423 | Hozzászólások: 1 | Helyezés: 5.0/2
Összes hozzászólás: 1
0
1  
koszono

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]