Főoldal » Cikkek » Robert Adams

Robert Adams: Nem vagy az én - 83. átirat

Nem vagy az én

 

83. átirat

1991. augusztus 1.

 

      Robert: Na, haladjunk! (a tanítványok nevetnek)

     SH: Biztos, hogy ezt akarod?

     R: Nem marad más hátra. (SH: Neked nem kell.) Semmi mást nem kell tenni. (SH: Akkor vetkőztessük le őt!) Jó estét kívánok! Üdvözlet Henry házában!

     (Robert folytatja) Az egyik kérdés, amit gyakran tesznek fel, "Mit csinálsz, mikor elunod magad?"

     Az emberek azt mondják nekem, "Nincs mit tenni. Utazni akarok. Gyerünk Indiába! Gyerünk a Mount Shasta-ra! Gyerünk Santa Fe-be!" A legtöbb ember azt gondolja, hogy csinálniuk kell valamit. Az igazság az, hogy a Dnyání mindent átható, és az univerzum egésze, és a Dnyání egyidejűleg ugyanazok. A Hold, a csillagok, a Föld, az univerzum, Isten, és a Dnyání között nincs különbség. Minden az Én projekciója. Ennélfogva, hová kellene menni? Ha rendelkezel a Dnyánával, békében élsz önmagaddal, és a világgal, mert az összes boldogságnak, ami létezik, az összes örömnek, ami létezik, az összes békének, ami létezik, az összes szeretetnek, ami létezik, a másik neve Dnyána. Ennélfogva, amilyen mértékben fel vagy ébredve, olyan mértékben találod úgy, hogy minden jól van, akárhol vagy.

     Más szóval, nem kell menned sehová. Nem kell csinálnod semmit. Ülhetsz, és sosem unatkozol, vagy mehetsz, és sosem unatkozol. Ez mind ugyanaz. Nincs különbség. Ennélfogva, amikor azt mondod, hogy unatkozol, semmi nem történik, mit remélsz, mi fog történni? Néhányan azt remélik, hogy villám csap le, hogy mennykő sújt le. Azt remélik, hogy felemelkednek a mennyországba, vagy elképzelik, hogy szentté válnak. Semmi nem áll messzebb az igazságtól. Egy Dnyání számára nincs jövés, nincs menés, nincs sietés, nincs idő, nincs hely. Minden, ami történik, most történik. Nem holnap, vagy tegnap. Minden a pillanatban a történik. Hová kellene hát menni?

     Hogy lásd, mennyire vagy haladó, vess egy pillantást az életedre, és lásd, mennyire unatkozol. Amikor azt hiszed, hogy csinálnod kell valamit, vagy menned kell valahová, amikor az időt lényegesnek gondolod, és azt gondolod, hogy végbe kezdtél vinni valamit az életeddel, nem tanúsítasz spirituális haladást. Mivel igazából semmit nem kell tenni. És mégis csinálsz mindent, mivel minden vagy. A fákká, a hegyekké, a folyókká váltál. A megszülető babákká váltál, a meghaló emberekké váltál. Minden te-vé vált. Ennélfogva, nem kell tenni semmit, de nézz, figyelj, láss, láss intelligens módon, és lásd, hogy ez az egész az Én, és én vagyok az.

     Mindig boldogság van. Mindig béke van. Mindig szeretet van. Ez nem valami, amit el kell sajátítanod. Ez az igazi természeted. Amíg igazi természetedet meg nem tapasztalod, gyakorolj dolgokat, például ön-kutatást!

     Mondtam valamit vasárnap, amitől néhányatok láthatólag bekattant. Három hívást kaptam ezzel kapcsolatban. Amit mondtam, egyszerűen ez volt, "Amikor követed az ént a forrásába, akkor minden bajod, a problémáid, az életed, a világod a forrásba olvad. Amíg ez meg nem történik, ismerd fel, hogy nem vagy az én, aminek a problémái vannak!" Ezt mondtam. És néhányatok bekattant.

     Az én az, amely lehangoltnak, idegesnek, rosszkedvűnek, vagy ijedtnek érzi magát időnként. A személyes én az, ami olyan módon érez, de az mégsem vagy te. Nem vagy a személyes én. Jóllehet követed az ént, egy káprázatot, egy optikai illúziót követsz, mivel nem vagy az én. Abszolút valóság, nirvána, szat-csit-ánanda vagy. Nem vagy az én.

     Ha nem vagy az én, akkor kiké a problémák? Kiké a betegségek? Kiké a kétségek? Ki gyanakszik? Kiké mindezek a világi problémák, amikkel a legtöbb emberi lény bír? Az enyémek, de én nem vagyok az én. Mégis az enyém a probléma. Érted, mire gondolok? Az én a probléma. Nem én, hanem az én. Ez esetben én abszolút valóság, tiszta tudat, tudatosság vagyok.

     Ezért, ez a legjobb pszichoterápia, amit valaha feltaláltak, mivel hátra léphetsz, és figyelheted a problémákkal bíró ént. Megértheted, és intelligens módon átláthatod, hogy a valódi énnek, a valódi Énnek soha nem lehet problémája, ez lehetetlenség. Mégis én érzem a problémát. Azonnal kapd el önmagad, és ismerd fel, "Igen, az én érzi a problémát"! Érted? Nem én, hanem az én érzi a problémát. Majd felejtsd el egy időre, és mondd, "Ó, lehangoltnak érzem magam. És kapd el önmagad, és nevess! Mondd, "Az én érzi magát lehangoltnak. Az én érzi magát rosszkedvűnek. Nem én, hanem az én. "Majd egy kis idő után, felejtsd el megint, és mondd, hogy "Rosszul érzem magam"! Majd emlékezz! Mondd, hogy "Az én rosszul érzi magát. Nem én, hanem az én." Csináld ezt egész nap!

     Mi fog történni végül, az, hogy (ünnepelsz) elkülönülsz... (ünnepelhetsz is. (nevetés)) De el fogod különíteni magad az éntől. Soha többé nem fogsz énként nézni a testedre. Soha többé nem fogsz énként nézni az elmédre. Amikor felismered, hogy én vagyok minden az univerzumban, a test, és az elme is én kell, hogy legyek. Azután felismered, hogy nem vagy a test, és nem vagy az elme, hanem az én az. Az én a test, és én az elme. Az én az összes probléma. Különülj el önmagadtól! Nézz! Figyeld, ahogy az én birtokolja mindezeket a problémákat, és hamarosan jót nevetsz magadon!

     Szabadságot fogsz érezni. Ha gyakorlod ezt, biztosíthatlak, hogy olyan szabadságot fogsz érezni, amilyet azelőtt sosem éreztél. Mindenütt jelenlévőséget fogsz érezni. Egy állandóan jelenlévő boldogságot fogsz érezni. Magadra nézel, és látni fogod, hogy a test nem létezik testként. Magadra nézel, és látni fogod a testet, de nevetni fogsz. Tudni fogod, hogy az nem a te tested. Nem létezik test. Olyan, mint a víz a délibábban. Nem létezik víz. Csak úgy tűnik. Ezen a módon van a test. Testtel bírónak tűnsz, de valójában nem vagy az. Az énnek van teste. És én valójában nem létezik.

     Látod ezt a felfedezésedet? Nem létezik én, nem létezik test. Akkor mi öregszik, és hal meg? Mi betegszik meg? Mi szenved mentálisan? Mi válik lehangolttá? És a válasz az, hogy "Semmi." Senki nem létezik, hogy lehangolttá váljon. Senki nem létezik, hogy meghaljon. Senki nem létezik, hogy mentálisan szenvedjen. Senki nem marad, hogy tegyen bármit. Szabad vagy.

     Amikor így érzel, nincs hová menni, mivel mindenhol, ahová mész, az Én vagy. Egy dolog se tesz téged boldogabbá, mint egy másik. Ez az egész ugyanaz. Nem teszel többé különbséget objektumok között. Az összes tárgy olyanná válik, mint egy darab agyag, amit tárgyak csinálásához vettél, de felismered, hogy mind ugyanabból a darab agyagból jön.

     Ez van az életeddel. Senki nem csinál semmit. Abszolút nincs mit tenni. Amikor azt mondom, hogy abszolút nincs mit tenni, nem feltétlenül úgy értem, hogy csendben kell ülni, és egy széken kell ülni naphosszat. Ez paradoxikusnak tűnik. A tested csinálni fog dolgokat, és mégis tudni fogod, a kétség árnyéka nélkül, hogy senki nem csinál semmit. Gondolkodj ezen! Ez egy nagyon fontos pont. Úgy fog tűnni, hogy moziba mész, ha van munkahelyed, akkor dolgozni mész, hazajössz, házasságot kötsz, elválsz, úszni mész, teszed, amit teszel. Mégis tudni fogod, hogy senki nem csinál semmit. Hogy lehet ez? Hogy tűnhetsz csinálni valamit, és mégsem csinálódik semmi?

     Az ég kéklik, és mégis, ha megvizsgálod, nem létezik kék. Így csinálsz te látszat szerint valamit, de nem létezik cselekvő. Valójában senki nem létezik, hogy csináljon valamit, vagy ne csináljon semmit. Tér és idő elimináltattak. Egy merőben más dimenzióban vagy, ahol úgy tűnik, mintha mozognál, dolgoznál, tapasztalnál, és ahol nem csinálódik semmi. Elismerem, hogy ez az állapot nehezen elgondolható, mégis ez az igazság. Soha senki nem csinált semmit. Csupán egy létezik, és az egy mindent átható, és mindenütt jelen lévő. Csupán egy létezik. Ha az egy mindent átható, és mindenütt jelenlévő, hol volna hely arra, hogy csináljon bármit?

     Ezen a módon képzeld el... (kutya csahol a háttérben, ahogy Robert azt mondja, hogy "Gotcha", a kutyának. (a tanítványok nevetnek)) Ezen a módon nézd! Ha te volnál az egyetlen az univerzumban, és univerzum méretű volnál, az összes bolygó, a csillagok, a hold, a földgolyó, az emberek, a helyek és a dolgok rajtad belül lennének. Nem volna helyed, hogy csinálj valamit. Mégis minden csinálódna önmagadon belül. Ez ugyanaz a dolog.

     Ez valójában az igazság rólad. A mikrokozmosz és a makrokozmosz vagy. A kettősségben, tudatlanságban működve apró emberi lénynek tűnsz, és körülnézel, és hozzád hasonló emberi lények milliárdjait látod. Vitatkozol velük. Harcolsz velük. Szereted őket. Mindenféle tevékenységeket végzel emberi lény társaiddal. De ahogy dolgozol magadon, és ahogy tudatosságod növekedni kezd, valami azt mondja neked, hogy csupán egy létezik. Nem létezik te és én. Egyedül az én létezik, és az én nem létezik. Ennélfogva semmi nem létezik, amit létezőként foghatnál fel. Olyan, mint létezés, nem létezik. Nem létezik Isten, ami létrehozza az univerzumot. Nem létezik olyan lény, ami hatására történne bármi. A legfelsőbb igazság az, hogy semmi nem történik.

     Ekkor azt mondod, "Lehet, hogy ez igaz, Robert, de én szenvedek. Mentális kínjaim vannak. A jelek szerint beteg vagyok. Nehézségeim vannak az emberekkel." Miért? Egyszerűen a téves azonosulás miatt. Azonosulsz a látszólagos létezéssel. Ameddig azonosulsz a létezéssel, addig létezőnek fogsz tűnni. És ha létezel, problémáid lesznek. Mert minden emberi lény, aki született, problémákkal bír. Nincs kivétel. Amíg születettnek hiszed magad, problémáid vannak.

     Ennélfogva, valahogyan meg kell, hogy szabadulj az elképzeléstől, hogy születtél. Meg kell szabadulnod az elképzeléstől, hogy létezel, és meg kell szabadulnod az elképzeléstől, hogy problémád van. Más szóval, fel kell ébredned. Fel kell ébredned a valóságodba. Nincs szülés, nincs halál, nincs probléma. Senki nem hal meg, mert senki nem született.

     Mondogathatom ezt ehhez hasonlóan, de ha nem tapasztalod, amiről beszélek, hogy hihetnél nekem? Tudom, néhányatoknak volt bepillantása a valóságba, így tudjátok, hogy ez így van. De a legtöbbünknek nem volt. Hogy tudnánk elfogadni ezt? Neked magadnak kell tapasztalnod. Ez az egyedüli út, amelyen felébredhetsz.

     Ne kísérletezz a világban! Hogyan kísérletezel a világban? Amikor azt hiszed, hogy azok a fák gyönyörűek, gyönyörű a naplemente, gyönyörű a napkelte, gyönyörűek a virágok, gyönyörűek az emberek. Olyan jó, amilyen szépen hangzik, de ez visszatart téged a fölébredéstől. Miért? Mert azonosulsz egy külső okkal, ami nem létezik. Nem látod át, hogy a szépséges fa az elmédből jön. Az ámulatba ejtő naplemente az elmédben van. Az összes szépség, és az összes csúnyaság, amit tapasztalsz, mind Éneden belül van. Te vagy az az Én.

     Tehát, amikor a felébredni akaró személy a szépségre néz, felismeri, hogy azt ő vetíti ki. Amikor csúnyaságra néz, felismeri, hogy azt ő vetíti ki. Mind a kettő szélhámos. Két oldala ugyanazon érmének. És kezdjél el kérdezni, "Kihez jött ez?" Gondolkodj ezen! Mikor az ablakon kívüli szépségeket szemléled, megilletődés, és csodálat helyett kérdezd, "Ki látja ezt?" Más szóval, a szépség, amit odakint látsz, valójában idebentről jön. Te vagy a szépség. Az odakint csak azért létezik, mert te létezel ideát.

     Amikor mélyen alszol éjszaka, ki lát? Nincsenek fák. Nincsenek virágok. Mélyen alszol, és mégis ébren vagy. A mély alvás az ön-megvalósításhoz legközelebb álló dolog, ami létezik. Kíváncsi voltál valaha, hogy mély alvásból ébredve miért mondod, hogy "Jól érzem magam?" Senki nem létezik, aki mély alvásból ébredve rosszul érezné magát. Álmodhatsz rosszat. De úgy értem, hogy mikor tényleg mélyen alszol, és felébredsz, ha elkapod magad, látni fogod, hogy jól érzed magad. Nagyszerűen érzed magad. Csodásan érzed magad. Csak mikor gondolkodni kezdesz, változik az érzés. Ellenőrizd te magad!

     Miért? Mert a mély alvás valójában boldogság. Azonban, az egy tudattalan boldogság. A megszabadulás tudatos boldogság. Megszabadulás az, amikor ébren vagy, és tudatos vagy. Semminek nem vagy különösebben a tudatában, csupán tudatos vagy. Az a megszabadulás. Így, amikor bármi önmagadhoz képest külsőt látsz, és belekeveredsz, kapd el önmagad, ismerd fel, hogy belőled jön, és kérdez meg, "Kihez jön ez?"!

     Tudom, sokan vannak közöttetek, akik szeretnek túrázni, szeretnek hegyet mászni, szeretnek a természet részévé válni. Ez rendben van, de nehogy azt higgyétek, hogy ezek hozzátok képest külső dolgok. Ezek a dolgok a te Éned. Te vagy az. Amikor megkérdezed, "Kihez jön ez?", ismerd fel megint, hogy "Énhozzám jön. Én tapasztalom."! Aztán emlékezz, hogy nem vagy az én! Én tapasztalom azt. Mégis, a valóságban nem vagy az észlelő. Nem vagy a tanú. Az én tapasztal. Az én a tanú.

     Ez nagyon fontos pont, és azt akarom, hogy megértsd, mert megváltoztathatja egész életedet. Bármit látsz a világon, fel kell ismerned, hogy az én tapasztal, de ne úgy nézz az énre, mint Énedre! Az el kell kapnod magad, és azt kell mondanod, hogy "az én tapasztalja" nem azt jelenteni, hogy te tapasztalod. Az én tapasztalja. Amikor elkülöníted magad az éntől, mi marad? Tudatosság. Csak mikor az énnek hiszed magad, lép be a játékba emberséged. De amint tapasztalod, hogy az én az univerzum, elkülönítetted magad az éntől, és aztán a tudatosság lép a játékba. Felébredtél. Más szóval, amikor el tudod különíteni magad az éntől, fogsz fölébredni, és fogsz megszabadulni.

     Játszd ezt a játékot mindennap! Bármit látsz, lehet az tested, vagy elméd, vagy más emberek, amikor olyat csinál valaki, amit nem szeretsz, a legrosszabb, amit tehetsz, hogy reagálsz. Látod mostanra, miért? Mert mikor reagálsz, emberségedet igeneled, és egód erősödik. De ha nem reagálsz többé, egód egyre gyengébbé, és gyengébbé, és gyengébbé válik. Az én és az ego ugyanaz. Akármit látsz, tudom, a legtöbben azt hiszitek, mikor élet rossz dolgait látjátok, emberek embertelenségét emberekkel szemben, az összes alávaló dolgot, amit a tévében láttok, el akarjátok különíteni magatokat attól. De a jó dolgokkal is ez van. Nem vagy a jó dolgok, és nem vagy a rossz dolgok. Nem vagy dolog. Nem próbálod a rosszat jóra cserélni.

     Játszd a játékot önmagaddal! Valahányszor másik emberre gondolsz, valahányszor egy problémára gondolsz, valahányszor egy gyönyörű naplementére gondolsz, kapd el magad! Kérdezd meg magadtól, "Kihez jön ez? Énhozzám jön. Én tapasztalom." Mielőtt megkérdezed, "Ki vagyok én?", ne felejtsd el realizálni, hogy nem vagy az én! Az én az, ami tapasztal, nem te. Más szóval, amit csinálnod kell mostantól az, hogy amikor az énre utalsz, ne önmagadról beszélj!

     Meg tudod jegyezni? Valahányszor az én szót használod, el kell kapnod magad, és azt kell mondanod, "az én az nem én"! Az én az, "Ki vagyok én?" Az én a kérdés "Milyen forrásból jött az én?" De az énnek abszolút semmi köze hozzád. Ha semmi köze hozzád, az azt jelenti, hogy nem kell harcolnod, hogy felhagyj vele. Ha az én tényleg hozzád tartozna, fel kellene venned vele a harcot, mivel úgy kellene tekintened, hogy el kell távolítanod az ént. De mikor emlékszel rá, hogy az ego nem tartozik hozzád, semmi nem létezik, amivel harcolni kellene. Egyszerűen lásd át, hogy nem vagy az én! Akkor ki vagyok én?

     Ha a vázoltak szerint gyakorolsz, amikor azt mondod, hogy "Ki vagyok én?", egy teljesen új felfedezésed lesz. Ne mondd, hogy "Ki vagyok én?", egészen a végéig, amíg el nem jutsz a felismerésig, hogy az én az nem én. Ennélfogva, bármi kapcsolódik az énhez, az nem én. A problémáim, a házam, a testem, a családom, a születésem, mind az énhez kapcsolódnak. És mivel az én nem létezik, semmi nem létezik. Ha semmi nem létezik, akkor "Ki vagyok én? Emlékezz, soha ne mondd, hogy "Semmi nem létezik, tudatosság vagyok", mert nem tudod, miről beszélsz! Ezek csupán szavak. Soha ne mondd, hogy "Az én nem létezik, hanem szat-csit-ánanda vagyok"! Ezek csupán szavak számodra.

     Kérdezned, nem kijelentened kell! Ne tégy kijelentést! Ez nem metafizika óra, ahol megerősítéseket végzel. A megerősítések óvodás dolgok. Csupán emberségedet fejlesztik. Kiküszöbölni törekedj emberségedet, ne fejleszteni! Minden egy kérdés, "Nem vagyok az én. Nem vagyok a test. Semmi olyan nem vagyok, ami az énhez kapcsolódik. Akkor ki vagyok én?" Ha ilyen messzire jutottál, akkor a "Ki vagyok én?" kérdezését követően mélységes csöndben leszel, és hosszú utat tettél meg.

     Tehát, ismételjük át röviden! Holnap reggeltől kezdve, mikor felkelsz, bármit látsz, mondd magadnak, hogy "Az nem én vagyok"! Bármit érzel, akár csodásan érzed magad, akár lehangoltnak, nem számít, mondd magadnak, "Az nem én vagyok"! Bármit hallasz, bármit érzel, bármit tapintasz, bármit szagolsz, mondd magadnak, "Az nem én vagyok"! De akkor ismerd be "Én szagolom, én ízlelem, én tapintom azt, én érzem, de az nem én vagyok. Az én az, ami keresztülmegy az érzéki tapasztalatokon, az érzésen, a tapintáson, az ízlelésen, a szagláson. De nem vagyok az én. Akkor ki vagyok én?"

     Most arra kérlek, csukd be a szemed, és gyakorold ezt önmagadon! Menj át az egész dolgon! Nézz ki az ablakon, és nézz a fákra, milyen gyönyörűek, és eszmélj rá, "A fák nem jönnek sehonnét, az énből jönnek. Tehát a fák szépsége az én. Nekem semmi közöm ahhoz. Hanem az énnek van. Tehát, ki vagyok én?"

     (hosszú szünet)

     SF: Robert, egy vallásos költeménnyel birkózok szabad akarattal kapcsolatban, és értelmezésem szerint Úr Krisna azt mondta Ardzsúnának, hogy a cselekvéshez van joga, de a cselekvés gyümölcseihez nincs, mivel a gyümölcsök eleve elrendeltek. És a kérdésem az, hogy Ardzsúnaként jogomban áll-e cselekedni abban, amiben... vagy megvolt-e neki az akarata a választáshoz, nekem úgy tűnik, hogy a cselekedet úgyszintén eleve elrendelt, hasonlóan a gyümölcsökhöz. Avagy, ha szembesülök egy szituációval, és választani tudok, hogy becsületes módon, vagy becstelen módon kezeljem, és azt gondolom, van választásom, és választok, de valóságban a választás nem az enyém? Kommentálnád ezt?

     R: Krisna azért mondta Ardzsúnának, hogy a munkához van joga, de a munka gyümölcseihez nincs, mert ő átlátta, és azt akarta, hogy Ardzsúna is ismerje fel, hogy nem léteznek gyümölcsök. A gyümölcsök nem léteznek. Létezni tűnnek. Senki nem létezik, aki dolgozik, és senki nem létezik, akinek szabad akarattal rendelkezik, hogy válasszon, vagy ne válasszon. Eleve elrendelt minden. A szabadság, amivel bírsz az, hogy fogsz-e reagálni, vagy sem.

     Ahogy elkezded átlátni, ki vagy, és látni kezded, hogy nem vagy a személy, aki választ, mindenféle döntéshozástól szabaddá válsz. És mindenről gondod viseltetik. Minden csak történik, ahogy történnie feltételezett. Mi volt a második része a kérdésnek? (SF: Nem hallom túl jól.) Ó, mi volt második része a kérdésednek? (SF: Ó, már megválaszoltad. Amikor azt mondtad, hogy minden eleve elrendelt... más szavakkal, a cselekvés végbe fog menni, Ardzsúnának semmi köze ahhoz.) A cselekvés mindig végbe fog menni magától, de a te választásod lesz, hogy reagálsz az akcióra, vagy nem reagálsz az akcióra. Semmi nem az, aminek látszik.

     Például: egy nap Krisna és Ardzsúna az úton sétáltak, és megéheztek. Egy kis városhoz érkeztek. És Krisna azt mondta Ardzsúnának, "Menj, koldulj egy kis ennivalót, és helyet éjszakára!" De közel érve a városhoz, hallották, hogy az emberek veszekednek egymással, neveken nevezve egymást, harcolva egymással, ők pedig ételt koldultak, de senki nem adott nekik semmit. Leköpték őket, és kövekkel kergették el őket.

     Úgyhogy, Krisna és Ardzsúna kiszaladtak a városból, és a város széléhez érve Krisna visszafordult, és azt mondta, "Prosperáljatok, és éljetek hosszú életet!", és továbbmentek. És egy másik városhoz érkeztek. Úgyhogy, Krisna azt mondta, "Próbáljuk meg ezt a várost, és lássuk, tudunk-e ételt és szállást kapni!" Amikor ennek a városnak a lakói meglátták Krisnát, és Ardzsúnát, a lábaik elé borultak. Virágokkal övezték őket, és a legszebb házat adták nekik, hogy megszálljanak, és imádták őket, és megvendégelték őket.

     Reggel, mikor távoztak, Krisna visszanézett a város felé, és azt mondta, "Mindenki holtan essen össze hamarosan!" (nevetés) Ahogy az úton sétáltak, Ardzsúna megkérdezte, "Mi történt, Krisna, miért csináltad ezt? Annak a városnak, amelyik kegyetlenül bánt azt velünk, azt mondtad, prosperáljatok, és éljetek hosszú életet, és annak a városnak, ahol jól bántak velünk, azt mondtad, mindenki holtan essen össze hamarosan."

     És Krisna így magyarázta, "Tudod, Ardzsúna, nem fontos, mennyi ideig fogsz élni. Az emberekre az első városban, valójában átkot szórtam azzal, hogy hosszú életet adtam nekik, mert veszekedtek egymással, és hajigálták egymást, és ütötték egymást, és minél inkább prosperálnak, annál rosszabbat fognak kapni. Így ők sok problémával bírnak, amitől meg kell szabadulniuk.

     Most, a második város, ahová bementünk, ahol az emberek szeretetteljesek voltak, és az összes karmájukat ledolgozták, és amint elhagyják a testüket, ön-megvalósítottá, szabaddá fognak válni. Ezért azt mondtam nekik, essenek össze holtan hamarosan. Ami valójában áldás. Tehát, lásd, semmi nem az, aminek látszik!

     Ez az, amiért nem szabad soha ítélkeznünk, mert az ego ítél, és az ego mindig téved. Meg kéne figyelned az állapotodat, és át kéne látnod, hogy az én az, aminek problémája van, és nem nekem, ennélfogva, "Ki vagyok én?" Ha azt teszed, biztonságban leszel.

     Úgy gondolom, a mai lecke nagyon fontos. Ezért tegyetek fel mindenféle kérdést, amit akartok. Ha nem értitek, kérem, kérdezzetek!

     SF: Véletlenül ráakadtam valamire a minap, ahol egy Bölcs arról a tényről beszélt egy embernek, hogy te nem vagy személy. (R: Hmm.) És Srí Bhagván jutott eszembe, mikor valaki megkérdezte őt, "Kellene-e olvasnom a Gitát?", és ő azt mondta, "Mindig", és az illető hozzátette, "Mi a helyzet a Bibliával?", és ő azt mondta, "a Gita, és a Biblia ugyanaz", és a fickó azt mondta, "De a Biblia tanítása szerint a férfi bűnben született", és a Mester azt válaszolta, "A férfi érzék a bűn". Amiből én azt a következtetést vonom le, hogy ha egy ember személynek gondolja magát, akkor bűnös, vagy létezik elkülönülés. Mi az észrevételed ezzel kapcsolatban?

     R: Ez így van. Az egyedüli bűn itt az, hogy embernek hiszed magad. Azonosulni a testeddel, és a tapasztalatoddal, az bűn. Csupán azért bűn, mert visszatart téged a megszabadulástól. Amint felismered, hogy nem vagy a körülményed, és nem vagy a test, illetve az elme, és nem vagy én, szabaddá válsz. Akkor nem létezik senki, hogy bűnt kövessen el.

     SL: Akkor hogy definiálnád a bűnt?

     R: Hibaként. A bűn azt jelenti, hogy hibát ejtettél, a hited szerint. Azt hiszed, valami nincs rendben, ezért reagálnod kell, és csinálnod kell valamit. Például, hiheted, hogy rászolgáltál, hogy sok pénzed legyen, így kirabolsz egy bankot, és indokoltnak érzed. A bűn nem a bank kirablásában, hanem a hitedben van, hogy kirabolhatsz egy bankot, hogy lehessen pénzed. Amikor a hitet megváltoztatod, a bűn eltűnik, mert új emberré válsz. Ez az, amiért azt mondja neked az összes szentírás, hogy nem számít, milyen gonosz voltál azelőtt. Nem számít, mit csináltál azelőtt. Nem számít, milyen rossz gondolataid voltak. Mikor megismered az igazságot, teljesen szabaddá válsz, és az összes elmúlt karma teljesen transzcendálásra kerül. De amíg emberi lénynek gondolod magad, tapasztalnod kell a karmád következményeit. Csak egy út létezik, a karma transzcendálására, és az a fölébredés.

     SF: Hallani időnként, hogy a Dnyánít kemény 'g'-vel ejtik... a két kiejtés ugyanaz? (R: A kiejtés attól függ, India melyik részéről jössz.) Uram? (Robert megismétli) Ó, rendben, ez megválaszolja a kérdést.

     SL: Miért kell átmennünk ilyen próbákon, és szenvedéseken, a halandó értelemben? Ha egyszer fölébredünk, minek bajlódni? Miről van szó? Ha tudatosság vagyunk, miért kell bajlódnunk anyagi világgal?

     R: Nem kell. Kérdezd meg magadtól, "Kinek kell bajlódnia?" Nem létezik senki, akinek bajlódnia kell, ez olyan, mint egy álom. A halálhozó álmot álmodod. Csípd meg magad, ébredj fel! Légy szabad! Senki nem létezik, akinek csinálnia kell ezt. Vedd észre, hogy hipnózisba vagyunk ragadva. Arra vagyunk hipnotizálva, hogy azt higgyük, valamilyen tapasztalaton kell keresztülmennünk. Így természetes a kérdés, hogy "miért?" De az igazság az, hogy senki nem megy át semmiféle tapasztalaton. Csak úgy tűnik. Akárcsak a víz a délibábban, vagy, ahogy az ég kék, vagy a kígyó a kötélben. Azon a módon tűnik, valóságosnak tűnik. De az igazság megismerésekor szabad vagy. Nem fog kelleni keresztülmenni semmin.

     Csak, amikor az én a test vagyok ideába kapaszkodsz, tűnsz keresztülmenni tapasztalatokon, de amint a test ideával felhagysz, átlátva, hogy az én a test, nem te, hanem az én, szabaddá válsz. Soha nem voltál a test. Nem létezik test. De elismerem, hogy néhány ember esetében a hipnózis olyan erős, hogy a legnehezebb elhinnie, hogy nem vagy az a test, mert látod azt, megfigyeled azt. Az érez, az gondol, az cselekszik. Ez az oka, hogy ön-kutatást kell végezned.

     SF: Uram, el tudja magyarázni... (R: Bocsánat?) ...a különbséget a nem-elme állapot és a megvilágosodás között? Kiment a fejemből, szeretném, ha átfutnánk rajta megint. (R: A nem-elme állapoton?) A nem-elme állapot és a megvilágosodás összehasonlításán.

     R: A nem-elme állapot az, amikor a gyakorlásból a csöndbeli helyre jöttél. Ahol nem háborgatnak többé gondolatok. Ön-kutatással érsz oda. Az a leggyorsabb út. De az nem ön-megvalósítás. Az ön-megvalósítás az, amikor az elme behúzásra kerül a spirituális szívbe. (SF: Tudunk várni, míg elmegy?) (Mivel odafent repülőgép repül.) Megszabadulás, móksa, ön-megvalósítás az, mikor az elme, mely a csöndben marad, teljesen behúzásra kerül a spirituális szívbe. Ilyenkor egész elméd, az én feloldásra kerül teljesen, és szabad vagy.

     Tehát, a nem-elme állapot egy nagyon magas állapot. Az üdvösség állapota. De valaki még marad, hogy tapasztalja az üdvösséget. Amikor az üdvösség behúzásra kerül a szívbe, senki nem marad, hogy tapasztaljon bármit. Ezért, soha többet nem mondod, hogy "A nem-elme állapotában vagyok". Abban az állapotban nincs mit mondani. Meg tudod érteni ezt? (SF: Elég világosnak tűnik.) Világos, mint a homály. (nevetés) (SF: Ennyit erről.) Megint, egy fontos rész ma este, amire emlékezni kell, hogy folyamatosan kérdezd önmagadat. Ne tégy kijelentéseket! Kérdéseket tégy fel önmagadnak! Az elme utálja azt.

     SS: Robert, amiről ma este beszéltél, úgy tűnik, hogy az elmére szorítkozik, illetve az egóra, ami próbál azonosulni önmagából, és próbál azonosulni a misztériummal. (R: Igen). Ez elegendő a változtatáshoz?

     R: Ez elegendő a változtatáshoz. Mikor az elme kíváncsi kezd lenni önmagára, gyengévé válik. Így minél többször teszed fel a kérdést, az elme annál gyengébbé válik. Ha kijelentéseket teszel, vagy azt mondogatod magadnak, hogy "Isten vagyok", vagy "Tudatosság vagyok", vagy "Abszolút valóság vagyok", az elme ezt szereti, mivel szeretne Isten lenni. Az elme Isten szeretne lenni. Így aztán az elme azt gondolja, hogy ő Isten, és te egy szilánkkal táncolsz a válladon, vagy amikor a másik úton mész. Amikor megkérdezed, "Ki vagyok én?", vagy "Honnét jön az elme?" Az elme gyengévé válik, nem szereti ezt. Ahogy mondod, elkezdi megérteni a misztériumot, és egyre gyengébbé, és gyengébbé válik. Önmagát zabálja fel, úgyszólván. De a végső igazság természetesen az, hogy nem létezik elme. Így akármit csinálsz, ne koncentrálj az elmére! (SS: Természetesen, Robert.) Hanem kérdezd, hogy "Kihez jön az elme?"

     SU: Robert, azt mondtad, kérdéseket kell feltenni, de korábban azt mondtad, "Ez nem én". Ez nem kérdésfeltevés? (R: Kérdéshez hasonló.) Ó. (R: "Ez nem én?" Kérdés.) Oké. (R: "Ki vagyok én?")

     SM: Robert, ez az egész megadáson keresztül is bekövetkezik?

     R: Ó, igen, hogyne. Ha ez kacifántosnak tűnik, Mary-nek igaza van. Mindössze annyit kell tenned, hogy feladsz mindent. Mondd, "Vedd el, Isten, az egész a tiéd!", és engedd el teljesen, hogy hely se legyen kérdés számára!

     SL: Amikor meditálunk, mennyire fontos a fizika ellazulás?

     R: Mindenekelőtt, a meditációnak semmi köze ehhez. (SL: Tudom, de mikor csöndben maradsz.) Csak ülj a csöndben, és figyelj! Akármikor gondolat jön, tedd fel magadnak a kérdést, "Kihez jön?"! Ha feszültnek érzed magad, tedd fel magadnak a kérdést, "Kihez jön ez? Ki érez feszültséget? Én."! Majd ismerd fel, hogy a személyes éned érez feszültséget, nem te, és a feszültség el fog tűnni!

     SL: Ez is a megadással rokon?

     R: Valamennyire. A megadásban nem kell olyan messzire menned. Egyszerűen vegyél egy mély lélegzetet, és mondd, hogy "Vedd el Isten az egész terhet, én nem törődök vele többé!" De ez szintén nehéz, mert azt jelenti, hogy mindent Istennek kell adnod, és nem szabad aggódnod egy dologért sem. Ne törődj semmivel ezen a világon! Be kell látni, hogy Isten a gondját viseli annak. Ez az igazi megadás.

     (csönd)

     R: Óm shánti, shánti, shánti, shánti, béke, béke.

     Emlékezz, szeresd önmagad, imádd önmagad, hajts fejet önmagad előtt, imádkozz önmagadhoz, mert Isten lakik benned te-ként, béke!

     Jó volt veletek lenni megint. Isten áldjon, szeretlek benneteket. A viszontlátásig, óm nám Sivája.

     SG: Köszönjük!

     R: Köszönöm! Mehettek szabadon a világba...

     (felvétel vége) [TOC]

Kategória: Robert Adams | Hozzáadta:: nisargadattin (2017 Május 25)
Megtekintések száma: 53 | Hozzászólások: 2 | Helyezés: 5.0/1
Összes hozzászólás: 2
0
2  
koszonom

0
1  
Ez aztán szép kis dömping! Köszi, hogy folytatod a fordítást! smile

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]