Főoldal » Cikkek » Robert Adams

Robert Adams: Szatszang - 28. átirat

Szatszang

28. átirat
1990. december 2.

    Robert: Jó ismét veletek lenni.

    Amíg a test-elme jelenségnek hiszed magad, addig problémáid lesznek. Nem számít, hogy hited szerint milyen problémáid vannak, nem számít, hogy azok mennyire súlyosak, amíg a test-elme jelenségnek hiszed magad, addig problémáid lesznek. Érezheted indokoltnak a problémáidat. Érezheted, hogy nem te vagy a hibás. Érezheted, hogy mindez karmikus. Mindenféléket érezhetsz, de amíg a test-elmének hiszed, vagy érzed magad, problémáid lesznek, mert a világ, amelyben élünk, ilyen – egy nem létező világ, de a legtöbbünk számára igazinak látszik. És ha a test-elmének hisszük magunkat, akkor azt hisszük, hogy a világ valóságos, azután azt hisszük, hogy Istenhez kell imádkoznunk a megoldásokért. Tesszük mindezen dolgokat, és még szenvedünk. És a szenvedés nem akkor fog megszűnni, amikor Isten meghallgatja az imát, hanem amikor ráébredsz saját léted igazságára. Akkor újjászületsz egy új valóságban, úgymond, és minden jó.

    De mondhatod nekem: „Robert, nekem úgy időnként, hogy neked is vannak problémáid. Lerobban az autód, vagy fizikai tested gyengélkedik, mindig van valami.” A kérdésem hozzád: „Ki látja ezt?” Kell lennie egy látónak és egy objektumnak. Te látod önmagadat. Amikor felébredésed bekövetkezik, a világ nem változik meg. Csak másképpen látod azt, ez minden. Szert teszel egy halhatatlanság érzésre, egy isteni üdvösség érzésre, mondhatni, ahol a dolgoknak nem áll többé hatalmukban, hogy hassanak rád. Más szóval, a megvilágosodás állapotában nem létezik számodra ok és okozat. De azok, akik a világban élnek, a karmájukat élik, és mindenhol, ahová néznek, magukat látják, mert a világ, ne feledd, elméd kivetítése csupán.

    Most miféle kivetítés ez? Az állapotodtól függ, ahonnan jössz. A világra nézünk, és valami mást látunk. Minden, amit látunk, az mi magunk. Nem léteznek problémák, nem létezik semmi, nem fog létezni soha semmi. Az egyetlen probléma, amely létezik micsoda? Ki tudja megmondani nekem?

    SE: „Kuvait?” (a tanítványok nevetnek)

    Robert: Közel jársz. Amit mondani szoktam, hogy miért létezik probléma? Az orrodhoz van köze.

    SK: Ne engedd tovább a gondolataidat az orrodnál?

    Robert: Így van. Megengeded, hogy gondolataid túlmenjenek az orrodon. Ez az egyetlen oka a problémáidnak. Ha elkapod magadat gyorsan, mielőtt az orrodat elhagyná, hol a probléma? A probléma a gondolatodban van, csakis a gondolatodban. Amikor elméd lelassul, amikor a gondolkodási folyamat lelassul, hol a probléma? Nem létezik. De ha megengeded, hogy a gondolatok elhagyják az orrodat, akkor mindenféle problémák keletkeznek. Azt hiszed, hogy ez hiba, és hogy ez nem helyes, és hogy ez megsebez engem, és kételkedővé, gyanakvóvá, nyugtalanná és ijedőssé válsz, és így tovább, mert gondolkodsz. „Hogy tudnál gondolkodás nélkül létezni?” – kérdezheted. Egész jól, köszönöm. (a tanítványok nevetnek) A fáknak nincs szüksége gondolkodásra. A fűnek nem kell gondolkodnia. A világnak nem kell önmagáról gondolkodnia. Mindennek gondja viseltetik.

    Van egy hatalom, amely tudja, hogyan viselje gondját mindennek, és testednek is gondját fogja viselni, úgymond, ha a gondolkodást abbahagyod. De amíg azt gondolod, hogy „én a test vagyok”, addig a testedre neked kell gondot viselned, és figyelned kell rá, és etetned kell aszpirinnal, megfázás elleni gyógyszerekkel, és megfelelő ételekkel, és mindenféle különös dolgokat kell csinálnod vele. De tested és elméd nem a barátaid. Őrájuk az ő saját törvényeik vonatkoznak. Megkérdezett a tested ma reggel, mikor felkeltél, hogy ideje van-e a felkelésnek? Kérte az engedélyedet? Azt tesz, amit akar. Semmi dolgod a testtel vagy az elmével. Amikor elkedvetlenedsz, megkérdezi az elméd, hogy kedvetlenné válhat-e? Azt csinál, amit akar. Amikor megijedsz, kéri az elméd az engedélyedet? Azt csinál, amit akar. Amikor a tested meghűl, megkérdezi tőled, hogy meghűlhet-e? Azt csinál, amit akar. De mi dolgod mindezekkel?

    Egy hölgy hívott ma reggel Santa Cruz-ból. És azt kérdezte tőlem: „Meddig kell szatszangra járnom, hogy önmegvalósulttá váljak?” Azt mondtam neki, hogy mielőtt válaszolnék, hadd kérdezzem meg öntől: „Mit ért én alatt, és mit ért szatszang alatt?” És letette a telefont. Ki tudja, miért tett így. De ez olyasvalami, amiről beszélgethetünk, illetve beszélhetek, mivel nincs más dolgom.

    Meddig kell, hogy ’én’ szatszangra járjak? ’Én’. Meddig kell az ’én’-nek szatszangra járnia? Kell az ’én’-nek szatszangra járnia? Mi ez a megfoghatatlan ’én’? Mi a jelentése? Meddig kell az ’én’-nek szatszangra járnia? Azért nevezed ’én’-nek, mert félreérted az ént. A testtel azonosítod az ént. Ezért fogalmazol úgy, hogy meddig kell, hogy ’én’ szatszangra járjak.

    Akkor mi a szatszang? Szat jelentése létezés, az Énnel való létezés. Következésképpen ’én’ és szatszang ugyanaz. Ami azt jelenti, hogy a mindennapi tapasztalatod a szatszang. Nem egy hely, ahová elmész. Az, ahogyan az életedet éled. Az én teremti meg az elkülönülést, ahol nincsen elkülönülés. Egyetlen egész van, és te az vagy. De amíg az ’én’-t elkülöníted Énedtől, addig folyton kérdezel. [Én] beteg vagyok. [Én] boldog vagyok. [Én] lehangolt vagyok. [Én] rosszul érzem magam. Ki ez az én? Honnét jött? Honnét származik? Mi a forrása? Fedezd fel! Merülj mélyen magadba, és fedezd fel, honnét jött az én!

    Ennek egy jó módszere, hogy elalvás előtt azt mondod magadnak: „Meg fogom találni énemet, amikor reggel felkelek.” Éppen a felébredés előtt, mielőtt még gondolni kezdenél, az én az „én vagyok”-ként, tiszta tudatosságként jeleníti meg magát. Akkor kapd el! Az a legjobb alkalom, hogy elkapd. A reggeli felébredés pillanata, az a töredékmásodperc, mielőtt felébrednél és gondolkodni kezdenél, mielőtt a gondolatok jönnének a világról, az a megfelelő időpont, hogy elkapd az én vagyokot, az abszolút valóságot. Mert abban a pillanatban az pontosan az, ami vagy, a tiszta tudatosság. Azután jön egy gondolat, és betakarja azt.

    Tehát vésd ezt az emlékezetedbe! Ha elalváskor megkérdezed magadat, mondd magadnak, hogy „Holnap reggel, amint a kinyitom a szemem, azonosulni fogok a forrásommal, az én vagyokkal”, és ez az életedet, még ha csak egy másodpercre is, meg fogja változtatni. Ahogy ezt minden reggel, minden reggel, minden reggel folytatod, az ébredésed és a gondolat érkezése közötti idő egyre nagyobb lesz, a tér egyre növekedni, és növekedni, és növekedni fog, amíg képessé nem válsz rá, hogy a tudatosságban maradj. Persze akkorra már nem fog többé létezni te. Csak a tudatosság fog létezni. Próbáld ki, járj utána! Intelligens módon merülj mélyen önmagadba, és találd meg éned forrását!

    Ne fogadd el az érzéseidet! Ne fogadd el a gondolataidat! Ne figyeld magadat nyomorult érzésekkel, és nem téve ellene semmit, vagy válhatsz a tanújává. Ez szintén segíteni fog. De jobb feltenni a kérdést: „Miért érzem magamat nyomorultul?” és fedezd fel, hogy azt mondtad, miért érzem ’én’ magamat nyomorultul, ’én’. A testemmel azonosulok ’én’-ként. Ez megint hiba. Az ’én’ maga a tiszta harmónia, öröm, boldogság. De amikor az ’én’-t a test-elméddel azonosítod, személyes énné válik, ami még csak nem is létezik. De te létezővé teszed. Azonosulsz vele. Miért akarsz azonosulni személyes éneddel? Személyes éned sohasem létezett. Miért barátkozol vele? Miért adsz neki erőt állandóan? Miért készteted növekedésre?

    Szerezd vissza hatalmadat! Fedezd fel Énedet! A valódi te-t, és feledkezz el erről az elméről, testről, gondolatokról, világról és Istenről szóló ostobaságról és minden másról, ami valóságosként jelenik meg. Ne hasonlítsd magadat senkihez! Legyél hű Énedhez! Ne érdekeljen mások előrehaladása! Feledkezz el Szentekről, Bölcsekről, és más emberekről! Te vagy az egyetlen valaha létező, és senki más nincs, csak te. Te vagy a Szentek, Bölcsek és látnokok mindegyike. Minden vagy. Minden az Én, és te az vagy. Miért nem ébredsz rá erre? Miért akarod olyan sokáig játszani magaddal a játékokat? A reinkarnációban való hit miatt újra meg újra meg újra vissza kell térned, reménykedve, hogy a következő alkalommal jobb életed lesz.

    Jobb élet nem létezik. Amíg húsból született vagy, addig szenvedned kell. Ez az útja a húsnak. Ne próbáld megjavítani az életedet! Nagy hibát követsz el. Mert nem kérdés, ha pozitívan gondolkodsz, és használod az elmédet, látszólag javíthatsz az életeden. De emlékezz, hogy ez a világ, amelyben élsz, a kettősség világa! Minden fentnek van egy lent párja. Minden előrének van egy hátra párja. Minden jónak van egy rossz párja. Ezért bármi javulás jön az életedbe, csak egy ideig fog tartani, azután alábbhagy, aztán szerencsétlenné válsz megint. Aztán, amikor megkapod, amit akarsz, megint boldog leszel, ami aztán nem lesz tartós, és szerencsétlen leszel megint. El fogsz kezdeni a jogaidért kiállni, és a túlélésedért harcolni. Majd miután megkapod, amit akarsz, boldog leszel megint. Olyan vagy, akár egy jojó. Felmész és le, fel és le, és akármennyit beszélek neked ezekről a dolgokról, tovább folytatod. Minek is beszélek? Nem tudom. Nincs választásom.

    Tudod, soha nem kértek, hogy csináljam ezt. (nevetés) Különösen alakulnak a dolgok. (nevetés)

    SH: Túl késő most már. (nevetés)

    Robert: Csupán azt tudom, hogy minden jól van, és minden úgy bontakozik ki, ahogy kell. Csupán azt tudom, hogy a boldogság az igazi természeted, hogy nem az vagy, aminek látszol, és a dolgok nem azok, aminek látszanak. Soha semmi nem történhet veled. Mit féltesz annyira? Az életedet? Nincs életed. Amit az életednek hívsz, az semmi. Nem létezik. Nincs semmi. Aggódsz a hulló hajad miatt. (nevetés) Aggódsz, mert új cipő kell, mert elhízol, micsoda energiapazarlás. Mintha döglött lovat táplálnál. Mindannyian a temetőbe kerülünk, mi különbséggel jár, hogy mit teszel?

    A múlt héten beszélgetettem egy testépítővel, aki az izmairól mesélt nekem. És mi edzi ezt az izmot, mi edzi azt az izmot, és hogyan táplálkozik. Azt mondtam neki erre: „Ez nagyszerű, te leszel a legegészségesebb ember a temetőben.” (nevetés) És ami a lényeg, miért nem alkotó célokra használod az energiádat?

    Most ez nem azt kell, hogy jelentse, hogy hagyd figyelmen kívül a testedet. A tested mindig gondját fogja viselni önmagának. Ami azt illeti, minél többet gyakorlod szádhanádat, illetve valósítod meg igaz identitásodat, annál inkább lesz képes a tested gondot viselni önmagára, mert másik törvény hatálya alá esik. Tudja, hogy mit kell tennie. Mindent meg fog csinálni, amiért erre a világra jött, de neked egyáltalán semmi dolgod vele. Mikor fogsz ráébredni erre a tényre?

    Fejezd be, hogy olyan sokat gondolkodj önmagadról, új álláshoz jutásról, állásod elveszítéséről, arról, hogy dolgozol, vagy nem dolgozol! Soha senki nem boldog. Akik dolgoznak, nyomorultak, mert dolgozniuk kell. Akik nem dolgoznak nyomorultak, mert nem találnak munkát. Amikor aztán munkát találnak, csatlakoznak a nyomorultakhoz, aki ki nem állhatják a munkát.

    Hol van béke? A béke az igazi természeted. Benned van. Te vagy az. Keresd, és meg fogod találni! Kérd, és meg fogod találni! Bármivel azonosulsz, azzá válsz. Hagyd hát abba a világi dolgokkal való azonosulást! Azonosulj Éneddel!

    Most, hogyan tegyed? Reggel kezdődik, ahogy az előbb mondtam! Amikor elméd szabaddá vált, mivelhogy aludtál, a békéhez hasonlóval bírtál. A mély alvásban való lét az önmegvalósítás tudattalan módszere. Amikor alszol megvalósult vagy, de tudattalan vagy, ezért nem vagy annak tudatában. Tudatosan akarsz aludni. Amikor tudatosan alszol, ébren vagy. Ébren vagy Énedre, a valóságra, arra, ami van, az én vagyokra.

    Reggeli felkeléskor, a gondolatok érkezését közvetlenül megelőzően, azonosulj az Énnel! Most, hogyan tegyed? Egyszerűen mondd magadnak: „én – én”! Mindössze ezt kell tenned: „én – én”. Akkor csináld ezt, mielőtt a gondolatok jönnek. Kezdetben talán csak egy pár másodpercig tudod csinálni, de az jó. Még az a néhány másodperc is teljessé fogja tenni a napodat, és egész nap boldognak fogod érezni magad. Az idő múlásával, ahogy korábban magyaráztam, a tér ki fog terjedni, és hosszabb ideig fogsz tudni az „én – én, én –én”-ben maradni. Most, amikor gondolatok jönnek, egyszerűen kérdezd meg magadtól: „Kihez jönnek ezek a gondolatok? Énhozzám jönnek.” És kapaszkodj az énbe! Ne hagyd elmenni! De ne összpontosíts az énre, csupán kapaszkodj az énbe! Összpontosíts az én forrására, mintha egy kötélbe kapaszkodnál, és menj a forrásához, és engedd el! Az elengedés a forrás. Teljes tudatosság, abszolút valóság, én vagyok az én vagyok. Ne próbáld elemezni! Csak engedd, hogy legyen!

    Ha ezt minden reggel csinálod, akár az ént figyeled, akár azt kérdezed, hogy: „Kihez jönnek a gondolatok?”, egy finom változás bekövetkezését fogod észrevenni az életedben. Első változásként azt fogod tapasztalni, hogy valami békéhez hasonlót fejlesztesz ki, amit azelőtt soha nem birtokoltál. Semmi nem fog zavarni, és meg fogsz lepődni magadon. Észre fogod venni, hogy azoknak a dolgoknak, amelyek régebben haragra gerjesztettek, többé már nem lesz meg ehhez a hatalmuk. Észre fogod venni, hogy a dolgok, amiktől féltél, például depresszió, recesszió, emlékezetkiesés, bármi, a feleséged megszökött a tejesemberrel, jó jel talán, de ezek a dolgok nem fognak többé zavarni. Csak úgy jól fogod érezni magad. Mindenütt jól fogod érezni magad. És ez tiszta boldogsággá fog alakulni, csak úgy, minden ok nélkül boldog vagy. El tudod képzelni, milyen érzés megszakítás nélkül, ok nélkül boldognak lenni? Ennek abszolúte semmi köze a világhoz. Nem jelenti azt, hogy egész idő alatt hisztérikusan nevetsz. Azt jelenti, hogy csak úgy boldognak érzed magad.

    Hallasz az iraki háborúról, és boldog vagy. Nincs háború Irakban, te még mindig boldog vagy. Dolgozol, boldog vagy. Nem dolgozol, boldog vagy. Tulajdonod van, boldog vagy. Nincs tulajdonod, boldog vagy. Más szóval, nem számít, hogy mit hoz neked látszólag a világ. Már nem azonosulsz a világgal és annak objektumaival. A világot Énedként látod, vagy annak kezded látni, lassan de biztosan.

    Minden kezdi felvenni Éned kivetítését. És miután kezded felfedezni, hogy tiszta tudatosság vagy, a világ is tiszta tudatossággá kezd válni. Ez olyan, mint a mozi, ahol a mozivászon a tiszta tudatosság, a képek a világ. Ébredésed előtt a képekkel azonosultál, és a vászonról sejtelmed sem volt. Ó, tudod, hogy valahol az elmédben van egy erőtlen képe a vászonnak, de nem gondolsz rá, mert a képek nagyon szórakoztatóak. Szerelmes filmet nézel, vagy háborús filmet, vagy ilyen filmet, vagy olyan filmet, és teljesen bele vagy merülve az objektumokba. De ha a vászonhoz lépve megpróbálod valamelyik objektumot megragadni, természetesen a vásznat fogod megragadni. Ez az, ami a felébredéskor történik. Ráébredsz, hogy te vagy a vászon, ami tudatosság. És ráébredsz, hogy a világon minden, az egész univerzumban minden, Istent is beleértve, rád van filmezve. Nem valóság, hanem ráfilmeződés. De azonosulsz a vászonnal, ami tudatosság, és tolerálod a ráfilmeződést. De felismered, hogy az nem te vagy. Semmi közöd hozzá, és nem azonosulsz vele.

    Úgyhogy, ennél a példánál maradva, a tested mindenféle tapasztalaton, jón és rosszon keresztülmegy, és ami köztük van, de mindig tudatában vagy, hogy nem a test vagy, és nem létezik számodra test. Tudod, hogy valójában nincs ráfilmeződés egyáltalán. Nem létezik. Létezőnek tűnik, de nem az. Olyan ez, mint a hipnózis. Meghipnotizáltak, hogy azt hidd, hogy egy fehér pudli követ. És eléggé bizonyos, hogy amikor a hipnózisból ébredve visszanézel, valóban látni fogsz egy fehér pudlit. Elméd valójában festeni fog egy fehér pudlit, és te azt igazinak fogod hinni. Senki más nem fogja látni, csak te, amíg a hipnózis meg nem szűnik.

    Ugyanígy látunk embereket, helyeket, és dolgokat, amelyek oly valóságosnak tűnnek számunkra. Azonosulunk velük, és ennek megfelelően szenvedünk. De ahogy minden reggel gyakorolsz, elkapod magad az ébredés és a keletkező gondolatok között, apránként, lassan de biztosan, egyre inkább el fogsz kezdeni ráébredni önmagadra. És el fog jönni a nap, amikor felébredsz. Ne törődj vele, hogy meddig tart! Ne nézd az időt! Gondolj arra, mennyi idődbe kerül, hogy az legyél, ami most vagy! Legyél Éned! Azonosulj a valóságoddal! Próbálj önmagaddal lenni némelykor! Legyél tudatában, hogy a világ ego nélküli! A világnak nincs oka, hol van akkor az okozat? Ha nincs okozat, akkor nincs ok.

    Hogy tudna oka lenni a világnak? Honnét jönne? Amikor álmodsz, azt mondhatod, hogy az álmodnak oka van. Te vagy az ok, mivel te álmodsz. De tudod-e mondani ezt, amíg álmodsz? Amíg álmodsz, és amíg az álomban vagy, azt hiszed, mint mindenki más, hogy a világnak oka van. És belemerülsz az álom mindennapos tevékenységeibe. Jó tapasztalataid és rossz tapasztalataid vannak. És akkor jövök én, és azt mondom neked, hogy álmodsz, de te nem hiszel nekem. Azt mondod: „Megmutatom, Robert, hogy álmodok-e”, és belém csípsz. És én azt mondom: „Au!” És te azt mondod: „Látod, álom ez?” És én megpróbálom neked elmagyarázni, hogy ez egy álombeli csípés, de te nem hiszed el, azt gondolod, hogy igazi. Majd átmész az utca túloldalára, és az utca mentében sétálsz, és elüt egy autó, és televérzed az egész utcát. Én átrohanok, és azt mondom neked, hogy: „Álmodsz, ne legyél túlságosan feldúlt! Minden oké.” És te átkozni kezdesz engem, és az öklödet rázod felém. „Hogy mondhatod ezt? Nézd, mindenütt ott a vérem!” Aztán valami furcsa dolog történik. Felébredsz! Hová tűnik az álom? Hová tűnt a vér? Hová tűnt az autó, amelyik elütött téged?

    Gondoljatok személyes tapasztalataitokra, amelyek épp most idegesítenek benneteket! Gondoljatok a problémákra, amelyekre még aközben is gondoltok, míg veletek beszélgetek. Néhányatok elméje valami másra gondol, problémákra, és azt hiszitek, hogy az valóság. Arra gondoltok, akit szerettek, akit nem szerettek, amit ma este vacsorázni fogtok. Mindezek a gondolatok azért jönnek hozzátok, mert nem gyakoroltátok be magatokat, hogyan kell foglalkozni a gondolataitokkal, és előre kialakított ideáitok vannak. Koncepcióitok vannak.

    Például, idejössz, és rám nézel. Nem frissnek és újnak látsz, ahogyan magadat, hanem Krishnamurtihoz, vagy ehhez a fickóhoz, vagy Bhagvan Ramana Maharshihoz vagy Niszargadattához, vagy a takarítóhoz, vagy a portáshoz hasonlítasz, vagy akihez hasonlítani akarsz. Pontosan ez az, amiről beszélek. Elméd előítéletekkel van tele. Én valójában senki vagyok. Nem vagyok semmi különleges. Tehát amit bennem látsz, az nem valóságos. Saját kivetítéseidet látod. Más szóval önmagadat látod. És ha nem fejlesztetted magadat, és nem ébredtél rá a tiszta tudatosságra, akkor valami világit látsz. És összehasonlításokat teszel. Azt mondod „Tetszik. Nem tetszik. Jó. Rossz,” és így tovább. Át kell venned az elméd fölötti irányítást! Fel kell ismerned, hogy elméd és tested nem a barátaid! Hibás információval etetnek téged. Helyesnek tűnnek egy darabig, de aztán megint hibássá válnak. Ne hallgass az elmédre! Állítsd le a gondolatokat, mielőtt elérnék az orrod hegyét! Ez minden, amit mondanom kellett.

    (szalag szünet után Robert folytatja)

    Robert: ... egy levelezőlap Andy Kincarttól, ez egy érdekes lap, amivel a Geoff házában tartott óráinkra jött. Szeretnéd felolvasni?

    Mary: Robert, eszembe jutottál, miközben az ablakból a szmog lepte Taitung várost egy feszültségmentes nyitott érzéssel bámultam. Tajvan sokrétű szennyezését gyakran érezni egy olyan vágyra való utasításként, hogy jobb legyen az előzőnél. A test-elmét tömörnek érezni, de tudom, átfutó felhő csupán. Semmi nem változtatja meg a teret. Azt olvastam, hogy az „Én Az vagyok”, napi gyakoriságú elengedése az üzenetnek, a szavak tartalmának, hogy egy fokozatos homályos bepillantást kapj Maharaj víziójába. Tetszik vagy sem, hajóm, álmaim hajója, elkerülhetetlenül lángra kapott.

    Richard Walker beszélt nekem a tudást megelőző igazságról, és hogy te kapcsolatban vagy vele. Egészen világosnak tűnt, amikor előadta. Írhatnál róluk esetleg, hogy fontos célt szolgálnak, ??? cél lényegtelen. Csak lélekben osztom meg veled ezt mindig.

    Béke.

    Andy

    R: Ha valakinek van szalagja a Négy Princípiumról, készíthetne egy másolatot, hogy elküldhessem neki Tajvanba.

    Emlékeztetnélek benneteket a karácsonyi vacsoránkra, és Ramana Maharshi születésnapjának megünneplésére, ami december 30. Össze fogjuk vonni a kettőt. Tehát jegyezzétek meg, december 30! Ahogy néhányatoknak már említettem, még mielőtt mindenki ideérkezett. Mindenféle emberek hívnak engem, és azt kérdezik tőlem, hogy mikor lesz a hálaadási vacsora. (a tanítványok nevetnek) Tehát december 30-án karácsony.

    Oké, vannak még kérdések?

    SR: Mondtad egyszer, hogy amíg van érzés, addig van valaki, aki érzi azt, mint ahogy én is érzem az érzelmeket épp most. (R: Hmm.) Vagyis az az énnek az érzése. Ez olyan, mint azok a felmerülő dolgok, amelyeket valahogy a magad érdemének tulajdonítasz, érzelem vagy gondolat, vagy testi érzés? (R: A személyes én.) Rendben.

    R: És az összes érzés és az összes érzelem a személyes énhez kapcsolódik. A személyes éntől való megszabaduláskor minden más eltávozik. Ezért a megfelelő módszer nem az, hogy az érzéseidet, vagy az érzelmeidet próbálod megváltoztatni, hanem az, hogy felismered, hogy az érzelmeimet és az érzéseimet az én tapasztalja. És kövesd az ént a forrásba! Amikor az én forrását eléred, az érzések és érzelmek is le fognak csillapodni.

    SR: Én ezt egyfajta függőségnek látom. (nevetés) Az akarok lenni, azok az érzések és testérzések, és mindez akarok lenni, és ennek valójában az a velejárója, hogy megsebzem az elmét, ami a magamé. (R: Az emberi érzelmek, az emberi érzések akarsz lenni?) Nos, azt gondolom, hogy igen, amíg nem szembesültem vele. Most úgy látom, hogy az üresség sokkal jobb.

    R: Vedd észre, hogy mennyire érdekes, amit mondtál: „Az üresség sokkal jobbnak látszik”, nos, a legtöbb ember számára ez furcsának hangzik. Hogy lehetne az üresség jobb, mint az emberi szeretet, vagy mint az emberi boldogság? Megint, nincsenek szavak, amelyekkel leírható lenne, mivel leírhatatlan. Ismerd fel, mi a valódi jelentése az ürességnek! Az üresség azt jelenti, hogy semmi nem létezik benne, se emberi koncepció, se emberi érzés, se emberi entitás. Ahol teljes üresség van, ott abszolút valóság van. És az abszolút valóság az teljes üdvösség, boldogság és öröm. És mindenütt jelenvalóság. Így nem csupán személynek érzed magadat, hanem az egész univerzummá válsz, és azt látod, akármerre nézel, és azt hallod, akármerre fülelsz. Valaki más talán diszharmóniát, vagy depressziót fejez ki, az ember emberrel szembeni embertelensége látszólag tovább folyik, mégis Énedet látod, mert mindenütt jelenvalósággá váltál, és bármerre, amerre nézel, az Én van. És az Én a tiszta tudatosság, és nem te, így azt látod mindenhol, akárhová nézel. Az minden érzést meghalad. Az olyan valami, amit neked magadnak kell tapasztalnod.

    Az, aki érzett, megsemmisült, elpusztult. Ennélfogva nem léteznek se érzések se benyomások. Hanem zavartalan boldogság, abszolút valóság van, amely meghaladja az emberi magyarázatot, mert a véges soha nem értheti meg a végtelent. Nincsenek szavak, amelyek leírhatnák számodra, hogyan érzel. Tapasztald, és fedezd fel önmagad!

    SR: Ilyeténképpen nem tudod, valójában, hogy van-e bármi túlnan, amíg a valóságot meg nem tapasztalod. (R: Így van.) És ezt valójában nem tudod más módon elérni.

    R: Így van. Történnie kell. Ha nem történik, soha nem fogod tudni.

    SR: Azt kérdezte valaki, hogy hajlandó vagy-e feláldozni a más iránti szeretet formáit, hogy ezt megtapasztald, más szóval, feladod-e a két elkülönült entitáskénti érzéseket, amikor a szeretet kívülről jövőnek tűnik, és ezt még átgondolni is igazi kihívás.

    R: Nos, ez egy helytelen kifejezésmód, mert igazából semmit nem adsz fel.

    SR: Lehet, hogy nem emlékszem, de számomra egy amolyan újra-látás hatása volt mindennek.

    R: Nos, azt próbálom elmondani, hogy nehogy azt gondold, hogy fel kellene adnod bármit is. Semmit nem kell valójában feladnod, amit kapsz. Csak lásd másképpen!

    Ha szerelmes vagy egy más- vagy azonos nemű valakibe, ízlésedtől függően, ez nem jelenti, hogy fel kell majd adnod valakit. Csak szereteted lesz más. Nyitottabb, mindenütt jelenlévőbb, mélyebb leszel. Úgyhogy valójában semmit nem adsz fel, csak másképpen látod. Teljesen másképpen reagálsz rá. Minden féltékenység eltűnik, a félelem eltűnik, az érzelmek eltűnnek. Már nincsenek olyan gondolataid, hogy mi van, ha elhagy? Mi lesz akkor? Mindez eltűnik, mert tudatossággá válsz, és egész idő alatt csak boldog vagy. És akármit is tesz, soha senki nem veheti el. Leszúrhat, levághatja a fejedet. El tudja venni a házadat vagy az autódat. De boldogságod nem fog eltávozni. Boldogságod megmarad. Ennek semmi köze dolgokhoz.

    Nos, mit gondolsz minderről? Megéri az erőfeszítést?

    Egyesek azt mondják: „Úgy gondolom, hogy csak nagy hitre van szükségem”, ami nem igaz. Amint dolgozni kezdesz magadon, majdnem azonnali eredményeket látsz. Ahogy korábban már említettem, emberséged sokféle módon fejlődik, mert már nem asszisztálsz hozzá. És amikor már nem asszisztálsz hozzá, egyetemes törvény lép működésbe. Ami jobban gondodat viseli, mint ahogy te valaha is a gondodat tudnád viselni. Így emberi eredményeket látsz. És amint a kurzus eredményeit meglátod, az még mélyebb ugrásra késztet téged. Mígnem eljön a nap, amikor teljesen felébredtté és szabaddá válsz.

    Nos, ha nem akartok semmit sem mondani, zenélni fogok. Valaki mondani akar valamit, akármit, vagy mehetsz a pokolba, akármit szeretnél érezni.

    SG: Robert, van valami, amit észlelek, aminek tudatában vagyok. Voltaképpen, ahogyan az igazságot szemlélem megint. Hagyom, hogy a kivetítések, amelyek előidézésben érdekelt vagyok, csússzanak valamiképpen. Ami határozottan rendben van, kivéve, hogy amikor a kivetítést abbahagyom, nagyon örülök, és ami múlt tapasztalataim alapján testet öltött bizonyos módon, ami emberi örömöt okoz számomra bizonyos mértékben. De dilemmába kerülök, ha befejezhetem, csupán megengedve, hogy csússzon és csússzon, amit az ego energiája hiányában halogatásnak lehet nevezni, hogy vele maradjak. Ez valamilyen dilemma.

    R: Nos, emberi problémáról van szó, természetesen, és engem nem túlságosan érdekelnek a problémák, mert nem léteznek. De megint elmondom neked. Ha dolgozol magadon, és kutatod magadat: „Kinek vannak ezek az érzései? Kihez jönnek?” és ráeszmélsz, hogy énhozzám, most az a személyes én. Kövesd az ént a forrásba, és ha ezeket mindennap csinálod, a külső élet változni fog.

    És úgy fogod találni, hogy a halogatás megszűnik. Ha az feltételezett, vagy válhat rosszabbá, és felhagysz a kivetítéssel, de adni fog valamit. Ami minden korábbinál boldogabbá fog tenni téged. De az önkutatás gyakorlásával dolgok fognak történni, hogy emberségedet és helyzetedet fejlesszék.

    Létezik egy törvénye az univerzumnak megint, amely tudja, ahogyan viselje gondját tested minden porcikájának. Karmikusan idejöttél testként, amely nem létezik. Amíg azt hiszed, hogy igen, a tested meghatározott céllal jött ide. És keresztül fogsz menni rajta, bármi is az. Nem kell gondolkodnod rajta, nem kell akarnod, nem kell vágyakoznod rá. A tested keresztül fog menni minden célon, amivel ide érkezett, amin keresztül kell mennie. Ezért hát összpontosíts az énre! Kövesd az ént a forrásba, és válj szabaddá! Ismétlem, minden más fel fogja lendíteni magát.

    Tudom, hogy nehéz megérteni, és felismerni, hogy ha én nem viselem gondját a szükségleteimnek, óhajaimnak és vágyaimnak, akkor ki fogja? Ez helytelen gondolkodás. Neveltetésünknél fogva hisszük, hogy hacsak mi meg nem csináljuk, nem lesz megcsinálva, ami tévedés. Ragadd meg az ént, akinek csinálnia kell, és lásd, ki az én valójában! Az én az, ami azonosult a munkával. Amikor az ént eltávolítod a munkából, akkor önmagaddá válsz, és a munka jobban elvégzésre kerül. Minden gondolat nélkül. Próbáld ki, működik!

    SA: Robert, az általad elmondottak alapján úgy látom, hogy lehet süteményünk, és meg is tudjuk enni azt. (R: Miért ne?) Nem úgy tűnik, hogy így működne. Mert beszéltünk róla korábban, kreativitásról és képzelőerőről, és újra meg újra úgy tűnik számomra, hogy minden dolog megvalósításához vágy szükség. És bár azt mondod – és ismerem a válaszodat – azt mondod, nem kell feladnod, azt mondod, folytasd, azt mondod, hogy a szenvtelenség egy magasabb szintre fog vinni téged. Úgy tűnik, hogy az egyetlen út, hogy véghezvigyél valamit, hogy megengeded, hogy a vágy fellobbanjon, és megengeded, hogy lángoljon.

    R: Oké, hallottam, amit Arnoldnak mondtál: „Az én számomra tűnik úgy.”  Ki ez az én? Szabadulj meg ettől az éntől, és lásd, hogy ugyanaz-e a hozzáállásod! Miután az én útját kiadtad, ilyen kérdés fel se fog merülni. De a munkád jobban elvégzésre fog kerülni, mint valaha. De térítsd le magadat az útról, a kis énedéről, és lásd, ami történik! Mindössze ennyit kell tenned. Csak figyelj! Nyugodtan, finoman térítsd le magadat az útról! Az énéről.

    SA: Miért akarnánk kitartani mellette, ha a tanítást igaznak fogadjuk el, és ha a valóság túlnani, vetített világ, miért kellene ezekkel a dolgokkal vesződni?

    R: Mert ki az, aki elfogad? Az egód, és mindig az egód, amely játékokat játszik veled. És egód az, amely elfogad, és elvet. Mi történne, ha ego nem volna? Zavartalan boldogságban lenne részed. És a kérdés fel sem merülne. De meg kell, hogy ismerd önmagadat! Oda tudlak vezetni az arany telérhez, de bányásznod neked magadnak kell. És ha dolgozol rajta, és te magad látod meg, ami történni fog, érteni fogod, hogy amit mondok, az helyes. Őszintén kell vizsgálódnod. Merülj le mélyen magadba! Ébredj fel, és azután az az.

    SX: (egy tanítvány a karma színház mivoltáról kérdez) ...és a színház mégiscsak minden apropó nélkül létezik. Mindenképpen létezne.

    R: Igen, létezne. Mert karmád, amely nem létezik, úgymond, de te létezőnek gondolod, mindenről gondoskodik. Előre elrendezésre került minden, idejöveteledet megelőzően. Akármit kell elvégeznie a testednek, el fogja végezni, és akármi is az, amit nem szabad megtennie, nem lesz képes megtenni, akármilyen keményen próbálod. Miért harcolnál hát?

    SX: Az akarat mindig az ego akaratára válaszol ?

    R: Igen, „Kihez jön az akarat?”, az egóhoz. Ha ego nem lenne, akarat se lenne. Az akarat az egónak a része. Amikor az akarat megszűnik, minden más megszűnik.

    SX: A személyes én kontra személytelen énről beszélsz?

    R: A személyes én nem más, mint az ego, és az akarat ugyanaz. (SX: És a személytelen én?) Isten vagy Éned. Az abszolút. (SX: Az abszolút?) Az abszolút. A valódi én a tiszta értelemmel azonos, az abszolút valóság. Amikor a valóságos énre gondolsz, az mindenütt jelenvalóság, nem személyes. Az egész univerzum, minden az én. Én az vagyok. Ez itt mind az Én, és én az vagyok.

    SF: Egy másik mondás ugyanazt mondja, hogy a személyes én az, ami bármivel azonosul, és a személytelen én az, ami nem azonosul semmivel.

    R: Valóban, így is mondhatod, ha akarod. Mondhatsz, ami akarsz, csak szabadulj meg tőle! (nevetés)

    SE: Robert, tudom, sok Dnyání típus van ebben a szobában, de én több kántálást szeretnék. Kántálni jó. A múlt éjjel a Hare Krishna templomban voltam, nagyszerű, fantasztikus kántálásban volt részem.

    R: Nem hoztam el a kántálós szalagot ma este. Néhányan tudtomra adták, hogy utálják a kántálást. (a tanítványok nevetnek) Néhányan szeretnek kántálni, mit tegyek?

    SE: Kántáljunk!

    R: Tennem kell, ami jön, így időnként kántálunk, időnként pedig nem. De ha furcsának érzed ezeket a dolgokat, kérdezd meg magadat: „Miért, érzek így? Kihez jönnek ezek az érzések?” És megint térj vissza a személyes énhez! Amikor megtalálod a személyes én forrását, mindezek a szükségletek, hiányok, kedvelések és ellenszenvek el fognak tűnni. És szabad leszel.

    SU: Én csak arra lennék kíváncsi, ha nincs Isten, akkor miért kántáljuk, hogy „Ó szépséges Isten?”

    R: Megérésre késztet. Nos, ne hidd, illetve ne tagadd! Azt hiszed, hogy a test vagy? (SU: Sajnos igen.) Akkor létezik személyes Isten. Nem érted, hogy amíg a test vagy, addig Isten is van? Istenedet a saját képedre teremtetted. Hiszel a testben, ezért van Isten. Nem tudod azt mondani, hogy „Nem hiszek.” Ez olyan, mintha azt mondanám, hogy „Karma nem létezik. Reinkarnáció nem létezik. Az univerzum nem létezik, a világ nem létezik, Isten nem létezik.” De amíg érzel, illetve azonosulsz a test-elme jelenséggel, mindezek a dolgok létezőek a számodra. Így tisztelettel kell adóznod Ishvarának, a karma Istenének, vagy nevezheted Istent Jehovának is, ha akarod. Ahogyan nevezni szeretnéd. Valóságos, mert a test valóságos. Amikor a testkép kihullik az elmédből, és elméd lehullik, minden más vele megy.

    Tehát ne csapd be magadat! Nem ez az, amit akarsz. Nem mondhatod magadnak, hogy „Ezt hiszem, és azt nem hiszem.” Ezek csak száraz szavak. Mindegy, mit hiszel, vagy mit nem hiszel. Ami vagy, az határozza meg, hogy mi történik veled. Amikor elmédet elcsöndesíted, mind tested mind elméd el fognak tűnni. Próbálj tehát csöndes maradni, tartózkodni a gondolkodástól, és minden gondját fogja viselni önmagának.

    Úgyhogy, amíg azt hisszük, hogy a test vagyunk, addig kántálunk, a zenétől egyhegyűvé váltok. Megérlel, csöndessé, nyugodttá és békéssé tesz benneteket. Emlékezzetek, a zene lecsöndesíti a kegyetlen bestiát!

    SG: Épp a zene témája kapcsán, mondjuk, hogy nagy kedvelője vagy a zenének, és tegyük fel, hogy jó előadó vagy. Csak a zongora előtt ülve, ambíció vagy fegyelem nélkül, sohasem érnél el semmit. Valamilyen fegyelemre és ambícióra szükség van a fejlődéshez. Tudom, hogy a magam nevében beszélek.

    R: Emberi szinten neked van igazad, ez az, amit mondok. Amíg azt hiszed, hogy a test-elme jelenség vagy, amit mondasz, az valóságos. Igaz.

    SG: Nos, ez az üres Én leülhet egy zongora elé ez, nem tudom, mi történne. (nevetés) Semmi különös nem történne. Tudom, hogy belül hallod. Minden csodálatos beszélgetés, amit elméd létrehoz, a te rajtuk keresztül kifelé tartó kifejezésed.

    R: Nos, válj először Éneddé, majd mondd el nekem, hogy mit tesz az üres Én! Válj először Éneddé, és lásd, hogy akarsz-e zongorázni!

    SG: Én ezt csak egy dilemmának gondolom, amit nem csak én érzek, hanem amott az az úr, az idea, az... (R: Melyik úr?) (nevetés) Arra gondolkodtam, hogy én és Ed hogyan fedeztük Yoganandát és a jógát, amikor 17 vagy 18 körüli voltam. És belemerültem, majd egy kritikus pontra érkeztem, ahol kezdett az ambícióm előjönni, de tudtam, hogy mi az igazság, de úgy éreztem, hogy nem tudok dönteni. És tanulmányozni kezdtem a Nathaniel Hill féle dolgot. Ahol fel kell pörgetned a vágyad motorját, és arra kell összpontosítanod, és azt kell üldöznöd, és amiket csináltam. És az egy bizonyos mértékű... (R: Persze.) ...sikerrel járt. (R: Emberileg.) Igen emberileg, és mindig arra törekedtem, hogy a spirituális keresés jutalma megfeleljen annak, bármilyen időleges volt, amit a nem valódi világban el tudtam érni.

    R: Vedd észre, mit mondasz, azt mondod, hogy: „Ezt akarom, és azt akarom.” (SG: Igen.) Ki akar, és kinek kell birtokolnia? (SG: Nem tudom.) Fedezd fel! (nevetés) Yogananda az Yogananda volt. Yoganandáról beszéltél, aki nagyszerű ember, de ne felejtsd el, hogy nem volt Dnyání. Nem a Dnyána Márga útját tanította. Az egy teljesen különböző, jóllehet csodálatos út, ha azon az úton akarsz haladni.

    ST: Mit jelent a Dnyána? (R: Tudást, abszolút tudást jelent.) Ó, értem, már értem. (R: Dnyání. (Jnáninak ejtetted)) Jnani G-vel? (R: Ez attól függ, hogy India melyik részéből jössz.)

    SG: Felismered, hogy milyen nehéz a dolga egy becsvágyó személynek? (a tanítványok nevetnek) Még mindig a szamszkáráid elégetésével megpróbálkozol.

    R: Minden tényezőt mérlegelned kell, látnod kell, ami folyik! Ha csak azt felismered, hogy ambícióid mindegyikét hamarosan az út szélén fogod hagyni, mert öreg leszel, hogy képes legyél gyakorolni, és tolókocsiban végzed.

    SG: Lehet, hogy lobotómiám van, ha ez továbbhaladásra késztet engem. (nevetés)

    R: Lehet, ha szeretnéd, de ha lobotómiád lenne, minden némává válna. Itt viszont tudatosabbá válsz, tudatos Éneddé válsz, felfedezed, hogy ki vagy valójában. De tekintsd így, akar-e zongorázni, amit Istennek nevezel? Szüksége van-e Istennek foglalkozásra? (SG: Nem, semmi ilyesmi.) Tehát amikor önmagaddá válsz, látni fogod, hogy kinek van szüksége a többire.

    SG: Tudod, értem, amit mondasz, és tudom, hogy ez az igazság, csak azokban a pillanatokban, mint szerdán, vagy mikor, ahol kezdek az újévre visszanézni, azt gondolva, hogy ha nem adtam volna hozzá a valódi látáshoz, akkor ez a dolog, amit csinálok, soha nem nyilvánulna meg.

    R: Amíg onnan jössz, ahonnan, jobban teszed. Igazad van. De foglalkozásod gyakorlása közben ezt is gyakorlod. (SG: Igen.) És lásd, mi történik! Nem mondom, hogy fel kell adnod bármit. (SG: Igen, ki az, akinek azt kellene gondolnia, hogy még kombinálhatod is a kettőt?) Gyakorold, amit elmondok neked, aztán lásd, ami történik! De őrizd meg a foglalkozásodat! Ne adj fel semmit! És te magad fogod látni. Önmagadon belül kell nyomoznod. Ahogyan időnként mondani szoktam: „Ne higgy nekem, miért kellene elfogadnod, amit mondok?” Lehet, hogy egy fecsegő idióta vagyok. Ne fogadj el semmit, amit mondok, hanem fedezd fel saját magad! Kísérletezz önmagaddal, és lásd te magad, hogy mi történik!

    SU: (a tanítványok a gyakorlásról és az emberi lény cselekvéséről beszélnek)

    R: Mint emberi lény, mindezen dolgokkal rendelkeznetek kell, természetesen.

    SU: (Két tanítvány azt próbálja előadni, hogy mit kellene tenni ebben az esetben.)

    R: Lássátok be, hogy nem tudjátok, emlékezzetek, hogy az adnyání az, aki a kérdést felteszi, így a saját nézőpontotokból indultok ki. De gyakoroljátok a tanítást, és fedezzétek fel önmagatok, hogy mi történik, és meg fogtok lepődni.

    SD: Egy tanítvány megkérdezte Maharshit, hogy abbahagyja-e egyetemi tanulmányait, és végezzen-e csupán szádhanát, és ő azt mondta, tanulmányaid az elméé, és szádhana is az elméé, miért kellene ezeket elkülöníteni?

    R: Igen, pontosan, semmiféle elkülönülés nem létezik. A tanulmányaid és minden, amit csinálsz, Éned része. Hogy különíthetnéd el Énedet? Nem tudod.

    SR: Arra gondolsz, hogy létezik egy másik valóság azon kívül, ami itt történik, ahol ugyanazok a kérdések merülnek fel? (R: Igen.) Valójában semmi más nincs, az Énen kívül.

    R: Ez az. (a tanítványok nevetnek) Feltéve, hogy szenvedsz, akkor éppen nem észleled azt helyesen. De ez minden, amiben részesülsz, semmi más nincs. De mi az ’az’, amiről beszélek? Az ’az’ az abszolút valóság, szat-csit-ánanda, a vagyok, aki vagyok. De ha valami mást akarsz látni, mit tudok tenni?

    (Kihagyás a szalagon – szünet)

    R: Van valami tennivaló, amikor felébredsz? Van valami tennivaló? (SH: Előidézni az ébredést?) Előidézni az ébredést? Ez az, amit kérdeztél tőlem? (SH: Ühüm...???)

    R: Nem, a tudatosság önmagában zárt. Az önmagát ismerő hatalom. És úgy ismeri önmagát, mint ’én vagyok’. Amikor tapasztalod a tudatosságot, minden más eltűnik, akkor spontán élsz. Teszed, amit épp akkor tenned kell, és aztán másvalamire mész. És ahogy korábban említettem, a test tovább fogja tenni, amit megtenni idejött. De nem te leszel a cselekvő. Fel fogod ismerni, hogy nem az én vagyok a cselekvő. Az én vagyok a tudatosság. Az ébredésnek az a típusa el fog jönni hozzád, és minden gondját fogja viselni önmagának, úgyhogy nem kell aggódnod semmi miatt. Legyél szabad és boldog most! Ne foglalkozz azokkal a dolgokkal! Ismerd fel valódi identitásodat, és légy vele!

    SV: Az úr kérdése ehhez tartozik. Nagyon gyakran felmerül a kérdés, hogy a korlátozott ént mi választottuk. (R: Nem mi?) Hmm, ez elképzelhetetlen számomra, mert amennyiben szükséglet létezik, nincs szabadság. A szükségletnek két dologhoz van köze.

    R: Ami az emberi testet illeti, nézd, amikor azt mondod, hogy „Nem tudom elképzelni”, kapd el magadat! Az van, amikor feltételezés szerint elkapod magadat. És megkérdezed magadtól: „Ki ez az, én, aki nem tud elképzelni.” Mert mit jelent az, hogy ’én’ nem tudom elképzelni? Nem jelent semmit. „Ki vagyok én?” Más szóval, ne érezz, mert a kibontakozás e szakaszában nem tudod elképzelni, hogy nem létezik. Inkább fedezd fel, hogy ki az én, ki gondolja azt, hogy nem tud elképzelni. Mindig menj vissza az énhez! És minden kérdés abba fog maradni. (SV: Azt mondod, „Kövesd az én forrását?”) Nem, nem azt mondtam, hogy kövesd a forrást. Azt mondtam, hogy kövesd az ént a forrásba.

    SV: Oké, tudod, ez egy kicsit homályos a számomra. Amikor évekkel ezelőtt belekeveredtem, mint bolti detektív. A fickó autóba ült, én pedig követtem az autót. (a tanítványok nevetnek)

    R: Nos, remélem, ez nem ugyanaz, mint detektívnek lenni. (nevetés) (SV: Mi?)  Boldog vagyok, hogy ez nem ugyanaz, mint detektívnek lenni. Természetesen más. Oké, nézzük ezen a módon! Valahányszor hozzád jön valami, amit nem értesz, ahelyett, hogy megpróbálnád mentálisan megérteni, tedd fel magadnak a kérdést: „Ki nem érti?” És a válasz magától érkezik: „Én nem értem.” Aztán a kérdezősködést folytatva kérdezd meg: „Ki ez az én, aki nem érti?” Ki nem, „én nem?” És azt az ént kövesd. Egyszerűen figyeld magadban az ént, akár egy fonalat! És kövesd a fonalat a végéig, a forrásig! A forráshoz érve meg fog történni valódi azonosságod teljes kinyilatkoztatása, és minden kérdéstől szabaddá válsz.

    Tehát akármi jön fel, ugyanazt az eljárást alkalmazd! Ha lehangoltnak, gyanakvónak vagy dühösnek érzed magad, kérdezd meg magadat: „Kihez jönnek ezek a dolgok?” Végül, miután ezt egy ideig csinálod, rá fogsz jönni, hogy minden problémád a személyes énhez kapcsolódik. És amikor megszabadulsz személyes éntől, minden más vele fog menni, és te szabad leszel.

    Tehát, fejezd be, hogy a problémákat külsőleg próbáld megoldani! Kinek a hibája ez, és ki tette velem ezt, és ki tette velem azt, és ez hibás, és ez helyes. Egész idő alatt tudni fogod, hogy mindezen dolgokhoz énednek van köze, mivel azt mondod, hogy „[én] rosszul vagyok, [én] levertnek érzem magam, [én] gyanakvónak érzem magam, [én] kétkedőnek érzem magam.” Ezek mind az énhez kapcsolódnak. És mindössze annyit kell tenned, hogy legyél tanúja az énnek! Figyeld, ne tégy semmit a megváltoztatásáért, csak figyeld! És nézd, ahogy egyre mélyebbre és mélyebbre merül a szívedbe! És egy napon egyszer csak eltűnik, és te akként fogsz megjelenni, ami vagy. Gyakorolj, és lásd önmagadat!

    SC: Az én érzése az, amit keresel vagy figyelsz? Azért érzel? (R: Az én érzése. A személyes én.) Figyelsz, nem szabad ülnöd, és összpontosítanod, igaz?

    R: Nem, ne összpontosíts, csak figyeld és nézd! És kövesd a végéig! A forrásra összpontosíts, és ne a személyes énre! Ámbár az megfigyelés. Légy tanúja a személyes énnek, és kövesd a forrásába, azután az el fog tűnni. (SC: Nos, mi történik, ha összpontosítasz rá, eltűnik?) Amikor arra, a személyes énre összpontosítasz, az olyan, mintha téves következtetésre koncentrálnál. Egódra összpontosítasz, így egód erősebbé válik. Az én erősebbé válik. Bármi, aminek figyelmet szentelsz, bármi, amire erőfeszítést fordítasz, erősebbé válik. Nézd, minden erőfeszítésedet a forrásra és ne a személyes énre akard fordítani, mert a személyes én nem létezik. És működés közben való megfigyelésével, a végéig való követésével akarod ezt bizonyítani. (SC: Mit értesz követés alatt?) Azt, hogy figyeled. Ahogy a személyes ént figyeled és mélyebbre merülsz az Énbe, azt fogod találni, hogy az eljön a végéig. Ha követed az ént a csúcspontjába, a végéig, az magától megtörténik.

    SU: Csak figyeled önmagadat, ezt úgy érted, hogy tudatossá válsz arra, amit teszel, vagy...? (R: Tudatossá válsz arra, amit az én vagyok tesz. Nem arra, amit te teszel, hanem arra, amit az én vagyok tesz. „Én – én”, mondd magadnak, hogy „én – én – én”, és merülj egyre mélyebbre Énedbe!)

    SN: Ez nem összpontosítás? (R: Nem, követsz, figyelsz, nézel.) Oké. (R: És egy nap az én teljesen el fog tűnni. És békében leszel.)

    SR: Robert, úgy hangzik, amit mondasz, hogy ne arra törekedj, hogy tudatossá válj, hanem vedd észre, hogy már az vagy?

    R: Igen, erről van szó, ne próbálj semmivé se válni. Csak szabadulj meg attól, ami annyi éve zaklat téged, a személyes éntől!

    SC: A személyes én, ami engem illet, ha egy személyes ént látsz működés közben, és nézed azt, csak figyeld meg, eltűnik, van ott egy másik, de az teljesen más, mint az előző, és nincs közöttük kapcsolat.

    R: Az én mindig ugyanaz. Ezért ahogy mondtam, az egész univerzum, az összes problémád, minden az énhez kapcsolódik. És mindössze azt kell tenned, hogy az énre összpontosítasz. És kövesd azt, és azután az összes problémád meg fog szűnni. (S: Ez érthető.) Próbáld ki, amit az előbb említettem! Az esti elalváskor mondd azt, hogy reggel a forrásomra, az én vagyokra fogok összpontosítani. Az nem a személyes én, hanem az én vagyok, és aludj el. Amikor felébredsz, mielőtt gondolkodni kezdenél a világról, eszedbe fog jutni, hogy mit kell tenni. És mondogatni fogod magadban, hogy „én – én”. Akkor látni fogod az érzéseket, amik azzal jönnek, ami történni fog veled.

    SC: Megcsináltam ezt valamelyik éjszaka. Az első dolog, ami történt, hogy hála merült fel bennem. Valamiféle álom vagy látomás volt. (a tanítványok az álomról beszélgetnek.)

    R: Nos, ez egy jó álom, de túl kell lépned rajta. Meg kell kérdezned magadat: „Kihez jött az álom?” És megint: „Én álmodtam.” Ez megint az ’én’, visszamész megint az ’én’-hez, nemde? Mert az ’én’ álmodott, és meg akarod semmisíteni az ’én’-t. Elő a pisztolyt, és lődd le! Meg akarsz szabadulni az ’én’-től teljesen. És az összes álom vele fog menni, minden vele fog menni. Ne tedd bonyolulttá, szabadulj meg az éntől és békében leszel!

    Emlékezz, szeresd magadat, imádkozz magadhoz, borulj le önmagad előtt, térdelj le önmagad előtt, mert Isten benned lakik, te vagyként. Béke.

    Köszönöm, hogy eljöttetek, legyen a hetetek nagyszerű, szeretlek benneteket.

    (szalag vége) [TOC]

Kategória: Robert Adams | Hozzáadta:: nisargadattin (2014 Május 16)
Megtekintések száma: 277 | Hozzászólások: 1 | Helyezés: 5.0/2
Összes hozzászólás: 1
0
1  
koszonom

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]