Főoldal » Cikkek » Robert Adams

Robert Adams: Robert és Ramana - 33. átirat

Robert és Ramana

33. átirat

1990. december 30.

 

      Robert: Szeretném megköszönni Shankarananda személyes megjelenését és zenei segítségét. (körös-körül taps) Ez egy igazán szerencsés nap, micsoda újévkezdés. Nektek azt szeretném mondani, hogy mindegyikőtöket úgy szeretlek, ahogy vagytok.

      Tizennyolc éves voltam, amikor Tiruvannamalai-ba érkeztem. Akkoriban még nem voltak sugárhajtású gépek. Légcsavaros repülőgéppel utaztam. Ajándékot vásároltam Ramana számára, virágokat és gyümölcsöt. A riksa az Áshramig vitt. Reggel 8:30 körül lehetett. Beléptem a csarnokba, Ramana a kanapéján éppen a postáját olvasta. A reggeli ideje már elmúlt. Fogtam a gyümölcsöt és a virágokat, és a lábai elé helyeztem. Egy védőkorlát volt előtte, a fanatikusok szeretet támadását megakadályozandó. És leültem elé. Rám nézett, mosolygott, és én visszamosolyogtam.

      Sok tanítónál, sok Szentnél, sok Bölcsnél jártam. Voltam Niszargadattánál, Ananda Mai Ma-nál, Papa Ram Dass-nál, Neem Karali Baba-nál és sokan másoknál, de soha nem találkoztam senkivel, aki ilyen részvétet, ilyen szeretetet, ilyen üdvösséget árasztott volna, mint Ramana Maharshi. Nagyjából harminc ember volt a csarnokban. Rám nézett, és megkérdezte tőlem, hogy ettem-e már reggelit. „Nem.” – válaszoltam. Mondott valamit tamilul a segítőnek, aki óriási levelekkel tért vissza, egyiken gyümölccsel, a másikon pedig borsos zabkásával. Miután elfogyasztottam az ételt, csak feküdtem a padlón. Fáradt voltam.

      Eljött a szokásos sétájának az ideje. Köszvény volt a lábaiban, és akkoriban nehezen járt. A segítői segítségével tudott felkelni, és kimenni az ajtón. Amikor kinn volt, mondott valamit a segítőinek, és a segítői intettek nekem, hogy jöjjek. Egy apró kunyhóhoz vezetett, amiben lakni fogok, amíg ott tartózkodom. Bejött velem, és fogadok, azt gondoljátok, hogy mélyreható témákról beszéltünk. Éppen ellenkezőleg, ő egy közvetlen ember volt. A világegyetem Énje volt. Megkérdezte hogy utaztam, és honnan jöttem, mi késztetett rá, hogy ide jöjjek. Majd azt mondta, pihennem kell, így végigfeküdtem az ágyon, ő pedig távozott.

      Körülbelül 5 órakor ébresztettek. Megint Ramana volt, egyedül volt, és ételt hozott nekem. El tudjátok ezt képzelni? Röviden beszélgettünk, ettem, és aludtam. Másnap reggel a csarnokba mentem. A reggeli kántálás után következett a reggeli. Aztán mindenki körbe ülte, és csak nézte Ramanát, ő pedig a megszokott dolgait intézte. Átnézte a postát, és hangosan felolvasta azt, néhány rajongójával beszélgetve, és én mindezt csak figyeltem. A nyugalma soha nem változott. Még soha nem láttam ilyen részvétet, ilyen szeretetet.

      Aztán az emberek elkezdtek jönni hozzá, hogy kérdéseket tegyenek fel neki. A válaszai nagyon tömörek voltak. Nem olyanok, mint amilyeneket a könyvekben olvastál. Amiket a könyvekben olvasol, azok az ő három-négy ember számára adott válaszai. Egy kérdésbe és válaszba vannak sűrítve. De az emberek általában egy kérdést tettek fel, vagy egy megállapítást tettek. Ha egyetértett azzal, akkor bólintott, vagy azt mondta, hogy „Igen. Úgy van.” Ha nem, akkor talán egy-két mondatos magyarázattal szolgált. Külföldiek is voltak az áshramban, amikor ott voltam, muszlimok, katolikus papok, minden fajból és nemzetből való emberek. A rajongók körben ültek, és nem mondtak semmit, de a keresők és a tanítványok kérdéseket tettek fel.

      Amikor már vagy egy hete ott voltam, két tanítványa valamiről tréfásan vitatkozott vele tamilul. Megkérdeztem a tolmácstól, hogy miről beszélgetnek. Azt mondta, hogy Ramana kanapéja tele van tetvekkel, és ő nem engedi megölni azokat. A testén és a lábain mászkálnak, de ő nem törődik velük. Még táplálja is őket. Mi meg akarjuk semmisíteni a kanapét, de ő nem fogja megengedni nekünk. Így másnap kicselezték őt. Miközben a kinti reggeli sétáját végezte, befújták a kanapéját DDT-vel. Amikor visszajött megszagolta a kanapét, és mosolygott és tréfásan azt mondta, „Valaki rászedett engem.” Soha nem gurult dühbe, soha nem gerjedt haragra. Nem hiszem, hogy tudta, hogy e szavak mit jelentenek.

      Pár héttel később egy német hölgy érkezett az áshramba, és nyilván adott adományt, de valamilyen oknál fogva nem volt boldog. Panaszkodott Ramanának, de ő csak csöndben maradt. Ismét a tolmácshoz fordultam, „Mit akar a hölgy?” A tolmács azt válaszolta, hogy „Vissza akarja kapni az adományát. (nevetés) Haza akar menni Németországba.” Úgyhogy elkezdett vitatkozni, minden Ramana előtt zajlott. Ramana egyik menedzserével kezdett vitatkozni, és Ramana csak nézett. Akkor Ramana megszólalt angolul, „Add vissza a hölgynek az adományt, és tegyél hozzá ötven rúpiát!”, amit meg is történt, a hölgy pedig eltávozott. Ilyen volt az ő természete. Soha semmit nem látott rossznak. Soha senkit nem zárt ki a szeretetéből. Nem számít, mit tettek, akik ott voltak, az egójuk volt, ő megértette, és mindenkit ugyanúgy szeretett.

      Jézus szülésnapját is ebben a hónapban ünnepeljük. Nem ebben a hónapban született, de akkor is most ünnepeljük. Ramana a szentírásokból idézett. Jézus és Ramana lényegében ugyanazokat a dolgokat mondták. „A mennyek királysága rajtad belül van.” – mondta Jézus. „Az Én rajtad belül van. Keresd, találd meg azt, és ébredj fel!” – mondta Ramana. „Gyermekem, én veled vagyok mindig, és minden, amim van a tiéd.” – mondta Jézus. „Soha nem hagylak el benneteket. Mindig veletek vagyok.” – mondta Ramana. A részvéte soha nem hagyta el őt.

      Hat hónappal azt megelőzően, hogy ő elhagyta a testét, Bangalore-ba mentem, hogy Papa Ram Dass-t lássam. Értesítést kaptam, hogy elhagyta a testét. Visszamentem Tiruvannamalai-ba. De a tömeg már elkezdett özönleni, több ezer ember jött. Felmentem hát hegyre, és elhúzódtam az egyik barlangba. Öt napon keresztül maradtam ott. Amikor lejöttem, a tömeg már eloszlott. Őt akkorra már elszállították. Kérdeztem egy rajongóját, aki utoljára látta őt, hogy „Mik voltak az utolsó szavai?” A rajongó azt válaszolta, hogy „Mialatt elhagyta a testét, egy páva repült a csarnokba, és rikoltozni kezdett, és Ramana megjegyzést tett a rajongójának, „Kapott már enni a páva?” és ezek voltak az utolsó szavai, amit mondott.

      Most, beszéljünk rólad! Gondolj a magadénak vélt problémákra! Gondolj arra a képtelenségre, amit mindennap folytatsz! Gondolj arra, hogy milyen dühössé válsz, hogy akarsz kiállni mindig a jogaidért, mintha lenne bármennyi. A probléma az, hogy gondolkodsz. Ha csupán abbahagynád a gondolkodást. „Hogy tudok funkcionálni, ha abbahagyom a gondolkodást?” – kérdezed. Nagyon jól, köszönöm szépen! Ami azt illeti, sokkal jobban fogsz funkcionálni, mint most, mivel mindig a gondodat fogják viselni. Az univerzum szeret téged. Mindig ki fogja elégíteni a szükségleteidet. Felejtsd el a többi embert, hogy mit tesznek, és mit nem tesznek! Ne hallgass rosszindulatú pletykát! Legyél az Éned! Érts meg, hogy ki vagy te valójában! Te az abszolút valóság, a kondicionálatlan tudatosság vagy. Dolgozz abból a nézőpontból! Ne a problémáidból dolgozz! Ne vesszél el értelmetlen pletykákban! Értsd meg igaz valóságodat! Legyél az Éned!

      Amit Ramana tanított, nem volt új. Ramana egyszerűen az Upanishadokat tanította. A „Ki vagyok én?” időtlen idők óta létezik. Ha egy tanító örökösen azt hajtogatja, hogy van valami új, amire megtanít téged, legyél óvatos, mert nincs semmi új a nap alatt! Ramana egyszerűen felülvizsgálta a „Ki vagyok én?” filozófiáját, és egyszerűvé tette azt a huszadik századi ember számára. De mi az, amit tanított? Egyszerűen azt tanította, hogy nem vagy a test-elme princípium. Egyszerűen azt tanította, hogy ha van egy problémád, ne sajnáld magad, nem menj pszichiáterekhez, ne ítéld el magad, egyszerűen kérdezd meg magadat, „Kihez jön ez a probléma?” És a válasz persze az lesz, hogy „A probléma énhozzám jön.” Kapaszkodj az énbe! Kövesd az ént a forrásba, minden létezésnek a lényegébe!

      Hogy teszed azt? Hogyan kapaszkodsz az énbe? Hogyan kapaszkodsz az énbe? Egyszerűen az által, hogy felteszed a „Ki vagyok én? Mi vagyok én?” kérdést. A „Mi vagyok én?” ugyanaz a dolog. Kérdezd magadat újra meg újra, „Ki vagyok én?” Feledkezz el az időről! Feledkezz el a térről! Feledkezz el mindenről! Akadályozd meg, hogy gondolkodj! Amikor a gondolatok jönnek, kérdezd meg magadat, „Kihez jönnek a gondolatok?” Ismét, „Hozzám jönnek.” Kapaszkodj az énbe! „Ezeket a gondolatokat én gondolom. Tehát akkor ki vagyok én? Ki gondolja ezeket a gondolatokat? Ki vagyok én?”

      Könnyebb útnak találtam ennek a megcsinálásához, hogy egyszerűen azt mondod magadnak, hogy „én – én, én – én”, és ahogy ezt csinálod, észre fogod venni, hogy az én – én egyre mélyebbre, mélyebbre, mélyebbre merül a bensődbe, a szív központodba, egyenest a forrásba. A nyugati embereknél úgy találtam, hogy az „én – én” mondogatása hasznosabbnak tűnik, mint a „Ki vagyok én?” Ismét, ne nézd az időt! Ne kérdezd magadat, hogy „Mikor fog történni valami?”

      Egy rajongó odament Ramanához, és azt mondta neki: huszonöt éven keresztül veled voltam, végeztem a „Ki vagyok én?”-t, és még semmi nem történt, mire Ramana azt mondta: „Próbálkozz további huszonöt éven át, és nézd meg, mi történik!” Feledkezz el az időről, feledkezz el arról, hogy mikor fog történni valami! Ha semmi nem történik ebben az életben, még akkor is előbbre vagy a játékban. Mivel ha őszinte voltál, és tényleg dolgoztál magadon, akkor egy az önmegvalósításod szempontjából kedvező környezetbe térsz vissza, és akkor önmegvalósításod tizenkét-tizenhárom éves korodban bekövetkezhet, mert kiérdemelted. De ha a legtöbb emberhez hasonló vagy, és mindenkinek az ügyködését kifogásolod, és azt mondod, hogy „Nekem erre nincs időm. Két órán keresztül próbáltam, és nem működik”, akkor újra, és újra, és újra visszatérsz, mindenféle tapasztalatokon menve keresztül, mígnem egy nap, lehet, hogy talán mostantól számított tízezer év múlva, valóban el tudod kapni, és elkezdhetsz szorgalmasan dolgozni magadon, amit most kellene csinálnod.

      Mit teszek magaddal egész nap? Gondolkodsz. Attól a pillanattól, hogy az ágyból felkelsz, hogyan telik a napod? Gondolsz Istenre egyáltalán? Gyakorolsz, vagy az ügyeiden, a testeden gondolkodsz? Legyél becsületes önmagaddal! Ha nem tanúsítasz előrehaladást a spirituális életben, az azért van, mert nem teszel bele semmit. Fel kell ismerned, hogy bármit látsz a világon, az egyedül önmagad visszatükröződése. Ha emberek aljasak veled, ha kihasználnak téged, azért van, mert azokként az emberekként látod magadat. Más szóval, azokat a minőségeket kaptad.

      Emlékszem, Ramana és a német hölgy történetére visszatérve, hogy amikor visszaadta neki az adományát, plusz még néhány rúpiát. Másnap délután egy rajongó megkérdezte, „Ramana, miért tetted ezt?” és Ramana elmagyarázta, „Amikor adományt adott nekünk, mit gondolt, kinek adta? Önmagának adta, mivel egyetlen Én van. Amikor visszavette, önmagától vette el. Amikor visszamegy Németországba, biztos vagyok benne, hogy pénzügyi problémái lesznek, amíg meg nem megtanulja, hogy bármit adsz, csak önmagadnak adod, mert nincs kettő, vagy három, vagy négy én, csak egyetlen Én van”, és ez magában foglal mindent, amit az életedben csinálsz, ahogy a másik emberre nézel. Egyszerűen önmagadat látod.

      És ezért az egyetlen dolog, amit tenni tudok, hogy szeretlek téged, mert szeretem magamat, és te vagy a magam. Amikor azt mondom, hogy szeretem az Énemet, nem Robertre utalok. Amikor az Én szót használom, a végtelenségre, a mindenütt jelenvalóságra utalok. Az magában foglal mindent ebben az univerzumban. Úgyhogy amikor szeretem önmagamat, nyilvánvalóan szeretek mindenkit és mindent, ami létezik. Azt is felismerem, hogy minden, ami létezik, a saját elmém kivetítése, úgyhogy nem azonosulok a képekkel. A forrással, a tudatossággal, az abszolút valósággal, a végső egységgel, a nirvánával, az ürességgel azonosulok. Míg veled beszélgetek, felismerem, hogy Énemmel beszélgetek, mert ismét, csak egyetlen Én van. Ha csak vissza tudsz emlékezni, hogy a másokkal való érintkezéseidben bárki mással akármilyen módon foglalkozol, azt a te Éneddel teszed. Most láthatod, hogy egy olyan ember, mint Ramana, miért nem tudott utálni senkit, vagy méregbe gurulni soha, ez nem volt a természetében.

      Hogyan reagálsz az életre? Amikor felbosszant valaki, mit teszel? Megátkozod, dühössé válsz, erőszakossá válsz? Hogyan kezeled azt? Legyél becsületes önmagaddal! Ez az egyetlen út. Kezdd onnét, ahol vagy! Egyetlen emberi lény sem tökéletes. Mindannyian hibázunk. Ne érezz sajnálatot önmagad iránt, hanem indulj el onnét, ahol vagy! Hol vagy? Tudatosság vagy.

      Ez az igaz természeted. Tanulj meg szeretni mindent! Tanuld meg csak a jót látni! Ismerd fel, hogy mindennek oka van!

      Ha felbosszant valaki, egyszerűen nézd a másik módon, és felejtsd el! Tanuld meg megakadályozni, hogy elméd gondolkodjon! És ezt az által tedd, hogy azonnal elkapod magadat, amikor reagálsz egy állapotra, és kutatsz önmagadban, hogy „Ki válik dühössé? Ki érez ilyet? Én? Én.” Ismerd fel, hogy a személyes énnel foglalkozol, és az összes harag, az összes frusztráció, az összes karma, az összes szamszkára a személyeshez énhez kapcsolódik! Következésképpen, amikor megszabadulsz a személyes éntől, minden más vele megy. Tehát ne próbáld megoldani a problémáidat! Ne próbálj jobb emberré válni! Ne próbálj elfutni az életed elől! Egyszerűen lásd, ki az, aki fut, ki az, akinek jobb embernek kellene lennie? Kinek vannak mindezek a problémái? Én, én, mindig én. Kapaszkodj abba az énbe teljes erődből, de ne összpontosíts az énre! Összpontosíts a forrásra, ami a tudatosság, Isten!

      És mindenki kérdez engem, újra és újra, és én mindig elmondom nektek. Azt kérdezik tőlem, „Hogyan kapaszkodjak az énbe?” Azt kérdezve, hogy „Ki vagyok én?” vagy csupán azt mondva, hogy „én – én, én – én, én – én”. Automatikusan észlelni fogod, hogy az én egyre mélyebbre, mélyebbre és mélyebbre, és mélyebbre merül a szívedben, és egy nap szabaddá fogsz válni. De már szabad vagy. Miért nem ébredsz fel most? Miért mész keresztül bármin? Mindenki különböző.

      Ha ez túl nehéznek tűnik a számodra, ha nehéznek tűnik a vicsára, akkor a következő legjobb megoldás az Istennek való teljes önátadás. Adj át mindent, a problémáidat, az egódat, a testedet, az elmédet, a munkádat, a világodat! Mondd, hogy „Itt van, Isten, vedd el, nem kérek ebből többet. A tiéd vagyok, tegyél velem, amit akarsz! Legyen meg az akaratod!” Ez azt jelenti, hogy semmi miatt nem kell aggódnod soha többé. Ha valóban átadod magadat, azonnal ragyogóan boldoggá fogsz válni, mivel egódat Istennek adtad, és ami maradt, az Isten. Nincs tested. Nincs elméd. Nincs munkád. Nincsenek problémáid. Mindvégig az egód hitette el veled, hogy valami helytelen és bújócskát játszottál, megpróbálva megtalálni Istent, itt, ott és mindenhol (ez egy szép dal volt), mikor Isten egész idő alatt magadon belül volt a te Énedként.

      Kezdd el látni az igazságot! Kezdjél el magasra állni! Válj merésszé! Válj erőssé! Ne foglalkozz a világgal! Vigyázni fog az magára. Van egy titokzatos hatalom, amely a világot a helyes végzetéhez vezeti. Nincs szüksége a segítségedre. Ha elvárás, hogy bizonyos munkát elvégezz a világon, az elvégzésre fog kerülni, de neked ahhoz semmi közöd. Az nem azt jelenti, hogy fel kell hagynod a munkáddal, vagy egy barlangban kell ülnöd, vagy fel kell adnod az életedet. Bárhol vagy ebben a pillanatban, ott kell, hogy legyél. Csak érezd, hogy „nem vagyok a cselekvő”, és a munka folytatódni fog. Ne kötődj a munkádhoz! Ne reagálj semmilyen szituációra vagy kondícióra! Legyél az Éned! Figyelmedet összpontosítsd a tudatosságra, és a tested folytatni fogja a cselekvést, bármiért jött ide, hogy megcselekedje.

      Minden előre elrendelt. Még amikor így felemelem az ujjamat, az is előre elrendelt. Ne legyél egoista, ne hidd, hogy bármiféle befolyásod van mindenki vagy bárki fölött, vagy, hogy te vagy a cselekvő. Ezen a földön megszületni kiváltság, és a megszületésed oka az, hogy igazi Énedet megtaláld. Menj érte, tedd ezt, és válj szabaddá!

      Nem tudom, miért beszélek annyit, semennyi jót nem tesz veled. Mindig a csöndben akarok ülni, de néha van néhány új emberünk, és ők még nem értik a csöndet, így tovább fecsegek. Azon töprengek, hogy tudom-e, hogy miről beszélek. Különben nem számít. Valamilyen kérdés? Bob?

      SB: Mi az erőfeszítés és megvalósítás közötti kapcsolat, miután csak az ego fejti ki ezt az erőfeszítést. Hogyan tudja az ego kifejteni ezt az erőfeszítést...?

      R: Amit erőfeszítésnek nevezel, az előre elrendelt. (SB: Az önkutatás az ego által kifejtett erőfeszítés?) Az önkutatás az, hogy az ego próbálja az Énként megtalálni önmagát, úgyhogy az erőfeszítést a karma okozza, hogy önmegvalósítottá válhass. Ez egy kiváltság, hogy képes legyél ebben az életben felfedezni az önkutatás módszerét. Emiatt volt előre elrendelt, hogy erőfeszítést kell tenned, hogy megtaláld önmagad. (SB: Minthogy Isten vagy a megvalósítás valami, ami valójában egy erőfeszítés-mentes jelenléthez hasonló, hogy lehetne...?) Amikor rátérsz a helyes útra, egy idő után erőfeszítés-mentessé válik. Kezdetben úgy tűnik, szükség van némi erőfeszítésre, a régi mintáidtól való elszakadáshoz, de ahogy folytatod, úgy válik erőfeszítés-mentessé és mind könnyebbé, és könnyebbé. Örömmé válik. Örömmé válik, és mindig könnyedén csinálod. Vagyis az erőfeszítés csak a kezdeti szakasz jellemzője. Úgyhogy az nem is erőfeszítés igazán, hanem amikor új szokást alakítasz ki, a régiek még maradni, és uralkodni akarnak. Úgyhogy még tolnod is kell őket kifelé, ahogy kutatod, „Kihez jött ez? Ki érzi magát boldogtalannak?” És ahogy folyamatosan gyakorolsz, és gyakorolsz, erőfeszítés-mentessé válik, és hamarosan nem kell csinálnod semmit. Csak történni fog magától. Egyre boldogabbá és boldogabbá, egyre békésebbé válsz, és az életed örömmé válik, mások és önmagad számára.

      Nate: Összekeverem a hamis ént az igaz énnel, az...?

      R: Csak egy én van, de a beszélgetés kedvéért azt mondjuk, hogy van személyes én, amely a te egód. Az egyetlen zavar az, hogy a valódi én helyett a személyes énnel azonosulsz. A valódi én az abszolút valóság, tiszta értelem, parabrahman, a szat-csit-ánanda. Az a valódi én, és választanod kell: „Kivel fogok azonosulni?” Azonosulj az Éneddel, a tudatossággal, és nem lesz kérdés, hogy kettő én van-e. De ismét, amikor elkezded, az egóddal, mint énnel kell dolgoznod. A „Ki vagyok én?” az egót jelenti. Ki ez az ego? Honnét jött? Ki által jött létre? Miért létezik? És aztán fel fogod ismerni, hogy „Azért hoztam létre, mert hittem benne. Én magam hoztam létre az egómat. Mindezt én tettem.” És elkezd változni. A személyes én gyengül, és a tudatosság erősödik, a személyes én teljes eltűnéséig, és te szabaddá válsz. Tehát ne folytasd a személyes énnel való azonosulást! Kapaszkodj belé, a kérdés feltételével, hogy „Mi az én? Ki vagyok én?”

      Minden szint és minden tanítás az elme kiáradása, mivel kell lennie valakinek, aki tapasztalja azokat a szinteket. A vicsára, vagy önkutatás egyenesen a kérdés szívébe irányul. Elkerül minden rendszert, tagad minden rendszert, és azonnal felébreszt téged. Az elme, mint én, adja számodra a problémát. Amikor az elme, mint én, elmegy, minden más vele megy, minden múltbéli tanításod, a világ, az univerzum, Isten, a reinkarnáció, a karma. Megszabadulsz az egész slamasztikától, és felébredsz.

      Tehát ismét, minden rendszer az elmének egy kivetítése. Neked jelen kell lenned, hogy elvégezd a munkát, míg ellenben amitől ebben a tanításban megszabadulunk az a te, ami a munkát végzi. Vagyis a te eltűnésekor nincs elvégzendő munka. Más szóval, kinek kell meditálnia? Énekem. Valakinek jelen kell lennie, hogy meditáljon. Meditálás helyett kérdezd magadat, hogy „Ki meditál?” és a válasz az lesz, hogy „Én meditálok.” Akkor „Ki vagyok én?”, és a fény jönni fog, és te szabaddá válsz. Amikor az én eltűnik, senki nem marad, hogy bármiféle spirituális munkát végezzen, mivel tudatossággá válsz. Abszolút valósággá, mindenütt jelenlévővé, végtelenné válsz.

      ST: Vagyis haladó rendszereknek mondod azokat?

      R: Haladó rendszerek, és azt feltételezem, hogy a legtöbb embernek szüksége van azokra. Azok jók. Semmi baj nincs velük, de a közvetlen út a vicsára. Elkerülsz mindent.

      SW: Azon ember esetén, aki huszonöt évet Ramanával töltött, ki nem érti meg, hogy ő nem megy keresztül fázisokon?

      R: Éppen ellenkezőleg, ő éppen ott van. Békében van önmagával, és a számára megfelelő időben fel fog ébredni. Amíg jelen van, nem kell fázisokon keresztülmennie.

      SW: Akkor az felveti ezt a kérdést. Ha gyakoroltál, és valaki bejön ide, és azelőtt soha nem hallotta ezt a tanítást, és elkezd gyakorolni, elsőként azt kell tennie, hogy fel kell ismernie, hogy van egy elméje, és fel kell ismerni odabenn Istent. És amikor ezt felismeri, akkor odabent egy csapat ló, egy tülekedés van. Úgyhogy egy ideig az átma-vicsára, és ki-vagyok-én működéséhez az által kell lassítania a tolongást, hogy egy rendszeren keresztül dolgozik. Úgyhogy bizonyos szempontból haladó fázisban van, mert feljövő érzelmei és érzései vannak. És hogy a személy mindezeken keresztülvágjon és fejlődjön, azokon a szinteken kell dolgoznia. (R: Honnan tudod?) Mert keresztülmentem rajta. (R: És ez azt jelenti, hogy mindenki keresztülmegy rajta)? Nos, az átlagos emberi lényt elnézve azt mondanám, hogy feltétlenül.

      R: Vannak emberek, akik csak úgy felébredtek. Vannak, akik fázisokon mennek keresztül. Vannak, akik sok munkát végeznek. Vannak, akik naphosszat meditációt és mantrát gyakorolnak. Vannak, akik semmit sem tesznek, és felébrednek. (SW: Igen, de ilyen ember, mint Ramana nagyon kevés van. Ramana kivétel volt.) Nos, akkor tanuld meg, hogy kell csinálni, és Ramanához hasonlóvá válni! Gyakorold, amit Ramana gyakorolt, és te is kivétellé válhatsz! Miért kellene mással azonosulnod? Azonosulj Ramana gyakorlatával! Ő ugyanazt mondta. Miért mennél keresztül a bajon, hogy a jóga gyakorlatokon keresztülmenj? Vissza fogsz térni a következő életbe, a következő életbe, a következő életbe, és jógát fogsz gyakorolni. Fedezd fel, ki gyakorol, és válj szabaddá! Nem ez hangzik ésszerűnek? Mindössze azt kell tenned, hogy fel kell fedezned, hogy ki gyakorol. Kinek kell cselekednie mindezeket a dolgokat? Én cselekszem. Ki vagyok én? Honnét jöttem? Én – én. Szabadulj meg attól az éntől, és célba értél!

      Nate: Mi van a testtel való azonosulással? Összekeverem a testet a gondolatokkal. (R: Mi van ezzel?) Az azonosulás, amikor a fájdalom van, csak van közöd a fájdalomhoz, az lehet valóság?

      R: A valóság nem a fájdalom. A testnek fájdalmai vannak, de te nem vagy a test. Vagyis ha ragaszkodsz igaz Énedhez, alig fogod érezni a fájdalmat. Viselje gondját magának a test! Ne foglalkozz a testtel! A test továbbra is fog enni, fürdőszobába menni, zuhanyozni, gondot fog magára viselni, de neked semmi közöd hozzá. Nem vagy a test, úgyhogy miért azonosulsz a fájdalommal? Azonosulj a tudatossággal, az Énnel, azután lásd, ami történik! Ezért amikor a Ramanához és Ramakrishnához hasonló emberek haldokoltak, különösen Ramakrishna, a szó szoros értelmében elsorvadtak, és azt szokták mondani nekik, ahogy Ramanának is, hogy „Mester, gyógyítsd meg magadat! Láttuk, hogy másokat meggyógyítottál. Gyógyíts meg magadat!” És a válasz mindig ugyanaz: „Balga ember mit, látsz? Ki lát beteg testet? Nem létezik senki, hogy beteg legyen. Mit nézel? Változtasd meg az azonosulásodat! Lásd az igazságot!”

      Ezért volt képes Jézus azt mondani, hogy „Veled vagyok mindig, még ha vége szakad is a világnak”, mert tudatosságnak ismerte fel önmagát, nem a testnek, nem annak, ami tűnik valóságnak. Mindaz, amire e pillanatban a legtöbben néztek, megjelenés. Az nem az igazság. Van egy másik világa a valóságnak, ahol csak tökéletesség, szeretet, üdvösség, öröm van. Kivel azonosulsz? A választás a tiéd.

      SB: Az én egy nagyon mélyen megrögzött szokásnak tűnik. Az elsődleges függőségnek látszik. Úgy tűnik, hogy minden más függőség az énnek ebből a függőségéből származik. (R: Igen.) Az ego függőség az elsődleges függőség. (R: Valóban. Helyes.) A probléma az, hogy annyira addiktív.

      R: Ahogy állandóan visszahivatkozol önmagadra, és azt mondod, hogy „Ki vagyok én?” az én egyre gyengébbé, és gyengébbé, és gyengébbé válik. Végül el kell tűnnie, azután szabad vagy. (SB: Időnként feloldottnak, maradandónak érzem magam kissé, máskor pedig minden a feledés homályába merül, és visszakerül újra az egóhoz.) Ez csak úgy tűnik, hogy így működik, de ahogy továbbra is gyakorolsz, és gyakorolsz, és gyakorolsz, el fog jönni a nap, amikor célba érsz. Ezért mondtam, hogy ne nézd az időt, még akkor se, ha egy életnél többet venne igénybe. Te még az előtt az ember előtt vagy, aki bowlingozni megy.

      SB: Ráadásul, amikor látod a mozgó gondolatokat, és látod, hogy milyen azonosult vagy, az majdnem olyan, mint az ezt élvező ego. Szeret ellenállni a békének, a csöndnek és az értelemnek. Annyira hozzászokott, hogy úgy tűnik, hogy szereti, ha a sajátja szenved.

      R: Nos, az ego nézőpontjából beszélsz vagy az Énből? (SB: az egóból.) Akkor kérdezd meg magadat, „Ki megy keresztül mindezen? Ki szenved? Kihez jön ez?” Azonosulj a forrással, ne az egóval! Ne menj bele minden részletébe az ego cselekedetének! Menj bele azokba a részletekbe, amit az Én, a tiszta értelem, az abszolút tudatosság, a szat-csit-ánanda, a parabrahman tesz! Beszélj azokról a dolgokról, és hagyd, hogy az ego vigyázzon önmagára! (SB: Vicces, nem úgy látszik, hogy az ego akarná mindazt.) Nem, nem akarja. (SB: Miért?) Mert elutasítod, hogy azokkal a magasabb dolgokkal azonosulj. Állandóan az egóról beszélsz, újra meg újra, mintha egy hatalom lenne. De az még csak nem is létezik. Az nem entitás. (SB: Minden erőmmel próbálom.) (a tanítványok nevetnek) Isten rendelkezik veled, sosem menekülhetsz Isten elől, bármily keményen próbálsz. (SB: Teljes erőmből próbálok.) (nevetés) Talán az a probléma, csak figyelj, és nézz, és hagyd abba a próbálást! Figyeld az elmédet működés közben! Figyeld meg a gondolataidat, válj a tanúvá, és aztán azt fogod mondani, „Ah, nézd, mi történik velem! Az vagyok? Természetesen nem.” Aztán könnyebbé fog válni számodra.

      SB: Igazán kínos az elmédet figyelni, mert úgy érzed, hogy elmegyógyintézetre lennél kötelezett. Ez teljes ostobaság, teljes őrültség.

      R: Ismét, kinek kínos az? Az egó számára kínos. Az ego figyel, az egónak kínos, és az ego vág vissza, de te ne reagálj arra. Ne reagálj! Nézd, figyeld meg, és tedd fel a kérdést, „Kihez jön az?” Ez minden, amit tenned kell, és minden más vigyázni fog magára.

      SB: A figyelése megtöri az azonosulást? (R: A megfigyelés.) Vicces, hogy amikor kezded elfelejteni a megfigyelését, olyan könnyen beleolvadsz a vele való azonosulásba. Beleolvadsz az ego identifikációba. Ez a csodálatos a kutatásban, hogy megtöri azt.

      R: Ne markolj túl sok részletet! Tedd egyszerűvé, nagyon egyszerűvé, minél egyszerűbb annál jobb.

      Nate: A probléma részének gondolom, a magam nevében beszélek természetesen, hogy nem hiszem, hogy meg fog történni. Úgy érzem, csak néhány szerencséssel történik meg, mint Jézussal vagy Buddhával, vagy veled magaddal. Mi értelme kipróbálni, ha nem fog megtörténni?

      R: Nos, ha nem érzed úgy, hogy meg fog megtörténni, mit tudsz tenni? Menjél moziba! (a tanítványok nevetnek) Fel kell ismerned, hogy nagyobb vagy, mint gondolod, és ugyanaz a hatalom van benned, mint mindenki másban. Ami alvónak tűnhet, de amint dolgozol, dolgozol, dolgozol magadon, fel fogod ébreszteni. És egy napon nálad erősebbé válik, és teljesen hatalmába kerít téged, és te szabaddá válsz. De folyton dolgoznod kell magadon, miközben elnyomod magad! A legrosszabb dolog, amit tehetsz, hogy elnyomod magad. Az istenkáromlás, mert Istent nyomod el. Gondolj önmagadra a legmagasabb személyként, szeresd magadat, imádd magadat, borulj le önmagad előtt! Nagyobb vagy, mint gondolod.

      SL: Robert, amikor először Bobhoz beszéltél, azt mondtad, hogy tegye a dolgokat egyszerűvé, és kövesse a ki-vagyok-én önkutatást, és ugyanakkor azt mondtad, hogy „Ne úgy csináld, mint egy mantrát!” Ha folyamatosan mondod, hogy „én – én”, vagy „Ki vagyok én? Én én vagyok”, nos, részemről én egy körkörös válasz-és-kérdés dologba ragadtam. Azt mondtad, hogy nem úgy kell mondani, mint egy mantrát.

      R: A ki-vagyok-én soha nem mantra. Egyszerűen megfigyeled magadat, felteszed magadnak a kérdést, hogy „Kihez jönnek ezek a dolgok? Hozzám”, akkor azt mondod, hogy „ki vagyok én?” vagy „én – én, én – én”. Ez nem mantra. Ahogy állandóan ezt teszed magaddal, fel fogsz ébredni.

      SL: Még akkor se, ha kérdezek és válaszolok, habár három válasszal egy körforgásba kerülök, és körbe-körbe járok, szóval ez nem mantra?

      R: Nem, nem az. De meg tudod kérdezni magadat, hogy „Kihez jönnek ezek a dolgok? Kihez jön a három kérdés?” Kell lennie egy személynek, hogy tapasztalja a három kérdést. Szabadulj meg attól a személytől, és szabad leszel! (SL: Megtöröm az önkutatást, ha megszabadulok az éntől az által, hogy „Kihez jönnek ezek a kérdések? Hozzám jönnek?”) Az önkutatás csak az ego számára van. (SL: Akkor én olyan vagyok, mint Bob. Nagy egóm van.) Folytasd a gyakorlást! Folytasd a gyakorlást, és meg fogod törni!

      SN: Robert gyakran mondta, hogy amikor kérdést teszel fel magadnak, ne válaszolj, mert amikor válaszolsz, az csupán az elméből jön. Amikor megkérdezed, hogy „Ki vagyok én?” csak pihenj az én érzésében, ne válaszolj rá!

      SB: A tudatosság figyeli az egész önkutatást?

      R: A tudatosság önmagában zárt. Nincs köze az önkutatáshoz. Csak az ego csinálja. (SB: Akkor miért kell önkutatást végeznünk?”) Mert az egót kell használnod, hogy megszabadulj az egótól. (SB: Vagyis a tudatosság észleli az egész önkutatást akkor?) Nem észlel semmit. Az önkutatás gyakorlásával az elméd meg fog szűnni, és igaz Éned magától elő fog jönni. (SB: És az igaz Énem itt van most?) Igen, rá fogsz ébredni, de ne elhidd, hogy az van, hanem gyakorold az önkutatást!

      SL: Hogyan követed nyomon a szívbe, amikor azt mondod, hogy önkutatással nyomon követed a szívbe?

      R: A szív egy másik kifejezés a tudatosságra, vagyis a szív valójában tudatosság. Egyszerűen kérdezősködj, hogy „Ki vagyok én?” Az gondoskodni fog magáról. Az én egyre gyengébbé és gyengébbé válik, és eltűnik.

      SH: A figyelmedet akkor rá kell összpontosítanod a forrásra. (R: A forrásra.) Igen, amikor az énbe kapaszkodsz, az csak egy útja a figyelem forrásra való összpontosításának, ahonnan az én felmerül?

      R: Igen, amikor azt mondom, hogy kapaszkodj az énbe, azt úgy értem, hogy legyél az énnek a tanúja. Nézed azt, megfigyeled azt, hová megy. (SH: Ahonnan felmerül?) Ahonnan felmerül, és ahová visszatér. (SH: Amikor azt mondod, hogy a tudatosság, vagy Isten „te-ként” lakik benned, akkor az a „te-ként” nem az nem egóra vonatkozik?) Nem, a tudatosságra vonatkozik. (SH: Az valójában fölösleges.) Igen. A tudatosság a valódi léted, és semmi más nem létezik. Minden másról azért beszélünk, minden mást azért teszünk, hogy ráébresszen téged, hogy az igaz természeted a tudatosság. Azután minden fölöslegessé válik. De azért kell ilyenekről beszélnünk, mert embernek hiszed magad. A testnek hiszed magad. Mikor fogod abbahagyni, hogy azt hiszed? (szünet) Ideje enni!

      SH: Az idő előre elrendelt, nincs közünk időhöz. (R: Kinek?) Vicc volt.

      SL: Robert, ha egy személy azt hiszi, hogy boldog ebben az állítólagos tudatosságban, amin talán mindannyian osztozunk, úgy értem, a tanítványaid, az ugyanaz a dolog, mint szeretni a természetet, mint szeretni az életet. Az ugyanazon a szintet van a szemedben, mint bowlingozni menni?

      R: Mindezen dolgok, amiket említettél, elméd kivetítései. Te teremted az univerzumodat, és te teremted a világodat, továbbá fát és bowlingot teremtesz, és minden egyebet. Úgyhogy szabadulj meg az elmédtől, és minden más menni fog. (SL: Nem lesznek fák?) Te leszel a fa. Te leszel minden, amit szeretsz. (SL: Akkor az ego valójában az, amit mindezen szépség elszórakoztat.) Mondhatod ezt, igen. Friss virágokat hozol a szobádba, amik aztán pár nap alatt meghalnak. Tehát hogy lehetnek igaziak? (SL: Még ha mégoly szépek is.) Minden, amit megszeretsz, öreggé válik és meghal. Hogy mondhatnád, hogy valódiak? Kapcsolódj a valósághoz, és mindig boldog leszel!

      Oké, együnk! (a tanítványok nevetnek)

      SK: Evés előtt Robert anyagot akar kiosztani mindenkinek. (R: Én?) Igen. (nevetés)

      SH: Köszönet a lehetőségért, hogy Robert megtudja. (R: Hol van?) Mit oszt ki?

      (a prashad folytatódik, ahogy a felvétel befejeződik) [TOC]

Kategória: Robert Adams | Hozzáadta:: nisargadattin (2014 Augusztus 27)
Megtekintések száma: 259 | Hozzászólások: 1 | Helyezés: 5.0/2
Összes hozzászólás: 1
0
1  
koszonom

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]