Főoldal » Cikkek » Robert Adams

Robert Adams: Hagyd abba az azonosulást testeddel, és elméddel! - 79. átirat

Hagyd abba az azonosulást testeddel és elméddel!

 

79. átirat

1991. július 18.

 

     Robert: Sánti, sánti, sánti, Óm. Béke, béke.

     Üdvözlet, és tisztelet! Jó megint veletek lenni!

     Bízom benne, hogy nagyszerűen telt a hetetek. Hogy nem történt túl sok rossz veletek. Minden hétnek nagyszerűnek kéne lennie, kivétel nélkül. Nem számít, hogy a tested mit csinál. Annak ehhez semmi köze. Minden hétnek nagyszerűnek kéne lennie, mert valójában tudatosság vagy. Nagyszerű vagy! Az az igaz természeted. Semmi más nem számít. Úgy tűnik, hogy számít, de kinek tűnik úgy, hogy számít? Abszolút valóság vagy, tiszta tudatosság vagy, minden más mellékes. Ennélfogva, nem kéne az életet túl komolyan venned. Egyáltalán nem kéne komolyan venned.

     Ha az életet nézed, ahogyan az van, zavarosnak tűnik, mert a dolgok mindig változnak. Lehet, hogy számítasz egy dologra, és kapsz egy másikat. De, ha a sarkadra állsz, és nem hagyod abba az azonosulást Énnel, ami vagy, nem fog számítani, mi történik.

     Ez az, amiért az átiratok, amit adok nektek, a legfontosabbak. Azon tény miatt, hogy összefoglalják a beszélgetést, és az idődet az olvasására tudod fordítani. Hadd emlékeztesselek még egyszer, hogyan kell átiratot olvasnod. Menj rajta keresztül, az egészen, az első alkalommal! Majd vedd át bekezdésről bekezdésre! Összpontosíts, töprengj el mindegyik bekezdésen! Még ha egész éjszaka tart is. Ne könyvként olvasd a leírásokat, ami végeztével azt kérded, "Hol a következő?" hanem igyekezz mindegyik bekezdéssel intenzíven dolgozni, úgymond. Igyekezz olvasni a sorok között! Hogy mi a jelentése valójában. Nem kell kapkodnod.

     Ha idődet az átiratok olvasásával, ön-kutatás gyakorlásával töltöd, és szatszangra jössz, akkor nem veszíthetsz az anyaggal, amit használok. De ha ide-oda mész, mindenféle helyekre, és egyik könyvet a másik után olvasod, és egyik tanítót a másikra cseréled, össze fogsz zavarodni. Nem tudod, kit kövess, mit csinálj.

     Természetesen, a végső igazság benned magadban van. Te vagy a végső igazság. Az az, ahol minden válasz található. Időnként jobb magad maradni, és semmit nem olvasni, és időnként jó bizonyos munkákra koncentrálni egy időre. De nem kell egy héten tizenhárom különböző könyvbe, és tíz különböző tanítóval kezdeni. Ha így teszel, teljesen megcsömörlötté fogsz válni az egész spirituális dologtól.

     Másvalami, amiről beszélnünk kellene, ez: a legtöbb tanítvány még mindig azt hiszi, hogy Dnyána célja az, hogy a rossz tapasztalatok jóra kell cserélni.

     Ez nem állhatna messzebb az igazságtól. Mi nem próbálunk szegénységet bőséggé, egészséget betegséggé, nyomorúságot boldogsággá változtatni, meg ilyenek. Az egész gondolatiság abban áll, hogy fel kell ismerni, hogy mindkettő szélhámos. A testnek abszolúte semmi köze a tanításhoz. A test tegye, amit tehet. Ha a test beteggé akar válni, figyeld, ahogy beteggé válik! Ha egészségessé akar válni, figyeld, ahogy egészségessé válik! Ha gazdaggá akar válni, figyeld, ahogy gazdaggá válik! Ha szegénnyé akar válni, figyeld, ahogy szegénnyé válik! Akkor annak abszolúte semmi köze hozzád. Túl vagy rajta.

     Amilyen mértékben érzed valódi Énedet, olyan mértékben fogod a tested kevésbé érezni. Tehát, ha valódi Énedet 40%-ig érzed, a testedet 40%-kal fogod kevésbé érezni. Ha valódi Énedet 70%-ig érzed, a testedet 70%-kal fogod kevésbé érezni, és így tovább.

     Nem vagy a tested. A test semmi nem tud lenni elméd nélkül. Elméd az, amely fájdalmat érez a testben. Elméd az, amely lehangoltnak érzi magát, és okozza a test megbetegedését. Elméd az, amely megfázik. Elméd fejleszti ki a rákot, és jelenik meg a testedként. De ha nem volna elméd, a tested csupán egy tehetetlen húsdarab volna. Nem volna beteg, nem volna egészséges. Ezért, amikor egészségessé válásra gondolsz, akkor betegnek kell lenned előbb, különben miért akarnál egészségessé válni. Az egyik vezet a másikhoz.

     Amikor testedről való gondoskodásra gondolsz egész idő alatt, egyszerűen azt mondod magadnak, hogy nem akarsz beteggé válni, úgyhogy gondját viseled a testednek egész idő alatt. Ezért elméd egyszerűen ízelítőt fog adni neked minden tapasztalatból újra, meg újra. Ezért van, hogy időnként megfázol, időnként pedig nem. Időnként lázas vagy, időnként pedig nem, és így tovább.

     Hagyd abba az azonosulást a testeddel! Hagyd abba az azonosulást az elméddel! Hagyd őket békén! Igazából nem számít, hogy mit tesznek. Nem fontosak. Ha testedzésre szottyan kedved, csináld, ha nem, akkor ne. De ne gondolkodj állandóan, és érezd magad bűnösnek, hogy tenned kell valamit, mert ha nem teszel, akkor történni fog valami!

     Ti is, én is ismerünk embereket, akik soha egy napot sem edzettek életükben, és 90 évesek, és egészségesek, mint egy ló. (Mennyire egészséges egy ló?) (nevetés) És mind ismerünk embereket, akik intenzíven edzenek mindennap, azután csak holtan esnek össze, vagy összeszednek valamilyen betegséget.

     Az egésznek a karmádhoz van köze. Abszolúte semmi köze ahhoz, amit a testeddel teszel. Ne hidd, hogy bizonyos ételek fogyasztása esetén egészségesebbé fogsz válni! De ha karmádnak megfelelően bizonyos ételeket kell fogyasztanod, hogy egészségesebbé válj, azt fogod tenni. Ne legyél se érte, se ellene semminek!

     Amit elmondani próbálok: Hagyd a világot békén! Hagyd a testedet békén! Hagyd az elmédet békén! Hagyd a többieket békén!

     Néhányan közületek azt mondják, "De Robert, nem kell megtanulnom elmém irányítását, hogy békén tudjam azt hagyni?" Az által irányítod, hogy békén hagyod. Nem látod? Beavatkozásoddal erősebbé teszed, mert hatalmat adsz neki az által, hogy hagyod, hogy elméd irányíthatatlanná váljon, és most oda jutottál, hogy meg kell állítanod. Ez a megállapítás egyedül több hatalmat ad az elmédnek. Amikor teljesen egyszerűen csupán annyit kell tenned, hogy megfigyeled az elmédet, megfigyeled a gondolataidat, megkérdezed, "Kihez jönnek ezek?" kérdezd újra, " Kihez jönnek ezek?" Valahányszor gondolatok jönnek, figyeld meg őket, de ne próbálj akcióba lépni, hogy irányítsd az elmédet!

     Ahogy mondtam, ha így teszel, táplálod elmédet. Az az üzemanyag, amely elmédet egyre erősebbé, és erősebbé, és erősebbé teszi. Ön-kutatással nem gátolod elmédet. Egyszerűen könnyedén megkérded, "Kihez jönnek ezek a gondolatok? Énhozzám? Ki vagyok én?" Vagy a tanújává válsz a gondolataidnak, majd végül megkérded, "Ki a tanú? Én vagyok. Én vagyok. Én vagyok." Valahogy rájöttem, ha háromszor kérdezel és háromszor válaszolsz, az hatásosabb. Tapasztalta már ezt közületek valaki?

     Vagyis, ha belekezdesz az ön-kutatási folyamatba, és megkérded, "Ki vagyok én? Ki vagyok én? Ki vagyok én?" Háromszor, és azután vársz, és megint megkérded néhány alkalommal, és azután vársz. És amikor érkeznek hozzád a gondolatok, megint használd a hármas számot, és kérdezd, hogy "Kihez jönnek ezek a gondolatok? Kihez jönnek ezek a gondolatok? Kihez jönnek ezek a gondolatok?" Valahogy az az érzésem, ha így próbálod, hatékonyabb lesz. Az egyetlen dolog, amit csinálni próbálj az, hogy vissza kell tartanod elmédet a gondolkodástól.

     Ön-kutatással ne én-megvalósítottá próbálj válni. Mivel már én-megvalósított vagy. Az ön-kutatás az elme csöndessé tételére való. Mikor az elme elcsöndesül, minden gondját viseli saját magának. Jegyezd ezt meg! Nem felébredésre használod az ön-kutatást. Ha így teszel, soha nem fogsz felébredni. Mivel arra használsz egy módszert, hogy valami olyanná válj, ami már vagy. Ne legyen viszonyulásod önkutatás gyakorlásakor! Vágyaid, kívánságaid se legyenek!

     Más szóval ne gondold, hogy még halálom előtt megvilágosodottá kell válnom, mert nem akarok visszatérni! Ez a legrosszabb, amit tehetnél. Mivel mélyen hiszel benne, ugye? Abban, hogy az elme és a test vagy. Mivel intenzíven mondod magadnak, hogy "Megvilágosodottá kell válnom." És ahogy mostanára már tudod, személyes éned soha nem válhat megvilágosodottá, mivelhogy nem létezik. Úgyhogy, egy illúzió hatása alatt állsz, mikor azt mondod, hogy "Még a testem elhagyása előtt megvilágosodottá kell válnom."

     Végezd inkább a procedúrát! Kövesd a vázolt elveket! Ne legyen se akarat, se vágy, se kívánság, ne legyen semmi. Megint meg kell róla bizonyosodnod, hogy nincs születés, és nincs halál az Én számára. Senki nem létezik, aki valaha meghal, senki nem létezik, aki valaha születik. Amikor azt mondod, hogy "Megvilágosodottá kell válnom, még mielőtt a testem elhagynám." Azt hiszed, hogy valaminek a tested elhagyása előtt kell történnie. De az esemény már megtörtént. Mindössze annyit próbálsz tenni, hogy elmédet lecsöndesíted, hogy lásd. Látod?

     Csupán elmédet próbálod lecsöndesíteni. Nem megvilágosodni próbálsz. Nem fölébredni próbálsz. Nem megszabadítottá válni próbálsz. Már vagy. Azt gondolod, hogy valami attól eltérő vagy. Úgyhogy, ön-kutatást gyakorolsz, amely a fölébredéshez vezető leggyorsabb út, mert azt hiszed, föl kell felébredned.

     De képzeld el, mi volna, ha nem hinnéd, hogy föl kell ébredned! Nem kell ezt hinned. Kellene tenned bármit? Persze, hogy nem. Kell tennie bármit Istennek, hogy tudja magáról, hogy Isten? Persze, hogy nem. Azért cselekszed mindezeket a dolgokat, mert emberi lénynek hiszed magad. Halandónak hiszed magad. Azt gondolod, hogy problémáid vannak. Azt gondolod, hogy valami hibás, vagy, hiheted az ellenkezőjét. Azt gondolod, hogy minden rendben van, a világot értve ez alatt. Azt gondolod, hogy nagyon boldog vagy. Azt gondolod, hogy megkaptál mindent, amire vágysz, úgyhogy minden rendben van. Ez jó dolgokhoz való kötődés. Éppen olyan, mint a rossz dolgokhoz való kötődés. Mindkettő ugyanaz, szélhámosok.

     Tehát, ha materiális jó dolgokhoz kötöd magad, lehet ez alkalommal úgynevezett boldog materiális léted a testedben, mivel karmikusan kiérdemelted. De, sok a karma, amit tapasztalnod kell. Amikor azonosulsz a jó materiális dolgokkal. És amikor a testedet elhagyva megint visszatérsz, a dolgok nem lesznek olyan jók számodra ez alkalommal. Az ellentétet fogod tapasztalni, mivelhogy mindent meg kell ízlelned. Ne csapd be magad! Ne áltasd magad azzal, hogy ha jó materiális életet tapasztalok, előrehaladást produkálok. Gondolkodj ezen egy pillanatig!

     Ha jó materiális létet tapasztalsz, nem jutsz előre spirituálisan. Ennek köze nincs a spirituális haladásodhoz. Ez egy teljesen különböző labdajáték. Spirituális haladás akkor van, amikor jót és rosszat túlhaladsz. Amikor minden spirituális tapasztalatodnak a tanújává válsz.

     Például: Ha holnap megnyered a lottót, és nyersz 50 trillió dollárt, a tanújává válsz. Átlátod, hogy ez karmikus. Nem változtat meg téged. Nem csinál belőled bőgő idiótát. Megérted, hogy ez szintén karmikus. Ha elüt egy vonat, és levágja a lábaidat és a karjaidat, ugyanaz a dolog, nincs különbség. Ez karmikus.

     Ha nem szoktatod magad ehhez a látásmódhoz, hosszú utat kell megtenned, mielőtt szabaddá válsz, és felébredsz. Minden, amihez hozzákötöd magad e világban, személyhez, helyhez és dologhoz, az visszatart téged. Teljesen kötődésmentessé kell válnod. Teljesen mentessé kell válnod a testedtől, az elmédtől, és másoktól való kötődéstől!

     Ez nem azt jelenti, hogy hideg hallá válsz, és nem törődsz másokkal. Egyszerűen azt jelenti, hogy átlátod, hogy minden te vagy. Bármi történik e világban, veled történik. Te vagy az ok, és amikor átlátod, hogy nincs ok, akkor nincs te, és szabad vagy.

     Először ismerd fel, hogy bármit látsz e világban, az odakint látható szépség, a fák, az ég, a hegyek, a szmog, minden te vagy! Akkor tedd fel a "Ki vagyok én?" kérdést! És ismerd fel, hogy az én személytelen! Semmi köze hozzád. Semmi köze a világhoz. Semmi köze az univerzumhoz. Az én az én-vagyok, én az én vagyok vagyok. Tiszta tudatosság, tiszta intelligencia, nirvána. Az valójában az én.

     De amikor énedet egy személyes énnel azonosítod, és azt mondod, "én tapasztalom ezt", és "én látom azt", és "én boldognak érzem magam, mert látok egy fát, én szomorúnak érzem magam, mert látok valami hibát", akkor az ént személyessé teszed, és érezni kezded, hogy test és elme vagy. Viselned kell a következményeket.

     Szóval, beszéljünk rólatok!

     Hogyan látjátok az életet? Mi történt az életetekkel, amióta szatszangra kezdtetek járni? És amióta ön-kutatást kezdtetek gyakorolni? Mi folyik az életetekben?

     Ha minden ugyanolyan, vagy dolgaid megjavultak, problémád van. De ha a dolgok relatíve rosszabbá váltak, és olyan dolgok történnek veled, amilyenek azelőtt soha nem történtek, az áldás álruhában. Különösen hangzik, ugye. Fogadok, azt gondoltad, hogy azt fogom mondani, "Dolgok jobbá válnak számodra anyagilag, és boldogabb leszel, mint valaha voltál az életedben." (nevetés) Téves elképzeléseid vannak ezekről a dolgokról.

     A materiális boldogság nem hoz neked megvalósítást. Minél közelebb kerülsz a megvalósításhoz, annál zűrzavarosabbá válik életed. Furcsán hangzik, de ez nem mindig ilyen. Ez a lélek érettségétől függ. Nem létezik lélek. Ez az érettségétől függ valaminek, illetve semminek. Ez az érettségtől függ..., ez függ..., ez..., semmi. De amikor téveszmében beszélsz, hited szerint karmikus tartozásokat halmoztál fel, melyek lassan, de biztosan jönni fognak hozzád, sok megtestesülésen keresztül.

     De ahogy spirituálisan érettebbé kezdesz válni, és ahogy kezdesz közeledni a célhoz. Ahogy kezdesz közeledni a felébredéshez, sok felfordulás lesz az életedben. Azon tény következtében, hogy az összes karma jön hozzád egyszerre. Ez az, ahogy ez hat néhány emberre, nem mindenkire. Összes karmád, amelytől való megszabadulás sok megtestesülést igényelne, egyszerre jön hozzád. Ezért tűnik felfordulásnak az életed.

     Úgyhogy ne csüggedj, ne sajnáld magad, ne gondold, hogy hibás valami, örvendezz! Figyelj, nézz! Mondhatod, hogy "Kíváncsi vagyok, mi fog most történni?" és kérdezd, "Kihez jött ez? Kihez jött ez? Kihez jött ez?" Ha ezt pontosan csinálod, úgy fogod találni, hogy egyre kevésbé kötődsz a szituációhoz. Míg végül nincs szituáció egyáltalán. Nincs többé karma. Nincs többé semmi, amin keresztül kell menned. Teljesen szabaddá válsz.

     Azt szintén elismerem, hogy valami módon paradoxikus, mikor nagy Bölcseket tekintesz, mint Ráma Krisna, Ramana Maharsi és néhányan mások, akik látszólag rákkal kapcsolatos ocsmány tapasztalaton mennek keresztül, mely során rohad a hús. Ezért megkérdezed, "Keresztül kellett menniük a karmájukon, azt gondoltam, nekik semennyi se volt?" És ez egy jó kérdés, örülök, vége. (nevetés)

     A válasz persze az, hogy nem mennek keresztül semmin. Számunkra jelenik meg úgy, hogy igen. Ez a mi tapasztalatunk, mi megyünk keresztül a tapasztalaton. Ez a mi karmánk, nem az övék. Van értelme? Mi megyünk keresztül azon a fajta karmán. A Bölcsek teljesen mentesek a karmától, bármin tűnnek keresztülmenni. Ők teljesen szabadok. De a mi szemeinkkel, a mi érzelmeinkkel, a mi elméinkkel másvalamit figyelünk meg. Nekünk van szükségünk a tapasztalatra, hogy őket szenvedni látjuk. Valójában ők nem szenvednek, mi szenvedünk.

     Sok ember, akikről mondtam, hogy látták Ramana Maharsit haldokolni, hónapokkal később, évekkel később teljesen más emberekké váltak. A szenvedés szó elhagyta tudatosságukat. Az soha többé nem zavarta őket. Más szóval, amikor halált láttak, amikor az ember emberrel szembeni embertelenségét látták, maradéktalanul transzcendálták, és felismerték, hogy az nem létezik.

     Emlékezz, a világ nem létezik! Az emberi lények nem léteznek. Test-elméd nem létezik. Az univerzum nem létezik. Az égi Isten nem létezik. Akkor hogyan létezhetne szenvedés? Nem látod, hogy a halál, a szenvedés, meg az összes többi, a nagy májának a része? Ez az egész egy vicc, nem létezik. Akkor Ramana Maharsi teste hogy halhatna meg rákban? Akkor Ráma Krisna teste hogy halhatna meg rákban? Ha azt gondolod, hogy ezek az emberek meghaltak rákban, a világ létezését vallod. A szenvedés, és a halál valóságát vallod, és így nem tudsz felébredni.

     Ezért van az, hogy mikor nem tudsz ezen segíteni, és még mindig reagálsz ezekre a dolgokra, meg kellene próbálnod személytelenné válni. Ahol csak figyelsz. Hatalmas részvétet érzel, de nem reagálsz. Ha valakinek szüksége van a segítségedre. Teszed a legjobbat, amit tudsz, de nem reagálsz. Miért? Mert valami a szíved mélyén azt mondja neked, hogy ez illúzió. Nem mondhatom az egyik lélegzettel azt, hogy a világ, és a testem nem létezik, és a második lélegzettel azt, hogy Ramana Maharsi meghalt rákban. Ez következetlenség.

     Úgyhogy, a kérdésem hozzád a következő: Mit látsz egész nap? Mit láttál ma? A világban. Az életedben. Mit éreztél ma? Éreztél feszültséget? Éreztél kiégést? Érezted, hogy valakivel, vagy veled magaddal hibás volt valami? Érezted, hogy nem mennek jól a dolgaid? Vagy az ellentétét érezted? Érezted, hogy annyira szép az életedben minden, hogy szinte már kibírhatatlan? Megvan mindened, amire szükséged van, és kielégült vagy, és elégedett vagy? Mindkettő szélhámos. Ha megrekedsz egyiknél, vagy másiknál, addig kell dolgoznod magadon, amíg szabaddá nem válsz. És ezt kérdezés által teszed, "Kihez jött ez? Ki látja mindezt? Ki érzi mindezt? Én vagyok. Én vagyok. Én vagyok. Nos, ki vagyok én? Ki vagyok én? Ki vagyok én?"

     (csönd)

     SF: A múlt héten egy kérdést kezdtem fogalmazni, Robert, és meglehetősen belezavarodtam, és nem jutottam a végére. Azt gondolom, hogy most van egy állapot az elmémben. Mivel tér, és idő egyaránt az elme teremtménye, és csupán az elmében létezik, akkor, ha olyan szituációkon elmélkedek, amelyeknek eleme az idő, akkor forgatom a kerekeimet? Nem lesz végezve semmi. Például, a vágy és a félelem is ebbe a kategóriába tartozik, mivel a vágy azt várja, hogy valami jobb történjen a nem létező jövőnél, illetve a félelem azt várja, hogy valami rossz történjen egy szintén nem létező jövőben. Ez egy elég pontos intellektuális fogalom, mi folyik?

     R: Akármi folyik, egyszerűen tedd fel magadnak a kérdést, "Kihez jön ez?" Tedd az egész szituációt nagyon egyszerűvé! Amikor gondolkodsz, az időbe és térbe merülsz, illetve akármire gondolsz, az az életedben megy végbe. Merülj önmagadba, és tedd fel a kérdést, "Ki érzi ezt? Kihez jönnek ezek a dolgok?" És kövesd végig! Nem számít, mi az. Nem számít, meddig van veled, vagy mennyire zavar, vagy bármit is tesz veled. Nem számít, mennyire bonyolult, vagy mennyire hosszadalmas. Ez mindig ugyanaz. Kihez jön ez? Ki érzi ezt? Én vagyok. Mi a forrása az énnek? És időzz az énben, kövesd vissza a szívközpontodba, és azután minden vigyázni fog magára.

     SF: Köszönöm. Egy másik dolog, amire kíváncsi volnék. Lehetséges, hogy bármi történik az éber állapotban, az nem jobban, illetve nem kevésbé valóságos, mint ami az álom állapotában, vagy hallucinációban, vagy egy drogutazás során, vagy valami más, amit történni gondolunk ... ezek közül egyik sem valóságosabb a másiknál? (R: Így van.) Köszönöm. Egy másik dolog, ha említenem szabad, hogy mikor először jöttem fel ide, megkérdezted tőlem, hogy miért kérdezem ezeket. Elfelejtettem, mit válaszoltam, de ezek a dolgok, amik az elmémben vannak, intellektuális fogalmak, és néhányat közülük elég szilárdnak érzek, és helyesnek is érzem, hogy az abszolút fényében kiértékelésre kerüljenek, és úgy érzem, hogy te abban a helyzetben vagy, hogy ezt megtedd.

     R: Még mindig jelen van egy személyes én, aminek kiértékelnie kell. (SF: Nos, ezt az egészet meg kell, hogy változtassam. Hogy megcsináljam azt, AZT!) Semmit nem kell kiértékelni. Az csupán a valamivé válásban, a létezésben van. Nem kell kiértékelned semmit.

     SF: Az jut eszembe arról, amit mondasz, amit Srí Bhagván mondott valakinek, "Köszönetet mondasz Istennek a számodra jónak tűnő dolgokért, de nem mondasz köszönetet a rosszakért, és ez az, ahol elrontod." Ez kemény.

     R: Hmm, ez kemény. Úgy érezzük, hogy ami jó, az létezni feltételezett, és úgy érezzük, hogy ami rossz, az létezni feltételezett, és egyikre jobban vágyunk, mint a másikra. Ez a hiba. Vágyakozni bármelyikre. A vágyat transzcendálni kell. Hogy senki ne maradjon, akinek bármiféle vágya marad, és hogy a tanújává válj mindennek.

     SL: Mi a helyzet az annak a megértésére irányuló vággyal, hogy minden rendben van?

     R: Az sem jó, mivel a vágynak a léte azt jelenti, hogy jelen van egy személyes én. Jelen van egy személyes én, amely azt akarja, hogy minden rendben legyen. Mi a rendben? Nem létezik rendben. (SL: Nos, akkor tudd, hogy Minden rendben van.) A minden jól vannal csupán azt mondod magadnak, hogy a személyes én nem létezik. (SL: Tehát, különbség van a minden jól van, és a minden rendben van között?) A minden jól van azt jelenti, hogy minden jó, éppen úgy, ahogy van. (SL: Igen.) Ebben a pillanatban. Minden jól van. Semmi nem rossz, nem számít, hogyan néz ki, hogyan jelenik meg, és kihez jön. Minden jól van. Ez olyan, mint azt mondani, hogy "Én az vagyok!" És csöndessé válsz, nem minősíted. Amikor minősíteni próbálod, ez az, amikor a hiba bekövetkezik. Kijelented, hogy "Minden jól van! Én az vagyok! Én-vagyok, én, Csönd." Ez mind ugyanaz. De mikor minősíted, elrontod.

     SL: Nem értem a különbséget a minden jól van, és a minden rendben van között.

     R: Nos, ha ugyanazok számodra, akkor jó. Attól függ, hogyan értelmezed a saját elmédben. (SL: De bármi történik, az történik?) Bármi történik, az helyes. (SL: Igen.) Mindazonáltal megjelenik. Nem számít, mi az.

     SH: Minek helyesnek, vagy hibásnak nevezni? (R: Pontosan.) Így is, úgy is függesz.

     R: Pontosan. Minden csupán van.

     SL: Nos, a "jól" szó bír egy pozitív értelemmel is? (R: Akkor szabadulj meg tőle!) De én nem gondolom azt, az... felejtsd el. (nevetés)

     R: Értem. (nevet) Minél kevesebb a beszéd, annál jobban jársz, mert az elme játékaiba kerülünk. Amikor azt mondom neked, hogy "minden jól van", azért mondom, mert azt akarom, hogy tudd, hogy minden pont úgy van, ahogy lennie feltételezett. Nem létezik helyes, nem létezik helytelen. (SL: Nos, számomra jobb, mint azt mondani, hogy "Rendben van", vagy, hogy "Minden jól van", vagy, hogy "Minden úgy van, amilyen módon feltételezett, hogy legyen", aztán...) Örülj neki!

     SH: Ez a módja, ahogy feltételezett, hogy legyen, vagy csupán ez a módja?

     R: Ez a módja. (nevetés) (SH: A "feltételezett, hogy legyen"-t is ki kéne vágnod.) Ez a mód, ahogy van? (SH: Igen, csupán a mód, ahogy van.) ...vagy csupán a mód? (nevetés) (SH: (nevetés) Pont. (nevetés) A következő dolog a csönd.) Igaz. (nevetés) Minden szó még több szóhoz vezet.

     SG: Robert, ahogy a részvét mozog, említetted, hogy a részvét a szívközpontba mozog. Hogy mozog a részvét - ha ezek egyike se létezik, hogy tud létezni a részvét érzésként?

     R: Amíg a test-elmének hiszed magad, addig kell, hogy legyen benned részvét. Amikor az Énné válsz, automatikusan a részvét megtestesítőjévé válsz. De egy másfajta részvét is létezik. Ez egy tudás, egy létezés. Csupán válsz valamivé. Ez egy boldogság-tudatosság állapot. (SG: Akkor nem szükségképpen kötődik hozzá érzelem?) Érzelmek nem léteznek, semmilyen se. Ez egy tapasztalat. Ez tapasztalaton túli. A csöndben van. De amíg azonosulsz a testtel és azt gondolod, hogy a test vagy, addig gondolnod kell a szeretet, szánalom, öröm, harmónia szavakra, és folyton kérdezned kell, hogy "Kihez jönnek ezek?" Amíg nem transzcendálsz.

     SL: Hogy hat ez a Dnyání életére, aki családot alapított, és gyermekei vannak, és felelősségei vannak?

     R: Nem létezik hatás. Egyáltalán nincs rá hatással. Nincs különbség? (SL: Nincs hatással az Énre? Mi a helyzet például a Roberttel?) Mi a helyzet a Roberttel? (SL: A házasságot, és a kapcsolataidat illető tapasztalatoddal?) Nincs tapasztalat, ez csak valami, ami folyik. Nem foglal magába valóságos tapasztalatot. Ez csupán valami, ami csinálódik. A test a cselekvő, az a megjelenés. Ez ugyanaz olyan, mint rákosnak lenni, amiről az előbb beszéltem, "Ki látja mindezt? Ki a cselekvő?"

     SH: Senki nem létezik, aki számára történik? (R: Így van.)

     SG: A vele kapcsolatos fájdalmat is beleértve?

     R: Fájdalom, boldogság, ezek mind ugyanazok. (SG: Ha tűrhetetlen fájdalmat éreznél, akkor is kérdeznéd ezeket a dolgokat? Kihez jön ez?) Kihez jön? És minél inkább külön tudod választani magad a testtől, annál kevésbé fogod érezni a fájdalmat.

     SH: Niszargadatta válaszolta ezt meg nagyon szépen. Amikor kérdezték őt, hogy "Nagyon szenvedsz?" Ő azt válaszolta, "Nem, nagy szenvedés van."

     R: Ühüm. (nevet) Igen. Jó.

     (csönd)

     SG: Vagyis, amikor azt mondja valaki, hogy "én ez vagyok", vagy "én az vagyok", vagy bármi, akkor az szigorúan azzal való azonosulás, amit az elme tesz?

     R: Az ego elme teszi mindazt, amiről kérdeztél. (SG: Olyan, mint a vászon, és az egész cucc a vásznon van?) Ühüm, a képek. (SG: A képek.) Megint, próbálj egyszerűvé tenni mindent, ne komplikálódj! Ez egy nagyon egyszerű dolog. Csupán figyeled, ami a testedben, illetve a világban folyik, nem reagálsz, és megkérded, "Kihez jön ez?" Szelíden. És azután átlátod, "Én érzem ezt." Tehát, akard tudni, "Ki az én, ami érzi ezt?" És ha követni akarod az ént, úgy fogod találni, hogy az én soha nem létezett. Úgyhogy senki nem érez semmit. Az egész szituáció egy hazugság, mivel nem létezik én. Ha személyes én nem létezik, akkor semmilyen létező nem kötődik az énhez.

     SF: Egy Mester azt mondta, hogy "Légy olyan tökéletes, mint amilyen tökéletes atyád a mennyben!" A megértés az, hogy semmilyen változtatást nem kell véghezvinni, semmit nem kell hozzáadni, és semmit nem kell elvenni. (R: Hmm. Igaz.) Köszönöm.

     (csönd)

     SF: Niszargadatta szintén mondta, "A megvalósítás azon tény megértése, hogy nem vagy személy."

     R: Hmm. De mit mondasz te? (SF: A mondás megértésével kapcsolatban?) Mi közöd van ehhez személy szerint neked? (SF: Jelen van egy érzés, hogy a helyes úton vagyok.) Ha ez mélyebbre visz önmagadba, az jó. (SF: Igen, uram.) Máskülönben csak intellektuális duma. (SF: Túl dagályos.) Hmm.

     SG: Azt hiszem, én is olvastam valami hasonlót ugyanabban a könyvben. Azt mondja, "Olyan dolog, mint személy, nem létezik, csupán korlátok, és megszorítások."

     R: Mind ugyanarról beszélünk, csak más szavakkal, de megint, neked mi közöd ehhez? (SG: Amikor ezt mondom, az kihozza az emberségemet.) No, akkor ne mondd!

     (csönd)

     R: Sánti, sánti, sánti, óm. Béke, béke...

     (felvétel vége) [TOC]

Kategória: Robert Adams | Hozzáadta:: nisargadattin (2017 Május 24)
Megtekintések száma: 74 | Hozzászólások: 1 | Helyezés: 5.0/1
Összes hozzászólás: 1
0
1  
koszonom

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]