Főoldal » Cikkek » Robert Adams

Robert Adams: Megnyugtatlak benneteket - 49. átirat

Megnyugtatlak benneteket

49. átirat
1991. március 3.

      Robert: Jó napot kívánok! Jó újra veletek lenni. Teljes szívemből üdvözöllek benneteket!
      Néhányan közületek azért jönnek ide, hogy meghallgassák, mit mondok. Ez éppen, hogy nem helyes. Az üzenet a szavak között van. A szavak önmagukban jók, de az igazi üzenet közöttük van, a csöndben, a csöndességben van. A valóság azon a helyen van. Minél kevesebbet beszélsz, annál többet viszel véghez. Tanulj meg csöndben lenni! Tanulj meg olyan időt találni otthon, amikor nem beszélsz! A világ nélküled is működni fog. Nem kell aggódnod! A világot működtető erő nem igényli a tanácsodat. Amikor csöndessé, nyugodttá válsz, kapcsolatot hozol létre egy nagy erővel, és azután dolgok történnek.
      Szeretnélek megnyugtatni benneteket, nem egyenként, hanem csak összességében. Vannak közöttünk, akik azt hiszik, hogy az emelkedett állapotban nem törődök senkivel és semmivel. Ez nem így van. Tudatában vagyok minden egyes ittlévőnek. Jobban tudatában vagyok, mint ahogy ti valaha a tudatában lesztek. Nem beszélgethetek mindenkivel, vagy mondhatok neki valamit, de mindent tudok rólatok.
      Hogyan látlak benneteket? Az igaz, hogy mindent tudatosságként látok. Képzeljétek a tudatosságot egy gigantikus filmvászonnak, és hogy ti képek vagytok a filmvásznon! Tehát, tudatában vagyok, hogy én a filmvászon vagyok, ti pedig az én képeim vagytok. Csupán egyetlen Én létezik, és én vagyok az. Ennélfogva, tudatában vagyok mindkettőnek, hogy a megjelenésetek a filmvásznon van, de a filmvászon is vagytok, illetve a tudatosság vagytok, de még képként, testként látjátok magatokat, míg ellenben én tudatosságként látlak benneteket, és a megjelenésként is, amit ti testként láttok. De tudatában vagyok az igazságnak. Tehát, a tudatotokban vagyok.
      Vannak közöttetek, akik messziről látogatnak el hozzám. Vannak itt San Jose-ból, Santa Cruz-ból, San Diego-ból és más messzi helyekről jött embereink. Tudatában vagyok ennek.
      Csütörtökön esett az eső, mégis egész sok emberünk volt itt. Ez az, amiért kifejtettem, hogy az első dolgot előre. Ha valóban érdekel a spirituális életed, ha valóban meg kívánod haladni a testet, ezt kell első helyére tenned az életednek. Nem hasonlíthatod a szatszangot tévézéshez, mozizáshoz, bowlingozáshoz, vagy más egyébhez. Ha a szatszangot ugyanabba a kategóriába helyezed, akkor bábeli zűrzavar van benned, és még csak nem is tudod, hogy mit akarsz. De amibe az energiádat fekteted, amire az életerődet irányítod, ami után egész szíveddel, egész lelkeddel jársz, azzá válsz végül.
      Méltányollak benneteket. Hálás vagyok azoknak, akik anyagilag támogatnak engem, akik a gyűjtődobozba adományt helyeznek. A legtöbben megértitek, hogy jelenleg ez az egyetlen jövedelemforrásom. Én ezt nagyra értékelem. Mindig emlékezz, akármit adsz önmagadból, önmagadnak adod, mert csupán egyetlen Én létezik! Amikor a szeretetedet adod, az örömödet adod, az igazságodat adod, a boldogságodat adod, a pénzedet adod, bármit is adsz, az olyan mintha a jobb kezed adná a balkezednek.
      Ha minden teret és minden időt eltüntetnél, akkor csak egyetlen személy volna. Hogy sokként jelenünk meg, annak az idő és a tér, a májá, az illúzió az oka. Úgy jelenik meg, mintha létezne idő és tér. Emiatt létezik a sok. De amint önmagadba merülsz, amint azonosulni kezdesz a tiszta tudatossággal, idő és tér eltűnni látszik, és bármerre nézel, önmagadat látod, mert nincs hely senki más számára. Egyetlen Én létezik. Ez az, amiért soha nem kéne dühösnek lenned senkire, ítélkezned senki felett, nem kellene soha kijönni a sodrodból senki miatt, vagy reagálni senkire, mivel valójában azt önmagadnak teszed.
      Bármi készül történni, meg fog történni. A te dolgod a nem reagálás. A te dolgod annak a megértése, hogy minden eleve elrendelt. A neked megfelelő helyen vagy, ott, ahol lenned feltételezett. Ha van olyan, ami megjelenik az életedben, amit nem szeretsz, hiba megpróbálnod megváltoztatni. Annak éppen, hogy végbe kell mennie benned, és látnod kell, hogy az igazság benned magadban van. És aztán a megfelelő változások jönni fognak maguktól. Ne változtass senkin! Ne változtass semmin! Ne reagálj senkire, ne reagálj semmire! Ne élj a múltban, és ne aggódj a jövő miatt! Tartózkodj az örök mostban, ahol minden jó!
      Tehát, elfogadlak benneteket. Elvégre ti én vagyok, és én ti vagytok. Nincs különbség. Mindannyiótokat szeretlek, minthogy szeretem az Ént. A szeretet és az Én egyjelentésűek. És miután az Én mindenütt jelen van, hogyan tudnálak nem szeretni benneteket? A szeretet tudatosság, abszolút valóság. Mind az vagyunk.
      Miért látsz másokat? Miért látsz perverz szituációkat? Miért látod mindezeket a hitvány dolgokat, amelyek láthatók?
      A szemeid arra szolgálnak, hogy lássanak, de az igazságot lássák, ezzel szemben a legtöbb ember szemei egy objektumot látnak, és a programozásuknak megfelelő üzenet küldenek az agyba, és annak megfelelően reagálnak. Amikor elkezded felismerni, hogy mindez játék, senki nem született, senki nem hal meg, és a kettő között senki nem forog fenn. Egyedül Isten, a tiszta tudatosság létezik.
      Sok módszer használatos eme igazság felismerésére. Ez az, amiért megosztom ezeket veletek. Nem mindenki tud átma-vicsárát, önkutatást gyakorolni. Emiatt osztom meg veletek ezeket a másfajta módszereket. Sok dolog van, amit csinálnod kellene. Mily sok éve gondolod, hogy beléptél a testedbe? Miért jársz múlékony dolgok után, amelyek megváltoznak, aztán eltűnnek? Feledkezz el a lottó főnyeremény utáni vágyról! Feledkezz el arról, hogy ki sebzett meg téged! Feledkezz el mulasztásos és elkövetéses bűneidről! Hagyjál eltávozni mindent! Legyél önmagad! Ne reagálj a világra! Még saját testedre se reagálj! Még saját gondolataidra se reagálj! Tanulj meg tanúvá válni! Tanulj meg csöndben lenni!
      Tudom, felkelsz reggel, és időnként rosszul érzed magad. Érezheted magad lehangoltnak, érezheted magad a világ kollektív tudatlanságának, ami egy negatív rezgés. Azonnal ki kell, hogy tépd magad ebből, átlátva, hogy ez nem a te igazságod. A te igazságod az, hogy szeretet vagy, tudatosság vagy, abszolút valóság vagy. Azonosulj a te igazságoddal! Egy jottányit se engedj elméd negatív gondolatainak! Kapd el önmagad! Nem számít, milyen helyzetben vagy. Ne hidd, és ne gondold, hogy „Amikor a dolgok jobbra fordulnak, akkor majd lesz időm, hogy ezt csináljam”! Ilyesmi nem létezik. Onnan kell elindulnod, ahol vagy. Önmagaddá kell válnod, most és mindörökre. A dolgok soha nem fognak megváltozni.
      Szabadulj meg az elbizakodottságodtól! Fejlessz ki alázatot! Válj alázatossá! Ezt nem úgy értem, hogy válj lábtörlővé, hogy az emberek rád lépjenek. Az alázatban erő van. Megérted az igazságot, ezért nem keveredsz kicsinyeskedésbe, értelmetlenségbe. Az igazság mindig uralkodni fog, megjelenésre való tekintet nélkül.
      Emberek unatkoztak, aztán háború kezdődött. Ami néhány embert izgalomba hozott. Valamit tenni kell, hogy unalmuktól megszabaduljanak. Most a háborúnak vége, és ők megint unatkozni kezdenek, mindig valamilyen izgalmat, valamilyen önmagukon kívülit keresnek. Biztosíthatlak benneteket, barátaim, hogy önmagatokon kívül semmi nem létezik.  Emlékezzetek, az egész világ elmétek kivetítése! Ezt soha ne feledjétek! Ti vagytok azok, akik a világot valóságossá teszitek. Nagyon erős a világkép az elmétekben, és az elmétek minél erősebb, a világ annál valóságosabb. Ez az, amiért az összes magasabb tanítás szerint az elmét el kell pusztítanunk.
      Mit értenek ez alatt?
      Az elmét múltról szóló gondolatok, és jövővel kapcsolatos aggodalmak halmazának kell tudni. Ez minden, ami az elme. Ahogy igaz természetedet érteni kezded, az elme lecsillapodik, és visszatér a szívbe, ahol neki pihennie feltételezett. A szív az Én. Tehát, az elme az Énné válik. Az Én az univerzálé. Az univerzálé az abszolút valóság, aminek a végeredménye boldogság. Ezért válhat életed boldoggá, még amíg a testben tartózkodsz.
      Valójában semmit nem kell feladnod. Egyszerűen mindent a helyes perspektívába kell helyezned. Dolgozhatsz, játszhatsz, mehetsz szabadságra, csinálhatsz bármit, amit szeretsz, de mindig legyél tudatában létezésed igazságának, ez minden! Ne gondold, hogy amikor eléri valaki a megszabadulást, akkor el kell mennie, és egy barlangban kell laknia, és a világról el kell feledkeznie! Éppen ellenkezőleg, a világban vagy, de nem vagy a világé. Nézz keresztül a megjelenéseken, és válj boldoggá!
      Na, most, az elme elcsendesítési módjainak egyike a kántálás. Évszázadok óta ismert, hogy a kántálás az elmét egyhegyűvé teszi. Az idegrendszerre hatva békét és nyugalmat hoz az elmébe. Akkor az elme a saját jószántából eltűnik. Most kántáljunk, jó?
      (Kántálás)
      Valaminek meg kell akadályoznia az elmét a gondolkodásban.
      A világ különféle részeiből kapok leveleket, és időnként, amikor helyénvalónak gondolom, megosztom veletek, mert sokan teszik fel ugyanazokat a kérdéseket. Most erre fogunk sort keríteni, Mary. Az egyik levél Tajvanból érkezett, Andy írta, aki régebben járt ide. Most Tajvanon él, és ott gyakorolja ezeket a dolgokat. Ez a levél azt fogja leírni, hogy hogyan teszi.
      Mary: A levél február 19-én kelt, a következőt írja:

      „Kedves Robert,
      Namaszkár.  Boldog vagyok, hogy elmondhatom, micsoda örömöt és értékes ajándékot jelent ismerni téged, és hogy jelen vagy az életemben. Az első találkozásunktól kezdve érzem a folyton keresett melegséget és barátságot, valamint saját valódi lényem tiszta ragyogó fényét. Köszönet érte!
      Azért írok, mert szükségesnek érzek kifejezésre juttatni valamit, ami meglehetősen sokáig forrása volt az ambivalenciának és a nem-megértésnek. Gyakran tapasztalok egy az igaz természetembe való ritka, de világos belátás eredményeként kifejeződő, megmagyarázhatatlan konfliktust, amely minden más spirituális kérdést lényegtelennek és szükségtelennek ábrázol. Más szóval, amikor az igazság felfénylik, ahogy ez szavaidat, pontosabban azok értelmét hallgatva gyakran előfordul, egyszerűen semmi mással nem törődök. Ami értékes megfontolás lehet, az igazság kérdését is beleértve. De ez nem egy élő megértése elmémnek, amely többnyire elfoglalt, és folyton álmodozik.
      Mindazonáltal, az élő tisztaság e pillanatai ritkák és megfoghatatlanok. A spirituális cselekvés iránti összes motiváció csupán a rájuk való utalással szertefoszlik valahogy, még ha vágyom is rá.
      Ez bizonyára elég viccesnek hangzik számodra, mert az én számomra igen, ahogyan leírom. Talán ezért kerültem a beismerését, konkrétan egészen mostanáig. Mindig érdemesebbnek érzem csupán visszamenni a teljes igazsághoz, bármilyen szinten érzékelhető az akkor. Ennek tudatában az az egyedüli valóság, és minden egyéb BS.
      Mégis jelen van ez a testi érzés, hogy az élet egyetlen valódi célja igaz természetem megvalósítása, és annak minden lélegzetben való megtestesítése. Mindennapos tapasztalatom azt mondatja velem, hogy messze vagyok ettől, de az intuíció visszhangja azt súgja, hogy ezen kívül semmi más nem létezik. Valahányszor kutatást végzek, valahányszor meditálok, ami előzetes szándékkal soha nem bír, gyorsan erre a következtetésre jutok, az azonosulás tapasztalatára való tekintet nélkül. Reakcióra, kötődésre, averzióra való tekintet nélkül ezek mind az egy tudatosság szubsztancia nélküli megjelenései, és azt kell mondani, hogy van, azt kell mondani, hogy túl sok.
      A meditáció Andy Kincart életét figyelemre méltatlanná teszi. Azt hiszem, Robert, hogy ennek a lényege a kétség. Az ego utolsó állomása az, ahogy azt te, igen, éppen te gondolod, hogy megismered az igazságot, amikor az életed ehhez hasonló. De nem csupán arról van szó, hogy én nem, nem kételkedek a bepillantásban, az egyszerű tisztaság kétségen felüli. Teljesen olyan érzés, mintha valami több valósulna meg, és valójában nem, sőt azt kívánom valamiért, hogy a szenvedéstől való megszabadulásom értelmében kerüljön beteljesedésre.
      De el fogom olvasni Mahárádzs szavait, illetve a tiédet, az ő illetve a te tanácsaiddal egyetemben a nála szerzett tapasztalataidról, illetve a cselekedetekre illetve a létezés módjaira vonatkozó útmutatásodat. De amikor a szavakon keresztül közelítek a helyhez, ahonnét ő illetve te jöttök, csupán érzem, miért? Mit kell tenni, és mi célból? És még úgy is lehet érezni, mintha túl sok megfontolás kellene, hogy a kérdéssel együtt járjon.
      Amikor kétséget említettem, említettem a félelem kétségét, azt hiszem, megértésem javarészt intellektuális. A megértés tapasztalatán alapul.
      De ahogy ezt írom, még most is nevetségesen hangzik. Miért szórakozok ezekkel az együgyű gondolatokkal? A megértés minden, ami létezik, és semmi mást nem kell tenni, mint benne időzni. Nos, arról szólva, úgy érzem, mintha ez a levél valamilyen belőlem eredő ciklikus ambivalencia megtestesülésén keresztül fejeződne ki. Elnézésedet kérem, ha írásomat unalmasnak és egyhangúnak találnád! Valami olyan miatt foglak úgymond elhagyni téged, amit éppen egy vagy két nappal ezelőtt írtam, ami visszahozott engem a helyre, ahová tartozom.
      A megértés miatt, hogy az összes forma egy univerzális létezőé. Ami üres minden létezéstől, ami elkövethető. Akár még létezhet is valaki olyan, aki hordozza ezt a megértést. Az igazság nincs tekintettel a megértésen keresztüli megerősítésre. Így, hogyan hajszolja a forma az ő saját ürességét? Értsd meg a formán belül már meglévő üresség természetét, és nem fog kelleni semmit hajszolni! Értsd meg, hogy a látó, valamint és főként a látás, mind üresek, és a memória illúziói! Legyél csupán csöndben, és hagyd, hogy a tudatosság fénye örök változásban égesse el a formák felhőit! Egyedül a tiszta létezés az, ami formától és változástól mentes. Csupán legyél a felismert észlelés illúzióján keresztüli égés által! A mennyország birodalma a most, egyszerűen hagyj fel minden ezzel ellentétes hazugsággal!
      Még egyszer, a barátság, ami lényünknek osztályrésze, igazi boldogság.
      Andy”

      Robert: Ed, válaszolnál arra a levélre nekem?
      SE: A megértéséről kell beszélni.
      R: Lényegében azt közöld vele, hogy a levele túlságosan terjengős, és hogy minden tapasztalata a saját elméjéből származó megnyilvánulás. És, hogy csöndessé kell válnia, egyre mélyebbre merülve önmagába, és mondd el neki, hogy ha valami felbukkan, kapja el önmagát, és önkutatás során tegye fel a kérdést, hogy „Kihez jön ez?”
      SM: Melyiket akartad Robert? (R: Azt a levelet.) Azt a levelet? Vagy a másikat.
      R: Ezt. És küldd el neki a hármas leckét! Van még egy, Mary, ha lennél szíves felolvasni!
      SU: Robert, ugye nem mutat túl jó megértést azt mondani, hogy pontosan a valóságot hozom létre a megértésre való tekintet nélkül, vagyis elmére, koncepcióra, illetve másvalamire való tekintet nélkül, ezért hangzik ez úgy a számomra, mintha egy nagyon csendes helyről jönne?
      R: Ez egy jó levél, és nagy megértésre utal, viszont annyit kellene mondania mindössze, hogy „Minden jól van.” (SU: Tekintet nélkül a megértésre?) Igen, mert ha valóban bírnál megértéssel, nem lenne mit mondanod. Értsd meg, hogy az olyan valami, amit mindannyian megvalósítunk! Nem arról szól, hogy mennyi mélyenszántó tudásnak vagyunk birtokában intellektuálisan. Arról szól, hogy mennyit nem tudunk. Túl kell lépnünk az elmén, ami érdemdús és mélyreható akar lenni. Túl kell lépnünk rajta, hogy fölébredjünk. Amíg elméd szép költészettel és szép idézetekkel, és mély tudással van tele, soha nem tudsz szabaddá válni. Az idea abban áll, hogy fel kell adni az egészet. Akkor szabadságodban áll, hogy tudd mindezeket a dolgokat, de mondanod nincs mit.
      Felolvasnád a következőt?
      Mary: Rendben, a levél részt akarod előbb, aztán a lapot?
      R: Olvasd előbb a lapot! (Mary: A lapot előbb, oké.)

      Kedves Robert!
      Hálásan köszönöm, hogy megmutattad nekem a bizalmat, amit magammal szemben érezhetek, és hogy igazából minden jól van.
      Szeretettel és egységgel
      Jim

      Aztán van itt egy kis levél is Jimtől.

      Kedves Robert!
      Mellékeltem egy csekket, ami Joan küldött, akit tíz évvel ezelőtt ismertem meg Szirakuzában. Ő egy spirituális barátom, és elküldtem neki a hangszalagjaidat. Az általa írt levelek alapján úgy látom, az élete szépen változik. Ha hajlandó lennél rá, írhatnál neki. Biztos vagyok benne, hogy valójában sok pénzt jelent neki, amit elküldött.
      Szeretetettel és üdvözletettel
      Jim
      Joan New Yorkban van.

      Robert: Ed, elküldenéd neki az 1-es, 2-es és 3-as leckét? Nagyon megy itt az üzlet. (nevetés)
      Meg kell értenünk, hogy nem azért jövünk ide, hogy úrrá legyünk egy problémán. Nem azért jövünk ide, hogy mélyenszántó ismeretre tegyünk szert. Nem azért jövünk ide, hogy bemagoljuk a szavakat, amiket mondok, vagy a könyveket, amiket elolvastatok és memorizáltatok, a szép idézeteket, és hogy képesek legyetek elismételni ezeket a dolgokat. Azért jövünk ide, hogy üressé tegyük magunkat. Az igazság, ami valójában vagy csak akkor tud előragyogni, amikor üres járművé válsz. Amikor túl sok könyvből szerzett tudással bírsz, távol tartod magad a fölébredéstől. Amikor túl sok könyvből szerzett tudással bírsz, távol tartod magad a fölébredéstől.
      Ez az, amiért a szavak mindig elégtelenek. Már megszabadult vagy. Mindössze annyi a tennivalód, hogy megszabadulsz azoktól a dolgoktól, amelyek azt mondják neked, hogy nem vagy az. Amikor gondolatok jönnek hozzád, amikor ideák jönnek hozzád, amikor akármi jön hozzád, ismerd fel, hogy az nem az, ami van! Netineti, nem ez, nem ez. A valóság a valódi természeted. Nem kell menned sehová, hogy megtaláld. Nem kell tanítókat keresve járnod a világot. A teendőd mindössze annyi, hogy válj alázatossá, legyél alázatos, haladj befelé, és az igazság fel fogja tárni önmagát! Nem számít, milyenek a körülményeid. Ez teljesen lényegtelen. Lehetsz gazdag vagy szegény, beteg vagy egészséges, nyomorék, vagy akármi más. Nem változtat a lényegen. Annak semmi köze a valósághoz.
      Ez ahhoz hasonló, mint amikor elmész, hogy megnézz a moziban egy filmet, és azonosulsz a cselekménnyel, és a színészekkel, és a színésznőkkel. Aztán a film véget ér, és te sehol nem vagy, mivel minden energiádat a színészekkel és színésznőkkel, és az általuk játszott szerepekkel való azonosulásba fektetted. Ez az, amit az életünkkel teszünk. Körülményekkel, szituációkkal azonosulunk. Érdekeinket próbáljuk védeni, és az csupán ego. Nincsenek érdekeink. Nem birtokolunk semmit. Semmivel jövünk ebbe a világba, és sem mivel fogjuk elhagyni azt. Amit a születés és a halál között csinálsz, meghatározza, mi történik veled azon túl.
      Ha a legtöbb emberhez hasonlóan a föld által kötött vagy, földi dolgokkal azonosítod magad, abban a hitben, hogy a test vagy, testként fogsz visszajönni újra meg újra, amíg föl nem ébredsz, és rá nem jössz, hogy ez az egész egy álom. Föl kell ébredned! Semmi mást nem kell tenned, mint föl kell ébredned! A világot felejtsd el! Úgy értem, mentálisan. Engedd, hogy a tested tegye, amit tennie kell, de a testről, a világról mentálisan feledkezz el!
      Tartsd elmédet a szív központodon! Gyakorold az önkutatást! Válj a tanújává minden mozdulatodnak, és minden szituációnak! Ne reagálj semmire! Figyelj! Szemléld, hogyan változik a világ egyik napról a másikra! Ismerd fel, hogy nem vagy a világ! Figyeled a világot, de valójában semmi közöd a világhoz. Tudatosság vagy, az Én vagy, ez a valódi természeted. Azonosulj mindig a tiszta Énnel!
      Ez olyan, mint a hatalmas fán élő madár története. A madár, aki a legtöbbünket példázza, valahányszor édes bogyót evett a fáról, vidáman és boldogan énekelt. De évszak változáskor a bogyók savanyúak lettek, és ekkor abbahagyta az éneklést, és bosszússá vált. Akárcsak mi, ugye? Amikor a dolgok a kedvünkre szolgálnak, azt mondjuk, hogy boldogok vagyunk, mert azt kapjuk, amiről azt gondoljuk, hogy akarjuk. De amikor valami nem szolgál a kedvünkre, kedveszegetté és bosszússá válunk.
      Egy nap a madár a fa alsó része körül repkedve felnézett a messze fent lévő legfelső ágakra. A legfelső ágon egy áttetsző, gyönyörű, hatalmas, mosolygó és boldog madarat látott. És a kismadár azt mondta, „Bárcsak olyan lehetnék, mint az a nagy madár! Oda repülök, és kiderítem, mi teszi ezt a nagy madarat boldoggá.” Nem ez jellemzi a legtöbbünket? Megelégelvén az élet körüli futkosást felfedezünk valamilyen igazságot, és üldözőbe vesszük. De nézzük, mi történik!
      A nagy madár felé vezető úton, az út negyedénél járva, a kismadár meglátott néhány ízletes bogyót az ágak egyikén. És hát a nagy madárról teljesen megfeledkezett, rászállt az ágra, és fogyasztani kezdett a gyönyörű, lédús bogyókból. Amikor elfogytak, már csak ilyen savanyú bogyók maradtak. Úgyhogy megint elment a kedve. Ez megint hasonlít hozzánk. Először nyomába eredünk az igazságnak, a valóságnak. De ha valami csodálatos anyagi vagy fizikai dolog történik velünk, megfeledkezünk róla. Azt mondjuk, később is utána járhatok, amikor a dolgok romlani kezdenek. És a tapasztalatainkba ragadunk.
      Úgyhogy, amikor a kismadár kedveszegetté vált, eszébe jutott a nagy madár. Felnézett, és az megint ott volt, fenségesen ült a legfelső ágon, áttetszően, ragyogóan, boldogan. És azt mondta, „Ez alkalommal egyenesen fel fogok menni a nagy madárhoz, és meg fogom fejteni a titkait.” Félúton megint meglátott egy ágat gyönyörű bogyókkal, és a nagy madárról megint megfeledkezett. Éppen úgy, mint mi. Kutatunk az igazság után, könyveket olvasunk, tanítókat keresünk fel. De nyerünk, mondjunk a lottón, és lesz egy millió dollárunk. Hányan fogják folytatni közülünk a keresést? Attól tartok, nem túl sokan. Belemerülünk a gazdagságba, és abba, amit azon megvehetünk, amíg el nem jön, és be nem kopog az IRS, vagy el nem lopják a pénzedet a rokonaid, vagy le nem ülnek az értéktőzsdék, és te csüggedtté nem válsz. Ami a savanyú bogyókat csipegető kismadárhoz hasonló.
      Miután eleget búslakodott, megint eszébe jutott a nagy madár. Hasonlóan mihozzánk. Amikor a dolgok túlságosan elromlanak, elkezdünk Istenre gondolni. Tehát a madárka megint repülni kezdett fölfelé, egyre följebb és följebb, és ez történt újra meg újra, amíg a háromnegyedéig föl nem ért, és a bogyók megint savanyúvá, teljesen ehetetlenné nem váltak, és azt gondolta magában, „Elegem van az édes bogyókból, elegem van a savanyú bogyókból. Elegem van az egész játékból. Nem törődök semmivel, amit ezen a fán megint meglátok. Nem számít mit látok ezen a fán, semmi különbséget nem jelent. Egyenesen a nagy madárhoz megyek.” És ez hasonlít néhányunkhoz. Amikor az élet meglehetősen durván elbánt velünk eltökéltük magunkat, hogy az egész útján végigmegyünk az igazság keresésének.
      Szóval, a kismadár kezdett a nagy madárhoz egyre közelebb és közelebb kerülni. Elkerülte a fán látott összes édes és gyönyörűséges bogyót. És a nagy madár egyre áttetszőbbé, ragyogóbbá, gyönyörűbbé és fenségesebbé vált. És végül éppen a nagy madár középpontjában landolt. És ennek megtörténtekor valami nagyon érdekeset fedezett fel. Úgy találta, hogy a nagy madár mindvégig ő volt. Ez velünk is így van. Amikor felébredünk végül, fel fogjuk ismerni, hogy mindig ébren voltunk, soha nem volt, hogy ne lettünk volna ébren, és szabaddá válunk.
      Énekeljünk, „Ó szépséges Isten”!
      (Éneklés után Robert folytatja)
      Sokan kérdeznek olyat tőlem, hogy van-e valamilyen rövid módszer, amit használni tudok, amikor lehangolttá, vagy csalódottá válok. Van-e valami, amit az önkutatás gyakorlása mellett mondani tudok, amikor kezdek kedvetlenné válni? Létezik-e egy kicsi, gyors, néhány szóból álló módszer, amit megerősítésként használhatok?
      Nos, megerősítéseket mi nem használunk, mert azok az elme működései csupán. De van valami, amit tehetsz, ami nagyon egyszerű, és tőlem is folyton hallhatod. Meg tudod szakítani az érzéseidet és az elmédet, aggódásaidat, ha pusztán annyit mondasz, hogy „Minden jól van.”
      Hallhatod, hogy egész idő alatt mondom ezt, hogy „Minden jól van, és minden úgy bontakozik ki, ahogy kell.” Amikor azt mondod, hogy „minden jól van”, az mindent magába foglal, amit mi tanítunk. A minden jól van azt jelenti, hogy minden azon a módon van, ahogy annak lennie kell. Nincsenek hibák. Abszolúte semmi nem rossz.
      A dolgok akárhogy néznek ki, a dolgok akárhogy jelennek meg, ha rossznak hiszünk valamit, az azért van, mert félreértjük a módot, ahogy a dolgok valójában vannak. Amikor azt mondod magadnak, hogy „Minden jól van”, annak idegrendszeredre nyugtató hatása van, és úgy fogod találni, hogy ellazulttá és békéssé válsz. Mivel valójában azt mondod, hogy „Semmi nem rossz, soha semmi nem volt rossz, és soha semmi nem lesz rossz.” Ha annak gondolom, az azért van, mert nem értem. Úgyhogy, „Minden jól van.”
      Emlékezz, úgy nevelkedtél, hogy hinned kell bizonyos dolgokat az életről! Hogy életednek milyennek kell lennie. Más szóval, agymosásban részesültél. Csakhogy, minden hiedelmed anti-valóság. Gondolkodj el a hitrendszereden! A módon, ahogy gondolod, hogy a dolgoknak az életedben lenniük kell. Semmilyen módon nem kell dolgoknak lenniük az életedben. A dolgok csupán jönnek, és mennek. Neked nincs életed. Te a valóság vagy. Te az Én vagy, és az nem élet, csupán létezés, tiszta létezés. Tiszta létezés a valódi természeted.
      Megismétlem. Hagyd abba, hogy a megjelenéseket nézd, és hogy ítélkezz fölöttük! Hagyd békén a világot! Hagyd abba az ítélkezést! Ne legyél se érte, se ellene semminek! Legyél magaddal barátságos, legyél magaddal jóindulatú! Kapd el magadat, amikor elméd mindezeket a lehangoló dolgokat kezdi mondani, és elkezd aggódásra késztetni téged! Ismerd fel, hogy nagyobb vagy, mint valaha elképzelni tudtad volna! Isten vagy, lényege egészében. Nem egy darabja, vagy egy része vagy Istennek. Az egész vagy. Abszolút egység, nirvána, üresség vagy. Az Én vagy.
      Miért nem fogadod el ezt?
      A teendőd mindössze annyi, hogy fogadd el intellektuálisan az igazságot, ami az intellektus hatására a tudatalattiba fog kerülni, a tudatalatti valósággá fog válni, a valóság tudatossággá fog válni, és a tudatosság boldogságként fogja magát kifejezni. Ez azt jelenti, hogy amíg testet viselőként fogsz megjelenni, az a boldogság teste lesz. Mások nem fogják annak látni. De nem fogsz törődni másokkal, mivel te vagy a mások. És ahogy boldogság-testedet látod, az természetesen magában foglalja az univerzum testét, mert boldogság-tested mindenütt jelenvalóság. Ennélfogva, mindent boldogságként látsz, és zavartalan boldogság, öröm és béke az osztályrészed.
      (a hangfelvétel megszakad, majd hirtelen újra elindul, a tanítványok nevetésével)
      ...(nevetés) Nem kell egyetértened velem. Nyugodtan ítélj el, feszíts keresztre, tedd, ami tetszik! Ha van valami, ami tisztázást igényel, vagy valami, amit nem értesz, vagy valami a spirituális életedről, vagy bármi másról, mi itt egy nagy boldog család vagyunk. Úgyhogy, ha ökölre megyünk, ne aggódj!
      SB: Robert, amikor a mennyezetre nézel, látod a mennyezetet, vagy abszolúte nem vagy kapcsolódva, a tudatosságod nem kapcsolódik a szemedhez abban az időben?
      R: Nem vagyok tudatában annak, amit nézek. Ezt nem valami oknál fogva teszem. (SB: Minek vagy tudatában?) Neked, a kérdés feltevőjének. Nem vagyok tudatában semminek, csupán üres vagyok. (SB: Tehát a tudatosságban időzöl abban az időben.) Nem időzöm semmiben, még a tudatosságban sem. Nem időzöm. A tudatosságban időzéshez léteznie kell valakinek, hogy időzzön. Tehát, ha nem létezik senki, ki az, aki a tudatosságban időzne? A tudatosság a valódi természeted, de test nem időzik benne. Semmi nem időzik benne. A tudatosság önmagát tartalmazza. Ön-tartalmazó, abszolút valóság. Csupán tiszta létezés, az időzés nem létezik. Az időző megsemmisült. (SB: Vagyis, ez olyan, mint a mindentől való teljes megszabadulás?) Nos, megismétlem, a megszabaduláshoz léteznie kell valakinek, és soha senki nem született, hogy meg kelljen szabadulnia. Csupán van-ság, tiszta létezés létezik. (SB: Az felfoghatatlannak tűnik az elme számára?) Mi azzal nem törődünk, amit az elme mond nekünk. Hadd gondolja az elme felfoghatatlannak! Te urald az elmét, ne az elme uraljon téged! Lépj túl az elmén! Tedd föl magadnak a kérdést, kihez jön az elme, és rá fogsz ébredni, hogy soha nem volt elméd, amivel harcolni kellene!
      Fred megfázik, „Ez az egész az elmédben van, Fred.” (a tanítványok nevetnek)
      SJ: Robert, régebben mindig kijöttél, és csak annyit mondtál mindenkinek, hogy ébredjen fel. Azon töprengek, hogy most miért nem teszed ugyanazt. Azt gondolom, talán ez az, amire szükségünk volna itt.
      R: Nos, amikor azt mondod, hogy „Minden jól van”, az ugyanaz. A minden jól van-nak az a jelentése számodra, hogy az abszolút valóság vagy, és ébredj fel.
      SG: Azt gondolom, hogy akkor szükségünk van egy viccre. (R: Bele fogom dugni a hüvelykujjadat az elektromos ventilátorba.) (nevetés)
      SK: Robert, említettél valamit korábban, hogy az egyik dolog, ami az otthonléttel vagy mivel való kapcsolatot megakadályozza az alázat, és az önhittségnek az eltávolítása. Napi életemben meglehetősen gyakran látom azt mostanában. Ahogy az egóm nem akar feladni, az nem sok alázatosságot mutat. Azt mondani valakinek, hogy alázatosnak kell lenni, a világ legnehezebb dolgának látszik. Tudod, én igazán sajnálom, hogy te ilyen nemesbítést és dolgot végzel. És ez az, ami az én alázatosságomat illeti. Ez az, amivel a magam spirituális síkján foglalkozom, tudod.
      R: Ahhoz, hogy szerény és alázatos légy, nem valakitől kell bocsánatot kérned, hanem saját elmédben önmagadtól kell bocsánatot kérned, hogy személynek hitted magad, aki egy másik személyt haragra tud gerjeszteni. Meg kell békélned önmagaddal. Az nem olyasvalami, amit másnak teszel. Amikor megbékíted magad az univerzum egészével, automatikusan a jóság és részvét élő megtestesülésévé válsz, és aztán „Gyümölcseik által ismerszenek meg.” Attól kezdve minden a gondját fog viselni önmagának.
      SD: A megbékélés ugyanaz, mint a megbocsátás, vagy az megbocsátás úgyszólván?
      R: Amikor az univerzummal megbékíted magad, akkor saját Éneddel jutsz kiegyezésre. (SD: Rendben, az önmagunkkal való kiegyezés az ugyanaz, mint az önmagadnak való megbocsátás?) Igen, persze, mert valódi Énednek soha semmit nem kellett megbocsátania. Úgyhogy, amikor kiegyezel önmagaddal, maradéktalan örömmé és maradéktalan boldogsággá válsz, és minden mulasztás és elkövetés révén keletkező bűn meghaladásra kerül. (SD: Gyanítom, hogy amit kimondok, még a megbocsátás szó is, egy ego cselekvést implikál.) Igen, azt teszi. Ezért mondtam kezdetben, hogy nem kell azt mondanod valakinek, hogy megbocsátasz neki, vagy bocsánatot kérsz tőle. (SD: Ezért jobb megbékélni, mint bocsánatot kérni.) Megbékíted magad az univerzummal, és automatikusan az igazsággá, a valósággá, a tudatossággá válsz.
      SK: De nem lehet, hogy egy másik embernek való megbocsátás ego csökkentő szituáció inkább, bizonyos értelemben? Úgy értem, otthon azt önmagam felé kell megtennem, gondolom, meg tudom tenni, meg tudom, de egy másik személy felé megtenni nagyon nehéz.
      R: Bizonyos módon, ahogy Dana mondta, a bocsánatkérés vagy megbocsátás az nagy ego, mivel jónak gondolod magad. Azt mondod, „Megbocsátottam annak a személynek. Bocsánatot kértem attól a személytől.” Ez olyan, mint azt mondani, hogy „Meg tudom tenni újra meg újra.” De inkább felejtkezz el róla, és merülj önmagadba, és kérdezd meg, „Kinek van szüksége megbocsátásra?” És fel fogod ismerni, hogy a megbocsátás és az egód egyjelentésűek. Amikor nincs ego, nincs megbocsátás képzet. Akkor csupán szeretet és részvét van, és minden meg van békülve. És a dolgok gondot viselnek önmagukra.
      SD: Azt mondod tehát, hogy nem kellene elégtételt szolgáltatnod, például?
      R: Nem, az elégtételek a múltban gyökereznek. A múltról feledkezz el, maradj a pillanatban összpontosítva! (SD: Tehát, önmagad szeretete a pillanatban...) Az jó. (SD: ...az rendben van, mivel mindent szeretsz.) De emlékezz, hogy nem egóként szereted magad! (SD: Rendben.) A legtöbben összezavarodnak, amikor azt mondom, „Szeresd önmagad!” Ők azon a módon szeretik önmagukat, ahogy vannak, és azt mondják, „Nem érdekel, ki mit gondol, ez vagyok én, és így fogok maradni. Szeretem önmagam.” (a tanítványok nevetnek) Az én az, ami bajba kever téged. (nevetés) Ismerd fel, hogy létezik benned egy Én, te-ként! Ami minden képzeletet meghalad. Az az Isten, és az az Én, akit szeretsz. (SD: És hogy volna szüksége Istennek önmaga megbocsátására?) Pontosan.
      SC: Robert, ezzel egyetemben, mi van a bűnösséggel? Ha ártottam valakinek a múltban, és az még kísért engem, tudod?
      R: Ugyanaz, mint a megbocsátás. Amikor tudod az igazságot önmagadról, minden bűn meghaladásra került. Ez olyan, mint újra születni. A múltból élettelen fa válik. És te tudatosságként haladsz az új dimenzióba. (SC: Csak éppen ez állandóan kínoz engem, tudod?) Nos, dolgoznod kell magadon. Föl kell tenned magadnak a kérdést, hogy „Kihez jön ez a bűnösség?” Nem számít, mit tettél a múltban, mindenki követett el hibát. Mindenki követ el hibát, amíg teste van, addig mindenki követ el hibát. De ahogy ragaszkodsz az igazsághoz, ahogy ragaszkodsz igaz természetedhez, ahogy önkutatással dolgozol magadon, bűnösséggel terhelt éned kezd szertefoszlani, és igaz természeted előtérbe fog kerülni, amikor is senki nem lesz, hogy megbocsásson, és bűntudat sem lesz. Hiszen amikor bűnösnek érzed magad, az azért van, mert azonosulsz a testtel, és a test mindenféle dolgokat cselekszik. (SC: Én azt gondolom, hogy ennél többről van szó. Ez az, amit a másik személlyel szemben elkövettem.) Az a múltban volt, ez most van. Ahogy tudatára ébredsz az igazságnak, ki fogod nőni. De ameddig testként, bűntudattal terhelve gondolsz önmagadra, az nem fog eltávozni.
      Úgy tűnik, ezért nem engedi meg a természet, hogy elmúlt életeinkre emlékezünk. Most bűnösnek érzed magad, el tudod képzelni, mi lenne, ha ismernéd az elmúlt életedet? (nevetés) Akkor tényleg megölnéd magad. Szóval, a természet elfeledteti veled. Meg lennél lepődve, hogy a korábbi létezésekben miket csináltál.
      SD: Az öngyilkosság szükségszerűen benne tart a karmikus kerékben?
      R: Néha igen, és néha nem. Attól függ, honnét jössz. (SD: Mi van, ha mégis???) Akkor azonnal vissza fogsz térni, és keresztül kell menned rajta megint. (SD: Rosszabb lesz annak a személynek?) Ugyanarról fog szólni, attól függ. Sok dolgot kell mérlegelni. (SD: Mi volna, például, ha meg tudnád haladni a karmát, és mégis öngyilkosságot követnél el? Az olyasmi lenne csupán, mint a test meglehetősen nyomorúságos távozása, többé vagy kevésbé?) Nos, rendelkezel a megértéssel, hogy a karma nem létezik, és látod, hogy az életed egy zűrzavar volt, de valójában az nem te vagy. És sejted a valóság igazságát, de soha többé nem vágysz testre. Amíg az igazsághoz ragaszkodsz, addig az öngyilkosság semmilyen különbséget nem jelent. (SD: Szeretnél azonban reinkarnálódni azok között a körülmények között?) A felismeréseden múlik. (SD: Hmm.) Hogy milyen mélységű a felismerésed. (SD: De ha teljesen megvalósult volnál, amilyen te is vagy, akkor nem valószínű, hogy reinkarnálódnál.) Ha teljesen megvalósult vagy, nincsenek ilyen gondolataid, mert nem vagy test, és meghaladtad a múltat és a jövőt, és minden mást. Tehát ez egy teljesen más történet.
      Ne kapaszkodj a reinkarnációba és a karmába! Mivel tudatában vagy, hogy azok valójában nem léteznek. Azok csak az olyan emberek számára léteznek, akik test-elme jelenségnek hiszik magukat. Ne gondold, hogy a következő alkalommal egy jobb életbe fogsz visszatérni! Felejtsd ezt el! Inkább tedd fel magadnak a kérdést, hogy „Kihez jön ez az élet? Kihez jönnek ezek a tapasztalatok?” És szabadulj meg mindentől egyszerre! Ismerd fel, hogy a személyes én az, ami bajba kevert téged mindezekben az években. Kövesd az én fonalát annak forrásába, és válj szabaddá!
      SK: Robert, más emberektől olyat hallottam, hogy „Ahelyett, hogy azt néznéd, ami vagy, azt nézd inkább, ami nem vagy!” Ez egy eliminációs módszer.
      R: Igen, erről beszéltünk az előbb. (SK: Sorra véve kideríted, hogy mi nem vagy. Minden hamis.) Igen. Nem csupán a hibáid nem vagy, de a tested sem vagy. Amikor ráébredsz, hogy nem vagy a test, nem vagy a világ. Nem vagy a kondicionálás. Nem vagy karma, nem vagy reinkarnáció. Nem vagy az elméd, nem vagy a véred, sem a szíved. Akármi marad végül, az vagy.
      SJ: Ez egy jó eljárásnak tűnik, mert amikor a végén te maradsz, amúgy sem tudod, hogy az micsoda. Mindent negáltál, és te magad maradtál, és valójában már azt sem tudod, hogy mi az, ami van. Nagyon jó eljárásnak hangzik.
    R: Ha dolgozol rajta, jó, de annyi mindent kell negálni, hogy soha nem végzel. (a tanítványok nevetnek) (SJ: Akkor mit kéne tenned?) Állandóan mész, tovább és tovább, soha nincs vége. Nem vagyok levél, nem vagyok kukac, nem vagyok csótány. A személyes én követése könnyebb, mert mindezek a dolgok, amik nem vagy, az én fonálhoz kapcsolódnak, és ahogy a személyes ént követed a forrásba, és fölteszed a kérdést, hogy „Ki vagyok én?” minden le fog hullani, és te szabaddá válsz.
    SL: Miért nem érdeklődik a világ ezek iránt a tanítások iránt?
    R: A világ az a világ, és ha a planéták evolúcióját tekinted. Ez a bolygó, ha az asztrológia szerint tekinted, és belemész azokba a dolgokba – amelyek nem léteznek –, ez a bolygó egy iskolai harmadik osztály szintjén van, és a lények csak körbe járnak, miközben mindenféle huncutságokat követnek el. Vagyis a világ és a világi dolgok érdekli őket, nem a valóság. Hagyd békén a világot, fedezd fel, ki vagy te, utána a világ mibenléte vagy miben nem léte nem fog érdekelni, mert semmiféle világ nem fog létezni számodra!
    SD: Robert, tudom – vagyis érteni vélem inkább, hogy nem vagyok a test, és talán nem vagyok az elme, de hol illi ebbe bele a személyiség, vagy ezen tapasztalatok összességének a vonásai, amely egy személyt individualizál?
    R: A személyiség az ego. Egóként vagy a személyiséged. Kombinációja minden olyan dolognak, amin keresztülmentél, és minden olyan dolognak, amit egóként ismersz. (SD: Könnyebb megértenem, hogy „nem vagyok test”, de a „nem vagyok az ego”-t nem szoktam használni.) Nem vagy a személy. A személy az ego. Amikor visszafelé követed az én fonalát a forrásba, az ego az énhez kapcsolt. Az én és az ego egyjelentésűek. Tehát, amikor az ént keresed, és az énbe kapaszkodsz, és a forrásába mész, az egész el fog távozni, az ego, a személyiség. Ragyogó Éneddé fogsz válni. (SD: Ezért fél az ego a megsemmisüléstől, mert mindannyiunknak ugyanebbe a gyakorlatba kell belemerülnünk, gondolom?) Nos, az ego természetesen fél a megsemmisüléstől. Az ego elme nagyon erős, és minden centiméterért meg fog veled harcolni, nehogy elpusztítsad őt. Ezért van az, hogy az elme általában egyedül önkutatás alkalmazása révén küszöböli ki az elmét. Az egyéb módszerek rendszerint erősítik az elmét. Rávesznek, hogy erősnek gondold magad, és hogy sziddhikkel bírsz, és hogy mindenféle dolgokat tudsz csinálni. Ez növeli a hatalmát az elmének. Ego mániákussá formál téged.
      Úgyhogy, ez az, amiért mi nem akarunk sziddhiket, erőket, okkult tudást kifejleszteni. Mindezeket a dolgokat mi meghaladni akarjuk, és szabaddá és megszabadulttá akarunk válni. És a legjobb mód, ahogy ezt megtegyük az, hogy föl kell tenned magadnak a kérdést, hogy „Kihez jönnek ezek a dolgok? Ki akar erőket? Ki akar uralni másokat?”
      ST: Robert, ugyanez van az erénnyel, így van?
      R: Ugyanez van az erénnyel, így van. Erény és nem-erény ugyanazon éremnek a két oldala. Az erény az elméből származik, amit mondasz, hogy „erényes vagyok, mert olyan életet élek, amilyet”, a neveltetésed eredménye. Szabadulj meg az összes olyan koncepciótól, az összes olyan prekoncepciótól, ami erényről és nem-erényről szól! A szabaddá váláshoz minden ilyennek távoznia kell. Ha azt gondolod, hogy erényes vagy, azt gondolod, hogy büszke vagy. Ez mindkettő az elmédet, az egódat erősíti. Én erényes ember vagyok, én nem iszom. Nem töltöm az időmet haszontalanságokkal, nem csinálok semmit, unatkozom. (a tanítványok nevetnek) Minden ilyen koncepciónak távoznia kell!
      Egy másik jó meditációs forma az, amikor ellazult állapotban az „én, én”-t mondogatod magadban. Ami valójában azzal a mondással azonos, hogy „én az én vagyok vagyok”. De azt lerövidítve az „én, én”-t mondogatod.
      Próbáljuk ki most? Helyezkedjetek el kényelmesen és lazítsatok! Váljatok bensőtökben boldoggá! Hallgassátok, ahogy lélegeztek, és a légzéssel együtt mondjátok, hogy „én, én”! Szívjátok be a levegőt, és mondjátok, „én”, fújjátok ki, és mondjátok, „én”! És figyeljétek meg, milyen jól kezditek érezni magatokat, ez nagyon gyorsan bekövetkezik...
      (a hangfelvétel véget ér) [TOC]

Kategória: Robert Adams | Hozzáadta:: nisargadattin (2016 Június 02)
Megtekintések száma: 154 | Hozzászólások: 2 | Helyezés: 5.0/1
Összes hozzászólás: 2
0
2  
Robert A. :"Hálás vagyok azoknak csoporttagoknak, akik anyagilag támogatnak, mert ez az egyetlen jövedelmem......"       -- Példamutató őszinteség, magasrendűség. Magam is adok egy öt ezrest tehetséges            spirituális előadónak. Sajnálnám ha , mással kellene foglalkoznia.

0
1  
koszonom

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]