Főoldal » Cikkek » Robert Adams

Robert Adams: Hiedelmek és predetermináció - 22. átirat

Hiedelmek és predetermináció


22. átirat
1990. november 8.

    Robert: Jó megint veletek lenni, a napok annyira gyorsan múlnak. Repülnek az évek. Elrepül az életed. Előtte tudod, elhagyod a testedet, és hol leszel? Merre leszel? Az fogja meghatározni, amit tudsz. Ha tudod, hogy ki vagy te, nem leszel sehol. Ha csak hiszed, hogy tudod, ki vagy te, valahol leszel. Az, hogy hová megyünk, a gondolatainktól függ. Az elme ugyanaz még a halál után is, úgymond. A gondolataid határozzák meg, hová mész.

    Például: Ha hiszel a mennyországban és a pokolban. Ha jobban hiszel a pokolban, mint a mennyországban, a tested elhagyását követően pokoli szituációban fogod találni magad. De azt a szituációt te hoztad létre. Senki nem küld oda téged. Nincs senki, aki odaküldene. Te hozod létre a helyet, ahová mész, az által, amit tudsz. Ha hited szerint kiérdemelted, hogy a mennyországba kerülj, egy mennyei helyen fogod találni magad. De ez csak rövid ideig fog tartani. Aztán a karma törvénye felül fog kerekedni, és le fog hozni téged oda, ahol lenned kell. Megtestesülhetsz megint ezen a bolygón. Vagy kerülhetsz egy másik planétára is.

    Vagyis, az okos ember nem akar menni sehová. Az okos ember soha nem hal meg. Mert az okos ember soha nem született. Nem kell mennie sehová, és nem kell csinálnia semmit. Csak egybeolvad a tudatossággal. Tudatossággá válsz. Mindenütt jelenvalóvá válsz, és mindig boldog vagy.

    Vagyis, a dnyání számára nincs születés, és nincs halál. Nincs jövés, és nincs menés. Abszolúte semmi nincs. De a semmit, amiről beszélek, üdvösség tudatosságnak nevezik. A semmi, amiről beszélek, azt jelenti, hogy nem veszíted el az individualitásodat, az individualitásod kiterjed, és mindenütt jelenvalóvá válsz.

    Most felteheted a kérdést: „Hogy lehet, hogy mindenki individualitása kiterjed ugyanúgy? Akkor több trillió individualitás lesz?” Nem! Csak egyetlen individualitás van, és az egy az Én. És te az vagy. A végső valóság vagy. De e pillanatban a véges elméddel ezt nehéz megértened. Ez az, miért meg kell értened, hogy te nem vagy a te test-elme jelenség. Amint a test-elme koncepciótól megszabadulsz, szabaddá válsz.

    Ezért dolgozol önmagadon. Az általad végzett spirituális szádhana az, hogy egyszerűen fel kell ébredned! Fel kell ébredned Énedbe, az egy valóságba! Az egy valóságban lehet, hogy van tested, lehet, hogy nincs tested, nem számít. De ha van is tested, valójában nincs tested. A test csak a nem-dnyání számára jelenik meg. Úgy tűnik, mintha a dnyánínak volna teste. Úgy tűnik, mintha a dnyání csinálna valamit. De a dnyání nem csinál semmit. A dnyání belemerült a tudatosságba, és az Énné, az abszolút valósággá, a színtiszta értelemmé, az abszolút tudatossággá, a szat csit ánandává vált.

    Sokan teszik fel nekem ezt a kérdést, így amit tenni fogok, hogy felteszek neked egy kérdést, és a kérdés ez: „Ha igaz, hogy minden előre el van határozva, más szóval, amikor így felemelem a kezemet, az előre meghatározott. Ha ez az igazság, mit számít, hogy mit csinálok? Mi van, ha megölök valakit, vagy becsapok valakit, vagy kirablok valakit? Mi különbség van, ha eszem a húst, vagy ha nem? Ha minden előre meghatározott, mindenképp meg fogom tenni. Akkor minek kéne viselkednem? Ki tudja megmondani ezt nekem? A tanítások alapján, ki tudja megmondani ezt nekem? Mi a válasz, kitaláljátok?

    SA: Azt mondhatod, hogy késlelteti a felébredést, mert több negatív karmát hoz létre, amit át kell élni?

    R: Igen, jó nyomon vagy. Más válasz?

    SK: Az által, amit most csinálsz, jövőbeni predesztinált karmát hozol létre, mondhatni?

    R: De ha minden predesztinált, mi a különbség?

    SK: Nem tudom, én nem szükségképpen szó szerint fogadom el, amit mondasz azon a szinten.

    R: Menj ki! (nevetés) Jó, örülök neki, hogy nem.

    SE: A büntetésed is elrendeltetett, az is az. Ha ölsz, akkor a következmények is jönni fognak, a társadalom megöl téged. Nem igazán számít, hogy ilyen vagy olyan módon.

    R: Oké. Bármilyen más értelmes válasz?

    SR: Csak akkor nincs különbség, ha tudod, hogy nincs különbség, de ha nem tudod, akkor van különbség, ha benne vagy a kötöttségben vagy az illúzióban, akkor van karma, ami különbséget fog jelenteni.

    R: Pontosan ez a válasz, igazad van. Ha a dnyání tudatosságával bírsz, a kérdés sohasem merül fel. Csak az adnyání számára merül fel a kérdés. Mert az adnyání a karma a karma törvényei, Íshvara által kötött. Íshvara az, aki a karmádat kiosztja. Amíg azt hiszed, hogy a test-elme tudatosság vagy, addig a karma törvénye alatt vagy. És akármi vele csinálok, visszatér hozzám. Fizetnem kell mindenért. Akármit csinálok másvalakinek, mindig visszatér. Így az átlag adnyání, a nem-dnyání, vagyis az átlagember, mindig karmát halmoz fel, csupán azáltal, hogy reagál. Ez az, amiért az egyetlen szabadságot kaptad, hogy megértsd, hogy nem vagy a test, és maradj csendben, vagyis ne reagálj semmiféle kondícióra. De ne pusztán fizikailag, mentálisan se.

    Sok ember van, aki napokig egyetlen meditációs pózban ül, de elméje egyre csak jár, csak jár, csak jár, csak jár, csak jár. Az elme soha nem áll le. Az elme számára nem jelent különbséget, hogy tesz-e a test valamit, vagy sem. Az elme valójában a gondolataid által mozog. Csak a gondolatok leállásakor, megszűnésekor hagyja abba a mozgást. És amikor az elme abbahagyja a mozgást, az összes karma megszűnik. Amikor nincs karma, kikerültél a karma Urának, Íshvarának a hatásköréből. Íshvarának nincs többé hatalma fölötted. Íshvarává váltál, és nem vagy törvény alatt. Úgyhogy semmit sem kell tenned, és szabad vagy. A születés vagy halál megszűnt a számodra. Nincs többé jövés vagy menés. A tetteid értéktelenné válnak, mivel a tetteket csak az adnyání látja. A dnyánínak valójában nincsenek tettei.

    Más szóval, minden, amit látunk, optikai csalódás. Ez az, hogy miért egy vicc a világ, egy kozmikus vicc. Mert az egyetlen állandó dolog a világban a változás. Minden folytonosan változik ebben a világban, különösen a gondolataid. Ismered magadat, egyik percben egy valamire gondolsz, a következő percben más valamire. És valahogy, ha a szabadságot és a megszabadulást ebben az életben meg akarod találni, elmédet le kell lassítanod, és a gondolkodást abba kell hagynod. A gondolataid azok, amelyek téged rabságban tartanak. Az egyetlen dolog, amire a gondolataid irányulnak a múlt és a jövő. De rá kell bírnod magadat valahogy, hogy a pillanatra irányulttá, és teljesen spontánná válj!

    Tudom, ez elég őrülten hangzik, ha gondolkodsz rajta. Mert azt mondod magadnak: „Nos, nem kell terveznem a jövőmet? Nem kell tanulnom a múltamból? Nem kell a célom elérése érdekében dolgoznom, hogy megvalósítsak valamit ebben a világban?” Ezek mind emberi hajlamok. Nagyon logikusnak tűnik, amikor ezen gondolkodsz. De vedd észre, hogy mit mondtam: „Amikor ezen gondolkodsz!”

    Most mit gondolsz, mi történne, ha nem lennének gondolataid? Biztosíthatlak, hogy az életed sokkal jobbá válna, mint amilyen valaha volt ebben a világban. Jobb életed lenne, mint amilyen valaha volt.

    Vegyük azt a fát odakinn! Az a fa nem tud gondolkodni, mégis talán több száz év óta itt van. Az összes levél lehullik, és új levelek nőnek. Vegyünk egy magot, egy rózsamagot! Ha egy rózsamag hozzánk hasonlóan gondolkodni tudna, valószínűleg ilyesmit mondana: „Azt akarod mondani, hogy egy szép rózsává fogok alakulni? Lehetetlennek hangzik. Én csak egy kicsi öreg mag vagyok. Hogy válhatna egy mag rózsává? Ez nem hangzik logikusnak.” Ezek a gondolatok magát a magot valójában elpusztítanák. Sohasem válna rózsává. Mert elgondolni sem tudja, hogy a természet törvényei miatt rózsává válik.

    Ugyanebben a példában, amikor gondolkodsz, mire gondolsz? A testi kényelmedre gondolsz. Ételre, szállásra, munkára és pénzre, egészségre és minden ilyesmire gondolsz. Valójában ezek a gondolatok tartanak téged távol a legmagasabb jótól. Ha le tudnád állítani elméd gondolkodását, egy titokzatos hatalom lépne a helyébe, és úgy találnád, hogy a nem gondolkodás által jobb pozícióba kerültél, mint amilyenben életedben valaha is voltál. De akármikor gondolkodsz, aggódsz, ugye? Aggódsz a jövő miatt. Aggódsz az ember embertelensége miatt. Aggódsz, hogy tartós lesz-e a kapcsolatod. Hogy nem rúgnak-e ki a munkahelyedről. Ha ez fog történni, ha az fog történni. Valójában ezek a gondolatok okozzák mindezen dolgok megtörténtét.

    Ezért arra van szükség, hogy az elmét önmagába fordítsd. Amikor az elme önmagába fordul, automatikusan a szívközpontban pihen, és a szívközpont semmi más, mint tudatosság. A tudatosság az igaz természeted. A tudatosság mindenütt jelenvaló. Akkor olyanná válsz, mint egy hatalmas filmvászon. Mint egy hatalmas univerzális mozivászon. És a világ és az univerzum minden képe terád vetítődik. Ráébredsz a tényre, hogy te a vászon vagy, vagyis a vászon a tudatosság, illetve a színtiszta tudat. És felismered, hogy minden a te elméd kivetítése. Hogy minden az Én. És hitelesen tudod mondani: „Minden, amit látok, az Én, és én az vagyok.”

    Szóval, mit gondolsz erről?

    SN: (Egy tanítvány másik helyre ül) Nem túl jól hallok, előbbre furakodhatok? Így jó, köszönöm! (R: Most jön közelebb, miután abbahagytam a beszédet.) (nevetés) Azt hiszem, láttalak már azelőtt. (R: Igen, láttál.) A völgybeli hölgy, akinek vesebaja volt?

    SD: Ó, te vagy az, hiszen én ismerlek. (SN: Régen volt.) Talán egy éve. (SN: Igen.)

    R: Hogy vagy?

    SN: Történt valami néhány héttel ezelőtt, amiről beszélsz, valami integráló. Nem tudom szavakba önteni, de valami történt. Nem tudom szavakba önteni. Nem tudok mondani semmit.

    R: Nézzétek, ez az oka, amiért nem tartok előadásokat, és nem prédikálok. Sok ember jön ide, és előadást akarnak hallani. Látni akarnak egy filozófust. Nem vagyok filozófus, nem vagyok tanító, nem vagyok előadó. Nem vagyok dolog. És amikor így beszélek, Énemmel beszélek. Ha az Énem részét akarod képezni, szívesen látlak! Ez az, amiért ezt szatszangnak nevezik. Ez nem egy átlagos találkozó. Igazán nem tudom, hogy ez mi. De amíg segít nektek a felébredésben, csupán ezzel foglalkozom. Én miért itt ülök, te pedig ott, nem tudom. De különbség nincs közöttünk. Semmi különleges nem vagyok. Megkértetek, hogy üljek itt, és beszéljek, így hát ezt teszem. De nem beszélek túl sokat. Mert ha túl sokat beszélek, elfelejtesz mindent, amit mondok. Akkor minek beszélni? Nem igaz?

    A legtöbbetek annyi könyvet olvasott, annyi sok tanítónál volt, hogy azt sem tudjátok, mit higgyetek. De én azt mondom nektek, ne higgyetek el semmit! Hagyjátok abba, hogy elhisztek egy dolgot! Merüljetek mélyen önmagatokba, és Énetek oda fog vezetni benneteket, ahol lennetek kell. És Énetek minden szituációban meg fogja mondani, hogy mit tegyetek. Mert Énetek mindenütt jelenvaló. Ezért a te velem való ittlétetek nem véletlen. Mert a ti Énetek az én Énem, egyetlen Én van. És azért vagytok itt, mert itt kell lennetek. Ha nem kellene itt lennetek, akkor valahol máshol lennétek. (nevet) De itt vagytok, így mit tudok csinálni? Én igazából soha senkit nem hívok ezekre a találkozókra, Henry hív. Mert nekem mindegy, hogy van-e itt valaki, vagy nincs. Volt idő, amikor beszélgetettem az Énemmel. Még mindig csinálom, de csendesen.

    SD: Mi végből? Mi volt az oka, hogy önmagaddal beszélgettél, tanúságot tettél?

    R: Csak tanúságot tettem az igazságról önmagam számára, igen. Általában nem csinálok semmit. De néha szeretek mondani valamit önmagamnak, mert az önmagam magányossá válik. Magányos itt. (nevetés) Nem igazán.

    SD: Robert, mire gondoltál, amikor azt mondtad korábban, hogy Íshvarává válunk, mert a legfelső szinten nincs Íshvara?

    R: Nem, ezért Íshvarává válsz. (SD: Nem teljesen értem.) Mindig Íshvara vagyis Isten voltál. Amikor felébredsz, minden egybe olvad az egységgel. Tehát Íshvarává válsz. (SD: És mindig az voltam?) Igen, mindig. De elszakadtál tőle. Amíg el vagy tőle különülve, a karma törtvénye alatt állsz.

    SN: Nem tudod segíteni, csak elkülönülni tudsz tőle? (R: Miért?) Mert ez az út vagyunk.

    R: Épp ellenkezőleg, ha nem tudnánk segíteni, soha senki nem világosodna meg.

    SN: Értem, egyetértek veled, de amondó vagyok, hogy ez programozás, olyan erős hatással van rám, hogy még ha meg is történt velem – újra és újra meg fogom ismételni a történést, de időnként olyan fog történni, olyan jön hozzám, hogy nem leszek irányítás alatt, csak megtörténik.

    R: Gyakorolsz valamilyen szádhanát? (SN: Kit?) Szádhanát, spirituális gyakorlatot? (SN: Végzek-e valamilyen spirituális gyakorlatot?) Igen. (SN: Nem végzek.) Ezért. (SN: Ezért?) Ezért olyanok a dolgok, amilyenek.

    SN: Wayne Dwyert olvasok, azt gondolom, hogy egy hihetetlen személy ez a pszichológus, pszichiáter Dr. Wayne Dwyer. (R: Láttam a könyvét.) Valóban? Azt írta ebben a legutolsóban, hogy: „Ha hiszed, akkor látni fogod.” Ez a címe, és tudod, a legtöbb ember azt mondja: „Hiszem, ha látom.” Szerintem Ed tud erről az anyagról. De neki nem számít, hogy pszichológushoz, vagy meditációra megy, vagy hozzád, az fog történni, ami történni fog, senki nincs, aki meg tudná mondani, hogyan fog történni?

    R: Ez igaz, egy bizonyos mértékig, de a legtöbb embernek gyakorolnia kellene valami fajta meditációt, vagy tenni kellene magával valamit, ami segít. Máskülönben azt mondhatod, hogy: „Zongorázni akarok, de semmiféle leckét nem fogok venni.” (SN: Ez nem egy jó analógia.) Ha ez fog történni, akkor ez fog történni. Miért?

    SN: Ez nem egy jó analógia. Mióta is meditálsz, Ed? (Ed: Régóta.) Régóta, hosszú évek óta. Én is meditáltam, és amit elértem, mindössze egy űr és egy fal, és azt mondtam, nem csinálni ezt tovább, és nem is csináltam. Tudom, magamról beszélek. (R: Persze, értem.) Nem akarok ellenségesnek, vagy szemben állónak tűnni.

    R: Tudom, rendben volna, ha az lennél. Önmagadba kell nézned, befelé! Minden válasz ott található. Fel kell tenned a kérdést magadnak: „Kinek vannak ezek az érzései?” (SN: Ki mi?) „Kinek vannak ezek az érzései? Kihez jönnek?” Majd meg kell találnod és fel kell fedezned ’én’-edet, hogy ki az ’én’! Csinálnod kell valamit, érted? Igen kevesen vannak, akiknek semmit sem kell csinálniuk. Lehet, hogy te is közéjük tartozol, nem tudom. De ahogy mondtad, ha elmúlnak az évek, és nem történik semmi, akkor kezdjél bele valamilyen spirituális gyakorlatba, add át neki magadat!

    Bhaktihoz hasonlóan, például, rajongás. Add át az életedet Istennek, és engedd, hogy Isten viselje gondját az összes problémádnak, add át az egészet Istennek! Hajlandó vagy ezt megtenni? Adj át mindent Istennek! Engedd, hogy Isten cipelje a terhet, és válj szabaddá! Valamilyen hozzászólás ezzel kapcsolatban?

    SE: Sok-sok éve ismerem Nate-et. Nem hiszem, hogy lenne olyan gyakorlat, amit nem gyakorolt volna, vagy lenne olyan tanító, akit ne követett volna valameddig. Küzdött, figyeltem, ahogy évről évre küzd, és még mindig egyfajta csalódottságot érez a haladás miatt. Nagyon jól ismerem őt, tényleg majdnem mindent kipróbált.

    R: Akkor ne add fel! (SN: (Sajnálatot érez önmaga iránt) nem tudom, mit mondjak.)

    SK: Robert, amikor azt mondod, hogy mindenképpen csinálj valamit, valójában azt mondod, hogy ne tégy semmit? (R: Végső soron nem teszel semmit.) Ilyenformán az egész folyamat annak tűnik. R: De fel kell ismerned, hogy először is semmi nem vagy, és ha mindenféle anyagi dolgoktól összezavarodsz, még nem látod azt.

    SK: Ez annyira logikusnak látszik számomra, mert sokat meditáltam, és rábukkantam erre az útra, az önkutatás ideájára, és ahogy azt mondod, mindezek a dolgok önmagamhoz, az ’én’-hez kapcsolódnak. Amíg fel nem fedezzük erről az ’én’-ről, mi a gyakorlatoknak vagy a könyvek olvasásának a haszna, ki gyakorol, ki olvas könyveket, és mi a vége? (R: A gyakorlat az én követése.) De valójában ez nem annyira gyakorlás, ez nem gyakorlás egy bizonyos tekintetben. (R: Igaz.) Úgyhogy megpróbálom kifejteni a véleményemet, mivel... nos, éppen hogy nem tudom kifejteni a véleményem. (R: Tudom, hogy érted.) Azon töprengsz, hogyan tanuld meg, hogy ne kelljen meditálnod, más szóval. (R: Igen.) Te Az vagy.

    R: Igen. (Nate-hez fordul.) De Nate az egész probléma te magad vagy. Félre kell tenned önmagadat az útból, és hagynod kell, hogy az isteni áramkörök vegyék át a szerepet!

    SN: Tudatában vagyok mindezen dolgoknak, de nem akarok róla beszélni, mert az emberek nevetnek néha, és... (R: Senki nem nevet.) Néhányuk nem mer ilyen kérdéseket feltenni. Tudatában vagyok, hogy félre kell tenned önmagadat az útból, aztán a kérdés: ”Hogyan tedd félre magad az útból?” És nem létezik hogyan, ez olyan, mint körben járni.

    R: Akkor venned kellene e válaszok közül egyet. (SN: Mik közül egyet?) A válaszok közül, amelyeket kapsz, és amelyeket követsz. Mint a reggeli ébredéskor. Az első, amit realizálsz, hogy létezem, aztán realizálod, hogy aludtam, álmodtam, és most ébren vagyok, és létezem. Vagyis ki volt az én, aki jelen volt az ébrenlét, álom, alvás és álmodás során? Én.

    SN: Szeretném megjegyezni, hogy ebben a könyvében – még csak a felét olvastam – Dwyer megállapít néhány összefüggést, amelyekhez kétség nem fér, és elmagyarázza, hogyan. Azt is elmagyarázza, hogy az ébrenléti állapot és az alvó állapot miért azonosak. Olyan jó munkát végez, hogy amikor olvasod, elhiszed, hogy az ébrenléti állapot és az alvás állapota azonosak, és ezt valóban röviden intézi.

    R: Nos, ez nagyszerű, megmondja, mit kell tenned, hogy elérkezz oda.

    SN: Tudod, elmondom neked, mi történt, mivel kérdeztél róla. (nevet) Elolvastam a könyv felét, aztán fel kellett iratkoznom egy levelezőlistára, és kaptam – ő chicagói -, és kaptam Dr. Wayne Dwyer-től egy készletet. Küldök számodra hat szalagot, harminc napon keresztül kell őket hallgatnod. Ha értékesek számodra, küldjél nekem negyven dollárt!”, ennyi az ára. „Ha nem, küldd vissza a szalagokat!” Nos, soha nem hallottam még ilyen előadást. Úgyhogy felhívtam a chicagói számot, és a szalagok bármikor megérkezhetnek. Kíváncsi vagyok, hogy milyen, azt gondolom, lehet benne valami.

    R: Az jó, talán tudnak segíteni. (SN: Talán.) De Nate, végső elemzésben, semmi nem segíthet rajtad, csak saját Éned. (SN: Az én az, ami a probléma, mivel értelmezem.) Akkor kié a probléma? (SN: Az egómé, a kutatásomé, a keresésemé.) Kövesd inkább végig, és mondd, hogy: „A probléma az enyém. Nekem van problémám. Akkor mi az én forrása?” (SN: A kereséssel, vagyis a vágyakkal hoztam létre a problémát.) Nem, kövesd az ént! Amiről beszélsz, minden az énhez kapcsolódik. Ha az én rejtélyét megoldod, minden, minden más vele együtt el fog távozni. Mert minden, a világ, a test, az elme, minden az énhez kapcsolódik. Tehát amikor felteszed a kérdést: „Ki vagyok én?” vagy „Honnét jön az én?” vagy „Mi az én forrása?” és csendben maradsz, minden más meg fog szűnni, az összes problémád megszűnik. Mind el fog távozni az énnel együtt.

    SN: Mi volt, amit a Guerdjeff a különböző énekről kifejtett? Emlékszel Guerdjeffre?

    R: Igen. Lehet, hogy ő volt, de nem is számít, aki kifejtette, hogy gyakorold, csináld meg, tedd megtörténtté az egészet! Megannyi tanító van, de a saját tanítódnak csak te lehetsz, és neked kell dolgoznod magadon, vagy tenned valamit, amíg meg nem nyílik az út számodra. Nem számít, meddig tart, sose add fel!

    SD: Megkaptad már a szalagokat?

    SN: Nem, még nem jöttek meg. Meg fogom osztani – azt mondta, játsszam le újra és újra. És ahányszor lejátszod, mindannyiszor valami mást fogsz hallani. (a tanítványok nevetnek)

    SK: Szubliminális. (Nem, nem szubliminális.)

    SG: Újra és újra le kell játszanod a szalagokat, és nem tudod, hogy mit mond. Miért nem égeted el egyszerűen a szalagokat? (nevetés) (SN: Ez igaz.)

    R: Nos, ismétlem, ittléted nem véletlen. Lássuk csak, mi történik veled! Megkaptad az áldásomat. Minden jó. Milyen  különbséget jelent számunkra, ha nem reagálunk? A titok csupán a nem reagálás, jöjjön, aminek jönnie kell. És az egyedüli ok, amiért kiborulunk, hogy a világ nem fordítja meg utunkat. (SG: Csakugyan, ez így van.) Ő egyetért. (SG: Abszolúte, 100%-ig, semmi kétségem felőle.) Szereztem legalább egy valakit, aki egyetért velem. (a tanítványok nevetnek) Értsd meg, Shakespeare mondását: „Semmi sem jó vagy rossz, de a gondolkodás azzá teszi.”  (SG: Helyes.) Ezért, amikor történik velünk valami negatív természetű, ez nem azért van, mert valami rossz történt. Épp csak ezen a módon látjuk. Ez a perspektívánk, a koncepciónk. Prekoncepcionált ideákkal rendelkezünk, hogy mi jó, és mi rossz. Így a jó dolgokat elvárjuk, és a rossz dolgokat kerülni akarjuk. Viszont az úgynevezett rossz dolgok a jó dolgok érméjének a másik oldala. Amíg a test elmének hiszed magad, tapasztalnod kell mindkettőt, a jót is és a rosszat is, mindenki tapasztalja. Nem tudod elkerülni. Csak a reagálás abbahagyásakor haladod meg a karmádat, és válsz teljesen szabaddá. Mi a véleményed róla?

    És ahogy említettem az előbb, a leggyorsabb út a felébredetté váláshoz az, hogy leállítod az elme gondolkodását. Nincs ennél gyorsabb út. És az út, amelyen csinálod azt, az elméd kutatása. Kutasd ki, mi az elméd! Hamarosan fel fogod fedezni, hogy semmi más, mint egy csomó gondolat, a múltról és a jövőről. És ha leállítod, és nézed azokat a gondolatokat, megfigyeled azokat a gondolatokat, a szemtanújává válsz azoknak a gondolatoknak, majd csendessé válsz, és a gondolatok elapadnak. Végül szabaddá válsz. És ez a módja, ahogy csinálod. Vannak kérdések?

    SH: Tudsz tanúskodni? Ha jelen van egy tanúskodó te, akkor az nem tanúság.

    R: Az elején arra kell használnod az elmédet, hogy megsemmisítse az elmédet. Tehát arra használod az elmédet, hogy tanúskodjon, és aztán a tanúság átmegy az elméből az Énbe, és mindent megfigyel, és nem reagál. (SH: Nem reagál?) De az elején használod az elmédet. Ahogy Ramana szokta mondani: „Ez olyan, mint amikor a rendőr tolvajjá válik, hogy elfogja a tolvajt.” Tehát arra használod az elmét kezdetben, hogy leigázd azt. (SH: Az elme alatt az ego-elmét érted?) Az ego-elmét. Az ego és az elme ugyanaz a dolog. Ugyanazon dolgok. Egyszerűen figyeld meg a gondolataidat! Figyeld meg magad gondolkodás közben, nézz, figyelj meg mindent körülötted! Ne reagálj semmire, csak figyelj. Végezd ezt napról-napra, napról-napra, állandóan! Az elme energia elkezd lelassulni. Ahogy múlnak a hetek és a hónapok, úgy lassul az elme, amíg az elme le nem győzetik. Akkor fel fogod ismerni, hogy először is soha nem volt elme, és nem harcoltál semmivel, mindezen évek alatt. Az elme egy optikai csalódás, ami igazinak tűnik. Ahogy az álom is igazinak tűnik. Tehát az elme igazinak tűnik. És amíg az elme igazinak tűnik, kivetíti, és megnyilvánítja az egész univerzumot. Ezért az univerzum egész, különösen a te ügyeid, semmi több, mint az elme projekciója. Amikor befelé, önmagadba fordulsz, és megkérdezed: „Kihez jönnek ezek a dolgok?” hamarosan fel fogod fedezni, hogy nincs én, és szabad leszel.

    Mi a benyomásod?

    SH:Egy csomó értelmetlenségnek tűnik.

    R: Így van. Értelmetlen. (nevetés) Nincs értelme. (SH: Igen, nincs értelme számodra.) Köszönöm. (SH: Sohasem létezett egy te, vagy egy elkülönült te vagy én mindenekelőtt, így mindez úgy ment végbe, hogy ahhoz a nyilvánvaló tényhez érkezzen.) Miért nem ébredsz fel éppen most? (SH: Miért nem?) És felejted el az egészet! (SH: Nagyszerű idea, de egy idea.) Tedd meg! Érd el, hogy megtörténjen, válj összpontosulttá! Nem létezik számodra múlt vagy jövő. Te a végső egység vagy, ebben a pillanatban szabad vagy. Fogadd el, vedd el, a tiéd! Élvezd!

    SA: Robert volna egy kérdésem. (R: Hát persze.) Így látszik számomra, ha elfogadjuk a tanítást és a gyakorlatot. Újra meg újra elmondtad, folytathatod a szokásos életedet, kivéve, hogy minden ténykedésedet ragaszkodás nélkül kell folytatnod. Elfogulatlanul, a történésekkel szemben érzéketlenül. Sokszor mondtad ezt. De én úgy látom, ha így teszel, ha a tanítás és a gyakorlás szerint cselekszel, a világi élet nagyon nehézzé válik végül. És fizikai világod jelentős mértékben meg fog változni, és az életed majdnem lehetetlenné fog válni, ha nem áll rendelkezésedre valamifajta szervezet, valamiféle támogatás, amely lehetővé teszi fennmaradásodat.

    R: E pillanatban így jelenik meg számodra. De ez nem igaz. Ahogy már említettem, a tested át fog menni a mozgásokon, és mindent el fog végezni, amiért erre a földre jött, és neked semmi közöd hozzá, az a tested. Amikor felébredsz, úgy figyeled a testedet, ahogy bármi mást ezen a világon. De megérted, hogy az nem te vagy. És a tested keresztül fog menni a mozgásokon. Így ha művész leszel, nagyszerű művész leszel. Ha zenész leszel, nagyszerű zenész leszel. De fel fogod ismerni, hogy ennek semmi köze hozzád.

    (szalag szünet)

    R: Ha sok gonoszságot látsz a világban, felismered, hogy önmagadat látod. És meg kell kérdezned önmagadat: „Kihez jön ez? Ki látja mindezt?” és a válasz ismét csak az lesz, hogy: „Mindez hozzám jön.” Maradj az énen! Kövesd az ént a forrásba! Nincs forrás, csend van. És abban a csendben szabaddá és felszabadulttá válsz. Vagyis a legmagasabb rendű tanítás a csend.

    Emlékezz, hogy amikor a csendről beszélek, nem arra utalok, hogy szoborként ülsz. Mert amikor nyugodtan ülsz, mint egy szobor, az elméd még mindig fecseg. Az elméd, a gondolataid csendjéről beszélek. Nyugtasd le az elmét, tedd nyugodttá, némává az elmét, ne reagálj személyes helyre vagy dologra. Akkor mindig boldog leszel. Ha nem reagálsz, mindig boldog leszel. Mi a véleményed?

    SH: Minden reakció az elkülönült én képzetének a tevékenysége?

    R: Minden reakció az elme tevékenysége. (SH: Ugyanaz a dolog.) Ühüm. (Robert egyetért) (SH: Az elkülönült énben nem létezik elme, hogy tudnál megszabadulni tőle?) Kérdezd meg önmagadtól: „Kihez jön ez?” Ily módon válhatsz szabaddá tőle. „Ki reagál? Én reagálok. Nos, ki vagyok én? Mi a forrása az énnek?” És kövesd a tetőpontjába! Akkor fel fogod ismerni, hogy mindig szabad voltál. Hogy nincsenek problémák. Soha semmilyen probléma nem volt. Soha semmilyen probléma nem lesz. Egyszerű, miért kéne bonyolítani?

    SD: Nem egészen értem, hogy mi köze valójában a nem-reagálásnak az üdvösséghez. Azt gondolnám, hogy a több köze van semmihez.

    R: A semmi üdvösség. A semmi, amire utalsz, a végső valóság, az abszolút egység, az üdvösség, ez a semmi. (SD: És minden?) Amikor van valami, az a kettősség. A valami mindig kettősség. (SD: A semmi hogyan különbözik az ürességtől?) Az üresség ugyanaz, mint a semmi. Amit a buddhizmus ért az üresség alatt, az buddhaságot, teljes üdvösséget, nirvánát, ürességet jelent. Ezek az üdvösség szinonimái. (SD: Úgy vélem, ez egy apróság, így a mi kultúránkba általában nem illik bele.) Persze, hogy nem. Ezért mondom el nektek mindig, hogy amikor azt mondja nektek valaki, hogy: „Semmire nem vagytok alkalmasak”, mondjátok, hogy „köszönöm”.  (nevet)

    SG: Van egy kérdésem, ami az Énre vonatkozik. Boldogságot említettél. Fontos egyáltalán a boldogság az egyén életében?

    R: Nem emberi boldogságról beszélünk. Tiszta boldogságról beszélünk. Az Énből eredő boldogságról. Amely boldogság a minden, úgyhogy nincs szüksége semmire. Amely boldogság mindenütt jelenvaló, Isten, parabrahman, teljes totális boldogság. Amely idegen számunkra, mert mi a boldogságot dolgokhoz társítjuk. És az túl van a dolgokon. Vannak bizonyos dolgok, amelyeket nem érthetünk meg végesként. Be kell hunynunk a szemünket, és mélyre befelé kell merülnünk, hogy megtaláljuk azt a boldogságot.

    SD: Tehát valóban aktív hitet követel, hogy hosszú évekig önkutatást folytass, mivel nem érthetjük meg azt az elmével, és az elme használatával próbáljuk azt megérteni. Hitről beszélünk valójában, ugye?

    R: Nem, nem igazán, ez az átma vicsára, az önkutatás. Senki nem kér arra, hogy higgyünk el bármit, arra kérnek, hogy tegyük fel magunknak a kérdést: „Kihez jött ez a test? Kié ez az elme? Kihez jön? Ki megy keresztül a karmán? Ki tapasztalja az okot és hatást? Kihez jön ez?” Erre kérnek, hogy ezt csináljuk. Nem kell hinnünk semmiben. (SD: Nos, bizonyos módon – lehet, hogy ez szemantika csupán -, de úgy látszik, mintha hinned kellene, hogy működni fog?) Ez tudományosabb. Csak gyakorolsz valamit, és látni akarod az eredményt. (SD: Még a Maharshi által írt könyvek közül is sok felpanaszolja, hogy évekig kell próbálkozni?) Igen. (SD: Tehát ez a lényege, amiről beszélgetünk, úgyhogy nyilvánvalóan jelenségeknek érezzük azokat.) És azt mondta nekik, hogy folytassák. (SD: Hmm-hmm. Ez egyfajta hit, amiről beszélek.) Nem, valójában azt kell tenned, hogy elemezd az életedet, és tekintsd a múltadat és mondd: „Megint keresztül akarok menni rajta?” (SD: Nem. (nevet)) „Vagy valami mást akarok csinálni?” Akkor folytasd a gyakorlást! (nevet)

    SE: Ez attól is függ, hogy az önkutatást egy cél elérésének részeként gyakorlod-e, önmagában azért, hogy elérj egy bizonyos állapotot, mert semmi másban nem bízol. Teljesen más dolog az önkutatást önmagáért gyakorolnod, mert nem szereted a dolgokat úgy, ahogy vannak, mint azért gyakorolni, hogy elérd a megvilágosodást, ami eléggé rontja az egész folyamatot. (R: Igen.) Mert valami elérésének a céljaként van megjelölve.

    R: Nagyon igaz, nincsenek célok. A tény következtében, hogy nem érhetsz el semmit, ami már vagy. Nincs semmi, amit el kellene érni. Felébredési folyamatra van szükség, csak felébredni kell, ez minden.

    SE: Amikor Niszargadattát olvastam, először abszolút elhittem az Advaita Vedanta tanítók tanításait. És amikor Roberttel először találkoztam, kizökkentett ebből a hitből, és újra elkezdtem az önkutatást, és ezek komplementárisak, de mások. (R: Ühüm.) (egyetért)

    SA: Miben különböznek?

    SE: Niszargadatta nézőpontjából ez olyan, mint elfogadni, hogy az abszolút vagy, és nem tenni semmit. Robert nézőpontjából felismered, hogy még mindig a korlátozott emberi lény vagy, és hatalmadban áll az én-vagyokságot kutatni, és van valami, amit tenni tudsz – legalábbis, ahogyan a velem történteket fogalmaztam -, és én ez utóbbit szeretem, mert sokkal igazabbnak tűnik. Ez a korlátozásaid, és emberséged, amint vagy, elfogadásánál több. Az önkutatás sokkal finomabb, mint az a fajta hidegség, amit Niszargadattával éreztem, csak elfogadod, hogy te vagy az abszolút, és tetteted, hogy Isten vagy, vagy Krishna vagy, aztán várod, hogy a megvilágosodás eljöjjön hozzád. Akkor egy hidegséget tapasztaltam, amit most nem érzek.

    SL: Én azt gondolom Niszargadatta tanításaival azt kapod, mint, tudod, amikor azok, akik Niszargadattához mennek, és ő olyan dolgokat mond, mint: „Ó, Isten vagyok, én...”

    SE: Igen, tudom. Ez igaz. Most, amikor olvasom Niszargadattát, nagyon másképpen érvelek, most nagyon eltérő a megértésem. Ramésh Niszargadattája volt az, aki... (SL: Az az elme Niszargadattája volt.)
Igen, pontosan.


    R: Érdekes, hogy ha megnézünk egy könyvet, aztán visszatérünk hozzá, egy teljesen egy eltérő jelentést kaphatunk. (SE: Igen.)

    SL: Ez az ő elme kivetítésére egy példa. (R: Igen.) Csupán a saját elméjüket vetítik ki, ez értelmetlen.

    R: Ezért szoktam azt mondani, hogy el minden könyvünket kellene pusztítanunk, hogy semmilyen mankónk ne legyen. És támaszkodj az Énedre! Lásd, ami vagy, és ahol vagy, és onnan vedd! A legtöbb ember, amikor nem érzi magát túl jól, ha rosszul érzi magát, levesz egy könyvet a könyvtár polcáról, és olvas valamit, és azt mondja: „Ah, most jól érzem magam.” De a könyv mankóvá válik. Ahogy a biblia, vagy bármi más, amit olvasol. A biblia élő lényegévé kell válnod. Annak a könyvnek az élő lényegévé válnod, amit olvasol, és ezt az által teszed, Éneden elmélkedsz. Akármikor rosszul érzed magad, ne valamiféle külső dolgokhoz fordulj, egy könyvhöz vagy valamihez! Hanem egyszerűen kérdezd meg önmagadtól: „Ki érzi magát rosszul? Kinek vannak ezek az érzései? Kihez jönnek?” És vidd ezt végig! És az érzések el fognak tűnni, saját maguktól.

    (csend)

    SL: Ez szintén érdekes, tudod. Attól függ, milyen fülekbe jut el. Egyes fülelő emberek igazán savanyúakká válnak, amikor ezt hallják. (nevetés) (R: hát igen. (nevet)) Néhányan mosolyognak.

    SE: A legtöbbnek csak egyszer jut el.

    SG: Az az igazság olyan, mint egy kalapács, ami mindaddig üt, amíg be nem jut. Elmondhatjuk, hogy Ramana ilyen volt, beszélnél egy erről keveset?

    R: Amit mondani tudok, hogy ez olyan, mint a tükörbe nézés. Amikor Ramanát láttam, Énemet láttam. (SD: De azt is mondtad, hogy azonnal megkérdezted, mit tehetnél érte, ez az Én iránti szeretet, vagy az iránti szeretet volt, amit ő képviselt?) Láttam, hogy testi nehézségei voltak, úgyhogy megkérdeztem, mit tudok tenni érte, és ő csak annyit mondott nekem, hogy legyek az Énem. Ramana éppen olyan volt, mint egy gumilabda, résztvevői fel szokták tolni őt a dombokra, végig cipelve az ágyon tolták, és ő csak egyetértett mindennel. (SD: Nos, hogy Ananda Maya Mar útja ugyanilyen volt, ...) Ó, igen. (SD: ...mindig derűs volt, és kívül maradt a zűrzavaron, és a körülötte lévő csődületen. És te ugyanilyennek látszol. Mindig ugyanaz vagy.) Ühüm. Akkor mi új van máskülönben? (a tanítványokhoz fordul) Van valamitek, amit felolvassunk? Nerada mindig jó olvasnivalókat hoz. (SK: Nem követi a tanácsodat egyáltalán. (nevetés)) Nem, igénybe veszi az időnket, és tennivalóval lát el bennünket. Így mikor hazamész, elmondhatod, hogy egy hosszú találkozón voltam.

    Nerada: Ez a Mountain path legutolsó számából való a Ramana Ashram-ból.

    Magic quest: Ismerd meg önmagad! A közkeletűen Szókratésznak tulajdonított mondás minden korok legnagyobb látói, bölcsei és gondolkodói figyelmét megragadta. Ez a lényeges tapasztalat a világ minden országa sóvárgó lelkeinek szívéből előtör, és kifejezésre juttatja, és a terminológiák, a szavak, és a nyelv különböznek ugyan, de a tartalmi lényeg ugyanaz. A védánta parancsa ez: Atma-Naam-Vidi: Ismerd meg Az Ént. Valójában ez a gyakorlatias kijelentés a háttere az összes keleti vallásnak. Ámbár igaz, hogy e kijelentésnek az alapja túlságosan alapvető, hogy valamilyen bölcsészet vagy gondolkodó, vagy kor alá sorolható legyen. Vagyis, a megismerő megismerése a célja az összes spirituális küzdelemnek, minden korban, és minden vallásban. Nem ismerni a megismerőt, és mégis tudni minden egyebet, teljes tudatlanságot jelent, önmagad megismerése ezért nagyon fontos dolog. Megismerni Önmagad, ugyanaz, mint megismerni, ki vagy te, vagy azt kérdezni: „Ki vagyok én?” vagy azt keresni: „Honnét vagyok én”.

    Ez az ősi kutatás Bhagvan Sri Ramana Maharshi tanításának az alapja és fundamentuma. „Egyszerűen legyél az Én!”, mondta Maharshi. Ez a lét tudatosság. Ez a tudatosság valamennyiőnk valódi életének princípiuma. A tudat minden formája a tudatosságnak ebbe az óriási kiterjedésébe illeszkedik bele. A háromszoros, az ember tevékenységeit uraló, „Triputi”-nak nevezett elv, amely a megismerőt, a megismert objektumot, a megismerés aktusát foglalja magában, csak a tudatosságban fordul elő. A tapasztalatokat az At, Avata, Turiya, vagyis az ébredés, az álmodás és a mély alvás állapotokba sorolják. Ami úgyszintén a tudatosságban foglal helyet. Hasonlóképpen az olyan ellentétpárok, mint helyes és helytelen, jó és rossz, nappal és éjjel, vagy olyan koncepciók, mint létezés és nem-létezés csak a tudatosság hátsó cseppjében nyernek megvilágítást. Így a tudatosság az alap vagy titok, amelyen azok játszanak.

    Amíg az ember folytonosan tudatos, és dráma által mélyen érintett, az alap szubsztrátum, amelyen a játék zajlik, teljesen a feledésbe merül, ki által? Az ember figyelmének a részletekről, vagy ténykedésekről a ténykedések forrására való fordítást nevezik önmegfigyelésnek. Ez a befelé fordulás a kezdete a spirituális erőfeszítésnek, amit szádhanának neveznek. A helyes irányba fordulás, a totális tudatosság felé való fordulás a kapuk kinyitásának, önmagad megismerésének a pozitív kulcsa. A tudatossá válás vagy valami másnak a tudata a triputi, abhakta, turiya hármasságába vezet. De a tiszta tudatosság önmagától tiszta tudat. Ez minden mozgásnak az alapja, míg a mozdulatlanság minden mozdulat iránt közömbös. Talán egy analógia segítségével jobban megértjük alapunkat, a tudatosságot.

    A vezetéken keresztül folyó elektromos áram láthatatlan és megfoghatatlan. Amikor izzólámpa csatlakozik a vezetékhez, a lámpa felgyullad. Az izzólámpa üvegének a színe határozza meg a fény színét. Amikor ventilátoron folyik keresztül az áram, a ventilátort megforgatja. Szivattyúra kapcsolva felemeli a vizet. Az elektromos áram mindezen esetekben egy, és ugyanaz, de hatásai különbözők. Ehhez hasonlóan, amikor a tudatosság tiszta fénye különböző fizikai, emocionális, mentális és ego öltözékeken halad keresztül, úgy néz ki, mintha korlátozná önmagát, átvéve annak a konkrét öltözéknek a színét és textúráját. Mivel az izzólámpa, a ventilátor és a szivattyú láthatóak a szem számára, az elektromosság pedig nem, a hasznossági szempontok kötik le az ember figyelmét, a gyökeret, vagyis az okot, az elektromosságot figyelmen kívül hagyva. Hasonlóképpen, csábítják el az embert a tevékenységei, és felejtetik el vele a valódi természetét, ami a tudatosság. Amikor a tudatosság egy személyre vagy a testre korlátozódik, a megnyilvánulás által elhomályosodik. Ennek a leereszkedésnek az eredménye az ego, a nem-én, amivel az Én összetéveszti magát. Az egónak viszont, amely a fizikai, érzelmi, és mentális mezőkön keresztül fluktuál, hatalmában áll, hogy beárnyékolja, vagy elfátyolozza a színtiszta tudatosságot. Az egónak nincs létezése az Ént leszámítva. Mint ahogy az arany dísznek sincs létezése az aranyat leszámítva. De az Én mindig létezik. Az ego csak árnyéka az Énnek. Fogságban tartja a testet, és az Énként világít rajta keresztül, így az ego tudatos észlelőként és a világ élvezőjeként prosperál. Egyik formából a másikba ugrik, miután egyetlen forma sem állandó. Ennek a mulandó mozgásnak a neve a születés és halál ciklusa. Ezt a korlátozást nevezik technikailag számszárának. Az ilyen rabszolgaságból való megszabadulást nevezik moksának, a totális tudatosságba való visszatérésnek.

    Az emberélet végső célja a tiszta tudatosságba való teljes visszatérés, az egótól való megszabadulás. Hogyan hassunk rá; önmegfigyelés, mélyreható kutatás, átma vicsára, önkutatás révén szabadulhatsz ki az ego kötelékeiből. Ez a „Ki vagyok én?” kutatás folyamata. Önmagad megismerésének a technikája. A rabszolgaság az ego. A rabszolgaságot az ego teremti. Tudatosság, kondicionálás vagy önmagad testtel való azonosítása, ez az ego.

    Az ego a nem-önkutatás, az avi-csára miatt létezik, mondják a szentkönyvek. Az avi-csárát a tudatlanság tartja fenn és erősíti. A tudatosság egyedül a tiszta figyelem. Amikor a figyelmet mozdulatlanul tartják, nem marad hely az ego vagy nem-figyelem számára. A figyelem önmagán való tartására, hogy a nem-figyelem vagy teljes figyelemmé oldódjon, teljes tudatossággá alakuljon, a kutatás, a „Ki vagyok én?” az éltető folyamat szolgál. Az ember figyelmének önmagára való fordítása igazi tudás lényege. Az ilyen önfigyelem a kulcsa a mérhetetlen kincs titokzatos kapui kinyitásának, miközben megismered a megismerőt. A megismert megismerőn kívül semmi más nem létezik, semmi mást nem kell megismerni. Az „Ismerd meg Önmagad!” jelentésének a titka nem más, mint a tiszta tudatosságként maradás.

    Bhagvan Ramana az egészet egy szútra aferismébe tette. Négy jelentős szóba foglalta bele az egész folyamatot. Dihum, Nahum, Kohum, Sohum.

    Dihum – a test minden objektív és szubjektív észlelés szimbóluma.

    Nahum – én nem vagyok.

    Kohum – ki vagyok én?

    Sohum – a tudatosság vagyok.

    Megszabadulsz minden nyomtól, járműtől, térképtől, ügytől és álcától, és a tiszta tudatosság fog ragyogni egyedül, ha a „Ki vagyok én?” kutatás folyton folyvást folytatod odabent. Az ilyen átma vicsára kiszabadítja az embert a rabságból. A rabságból való kiszabadulás és a bölcsesség vonzása egy időben következnek be, mint ahogy a fény eljövetele és a sötétség befejeződése is egyidejűek. Ehhez a nagy belső utazáshoz a guru kegyelme feltétlenül lényeges. Annak számára, aki készen áll, hogy alámerüljön odabenn, a guru kegyelme teljesen biztosított. Ezt a kegyelmet érzi, aki az önkutatásnak szenteli önmagát, egyre mélyülő béke tör fel benne, életkörülményeitől függetlenül.

    R: Köszönöm. Ezeket a cikkeket az adnyáníknak írták. Eléggé terjengősek, jók, de terjengősek. Amikor azt mondja például, hogy „A tudatosság felveszi az összes formát, és az összes formává válik.” Fel kellene tenned a kérdést, hogy: „Miért? Honnét jönnek a formák, hogy a tudatosság az összes formává válik?” Nos, a legmagasabb igazság az, hogy nincsenek formák, nincs test, nincs elme, nincs világ, nincs univerzum, nincs Isten, nincs jövés és menés, nincs tudatlanság, és nincs megvilágosodás.

    Akkor miért mind látjuk ezt az egészet? Ez egy rejtély. Egy optikai csalódás, ez nem létezik. Menjünk vissza az álom állapothoz! Amikor álmodsz, az externalizálttá válik, és a kicsi elmédben egy világegyetem jön létre népekkel, helyekkel és dolgokkal. „Miért?”  ez valójában nem létezik. Amikor felébredsz, az nem létezik. Ugyanez igaz erre a világra, igazinak tűnik. Testekként jelenünk meg, van egy nap, van egy hold, van egy föld, vannak fák, vannak madarak, vannak hangyák, de mégsem léteznek, egyetlen dolog sem létezik, csak az Én! És te az vagy. Ez a legmagasabb igazság.

    Mi az oka, hogy megosztom veletek e különböző meditációs módszereket, a dnánya meditációkat, az, hogy azok közületek, akik valóban bele vannak bonyolódva a világba, és elméjük mindig gondolkodik, gondolkodik, gondolkodik, ha gyakorolják a meditációt, az elméjük el fog kezdeni lassulni. Hadd kérdezzem meg azokat, akik gyakorolnak, mi történt veletek? Elmondanátok? Bárki? Senki sem gyakorol?

    SY: Nekem volt egy személyes tapasztalatom, ami…

    R: Nos, te nem voltál itt eddig. Amiről mi beszélünk... (SY: Milyen meditációkról is pontosan?) A dnyána meditációkról, igen. Az oké.

    SE: Nos, elmúlt a depresszióm, és kétszer, háromszor annyi energiám van, mint előtte. (R: Ó az jó.) És az élet valódibbnak látszik, bizonyos értelemben, mintha üressé válna.

    R: Ez jó jel, van remény a számodra. (nevet)

    SH: Lehetne reménytelen? (R: Igen.) Reménytelen. (nevet)

    SD: Hogy érted, hogy az élet valódibbnak látszik?

    SE: Jobban érzem a testemet és jobban az érzéseket és a valóság sokkal világosabbnak és ragyogóbbnak látszik. Olyan, mint öreg napjaim, amikor sok meditációt gyakoroltam. A fák gyönyörűek, és csillogóak, és az ég nagyon kék. (SD: Bizonyos dolgok magasabbak lettek?) Igen, és már nem olvasok.

    R: Bárki más? Emlékezz, hogy a dnyána jóga, és dnyána márga útján nincs semmilyen meditáció, de vannak, akiknek használniuk kell, és azért, amit azelőtt mondtam, elméd megtisztítására, és gondolataid elapasztására. Az általunk használt meditációknak három típusa van, most meg is fogjuk osztani az egyiket.

    Helyezkedj kényelembe, és hunyd be a szemeidet, hogy eltávolítsd az akadályokat! Feledkezz el egy kicsit a világról! Lazulj el jobban, vegyél tizenkét mély hasi lélegzetet...

    (szünet a szalagon. A szalag a meditáció után újra indul.)

    …béke, béke.

    Ha a meditációnak ezt a formáját gyakorlod, leginkább reggel vagy este, az segíteni fog. Bármilyen kérdés ezzel kapcsolatban?

    Legyen gondod rá, hogy szeresd magadat, hogy imádd magadat, imádkozz magadhoz, mert Isten te-ként benned lakik. Isten áldjon, és béke. És az ez.

    (szalag vége) [TOC]
Kategória: Robert Adams | Hozzáadta:: nisargadattin (2013 December 14)
Megtekintések száma: 307 | Hozzászólások: 1 | Címkék (kulcsszavak): Robert Adams | Helyezés: 5.0/5
Összes hozzászólás: 1
0
1  
koszonom

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]