Főoldal » Cikkek » Robert Adams

Robert Adams: Minden a csöndhöz vezet - 51. átirat

Minden a csöndhöz vezet

51. átirat
1991. március 10.

    Robert: Béke. Jó napot kívánok! Jó megint veletek lenni. Spirituális családomnak tekintelek benneteket. Mind egyek vagyunk, nincs különbség.
    Az emberek még mindig azt kérdik tőlem, „Robert, mit látsz, amikor ránk nézel? Energiát látsz? Tudatosságot látsz? Fények játékát látod? Ürességet látsz?” Ha e dolgok bármelyikét látnám, nem volnék képes funkcionálni. Azt látom, amit te látsz. Egyetlen különbséggel, hogy én felismertem, hogy nem vagyok a test. És amikor „nem vagyok a test”-et mondok, akkor a titeket is magába foglaló univerzális testről beszélek. Ennélfogva, ha nem vagyok a test, és látom azt, látom, hogy ti szintén nem vagytok a test.
    A világot egyszerűen filmvászonra vetített képekként látom. Állandóan tudatában vagyok, hogy képek vagytok. És a test is, és a fák is, és az ég, és a planéták, és az állatok, és a rovarok, és minden más. Valami oknál fogva ennek mindig tudatában vagyok. Tudatában vagyok e dolog buborékszerűségének, és hogy a buborék szétpukkanásával a valóság tudatosságként fejezi ki önmagát.
    Ennélfogva, úgy látlak titeket, ahogy ti láttok engem, de én tudatosságként, a valóságként látlak titeket. Vagyis úgy látlak benneteket, ahogy saját magamat látom, filmvászonként, és az univerzum egésze egyszerűen a vászonra vetített film. Nem emberi lényként látlak benneteket. Ezt a rádiót, vagy a lámpát, vagy ezt az asztalt nem entitásként látom. Tudatosságként látom.
    Ez nem azt jelenti, hogy ezeket a dolgokat a tudatosság manifesztálta volna. Ahogy mindig magyarázni szoktam, a tudatosság ön-tartalmazó, és csupán önmagát manifesztálja. Ezek a dolgok optikai illúziókhoz hasonlatosak. Valójában nem léteznek, mivel az álom valójában nem létezik. Az álomban ügyeket intéztek, New York-ból Kaliforniába repültök, mindenféle dolgokat tapasztaltok az életetekben, és minden valóságosként jelenik meg. De föl fogtok ébredni, és a buborék szét fog pukkanni.
    Úgyhogy, azt gondolom, hogy az egyedüli különbség tiköztetek és énköztem az, hogy én ennek mindig tudatában vagyok. Ha mindig a tudatában vagy, nincs félelem. Félelem csak akkor fog el, amikor a világot valóságosnak hiszitek. Amikor a világ illúziónak bizonyul, hol van félelem? Mi tud feldúlni benneteket a világban, ha tudjátok, hogy a világ álom csupán?
    Azt mondhatod, „Nos, lehetséges, hogy ez álom, de nem akarok megsérülni az álomban. Sima és könnyű álmot akarok. Boldog, és harmonikus, és egészséges akarok lenni.” Ha ezekben a kategóriákban gondolkodsz, akkor még nem vagy tudatában a tudatosság mibenlétének. A tudatosság meghaladja ezt az egészet. A tudatosság isteni harmónia. Ezek közül a dolgok közül egyik sem létezik.
    Tisztában vagyok vele, hogy ezt nehéz megérteni. Úgy tűnhet, hogy a legrosszabb dolgok történnek a testemmel, az ügyeimmel, az életemmel, mégis tudatában vagyok, hogy ez nem történik. Nem elképzelem, hogy ez nem történik. Nem elfojtom. Nem gondolom azt magamban, hogy „Robert, csak a jókat kell látnod!” Ez mindezen túl van. Nem létezik jó. Nem létezik rossz. Ez teljes szabadság, teljes megszabadulás.
    Tekintsd azt ily módon! Egy kialakult képpel bírsz Isten mibenlétéről, mert Istent kisgyermek korod óta égetik a fejedbe. El tudod képzelni Istent, hogy fél valamitől? Vagy keresztülmegy Isten bármiféle tapasztalaton? Vagy mondja Isten, hogy „Ez jó, ez rossz, ez helyes, ez helytelen, ez kellene inkább, mint az?” Istenben nincs kettősség.
    Tehát, az univerzum végső egység. A végső egység egy másik szó az isteni harmóniára. Ami minden koncepciót és prekoncepcionált ideát meghalad. Az emberi elme ezt nem tudja megérteni. Elegendő azt mondani, hogy minden jól van. Ez az, amikor az elmét elkezdjük lecsöndesíteni, akkor egyre közelebb és közelebb kerülsz ehhez a megértéshez. Ez az, hogy amikor a gondolatok kezdenek leállni, amikor lelassulnak, akkor jobban tudatossá válsz arra, hogy minden jól van, és a valóság elérkezik hozzád, saját magától. Amíg állandóan a világgal, és ennek a világnak dolgaival azonosulsz, addig soha nem leszel képes, hogy az igazságot tudd önmagadról.
    És megint, mondhatod, „De nekem funkcionálnom kell a világban! Dolgoznom kell, fenn kell tartanom a családom, gondoskodnom kell az érdekeimről!” Ki mondja, hogy ne tedd? De ennek semmi köze hozzád.
    Meg kell értened, hogy a tested gondját fogja viselni önmagának! Az álom folytatódni fog önmagától. Bármit fogsz tenni, azt jöttél e földre megtenni, a nélkül, hogy gondolkodnál róla, a nélkül, hogy megtörténtté próbálnál tenni valamit, a nélkül, hogy elsimítani próbálnál valamit ebben a világban. Erre gondolok, amikor azt mondom, hogy „Légy önmagad! Csupán légy önmagad! Élj az örökkévaló mostban!” Az az önmagadként való lét. Légy spontán! Engedd, hogy a világ úgy bontakozzon ki, ahogy neki kell! Ne légy ítélkező! Nézz mindenre frissen és újonnan, áhítattal! Legyen benned hódolat az élet egésze iránt, és tedd fel magadnak a kérdést, „Ki vagyok én?” Akkor dolgok fognak kezdeni történni.
    A legközelibb dolog, amely révén a csöndes elmét megtapasztalhatod, a kántálás. A kántálás rezgést idéz elő az idegrendszerben, amelynek tényleges következménye az elme lelassulása. Sokan az átma-vicsárát, az önkutatást nem tudják túl sokáig gyakorolni. És akik az önkutatást gyakorolják, azoknak is kell szünetet tartani időnként. Tégy fel hát egy kántáló szalagot, és kántálj vele együtt magadban, vagy hangosan kifelé, és úgy fogod találni, hogy mélyebbre mész önmagadban, és az elme elkezd csillapodni, csöndessé, nyugodttá válni. Tehát, tegyük most mi is azt!
    (Kántálás)
    Egyesek azt mondják, jobban szeretik a beszélgetéseket, mint bármi mást. Mások azt mondják, ők a kántálást szeretik jobban. Megint mások azt mondják, hogy a kérdés-feleleteket szeretik jobban. Egyesek azt mondják, hogy a csöndet szeretik jobban. Tartsd emlékezetedben, hogy ez mi! Ez egy szatszang. Nem előadás, vagy zenei fesztivál. Minden fontos, amit csinálunk, még akkor is, ha az időjárásról beszéltem, és semmi másról. Ha szatszangon vagy, az valami olyat okoz, hogy a tudatosság helyet foglal benned, és magasabbra emel téged.
    Volt egyszer egy szent ember, aki meghalt, és felment a mennyországba. A gyöngyfényű kapu elé járult, és bekopogott rajta. És Isten kijött, és megkérdezte, „Mit akarsz?” És a szent ember azt mondta, „én a te szolgád vagyok. Megjöttem.” És Isten azt mondta, „Sajnálom, itt nincs hely a számodra. Viszont látásra.” és távozott.
    A szent ember összezavarodott. Leült a kapu előtt, és töprengeni kezdett. „Miért nem engedett be Isten?” És két éven keresztül ült gondolva, hogy „Miért nem léphetek be a mennyországba?” És végül válaszra talált. Így megint bekopogott a kapun, és Isten kijött, és megkérdezte, „Ki vagy te? Mi akarsz?” A szent ember azt válaszolta, „Én a te szolgád vagyok. Emberek ezreit térítettem a nevedben. Millióknak hirdettem a biblia igéit. Jótetteket cselekedtem. Engedj be.” És Isten azt válaszolta, „Sajnálom, engem nem érdekel, mit csináltál, idebenn nincs hely a számodra” és távozott.
    Ekkor a szent ember igazán összezavarodott. Nem tudta megérteni. „Miért nem engedett be Isten?” - kérdezte. Úgyhogy megint leült a kapu előtt. Századok múltak el. Emlékezz, meg volt halva, úgyhogy mindegy volt neki! Töprengett, miért nem engedte be őt Isten. Aztán választ talált. Úgyhogy megint felkelt, és bekopogott az ajtón, a gyöngyfényű kapun. Isten kijött, és azt kérdezte, „Ki vagy te? Mit akarsz?” És ő azt mondta, „Uram, én a te alázatos szolgád vagyok, de be kell vallanom a bűnömet. Szexuális viszonyba kerültem a női rajongóimmal. Húst fogyasztottam, ugyanakkor azt mondtam embereknek, hogy vegetáriánus vagyok. De neked mindent bevallok. Most már bejöhetek?” Isten rá nézett, és azt mondta, „Nem érdekel, mit tettél, itt nincs hely számodra.” És távozott.
    A szent ember megint azt mondta, „Mi ez? Megtettem mindent, amit tudtam. Itt fogok ülni a kapuban, ha az egész örökkévalóságig kell is itt ülnöm, amíg meg nem tudom, hogy mi a probléma.” Úgyhogy ott ült évekig, és egyik század múlt a másik után, miközben töprengett. Bevallottam bűneimet Istennek. Megvallottam jócselekedeteimet Istennek. Be akarok jutni a mennyországba! Várj egy percet, ki ez az én? Ki az én, aki bűnöket követett el? Ki az én, aki jócselekedetek követett el? Ki az én, aki be akar lépni a mennyországba? Ki vagyok én?” És hirtelen nevetni kezdett. A válasz megérkezett. Bukfencezett a nevetéstől, és fölkelt, és bekopogott a kapun. És Isten kijött, és azt kérdezte, „Ki vagy te?” És ő azt válaszolta, hogy „én te magad vagyok.” És Isten szélesre tárta a kaput, és azt mondta, „Gyere be! Soha nem volt elég hely az én és a te számára.”
    És így van ez velünk. Igényt tartunk az önmegvalósítottá válásra. Nem ismerjük fel, hogy már önmegvalósítottak vagyunk, és csupán el kell engednünk a hiedelmet, hogy „én vagyok a cselekvő”. Nem számít, mit csináltál a múltban. Nem számít, jó vagy rossz cselekedeteid voltak, az önmegvalósítást illetően. Amikor megtudod az igazságot, szabaddá válsz. Az igazság van, múlt nem létezik. Soha nem létezett múlt. Az univerzumnak nincs semmilyen alapja. Nem létezik semmi, amit össze kellene tartani. Ennélfogva, nem létezik semmi, amit csinálnod kellene, ami távol tarthatna téged, úgymond, a mennyországtól.
    Most vésd emlékezetedbe, hogy ez nem jogosít fel arra, hogy menj, és fájdalmat okozz embereknek, és bankot rabolj, és tegyél bármit, amit csak tenni akarsz, mivelhogy úgyse számít. Én egyáltalán nem erről beszélek.
    Amíg érintett vagy, amíg a cselekvőnek és a test-elme jelenségnek hiszed magad, minden cselekedetedről számot kell adnod. Amíg embernek, a testnek hiszed magad, a karma ura el fog kapni téged. Akkor nem fogsz tudni megúszni semmit, mivel bele fogsz futni az ok és okozat törvényébe, a karmába, és szembesülnöd kell a személyes istennel, Ísvarával.
    Henry szereti Ísvarát, jó barátja neki.
    SH: Az a te álmod. (nevetés, ahogy Robert folytatja)
    Amíg embernek, cselekvőnek és személyes énnek hiszed magad, addig a személyes isten létezik, és ez az, ahol bejön az ima. Tudsz imádkozni személyes istenedhez, és segítséget fogsz kapni. Személyes istened a gondodat fogja viselni, ha átadod és aláveted magadat neki, akármi is legyen a személyes istened.
    De amikor aláveted magad, az egódat feladod, nem? Azt mondod, hogy semmi nem vagyok, és te vagy minden. Ez segít neked. Ahogy állandóan abba az irányba haladsz, egy napon rá fogsz ébredni a tényre, hogy az isten, akihez imádkoztál nem más, mint önmagad. Mert, hogy tudna ez az isten különálló lenni tőled? Hol élne? Mi volna az ő természete?
    Kezded megérteni, hogy én vagyok az. Szabadságot találsz önmagadban. Elkezded látni, hogy isten nem magamon belül van valójában, hanem én vagyok Istenben. Amit én Istennek nevezek, az tudatosság. Tudatos vagyok. Tudat vagyok. Létezem. Én vagyok. És semmi más nem létezik. Kezded mindenütt jelenlévőnek látni magad.  Nem korlátozódsz többé testedre, vagy személyes énedre. Áttörtél, és dicsőségben élsz.
    A feladatod az, hogy az elmét ne hagyd elkalandozni. Az elmét meg kell ragadnod, hogy gondolkodását megakadályozd! Akadályozd meg, hogy dühössé váljon! Az elme nem a barátod. Az tesz téged emberivé. Az hiteti el veled, hogy test vagy, hogy elkülönült vagy. Amint látni vagy képes, hogy a tested elmédnek az emanációja, semmiféle létezéssel nem bír, kivéve elmédben, azt is látni kezded, hogy az univerzum teste azonos a testeddel. Ennélfogva, az az elmének a manifesztációja. Ez egy szabadsághoz hasonlót eredményez. A rabság kezd darabokra törni, amikor ennek látására képessé válsz. Nézz rá a világra, és ismerd fel, hogy a világ az Én! Én az az Én vagyok. Semmi más nem létezik.
    Szeretnéd megosztani ezt az igazságot a barátaiddal, a családoddal, és a társaiddal, de nem tudod, mivel ennek a leírására nincsenek szavak. Bárhová nézel, szabadságot látsz. Bárhová nézel, szeretetet látsz. Minden trivialitás eltávozott. Ami jelentéktelen, mind szertefoszlott. Semmitől nem kell félned, és semmivel nem kell harcolnod. Minden jól van.
    Ez úgy jön, mint egy ötlet. Láttál már fényvillanást képregényekben, amikor valakinek ötlete támad? Valami ilyesmi történik veled. Mintha hosszú alvásból ébrednél. Ebben a felébredésben nincs múlt és nincs jövő. Csak létezőség van. Csupán önmagaddá váltál. Semmilyen idegenné, illetve semmiféle különössé nem váltál. Egyszerűen önmagadra ébredtél, és csodálatosan érzed magad.
    Fel kell tenned magadnak a kérdést, „Mit gondolok, kicsoda igazából az én vagyok?” És mondhatod valamekkora szomorúsággal, vagy boldogsággal, vagy emberi törekvéssel, amiken keresztülmész. Ha emberinek hiszed magad, akkor emberi boldogságon, emberi szomorúságon, emberi tapasztalatokon mész keresztül. Ily módon soha nem tudod az Ént megismerni. De amint az emberi jóságodra való reagálást abbahagyod...
    Vannak emberek, akik azt mondják nekem, hogy „Soha egy rossz nap nem volt az életemben.” Így azt mondom nekik, „Jó napjaidban épp úgy meg vagy rekedve, mint rossz napjaidban. Mert a megvalósulás nem azt jelenti, hogy jó napjaid vannak.” Próbáld megérteni, hogy az emberi jóságnak ehhez semmi köze! Az emberi jóság karmikus, és amikor a karmikus minták lekopnak, tapasztalni fogod az ellentétet. Túlhaladni akarj, minden megértésen túl, minden konceptuális gondolkodáson túl, minden intellektuális koncepción túl, minden olyanon túl, ami az ember számára ismert, és természetesen az a csönd.
    Minden a csöndhöz vezet. A csöndben van, amit tiszta tudatként tapasztalsz. A csöndben van, amit boldogságként tapasztalsz. A csöndben van, ami te vagy. Semmi olyan dolog nem vagy, amit le tudsz írni. Tiszta Istenséggé váltál. Fölébredtél.
    Miért nem ébredsz fel most? Miért játszol továbbra is játékokat? Ébredj fel! Fedezd fel, ki vagy te! Légy önmagad! Hagyd békén a világot! Megint, a tested, ahogy az számodra megjelenik, funkcionálni fog a világban. És tenni fogja, bármit jött ide megtenni. De hagyd békén! Ne avatkozz a folyamatba! Ne reagálj semmilyen kondicionálásra! Azonosulj állandóan az Énnel! Az Én az én-vagyok. Egyszerűen legyél tudatában az én-vagyoknak! Ez az, ahogyan azonosulsz önmagaddal. Érezd, hogy „én-vagyok, én-vagyok, én-vagyok”!
    Ha bármi jön az után, tedd fel a kérdést, hogy „Kihez jön ez?” Én nem vagyok ez, és nem vagyok az, „én vagyok”. Még ha az Isten szó következne is az én vagyok után, elméd trükköket játszik veled. Tedd fel a kérdést, „Kihez jön ez? Az Isten szó.” Az én vagyok elegendő. Mindössze az én vagyoknak kell lenned. Minden más szükségtelen, felesleges. Ha elméd azt mondja neked, hogy „én a test vagyok”, kérdezz újból, „kihez jön ez?” Akármilyen szó kerül elmédbe, szabadulj meg tőle! Hallgasd a csendet! Hallgasd az én vagyokot!
    (hosszú csönd)
    Néhányan azon töprengenek, jó-e kérdéseket feltenni. Egyesek félnek a kérdések feltételétől, mert azt hiszik, valaki hülyének fogja őket gondolni. Semmi nem állhat messzebb az igazságtól. A válasz erre igen és nem. Van ezzel a tanítással kapcsolatban egy bizonyos dolog, töprenghetsz valamiről, amit nem értesz, úgyhogy kérdést kell feltenned. Másfelől, ha a helyes hozzáállással jössz el ide, minden kérdésed megválaszolásra fog kerülni, a saját bensődből.
    Ezért hát, ne érezd magad furán, ha kérdést teszel fel! Mindez része a tanításnak. Lehet, hogy olyan valamiről is tudni szeretnél, amire én nem tértem ki. Tehát, nyugodtan tegyél fel bármilyen kérdést a spirituális életről, vagy bármi másról! Nem számít, mit kérdezel. Nem vagyok a válaszok birtokosa, de akkor is kérdezhetsz.
    SG: Találtál mélyülést, ahogy folytattad, Éned tapasztalásának egy mélyülését, ami az idő múlásával tovább mélyült, vagy ugyanolyan maradt? Más szóval, amikor egy személy felismeri azt, a mélyülés és érés tovább folytatódik idővel, vagy...?
    R: Nincs szó mélyülésről, vagy felébredetté válsz, vagy nem. Másfelől azonban, a megjelenés az, hogy békésebbé válsz az úton. És mindazon dolgok, amik zavartak téged régebben, szertefoszlani látszanak. (SG: Tehát, létezik egy folyamat, ahogy a megvalósulás bekövetkezik, van egyfajta folyamat...) A megvalósulásnak valójában nincs folyamata. (S: Ühüm.) Jobb emberré válni az egy folyamat a számodra. De a felébredés magától jön. És ennek semmi köze ahhoz. De a megjelenés, amiről beszéltél, szintén megtörténik. (SG: Folytatod a jobb emberré válást jobb emberként az önmegvalósulás után?) Nem, utána nem. Az önmegvalósulás után senki nem marad, hogy jobb emberré váljon. A jobb ember előbb jön. Másfelől, előfordult, hogy tolvajok, gyilkosok hirtelen önmegvalósítottakká váltak, ilyen vagy olyan okból kifolyólag. Ez a személyen múlik. De megint, vagy fölébredett vagy, vagy alvó. A kettő között semmi nincs. Amikor fölébredsz, ráeszmélsz, hogy mindig ébren voltál. Soha nem volt, amikor ne lettél volna. De előtte mindenféle játékokon, és rituálékon és tapasztalatokon mész keresztül, időnként. Az egész a személy érettségén múlik. (SG: Mi van, ha a személy éretlen, és a megvalósulás magától bekövetkezik, ahogy mondod? Az éretlenség meggyógyult a kurzuson... az önmegvalósítás jelenlétében? Az éretlenség meggyógyult, és így az ember megállapodottabbá válik az ő...?) Ha egy személy fölébred, nem kérdés az éretlenség. Azok a kérdések eltűnnek. Mivel ismét, senki nem marad, hogy érett legyen, vagy éretlen. Csupán ébren vagy. És minden koncepció véget ér. A dolgok, amiről beszélgetünk, mindegyik folytatódik a felébredés előtt. De amikor a felébredés bekövetkezik, nincs kérdés. (SG: Így azok a lények, azok - sajnálom, hogy folytatódnak...) Az oké. (SG: Azok az individuumok, azok az úgynevezett bűnösök, akik hirtelen megvalósultak, mi történik azokkal a hajlamokkal, azokkal a szamszkárákkal? Elégnek a megvalósulásban?) Teljesen elégnek. Soha nem is léteztek.
    (a hangfelvétel megszakad)
    R: (a hangfelvétel hirtelen elkezdődik) ... eltűnt a buborék? Nem létezik buborék, mert nem létezik senki, hogy tapasztalja a buborékot.
    SU: De azt mondtad, hogy az isteni harmónia része volt a buboréknak, vagy nem?
    R: Nem pontosan ezt mondtam. (SU: Nem ezt mondtad?) Nem pontosan ezt mondtam. Úgy tűnik, lennie kell buboréknak, amely egy megnyilvánulása a világnak, de a buborék szétpukkan, és aztán a maradéktalan szabadság van jelen. A buborék a világ. Olyan, mint egy buborék, olyan, mint egy álom. Amikor valaki kipukkasztja a buborékot az álom véget ér, te pedig szabad vagy. Tehát, hol a szükségessége a buboréknak? Kell léteznie valakinek, hogy tapasztalja a buborékot. Megvalósítás esetén a tapasztaló és a tapasztalás egyaránt meghaladásra került. Más szóval, senki nem létezik, hogy tapasztaljon valamit. (SU: A szabadságot sem fogod tapasztalni.) Így van. A szabadság csupán egy szó, amely a megvalósulás előtt került kimondásra. Ki számára létezik szabadság, amikor az egyén megvalósult? Az egyén szabadsággá válik. A megvalósult személy számára ilyen szó nem létezik.
    SG: Ha alszik valaki, oda tudsz menni a tanítványhoz, hogy megrázd, és felébreszd őt? Énvelem meg tudod ezt csinálni?
    R: Odamenni hozzád és fölébreszteni? Ami engem illet, én már ébren vagyok. De annak látására neked magadnak kell képesnek lenned. (SG: Az egyik személy meg tudja tennie azt a másik személlyel, tud segíteni a másik személynek?) Nagyon ritkán, de lehetséges. Általában olyan valakivel történik, aki sok életében járta a spirituális utat, egy emelkedett utat, és aztán egy érintés vagy egy pillantás révén az egész utat megteszi, és kitör a májából, és szabaddá válik, ez lehetséges, de nagyon ritkán. Ha azt kérded, hogy én meg tudom-e csinálni, nem maradt én, hogy bármit is csináljon. Ha valami hasonlót tennék, akkor létezne egy én és egy te. De nem létezik én, és nem létezik te. Csupán a végső egység létezik. Így semmi okom rá, hogy azt tegyem. Ha meg tudod érteni, egy Én létezik, senki nem maradt, hogy csináljon valamit valaki másnak. A cselekvés része az álomnak. Amikor a fölébredés elérkezik, csupán egy létezik, nem létezik cselekvő. Akik ilyeneket csinálnak, azok jógik. De a dnyáník soha nem csinálnak ilyeneket.
    Mégis vannak emberek, akik ragaszkodnak hozzá, hogy ez megtörtént. Ramana Maharsi idejében sok felébredett személy ragaszkodott hozzá, hogy az ő nézése, vagy véletlen érintése a fölébredésük folyamatához vezetett. Ő mindent visszautasított. Ez az, amiért ez a személy érettségén múlik. Akármi lehetséges.
    SB: A nem-vegetáriánus étrend oka annak, hogy a fölébredés meghosszabbodik, vagy akadálya annak?
    R: Ami engem illet, morálisan helyes vegetáriánusnak lenni. A lélek minősége megtisztul, és a megvalósuláshoz közelebb kerülsz. A húsevés az emberi testet eldurvítja, és a föld felé húzza. Ezért beszélnek az összes spirituális tanításban a három gunáról. A húsevők tamaszikus, azaz a legalacsonyabb emberi minőségekkel bírnak. Ennélfogva, jobb nem enni húst. Gondolkodásod világosabbá válik, megtisztultabbá válsz, és képes leszel a magasabb tanítások megemésztésére. A spirituális aspiránsoknak szatvikus eledelt kellene enniük, amely főként magvakból, gyümölcsökből és zöldségekből, és időnként egy kevés tejből áll. És keveset kellene enniük. És talán hetente egyszer böjtnapot kellene tartaniuk. Az ételnek nem kellene nagyon fontosnak lennie számodra. Bármit tesznek eléd, meg kellene enned, és nem kellene túl sokat gondolnod rá. Az emberek belemerülnek manapság a táplálkozásba. Melyik étel jó? Melyik étel rossz? Melyik étel biztosít hosszú életet? Melyik étel tesz egészségessé? A végén mindenki meghal amúgy is. Szóval, valójában ez nem nagy különbséget jelent. (SB: Azt mondtad, hogy a lélek megtisztul, mi a lélek?) A lélek valami, amit az emberi test birtokolni gondol. Amíg azt hiszed, hogy emberi vagy, addig lélek is létezik, ami a tested letétele után elhagyja a testet. És az asztrális síkra távozik, és játékokat játszik önmagával. De amint megérted, hogy nem vagy a test, illetve nem vagy a cselekvő, akkor ki számára létezik lélek? Nem létezik test, nem létezik lélek, nem létezik asztrális sík. Egyedül Én létezik. (SB: A lélek nem az Énnel azonos, amikor az elme teljesen megtisztul?) Nem. Ha a lélek az Énnel volna azonos, akkor kettősség volna, kettő volna. Létezne egy lélek, és létezne az Én. (SB: Nem a lélek az Én?) Nem. (SB: Amikor az teljesen megtisztul a személyes éntől és az elmétől?) A lélek nem tud megtisztulni. A lélek a személyes én része. Az Én lélek-telen. Miért volna az Énnek szüksége lélekre? (SB: Tehát azt mondod, hogy a lélek az elme?) A lélek az elme. A lélek a személyes-én. (SB: Oké.)
    R: Mindezek a dolgok a saját elméd gondolatainak a manifesztációi. De valójában nem létezik más, csak az Én, és én vagyok az.
    Bele vagyunk ragadva mindezekbe a koncepciókba, amelyek földhöz kötötten tartanak bennünket. Például, az étrendem magvakat, gyümölcsöket és zöldségeket tartalmaz, de nem gondolok rá túl sokat. A testem automatikusan fölkel, és elmegy az ételért, mert fönt kell magát tartania. Mégsincs semmi közöm hozzá.
    SS: Ha nem vagyok a gondolataim... nem lévén a testem, ez lévén az életem, úgy nézek mindenre, mintha ezen keresztül néznék, és nem értem, hogy tudok élni a test praktikus szempontjai lévén, és az összes dologgal, amivel bánnom kell az életnek ebben a szakaszában?
    R: Ha valóban tudnád, hogy nem vagy a tested, akkor a kérdés soha nem merülne fel benned. (SS: Megbocsáss?) A kérdés soha nem merülne fel benned, azon tény következtében, hogy a tested mindig gondját viselné önmagának. Ki érleli a narancsokat a narancsfán? Ki érleli a mangókat a mangófán? Ki növeszti a füvet? Ki viseli gondját a világnak és a földgolyónak? Ugyanaz az erő, ami gondját viseli az összes dolognak ezen a planétán, gondját fogja viselni a testednek is. Nem kell aggódnod miatta. Minden rendben lesz.
    A tested nem fog kimenni az útra, és nem fog autó elé lépni, hogy az elüsse, hacsak nem vagy nappali álmodozó. Ébren leszel. Éber állapotban nem vagy kábulatban, és nem mész neki falaknak, vagy ütteted el magad autóval szándékosan. Éber állapotban lenni azt jelenti, hogy tudatosnak lenni. Minden csak úgy spontán történik. De jobban történik, mint valaha képzelni tudtad, mint ha gondolkodtál volna róla. Tehát, légy önmagad, és meg fogod látni, mi történik!
    Nézd, felemeltem egy pohár vizet, és ittam egy kortyot! Nem gondolkodtam rajta. Spontán történt. Nem mondtam, hogy „Azon töprengek, képes leszek-e meginni a vizet. Azon töprengek, hogy a víz tiszta és friss-e vajon, vagy, hogy el fog-e törni a pohár.” Ugyanez van a testeddel. Amikor a róla való gondolkodást abbahagyod, a tested jobban fog gondoskodni magáról, mint ahogy te valaha gondoskodni tudtál volna.
    SU: Akik verbálisan kijelentették, „Ó, én soha nem fogom ezt elérni, illetve, ez olyan nehéznek tűnik, illetve, ez egy életen át fog tartani”, azoknak azt mondod, „ne mondj ilyet!” Ez abból a tudásból fakad, hogy szavaink hatalommal bírnak, mert életünk hatalommal bír, hogy megteremtse, amit elvárunk?
    R: Mindaddig, amíg a fizikai síkon tartózkodsz, a szavak és az elme hatalommal bírnak. A szavak az elmédből jönnek. Amikor valamilyen negatívumot mondasz önmagadról, gondolkodásodat földhöz kötötten tartod. Még ha tévedésbe esel is, ismerd fel, hogy tévedésbe estél, és felejtsd el, és haladj tovább! Ne időzz a tévedésen! Ne időzz a hibán! Lásd, mi volt az, javítsd ki, ha tudod, és haladj tovább! De figyelmedet összpontosítsd Énedre, az én-vagyokra, és meg fogod látni, hogy minden jól fog alakulni számodra!
    SL: A biblia azt mondja, „Kezdetben volt a szó.” A tanítás azt szándékozta megmutatni, hogy a szavaink hatalommal bírnak, hogy beindítottak egy folyamatot?
    R: Valójában az ősi „Aum” szóról van szó. Az „Aum” volt a teremtés első árama. Az volt a szó. És abból jött a teremtést. Tehát, ha vissza akarsz menni a teremtéshez, kántáld az Aum-ot, és el fogsz jutni a teremtés okához! De mi úgy tanítjuk, és úgy értelmezzük, hogy soha nem volt teremtés. (SL: Kivéve, amikor ezen a szinten éltünk, mert akkor van?) Tehát fel kell tenned magadnak a „Ki számára létezik teremtés?” kérdést, és fel fogod fedezni, hogy soha nem létezett. Soha semmi nem volt teremtve. (SL: A gyakorlatban, amit mondunk reggel - megértjük, hogy minden az elménk kivetítése, de lényegében ezen a szinten dolgozunk, hogy azt mondjuk magunknak, hogy nem vagyunk megvalósultak?) Nem, egyáltalán nem ezt csinálod. Soha ne akard magadnak azt mondani, hogy megvalósultak vagyunk. (SL: Most, hogy megvalósultak vagyunk.) Ó, te megvalósult vagy? (SL: Ez az, amit mondasz?) Amit valójában mondasz az, hogy minden, amit a szemeiddel észlelsz a saját elméd manifesztációja, és elméd nem létezik. Úgyhogy, semmi nincs, ami létezik. Először ismerd fel, hogy minden az elmédből jön, minden, minden! És az után fog jönni a felismerés, hogy elméd nem létezik, és szabad leszel.
    SG: Amikor a megvalósulás elkezdődik, azt hiszem, Ramana Maharsi mondta, hogy az a szív terület egyik oldalán történik, az a szív területben kezdődik. Azt tapasztalod, hogy főként azon a területen, ahol a szív van, vagy...
    R: Ramana Maharsi ezt azért mondta, mert az emberek tökéletesen pontos megállapítást kértek tőle. Azt kérdezték, Isten hol található pontosan? Hol van a megvalósulás? Így hát mellkasa jobb felére mutatott, és azt mondta, a szívben, a spirituális szívben. Ez késztette az embereket arra, hogy azt egy meghatározott helyre képzeljék. De valójában nem létezik szív. Nem létezik spirituális szív. Egyedül az Én létezik. Egyedül abszolút valóság létezik. De azoknak a naiv embereknek, akiknek egy helyre volt szükségük, hogy onnan dolgozzanak, a szív központra fog mutatni. (SG: Tehát semmilyen specifikus központ nem létezik. A test nem része többé az emberi érzésnek.) Soha nem volt tested, miért akarnál hát dolgokat érezni a testedben? Bármi, ami érezhető a testben, része a test illúziójának. Emlékezz, amikor a testedről beszélek, az univerzum testére utalok, mert amit látsz, individualizált testként látod, sok testet fogsz látni! De amikor felismered, hogy egy test létezik, és az test az univerzumé, akkor minden eggyé válik. És akkor az eltávozik, és semmilyen test nem létezik. És szabaddá válsz.
    (a hangfelvétel megszakad)
    SU: Sokat adsz a szabadságra?
    R: Mi nem túl sokat adunk a szabadságra. Ez csak egy szó. Egy szó, amely elmagyarázza, hogy nem az vagy, aminek lenni látszol. Nem vagy kötve semmihez. Nem létezik rabság. Nem létezik korlátozás. Tehát a szabadság az a szó, ami azt kifejezi. Nem vagy földhöz kötött, és nem vagy a testedhez kötött. Az egy hazugság. (SU: De ahhoz sem vagy kötve, hogy ne legyen elméd. Nem vagy kötve semmihez. Lehetsz - álmodhatsz is, és lehetsz álomtalan is. Abban a percben, hogy azt mondod, „Ó, nem helyes álmodni, nem helyes ezt csinálni, nem helyes azt csinálni.”) Nem mondom, hogy nem helyes. Soha nem használom ezeket a szavakat. (SU: Nem úgy értem, hogy te, de ez egyfajta megértés, valahogy érvénytelenít mindent, ami van. És ami van, az lehet gyönyörű.) Minden, ami ezen a világon gyönyörű, az időleges. (SU: Szóval, mi a baj vele?) Az a baj vele, hogy a halálhozó álmot éled. És minden időleges véget kell, hogy érjen, és aztán a másik oldalt, a boldogtalanságot fogod tapasztalni. (SU: Te mindent tapasztalsz?) Te, mint halandó lény tapasztalsz mindent. De aki keresztül akar menni az életen, az jót és rosszat, rosszat és jót, föntöt és lentet tapasztal. És aztán meg kell halnod, és mindenféle rituálékon, és karmákon kell keresztülmenned, és ismételned kell újra, meg újra, meg újra. Akarj kiszállni a kerékből, és akarj örökkévalóvá, örömmé, üdvösséggé, tiszta tudatossággá, szat-csit-ánandává, Parabrahmanná válni! Akarj a mélyére hatolni annak, aminek lenni látszol!
    Tartsd észben, a világ jóságát és rosszaságát halandó éned látja! Szóval, bizonyára nem akarsz halandó énedben maradni. Túllépni akarsz, túl akarsz lépni önmagadon az örökkévalóságba, a maradéktalan boldogságba. De ha nem akarsz, akkor maradj, ahol vagy! Ezért mondom mindig, hogy mindenki a neki megfelelő helyen van. Nincsenek hibák. Én pusztán azt fejezem ki, ahonnét jövök. Hallgathatsz, vagy sem. Gyakorolhatsz, vagy sem. A választás mindig a tiéd.
    Értsd meg, a kapcsolatunk nem az, mint aminek gondolod. Valójában ez nem egy guru-tanítvány kapcsolat. Senkinek nem vagyok guruja. Én csak itt vagyok, és te nézhetsz rám, ahogy akarsz. Nem kértem, hogy tanító lehessek. Csak úgy megtörtént. Úgyhogy itt vagyok, és ti itt vagytok. Mire fogtok menni vele? (nevetés) Le is lőhetsz engem, bármit megtehetsz, amit csak szeretnél.
    SL: Krémes puffancsokkal, vagy pitével. Azt javasoltad múlt héten, hogy pitével dobáljunk meg. (nevet)
    R: Tedd azt! (a tanítványok nevetnek)
    SR: Emlékezz, amikor azt mondtad, itt én vagyok, itt ti vagytok! Gondolkodni kezdtem, „Hogy kerültem én ide?” De nem emlékszem, és még mindig nem emlékszem, hogyan kerültem ide. Intellektuálisan tudom, hogy létezik valami, ami teljesen az én intellektusomból létezhet. De ha belegondolok, hogy az intellektusomból létezhet, pillanatnyilag nagyon különös história. Hű!
    SK: Robert a te orientációd szerint, vagy amilyen orientáció errefelé érvényben van, bírnak valamilyen értékkel a szív központ tapasztalatok?
    R: A szív központ tapasztalatoknak? Igen, mert egy szív központ tapasztalat boldogsággal telít, és arra a felismerésre késztet, hogy létezik valami magasabb, és hogy valami más zajlik. Felemel téged. Nincs vele semmi baj. (SK: Azon kívül, hogy semmi baj vele, hasznos dolog, mint a megszabadulás folyamatának a feltétele...?) A megszabadulás szempontjából semmi nem hasznos, az én-vagyokra való ráeszmélés kivételével. Minden tapasztalatot, amivel rendelkezel, a szív központ tapasztalatodat is beleértve, kutatnod kell, és rá kell kérdezned, hogy „Kihez jön ez?” Végül mindennek távoznia kell, az összes spirituális tapasztalatot beleértve.
    (a hangfelvétel megszakad, majd Robert folytatja)
    Ha tényleg meg kívánsz térni, akkor csak ülj csöndes meditációban, és meg fogod látni odabent a tökéletes valóságot! Mert a hiba minden módja csupán hibás gondolatban merül fel, és a felkelő napot megelőző reggeli harmathoz hasonlóan a jóságos fény és bölcsesség révén tökéletesen kiküszöbölhető.
    Vannak közleményeink, Ed?
    SE: A húsvét vasárnapi bhandara közkívánatra 2-áról 6-ára került áthelyezésre. És hátra van még egy új beszélgetés a Robert beszélgetésekből. És a jövő héttől kezdve dizájner ágyékkötőket fogunk intézni, részeként a... felejtsétek el! (SL: Nem rossz gondolat. Ez az új dresszkód?)
    SE: Új dresszkód, igen. (nevet)
    SL: A másik bejelentés, Edward Muzikának ma van a születésnapja!
    (mindenki boldog születésnapot kíván)
    Robert: Énekeljük el a boldog szülinapot!
    (A hangfelvétel végéig mindenki a boldog szülinapot énekli Ed-nek)
    [TOC]

Kategória: Robert Adams | Hozzáadta:: nisargadattin (2016 Június 26)
Megtekintések száma: 111 | Hozzászólások: 1 | Helyezés: 5.0/1
Összes hozzászólás: 1
0
1  
koszonom

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]