Főoldal » Cikkek » Robert Adams

Robert Adams: Ragaszkodások - 60. átirat

Ragaszkodások

60. átirat

1991. május 12.

      Robert: Jó napot kívánok! Az a gyanúm, tinektek nincs anyukátok. Az emberek fele nincs itt, mert anyák napja van. Boldog anyák napját!

      Ez valóban érdekes, sokan hívnak fel, hogy beszéljenek velem, és megkérdezzék, "Mit kellene még tennem, hogy felébredjek? Átma-vicsárát gyakoroltam, meditációt gyakoroltam húsz, harminc, negyven, ötven éven keresztül mindenfélét gyakoroltam. Hogy lehet, hogy nem történik semmi?" Ti mit gondoltok?

      Ez megmondja, miért, ünnepekhez kötődtök. Ez az egyik ok, akár hiszitek, akár nem. (a tanítványok nevetnek) Ez egy kötődés. Közeledik a karácsony. "Nem jut időm a spirituális életre. A karácsonyfámat kell díszítenem." Mindegyik ünnepen megyünk valahová, rokonainkat látogatjuk, és csodálkozunk, hogy miért nem tudunk felébredni teljesen. Ez olyan valami, amin el kell gondolkodni. Ahol a szíved van, ott van Isten. Tehát, bármihez kötődsz, anya, apa, ország, fák, nyulak, tehenek, akármi, az visszatart téged.

      Nem azt mondom, hogy nem fordíthatsz időt azokra, amiket szeretsz vagy ne legyél együtt azokkal, akiket szeretsz, éppen ellenkezőleg, azt mondom, mentálisan érezned kell a szíved mélyén az örökléttel való azonosságot, és amíg éretté nem válunk, és ez nem kerül életünk első helyére, csak eddig fogunk elérni a spirituális úton. Ezt nem azért mondom, mintha ünnepen mindenkit szatszangon akarnék látni. Amint azt tudjátok, engem a legkevésbé sem tud érdekelni, hogy egy személy jön el, vagy senki sem jön el. De a hasznotok, a javatok érdekében gondoljátok át, mit tesztek életetek első helyére! Ha nem a tudatosságot, nem az abszolút valóságot, nem Istent teszitek az első helyre, akkor soha nem fogjátok látni a fényt. Soha nem fogtok teljesen felébredni. Gyakorlatilag mindent fel kell, hogy adjatok mentálisan.

      Ez olyan, ha emlékeztek rá, mint Jogananda "The Autobiography Of A Yogi" című könyvében szereplő Lahiri Mahasajának, a Jogananda ösvény egyik triunájának a története. A krija jóga gyakorlása során éveken át meditált, mindenféle önsanyargatásokat végezve. Rengeteg sziddhit és erőt fejlesztett ki. Képes volt levitálni, de felébredni soha nem tudott teljesen, viszont annyira őszinte volt, hogy megjelent előtte Babadzsi, és azt mondta neki, "Nézd, azért nem fogsz felébredni soha, mert a szíved mélyén mindig palotában akartál élni, szolgákkal, jó ételekkel, táncos lányokkal, és minden egyébbel." Úgyhogy Babadzsi materializálta a palotát Lahiri számára. És Lahiri ott maradt egy ideig, amíg meg nem csömörlött tőle, és meg nem unta. Azután az eltűnt, ő pedig teljesen elkészült.

      Babadzsi azért tette ezt érte, mert nagyon odaadó személy volt, és az életét meditációban töltötte. De volt egy dolog, amitől utoljára meg kellett szabadulnia, a palota. Ezért hát materializálták előtte, hogy benne éljen, és lássa, hogy az volna-e a válasz. És természetesen nem az volt, így aztán az eltűnt.

      Hogy ez a történet igaz vagy sem, lényegtelen. Ez egy szimbolikus történet. Vannak dolgok az elménkben, amelyek nyugtalanítanak bennünket, amelyek érdekelnek bennünket. Gondolatok a jövőről, gondolatok az egészségünkről, és szeretteinkről, mindezek világi dolgok, amik az elméhez jönnek. De minden Bölcs azt mondja nekünk, hogy meg kell szabadulnod ezektől a dolgoktól! Ne aggodalmaskodj az úgynevezett tested miatt! Ne törődj a rokonaiddal, vagy a világgal, vagy az embereknek az emberekkel szemben elkövetett embertelenségével! Engedd el ezeket! Ha nem engeded el, soha nem fogsz fejlődni.

      Tehát, ez van velünk. Mindannyian vonzódunk valami iránt, ami támaszt jelent számunkra, és attól félünk, ha elveszítjük, akkor végünk. Amikor felismered, hogy természeted isteni, hogy valódi állapotod Brahman, végső egység, tiszta tudatosság, hogy tudna valaha is véged lenni? Nem számít, hogy tested és elméd min látszanak keresztülmenni, nem számít, mi az, amit gondolsz, valódi Énedtől megszabadulni soha nem tudsz, mert csupán igazi Éned az, ami létezik. Mondhatja neked elméd másképpen. Megbabonázhat a világ, elhitetve, hogy ezt kell birtokolnod, és azt kell birtokolnod, és itt kell élned, és ott kell élned, és együtt kell lenned valakivel, akivel együtt lenned feltételezett, és félsz az egyedülléttől, illetve félsz a rossz emberekkel lenni, sok félelem, sok hamis hiedelem van benned. Ezek azok a dolgok, amik visszatartanak téged.

      Te és a te Éned az univerzum. Te vagy az egész univerzum. Te vagy az Én, a mindenütt jelenlévő, a mindent átható. Ez a valódi természeted. Ha csupán egyetlen pillanatra belelátsz ebbe, hogy volna lehetséges félned valamitől? Ha megtanulsz a jelenben élni, és spontánná válni, elfeledkezni a múltról, nem foglalkozni a jövővel, viszont érted, hogy ki vagy ebben a pillanatban, akkor nem vagy képes látni, hogy ez gondoskodni fog mindenről?

      Erről egy régi, Krisnáról és Ardzsúnáról szóló történet jut az eszembe. Egy gazdag ember vacsorára invitálta őket. Amikor a házba léptek és az asztalhoz ültek, a gazdag ember pocskondiázni kezdte. Azt mondta Krisnának, hogy semmit se hisz abból, amit mond. Tanítása haszontalan időtöltés. "Miért nem mész, és szerzel egy tisztességes állást valahol?" - kérdezte tőle, de Krisna egy szót sem szólt. Amikor befejezték, Krisna megáldotta őt, "Jóléted nőjön ezerszeresére, vagyonod gyarapodjon milliószorosára!" - mondta neki, és távoztak. Ardzsúnát furdalta a kíváncsiság, de nem kérdezett semmit.

      Másnap reggel egy szegény ember invitálta őket reggelire, és a szegény embernek a tehenén kívül semmi vagyona nem volt. De a szegény ember Krisna lábai elé borult, amikor belépett, Krisnát és Ardzsúnát imádta, utolsó tál rizsét nekik adta, és Krisnát dicsőítő énekeket énekelt. Amikor Krisna és Ardzsúna távozni készültek, Krisna őt is megáldotta, "A tehened holtan essen össze nemsokára!" - mondta, és távoztak.

      És Ardzsúna nem tudta tovább tartóztatni magát, és megkérdezte, "Krisna, elárulnád nekem, mit csinálsz? Mi folyik itt? Voltál a gazdag embernél, aki becsmérelt téged, te pedig megáldottad őt, és azt mondtad neki, hogy gazdagsága sokszorozódjon. És voltál a szegény embernél, aki szeret téged, és egyetlen tulajdona egy tehén, és azt mondtad neki, hogy a tehene holtan esse össze. Mit jelent ez?"

      És Krisna ezt mondta: "Tudod, minél több benned a ragaszkodás, annál kevesebb az esélyed a megvilágosodásra." Ezért mondtam a gazdag embernek, hogy gazdagsága gyarapodjon. Ez azt jelenti, hogy sok-sok megtestesülés során fog a gazdagságához kötődni. Megtestesülések ezrein át fog a gazdagságához kötődni, és még hosszú ideig nem fog megvilágosodottá válni. Most a szegény ember egyetlen kötődése a tehene volt. Amikor tehenétől megszabadul, készen fog állani, hogy ezen a földön befejezze, és ön-megvalósítottá váljon. Ezért neki azt mondtam, hogy a tehene meg fog halni hamarosan, ő pedig szabad lesz.

      Az előbbi történetnek nagy a jelentősége életmódunk tekintetében. Van valami, ami a sajátunk, egy személy, egy hely, vagy egy dolog. Nem tudjuk kiverni a fejünkből. Kötődünk hozzá. Emiatt a kötődés miatt megyünk keresztül életek során, amelyekben az megjelenik, mi pedig rengeteg tapasztalaton megyünk keresztül, egyszerűen azért, mert kötődünk valamihez. Ez lehet mentális, illetve fizikai.

      De még ha gyűlölsz is valakit, ha szenvedéllyel gyűlölsz valakit, vagy valamit, az is kötődés. Újra, meg újra, meg újra vissza fogsz térni a földre, vagy egy másik, a földhöz hasonló bolygóra, és találkozni fogsz ezzel a személlyel, akit különböző körülmények között annyira gyűlölsz, újra, meg újra, meg újra. Egy-egy alkalommal lehet a lányod, lehet az anyád, lehet a férjed, lehet a feleséged. De az annyira gyűlölt személy találkozni fog veled újra, meg újra, és olyanokat fog művelni veled, amivel feldúlhat téged. És te gyűlölni fogsz, újra, meg újra. Addig nem leszel szabad, amíg ezt meg érted.

      A megértésnek befelé kell fordulnia, hogy a személyről elfeledkezve a saját valóságodat lássa, az én-gondolatot kövesse nyomon a forrásba. Végül is az én-gondolat az, amely gyűlöl és szeretet, amely személyhez, helyhez vagy dologhoz kötődik. Az én-gondolat meghaladásakor egyedül az Én marad. Akkor a karmádnak vége, testednek vége, világodnak vége, Istenednek vége, és otthonod szabad. De amíg hagyod, hogy egy személy, hely vagy dolog, és, lehet a saját tested, a saját elméd is az a személy, hely vagy dolog, amihez kötődsz, amíg mélyen érzed ezeket a dolgokat, nem fogsz szabaddá válni, amíg el nem engeded őket.

      Az egész univerzummal, az ásványvilággal, a növényvilággal, az állatvilággal, az emberek világával meg kell békülnöd. Amikor az egész univerzummal megbarátkoztál, nem kell majd átma-vicsárát végezned. Nem kell majd nyomon követned az ént, vagy aggódnod az én miatt. Csupán az univerzummal való megbékélés meg fog téged szabadítani. Elvégre, amikor feltétel nélkül mindent szeretsz, mi egyebet tudnál tenni még? Semmi egyéb nem létezik. Az egész világegyetem iránti maradéktalan szeretet megöli az egót. Mivel az ego az, ami játssza veled a másféle játékokat, ami arra késztet téged, hogy szeress valakit, aki egyedi, vagy gyűlölj valakit, aki egyedi, ami arra késztet téged, hogy bizonyos állatokat lenéz, és megedd őket, ami arra késztet téged, hogy a mérges szömörcét rosszabbnak gondold a rózsánál, ami azt eredményezi, hogy életet minősítesz. Egy Bölcs egyenragúnak lát mindent. Semmi nem rosszabb vagy jobb, mint bármi más. És csupán ennek hallása, ha megengeded, hogy a szívedbe menjen, hogy érezd, a fölébredéshez fog vezetni téged.

      Gondolj a problémákra, amiket a magadénak gondolsz! Miért problémák? Mi különbséget tesznek? Ezen a világon semmi nem olyan fontos számodra, hogy rosszul akard magad érezni, ahol megtorlást akarsz elszenvedni, vagy attól félsz, hogy valami történni fog a testeddel, vagy aggódsz egy szeretted miatt, aggódsz a világhelyzet miatt. Ilyenkor felelősséget veszel magadra ezek miatta a dolgok miatt. Elvégre, te tényleg nem kérted, hogy megszüless. Nem kérted, hogy abba a családba szüless, ahová születtél, hogy abba a nemzetbe, abba a vallásba szüless, ahová születtél, hogy abba a városba, és államba, és országba szüless, ahová születtél. Az erről gondoskodó erő tudja, hogyan kell gondoskodni rólad. Nem érted? Semmi nincs, amit tenned kellene, hogy segíts.

      Más szóval, Isten nem szorul a segítségedre. Mindössze annyi a teendőd, hogy veszel egy mély lélegzetet, és azt mondod, "Vedd el Isten! Végeztem vele. Soha többé nem fogok aggódni. Soha többé nem leszek rosszkedvű semmi miatt."

      Megint, gondolj bele, mi a legrosszabb, ami történhet veled? Meghalhatsz. Olyan, mint halál, nem létezik. Ti mind tudjátok ezt. Elveszítheted a szerencsédet. Szerencse nélkül jöttél ebbe a világba, és szerencse nélkül távozol. Ne aggódj ezek miatt a dolgok miatt! Karmikusan keresztül kell, és keresztül fogsz menni a tapasztalatokon, amiken keresztül kell menned, de az a testedre vonatkozik, nem rád. Nem látod mostanra, hogy teljesen szabad vagy? Valódi természeted abszolút jóság, parabrahman, abszolút valóság. Az Én vagy, a mindent átható Én vagy. Mitől félsz? Mit tudna tenni veled bárki?

      A napokban bangladesi fickóval beszélgettem, tisztában vagytok az ottani problémákkal. Azt mondta nekem, "Azok a problémák a tudatlanok problémái. Benne voltam a ciklonban. Keresztülmentem ott mindezeken a csapásokon. Nevettem, mivel rájöttem, hogy ez valójában egy kozmikus vicc. Úgy tűnik, Isten kipécézte a bangladesi embereket, mert a legrosszabb csapások érik őket, és én helyt álltam," - mondta. "Ha az lett volna feltételezett, hogy elhagyjam a testemet, akkor jól felkészült voltam, mivel sok éven át gyakoroltam az ön-kutatást. Semmilyen lelkifurdalásom nem volt. Ezért vagyok itt Amerikában. Nem aggasztott az Amerikába jövetelem. Voltam itt korábban. De történt valami, szert tudtam tenni vízumra, és jöttem, egy percig sem gondolkodtam, jöjjek-e.

      Ez olyan, mint az a történet, amit mindig mesélek nektek. A náci haláltáborokban a világon mindenütt ugyanazok a dolgok történnek. A tudatlan szenved. Most ez furcsának tűnhet, tinektek különösen, néhány itteni embernek különösen, akik nem ismernek túlságosan jól engem. Úgy tűnik, mintha nem lenne bennem szánalom. Úgy tűnik, mintha nem érdekelne. Éppen ellenkezőleg, jobban érdekel, mint ahogy téged valaha érdekelni tudna. Azt is átlátom, hogy semmi nem történhet senkivel. Soha semmi nem történik senkivel.

      Vegyük megint a kulcslyukon keresztül való nézés példáját! Amikor keresztül nézel egy kulcslyukon, a képnek csak egy részletét látod. Tehát, keresztül nézel egy kulcslyukon, és látsz egy bangladesi fickót, akit ciklon csapott meg, fuldoklik, és te azt mondod, "Szegény ördög." De akkor lehetőséged nyílik rá, hogy kinyisd az ajtót, és most látod a teljes képet. Látod az előző életet. Ugyanez a fickó inkvizítor volt Spanyolországban, és feladatából következően fojtogatással kínozta az embereket. És elnézel a kép másik végébe, és látod az általa megfojtott személyt, és őt magát, és most mind a ketten nevetnek. Az egész dolog egy hazugság volt. Soha nem történt meg. Soha semmi nem történt.

      Ez olyan, mint amikor filmet nézel. Egy háborús filmet. Amelyben mindenkit megölnek, darabokra szaggatnak. De aztán a film véget ér. Semmi nem történt. Ezek csupán képek voltak a mozivásznon. Amikor tudatában vagy a test-elmének, és a test-elmének gondolod magad, akkor az életed egyszerűen az élet mozivásznára, a tudatosságra való rávetítés. Úgy tűnik, veled történik. De valójában semmi nem történik. Szabad vagy. Egész vagy. Teljes vagy. És csupán egy van belőled. Te és én soha nem létezett. Egyetlen egy létezik, és az egy az abszolút valóság. Te vagy az. A boldogság teste vagy. Ébredj fel!

      Szabadulj meg minden olyan érzéstől, amely azért rimánkodik, hogy mindezeket az ostoba dolgokat megcselekedd! Ébredj fel! Légy szabad! Egyszerűsítsd az életedet! Ne félj! A félelem a másik dolog, ami kötöttségben tart téged, és ezáltal visszatart.

      Nézz a világra! A világ egy kozmikus vicc. Valóságosnak tűnik, a jó dolgok, a szép dolgok, a szörnyű dolgok. Ezek mind szélhámosok. Ez a világ a kettősség világa. Minden jóra lennie kell egy rossznak. Egyensúlynak kell lennie. Minden rosszra lennie kell egy jónak. Minden fentre létezik egy lent. Minden előrére létezik egy hátra.

      Soha nem fogjuk megérteni ezt a világot. Túlságosan összetett. Szállj ki belőle, de ne öngyilkosság, hanem az elme és a test meghaladása által, és valódi Énedre való ráébredés által! Ez a módja a belőle való kiszállásnak. Az önsajnálatot hagyd abba! Hogy oly sok figyelmet fordítasz a gondolataidra, a világra, a testedre, hagyd abba! Jöjjön, aminek jönnie kell! Add meg magadat teljesen önmagadnak! Te magad vagy Isten, a tudatosság. Kezdd az én vagyokkal azonosítani magadat, ne a körülményekkel! Hagyd békén a körülményeket!

      Ahogy korábban mondtam, nem vagy felelős semmiért. Szabadulj meg a bűnösség érzéseitől! Fordulj befelé! Nézd az igazságot! Legyél az igazság! Ne másoktól várj tanácsot, hogy mit kell tenni, hogyan kell élni! Legyél önmagad lámpása, ahogy a Buddha mondta! Az összes válasz nálad van.

      Néhányan közületek azt kérdik, "Mi lelt téged, Robert? Nem jöhetünk hozzád tanácsért?" Én egy segítő vagyok, egy tükör vagyok számodra, hogy lásd önmagad, és önmagadon belülre segítselek. Csak egy módon tudlak látni téged, tökéletességként, tudatosságként. Önmagamként látlak téged. Amikor rám nézel, a tükörbe nézel. Mit látsz? Önmagadat látod. Miként látod önmagad? Alávalónak, primitívnek, betegnek, egomániásnak? Vesd ezt el! Ébredj fel!

      Semmi nem létezik, ami meg akarna sebezni téged. Mindez a képzeletedben van. A képzeleted okozza a problémáidat. Most, ne engedd, hogy az általam elmondottak miatt cinikussá és szarkasztikussá válj! Amíg az önfelfedezés útját járod, segíts másoknak! Tedd, amit tenned kell! Ez magától fog történni. Ha az a feltételezés, hogy a hajléktalanokat élelmezd, akkor élelmezd a hajléktalanokat! Ez magától fog történni. Ha az a feltételezés, hogy egy hegy tetején élj, és soha többé ne láss civilizációt, ez magától meg fog történni.

      A fő dolog annak a megértése, hogy egyáltalán semmit nem kell tenned ezzel a kapcsolatban. Gondolhatod, hogy te cselekszel, és mondhatod magadban, "Ha én nem teszem meg, senki se fogja. Ha én nem gondoskodom erről a dologról, minden rám fog esni." Mi tudna rád esni? Soha semmi nem volt rossz. Amiről igazából beszélsz, az a változás. Kötve vagy bizonyos feltételek által, és félsz a változástól. Ez az, amit valójában gondolsz. De ha dolgoztál magadon, és elmédet megtanítottad a szívközpontban pihenni, kiképezted elmédet, hogy ne menjen kifelé, kifelé menésen a szíved elhagyását és a világba menést, és a világgá válást értem, azután ha elméd lecsendesült, csupán öröm jöhet hozzád, azon tény miatt, amit az élet lényegének nevezünk, ami a maradéktalan boldogság. Amikor befelé fordulsz, összeolvadsz a boldogsággal, és a boldogság testévé válsz. A választás a tiéd.

      Ha annyira fontosak számodra az ünnepek, a húsvét, vedd észre, milyen nevetségessé tesszük magunkat húsvétkor! Azt gondoljuk, hogy valami nagy dolgot cselekszünk. Jézusnak fogalma sem volt a húsvétról vagy a karácsonyról. Mi tettük ezeket ünnepekké. Semmi baj, ha örömödet leled benne, de ne tedd bálvánnyá!

      Emlékszem, tizenkét-tizenhárom éves koromban a családomnak mindig elvárása volt velem szemben, hogy ővelük töltsem az ünnepet. És akkoriban még azt is éreztem a szívemben, hogy "Mire jó ez? Külső dolgok nem számítanak," és a belvárosba szoktam menni, Joel Goldsmith-t hallgatni. Ahol a szíved van, ott van Isten.

      Ma gondolkodj el, "Mihez kötődöm? Mi olyan jelentőségteljes számomra ebben a világban?", és ismerd fel, hogy az tart vissza téged! Engedd el mentálisan, úgy, hogy befelé fordulsz, és felismered, hogy "Az én érzi ezt. Az én érzi úgy, hogy szüksége van rá. Honnét jön az én? Kövesd az én-fonalat a forrásba, és válj megszabadulttá!

      Ez volt az én anyák napi üzenetem számotokra. (nevet) Ennyi.

      Bármilyen kérdés?

      SB: Isten apánk vagy anyánk nekünk? (R: Mondtál?) Isten apánk vagy anyánk nekünk? (R: Mindkettő.) (SH: Vagy egyik sem?)

      R: Vagy egyik sem, igen. Ha Istent személynek tekinted, akkor Isten se nem férfi, se nem nő. De ha Istenre önmagadként tekintesz, akkor Isten abszolút valósággá, tudatossággá válik.

      SG: Robert, nem értem a tanítást, miszerint nincs szabad akaratom, nincs választásom... (R: Ó.) ...segítenél nekem ezzel kapcsolatban?

      R: Persze. A legtöbbünknek nagyon nagy az egója, amit a gyermekkortól erősítenek, "Ha nem így cselekszel, ez fog történni. Felelős vagy, légy felelősségteljes! Kezdj valamit magaddal!" Mindez az egót erősíti. Ezt a saját tapasztalatom, valamint a szentírások, sok ország ősi szentírásai alapján mondom. És minden, ami történik, a tudatosság eredménye. Más szóval, neked abszolút semmi tennivalód ezzel. A világ, ahogy azt megjelenni látod, a tudatosság kiáradása.

      Az állatok tudatosak, de nem én-tudatosak. Az univerzális ok-okozati törvény alatt állnak, és sejtelmük sincs létezésükről, de léteznek. Valahogy mi állatként létezünk, de én-tudatossá váltunk. Ezért hisszük azt, hogy minden tettünkért felelősek vagyunk, és hogy a cselekedeteinket illetően szabad akaratot kaptunk. De biztosíthatlak, hogy amikor felemelem az ujjam, hogy megvakarjam a fejem, ez az egész előre elrendezett. Amikor egy levél leesik egy fáról, az egész előre elrendezett.

      Tekintsd rá úgy, mint egy mozifilmre! A mozifilm minden egyes hüvelykje, minden egyes iótája meg van tervezve. Az írók mindent leírtak a forgatókönyvben, még filmmé válása előtt. Még az is benne van a forgatókönyvben, hogy a színész megfordul és hunyorog. Az élet egy forgatókönyv, amelyben minden meg van tervezve.

      Most rendelkeznünk kell valamiféle szabadsággal, különben automaták volnánk, robotok volnánk. Rendelkezünk szabadsággal. Szabadságunkban áll az adott szituációk egyikére sem reagálni. Szabadságunkban áll befelé fordulni, és semmire sem reagálni. Hanem a tökéletes valóságot látni odabent, és szabaddá válni az egész játéktól. De amíg játsszuk a játékot, addig színészek vagyunk a játékban. Játsszuk a szerepünket. De a forgatókönyvet már megírták, még ideérkezésed előtt. Csupán egy színész vagy a darabban. Amíg hiszel benne, addig a színész vagy, aki élet élet után új daraboknak lesz a szereplője. De amint felismered, hogy nem vagy színész, nem vagy a rendező, nem vagy a producer, nem vagy ezek közül a dolgok közül egyik sem.

      Az Én vagy, ami  soha nem rendezett, soha nem gyártott, soha nem színészkedett. Te a mindent átható Én vagy, amely maradéktalanul szabad, soha nem volt kötött... (szalag hiba) ...legyél szabad!

      Mondjuk, a forgatókönyv szerint tíz év múlva vonatbalesetet kell szenvedned. Úgyhogy mostantól tíz év múlva a sínekre fogsz lépni, és egy vonat alá fogsz kerülni. Így szól a forgatókönyv. Egyetlen módon kerülhetsz ki a forgatókönyvből, úgy, hogy felismered az igazságot önmagadról. Azt, hogy nem vagy a színész, és nem létezik forgatókönyv, az Énné válsz, és maradéktalanul szabad vagy.

      Hogy ragad meg téged?

      SX: De akkor te sem létezel.

      R: Én sem? Ezt hogy érted? (SX: Nos, ha nem létezik te, akkor nem létezik én.) Igaz. (SX: Akkor mi nem létezünk.) Így van, de valóban tudod, vagy ez egy intellektuális tudás részedről? Olyasmi, amit egy könyvben olvastál? (SX: Nem, nem könyvben olvastam.) Megtapasztaltad? (SX: Csupán felismertem, miközben beszéltél...) Az jó, ha fel tudod ezt ismerni, és saját tapasztalatod van arról, hogy ennek így kell lennie. (SX: Nem tudom, ez mit jelent.) Azt jelenti, hogy szabad vagy. (nevetés) (SX: Nem létezik senki, akinek szabaddá kell válni?) Akkor szabad vagy. Akkor senkinek nem kell szabaddá válnia, az szabadság. (SX: De ez felfoghatatlan.) Természetesen, az. (nevetés) Feltételezés szerint az. Ha képes volnál felfogni, akkor az nem az igazság. Ezért mondom nektek olyan gyakran. Egy szavamat se higgyétek, mert értelmetlenségeket beszélek, aminek semmi értelme! (SX: Nem erre gondoltam.) Az jó, kellene. (SX: Úgy értem, nem felfoghatatlannak, hanem hihetetlennek gondoltam. Csupán arra gondoltam, hogy nem vagy képes ezt felfogni.) Nem vagy képes, ez így van, és ennek így is kell lennie.

      SH: Miért kell így lennie? (R: Miért ne?) Nem kell, csak épp így van. (R: Persze.) Hol jön be a kell? (R: Én teszem bele.) Vedd ki, nincs rá szükségünk! (a tanítványok nevetnek) (R: Elment.) Oké.

      ST: Robert, ezért látják a médiumok a jövődet? Merthogy történt velem valami 11 éves koromban, amikor egy indiai médiummal találkoztam itt Hollywood-ban, egy partin. Olyan dolgokat mondott nekem, amiket figyelemmel kísértem, és beigazolódtak.

      R: A médiumok csak az emberi életedről tudnak. Egy valóban jó médium az emberi jövődről tud beszélni, valószínűleg. De ki akar arról tudni? Szabaddá akarok válni, ez az, amit mondanod kellene. Teljes szabadságot akarok. Nem akarok tudni az életemről. Meg akarok halni a testem és az elmém számára, és tiszta tudattá, tudatossággá akarok válni.

      Tehát a médium olvasások az éretleneknek való. Kit érdekel a jövő? Nem létezik jövő. Egyedül a most létezik, a jelen létezik, és én kételkedem benne.

      SH: Miért kételkedsz a jelen pillanatban? (R: Mert honnét jön a jelen?) Sehonnét. (R: Sehonnét, nem létezik jelen.)

      SX: Nem értem, miért van bennünk ez a megszabadulás iránti késztetés?

      R: Mert megkötöttnek hisszük magunkat. Amikor megkötöttnek hiszed magad, késztetve érzed magad a megszabadulásra. De ahogy fölébredsz, felismered, hogy nem létezik megkötöttség, és akkor megszabadulás sem létezik.

      SL: Gyakran mondod, hogy miután megszabadulsz, ez, és ez, és ez fog történni, és ez tetszik, csak azt akarom kérdezni, hogy mitől szabadulsz meg?

      R: A személyhez, helyhez vagy dologhoz való kötöttségtől. (SL: De ha igazából nem érzed magad kötöttnek?) Akkor te már szabad vagy. (SL: De ha becsukom a szemem, nem látom a tiszta tudatosságot, úgy vélem...) Senki se látja. (SL: Senki se látja? Nincs mit látni?) Általad látható tiszta tudatosság nem létezik. (SL: Mi?) Általad látható tiszta tudatosság nem létezik. (SL: Tőlem különálló?) Kell léteznie egy látónak, a tiszta tudatosság látásához. És amíg a látó létezik, addig még megkötött vagy. (SL: Ezen kívül, sokunknak látnia kellene, valószínűleg, áttekintve elmúlt életeinket, hogy valójában nem csináltunk semmit, a dolgok csak úgy történtek.) Igaz, de ne foglalkozz ezzel, felejtsd el az elmúlt életedet! (SL: Oké.) Felejtsd el a múltat teljesen! Fordulj befelé, és találd meg magadat, most! (SL: Csak hogy megértsem...) Teljesen vissza riadnánk... (SL: ...amit mondtál, hogy az állatok az ok-okozat törvényének alávetettek, mi is?) Ühüm, állatként. (SL: Testként?) Testként. (SL: Tehát a valóságos életünk, a működő életünk, a működő elménk, ez az egész az ok-okozat törvényei alatt áll.) Ühüm. (SL: És ez nem jelenti azt is, hogy a fölébredés szintén az ok-okozat törvényein keresztül történik?) Nem. Az ok-okozat a karmikus törvények hatálya alá tartozik. De karma és ok-okozat valójában nem léteznek. Csupán az elmében. Elme hiányában ok-okozat sem létezik. A valóság létezik. Vagyis, múltba merengés helyett jobb a jövő javítására törekedni, befelé fordulni, és teljesen tisztává válni, tudatossággá válni, és a többi dolog miatt nem aggódni. (SL: Kell, hogy legyen valamilyen másik szint ... ez a sok ember itt pont, hogy nem aggódik, valószínűleg. Amikor dolgok történnek, csupán csak történnek, ők felnéznek, és azt, mondják, "Ó, hát ez történt." Jóllehet mások kataklizmaszerűnek ítélhetik, vagy...) Mindezek fokozatai a dolgok látásának. Igazság szerint nem léteznek dolgok, amiket látni kellene. Semmi nem történik... (SL: Nincs bizonyosság, semmilyen?) Soha semmi nem történt. Ez olyan, mint egy álom. Ébredj fel! A fokozatokat, a lépéseket felejtsd el, vagy ébren vagy, vagy pedig alszol. Ne kapaszkodj fokozatokba! Ez a jógának a témaköre. Amikor a jógába, a gyakorlatokba, a meditációba és a többibe vagy belevonódva. Fokozatokba vagy belevonódva, és ez visszatart téged. És élet élet után visszajössz, talán nagy jógiként, de még mindig kötött vagy. Ne akarj jógi lenni! Csupán jógi medve lehetsz. Megszabadulttá akarsz válni, és megszabadult vagy. Ébredj fel, és minden másról feledkezz el!

      (csönd)

      Nézzétek, érzem, ahogy néhányan közületek a gondolataikba merülnek. Amikor csöndesen ültök, elmétek lecsöndesítése helyett megengeditek, hogy gondolataitok irányítson benneteket. Nem látjátok, hogy ez a lehető legnagyobb probléma? Ha elég gyakran jöttök ide, akkor tudjátok, hogy nem kellene megengednetek gondolataitok féktelen rohangászását. Gondolataitokat el kellene kapnotok a megfigyelésükkel, a nézésükkel, és a "Kihez jönnek?" kérdés feltevésével, és végigkövetésével. Ne hagyjátok, hogy elmétek irányítson benneteket! Nem számít, milyen komoly problémáitok vannak, ha egyáltalán. A probléma egyedül az egótokat érinti.

      SH: Az észleletekkel is ugyanúgy kell eljárnod, mint a gondolatokkal?

      R: Igen. Ugyanaz a helyzet. (SH: Ki lát? Ki hall?) Ki néz? Ki lát? Ki a tanú? (SH: Az elme éppen olyan, mint egy gondolatokat észlelő érzékszerv? Olyan, mint egy hatodik érzékszerv, ebben az értelemben?) Igen. Először figyeled a gondolataidat, nézed a gondolataidat, tanújává válsz a gondolataidnak, azután megkérdezed, "Ki a tanú? Ki néz?" És megint visszamész az énhez. Minden, az összes problémád az énhez kapcsolódik. Amikor az én lejön az agyból és a mellkasod jobb oldalán lévő spirituális szívcentrumban megpihen, akkor a test-elme eltűnik, és így tesz a világ, és összes velejárója. Ezt kellene gyakorolnod, és nem hallgatni a gondolataidra, és aggodalmaidra.

      Mondjuk, például, az orvos két napot ad nekem, hogy éljek. És akkor mi van? Nincs olyan hely, ahová mennem kellene. Úgyhogy test nélkül fogok funkcionálni, nagy ügy. (SL: Funkcionálni?) Persze, létezni, lenni. (SL: A funkcionálás egyfajta munka, vagy az előállítása valaminek.) Nos, számomra megszabadulást jelent. Mi van a szavakban? Az egész csupán szemantika. Ne érts minden szót szó szerint!

      (szünet)

      R: Vannak közleményeink?

      SE: (Ed a kántálást, és a közelgő bhandara dátumát említi)

      (szalag hiba, majd a hangfelvétel hirtelen, a szatszang összefoglalójával folytatódik)

      R: ...Ne felejtsd el imádni önmagad, imádkozni önmagadhoz, leborulni önmagad előtt, mert Isten lakik benned te-ként, béke. (szünet) Legyen jó anyák napotok! A jövő hónapban apák napja. Utána Gyertyaszentelő.

      SL: Holnap van a születésnapom. (R: A születésnapod, ezt meg kell ünnepelni.)

      SB: Mi a helyzet az egók napjával? (R: Az egók napjával?) Igen. (a tanítványok nevetnek)

      (felvétel vége) [TOC]

Kategória: Robert Adams | Hozzáadta:: nisargadattin (2016 November 06)
Megtekintések száma: 91 | Hozzászólások: 1 | Helyezés: 5.0/1
Összes hozzászólás: 1
0
1  
koszonom

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]