Főoldal » Cikkek » Robert Adams

Robert Adams: Szatguru kontra álguru - 18. átirat

Szatguru kontra álguru


18. átirat
1990. október 25.

    Robert: (a felvétel hirtelen elkezdődik) Rendben, nos. Azzal együtt, hogy ma csak néhány ember jött el. Beszélgessünk, arról, hogyan viszonyulnak egymáshoz a szatguru és az álguru. Sok hívást kapok, és azt kérdezik tőlem, hogy valóban megszabadult ez az ember? Vagy, hogy megvilágosodott-e az az ember? Önmagára ébredett-e ez a személy? És valójában nem tudom, mit mondjak, mert nem alkotok véleményt más emberekről. De vannak jelek, három alapvető jel, ami alapján egy mestert valódinak vagy hamisnak tekinthetsz. És ebbe fogunk most egy kicsit belemenni. Segítségetekre lesz, hogy tisztába kerüljetek ezekkel a dolgokkal. Csak tanítványaimmal és rajongóimmal beszélek ilyen dolgokról. Mivel annak tartalak benneteket, ezért meg fogjuk ezt beszélni.

    Az első dolog, amiről tudnotok kell a következő: miért tekintesz hitelesnek valakit a tanítása szerint? Saját tanítása van, vagy szent könyvek alapján tanít? Nincsenek új tanítások. Ha egy tanító azt mondja neked, hogy: „kinyilatkoztatásban volt részem, felvett egy repülő csészealj, és elvitt egy messzi galaxisba, ahol beavatásban részesítettek, és azt mondták, térjek vissza, és mentsem meg a földet. És adtak egy mantrát, amit meg akarok osztani veletek, bla, bla, bla, bla, bla, mondd ezt huszonötször, és megvilágosodsz.”

    Ha tehát egy tanító ilyesmit mesél nektek, legyetek óvatosak! Ha egy tanítónak saját tanítása van, legyetek óvatosak! De ha egy tanító megerősíti, ami mindig ismert volt. Más szóval, ha egy tanító tudatja veled, hogy a szeplőtelen Én vagy. Hogy nem a test vagy, vagy aminek lenni látszol, hanem a legfelsőbb értelem, az abszolút valóság, a végső egység vagy, akkor tudd, hogy helyes nyomon vagy, mivel ez nem új tudás. Ez a tudás megtalálható az Upanisádokban, és a Védákban, és az ősi spirituális munkákban. Egy tanító sosem mondhatja neked, hogy én fedeztem fel az én saját tanításomat. Ez az első jel.

    A második jel: Ahogyan egy tanító a személyes életét éli. Informálódj, szerezz információkat! Hogyan él a tanító, amikor nem tanít? Amikor a tanítás véget ér, találkozik-e a tanító bizonyos barátokkal odakint, és elmegy-e a legközelebbi bárba, hogy igyon egy italt? Szív-e a tanító gandzsát [a marihuána egy formája]? Vagy részt vesz-e mindenféle rituálékon? Tudd meg, hogyan él a tanító! Gyakorolja-e a tanítást a tanító a napnak mind a 24 órájában? Vagy csak akkor, amikor a tanfolyamra megy? Milyen életet él a tanító? Szerezz információkat, önmagad érdekében!

    És a harmadik pont: kér-e pénzt a tanító a tanításáért? Tart-e hétvégi szemináriumokat, ahol háromszáz dollárt számít fel, és azt mondja neked, hogy egy hétvége alatt meg fogsz világosodni? Légy óvatos! Egy valódi tanítás soha nem kerül semmibe, mindig ingyenes, mindig, és sosem esik szó pénzről. Ez akkor is igaz, ha a bölcs mindennel felhagy, hogy tanításban részesíthessen másokat. Így az ő tanítványai és rajongói viselik neki gondját. És ez a szívükből jön. De soha senkitől nem kér pénzt személyesen. Kérhet segítséget egy baráttól, vagy másvalakitől, de sohasem önmaga számára. Ezeket a dolgokat kell tanulmányoznod! Hogy felfedezd, mi valódi, és mi nem az. És az önmegvalósításnak két alapvető princípiuma van. Az egyik az átma vicsára, az önkutatás, és a másik a bhakta, az odaadás, vagy önátadás. Ezzel a két módszerrel lehet felébredni.

    Az első módszer, az önkutatás a legjobb, de önátadás is az. Az önkutatásban azt próbálod megérteni, ki vagy te valójában, feltéve a kérdést önmagadnak: „Ki vagyok én? Ki ez? Mi a valóság?” Ezeket a kérdéseket intézve önmagadhoz lemész a valósághoz, és felfedezed az igazságot, ami mindig is voltál. Az én követésével, az Én megértésével, és az Énben való időzéssel végül elkergeted a sötét felhőket, és újra ragyogsz, mint ahogy azt mindig is tetted.

    A második módszer az önátadás, ahol teljesen átadod magad Énednek, amely Isten. Azt mondva: „Ne az én akaratom, hanem a tied”, és felismerve, hogy Éned Isten. Éned az abszolút valóság. Éned az, amit kerestél mindezen évek során. Éned a tanítód. Éned a gurud. Éned a végső valóság. Semmi más nincs, csak az Én. És elkezded ezt érezni. És valóban akarod, jobban, mint bármi mást az életben. Aztán mindent megteszel, amit kell, hogy egyre mélyebbre merülj önmagadba, és felfedezd saját valóságodat.

    Tehát tegyük ezt most meg.

    Hunyjuk be a szemünket, és ha valóban meg kívánsz térni, ülj csendes meditációban, és lásd a tökéletes valóságot bensődben. Mert téves gondolatok csupán hibás szokások miatt jelennek meg. És a kelő nap előtti reggeli harmathoz hasonlóan, tökéletesen ki tudjuk azt küszöbölni a jóságos fény és bölcsesség révén.

    Ki vagyok én? Semmi más nem vagyok, mint az Én. Ki az Én? Én Vagyok. Ki az Én Vagyok? Abszolút
tudatosság. Ki az abszolút tudatosság? Semmi más, mint az Én. Hogyan ismerem meg az Ént? A csend révén. Hogyan érem el a csendet? Az Én megismerésével. Még egyszer, hogyan ismerem meg az Ént? Minden más tagadásával, és a valóságban időzéssel. Hogyan időzök a valóságban? Testként csendesen maradva. És sohasem volt testem. A test megjelenése optikai illúzió. Én a testen túli, megjelenésen túli, gondolatokon túli, szavakon túli vagyok. Én az elpusztíthatatlan Én vagyok, vagyok, aki vagyok. Szat-csit-ánanda – lét, tudat és üdvösség vagyok. Nem most, hanem életem minden pillanatában, sőt amikor tudatában sem vagyok. Akkor is, amikor érzéseim megsérülnek. Akkor is, amikor lehangoltnak érzem magam. Mindig szat-csit-ánanda vagyok, minden helyzetben és minden feltételek mellett.

    Az Ént tűz nem égetheti, víz nem fullaszthatja. Az Én állandó, változatlan, örökkévaló, csendes, békés, boldog. Az Én tanúja az összes cselekedetemnek. Mégsem avatkozik közbe. Transzcendentális, és egyúttal minden más is. Az Én olyan, mint egy ön-tartalmazó tükör. A képek a tükörben vannak, de nem hatnak az Énre. A képek nem befolyásolják az Ént. Hanem mindig világos, ragyogó és szabad.

    Mert az Én olyan, akár az villanyáram. A villanyáram átfolyik a vezetékeken, és működteti a rádiódat, a tévédet, a kenyérpirítódat, de te csak a tévét és a kenyérpirítót látod. De te csak a tévét, a kenyérpirítót és a radiátort látod. A villanyáramot nem látod. Az Ént ugyanígy nem látod, de az Én áthat minden dolgot, és én vagyok az. De mint az Én, áldás vagyok a világra nézve. Csupán mert létezem, a nap süt, a virágok virágoznak, az ételneműk gyarapodnak, az állatok születnek, minden funkcionál. A cselekedetek a létezésem miatt mennek végbe. Hálás vagyok ezért a tudásért. De a világ miattam létezik. Amikor alszom, a világ nem létezik, de én még mindig létezem. Emiatt vagyok nagyobb, mint a világ. Én az Én vagyok.

    Vagyok, ahogy mindig voltam, mindig leszek, és sohasem szűnök meg létezni. Színtiszta tudatosság, abszolút valóság vagyok. Tudom, hogy amilyen mértékben elcsendesítem az elmémet, olyan mértékben fogok ragyogni abszolút létezőként, mérhetetlen valóságként, színtiszta értelemként. Az elme elcsendesül, és tudja, hogy az én vagyok Isten. Mivel nincsenek többé gondolatok irányomban. Nincs többé múlt és jövő. Most csak az örökkévaló létezik, amelyben élem a mozgást, és bírom a létemet. És abban most ébren vagyok.
 
   A csend ékesen szól. A beszéd tudatlanság.

    (Csend)

    Om, shánti, shánti, shánti, shánti, béke.

    Valaki felhívott ma délelőtt, és azt kérdezte: „A médium az bölcs?” És visszakérdeztem: „A nappal az éjszaka?” Ahogy a nappal nem éjszaka, úgy nem bölcs a médium sem. A médium a viszonylagosság síkján mozog. Ha tíz médiumot beteszel egy szobába, és felteszel egy kérdést, tíz különböző választ fogsz kapni. Ha tíz bölcset beteszel egy szobába, és felteszel kérdést, ugyanazt a választ fogod kapni. Mivel egy igazság van, és a bölcs arra az igazságra van hangolva. Így csak egyetlen választ kaphatsz tőlük.

    Az egyik találkozónkra eljött egyszer egy médium, és adni akart nekem egy olvasást, mire azt mondtam: „Rendben.” Ekkor azt mondta, „Robert semmit nem látok benned.” Erre azt mondtam: „Köszönöm.” És pár hónappal később egy másik médium is adott nekem egy olvasást. És azt mondta: „Robert, te egy messzi bolygóról jöttél, és emberek hoztak ide arról a bolygóról évszázadokkal ezelőtt. Majd megérintették a fejedet, és ettől elfelejtettél mindent. Így most körbe-körbe jársz, kérdezgetve: „Ki vagyok én?” Próbálod kitalálni, honnét jöttél. Erre azt mondtam: „Köszönöm, és nem köszönöm .”

    Csatornázók, médiumok mind ugyanaz a kategória. Amikor egyetlen csatornázó sincs, honnan jön a hatvanezer éves öregember? Ki teremtette őt? Ne ilyen dolgokba kapaszkodj! Maradj az úton, amelyen jársz, középen! Ismerd fel az igazságot Énedről, és válj szabaddá! Valamilyen kérdés ezzel kapcsolatban?

    SN: Robert, amikor azt mondod, hogy: „Ülj a csendben, hogy megtaláld az Ént”, a gondolatok folyója természetszerűleg folyik, de rendjén való azokban a gondolatokban ülni, és csak figyelni?

    R: Amikor a gondolataidat figyeled, a csendben ülsz. (SN: Tehát rendben van?) Tökéletesen. (SN: Akkor is, ha minden nap ülsz, és a gondolatok még csak nem is lassulnak, vagy valami? De rendben van, mert még önmagadban ülsz?) Amíg nem azonosulsz a gondolatokkal, hagyod azokat jönni és menni. Amíg a gondolatok figyelője tudsz lenni, addig a csendben vagy. (SN: Mi van, ha nem tudok?) Akkor az vagy, aki vagy. Akkor ember vagy, a test vagy, az elme vagy. (SN: Vagyis ha nem tudod végezni a gyakorlatot, mit csinálsz?) Megkérdezed: „Kihez jönnek ezek a gondolatok?” És rendre leütöd őket. Megkérdezed önmagadat, minden gondolat érkezésekor: „Kihez jön? Honnét jött? Ki révén született?” (SN: És ha belefáradsz?) Akkor figyelj újra, térj vissza a figyeléshez! (SN: De nem kell érezned?) Ne érezz semmit! (SN: Tudod, mintha nem érnél el semmiféle haladást?) Ellenkezőleg. (SN: Minthogy a gondolatok nem hagyják abba az áramlást, ez nem az idea?) Nem, nem az. Akkor van haladás, amikor képes vagy a gondolataidat az Énbe olvasztani. És a gondolataidat a megfigyelésükkel olvasztod az Énbe. Minél többet tudsz megfigyelni, elméd annál kevesebbet fog gondolni, és el fog kezdeni lassulni. Szóval kapd el magadat újra és újra! (SN: Tehát nem a gondolataid megállítása a cél?) Nem tudod abbahagyni a gondolkodást egyszerre. De ahogy figyeled őket, a számuk egyre kevesebb és kevesebb lesz.

    SG: El fog jönni egy pont, ahol nem lesznek megállítandó gondolatok?

    R: Természetesen. Az a végső eredmény, az az önmegvalósítás. Amikor nincsenek gondolatok, az elme üres, senki sincs otthon.

    SK: A megvalósítás az, amikor egy gondolat sem állandó vagy továbbgondolt?

    R: Ha valóban nincsenek gondolatok, az állandóvá válik. Ha valóban nem gondolkodsz, az egy állandó út. (SK: De az igaz, hogy az ember kezdetben rövid idő intervallumokra éri el azt az állapotot?) Az emberek különbözők. Egyesek egyből meg tudják csinálni, másoknak eltart egy ideig. De ha meg akarod valósítani önmagad, az összes gondolatnak meg kell szűnnie. És az összes gyakorlat azért van, hogy az elme abbahagyja a gondolkodást. A gyakorlatok azért van, hogy leállítsák az elme gondolkodását, elnémítsák, lecsendesítsék. Amikor az elme némává, csendessé, nyugodttá válik, akár egy mozdulatlan tó, akkor az Ént tükrözi vissza. Az elme a szívben pihen, te pedig megtalálod a békét, ami a valóságos természeted.

    SH: Kinek kellene leállítania a gondolatokat?

    R: Senkinek. Maguktól leállnak, amikor leállítod a gondolkodást. (SH: Amikor leállítom a gondolkodást?) Akkor a gondolataid saját maguktól leállnak. (SH: Ki állítja le a gondolkodást?) Nos, a gondolataid továbbra is fennmaradnak. (SN: Mm?) A gondolataid tovább zajlanak. A megállás önmagától következik be. (SN: Önmagától áll le. Senki sincs, aki leállítsa?) Senki sincs, aki leállítsa. (SN: Akkor, ha létezik valaki, aki leállítsa, akkor...) Akkor meg kell szabadulnod attól a valakitől. (SN: Az a valaki, aki...) Az okozza. (SN: Az illuzórikus valaki?) Annak a valakinek kell távoznia. (SN: Ó, akkor önmagukkal összhangban állnak le.) Önmagukkal összhangban. (SN: Nyilvánvalóan senki sem állíthatja le őket?) Nem, minél keményebben próbálod, annál több gondolat jön. Ezért csupán hagyj fel a próbálkozással! Csak pihenj Énedben!

    SH: Ki ez a te, amire mindig hivatkozol, hogy adja fel a próbálkozást? (R: Az én.) Az az egy és egyetlen Én, amely próbálkozást csinálja?

    R: Nem, az Énnek semmit nem kell próbálnia, mert az Én csak van. (SH: Ki csinálja a próbálkozást?) Senki. (SH: Ennek dacára próbálkozás van jelen. Emberek próbálják leállítani a gondolataikat.) Amit gondolnak, olyan, mint egy káprázat. Hisznek egy olyan valaki létezésében, aki gondolkodásra készteti őket. De ahogy test nincs, úgy elme sincs. (SH: Ez olyan, mint az árnyékbokszolás.) Pontosan. Nincs test, nincs elme, nincs senki, hogy gondolkodjon. Az egy káprázat. De valóságosnak tűnik, akár a hipnózis. Mint az ég kékje. Mint lenézni a vasúti vágányokra, és befordulni egy vágányon. Csupán érzékcsalódás. Olyan, mint a sivatagi délibáb. Ugyanazok. Senki nincs, hogy gondolkodjon. (SH: (nevet) Biztosan közkeletűen tartjuk életben azt a káprázatot.) Mert elutasítod a feladását. (SH: Akár egy egész nap működő szivattyú-dugattyú, ami arra késztet, hogy használd az elmédet.) Az elme nem meri elengedni, mert el fogja veszíteni az identitását. (SH: Miért kellene félnie, az a szabadságod.) Persze, de az elme hozzászokott a mindennapi történésekhez. (SH: Milyen elme?) Az elme, amellyel nem rendelkezel. (nevetés) (SH: Jól szólottál.) De a legtöbb ember nyilvánvalóan azt hiszi, hogy van elméje. (SH: Igen.) És mindenféle bajt magukra zúdítanak, mert megpróbálják leállítani. (SH: Nem dolgozik.) Nem. (SH: Ez csak a leállítást erősíti.) Pontosan. (SH: A jó öreg híres ego.) Mi az ego, amiről beszélsz, mi az ego? (SH: Az illúzió, hogy minden vagyunk, hogy minden alatta működik.) Ez azért van, mert amikor szavakat használsz, korlátozottá válnak. Azt kell mondanod, hogy te, nekem, enyém, ego, elme. (SH: Ilyen a nyelv felépítése.) Persze. (SH: A nyelv az illúziónak megfelelően épül fel.) Pontosan. (SH: Túlságosan rosszul.) Jobban járnánk, ha mindannyian süketnémák lennénk. (nevetés) Tényleg.

    SK: Mi van az agyi funkciókkal?

    R: Az agy a test része. Ha nem vagy test, nincs agyad.

    SK: Igen. Aztán le kell mennem egy viszonylagos szintre, mert abszolút szinten nincs cselekvés, pedig viszonylagos szinten megkért valaki, hogy másoljak le neki néhány szalagot. Így hát veszem a szalagokat, hazaviszem, lemásolom őket, felhívom az illetőt, és megbeszélem vele, hogy átadom neki a szalagokat. (R: Jó, jó, tartsd ezt fenn.) (nevetés) Vagy egy másik példa, valaki, aki fejleszti az agyát, az elméjét, hogy használhatóbbak legyenek a világban? (R: Használhatóbbak, mire?) Talán nem számít, de mondjuk a célkitűzései spirituálisak.

    R: Emlékezz, hogy a tested meg fog tenni mindent, amit megtenni idejött, tetszik vagy sem. (SK: Az agy tevékenységével összhangban?) Természetesen. Neked egyáltalán nem kell törődnöd mindezzel. (SK: De, lehet valaki gondolat nélküli, és mégis megnyilvánul és tevékeny?) Határozottan, persze. (SK: Akkor, ha az ember egy éves, még csak nem is tervez, akkor is jól fogom csinálni?) Pontosan. (SK: Akkor mi történik?) A tested mindenképpen csinálni fogja.

    SK: Csak csinálja. Úgy látszik, kell lennie egy gondolat folyamatnak, mint amikor fogod az autód kulcsait, a zsebedbe teszed és elmész.

    R: Ki látja így? Az egód. (SK: Igen, tehát ez tud mindenféle gondolati folyamat nélkül zajlani?) És jobban el fog készülni, mint amikor gondolkodsz. (SK: Mit tanácsolsz, milyen könyvből jussak segítséghez bizonyos módon?) Van egy titokzatos erő, amely gondját viseli mindennek. (SK: Vagyis elvégzésre kerül minden gondolat nélkül.) Minden elvégzésre kerül gondolatok nélkül. (SK: Amikor olvasol, vannak gondolatok?) Minden jobban el lesz végezve, mint ahogy valaha is végezheted. Ez az, amit a teljes önátadáson értek. Hagyj rá mindent Énedre, és feledkezz el mindenről. Ez nem jelenti, hogy a cselekvés abba fog maradni. A cselekvés folytatódni fog, de te nem leszel a részese. (SK: A könyv olvasás cselekvése során, úgy látszik, mintha lenne gondolat?) Kinek látszik úgy? (SK: Nekem.) Ki vagy te? (SK: Én a te szolgád vagyok.) (nevet) Úgy látszik, de úgy vélem, hogy nem tudom.) Akkor ne is próbáld megtudni, csak próbálj Éned lenni, és úgy legyél Éned, hogy csendben maradsz, nem pedig gondolkodsz, gondolkodsz, gondolkodsz.

    SH: De a megvilágosodás állapotában gondolatok is vannak továbbra is, épp úgy, ahogy testi cselekvések is vannak továbbra is?

    R: Ideiglenesen továbbra is vannak, majd eltávoznak. (SH: Nem fagy meg az elme, és sosem funkcionál újra?) Nem. Az elme spontán folytatódik. (SH: Igen, ami magában foglalja az összes gondolatot, ami előfordulhat.) A gondolatok jönnek, és azonnal eltávoznak. (SH: Igen, és senki nincs, aki dolgozna bármelyikükön.) Így van, pontosan.

    SK: És ezt neveznénk gondolatmentességnek? (R: Igen.) Szóval ez valami leírhatatlan, valami vagy semmi.

    R: A dnyání mindig a jelenre összpontosít. A dnyání számára nincs múlt vagy jövő. Olyan ez, mint ahogy Henry mondja, a gondolatok egy pillanatra jönnek, aztán mennek, jönnek és mennek, jönnek és mennek. (SK: És ezt neveznénk gondolatmentességnek?) Nincsenek gondolatok, semmi nem tartja őket. (SK: Akkor ez megmagyarázza.)

    SN: Robert, amikor az elején a bölcsekről beszéltél, és azt mondtad: „Értsd meg, mit tesznek az életükkel!” Ha kimennek, és elszívnak egy gandzsát (nevetés) vagy amid van. Igaz, hogy Ráma Krisna ópiumot szívott?

    R: Nem, ez csupán egy mendemonda. (SN: Nem igaz?) Nem. Tudod, ki talál ki ilyen történeteket? Az ópiumszívók. (nevetés) (SN: Amikor először hallottam nagyon furcsállottam, azt mondtam, nem úgy hangzik, mintha igaz lenne.)

    SH: Akkor hallottam erről először, amikor Ráma Krisnába beavatást nyertem, amikor a Madona Society-ban laktam.

    R: Ó igen. Ott mindenféle különös történetek keringenek emberekről. Az álguruk színezik ki az ilyen történeteket, a kábítószer szívás igazolására. Igaz, hogy Indiában Szádhuk ezreit találod, akik gandzsát szívnak, de ők semmik, sehol sincsenek.

    SN: Az elején, amikor a kutatásról és az odaadásról beszéltél. Abban a tájékoztatóban, amit az utolsó tanfolyamon kaptunk, amit Bob vett fel San Diego-ban. (R: Ó igen.) A cikkben áhítatos kutatásnak nevezték. Azt gondoltam, hogy ez valóban szép út annak megtételére. És volt valami, ami megfogott a cikkben, azt mondta, hogy: „Szeretned kell az Ént, hogy az Énné válj, és ez az igazi bhakti.” És én úgy vélem, hogy amikor az Én szeretetére gondolunk, nem puszta rajongásra gondolunk, mint amikor szeretem ezt a rádiót például. A szó igazi értelmében vett szeretetet jelent. Szeresd minden másnál jobban, és azt gondolom, ha az Ént, a mi Énünket, minden másnál jobban szeretjük, akkor meg fogjuk találni az Ént.

    R: Ő nem azt érti az én szeretete alatt, mint aminek az látszik. (SN: Persze.) Szeretni az Ént, ami valójában vagy, azért, mert az vagy, ami vagy. Az ilyen szeretet hozza ki azt. (SN: De nem lehet megtalálni az Ént olyan mértékben, amilyen mértékben szeretjük azt?) Nos, nem tudod megtalálni az Ént, mert soha nem is veszítetted el, hanem az történik, hogy amikor kezdesz szeretni, kezdesz kinyílni. És az összes burkod, az összes, mondhatni a burkolatod elolvad, szertefoszlik, és te megint ragyogsz, mint ahogy mindig is tetted, ez minden.

    SK: Mi van, ha valaki egészen magas szinten gyakorolja a bhaktit, és egy eléggé magas állapotba jut, majd a vonal mentén valahol, más emberekkel való társaság révén talán, akik nem végeznek spirituális gyakorlatot, vagy talán egy másfajtát végeznek, valahogy kétely támad az illető személyben, és tudom a választ a kérdésre, de...

    R: Ha valóban magas állapotba jutsz, abból sohasem fogsz kikerülni. (SK: Igen, ha az eléggé magas lenne, semmi nem tudná lehúzni az embert.) Persze, pontosan. (SK: Ha olyan állapotba jut valaki, ahonnan még lehúzható, és ez fokozatosan meg is történik idővel, akkor úgy látszik, mivel az állapotot elérte, amint megtisztult attól, ami abban a viszonylatban történt, vissza tud gyorsan térni abba az állapotba, amiben volt?) Nos, sosem voltál abban az állapotban, mert ha a magasabb állapotban lettél volna, ahogy mondtam, az sohasem távozna. (SK: Én csak egy olyan állapotra gondolok, amely csak valamivel magasabb, mint az enyém. (mint a személyes én)) Biztosan gyenge volt a gyakorlatod. (ismétli) Mert ha a gyakorlatod valóban erős, akkor azt semmi nem elveheti el. De ha visszaesel, kapaszkodj fel újra. Állj fel, porold le magad, és próbáld meg még egyszer. Ez minden, amit tehetsz.

    SH: Robert, a te, amire utaltál, az igazi Én kell, hogy legyen. Az általad címzett igazi Én nem az ego?

    R: De igen. Az igazi Én. Mivel csak az igazi Én létezik, miért gondolnék valami másra? De ezért emlékeztetlek benneteket mindig a kereső, a tanítvány és a rajongó közötti különbségre. A kereső olyan személy, aki még nem találta meg az utat. Ők találkozóról találkozóra, különböző tanítókhoz, különböző tanításokhoz mennek. A szufitól a buddhizmushoz, a buddhizmustól a hinduizmushoz, a hinduizmustól az advaitához, és így tovább, és soha sehová nem érnek el. Ezek a keresők. A tanítvány olyasvalaki, akinek van útja, de még mindenféle különböző tanítókhoz szaladgál, ugyanazon az úton. És mindegyik tanító másképpen magyaráz. Így nem érhetnek el sehová. De a rajongó olyasvalaki, aki beleolvad a tanítóba, és bensőjében magává a tanítóvá válik. Mert egyetlenegy tanító van, és az az Én. És elkezdi felismerni, hogy a guru, az Én és a tanító egyek. Ezek egyetlen személy, és az önmaga. És önmaguk rajongójává válnak, mert csak egyetlen Én létezik. Tehát próbáld kiszámítani, ahol bejössz. Ahol tartasz. Mihez kezdesz tanítással? Emlékezz, amikor túl sok könyvet olvasol, összezavarodsz, mivel minden útvonal különbözik egy kicsi. Igaz, hogy mindegyik ugyanahhoz a célhoz vezet, de a metodológia különbözik. És emiatt összezavarodsz. De ha rendületlenül kitartasz valamelyik út mellett, akkor a dolgok gyorsabban történnek, a tapasztalataid jobbak. Mit gondolsz erről?

    SG: Akkor lehet mondani, hogy a csend megsemmisíti a metodika iránti szükségletet? (R: Persze.) Ez minden metodikára igaz? (R: persze. Az a végső igazság.)

    SK: Tehát valóban el fogod érni az igazságot. (R: Ha mit fogsz?) Valóban el fogod érni az igazságot. (R: Igen, persze.) Csendesítsd le az elmét, és semmi több? (R: Ha valóban a csendben tudsz maradni, akkor ez minden, amire szükséged van.) Az valóban az igazi csend.

    R: De vannak tanítók, akik mindenféle tanításokba, ókori civilizációkba, kabbalába, egyiptomi tanításokba stb. is belemennek. Ezek mind érdekesek, de nem vezetnek megvilágosodáshoz, csupán jó történetek. És ezért attól függ, hogy mi érdekel. A szabaddá válás érdekel még ebben a földi életben, vagy tovább akarod játszani a játékokat? Rajtad múlik.

    SN: Robert, kapsz egyáltalán valamit valójában a könyvekből?

    R: Valójában semmit, de viszonylagosan igen. Mert egy könyvnek arra kell késztetnie téged viszonylagosan, hogy csinálj valamit. (SN: Hogy vegyek egy másik könyvet. (nevetés)) Igen, sajnos ez igaz. (SH: Olyan, mint egyfajta függőség.) Igen, igazad van. Ez olyan, mint a drogok.

    SN: Arra gondolok, hogy magamra tudok nézni, és ahogy mondtad, a világ összes könyvét elolvastam, és össze tudom hasonlítani magam a tíz év előttivel, és hasonlítok a tíz évvel ezelőttihez. És azt tudom folyton mondani, hogy: „Ez a legnagyobb könyv, ez a legújabb, ez a legnagyobb, ez az egyetlen könyv.” De most, csak nemrég ismertem fel, hogy könyvek révén egyedül ítéletnapig olvashatsz. És azt hiszem, hacsak nem csinálod, amit a könyv mond, és felismerem, hogy csak a saját tudatosságomban való ülés által érhető el haladás. Egyáltalán nem a könyvek olvasása által. A könyvek olvasása által valójában izgatottá válik az elme, és ez épp az ellenkezője annak, amit akarsz. (R: Ez igaz.) Azt hiszem, a legjobb, amit a könyv mondhat, hogy csukd be a könyvet, és zárd le az elmét. Nagyszerű könyv! És valójában még tanító is, kapunk valamit a tanítóktól egyáltalán, vagy amit kapunk, azt belülről, az Énünktől kapjuk?

    R: A tanító csak rámutat, hogy az Én vagy. Rámutat az útra, ami ahhoz vezet, hogy ki vagy valójában. (SH: De lehet a tanító erőteljes útjelző?) Bizonyos mértékig igen. (SH: Te az vagy?) Nem tudom.

    SK: De a tanító nyilván sokkal több, abban az értelemben, hogy ízelítőt tud adni abból a tanítvány számára, vagy az csak a tanítóból sugárzó jelenlétben van? (R: Mindenkié különböző).

    (a szalag hirtelen indul, kérdéssel)

    SH: ...állítólag együtt élni ezzel a pátriárkával, és Santa hallotta a felolvasott szutrák egyikét, és az az volt. Nem tudom, igaz-e, de így szól a történet.

    SK: Ismered a történetet, amelyen a tanító fogta a könyvet, és fejbe verte vele a tanítványát? (R: Persze, én is hallottam, igen. (nevetés) Ilyen dolgok lehetségesek.)

    SN: Nos, mi tudjuk, mire valók a könyvek.

    SH: Az elme elcsendesítésére. Ha elég erősen a fejedre ütsz, elcsendesedik az elme. (nevetés)

    R: Így van. (nevetés)

    SK: Az tehát probléma, ha a tanuló látja, hogy a tanítók elérhetők az által, hogy együtt ülnek a szobában a tanítóval, és összekeverik mindezzel az energiával, az apró probléma, ami felmerülhet, hogy ez kivetítésre kerül. Más szóval, a tanítvány önmagán kívül látja, jóllehet abból a forrásból terjed szét mindenüvé. (R: Mindez segít.) Igen, sokat segít, de mégis csak kivetítés, nem? (R: Mindez segít, tőled függ.) Ha kivetítem, hogy a forrás itt van, és ott vége van, és távolságot észlelek, akkor az nem olyan kívánatos, mint az én-vagyok.

    R: Nagyon alázatosnak, nagyon együtt érzőnek kell lenned. Amikor alázatossá válsz, és átadod magad a tanító jelenlétének, akkor dolgok kezdenek történni. Tehát nagyon alázatosnak kell lenned, nagy szeretet kell, hogy legyen benned. Ha pedig nagy benned a tanítód iránti szeretet, akkor az a te Éned. Nos, természetesen ez ugyanaz a dolog.

    SK: Vagyis az az idea, hogy az embernek annyira át kell itatnia magát, vagy meg kell szilárdulnia az Én felismerésében, hogy mindig a tanítóval van, bárhová megy. Más szóval, a szatszangon megértett dolgok mindenhová elkísérnek.

    R: Nos, ami engem illet, Ramana Maharshi még mindig él, énemként. Mert a jelenléte beágyazódott a tudatosságomba. Csak egyetlen tudatosság van.

    SN: Ramana Maharshi jelenléte különbözik bárki más jelenlététől?

    R: Attól függ, az én esetemre gondolsz? Az ő jelenléte mindenütt jelenvaló.

    SK: Az adnyání számára ez más, igaz?

    R: Igen, a jelenlét mindenhol van, de képesnek kell lenned felvenni azt. (SK: Ha az ember valamilyen okból felveszi, akkor fogékonnyá válik rá, hogy folyton felvegye, vagy...) Nincs dolgod vele. Az odaadásod miatt történik meg. (SK: Rendben, amely esetben...) Abban az esetben felveszed. (SK: És az az.) Ez minden, amire szükséged van. (SK: És engedd el, hadd távozzon, aztán hogyha a szituáció vége tér, csak hagyod, hogy távozzon, és csak folytatod a gyakorlásodat.) Soha többet nem gondolsz rá. Csak azzá válsz. A gyakorlássá válsz. (SK: És a tapasztalat, mondjuk, valaki tapasztalja Ramana jelenlétét, akkor egyáltalán nem kell gyakorolást végeznie?) Egyáltalán nem kell. A gyakorlás végez téged. (SK: Rendben, ó értem, az a jele az elvégzett gyakorlásnak.) Igen. (SK: Vagyis az ember csak folytatja a gyakorlást, és az folytatódik, így megengedi a gyakorlásnak, hogy az őt végezze, és nem aggódik miatta, vagy gondolkodik róla.) Csak végezd, és meglátod, mi történik! Hagyd megtörténni! (SK: Hagyjam megtörténni, vagy csináljam?)

    R: Hagyd megtörténni, és figyeld önmagad! Ez Isten kegyelméhez hasonló. Isten kegyelme mindenütt elérhető. A levegőben van, de bizonyos emberek veszik azt. Azok, akik rá vannak hangolódva, olyanok, mint egy rádióállomás, a vételhez finoman az állomásra kell hangolódnod, különben statikussá válsz. Így az adnyáník statikussá válnak, ellenben a dnyáník finoman ráhangoltakká. Ez minden.

    SH: És a finomhangolás spontán, csak úgy magától bekövetkezik?

    R: Az előző életek korábbi szádhanái miatt következik be. Emiatt tűnik spontánnak a bekövetkezése. (SH: Mm.) Kiérdemelted valamikor. (SH: De nincs senki, aki tenni tudna érte valamit?) Nincs. (SH: Csak úgy az fog soron következni?) Igen. (SH: Meghosszabbítja a gyötrődést.) (nevet) Igen. (SG: Azért mondható spontánnak az előfordulása, mert valójában nincs korábbi élet?) Valójában nincsenek korábbi életek, természetesen. Valójában semmit nem próbálsz elérni. (SG: Rendben.) De fel tudod ezt fogni? Ha fel tudod fogni, akkor nincs mit mondani. Lásd, erre gondolok, amikor azt mondom, hogy túl sok könyvet olvasunk. Mindenféle utakat memorizálunk, ékesszólóan tudunk beszélni buddhizmusról, dnyánáról, megvalósulásról, és magunkon mégsem tapasztaljuk sohasem. Csak beszélünk róla, és beszélünk róla, és beszélünk róla. Tehát amikor ezt tesszük, el kell magunkat kapni, és le kell ezt állítanunk. És fejlessz ki teljes alázatot, szerető jóságot, teljes önmegadást! Aztán minden történni fog a saját akaratából.

    (szünet a felvételen, majd Robert folytatja)

    R: Nem vagyok a test. A légzéseddel együtt végezd! Lélegezz be, közben tedd fel a kérdést önmagadnak: „Ki vagyok én?” Mielőtt kilélegeznél, mondd: „Abszolút valóság vagyok.” És kilégzés közben mondd: „nem vagyok a test.”

    (csend, aztán Robert folytatja)

    Shánti om béke. Hogy érzed magad? Túl sok a meditáció, vagy már hozzászoktunk? (SK: Ülésként ugyanaz itt, akár van meditációs időszak, akár nincs.) Lesz, hogy hat órán keresztül fogom csinálni. Fel vagy rá készülve, Henry? Fel vagy készülve, hogy hat órán keresztül csendben ülj? (SH: Kétlem. (nevetés) Egy vagy két óra még rendben van, de hat óra, az sok nekem – nos valószínű, hogy tudnék.) Biztos vagyok benne, hogy tudnál. (SH: Csak még nem csináltam.) Csak feledkezz el a te testedről, és válj elmerültté!

    (hibás felvétel, majd Robert folytatja)

    R: Azt gondolják, hogy távozniuk kell, és elmennek. (SK: Egy nap nekem is távoznom és mennem kell, szereztem egy macskát, hogy figyeljen.) Az elme addig erős, amíg azt hiszed, hogy valahová menned kell. Megteremted a saját mennyországodat és poklodat, és az az, ahová mész. (SK: Tehát nem kell mennünk sehová, he?) (nevetés) Igaz, hogy nem fogunk menni sehová?) Kerülhetsz tisztítótűzbe. (SK: Vagyis oda fogunk kerülni?) Miért kerülnél oda? (SK: Lehet, hogy sehová sem megyek, úgyhogy lehet, hogy az lesz a tisztítótűz.) De a sehol az mindenhol. A sehol az üdvösség, tudatosság. A valahol az sehol. Úgy beszélsz a seholról, mint valamilyen helyről. De a valódi sehol az üdvösség tudatosság. Egyesek a testükben akarnak élni évezredekig, mások pedig el akarják hagyni a testüket azonnal. (SK: Egyesek kövérek akarnak lenni, mások pedig soványak.) Így van. (SK: Lehet, hogy csak el kellene osztanunk az egészet egyformán.) Így hát igazuk van a baptistáknak meg a fundamentalistáknak, akik hisznek a mennyországban és a pokolban, mert létrehozták azt. Oda fogsz menni, amiben hiszel. Ügyelj tehát a gondolataidra!

    SK: Elmentem, megnéztem Ramana könyveit. Minél tovább nézem őket, annál inkább csak a képek miatt nézem. Láttam egy könyvet színes képekkel. (R: Ó, valóban?) Nagyon eltalálták. Nézegettem, és rájöttem, hogy formattálták, és megnéztem a többiek képét, akik látogatóba mentek hozzá, és rájöttem, hogy az egy másik szervezet csupán. (R: Mm.) Érdekes. (R: Az.) Ez a kedvenc fényképem. (R: Jó kép!) Ez az egyik hegyi ösvényen készült, ahol sétálni szokott. (R: Ó, valóban?)

    (felvétel szünet, Robert tovább folytatja)

    R: Nincs  változás, minek kellene változnia? Csak a viszonylagos világ változik. (SK: És annak nincs hatása rád?) A tudatosságnak semmi köze hozzá. A tudatosság állandó. Mi tudná megváltoztatni? Az mindennek az eredete. (SK: Mit kellene tenni, ha az ember izgatottá válik belül?) Belül? (SK: Igen.) Énekelj! Igen, énekeld ki, örülj! (SG: Engedd megtörténni! SK: Az izgatottságot?) Persze, az jó. (SK: Folytatódhat belül?) Ne tartsd magadban, ki fog törni. Szét fogsz robbanni. Tele lesz a darabjaiddal a szoba. (SK: Időnként hajlamos vagyok bármitől izgalomba jönni, amit az ember spirituálisan csinál, mert ez valami fajta nyugtalanság, izgalom, hogy beteljesítem-e azt a világi tevékenységben, vagy sem.) Igen, az igaz, vagy tudsz mélyeket lélegezni. (SK: Igen.) Vagy vehetsz egy hideg tusfürdőt. (SK: Akkor lehet, hogy még izgatottabbá válsz.) Nem, a hideg zuhany mindent lelassít. (SK: Vagy máskülönben próbáld újrahasznosítani azt vissza önmagunkba.)

    (a tanítványok Ramana fényképeit nézegetik)

    R: Ő úgy néz ki, akár egy nyugati, nem? (SG: Három részes öltönyt visel.)

    SK: Tanítóm tanítója, meg kell, hogy mutassam neked az egyik képét, ahol feláll... (felvétel szünet, majd a tanítvány folytatja) ...még ha nem alakul is át fénnyé, szükségszerű, hogy átalakuljon fénnyé?

    R: Nem szükségszerű, de időnként megteszi. De azt te éred el, mert elég erősen érzed azt. És amikor elég erősen érzed a jelenlétet, látod az igaz természetét, ami fény. (SN: A „fény” valójában csak egy metafora, igaz?) Igen.

    (felvétel vége) [TOC]

Kategória: Robert Adams | Hozzáadta:: nisargadattin (2013 November 01)
Megtekintések száma: 319 | Hozzászólások: 1 | Címkék (kulcsszavak): Robert Adams | Helyezés: 4.5/8
Összes hozzászólás: 1
0
1  
koszonom

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]