Főoldal » Cikkek » Robert Adams

Robert Adams: Embertelenek vagytok - 61. átirat

Embertelenek vagytok

61. átirat

1991. május 16.

      Robert: Óm, sánti, sánti, óm. Jó estét kívánok! Én kapok inni vizet, ti nem.

      Jó megint veletek lenni. Isten hozott benneteket. Szeretném, ha megkérdeznétek magatoktól, hogy "Mi a valódi oka a ma esti idejövetelemnek? Miért döntöttem úgy, hogy egy ilyen összejövetelre jövök? Mit szeretnék elérni? Mit keresek?" Ha teljesen őszinték vagytok magatokhoz, úgy fogjátok találni, hogy a legtöbb embert saját emberi minőségének a javítása érdekli. Jobb emberi lényekké akarnak válni. Javítani akarnak az ügyeiken, az egészségükön, a pénzügyi helyzetükön, a pozíciójukon, a státuszukon. És persze értitek, hogy ez a téves oka az idejövetelnek.

      Bennünket nem érdekel az emberi minőség, mert e tanításnak az előtétele az, hogy embertelen vagy. Nem vagy sem a tested, sem az elméd, sem a cselekvő. Vagyis, emberi minőséged javítása butaság. Ne törekedj jobb emberi lénnyé válni! Igyekezz elfelejteni, hogy emberi lény vagy, és figyelmedet összpontosítsd isteniségedre, Énedre, az én-vagyokra, míg emberi minőségedet meg nem haladod, és át nem változol! Amit megszabadulásnak vagy felébredésnek neveznek, ami valójában igaz természeted. Akkor szabad vagy.

      Időnként nehéz megérteni, "Mi van, ha meghalok valamilyen betegségben? Mi van, ha szegény leszek? Mi van, ha megkísérelnek megölni? Hogy tudnék erről elfeledkezni? Ha én-megvalósítottá válok, mi fog történni a testemmel? Továbbra is beteg lesz, illetve szegény lesz, illetve várja, hogy megöljék?" Ilyen előtételes kérdéssel, ennek a kérdésnek a feltételével a hibás irányba indulsz. Nem akként létezel, amiként megjelensz. Nincs tested. A test valóságosnak tűnik, de kutatás révén fel fogod fedezni, hogy nem az. Amikor valóságodat, igaz természetedet felfedezed, a testen túlemelkedsz. Nem ugyanaz többé számodra. Mások számára valóságosnak tűnhet, de a te számodra nem létezik többé. Olyan, mint a víz a délibábban. Valóságosnak tűnik, de nem az. Ami a testi funkcióidat illeti, azok megmaradnak. Ez az, ahogy mások számára meg fog jelenni. Másoknak úgy fog tűnni, hogy a tested tapasztalatokon megy keresztül, de neked, a felébredettnek, nem. Mások számára a cselekvőnek fogsz tűnni, de a magad számára nem. Nem próbálkozol az elrejtésével, vagy annak színlelésével, hogy nincs tested. De még olyan valamivel sem fogsz azonosulni, ami arra a gondolatra késztetne téged, hogy nincs tested. Önmagaddá válsz, abszolút valósággá válsz. Ez az, ami mindig voltál, tiszta tudatosság, szat-csit-ánanda, én az én vagyok vagyok. Ez most az igazi természeted. Ez az, ami valójában vagy.

      Ezért értették meg nehezen az őket szerető emberek, hogy Ramana Maharsi illetve Rámakrisna rákban haltak meg. A rajongók könnyeztek, sírtak, Ramana és Rámakrisna pedig magyarázni próbálták, "Ne csacsiskodjatok! Nem megyek sehová. Ott vagyok, ahol mindig. Amit láttok, az nem a valódi kép." A rajongók azonban nem tudták ezt megérteni, mert emberi szempontokból indultak ki, és az emberi világban szenvedés van, halál van, születés van, nyomorúság van, mindenféle dolgok vannak, természetesen. És szép dolgok is vannak. De ezek mind ugyanannak a májának, ugyanannak a nagy illúziónak a részei.

      Próbáld ezt megérteni! Minden meg fog oldódni. Egyáltalán semmi nincs, ami miatt aggódni kellene. Minden jól van. Minél többet próbálsz gondolkodni a testedről, hogy valamilyen módon megjavítsd, annál rosszabb lesz, mivel elmédet valamilyen külső kép festésére használod, ami talán nem is karmád. Amikor azt mondom nektek, ne aggódjatok a testetek miatt," tudom, mi az, amiből kiindulok. A tested nem létezik. Soha nem létezett. Soha nem fog létezni. Valódi természeted a kötöttségek nélküli öröm, szeretet, béke. Nem az vagy, aminek lenni látszol.

      Ne félj! Semmi olyan nem létezik az univerzumban, ami megsebezhetne téged. Minden rendben van. Ha hiszel valamilyen Istenben, lásd azt az Istent mindenütt jelenlévőnek, mindentudónak, mindenhatónak! Ismerd fel, hogy az az Isten a te valódi természeted, hogy Isten te vagy, nem más, de nem egódként, nem testedként, nem elmédként, hanem te-ként! Te vagy az. Értsd meg, hogy az Én igazi jelentése zavartalan boldogság, tiszta intelligencia, végső egység! Te vagy az. Összpontosítsd elmédet Istenre, az én vagyok felismerése segítségével! Én nem ez vagy az vagyok, csupán vagyok. Mindig vagyok, és mindig leszek. Ne imádkozz dolgokért! Idődet fordítsd az Énnel való azonosulásra! A dolgokért való imádkozás időpocsékolás. Lehet, hogy megkapod a dolgokat, de később sajnálni fogod.

      Erről annak a katolikus embernek a története jut eszembe, akinek a lakása felújítására 50.000 dollárra lett volna szüksége. Elment hát a templomába, és így szólt: "Atyám, még gyerek voltam, amikor járni kezdtem ebbe a templomba. Most 50.000 dollárra volna szükségem, hogy a lakásomat felújítsam. Ide tudná adni nekem?" "Fiam, mi itt nem kölcsönzünk, és nem is adunk pénzt. Menj haza, imádkozz Jézushoz, és lehet, hogy megkapod!" - mondta az atya. Hazament hát, térdre ereszkedett, és így szólt Jézushoz: "Jézus, fel kell újítanom az otthonomat. Kérlek, adj nekem 50.000 dollárt!" Nem történt semmi. Egy hónapon keresztül mindennap így tett, és semmi nem történt. Ezért a következőt mondta: "Jézus, kössünk üzletet! Megelégszem 25.000 dollárral. Látsz rá módot, hogy ideadd nekem?" Nem történt semmi. Egész hónapban imádkozott a 25.000 dollárért, és nem történt semmi.

      Úgyhogy, dühbe gurult. Egy sötét éjszakán fölkelt, elment a templomba, belopózott, és ellopta Máriának, Jézus anyjának a szobrát, hazavitte, fogott egy zsebkendőt, a szája köré kötötte, egy másik zsebkendővel bekötötte a szemét, és azt mondta: "Oké, Jézus! Ha viszont akarod látni anyukádat, jobban teszed, ha szerzel nekem 25.000 dollárt. (a tanítványok nevetnek)

      Ily módon imádkozunk.

      SF: Működik? (nevetés)

      R: Azt gondoljuk, Isten adományokat, ajándékokat fog adni nekünk, ha elég vehemensen imádkozunk. És időnként meg is kapjuk, ami sajnálatos, mivel akkor azt hisszük, hogy bármire legyen szükségünk, csupán imádkoznunk kell. Itt a lényeg az imádkozáson van. Növelheti koncentrációdat, és késztethet arra, hogy választásod isteniségéhez közel kerülj, de ajándékot kérni hiba, mivel éppenséggel meg is kaphatod, és azután tényleg problémáid fognak keletkezni.

      Felejtsd el a testedet, a vágyaidat! Minden működni fog. Tedd fel magadnak a "Kinek kell mindezeket csinálnia? Ki aggódik? Ki fél?" kérdést, és várj! Érkezni fog a válasz, "Én. Én félek. Akkor mi a forrása az énnek? És kövesd az ént a forrásába, az énbe kapaszkodva, az ént követve, az énben tartózkodva. El fog jönni a nap, amikor felébredsz végre, és szabad leszel. Egyszerűen ennyit mondok neked. Tedd az életedet egyszerűvé! Folyamatosan kutass, "Ki vagyok én?" Akármilyen vágyad lehet, akármilyen pozíciód van, akárhonnét jössz, nincs különbség. Ne hasonlítsd magad senki máshoz! Folyamatosan kutass, "Ki vagyok én? Honnét jött ez az én? Mi a forrása?" Kövesd az ént a mellkasod jobb oldalán lévő spirituális szívközpontba! Hagyd beleolvadni!

      A spirituális szívközpont az Én. Ami végtelen. Figyeld magad, legyél tudatában a gondolataidnak! Akármilyen gondolatok jönnek hozzád, mindig tedd fel magadnak a kérdést, "Kihez jönnek?" Ezt egész nap csináld! Kapd el magad! Emlékeztesd magad! A "Kihez jönnek?" kérdés feltételekor figyeld meg a fejedbe érkező gondolatokat! Válj a tanúvá! Akkor tedd fel a "Kihez jönnek?" kérdést megint! Csináld ugyanazt! Csinálhatod ezt formális meditációd alatt, ha akarod, vagy csinálhatod a nap során, egész nap, még alvás közben is. Felejtsd el az időt! Felejtsd el a világot! Jegyezd meg, amikor azt mondom, hogy "Felejtsd el a világot!", nem felelősségeid elutasításáról beszélek. Létezik valami, ami gondoskodni fog róluk. Létezik valami, ami tudja, hogyan kell gondoskodni a testedről, amit valóságosnak hiszel.

      Az a csodálatos ebben a tanításban, hogy nem kell foglalkoznod a testeddel. Nem kell aggódnod, hogy ha nem teszed ezt és ezt, nem cselekszel így és így, akkor a munka nem fog elvégzésre kerülni. A tested továbbra is tenni fogja, aminek a megtételére idejött. Ennek egyáltalán semmi köze hozzád. Hagyd békén a testedet! Mindig vigyázni fog magára. Végezd a munkát, aminek az elvégzése céljából idejöttél! Ami az Énben, a forrásban, a mellkasod jobb oldalán lévő spirituális központban való tartózkodás. Úgy tűnik, az énnek onnan kell jönnie. Úgy tűnik, az én a spirituális központból árad ki. Ezen a módon tűnik felemelkedni, amikor felébredsz. Amikor aludtál, az én alá volt merülve a mellkasodba, a szívedbe. Amikor felébredéskor tudatossá válsz, mi történik? Fedezd fel, hogyan növekszik az én! A szívedből az agyadba megy. Amikor az agyadba ér, azonosulsz a világgal. Azt mondod "Éhes vagyok. Szomjas vagyok. Elkések. Erre van szükségem, arra van szükségem," de elalváskor, ahogy az én megint a spirituális központba merül, ezek a gondolatok kezdenek elhagyni téged. Válj erre tudatossá! Figyeld, mi történik! Figyelj! Kapd el az ént, ahogy ezeket a dolgokat csinálja! Ezt nevezik az énben tartózkodásnak, amikor figyeled az ént, hogy válik erősebbé, és te hogy válsz világivá, és megint, amikor elalszol, az én elhagyja az agyadat, és lemegy, vissza a spirituális központba.

      Az egésznek a titka az, hogy az ént mindenkor a spirituális központban kell tartani. Ezt nevezik megszabadulásnak. És ez a "Ki vagyok én?" kutatás által történik. Amit valójában kérdezel az, hogy "Mi az én forrása?" Nézel. Figyelsz. Figyeled az ént visszamenni este, elalvás közben a spirituális központba, és figyeled az ént újra életre kelni ébredéskor, és kutatod, "Mi ez az én? Ki hozta létre? Honnét jött? Mi a forrása?" és csöndben maradsz. Gondolatok hozzád érkezésekor megkérdezed, "Kihez jönnek?" Ezt csinálod újra, meg újra, meg újra. Egy napon történni fog valami. Éned, ébrenléti állapotodban, bele fog olvadni a forrásba, és tudatosságként, tiszta tudatként, abszolút valóságként fogod magadat tapasztalni, és szabad leszel.

      (csönd, aztán szünet a szalagon, aztán Robert folytatja)

      Óm, namáh Sivájá, béke. Nyitottak vagyunk a kérdések, állítások, kritikák számára, akármit ki szeretnél mondani, mondd ki nyugodtan!

      SV: Egoista dolog a Földért imádkozni, az emberekért imádkozni? Amiről beszélek az, hogy hagyd el az imádkozást, hagyj mindent Istenre, és csupán ez az imádkozás? Van ennek valamilyen haszna?

      R: Akkor van haszna, ha őszinte vagy, és elfelejted önmagad, és felismered, hogy te vagy az Énje mindennek. Amikor felismered, hogy te vagy az Énje mindennek, akkor imádságod egyetemessé válik. Ami járhat valamiféle előnnyel. Jobb tudni, ugyanakkor, hogy ki vagy te. Ha valódi természetedet megérted, akkor mindenütt jelenvalóságodat felismered, mivel tudatosságként mindent átható vagy. És a mindent áthatóság minden ásványt, minden növényt, minden állatot és minden embert magába foglal. Akkor nem szükséges imádkoznod, elegendő csupán lenned. De a kezdeti stádiumban az imádság hasznos lehet. Ahogy említettem korábban, egyhegyűvé tesz egy idő után. Arra a felismerésre késztet, hogy a cél, amiért imádkozol, nem más, mint te magad. És a valódi imádság az, amikor emlékszel, ki vagy te. Tehát, amikor másvalakiért, vagy a világ jobbá válásáért imádkozol, a kettősséget invokálod. Vagy te, és van a világhelyzet. Egy célra egy imádság. Csupán egyetlen cél létezik, és az az Én, ami már vagy. Ezen a ponton az ima haszontalanná válik. Minthogy senki nincs, aki imádkozzon, kiért kellene imádkoznod? Az Énért? Az Én már tökéletes, fénylő és ragyogó, nincs szüksége semmiféle segítségre. A világegyetemről gondoskodtatni fog, nem kell aggódnod a világ miatt. Ébredj fel, és azután nézd meg, hogy szükséges-e imádkoznod! De először ébredj fel, azután nézd meg, van-e bármilyen kérdés!

      SL: Robert, amikor az énnek a mellkas jobb oldalán, a szívközpontban való tartózkodásáról beszélsz, a test nem létezése esetén hogyan lehetne azt egy olyan helyen megtalálni, amely nem létezik?

      R: Azon tény következtében, hogy az Én a spirituális központ. Te vagy az Én, és az elmédet használod az Énben való időzésre. Az elmének az énben való tartózkodásra használatakor az elme és a test eltűnnek, és csak a valóság, vagyis az Én marad, ami mindig is volt. Tehát, amíg a testnek hiszed magad, addig próbálj az Énben időzni, ami a mellkas jobb oldalában lévő központ. De a beleolvadás után nem lesz test, se központ, se Én, egyedül tudatosság lesz.

      SC: Robert, ez elég érdekes, a biblia azt mondja, hogy a bölcs ember szíve a jobb oldalon van, az ostobáé pedig balra.

      R: Igen, ezt mondja. (SC: Ez az, amiről beszélsz nekünk.) Igen. Ostoba alatt a testben való hitet értik, és az elme ostoba. A bölcsesség, a valóság az Én, a valódi Én. Tehát, amikor az Énben időzöl, az bölcsesség. Amikor a testként időzöl, az tudatlanság. (SC: Van egy érzésem, Robert, hogy a szemeid ugyan nyitva vannak, de semmit nem látsz céllal?) Nos, semmi nincs, amit látni kellene, kivéve az Ént. Ami olyan, mint a mozivászon és annak képei. Az egész univerzumot a mozivászonra vetítettként látom, azzal a különbséggel, hogy a tudatában vagyok. Azután minden valójában a mozivászon. A képek jönnek és mennek. Úgyhogy, az univerzumként látom magam. Ez az egész az Én, és én vagyok az. Ennek semmi köze Roberthez. Ez tiszta tudatosság, és a tiszta tudatosság önmagát tartalmazza. Én vagyok az.

      (csönd)

      SG: Mondható, hogy az embernek nem kellene ignorálnia a felelősségeket. Mi az ember felelőssége? Honnét ismeri fel az ember a dharmáját?

      R: Az ember felelőssége az Énnek a megismerése, hogy megtudja, hogy ő ki. Ez az egyetlen felelőssége. Minden más gondoskodni fog magáról. Ami a testi felelősségeidet és a világi felelősségeidet illeti, az erő, amely tudja, hogy egy mangófán hogyan lehet mangókat növeszteni, tudja, hogyan lehet esőt csinálni, gondoskodni fog róla. Ne félj, gondod fog viseltetni! Úgyhogy az egyetlen felelősséged az, hogy fölébredj, és ennyi.

      SU: Abban az állapotban tudatában vagy egónak, miközben hallgatsz?

      R: Ha Énedben tartózkodsz, honnét jöhetne az ego? Semmiféle ego nem létezik. Az ego akkor létezik, látszólag, amikor a test vagy. Az egód miatt hiszed azt, hogy a tested vagy. De amikor fölébredsz, nem létezik test, nem létezik ego, nem létezik világ, nem létezik univerzum, nem létezik Isten, nem létezik illúzió, nem létezik fölébredés, egyedül Én létezik. Úgyhogy, fel kell tenned a kérdést, "Kié az ego? Ki gondolja, hogy egóval bír, amitől meg kell szabadulnia?" Ha valóban meg kellene szabadulnod az egódtól, annak ellenállása miatt küzdelem várna rád. De minthogy az ego soha nem létezett, mindenekelőtt, mindössze annyi a teendőd, hogy ezt felismerd, és ébredj fel!

      Van egy kevés prashadunk ma este. Úgyhogy, ki tudjuk osztani.

      (Elkészítik és körbeadják a prashadot a tanítványoknak) (általános beszélgetés)

      R: Van valamilyen közlemény, vagy megjegyzés, vagy bármi, amit el szeretnétek mondani?

      SM: Egyszer mondtál valamit, Robert, az átiratokról, hogy hogyan kellene olvasniuk őket az embereknek. Minden éjszaka vegyen egy részt, és tanulmányozza, és...

      R: Nos, az átiratok olvasásának a módszere, ha érdekel, egy héten keresztül maradj egynél, mielőtt másikba kezdenél! De először menj rajta keresztül, azután kezdd elölről! Vedd át bekezdésről bekezdésre! Gondolkodj rajta, töprengj rajta, érezd, mit jelent személy szerint neked, és tedd ezt mindaddig, amíg egy újba nem kezdesz! Ne könyvként olvasd, amit ha leteszel, így szólsz, "Hol a következő?" Hanem dolgozz rajta, azonosulj vele, asszimiláld, mindezek a dolgok segítenek.

      Legyen rá gondotok, hogy imádjátok önmagatokat, szeressétek önmagatokat, meghajoljatok önmagatok előtt, letérdeljetek önmagatok előtt, mert Isten bennetek lakik, te-ként, béke. Szeretlek benneteket, legyetek boldogok! A következő találkozásig, minden jól van. (SC: Köszönöm, Robert!) Köszönöm!

      (szalag vége) [TOC]

Kategória: Robert Adams | Hozzáadta:: nisargadattin (2016 November 10)
Megtekintések száma: 97 | Hozzászólások: 1 | Helyezés: 5.0/1
Összes hozzászólás: 1
0
1  
koszonom

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]