Főoldal » Cikkek » Robert Adams

Robert Adams: Még többet a szatszangról - 29. átirat

Még többet a szatszangról

29. átirat
1990. december 9.

    Robert: Teljes szívemmel, teljes lényemmel, és teljes lelkemmel üdvözöllek benneteket. Szeretlek titeket.

Ez szatszang. Kétféle ember jön ide. Egyfelől bhakták, vallásos emberek, másfelől Dnyánák, Dnyáník, a Dnyáníra tudásra törekvők. És ha tiszteljük egymás érzéseit, jól ki fogunk jönni. Mindkettő ugyanahhoz a célhoz vezet. Mindkettő önmegvalósításhoz vezet. Nincs különbség. A különbség a tanú szemeiben van.

    Mi a szatszang?

    A szatszang egy nagyon erőteljes eszköz. A szat azt jelenti, létezés. A szang azt jelenti, hogy a létezés lábainál. Igaz természeted a létezés, az Én. Az Én mindenütt jelenvaló. Tehát ülsz a lábainál az Énnek, amely nem más, mint a te Éned. Ez nem metafizikai találkozó. Nem előadás. Nem filozófia. A jelenlét maga. És ha elég gyakran látogatod, akkor ez minden, amit tenned kell.

    A szavak, amelyeket kiejtek, nem bírnak túlságosan sok jelentéssel. A csönd az, amely ékesen szól. És a csönd valamennyiünknél ugyanaz. A csönd az Én. Ha a csöndben pihensz, az Énné válsz.

    Néhányan, akik ide jönnek, még mindig azt hiszik, hogy valamiféle találkozóra, összejövetelre jönnek. Úgyhogy vasárnap idejönnek, mert nincs jobb dolguk. Hétfőn mennek, hogy meghallgassák Swami Misugananda Yogit. (nevetés) Kedden mennek, hogy megnézzék Swami Nunut, csütörtökön megnézik Professzort, és így tovább, és szórakozni jönnek. Hány éve csináljátok ezt, és mi haszna?

    A javaslatom az, hogy válassz ki valamit, amit vonzónak találsz, és merülj bele igazán, legalább hat hónapon keresztül, és lásd, mi történik! De ha túl sok könyvet olvasol, mindenféle tanításokat látogatsz, különféle találkozókon veszel részt, teljesen össze fogsz zavarodni, és mielőtt megtudnád, elmúlik harminc év, ötven év, és nem leszel jobb, mint azelőtt voltál.

    Most egy példa: kaptam egy hívást ma Santa Cruz-ból. Nos, elárulom, ki volt, Jim Vanderbelt. Ő nagyon erős fű felhasználó. (nevetés) Most érdekes volt, amit mondott, azt mondta, hogy miután kb. négy-ötször lehetett itt, ma reggel felébredt, és füvet próbált szívni, ahogyan mindig, és nem tudta elviselni. (nevetés) Nem tudta elviselni. El kellett dobnia. Nem tudja, miért. És egy olyan belső boldogságot érez, amilyet azelőtt soha nem érzett.

    Azért mesélem ezt, hogy megmutassam nektek, hogy csupán azért, mert a szatszangon vagy, minden megoldódik az életedben, minden. Kezdesz a dolgokra lágyabban reagálni. Kezdenek az üzelmeid zavarni, úgymond. Nyugodttá, békéssé, ellazulttá válsz. De erősítened kell a Szatszang utáni vágyadat! Szeretned kell azt, és úgy kell kezelned, mint egy entitást, mint egy dolgot magát, mint egy tanítást! Csupán az, hogy itt vagy, mindent meg fog tenni érted.

    A kántálás nagyon fontos processzus. Egy-hegyűvé teszi az elmédet. Amikor az elme egy-hegyűvé válik, összpontosítani tudsz az Énre. És az Énre való összpontosítással az elme megsemmisül, és szabaddá válsz.

    Ne tartsd természetesnek azokat a dolgokat, amelyeket itt cselekszünk! Minden fontos, minden. Ha belemélyedsz, rövid időn belül látni fogod az eredményeket. De ha csak szórakozni jössz, mert nincs jobb dolgod, ahogy mondtam korábban, még 50 év múlva is tanítókhoz fogsz szaladgálni, Indiába fogsz szaladgálni, különböző állapotokba fogsz kerülni, utakat vagy metódusokat fogsz keresni önmagad megtalálásához.

    De valójában nincs út és nincs módszer. Az Én az Én, ahogyan a nap is mindig süt. Csak el kell távolítanod a felhőket, és a nap megint sütni fog, mint ahogy mindig is sütött. És hát az van, hogy minden, amit tenned kell, hogy eltávolítod a tudatlanságot, a világot és az ő az összes konzekvenciáit az elmédből, és szabad leszel.

    Mindenki boldogságot, békét, szeretet, és a problémamentességet keres. Ki ne akarná ezt? Igazából mindenki akarja a boldogságot, békét, szeretetet és problémamentességet. De beleesnek egy hibába, mégpedig abba, hogy azt hiszik, meg kell oldaniuk valamit. Amíg azt hiszed, hogy meg kell oldanod valamit, vagy, hogy el kell érned valamit, soha nem fogod véghezvinni. Mivel ez az egó és az elme bevonása. Az ego-elme szűkölködik, ő az, ami akar, ami válni akar, ami szerezni akar. Ha megérted kissé igaz természetedet, hogy Szellem vagy, hogy abszolút értelem vagy, végtelen bölcsesség vagy. Ha abban időzöl, egyedül az lesz a valóságod. És minden más, ami nemkívánatos, el fog tűnni.

    Nem mondom azt, hogy a világ változni fog. Hanem csak másképpen fogod észlelni a világot, amelyben élsz. Minden meglehetősen semlegessé fog válni, és abba fogod hagyni a harcot, abba fogod hagyni, hogy megpróbáld elérni, hogy a dolgok történjenek. Még a hétköznapi ember is mondhatja: „Ha nem érem el, hogy a dolgok történjenek, sehová sem jutok. Semmi sem fog történni.” Éppen ellenkezőleg, korokon keresztül ismert volt, a spirituális Mesterek révén, hogy amikor csöndessé válsz, amikor abbahagyod a túlságosan sok gondolkodást, amikor nyugodttá, gondolatmentessé válsz, vezetést és segítséget kapsz abban, amit csinálnod kell, és minden jól fog alakulni. A tested speciális okból jött erre a földre. Végig fogja csinálni, nem számít, hogy te mit gondolsz.

    Más szóval, ha dolgoznod kell, fogsz munkát találni, mindegy, mi történik. Még ha emberek ezrei vannak is munka nélkül, te fogsz munkát találni. Ha nem kell dolgoznod, bármilyen keményen próbálkozol, nem leszel képes dolgozni, nem fogsz munkát találni. Még ha állások milliói állnak is rendelkezésre. Ez mind karmikus, neked nincs közöd vele. A te feladatod és küldetésed az, hogy egyszerűen ne reagálj semmire.

    Tudom, hogy ez furcsának hangzik, különösen azok számára, akik érintettek a munkában. Még az a gondolatod és érzésed is felmerül, hogy ha nem keresek munkát, ha nem tervezek, ha nem gondolkodok róla, nem fog intéződni. Éppen ellenkezőleg, valami vezetni fog téged és irányítani fog téged. Egy titokzatos hatalom fogja a gondodat viselni mindenben. Ez csak akkor történik, amikor érted, hogy nem én vagyok a cselekvő. Amíg azt hiszed, hogy te vagy a cselekvő, neked kell küzdened, neked kell harcolnod, neked kell versenyezned, és neked kell a dolgokat elsimítanod.

    De amint felismered, hogy nem én vagyok a cselekvő. Nem én kértem, hogy megszülessek, nem kellett keresztülmennem ezen a pozíción, hogy azok legyenek a szüleim, akik, hogy felnőjek, ahol felnőttem, ez mind karmikus. Ugyanaz a hatalom, ami gondoskodott erről, fog gondoskodni rólad most. Ő fog a megfelelő helyre helyezni. Ő fog gondoskodni a pénzügyeidről, az egészségedről és minden másról. A te feladatod az, hogy figyelmedet az Én felé fordítsd.

    Mi az Én?

    Az Én az igazi természeted, az, ami vagy. Az Én tudatosság.

    Mi a tudatosság?

    A tudatosság a hatalom, amely tudatában van önmagának. Önmagát tartalmazza, mindenütt jelenlévő. Amikor szeretetről, békéről, Istenről, örömről, boldogságról, üdvösségről beszélsz, tudatosságról beszélsz. Ezek a szavak csak más kifejezések a tudatosságra. A tudatosság te vagy. Az Én, a tudatosság, ezek mind szinonimák. Mind rád vonatkoznak.

    Most mit látsz? Mire reagálsz?

    Az elme kifelé megy, és problémákat okoz, és te megpróbálod megoldani azokat. Nem tudod. Mivel az egyik probléma megoldásakor egy másik bukkan elő, és ennek sosincs vége. Ez olyan, mintha megpróbálnád kiszámítani, hogy mi volt előbb, a mag vagy a fa? Sohasem jutsz semmire, nincs megoldás. Az emberek problémákat próbálnak megoldani, mióta világ a világ, és a világ egyre rosszabbá válik. Semminek nincs adekvát megoldása, ha odakint próbálod megoldani. A nagy titok abban rejlik, hogy

    Hagyd a világot békén, merülj Énedbe, és ott boldogságot, örömöt és békét fogsz találni!

    De hogyan merülsz önmagadba? Hogyan merülsz mélyen önmagadba? Azáltal, hogy felteszed a kérdést, hogy „Ki vagyok én?” Úgy vélem, ez a lehető leggyorsabb módszere a felébredésnek. Más módszerek is vannak, de én személy szerint ezt találtam a leggyorsabbnak. Minden, amit tenned kell, a „Ki vagyok én?” kérdés. Nem kell válaszolnod, nem kell elemezned semmit, nem kell előállnod semmilyen megoldással. Egyszerűen tedd fel a kérdést: „Merről jöttem? Honnét jöttem? Mi a forrása az énnek?”

    Sok ember gyakorolta a Dnyána Márgát, elkövetve a hibát, hogy az énre összpontosítottak, és ez az, amiért nem jutsz sehová. A forrásra koncentrálj, ne az énre! Az én egy illúzió csupán. Csak egy olyasvalami, ami olyannak tűnik, mint a tested. Nincs momentuma, nincs szubsztanciája. De mégis az ént kell nézned. Az énben kell időznöd. Mert az vezet téged a létezés forrásába. A minden forrásába.

    Ezt úgy csinálod, megint, hogy megkérdezed: „Honnét jön az én?” Nem válaszolsz. És megkérdezd megint: „Ki vagyok én?” Soha nem válaszolsz. Ha válaszolsz, az elméd az, amely játékokat játszik veled. Az egód nagyon erőteljes, nem szeretne megsemmisülni. Játékokat fog veled játszani. Egyszerűen felteszed a kérdést, de soha nem válaszolsz. A válasz a megfelelő időben érkezni fog. Úgy fogja felfedni magát, mint te. Türelemre van szükséged, fordíts rá időt! Ne gondold, hogy egy éjszaka alatt meg fog történni! Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem. De ne gondolj azokra a dolgokra! Ha valóban szorgalmasan dolgozol éneden, nem lesz időd a világ hibáinak a keresésére. Mert az én fogja lekötni a figyelmed egészét. Minek adod át a figyelmedet most? Mi okoz neked fájdalmat? Mi zaklat téged?

    Ez folytatódik, egyszerűen azért, mert minden figyelmedet, teljes fókuszodat arra a dologra irányítod, amire gondolsz, ami az életedet megsérti vagy hasonló, ami zavar téged. Hadd emlékeztesselek, soha semmit nem fogsz megoldani ily a módon. Tűnhet úgy, hogy megoldod, de valami más fog előbukkanni.

    Példaként: Egy hölgynek munkahelyi problémái vannak. Nem tud kijönni a munkatársaival. Olyanokat mond, hogy „Ezt csinálják velem, azt csinálják velem, ez nem az én hibám”, úgyhogy otthagyja az állását, és San Francisco-ba költözik. Szerez egy új állást. Az első néhány hónapban minden rendben van. De aztán ugyanazokkal a problémákkal találja szembe magát, az új munkatársaival. Mert magával vitte azokat. Mivel még nem ismeri fel. Azt gondolja, hogy az emberek. Azt gondolja, hogy a környezet. Azt gondolja, hogy a gazdaság. De sohasem áll neki kutatni önmagát, megkérdezve magától: „Miért van ez a problémám? Miért tapasztalom ezeket a dolgokat? Ki a tapasztaló? Én. Ki vagyok én? Ki az én, aki tapasztalja ezeket a problémákat? Honnét jön az én? Mi a forrása?” Időzz az énben, de ne összpontosíts az énre! Időzz az énben, kövesd az ént a forrásba! Egy napon fel fogsz ébredni, és szabaddá fogsz válni. De ismétlem, ne készíts menetrendet! Ne próbáld elérni, hogy idén, vagy holnap, vagy tegnap megtörténjen! Megtörténhet, ne törődj vele! Végezd el a szükséges munkát, és minden ki fog alakulni. Az idő nagyon gyorsan elrepül. Mielőtt megtudnád, itt az idő, hogy elhagyd a testedet.

    Mit vittél véghez? Szabaddá váltál?

    Ha nem, újra meg újra meg újra keresztül kell menned a reinkarnáció és a karma illúzióján, úgy tűnik. Amíg meg nem tanulsz elengedni, amíg meg nem tanulod, hogy ne reagálj semmire. Hogy ne keress hibát. Hogy ne próbáld elérni, hogy a világ a kívánságod szerint pörögjön, hanem átadd magadat teljesen Énednek. Megadni magunkat nagyon fontos. Kinek adod át magadat? A forrásnak, az Énnek.

    Mondhatsz ilyesvalamit: „Oké Én, vedd el a problémáimat! Vedd el a negativitásomat, vegyél el mindent, legyen a Te akaratod szerint! Többé nem törődöm ezekkel a dolgokkal.” És abbahagyod, hogy személyre helyre vagy dologra reagálj. Kiforrottá válsz. Nyugodttá válsz, minden viszontagság ellenére. Nem számít, mi néz szembe veled. Boldoggá, békéssé és nyugodttá válsz.

    Ez, megint, nem történhet mag által. Szüksége van a segítségedre. Nem tudod azt mondani, hogy „Ezt fogom csinálni”, és az fog történni. Ahogyan Jim, sosem mondtuk, hogy hagyja abba a fű szívását. De már egyáltalán nem vágyik rá. Ez magától történt. Ugyanez fog történni a te ügyeidben. Ha végzed a munkát, és dolgozol az önkutatáson, önmegadáson, „Kihez jön ez? Ki érzi magát izgatottnak? Ki érzi magát lehangoltnak? Ki érzi, hogy mások kihasználnak? Honnét jönnek ezek a gondolatok? Tőlem származnak. A múltamból, az előző életekből. Ezeket a gondolatokat én gondolom. Minden az én hibám. Minden énbelőlem jön. Tehát, ki vagyok én? Honnét jött az én? Miképpen született? Valóban létezik?” És egyre mélyebbre és mélyebbre mész, kutatva, honnét jött az én. Ki által született?

    Ahogy követed az ént, egy napon valami történni fog. Egy fényrobbanásnak tűnhet, és mindent ki fog égetni. Az összes karmádat. Az összes szamszkárádat. Minden el fog tűnni, ami valaha zavart téged, és te szabad leszel. És fel fogod ismerni, hogy minden jól van, és minden úgy alakul, ahogy kell. És nincsenek problémák.

    Minden jól van, és minden úgy alakul, ahogy kell.

    Volt egyszer egy nagy királyság, és annak volt egy miniszterelnöke. És a miniszterelnök elment a Gurujához, akinek egyszerűen az a mondása, hogy: „Minden jól van, és minden úgy alakul, ahogy kell.” És a miniszterelnök azon töprengett, hogy miért mondja ezt. És a Guru szólt: „Csak gyere, és hallgasd meg e szavakat, és ismételgesd őket magadban!” A miniszterelnök elég gyakran ismételte, és a felvilágosodás megérkezett. És felismerte, hogy minden jól van, és minden úgy alakul, ahogy kell.

    Visszament hát a királyságba, beleült a székébe, és tanácsokkal segítette az embereket, ahogyan általában. Most a biztonsági erő fejének volt egy problémája. Aznap lett volna esedékes az előléptetése, de megkerülték őt, és másvalakit léptettek elő, ami zavarta őt. Elment hát a miniszterelnökhöz, és elpanaszolta neki a baját. És a miniszterelnök rámosolygott, és azt mondta: „Ne aggódj, minden jól van, és minden úgy alakul, ahogy kell.” Az őr dühös lett, és távoztában ezt motyogta magában: „Hogy mondhat nekem ilyet, ez nevetséges.”

    Most a főszakácsnak volt problémája, a felesége megszökött az egyik szakáccsal. És ez nagyon zavarta őt. Elment hát a miniszterelnökhöz, és megkérdezte: „Miniszterelnök úr, mit kellene tennem? A feleségem elszökött. Nagyon rosszul érzem magam.” A miniszterelnök azt mondta: „Ne aggódj, minden jól van, és minden úgy alakul, ahogy kell.” És a séf nagyon izgatott lett, és távozott.

    A hallban sétálva összefutott az őrrel, és elbeszélték a történeteiket. És azt mondták, „Rendezzük el ezt a fickót! Nem mondhat nekünk ilyen dolgokat, nekünk komoly problémáink vannak.” És azon tanakodtak, hogy milyen módon számoljanak le vele. A folyosón sétálva meglátták a királyi borbélyüzletet. És a király éppen királyi borotválásban részesült. A borbély kése figyelmetlenségből megcsúszott, és megvágva a király torkát, mély sebet ejtett. A padlón mindenhol királyi vér folyt. (nevetés) Ők pedig néztek, és ezt mondták: „Tudom, mit fogunk tenni”, és kigondoltak egy tervet.

    Aztán a király jobban lett, a nyaka körül egy pólyával. Mentek, és mondták: „Felség, mentünk, és elmondtuk a miniszterelnöknek, hogy elvágtad királyi nyakadat, és tudod mit, mondott? Azt mondta, hogy „Minden jól van, és minden úgy alakul, ahogy kell.” Erre a király felkiáltott: „Micsoda! Hozzátok elém!” Elé hozták hát a miniszterelnököt, és a király azt mondta: „Nézd a nyakamat, teljes fájdalomban vagyok. Látod a vágást és a kötést? Mi a véleményed róla?” És a miniszterelnök nézett, és azt mondta: „Ne aggódj felség, minden jól van, és minden úgy alakul, ahogy kell”, és a király felkiáltott: „Micsoda!” Hogy merészeled ezt mondani nekem, mikor szenvedek, dobjátok a tömlöcbe!” Így hát a miniszterelnököt tömlöcbe vetették.

    Éppen szerda délután volt. És minden szerdai délután a király vadászni ment a dzsungelbe a miniszterelnökkel. De miután a miniszterelnök a tömlöcben volt, egymagában vadászott.

    Élt a dzsungelben a Kali hívőknek egy törzse. És ezek a Káli hívők mindig feláldoztak valakit Kálinak. És ez éppen az áldozat napja volt. Így a Káli imádók főnöke azt mondta a hívőknek: „Menjetek, és keressetek nekem valakit, aki romlatlan, akit fel tudunk áldozni Kálinak!” A hívők lóra ültek, és kilovagoltak. És persze megtalálták a királyt. És nem törődtek vele, hogy király, vagy mi volt. Megragadták, és vitték a főnök elé. És a főnök azt mondta nekik: „Jó, hogy találtatok valakit, vetkőztessétek le, fürdessétek meg, és áldozzuk fel őt!” Elkezdték vetkőztetni, és meglátták a vágást a nyakán. És mutatták a főnöknek, és a főnök azt mondta: „Micsoda! Ez a fickó nem jó, nem romlatlan. Vigyétek vissza, ahonnan jött!” És visszavitték, és elengedték őt.

    Visszaúton a királyságba a király elkezdett gondolkodni, és azt mondta: „Várjunk csak egy percet, ha nem kapom ezt a vágást, holt húsétel lennék. A miniszterelnöknek igaza volt”, és visszalovagolt a királyságba, a palotába, és azt mondta, „Engedjétek el a miniszterelnököt!” Megtette és elmesélte a történetet a miniszterelnöknek és azt mondta:”egész idő alatt igazad volt.” A miniszterelnök erre azt mondta: „Nem csak ez, felség, de ha veled lovagoltam volna ma, és nem vetettél volna tömlöcbe, engem is elfogtak volna, és mivel nekem nem volt vágásom, feláldoztak volna Kálinak. Így a bebörtönzésem megmentette az életemet.” Ez a történet arra mutat rá, hogy amikor történik veled valami és azt úgy próbálod megoldani, hogy másokat okolsz, vagy azt hiszed, hogy veled van valami baj, szörnyűséges hibát követsz el. Mivel ha képes lennél rá, hogy a teljes képet lásd, bármi történik veled, végül a javadat szolgálja.

    Soha ne átkozd a sötétséget, ha nem érted, mi folyik.

    Ezért van úgy, hogy amikor zavarnak bizonyos dolgok, és sejtelmed sincs, hogy miért, és balszerencsédnek gondolod, vagy szemben állnak veled az emberek, illetve az élet nagyon kemény. Ha csupán magadba mélyedsz, mélyen magadba merülsz, és megkérdezed magadat: „Kihez jön ez?” vagy „Ki vagyok én?” és követed az ént a forrásba, minden fel fog tárulni számodra. MINDEN fel fog tárulni számodra. És zavartalan boldogságra, teljes örömre, és teljes békére fogsz találni. De el kell végezned a munkát. Nem lovagolhatsz csak úgy keresztül az életen, és nem csinálhatod a dolgokat, ahogy jönnek. Egyszerűen kezdd el az önkutatás munkáját, és minden más gondját fogja viselni önmagának. És emlékezz, ne kérdezz az időről, hogy mikor fog történni. Gondját fogja viselni önmagának.

    Emlékezzetek a viccre a zen buddhista szerzetesről, amit meséltem nektek! Szerzetes akart lenni. Úgyhogy Japánba repült, és volt egy megbeszélése a főnök Roshival. És a Roshi utasításokat adott neki, és elfogadta őt, és „Mellesleg, van egy dolog, amit elfelejtettem elmondani neked”, mondta. Mi hallgatási fogadalmat teszünk. Tízévenként csak három szót mondhatsz.” Azt mondta, „Oké”, és a szállására ment.

    Tíz év eltelt. És megbeszélésre ment a Roshihoz. És a Roshi megkérdezte: „Van valamit mondanod?” És ő azt mondta: „Az étel gáz!” És visszament a szálláshelyére. Eltelt még tíz év. Megbeszélésre ment a Roshihoz. A Roshi megkérdezte: „Van mondanivalód?” És ő azt válaszolta: „Az ágyak kemények!” És visszament a szálláshelyére. További tíz év tel el. Megbeszélésre ment a Roshihoz. A Roshi megkérdezte: „Van valamit mondanod?” És ő  azt válaszolta: „Igen, befejeztem!” És a Roshi azt mondta: „Nem tudlak téged okolni, azóta panaszkodsz, mióta idejöttél. (a tanítványok nevetnek)

    Velünk is így van. Állandóan panaszkodunk, és mindenért morgunk az életünkben, és a következő hét végén meg akarunk világosodni. (nevetés)

    Felejtsétek el, amit a megvilágosodásról mondok! Felejtsétek el az önmegvalósítást! Gyakoroljátok csupán az önkutatást, és járjatok szatszangra! Minden gondját fogja viselni önmagának.

    Szatszang akkor van, valójában, amikor csöndben ülünk, aztán kérdéseink és válaszaink vannak. De legtöbben még szeretitek, ha tartunk egy kis beszélgetést. Úgyhogy megteszem a kedvetekért. Tehát, most tegyétek fel a kérdéseket. Nyugodtan kérdezzetek bármiről, amit a spirituális élettel kapcsolatban szeretnétek, vagy az életetekkel kapcsolatban, ha arról szeretnétek. És meglátjuk, hová tartunk. Ez az, amiről mindez szól. Mindenki máshonnan érkezett. És lehet, hogy valami olyasmire akartok választ, amiről nem beszéltem. Nyugodtan kérdezzetek.

    SG: Robert, mi a különbség az énben tartózkodás, illetve annak követése, és az arra való koncentrálás között?

    R: Az énben tartózkodás, az én követése, pusztán figyelése az énnek, nézése az énnek, látása az énnek. Összpontosítás oda, ahová energiád egészét helyezed, és amivel eggyé válsz. Azt a forrással teszed. Például, amikor követed az ént, egy napon érezni fogsz valamit forrásában az énnek. És nézni fogod, figyelni fogod, ahogy az én megszűnik a forrásában. És a forrássá fogsz válni. Érzéseid, érzelmeid elnyelődnek a forrásban, és tudni fogod azt. Olyan békét fogsz érezni, amilyet azelőtt sohasem. Túláradó örömöt fogsz érezni. Zavartalan boldogságot fogsz találni a forrásban. De tartózkodj az énben, és kövesd az ént tanúskodó nézéssel, figyeléssel! Végül az én át a forrássá fog válni, ahol szabaddá fogsz válni.

    SE: Amikor Muktananda 1980-ban a városban volt. Emlékszem, egyszer egy szerzetes, egy Szvámi tartott előadást. És a hallgatóságból egy nő azt mondta: „Már egy ideje Sziddhi jógát gyakorlok, és minden nap lehangoltnak érzem magam, és minden nap egyre lehangoltabbnak érzem magamat. Alig tudok reggel felébredni. Nem tudok nap közben ébren maradni. Nyomorultul érzem magam. Fáj a testem. Fáj a fejem. És alig tudok napról napra életben maradni, és ez egyre rosszabb. Öngyilkosságra gondolok. És azt, mondja, hogy gyakorolok, és gyakorolok, már nyolc év óta.”

    (szünet a szalagon, majd Robert folytatja)

    R: ...igaz, hogy minden sem mi, de minden ugyanaz. Tenned kell az elméddel valamit, hogy megszabadulj az elmédtől. Tehát azok az emberek, akik úgy tűnnek, hogy könnyen elérik ezt. Volt olyan időszak, amikor már gyakoroltak egy korábbi életben. Másrészről engedd meg nekem, hogy megmagyarázzam! Szavakat nehéz megmagyarázni. Amikor rendelkezel a „Ki vagyok én? Mi a forrás az énnek?” tapasztalattal. Az annak a hatalmas tapasztalatnak a része, ami azonnal jön. És ahogy mondtam korábban, amikor ez történik, úgy tűnik, mintha hosszú évek óta gyakorolnék. De mégis, ebben a földi életben soha nem gyakoroltam. Tehát a tapasztalat arra késztet, hogy felismerjem, hogy gyakoroltam azelőtt. Valahol, valahogyan csináltam mindezt korábban. De ez most történt.

    Úgyhogy, azt gondolhatod időnként, hogy sehová sem érsz. De mennyi időt adtál neki, nyolc évet, tíz évet, húsz évet? Még a múlt alkalommal. Emlékezz, amit egy életnek nevezel, az örökkévalósághoz képest a másodpercnek a töredéke. Ez a te úgynevezett életed ma itt van, és holnap elmúlt. Az egyetemes időben semmit sem jelent. Úgyhogy folytasd a gyakorlást! Nem számít, meddig tart. Ne nézd az időt! Csak végezd a munkát!

    De legyen gondod rá, hogy ne tegyél erőfeszítést! Ne próbálj tenni semmit! Egyszerűen csak figyelj! Felteszed a kérdést: „Ki vagyok én?” és figyelsz. Figyelsz. Nézel. Látsz. Aztán megkérdezed megint, hogy „Ki vagyok én?”, újra meg újra meg újra. Állandóan figyelsz, nézel, vigyázol. Nem keresel semmilyen eredményt. Nem próbálsz meg gyakorolni semmit. Nem próbálsz mozgásba hozni semmilyen energiát. Nem próbálod felemelni a kundalinit, és nem dolgozol a csakrákkal. Egyszerűen figyelsz, vigyázol, és türelmesen vársz. Ha meg tudod ezt tenni, biztosíthatlak, hogy az eredmények érkezni fognak. Van ennek értelme?

    Ez erőfeszítés nélküli. Nincs törekvés, nincs erőfeszítés. Csak nézel, csak vigyázol, csak figyelsz. Ez minden, amit tenned kell. De megint, felejtsd el az időt! Nem számít, hány évig gyakorolsz. Még mindig jobb vagy, mint aki soha nem gyakorolt. És el fog jönni a nap, amikor megkapod. És minden úgy fog alakulni, ahogy kell, ami most helyes!

    SM: Robert, valamilyen fényrobbanásról, vagy ilyesmiről meséltél, az nem a tudatosság? (R: De igen.) Jár vele hang?

    R: Mindenkinél másképpen történik. Általában nincs hang, és a fény villanása nem a végső tapasztalat. A végső tapasztalat a fényen túl, a hangon túl van. De így kezdődik. Egy fényvillanással. Minden egy időben történik. És aztán a fény kialszik, és a semmi van. Üresség van. És az üresség mindenné válik. Az Énné válik. És azután csak tudatos vagy, tudod. És tudod, hogy tudod. És minden jól van.

    Egyes embereknél az Én-megvalósítás kezdeti tapasztalata egy fényvillanás. Mások csak úgy az ürességbe kerültek, és végső valósággá váltak. A különböző emberek esetén kissé különbözően történik.

    SE: Az abszolút nézőpontjából épp oly könnyen mondhatjuk mindkettőt, hogy a gyakorlat megvilágosodáshoz vezet, vagy a megvilágosodás okozza a gyakorlatot, hogy megelőzze azt?

    R: Nos, a megvilágosodás nem oka semmiféle gyakorlatnak. Mivel a megvilágosodás csupán megvilágosodás, miért lenne szükséged gyakorlásra? Amikor megvilágosodás érkezik, nem kell tenni semmit, csak lenni. Úgyhogy az az út, az megy. A megvilágosodás nem vezet gyakorláshoz. Mert amit mondasz, ez: Amikor Istenné válsz, kell Istennek Istenként gyakorolnia? Isten az Isten, és az mindenütt jelenvalóság. Ezért amikor rátalálsz a megoldásra, és felébredsz, mindenütt jelenlévővé válsz, és ott nem kell tenni semmit, addig is gyakorolj!

    SN: De mikor gyakorlatról beszélsz, erőfeszítés nélküli erőfeszítésre gondolsz? (R: Erőfeszítés nélküli erőfeszítésre.) Mert a sziddha jógát nem ismerem, de másféle meditációkat ismerek, és úgy tűnik, mintha a központi elgondolás az lenne, a meditáció más formáiban benne van a kettősség ideája, és úgy érzem, hogy van valami, amit el kell érnem. Az advaitában, a nemkettősségben nincs semmi új, amit el kellene érni, már az vagy. A nem vagy az ideától megszabadulva már az vagy. És volt egy analógia Ramana könyveiben, ahogyan azt mondta, hogy a többi gyakorlat olyan, mint amikor egy ökröt ostorral próbálnak vezetni. Összpontosítani próbálunk, megpróbálunk véghezvinni valamit, megpróbálunk valami lenni, pedig már az vagyunk. És az advaitában fűvel próbáljuk vezetni az ökröt. Az egyik kikényszeríteni próbálja, a másik követi önmagát. Akkor ez az elképzelés a gyakorlatról, amikor a gyakorlatok kettősségben vagy nemkettősségben vannak. Kettősségben el kell érned valamit, de nemkettősségben már az vagy?

    R: Az, amit mondasz, nagyon igaz. Emlékezz, hogy múltbéli gyakorlataid összessége hozott ide téged. Tehát mind szükséges volt. Sosem mondhatod: „Amit azelőtt tettem, arra nem volt szükség.” Nem volnál itt, ha nem így lett volna, mindenre szükség van. Így értem, amikor azt mondom, hogy „Minden jól van, és minden úgy alakul, ahogy kell.” Minden a megfelelő helyen van. Sosem vétettél hibát. Minden, amit tettél, szükséges volt. Ne bánj meg semmit! Ne keress semmit! Találd meg belső békédet! Tartózkodj az Énben, és hagyd békén a világot! Minden érkezni fog a kellő időben. Ismétlem, ne nézd az időt! Nem számít, milyen sokáig gyakoroltál.

    Megismétlem, gyakorolhatsz tíz évet, egy évet, egy hetet, húsz évet, húsz életet, nem jelent különbséget. Még csak ne is gondolj rá! Egyszerűen, az időre való gondolás nem engedi, hogy előre haladj. Az idő visszatart. Feledkezz el az időről! Tedd, ami szükséges! Minden gondot fog viselni önmagára.

    SV: Robert, csak egy azzal kapcsolatos észrevétel, amit ez a másik kolléga azelőtt mondott. Még azt is tudnám mondani, hogy amikor önkutatást végzel, és azon kapod magadat, hogy egyre lehangoltabbá válsz, és boldogtalan vagy, úgymond, ez annak a jele volna, hogy rosszul csinálod. (nevetés) (R: Tehát mi a lényeg?) Nos, arra kértelek, hogy kommentáld.

    R: Ó, csupán kommentálni kell, oké. A következőképpen nézd! Lehet, hogy rosszul, de legalább csinál valamit, és minden előre el volt rendezve. Vagyis elvárás volt veled szemben, hogy egy ideig rosszul gyakorolj. (nevetés) Ezért nem kell harcolnod vele. Nem kell, hogy azt gondold magadban, hogy „Mindezen évek el lettek pazarolva. Elvesztem. A tanítóm hamis tanító volt. Rossz gyakorlatot adott nekem. És elveszett huszonöt évem, mire helyesen cselekedtem.” Éppen ellenkezőleg, minden jól van. Nem számít, hogyan néz ki. És ha nem gyakoroltál volna rosszul, nem lennél itt. Tehát ez egy álruhás istenáldás. Valójában egy istenáldás álruhában. Azt voltál képes csinálni, hogy rosszul gyakoroltál, úgyhogy idejöhettél. (a tanítványok nevetnek) Mindig mindennek van oka. És hibák nincsenek. Ha azt gondolod, hogy hibát követtél el, közvetett módon azt mondod, hogy „Isten nem tudja, mit tesz.” Mert ha Isten minden, ami létezik, hogy tudna lenni hiba? Csak helytelenül észleljük azt. De minden, amin átmentünk, nagyon szükséges volt a kibontakozásunkhoz. Legyél hálás! Az egy másik minőség, amit ki kell fejlesztened. Legyél hálás, és mondj köszönetet minden tapasztalatért, amin keresztülmész! Ez tolni fog téged előre. Ne bánj meg semmit!

    SK: A konfliktus révén eredmény születik. (R: Persze.) Amíg az emberek időről és erőfeszítés nélküli erőfeszítésről beszélnek, addig egyes utak az időt használják. Arra koncentrálnak, hogy sok gyakorlat legyen és erőfeszítés mindennap. (R: Az a karma jóga útja.) Nos, akármilyen jóga ez, de gyakorlatokat csinálnak, spirituális gyakorlatokat, meditációt vagy bármit, és ez tapasztalataim szerint, megfigyelve másokat, stb., ugyanolyan nagyszerű, mert annyira keményen összpontosítanak, hogy egyesítik az elméjüket. Feloldják elméjüket az idő intenzitása révén, amit beletettek a gyakorlatukba, a minőségi gyakorlatukba. Nem tudom, hogy az emberek miért átkozódnak, miközben erőfeszítést tesznek, hacsak nem az ego a cselekvő, természetesen. Ez az egyetlen hátrány, amit látok.

    SG: Mindez hozzállás.

    SK: Igen, ha felismered, hogy neked nem kell, meg tudod szabadítani valahogy.

    R: Ha elérted a megvalósítást, miért lenne szükséged bármi másra? (SK: Bocsánat?) Ha elérted, amit akarsz, akkor ez minden, amire szükséged van, az jó. Sosem fogok másik utat kitűzni. Minden út ugyanahhoz a célhoz vezet. Az egyetlen, ami az úttal történik, amiről beszélsz, hogy hosszabb. Amikor erőfeszítést alkalmazol, tovább tart elérni a semmit. Mert minden erőfeszítésed végső eredménye a semminek az elérése. A semmi elérésére törekszünk. (SK: Robert, ha ez dinamikusan ül, az elég jó.) Ha működik nálad, használd.

    SR: Ez arról szól, hogy gyakorlóként akarod-e látni magad, vagy olyannak, aki meg is valósult bizonyos értelemben. Ez olyan, mintha igazán meg akarnál csinálni egy gyakorlatot, ami mindig ott van, vagy ki akarod sminkelni magad.

    R: Megint, az elrendelő, emlékszel Ishvarára? (a tanítványok nevetnek) Az elrendelő elrendelte, hogy mit kell tenned ebben a földi életben. És azt fogod csinálni, amit csinálnod kell, tetszik vagy sem. (nevetés) De szabadságodban áll, hogy ne reagálj, és magadba mélyedj, és önmagadat keresd. Vagyis, ha van egy gyakorlatod, amiről azt gondolod, hogy végezned kell, semmi sem fog téged leállítani, mindenképpen folytasd a gyakorlatot. Amíg el nem jön az ideje, hogy automatikusan felhagysz vele, ha fel kell. De minden gondot fog viselni magára, és semmit sem kell mondanod erről.

    Nézd, úgy beszélünk, mintha lenne mit mondanunk. Úgy beszélünk, mintha urai lennénk a helyzetnek. Úgy beszélünk, mintha végeznénk ezt a gyakorlatot, és követnénk ezt a tanítót, és elmennénk ebbe az országba. Semmi közünk hozzá. Nem mi vagyunk a cselekvők. Valami arra fog késztetni, hogy gyakorold, amit gyakorolnod kell, vagy ne gyakorolj, ami az eset. A te feladatod csak annyi, hogy nézz, figyelj, nézz, és nem az, hogy reagálj. Ha meg tudod ezt tenni, akkor biztonságban leszel.

    SF: Nem reagálás alatt ugye önátadást értesz, Robert?

    R: Amikor átadod magadat, nem reagálsz, ez így van. (SF: Ki a valódi cselekvő, Ishvara? Tényleg, igazán?) A valódi cselekvő az Én. Ishvara csak egy közvetítő. (nevetés) (SF: Nem gondolom, hogy az Én az, aki cselekszi a dolgokat.) Az Én nem tesz semmit, mert semmi tennivaló nincs. (SF: Akkor Ishvara a cselekvő?) Ishvara segít. Ő a segítő. Ő éri el, hogy karmád egész valóra váljon. (SF: Igen.) Mert hiszel bennük.

    SH: Ő alkotja a cselekvőkénti burkot, mert az Én nem csinál semmit? (nevetés)

    R: Pontosan így van. Szóval, amíg gyakorlatok, cselekvőség által vagy érintett, ismerd fel, hogy a cselekvő igazából Ishvara. (nevetés)

    SR: Robert, várakozással tekintek felvilágosodás elé, azt követően mit csinálunk?

    R: Mi ott a teendő? A tested mindenre emlékszik, amit tennie kell, aminek az elvégzéséért idejött, de ennek semmi köze hozzád. Nem leszel tétlen, ha erre gondolsz. Ha tétlennek kellene lenned, semmi nem tehetne nem tétlenné. Ne foglalkozz ezzel! Válj önmegvalósítottá, azután látni fogsz! Igen, a legtöbben még azt gondolják, hogy az önmegvalósítottá váláshoz egyetlen dolog jó a számára, elmenni egy barlangba, és meditálni. Éppen ellenkezőleg, szemetes is lehetsz. Bank elnök is lehetsz. Az Egyesült Államok elnöke is lehetsz. Az lehetsz, ami lenni szeretnél. Ez nem fog változtatni a dolgokon, amíg a testedet illeti. Az egyetlen különbség az észlelésedben van. Másképpen fogod észlelni a dolgokat. Az életnek nem lesz többé hatalma ahhoz, hogy bármilyen módon zavarjon téged. Azért, mert az univerzum Mestere vagy. Az univerzum soha többé nem tud megijeszteni. Soha többé nem fog megijeszteni, bármi történik. És halhatatlanság érzésed lesz. Érezni és tudni fogod, hogy sohasem születtél, hogy nem létezel, és nem szűnsz meg. Tudni fogod ezt, és eszerint viselkedsz.

    SR: Robert, annak az állapotnak az elérése tényleg karrierválasztásnak látszik.

    SK: Nyithatsz egy új munkaközvetítő irodát.

    R: Dnyání munkaközvetítő irodát.

    SE: Hatvankét-hatvanöt évesen történik. Megvalósult lény munkaközvetítő iroda.

    SK: Csak figyeljünk! (a tanítványok ismét nevetnek)

    R: Jusson eszedbe, hogy ki teszi fel a kérdést! A Dnyání vagy az adnyání? Vagyis a nézőpontodból az jelenik meg, hogy nem kell tenni semmit. De cselekedni fogsz bőven, emiatt ne aggódj. Minden vigyázni fog magára.

    SK: Robert, amikor olyasmit kérdezel, hogy mit kell csinálnom, vagy mi a célom, ez még azért van, mert a testtel vagy az elmével azonosítasz. A kérdés általában attól függ, hogy minek gondolod magad. (R: Igen.) Ha látnád, hogy túl voltál, vagy nem voltál túl azon ... akkor nem lenne lehetséges.

    R: Nem volna kérdés. Így van. De a tested mégis csinálni fog valamit. Ha az a dolgod, hogy kössél házasságot, házasodni fogsz. Ha az a dolgod, hogy elválj, el fogsz válni. Ha az dolgod, hogy Olaszországba utazz, Olaszországba fogsz utazni. De a te tested még mindig aktív lesz. Elméd inaktívvá fog válni. Nyugodttá, csöndessé, némává válik. És spontán fogsz élni. Minden klappolni fog veled, mert a világnak nem lesz meg többé a hatalma ahhoz, hogy rád ijesszen, vagy bárhogyan megijesszen.

    SG: Robert, amikor torkig vagyunk ezzel a világgal, felteszem, hogy soha többé nem reinkarnálódunk, akkor csak Ishvara barátjaként vagyunk odakint, és...

    R: Nem. Amikor eléred megvilágosodás állapotát. Akkor nincs Ishvara. Nincs világ, és nincs odakint. Önmagadat csak tudatosságként, üdvösségként látod. (SR: De megnyilvánulva valamiként?) Nem. (SG: Ez egy ürességféleségnek tűnik?) Nem. Üdvösség, szat-csit-ánanda, abszolút valóság, és azt nem értheti meg a véges elme. Azt az állapotot tapasztalnod kell. Nincsenek szavak a leírására. (SG: Arra gondolsz, hogy nincsenek vibráló színek, hangok, vagy léteznek különböző...?) Miért van szükséged színekre és hangokra. Kinek van szüksége színekre és hangokra? (SG: Csak azok számára fejlesztettem ki.) Tehát az, amit akarsz, a szabályaid és szabályozásaid szerinti megvilágosodás. (SG: Nem, nem igazán, csak egy vidám út, hogy megpróbáljam elképzelni, hogy milyen lehet a világ működés nélkül.) Nem tudod. Nem tudod elképzelni. Gyakorlatilag lehetetlen elképzelni. Ott boldogság, harmónia, szeretet, könyörület van, és azok a dolgok csak úgy történnek. Sejtelmed sincs, hogy neked vagy általad történnek. A szeretet, öröm, boldogság megtestesülésévé válsz.

    SK: Akkor nem tudják ezek a minőségek, hogy amiről beszélgetünk még az elme számára is elképzelhetetlen, abban a tekintetben, amik ők valójában?

    R: Pontosan. Az elme képtelen megérteni a végtelent. Az elme csak egy csokra a gondolatoknak, egy halmaza a múlt és a jövő gondolatainak. De az elme csak a tested miatt van. Azért van elméd, mert van tested. És mivel van elméd, van tested is. Ők ketten együtt járnak, és mindkettő hamis.

    SR: Robert, ezek a kérdések arról szólnak, hogy mi van később, valamiféle buddhista életérzés felhozása, ami az olyan olvasó emberekben kell legyen, mint Wang Fo és Lee Hi, és bizonyos tekintetben valóban azt próbáljuk tenni, hogy félretesszük, hogy ’mi van, ha’, és ’mi fog történni később’, és a jelen pillanatban élünk. Úgy látszik, hogy problémáink mindig ahhoz kapcsolódnak, hogy van-e célom a jövőben, hogy fogok-e találkozni valakivel? Tudod, az elme ahhoz kapcsolódik, hogy mi van, ha... (R: Igen, természetesen.) ...és ez úgy látszik, mint ez a felébredés, amely folyamat véget fog érni, és végre először, amit igazán látunk most. Bizonyos tekintetben mindig az látszik a problémánknak, hogy nem látjuk, ami előttünk van, mindig előugrunk a kapzsiságunkkal és az érzéseinkkel. A buddhisták azt mondják, hogy szabadulj meg a kapzsiságtól, haragtól és téveszmétől. Ez olyan, hogy soha nem azt látjuk, amit valóban látunk, mert soha nem vagyunk a jelenben, mindig átugrunk abba, amit ez számomra jelent, és ami később fog történni, és amikor be fogok teljesedni. (R: Vagy a múltban.) Igen.

    R: Aggódunk a múlt, és aggódunk a jövő miatt. Ezért kell az elmét megsemmisítenünk. Szabadulj meg tőle teljesen! (SR: Igazából soha nem látjuk a világot, bizonyos értelemben, mert mindig az elménkkel tesszük, a múltból a jövőbe haladva.) Az elme csak fizikai létezésünkhöz adatott számunkra. Ha fizikai létezésedet meghaladod, kinek van szüksége elmére? Elmenélkülivé válsz, és boldog maradsz.

    (szalag szünet)

    Legyen rá gondod, hogy szeresd Énedet, imádd Énedet, leborulj Éned előtt, imádkozz Énedhez, mert a te a benned élő Isten. Béke...

    (szalag vége) [TOC]

Kategória: Robert Adams | Hozzáadta:: nisargadattin (2014 Május 26)
Megtekintések száma: 235 | Hozzászólások: 1 | Helyezés: 5.0/2
Összes hozzászólás: 1
0
1  
koszonom

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]