Főoldal » Cikkek » Robert Adams

Robert Adams: Ha tudatosság vagyunk, mi történik a testtel? - 69. átirat

Ha tudatosság vagyunk, mi történik a testtel?

69. átirat

1991. június 13.

      Robert: Jó veletek lenni újra, üdvözlet! A többségeteket csütörtök óta nem láttam. Ez hosszú idő. Minden jól van.

      Valaki feltett nekem egy kérdést. Azt kérdezte tőlem, "Robert, azt mondod, nem vagyunk a test. Tudatosság vagyunk. Ha tudatosság vagyunk, mi történik a testtel?" Most az egy elég érdekes kérdés. Elmagyaráztam már ezt korábban. Át fogjuk ismételni.

      Nem létezik kettő. A test és tudatosság nem létezik. Csupán egy létezik. Amikor azt mondom, hogy nem vagy a test. Ez a szó szerinti jelentése. Nem egy testnek a megjelenése vagy. A test egy megjelenés, amely valóságosnak tűnik, de valójában tudatosság vagy. Más szóval, amit a testnek gondolsz, az tiszta tudatosság.

      Egy példája ennek a víz a délibábban. Ebben a példában a homok a tudatosság, a víz pedig a test. Látod a vizet a homokban, de nem tudod, hogy az káprázat. Amikor megragadni próbálod a vizet, mit ragadsz meg? Homokot, mivel a víz sosem létezett. De létezni tűnik. Valóságosnak tűnik, és megesküszöl rá, hogy a víz ott van. De amint felfedezed, hogy káprázat, soha többé nem leszel rászedve megint. Minden alkalommal, mikor áthaladsz, nevetni fogsz, mivel tapasztalatból fogod tudni, hogy az valójában homok.

      És ez van a testtel, tehát. A test valóságosként jelenik meg, de ha megvizsgálod, nincs igazi érvényessége. Mit értek "megvizsgálás" alatt?

      Ha a testet egy elektronmikroszkóp alá helyeznéd, hatalmas tereket, sejtek közötti, atom közötti óriási tereket látnál. Tehát a test nem az, aminek lenni tűnik. A test központi mag körül keringő atomok halmaza. Nem az, ahogyan megjelenik. Úgyhogy, azt tudjuk mondani, hogy a test nem olyan. Csak tudatosság van.

      De össze ne zavarodjatok! Nehogy azt gondoljátok, hogy nem vagyok a test, tudatosság vagyok, mintha kettő létezne, a test és a tudatosság. A test csupán nem úgy létezik, ahogyan megjelenik. Úgyhogy, azt tudjuk mondani, hogy a test valójában tudatosság. Nem test. És ha ettől zavarba jönnél, gondolj a víz a délibábban példájára, és mondd magadnak, hogy "A homok olyan, mint a tudatosság. A víz olyan, mint a test. A test valóságosnak tűnik, ahogy a víz is valóságosnak tűnik." De vizsgálódás révén felfedezed, hogy a víz homok. Tehát vizsgálódás révén felfedezed, hogy a test tudatosság. Nem létezik test."

      De én-gondolatodnak lehetősége van a testet úgy produkálni, ahogyan megjelenik. A test egy én-gondolat csupán. "Én." A test és az elme ez. A funkcionálás érdekében a test elmét hoz létre. Úgyhogy tudatosságod van, mint valóság, de akkor bizonyos oknál fogva megbabonázódsz, és az énben hiszel. Amint az én-gondolat belép a játékba, működésbe lép egy test. A test funkcionálása érdekében szükség van egy elmére. Ez az egész belőled jött ki. Te újítottad azt az én-gondolatból.

      Haladjunk most visszafelé! Kezdjük intelligensen, realizáljuk széleskörűen, hogy a test nem létezik, ahogyan megjelenik! Megint, ha a testedet egy elektron mikroszkóp alá helyezed, nem testet fogsz látni. Fantasztikus tereket fogsz látni mindegyik atom között. És az atom sem test. Ennélfogva, tudományosan nem létezik test. Ha nem létezik test, elmére sincs szükség, akkor elme sem létezik. Egyedül tudatosság létezik.

      Sajnos, amíg azonosulsz a testeddel, az egész világ, és az egész univerzum valóságossá válik számodra. A világ azért valóságos csupán, mert testnek hiszed magad. Vesd el ezt a hitet, és nem létezik világ! "Hogy tudnék létezni, ha nem létezne világ?" - kérdezed. Amikor ezt a kijelentést teszed, akkor egy olyan indviduum nézőpontjából beszélsz, aki a testnek hiszi magát. Amikor abból a nézőpontból beszélsz, akkor ezt mondhatod, "Hogy tudnék test nélkül létezni? És nem létezik világ, hogy tudnék világ nélkül létezni?" Ami a testek nézőpontját tükrözi.

      De nem érted, hogy ha eljutsz a nem vagy a test felismerésre, akkor a világra nincs szükség? Mert a tudatosság nem egyéni. A tudatosság mindent átható, önmagát tartalmazó, abszolút valóság. A tudatosság mindenütt jelenvaló. Más szóval, amikor felfedezed, hogy a tudatosság vagy, akkor örökkévalóvá, mindenütt jelenlévővé válsz, és a tudatosságot kivéve semmi más nem létezik. Nincs hely semmi más számára, a tudatosság az abszolút valóság, a tiszta tudat. Nem létezik semmi más. De a valósághoz neked magadnak kell eljutnod.

      Amikor erről beszélek nektek, saját tapasztalatom alapján beszélek. Látom a testemet, és látom a testeteket, de olyannak látom azokat, mint a vizet a délibábban. Engem nem lehet becsapni, mivel realizálom, hogy az én vagyok, a szat-csit-ánanda vagyok. Egyedül tudatosság létezik.

      A titok abban áll, hogy nem szabad azonosulni a testtel, és a világgal. És ezt úgy csinálod, hogy realizálod, hogy az én a tettes. Kövesd az ént a forrásába, és aztán ébredj fel! És tudatosságként fogsz felébredni, ami nem az én tudatosságom, vagy a te tudatosságod, hanem csak tudatosság.

      Szintén felmerülő kérdés, hogy hogy lehet, hogy mindannyian tudatosság vagyunk, és mégis, egyénként vagyunk a tudatában, hogy tudatosság vagyunk. Ez nem így működik. Nem vagy egyén. Végső tudatosság vagy, és az vagyunk.

      A véges elme nem tudja ezt megérteni, ez a konceptuális gondolkodást meghaladja. Mert mikor tudatosságként kezdtek gondolni magatokra, néhányan azt mondjátok nekem, hogy beleszédültök a gondolatba. De az idea nem arról szól, hogy gondolkodni kell róla. Mert amikor gondolkodsz róla, az elmédet használod. Tudatossá kell válnod! A tudatnak kell felébrednie benned! És a tudat fogja azt mondani neked, hogy tudatosság vagy. Szavak nélkül, gondolatok nélkül, következtetés nélkül, kérdezés nélkül. Tiszta, hamisítatlan tudatosság vagy, de nem individuumként, hanem mindent áthatóként, mindenütt jelenvalóként.

      Más kérdezők gyakran kérdezik tőlem, hogy mi ennek a folytatása, "Robert, amikor átma-vicsárát, önkutatást igyekszem gyakorolni, mondhatom, hogy Brahman vagyok, Isten vagyok, tudatosság vagyok?" Igen, ha érted, mit teszel, akkor mondhatod. Amikor azt mondod például, hogy "Isten vagyok", nem Robertre utalok Istenként, vagy Fredre Istenként, vagy Maryre Istenként. Ez egoisztikus nézőpontú. Az ego soha nem lehet Isten. Amire igazából gondolsz az, hogy "Az én vagyok Isten." Én vagyok, Isten, tudatosság, ezek mind ugyanaz. Úgyhogy igen, mondhatod, hogy "Az én vagyok a tudatosság", vagy "Az én vagyok Brahman", vagy "Az én vagyok Isten", de hiba azt mondani, hogy "Én, mint ego, vagyok Isten." Az egód jobban fel fog dagadni, mint valaha.

      És ez a hiba az, amit a New Age csoportok többsége elkövet. A titkos csoportok. Szeretik azt hajtogatni, hogy "Én Isten vagyok." De ők a testi énjükre utalnak. Ráadásul, amikor azt mondják, hogy "Én valójában nem vagyok a test, hanem Isten vagyok", még mindig azt gondolják, hogy az "én vagyok" a test-elme princípiumra utal. De ez nem lesz helyes, kivéve ha túlhaladsz rajta, és realizálod, hogy "Az én vagyok Isten, az én vagyok a tudatosság, az én vagyok az abszolút tudatosság, az én vagyok a tiszta intelligencia. Az én vagyok az." Ez a helyes.

      És amikor ezt kijelented magadnak, ne állj meg kiértékelni! Mivel ha kiértékeled, elméd használatával jutsz konklúzióra. És soha ne juss konklúzióra elméd használatával! Az út szerint, amikor sosem jutsz konklúzióra, az elme egyre gyengébbé, és gyengébbé válik. Mert amikor nem jutsz konklúzióra, az elme lebénul. Lefegyverzésre kerül. Nem tud mit kezdeni vele. Erejét veszti.

      Következésképpen, ha azt mondod, "Brahman vagyok ", az valójában azt jelenti, hogy az én vagyok Brahman. Ez teljesen eltávolít a testedtől. Még csak nem is gondolsz a testedre. Az én vagyok tudatosság, az én vagyok abszolút valóság, az én vagyok szat-csit-ánanda, az én vagyok soha nem született, soha nem tud meghalni. Ne gondolkodj!

      Most, gyakorolhatsz ön-kutatást. Mikor "én vagyok"-ot mondasz, és csöndben maradsz, amint az elme mondani kezd neked valamit, gyakorolj ön-kutatást! Tedd fel a "Kihez jön ez?" kérdést! És megint, soha ne válaszolj! Megint, ha semmi nem jön hozzád, kijelentheted megint, hogy "Az én vagyok szat-csit-ánanda." Semmi egyéb, nyugalom, csönd, nincsenek kérdések. Ha kérdés érkezik elmédhez, tedd fel a "Kihez jön ez?" kérdést! Ha azt mondja valami, hogy "Énhozzám jön." Kövesd egészen végig! "Ki ez az én? Ki vagyok én? Mi a forrása az énnek?" Kapaszkodj az énbe, és kövesd a szívközpontba, ahol eltűnik! Akkor vissza tudsz menni, és azt tudod mondani, hogy "Az én vagyok Isten", és menj végig ugyanazon a procedúrán!

      Ha ezt elegendően gyakran elvégzed, biztosíthatlak, valami benned adni fog, és le fogod állítani a testi gondolataidat. Egyre kevesebbet, és kevesebbet fogsz a testre gondolni. Ahogy a napok múlnak, ahogy a hetek múlnak, ahogy a hónapok múlnak, a testtel való törődésed abba fog maradni.

      Sokan mondják nekem, "Robert, hiszen te vitaminokat szedsz, és gondját viseled a testednek." És ez így van. A test az, amely gondját viseli önmagának. A megjelenés viseli gondját önmagának. Én nem adok hozzá semmilyen gondolatot. Valaki ajándékba ad egy doboz vitamint, beveszem. Nem gondolom, hogy ez erősíteni fog, hogy jobban fogom érezni magam tőle.

      Nézzünk vele szembe, milyen sokáig fog tartani a test, egyáltalán? Nem számít, mit teszel, vagy így, vagy úgy, ezekben a napokban el fog tűnni. Tehát, a testedről való gondoskodás a predesztináción egy jottányit se fog változtatni. Mégis, annyira a testnek szenteli magát néhányunk, hogy azt gondoljuk, meg tudjuk az életet hosszabbítani. Azt gondoljuk, el tudjuk érni, hogy a test örökké éljen.

      Örök életet akarnál a testednek? Több ezer éven akarnál keresztülmenni? Figyelve az emberekkel szembeni embertelenséget? A jogaidhoz ragaszkodva? Másokat hibáztatva? Dolgokat javítani próbálva? A legtöbben alig nyolcvan évet élünk. Képzeld el, ha kétszáz, vagy háromszáz évig élnél! Elviselhetetlen lenne. Ennélfogva, eljön egy idő, amikor a testet leveted, amiként az megjelenik. A valóságban nem létezik test, amit le kelljen vetni, de ez a megjelenés. És ha gyakoroltál, és jó kisfiú, illetve jó kislány voltál, többé nincs szükség másik testet öltésre. Tudatosságként létezel.

      De amilyen mértékben vonódtál bele a tested megmozdulásaiba, és a világba vetett hitbe, és az elmédbe vetett hitbe, olyan mértékben fogsz visszavonzatni a Földre, egy másik megjelenésként. Ugyanazon bonyolult procedúrán fogsz keresztülmenni újra, meg újra. Amíg nem-kötődővé nem válsz a tested iránt, illetve a Föld iránt.

      Amikor nem-kötődést mondok, nem arra gondolok, hogy a testedet elfelejtened, úgymond megrohadni hagyni feltételezett. Nem zuhanyozni, és bűzleni. Azt gondolod, hogy nem kell táplálkoznod, és le kell soványodnod. Jógikéhoz hasonló őrült dolgokat cselekszel, őket vezeklőknek hívén. Mindez fölösleges.

      Ha figyelmedet a tudatosságra fordítod, tested mindig gondját fogja viselni önmagának. Le fogja élni az éveket, amelyeket leélnie feltételezett, és úgy fogod találni, hogy minden úgy bontakozik ki, ahogyan feltételezett. Bíznod kell az életben!

      Ameddig a testhez és a világhoz kötöttnek érzed magad, bíznod kell az életben! Azt nagyon teheted. Más szavakkal, hinned kell, hogy az egyetemes a barátod! Nem tud mást tenni, csak neked segíteni, és téged szeretni. El kell kezdened megérteni, amikor a test-elme nézőpontjából gondolkodsz, hogy egy élet van, és az élet Isten, és az az élet a te életed most. Minden létezés lényege a boldogság, és te vagy az.

      Ha használnod kell az elmédet, ez az a mód, amelyen használnod kellene. Gondolj azokra a magasabb dolgokra! Gondolj önmagadra abszolút örömként! Hogy minden szükségleted kielégítésre fog kerülni belülről. Minden, amire szükséged van, megadásra fog kerülni az önmagadon belüli erő által. Jobb nem gondolkodni így, egyáltalán. Jobb nem gondolkodni. De ha elméd uralkodni látszik fölötted, gondolj a magasabb dolgokra, és el fog jönni a nap, amikor többé egyáltalán nem kell azokra a dolgokra gondolnod. Tiszta tudattá fogsz válni, addig is tedd a legjobbat, amit tudsz!

      Igyekezz boldog maradni! Ne hagyd, hogy bármely körülmény e világban felidegesítsen, dühössé tegyen, vagy negatív reagálásra késztessen! Mivel megértve a módot, ahogy a világegyetem felépül, realizálni fogod, hogy bárhogyan reagálsz, azt önmagadnak teszed. Mert csupán egyetlen Én van. Amit gondolok rólad, és amit teszek neked, önmagamnak teszem. Ez az, amiért csak szeretni tudlak. Nem érdekel, mi vagy, vagy mit teszel, csak szeretni tudlak. Ez az út, amelyen gondolkodnod kellene, ha azonosulsz a testtel.

      De a legjobb út, természetesen a "Kihez jönnek ezek a gondolatok? kérdés feltevése. Mindezek a jó gondolatok, mindezek a zavaró gondolatok, ki gondolja őket? Hát én gondolom." Kapaszkodj az énbe, kövesd az ént a forrásba! Ez a legjobb út.

      De ha elme játékokat kell játszanod, kezdd érezni, mintha igazi természeted Isten volna, és minden jól volna, nem volnának hibák. Minden a számára megfelelő helyen van, úgy bontakozik ki, ahogy kell. Ne érezz sajnálatot önmagad iránt! Minden, ami történt veled, előre el volt rendezve. És a mód, ahogy meg kell szabadulnod ettől az, hogy nem szabad a problémádhoz ragaszkodni, hanem fel kell tenni a "Kié a probléma?" kérdést. Újra, meg újra, meg újra, amíg szabaddá nem válsz.

      (csönd)

      Kérdések, vélemények és válaszok?

      SR: Úgy vélem, az ezzel a testtel azonosult tudatosságra való erkölcsi nevelés, vagy erkölcsi törekvés kudarcra van talán ítélve, a tudatosságnak a testtel való azonosulás feladására lehet inkább szüksége, és a megnyilvánulásnak ez az egyetlen lehetősége talán az erkölcsös viselkedésre. Kijavítanál, ha tévednék?

      R: Mindenekelőtt, a tudatosság soha nem azonosult a testtel. A tudatosság soha nem azonosult a testtel. A tudatosság nem válik semmivé. Önmagát tartalmazó abszolút valóság. Minden másnak mennie kell, de a tudatosságot ne tedd felelőssé! A tudatosság a valóság, és semmi más nem létezik. Minden egyéb az elméd kiáradása.

      SR: Azt mondod, hogy nincs esély az etikus viselkedésre ezen a bolygón, amíg nem azonosul mindenki egyedül a tudatossággal?

      R: Nem, az egész elgondolásod rossz. (SR: Mi?) Etikus viselkedés, etikátlan viselkedés, a tudatosságot illetően nem léteznek. Ezek egyedül az elmének képezik részét. Az elme távozását követően ilyen gondolatok nem jönnek hozzád. Effajta gondolatok csak az elmén keresztül keletkeznek. Amíg az elméddel gondolkodsz, addig etikátlan viselkedésre, illetve etikus viselkedésre és a többire fogsz gondolni. Amikor az elme meghaladásra kerül, ehhez hasonló kérdés nem merül fel. (SR: Tehát, akármi történik, el kell csupán fogadni?) Senki nem létezik, akinek bármit is el kellene fogadni. (SR: Akármi történik, csak figyelni kell?) Kinek? Senki nem marad, hogy figyeljen. (SR: Akármi történik, csupán történik.) (nevetés) Semmi nem történik. (nevetés) Soha semmi nem történt, és soha semmi nem fog történni.

      SR: Fenn tudja tartani az ember a tudatosságot, és el tudja látni az úgynevezett kötelességeket a munka világában, és látni tudja valamiképp, hogy semmi nem történik valójában?

      R: Megint a hibás előfeltételre alapozol. (SR: Mi?) Senki nem létezik, hogy figyeljen. Senki nem létezik, hogy tegyen bármit. A cselekvő kiküszöbölésre került. Egyedül tudatosság létezik. Az ez. (SR: Tehát, amikor közli veled a főnök, hogy George, csináld meg ezt, ma ez a dolgod, ez a három dolog, mit kellene tapasztalni?) A test gondját fogja magának viselni. (SR: Csak úgy megcsinálja, anélkül, hogy gondolkodna?) Mindent el fog végezni, amit az elvégezni idejött. (SR: De ehhez szükséges, hogy az elme végrehajtsa a feladatot.) Az elmének ehhez semmi köze. (SR: Csak úgy végrehajtódik a feladat, gondolkodás nélkül?) Ez olyan, mint az az erő, amely mangókat termeszt a mangófán, amely búzát termeszt, amely a napot sütésre készteti. Ugyanaz az erő mozgatja a testedet, és viseli gondját annak. Neked semmi teendőd ezzel a kapcsolatban.

      SR: Tehát, még ha olyasmiről lenne is szó, ami általában valamennyi gondolkodást, vagy valamennyi elemezést igényel ettől a személytől ebben az esetben, amikor az ember azonosul a tudatossággal, az csak úgy gondolkodás nélkül megtörténik.

      R: De senki nem létezik, hogy azonosuljon a tudatossággal. Senki nem marad, hogy azonosuljon a tudatossággal. Egyedül tudatosság létezik, és a test megjelenése gondját fogja viselni önmagának. (SR: Megmondhatom a főnöknek, hogy ki vagyok én? Nem vagyok itt. Kivel beszélgetsz? Ki vagy te? Mi vagy te...) Mely nézőpontból teszed fel a kérdést? Az egód nézőpontjából. Ha én-megvalósított volnál, ez a kérdés soha nem merülne fel, viszont mindenről kellőképpen gondoskodtatna. (SR: Látnunk kellene mindig a nagyobb képet?) Senki nem marad, hogy lásson bármilyen képet. Még mindig úgy beszélsz, mintha kettő létezne. (SR: Vagyis, ami engem illet, látom a nagyobb képet.) Ki lát? (SR: Vagy tudatában vagyok a nagyobb képnek.) Ki van tudatában? Nem érted, hogy mikor fölébredsz, senki nem marad, hogy cselekedjen bármit?

      SK: Akkor ki az, aki felébred?

      R: Senki, mert soha senki nem aludt. (SK: Mi az akkor, ami meghaladja az egót?) Semmi, soha nem létezett ego, amit meg kellene haladni. Az ego soha nem létezett. A beszélgetés kedvéért beszélünk csupán egóról. Amikor fölébredsz, realizálod, hogy soha nem létezett ego, nem létezik elme, nem létezik világ, nem létezik univerzum, Nem létezik Isten, csupán az létezik, ami mindig is létezett, és te vagy az.

      (csönd, és felvétel vége) [TOC]

Kategória: Robert Adams | Hozzáadta:: nisargadattin (2017 Január 25)
Megtekintések száma: 95 | Hozzászólások: 1 | Helyezés: 5.0/1
Összes hozzászólás: 1
0
1  
koszonom

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]