Főoldal » Cikkek » Robert Adams

Robert Adams: Milyen nagyon akarsz fölébredni? - 63. átirat

Milyen nagyon akarsz fölébredni?

63. átirat

1991. május 23.

     Robert: Köszöntelek benneteket! Jó veletek lenni megint. Mindig öröm veletek lenni. Nem tudom, miért. De így van. Mert önmagammal vagyok. Az Én minden, ami van. Úgyhogy, amikor ilyen elmés emberekkel vagy, valójában önmagaddal vagy.

     Nagyon érdekes, milyen sokan akarnak megvilágosodottá, ön-megvalósítottá válni, és az életükbe belelátva mégis minden mást helyeztek előre. Minden más előre helyezésén azt értem, hogy a munkahelyük miatt aggódnak, a családjaik, vagy a világhelyzet miatt aggódnak. A boldogságuk, a jövő, a múlt érdekli őket. Hogy tudnál fölébredni, mikor ezek a dolgok járnak a fejedben?

     És egy másik dolog, ami vicces számomra, az ünnepek, a vakációk. Felhívott valaki a minap, és azt kérdezte tőlem, "Mennyi tovább fog tartani, míg fölébredek? És mellesleg, Acapulco-ba megyek egy megemlékezésre."

     Nos, ez egy talány számomra. Emlékszem, amikor 13-14-15 éves voltam körülbelül, annyira akartam ezt, hogy ki kellett lopóznom a házból, hogy New Yorkba menjek, hogy meghallgassam Joel Goldsmith beszédét. És télidőben vonatra kellett szállnom, majd buszra, és megint vonatra. Körülbelül kettő és fél óráig tartott a belvárosba érnem. De valami bennem spirituális emberek felé hajtott engem.

     Amire ki akarok lyukadni ez: Bármit tettél életedben az első helyre, azzá válsz végül.

     Ha azt gondolod, hogy a munkád az első, mert az biztosítja a fennmaradásodat, akkor a helytelen módon nézel erre a dologra. Ami a fennmaradásodat biztosítja, az az Én. A munka az Én csatornái közül csupán az egyik. Ha ismered, az Én mindig a gondodat fogja viselni, mert az Én ön-tartalmazó harmónia és boldogság. Ennélfogva azt gondolom, hogy első számú kötelességed Éned keresése kellene, hogy legyen, illetve annak keresése, hogy ki vagy valójában.

     A vakációkkal, ünnepekkel kapcsolatban. Akárhová mész, magaddal kell vinned önmagad. Ha boldogtalan személy vagy, akárhová mész, boldogtalanságod veled fog tartani. Az első napokban látszólag akár még mindennapos tapasztalataidból is kitörhetsz. De hamar hibákat fogsz találni a szállodában, az étteremben, az ételben, mindenkiben, mert amikor itt vagy is ezt teszed.

     Úgy tűnik számomra, hogy ha egy személy valóban fel akar ébredni, a tanítást fogja az első helyre tenni. Most ez nem tart számot az érdeklődésemre. Nem azért mondom ezt, mintha folyton itt akarnálak látni benneteket. Ahogy azt tudjátok, szabadságotokban áll azt tenni, amit akartok. Én lennék az utolsó, aki előírja nektek, hová kell menni, vagy mit kell tenni. Időnként szeretném megmondani bizonyos embereknek, hogy hová kell menni. De szabadságotokban áll azt tenni, amit akartok.

     Saját magatoktól kell konklúzióra jutnotok az általam elmondottakkal kapcsolatban. Valaminek annyira erősnek kell lennie bennetek, hogy mindig a spirituális élet járjon az eszetekben. Miért kellene menni bárhová? Te vagy az univerzum. Sehová nem kell menned. Végül is, emlékezz, az egész világegyetem a saját elméd kiáradása! Te hozod létre az univerzumot. Hová kellene menned?

     Ha boldogságot és békét keresel, az pontosan rajtad belül van. Ha környezetváltozásra vágysz, az pontosan rajtad belül van. Akármire szükséged van, az rajtad belül van. Sehová nem kell menned semmiért.

     Fel kell tenned magadnak a kérdést, milyen nagyon vágyok a fölébredésre? És ez fogja meghatározni, hogy mit teszel.

     Amikor néhányan úgymond jó karmát tapasztalunk, és örömök kísérik az életet ebben a világban, időnként eltávolodunk a spirituális élettől, mert az a feltételezésünk, hogy boldogok vagyunk. Mivelhogy rendelkezésünkre állnak az úgynevezett jó dolgai az életnek. Elfelejtettük, hogy minden változásnak alávetett. Szerencséd holnap véget érhet. És még ha nem is ér véget, attól még földhöz-kötötté válsz. Úgyhogy, a következő alkalommal hajléktalan személy leszel, valószínűleg.

     A világegyetem egy kozmikus vicc. Játékokat játszik veled. Azt akarja, hogy dolgokhoz kötötté válj. Elméd nagyon erős. Azt fogja mondani neked, hogy maradj mindenféle dolgokhoz kötött. Nagyon kevesen törnek ki ebből. A Bhagavad Gita szerint ezer emberből egy kutat Isten után. Ezer keresőből egy találja meg őt. Az Énre utalnak.

     Valószínűtlen, hogy meg tudod találni magad a világba merülve. Nem azt javaslom, hogy válj remetévé, vagyis vonulj el a világ elől. Egyszerűen azt mondom, hogy az első dolgot tedd előre. Fókuszáld figyelmedet az Énre, a tested gondot fog viselni önmagára! Valami gondoskodni fog az úgynevezett testedről. Nem fog éhen pusztulni. Ez a valami tenálad jobban tud gondoskodni a testedről, jobban, mint valaha remélhetnéd. Tehát, az idő legnagyobb részében nem kell állandóan az ügyeidre, a testedre, és a világra gondolnod.

     El kell kezdened megérteni, hogy az egyetlen, aki a máját meg tudja szüntetni, és lényed igazságára rá tud ébredni, te vagy. Az alapján, amit egész álló nap teszel meg tudod mondani, hol vagy. Gondold végig a csupán mai napot, attól kezdve, hogy reggel fölkeltél! Milyen gyakran gondoltál magasabb Énedre? Milyen gyakran gyakoroltál önkutatást? Milyen gyakran adtad meg magad teljesen? Nem túlságosan, azonosultál a világi helyzettel. Azonosultál a májával. Dolgokkal, személyekkel, helyekkel, és aztán azt mondod nekem, hogy fel akarok ébredni. Ön-megvalósítottá akarok válni.

     Természetesen az igazság az, hogy már ön-megvalósított vagy, hiszen tudod, de ezek csupán szavak. Mit teszel, hogy bizonyítsd?

     Amikor aggodalmaskodsz, távolabbra kerülsz az ön-megvalósítástól. Sőt, akár még azt is hiheted, hogy részese vagy valaminek, ami miatt aggódni kell. Ami tűnhet nagyon fontosnak számodra, de egy magasabb nézőpontból abszolúte semmi miatt nem kell aggódni. Abszolúte semmi miatt nem kell aggódni. Nem számít, ez hogyan jelenik meg számodra, legalább ismerd fel, hogy egy megjelenés, és azt, hogyan látod a saját nézőpontodból! Emelkedj rajta felül a "Kihez jön ez? Ki tapasztalja ezt?" kérdés feltétele által!

     Amikor félelmeid vannak. Bármilyen félelemmel távolabb taszítod magad a megszabadulástól. Mitől kellene félned, mikor mindenütt tudatosság, tudatosság és boldogság van? Semmi más nem létezik. Az elme találta fel a többit, és okozza vele a félelmedet. Gyűlölet, bosszú, mindezek a tulajdonságok, és még a jó dolgok is, egyazon érem két oldala.

     Emlékeztetnélek, hogy ne a rossz emberi minőség jó emberi minőséggel való felváltására törekedj! Amire törekedned kell az, hogy emelkedj túl mindkettőn! Minden rendben lesz, ha szádhanádhoz ragaszkodsz. Ha időt szakítasz az önkutatás, illetve önfeladás, illetve a csupán a csöndben ülés gyakorlására. Akkor is végezni tudod ezeket, amikor dolgozol. Nem szükséges formálisan meditálnod.

     Tehát, nézz önmagadra, és lásd, min mentél keresztül csak ma! Kétségeken, gyanúkon, félelmeken, az eksztázis érzésével vegyesen talán. Egy kevés öröm itt és ott, egy kevés boldogság itt és ott. Tudod, az átlagember akkor boldog, amikor a dolgok a kedve szerint haladnak Amikor a világ oly módon halad, azt szereti. De ez nem tart sokáig. Hamarosan jön valami, és a dolgok nem a kedve szerint mennek többé. Nyugtalanná, zavarodottá, kiábrándulttá válik.

     Az én-megvalósításnak egyáltalán semmi köze a világhoz. Más szóval, nem számít min mész keresztül. Lehet a tapasztalatod betegség vagy egészség, gazdagság vagy szegénység, boldogság vagy szomorúság, akármi. Ennek én-megvalósításhoz semmi köze. Az azokra a dolgokra való reagálásod következtében, a minden tapasztalatra való reagálásoddal kerülsz hozzá közelebb, vagy távolabb. Minden tapasztalatot azonosként kell kezelned.

     Mondjuk, megnyerted az állami lottót, és van hatvanmillió dollárod. Hányan mondanátok, hogy "Kihez jön ez?" (a tanítványok nevetnek) Csak akkor mondjátok, ha rossz valami, igaz? Mert ha kedvetekre történik valami, teljesen elfeledkeztek róla. És rajta lesztek a következő Acapulco-i repülőgépen. Vicces, de igaz. Hányan jönnétek vissza a vasárnapi ülésre, ha nyernétek hatvanmillió dollárt az állami lottón?

     Látod, hogy a májá milyen erős, játékokat játszik veled? Elhiteti veled, hogy akkor van szükséged spirituális életre, amikor a dolgok rosszabbodnak. Megszületni egy átok, és minden tapasztalat, amelyen keresztülmész, azért van, mert megszülettél. De nem jobb tenni, ami a fölébredésedhez kell, és túllépni? A karma és reinkarnáció játéka helyett, és ez és az helyett, ébredj fel!

     Kezdd el megérteni, hogy az én vagyok nem a test-elme jelenség! Az én vagyok nem a cselekvő. Ami az énhez jön, csak egy megjelenése a karmának. De az én vagyok nem az, akár jó, akár rossz, nincs különbség. Ki tapasztal karmát? Ki tapasztal emberi boldogságot és boldogtalanságot? Ki megy keresztül ezeken a dolgokon? Én? Az én a válasz, természetesen. Személyesen azonosítod magad az énnel. Amíg az én hited szerint a testként létezik, az én az elmeként létezik, szenvedni fogsz. A hol jó, hol rossz tapasztalatok által, amiken keresztülmész, és jojó szindrómád lesz.

     Egyik nap jó fog veled történni, másik nap rossz, egy hétig jó fog történni, és két hétig rossz. Három hétig jó fog történni. Ez így fog váltakozni, föl és le, mint egy jojó. A jó tapasztalataidat meg akarod hosszabbítani, és a rossz tapasztalatokat ki akarod zárni.

     Pszichológia nem fog rajtad segíteni. Pszichiátria nem fog rajtad segíteni. Ha kiverni próbálod a fejedből, nem fog rajtad segíteni. Pia nem fog rajtad segíteni. A tény miatt, hogy ezekből a tapasztalatokból föl kell ébredned. Ezek a pszichológiai tapasztalatok véget fognak érni, utána önmagad leszel.

     Az egyetlen, ami segíteni fog, annak a felfedezése, hogy honnét jön az én. Honnét jön az első személyes névmás, az én? Önmagadból kell jönnie, amikor gondolkodni kezdesz róla. Mivel nem az énen kívülről jön, azon tény miatt, hogy minden alkalommal, amikor ént mondok, önmagamra utalok.

     De mi ez az én, amire utalok?

     Amikor azt mondom, "[én] boldog vagyok, [én] szomorú vagyok, [én] éhes vagyok, [én] jóllakott vagyok". Honnét jön ez az én? Kitől származik? Mi a forrása? Ezt a procedúrát nevezik az énben időzésnek. Követed az ént a forrásába a "Honnét jött?", vagy, ha jobban tetszik, a "Ki vagyok én?" kérdés föltétele által. Ez az énben időzés.

     Hamarosan fel fogod fedezni, hogy az én minden reggel életre kel, ahogy felébredsz. Az én életre kel, és erősebbé válik, ahogy haladsz a nap során. De ha benne időzöl, és követed, fel fogod ismerni, hogy igazából nincsen forrása. Az én a délibábban lévő vízhez hasonló. Létezőnek tűnik, de nem entitás. Ezt neked magadnak kell felfedezned. Ez lesz a legnagyobb felfedezés, amit valaha tettél. Ennek felfedezése révén határtalan békében, zavartalan boldogságban, örömben lesz részed. Csupán annak felfedezésével, hogy az énnek nincs forrása. Soha nem volt. Soha nem születtél, és amikor meghalsz, nem mész sehová. Mert nincs hová menni.

     Az vagy, ami mindig voltál, és mindig leszel. Szat-csit-ánanda. A végső Brahman vagy, tiszta tudatosság vagy. Az az igazi természeted. Az vagy. Nem az én. A személyes énről beszélek. Nem létezik én, de ezt neked magadnak kell felfedezned. Ezért mondják a gyakorlatban, hogy kövesd az ént a forrásba, amely a mellkasod jobb oldalán lévő spirituális szív. Amikor az én visszamegy a spirituális szívbe, az ugyanaz, mint ahogy felfedezed, hogy a víz a sivatagban egy délibáb. Ébresztő hatással van rád. Amikor fölébredsz, minden szertefoszlik.

     Az úgynevezett elme nem létezik többé. Te illetve én nem létezik többé. Univerzum illetve világ nem létezik többé. Nincs többé kérdés a megszabadulásról. Nincs többé kérdés. Mert nem marad senki, hogy kérdést tegyen fel. Nem marad senki, aki tapasztaljon. Nem marad senki, hogy lássa a világot. Nem marad senki, hogy problémája legyen. A maradéktalan öröm megtestesülésévé válsz. A maradéktalan öröm megtestesülésévé válsz, mivel soha nem léteztél. Maradéktalan öröm létezik egyedül. Az nem ez, és nem az. Csupán van.

     Értsd meg tehát, hogy valójában semmi nincs, amit tenned kellene, semmi nincs, amire szükséged lenne, nem létezik hely, ahová menned kellene, nem létezik különleges könyv, amit olvasnod kellene, nem létezik különleges tanító, akit látogatnod kellene, ez te és önmagad között van. Minél inkább lelkesedsz a világ és annak körülményei iránt, annál kötöttebbé válsz. Hagyj mindent elmenni! Ha az ön-kutatás gyakorolása nehéz számodra, adj át mindent végtelen Énednek!

     Másképpen kifejezve, add át a felelősséget! Add át a felelősséget Istennek! Aki nem más, mint saját tudatosságod.

     Ne gondold magad olyan fontosnak, hogy problémán kell felülkerekedned! Amikor azt gondolod, hogy problémád van, akkor csak azt lehet tenni, hogy meg kell oldani. Ettől érzed magad fontosnak. Meg kell oldanom ezt a problémát, meg kell birkóznom ezzel a szituációval. Mintha az én egy fontos valaki volna. Nem létezik én. Ha nem létezik én, nem létezik problémád sem.

     Mostanra már tudod, hogy a problémád az énbe vetett hited miatt létezik. Amikor ráeszmélsz, hogy az én nem létezik, minden eltűnik. Így értem, amikor azt mondom nektek időnként, hogy nem léteznek problémák, soha semmilyen probléma nem létezett, és soha semmilyen probléma nem fog létezni. De amint gondolkodni kezdesz, léteznek problémák.

     Még az alatt is, hogy itt ülsz, és engem hallgatsz, ha elmédet gondolkodni engeded, nem merül fel probléma az életedben, amire gondolsz, amit annyira fontosnak gondolsz jelen pillanatban? De ha spontán volnál és az örök jelenben élnél, az örök mostban élnél, elfeledkeznél a múltról, nem aggódnál a jövő miatt, hanem ebben a konkrét pillanatban élnél, ebben a pillanatban nincsenek problémák. Ha benne tudsz maradni csupán a másodpercnek ebben a törtrészében, akkor senki nem éhes, senki nem beteg, senki nem szenved szükséget, senki nem szenved.

     Ahogy elkezdesz a másodpercnek abban a törtrészében tartózkodni, a másodpercnek ez a törtrésze egy percre, két percre, tíz percre nő, és benne időzöl, az örökkévalósággá válik. Mindig abban a töredék másodpercben vagy, ahol nem történik semmi. Ahol semmilyen dolog nem következik be. A másodpercnek az a törtrésze boldogság, tiszta intelligencia, abszolút valóság, és te vagy az.

     Tehát megint, ez a reggeli felkelésedkor kezdődik. Figyeled az ént. Figyeled önmagad, ahogy azt gondolod, hogy ébren vagyok, épp most ébredtem. De most itt van az elkapás, ne hagyd az ént továbbmenni! Ahogy figyeled magad, mondd, hogy "Épp most ébredtem." Próbáld elkapni magad, és tedd fel magadnak a "Ki az én, aki éppen most ébredt fel?" kérdést! Mert abban az ébredést megelőző töredék másodpercben boldog voltál, nem voltak gondolatok. De amint az énre kezdesz gondolni, a világ játéka beindul. Abban a töredék másodpercben, az én működésbe lépése előtt, föl voltál ébredve. Mégsem létezett világ, nem léteztek emberek, nem létezett világegyetem, nem léteztek problémák. Abban a töredék másodpercben. De amint az énre kezdtél gondolni, bajaid kezdődtek. Mert a napodon gondolkodsz, azon, hogy éhes vagy, hogy le kell tusolnod. Öltöznöd és indulnod kell.

     Ezért nagyon fontos figyelni, ahogy az én előjön. Ha valóban meg tudod figyelni, látni fogod, hogy az én a mellkasod jobb oldalán elhelyezkedő spirituális szívből jön elő. De ami történni fog, az vicces. Ahogy figyeled, vissza fog menni, nemde érdekes? Ahogy figyeled az ént, ahogy megkérdezed, hogy "Honnét jön az én?" Meg fog állni. Le fog állni a procedúrája, le fog állni utazása az agyba, ahol testtudatossá válsz. Ezek a dolgok a másodperc egy tört része alatt történnek. Úgyhogy, óvatosnak kell lenned, ébernek kell lenned, figyelmesnek kell lenned! Elismerem, kezdetben ez igényel némi erőfeszítést, de megéri. Gondold át ezt megint!

     Pont, mielőtt az énbe felébrednél, már felébredett vagy, a másodpercnek abban a töredékében. A másodpercnek abban a töredékében nincs világ, de te fölébredett vagy, tudatos vagy, maradéktalanul boldog vagy, maradéktalanul ön-megvalósított vagy, abban a töredék másodpercben. De akkor az én megkezdi utazását a szívből az agyba. Most, ha meg tudod figyelni az ént, és rákérdezel a forrására, lendületet fog veszíteni, és lassulni fog. És kezd visszatérni a szívhez.

     Ha vissza tudu téríteni a szívhez, tudatos leszel, de megszabadult leszel. Menni fogsz a dolgod után, ahogy mindig. Tusolni fogsz, reggelizni fogsz, minden történni fog spontán. Nem lesznek gondolatok. Az egyetlen tapasztalatod a maradéktalan boldogság lesz. Maradéktalan boldogság, maradéktalan öröm, és a tested mégis menni fog a dolga után. Ez megtörténhet egyszerre, de időt is vehet igénybe. De ugye megéri fáradságot? Még ha egy életet vesz is igénybe, legalább szabad leszel arra az időre.

     Mi fontosabb ennél? Lehet valami fontosabb ennél? Ez garantálja, hogy nem térsz vissza erre a Földre. Ez garantálja, hogy amíg élő vagy úgymond a testedben dzsivan-mukta leszel, testben ön-megvalósított leszel. Ez az egyetlen üdvözülésed. De el kell kezdened csinálni ezt.

     Ezeknek a tanításoknak a magyarázatát a Rishik szájról-szájra terjesztették. A könyveket nehezebb megérteni. Habár egyik-másikuk nagyon érthető...

     (hiba a felvételben, majd Robert folytatja)

     ...valami belül tudja, mit kell tenni, hogy megtörténjen. De ha az agyaddal próbálod megérteni, el fogod felejteni. És amikor eljön a másnap reggel, felkelsz, és éned azonnal át fogja venni az uralmat. Azt fogod mondani, hogy elkések a munkából, sietnem kell, én ez vagyok, és én az vagyok, és amiről ma este beszélgettünk mindent el fogsz felejteni. De ha a szíveddel hallgatsz, akkor holnap reggel spontán módon képes leszel elkapni magad.

     Megint meg fogom ismételni, hogyan lehet ezt megcsinálni. Amikor először nyílnak ki a szemeid, abban a másodperc tört részében tudatos vagy. Az én még nem emelkedett fel, de emlékezz, az egész egy szempillantás alatt megtörténik! Úgyhogy figyelmesnek kell lenned, ébernek kell lenned, intelligensnek kell lenned! Figyelj, és észre fogod venni, hogy az én nagyon gyengén kezd, és erősebbé válik. Rá tudsz kiáltani, hogy "Ki vagy te?" Ez ugyanaz, mint azt kérdezni, hogy "Ki vagyok én?" Ki adott engedélyt felébredésre? Figyelj, ügyelj! Az én elkezd lendületet veszíteni. Egyre gyengébb és gyengébb lesz. A legtöbb ember képes lesz elkapni, talán néhány másodpercre, azután az én teljesen át fogja venni fölötted a hatalmat.

     Ne csüggedj, ez a legrosszabb, amit tehetnél! A legtöbb ember számára évekig, évszázadokig tart végigmenni az úton. Örülj annak, amit elértél! De ahogy elkezded mindennap szorgalmasan végezni ezt a gyakorlatot, a másodpercnek az a töredéke, amelyben figyeled az ént, egy egész másodpercre, két másodpercre, három másodpercre fog tágulni. Más szóval, abban a három másodpercnyi időtartamban ön-megvalósított leszel. Tudatos leszel, pont.

     Nem ennek vagy annak leszel tudatában, tudatos leszel. És olyat fogsz érezni, amit azelőtt soha nem éreztél, örömöt. Tudni fogod, hogy a helyes úton vagy. Azután, amikor az én teljesen átvesz, felkelhetsz, és mehetsz a dolgodra, és kérdezd meg magadtól, hogy "Ki vagyok én? Mi a forrása az énnek?" Ahogy a nap során gondolatok jönnek hozzád legyél befogadó, legyél éber, kérdezd, hogy "Kihez jönnek ezek a gondolatok?" Énhozzám jönnek, "Kicsoda az én? Ki vagyok én? Mi a forrása az énnek?" Egész nap gyakorolj! A következő reggel tedd ugyanezt!

     Ha így jártok el, barátaim, biztosíthatlak benneteket, hogy olyan dolgok fognak kezdeni történni veletek, amelyeknek a lehetőségéről soha nem álmodtatok. Minden tapasztalatotok boldogság, és igazi Énetek lehet.

     Kérdések? Megjegyzések? Vélemények? Panaszok?

     SL: Elalváskor is meg tudod valósítani ugyanazt az állapotot alapvetően, mint ébredéskor?

     R: Ha elkapod magad, elalvás előtt... (SL: Tudod így valahogy?) Figyeled az ént, ahogy visszamegy a szívbe. Ébredéskor az én kijön, elalváskor az én visszamegy. Igen, csinálhatod ezt, az egyetlen probléma, hogy elalszol. (SL: A reggeli ébredésekor meg fogom kísérelni.) Segíteni fog a reggeli ébredéskor, mert ha este, elalvás előtt követted, fölébredéskor folytatódni fog a keresés. Más szóval, könnyebb lesz számodra. Ha elalvás előtt filmet nézel a tévében, elalváskor az lesz az elméden, és ébredéskor a kábultság állapotában leszel, és nem fogod tudni elkapni az ént. De ha elalváskor az ént keresed, és figyeled, ahogy belép a szívedbe, álmatlanság ellen is jó mellesleg, mert úgy fogod találni, hogy sokkal gyorsabban alszol el, ha az énnek a szívedbe merülését figyeled. Felébredéskor sokkal könnyebb lesz folytatni a figyelését az én felemelkedésének. Úgyhogy igen, elalváskor ez egy nagyon jó gyakorlat.

     Barátodról, vagy szerelmi légyottodról, vagy a nemrég elfogyasztott ételről, vagy bármi másról való gondolkodás helyett. Ha egyszerűen figyeled az ént. Az út, amin jársz az, hogy beszélsz önmagadhoz, és azt gondolod, hogy "[én] fáradt vagyok," figyeld az ént ahogy elfárad, "[én] álmos vagyok", az én álmos, "[én] nem tudok aludni," az én nem tud aludni. Csupán legyél tudatában, hogy mit csinál az én! Mindössze ennyit kell tenned, és aztán ahogy álomba zuhansz, az én el fog tűnni a szívben, és megint a másodpercnek abban a töredékében ön-megvalósított leszel, de akkor el fogsz aludni.

     SL: Robert, a te hatásodra válunk annyira nyugodttá, és állunk készen az elalvásra? (nevetés) (R: Akár.)

     SG: Mit gondolsz Joel Goldsmith-ről?

     R: Azt gondolom, hogy ő egy nagyszerű lélek. Nagyon megkedveltem. Ismered? (SG: Igen. Szeretem a könyveit.) Joel Goldsmith a valaha volt első tanítóm. Tőle kaptam a bátorítást, hogy menjek, és keressem fel Joganandát, és Jogananda Indiába küldött engem. Mindenki elküld engem. (a tanítványok nevetnek) Azon töprengek, hogy ez mit jelent.

     SH: És Ramana Maharsi hová küldött téged?

     R: Énembe küldött engem. (SH: Az nincs messze, az az otthon?) Így van.

     SC: Ez az entitás, amely figyeli önmagát, ahogyan elalszik, illetve beszél önmagához, ahogy elmondod, mintha elkülönülés volna az elalvásom figyelése és a között, hogy azt mondom magamnak, hogy aludni térek. Ezeket ugyanaz az én cselekszi?

     R: Igen, ugyanaz, de te nem tapasztaltad azt a szituációt. Úgyhogy, mivel a valódi ént nem tapasztaltad, az elme elkapására az elmédet kell használnod. Mindezeket a dolgokat az elme cselekszi. Az elmédet használod önmaga megsemmisítésére, és ezt az eljárást alkalmazod. Természetesen, a valóságban egyedül az Én létezik. Igazából képtelenség az egész, ami ma este mondtam, mert valójában semmi nem létezik. Egyetlen tudatosság létezik, az abszolút valóság, az Én. De amennyiben nem tapasztaltuk, akkor ezek csupán szavak. Tehát, kell egy procedúra az adnyání számára a fölébredetté váláshoz, és ez az a procedúra.

     SY: És hogyan végzed ezt nap közben, amikor egész nap dolgozol és élsz?

     R: Folyton kérdezd magadat, "Kihez jönnek ezek a gondolatok?" Minden egyes alkalommal, amikor elmédbe jó, vagy rossz, vagy közömbös gondolatok jönnek. Folyton kérdezd, "Kihez jönnek ezek?" Nem számít, hányszor kell ezt tenned. Egyszerűen kérdezz szüntelen! És a napok múlásával észre fogod venni, hogy a kérdezéssel egyre kevesebb, és kevesebb fog jönni, a tény miatt, hogy a gondolatok közti tér egyre nagyobbá, és nagyobbá válik. Más szóval egyre kevesebbet, és kevesebbet gondolkodsz. (SY: Gátolja ez a mindennapi munkát?) Nem, ellenkezőleg, a mindennapi munka jobbá válik általa. Mert az univerzális jelenlét veszi át a hatalmat, és hatására a munkád hatékonyabbá válik. Mikor egóként kell gondolkodnod a munkádon, az egónak tanulnia kell a munkáról, és az ego nagyon korlátos. De az egyetemes, ami a forrása a munkának, amúgy is tudja, hogyan viselje gondját önmagának. És gondot fog viselni a munkádra, azután meg tudsz felelni egóként. Ne aggódj emiatt, ezt igaznak fogod találni, ahogy folyamatosan gyakorolsz!

     SD: Robert, nem említetted már azt is, hogy ön-kutatás helyett tudunk egyszerűen a tanú lenni?

     R: De igen, a tanúság az ön-kutatáshoz vezet. Ha tudod, figyeld csupán önmagad! Figyeld az ént munka közben, figyeld az ént játszani, figyeld az ént gondolkodni, válj a tanúvá, a megfigyelővé! El fog jönni végül az idő, amikor fel kell tenned a kérdést, "Ki az, aki figyel? Ki a megfigyelő?" És annak szintén mennie kell.

     SG: Az énnek az az elalváskori figyelése a meghaláshoz is jó útnak látszik, nem?

     R: Nos, ha nem gyakoroltál a meghalás előtt... (nevetés) ...amikor elérkezik az ideje a halálodnak félelemben leszel, és abban az időszakban nem leszel képes gyakorolni. (SG: Meg kéne próbálnod megcsinálni, mielőtt...) Persze, próbáld! (a tanítványok nevetnek) Pontosan. Ha eleget csinálod, rá fogsz eszmélni, hogy senki nem hal meg, és a haldoklással kapcsolatos gondolat el fog tűnni az elmédből. De ha a gyakorlás elkezdésével az utolsó pillanatig vársz, soha nem fog megtörténni.

     SK: Ez eléggé vicces, mert egy olyan állapotba próbálunk visszatérni, amit soha nem hagytunk el, és valami olyantól akarunk eltávolodni, ami nem létezik.

     R: Pontosan. (nevetés) (SK: Ennek tényleg van komikus aspektusa.) (nevetés) Tényleg van, de miért nem ébredsz fel most? És hagyod abba ezeknek a játékoknak a játszását? Ébredj fel! (szünet) Te visszautasítod a felébredést. Ha csupán felébredsz, most, minden más szükségtelenné fog válni.

     SH: Miért utasítjuk el a felébredést?

     R: Mert ragaszkodtok a karmikus játékok játszásához. (SH: Annak tettetve magad, ami nem vagy?) Bújócskát akarsz látszani. Azt akarod, hogy Éned elrejtőzzön, és azt hiszed, hogy a keresésére kell indulnod. (SH: Ez butaság valahogy?) Persze. Úgyhogy ébredj fel, a butáskodást pedig hagyd abba! (SH: Köszönöm, így fogok eljárni.) (a tanítványok nevetnek)

     SR: Robert, a bújócskának ezt a játékát is, vagy akármi volt az elmében, az Én, a végső hozta létre. Ennek valamilyen célt kellett szolgálnia, különben nem volna?

     R: Éppen ellenkezőleg, az Én önmagát tartalmazó abszolút valóság. Soha semmit nem tett. Egyedül önmagáról tud. Ami történni látszik, az káprázat. Valójában mindebből semmi nem történik. (SD: És ki látja a káprázatot?) Bárki, aki látni akarja. (SR: Hol van a káprázat lényege, és mi az alapja?) Mi az alapja a víznek a délibábban? Amikor vizet látsz a sivatagban, annak mi az alapja? Egyáltalán nincs neki. Soha nem létezett. De amint felismered, hogy az egy délibáb, nem fog többé becsapni megint. Mert valahányszor átmész rajta nevetni fogsz, azt fogod mondani, hogy nem létezik. Egy hazugság. És hasonlóképpen ez az élet is egy hazugság. Semmi nem létezik, ahogy megjelenik. (SR: Kell szolgálnia valami célt, mivelhogy olyan sok én tapasztalja?) Nem szolgál célt. A létezésnek nincs célja.

     SY: Akkor miért vagyunk? (R: Nem vagytok.)

     SR: Miért nem vagyunk? (a tanítványok nevetnek) (SY: Miért olyan nehéz megértenünk ezt az egészet?)

     R: Ki számára nehéz? Te teszed nehézzé a hit által, hogy nem érted. De valójában már szabad vagy. A legjobb iránya a cselekvésnek, természetesen, a csöndessé válás. A csöndben kijelentésre kerül a szabadságod. De ahogy a világhoz kapcsolódsz, mindenféle kérdések merülnek fel, aminek nincs vége.

     Például, amikor bele vagy vonódva a világba, azt kérded, "Miért kutya a kutya? Miért macska a macska? Miért fa a fa? Miért létezik ég? Hol a fű? Miért vannak emberek? Miért vannak csótányok?" Ez soha nem ér véget. Ahhoz hasonlít, hogy melyik volt előbb, a fa vagy a mag. Nincs válasz, mivel nem létezik, olyan, mint egy álom. Az álom nem teremtéssel indul. Csak úgy elkezdődik. És aztán fölébredsz, és az álom véget ér, és ezzel is így van. Amikor a buborék kipukkan, és te fölébredsz, szabad leszel.

     SH: Minden egy nagy színlelés, egy nagy becsapás?

     R: Persze. (SH: Elhitetés?) Ez az egész elhitetés, ez az egész hipnózis. (SH: Mintha.) Hipnotizmus. (SR: Az egy mély, mély kondicionálás itt.)

     R: Nos, túlságosan ne éld bele magad, mert ha azt gondolod, hogy egy mély, mély kondicionálásban részesültél, utána azt fogod gondolni, hogy valami olyat kaptál, amivel meg kell birkózni, ami nehéz! És ez sokkal tovább fog tartani számodra. A figyelmedet összpontosítsd az énre, és ne gondolj arra, hogy a kondicionálás milyen mély! Mert valójában egyáltalán nincs kondicionálás.

     SG: Robert, ez gondolkodás eredményének látszik, és... (R: Persze.) ...és nyilvánvalóan, a kérdéshez hasonlóan, — úgy tűnik, egy időben azt hittem, hogy a szervezetet a gondolkodásom működteti. Most úgy tűnik, hogy a gondolkodás azt csinálja, hogy egész idő alatt jóslatokat gyárt. Ahogy én azt jósolom, hogy meg fogom magamat vakarni, és ez meglehetősen közeli, közeli jóslat lehet, de nem a gondolkodás működteti, ez egyfajta jóslás csupán?

     R: Igen, ez igaz. Vakarózásod karmikusan előre elrendelt. (SG: És azt gondolom, hogy azért fogok vakarózni, mert az viszonylag közel van, nincs messzebb az orromnál, ez igaz lehet, de azt gondolni, hogy mi fog történni egy óra múlva, nem tudom, de az egy másik kivetítés csupán?) Igen.

     SJ: Az kreatív gondolkodás.

     R: Az kreatív gondolkodás? (SJ: Igen.) Szabadulj meg tőle! (nevetés)

     SK: A hangok, amilyenek innen jönnek, mint béke a Földön, a lehetetlennel határosak?

     R: Eltaláltad!

     SR: Feltételezed, hogy ez az illúzió csupán magától szertefoszlik majd egy nap, valamiképp, valamikor, valamely korban?

     R: Nem létezik illúzió, aminek szerte kéne foszlania. Így jelenik meg számodra, de nem létezik. Amikor felébredsz, rá fogsz eszmélni, hogy illúzió soha nem létezett. Senki nem alszik, és senki nem szenved. (SR: Feltételezed, hogy valamikor a jövőben lefújják majd a játékot? Hogy senkinek nem kell fölébrednie, vagy tennie valamit?) Nem létezik játék, amit le kéne fújni. A játék soha nem kezdődött el. Ha azt hiszed, hogy egy játék elkezdődött, akkor várnod kéne a lefújásának az idejét is.

     SH: Ez csak úgy egyszerűen nem létezik, nem létezik, vessző, pont? (R: Így van.)

     SR: Azért játék csupán, mert játéknak gondoljuk?

     R: Így van, az egésznek a gondolkodásodhoz van köze. (SR: Mert csupán azért létezünk, mert azt gondoljuk, hogy létezünk.) Igen.

     ST: Tehát fel kell adnunk a világra vonatkozó szóló ismereteinket?

     R: Semmit nem kell feladnod. Minden történni fog saját magától. Neked csupán követned kell az ént, és megnézni, honnét jött. (ST: Akkor a világ tudatossága tudatosság nélkül folytatódik?) Senki nem létezik, hogy tudatában legyen a világnak. Még a tested is funkcionálni fog tovább, ameddig kell. (ST: Figyeli az ember a világot?) Senki nem marad, hogy figyeljen. (ST: Van a világnak egy tudatos tudatossága?) Senki nem létezik, aki tudatában van, hogy tudatos legyen. Ezek a dolgok, amikre utalsz, mind az ego. (ST: Tehát az ember sötétben járkál, de mindenről gondoskodtatik?) Nem járkálsz sötétben, a fényben járkálsz. (ST: Látás nélkül?) Látsz, de nem azt, amit látni hiszel. Ez a mozivásznas példámhoz hasonló. Mikor filmet vetítesz, képek vannak a mozivásznon. Mikor fölébredetté válsz, a mozivászonhoz válsz hasonlóvá. Az összes kép a mozivásznon foglal helyet. Van egy kezdet, van egy közép, van egy vég. És a mozivászonnak senki nincs tudatában, mert a filmet nézik. Azonosulnak a képekkel. Amikor a film véget ér, egyedül a vászon marad. E példa szerint, ahogy fölébredsz, az univerzum egy rávetítés az Énen. Másképpen kifejezve, tudatára ébredsz, hogy a teljes univerzum egy kép önmagadon. Ennélfogva azt látod, amit mindenki más lát, kivéve, hogy tudatában vagy a valóságnak.

     SH: De még tudatában vagy a képnek is?

     R: Van kép, de tükrözött képhez hasonló. Látod a tükröződést, de te a tükör vagy. Tehát, látod a világot, de rávetítésként önmagadon.

     SJ: Szat-csit-ánanda? (R: A te számodra ugyanaz.) (nevetés)

     SG: Amikor felteszem magamnak a kérdést, hogy "Kinek jutnak eszébe ezek a gondolatok?", az olyasmi, mint az energia áporodott érzésének a halmaza, valahol az én mögött, nagyon személyes. Patthelyzethez vagy mihez hasonló, mivel nem egészen...

     R: Patthelyzet létrejöttekor két dolgot tehetsz. Megfigyelőjévé válhatsz a patthelyzetnek, és figyelheted, hogy mi történik, annak feloldódásáig, vagy teljesen átadhatsz Istennek mindent, és hagyhatod, hogy Isten gondoskodjon számodra a patthelyzetről.

     SR: Robert, a végső egy nagy ürességhez hasonló, hangtalan, színtelen, érzésektől mentes, feltételezem, bosszantásként hozzá fogom venni a boldogság érzését is talán, de ez olyan, mint egy gigantikus üresség, ahol valójában nincs semmi, nem történik semmi.

     R: Honnét tudod? (SR: Tessék?) Honnét tudod? (nevetés) (SR: Az elmém vezet engem ebbe az állapotba, ahol nem létezik semmi, ami ismerős volna. Nincs semmi, ami létezne, úgyhogy az egy üresség.) Tedd fel elmédnek a kérdést, hogy "Kihez jön ez?" (SR: Nos, részben tudom, hogy ez az általam cipelt hazugsághoz jön.) Mivel az ürességet elérve a belső Énről beszélsz, az Én be fog húzni téged. Be fogja húzni az elmét egyenesen a szívbe, és boldog leszel. Az üresség a megvalósulást megelőző lépés. (SR: Úgy vélem, az ego nagyon keményen harcol. Ez az, ahogy ez érződik számomra. Valójában úgy tűnik, hogy ahogy azon pont irányába kezd szívódni, harcba veti az emlékekbe, és álmokba, és vágyódásokba való kapaszkodást.) Lehetséges, hogy ez történik veled. Ez a szamszárákhoz, rejtett hajlamokhoz, lappangó hajlamokhoz tartozik, amelyek az elmúlt életekből jöhettek veled. De ahogy tudatára ébredsz szellemileg, hogy egyikük sem létezik, és nincs semmi, ami ellen küzdeni kellene, és nincs semmi, amitől félni kellene, és csupán boldogan figyeled, ami az elmédben történik, elméd egyre gyengébbé, és gyengébbé fog válni, amíg fel nem adja mindezt.

     SY: Azt mondtad, egyes emberek csak úgy beköltöznek a csöndbe, csak ülnek mosolyogva, nem beszélve, boldogan. Ők egy meghatározott állapotban vannak?

     R: Ki tudja? Sokan vannak, akik itt ülnek, és mosolyognak, és nem beszélnek, és ők idióták. (nevetés)

     SH: Nézd meg, hogy nyálaznak-e, vagy sem! (nevetés)

     R: Ne mások miatt aggódj, önmagadon dolgozz, és önmagadat szabadítsd meg!

     SG: A pszichológiában létező elképzelés a hirtelen átfordulás. Például, az öreg hölgy vagy fiatal hölgy látási érzékelésekor az agyban egy hirtelen átfordulás tűnik lejátszódni. A megvilágosodás ugyanilyen dolog tűnik, ahol egy átfordulás van, de az valóságosnak látszik és valótlanná válik, és ami nem valóságos, az valóságossá válik. Úgy tűnik, egyfajta hirtelen reakció, hirtelen átfordulás történik. Az...? (R: Bizonyos mértékig mondhatod ezt.) Ha ez igaz, akkor nem úgy látszik, mint egy egész sereg, amit tenni tudsz vele, úgy vélem, elő tudod magad készíteni, de be fog-e következni vajon a hirtelen átfordulás, vagy sem?

     R: Ne próbálkozz a megfejtésével! Ne analizáld! Akár átfordulás, akár nem átfordulás, mindennek mennie kell. Az átfordulás elképzelésének is mennie kell. Összes elképzelésed, összes koncepciód, ennek mindnek mennie kell. Csupán csöndre, nyugalomra van szükség, és minden gondját fogja viselni önmagának. Ha ezeken a pszichológiai kondíciókon gondolkodsz, teljesen össze fogsz zavarodni. Engedj el mindent!

     SJ: A koncepció rámutat ugyanakkor, minek is nevezed? Predetermináció, predesztináció. (R: Ühüm. Mi van vele?) Az ő észrevétele a predesztinációra mutat rá, bizonyos módon. (R: Igaz.)

     SG: Akár lesz átfordulás, akár nem. Készen áll-e vajon, hogy megtörténjen, akár Acapulco-ban vagy, akár egy monostorban ülsz, meg fog történni.

     SJ: Ez olyan, mint amikor annyira rosszá válik valami, hogy elkezdesz nevetni. Annyira intenzívvé válik valami, hogy elfújja, és az illúzió szertefoszlik, vagy akármilyen hosszú idő.

     SR: Amikor egy személy ön-megvalósított, akkor egy hatalmas energia árad abból a forrásból. Amikor egy személy még mindig az elmének, illetve a testnek gondolja magát, az a hatalmas energia el van zárva. Mi van ezzel a tudatossággal, ami olyan fantasztikus energiát ki tud bocsátani, és ki tud árasztani a környezetbe?

     R: Amikor fölébredetté válsz, és testben vagy. A test válik fókuszpontjává az univerzumnak, és az univerzum teljes energiája azon a testen folyik keresztül saját magától. Ez az, amit kegyelemnek neveznek. Mintegy mágnessé válsz ezen energia számára. Ez magától jön. (SR: Ez olyan, mint amikor az elme egy gáthoz hasonló?) Az elme egy gát. (SR: Ez a fal, mi?) Az elmét meg kell haladni, meg kell semmisíteni.

     SH: Az elmére gondolkodási folyamatként, gondolatokként utaltál.

     R: Igen, gondolatokként. (SH: Nincsenek se gondolatok, se elme.) Pontosan. Az elme egyszerűen gondolatok egy kötege.

     Most, ha nehézséget okoz bármi az általam elmondottak közül, mindig vissza tudtok térni az én-vagyok meditációhoz. Amelyet épp most fogunk gyakorolni. Helyezkedjetek el kényelmesen! Jobb, ha becsukjátok a szemeteket. Először váljatok tudatossá a légzésetekre! Figyeljétek a lélegzéseteket! Gyakoroljatok egyfajta vipasszaná meditációt! Figyeljétek az érzéseket és érzeteket a testetekben, és az elmétekben! Csupán figyeljetek!

     (szünet)

     Ha feszültséget érzel a testedben, egyszerűen figyeld! Megfigyeléssel a feszültség távozni fog. Miután tested nyugodt és laza, tedd fel a kérdést, hogy "Ki a megfigyelő? Ki figyel?" És érkezik a válasz, "én [vagyok]". Most a légzéseddel együtt gyakorold az "én vagyok"-ot! Belégzéskor mondd, hogy "én", kilégzéskor mondd, hogy "vagyok"!

      (hosszú csönd)

      (hiba a felvételben, majd megint Robert hangja hallható)

      ...bhandaránkat 5-től 6-ig tartjuk. Ramana Maharsi mahászamádija tiszteletére, amely az elmúlt hónapban volt, úgyhogy késtünk egy kicsit. De mindig keresünk okot az ünneplésre, úgyhogy az ok legyen ez! Amikor bhandarátok van, a cél általában a szegények megetetése. De mivel nem kérhetjük meg a szegényeket, hogy másszanak fel ide a dombra, és amúgy sem hiszem, hogy Henry szegényeket akarna látni a házban...

      SH: Ez terajtad áll, Robert. Ha fel tudod hozni őket, meg fogjuk őket etetni.

      R: Lehetővé tesszük, hogy ha szeretnél, hozz magaddal egy barátot, aki lélekben szegény. És akik nem jönnek el közületek vasárnap, úgy képzeljük, hogy elhozzátok a kedvenc húsmentes ételeteket. Amit meg szeretnél velünk osztani. Sajttortát, például. (nevetés)

      SJ: Az öt sajttortához hasonlóan.

      R: A sajttorta gyárból, vagy akárhonnét. Valami egyéb, amit hozzá szeretnél tenni, Mary?

      SM: Áh, igen, tudom, hogy sokan segítettek ezeknek a másolatoknak a nyomtatásában, és úgy képzeljük, szép lenne, ha vasárnap sok embernek sikerülne itt lennie. Úgyhogy, ha kérhetném, hogy legalább öt ember kapjon még ebből a példányból tíz másolatot, és oda fogjuk adni a közösség tagjainak, akik jönni fognak.

      SL: Van valakinek másolata arról, amikor Robert a korábbi életéről beszélt? Ez az egy hiányzik.

      SM: nem tudom, ha megcsinálnánk még azt az egyet?

      SF: Melyik szalag az, tudod a dátumot?

      SM: Elég régi, gondolom, nekem megvan...

      R: Akkor volt, amikor Ed csinálta.

      SM: Igen. Amikor Ed csinálta.

      SL: Ha megvan valakinek, lemásolom, ha elhozza.

      (szalag vége) [TOC]

Kategória: Robert Adams | Hozzáadta:: nisargadattin (2016 December 16)
Megtekintések száma: 82 | Hozzászólások: 1 | Helyezés: 5.0/1
Összes hozzászólás: 1
0
1  
koszonom

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]