Főoldal » Cikkek » Robert Adams

Robert Adams: Mi Brahman? - 78. átirat

Mi Brahman?

 

78. átirat

1991. július 14.

 

     Robert: Jó napot kívánok! Szívem egészével üdvözöllek benneteket! Jó látni a legtöbbeteket megint!

     Van néhány új arcunk itt ma. Ha egy remek előadást hallgatni jöttetek, felejtsétek el! Ha szentbeszédet hallgatni jöttetek, rossz helyen vagytok. Ha az előadót egy másik előadóval összehasonlítani jöttetek, nos, nem árulom el, mit gondolok erről. (nevetés)

     SH: Csak rajta! (nevetés)

     R: Ok miatt jöttök ide. Ez az elsőként elkövetett hibátok. Nem kéne oknak lennie. Nem kéne attitűdnek lennie. Nem kéne szükségnek lennie. Ide jöttök, mivel... és ennyi. Semmit nem tudok adni nektek, amivel már ne rendelkeznétek. Valójában semmi tudok tenni értetek, kivéve, hogyha ráébredtek, kik vagytok. Ki vagy te? A legbölcsebb válasz a "nem tudom" volna. Mivel ha azt gondolod, hogy tudod, ki vagy, rossz nyomon jársz. Az én-megvalósított személynek fogalma sincs, ki ő, mert a "ki" és az "ő" megszűntek. Nem létezik én, hogy tudjon bármit. Ha azt mondod, hogy "Én ez vagyok", és "Én az vagyok", valójában nem vagy ez, illetve az. Mivel az én tette a kijelentést. Amikor az én eltávozott, senki nem marad, hogy csináljon bármit, vagy, hogy legyen bármi.

     Tehát, megint, gondolj bele, hogy "Miért jöttem ide ma? Hogy elhúzódjak a nap elől? Hogy otthagyjam az ordítozó családomat? Már minden filmet láttam a városban? Nem akadt jobb dolgom? Valaki szólt, hogy jöjjek el ide?" Ez mind téves ok. Semmiféle ok nem létezik.

     Mindennek spontánnak kellene lennie. Ne tervezz el semmit az életedben! Ha nem tervezel semmit, életed zavar mentesebb lesz. Furcsán hangzik, de így van. Létezik egy erő, amely ismeri az utat. Amikor a kicsi egódat félreteszed az útból, ez a hatalmas erő át fogja venni a hatalmat, és önmagába fog vezetni téged.

     Mi ez az erő? Mi ez a differenciálatlan erő, ami szubsztrátuma minden létezésnek? Néhányan Brahmannak nevezik. Mi Brahman? A leírására nincsenek szavak, mivel bármilyen szót használsz, elrontja. "Brahman a világegyetemet működtető megnyilvánulatlan energia." - mondják egyesek. De mikor szavakba öntöd, nem ismered. Mert, ahogy mondtam, a véges soha nem képes megismerni a végtelen.

     Tehát, létezik Brahman. Amikor belefárad a Brahmanságba, játszani kezd önmagával, és megszemélyesül. E megszemélyesülés neve Isten. Isten az, amit az első princípiumnak, az univerzum vezérlő energiájának nevezünk. Amikor Isten kiszórakozta magát, és megteremtett mindent, akkor tudatossággá válik, és mindent önmagába old.

     Úgyhogy, létezik Brahman, ami Istenné válik. Isten tudatossággá válik. A tudatosság megint Brahmanná válik, ami megint Istenné válik, ami tudatossággá válik. Micsoda haszontalan időtöltés! Brahman miért akarná tenni mindezt? Brahman miért akarna játszani önmagával? Elfárad Brahman? Nos, szükségünk van egy teremtés magyarázatra. Szóval, ez van olyan jó, mint bármelyik. Jobb, mint Ádám és Éva.

     Akik jegyzeteket készítenek, fordítsák meg a lapot, és hagyják üresen. Az üresség a valóság. Minden más haszontalan időtöltés. Hány tanítót láttál életedben? Hány feljegyzést készítettél? Hány szalagot vásároltál? Hány könyvet olvastál? És még mindig itt vagy. Néha jobb volna, ha egy könyvet se olvastál volna életedben, ha egy szalagot se hallgattál volna, de még tanítót se láttál volna.

     Az vagy, amit keresel. A válasz benned magadban van. Semmi nem a külvilágban van, mivel a külvilág a saját elméd, a saját gondolkodásod és a saját képzeleted kiáradása. Te hoztad létre ezt a világot. Büszke vagy magadra? Nézd, mit tettél! Te okoztad az emberek emberekkel szembeni embertelenségét, a háborút, a dögvészt, a tornádókat. Miért akarnál ilyet tenni? Szégyen reád! (nevetés) Bánd meg! (nevetés)

     Egyébként, van egy érdekesség, amit el kell mondanom. Egy nagy nyilatkozatot kell tennem. (Szünet) Átgondolom előbb. (nevetés)

     Rendben, a tudatosság az egyetlen erő, és nem létezik erő, valójában. Gondolkodj el ezen! A tudatosság az egyetlen erő, és nem létezik erő, valójában. Más szóval, látszat a világ, és minden, ami benne van. Összes úgynevezett problémád, összes szükséged, összes vágyad, oktalan. Ezek mind látszat. Nem létezik erő valójában, mivel a látszat álomhoz hasonló. Igazából nem létezik.

     Gondolj bele, hogy mindezek a téged háborgató dolgok, a betegség, a hiány, a korlátozás, nem léteznek. Látszatok, és erő végeredményben nem létezik. Ugyanez igaz életed jó dolgaira, úgymond, összes úgynevezett anyagi természetű boldogságodra, a családra, a barátokra, a munkára, a jövedelemre, az autóra. Mind látszat. Nincs oka. Más szóval, semmi nem hozta létre. Nem létezik semmi, hogy létrehozzon bármit.

     A tudatosság az egyetlen erő. És a tudatosság ön-tartalmazó abszolút valóság. Azonosultál a látszat világával. Ezért jelennek meg dolgok az életedben úgy, ahogy megjelennek. A negatívumot pozitívummá, a rosszat jóvá próbálod változtatni, de ezek ugyanazon érem két oldala, és mindegyiknek mennie kell.

     Ne vedd az univerzumot komolyan! Semmi nem az, aminek tűnik. Semmi nem akar bántani. Semmi nem tud bántani, mikor felismered végtelen természetedet. Nem vagy a szánalmas tested, ami született, és tapasztalatokon megy keresztül, és aztán megsemmisülni, vagyis meghalni tűnik. Az nem te vagy. Semmi közöd ehhez a világhoz. Ez a világ nem létezik úgy, ahogy megjelenik. De amíg a cselekvőnek hiszed magad, a test-elme jelenségnek hiszed magad, addig a világ nagyon valóságos a számodra, mint a legtöbbetek tudja.

     Honnét jött a világ? Az imént mondtam. Sehonnét se jött. Miért teszed fel állandóan ugyanazt a kérdést? Az álom honnét jön? Az álom nagyon valóságosnak tűnik, nem? A legtöbbeteknek volt egy-két álma a múlt éjszaka, még emlékeztek rá. Hogyan kezdődött az álom? Azzal kezdődött, hogy Brahman létrehozta az univerzumot? Istennel, és Ádám és Évával kezdődött? Az álom csak úgy elkezdődött, középen, és véget ért, amikor felébredtél (van olyan szó, hogy felébredtél? Felébred, felébredve, felébredt, ezek mind hazugság), és kívül találtad magad az álmon. A tested, az elméd, az éned, volt, ahogy mindig volt. Álmodhattad az álomban, hogy elütött egy autó, amputálni kellett a lábaidat, és így tovább. De mikor felébredsz, nem így van, egyáltalán.

     Gondolj most a dolgokra, melyek életed során történtek veled! Egyre öregebbnek, és öregebbnek látszol. Úgy tűnik, dolgok jelennek meg az életedben. A helytelent helyesre, a rosszat jóra próbálod változtatni. De nem ismered el, hogy ez is egy álom. Tovább akarod játszani a játékot. Bújócskázni akarsz, abban a hitben, hogy van valahol egy Isten, és ha ezt az Istent megtalálod, összes problémád megoldást fog nyerni. Úgyhogy, állandóan keresel.

     Kereséssel soha nem tudod megtalálni a valóságodat. Valóságod ott van, ahol mindig is volt, pontosan ott, ahol ebben a pillanat vagy. Te vagy az. Nincs olyan, hogy valóság, és te. Nem vagy benne Isten testében. Isten nincs tebenned. Mivel nem létezik te. Nem létezik test, és nem létezik Isten. Az vagy, tiszta tudat vagy, éppen úgy, ahogy vagy.

     Valójában semmi nincs, amit tenned kell. Egyszerűen fel kell ébredned. Miért nem ébredsz fel most? Még a közben is, hogy hozzátok beszélek, sokan gondolkodtok, egyre csak gondolkodtok, gondolkodtok. Nem látjátok mostanra? Ez az, ami a szabadságotoktól, a boldogságotoktól, az örömötöktől visszatart benneteket. A gondolataitok. Honnét jöttek a gondolataitok? Valójában sehonnét se jöttek, még csak nem is léteznek.

     Mégis, azt hiszi legtöbbünk, sajnos, hogy a gondolatok léteznek, mivelhogy éjjel-nappal bombáznak bennünket. Úgyhogy, Bölcseknek kell következniük, és módszereket, eszközök kell kiagyalniuk, a gondolatok megsemmisítése érdekében. Meditációt eszeltek ki e célra. Ön-kutatást, mindenféle jóga gyakorlatokat, pránajámát, mantrákat, imát. Ezek tényleg le kell, hogy állítsák gondolataid folyását, meg kell, hogy akadályozzák elméd gondolkodását. Mindezek a módszerek csöndessé, nyugodttá, mozdulatlanná kell tegyék az elmédet. Ha képes volnál módszerek nélkül megtenni, akkor megvalósított volnál. Éned volnál. Megszabadult volnál. De vonakodsz így tenni. Tanítót akarsz, aki módszereket ad neked, aki fölébreszt téged. Én viszont azt mondom neked, hogy "Ébredj fel most! Ébredj fel!" A módszerek vissza fognak tartani, mert beléjük ragadsz.

     De nem számít, mit mondok. Továbbra is azonosulsz a világgal, a körülményekkel, a testeddel, az elméddel. Ezért kell egy utat, egy leggyorsabb utat kigondolnunk a számodra, hogy fölébredj. És az általam ismert módszerek közül az ön-kutatás a leggyorsabb, ha elég érett vagy, hogy képes legyél a kezelésére. Kezdd megérteni, hogy az én csupán egy gondolat, egy idea, amit én-gondolatnak neveznek! És ez az én-gondolat az, ami dominálja a létezésedet. Igaz?

     Hányszor mondtad ki ma, hogy én? "Én Robertet fogom hallgatni. Én reggelizni fogok. Én szundítani fogok. Én nem gondolom, hogy túl jól érzem magam. Én nagyszerűen érzem magam. Én igénylem ezt. Én igénylem azt. Az egyes szám első személy, az én uralja az egész létezésedet. Mégis, ahogy a Bölcsek révén ismert, ha megsemmisítetted az ént, ha elpusztítottad, megölted azt, csak akkor volnál szabad. Mivel az én az összes gondolatodhoz hozzákapcsolódik. Emiatt, kezdd el követni az ént a forrásába!

     Be kell vallanom nektek, hogy igazából, valójában, nem létezik forrás, de nem fogtok hinni nekem. Játszani akartok az énnel. Kövessétek ezért az ént a forrásba, és amikor az én a forrásba olvad, szabaddá váltok. Természetesen ezt a "Kihez jönnek ezek a gondolatok?" kérdéssel teszitek, akármi zavar benneteket. Tegyétek fel a kérdést, kihez jönnek ezek? Ki tapasztalja ezt? Ki megy keresztül ezen? Ki gondolja ezeket emberinek? Ki érzi magát lehangoltnak? Ki érzi magát csüggedtnek? Ki érzi, hogy különbség van születés és halál között? Én."

     Nem látod most, hogy ha megszabadulsz az éntől, mindezen érzések szintén menni fognak? Úgyhogy kérdezd, hogy "Ki vagyok én? Honnét jön ez az én?" Soha ne válaszolj a kérdésre! Amikor gondolatok jönnek hozzád, kérdezd, hogy "Kihez jönnek ezek? Énhozzám? Én gondolom ezeket a gondolatokat? Ki vagyok én?" Ne válaszolj!

     Ahogy folytatod ezt a processzust, elmédet egyre csöndesebbnek, és csöndesebbnek fogod találni. A zavartság megszűnik. Kezded egyre boldogabbnak, és boldogabbnak érezni magad. Már nem reagálsz személyre, helyre vagy dologra. Minden cselekedet spontánná válik. A mostban élsz.

     De nem te teszed azt. Az tesz téged. Más szóval, nem te döntöttél úgy, hogy "Mostantól spontán leszek. A mostban fogok élni." Minthogy tudatában vagy, hogy hányszor próbáltad hiába. Nem tudsz úgy dönteni, hogy spirituálissá fogsz válni, hogy tudni fogod, hogy tudatosság vagy, hogy abszolút valóság vagy. Hányszor próbáltál így tenni, és az első életedbe lépő dolog izgatottá tesz. Reagálsz. Zavar valami. Vagy valamilyen jó jön az életedbe, és túláradó örömöt érzel. Pozitív módon reagálsz. Mindkettő szélhámos. Emlékezz, ne próbálj rosszat jóra változtatni! Mindent túlhaladni, és teljesen szabaddá válni akarj!

     (rövid szünet)

     Látod, hogyan gondolkodsz? Elméd nem fog csöndben maradni, igaz? Kié az elme, amely nem fog csöndben maradni? Valóban van elméd? Te vagy az elme? Ki mondta ezt neked? Nem létezik elme, nem létezik test. Nem léteznek gondolatok. Fogadd el, ha akarod! Minden, amit ez tehet érted az, hogy szabaddá tesz.

     Halljuk a madarakat, látjuk a csodálatos fákat. Ki lát? Ki hall? Miért? Én! Megint csapdába kerülsz. Mert sokan hiszitek, ha látjátok a világ szépségét, az jó. Gondolom, a halál látványánál jobb. De a világ teljességgel illúzió. Nem valóságos. Az úgynevezett szépség ma itt van, és holnap eltűnik. A változás az egyetlen állandó dolog a viszonylagos világban. Minden folyamatosan változik.

     Ezért, ahogy az élet viszontagságain átmész, dogmatikus gondolkodásodon túladsz, a szívedet kinyitod. Kezdesz valami mást érezni. Kezdesz lazítani. Elsőként azt megértened az, hogy minden szükséges volt, ami az életedben történt. Nem számít, hogyan néz ki, nem számít, mi történt, minden szükséges volt. Másodikként azt kell megértened, hogy minden előre elrendezett volt. Más szóval, mindennek úgy kellett történnie, ahogy történt. Nem voltak hibák. Harmadikként azt kell megértened, hogy az előző kettő egy nagy hazugság, mivel ezek a dolgok még csak nem is léteznek a valóságban.

     Minden van előre elrendezve mindaddig, amíg a testnek hiszed magad. Minden karmikus mindaddig, amíg azonosulsz a világgal, és a cselekvőnek hiszed magad. De amint befelé kezdesz fordulni, amint hallani kezded belül a nyugodt, halk hangot, amint ön-kutatást kezdesz gyakorolni, életed mélyreható változásba kezd. Boldoggá válsz. Nem kutatsz többé boldogság után, mivel kezdesz rájönni, hogy kívül nem tudod megtalálni.

     Tűnhet úgy számodra, hogy megtaláltad. Más szóval, köthetsz házasságot, és hiheted, hogy "Nagyszerű, megtaláltam, amire mindig vágytam." Elválhatsz aztán, és mondhatod, hogy "Végre, megszabadultam tőle." Nyerhetsz a lottón, és mondhatod, hogy "Nagyszerű, hogy gazdag lettem." Megbüntet az IRS, és a San Quentin-ben végzed, és azt mondod, "Ez nem jó."

     Mindezek a különböző dolgok zajlanak az életedben. A világ nem a barátod. A világ egy jelenség, tartozéka egy álomnak. Elég érettnek kell lenned, hogy feltedd a kérdést, hogy "Kihez tartozik ez a világ? Ki él a világban? Honnét jött a világ?", és a válaszod minden kérdésre az énnel kezdődik. "Én a világban élek. Én részese vagyok a világnak. Én látom a világot." És megint visszaértünk az énhez. Végül arra a következtetésre jutsz, hogy az egész világ az éntől függ. Az énen kell túlemelkedni.

     Kezdd korán reggel, első ébredésedkor! Mielőtt tudatára ébrednél az énnek, figyeld meg, hogy a béke, az öröm állapotában vagy, még ha csak pár másodpercre is. Az én nem volt jelen. Nem vagy tudatában a világnak. Kapd el magad holnap reggel! Egy pillanat alatt, csupán pár másodperc alatt megtörténik.

     De teljesen hirtelen a világ valóságossá válik számodra. Felébredt az én. Honnét jött? Ha tanulmányozod, látni fogod, hogy a spirituális szív központod az, a mellkasod jobb oldalán, és az én a mellkasodból, a spirituális szívedből, a forrásból jött, egyre erőteljesebbé válva emelkedik fölfelé, és az agyad felé tart. Aztán tudatára ébredsz a testednek, és azt mondod, "Én élek."

     Amint tudatára ébredsz testednek, és elmédnek, tudatára ébredsz a világnak, és aztán a világegyetemnek. Ezért a kapja el a bölcs személy az ént, mielőtt az tovább haladna. Más szóval, ahogy az én fölfelé emelkedik a mellkasodból, időzz az énben! A mértékben, amilyenben időzni tudsz az énben, illetve fókuszálni tudsz az énre, valami rendkívüli fog kezdeni történni. Az én hátrálni fog kezdeni az útján, és el fog kezdeni visszatérni a forrásába.

     Ezt megismétlem megint. Az átlagember számára a reggeli ébredéskor az én kezd erősebbé, és erősebbé válni. A spirituális központodból emelkedik fel, és halad a gerinceden föl az agyadba, ahol a világ ismerőjévé válsz. De a spirituális aspiráns számára, aki ön-kutatást gyakorol, figyelni kezded az én tevékenységét. Az énben időzöl. Ahogy időzni kezdesz benne, az én hátrálni fog kezdeni az útján, és visszatér a központba. Amikor visszaért, megpihen a központ kerületén. Vagyis, ez az, ameddig el tudsz jutni önmagadtól. Egy könnyű, gondolatmentes állapotban leszel. Az ürességben leszel, ahogy a buddhizmus fogalmaz.

     Ámde a legtöbb buddhista azt gondolja, hogy az üresség az önmegvalósítás. Ez tévedés. Az üresség akkor van, amikor éned a szíved központjának a kerületén pihen. Amikor ez bekövetkezik, nagy utat tettél meg. Érett tanítvány vagy. De az Énnek be kell húznia az ént a szívbe. Ekkor válsz megszabadulttá. Ez nagyon ritkán történik meg az énnel, vagyis önmagaddal. A kis énről beszélek. Az én csak nagyon ritkán fog rögtön a szív központba menni, és kioltódni.

     Ezért van szükség Bölcsre. Ezért van szükség szatszangra. Mert a Bölcs, aki lehet tőled 1000 mérföldre is, amíg a Bölccsel közvetlen mentális vonalban vagy, addig a Bölcs mindenütt jelenlevő, mindent átható. Ennélfogva a Bölcs, és az Én, és a guru, és Isten egyek ... (szalaghiba) ...így még ha hiányolni is vagy kénytelen a közelségét a Bölcsnek, ha közeli kapcsolatban vagy a Bölccsel, vagy az a Bölcs a gurud, az Én, ami a Bölcs valójában, be fogja húzni az ént a szívbe, és megszabadult leszel. Ez az, ahogy ennek a működése kinéz. A többi rajtad múlik.

     (hosszú szünet)

     Bizonyára érdekel benneteket néhány kérdés, amit fel akartok tenni?

     SD: Robert mesélted az önmagát elunó, és a tudatosságot stb. megteremtő Brahman legendáját, majd elmagyaráztad, hogy ez mese, akár az Ádám és Éva, többé-kevésbé, de továbbra is meghagyja a kérdést, hogy egyáltalán miért jelenik meg illúzió.

     R: Igen, miért? Valójában nincs megjelenés. Úgy tűnik, hogy megjelenni tűnik egy megjelenés. De nem létezik semmiféle megjelenés. Mindig visszatérek a hipnózishoz, a mesmerizmushoz. A víz a délibábban valóságosnak tűnik, de ha megvizsgáljuk, egyáltalán nem víz, hanem homok. Az ég kéknek tűnik, de ha megvizsgálod, nincs ég, és nincs kék, és így tovább. Ezek a dolgok nem léteznek. Jelenségek. Létezni látszanak. Teremtés látszik létezni. Menj vissza az álomhoz! Miért jön az álom? Az elmédből jön, a képzeletedből jön. Külsőnek látszik számodra. Álom, ami külsőnek látszik számodra. Az egész univerzum bele van keveredve. De honnét jön? Saját elmédből. Szóval az egész, a teremtés, Isten, az emberek, a helyek, és a dolgok az elméből jönnek. Valójában nem léteznek. (SD: Úgy értsem, mind ugyanazt az álmot álmodjuk?) Mindenki a halálos álmot álmodja. Ahhoz hasonló, mint mikor álmodsz, és mind az álmodban vagyunk. Az ugyanez az álom? Ebben a szobában mind az álmodban vagyunk. Amikor álmodsz ma este, ezt az álmot álmodod, és mindenki más is. De úgy tűnik, mintha mindenki egyedi álmot álmodna. És mégis egy álom van csupán. És amikor fölébredsz, le fog állni. Úgyhogy, ne vedd az álmokat komolyan, és ne vedd a világot komolyan! Figyelj, legyél a tanú, nézz, ne reagálj, és legyél boldog!

     SL: Tud egy teljesen megvalósított személy visszamenni, és sziddhiket, és csodákat cselekedni?

     R: Nem. (SL: Nem tud, vagy nem akar?) Nincs köze sziddhikhez. (SL: Van választása?) Nincs. Nem is gondol ezekre a dolgokra. A sziddhik, a csodák az én részei. Ha az én megsemmisült, az elme semmisült meg. Ennélfogva nem létezik senki, hogy gondoljon ezekre a dolgokra, vagy cselekedje azokat. Csodák tételéhez jelen kell lennie egy énnek.

     SL: De te, például, beszélni tudsz hozzánk, habár... hol ebben a haszontalanság?

     R: Nem létezik haszontalanság egyáltalán. Csak van valaki... (SL: A valóság tapasztalatodat próbálod leírni.) Van itt valaki, aki beszélni tűnik hozzád. De valójában nincs semmiféle beszéd. Teljes csönd van. (SL: Létezhetne valaki, aki csodákat tűnik cselekedni?) Nem létezik senki, hogy csodákat tegyen. De ha létezne csodatévő, leginkább valamiféle jógi volna. És csodák tűnnének végbemenni. De csodák valójában nem léteznek, amik véghez vihetők volnának. De mikor egy megvalósult Bölcshöz elérkezel, abban a Bölcsben semmi nem létezik, amiben volna még vágy, hogy csodát tegyen.

     SL: Ha a Bölcsben megvan a végső együttérzés valaki iránt ebben az álomban, ki tűnik szenvedni? A Bölcs akkor nem...

     R: Nem hallottam, amit mondtál. Nem a Bölcsben van a végső együttérzés. A Bölcs a végső együttérzés. Nem ugyanaz. A Bölcs a végső együttérzés, a nélkül, hogy a végső együttérzés volna. Vagyis, a Bölcs nincs tudatában, hogy ő a végső együttérzés volna. Az neki a természete, az az, ami ő. Csupán a tanítvány, a rajongó látja, hogy a Bölcsnek sajátja a végső együttérzést. De a Bölcs egyáltalán nem látja. Mert ismétlem, kell maradnia valakinek, egy "én"-nek, hogy végső együttérzéssel bírjon. A végső együttérzés mégis jellemzője a Bölcsnek. Ez egy paradoxon.

     Másképp fogalmazva, magyarázom még kicsit, mert tudom, hogy nehéz megérteni. Valaki rákos betegség miatt haldoklik. Elmegy a Bölcshöz, és azt mondja, "Kérlek, gyógyíts meg engem, haldoklom, tudom, hogy képes vagy rá." A Bölcs mosolyog, és nem szól. Semmilyen módon nem vonódik be. De a rajongó a Bölcshöz való közelléte miatt a tudattalan szintjén, a Bölccsel való érintkezés következtében, meggyógyulhat. A Bölcs azonban tagadni fogja, hogy bármit tett volna, mert senki nem létezik, hogy tegye.

     SH: Ki tagadja akkor?

     SL: Állította Jézus valaha, hogy gyógyításokat visz véghez, vagy azok csak úgy megtörténtek?

     R: Megannyi írott munka szól Jézusról, ki ismeri a kendőzetlen igazságot? De ne ez érdekeljen! Annak felfedezése érdekeljen inkább, hogy ki vagy te, és mi vagy te! És azután minden érthető lesz számodra. De a különböző Szentek, a különböző Bölcsek küldetése az életben különböző volt, és különböző dolgokat cselekedtek. De megint, a valódi Bölcsben nincs cselekvő. Senki nem maradt, hogy tegyen bármit. De az emberek számára úgy tűnik, hogy annak a Bölcsön keresztül kell jönnie.

     SH: Tagadja, hogy ő hozta létre? Nos, meg tudja erősíteni, vagy tagadja? Se megerősíteni, se tagadni nem tudja. (R: Pontosan, se nem erősít, se nem tagad. Csupán csöndes marad.)

     (Csönd)

     Van még valakinek mondanivalója?

     SB: Robert én csupán tisztázni szeretném ezt. Mi az igazi guru-rajongó kapcsolat? Mert látok tanítókat, akiknek a tanításai látványosak, de egy függőségi kapcsolatot hoznak létre, és a rajongóiknak 30-40 százalékot kell átadni számukra a jövedelmükből, és el kell hagyniuk az otthonaikat, és ha eladnak valamit, neki kell adniuk a háromnegyedét mindennek... és én azt gondolom egyfelől, hogy ez nagyon bonyolult, mert a tanítás abszolút kimagasló egyfelől, másfelől ez egy totális átverésnek látszik. Mi az igaz guru-rajongó kapcsolat? Függőségi kapcsolat vagy egy...ingyenes.

     R: Nem magyarázok semmilyen módon más tanítókat, de az igazság-tanítások az idők kezdete óta mindig ingyenesek voltak. Nem kellene se költséggel, se kötöttséggel járnia senki számára, ha egy igazi guruhoz, vagy egy tanításra eljön. De az igazi guru benned van. Isten, Guru és Én egyek. Ennélfogva, a guruval való kapcsolat az Énnel való kapcsolat. Nincs különbség. És az a bizonyos guru mindig veled van, mindent áthat, soha nem hagy el téged. De nem vagy kötve a guru fizikai formájához. A guru biztosítja számodra a szabadságot, hogy megtaláld Énedet, és tégy az életeddel, amit akarsz. Nincsenek szabályokhoz és szabályozásokhoz való kötöttségek. Teljes szabadság van. A rajongón áll, hogy milyen a kapcsolata a guruval. De az igazi szat-guru csöndes, és nem követelődzik.

     SD: De nem tetted hozzá, hogy amikor Maharsival találkoztál, csak megkérdezted ösztönösen, hogy mit tehetnél érte. Nem ez a megfelelő hozzáállás a guruhoz, akit a saját elhatározásodból óhajtasz?

     R: Nos, nyilvánvalónak ennek kéne lennie. Voltaképpen, guru elfogadásakor a guru felelős a megvilágosodásodért, te pedig a guru jól létéért vagy felelős. Ezek kéz a kézben járnak. De ő a csöndben maradna, nem csinál belőle nagy ügyet. Minden a csöndben történik. (SB: A guru nem igényli, hogy tanítványa legyen.) Nem. (SB: Igen ez az, ahogy tanítanak bennünket, ha az összes kötelezettséged, ha nem kapják meg mindezt, még beszélni sem akarnak veled, semmilyen módon.) Mit mondhatnék? (SB: Úgyhogy ennek spontán szeretetből, rajongásból, szabad akaratból történő felajánlásnak kéne lennie, ami spontán fakad...) Mindig. (SB: ...szeretetből?) Mindig. (SB: De nem egy kérés?) Így van.

     Oké, vannak közleményeink, illetve, megvan nektek a Dnyání, hogy olvassátok? SM: Ó, igen, nekem megvan.

     (felvétel vége) [TOC]

Kategória: Robert Adams | Hozzáadta:: nisargadattin (2017 Május 24)
Megtekintések száma: 86 | Hozzászólások: 1 | Helyezés: 5.0/1
Összes hozzászólás: 1
0
1  
koszonom

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]