Főoldal » Cikkek » Robert Adams

Robert Adams: Szabadság - 55. átirat

Szabadság

55. átirat

1991. március 31.

     Robert: Jó estét! Szívem egészével üdvözöllek benneteket! A kántálásról ismeretes, hogy lecsöndesíti az elmét, lecsöndesíti az idegeket, és lecsöndesíti a lelket. Egy-hegyűvé teszi az elmédet. Elméd egy-hegyűvé válásakor tudsz átma vicsárát vagy önkutatást gyakorolni. És a Dnyána útja könnyebbé fog válni. Úgyhogy, csatlakozzunk mindannyian a kántáláshoz!

     [Kántálás]

     Megint üdvözöllek benneteket! Jó estét! Hmm..., ma este egy zen mikrofont kaptam. Transzcendálódott.

     Tanítvány: Ott van, csak láthatatlan.

     Egy ilyen alkalommal helyénvaló dolog a szabadságról beszélni. Pészáchot, húsvétot és tavasz-kezdetet ünneplünk. Mózes annak idején kivezette a zsidókat Egyiptom földjéről, és szabaddá tette őket. Jézus meghaladta a testet, és szabaddá vált. Tavasszal kivirágoznak a virágok, a fák levelei fejlődésnek indulnak, minden vadonat újjá válik. Tehát, megint, helyénvaló dolog, hogy a szabadságról beszéljek.

     Szabadság - mitől? Szabadság az elmétől, szabadság a félelemtől, a hiánytól, bármilyen szenvedéstől. Igaz természeted az szabadság. Nem vagy egy testre korlátozva, és nem vagy egy elmére korlátozva. Ez az, ahogyan megjelensz, de biztosíthatlak, hogy maradéktalanul szabad vagy.

     Olyan ez, mint a tömlöcbe vetett ember története. Sok éven keresztül állt ott. Senki nem jött hozzá látogatóba. Az ételét mindennap az ajtó alatt tolták be. Negyven éven keresztül volt bebörtönözve. Az idő letelt. Szakálla és hosszú haja nőtt.

     Egy napon megundorodottá, teljesen levertté vált, és azt gondolta magában, „Öngyilkosságot fogok elkövetni, de hogyan fogom kivitelezni? Tudom. A fejemet a fa ajtóba verem.” De amikor hozzá ért, az ajtó kinyílt. Az ajtó sosem volt bezárva. Kisétált az ajtón, és még csak fel sem ismerte őt senki, és szabad volt. A legelejétől szabad lehetett volna, de ő az ajtó nem érintésével a börtönt választotta.

     Ez a legtöbbünkre igaz. Azt gondoljuk, hogy problémánk van. Azt gondoljuk, hogy korlátozottak vagyunk. Azt gondoljuk, hogy a test, az elme vagyunk, és végesek vagyunk. Keveset tudunk az erőről, amik igazából vagyunk. Keveset tudunk arról, hogy rendelkezünk a képességgel, hogy meghaladjuk a világot, és maradéktalanul szabaddá váljunk. Helyette azonosulunk a világgal. Azonosulunk a körülményekkel. Azonosulunk a személlyel, a hellyel és a dologgal. Azt hisszük, hogy megszülettünk, és pár évig élünk, azután meghalunk. Akkor mi célja az életnek? Keményen dolgozni, szenvedni, és aztán mindent a gyerekeidre hagyni, azok meg elmennek, és egy hét alatt elköltik az egészet?

     Mi a célja az életnek? Az igazságot mondom nektek, amikor azt mondom, hogy az életnek, ahogy az van, semmi célja. Az anyagelvű viszonylagos világnak semmi célja. Nincs célja, mert még csak is nem létezik. Azt mondhatod erre, „De hát én látom, érzem azt, benne vagyok,” de valóban? Nemde egy álomban vagy te is? Egy álom közreműködője vagy. Álomban jársz iskolába. Álomban kötsz házasságot egy álom lánnyal vagy álom fiúval. Álom gyermekeid vannak. Álmodban van jó munkahelyed. Álmodban válsz az Egyesült Államok elnökévé. Királynővé vagy királlyá válsz, és valóságosnak hiszed. Soha senki nem tudja megmondani neked, hogy nem az.

     Ha az álmodba jönnék, és azt mondanám neked, hogy „Ne azonosulj ezzel, mert csupán álmodsz!”, az arcomba nevetnél, és azt mondanád, „Nézd, meg tudlak csípni téged. Nem érzed, ha ez egy álom?” „Igen, ez egy álomcsípés. Úgyhogy tudom érezni az álmot, a fájdalmat.” - válaszolom én. Ez az egész egy álomban zajlik. De te még nem hiszed el ezt, mert azon mész keresztül. De akkor egy napon reggel felébredsz. Mindez álom volt.

     Lehet, hogy a világ olyan, mint ez. Ugye? Miért kéne hinned nekem? - ahogyan mindig mondom. Vannak rá módszerek, hogy ezt az igazságot te magad fedezd fel. Ahogy az élet viszontagságain keresztülhaladunk, mindenféle tapasztalatot szerzünk, egy részük jó, más részük pedig rossz. Ez a kettősség világa. Mert minden elülsőre van egy hátulsó. Minden föntre van egy lent, és így tovább. Mit jelent ez? Azt, hogy ha egy dolgot megtapasztalsz, egy napon meg kell tapasztalnod az ellentétét.

     Ez nem egyetlen konkrét életet jelent. Talán most meg tudod érteni, hogy egyes gyerekek miért születnek Kambodzsába, Vietnamba, Irakba szegény családokba, és nem látnak soha békés napokat. Míg mások talán az Egyesült Államokba, gazdag családokba születnek. Nekik életükben soha egy napot se kell dolgozniuk. Ez jó- és balszerencse volna? Van erre magyarázat?

     Nem egy szeszélyes univerzumban élünk. A törvény és rend univerzumában élünk. Mindent kiérdemeltél, ami vagy. Most nehéz megszólalni. Mondhatod, hogy „Robert, én nem érdemeltem ki, hogy elüssön egy autó, és nyomorékká váljak”. Nincs róla tudomásod. Miért kellene megtörténnie veled? Mondjuk, lehet, hogy egy korábbi életben elgázoltál valakit az autóddal, és csak ez a karma tér vissza hozzád.

     Most, a spirituális életben kezdő ezen a folyamaton keresztülmenve eltöpreng, hogy miért történnek dolgok, hogy miért szenvednek egyesek, miközben mások nem, miért betegek egyesek, miközben mások egészségesek, miért szegények egyesek, miközben mások gazdagok, miért boldogok egyesek, miközben mások nyomorultak. Miért? Ez csak úgy történik? Mindennek oka van. És az ok rajtad belül van.

     De nem akarunk mélyebbre menni ebben a témában. Mivel, ahogy az előbb említettem, a világnak nincsen célja. Ezért te azt kérdezed, „A reinkarnáció valóságos? A karma valóságos? Megint meg fogok születni, amikor meghalok? Valóban léteznek ezek az állapotok, úgymint asztrális sík, kauzális sík, mentális sík?” A válasz az, hogy, „Kinek léteznek?” Azok csak addig léteznek, amíg a test-elméd jelenségéhez kapcsoltnak hiszed magad. Amíg testnek érzed magad, addig sok test lesz, és azok szünet nélkül jönni fognak. Mert az újra, meg újra, meg újra jönni fog. És karmikus tapasztalatokon fogsz keresztülmenni újra, meg újra, meg újra. Ez a nagy illúzió, amit májának neveznek.

     Sok spirituális, máját értő ember hiszi, hogy a májá a fizikai síkhoz kapcsolódik csupán. De a májá az univerzum. Az univerzumnak az egésze májá, káprázat. Valóságosnak tűnik. Jó néhány ember számára nagyon valóságosnak tűnik. Ők akkor hogyan kerülhetnek ki nehéz helyzetükből? Az emberek még azt hiszik, ha megváltoztatom az állapotomat, ha szegény vagyok és gazdaggá válok, vagy ha beteg vagyok és egészségessé válok, ha szerencsétlen vagyok és boldoggá válok, akkor minden oké lesz.

     Sajnos, ez nem így működik. A boldogság, az igazi boldogság, a zavartalan boldogság, az örök boldogság - ez az igazi természeted - megszerzéséhez meg kell haladnod a világot! Nem-kötötté kell válnod ehhez a világhoz. Nem azt mondom, hogy fel kell adnod bármit. Nem azt mondom, hogy barlangban vagy erdőben kell élned. Csupán az elmédben kell feladnod mindent. És amikor mindent feladsz az elmédben, azután elmédet is fel kell adnod. Amikor az elmédet feladod, mi marad? Tiszta tudat, tudatosság, abszolút valóság, ez a te igaz természeted.

     Tehát, értsd meg, hogy nem vagy a tested! Nem vagy az elméd. Nem vagy az univerzum. Nem vagy a világ. Csupán azonosulásodat kell megváltoztatnod. Hogyan teszed? Egyszerűen az arra vonatkozó tudás megszerzésével, amit tenned kell. Tehát ez az a tudás, amely által az igazi spirituális útra lépsz. Milyen tudásról van szó? Az „én az én vagyok vagyok” felismerésének a tudásáról. Semmi olyan nem vagyok, ami kapcsolódik valamihez. Akkor ki vagyok? Erre a kérdésre még soha nem adtak választ, azon tény következtében, hogy a válasz te magad vagy. Ha választ adsz a kérdésre, lennie kell egy cselekvőnek, lennie kell egy látónak, aki látja a kérdést, megfigyeli azt, és választ ad rá. Amíg így teszel, addig mindig az elme, vagy az ego az, ami választ ad a kérdésre.

     Tehát, kezdjél el egy procedúrát, és indítsd azt reggel, épp azt megelőzően, hogy felébrednél! Mielőtt mondani kezdenéd, hogy „ébren vagyok”, próbáld meg látni, megfigyelni az elmédben, hogy honnét jön az én! Fölébredés közben, és ahogy fölébredsz, a tudatosság mély terében vagy, igaz természetedben vagy. Amint az én szót kimondod, elrontod. És kimondanod sem kell. Automatikusan gondolod, hogy én ébren vagyok, anélkül, hogy tudnál róla.

     Ahogy ezt csinálod, föl kell tenned magadnak a kérdést, hogy „Ki ez az én, aki ébren van? A test? Ki van ébren?” A válaszod az, hogy „Én aludtam.” Az én, amely ébren van, ugyanaz az én, amely aludt. Azután azt mondod, hogy én álmodtam. Ez megint ugyanaz az én. Az én mindig jelen van. Kérdezd meg magadat, hogy „Ki ez az én? Honnét jött? Mi a forrása?” Kapaszkodj az énbe! Az énbe kapaszkodás módja a „Ki vagyok én?” kérdésnek a feltétele. Tudom, hogy ez angolul nem hangzik helyesen. Ez van, ha az énre testként hivatkozol. Kutasd, hogy „Ki az én?”, illetve „Ki vagyok én?”, és maradj csöndben!

     Amikor csöndben maradsz, kezdetben úgy fogod találni, hogy elmédben gondolatok, mindenféle gondolatok rohangálnak. Tedd föl a kérdést, „Kihez jönnek ezek a gondolatok?”, a gondolat mibenlététől függetlenül! Még akkor is, ha a gondolat azt mondja neked, hogy Isten vagyok, Brahman vagyok, nirvána vagyok, üresség vagyok. Nem számít, hogy a gondolatok mit mondanak neked. Ha igazán Brahman lennél, ha igazán nirvána, tudatosság lennél, annak soha nem adnál hangot. Az igazi Én az csönd. Hangtalan.

     Megint kérdezd meg magadat, „Kihez jönnek ezek a gondolatok? A gondolatok, amelyek azt próbálják mondani nekem, hogy Brahman vagyok, hogy abszolút valóság vagyok, kihez jönnek ezek? Énhozzám jönnek.

Én gondolom őket. Ki az én? Honnét jött az én?” Ezt nevezik az énben való időzésnek.

Ahogy kapaszkodsz az énbe, és még egyszer, hogyan kapaszkodsz az énbe? A „Ki az én?” kutatásával, illetve azt is mondhatod, hogy „én - én, én - én”. Valahányszor az én szót említed magadnak, ego-elméd egyre gyengébbé és gyengébbé válik, és az „én - én” egyre mélyebbre hatol a szívközpontodba, és te egyre békésebbé válsz. Mondhatod, hogy „Én vagyok”. Nem azt, hogy „Én ez vagyok”, vagy, hogy „Én az vagyok”. Ez elrontja. Csupán „Én vagyok”. Létezőség vagyok. A létezőség abszolút valóság. Az az igazi természeted. Ahogy a kérdést újra meg újra felteszed, ahogy az én-ségben időzöl, az semmivé fog kezdeni válni. A valódi én vagyokká, a létezőséggé fog alakulni. Üdvösséget fogsz találni. Örömöt fogsz találni. Maradéktalan boldogságot fogsz találni.

     Ez a legjobb út korunkban, hogy saját önmegvalósításodra ébredj. Ez a legjobb módszer, a legemelkedettebb módszer. A többi módszer is jó, de nem vezetnek közvetlenül transzcendenciához. Ennek semmi köze meditációhoz. Semmi köze jógához. Semmi köze imádkozáshoz. Ennek a neve önkutatás, átma vicsára. Érett lelkeknek való, mert az elme elég nagymértékben intellektuális dolognak tűnik. De ha még túlságosan intellektuális lennél, nem fogod tudni megragadni, mert elméletet és száraz szavakat fogsz megtanulni. És a frazeológiák mindegyikét képes leszel recitálni, de soha nem fogsz rendelkezni a tapasztalattal.

     A megtapasztaláshoz teljesen át kell adnod magad az én vagyoknak, amihez áhítatra, szeretetre, bhaktira, feltétlen önmegadásra van, van szükség, ezek mind együtt járnak. Ahogy az önkutatást gyakorolod, testedet, elmédet, ügyeidet, egódat, mindenedet, szintén átadod. Egy napon fel fogsz ébredni, és szabad leszel. Legyen ez az idő a mai nap. Köszönöm. Bármilyen kérdés?

     SB: Robert, a szeretet, amit a személy érez, amikor énekelnek, vagy egy hangszeren játszanak, az a voltaképpeni tudatosság szeretete, a tudatosság szeretet üdvössége, amit az elme még meg is szűr?

     R: Nem igazán. A tudatosság nem tud keresztül szűrődni az elmén. Az elmét teljesen meg kell haladni, hogy a tudatosság tudatában legyen önmagának. A tudatosság önmagát tartalmazza. Abszolút semmi köze az elméhez. De az, amiről beszélsz, amikor kántálsz, amikor egy szép zenét játszol, amikor annyira jól érzed magad, az ahhoz vezető úton van. Egy-hegyűvé tesz téged. Amennyiben elméd egy-hegyű, könnyen tudod gyakorolni az önkutatást. Amikor elméd mindenféle dologra gondol, a világra, a munkádra, a családodra, az autódra, a kutyádra, mindenféle dologra, akkor nehéz rajta túljutni. Ezért hát kántálunk, jógázunk, különféle gyakorlatokat végzünk, bhajanokat énekelünk, és az elme nyugodttá, csöndessé válik.

     Amikor az elme nyugodttá válik, zavartalan felszínű tóhoz hasonlít. A zavartalan felszínű tó visszatükrözi a napot, és a holdat, és a csillagokat. Ha a tó zavaros és hullámzik, nem tükröz vissza semmit. És ez van, amikor elméd nyugodt, zavartalan. Istenségedet tükrözi. Amikor zavaros, a világot tükrözi. Az összes dolog, a kántálás, a jóga, a bhajanok éneklése jó, mindegyik segít. Ezek mind az átma vicsárához vezetnek.

     SB: Egy emocionális szeretet tud válni istenivé szeretetté? Tud növekedni végtelen arányban, hogy ténylegesen eltűnjön az isteni szeretetben, vagy megvalósítani az isteni szeretettel való egységét?

     R: Mit értesz emocionális szeretet alatt? (SB: Nos, az énekléshez hasonló dolgot, és egyfajta megsemmisülést az érzésben.) Megint, mindezek a dolgok egyszerűen csöndessé teszik az elmét. A céljuk az, hogy az elmét csöndessé, nyugodttá és békéssé tegyék, és azután, amikor az elme teljesen csöndessé válik, Éned, a valóságos Éned magától mindenen keresztül fog ragyogni. Az éneklés vagy kántálás során ez nem fog megtörténni. A cél megint az elme elcsöndesedése. Amikor az elme csöndes, amikor minden kántálás véget ér, amikor minden zene véget ér, amikor arra a helyre léptél, ahol nincsenek mások, akkor fogsz igazi Énedre ráébredni.

     SG: Eljön az idő valaha, amikor elmédnek nem lesz szüksége eszközre, például kántálásra, hogy csöndessé váljon?

     R: Ahogy kitartóan gyakorolsz, akármilyen módszert használsz, gyakorolhatsz meditációt, gyakorolhatsz mantrákat, bármit, amit elméd lecsöndesítése érdekében teszel. Karmikus szempontból, ha valamely személy csinálta ezt korábbi létezésében, akkor neki ebben az életben természetesen sokkal könnyebb lesz. De e dolgok mindegyike egyszerűen ravasz trükk az elme lecsöndesítésére. A legtöbb ember számára nélkülözhetetlenek, de nem mindenki számára.

     SI: Bob, a beszédedben úgy említetted a bhakti jógát, mint éntelenséghez, vagy én vagyok állapothoz vezető utat. Nincsenek a jógának olyan egyéb változatai, mint a Krija és a Rádzsa, amely egy betetőzése az egésznek?

     R: Az átma vicsárához, a megvalósuláshoz legközelebb eső, a következő legközelebb álló dolognak a bhakti jógát kellene említenem. A krija, a mantra, a kundalíni jóga, önmagában mind nagyon jó. Csakrákat nyitnak, tisztítanak, hatásukra sziddhiket, erőket fogsz kifejleszteni, de az önmegvalósításhoz semmi közük. Voltaképpen ezeket a dolgokat fel kell adni, ha az önmegvalósítást akarja elérni valaki. Ha erőket, sziddhiket keresel, ha az erőssé válás útjait keresed, akkor gyakorold a sziddha jógát! De ahogy az Upanishadok mondja, ha ezekbe gyakorlatokba bonyolódsz, testet öltések ezrein, és ezrein, és ezrein mehetsz keresztül és még mindig azon a szinten gyakorlatozva fogsz maradni.

     De egyes jógik az önmegvalósítást sziddha jógának nevezik. Úgyhogy, attól függ, mit értesz sziddha jóga alatt. De az összes többi praktika, az ashtanga jóga, a hatha jóga, a karma jóga és a többi, önmagában nagyon jó, de végső fölébredéshez nem vezetnek.

     SI: Ha egyet választhatnál az összes többi fölött, az összes többi közül, akkor az a rádzsa lenne?

     R: Nos, a rádzsa jóga és a hatha jóga a tested számára nagyon jók, az elméd számára nagyon jók. A rádzsa mentálisan nagyon erőssé tesz. De amire törekedni kell, az természetesen az elme elpusztítása. Mi nem akarjuk az elmét erősíteni. Tehát megismétlem, a dnyána márga utáni második legjobb dolog a bhakta jóga, az áhítat, és önátadás jógája.

     SU: Létezik valami, ami több, mint a létezőség? Niszargadatta a létezőséget tápláléknak nevezte.

     R: A létezőség táplálék, amíg annak tekinted. De az igazi létezőség - attól függően, hogy mit értesz alatta, a különböző szavaknak sok jelentést tulajdonítanak -, az igazi létezőség az én vagyok. Az igazi létezőséget nevezheted végső valóságnak. Az a mód, ahogyan látom azt. Az a mód, ahogyan használom azt. Ezért van az, hogy amikor sok könyvet olvasol, elég zavarossá válik, mert ezek közül az írók közül sokan értik helyesen. A saját tapasztalataikról beszélnek, és a szavakat ahhoz próbálják hozzáilleszteni, ami nagyon nehéz. Használunk egy szót, és azok különböző jelentésekkel bírnak számunkra. A parabrahman szót a Brahmanon túlra használjuk. Mi van Brahmanon túl? Igaz Éned, a valóságod van Brahmanon túl. Ez az én, de mégis a Brahman szót használjuk. Ez bizonyos emberek számára ugyanazt a dolgot jelenti.

     Tehát, ezért javaslom mindig, hogy dolgozz önmagadon. Ne aggódj a szavak miatt! Lépj túl a szavakon! Rendelkezz saját tapasztalattal, és aztán nem lesz mit mondani! De amíg könyvolvasó vagy, soha ne hagyd abba az olvasást! Ideje van az olvasásnak, de ideje van az abbahagyásának is. Ideje van a könyvek félre tételének, és az intenzív gyakorolásnak, és életed gyakorlásnak szentelésének.

     Amit életed első helyére teszel, azt kapod. Gondolkodj ezen! Mi az első az életedben, könyv, ház, munka, test? Bármi, aminek a figyelmedet a leginkább szenteled, az vissza fogja adni neked a figyelmét. Vagyis, ha mindig Istenre, vagy az Énre, vagy a tudatosságra gondolsz, „én vagyok”-ot kántálsz, a légzéseddel - lélegzetvételkor, belélegezve azt mondod, „én”, kilélegezve azt mondod, „vagyok” - ez végül minden mást meg fog haladni, és egy olyan békét, egy mélyreható békét fogsz kezdeni érezni, amilyet azelőtt soha nem éreztél. Aztán nagy hirtelen halhatatlanság érzésed lesz. Nem lesznek szavak, hogy megmagyarázd. Csak arra fogsz ébredni, hogy mindent átható vagy. Mindig mindent átható voltál. Soha nem volt idő, amikor nem voltál. Soha nem volt idő, amikor megszülettél. És soha nem lesz idő, amikor eltűnsz. Mindenütt jelenlévő, abszolút valóság, végső egység vagy. Igazi természeted nirvána, üresség, én az én  vagyok vagyok. Ezt neked magadnak kell felfedezned.

     Minden esti procedúránk lefolytatásához a Ramana ásramban Aartival rendelkeznek Bhagvanhoz. Tehát, most meg fogjuk ismerni Aartit, és Jay el fogja készíteni a firmit. Jay?

     Szolgálattételünk ezen a vasárnap estén a Mesternek. Ez a tiszteletnek egy formája, esti ima képében... (a hangelvétel megszakad, majd Robert folytatja) ...Áhítat, ez megnyitja a szívedet. Ha szíved nem nyitott, nem tudsz tovább menni. (a hangelvétel megszakad, majd Robert folytatja)

     Ezzel találkozónk púdzsa része véget ért. Van egy kevés prashadunk, amit kifejezetten erre az alkalomra készítettünk számotokra, és idejöhettek, és kaphattok belőle. Mielőtt így tennétek, hadd emlékeztessek minden rajongót, hogy szombaton 1 órakor rendkívüli találkozó lesz a házamban. Legyetek szívesek pontosnak lenni! A prashad kiosztása után helyben szórakozni fogunk egy keveset. Azután eszünk, majd örömkoncertünk lesz, egy indiai koncert Rahullal, aki megtisztelt bennünket a jelenlétével. Annyira...

            (a hanfelvétel véget ér) [TOC]

Kategória: Robert Adams | Hozzáadta:: nisargadattin (2016 Július 18)
Megtekintések száma: 124 | Hozzászólások: 1 | Helyezés: 5.0/1
Összes hozzászólás: 1
0
1  
koszonom

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]