Főoldal » Cikkek » Robert Adams

Robert Adams: Semmi nem rossz - 77. átirat

Semmi nem rossz

 

77. átirat

1991. július 11.

 

     Robert: Jó estét kívánok!

     Nincsenek véletlenek. Minden úgy jó, ahogy van. Nincsenek hibák. A számodra megfelelő helyen vagy, és a számodra szükséges tapasztalatokon mész keresztül, Semmi nem rossz. Amikor ezt értékelni kezded, felismered, hogy az univerzum nem büntet téged, büntető Isten nem létezik, ellenséges világ nem létezik. Dolgok látszanak történni az életedben, mivel ez spirituális fejlődésedhez nélkülözhetetlen. Ami rossznak tűnik, az valójában rejtett áldás. Ami jónak tűnik, az akadály lehet számodra. Ezért nem kellene soha ítélkezned önmagad fölött. Bizalmat kellene előlegezned a felsőbb hatalmaknak. Ahogy elegendő hited van, boldoggá fogsz válni, csupán önmagadként létezve.

     Amilyen mértékben látsz mindent rossznak az életedben, olyan mértékben állandósítod a körülményt, és ez nehézzé teszi számodra, hogy ne reagálj. Az ön-kutatás gyakorlását a legnehezebbé teszi számodra, mivel megengeded a világnak, hogy mutassa neked, hogy a dolgok hogyan vannak, és reagálsz a világra. Ez súlyos hiba.

     A titok abban áll, hogy hagyni kell, hogy a világ mutasson, amit akar, és nem kell reagálnod semmire! Ne legyen véleményed se pro, se kontra! Csak egyedül ez által abba az állapotba kerülsz, amelyben érzed és látod, hogy az egész világ, az egész univerzum egyszerűen egy kiáradása a saját elmédnek.

     Felejtsd el az újságokban olvasottakat, a tévében látottakat! Ne vedd a világot túl komolyan! És mindenek fölött, ne vedd az életedet túl komolyan! Nem létezik semmi, ami meg akarna sebezni téged. Soha nem tudsz Énként magadra ismerni, ha folyton reagálsz a világodra. Az abszolút valóság csak akkor tárul fel számodra, amikor látni kezded, hogy a világ egy kép. A gondolatok válnak dolgokká. Nincs saját valóságuk, hanem a gondolkodás folyamata révén adtál nekik életet, majd kezded érezni a nyomását az életformának, amit teremtettél.

     Ne hasonlítsd magad senkihez! Egyedi vagy, saját jogon. Mindenki karmikus kondíciók miatt jelenik meg e földön, és soha nem tudhatod meg, hogy a karma nem létezik, amíg a rá való reagálást abba nem hagyod. Mi haszna, hogy elmondom neked, hogy semmi nem létezik, a karma nem létezik, a világ nem létezik, az univerzum nem létezik, ha továbbra is reagálsz a körülményekre? Soha nem tudod, hogy mennyi időd maradt hátra az úgymond testedben. Levetheted a tested holnap, a jövő héten, a jövő évben. És ha nem ismered fel az igazságot önmagadról, vissza fogsz térni újra, meg újra, meg fogsz jelenni, hogy folyton visszatérj újra, meg újra. A kerékre leszel ragadva, míg reakciód feladásának ideje el nem érkezik.

     Gondolj bele, hányszor voltál ma csalódott, vagy csüggedt, vagy dühös, vagy nyugtalan valami miatt, és azt hiszed, hogy jogodban áll azon a módon lenni. Ez emiatt, vagy amiatt, vagy valami miatt, valaki miatt volt. De elfelejted, hogy minden a barátod. Az ásványvilág, a növényvilág, az állatvilág, az emberek világa, minden a barátod. Az úgynevezett ellenségeid különösen. Ez ad indítékot számodra mozgásban látni magad. Az úgynevezett ellenséged valójában a legjobb barátod. A személy, akivel nem jössz ki, szívességet tesz neked, mivel arra tanít téged, hogy ne reagálj.

     Sok tanulnivaló van, de ki számára? A te számodra? Ki vagy te? Amíg emberi lénynek, és a föld részének hiszed magad, addig sok tanulnivalód van. De amint az emberségedről alkotott elképzelést feladod, és vizsgálni kezded az igazságot, hogy soha nem születtél, és soha nem halsz meg, addig szenvedni fogsz tűnni. Nehéz helyzeteken, szituációkon, újjászületéseken, különféle tapasztalatokon fogsz keresztülmenni, látszólag.

     De azt mondom neked ma este, hogy nem kell ezt tenned. Fel kell csupán ismerned, hogy személyes éned a bűnös. Nem te vagy az. Az énről alkotott ideád az. Az én-gondolat okozza életed minden problémáját. Az én-gondolat okozza nyomorúságodat, boldogtalanságodat, félreértésedet, és mindent. Neked csupán elpusztítani, megsemmisíteni kell az én-gondolatot. Ez az oka, hogy visszatértél erre a bolygóra, hogy ez megjelenik. Hogy megtaláld az ént, és megsemmisítsd. Ez az, amire koncentrálnod kellett volna egész idő alatt. Ez a célod. Nem létezik más cél.

     Semmi más nem számít. Számítani tűnik. Valójában nem számít. Nehezen mondom ki, úgy tűnik, néhányan közületek komoly problémákkal küzdenek az életükben, azt mondjátok magatokban, "Hogy mondhatja, hogy ez nem számít? Ez van készülőben, az van készülőben. Hogyne számítana?" Ha számít, akkor életed hátralévő részét azon számító dolgok kijavításával fogod tölteni. Amikor végeztél ezzel, valami más fog jönni. Amikor végzel azzal, valami más fog jönni. És mindig számítani fog neked. Más szóval, azt fogod gondolni, hogy nagyon fontos, hogy megváltoztasd a körülményt. Igazából egy körülménynek sem kell megváltoznia.

     Amikor ez történik veled, azonnal emlékezned kellene rá, hogy minden előre meghatározott, minden. Nincsenek hibák. A legrosszabb, amit tehetsz, hogy sajnálod magad. "Miért történik ez velem? Miért kell keresztülmennem ezen a tapasztalaton?" A tapasztalat késztet megfordulásra, és annak kutatására, hogy ki vagy te. Ha minden jól, 100 százalékosan ment végbe az életedben, nem érdeklődnél ez iránt a tanítás iránt. Nem ismernéd fel, hogy a dolgok változni fognak előbb, vagy utóbb. Semmi nem maradhat örökké ugyanaz. Csak, amikor úgynevezett problémád van, kezdesz el gondolkodni azon, hogy "Honnét jött ez a probléma? Ki adta azt nekem? Isten? Az univerzum? A társam? Kié a probléma? Az éné? Mi ez az én?" És visszahátrálsz az énhez megint.

     Amikor felismered, hogy az én egy gondolat csupán, akkor azt is felismered, hogy az úgynevezett problémád, ami lehet bármi, látszhat bármilyen komolynak számodra, szintén gondolat kell, hogy legyen. Képes vagy látni azt? Mert van a problémám. És az én egy idea, egy gondolat csupán. Valójában nem létezik. Ha az én egy gondolat, egy idea csupán, és a probléma az éné, akkor nem létezik probléma.

     Önmagában ez a fajta gondolkodás ki fog szabadítani téged elméd karmaiból. A dolgok enyhülni kezdenek. Még ha a helyzeted nem szükségképpen javul, nem próbálod megváltoztatni többé a helyzetet. Még hálássá is válsz a nehéz helyzetedért. Megint, ez furcsának hangzik. Hálás vagy a nehéz helyzetedért, megint, mert a nehéz helyzeted az, aminek a hatására kutatod a végső igazságot. Ahogy ezt látni kezded, a nehéz helyzeted kezd egyre kevésbé és kevésbé érdekelni.

     Most hadd tegyem ezt teljesen világossá! Ez nem azt jelenti, hogy fel fogsz adni mindent. Ez nem jelenti azt, hogy el fogod hagyni a családodat, vagy ott fogod hagyni a munkádat, vagy nem fogsz átkozódni semmi miatt, ami történik az életedben. Ez nem az a hozzáállás, amiről beszélek. A hozzáállás, amiről beszélek, az egyszerűen ez. Kezded felismerni, hogy az én, amit önmagamnak hívtál, nem valóságos. Mindezen évek során, mióta megszülettél, azt mondtad, "Én érzem ezt, és én érzem azt. Én kívánom ezt, és kívánom azt. Én ez vagyok, és az vagyok." Most látni kezded, hogy az én nem valóságos. Tehát, természetesen, megint, hogy az én nem valóságos. Mindezen évei a szükségnek, az akarásnak, a vágynak, a hitnek, hamisak voltak. Optikai illúzióhoz hasonlók voltak. E dolgok egyike sem valóságos, minthogy az énem sem valóságos.

     Amikor ilyen messzire jutsz, fel fogod tenni a kérdést magadnak, "Akkor honnét jött az én?" Most éred el a húsát. Más szóval, "Mi a forrása a hamis énnek, amely nem létezik? Az egy gondolat. Honnét jött a gondolat? Ki gondolja a gondolatot?" És visszatérsz megint az énhez. "Én gondolom. Gondolom, mióta megszülettem." Csak gondolj bele, hányszor mondtad ma az ént! Én nem érzem túl jól magam. Én rosszkedvűnek érzem magam. Én izgatottnak érzem magam. Én dühösnek érzem magam. Én hibásnak érzek valamit." Csupán az én érzi nyomorultnak magát, nem más. Ez nem az a tapasztalat, amelyen keresztülmész.

     Ezt meg kell ismételnem. A tapasztalat önmagában soha nem tud nyomorulttá tenni téged, mivel az én-gondolatból jön. Az én-gondolat valóságosságának a hite okozza a nyomorúságot, nem a szituáció.

     Életed hátralévő részét következetesen fordítsd arra, hogy próbáld megtudni, honnét jön az én! Kövesd az én-gondolatot! Időzz az énben! Felébredsz reggel, és észreveszed, hogy megint ént próbálsz mondani. Kapd el magad! "Hol volt az én, mielőtt felébredtem? Honnét merült fel az én?" Ha ezt helyesen csinálod, egyfajta nyomást fogsz érezni jobb oldalán a mellkasodnak, és ez egy gyanúval fog szolgálni számodra, hogy honnét jött az én, a spirituális szívből. Ahogy folytatod az énnek a spirituális szívhez való követését, a folyamatban egyre boldogabbá, és boldogabbá válsz, mert fejleszted a boldogság-tudatosságodat, ami már vagy, csupán az én követésével. És amikor az én visszatér végül a szívbe, egy erőfeszítés nélküli, gondolkodás nélküli, szabad állapotban pihensz. Nem kell tenned többé semmilyen erőfeszítést, és mentes vagy a gondolatoktól.

     De ez nem a végső még. Sok ember tud elérkezni ebbe az állapotba önmagától. Most a visszatérő kérdés következik, "Szükség van gurura a továbbhaladáshoz, vagy az önmegvalósításomra ébredéshez?"

     A válasz az, hogy "Igen és nem."

     Olvasmányaid alapján, az összes könyv alapján, amiket olvastál, felismered, hogy vannak néhányan, akinek soha nem volt spirituális tanítója, ilyen például Srí Ramana Maharsi, Sankara, néhányan mások, itt és ott. Az ilyen könyvek olvasásával az a probléma, hogy ezek a könyvek az egódat építik, különösen, ha nyugati ember vagy. Hamisan azt a hitet sugallják, hogy meg tudod tenni magadtól.

     Magadtól megtenni a legnehezebb feladat, amire valaha vállalkozhatsz. És az idődet pazarolod. Ez olyan, mint ásni egy kutat, hogy egy pohár vízhez juss, mikor a vízcsapot kell csupán kinyitni. Minden alkalommal, mikor egy pohár vizet akarsz, ásol egy kutat. Ez az, ahogy guru nélkül önmagadra ébreszted magad. Meg kell viszont győződnöd róla, hogy a guru, akit követsz megvilágosodott Bölcs, és rajtad múlik, hogy ezt megtudd önmagad számára. Mert csupán egy megvilágosodott Bölcs tud téged az erőfeszítés nélküli gondolat szabad állapotából a tiszta megvilágosodásba vinni. Mivel ez a fajta szat-guru csak megragadja elmédet, amely szíved kerületének közepén pihen, és behúzza elmédet teljesen. Ekként válsz teljesen szabaddá, és megszabadulttá.

     Ezért mondom mindig, hogy ez a tanítás nem való mindenki számára. Sok ember, aki az advaita védántába jön, nagyon nagy, és óriási egóval, mérhetetlen gőggel bír. Azt akarják, hogy szavak révén történjen minden. És mégsem mondta egyetlen Bölcs sem soha, hogy egyedül szavak hatására fog történni veled bármi. A guru kegyelme az, aminek hatására történni fog veled valami egyáltalán, ha történni fog akármi. A hited, az alázatosságod, a szereteted az, ami fel fog végül ébreszteni téged.

     Meg kell tenned a kezdeti erőfeszítést! Amikor önmagadon szorgalmasan, boldogan, bírálat nélkül, kapcáskodás nélkül dolgozol, egyszerűen dolgozol magadon, és a folyamatban segítesz másoknak. Támogatást, szeretet adsz másoknak, mivel az egész világra önmagadként tekintesz. És elfelejtkezel időről, elfelejtkezel térről. Csupán végzed a munkát, amit végezni szükséges.

     Amikor elegendő szeretet van jelen, amikor tényleg szorgalmasan dolgoztál magadon, végül követni fogod az én-gondolatot a szívközpont, a spirituális szív kerületébe, és erőfeszítés nélküli, gondolatmentes állapotba fogsz kerülni. Utána a guru kegyelme teljesen be fogja húzni az elmét a szívbe, és szabad leszel.

     A kérdésem feléd a következő, "Mi fontosabb, mint ez?"

     Gondolj a problémákra, amiket a magadénak gondolsz! Vigyázni fognak magukra, ha eléggé bízol a belső erejében a kegyelemnek. Ahogy mondottam korábban, semmi nem létezik az univerzumban, ami bántani akarna téged, ha szorgalmasan dolgozol magadon. Az hatálytalanítani fog minden egyebet. Le fogja karmádat állítani, elmúlt életeidet, szamszkáráidat el fogja mállasztani. Elmédet le fogja lassítani, és ez extrém boldogsággal fog járni számodra.

     De ezt kell életedben előre tenned. Minden más elé kell helyezned. Ez az ok, amiért nem túl sokan csinálják ezt. Mivel, amikor elmondom nekik, hogy ezt kell előre tenniük az életükben, a szemük tágra nyílik. De emlékezz, hogy azt is elmondom neked, hogy nem kell feladnod semmit. Nem kell, hogy feladd a munkádat, a családodat. Nem kell költöznöd barlangba. Nem kell öltöznöd meghatározott módon. Egyszerűen tedd a tanítást előre az életedben! Biztosíthatlak róla, ha megteszed, gyorsan előre fogsz jutni.

     De semmilyen indítékodnak nem kell lennie. Ne azért tedd az életedben előre, mivel én-megvalósítottá akarsz válni. Ha ilyen gondolatod van, visszatartod magad, mivel a tény az, hogy már én-megvalósított vagy, és amikor folyton azon gondolkodsz, hogy "Én-megvalósítottá kell válnom", az én mondásával eltaszítod. Az én, amitől mindezen évek alatt megszabadulni próbáltál, akar én-megvalósítottá válni, és nem tud. Az én teljesen meg kell, hogy semmisüljön, hogy senki ne maradjon, aki én-megvalósítottá akar válni. Ez az, amikor a dolgok maguktól kezdenek történni, és ez az, amikor erőfeszítés-mentes, gondolat-mentes állapotban találod magad.

     Ezt át kell gondolni. Ezt komolyan át kell gondolni.

     Nem érdekel emberek százainak, különlegességeket keresőknek a vonzása, szemináriumok tartása, vagy az emberek ide engedése, hogy megnézzenek engem. Engem az a néhány ember érdekel csupán, akik belefáradtak, hogy testként éljenek ebben a világban, mert érzik, hogy ők abszolút valóság, tiszta tudatosság, nirvána, tiszta intelligencia, és készen állnak egészen végigmenni az úton, a célba érés érdekében. De ők nem járatják az eszüket célon. Ők önkéntelenül hitben élnek, és mindig úgy fog tűnni, hogy az univerzum gondoskodik róluk. Ők elterelik figyelmüket a testről, és az elme egyre gyengébbé, és gyengébbé válik, mígnem a nem-elme állapotába kerülnek.

     Mikor nincs elme, akkor nincs én. Mikor nincs én, nincs test. Mikor nincs test, nincs világ. Mikor nincs világ, nincs univerzum. Mikor nincs univerzum, akkor nincs karma, nincsenek szamszkárák, nincsenek múlt életek, nincs reinkarnáció, nincs Isten. Akkor az Én van csupán, és te vagy az.

     (Csönd)

     SF: Tisztelt úr, Srí Ramana mondott valamit, hogy csupán egy tudatosság létezik, ami egyenlően oszlik el mindenütt. Tudatlanság miatt ön egyenlőtlenül osztja el. Nincs elosztás, nincs mindenhol. Valami, amin elcsodálkoztam, egy másik Mester mondta, csodálkoznék, ha nem ugyanahhoz a dologhoz vezetne. "Menny és föld el fognak múlni, de az én szavaim nem fognak elmúlni." - mondta ez a másik Mester. Töprengek a szavain ... mire gondolt, mikor ezt kinyilatkoztatta. Nem a tiszta tudatosság volt, amire Srí Ramana utalt. Kommentálná ezt?

     R: Ez megközelítőleg ugyanaz a dolog. "Az én vagyok az igazság, az út, és az élet." - mondta ő. És ez az, amire gondolt, ez az ami nem fog elmúlni, az én-vagyok. Az én-vagyok az igazság, az út, és az élet, és az a tudatosság, az az abszolút valóság. Ezek azok a szavak, amire ő utalt. Nem tudott így beszélni az emberekhez abban az időben, mert az emberek mély tudatlanságban voltak. Emiatt használta az Atya kifejezést. Azt mondta, "Én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van. Egyek vagyunk." De az én-vagyok nem az emberre, Jézusra vonatkozik. Az én-vagyok a tudatosságra vonatkozik, amit épp idézett. Az én-vagyok és az Atya jelentése az, hogy az én-vagyok és az Atya egyek. Nincs különbség. Nem csupán én-vagyok, hanem mindenki. Az én-vagyok a mindenütt jelenvalóságra vonatkozik. Amikor azt mondta a tanítványainak, hogy az én-vagyok az Atyában van, beleértette őket, és minden emberi lényt ezen a földön, minden érző lényt, az ásványvilágot, a növényvilágot, az állatvilágot, az emberi világot. Az én-vagyok az Atyában van. Ami azt jelenti, hogy minden tiszta tudatosság, és tudatosság minden, ami van.

     SF: Köszönöm. Egy másik dolgon is elgondolkodtam - minthogy a tér és az idő az elme teremtményei, ha egy szituáción elmélkedem, amelyben az idő eleme valóságos, akkor nem fogok végezni semmit, mivelhogy nem valóságos?

     R: Sajnálom, elvesztettelek, ismételd meg, kérlek, nem gondolkodtam. (SF: Uram?) Elveszítettem, meg tudnád ismételni a kérdésedet? (SF: Én jobban, én jobban ... lovagolni fogok ezen egy ideig.) Miért? (SF: Azt hittem, el kell, hogy álljak a szándékomtól, de úgy látom, nem kell.) Nem, az én hibám volt, valamilyen oknál fogva nem hallottalak.

     SF: Volna egy másik kérdésem, azt mondták, ne vágyakozzak semmilyen erőkre. És azon töprengek, hogy ennek nem az az oka esetleg, hogy az erők valóságosak többé-kevésbé ebben a mindennapos létezésben, amit világnak nevezünk, és a veszély ott rejlik, hogy én hol lehetek, hogy bejuthatok egy keretébe az elmének, ahol azt gondolom, hogy azok fontosak, vagy, hogy azok különbözővé, vagy másoknál bölcsebbé tettek engem, más szóval, ők nem mások, mint bármi más, az úgynevezett világban?

     R: Amit mondasz, az igaz, és emlékezz arra is, hogy azt mondtad, "Én erőket akarok szerezni." Ki az én? Ameddig jelen van egy én, soha nem lehet megvalósításod, vagy önmagadra ébredésed. Sőt, az erőkkel. Vagyis a sziddhik, vagy erők valójában visszatartanak téged, mert az egódat építik. Elhitetik veled, hogy fontos vagy, és hogy meg tudsz tenni valamit, amit más nem. Ennélfogva arra a helyre ragadhat. Megtestesülések ezrei bekövetkezhetnek, mielőtt fölébrednél megint.

     A legbiztosabb tétnek mindezeken a dolgokon túl kell haladnia. Az igaz, hogy az ön-kutatás útján bizonyos olyan dolgokra teszel szert, amelyekkel középszerű emberi lény nem rendelkezik. Valami módon olvasni fogsz tudni az elmékben, meg fogod tudni jósolni a jövőt, mindenféle dolgokat fogsz tudni cselekedni. Ez magától jön. De nem kell mindezekre a dolgokra gondolnod, és nem szabad megengedned, hogy ezek a dolgok egós érzést okozzanak benned, vagy azt éreztesse veled, hogy tudsz valamit, amit más nem.

     Hanem fel kell tenned magadnak a kérdést, hogy "Kihez jönnek ezek a sziddhik? Ki rendelkezik ezekkel az erőkkel?" És látni fogod, hogy az szintén az én. Az én erősebbé vált ezek révén az erők révén, és az egód felfúvódott. Ezért tudakozódd, hogy "Ki vagyok én? Ki rendelkezik ezekkel az erőkkel?" És haladd meg őket, és menj magasabbra!

     (szalag hiba)

     Tudom, most azt fogod mondani, hogy "Mi a helyzet Jézussal, aki gyógyított? És mi van, ha valamilyen gyógyító erővel bírsz, és segíteni tudsz az emberiségnek." Ez egy csiklandós téma. Csiklandoz engem. (nevetés) Ki mondta, hogy tenned kell valami ehhez hasonlót az emberiségért? Ki mondta, hogy bárkit is meggyógyítanod feltételezett? Ez egy olyan téma, amiben sok az ellentét.

     De minden nagy Bölcs egyetértett abban, hogy minden előre elrendezett. Persze, mondhatod, "ha meggyógyítok valakit, az szintén előre elrendezett." Ez igaz, bizonyos mértékig. A legbiztosabb tét példájává válni egy fölébredett léleknek. És, azok a lények például, azok az úgymond emberek, akik a jelenlétedben lenni, és meggyógyulni feltételezettek, valószínűleg meg fognak gyógyulni. De neked soha ne legyen ideád, hogy "Én egy gyógyító vagyok, és meggyógyítottam valakit." Mert nem lesz én, aki tegye azt a kijelentést.

     Ameddig van egy én, hogy kijelentse, hogy "én gyógyító vagyok, és gyógyítani tudok", addig sok a baj, és nagy a káosz, és nagy a zűrzavar. A legbiztosabb tétnek ezért túl kell azt haladnia. Hatolj egyenesen a lényegébe a dolognak! "Kihez jönnek ezek az erők? Ki szükségel gyógyulást? Én?" Amíg hitem szerint gyógyulást szükségelek, addig még az egóból dolgozom, az énből dolgozom. Az én eltűntekor senki nincs, aki gyógyulást szükségelne, és senki nincs, aki bármiféle gyógyítást végezne.

     Ha ezeket a Whole Life Times-ban, és a többi botránylapban hirdető úgynevezett gyógyítókat megvizsgálod, akkor több a problémájuk, mint a betegeknek, mert énjüket sokak megérintik, és a tüneteket magukra veszik. És mindig civakodnak egymással. A legbiztosabb tét az, hogy mindezen dolgokat túl kell haladni, és teljesen szabaddá kell válni.

     (rövid szünet)

     SK: És az emlékezet ennek a felhalmozódása csupán - semmit nem jelent? (R: Emlékezet?) Túlmegy az emlékezeten?

     R: Az emlékezet igazából a múltbeli gondolataid felhalmozódása. (S: Igen.) Ha nincsenek gondolatok, kié az emlékezet? Az emlékezetre nincs többé szükség, mert spontánná válsz, és semmire nem kell emlékezni, mivel nem létezik múlt. Soha nem is létezett múlt. Ha nincs éned, nincs emlékezeted.

     (rövid szünet)

     SF: Emlékszem az egyik pontra, amit mondtál, azt hiszem, hogy valakinek a nem-elme állapotából a ... - úgy hangzott, mint egy magasabb állapot, ami a megvilágosult állapot volna. Tévedek, ha arra jutok, hogy létezik valamiféle különbség a nem-elme állapot és a megvilágosult állapot között?

     R: Igen. Az évek, és az évszázadok során való önmagadon dolgozás által, és az én-gondolat követésével. Az én-gondolat el fog hagyni végül, nem is elhagy, hanem inkább a spirituális szív felé fog vezetni, de meg fog pihenni a kerületen, és csak egy guru vagy Bölcs kegyelme tudja a szívbe húzni, a teljes eltűnését elérve. (SF: Más szóval, a nem elme állapot lehet, hogy intellektuális megértés?) Nos, intellektuális megértésnél sokkal mélyebb. A nem elme állapot az, amikor alig vannak gondolataid. (SF: Ez nem jelentené az ego végét, igaz?) Ez nem a vég, viszont egy nagyon magas állapot.

     SG: Ijesztőnek hat átmenni egy olyan állapotból, ahol van egy éned, ahol tudod, hogy ki az éned, egy olyan állapotba, ahol nincs én. A haldokláshoz hasonlít? Öngyilkosság?

     R: Nos, kire hat ijesztőnek? Értsd meg, hogy az elméd, az éned, ami azt mondja! (SG: Igaz.) Az nem akar megsemmisülni. (SG: Igaz.) Az fog minden ilyen dologgal előjönni. Az fogja neked mondani, hogy "Mit teszel velem? Maradj úgy, ahogy vagy! Ne változz!" Mindenféle dolgot fog neked mondani, és megpróbál megijeszteni téged, ez igaz. Ördögi lények megjelenését fogja előidézni benned időnként, hogy rád ijesszen. Ezek nem léteznek. De elméd létre fogja hozni mindezen illúziókat. Tehát, tudnod kell, hogy folytatnod kell a munkát, és túl kell haladni ezen. Minden félelem el fog hagyni, a démonok minden gondolata el fog távozni tőled téged. A múltad el fog hagyni téged, és te szabaddá fogsz válni. Észben kell tartanod, ezeknek a dolgoknak egyike sem létezik.

     Elképzelted a világot. Létbe álmodtad az egész életed, és amikor az erőfeszítés nélküli, gondolatmentes állapotba kerülsz, megfordítod a procedúrát. Tehát, lesz némi ellenállás időnként. De vedd semmibe! Egyszerűen tedd fel magadnak a kérdést, hogy "Kihez jön ez?" és folytasd! Ne válj elemzővé, ne próbáld kitalálni, hogy mi készül történni! Egyszerűen tedd a dolgod! Minden gondját fogja viselni önmagának.

     SH: Miért elengedhetetlen, hogy egy megvilágosodott Bölcs húzza az elmét a szívbe, és oszlassa el? (R: Azon tény miatt...) Miért nem történhet ez spontán?

     R: Spontán már megvilágosult vagy, és senkinek nem kell tennie semmit. De ahogy dolgozol a világban és az emberekkel, úgy találod, hogy múltbéli szamszkáráid nagyon nehezek a legtöbb ember számára, és magadtól eddig tudsz csak eljutni. És akkor abbahagyod, és van egy kétséged. De egy megvilágosodott Bölcs segítségével végig tudsz menni út egészén. Ahová önmagadtól el tudsz valószínűleg érni egy nap, de ez hosszú, hosszú idő lesz. Más szóval, egy Bölcs segítségével gyorsabb, mint önmagadtól.

     Ez olyan, mint a korábban adott példa, amelyben egy pohár vízhez folyton kutat kell ásnod. Egyszerűen nyisd ki a csapot! De egy tudatlan személy azt fogja hinni, hogy minden alkalommal kutat kell ásnia, amikor akar egy kevés vizet. Szóval, ez van a megvilágosodással. Az átlagember azt gondolja, hogy magam is meg tudom tenni. Mindent meg tudok tenni önmagam, és megint, ezt az öreg ego mondja neki. Mikor egy mesternek, egy Szatgurunak, egy Dnyánínak a társaságában tartózkodsz. Amikor látják, hogy készen vagy, és valóban végezted a munkát egész idő alatt, és adnak neked egy lökést, csak, hogy tovább segítsenek téged.

     Megint, ez éppen olyan, mint egy matek dolgozat, a tanár látja, mennyire szorgalmas voltál, és milyen keményen próbálkozol, hogy magadtól megcsináld. Úgyhogy a többi diák kikerülésével közvetlenül hozzád megy, és segít neked, hogy tovább tudj lépni, ugyanaz dolog.

     SD: Szóval, amikor azt mondtad, hogy ez időt takarít meg, akkor évszázadok alatt válsz megvalósítottá? (R: Évszázadok alatt, persze. Évezredek alatt. Évmilliók alatt.) Akkor mennyi idő alatt érjük el, amit te?

     SK: Ez nem egy újabb illúzió csupán?

     R: De, az. De amíg a világban vagy, és nem találtad még meg önmagad, addig része vagy az illúziónak. Ennélfogva, dolgoznod az idővel, hogy megszabadulj tőle. Az oké, hogy azt mondod, hogy "Az idő illúzió, a testem illúzió." De az első kamion, amely elgázol téged, és sírni, és üvölteni kezdesz, akkor az nem illúzió, ami téged illet. (SK: Ha az időt próbálod csökkenteni, az illúziót táplálod.) Persze, nem az időt próbálod csökkenteni, csupán végzed a munkát, ami szükségszerű. Amit minden nagy Bölcs tanácsolt. Az utat rövidítsd, és érj oda gyorsabban!

     ST: De ez az elgázol a kamion ügy, ez meg fog történni vagy nem fog megtörténni, aszerint, amit mondasz? (R: Meg fog történni, vagy nem fog megtörténni?) (ST: Az emberi lénynek semmi köze ahhoz, hogy mi fog, vagy nem fog történni?)

     SH: Előre meghatározott, hogy mit fog mondani.

     R: Ez teljesen predesztinált, de ahogy mélyebbre mész az úton, mindaz a karma törlődik, és nem lesz rá szükséged, hogy azon a tapasztalaton keresztülmenj. (ST: Azt mondod, hogy az egyetlen dolog, ami hatással van a tapasztalatokra az lehet, hogy hogyan végzed a gyakorlást, és mész mélyebbre, nem pedig az, hogy milyen éber vagy, amikor keresztülmész az utcán...) Igen, pontosan. Mindenhez a belső munkádnak van köze. A belső munkád gondoskodni fog mindenről, rajtad kívül. (ST: Nincs az éberség az elsődleges, amikor átmész egy forgalmas úton?) Annak semmi köze ehhez.

     SG: Csak a felvétel miatt, Robert, amíg erről beszélgetünk. Amiről beszélünk, az egy természetes állapot. Hol romlik el az ember?

     R: Soha nem romlott el az ember. (SG: Nos, valami elromlott?) Mert az ember még csak nem is létezik azon mód, ahogy megjelenik. (SG: Tudod, mire gondolok?) Tudom, mikor beszélsz úgy a végsőről, hogy "Hol romlott el az ember?" Az ember nem romlik el, mivel nem létezik. Ez egy álom. Egy illúzió. Mint a víz a délibábban. Mint a kígyó a kötélben. Mint az ég kékje. Ezek mind optikai illúziók. És így van ez a mi megjelenésünkkel is. A megjelenésünk valóságosnak tűnik, de nem az. Tehát, az ember soha nem romlott el. Mivel nem létezett ember, hogy elromoljon. (SG: Tehát az összes szenvedés, és minden más, és az őrült emberek sem léteznek?) Pontosan. De mivel létezőnek hisszük, keresztül kell, hogy menjünk az egész önmegvalósítás ügyön, és ön-kutatás ügyön, és tennünk kell mindezeket a dolgokat. Ha képes volnál rá, hogy magadtól felébredj, e gyakorlatok egyikére se volna szükség. Ámde az ego annyira hallatlan nagy a legtöbb emberben, hogy azt gondoljuk, hogy magunktól meg tudjuk csinálni. A legtöbb ember számára nagyon nehéz.

     SG: És meditáció révén, és megérintve lenni a saját belső gurud által, az egy másik illúzió, vagy valamilyen dolog?

     R: Megérintve lenni a saját belső gurud által, ki az? Ki a benned lévő guru? Én a neve. Valójában az én érint meg, azt követően mondod, hogy "Megérintett a belső gurum". És ez az, megy, ami téged illet. Az énnek mennie kell, és amikor az én elmegy, a belső guru gondolata is így tesz.

     SH: Ez az egész egy nagy színlelésnek, a megy szóból eredő nagy hamisítványnak tűnik? Nem létezik elkülönült én, nincs elkülönült én, és mégis azt feltételezzük, hogy létezik? (R: Így van.) Ez csupán egy nagy színlelés? (R: Ez a nagy bohózat.) Rendben, bohózat. (R: De elhisszük. (a tanítványok nevetnek) Úgyhogy, el kell, hogy jöjjek ide, és mesélnem kell nektek, és magyaráznom kell ezt nektek.)

     SK: Úgy tűnik, mintha megvilágosodást kellene megvalósítani, mikor nem létezik senki, hogy megvilágosodottá váljon. (R: Igaz, de azok szavak.) Az élet is álom, úgy tűnik, mikor visszatekintek az életemre, hogy nagyon könnyű álomnak látni. Felettébb elhiteti. Nem látszik valóságosnak egyáltalán. (R: Hmm, igaz.)

     SY: (nevet) Shakespeare jut az eszembe, azt mondta egyszer, hogy "Minden hűhó semmiért.

     SH: Ez "Sok hűhó semmiért." (R: Igaz.) Ez egy nagy színlelés.

     SY: Úgy látszik, mintha nem működne a dolgozás önmagadon, mivel csupán az ént erősíted?

     R: Nos, ön-kutatást gyakorolsz, és az egy módszer, hogy továbbhaladj az úton. Mit tennél különben önmagaddal? Aggódnál, félnél, reagálnál a világra. Amikor ön-kutatást kezdesz gyakorolni, az ellát téged tennivalóval. Tehát, többé nincsen nyűg a világban. (SY: Nos, úgy tűnik, hogy tennivalót kell adni az elmének.) Igen. (SY: Ad neki egy játékot, ami távol tartja a bajtól.) Persze, így van. De arra kell használnod a játékot, hogy megtaláld önmagad, mert elutasítod a felébredést máskülönben.

     SQ: A gyerekek esetében az én nem tűnik egy nagyon éretlen állapotban lévőnek? (R: De igen.) Tudod, mikor érnek el odáig, hogy énné válnak?

     R: Mikor értelmessé válnak. Mikor beszélni hallják a szüleiket. Én szeretlek, én ez, én az, és ezt követően ők is énné válnak.

     SD: Úgy érted, ők is individuumként kezdik látni magukat? (R: Igen.)

     SQ: Akkor lépnek be a borzalmas kettősbe. (nevetés)

     R: Igen. És itt is vagyunk. (nevetés) Ez egy kozmikus vicc. (nevetés)

     SH: Valóban. (nevet)

     R: De tovább akarunk játszani.

     Vannak bejelentéseink?

     Ne felejts el szeretni magad, imádkozni önmagadhoz, imádni önmagad, hűnek lenni önmagadhoz, mert Isten lakik benned te-ként. Szeretem mindnyájatokat, béke. Óm sánti.

     És mindannyian elkészültünk ma estére. SW: Megfőznek bennünket? (nevetés)

     R: Nem ma este. (nevetés)

     SH: Megmelegítenek.

     R: Téged megsütnek.

     SD: Mi leves vagyunk.

     (nevetés, felvétel vége) [TOC]

Kategória: Robert Adams | Hozzáadta:: nisargadattin (2017 Május 24)
Megtekintések száma: 55 | Hozzászólások: 1 | Helyezés: 5.0/1
Összes hozzászólás: 1
0
1  
koszonom

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]