Főoldal » Cikkek » Robert Adams

Robert Adams: Lassítsd le az elmét, és engedd beözönleni valóságot! - 19. átirat 2. rész

Lassítsd le az elmét, és engedd beözönleni valóságot!


2. rész
19. átirat
1990. október 28.

    SB: Robert, mi a valódi alázat? A valódi alázat úgy látszik, csak az...

    (szünet a szalagon, Robert folytatja, amikor újra indul)

    R: …elméd lecsendesítése, erősebb leszel, és nem fogsz reagálni, igazad van.

    SB: A szentek többsége azt mondja, hogy alázatosnak lenni éppen olyan, mint nagy egoistáknak, amelyeket megtalálhatsz. (R: Ez igaz.) Mert alázatosakká próbálnak válni.

    R: Próbálással nem tudsz. De ismétlem, amikor lecsendesíted az elmédet, az alázat magától bekövetkezik. De még az alázatra gondolás is le fogja csendesíteni az elmédet. Így fejleszteni tudod a minőséget. Az egyik dolog a másikhoz vezet, úgyhogy akár alázatosan is cselekedhetsz. Viselkedj úgy, mintha alázatos lennél, segíteni fog. Minden segít.

    SM: Amikor alázatos valaki, akkor automatikusan együtt érző is, Robert?

    R: Igen, az alázat együttérzéshez vezet. (SM: A minden létező iránti együttérzés helyes dolog?) Érezz együtt az ásványvilág, az állatok világa, a növényvilág, az emberek világa, és minden más iránt, mert minden szent! Tisztelj minden életet!

    SK: Ha elfelejteném tenni, ha nem gondolnék rá, hogy tegyem, úgy képzelem, hogy a gondolat nélküli állapotban automatikusan megtörténne, anélkül, hogy gondolnom kellene rá?

    R: Amikor az elméd némává, csendessé, nyugodttá válik, a valóság magától megjelenik.

    SH: A te elméd mindig csendes?

    R: Nem mindig, vannak gondolataim, amelyek jönnek, aztán azonnal el is tűnnek. Nem várnak. (SH: Nem várnak?) Jobbnak látják, mint itt maradni. (SH: Tanúsítanak, és haladéktalanul eltűnnek.)

    R: Vagyis, amint szembenézek velük, eltűnnek. Emiatt tudok akár öt-hat órát is ülni odahaza egy széken, ami számomra öt percnek tűnik. Mert vonzom az ürességet. De az ürességben, az űrben erő van, fantasztikus erő. Az nem hiány, kifejezhetetlen. Hanem egy határtalan szeretet érzés van jelen. Mintha az individualitásom a határtalan örökkévalóságba olvadna. (SH: A mibe?) A határtalan örökkévalóságba, és én csupán pihenek abban. Egy másik kérdést tett fel valaki, azt kérdezte: „Robert, ha tudatosság vagy, miért nem tudod, mi történik világszerte? Miért nem tudod, mi történik Európában, Irakban, vagy, hogy mit gondol a másik? Ha te vagy minden, hogy lehet, hogy nem tudod?” Ki tudna erre választ adni?

    SG: Senki nincs, aki tudjon?

    R: Jó nyomon jársz. (SG: Semmi nincs, ami tudja?) A tudatosság önmagában zárt. A tudatosságnak semmi köze a viszonylagos világhoz. Tehát, ha tudatosság vagy, túl vagy a viszonylagos világon. A viszonylagos világ nem létezik számodra. Hogy lenne hát tudomásod bármiről, ami viszonylagos?

    SH: Hogy mondhatsz ilyet, hogy semmi köze hozzá, mikor minden a tudatosságban történik?

    R: Az a megjelenés. Ami a tudatosságban történik, az megjelenés. Nem valóság. (SH: De tudatosság hiányában semmi nem történik, pont.) Pontosan, de a tudatosság tudatosságnak tudja magát. Nem másnak tudja magát. (SH: Ó, értem.) Azt mondod. De ha az tudatosság, akkor tudatosság. És minden a tudatosságra van ráfilmeződve. De a tudatosságnak csak önmagáról van tudomása. (SH: Máskülönben viszonylagos lenne.) Így van, viszonylagos lenne. (SH: Rendben.)

    SB: De egyes szentek képesek megcsinálni, képesek arra, hogy tudják, hogy mi történik.

    R: Ó, hát ők mindenféle erőkkel bírnak. (SB: ...olyan erőkkel, amelyek révén tudhatják, hogy mi történik a világ más részein, és más emberekkel.) Egyesek sziddhákat fejlesztenek ki, de ez veszélyes. (SL: Minek nevezik?) (SN: Valójában sziddhiknek.) Sziddhik, igen. (SH: Pszichikus erők.)

    SB: Azok az elme erői, ugye? (R: Persze.) Így hát korlátozottak?

    R: Minden könyv azt írja, hogy kerüld ezeket a dolgokat!

    SK: Úgyhogy, van a szenteknek egy másik csoportja, akinek spontán jönnek, és spontán merülnek fel, hogy a többi embert segítsék. (R: Hogy a többi embert segítsék?) Igen.

    R: Hát, egy bizonyos fokig, de a legmagasabb rendű út, hogy mindenütt jelenvalóságnak tudod magad. Akkor a többi emberré válsz. És ezen a módon segítesz nekik.

    SK: Ramana mindenkinek ismerte a szívét, aki hozzá jött?

    R: Hát persze. Nem tudott semmit, azért mindenkinek a szívét ismerte. Üres volt, és mindenki azt állítja, hogy segített rajta. Ő pedig azt mondta: „Én nem csinálok semmit.” De mindenféle csodákat tulajdonítottak neki. Ha üres vagy, hogy tudnál bármit is csinálni? Nincs mit csinálni.

    SL: Robert, azt mondod, hogy 45 órát ülsz a széken... (R: 45 órát.) (nevet) ...4-5 órát, de ez akkor is hosszú idő, olyankor milyen pozícióban ülsz?

    R: Úgy, mint most, úgy ülök, mint most. Mozdulatlanul ülök.

    SB: Robert, érzel-e ez idő alatt egy nagy extázist, vagy mindig ugyanaz?

    R: Mindig ugyanaz. Semmi nincs, ami érezzen, senki nincs otthon. (SB: De nagyon kellemes, ugye?) Boldog érzés, mindig az, még ebben a pillanatban is boldog érzés. Soha nem szűnik. (SB: Több, mint én elégítő.) Amikor magamban ülök, nem kell elérni semmit, csak lenni kell. (SB: Vagyis az állapot, vagy a hely én elégítő boldogság saját magára nézve.) Zavartalan, sosem szűnő boldogság. (SL: Csak LENNI?) Csak Énednek lenni.

    SH: Kivétel nélkül mindig abban az állapotban vagy?

    R: Soha semmi nem történik, ami kihozna belőle. (SH: Ez az, amit Sahaja Samadhi-nak neveznek?) Ez a Sahaja Samadhi. Levághatod az ujjaimat, átszúrhatsz egy tűt a fejemen, úgy vélem, érezném egy bizonyos mértékig, de az boldogságomat elvenni, úgymond, nem tudod. (SH: Nem is próbálnám. Azt akarom, hogy boldog legyél.) Hogyan tudnád elvenni? (SH: Vagy akarjam?) A tiéd is. (SH: Igen, annak kell lennie. Ha te megkaptad, mindannyian megkaptuk.) Mindannyian egyek vagyunk. Ezért nem kell tennem semmit, hogy boldoggá tegyem magam. Egyesek állandóan invitálnak. Időnként moziba viszem Danát, hogy boldoggá tegyem őt. De én boldog vagyok úgy, ahogy vagyok, nem kell csinálnom semmit. Nem kell mennem sehová, nem kell csinálnom semmit.

    SL: Akkor mi a célunk azzal, hogy ebben a mi hamis valóságunkban vagyunk? (R: Ezt hogy érted?) A hamis valóság azt jelenti, hogy ha nem vagyunk megvilágosodva, akkor a testünk csak azért van itt, hogy megvilágosodás állapotát elérje?

    R: Azt mondod, nem vagy megvilágosodva. (SL: Igen.) De én másképp látlak. Énemként látlak. Nem azt látom, amit te. Énemként, énem kiterjedéseként látlak. (SL: De én nem vagyok megvilágosodva, ezért nem látom magam a te kiterjedésedként.) Ki mondja ezt? (SL: Én.) Ki vagy te? (SL: Nem tudom.) Fedezd fel!

    SM: Robert, te így születtél. Nem kell újraszületnünk, hogy megvilágosodjunk, ugye? (R: Dehogy, minden megcsinálható most.)

    SF: Csak egy dolog arról a levélről, amit megosztottál velünk a múlt héten, amely... (R: Melyik?) Az a levél, az a nagyon szép levél. (R: Ó, a fickó New York-ból.) Az jutott eszembe, hogy ez rámutat, hogy lehetséges, hogy bármelyikünkkel megtörténhet. (R: Persze, ez nem kérdés.) Robert, ez elkerülhetetlen számunkra?

    R: Óhatatlanul be fog következni, elkerülhetetlenül. Ez a természeted. (SH: Ez jó hír.) (nevetés) Persze. (SH: A legjobb.)

    SB: De lehet, hogy sok-sok életre szüksége van, ugye?

    R: Miért? (nevetés) (SK: Csütörtökökre és vasárnapokra van szükséged?) Miért? Miért nem ébredsz fel ebben a pillanatban? (SK: Ühüm.) Csak ébredj fel! Hagyd abba a játékot, csak ébredj fel! Mindössze annyit kell tenned, hogy megunod a világot, és csak felébredsz. Amíg vágyaid, kívánságaid és szükségleteid vannak, nem ébredhetsz fel. Hányan álltok készen, hogy az összes vágyat, kívánságot és szükségletet feladjátok? Nem túl sokan, ezért nem tudtok felébredni. Mert van valami az elmédben, ami nagyon fontos számodra. Szabadulj meg tőle, és fel fogsz ébredni! Még ha csupán arra gondolsz e pillanatban, hogy alig várod, hogy hazaérj, és megvacsorázz, ez is egy erős vágy. Megakadályozza a felébredésedet. Vagy, amikor elmész innen, meg fogod nézni ezt a filmet. Ez egy olyan vágy, amely megakadályozza a felébredésedet. A felébredéshez vágy nélkülinek kell lenned, teljesen vágy nélkülinek. Az elmédben, persze. Ez nem azt jelenti, hogy bármit is fizikailag kellene feladnod. Mentálisan kell feladnod.

    Például, ha kötődsz az autódhoz. És mindig az autód körül járnak a gondolataid, hogy mennyire szereted. Reméled, hogy senki sem fogja ellopni. Ezeknek a gondolatoknak el kell távozniuk.  Élvezd az autódat! Vezesd az autódat, de ne válj a megszállottjává! Az elmédben. Tehát semmit sem kell valójában, fizikailag feladnod. Mindent mentálisan kell feladnod.

    SB: Robert ez azért van, mert amikor vágy van az elmében, a tudatosság nem lehet színtiszta?

    R: Nem, minden vágy gondolatforma, és a gondolatforma átveszi a valóságnak a helyét. Tehát amikor a gondolatforma leigázásra kerül, bekövetkezik a valóság. Ezért kell az összes gondolatformának megszűnnie. És a vágy egy erős gondolatforma. (SB: Tehát a gondolatforma olyan, mint egy módosulat, ami megakadályoz valami egész és színtiszta és érzelemmentességet.) Mondhatod így, igen.

    SM: Vagyis Robert, előre el volt határozva, hogy mi mind ide jövünk, és veled leszünk?

    R: Kétségkívül. Semmi nem semmiért történik.

    SL: Én még mindig tanácstalan vagyok a tekintetben, hogy ha nem világosodtunk volna meg, vagy ha elértük a megvilágosodás állapotát, akkor is kötődnénk-e a testünkhöz?

    R: Nem. A megvilágosodás állapotának elérésekor természetes Éneddé válsz. És természetes Énedként ugyanúgy mész a dolgod után, ahogy mindig is szoktál, de nem vagy a dolgod, nem vagy a cselekvő. A tested teszi, amiért erre a földgolyóra jött, de neked semmi közöd hozzá. Elkülönült vagy. (SL: Köszönöm.) Más szóval, nem kell barlangba költöznöd, sem pedig őserdőbe visszavonulnod. Lehetsz a világban, és teszed, amit tenned kell. De nem kötődsz hozzá.

    SB: Tehát lényegében a tudatossággal azonosulsz, vagyis tudatossággal való azonosulás lép az énnel való azonosulás helyébe.

    R: Igen, fel kell ismerned, hogy a tükör, és ugyanakkor a visszatükröződés is te vagy. Látod a visszatükröződést, de tudod, hogy a tükör vagy, és nem a visszatükröződés. A tükörrel azonosulsz. (SB: Ez egy nagyon titokzatos állapot, vagy nagyon titokzatos hely kell, hogy legyen, amelyről semmit nem tudunk.) Sokat tudsz. (SB: Ez egy tökéletes rejtély.) Így jelenik meg az adnyání számára, de gyönyörű.

    SL: A megvilágosodottá válást követően azon tapasztalási szinthez tudsz visszatérni, amelyikhez csak akarsz?

    R: Nem. Nem fogsz ilyet tenni. Úgy fogsz maradni. Ébren maradsz. (SL: Tehát nem fogsz sziddhik után kutatni? Ez az, ahogyan hívják?) Sziddhik, erők, erők. (SL: Oké, szóval nem mennél arra a területre?) Se szükséged, se vágyad nem lesz iránta. (SL: Mert egyáltalán semmilyen vágyad nincs e ponton?) Mindened megvan, mi egyébre lenne szükséged? Mindenné váltál. A sziddhik forrása, az erők forrása vagy. (SL: Tehát ezen a ponton szükségképpen még csak tudni sem akarsz semmiről.) Még gondolni sem akarsz rá.

    SK: Mégis felmerül időnként valami spontán a számukra, talán azért, hogy átadják a tanítványnak, a számára szolgáló segítségül. De nem kutatnak utána, nem vágynak a tudására. Az csak úgy felmerül. (R: Ez az, amiért most beszélünk.) Igen. (R: Ez az, amiért szatszangot tartunk.)

    SL: Igen, észrevettem, hogy a szatszangokon esetenként az emberek különböző dolgokról beszéltek. Érkezésedet megelőzően beszélgetünk és vitatkozunk, és te sokszor beleszövöd a beszélgetésbe azokat a dolgokat, amelyek spontán, maguktól kerültek szóba a vita során. (R: Megesik.)

    SG: Igen, megesik. Olyan dolgokról beszélsz, amelyek nagyon a témához tartoznak. Legalábbis személy szerint nekem, nyomta a lelkemet. Ez majdnem minden alkalommal megtörténik. (R: Amíg segít.)

    SB: A vasárnapi szatszang kezdetén azt mondtad, hogy mindig az énbe bonyolódunk, és mindig magunkra összpontosítunk, és nincs hely a tudatosságunkban a valóság ragyogásának. (R: Oké?) És aztán, ez volt az első rész, és aztán az isteni tudatlanságról beszéltél. (R: Oké. Mi a kérdés?) A kérdés, amit ténynek látszik számomra, hogy mindig én egóban, énbe bonyolódottak vagyunk, én szemlélők vagyunk, és az én nézőpontja szerint élünk. Úgy tűnik, hogy ez az önmegvalósítás akadálya.

    R: Annak, aki ön-kutatást gyakorol, nincs szüksége semmi másra. Meditációra sincs szüksége, olvasásra sincs szüksége. Egyedül szatszangra, ön-kutatásra van szükséged. Ha nem gyakorolsz ön-kutatást, minden másra szükség van.

    SL: Szóval a „Ki vagyok?” én az ön-kutatás. (R: Igen.) „Nem a test vagyok.”

    R: Feledkezz el a „nem vagyok a test”-ről! Tedd fel magadnak a kérdést: „Kihez jönnek a gondolataim?” (SL: És próbáljak válaszolni a kérdésre?) Nem, a válasz magától fog érkezni: „azok énhozzám érkeznek.” És amikor azt tudod mondani: „hozzám érkeznek”, maradj az énen! Kövesd az ént a szívközpontba! Maradj az énen! (SL: Úgy érted, tegyem fel a kérdést, hogy ki az én? Ki az én?) Nem, amikor az énen maradsz, ne kérdezz semmit! Csak maradj rajta! De amikor egy másik gondolat jön, hogy közbelépjen. Akkor tedd fel a kérdést: „Kihez jön ez a gondolat?” Az énen maradáson azt értem, hogy kövesd az én-szálat, a szívbe. „Hogyan merült fel az én? Honnét jött?” És természetesen, ha követed a tetőpontjába, fel fogod ismerni, hogy nem létezik. Az én éppen nem létezik. Nincs én. Olyan, mint az ég kék. Az én csupán egy gondolat. Ismétlem, ezért mondom, hogy: „A gondolataid leállításakor az én elenyészik.” Ezt érzem a legjobb útnak, a leggyorsabb útnak. Csak mondogasd magadnak: „én – én”. Csinálhatod a légzéseddel együtt. Lélegezz be, mondd, hogy „én”, lélegezz ki, és mondd, hogy „én – én, én – én.” Az én Isten utóneve. Nagyon nagy az ereje.

    SH: Ez a legjobb mantra arra a célra? (R: Ó, igen.) (a tanítványok különféle mantrákat sorolnak)

    R: Az más. Nem akarok buddhista mantrákba belemenni. De az „én – én” a legerőteljesebb, ami létezik. (SH: Az volna, huh?) Igen. Ha mantra használatára van szükséged.

    SG: Szóval, még az „én vagyok” mondogatása is? (R: Az „én vagyok”-ot is mondogathatod, ha tetszik.) Ugyanazok? (R: A légzéseddel párosítva ugyanazok. Belégzéskor azt mondod, „én”, kilélegzéskor, hogy „vagyok”. De jegyezd meg, hogy az ön-kutatás nem mantra. A „Ki vagyok én?” nem  mantra! Csak amiket mondtam nektek, azok mantrák, azokat használhatod mantraként.)

    Jöjjön egy kis zene!

    (a zene után újra kérdés következik)

    ST: Amikor Isten nevét kimondod, az nem valami önmagadon kívülit jelent? Az Isten használata, az Isten név, valami olyasmi, ami nem része a...

    R: Amíg a testnek hiszed magad, addig Isten Ishvara, a karma ura, létezik számodra. Amikor felismered, hogy nem vagy a test, az Isten típusa eltűnik. De az Isten nagyon valóságos, amíg a testnek hiszed magad. (ST: De te szoktad használni az Isten, az Istenbe vetett hit szavakat, márpedig az része az Énünknek, ugye?) Isten semmi más, mint Éned, pontosan, de amikor azt mondod, „én vagyok Isten”, egóssá válik. Jobb azt mondani, hogy „Isten az Énem”. (ST: És a kifejezés előre jól elrendezett, nem kívülről való.) Hogy micsoda? (ST: Hát nem önmagunktól különálló, előre elrendezett?) Amíg hiszel a testben, létezik reinkarnáció, létezik karma, és minden előre elrendezett. Amint felismered, hogy ki vagy valójában, mindez eltűnik. Feleslegessé válik. (ST: Akkor mi előre elrendezett?) Az előre elrendezett azt jelenti, hogy minden el volt tervezve, mielőtt a testedbe jöttél, mivel azt hiszed, hogy a test vagy. Minden el volt tervezve, mielőtt Ishvarával, a karma Urával jöttél. Egy kicsit zavarosnak tűnik, mivel valójában nem létezik. (ST: Igen, ez az, amire kíváncsi voltam?) De amíg azt hiszed, hogy a test vagy, így működik.) (ST: Minden előre elrendezett, egészen addig, amíg a testnek hiszed magad?) Igen.

    SH: Valóban létezik, vagy létezni látszik?

    R: Létezni látszik. (SH: Igen. Valójában nem valóságos.) De amikor azt mondom, vagy te azt mondod, úgy hangzik, hogy könnyen meg lehet tőle megszabadulni. Nem így van. Nagyon erős, vagy erősnek tűnik. (nevetés) (SH: Ily módon előre elrendezett.) (nevetés) Pontosan. (SH: Akkor, ki rendezte el előre?) Az előrendező. (SE: A nem létező előrendező?) (nevetés)

    R: Pontosan. De értsd meg, hogy egyesek, különösen az újak, amikor olyanokat mondasz, hogy semmi nem létezik, felhatalmazásnak tekintik, hogy úgy cselekedjenek, ahogy akarnak. Tehát óvatosnak kell lenned! (SH: Engedd, hogy az egó forró dróton menjen!) Pontosan.

    ST: De mégis, mind itt akarunk lenni. (R: Mit akarunk mind?) Mind itt akarunk lenni, veled. (R: Ez előre el van rendezve.) De nem hiszünk a testünkben többé.

    R: Nem hiszel benne? Ha megcsíplek, fogsz hinni benne? (a tanítványok nevetnek) Értsd meg, amit az előbb mondtam! Az nem az, amiben hiszel, hanem az, ami valójában vagy. Ha tovább megyünk egy lépéssel, egyikünk sem létezik oly módon, ahogyan gondoljuk. Egyikünk sem test. De az nevetségesnek hangzik, hogy azt mondod, hogy a testnek érzed magad. És amikor a transzcendentális állapotba kerülsz, csak akkor ismered fel, hogy nem vagy a test. Így a dolognak működnie kell önmagadon. Akkor nem fogsz kérdést feltenni.

    SN: Vagyis az idea szerint valahogy meg kell szabadulni a kérdésektől?

    R: Szabadulj meg előbb a testtől, azt követően nem lesz kérdés.

    SB: De nem vagyunk már a tudatában, már megszabadultunk a testtől, mert az egy vagyunk, aki abból kinéz.

    R: Megszabadultál a testtől, de biztos vagy benne? Határozottan tudod, hogy vagy? Mikor zavart meg téged valami utoljára? (S: Hat másodperccel ezelőtt.) (nevetés) A válasz a kérdésben van. Könnyű dolog az igazságról nyilatkozni. Nem vagyok a test, nem vagyok az elme, ez vagyok, az vagyok. De amikor a mindennapi életedet kell élned, az az, amikor elkapod önmagad.

    SK: Ez az, amiért jó dolog LA-ban élni (nevet) (R: Mondhatod ezt.) Talán el kéne mennünk egy vidéki túrára, lemenni a sziklákhoz, vagy valahová, hogy megnézzük, hogyan... (R: Mehetsz elsőként, és beszámolsz nekünk, mi történik.) Több helyen dolgoztam már, tényleg durva helyeken a városban, éjszakai munkán. Láttam az ilyesmi dolgok döfését és anyagát, amik éjszaka működnek. (R: Milyen munkát végeztél?) Csempe, csempe rakás. (R: Éjszaka?) Igen a cipőüzletekben, miután bezártak, LA belvárosában. (R: (nevet) Itt egy éjszakai csempe rakó.)

    SH: Duplája lenne a fizetség. Okos dolgot kell csinálni. (SK: Igen duplázd meg a képzettségedet.)

    SL: Robert láttad Istent? (R: Nem, Isten az Énem.)

    SG: Robert, megint egy kérdés, ami az eszembe jutott... (R: Milyen észről beszélsz?) (nevetés) Arról az észről, amit az enyémnek vélek. (nevetés) A kérdésem az, hogy a valódi természetem miért határtalan, miért hinném azt, hogy ez a dolog vagyok mindezekkel a problémákkal, dolgokkal és mindennel, miért kellene eljutnom olyan...

    R: Ki az én, aki azt hiszi? Te nem vagy a problémák, nem látod? Nem olyan módon létezel, ahogy azt gondolod. Ez az ég kékhez hasonló. Te egyáltalán nem olyan vagy. Csak arra hipnotizáltak, hogy azt hidd, hogy olyan vagy, de nem vagy. (SG: És a te hipnózist megszüntető utad az elme lecsendesítése?) Csendesítsd le az elmét, és ismerd meg az igazságot, és az igazság szabaddá fog tenni!

    SB: Vagyis ez a téves identitás esete. (R: Mondhatod így.) Akár a Sherlock Holmes filmek.

    SK: Nézett már valaha valaki téged, aki filmet nézett és sírni kezdett? És te ott ülsz és elgondolkodsz, hogy ha a filmek nem valóságosak, akkor miért sírnak rajtuk? Úgy érzik, szeretik, hogy bele akarnak bonyolódni a tőle kapott vágy és érzés révén.

    R: Annál ez több. Emlékszem, hogy tegnap az Ananda maya filmet nézve kicsordultak a könnyeim. (SL: Melyik résznél?) Miközben őt figyeltem, miközben őt néztem cselekvés közben. (SL: Miért?) Miért? Ki tudja? Kell lennie oknak? Nézd, sok ember van abban a félreértésben, hogy az ön-megvalósult emberek hidegek és semmi nem zavarja őket, semmi nem zökkenti ki őket, csak sétálnak, mint egy kődarab, ám ez nem így van. Érzel, és együtt érzel, örülsz, boldog vagy. Teljes megértéssel vagy a társad iránt. Én te vagy, és te én vagyok. Nincs elkülönülés. Így amikor neked fáj, én sírok.

    Az a hibája ennek az útnak, hogy sok advaita követő gondolja, hogy hidegnek és kiszámítottnak, érzések nélkülinek, emóciók nélkülinek, érdektelennek kell lenned. Egyáltalán nem így van, sőt ellenkezőleg.

    SB: Robert, ha senki nincs otthon, nincs  ego, ki az, aki úgy érzi, sírnia kell? (R: Mit tudom én?) (nevetés) Maga Isten? (R: ki tudja? Sejtésem sincs?)

    SL: Egy film nézése ahhoz hasonló, ahogy te – nem te, hanem – az ember úgy nézi magát, mintha filmet nézne?

    R: Nem, én éppen úgy nézem filmet, ahogy te, nincs benne semmi különleges. (SL: Az előbb azt mondtad, hogy amikor csak nézzük magunkat, úgy kell magunkra néznünk, mintha filmet néznénk. Hogy lépünk hátra megint egy lépést?) Amikor látlak téged, amikor nézlek téged, látom, amit csinálsz, de ez bejön és kimegy, és eltűnik. Így ha megsérülni látlak téged, sírok, mert fáj neked, de ezt nem emocionálisan érzem. Máshogy érzem, nem tudom elmagyarázni. (SL: Mi van önmagunkkal, miért hisszük, hogy látjuk önmagunkat, a testünket.) Csendesítsd le az elmédet, és az gondját fogja viselni önmagának! (SL: És azt mondtad, hogy valamiképpen figyelnünk kell önmagunkat, amit csinálunk?) Válj figyelmessé, igen. Kezdd el holnap reggel, amikor az ágyból felkelsz! Figyeld meg a lábaidat, amint a padlóra lépnek! Lásd, ahogyan állsz! A fürdőszobába menésedet, a fogaid kefélését, a reggelizésedet. Válj figyelmessé minden egyes ténykedésedre! Figyeld önmagad, lásd, milyen sokáig tudod fenntartani azt! (SL: Jelen lenni, az itt és mostban.) Igen, ugyanaz a dolog. És az szintén lecsendesíti az elmét. Ne aggódj a jövő miatt, és feledkezz el a múltról! Maradj kiegyensúlyozott! De megismétlem, nehéz ezt megtenni, hacsak az elmédet le nem nyugtatod. Szóval ön-kutatás és elme lecsendesítés jön először. Sammy?

    SG: Lehet mondani, hogy valamilyen szinten mindez Isten álma?

    R: Nos, nincs Isten, hogy álma legyen. Akkor ki álmodik? Senki sem álmodik. Ez egy illúzió. (SG: Az Én?) Az Én nem álmodik. Olyan, mint az ég kék, megismétlem, nincs ég, és nincs kék. Szóval senki nem álmodik semmiről.

    SM: Robert, az egy nagy rejtély, ami feltárul az ember számára, amikor megvalósulttá válsz?

    R: Ami feltárul az ember számára az, hogy te vagy az Énje mindennek. (SM: Ennyi?) Ennyi. (nevetés) Mit akarsz még? A süteményedet akarod, és meg is eszed. (SM: Kell, hogy legyen valamilyen célja mindezen nyomorúságnak, amin keresztül megyünk?) Amikor azt gondoljuk, hogy van cél, azért tesszük, mert van testünk, úgyhogy azt gondoljuk, hogy van cél. De amikor megérted, hogy nem vagy a test, akkor nincs cél. Nincs célja a létezésnek.

    SB: Azt sem lehet mondani, hogy a megvalósítás öröme miatt nincs cél? (R: Nem.) (nevetés) Vagy azon felismerés öröme miatt, hogy a létezés vagy?

    R: Kinek van szüksége az örömre? Az Énnek van szüksége az örömre? Az Én öntartalmazó. Nincs szüksége az örömre, amiről beszélsz. (SB: Ennek felismerése a korlátoktól való mentesség?) Ez viszonylagos öröm. (SB: Tehát az Én megvalósította az ő korlátoktól való mentességét?) Akkor valósítod meg, akkor örülsz, amikor nem vagy meg valósított. De az Én számára nincs öröm, mert az öröm már jelen van, nincs szüksége semmire, hogy örömöt érjen el. Te csinálod.

    SH: Touche. (R: Touche.) (a tanítványok nevetnek)

    SL: Lecsendesítette az elmédet. (nevetés) (SH: Ami gondját viseli a kisarjadásodnak.) (nevetés)

    R: Értsd meg, ha megengeded, még egyszer elmagyarázom, hogy fogalmam sincs, hogy én mi vagyok. Az emberek csúfolnak engem. (a tanulók nevetnek) Hallanod kellene néhány nevet, amelyeken neveznek engem. De nem megyek körbe, mondván, hogy „Dnyání vagyok, Dnyání vagyok.” Mivel ez egy szó, amit rám akasztasz. De én ráadásul azt sem tudom, hogy mit jelent. Én csupán az Énem vagyok. Ennyi.

    Mélyen szántó ideáink vannak az ön-megvalósításról, és ez az, ami visszatart téged, a mélységed miatt. Hagyd abba, hogy mélységekben legyél! Legyél csupán az Éned, és felejtsd el az egészet! Rendben, Arnold? (SA: Rendben.) Ez annyira egyszerű, és mi bonyolulttá tesszük.

    Mit csinálunk ezekkel a szalagokkal? (nevetés) (SB: Segíti támogatni az egómat.)

    R: Nem tudom, mit csinálsz ezekkel a szalagokkal, de engem telefonon hívogatnak New York-ból, Új-Zélandból, a világ minden tájáról. És a szalagról beszélnek. (a tanítványok nevetnek) Hová küldöd te ezeket a szalagokat?

    SB: Eladjuk őket a feketepiacon.

    SM: A mi szalagjaink a legjobb út kiegyensúlyozottság fenntartásához. Hallgatom őket, mielőtt lefekszem. Mielőtt reggel felkelek, azelőtt hallgatom, időnként éjszaka is hallgatom, és egész éjjel hallgatni fogom, és fel fogok ébredni, és azok még mindig mennek. (nevet)

    R: De azt kell, hogy mondjam, hogy addig kellemes, amíg megy, de a legjobb út, ha meztelenül állsz Isten színe elé, semmi nélkül, még egy mankó se. Vigyél az én vagyok úton, az a legjobb út. (ST: Isten elé?) Éned elé. Emlékezz, amíg azt hiszed, hogy a test vagy, addig van Isten, tehát Isten elé. Amíg meg nem érted, hogy én az vagyok. (ST: Arra gondolsz, azzal a kifejezéssel minket illetsz?) Igen. (ST: De önmagadat nem illeted azzal a kifejezéssel, ugye?) Nem.

    SL: Robert, igaz, hogy amíg a testnek hiszed magad, addig van Isten? Igaz ez az ateistákra? (a tanítványok nevetnek)

    R: Hát, az ateisták nem hisznek Istenben egyáltalán. De akár hisznek akár nem, létezik egy erő, ami úgy rángatja őket, mint egy bábut.

    (szalag vége) [TOC]

Kategória: Robert Adams | Hozzáadta:: nisargadattin (2013 November 16)
Megtekintések száma: 350 | Hozzászólások: 1 | Címkék (kulcsszavak): Robert Adams | Helyezés: 5.0/5
Összes hozzászólás: 1
0
1  
koszonom

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]