Főoldal » Cikkek » Robert Adams

Robert Adams: Szabad akarat és eleve elrendelés - 66. átirat

Szabad akarat és eleve elrendelés

66. átirat

1991. május 2.

      Robert: Jó napot kívánok! Arra kért valaki, mondanék pár szót a szabad akaratról és az eleve elrendelésről. Beszéltem már nektek ezekről a dolgokról. De felejtünk.

      Ez éppen ahhoz a fickóhoz hasonlatos, aki azt mondta nekem, hogy tizenkét éve jár egy pszichoterapeutához. És ma reggel mondott neki valamit pszichoterapeuta, amitől elsírta magát. Úgyhogy megkérdeztem, "Mit tudott mondani neked ma reggel, ha tizenkét éven át jártál hozzá?" "Azt mondta, hogy nem beszélő angol, no habla english." - válaszolt. (a tanítványok nevetnek)

      Tehát, ugyanazokról a dolgokról beszélünk újra meg újra.

      SB: Kigyógyították a pszichózisából?

      R: Ki tudja, soha többé nem találkoztunk.

      Ha minden előre meghatározott, hol jön be a szabad akarat? Például, ha rákja van valakinek, és haldoklik, és ez előre meghatározott, minden előre meghatározott, akkor kell-e annak a személynek használnia a szabad akaratát, hogy gyógyítani próbálja magát? Vagy csupán hagynia kell, hogy meghaljon?

      Ez egy paradoxon, de könnyen fel lehet oldani, amint megkérdezed magadtól, hogy "Kinek van szabad akarata?" Ki az az illető, amelyik mindent előre meghatároz? És azt válaszolod, hogy "A belső guru." A belső guru ismeri a megvilágosodásod idejét, és az az idő nem változhat. Tehát megint, hol jön be a szabad akarat? Újra megkérdezlek, "Kinek van szabad akarata?" Szabad akarata az egónak van. A szabad akarat csupán még egy játék. És ami a dolgok előre meghatározottságát illeti, az szintén része a játéknak.

      Úgy tűnik, minden előre meghatározott. Csak éppen az is úgy tűnik, hogy rendelkezel szabad akarattal. De én azt mondom neked, hogy egyedül az Én létezik, és te vagy az. Az Én törődik a szabad akarattal, vagy a predeterminációval? Te törődsz. Nem látod a hibát, amit elkövetsz. Szabad akarat és predetermináció iránt érdeklődsz, ami olyan, mint az iránt érdeklődni, mi volt először, a fa vagy a mag, a tyúk, vagy a tojás. Így néz ki, amikor szabad akarat és predetermináció iránt érdeklődsz.

      Valódi válasz nincs, ez része a játéknak. Minden előre meghatározott. Még amikor így felemelem a kezemet (felemeli a kezét), az is előre meghatározott. Minden előre el volt rendezve, előre el volt tervezve, még mielőtt megszülettél. De nem látod az igazságot? Az igazság az, hogy soha nem születtél. Soha nem születtél. Ennélfogva, semmi olyan nem létezik, ami előre meghatározott, mert még csak nem is létezel.

      SC: Megbocsáss, Robert, tudatosságról beszélsz, nem az emberi testről beszélsz, nemde?

      R: Miről beszélek? (SC: Tudatosságról beszélsz, nem az emberi testről beszélsz, ugye?) Az emberi testről beszélek, ami azt hiszi, hogy minden előre meghatározott. (SC: De az imént mondtad, hogy nem létezünk?) Ez az, amit mondok, tényleg nem létezel, de te folyton az életedről, a testedről, a körülményekről beszélsz, arról, hogy vajon minden előre meghatározott, vagy pedig szabad akarattal bírsz. Ki gondolkodik ezeken a dolgokon? Te gondolkodsz. (SC: Hogy tudok ezen gondolkodni, ha nem létezem?) De azt gondolod, hogy létezel, máskülönben nem reagálnál a körülményekre. Úgyhogy, ha azt mondod, nem létezel, az a tudatosság legmagasabb állapota. Ahol tényleg nem létezel. Olyan, mint egy álom. De amíg érintett vagy, amíg körülményekre reagálsz, amíg személyre, helyre vagy dologra reagálsz, addig azt hiszed, hogy létezel.

      SC: Oké, később akartam feltenni ezt a kérdést, de úgy gondolom, illeni fog a témánkba. Azt hiszem, billiomodnyi másodpercre bevillant, hogy nem vagyok a test, oké, bármi is az. Ha tudatosság vagyok, honnét tudja az ember, mikor kell meghalnia? Mert némelyeknek egy óra jut, némelyeknek napok, és némelyeknek tíz évek, és vége. Az emberi lény élete lehet hosszú, és nem olyan hosszú.

      R: De ha bepillantásod lett volna a tudatosságba, a kérdés nem lépne az elmédbe, mert nem maradt volna senki, hogy kérdezzen, és maradt volna senki, hogy azokon a tapasztalatokon keresztülmenjen. Amíg fel tudod tenni a kérdést, amíg azzal foglalkozol, hogy ki milyen hosszú ideig él, amiről beszélsz, az nem tudatosság. (SC: Oké, a tudatosság és a test különállnak, igaz?) A tudatosság és a test nem különállóak, a tudatosság van, te pedig nem vagy! (SC: Rendben van, jól van. De honnét tudja az ember, hogy mikor hagyja el a tudatosság a testet?) Senki nem marad, hogy tudja. És a tudatosság nem hagyja el a testet, mert soha nem lépett be a testbe. (SC: Tehát, amikor a test levetésre kerül, ha használhatom ezeket a kifejezéseket. Egy nap, két hét, tíz év, száz év, hatvan év...) Különböző szintekről beszélsz. Amíg azt gondolod a testekről, hogy levetésre kerülnek, addig örökké levetésre fognak kerülni. Ez soha nem fog abbamaradni. Egyik testet a másik után fogod felvenni, amelyek le fognak hullani. Amikor felébredsz, amikor megszabadítottá válsz, senki nem lesz, hogy ezeket a kérdéseket föltegye, és nem fogsz ezek iránt a dolgok iránt érdeklődni. Mert nem fognak létezni számodra. Még érinteni sem fogják az elmédet.

      SC: Rendben, tehát mindent egybevéve a kinti fa és én közöttem semmi különbség?

      R: Ez így van, mindent egybevéve, mivel egyetlen tudatosság van. (SC: Na, pont erre gondoltam.) De ezt nem egy megvalósított nézőpontjából látod. Te ezt egy intellektuális nézőpontból látod, aminek annyi értéke sincs, mint a zabhegynek, mert semmi jót nem jelent számodra. (SC: Akkor, feltételezésem szerint a következő kérdés az, hogy hogyan kell látnia azt az embernek? Tudom, már százszor megkérdezték, de megint megkérdem.) A "Kihez jön mindez?" kérdés által látod. (SC: Tudom, hogy kérdeztem már...) "Kihez jönnek a fák? Kihez jönnek a problémák? Kihez jön a betegség? Kihez jön minden, ebben az univerzumban?"

      SC: Ha én hoztam létre saját betegségemet, akkor meg is tudok tőle szabadulni?

      R: Nem hoztad létre saját betegségedet, mert nem létezik számodra betegség, hogy létre kelljen hozni. (SC: Tudatosságról beszélsz, vagy testről?) Rólad, tenmagadról beszélek. Te a te tiszta Éned vagy, és nem létezik betegség, nem létezik test, nem létezik senki, aki megszületik, nem létezik senki, aki meghal, nem létezik senki, aki tapasztalatokon megy keresztül. De amíg azt hiszed, hogy létezik, addig dolgoznod kell magadon, amíg el nem jön a nap, mikor mindezek a dolgok kezdenek elvetésre kerülni. (SC: Akkor én keverem a kis "é" betűs ént, és a nagy "É" betűs Ént. Amikor beszélsz, nem tudom, hogy tudatosságról, vagy testről beszélsz. És ez az, ami miatt össze vagyok most zavarodva.) Először a testről beszélek, arról beszélek, ahonnét jössz. Arról beszélek, amit látsz, és aztán azt mondom neked, "Mindez hamis képzelgés. Ez az egész hamis képzelgés. Egyetlen valóság létezik. Egyetlen tiszta tudat létezik."

      SC: Mi a tiszta tudat, vagy valóság?

      R: A tiszta tudat valami, ami éppen most nem vagy. A tiszta tudat csönd. A tiszta tudat az, ahol nincs kérdés, nincs válasz, nincs test, senki nem érdeklődik semmiféle tudás iránt. (SC: Akkor honnét jön a betegség?) A képzeleted. (SC: A képzeletemből, akkor meg tudom gyógyítani magam a képzeletemmel?) Ha képzeletedet betegségek gyógyítására akarod használni, fogod, de akkor másik betegség fog jönni, halál fog jönni, mindenféle dolog fog jönni, és az életed azzal fog telni, hogy gyógyítod magad. Ahelyett, hogy felfedeznéd, ki vagy valójában, és megértenéd isteni természetedet. Isteni természeted megértésekor nem lesz helye betegségnek, nem lesz helye semminek. Nem lesz helye egészségnek. (SC: Intellektuálisan értem, de a kapcsolódás nincs meg.) Nos, mit akarsz, hogy tegyek? (SC: Hozz engem kapcsolatba, természetesen!) (nevet) Tudomásom szerint már kapcsolatban vagy. (SC: Csak nem tudok róla?) Szóval, mit tudok tenni? Neked magadnak kell megtenned.

      SC: Próbálkoztam vele, amennyire tőlem tellett. Megvannak a szalagjaid, mindennap hallgatom őket, kérdezem, hogy "Kihez jönnek ezek a problémák?" És a lábaim még mindig fájnak. (nevet)

      R: Természetesen, a lábaid még mindig fájnak, a fejed viszont nem fáj. A tested nem fáj, csak a lábaid fájnak. Gondolj az összes többire, ami fáj, így egy lépéssel előbbre vagy a játékban. Itt vagy, hallgatod ezeket a dolgokat, bár túl sokat nem gyakorolsz. Még mindig hallgatod ezeket a dolgokat, és jobb, mintha valahol máshol volnál. Tehát, próbáld az elmédet elcsöndesíteni, próbáld magadat megnyugtatni! (SC: Vagyis, a szívem helyett a fejemből hallgatlak? Vagy ez nem számít?) Bármit mondasz, bárhogy érzel. Bármit gondolsz. De el fog jönni a nap, amikor ráébredsz a tényre, hogy nem vagy a cselekvő, nem vagy a test, nem vagy az elme. Amíg ez a nap el nem érkezik, tedd a lehető legjobbat azzal, amit kaptál! De ismét azt mondom neked, minél inkább lecsöndesíted elmédet, annál nagyszerűbb lesz a tapasztalatod. Amint abbahagyni kezded, hogy annyira azonosulsz a világgal, és abbahagyni kezded a dolgok látását, és a rájuk való reagálást. Úgy fogod találni, hogy egyre boldogabbá és boldogabbá válsz. Az az öröm a szíved mélyéből tör fel. Békéssé válsz, és minden rendben lesz. Akkor még az se fog számítani, hogy mi zajlik a testedben, ha beteg vagy, vagy bármi. Nem azon a módon fogod látni.

      Elismerem, a megértés elég nehéz dolog. Amikor egy Ráma Krisnához, vagy Ramana Maharsihoz hasonló személy, vagy más, a rák szörnyűséges halálát halja, a kérdés az, hogy "Ki látja azt? Ki érzi azt?" A Bölcsek bizonyosan nem érezték, egyedül te. Azt te érzed számukra. Az a te történeted. Te látod úgy dolgokat. De én azt mondom neked, hogy senki nem halt meg rákban. Senki nem halt meg, mivel soha senki nem létezett. Ahhoz, hogy meghalj, létezned kell. A beteggé váláshoz egészségesnek kell lenned. A felemelkedéshez lent kell lenned. Az előre haladáshoz hátul kell lenned.

      Tedd fel magadnak a kérdést, "Mit kell most tennem mindezekkel a dolgokkal?" Szabad vagy, szat-csit-ánanda vagy, parabrahman vagy. Ha csupán elmédet a forráson tartatni megtanulod. Soha ne érdekeljen, amit a világ mutat neked! Soha ne érdekeljen, amit a világ ad neked! Soha ne érdekeljen, ami az ügyeid kapcsán, vagy a világban zajlik! Azonosulj a forrással! És hogyan azonosulsz a forrással? Az énben tartózkodással. Igazából az én a forrás. Ahogy az énben tartózkodsz, és az én egyre tovább, és tovább, és mélyebbre megy benned, a forrássá válik. Ami mindig voltál, és ami most is vagy.

      Szóval, most a felhőkkel takart Naphoz vagy hasonló. A felhőkre nézel, és nem látod a Napot. De tudod, hogy a Nap vagy. És megpróbálod elmondani mindenkinek, hogy a Nap vagy, de bárki felnéz, mindenki a felhőket látja. Tehát azt mondod, hogy a valóság vagy, de a felhők a tested, az elméd és az ügyeid. Azt teheted mindössze, hogy a jelen pillanattal azonosulsz, jóllehet a valóságnak, a testednek, az elmédnek és az ügyeidnek mondod magad. És ez a felhőkkel való azonosuláshoz hasonló. Az igazság az, hogy Nap ott van, a felhők fölött. Mindig ragyog. Sosincs, hogy nem ragyog. De te a felhőket látod csupán, úgyhogy kinek a hibája ez? Mit tudsz tenni?

      Gurukhoz szaladsz, tanítókhoz szaladsz, Indiába szaladsz, Hawaii-ra szaladsz, mindenhová szaladsz, a válaszokat keresve. Miközben az igaz válasz benned magadban van. El kell érkeznie az időnek, amikor abbahagyod futás, abbahagyod keresés, abbahagyod az olvasást, abbahagyod az akarást, egyszerűen nézz önmagadra a forrásként! Amikor a forrásként nézel magadra, a fény egyre ragyogóbban, és ragyogóbban kezd fényleni, és hamarosan készen állsz, és kikerülsz ebből a világból. Még ha testben vagy is.

      Tehát, ne ítélj megjelenések alapján! Ne tekints tényekre! A tények változnak. Semmi, ami nem örök, nem lehet az igazság. Úgyhogy, ha azt gondolod, hogy problémáid vannak, az csak azért van, mert nem a helyes nézőpontból nézed magad. A problémákkal azonosulsz. A testeddel, a világgal azonosulsz. De ha a helyes nézőpontból nézed, meg fogod érteni, hogy ez sok-sok, úgymond megtestesülést hozott neked, és hogy ott kell lenned, ahol most vagy. Ez az, amiért mindig hálásaknak kell lennünk.

      Ha most lesoványodnék, vagy egy olyan testnek tűnnék, amely leprától, ráktól sovány, és minden olyan szörnyű betegségtől, amely az ember számára ismert, hálás volnék. Mert ez az utolsó abból, és szabad leszek.

      Amikor a hozzáállásod hálás, az olyan, mint az Istennel, az énnel való azonosulás. De amikor panaszkodsz, és a magad és a világ dolgait rossznak látod, igazából karmikusnak azt mondod, hogy az én többet akar belőle. A karma törvénye azt tudja csupán, hogy mit érzel az elmédben, és ha rossznak érzel valamit, a karma törvényét nem érdekli, miért érzed rossznak, hanem amíg rossznak érzed, rosszabbodni fog.

      De amikor más szemszögből nézel a szituációra, és egy változásnak alávetett valaminek látod, semmilyen materiális dolog nem tart örökké. Ezért nem valóság a betegség, a hiány, a korlátozás, és a többi úgynevezett negatívum, úgyhogy nem is tartanak örökké. Változniuk kell.

      Mikor fognak változni? Amikor eltereled róluk a gondolataidat, és azonosulsz a forrással.

      Hogyan azonosulsz a forrással? Felteszed a kérdést, hogy "Kihez jönnek ezek a dolgok? Énhozzám jönnek, én érzem azokat. Ki vagyok én? Honnét jön az én?" És kövesd az én fonalát! Kövesd nyomon az ént a forrásba, és azt tudod mondani, hogy a mellkasod jobb oldalán helyezkedik el. Ahogy mondtam korábban, egyszer, kétszer, százszor, a mellkasod jobb oldalán lévő forrást láthatod a kedvenc istenségedként, vagy Naphoz hasonló, de nála milliószor fényesebb fénygömbként. És lásd, ahogy az én beleolvad a forrásba! Akkor az énből én vagyok válik, és neked most az Énné kell válnod.

      Igazából nem váltál az Énné, mert mindig az Én voltál. Ráébredtél inkább a tényre, hogy az Én vagy, és az összes betegségről, és egészségről, és pénzről, és szegénységről, és boldogságról, és nyomorúságról szóló ostobaság nem része többé az életednek. Egyszerűen megszabadultál az egésztől.

      A választás mindig a tiéd. El tudlak vezetni az aranytelérhez, de te jobb, ha te végzed a saját bányászásodat. Azt tudom csupán mondani neked, állandóan, hogy az abszolút valóság vagy, a végső egység vagy, a nirvána vagy, az üresség vagy. Igaz természeted a tiszta tudat. Parabrahman. És egyedül ennek fel kellene emelnie téged, és annak megértésére kellene késztetni téged, hogy semmi más nem vagy. De fenn kell tartanod a felismerést, hogy az vagy.

      Amikor távozni fogsz innen ma, és kilépsz az ajtón, mi történik veled? Legtöbben azzal kezdtek azonosulni, amit láttok, amit hallotok, amit szagoltok, amit ízleltek, amit érintetek. Ez az a hiba, amit elkövetsz. Cselekvőként kezdesz cselekedni. Maradéktalanul meg kell adnod magad az Énnek! Az egész életed, a boldogságod, a szomorúságod, az egészséged, a betegséged, a hiányod, a bőséged, ezek mind egyazon érme két oldala. Mindent fel kell adnod!

      Gondold el, milyen boldog leszel, mikor mindent a forrásnak adsz mentálisan! Minden felelősség lekerül a válladról. Nem kell többé morfondíroznod, hogy mit egyél, mit viselj, szedjél-e vitaminokat, vagy elmenj-e moziba, hogy megnézz egy filmet, keress-e gyógyítót, elmenj-e Indiába, vagy keress-e spirituális tanítót. Ezek a kérdések nem jönnek többé az elmédbe, mikor maradéktalanul, teljesen, egészen, abszolúte átadod magad. Üres leszel, szabad leszel. És akkor érteni fogsz.

      Kétféleképpen dolgozhatsz. Átma-vicsárát, ön-kutatást gyakorolsz, vagy pedig maradéktalanul átadod magad Istennek, ami az Énednek való önátadást jelenti. Szabad akaratodban áll, hogy ezt tedd.

      Emlékezz, mikor szabad akaratról beszélünk, szabad akarata egyedül az egónak van! Van szüksége Istennek szabad akaratra? Amit te Istennek nevezel, az mindent átható, mindenütt jelenlevő. Ha mindent átható valami, akkor semmi más számára nincs hely. Hogy tudna hát létezni Isten, illetve Én, és a problémáid? Ez gyakorlatilag lehetetlen. Nem látod, hogy nincs hely a problémáid számára?

      De meg vagy valahogy babonázva. Az az illúziód, hogy gondolkodsz, és hogy dolgok történnek. Ki mondta, hogy gondolkodnod kell? Az az illúziód, az a hiedelmed, hogy ha nem gondolkodsz, akkor a világod szét fog esni. Gondolnom kell az üzletemre! Gondolnom kell az egészségemre! Gondolnom kell a világra! Gondolnom kell a karmára, vagy a predesztinációra, vagy a szabad akaratra. Ki mondta, hogy kell?

      A világ a jelenlegi testet öltésedet megelőzően is működött. Nem volt rád szüksége egyáltalán. És működni fog, miután eltávozni látszol. Miről kell tehát gondolkodnod? Miért gondolod, hogy gondolkodnom kell, vagy, hogy ezt meg kell tennem? Vagy, hogy ha nem teszem meg azt, akkor ki fog engem valaki használni. Ha nem igazodok a szabályokhoz, ki fognak nevetni az emberek. Ez a gondolkodás, és ez az úgynevezett hamis gondolkodás.

      Az igazi feladás az, amikor megengeded, hogy a világ tegyen mindent, amit tesz, de többé nem vonódsz bele megint. Mentálisan van, ami van. Járni fogsz dolgozni. Ha az feltételezett, hogy meg kell házasodnod, meg fogsz házasodni. Ha az feltételezett, hogy el kell válnod, el fogsz válni. Ha az feltételezett, hogy gyerekeid legyenek, gyerekeid lesznek. Ha az feltételezett, hogy egy szép házban élj, egy szép házban fogsz élni. Ha az feltételezett, hogy kunyhóban élj, kunyhóban fogsz élni. Minden gondot fog viselni önmagára, anélkül, hogy te gondolkodnál.

      Hagyd abba, hogy azt gondolod, hogy te annyira számítasz, hogy te annyira fontos vagy! Porszem vagy a szélben. Ma itt, holnap ott. Most ez a megjelenés. Ez az, ahogyan látszik. Annak kell látnod magadat, ami valójában vagy!

      Amikor dolgok történnek, mindig meg kell kérdezned, "Kivel történnek? Ki megy keresztül a tapasztalaton?" Ha elégszer csinálod ezt, biztosíthatlak, kapni fogsz valamit. De mennyi az elégszer?

      Hívásokat kapok emberekről, akik ma itt vannak, és emberektől, akik ma nincsenek itt. Azt mondják nekem, hogy már két teljes napja gyakorolnak, és nem történik semmi. Hat hónapon át gyakoroltak. Az egész megértés az, hogy add fel az elvárást, hogy történnie kell akárminek! Értsd meg, hogy ennek mennie kell! Végül is, ki számára történik? Az egód számára. A kis éned számára. Te nem az vagy.

      Ahogy megadod magad mindennap, ahogy ön-kutatást gyakorolsz. Az első jelek, amiket látni fogsz, a béke és boldogság jelei lesznek. A dolgok, amik bosszantottak téged, abba fognak maradni. A szilánk válladon le fog hullani. Nem fogsz többé emberek miatt bosszankodni. Érteni fogsz. A kibontakozás folytatódásával rá fogsz ébredni, hogy minden ember te vagy. Senki nem elkülönült tőled.

      Ahogy Emerson mondta, "Én a testvérem vagyok és a testvérem az én."

      És úgy fogsz kezelni másokat, ahogy önmagad kezeled. És kibontakozásod előrehaladtával látni fogod, hogy egyetlen Én van. És amit másoknak teszel, önmagadnak teszed. Minden a megfelelő időben történik. De ha még mindig önző vagy, és még mindig nagy egód van, akkor a tollaidat minden meg fogja tépázni. Amikor összefut veled valaki, azt fogod gondolni, szándékosan tette, és indokot fogsz keresni. Ha valaki ferdén néz rád, azt fogod képzelni, mit gondol ez, és talán meg fogod sérteni. Olyan dolgokat fogsz látni, amelyek nem léteznek, de azt fogod hinni, hogy igen. Minél nagyobb az egód, annál több zajlik ebből az életedben.

      Ezért azt mondom neked, "Nem számít, mi zajlik jelenleg az életedben, vesd el! Hagyd békén! Élj a pillanatban! Légy spontán! Felejtsd el a tegnapot! Felejtsd el az utat, amelyen nevelkedtél, ami történt veled, aki megsebzett téged. Az a múlt. Add fel maradéktalanul, teljesen! Ne foglalkozz a jövővel! Mert minden létezés szubsztrátuma az isteni harmónia. Semmi más nem létezik, egyedül csak jó, boldogság és szeretet. Az vár reád. Megtapasztalása érdekében ezt kell megértened!"

      A kérdés, amivel szembesítelek, "Mit látsz most?"

      Nyomorult, beteges embernek látod magad? Öreg embernek? Problémákkal teli embernek? Miért ezt látod? Mert ez az, ahogyan megjelenik? A víz nem jelenik meg a délibábban? De a víz nem valóságos. A kötél nem kígyóként jelenik meg? A kígyó nem valóságos. Az ég nem kékként jelenik meg? Ennek ellenére, nem létezik ég, és nem létezik kék. Ugyanezen a módon, bármi jelenik meg történésként saját életedben, az csupán valameddig történik. Létezni tűnik.

      Ez a film nézéshez hasonló. Azonosulsz a filmmel, aminek van egy kezdete, egy közepe, és egy vége, és ennyi. De amíg a film pergett, addig azonosulva voltál vele. Nem gondoltál semmi másra. Most az életednek nevezett filmmel vagy azonosulva. Elkülönültnek tűnsz. Úgy jelensz meg, mintha érintett volnál ebben, és érintett volnál abban. De én azt mondom, hogy már szabad vagy. Már fényes és csillogó vagy. Már abszolút valóság vagy. Tiszta tudatosság. Az a természeted.

      Miért akarod ezt a sok problémát okozni magadnak? A gondolkodás és a képzelgés folytatásával a dolgoknak ilyen módon, és olyan módon kell lenniük. És előre kialakított elképzeléseid vannak arról, ahogyan élned feltételezett, vagy ahogyan hiszed, hogy élned feltételezett.

      Tehát, célokat tűztél ki, és aztán elérni próbálod azokat. És ahogy azt sokan tudjátok, elérésükkor a célok igazából soha nem azok, amikre számítottál. Ezért új célokat tűzöl ki. Ennek sosincs vége. És mivel annyira a célok kitűzésébe bonyolódtál, a karma Ura könnyebbé teszi számodra. Lehetővé teszi, hogy egy másik testben folytasd. Ezért egy célokkal bíró családba születsz, akiknek célkitűzéseik vannak számodra. És a célok sosem érnek véget, véget nem érőek. Amíg azt nem vagy kész mondani, hogy "Várj egy percet! Kinek van erre szüksége? Mihez fog ez vezetni?" Valamiféle bölcsesség annak a megértésére kezd késztetni téged, hogy a rossz dolgok után kutattam. Mert ebben a világban minden a változás törvényének alávetett. Semmi nem állandó, ezt a világot is beleértve.

      Befelé kezdesz fordulni. Kezded felismerni a szíved mélyén lakozó boldogságot. Kezdesz kevesebbet beszélni, kevesebbet gondolkodni, kevesebbet panaszkodni, kevesebbet kritizálni. Kezdesz békén hagyni mindenkit. Békén hagyni a világot. Amikor elméd számára kellemetlen szituációt látsz, újra értékeled, és megérted, hogy honnét jön, és hogy mi az. Békéssé, harmonikussá válsz. De csak akkor, ha valóban dolgozni tudsz kezdeni magadon. És vicsárát, ön-kutatást gyakorolsz.

      De amíg órákkal, és időkkel vagy tele, és mindig a testedre, vagy az ügyeidre gondolsz, a legjobb, ha ezeket a dolgokat feladod. Add át mindezt Istennek, adj fel mindent! Szabadulj meg szükségeidtől, akarásaidtól! Fejezd be az önsajnálatot! Nagyobb vagy, mint gondolod. Ne gondolj tovább az orrodnál! A világ jönni fog, a világ menni fog. De a valóság mindig ott volt, ahol a világ megjelenni látszik, és te vagy az.

      (szalag hiba)

      (Robert folytatja) ...ha bőséges mennyiségű kérdésed van.

      SD: Robert, a gurunak való megadás ugyanaz, mint az Istennek való megadás?

      R: Nincs különbség. (SD: Vagyis, te tudnál adni...) Guru, Isten, Én egyek.

     SD: Tudsz példát mondani a gurunak való megadásra? Mondjuk, ha beteg volnál, hogyan adnád át a gurunak?

      R: Pusztán annyit mondanál magadnak, hogy "Guru, vedd el tőlem ezt! Neked adom, te tudod, mit kell tenni vele. Lényem minden egyes iótáját átadom neked. Nem érdekel többé, és nem foglalkozom vele. Most ez az egész a tiéd. Az érzéseim, az érzelmeim, a testem, ami betegként jelenik meg, átadom az egészet neked. Tégy vele, amit akarsz! Szabad vagyok tőle." És ennyi. (SD: És te, mint guru, mit tennél vele?) Sose törődj vele! (nevetés) Megrágom, és kiköpöm. (SD: Mert terád nincs hatással, igaz? Ez az, ahogy végezni lehet vele?) Senki nem létezik, akire hatással lenne. Senki nincs otthon. Amit valójában teszel az, hogy átadod az univerzumnak, és mivel valójában nem létezik, nem megy sehová. Non-entitássá válik. Istenné válik. Mindig is Isten volt, de te másképpen láttad.

      Érted mostanra, miért mondta Ramana Maharsi a halála pillanatában, hogy "Ki hal meg? Nincs hová mennem, nem létezik hely, ahová mehetnék. Hogy tudnék beteg lenni? Hogy tudnék meghalni?" És Ráma Krisna lényegileg ugyanazt mondta. Mert az ő számukra, amit ráknak neveznek, az Isten. Tudom, nehéz így látni. Te betegséget látsz, a létezés szörnyű megnyilvánulását látod, a Bölcs csupán Istent látja. Ő nem látja Istent betegségnek, nem kell a betegséget egészségre változtatni. Ő csak az Ént látja. Az Ént az Énként.

      Tükrözhet egy tükör rákot, de a rák nem hat a tükörre, bármit tesz. Láthatsz valakit a tükörben rákban meghalni, de a tükörrel semmi nem történik. A Bölcs olyan, mint a tükör. Abszolút valóság. Ezért, amikor a problémáidat a Bölcsnek vagy a gurunak adod, akkor az örökkévalóságnak adod, és azok mind a nemlétbe oldódnak, ahonnét jöttek.

      ST: Szóval, betűzni is tudjuk a veled való kapcsolatot? (R: Légy a vendégem!)

      SS: Akkor önmagadnak is adod, amikor azt teszed? (R: Önmagamnak adom?) Amikor a gurunak adod, önmagadnak adod?

      R: Pontosan, az Én, a Guru, Isten egyek. Önmagadnak adod, mivel az Én mindenütt jelenlévő. Ennélfogva semmit nem ennek a testnek csinálsz. Ez a test nem létezik. Minden az Én. Bármi, amit azon kívül látsz, az megjelenés. Illúzió, mint a víz a délibábban. Hasonlít az álomhoz, de valóságosnak tűnik.

      Képzeld el, megint, hogy álmodsz, és rák miatt lesoványodsz! Vagy mondjuk, benne vagyok az álmodban, és látod, hogy rákban haldoklok, és 60 fontra, 40 fontra, 20 fontra fogyok, és rám nézel, és azt mondod, "Robert, nézd, mi történik veled! Hogy engedheted, hogy ez történjen veled? Miért nem gyógyítod meg magad?" És én nevetek rajtad, mert én tudom, hogy ez álom. És azt kérdezem tőled, "Nem látod, hogy ez egy álom, hogy nem valódi történés?" De te azt mondod, "De az, nézz magadra, vérzel, tele vagy sebekkel, csont és bőr vagy." És én csak nevetek. Ez az, amit látsz, mert azonosulsz az álommal. És azt mondod, "Nem, nem álmodok. Nézd, meg tudlak csípni, és érzed, nem?" Erre én azt válaszolom, "Igen, de ez egy álombeli csípés." És aztán hirtelen felébredsz, és önmagad vagy. Ezekből a dolgokból valójában semmi nem történt meg.

      Tehát, ezt az életet úgy nevezik, hogy a halálos álom. Valóságosnak tűnünk. A világ valóságosnak tűnik, amiben gyönyörű fák, hegyek vannak. Szörnyű dolgok történnek, mindenféle dolgok történnek ebben a világban. De ez egy álomvilág. Te vagy az álmodó, és amikor felébredsz, az Én, az önmagát tartalmazó, abszolút valóság leszel. Ez az, ahogyan én most látlak téged. Ha valami mást akarsz látni, a te dolgod.

      SC: Mi történik, amikor nem azonosulsz azzal, amit látsz?

      R: Ha nem azonosulsz azzal, amit látsz, semmi mást nem fogsz tapasztalni, az Ént kivéve. Egyedül az abszolút valóságot fogod tapasztalni. (SC: Mondjuk, beteg valaki, és nem azonosul a betegséggel. Ez azt jelenti, hogy a betegség meg fog szűnni?) Megint, az egésznek a lényegét érted félre. Kihez jön a betegség? A betegség teljes illúzió. Éppen úgy, ahogy a személy is illúzió. Illúzió volt az álomszemély, és illúzió volt a rák is az álomban. (SC: De mégis történik azzal a személlyel, ha mégoly illúzió is.) Történni tűnik. Pont úgy, ahogy a víz a délibábban látszik valóságosnak. Megjelenés. De amíg azonosulsz a világgal, addig valóságos. Amilyen mértékben hiszed, hogy a test elme jelenség vagy, olyan mértékben valóságos számodra minden. (SC: De hogyan tudsz nem azonosulni a testtel, amikor a test létezése annyira kézzelfogható?) Úgy, hogy dolgozol magadon, és a "Kihez jön a test?" kérdéssel. És a végig követésével. Vagy összes problémád, összes gondolatod és egész tested Istennek való átadásával. A felelősségnek a vállaidról való levételével.

      SB: Robert, amikor kutatunk, és feltesszük végül a kérdést, hogy "Ki vagyok én?" És aztán ez a csöndes fázison megy keresztül. Csöndesen, non-verbálisan, non-mentálisan, mélyen a csöndbe merülve kérdezünk...

      R: Amíg gondolatok jönnek, addig a kérdezést folytatnod kell. A gondolatok leállásakor az Én odabenn az elmét a szívbe fogja húzni, és fel fogsz ébredni. (SB: Tehát nem kell koncentrálnunk rá?) Nem. (SB: Mert azt mondtad korábban, hogy a fényt a bal oldalra kell képzelni, de ez még mindig az ego képzelődése?) Igen. Az egónak azt kell képzelnie, hogy önmaga megsemmisítésének ez a kezdeti fázisa. Emlékezz, hogy az elmét használod az elme megsemmisítésére! (SB: Tehát melyiket kellene csinálnunk, ha...) Csinálj bármit, amit csinálnod kell! (SB: Ha kérdezünk, és az abszolút csöndbe belemegyünk, nem kell valamire való koncentrálással vesződnünk?) Nem, nem kell. A koncentráció automatikusan leáll, mivel kell maradnia valakinek, hogy koncentráljon. (SB: A koncentráció az egóé akkor.) Igen. (SB: Tehát, a figyelem is még az egóé?) Igen. (SB: Teljesen magától fog történni?) Minden mozgás az elméé, az egóé. A valóság ott van, amikor a mozgás leáll. Ami saját magától következik be.

      SB: Tehát a mozgás alapja a szó, igaz, a hang a kereszt?

      R: A hang, az a mozgás. (SB: Az első mozzanat a teremtés során?) Igen. (SB: Szóval, 12 éven át követtem a hangot, és belefájdult a fejem a sok koncentrációba.) (a tanítványok nevetnek)

      SJ: Egy fejfájás tizenkét év alatt, egész jó. (nevetés)

      SB: Nem, 12 éven át tartó folyamatos fejfájás. (nevetés)

      R: Na, most tudod, mi a teendő. Vegyél be egy aszpirint! (nevetés)

      SB: Öblítsd le a vécén, és hívd az orvost! Ez az, amit az orvosom mondott, vegyen két aszpirint, öblítse le a vécén, és hívjon reggel! (nevetés) Szóval, tényleg, Robert, azt mondod, hogy két dolog létezik csupán a teremtésben, mozgás és mozdulatlanság. A mozgás az ego-elme, és a mozdulatlan a minden?

      R: A teremtés kezdetén van a hang. De a hang nem létezik valójában, mivel jelenségen túli. Ezért a hang, a csönd, amit tapasztalni próbálsz, része az elmédnek. De amikor a gondolkodást leállítod, az igazi csönd jön.

      SB: De a fényre és a hangra volt feltételezett koncentrálnunk, és Istent volt feltételezett kifejeznünk, és ez visszavinni feltételezett bennünket. De aztán a végső dolog, ami a cselekvés után száz évvel van az, hogy az a belső síkok mindegyikét látja, és a hangra koncentrál, és azzá válik, aztán visszamegy ehhez a ponthoz, ahol vagyunk, kezdődik az éppen mosttal. Más szóval, a megnyilvánulatlannal kezdünk.

      R: Felülről indulunk. (SB: Felülről, ahelyett, hogy alulról indulnánk, és keresztülmennénk a hangok, és síkok, és fények, és ennek az egésznek a teremtésén.) Igen. (SB: Tehát ez a teljesen közvetlen út.) Ha megfelelő számodra, akkor gyakorold ezt! (SB: Mert ez mindig kettősség. Mindig jelen van a hangra koncentráló én.) Ühüm. (SB: Úgyhogy kettősséggel kezdesz, és aztán végül a legfelsőbb síkon túl nincs több fény, és hang, és aztán ez elmélyedés dolga, és mi itt az elmélyedéssel kezdünk.) A végsőtől indulsz. Semmilyen útnak nem vagyok ellene. Mindegyik út jó, mert eltávolít téged a gondolkodás világától. De hogy merre mész, az a karmád és a predesztinációd által determinált. Tehát itt vagy, mert itt lenned feltételezett. Nincsenek hibák, minden jól van.

      (szalag hiba)

      Előjön belőletek időnként a tehetség. Sok költő van itt. Sok jó író, és szeretnék egy írást közzé tenni, amely Lee-től származik. Lee amott ül, és alszik. (nevetés) (SB: Nem, illuminált állapotban van inkább.) (nevetés)

      R: Írt valami nagyon szépet, és szeretném veletek megosztani. Dana felolvassa nekünk, ha megkérjük rá. (SD: Lee azt mondja, jobb szeretett volna anonim maradni.) (nevetés) Mind ezt mondják.

      Dana olvas:

Beloved as you write this love poem to yourself fill the song and
poet with your love till nothing else remains. A universe ecstatic.
Beloved I feel your love hugging friend I feel your lust offering a
short skirt. I've seen your joy seeing my lady smile. I feel your awe knowing this.
Beloved I ask to feel your love, yet the love I feel for anyone or anything is you
loving you. So fill me with love for all your creatures, for all your forms, your loving feel
Beloved fill my eyes with the ecstasy of seeing you in all your forms.
Fill my ears with the ecstasy of hearing your song in all your voices.
Fill my heart with the ecstasy of loving you as all your creatures,
fill me with the ecstasy of you being you.
Beloved I think of you and bubbles begin rising and tickling from my centre,
filling the universe.
Beloved I thought I was a flute being played by you but now I know I'm
your breath vibrating as a body entombed.
Beloved hugging any of your forms my arms are filled with you and I know
I am you hugging you.
Beloved every poem you write fills me with greater joy. Such grace, such ecstasy.
Beloved now I see the cosmic joke. Thinking I lacked always withheld.
Knowing I am everything you give me more and more, upon gift upon gift.
If I weren't infinite I'd burst.
Beloved you give me the task of loving my beloved and reward me with her
joy when she meets your love, such grace.
Beloved you must know when I win, how else can I explain the path
without pain? You lure me on with joy after joy and light upon light,
lest I search with fear. Seeing the progression I trust. Drop al resistance and
kneel to the ecstasy.
Beloved it can’t be me I'm no bhakti my love calls to you.

If the words flow to this Jnani learning labels proving you.
Beloved your timing your networking push coincidence beyond credibility
you're such a show off.
Beloved now I see the cosmic joke, thinking I was separate I was left alone.
Knowing I am one you fill my life with others, full of love and light, If I
were infinite I'd burst.
Beloved you've appointed me your energy junkie. Sending me from place,
to high place letting me be the one for whom your experience, your light
and vibration, such a gift.
Beloved now I see the cosmic joke. Thinking I was in time things took forever.
Knowing I'm eternal everything happens now, joy upon joy, if I weren't
infinite I'd burst.
Beloved now I see the cosmic joke thinking I was in space all this removed from me.
When I'm infinite you put everyone here, lovers and beloveds, if I weren't
infinite I'd burst.
Beloved will you speak to me direct me, use me, let me be your tool or shall I
be consumed by this ever increasing fire of bliss and ecstasy. Ecstasy until
there is only you.
Beloved I know you're having a blast experiencing all this joy through me, I am.
Beloved When I think thy will be done I giggle at my breath.
Beloved every face reflecting your light in every face in the thousand faceted jewel.
Beloved when I finally unite with you it won't be through works,
not through meditation not through your fire. I shall simply burst with joy.
Beloved scan the monkeys in their trees that I might hear in the ensuing silence, your song.
Beloved you must be testing me, trying to find out how much joy I'll permit
before I panic or shut down or block, well I am only beginning to let.
Beloved the more I let the more I get.

      R: És ezt az isteni édesanyához írta.

      SL: Nos, Robert volna egy kérdésem. (R: Oké.) Mindezzel az örömmel együtt, amit érzünk, azt gondolom, származik ebből a tanításból egyfajta félelem, ami fel- és lemegy. Ugyanúgy érzek, ahogy ő. Minden annyira csodálatos, úgy vélem... (R: Ez csodálatos.) Igen, de mi megy fel, aminek le kell jönnie?

      R: Ez az útja a világnak. Amikor egyedül a világgal azonosulsz, minden, ami felmegy, az le is jön. De ha az Énnel azonosulsz, az változatlan, és az az igaz szeretet. Önmagában a világ nyomorúságos. De Istenként a világ szép. (SL: De amíg a fókusz az Énen van, addig minden rendben van?) Persze. Hogy is lehetne másként?

      További kérdések illetve vélemények? Ed, vannak közleményeid?

      SE: Igen. A szatszang mostantól nem 2 órakor kezdődik, hanem 1:30-kor. Az első fél órában kántálunk, és ha nem akarsz részt venni rajta, csak ülj le, és várj 2 óráig, de ha bejössz, az a kérés, hogy ne beszélgess, mert akkor nagyon nehéz kántálni. A kántálás 15 - 20 percig fog tartani. A kántálás egy nagyon magas spirituális gyakorlat, és szeretnénk látni, hogy sikeresen működik. Arak itt van ma velünk, és eljöhet a jövőben is, és nem számíthatunk rá mindig, de amikor itt van, az különleges alkalom.

      R: Van prashadunk, köszönet Ruthnak. Lee mondani akartál valamit?

      SP: Igen van egy képem Ramana Maharsiról, ha valaki meg akarná nézni.

      R: Ó, szuper. Van prashadunk. Ruth sok szépséges roládot hozott ma nekünk. Szóval, miért nem hozod be, hogy szétoszthassam?

      SL: Akik még nem látták Robert képeit múlt vasárnap, azok amott az adománydoboznál egy piros tollal aláírhatják a hátulján, ha kérnek egy másolatot.

      (felvétel vége) [TOC]

Kategória: Robert Adams | Hozzáadta:: nisargadattin (2017 Január 06)
Megtekintések száma: 115 | Hozzászólások: 1 | Helyezés: 5.0/1
Összes hozzászólás: 1
0
1  
koszonom

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]