Főoldal » Cikkek » Robert Adams

Robert Adams: Minden az, aminek hiszed! - 75. átirat

Minden az, aminek hiszed!

 

75. átirat

1991. július 4.

 

      Robert: Óm, sánti, sánti, sánti, óm, béke.

      Isten hozott, ez a hálaadás este, újév este, július 4-e, Kolumbusz nap, karácsony, ez mind ugyanaz. A kérdés az, hogy "Ki vagy te?" Egy ünnepel azonosulsz, vagy az Énnel? Mi fontosabb számodra, valaki tűzijátékát nézni, vagy igaz természetedet felfedezni? A kérdést magadnak kell megválaszolnod. Bárminek fontosságot tulajdonítasz, végül azzá válsz. Bármi válik elsővé az életedben, az, ahol a szíved van, és az, ami történik veled, előbb vagy utóbb.

      Nem azért mondom ezt, mintha azt akarnám, hogy mindenki jöjjön szatszangra. Azért mondom, mert ez az igazság. Amit a szíved mélyén valóban érzel, az vagy valójában. Ha a spirituális munkádba 50 százalékot teszel, 50 százalékot fogsz visszakapni. Ha 70 százalékot teszel, 70 százalékot fogsz visszakapni. Ha 100 százalékot teszel, 100 százalékot fogsz visszakapni. Egy ilyen szatszangból csak azt tudod kivenni, amit beleteszel. Bele kell tenned a szívedet, az érzéseidet, az érzelmeidet. Bele kell tenned nagy "É"-betűs Énedet az univerzumba.

      Az univerzum, a világ, Isten, minden, az, aminek hiszed. Az egyetlen valóság, ami létezik számodra, hitrendszered valósága. Ha azt hiszed, hogy a dolgok kemények, hogy a dolgokat nehéz megszerezni, hogy a spirituális kibontakozás csupán a keveseké, akkor az így van számodra. Te vagy az irányító. Te vagy, aki a döntéseket hozza. Az életed elmédet követi. De amikor kezded felismerni, hogy elméd valójában nem létezik, akkor a követett élet érvénytelenné válik. Szertefoszlik, mintha álomból ébrednél. De amíg követed a világot, addig elméd határozza meg, hogy mi történik veled. Elméd nem barátod. Elméd a múltbéli karma, a múltbéli gondolatok, és az eljövendő aggodalmak halmaza. Ennélfogva, nem kellene megbíznod elmédben. Még ösztöneidben sem kellene bíznod. Még intuíciódban sem kellene bíznod. Semmiben sem kellene bíznod.

      Amikor intuíciód, amikor elméd, amikor ösztöneid meghaladásra kerülnek, akkor a tudatosság magától megjelenik. Azért, mert a tudatosság mindig igaz természeted volt, és mindössze annyit kell tenned, hogy figyelmedet a tudatosságra fókuszálod. Természetesen ezt a "Ki vagyok én?" kérdés föltételével teszed.

      A nap világít. Amikor a Nap éjjel eltűnni látszik, a Hold veszi át a helyét, és ugyanúgy világítani látszik. De a fény megjelenés csupán a Holdon. A valóságban a Nap fényét használja fel arra, hogy világítson. Az a Nap visszatükröződése. Ugyane példa szerint, az itt látható fény teszi lehetővé, hogy képeket, tárgyakat, hegyeket, fákat, csillagokat láss, az univerzumot lásd, ami egyszerűen az Én visszatükröződése. Az Én fénye. Tévesen azonosulsz, mivel ezt a fényt önmagától fénylőnek hiszed. Más szóval, a világot valóságosnak hiszed.

      De ahogy a Holdnak sem lenne képe, ha nem tükrözné a Napot, ugyanúgy van neked képed testként, elmeként, mivel az Ént, az Én fényét tükrözöd. És a forrásoddal való azonosulás helyett a kis "é"-betűs énnel azonosulsz. Test-éneddel azonosulsz. Téves azonosulás. Az Énedhez, a valódi Énedhez való visszatéréshez egyszerűen a tudatossággal kell azonosulnod, és amikor így teszel, a világ el fog tűnni. Megint, ezt a "Ki vagyok én?" kérdezése által teszed.

      Az egyik legutóbbi kérdés, amit kaptam, és amely kérdést újra, meg újra megkapok, a következő. Azt mondod, Robert, hogy a test gondját fogja viselni önmagának. Nem az ügyeidre, vagy a világra kell gondolnod. Az Énnel való azonosulás a feladatod. De mégis, amikor a Bölcsek és a Dnyáník könyveit olvastam, ők általában remeték. Ásramokban, illetve barlangokban élnek. Szóval, szerinted együtt jár az ön-megvalósítással, hogy el kell hagynom a családomat, hogy ott kell hagynom a munkámat, hogy nem kell érdeklődnöm semmi iránt, hogy remetévé kell válnom? És ez egy nagyon paradox, és nagyon zavarba ejtő kérdés.

      Hogy a könyveket ilyen emberek írják annak oka az, hogy testüket illető karmájuk volt az elvonulás, a remetévé válás, a világtól való elzárkózás. Ezért volt idejük a könyvek megírására. Ámde, léteznek én-megvalósított emberek, akik a világban élnek, pozícióik vannak a világban, családjuk van, és világi dolgokat cselekszenek. Ők úgyszintén én-megvalósítottak. Nem hallasz róluk túl sokat, mert nincs mit mondaniuk.

      Tudod, a tested egy kép. Nem valóságos. Valóságosnak tűnik. Mivelhogy testedet valóságosnak hiszed, a világ úgyszintén valóságossá válik számodra. És mégis, ezeknek a dolgoknak abszolúte semmi közük hozzád. Független vagy ezektől a dolgoktól. Valódi természeted nirvána, abszolút valóság. Minden más felszínes. Nem kéne reagálnod a világra. Soha nem mondtam, hogy nem kéne a világban lenned. Megteheted, akármit kívánsz. Karmikus ösztöneid bármire késztetnek, a tested tenni fogja, mivel ez az ok, amiért testet ölteni tűnsz. De azokhoz a dolgokhoz semmi közöd. Maradéktalan szabadság vagy. Nem vagy testre, vagy világra, vagy univerzumra korlátozódva.

      Tudom, furcsának tűnik, és azt mondod, "Hogy lehetnék szabad, és mindent átható, és mindenütt jelenlévő, mikor testemet valóságosnak érzem?" Meg kell magadat kérdezned, "Ki mondta ezt?" Aki mondta, az az, amitől meg kell szabadulnom. És az a személyes éned. Az a személyes én várja el tőled, hogy hidd azt, hogy test és elme vagy, és hogy minden valóságos, és spirituálissá kell válnod, és fel kell emelned magad. Semmi nem állhat messzebb az igazságtól.

      Nem vagy a test. A test nem létezik. Az elme nem létezik. Létezni tűnik, mint ahogy a víz is délibábban. A világ létezni tűnik, mint ahogy a víz a délibábban. Minden más, amit a szemeiddel látsz, és az érzékeiddel érzékelsz, létezni tűnik, mint ahogy a víz a délibábban. Miért létezik oly módon? Mert azt gondolod. A gondolkodásod folyamata okozza, hogy hidd mindezeket dolgokat. Ennélfogva, minden magyarázatot kíván.

      De igazából, a valóságban, e dolgok egyike sem létezik, egyáltalán. Abszolút szabadság vagy. Maradéktalan boldogság tudatosság vagy. Az az, ami vagy, és nincs magyarázat. Amikor te magad tapasztalod, sosem fog felmerülni a kérdés, hogy "Mit fog tenni magával a testem, amíg én-megvalósított vagyok?" Még ha mások számára testként jelensz is meg, tudni fogod, hogy nem létezik test. Nem létezik személyes én. Nem létezik elme. Mindent átható leszel, és békében leszel. Mindezen kérdéseket feltenni olyan, mint azt kérdezni, mi volt előbb, a fa vagy a mag, a tyúk vagy a tojás?

      Ne próbáld elemezni, amit mondok! De még megérteni se próbáld! Amikor azt mondom, hogy "Semmi nem létezik, a tudatosságot kivéve, és te vagy az," tudom, hogy képtelenségnek hangzik, és azért csupán, mert még nem tapasztaltad azt az állapotot. Az egyszerűen a tudatosságnak az alvás, álmodás és ébrenlét utáni negyedik állapota. Abban az állapotban abszolút szabadság vagy. Mégis, amikor elemezni próbálod, amikor megérteni próbálod, amikor hasonlítani próbálod, sehová nem jutsz, mivel meghaladja a végest.

      Az egyedüli út, hogy igazán meg tudd érteni, amit mondok, a csönd útja, ahol nincsenek szavak. Ezért, mondom neked, hogy "Amikor úgy tűnik, hogy beszélek hozzád, valójában csöndben vagyok". Nem léteznek szavak. Az egyetlen, aki hallhatja a szavakat, amiket mondok neked, az elméd. És ha elméddel hallgatsz engem, mindent, amit mondok, elemezni fogsz próbálni, és teljes káosz és zavar fog keletkezni.

      A megfelelő út, amelyen hallgatnod kell engem a szatszangon, a csöndön át vezet. Ne próbálj gondolkodni az általam mondottakon! Még meghallani se próbáld, amit mondtam! Ne elemezd, amit mondok! Ne töprengj az elmondottakon! Egyszerűen legyél ott, a semmiben, semmit nem hallva, semmiként, semmire nem reagálva! Amint gondolkodni kezdesz rajta, elrontod, és visszakerülsz a test-elmédbe. Amint feleselni akarsz velem, vagy a vitázni akarsz velem, vagy bizonyos kérdéseket akarsz felvetni nekem, a test-elmédből dolgozol. Nem lehetséges konklúzió.

      Emiatt van, hogy amikor időnként személynek láttok engem néhányan, és bizonyos kérdéseket feszegettek, akkor csöndben maradok. Mert nem léteznek magyarázatok. Még ha a magyarázat, amit adok, kielégít is egy ideig, néhány óra múltán vissza kell térned oda, ahol kezdted. És aztán azt fogod mondani, "Hallgassuk meg azt a tanítót." Azt fogod mondani, "Ez a tanító jön a városba. Menjünk, hallgassuk meg!" A test-elmédből dolgozol. Azt hiszed, hogy valamiféle tanítónál van a válasz. Valami mély kinyilatkoztatását keresed az igazságnak, ahol fényeket fogsz látni, és hangokat fogsz hallani, és amely szamádhi állapotba fog vinni téged. Felejtsd el!

      Akármi történik veled, te kerested. Ezért a bölcs tanítvány csöndben marad. Amikor azt mondom, "Maradj csöndben!", nem úgy értem, hogy csupán ne beszélj, hanem, hogy csöndesítsd el az elmét. Mivel egy lélegzettel csöndben is tudsz lenni, és szitkozódni is tudsz, ahogy azt tudod. És ilyeneket tudsz állítani, mint "Ez egy őrült. Nem tudja, mit beszél." Dolgozik az elméd. A csönd az elmére utal.

      Ezért adtam nektek az ön-kutatást, mivel ismert, hogy az elme elcsöndesítése milyen nehéz. Ezért gyakorolsz ön-kutatást az elme elcsöndesítése helyett, amit sok ember számára lehetetlen megcsinálni. Amikor elméd azt mondja neked, hogy valami hibás, amikor elméd vitatkozni akar önmagával, egyszerűen kérdezd meg, "Kihez jön ez? Ki érez így? Az én. Az én érzi azt, hogy kijön a sodrából. Az én tűnik okoskodónak. Az én akar elégtételt venni. Az énnek van szilánk a vállán. Az én akarja megjátszani magát."

      Ha egyszer felismered, hogy az én az, életed további részét az én kiküszöbölésére fordítod. A személyes én az, amely minden bajod okozója, amely a vitatkozás, a megkülönböztetés, az intellektuálissá válás okozója, és elemezni próbál és kísérel mindent, amit látsz. Éveken keresztül csináltátok ezt, a legtöbbetek. Hol kapott el téged? Mit tett érted? A világ körüli összes szaladgálásoddal, az egyik tanítótól a másikig, az egyik könyvtől a másikig való futkosásoddal hová jutottál valójában?

      Tudom, azt fogjátok mondani néhányan, "Nos, én vezetek a játékban, mert ha nem olvastam volna a könyveket, nem volnék ennek tudatában. Ha nem mentem volna, hogy sok tanítót megnézzek, nem ismerném a kínálatukat." Nos, hadd biztosítsalak arról, hogy intellektusod mondja ezt neked.

      Minden igazi Bölcs a tapasztalatait könyvek olvasását, és más tanítók látását megelőzően szerezte. Ha könyveket olvasol előbb, az össze fog téged zavarni. Megannyi olvasnivaló létezik. Megannyi koncepció létezik. Megannyi tanítás létezik. Egy nagyon intelligens idiótává fogsz válni. Képes leszel könyvekből passzusokat memorizálni, és oda-vissza recitálni. Mutatni fogod az embereknek, hogy milyen intelligens vagy. Azt fogod gondolni, hogy elértél valamit. De az negatív körülményre, ami ér téged, úgymint haláleset a családban, munkahely elveszítése, jövedelem elveszítése és így tovább, negatívan fogsz reagálni. Ezekre a dolgokra negatívan fogsz reagálni. Ez mutatja számodra, hogy minden olvasás dacára, minden világ körüli futkosás dacára sehová se jutottál.

      Ha igazán szeretnéd megtapasztalni a tudatosság magasabb állapotát, spirituális megkülönböztetést kell elsajátítanod, ami azt jelenti, hogy felismered, hogy a világ a saját elmédből árad ki. Ennélfogva, miért kellene reagálnom a világra? Ez nem jelenti, hogy el kell hagynod a világot. Egyszerűen azt jelenti, hogy ne kötődj a világhoz. Ne reagálj a világra. A világban vagy, de nem vagy a világé. A szíved mélyén szabad vagy. Egyedül a szívet látod. A szív egy másik neve a tudatosságnak, mivel "én az én vagyok vagyok". Az én-vagyok Isten keresztneve. Isten tudatosság. Az én-vagyok tudatosság, és te vagy az.

      Ezért első lépése a spirituális gyakorlásnak, hogy hagyd békén a világot. Ne legyenek vélelmeid se pro, se kontra. Hagyd az embereket békén. Ha kihoz valaki a sodrodból, az teljességgel karmikus. Ha reagálsz a helyzetre, a személyre, egyszerűen több karmát hozol mozgásba, amit újra, meg újra, meg újra tapasztalnod kell majd, mígnem történik benned valami, és békén hagysz mindent. A világra és az emberekre való reagálás helyett tedd fel magadnak a kérdést, "Kivel történt ez? Énvelem? Ki vagyok én? Honnét jött az én? Ki hozta világra az ént?"

      Látszat szerint az én mindig veled van. Mióta eszedet tudod, az énre hivatkoztál. Énnekem szükségem van erre, és én akarom ezt. Én boldog vagyok. Én boldogtalan vagyok. Én, én és én. Kezdd el gondolni, "Mi maradna, ha az én megsemmisülne?" Ne válaszolj a kérdésre! Ne mondj olyat, amit könyvben olvastál, hogy tudatosság maradna, vagy abszolút valóság maradna. Nem sajátod ez a tapasztalat, honnét tudhatnád, hogy igaz?

      Az ön-kutatás ezért kitűnő módszer. Mivel nem mondod, hogy "Az én-vagyok tudatosság" vagy "Az én-vagyok Isten", vagy "Az én-vagyok abszolút valóság", vagy "Az én-vagyok nirvána", mert kezdesz ráébredni, hogy amit én-vagyoknak nevezel, a tested, soha nem tud e dolgok egyike se lenni. Akkor erősítsd inkább azokat a dolgokat, kérdezd, hogy "Ki vagyok én?" A kérdésed igazából az, hogy "Mi a forrása az énnek?", és soha ne válaszolj.

      Még ha azt éreztetné is valami, hogy mindent átható vagy, végső egység vagy, üresség vagy, ismerd fel, hogy az nem lehet az én, mivel az én tapasztalja azt. A tapasztalónak mennie kell. Aki szamádhit tapasztal, aki a tudatosság magasabb állapotait tapasztalja, annak mennie kell, azt meg kell haladni, azt ki kell küszöbölni. Ezért, a "Ki vagyok én?" gyakorlása során bármi jön hozzád, figyeld csupán! Ébredj rá mélyen a szívedben, hogy a megfigyelőnek mennie kell! Amíg létezik valaki, hogy bármit is tapasztaljon, nem érkeztél sehová. Úgyhogy, folytasd a "Ki vagyok én?" gyakorlását, és maradj csöndben! Amikor gondolatok jönnek hozzád, kérdezd, "Kihez jönnek ezek? Énhozzám jönnek? Akkor ki vagyok én?"

      Most megint, rendszeresen megkapom a kérdést, hogy "Mi történik az ügyeimmel, és az életemmel, és a testemmel, miközben ezt teszem?" Miféle ügyekkel? Miféle testtel? Jönni fog hozzád bölcsesség, "Amíg testtel bírónak hiszem magam, még intenzívebben kell kérdeznem, hogy "Ki vagyok én?" Eltökéltségnek kell jelen lennie. Annak az eltökéltségnek, hogy nem az vagyok, aminek látszom. Intellektuálisan tudod ezt. Habár úgy tűnik, hogy a test vagyok, és azon morfondírozok, hogy mi fog történni a testemmel, miközben a "Ki vagyok én?"-t gyakorlom, valahol a szívem mélyén tudom, hogy egy nap el fogok jutni a konklúzióra, hogy nem létezik test.

      Ami a testednek látszik, időközben univerzum irányítása alá kerül. Az a jelenség. Ugyanaz az Ísvarának nevezett erő, amely gondoskodik az univerzumról, és amely hatására a fű nő, a virágok virágoznak, a nap süt, a gyümölcsfák gyümölcsöt érlelnek, a búza és az árpa növekszik a földben, és szolgálnak, és védenek, és fenntartanak téged ezek a dolgok, ugyanaz az erő, amely teszi mindezt, fog gondoskodni rólad, amiként megjelensz, illúzióként.

      Tudom, ez megint paradox, mivel azt mondod magadnak, "Hogy gondoskodhatna rólam egy illúzió?" Az illúzió viseli gondját az illúziónak, ahogy az megjelenik. De én azt mondom neked, folytasd a "Kihez jön ez?" kérdezését! Ki hiszi a világot valóságosnak, és ki hiszi a világot illúziónak? Mindkettő fogalom. Mindkettő helytelen. A valóságnak nincs hitrendszere. A valóságot nem tartja fenn, és nem támogatja semmi. A valóság az én-vagyok. Ami létezőség. Nem ekként vagy akként való létezés, hanem tiszta létezőség. És amíg nem értem a mibenlétét, mert nem tapasztaltam, folytatni fogom a kérdezést, "Kihez jön ez? Énhozzám? Akkor ki vagyok én? Honnét jön az én?"

      Egy nap bele fogsz zuhanni az Énbe, és el fogsz tűnni. Nem lesz se test, se kép, se koncepció, se én, se elme, se univerzum, se Isten, mégis mindezekként a dolgokként fogsz megjelenni. Ez a paradoxon. Az emberek normális emberi lényként fognak látni, de tudni fogod, hogy te a vászon vagy, amire a képek rávetülnek. Nem az állandóan változó kép vagy. Örökké vagy, örökkévaló vagy, meg nem született vagy. Az egy vagy. A maradéktalan szabadság vagy. Valódi képed elő fog ragyogni, és az egész világegyetem belőled fog kiáradni. Nem lesznek normál érzéseid, de mert jobb szót akarsz, boldogsággá fogsz válni. Mindig boldogság voltál. Egyszerűen ráébredtél valóságra.

      Megint, mihez kezdesz az életeddel? Miben hiszel? Mit csinálsz nap, mint nap? Megengeded, hogy a világ benyomásai rád szakadjanak? Hagyd békén a világot! Ne próbáld felfogni! Ne próbálj vitatkozni róla, hogy igazi, vagy sem! Neked magadnak kell felfedezned. A folyamat során minden rendben lesz veled, nem számít, hogyan jelenik meg. A feladatod igaz valóságod felfedezése, egód feladása, önmagad feladása, elméd, tested, a világ, az univerzum, Isten feladása. Add át mindezt Énednek! Engedd be mindezt spirituális szívedbe, a mellkasod jobb oldalán!

      Mindenek előtt, ne aggódj semmi miatt! Biztonságban vagy. Az Én, ami vagy, tudja, mikor megfelelő az idő számodra valóságod felfedezésére. Bízz önmagadban! Tudd, hogy bensődben van, a megadásodra vár! Nem fogsz harcolni többé ezzel a világgal. Nem fogsz reagálni többé erre a világra. Nem fogsz megijedni többé ettől a világtól. Szükségleteid egyszerűvé fognak válni.

      SV: Robert, volna egy kérdésem. Egyes mesterek, Muktananda és Mai guru például, shaktipat-ot adnak embereknek. Van ennek valami előnye?

      R: Ha sziddhiket szeretnél, és mágikus erőket szeretnél kifejleszteni, akkor fontos a számodra. Mindezek a dolgok az elméből jönnek. Kell, hogy létezzen valaki, aki tapasztalja mindezeket a dolgokat. Minden erő, minden csodatétel az elméből ered. (SV: Akkor, nem jár előnnyel a kutatást végző számára az ebben való részvétel?) Aki kutatást végez, az Énné akar válni. A valóságára akar ébredni, és ez az egyetlen célja. Ennélfogva, mindezeket a dolgokat el fogja kerülni. Erők, csodatételek, még ha a halálból tudsz is visszahozni valakit, mi jó van ebben, végül is? Ez az egész a világban van. Ezt a világgal kell csinálni. Érdekes, hogy ön-kutatás gyakorlása során mindezek a sziddhik jönni fognak hozzád, de ki fogod őket kerülni. Nem fognak érdekelni.

      Ez annak az embernek a példájához hasonlít, akit a királyi palotába hívtak, hogy osztozzon a királyságon, és keresztülhajt a kapukon. A palota huszonöt holdon terül el. Az úton a virágoktól megbabonázottan a királyról és a palotáról megfeledkezik. És megtanulja, hogyan kell bánni a virágokkal, hogyan kell szép virágokká formálni őket, és nagyobbá tenni őket. Mindent megtanul a virágokról. De akkor eszébe jut a király a palotában, úgyhogy a virágokat elfelejti, és hajtani kezd. Azután csodás barlangokat lát. Nekilát, hogy feltárja a barlangokat. Egyik barlangot tárja fel a másik után, és a palota királyáról megfeledkezik. Telnek az évek. A barlangok megbabonázták. Mindent tud a barlangokról. Mindent tud virágokról, meg minden egyébről, amit az úton talált. Ha egyenesen a királyhoz ment volna, az egész országot megosztották volna egymással, de megbűvölték a király tárgyai. Nem ment fel a csúcsra.

      Tehát, ez van a sziddhiket és erőket kergetővel. Honnét jönnek ezek az erők? Mi a forrásuk? Kihez jönnek? Kinek van rájuk igénye? Meg fogod érteni, hogy abszolút valóság vagy, tiszta tudatosság vagy. Minden sziddhin túl vagy, minden erőn túl vagy, és a sziddhiket tapasztalni akaró személy kiesett, megsemmisült. Az Én lettél. Szabad vagy, maradéktalanul boldog vagy. Úgyhogy, menj kedvedre! Világi erők ne érdekeljenek! Azok jönnek és mennek.

      Egy másik példa is ezt példázza, a két testvéré. Az apjukkal beszélgettek, és azt mondta az egyik, "Megyek, és világi ember leszek, és sok pénzt csinálok, és vagyonossá válok." "Én spirituális életet fogok élni", - mondta a másik. Mentek az útjukra, és teltek az évek. Húsz év elteltével hazamentek. És az apa megkérdezte őket, "Mit végeztetek, fiaim?" És a világi szólt. "Szerencsét szerencsére halmoztam. Kastélyaim és udvarházaim vannak, és Rolls Royce-om. Megházasodtam, és családom van." "Jól csináltad." - mondta az apa.

      "Te mit végeztél?" - kérdezte a másik fiút. "Gyere, mutatom!" - mondta a másik fiú. A folyópartra vitte, varázsigéket recitált, és mindenféle krijákat és mudrákat végzett, és keresztülsétált a folyón, meg vissza. És azt mondta, "Látod, mit végeztem?" "Gyere velem!" - mondta az apa. Elvitte őt a folyón egy helyre, ahol komp üzemelt. Fizetett öt centet, majd átment és visszajött. "Ezt én is meg tudom csinálni." - mondta. Más szóval, semmit nem vitt végbe az által, hogy a vízen tudott járni. Mire jó ez? Az egyetlen, amihez ezzel kezdeni tud, hogy cirkuszosnak áll, és mutogatja az embereknek, hogy tud sétálni a vízen. De mi haszna ennek?

      Ez van tehát azokkal, akik erők, és sziddhik után kajtatnak. Nem visznek végbe semmit. Sokszor több millió reinkarnációba ragadnak. Újra, és újra vissza kell térniük, amíg a kivezető útjukat meg nem találják. Menj a csúcsra, és hagyd békén a világot!

      SG: Robert, azt mondtad, hogy az ezekhez a tanítókhoz menés, és ezeknek a könyveknek az olvasása haszontalan időtöltés. Akkor az idejövésnek, és a kiosztott anyagok olvasásának mi az értéke?

      R: Nincs értéke. Az egyetlen érték, amivel bírsz ebben az, aminek hiszed.

      Szatszangon azért jó lenni, mert hasonló gondolkozású emberekkel vagy, és erősebb a shakti. Ez elegendő lökést ad ahhoz, hogy visszatérj az Énbe. Ha találsz egy tanítót, vagy egy könyvet akár, vagy egy fát, vagy egy követ, és tanulni kezded, és vele maradsz, az a legjobb kurzus. De egyik könyvtől a másikig menni, és egyik tanítótól a másikig menni időpocsékolás. Csupán intellektusodat építi.

      SG: Mi a véleményed az azonos vénájú tanítók csoportjáról? Mint ebben az anyagban Kline, Ramés, Niszargadatta és Maharsi. Úgy tűnik, mintha te olvasnád azt, úgy tűnik, mintha ők... ez olyan, mint a gyémánt, aminek ők a különböző oldalai.

      R: Lehet, hogy ők különböző oldalai annak, de ha mélyen a munkáikba ásol, találhatsz bizonyos ellentmondásokat. Mégis, ők mind jók. A szívednek kellene megmondania, hová kell menni, és mit kell tenni. De én azt tanácsolom, hogy találd meg azt az egy tanítót, akivel azonosulsz, talán egy előző létezésről, és maradj annál a személynél, amíg meg nem találod önmagad!

      (hosszú csönd)

      Pihenésképpen ön-kutatástól különböző formákat is kipróbálhatsz, és váltogathatod őket. Úgy találtam, például, hogy az én-vagyok meditáció nagyon hasznos az emberek számára. Az ön-kutatást félretéve próbálkozni vele egy ideig, hasznos lehet bizonyos emberek számára. Ez némely vitaminok szedéséhez hasonló. Miután szeded egy ideje, jó, ha pihensz egy hétig, és tartózkodsz a vitamin szedésétől. És ezzel is így van, ahogy begyakorlod magad az ön-kutatásba, rövid idő elteltével pihenőt tarthatsz, és gyakorolhatsz valami mást. Az én-vagyok meditációt javaslom. Sok embertől hallom, hogy nagyon hasznos volt számukra. Ezért, gyakoroljuk együtt! Helyezkedj el kényelmesen, és lazítsd el a testedet, és csukd be a szemeidet, hogy kizárd a zavaró dolgokat. Az első dolog, amit tegyél, hogy figyelmedet koncentráld a légzésedre! Figyelj a légzésedre! Ne erőltesd a légzést! Egyszerűen figyeld, és ugyanakkor figyeld a testedben lévő érzéseket!

      (csönd)

      Ahogy ezt csinálod, rövid idő múltán, tedd fel magadnak a kérdést, "Ki a megfigyelő? Ki figyeli a lélegzést?" És válaszold, hogy "Az én vagyok." A légzéseddel, lélegezz be, és mondd, hogy "én", lélegezz ki, és mondd, hogy "vagyok"!

      (meditálnak)

      R: Óm, sánti, sánti, sánti, béke, béke.

      Hadd emlékeztesselek benneteket, hogy a válaszok, amiket a legtöbb kérdésre adok, kifejezetten annak a személynek szól, aki a kérdést felteszi. Ezért tűnik úgy, hogy különböző időkben különböző válaszokat adok.

      Van valamilyen bejelentenivalónk?

      SM: Beérkezett néhány átirat.

      R: Szeretnéd megint felolvasni a Dnyánít? (SM: Ó, igen.)

      (Mary a Dnyání vallomástételét olvassa. Lásd a könyv elején.) SM: Köszönöm, Robert. (a felolvasás után)

      R: Köszönöm, Mary. Egyéb dolog, amire vigyázni kell?

      Ne felejtsétek szeretni önmagatokat, imádni önmagatokat, főt hajtani önmagatok előtt! Isten lakik bennetek te-ként. Béke, szeretlek benneteket. Isten áldjon benneteket.

      Boldog július negyedikét! Boldog újévet...

      (a felvétel véget ér) [TOC]

Kategória: Robert Adams | Hozzáadta:: nisargadattin (2017 Március 24)
Megtekintések száma: 81 | Hozzászólások: 1 | Helyezés: 5.0/1
Összes hozzászólás: 1
0
1  
koszonom

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]