Főoldal » Cikkek » Robert Adams

Robert Adams: Minden találkozni képes a „Ki vagyok én?”-nel - 37. átirat

Minden találkozni képes a „Ki vagyok én?”-nel

37. átirat

1991. január 20.

 

       Robert: A teljes boldogság megismeréséhez le kell csöndesíteni az elmédet. Amikor elméd csöndessé, némává válik, a boldogság magától bekövetkezik. Ennek véghezviteléhez sok módszer létezik. Az egyik legjobb módszernek a kántálást ismerem. A kántálás pozitív hatással van az idegrendszerre. Más finom minőségei is az elme csöndessé és nyugodttá válásához vezetnek. Úgyhogy készítsük fel magunkat egy kis kántálással, jó?

       (Kántálás)

       Voltaképpen nem érdekelnek a problémáid, mert tudom, hogy abszolút valóság vagy. Azt hiszed, hogy valami baj van az életeddel, hogy nem kezeled megfelelően, hogy nem értesz túl sokat, vagy bármi ilyesmi. Ez hazugság. Te abszolút valóság, tökéletes intelligencia vagy. Tiszta tudatosság vagy. Ez a természeted, és nem létezik semmi más. Megengeded, hogy elméd diktálja, hogy rosszul legyél vagy jól, egészséges legyél vagy beteg, gazdag legyél vagy szegény. Megengeded, hogy elméd mindezen dolgokat mondja neked. Elméd egy hazudozó. Elméd nem ért, mert az által nem fogod hatalommal felruházni, hogy egyre több és több problémával táplálod. Amikor kezded elfogadni a tényt, hogy abszolút intelligencia vagy, elméd felszabadul. Szertefoszlik. Elméd egy eszköz, amely problémákat okoz számodra. Állítsd le az elmédet! Semmisítsd meg az elmédet! Ne engedd, hogy elméd bármit mondjon neked!

       Látszólag dolgok történnek a világban. Észlelsz bizonyos dolgokat, és reagálsz rájuk. Ámde a dualitás világában élünk. Minden változik. Soha semmi nem ugyanaz ebben a világban. Ennélfogva hihetsz-e abban, amit a világ mutat a számodra? Mit hihetsz el? Csak önmagadban hihetsz. Csak azt tudhatod, hogy Éned az abszolút igazság. Énedről beszélek, nagy „É” betűvel. Te az Éned vagy. Olyan, hogy Éned és te, nem létezik. Egyedül az Én létezik. Egyedül abszolút tudatosság, abszolút valóság létezik. Ha ezt csupán elfogadnád, és nem próbálnád meg elemezni, nem próbálnád meg hasonlítani. Csupán fogadd el, hogy az „abszolút valóság vagyok”, mivel az Éned vagy! Amikor az „én vagyok” szavakat használom, a tudatosságra utalok. A tudatosság mindenütt jelenvaló. Ezért, amikor azt mondom, hogy „az abszolút valóság vagyok”, az egész univerzumot beleértem. Nem magamról, Robertről beszélek. Téged is beleértelek. És ha elfogadod a szavaimat, átalakulás fog végbemenni a tudatosságodban, és tudatosságod bele fog olvadni az abszolút tudatosságba, és szabaddá fogsz válni.

       Mindössze annyit tehetek érted, hogy tanúságot teszek a valóságomról, és az én valóságom a te valóságod is. Sat-chit-ananda vagyok. Parabrahman vagyok. Végső egység vagyok. Isteni szeretet, tiszta tudatosság vagyok. Vagyok, aki vagyok, üresség, nirvána vagyok. Semmi más nem létezik. Minden aggodalmad, minden félelmed alaptalan. Csak az egy létezik, és az te vagy. Miért nem fogadod el? Gondolkodj el egy pillanatra, mit hiszel rossznak az életedben. Honnan jött ez a fogalom? A neveltetésed? A korábbi életek szamszkárái? Hinni kezded, hogy te a test, az elméd vagy, és ez okozza a többi problémádat. És azonosulsz azokkal a problémákkal. De én azt mondom neked, hogy teljesen tiszta vagy. A múlt kitörölődött. Nincsenek szamszkárák. Nincsenek elmúlt életek. Nincs bűn. Tiszta vagy, mint a frissen esett hó. Láttál már szűz havat? Honnan ered ez a mondás? Nem én találtam ki. De te tiszta vagy. Semmi nem tisztátalan veled kapcsolatban. Isteni vagy. Tudatosság vagy.

       Miért nem hiszel nekem? Valaki másnak hiszed magad. Azt hiszed, ember vagy, a test vagy, és Mary, Jane, John vagy Joe a neved. Ne feledd, a nevedet a születéskor kaptad! Mi lenne, ha a szüleidtől sose kaptál volna nevet? Ki lennél? Akkor valószínűleg te nevezted volna el magad. De nem a neved vagy. Nem test vagy. Nem az vagy, aminek látszol. Több vagy annál.

       Az ok, hogy emberiség szenvedni látszik az, hogy embernek hiszi magát. Elkülönültnek hiszi magát. És amikor elkülönültnek hiszed magad, azt is hinni kezded, hogy valaki tenni próbál veled valamit. Hogy versenyezned kell az élettel, illetve a többi emberrel. Így különös dolgokat próbálsz tenni másokkal, fölébük kerekedni, kijátszani őket. De én azt mondom, nem kell tenned mindezeket. Egyszerűen fel kell ismerned az igazságot önmagadról, és szabaddá fogsz válni. Egyszerűen el kell fogadnod, hogy az abszolút intelligencia, az abszolút tudatosság vagy. Az vagy. A múlt nem létezik többé számodra. Sohasem létezett. Az egy álom. A múlt soha többé nem tud bántani. A jövő nem létezik. Csak most létezik. A most tudatosságként, abszolút valóságként, és tudatosságként önállóan létezik. Semmi más nem létezik.

       Az elmének az a természete, hogy nyughatatlan legyen, hogy állandóan új dolgokat akarjon találni, új helyekre menjen, hogy unatkozóvá váljon. Az elmének az a természete, hogy helyről helyre menjen, hogy új barátokat, új környezeteket keressen. Valójában maradhatsz örökre ott ahol vagy, és lehetsz teljesen boldog. Valójában nem kell tenned semmit, hogy teljesen boldog legyél. A szellemiségről beszélek. A tested azért jött erre a földre, hogy tegye, amit tennie kell, de ennek semmi köze hozzád. Figyeld magad, legyél éber, de ne reagálj! Boldogtalanságod személyre, helyre vagy dologra való reagálásod miatt következik be. Amikor nem reagálsz többé személyre, helyre vagy dologra, szabad vagy. Mindig változtatni akarunk az életünkön. Amint véghezviszünk egy változást, szabaddá válunk. Néhányan megházasodunk, majd néhány év elteltével, belefáradván a házasságba, változtatni akarunk. Azt gondoljuk, hogy az boldoggá fog tenni bennünket. De úgy találjuk, hogy nem. Semmi nem létezik, ami boldoggá tehetne, kivéve az Én tudomás tapasztalatát.

       Még egy ilyen összejövetelen is, ha rendszeresen jár, az átlagember unatkozni kezd egy idő után, és új tanítóra, új környezetre vágyik. Aztán ott elunja magát, ahová megy. Sosincs vége. Az emberek arról beszélgetnek ezen az összejövetelen, hogy keresnek egy házat Phoenix-ben, New Orleans-ban, New Mexico-ban vagy Seattle-ben, áshramot hoznak létre, és aztán örökké boldogan fognak élni. De ha nem vagy boldog most, akkor nem lehetsz boldog sohasem, nem számít, hová mész. Bárhová mész, önmagadat is magaddal kell vinned.

       A legtöbb ember elköveti a jövőről gondolkodás hibáját. Azt mondják, „Boldog leszek a jövőben, miután férjhez mentem, miután elváltam, miután új munkát találtam, miután kiléptem a munkahelyemről, és nem csinálok semmit. De én azt mondom neked, ha most nem vagy boldog, a jövőben sem leszel az. Minden ideális feltétellel, amit keresel, most kell, hogy rendelkezzél. Ha az elme békéjére vágysz, nem futhatsz másik országba, vagy másik városba, hogy ott próbáld megtalálni. Az elme békéje pontosan ott van, ahol te vagy. Az elme békéje te vagy. De te azt valamilyen külső dolognak hiszed. Valaki, aki utálja a munkáját, azt mondja, „Seattle-be költözöm. Ott kedvesebb emberek élnek. Nem úgy látszik, hogy kijönnék bárkivel is a munkahelyemen. Boldogtalan vagyok Los Angelesben.” Úgyhogy Seattle-be költözöl. A környezet új, látszólag minden rendben van. Hat hónap múlva Seattle is Los Angeles-szé válik. Ugyanazon probléma, más emberek. Magaddal viszed magadat, akárhová mész. Nem tudsz elmenekülni önmagad elől. Ne hidd, hogy mások fognak boldoggá tenni, hogy egy új környezet fog boldoggá tenni. Kezdetben úgy tűnhet. Persze vannak emberek, akik sosem maradnak egy helyen túl sokáig. Elunják magukat, és elmennek valahová máshová. Elunják magukat, és elmennek valahová máshová. Meddig tudják ezt folytatni? Végül szembe kell nézned önmagaddal. Senki nem tud boldoggá tenni. Senki nem tud békét hozni számodra, önmagadat kivéve. Ott kell maradnod, ahol vagy, még ha a környezet, vagy a körülmények kellemetlennek tűnnek is kezdetben.

       A bölcs ember marad, ahol van, és elkezd dolgozni önmagán. Kezd túllépni a test-elmén. Amilyen mértékű a test-elmén való túllépésed, olyan mértékben találsz boldogságot és békét. Hogyan csinálod? A nagy Bölcsek megmutatták a számunkra. A titok ismét az, hogy tedd csöndessé az elmét, akármelyik eszközzel, amelyikkel tudod. Értsd meg igaz természeted, ami ne feledd, tiszta boldogság, abszolút valóság. Csupán a mentális impressziók miatt gondolod másképpen. Következésképpen szabadulj meg a mentális benyomásoktól!

       Hogyan csinálod? Az elme fölötti irányítás átvételével kezdődik. A kezdeti stádiumban megfigyeled a félelmeidet, megfigyeled az összes hozzád jövő gondolatot. Felismered, ki az, aki gondolkodik és figyel, tanújává válsz az elmédben zajló dolgoknak. Nem a negatív gondolkodás pozitív gondolkodássá változtatásáról beszélek. Negatív és pozitív ugyanazon érem oldalai. Mindkettő része a kettősségnek. Minden negatívnak van egy pozitív párja. És minden pozitívnak van egy negatív párja. Minden felsőnek van egy alsó párja. Minden elülsőnek van egy hátulsó párja. Ezt akarod meghaladni. És ezt nem az elméd játékával éred el, hanem csöndessé válással, elméd feletti őrködéssel, elméd tanújává válással, elméd megfigyelésével, egy gyöngéden ellazult módon.

       Nem számít, hogy a hozzád jövő mentális impressziók milyen borzalmasak. Nem számít, hogy a félelmeid mennyire mélyek. Nem számít, mennyire érzed igazoltnak önmagad sajnálatát, merthogy a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan szeretnéd. Az egész titok ebben áll. Ne engedd, hogy elméd bármi mást mondjon neked. Mert az elme mindig azt mondja: „Nézz magadra, jogod van magadat rosszul érezni! Jogosan félsz. Nézd a világot, amelyben élünk, milyen kegyetlenek egymás iránt az emberek, milyen bizonytalanság uralja napjaink világát!” Aztán mesélni fog neked a te saját életedről. „Lehet, hogy valamilyen rossz dolog történik veled holnap. Lehet, hogy csődbe mész. Lehet, hogy elhagy a férjed vagy a feleséged. Lehet, hogy elveszíted a munkádat.” Mindezen gondolatok mindenkihez jönnek. Nem vagy egyedül.

       De én azt mondom neked, hogy van módja, hogy túllépj ezen, és azzá az Énné válj, ami vagy, csupán csinálnod kell. Őrködj az elméd felett, figyeld az elmédet! Tekintsd intelligens módon arra, ami az elméd! Ne hallgass rá! Arra is emlékezz, hogy a rossz gondolatokat ne próbáld jókra cserélni! Elméd megpróbál a kedvedben járni, és egyszer-egyszer megteszi, amit akarsz. Akkor ismét hinni kezdesz benne, és a barátodnak véled. De aztán hirtelen rád húzza a vizes lepedőt, és te újra csalódottságot, bizonytalanságot fogsz érezni. Ne engedd, hogy elméd irányítson! Felismerve, hogy ahogy az elmét figyeled, szemléled, ahogy abbahagyod a reagálást arra, amit elméd mond neked, elméd egyre gyengébbé és gyengébbé és gyengébb válik, és a gondolatok egyre kevésbé és kevésbé és kevésbé és kevésbé jönnek. Amilyen mértékben gyengül az elméd, olyan mértékben válsz boldogabbá. Ez lesz a bizonyíték a számodra.

       Akkor azt mondhatod magadnak, hogy „Úgy elképzelem, hogy ha teljesen megsemmisítem az elmédet, akkor teljesen boldoggá válok.” És ez így van. Kezdjél el dolgozni önmagadon! Nem számít, hogy mások mit csinálnak. Ne törődj senkivel! Ne hasonlítsd magadat senkihez! Légy nemes önmagadhoz! Légy békében az egész univerzummal! Légy összhangban az univerzummal, az ásványvilággal, a növényvilággal, az állatvilággal és az emberek világával! Ne legyenek ellenségeid! Engedd meg magadnak, hogy mindent szeress!

       Ahogy így kezdesz önmagadon dolgozni, úgy fogod találni, hogy minden régi mentális impressziód összeomlik. Igaz természeted kezdeni fog előragyogni. Ahogy haladsz tovább ezen az úton, szemlélődve, figyelve, el fog jönni a nap, amikor meg tudod kérdezni magadtól: „Ki vagyok én?” Ez magától fog jönni. Semmit nem könyvben olvasol. Semmit nem más mond neked. Magától jön. Természetes következménye elméd felügyeletének és elméd megfigyelésének. Ha elég sokáig csinálod, a kérdés magától jönni fog. Egy nap, ahogy elmédet figyeled, valami mélyen önmagadban meg fogja kérdezni: „Ki vagyok én? Ki vagyok én? A testem vagyok? Ha a testem lennék, mindig azonosnak kellene lennem. De nem ugyanaz a test vagyok, mint ami 10 évvel ezelőtt volt. Amikor kisbaba voltam, más volt a testem. Amikor tizenéves voltam, más volt a testem. Most felnőtt vagyok. Megint más vagyok. És öregszem. Kivé válok akkor? Amikor gyenge vagyok, és járni sem tudok többé, és napjaim korlátozottakká válnak, kivé válok akkor?” Gondolkodj el mélyen ezekről a dolgokról. Az magától jön.

       Akkor valami más fog történni veled. Kezded észrevenni, hogy minden alkalommal, amikor gyermekként, tizenévesként, felnőttként, öregemberként hivatkozol magadra, azt mondod, hogy én. És ez a rejtély kulcsa. Úgy tűnik, az én mindig jelen van. [Én] kisbaba voltam. [Én] tizenéves voltam. [Én] felnőtt vagyok. [Én] öregszem.

       [Én] meg fogok halni egy nap. Mindig az énre utalok. Amikor aludni mész, azt mondod, „[én] aludni megyek”. Amikor álmodsz, azt mondod, „[én] álmodtam”. Ha ébren vagy, azt mondod, „[én] ébren vagyok”. Elkezd furdalni a kíváncsiság önmagaddal kapcsolatban, „Ki ez az én? Ki vagyok én valójában?” Csak ezeknek a kérdéseknek a feltevésével fognak észrevehető eredmények bekövetkezni az életedben, mivel a válasz a szíved mélyén nyugszik. A válasz egy napon fényvillanásként fog megérkezni, és aztán csöndesség. Abban a pillanatban ráébredsz, hogy te vagy az univerzum. Te vagy az Én. Te magad nem egy elkülönült entitás vagy. A mindenütt jelenlévő Én vagy. Szavak nélkül fogod érezni Azt. Tudni fogod, hogy az abszolút valóság vagy, hogy semmi olyan dolog nem vagy, amely elmagyarázható. Tiszta szeretet, boldogság vagy. Ez saját magától fog bekövetkezni.

       Amit adok nektek, az nem tanítás. Nem filozófia. Életforma. Nem tudod kikényszeríteni, a megtörténtét. Az emberek évekig próbálják erőltetni, hogy megtörténjen, hogy önmegvalósulttá, szabaddá váljanak, hogy kiszabaduljanak a rabságból. Az emberek évekig keresnek. Amit csinálnak, az sajnos kívül való keresése önmaguknak. A segítséget a világban keresik. A világ nem tud rajtad segíteni, mert nem létezik. Az egy álom. Hogy tudna segíteni egy álom? Csupán játszik veled. Megszerzel egy szakmát, és úgy véled, hogy azt te csináltad, ebben az életben. Évi 500 millió dollárt keresel. Házad, vagyonod, földed van, és úgy gondolod, hogy ezeket te csináltad. Teljesen váratlanul rákot fejlesztesz ki, és az összes pénzed, az összes barátod sem segíthet rajtad. Ilyen trükköket játszik veled az élet.

       Úgyhogy azt mondom nektek, ne menjetek dolgok után. Bármivel kell rendelkeznetek ebben az életben, bármit kell csinálnotok, az önmagával összhangban fog történni. Tudom, egy kissé nehezen érthető, de ez az igazság. Létezik egy isteni terv mindenre ezen a földön, minden levélre, minden bogárra, minden állatra, minden ásványra, minden emberre. Minden előre elrendelt. Meg van tervezve részedre. Ennélfogva nem kell aggódnod, mi fog történni az életedben. Ne pazarold az idődet e világ dolgainak a hajszolására, mert el kell hagynod azokat egy napon. Fordítsd az idődet arra, hogy megpróbáld kutatás révén felfedezni, hogy „Ki vagyok én?” És amikor felfedezed, nem csupán örök békére és végtelen boldogságra fogsz lelni, hanem a halhatatlanság érzésére is. Tudni fogod, hogy „soha nem születtem, és soha nem halok meg”. Rá fogsz ébredni, hogy „Én vagyok. [Én] mindig voltam. Soha nem volt idő, amikor [én] ne lettem volna.”

       Meg fogod próbálni elmagyarázni ezt a családodnak, a barátaidnak, de nem leszel rá képes, mert nincsenek szavak a végtelen leírására. Ennélfogva példa leszel a világban, példája a szeretetnek, példája a békének, példája a harmóniának. Minden gondját fogja viselni önmagának. Tested oda fog menni, ahová mennie kell, és végezni fogja a feladatot, amit elvégezni idejött. De ne feledd, hogy annak semmi köze hozzád. Miért? Mert nem a tested vagy. Hagyd a testedet békén! Amely hatalom miatt mangók fejlődnek a mangófákon, ugyanaz miatt fejlődnek almák az almafákon, az kelti fel és nyugtatja le a napot, az ad épp elegendő meleget a földnek, hogy fennmaradjon az emberi élet, az a hatalom tudja, hogyan kell a gondodat viselni. Neked semmi dolgod avval. A te feladatod az, hogy maradj önmagad, és tedd fel a kérdést, hogy „Ki vagyok én?”

       Végezni fogunk egy kísérletet a héten, és az eredményét a kísérletnek meg fogjuk beszélni a jövő héten. Szeretném, ha egész héten, minden esetben, minden körülmények között feltennéd magadnak a kérdést, hogy „Ki vagyok én?” Más szóval, függetlenül attól, hogy mi történik veled, hogy min mész keresztül a hét során, ahelyett, hogy válaszokat keresnél, ahelyett, hogy megoldásokat keresnél a problémára, egyszerűen tedd fel a kérdést önmagadnak, hogy „Ki vagyok én?”

       Furcsán hangzik, de ha megteszed, amit mondok, úgy fogod találni, hogy valami csodálatos dolog történik veled. Meg fogjuk beszélni ezt a jövő héten. Ne feledd, amint felkelsz reggel, az első dolog, amit mondasz, hogy „Ki vagyok én?” Ne próbáld elemezni, gondolkodni rajta, vagy azon álmélkodni, hogy mi fog történni. Egyszerűen kérdezd magadtól az első dolgot felkeléskor, hogy „Ki vagyok én?” Miközben a dolgod után jársz, kérdezd meg magadat, hogy „Ki vagyok én?” Csörög a telefon, és munkáltatód közli veled, hogy „Ki vagy rúgva. Ne fáraszd magad, hogy dolgozni jössz ma!” Válasz helyett mondd magadnak, hogy „Ki vagyok én?” 50 millió dollár nyertél a lottón. Reagálás helyett mondd, hogy „Ki vagyok én?” Megbotlasz a lépcsőn, és eltöröd a lábad, önsajnálat helyett egyszerűen kösd be a lábad, és tedd fel a kérdést, hogy „Ki vagyok én?” Más szóval azt mondom, hogy ne gondolkodj semmiféle körülményen, függetlenül attól, hogy az jó vagy rossz! Pusztán tedd fel a „Ki vagyok én?” kérdést minden körülmények között, nem számít, mi történik.

       Elmondom neked, hogy mi történik. Elméd össze fog zavarodni. Elméd reagáláshoz szokott. Most nem fogsz reagálni. A „Ki vagyok én?” kérdést fogod feltenni. Elméd nem fogja tudni, mitévő tegyen. Zavart állapotba fog kerülni, mert úgy tűnik, hogy csinálsz valamit, valamilyen cselekvést végzel, vagy sírsz, vagy derűsen boldoggá válsz, vagy dühös leszel, vagy el akarod átkozni a világot. Ezek a szokásos, az elme számára ismerős cselekedeteid. De bolonddá fogod tenni, mert nem teszed ezeket. Azt fogod kérdezni, hogy „Ki vagyok én?”, és csendben maradsz. Ha elméd ismét zavar téged, ismét azt mondod, hogy „Ki vagyok én?” Nem számít, hogy elméd mivel hozakodik elő, fel fogod tenni a kérdést, hogy „Ki vagyok én?” Bármivel előhozakodhat. Mondhatja például, hogy „Jobb lenne gyorsan a dolgod után nézni, különben valami rossz fog történni.” Egyszerűen mondd, hogy „Ki vagyok én?”

       Nem mondom, hogy fásulttá kell válni és ágyban kell maradni egész nap. Azt mondom, hogy a dolgod után kell járnod, anélkül, hogy gondolkodnál rajta. Amint elmagyaráztam korábban, a tested tudja, mit kell tennie. A tested tenni fogja, amit tennie kell. Csak egyetlen hétig ne azonosulj a testeddel! El kell különítened magad a testtől, a „Ki vagyok én?” kérdés feltételével! Ha kipróbálod ezt ezen a héten, boldogabbá fogsz válni, mint ahogy valaha képzelted. Garantálom. Csupán ennyit kell tenned. Tudom, hogy lesz, aki ki fogja dobni, ezért ő semmit sem fog tapasztalni, mert úgy fogja gondolni, hogy elméd legyűri őt, mégis pontosan ezt kell tennetek, ha rá akartok lelni az örök békére, a végtelen örömre és a teljes szabadságra. Meg fogjuk beszélni az eredményeket a jövő héten.

       Akik több éve gyakorolják az „én vagyok”-ot, vagy a „Ki vagyok én?”-t, azok azt mondják magukban, „én már csináltam ezt”, de nem ezen a módon csináltad, ugye? Feledkezz el a múltról! Ez egy új nap. Vissza kell térned a „Ki vagyok én?”-hez. És emlékezned kell rá, hogy ezt mondd a nap minden egyes pillanatában. Ha így teszel, akkor jó beszámolókat fogok kapni tőletek a jövő héten, ha csupán egy hétig a „Ki vagyok én?”-t mondjátok. Tudom, néhányan egy napon belül kiestek a sorból. Néhányan egy órán belül. Ez fogja megmutatni neked az elme uralkodását, amit fölötted gyakorol. Bizonyításra fog kerülni számodra, hogy elméd uralma alatt voltál egész életedben. Kapd el önmagad, és mondd, hogy „Ki vagyok én?”

       S: A „Ki vagyok én?” el fogja hárítani valamennyi mihaszna gondolatot?

       R: Igen. A „Ki vagyok én?” át fog alakítani minden gondolatot, és érzést, amely hozzád jön. (S: Patriot rakéták és scudok is várhatók?) A „Ki vagyok én?” le fogja őket lőni.

       S: Szóval ez a mentális tevékenységben van. Vagyis bármi legyen az, végszóként meg kell kérdezni, hogy ki vagyok én?

       R: Pontosan. De csinálnod kell. Ha magadban maradsz, miután elmész a mai összejövetelről, és elfelejtkezel róla egy kicsit, akkor emlékeztetned kell magad! De erősnek kell lenned! Valami ilyesmit kell mondanod magadnak, hogy „Szabaddá akarok válni, végérvényesen. Meg akarom találni a teljes megszabadulást a világ kötöttségeitől, és ez működni fog nálam. Úgyhogy folytatom a kísérletet.” És ismételten garantálni tudom számodra, hogy a legboldogabb személlyé válsz, aki valaha élt, amennyiben ezt végigcsinálod.

       S: Készítettem otthon egy kazettát, amely a „Ki vagyok én? Ki vagyok én?”-t ismételgeti, és állandóan azt hallgatom, nem úgy, mint egy automatikus zajt, hanem kérdő módban mind ahányszor. Jó lesz, ha használom azt? (R: Nem tudod a kazettát hallgatni naphosszat.) De amikor tudom?

       R: Mondjuk, boltba mész, és valaki meglök téged a kosarával, és te dühössé válsz. Azonnal kapd el magad, és mondd, hogy „Ki vagyok én?” Nem hordhatsz magaddal kazettát állandóan. Használhatod a kazettát, amikor elalszol, és amikor felkelsz. Viszont a kazetta mankóvá válhat. Nem mankót akarsz. Át akarod venni az irányítást.

       S: Ez az én saját hangom, nem valaki másé. Nem automatikus zajként hallgatom, hanem kérdésként.

       R: Tudom, de ez akkor is valami külső dolog számodra, még ha a saját hangod van is a segítségedre. (S: Igen.) Meg akarod szerezni a képességet, hogy spontán módon mondd azt, valahányszor szükséged van rá. Jobb, ha nem használod a szalagot. (S: Akkor nem használom. Este teljesen rendben van.) Igen. (S: Oké. Értem.)

       R: A tested bármit meg fog tenni, amit meg kell. Meg fogod tenni, akármit fogsz tenni. Ha dolgozni mész, akkor dolgozni mész. Ha repülnöd kell, repülni fogsz. Egyszerűen azt mondod, hogy „Ki vagyok én?” De valami benned gondját fogja viselni az életednek. Az életed tovább fog folyni. Csinálni fogod, akármit kell csinálnod. Minden gondját fogja viselni önmagának. Várj, és láss! Egyszerűen mondd, hogy „Ki vagyok én?”, és foglalni fogsz. Menni fogsz, akárhová kell menned, de azt fogod mondani, hogy „Ki vagyok én?” Ez nem fogja akadályozni a napi tevékenységeidet.

       Az az érzésünk, hogy ha mi magunk nem gondoskodunk az életünkről, senki más nem fog. De azt mondom neked ismételten, hogy ugyanaz a hatalom, amely révén a nap süt, és oly bőséges életet ad a földnek, tudja, hogyan vigyázzon nyomorult testedre. Tudja, hogyan viselje a gondodat. És nem kell aggódnod a dolgok miatt. Akármi jön, csak mondd, hogy „Ki vagyok én”, és látni fogod. Bizonyítani fogod azt az első nap. Mert az első nap menni fogsz a dolgod után, tenni fogod, amit mindig, de boldogabb leszel, mert nem gondolkodsz róla. Helyette azt mondod, hogy „Ki vagyok én”.

       S: A feleségem azt fogja gondolni, hogy beteg a férj, ha csöndben leszek egész héten.

       R: Nem kell csöndben lenned. Lehetsz spontán. Válaszolhatsz a feleségednek. Beszélgethetsz a feleségeddel. De egész idő alatt mondd magadnak, hogy „Ki vagyok én”, és nem kell abbahagynod a tevékenységeidet. Folytasd a tevékenységeidet a megszokott módon! Csak cseréld ki a tevékenységekről szóló gondolataidat a „Ki vagyok én?”-nel Tudsz követni?

       S: Igen, azt hiszem.

       R: Az elme továbbra is működni fog. Semmi nem áll meg. Ez egy analógia. Képzeld el, hogy van egy vödör mocskos szennyvized, amely hosszú évek óta egy helyben áll, és mocskos. Van egy apró lyuk a tetőn, és valahányszor esik, tiszta vízcseppek hullnak a szennyvízbe. A tiszta víz cseppjei a „Ki vagyok én?” És ahogy telik az idő, a szennyvíz szertefoszlik, és van egy vödör tiszta vized. Vagyis az az elméd, amely megtisztul. Az összes piszok, a gondolatok, a képtelenségek, oszlani kezdenek. Egyre csöndesebbé válsz. Akárhányszor azt mondod, hogy „Ki vagyok én?”, az olyan, mint a tiszta víz egy cseppje, hiszen le kell cserélnie valamit. Le fogja cserélni a gondolkodó elmédet. Próbáld ki!

       S: A „Ki vagyok én?” szükségessége el fog végül maradni?

       R: Nem, a kísérlet során.

       S: Nem, későbbre értettem.

       R: El fog maradni, igen. De egy héten át gyakorold a „Ki vagyok én?”-t! Amikor teljesen megvalósulttá válsz, nincs szükség semmire. Ezt azért csináljuk, hogy az elme működésének a módját megfigyeljük, és hogy kiváltsuk az elme gyengülését, és a gondolatok leállását. Minden, ami az elméből jön, találkozni képes a „Ki vagyok én?”-nel.

       (vége)

       [TOC]

 

Kategória: Robert Adams | Hozzáadta:: nisargadattin (2014 Szeptember 14)
Megtekintések száma: 338 | Hozzászólások: 1 | Helyezés: 5.0/2
Összes hozzászólás: 1
0
1  
koszonom

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]